Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)

1856-10-19 / 2019. szám

lekhez kötötte, magasabb politikai természetű föltéte­lekhez; nyilvánvaló, hogy az Ausztria részérőli ígéret csak azon értelemben mondatott ki s fogadtatott el, hogy a kiürítés azonnal megtörténendik, mihelyt a czél, mely végett a megszállás történt, eléretett.“ „Azon tetemes áldozatok, melyeket Ausztria a meg­szállás alkalmával hozott, azon czért tartották szem előtt, hogy a dunai tartományok mind Oroszország, mind az anarchia ellen biztosítassanak. És épen ezért a Porta és Ausztria közt, a nyugati szövetségesek tudta és akara­táva­ kötött szerződésben a későbbi kiürítés egy külö­nös egyezkedéstől tétetett függővé, mely Ausztria és a Porta közt hozatnék létre. A Porta azonban, e pillanat­ban nem sürgeti a fejedelemségek azonnali kiürítteté­sét, sőt inkább, ismervén az ottani viszonyokat, csak sajnálnia kellene, ha nem volna oly hatalom az ország­ban, mely, anélkül, hogy a belügyek menetébe avatkoz­nék, legalább jelenléte által biztosítékul szolgál minden rendetlenség és erőszakos csendzavargások ellen.“ „Az osztrák katona úgy áll ez országban, mint mozdulatlan őr, de egy másik megszálló sereg jár kel azon úgy is oly súlyosan meglátogatott tartományokban, melynek megbízatását nehéz vol­na megvizsgálni, s csak a büntetlenség pill­a­ntára vár, hogy a szerencsétlenség bőségszaruját kiönthesse. Le­hetetlen, hogy a franczia korm­ány, mely saját országá­ban oly szigorú rendet szokott tartani, azt óhajtaná, hogy az ily felforgatóknak szabad tér engedtessék. Külön­ben azon hatalmak, melyek Ausztriával egyesülten oly nagy erőfeszítéseket tettek a Dunafejedelemségek jövő­jének biztosítására, mitől félhetnek az ausztriai­ csapatok jelenlététől, melyek úgy is csekély számra olvasztattak le? Nem nézték-e az ausztriai csapatok nyugodtan, midőn Oláhország kajmakámja, Ghyka­ng az ország minden bírói ítélőszékét tömeges téli letétel által annyira meg­semmisítette, hogy minden ítéletmondás, bírók hiányá­ban fölfüggesztetett? Akadályozta-e osztrák megszálló sereg, hogy egy oláh minisztérium alakítassék szemé­lyekből, kik csak a legroszabb állapotokra nézve nyújt­hatnak garantiákat? Ott van egy hadügyminiszter, ki 1848-ban a fölkelők vezére volt, ki mint az ideiglenes kormány tagja egy szép nap reggelén ügytársait befo­gadta s később száműzetéssel büntettetett. Moldvaország most szerencsés oly pénzügyminiszterrel bírhatni, ki ellen a concussio vétsége elismertetett; s a nyilvános biztonság oly emberre van, mint rendőrminiszterre bizva, kinek biztosabb antecedensiái nincsenek hivatalára nézve, mint kereskedése a lipcsei nagyvásárokon.“ „Bűntett volna a Porta,­­ Ausztriának jó szövetségese ellenében, bűntett volna azon szellem ellen, melyben a keleti kérdés Európa legnagyobb áldozataival intéztetett, ha Ausztria a Dunafejedelemségeket, melyeket maga Európa adott őrködése alá, épen borongás sorsa pillana­tában hagyná magukra.“ „Valóban az ily kívánság arra vezethetne, hogy vagy kételkednünk kellene azon jó szándékok fölött, melyeket Francziaország Ausztria irányában eddigelé tanúsított, vagy pedig azon bölcseségben,mely a franczia politikának Európában eddigelé oly általános elismerést szerzett. Majdnem kísérletbe jövünk hinni azon mesében, hogy Francziaország csak azért viselt háborút Oroszország­gal, hogy azt kényszerítse a franczia szövetség keresé­sére. De Kelet és a sokszor fölemlített európai érdekek sokkal nagyobb áldozat, semhogy azt egy szövetségnek lehetne hozni, mely igenis erőszakos és természetelleni arra, semhogy benső idegenkedés következtében magá­tól is szét ne emeljék.“ Pest, oct. 19. Mindeddig az ausztriai nemzeti bank a magyar földbirtokot azért nem részesíthető kölcsönében, mert Magyarország mindeddig nem birt rendezett telek­­­könyvekkel. E mentséget halljuk most, midőn a magyar földmivelési hitelegylet ügye felett várjuk a határzatot s midőn a nemzeti bank azon vád ellen igyekszik magát vé­deni, hogy a földmivelés érdekében mit sem tesz. De hát á­poló kölcsönét nagy mérvben érezteté-e azon országok­kal, melyekben a telekkönyvezés rég behozatott s azon 80.000 frtra menő kölcsön, melyben addig a földbirtokot részesítő, argumentum-e a bank mellett? Most azt halljuk, hogy a bank megbízottakat küldött ki, így legközelebb Nagyvárad vidékére , hogy hazánk földbirtok-viszonyaival s a telekkönyvezés jelen állapotával ismerkedjenek meg. Tehát a kezdet kezdete megkezdetett. Köszönjük, addig pedig várjunk , küzdjünk a hitelhiánynyal, vagy szedjük fel földbirtokunkra a roppant kamatú kölcsönt. — Bognár operájáról sokszor írtak a lapok. Nemsokára a hatását bizonyosnak álliták, mi meg azt halljuk, hogy az opera, melynek betanulásán legjobb ereink fáradoznak, alig­ha színpadra kerülhet. A betanulás alatt keletkezett az illetőknél a meggyőződés, miként az opera, mely kü­lönben sem bir természeti becseset, nem énekelhető. Mint halljuk a jó akarat, nyesett, fúrt, faragott a maestro tud­tával, beleegyezésével a külön részeken, de még így sem lehetett rajta segíteni, vagyis ép így nem boldogulhattak, mert a különben is minden stylt nélkülöző mű, még szín­telenebb, jellemtelenebb jön. Ez opera, mondják azok, kik azt ismerik , nem igazolja Bognár úr zeneszerzői talentu­mát, legalább meggyőz mindenkit afelől, hogy az egyéb­iránt derék zeneszerző operaszerzésben nem szerencsés Az olvasó ez értesítésünk után méltán kérdezheti, kik állat és mi indokból fogadtatott el tehát ez opera ? miért paza­­roltatott el annyi erő és idő annak betanulására , ha nem adathatik, vagy adattatván, az magát a színpadon fen nem tarthatja? Bizony mi e kérdésre megállható, a logika által elfogadható választ nem adhatunk. Adunk tehát olyat, a­milyennel szolgálhatunk, felemlítjük, t. i. az operabiráló tagoknak oly zeneszerzők irányábani kényes helyzetet, ki egyszersmind színházunk tagja. Ha e bírálók ugyanis az ily operát el nem fogadnák, megközelítené őket a gyanú, hogy irigységből, rosz akaratból kívánják a teket­ségét elérni, így hogy sem Erkel, sem Dopplerüket e vád ne érhesse, az operatagoknak be kell tanulni a mű­vet, hacsak azért is, mint Them művével történt, hogy csak egyszer kétszer adatathassék s a közönségnek kell el­nyelni a kellemetlenebb falatot. Köszönjük szépen. De nem lehetne e hajón segíteni ? Tán a színházhoz nem tartozó műértő tagok felkért bírálata is lehetne egyik expediens ez ügyben, valamint az új operából készített zongorakivo­­natnak a szöveg egybevetésével történhető megbírálása, avagy a választmánynak nemcsak a színház karmestereiből alakítása. A nemzeti színház, melynek opera-repetoir-­­­­ához sok classikus, sok igen szép mű nem tartozik még, mely hivatását nem akként tölti be, ha minden eredeti oper­­ rát betanittat egy előadásra, gazdálkodjék erejével s a­ kiállítás költségeit hasznosabb előadásokra fordítsa. — Ő eminentiája a hyprimás azon buzgó­, fágátiak, m­elylyel Isten dicsőséget elömozditni életének­­ legédesb örömei közé számlálta, ismét kitűnő jelét ada­­ abban , hogy f. h 15-én az új basilica alappénztára szá­­­­mára 10,000 pstot adott át a mélt. főkáptalannak. — F. h.­­ 14-én nyitotta meg ő eminentiája Esztergomban a praepa- f randiát. Ő eminentiája a szerzetes rendek vraitatiója ügyé­ben Szolnok, Jász-Berény, Eger és Gyöngyös városokat látogatja meg f. hó 16-tól 23-ig. (Rel.) — Nemzeti színház. Oct. 17. Bérletfolyamban de felemelt árakkal „G u z m a n Johann a.“ A karzat ki -­­ vételével a színház egészen megtelt. Az opera szépségei mindinkább feltűnnek. A ballet ma is igen tetszett. Kai­’­­ser Ernst­né a. énekének m­a is sok sikerült helye volt, az első áriát a a Bolerot jelesül éneklé, így a kettő- s sök- és hármasokban is kitűnt. Ellinger hangereje bámu­latra ragadott. Éneke ma különösen jeles és hibátlan volt. Füredi és Kőszegié szintén dicsérettel említendők,­­ A­r­a­n­y­v­á­r­i E. k. a. temérdek tapsot nyert fárasztó és­­ szép tánczáért. A ballet díszítményével ma ismét változás történt, a­mennyiben a végjelenet a terembe tétetett át.­­ De hát a terem mélyét minek kör­ték be a kert részére készített korláttal? Hivatalos. A cs. k. Apostoli Felsége Ischlben f. é. oct. 8- i kán kelt legmagasb határozatával a maga udvari papját,­­ s a bécsi egyetemnél az egyháztörténelem tanárát dr.­­ F­e­s­z­­­e­r Józsefet, a hittani karnál egyházjog tanárává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. cullus- és oktatásügyi minister ur ő excja a meghalt tanár dr. Henfner helyébe vizsgálóbiztossá a jogtörténelmi vizsgálóbizottmányhoz a pesti cs. k. egyetemnél és a romai jog rendes vizsgálójává dr. Récsi tanárt nevezte ki. A cs. kk­. pénzügyminisztérium a magyar országos pénzügyigazgatóság területén D­e­c­r­e­­ Károly és N­o­h­a Ödön II. osztályú pénzügyi kerületi biztosokat I. osztályú pénzügyi kerületi biztosokká , Gerstenberger Já­nos tollnokot a villachi vegyes kerületi hivatalnál II. osztályú pénzügyi kerületi biztossá, végre Kö­ffing­er Frigyes és Le­bos József pénzügyi fogalmazókat III. osztályú pénzügyi kerületi biztosokká kinevezte, K­r­aj­­ner Márton I. osztályú pénzügyi kerületi biztost pedig a nagyváradi közigazgatási területről a budaira át­helyezte. A pénzügyminisztérium R­e­g­é­n­y­i István, M­e­n­c­z­i­k Ferencz, N­­­a­m­e­s­s­a­y Zsigmond és Z­i­m­á­n­y­i Ká­roly III. osztályú ideiglenes pénzügyi kerületi biztoso­kat , és pedig a három elsőt a nagyváradi, az utolsót a budai országos pénzügyigazgatósági osztály hivatali te­rületén jelen minőségben véglegesen megerősítette. A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály a bocskói szálhivataln­ok­ tiszti írnoki állomásra Trieb Vilmos cs. k. szigeti sóbányai helyettes főpénztári tisztet ideiglenesen kinevezte. Szombaton, i. é. oct. 11-én adatott ki s küldetett szét a budai cs. k. egyetemi nyomdában a magyarországi orsz. kormánylap első osztályának XIX-ik, és a má­sodik osztálynak XII ik darabja mind a német egyes, mind az összes kettős kiadásokban. A XIX. darab tartalma : 143. sz. A vallás- és oktatásügyi minisztériumnak 1856. julius 19-én kelt rendelete, kiható minden ko­ronaországokra, a lombard-velenczei királyságot kivéve a katholikus vallásoktatóknak a gymnasiumokoni állása tárgyában. 144. sz. A vallás- és oktatásügyi minisztériumnak, 1856. julius 24-én kelt kibocsátványa, kiható a biroda­lom egész területére, m­elylyel a gymnasiumi tanítói hi­vatal jelöltjeinek vizsgálata iránt az 1856. ápril 17-én kelt legfelsőbb határozványnyal jóváhagyott végleges törvény hirdettetik ki. 145. sz. A pénzügyi minisztériumnak 1856. julius 30-án kelt kibocsátványa kiható minden koronaorszá­gukra, Magyar-, Erdély-, Horvát- és Tótországot, a Szerbvajdaságot, a temesi bánságot, a lombardvelenczei királyságot, Tirolt és Vorarlberget, a katonai határőrsé­get és Dalm­atiát kivéve, a pálinkaadó némely szabályai­nak, az 1853. ápril 2. alatt behozott borszeszm­érökkel öszhangzatbani módosítása tárgyában. 146. sz. Az igazságügyi miniszternek 1856. aug. 2-n kelt rendelete, kihaló minden koronaországok, a katonai határőrségeket kivéve, a büntető bírósági vizsgálatok tárgyainak miképem elmálházása iránt. 147. sz. Az igazságügyi minisztériumnak 1856. aug. 5 én kelt rendelete; kiható valamennyi koronaorszá­gokra, a katonai határőrségeket kivéve, a szabad lábon levő s a végtárgyalás helyétől távol lakó vádlottaknak a büntető perrendtartás 216. fj. értelmében a bíróság elöl­ülője általi kihallgatásánál követendő eljárás tárgyában. 148. sz. A pénzügyi minisztériumnak 1856. aug. 8-n kelt kibocsátványa, az eddigi pestbudai pénzügyi ügy­véd­ségi osztály székhelye tárgyában. 149. sz. A pénzügyi minisztériumnak 1856. aug. 9-kén kelt hirdetvénye, kiható az átalános vámkapcsolatban foglalt minden koronaországokra a budai 11. fövámhi­­vatalnak megszüntetése, s a pesti 1. fövámhivatal veze­­tésébeni változtatás tárgyában. 150. sz. Az igazságügyi minisztériumnak 1856. aug. 21. kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra a katonai határőrséget kivéve, a törvénytelen és lelencz­­gyermekeknek birói illetősége tárgyában, azoknak a va­lamely közintézet általi ellátásból lett kilépésük után. 151­ sz. A pénzügyi minisztériumnak 1856. aug. 21. kelt rendelete, kiható a birodalom minden koronaorszá­gaira, m­elylyel a krakói országos pénzügyigazgatósá­g hatályosságának időpontja közzététetik. 152. sz. A kereskedelmi minisztériumnak 1856. alig. 24. kelt kibocsátványa, mely által az ausztriai államtáv­­irda-intézetnek az 1856. julius 6-kán kelt legfelsőbb határozvánnyal jóváhagyott újraszervezése tétetik köz­­hírré, s megállapittatik, hogy az újonnan fölállított táv­­irda-igazgatóság 1856. sept. 1-jén lépjen hatályba. A második osztály XII. darabjának tartalma : 21. sz. a. a magyarországi cs. k. főkormány hirdet­ménye 1856. jun. 20-ról, m­elylyel a budai, pozsonyi és sopronyi közigazgatási terület politikai orsz. felosztásai kihirdettetnek. Börzetudósítások: B­é­c­s, oct. 17. 5% met. 813[4 — 82 4% 8 6­103|4—71 4 °|0 64—64% 3 °|0 49112— 50. 2% °|o 40%—41. Nemz. köles. 83% — 83%­ Ur­­bérkárp. kötv. a. a. 86—86112. magyar és galicziai 74 —74*1*8 többi 74- -74%. 1834-ki sorsj. 249—250. 1839—ki sorsj. 423114.. 1854-diki sorsját. 1057­8—106. Como­rentsch. 13%—14. Eszterházy 70%—71 %. Salm 38-38V4. Genom 38%. Pálffy 37%­%. Clary 39— 39­%. Windischgrätz 24 —24%. Waldstein 23—23%. Keglevich H%--3/4. Bankrészv. 1060—1062. Bankcer­­tif. 270—272. Hitelintéz. 327—327%. Escompt bank 113 — 114. Dunagözh. 555—558. d. g. 13. kib. 542 — 544. Tiszai vasút 103—1031 14. Nyugoti vasút 103%— 103% Keleti vasút 106 —107. Lombard 109. Észak­­vasút 263. 264%. Államvasut 307—309. Államvasut cer­­tif. 212. Sopronyi 93 — %■ budweisi 256—258. pardu­­bitzi 108 —108­%. galicziai 107. Augsburg 106%. Lon­don 10. 21. P'áris 123. Arany 93|8 — 95­8. Ezüsté—8%. Napoleon d’or 8. 13—8. 14. Louv. d or 14.20. orosz im­perial 8.28. Táviratilag: Páris, oct. 16. 4% ° 10 91.40. 3% 67. Ausztr. köles. 85. Államvasut 799. ered. mob. 1497. Lombard. 612. London, 3% consolok 91 %. Gabonaár.P­est, oct. 18. (A pesti gabnacsar­­nok bejegyzett árai.) Búza, bánsági : 83—88 font. 3 f. 30 kr.— 3 f. 40 kr.; Bácskai uj: 83—85 font. 3 f 50 kr.—4 f. 4 kr.; fehérvári : 83—86 font. 4 f. 20 kr.—4 f. 46 kr.; Kétszeres uj : 74—77 font. 2 f. 24 kr. — 2 frt 40 kr.; Rozs uj : 77—80 font. 2 f. 44 kr. — 2 f. 48 kr. Árpa uj : 63—68 font. 2 f.—2 f.24 kr. Zab uj : 43—47 font 1 f. 24 kr. — 1 frt 26 kr.; Ku­­koricza : 79—84 font 1 f. 56 kr.—2f 16 kr. Köles: (pa­prikás) 2 f. 20 kr.; Bab : 3 fr. — 3 frt. 12 kr. — Repcze : 6 frt 30 kr — 6 frt. 40 kr. a. a. m. M 0 s o n­y, oct. 15. Búza bánsági 86—89 font 4 frt 42 kr. — 5 fit 18 kr. magyar 86—88 font 4 f. — 4 frt. 36 kr. Kétszeres : 73—76 font 2 f. 48 kr.­­— 3 fit Rozs 74 —79 font 3 f. — 3 f. 12 kr. Kukoricza bánsági 82 — 85 font 2 f. 22—24 kr. bácskai 80—82 font 2 f. 17— 20 kr Árpa, Mosony vidéki, 68—70 font 2 f. 30—42 kr. Bács­kai 62 — 64 font 1 f­. 48—54 kr.­ Zab­ó : 43—47 font 1 f. 31—35 kr. uj . 45 -48 font 1 f. 30—35 kr. Köles 1 f. 48 kr. — 2 fit Győr, oct. 15. Búza, bácskai uj 81 — 84 font 3 f. 42 kr. — 4­ f 6 kr. magyar 84—88 font 4 f. — 4 f. 48 kr. Kétszeres 75 —78 font 2 f. 36 kr. — 3 f. 6 kr. Rozs 76 — 81 font 2 f. 42 kr. — 3 f. 6 kr. Kukoricza 81—84 font 2 f. 6 — 18 kr. Köles 1 f. 42 kr. — 2 frt Árpa: sör­főzéshez való 67 — 70 font 2 f. 24—42 kr. bácskai u . 1 f. 42—54 kr. Zab 44—48 font 1 f. 24-30 kr. A d­o n­y . October 16. Búza : 40 frt. — 4 frt Árpa : 2 frt 12 kr. Baja, oct. 15. Búza 3 f. 14 kr. Kétszeres 2 ft. 24— 28 kr. Árpa : 1 f. 40—44 kr. Köles 1 f. 40 kr. Zab : 1 f. 15 — 17 kr. N­a­g­y-B­ecskerek, oct. 12. Búza 3 f. 24 kr.—4 frt 6 kr. Kétszeres 2 fr— 8 frt Zab : 1 f. 12—18 kr. Árpa : 1 f. 36 kr. Kukoricza 1 f. 36 kr. Ilmnavizállás. Budán, oct. 18. 4' 3' 9"' 0. fölött. SZEVEZKEZÉSMII. Maros-Vásárhely, oct. 7-kén. (Eredeti lev.) Mentül egyhangúbban folynak napjaink, mentül kevesebb h­óval is térhetett onnan vissza. Ezen sajátságos számí­tás ugyan nem sikerült, de Jakab közbejött, saherczeg, mint a bárónő és Vladimir értesítve jön a dolog fejle­ményéről. Most már érthetjük, miért őrködött a báróné annyira a herczegné élete felett, jól tudván, hogy míg sógor­­asszonyának szeretője nem­ lesz, a tiz millió sohasem fog testvérére szállani, s miért lett neki barátnéja, mi­dőn Anna állapotát megtudta, pártfogolását ajánlván neki, hogy titokban jöhessen világra azon kelletlen gyer­mek, kinek születése a tiz millió veszteségét fogta neki okozni. S azt is érthetjük, miért vitte el a herczeg ne­jét, ki mint feleség csak kétszáz ezer frank jövedelmet hozott, mint anya azonban ötszáz ezerét h­ozandott. De az alávalóság volt, mit a herczeg elkövetett! Nem tagadom. Ezen ember tehát valóban nyomorult volt ? Istenem, úgy van! S az Anna atyja bűntársa jön ezen férjnek ? Kénytelen volt. Az öreg nem tudta leánya szerelmét Jakab iránt, s annak következményét. A herczeg tudatta azt vele, s ezt mondta neki. — Ha az elválás most történik meg, mindent el fogok beszélni, azaz megbecstelenítem az ön leányát; ha az elválás csak a gyermek születése után történik, s a gyermek az enyém marad, meg fogok bocsátani, a her­czegné szabad teend, s a világ semmit sem fog tudni-Az öregnek kedve lett volna megölni azon embert, ki így szólott hozzá; de a zajt, botrányt, gyalázatot ki kellett kerülni, s midőn Anna legkevesbbé várta, férje pártján látta atyját. Megirhatta-e azt Jakabnak mi tör­tént? Az nagy aljasság volt! Anna nem volt képes meg­írni. Egyébiránt Jakab nem is hitte volna el. Inkább azt mondta tehát időnyerés végett levelében, hogy beteg, és midőn Erzsébet hozzá jött, Jakab szerelmében bizva utolsó határidőt tűzött ki neki, mig a születés megtör­ténhetik, s nem szólott azon szennyes számításról, mel­­­­lyel a dolog öszeköttetésbe volt hozva. Mint láttuk, minden a lehető legjobban folyt le. Csak azt kell még megtudnunk, ha várjon más részről, Jakab is türelmesen várakozott-e, és folyvást szerette-e Annát. Ezt könnyű kitalálni. Lássuk most Jakabot. (Folytatjuk.) ■ -» • TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A második l­án birodalom bukása. II. Folytatás. *) Lényegesen vallásos színben tűnt fel Károly előtt e háború Attila népe ellen. A múlt emléke uralkodott lel­kén s azon eszme, hogy megboszulja most, a mit „Isten ostora“ elkövetett a keresztyénségen. Sanyargatás és könyörgések által akarta e czélra előkészíteni seregét, hogy az ég különös kegyelmét áraszsza reá. Böjtöltek és litániákat tartottak három egész nap a frank tábor­ban. A keresztes hadak képe Jeruzsálem és Antiochia előtt. Károly maga leírta ez ájtalos szertartásokat az Enns partjairól Faszrádhoz intézett soraiban. Elvégre Károly átkelt az Ennsen, s a szomszéd vidé­ken áthaladt, anélkül, hogy ellenségre talált volna. Ez volt ama szerencsétlen tartomány, mely fölött annyi ideig versengettek a laínok és bajorok. Az Ips folyam nem gátolta útját, bár kétségkívül el volt rontva a hid, melyet a rómaiak készítettek egykor, s az amuri erős állomás, a mai Melk, sem volt fedezve : csak a Honhegy közelében vettek észre mozgalmat , ott mutatkoztak fegyveres csapatok s az erélyes védelem jelenségei. A stájer Alpok egy ága a Duna felé terjeszkedvén, közte és a folyam közt csak egy keskeny út vezet, a kalenbergi szoros, híres a dunai hadjáratok történeteiben. Ez fedi keletre Vimlobonát, a mai Bécset, mely város a római uralom utolsó idejében emelkedett jelentőségre, midőn a régi Carnuntumot, Felső-Parmonia székvárosát, helyet­­tesité. Elül és nyugotról magát a szorost is egy hegy védi a közeledéstől : a Holnhegy, a melyről fenebb szól­tunk. E hegyen épült erőd és védfal szakitá félbe az utat, összekötvén a Dunával a sűrű erdőség fedte s pa­takok által szaggatott Cetius-hegylánczot. Károlynak rendes ostrom alá kellett vennie a védsánczokat s a he­gyen a kis erősséget. A Hónhegy átellenében, a Duna másik oldalán, Morávia magas fensíkjáról száll alá a mély és kanyargó Kamp folyam, mely a balparton ömlik a Du­nába : a hunok egy másik védgát árkául használták föl e folyót, mely a Dunán keresztül a fenebb érintett töltés folytatását képezte, s így a völgy elzárását befejezte. A Kamp melletti védgát Theuderik gróf hadtestét tartóz­tatta föl, mint a húnhegyi erőd a Károlyét. Amazt hama­rább bevették, mert kevesbbé volt megerősítve, vagy mivel az avarok maguk is a jobb partra vonták főhadi erejüket. Károly többször kísérlett hasztalan ostromot a bánhegyi erőd és töltés ellen : az ostromlottak, hajitó géppel ellátva, nagy veszteséget okoztak seregében. Mikor azonban Theuderik hadai, a kampi vonalt hatal­mukba ejtvén, megjelentek a balparton, s az épen jókor érkezett hajóhad szép rendben kifejlődött a Dunán : e látmány újra feléleszti a frankok bátorságát, s csügge­­désbe ejte a hónokat. Félve, hogy eláll­ják az utat hátuk mögött, eliromlottak a barbárok, nyájaikkal együtt, ré­szint a hegyet környező sűrű erdőkbe, részint a követ­kező erődbe. A frankok levonták a húnhegyi várat, ös­­­­­szerombolák az ott maradt hadi gépeket, fölégeték a ke- I­rítéseket, szerte hánják a töltéseket, s Károly Aquita­­nia ifjú királya által sietve tudatta Fastrad királynéval a kétszeres diadal hírét, m­elylyel oly szerencsésen nyílt meg táborozása. Egy másik kört, nem messze Bécstől, csak nagy üt­közettel vettek be a frankok, s aztán nem találtak ellen­állásra egész a Rábáig. E folyam és a Fertő m­ocsarai szolgáltak árkul a harmadik körnek, melyet, tornyain kívül, a bregetiumi erőd is védett az említett fo­lyam torkolatánál. Károly, nem mervén szemben megtá­madni ez erősségét, átkelt a folyón, a­hol át lehetett gá­zolni, s áttörvén a kerítésen, körülfogta a helyet, mely közeledésére, megadta magát. Ez alatt Theuderik gróf is lerombolt a Duna másik partján egy töltést, mely a Vág mentén épült, a Kárpátokká­ kötvén e folyót egybe. A két szárazföldi sereg dicsőn megfelelt feladatának, a hajóhadon volt a sor. A Vág és Rába torkolata közt, azon földtorlaszok következtében, melyeket e folyamok hordanak medrébe, több ágra szakad a Duna s szigete­ket képez. Mocsárok szaggatók s szittyó és füzesek bo­ríték e szigeteket, biztos utak nélkül, ide menekültek nyájaikkal és egyéb vagyonukkal a lakosok a két part­ról. Jól elsánczolák ott magokat a hunok, a legnagyob­­bik szigeten, melyhez magas partjai miatt, nem könnyen lehetett hozzá férni. Nem számítottak a hajóhadra, mely azonnal ostromzár alá fogván, egész erővel megtámadta őket. Három napig tartott az ostrom. Miután sok vér folyt, végre megadták magukat a hunok. Tömérdek ga­bonát és lábas marhát találtak menhelyökön. A lakosok, nők, gyermekek szolgaságra jutottak. Ez utóbbi fegyve­res tettet nem olvashatni az egykorú történetíróknál, kik különben is elég rövidek , de biztos hagyomány szól a mellett, mely még a XV-ik században is fenn volt. Míg ezek történtek, Olaszország ifjú királya sem volt rest. Nagy részint longobárdokból és friauliakból álló seregével, melynek tábornokai közt egy püspök is vala, utasítása szerint, egyenesen Alsó-Pannoniának tartott, hogy oldalt támadja meg Hunniát, s Károly hadtestével egyesüljön. Augusztus 28 -án érvén az Alpok tetejére, onnan alkalmasint a Dráva völgyébe szállott alá, hogy e folyam és a Száva közt az úgynevezett siriniumi félszi­getbe nyomuljon. Itt épen a benső „ring“-ek egyikére bukkant, mely annál több kincset foglalt magában, mivel a hunok azt leginkább védve hitték az ostromtól. Dere­kasan védték magukat, a „ring“ mindazáltal le lön rom­bolva, s a benne talált zsákmány bőven kárpótolta a vivő sereg erőfeszítését A hagyomány szerint Pipint is elra­gadta heve, s a sáncz megrohanásakor nyilsebet kapva, le­esett lováról. Károly, fia diadaláról elragadtatással írja Fastradhoz. „Annyi avart ejtett át Pipin, hogy ily mé­szárlást még ember nem látott!“ E szerint Pannóniát minden irányban átjárták a frank seregek. Meghódolt a dunántúli Hunnia egész a Vágig. Hátra volt még ama nagy sík, melyet a Tisza öntöz, s a Kárpátoktól a Fekete tengerig. Az idő azonban előreha­ladt, s az elővigyázat azt tanácsla Károlynak, hogy ne veszélyezze hadait tél kezdetén azon mocsáros ország­ban, hol az éhhaláltól és áradásoktól még inkább félhe­tett, mint az emberektől. Ide járult a marhadög is, mely iszonyúan pusztított a hadsereg lovaiban. Magában is elég ok, hogy ez­úttal Károly tovább ne nyomuljon. Be­fejezte tehát most hadjáratát, olaszországi seregét a Póhoz küldte vissza, s Theuderik gróf és saját hadait őrál­lomásokon a hun határokra helyezvén el, maga Ralisbonba ment Pipin fiával, hogy együtt üljék meg a karácsonyi ünnepeket. (Folytatjuk.) Magyar könyvészet 569. Esztergom­i emlék. 1856. Ajánlva Irisgit Kunst József kalocsai érsek cs. k. val. bel. tit. tanácsos, s lipótrend nagykeresztes vitézének, mint a vallás, haza, fejedelem, nemzetiség, költészet, művészet, s mindennek m­i az életet szebbé , nemesebbé, s üdvösebbé teszi, de különösen a vallásos erkölcsi szellem bajnokának, megkü­lönböztetett hazafiui tisztelete jeléül. Vereby Soma, Pest, 1856. Nyomatott Herz Jánosnál. 8-rét. 8­­. 570. A szent hajdankor énekei. Dávid után irta Baksai Dániel. Debreczen, 1856. Kiadja Telegdy K. Lajos. Nyomatott Debreczen város könyvnyomdájában. Kis 8-rét. 128­1. *) Lásd a sept. 30. okt. 2. 12. 15, 16. és 17. számokat.

Next