Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)

1856-10-20 / 2020. szám

mezőgazdászai csak bölcsőjében van azég, ha­marabb szülne az gyarmati szolgaságot, mind va­lódi jóllétet. " Im Az ausztriai birodalom országló hatalma kellő tekintettel volt az ily nézetekre is, s mil­ep a fönnebb érintett szerződ­te­tői is láthatjuk, míg belül az úgynevezett közbenső vámkorlátokat megsen­misitette s m­ig belül a birodalom kebe­lében a szabad versenynek minden körét fö nyi­totta, a külső és pedig különösen a nyugati közfor­galom tekintetében azon uralommal járt el, mely a­z­­­par s kereskede­lmi­rdekek belső és nem­zeti kifejlö­désére­, nézve okvetlenül szükséges s csak egyedül eszélyes. Lássuk azonban most, hogy mind ezen viszo­nyok közepette, mily h­ivatás­ vár különösen Ma­gyarországra ? Az uj házassági törvény. Császári nyilt parancs oct. 8-ról 1846. — érvényes a birodalom egész területére — melynél fogva az egyez­mény (concorda) X. czikke kivitelében az ausztriai csá­szárság ketholikusainak házassági ügyei fölött, mennyi­ben ezek a polgári törvényhozás körébe vágnak, uj tör­vény b­ocsáttatik ki és állapittatik meg, hogy az jan. 1- jén 1857. ezrész tartalma szerint hatályba lépjen. Mi­g FERENCZ JÓZSEF, Isten kegyelméből ausz­triai császár, Magyar és Csehország. Lombard-Velencze, Dalmát, Horvát, Slavonia , Gácsország, Lodomeria és Il­lyria királya; jeruzsálemi király stb.; ausztriai főher­­czeg; toscanai és krakkói nagyherczeg; lothringi, salz­burgi , stájer , karinthai, krajnai és bukovinai herczeg; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja; felső és alsó Szilézia , Modena , Parma , Piacenza és Guastalla, Auschwitz és Zator, Teschen , Friaul, Ragusa és Zár­a herczege; Habsburg, Tirol, Kyburg ,­ Görz és Gradiska fejdelmesitet grófja; felső és alsó Laiuits és Istria őr­­grófja ; Hohenembs , Feldkirch , Bregener, Sonnenberg stb. grófja; Triest, Cattaro és vihd határgrófság ura ; Szerb vajdaság nagyvajdája stb. stb. A polgári törvény határozmányait a katholikusok házasságai fölött, a kath. egyház rendeleteivel ösz­­hangzásba hozandók, nov. 5.1855 (abirod. tömöd. 195. sz.) kibocsátott nyilt parancsunk folytán és a szentszék­kel kötött egyezményünk X. czikkének kivitele körül, minisztereink és birodalmi tanácsunk kihallgatása után megrendeltünk, kath. alattvalóink házasságügyei fölött, mennyiben ezek a polgári törvényhozás körébe vágnak, a következő törvényt fi. függelék­ birodalmunk egész területére kibocsáttatni, és egyetemes megtartásul ren­deljük, mint következik : I czikk. Jan. 1-jén 1857, mely napon az egyházi házassági biróságok ott, hol eddig nem léteztek, hatályu­kat megkezelendik, ezen törvény is, teljes tartalma sze­rint életbe lépend. A­z irodalmunk némely részeiben febr. 13. és julius 3. 1853-tól­ a hirod. törv. I. 30. és 129. sz. által fenn­tartott nem­-katholikus egyházi házassági bíróságok azonban, míg további határozmányok be nem következ­nek, ezen törvény 56. és­ 57. § - ai értelemében nem gá­toltatnak a számukra fennálló rendeletek és joggyakor­latok szerint eljárni. II. czikk: A világi (polgári és katonai) hatóságok, ezen törvény hatályának kezdetnapjától fogva annak hittaro­mányát az ezek által kijelölt tárgyalások alkal­mával finormér­tékül vegyék. E tekintetben azonban az ezen migillparancsban a katholikusoknak 1857. január elseje előtt kötött házasságait illetőleg kiirt bővebb állapitmányokra tekintettel kell lenni. III. czikk. A büntetések és joghátrányok, me­lyek az ezen törvényben foglalt házassági tilalmak át­hágására méretnek, azon házasságokra, melyek 1857. január első napja előtt köttettek, nem alkalmaztatnak, hanem a házasságkötés alkalmával netalán elkövetett áthágások közül az eddigi törvények szerint kell eljárni. Kivi­telnek azonban a 34. §. határozmányai, melyek a polgári házassági törvény hatálya alatt kötött házassá­gokra is érvény­esek. IV. ez kk. Oly házasságok érvénye fölött, melyek a polgá­ráriassági törvény uralma a att köttettek ugyan, de ezen törvénynek hatá­lba lépte elölt halál által már el­választ­­lak, ezentúl is világi hatóságok határoznak az eddigi törvények­ szerint, és ily ítéletek jogereje ugyan­azon tövények szerint határozandó meg. A czikk. Azon házasságokat illetőleg, melyek a vi­lági bíróság által érvényteleneknek nyilvánítanak, azon jogkövetkezmények, melyek az eddigi törvények szerint egy oly ítélet kifolyásai, továbbra is tartanak ugyan , hah­ogy pi.(lig­ az akadály, melynek alapján az érvény­telenség kimondatott, az egyházi törvény előtt nem ismeretes, akkor a másik hiteltárs elhalálozása előtt a 311. § ban kifejezett büntetés­­alatt, a kathólikusnak semmi esetre nem, — a nem-katholikus keresztyénnek pedig csupán nem-katholikus személylyel szabad új há­zassági viszony­t szőni. (Folyt. köv.) PKVTI MtIPLÓ, Pest oct. 20. A fóti lóversenyek elseje teg­n pereit megtal­látott. Gróf K­á­r­o­l­y­i Ist­ván ur, ki e ló­­versenyek alapítása, a dijak felajánlása által a magyaror­szági lófestyész­és érdekének ismét neveze es áldozatot s egyszersm­nd sportm­neiűknek kedves mulatságot sze­rez, újabban érdemessé teszi magát nemcsak minden lóte­nyésztő, hanem az ország elismerésére is ily áldozni kész akarat, ily seigneuri bőkezűség képes csak a hazai érdekeket emelni, és midőn e jóakarattal, e bőkezűséggel a ta­gtói részéről nemcsek e téren, han­em minden hazai ügy körül is találkozunk, méltán elaluheljü­k, tisztelettel e­s pókban ismételve gr. Károlyi István ur nevét. — A pályatér a nagyszerü park közelében igen kies helyen ffi­­zetett ki; a tért egy részben magas jegenyék körűtik s hátterében a túldunai hegyekre nyílik szép kilátás. A ló­verseny által közvetlenül értekelteken k­ivül, ha bár a köz­lekedést a vasút igazgatósága a közönség s a lapok vára­kozása ellenére nem segité is elő, Pestről is sokan jelen­tek meg e szép mulatságra, melyen a rendet, annak minden megbontása nélkül a gróf lovászai tartották fen. A versenyen több külföldi is jelen volt. A ver­seny 12 óra után vette f­erdejét; az első díjért (K­a­n­­cza-dij — 2000 fit, minden be- és kü földi kan­­cza számára ; távolság 21/* mf. tét 200 pft; fele bánat.) öten versenyeztek u. m. 1. Birch cs. kir. főhadnagy 3. é. p. k. G­i­l­d í a, 2., gr. K i n s k­y Octáv id. p. k. I­r­e­n­e, 3., Lichtenstein Fer. bg. id p. k. Louisa, 4. M­a­tt­z­a­h­n R. b. 3. é. sg. k. R­e­d­r­o­s­e. 5., S­z­a­p­í­r­y Antal gr. 4. é. p. k. Hármas, négyen bánatot fizetvén. Igen szép futás, a vezetést „Louisa" vette át, a ekként haladt a csapat egyszer körül, míg második tőrül futáskor a pálya közepén .Hármas,­ majd Irené­ny múlt előre s igen gi­bes versétvy közt győztes Irénét egy lohonszal. A többi lemaradt. A második, az asszonyság díjért­ hárman fu­ttottak. Lassú vágtatással kerülék meg egyszer az urlovarok a pályáiért egymást követve u. m. elöl gr. K i n s k y D’Artagnan 5. e. p. m. (lovar gr. Kineky János,) utána Pálffy Pál gr. 8. é. f. m. Gambia (lovar gr. Ká­rolyi Sámler,) s 3 Birch föh. id. felvér p. pr. Little Man, (lovar gr Bat­hyányi István ) Az első körülfutás után sebes versenyben előszáguldott Little Man, de csak hamar elmaradt, a verseny­ Gambia és D Artagnan vevét át. Győz­tes D’Artagnan: A 3­ (E­I e­g­y-v­e­r­se­n­y) a szükségelt 8 aláír­ó hiánya miatt nem létesült, e versenyre csak öten je­lentkezvén A mezei gazdák dijáért (ajánlva gr. Kár­o­­­y­i István által, magyarhoni mezőgazdák által ne­velt minden ló számára)­ 3 ló fűtött. Az első dijat 200 portot Róka palotai haszonbérlő szürke méné nyerte könnyen, miután Strausz fekete méné kitört. A második dij 00 portot szintén Róka f­ranczája nyerte el. Sajnálni lehet, hogy e szép dijakért ily kevesen versenyezi­k. A község-elöljárók, kiknek a lapok útján e versenyek tudo­másukra juthattak, felszólítást intézhettek volna a lóte­nyésztő és­ tartó gazdákhoz. Figyelmeztetjük az illetőket már most a jövő évi versenyekre. Végül gr. S­z­a­p­á­r­y Antal és gr. N­á­k­ó Kálmán rendeztek privat mat­­chot, tét 100 port ; távolság 1/2 m­érföld nyertes gr. Szapáry A. Heva nevű lova. A mulatságot este gr. Károlyi Istv. fóti kastélyában nagy ebéd rekeszte be. A mai verseny kezdete 10 és 112 órakor. A verseny után kezdetnek meg a kopókkal­ hajtó vadászatok. Spanyolország,­ Madrid, oct. 11. Az absolutisták mindent elkövetnek Napóleon császár befolyásának megtörésére, mert terveik kivitelében egyetlen akadá­lyul tekintik. S az udvar körül­iek azt állítják, hogy ez előbb vagy később megtörténik. Mint az avatottak állít­ják, máris sikerült a királyné lelkébe kétséget csepeg­tetni m­i­n­d­e­n n­em­­z­e­t­i képviselet iránt, úgy állítván elé Napóleon császárnak a képviseleti rendszer melletti föllépését, mint valami ter­mészetelle­­nest, mint önmagának ellenmondót. Ha a francziák csá­szára, vélik ők, a constitutionalismust előnyösnek tartja, azzal kellene kezdeni, hogy ezt országának adja vissza , s azt semmi oknál fogva sem tehetni föl, hogy erre Spanyolország alkalmas­ volna, mint Francziaország Kö­vetkezőleg a császár önző politikai czélt követ a félszi­geten kormányforma támogatásáva­, melyet saját országá­ból száműz. Vagy Palmerston lordnaiyátsz enged­ményt adni Spanyolország rovására, vagy az alkotmányos kői­márnyzatt­ól eredő zavarból gazdag zsákmányt remél nagy­ravágyására néve. A trón körüli barátok, kikbe a királynő nagy bizalmat helyez, ily nézetekre akarják őt bírni. Narva ezről érdekes hírt ir az „Ind. beige“ levelezője . A tábornok néhány nappal ezelőtt A leső n Hikhoz Andalúzia főparancsnokához ment, ki jelenleg a Philippini szigetek korm­­ányzójává neveztetett. A tbk nejénél elfogadás volt. A vendégek közt volt Guell y Rente nevű havannai creol, egy liberator, s gallado­lid volt követe, ki nyolcz évvel ezelőtt a királynők Josefa nevű nővérét vette nőül G­u­e­­­­ y Rente a cortes egyik ülésében Narvaez kor­mányzatát szigorúan megbírálta volt. Most a tábornok­­néval összetalálkozván, Narvaez illetlen szavakkal dorgálta a volt követet s az lett a szóvitából, hogy a nála levő pálczával G­u­e­rr y R­e­n­t­e - t megszabdalta , képzelhető a nők ijedelme. Az összezörrenésnek pár­bajra hivás lett a vége. Narvaez elfogadta azt. G­u­e­rr y Rente tanúi, Prím tábornok, s A­r­e­n­s­o­n tábor­nok, kinek házában a botrány történt, Narvaezé L­e­r­s­u­r­­d­i tábornok s V­i­l­late dandártábornok az ő egykori hadsegéde. , , Törökország,­­al­urol­ól, f. h. 7-dikéröl Írják az Oesterr. Ztg“-nak : „D­a­i­i I o hg a kuciak küldöttsé­gét szívélyesen fogadta A küldöttség tagjai egy emlék­iratot nyújtottak neki át, melyet a törzsfönökök mind­nyájan aláírtak, s melyben arra kérik a herpznget, vé­tessenek föl ismét a montenegrói szövetségbe. Az audi­­entián igen panaszkodtak, hogy a török hatóságok ré­széről igen rosz bánásmódban részesülnek, s hogy a török lakosság szintén bántalmazza­ őket, s valósággal Njeguseh György a senatus elnökéhez fordultak s kérték fel, venné keresztül, hogy ezen sok csapás által sújtott, „elismert s a törökök által m­egcsalt törzsnek szabad le­gyen saját képein hazájába ismét visszatérnie. Ha ezen engedélye nem lehetne mind azon családokra kiterjesz­teni, melyek most hajlék nélkül vándorolnak szerteszét a szomszédos török előjeletekben, legyen szives a­lig legalább azon törzseket megnevezni, kiknek s­o had le­gyen elhagyott lakásaikba visszatérni. A ragusai csá­szári orosz consul a kncsok ezen kérelmét erélyesen tá­mogatta. A consul a herczegi irodában különböző felvi­lágosításokat is nyert az „Agnimor,Z­­itung”, által ter­jesztett hírek fölött Montenegrónak a Porta luui interna­­­tionalis viszonyai fölött, s B­u­le niej a cs. orosz ki­vetnek Stambulból erre vonatkozó­ lévelét nyújtotta át a fejedelemnek. Másrészről pedig a clns­ul megkérdezteti, hogy áll a dolog a párisi conferentia jegyzőkönyvével, melynek értelmében Ali pasa nagyvi­­..irt, mint a Porta képviselőjét biztosították a felől, hogy Czermigora a zul­­tán vazall-állama legyen. A consul a fe­jedelemnek meg­nyugtató feleletet adott, egyszersmind azt tanácsoló ne­ki, várná be először a nagy­hatalmak határozatát, miután a montenegrói ü­gy ismét a diplomatiai alkudozások tár­gyát képezendi.“ Ugyanezen lapnak írják az orosz határszélről a meg­újított orosz propaganda felöli» török tartomá­nyokban': 8 ... „Novgorodban vall az orosz synodus székhelye, s az itt évek óta fenálló propaganda azon utasítást kapta, hogy ismét és azonnal közlekedésbe tegye magát az Athos hegyén levő szerzetesekkel továbbá a monte­negrói archimandritával s a többi egyházi fejedelmek­kel; semmi költséget se kíméljen, csakhogy czélhoz ér­hessen Danilo hgnek az 1855­ és 1856-ra esendő sub­­ventio ismét külön szolgáltatott s a symbolicus köny­veknek Novgorodban nyomatott kivonatai az Athos-ha­­gyi 2400 barát által Törökország minden irányában kolpotiroztatnak. Általában a nemhivatalos orosz diplo­­­matia az, mely azon törekszik, hogy a cs. ausztriai kor­mánynak minden után és nyomakadályokat gördítsen eléje. A Stambulból érkezett legújabb tudósítások­ból azonnal azt látjuk , hogy R­e­d­c­­­if­fe lord, Ali pasa nagyvezír, s Prokesch b. cs. ausztriai követ a Dunafejedelemségek kérdésében tökélete­se­nn egyetértenek. Konstantinápoly, oct. 10 — A dunai feje­delemségek szervezését illető terv a nagyhatalmak követői e­lé terjesztetett. Az egyesülésről abban (mint már másfelől jelentve volt) nincs szó. A Porta biz­tosául a közeledő dunahajózási értekezletekre O­m­e­r pasa vezérőrnagy neveztetett ki. A miniszteri kicsis fotyvást tart.. A börzén nagy félelem uralkodik, a piasz­­ter 5%-val leszállt. A franczia gőzhajózási társaság szá­márai engedmény kiadása elnapoltatott. A „Journ. de Const.“ jelenti, miszerint a cserkeszek és oroszok közt a Laba folyónál összeütközés történt, melyben az utóbbiak 800 foglyot és 16 ágyút vesztettek, s a csatahelyet a Szefer pasasaiért álló cserkeszeknek kényteleníttet­­tek­ átengedni. Az oroszok a Kubáénál is tetemes ember­is öt ágyuveszteséggel visszavonulni kényszerültek. A csapatküldések Anti­variba megszűntek. A még Zeilur­ Bucu­mban levő egyiptomi csapatok elszállítására arze­­nálbe­lis gőzösök használtatnak. A Dunánál „Danzig“ korvett helyét „Hula“ schooner foglalandja el. Ferik Khan persa követ Erzerumban lázban fekszik.­ ­ J POST A. Bécs, oct. 18. A lipcsei ütközet emlékünnepén, mely ma tartatott meg a rokkantak cs. kir. ápoldájában, jelen valának Károly Ferdinand és Henrik Főhercze­­gek, Wimpfen gróf hadseregparancsnok ur, s a helyőrség tábornokainak és törzstisztjeinek nagy része. — Az itteni érczpénz-conferentia fölhatalmazottainak tanácskozásai, rövid megszakítás után, ismét megkez­dettek. — Az oktatásügyi miniszterium rendeleténél fogva oda kell működni, hogy a vidéki iskolákban a félnapi oktatás megszüntettessék. Nápoly, oct. 10. Az „Oest. Zig” írja: Azon hitre, hogy Angol- és Francziaország követeket visz­­szahivják, rögtön minisztertanács tartatott. Úgy hallat­szik, hogy a király sajnálatát fejezte ki a nyugati hatal­mak határozata fölött. Mi őt illeti, ő nem engedhet s nem fog engedni. Azonban , hogy a N­a­p­o­­leon császár és Victoria királynő iránti tiszteletét kifejezze, s hogy színét is kikerülje annak, hogy a nyugatiakkal a diplomatiai szakítást óhajtja, miniszteri tanácsban elhatároztatott : a nápolyi követeket Párisból és Londonból vissza nem h­i­ni. Sőt utasítást kaptak, hogy folytonos diplomatiai érintke­zésben legyenek a franczia és angol kormánynyal, s állo­másaikat csak akkor hagyják el, ha útleveleiket hozzájuk küldik. .intallur angol áll N­á­p­o­l­y, oct. 13 A trónörökös születés­napján az angol és franciia követség palotája ki volt világítva, de a piemontié nem­. Pierr­ontnak Nápolyházi viszonyai még mindig ellenségesek. A védelmi intézkedések kétszere­zett buzgalommal folytattatnak. A királyt Nápolyba vár­ják. Semmi miniszteri változás nem történt. Paris, octob. 14. A „Le Nord“ párisi leveléje írja : Néhány nap óta különböző hírek keringtek az új diplomatiai értekezletek megnyitásáról. Levelező, értesülései után, erősítheti, hogy e tekintetben még mit sem­ határoztak. Wale­wski egy hónapi falazás után, mi­nt nem akadályozá az ügyek vitelében, beköltözőit a külügyi palotába, a kül­bonyodalmak azonban őt ke­­vésbbé foglalják el, mint ezt gondolhatnék. Az utóbbi ügyek a császár kabinetjében s a miniszterek tanácsá­ban tárgyaltattak, s az érdeklett kormányok követei egyenes összeköttetésben voltak az államfővel. Parisidet. 16. Némileg feltűnt, hogy Antonini marquis, nápolyi követ, jelen volt tegnap W a­­­e­w­s­k­i gróf ebédjén. De ez csak formaságból történt, s búcsú szertartásul tekinthető. Angolország előtt a dolgok még mindig nem mennek eléggé gyorsan. — Levelező jó forrásból hallja, hogy a minisztériumban óránkint várják a nápolyi franczia követ sürgönyét azon tudósítással, hogy ő hajóra ült. Ma délután 40­ óráig a sürgöny még nem érkezett volt meg. Megérkezte után a „M­o­­n­­­t­e­ur“ azonnal közlé e hírt, egy jegyzékkel e­­gyütt, melyben a franczia kormánynak Nápoly irá­­nyábani föllépte közelebbről fölvilágosittatik. Azért azonban Nápoly elleni harczias föllépésre legalább most nem gondolhatni. — De Goyan osztálytábornok, a császár hadsegéde, eddig a benevillei lovas hadosztály parancsnoka, a római foglalósereg főparancsnokává ne­veztetett. Az eddigi főparancsnok Montreal tábor­nokot nyugalomba helyezték. Goyon helyét Allon­­villé foglalta el. Madrid, tgdt. 10. A Guel és Narvaez közti élethalálra vivandolt párbajról a „Patrie“ madridi leve­lezője írja, hogy a párbaj még nem történt meg, mert P­­­d­a­­a királynőnél magát közbevetette, hogy az meg­­akadályoztassék. A királynő Narva ezt hivatta, s kérte, hogy életét ne koc­káz­tassa. Nar­va­ez erre fölfogadta, hogy nem ví. G­uel azonban tudtára adta, hogy okvetlenül meg fog vele víni. A párisi és londoni lapok lapunk bezártáig nem érkeztek meg, fehérek elszakadtak a felhozási kísérletnél, mert neki­k al­eryai fiatal óliásnak - m­ent é­­­s nagy kezet vetük. De tehetett ő erről­­ illettek volna e gyermekkezek ily herkidesi karokhoz ? Szó al : a hájas Hölgynek igen kevés kifogása volt, és ezen igen örvendett. Ő rendkívül dicsekedett új is­m­eretségével, s nem szívesen vette volna e pontban a magezat'ol atíijt. Végre a társaság az étterembe ment, s helyet foglalt a dí­j/.■ sen lm­a N­ i szi-al­ál. A fekete olló/ékű terültek két más gazdag bőrruhája szolgával megkezdék az ék­kszolgál­atást. Akkor egy tériinöknek legalább szi­áoig jártasnak kellett lenni a ranigsor-ism­eretben , mint a halott- , vagy temetés-rendezőnek. Szerencsén­k volt azon­­teritnök vagy szolga, ki a tálal tiz ezredes előtt az alezredesnek, s a kapitány elött a hadnagynak nyújtotta oda. Átkozott lólás futás volt egyszersmind az asztal egyik oldaláról a vi síkra E szokás szerencsére most véget ért, de a temetés­­rendezőnek még folyvást öt ujján kell hordoznia a rang­­sorozatot *). Elég nevetséges. Rangsorozatra gondolni, midőn a *) Ha Svécziában egy halotti menet a halott­ házból a sír­hoz készül indulni, akkor a temetésrendező (közönsé­gesen a kántor) előlép s rendezi s kíséretet pontosan mindegyiknek rangja és méltósága szerint, úgy mint a nyomtatott és elismert rangsorozat azt előírja, akkint m­ndazáltal, hogy a megholtnak legközelebbi rokonai közöl egyik mint föszemély foglalja el minden hármas­­ragu sor közepét. Közönségesen csak annyi tagsor ké- s sirhoz megyünk, —­éek, a minden földi egyenlőség ezen nagy symbolumához ! De félre minden szomorú reflexióval most az ebédnél! Azt m­on­ják : „Az csak a száját némává teszi.“ Ezt az étel talán mégis tenné, ha a bor azt folytonosan meg nem nyitná. „Én azt gondolom, hogy Pettersson ur vizet kever a borim? jegyzé meg a ház ura. „Ez vélek : ez Pettersson ur sárga leve, mely tiz évig a tnti palaczkokban............. Nevezetes uraim, mily sokáig tartja fen magát a bor drauxi, ha I. i. dugasz és pincze jók . . . . Tessék csak megi­elni! Tartsák a bort sokáig szájokban! . . . Mintha csak füstöt rágna az ember, mintha a szemeket magáról a gerezdről harapná le!“ „Superbe !* szólt az egyik. „Charmant!“ szólt egy másik. „Hanem a portoi bor,a kérdő egy harmadik, — fek­­hetik e a portót is oly sokáig, anélkül, hogy ereje és zamatéból veszítsen ?“ „Alig,“ válaszolt a házi ur. „Az urak előtt itt két pa­­laczk van, egy vörös és egy kék, amabban portoi van, mely 15 évig feküdt pinezémben, és ebben is portói van, amely ott csak öt évig hevert. Ám kíséreljük meg. . . . Nem tapasztalhatni­ e legott a különbséget. Amannak világosabb színe van s kissé erősebb, nemdeb­álés, melylyel a portóit mindig vegyitni kell, a szőlőt nedvétől kissé megfosztotta , ugy­e bár? De a virág — szagol­ják csak a virágot, uraim ! — a virág felséges ! Schiff. “ „Magnifique!“ „Legott észrevehetni a különbséget!“ „No’s mit mond ön hozzá, kedves Pettersson úr?“ „Én nem igen tudom a borokat megkülönböztetni.“ „Egyek ön kevés sajtot közben ! . . . Elszöm! szolgálj Pettersson urnak sajtjul! . . . Úgy ni! . . . egyék én többet! . . . Most lesz jó! . . . No’s Pettersson ur?“ „ A sajt régi és nagyon erős“ jegyző meg az építész, ki szinte félrehúzta száját a sajnak csípőssége miatt. De a bor? hogyan ízlik m­ost a kétféle bor? „Mintha mindkettőnek egyenlő íze volna“ szólt Pet­­tersson, egyébiránt ért ritkán iszom bort. A háziúr s a többi vendé­g száját bigyeszté ezen hat láb és négy hüvelyknyi józan és együgyű idyll fölött. A hölgy is mosolygott. Azért talán, mivel tudta, hogy a vörös és kék palac­k egyidejű bort tartalmaz, vagy talán a fölötti örömében, hogy végre akadt férfi, ki nem dicsekszik bor­ismeretével? Meglehet. A Babhus istenség nem ugyanaz a szere­lem istennővel, daczára a költők szerelem­ és borróli örökös rivalismusának. „Hát a falun soha sem isznak bort ?“ kérdő egy kissé kövér ezredes. „Nem, csak szin-sört, s ezt is csupán ünnepélyes al­kalmaknál“ feleli Pettersson. „Csak színsört? De hisz ez nem egészséges ... ez az embert pöffeszti.“ „Ezt a roslageni parasztokról állítani, nem volna igaz­ságos,“ viszonza az építész. „Hanem a rajnai bor száz évig­ is eláll,“ szólalt meg ismét a ház ur. „Boldogult atyám­ azon évben rendelt m­eg számára rajnai bort, midőn az átkos emlékezetű egyesítési és biztonsági ad­a világba lépett. . . . *) Els­­tröm, szolgálj Jánoshegyivel! . . . ízleljék csak uraim ! Mily olaj! mily zamat! nemde? Mily iszonyú különbség­­ a rajnai és moseli bor között! ugye bor?“ Most ezen két bor közötti különbség fölött nyílt meg a discussio, s ez az ebéd idejének három negyedrészét foglalta el. A még fenmaradt egynegyed a politikának volt szánva. *) IH­ d.k Gusz­áv 1789. febr. 21. a nemesség leghevesb ellenszegülése közt s egészen törvényellenes módon vit­te ezen ad­at keresztül, mely szerint a királynak majd­nem korlá­lan hatalom adatott. Hogy a nemesség ezen idő óta gyűlölte a királyt, és hogy e gyülölség 3 évvel később Ankerström Ján, Jakabban hoszuállási eszközt talált a király megölésére, azt bizonyítja Svédország története. Schiff. (Folytatjuk.) Magyar köny­veszet. 571. Kollarits József és fiainak Pesten, váczi utczában „Ypsilanskihoz“ czimzett kereskedésében folyó árjegy­zése Szabott árak pengő pénzben, Pesten 1856. Nyoma­tott Bucsánszky Alajosnál. 8rét 23­­. 572. Lauffer és Stolp ezelőtt Edelmann Károly kölcsön­­könyvtárának könyvjegyzéke. Pest , 1856. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. 8rét 39. 1. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND. pettetik, a mennyi rokon létezik, s azu­án az mondatik : a többi urak sorakozzanak tetszések szerint. A kiADÁs tULAJDONOS EMICH GUSZTÁV SAJÁT NYOMDÁJÁBAN PESTEN egycserri-ultézs , lakiszékipénztár-épületben, 3-dik­m, 1956.

Next