Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)
1856-10-23 / 2023. szám
_ Szele-Farmoson és Tápió Szent-Mártonban a tagosság szerencsésen létrejött __Az újonnan alakított képezdékben írják a „T. L.“ igen szép számmal sereglettek össze a tanítójelöltek, Pesten számuk 85re megy, Esztergomban 38-ra, Szegeden 45re, Kalocsán 10re és Egerben úgy hisszük, szinte 40re. Pesten a minta-főelemi iskolához, melylyel össze van a képezde kapcsolva, nemcsak jeles vallástanító, hanem egyszersmind a legkitűnőbb pesti tanítók alkalmazzák. A zenetanításra különös gond fordíttatik, miután öt tanár jeles zenész, és igy bizton reménybetni, hogy a pesti képezde a zenészetre nézve is uj korszakot fog alkotni a tanárjelöltek közt. __ Soroksár 2. osztályú elemi tanodáját 4 osztályúra emelte. — Irodalmi újdonságul, mint egyik helybeli nyomdánk örvendetes hozományát, említjük a következő nagyfontosságu egyházirodalmi vállalatot. ..Isten igéje a szószékből hirdetve a népnek Herepei Gergely, Vadas József és Nagy Péter kolozsvári ev. ref. lelkészek által. I. füzet. Kolozsvárit, Stein János bizománya. 1856. n. 8-rét, 158. 1. Ámbár előszó nélkül jelent meg a jeles munka, sejtjük mégis, hogy az egykor t. t. Salamon Jósef ur által szerkesztett tartalmas „Erdélyi prédikátori tár“ (1833—1839. időköz. I—IX. köt. 8-rét.) hiányát akarja az egyház körében pótolni. Mi a korszerű vállalatot szívből üdvözöljük, s kötetekre terjedjen, őszintén kívánjuk. (K. K.) — Az oraviczai-buziási pályavonal nov. hó elején meg fog nyílni. — Buzini Ke gle v ich Nép. János gróf cs. kir. valóságos kamarás és titkos tanácsos , Magyarország királyi főudvarmestere, a pápa, Krisztusrend lovagja, több tudós társaság tagja f. hó 15-én , 70 éves korában rizkórban meghalt. Hullája f. hó 20-án Kis-Tapolcsányban , Barsmegyében a családi sírboltban takaritatott el. Nemzeti színház. Oct. 21-dikén : K o m á r o m i A. ur utolsó föllépteül :A szép marquisné. Eredeti dráma négy felvonásban, Balzacféle regény után Kövér Lajostul. — Bulyovszkinét s Komáromi urat, ki a tábornok szerepében lépett föl, a harmadik felvonás után kihívták. Ez utóbbinak játéka a harmadik felvonásban kezdett elevenebb lenni; a két elsőben részkedvünek látszott s szerelmi nyilatkozataiban nem volt semmi nyájasság. — Közönség szép számmal. Hivatalos. Öcs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt oklevéllel dr. Heider Károly főtörzsorvost s az orvossebészeti József - akadémia tanulmányigazgatóját, mint az ausztriai császári vaskoronarend harmadik osztályának lovagját, e rend szabályaihoz képest, az ausztriai birodalom lovagrendjébe „von Egeregg“ előnévvel legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. A cs. Apostoli Felsége maga rendkívüli követét és teljhatalmazott miniszterét a görög k. udvarnál báró Brenner-Felsach Adolfot cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 8-kán kelt legfelsőbb határozata által Krekich Natált, a dalmátországi helytartóságnál segédhivatalok igazgatóját, sokévi sikeres szolgálatai elismeréséül, nyugalomba helyeztetésekor a koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben feldíszíteni méltóztatott. Ő csak Apostoli Felsége f. u. oct. 8-án kelt legfelsőbb határozata által Vezette Ferenczet a legfőbb rendőrhatóságnál alkalmazásban levő csendőrőrnagyot vélegesen előadóvá ugyanott, egyszersmind alezredessé előléptetése mellett, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Atzenberger Jakab pénzügyőrségi főfelvigyázót a morvaországi pénzügyőrség I. osztályánál ideiglenes III. osztályú irodai segéddé 300 pft évi fizetéssel kinevezte. Dunavizállás. Budán, oct. 24. 3' 11 0"' 0. fölött. nemest, jót és közhasznút követni, s másokkal is megkedvelteim buzognak. Ily általános elismerést, közbecsültetést és szeretetet nyertek szellemi jutalmul , városunk most tudományos pályán levő ifjai, s velök együtt városunk szép és derék leányai, kik az iskolai szünnapok alatt színdarabok előadására egyesülnek oly nemes czéllal, hogy a tiszta jövedelemmel helybeli iskolánk múzeumát ajándékozzák meg. A szép feltételt, szép siker koronázá. Mert habár kezdetben mint történni szokott az új és szokatlan dolgoknál — sok nehézséggel kellett is megküzdeniük, de csak ugyan dicséretes buzgalmuk és kitartásuk győzött az akadályokon; s az első előadás sikerülése mind a résztvevő ifjakat, s hölgyeket, mind különösen a fényes siker által meglepetett nagy közönséget annyira felvillanyozó, hogy azután még három előadás történhetett helybeli és vidéki nagyszámmal egybesereglett közönség megelégedése és dicsérete mellett. S amily nagy volt a műkedvelő ifjak lelki öröme e városban eddig páratlan vállalatuknak szerencsés sikerülése felett : épen oly nagy megelégedést éreztek akkor, midőn 115 pert és 50 kft, mint tiszta jövedelmet nyújthattak által anyagi gyámolál azon iskolának, melytől ők kezdetben szellemi táplálékot nyertek. Szives köszünetünket kell nyilvánítanunk mindeneknek előtte azon igen tisztelt urhölgyeknek, kik közreműködésük által éltető lelkei valónak e vállalatnak. Szives köszönetünket fogadják a tisztelt szülők, kik leányaikat ezen szép és hasznos ügytől el nem vonák; köszönetünket fogadják P. Zs. és P. I. urak, kik a szini előadásokhoz diszitményeket s más szükséges kelléket kölcsönözni szívesek, és nagylelkűek valónak. Köszönetünket fogadják végre a már tőlünk pályájok folytatására eltávozott ifjak, kik nekünk jeles szini mutatványaik által valódi lelki élvezetet nyújtottak. Áldás, szerencse kisérje pályájukon ! Helyén lenne itt körülményesebb felvilágosítást adni gymnasiumunk, s más iskoláink állásáról, városunk anyagi s szellemi életéről, de ezt ha igen tisztelt szerkesztő úr szívesen veendi, más alkalomra tartom fen. Egy presbyter. LEVELEZÉSEK. Kisújszállás, oct. 17. (Eredeti lev.) Kedves érzéseket szokott szülni bennünk, ha a tudományos pálya ifjait, kiket jövő kor embereiül kell tekintenünk — már korán közjóért hevülni szemléljük, s nem lehet megtagadni tőlök becslésünket, szeretetünket, mikor látjuk, hogy még ifjúi kedvteléseikben is a szépet, a Az uj házussági törvény. I. FÜGGELÉK. Törvény az ausztriai császársági katholikusok házasságai fölött. 1. §. Házasság két, különböző nemű személy által szán akaratjuknak, hogy házassági viszonyba kivánnak lépni, törvényszerű nyilvánítása által köttetik. 2. §. A házassági eljegyeztetések létezése és ezeknek befolyása felett a házassági akadályok megalapítására, az egyházi bíróság határoz. Ha várjon és mennyiben keletkezik a házassági eljegyzésből kártalanítási jogkötelezettség, azt a rendes bíró ítéli el a b. törvénylap 45 és 46. §-ai értelmében és tekintettel a jelen törvény tilalmaira. 3. §. Minden katholikusnak tilos, az ausztriai császárságban máskint házasságra lépni, mint mindazon szabályok megtartása mellett, melyeket az egyházi törvény a házasság érvénye fölött felállított. Az egyházi házasságtörvény határozványai, a császársági egyházi bíróságok számára adott és jelen törvényhez (a II. függelékben) mellékelt utasításból megtudhatók. 4. §. Oly egyének, kik életkoruk tizennegyedik évét még be nem tölték, tehát a polgári törvény szerint még kiskorúak, házasságra nem léphetnek. 5. §. Kiskorúaknak, vagy oly nagykorúaknak is, kik magukra egyedül jogkötelezettséget nem vállalhatnak, törvényes atyjuk megegyezése nélkül nem szabad házasságot kötni. Ha az atya nem él, vagy képviseletre nincs minősítve, akkor részekre a rendes képviselő nyilatkozata és a törvényhatóság megegyezése szükségeltetik. 6. §. Törvénytelen kiskorúak házasságkötésre gyámjuk nyilatkozatát és a törvényhatóság megegyezését szükségük. 7. §. Knnek megegyezését tartozik a kiskorú külföldi házasságkötés végett fölmutatni, azon országnak, melyhez tartozik, törvényei szerint kell elhatározni. 8. §. Ha a kiskorútól vagy gyámoncztól a házassági engedély megtagadtatik, és a házasulni kívánók ebben sérelmeket látnak, joguk van a rendes bíró segélyét igénybe venni. 9. §. Bebizonyult vagy köztudomású részerkölcsök, vagy elvek, valamint ragályos kórállapota, vagy a házasság czélját gátló testsérvei oly egyénnek, kivel a kiskorú házasságra lépni akar, továbbá a szükséges jövedelem hiánya törvényes okok, a házasságtól a beleegyezést megtagadni. 10. §. Hogy a hadsereghez tartozó, vagy különben katonai hatóságoknak alárendelt egyének közöl, kiknek nem szabad szabályszerű engedély nélkül házasságot kötni, a katonai törvények határozzák el. 11. §. Mennyiben szükséges a házasulni kívánó a közigazgatási hatóság vagy hivatal - elöljáróság részéről házassági engedélyt, a közigazgatási rendeletek és hivatalos rendszabályokból megtudhatni. 12. §. Halálra vagy súlyos börtönre ítélt gonosztevőnek a kihirdetett ítélet idejétől kezdve megkegyelmezéséig vagy illetőleg, míg bünhödési ideje tart, házasságra lépni nem engedtetik meg. 13. §. Két oly egyén, kinek egymással elkövetett házasságtörése törvényesen megállapittatott, egymás közt házasságot nem köthet. 14. §. Semminemű házasság előleges bejelentés nélkül nem köttethetik. 15. §. A szándékolt házasság kihirdetésének három vasár- vagy ünnepnapon az ünnepélyes isteni tisztelet alatt kell történnie, és ha a párok mindegyike más lelkészkerületben lakik, mindkét kerületben. A katholikus és nem-katholikus keresztények közti házasságok nemcsak a katholikus és nem-katholikus fél templomában, hanem, ha csak egyes országokra nézve különös rendeletek nem léteznek, azon katholikus pleb. templomban is, melynek kerületén belül lakik a nem-katholikus házassági jelölt, kihirdetendők. 16. §. Ha a jegyesek vagy ezeknek egyike azon papi kerületben , melyben a házasság megkötendő volna, még nem lakik hat hét óta, azon esetben a bejelentés utolsó tartózkodási helyükön is, hol a fennebb kijelölt időnél tovább laknak, megteendő, vagy pedig a jegyesek köteleztetnek azon helyen, hol tartózkodnak, hat hétig még lakni, hogy házasságuk kihirdetése ott elégséges legyen. 17. §: Ha hogy a házasság a bejelentés fölvétele után hat hónap alatt meg nem köttetik, akkor ismételni kell a háromszoros kihirdetést. 18. § A megegyezés nyilatkozata az egyik fél lelkésze, ennek képviselője, vagy a püspök által felhatalmazott áldozat előtt és két tanú jelenlétében történik. 19. §. Katholikus és nem-katholikus keresztény közti házasságok esetében a nyilatkozat a kathol. lelkész elött teendő. Kivétel történik a császárság ama részeiben, melyek számára a szentszék az 1841. ápril 30-ai utasítást kibocsátotta; ezeknek területén a házasulni kívánók által a nem katholikus hitestárs lelkésze előtt és a kath. pap távollétében adandó megegyezés törvényszerüleg érvényes. 20. §. A beleegyezés nyilatkozata meghatalmazott által történhetik ; ehez azonban az országhatóság engedélye kieszközlendő és különös felhatalmazvány írandó, melyben a személy, kivel a házasság szándékoltatik, kijelölve legyen. Ha a felhatalmazvány a házasság megkötése előtt visszahuzatik, akkor jogereje megszűnik ugyan, de a kibocsátó a visszahúzás által okozott kárért felelős. 21. §. Ha a jegyesek a keresztlevelet és a szabályszerűleg véghezvitt kihirdetésekről írott bizonyítványt, vagy az 5, 6, 7, 8, 10, 11 és 20 §-ok értelmében a házasságkötésre szükséges engedélyt fölmutatni nem tudják, valamint akkor, ha a megengedett és érvényes házasságkötés bárminő akadálya fölmerül, a lelkésznek nehéz büntetés terhe alatt tilalmaztatik, összeadni a jegyeseket, mindaddig, mig a megkivántató bizonyítékokkal nem igazolják magukat és mig minden nehézség eltávolitva nincs, azonban a keresztlevél felmutatását az országhatóság vagy a kéthivatal egyetértőleg az egyházi bírósággal, fontos okokból a szükséges elővigyázat mellett elengedheti, 22. §. Ki házas volt, annak, mielőtt a házassági kötelék felbomlása bebizonyult, új házasságot kötni nem engedtetik meg. A bizonylat, hogy a házasság halál által felbomlott, holtnak nyilvánítás által pótoltathatik. 23 § Ha valamelyik hitestárs a polgári törvénykönyv 24. §. által meghatározott idő alatt távol van, és távollétéhez oly körülmények tapadnak, melyek halálát kétségkivülivé teszik, azon esetben a hátramaradt házasfél azon törvényhatóságnál, melynek területén lakik, újbóli házasulás czéljából folyamodhatik azon nyilatkozatért, hogy a távollevő halottnak tartassák. 24. Ezen folyamodvány folytán gondnak neveztetik ki a távollévő kipuhatolására, s ez idézvény által azon megjegyzéssel köröztetik, hogy a törvényszék, hahogy ő a kitűzött idő alatt meg nem jelenik, vagy azt más módon életben létéről nem értesíti, halottnak fogja nyilvánítani. Az idézvénynek egy egész évre kell szólani, és a bel- vagy a körülmények szerint külföldi nyilvános lapokban legalább háromszor közzétenni. (Folyt. köv.) KÜLFÖLD Angolország, London, oct. 18. A mai Gazetteben olvassuk, hogy Ernest Vane Tempest és William J. Bírt elbocsáttattak ő felsége szolgálatából (a 4-ik sz. könnyű dragonyos ezredből) tiszthez és úriemberhez (gentleman) nem illő, a katonai fegyelemmel össze nem férő magok viselete miatt. E királyi rendelet sok beszédre ad alkalmat. A lapok ma mind magasztalják a királynőt s köszönetet mondanak e tettért Cambridge herczegnek, hogy ily erélyes gyorsasággal szolgáltat igazságot egy a nemesi ház előkelő sarjadéka irányában. Csak a Morning Star, mely minden áron ellenzést akar, lát kényári eljárást az érintett rendeletben. Szerinte csak hadi törvényszék mondhatja ki a szolgálatból elbocsátást, feledvén, hogy a „court martial“ (hadi törvényszék) mellett „courts of inquiry (nyomozó törvényszékek) is vannak a katonaságnál, melyek azt döntik el, szükség-e valamely különös esetben haditörvényszék elé terjeszteni a dolgot, s ellenkező esetben maguk mondanak ítéletet. Ez ítéletet aztán felebbvitel útján fölforgathatja a hadi törvényszék, míg az utóbbitól nincs felebbvitel. A jelen esetben a court of inquiry ítélt, s a főhadi parancsnok a királynő elé terjesztő az ítéletet megerősítés végett. Az Economist szerint olyasmi egyik oka a franczia pénzerisisnek, a mi az angol crisisnek volt 1846— 47-ben. A túlságos nyerészkedés, vasutak s egyéb vállalatok körül, hamar kimerilé az ország rendelkezhető tőkéjét. S ez által a rendes kereskedelemtől és üzlettől a szükséges üzlettőke elvonatott oly vállalatokra, melyek bármi szükségesek, több készpénzt nyeltek el hamarjában, mint amennyit másutt nélkülözni lehet vala. E vállalatokból és nyerüzletekből talán egyik és másik jövedelmez utóbb, jó osztalékot ad, s nagy hasznára lesz az illető vidéknek, de annyi tőkének elvonása a rendes üzlettől és forgalomból súlyosan hat jelenleg a közönségre, s egyesek nagy veszteségeket szenvednek a miatt. S még egy eredménye van a nyerészkedési kórnak, mely anynyira elharapódzott. A vállalkozási szellem az utóbbi 4 év alatt kizárólag vasutakra, gyárakra és mindennemű kereskedésre fordult a bel- és külföldön ; a földet aránylag elhanyagolták. A földbirtokosok tömegestől adták el fekvő vagyonaikat, hogy csalogatóbb vállalatokba ruházzák be tőkéiket. A vidéki nép Párisba tódult, s a vasutak és más középítkezések körül keresett foglalkozást. A magas napszám és vonzó városi élet csalogatta őket. Míg a városok ekkér túlnépesedtek, a mezei népesség fogyott. Szaporodott az élelmi czikkek fogyasztó közönsége, míg az élelmiszerek ára növekedett , a termelők száma meg fogyott. A földmivelés az egyedüli iparág Francziaországban, mely nem haladt elő. Már több év óta terjed. Ennek folytán Francziaország már nem termeszt többé elég tápszert népének. Szükség és drágaság — nem annyira a fogyasztás gyarapodása, mint a termelés csökkenése folytán — rendes állapot jön Francziaországban. Francziaország. Páris, oct. 18. A „Le Nord” párisi levelezője oct. 16-áról írja: „A nápolyi kérdésben döntő lépés történt az angol hajóhad elindulása által. Midőn e levél világot lát, a távirdatán már jelenté a franczia hajóhadnak Toulonbeli elindulását. A diplomatáikat értesitteték, miszerint a „Moniteur“ még a hét vége előtt fölvilágosítást hozand azon lépésről, melyet a tuileriák kabinetje a nápolyi király irányában követni szándékozik. Bizonyosnak látszik, hogy a hajóhadak távol tartandják magukat a nápolyi partoktól, sőt azt mondják, hogy Brenier báró, egy hadi gőzösnek Nápoly előtt jelentkezését kikerülendő, szárazon térend vissza Francziaországba. Ám mennyi óvatosság, hogy a forradalmi párt mozgalmát kikerüljék. Ez mindamellett nagyon remél, s kész a működésre. Ha csak egy kis mozgalom lesz és egy angol nagyot kiált, s a nápolyi * Duna szomszéd tartományaiban szállotta meg a görögöket ily szorongató érzés : Peloponnezosz s a* Regnei te,.“-' szigetei szintén frank beütéstől tartottak, s mint rendesen történik ily esetekben, a nép mindenütt csodálkozással beszélt ama nagy emberről, ki elrémíté őket. Néhány évvel utóbb hízelgés nélkül elmondhatók Harunal-Rasid követei Aix-la-Chapelleban, hogy Ázsiában, mint Európában, a szigeteken valamint a szárazon, a görög birodalom egyik végétől a másikig csak a frank királytól félnek, csak benne reméltek a népek. Az utolsó lépés volt még hátra, s nem ok nélkül hitte Károly, hogy Hunnia meghódítása tetemesen megkönnyíti tervét. Ha egyszer a frank birodalom, mely már is a Balti tengert érinté a Visztula által, a Kárpátok lánczolatához s a Feketetengerig terjed , újra föléled a régi nyugati római birodalom, szélesebb alapon, mint azelőtt, s csak császárra lesz szükség. Bizonyosan ezt mondta magában, mikor átkelt Pannoniákon, s gondolatában már Traján Dacziáját is elfoglalta, mely a túlparton feltűnt szemei előtt, így szoktatta a világot azon eszméhez, mely mosolyra indítá, egyszersmind azonban nyugtalanitá a görögöket, hogy a nyugati császárokat újra fölélesszék a frank királyokban. Ily gondolatok tartották vissza Károlyt, Hunnia szomszédságában, az egész 792 év folyama alatt. Miközben itt új hadjárat tervével foglalkozott, egy nagyszerű gondolat villant föl elméjében: tudniillik csatornával kötni össze a Rajnát és Dunát, melyek egymáshoz nem meszsze eredvén, még közelebb jőnek mellékfolyóik által. Eleinte kétségtelenül csak hadi szempontok hatottak képzeletére. Látta immár, hogyan szállítják a frízek hajói a seregeket és élelmiszereket a Rajna partjairól a Tiszához; de belátta azon hasznokat is, melyeket a kereskedelem von e csatornából, birodalma dicsőségére és fölvirágzására, ha majd Frankország a frank folyókon küldi hajóit a Feketetengerre, Golkonda kincseit és Perzsia tündéri csodáit szállitván vissza Regensburgba, Kölnbe. E nagy eszmék által lelkesítve, azonnal a dologhoz látott. A mai közigazgatás nyelvén szólván, oda rendelte mérnökeit, hogy török tervet kérjen a két folyam egybekötésére nézve, s azok tanulmányozni kezdék e föladatok A kik ily dolgokban járatosak voltak, mondják az egykorúak, előadták Károlynak, hogy a Regniczet, mely a Majnába ömlik s az állal egyesül a Rajnával, és az Altmühlt, mely Regensburg fölött ömlik a Dunába, összeköthetik csatorna által, mely nagy hajókat is képes lesz hordani. Valóban a Duna és Rajna e két mellékfolyója, a Steigerwald hegyláncáról eredvén , hat mértföldnyire közelednek egymáshoz sík és mocsáras vidéken. Azt akarta Károly , hogy 300 lábnyi széles csatornát ássanak, melyen hajóhad is járhasson. A hadseregből vették a munkásokat, s maga jelen volt Károly egyes helyeken. Már harmada kész volt a munkának, mikor az őszi esőzések, a szokottnál nagyobb mértékben beállván, elárasztották a különben is vizes vidéket. Az árkok minden éjjel megteltek vízzel , minden nap újból kellett kezdeni a munkát, s a katonák, örökké nyakig sárban, hallatlan fáradalmakat szenvedtek. Betegség is kezdett pusztítani köztök. Zúgolódás hallatszott mindenfelől e vállalat ellen, melynek nagyszerűségét nem fogták föl, s Károly engedni léven kénytelen a természet akadályainak és az emberek duzzogásának, fölhagyott a tervvel. A monda szerint fantomok bírták ez elhatározásra, ördögi jelenések, melyek éjjelenkint kisértették a munkásokat és őt magát is. A tudatlanság balítéletei voltak e kisértetek, miken annyiszor hajótörést szenvednek a lángész idő előtti sugallatai. Nem folytatta Károly a félbehagyott munkát, legfölebb is néhány hajóhadat építetett a Dunán és mellékfolyón, mintegy előkészületül új hadjáratra. úgy tetszett, az avar nép egészen le van verve. Hegyeik közt és erdeikben szerte szórva, eszük ágában sem volt, fegyvert fogniok,mikor a szászok követsége újra fölizgatta őket. Csapataik, mondanak a szászok, máris semmivé tevék Károly serege egyik hadosztályát a Wezér partjain; nemsokára talpon lesz egész Germania, lehet-e szebb alkalom a népekre nézve, örökre biztosítani szabadságukat? Nagy hatással volt a hunokra ezen küldöttség. Az utolsó hadjárat szenvedései egy békepártot idéztek elő köztök, de a boszos emlékezés s remény éleszté a harczias pártot , összeszivódtak, s kézre kerülvén a dolog, ama két főnököt, kik az olasz és bajor hadjárat indítói voltak, a kagánt és jogurt megölték. A békepárt győzött; bizonyos Tudun nevűt választottak kagánnak, ki azonnal követséggel járult Károlyhoz, jelentvén, hogy népével együtt a frank király kegyelme alá veti magát, s részéről szívesen fölveszi a keresztséget is. Károly roszul fogadta e követséget. Talán az ajánlat őszinteségén kétkedett, vagy a dolgok jelen állásában szeretett volna két nagy csapást adni két pogány népnek, melyek egy kézre akartak játszani. A követség leverten távozott vissza Hunniába , s csak hamar hallhatók, hogy az itáliai sereg koront és friauli hadosztálya, a friauli herczeg, Herik vezérlete alatt, átkelt az Alpokon s Pannóniába nyomult, míg a szászokat más frank csapatok az Elba és Oder közé szorították. Károly hadi terve, a hunokat illetőleg,az valt, hogy megint Itália és Bajorország felől támadja meg egyszersmind. Egyik hadsereg egyenesen a Tiszához indult a Duna balpartján, míg Herik a jobb parton pusztít tűzzel vassal. Az ifjú Pipin király a nyugati sereg vezérletét vette át. Minden úgy történt, amint előre látta Károly. Herik 796. év tavaszán megtámadta Hunnia benső „ring“jeinek egyikét, s tömérdek martalékra talált ott, amit Aix-la-Chapellebe küldött- Most Pipin királyon volt a sor. Bátran előnyomulván a Tisza mocsáros síkjáig, neki jutotta a dicsőség megostromolni és elfoglalni a fejedelmi „ring“et, a kagánok lakát, a nemzeti kincsek lakhelyét. Hiába járult rémülten Tudun az ifjú királyhoz, hogy megindítván, tőle kegyelmet nyerjen ,nem állott meg Pipin , mig az avar nemzetiség szentélyébe nem tette lábát, s az egyház védője zászlaját nem tűzheté föl az „Isten ostora“ régi lakhelyén. A „ring“ romjain kötöttek békét, s Tudni, nemzete több főnökével, a Rajna partjaira kísérte az ifjú hódítót, s onnan Aix-la-Chapellbe, hol Pipinnek atyjával kelle találkoznia. Pipin bevonulása Aix-la-Chapellebe, vagy szabatosabban Aquisgramimba, a római birodalom diadalmenetéhez volt hasonló. A triumphator előtt vitték az elfoglalt zászlókat s a hadi zsákmányt, az avar királyok kincseit : nyitott kocsikban halommal volt az arany és ezüst, pénzben, rudakban, s e fölött mindennemű drágakövek, arany-, selyem- és biborszövetek, drága edények, melyeket a palotákból és egyházakból raboltak, s melyeknek alakja mulatta, Galliából került-e vagy Görög és Olaszországból. Tudun és az avar nemesek búskomolyan, alázatosan követték a menetet, — mint foglyok-e vagy szövetségesekül, kérdhető valaki. Tudun letérdelve Károly előtt, a frank szertartás szerint tön hűségi esküt, s kijelenté, hogy mielőbb óhajtja elfogadni a keresztséget. Károly a hunok kincseit, mint zsákmányt, nem sajátita el. Miután kiszemelte, amiket udvaronczai alkalmasint kövérebb falatoknak mondottak, hogy az egyháznak és a többi keresztyén fejedelmeknek adja; valódi királyi bőkezűséggel osztotta szét, a mi hátra maradt, egyházi és világi hitvei, hübérnökei és alattvalói közt. *) (Folytatjuk.) *) A pápán kezdte Károly a bőkezűsködést. Neki adta a Herik által elfoglalt kincset. Az egyházak közöl alkalmasint azoknak adott elsőséget, melyek, Attila által egykor kifosytatván, mint egy jogszerű kárpótlásul tarthattak számot az ajándékra. A mayencei székesegyház ez okból a legnagyobb értékű tárgyakat kapta, melyeket még a XVI. században is mutogattak püspöki kincstárában. Magyar könyvvszet. 581. Trattner és Károlyi nemzeti kalendérioma 1857-dik esztendőre. 43-dik esztendei folytatás. Pesten Trattner és Károlyi könyvnyomtató intézetének tulajdona. 1856. 4-rét 104 lap. Ára 16 okt. 582. Szegedi naptár 1857-dik 365 napból álló közönséges évre. Nagyobbitott 49-ik évi folyam. Szegeden, Bürger Zsigmond sajátja. Nyomatott Grünn János féle könyv- és kőnyomátban. 8-rét 64 lap. Ára 10 pkr.