Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)

1856-10-23 / 2023. szám

_ Szele-Farmoson és Tápió Szent-Mártonban a tag­os­s­­­á­­­g szerencsésen létrejött __Az újonnan alakított képezdékben írják a „T. L.“ igen szép számmal sereglettek össze a tanítójelöltek, Pe­sten számuk 85re megy, Esztergomban 38-ra, Szegeden 45re, Kalocsán 10re és Egerben úgy hisszük, szinte 40re. Pesten a minta-főelemi iskolához, melylyel össze van a képezde kapcsolva, nemcsak jeles vallástanító, hanem egy­szersmind a legkitűnőbb pesti tanítók alkalmazzák. A ze­­netanításra különös gond fordíttatik, miután öt tanár jeles zenész, és igy bizton reményb­etni, hogy a pesti képezde a zenészetre nézve is uj korszakot fog alkotni a tanárje­löltek közt. __ Soroksár 2. osztályú elemi tanodáját 4 osztályú­ra emelte. — Irodalmi újdonságul, mint egyik helybeli nyomdánk örvendetes hozományát, említjük a következő nagyfontos­­ságu egyházirodalmi vállalatot. ..Isten igéje a szószékből hirdetve a népnek Her­epei Gergely, Vadas József és Nagy Péter kolozsvári ev. ref. lelkészek által. I. fü­zet. Kolozsvárit, Stein János bizománya. 1856. n. 8-rét, 158. 1. Ámbár előszó nélkül jelent meg a jeles munka, sejtjük mégis, hogy az egykor t. t. Salamon Jósef ur által szerkesztett tartalmas „Erdélyi prédikátori tár“ (1833—1839. időköz. I—IX. köt. 8-rét.) hiányát akarja az egyház körében pótolni. Mi a korszerű vállalatot szív­ből üdvözöljük, s kötetekre terjedjen, őszintén kíván­juk. (K. K.) — Az oraviczai-buziási pályavonal nov. hó elején meg fog nyílni. — Buzini K­e gl­e v i­c­h Nép. János gróf cs. kir. való­ságos kamarás és titkos tanácsos , Magyarország királyi főudvarmestere, a pápa, Krisztusrend lovagja, több tudós társaság tagja f. hó 15-én , 70 éves korában rizkórban meghalt. Hullája f. hó 20-án Kis-Tapolcsányban , Bars­­megyében a családi sírboltban takaritatott el. Nemzeti színház. Oct. 21-dikén : K o m á r o m i A. ur utolsó föllépteül :A szép marquisné. Eredeti dráma négy felvonásban, Balzacféle regény után Kövér Lajostul. — Bulyovszkinét s Komáromi urat, ki a tábor­nok szerepében lépett föl, a harmadik felvonás után ki­hívták. Ez utóbbinak játéka a harmadik felvonásban kez­dett elevenebb lenni; a két elsőben részkedvünek látszott s szerelmi nyilatkozataiban nem volt semmi nyájasság. — Közönség szép számmal. Hivatalos. Öcs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt oklevéllel dr. H­e­i­d­­­e­r Károly főtörzsorvost s az or­vossebészeti József - akadémia tanulmányigazgatóját, mint az ausztriai császári vaskoronarend harmadik osz­tályának lovagját, e rend szabályaihoz képest, az ausz­triai birodalom lovagrendjébe „von Egeregg“ előnévvel legkegyelmesebben fölemelni m­éltóztatott. A cs. Apostoli Felsége maga rendkívüli kö­vetét és teljhatalmazott miniszterét a görög k. udvarnál báró B­r­e­n­n­e­r-F­e­l­s­a­c­h Adolfot cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben felruházni m­éltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 8-kán kelt legfelsőbb határozata által K­r­e­k­i­c­h Natált, a dal­­mátországi helytartóságnál segédhivatalok igazgatóját, sokévi sikeres szolgálatai elismeréséül, nyugalomba he­lyeztetésekor a koronás arany érdemkereszttel legke­­gyelmesebben feldíszíteni m­éltóztatott. Ő csa­k­ Apostoli Felsége f. u. oct. 8-án kelt legfelsőbb határozata által Vezette Ferenczet a leg­főbb rendőrhatóságnál alkalmazásban levő csendőrőrna­­gyot vélegesen előadóvá ugyanott, egyszersmind alez­redessé előléptetése mellett, legkegyelmesebben kine­vezni m­éltóztatott. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Atzenberger Jakab pénzügyőrségi főfelvigyázót a morvaországi pénzügyőrség I. osztályánál ideiglenes III. osztályú irodai segéddé 300 pft évi fizetéssel kinevezte. Dunavizállás. Budán, oct. 24. 3' 11­ 0"' 0. fölött. nemest, jót és közhasznút követni, s másokkal is meg­kedvelteim buzognak. Ily általános elismerést, köz­becsültetést és szeretetet nyertek szellemi jutalmul , városunk most tudományos pályán levő ifjai, s velök együtt városunk szép és derék leányai, kik az iskolai szünnapok alatt színdarabok elő­adására egyesül­nek oly nemes czéllal, hogy a tiszta jö­vedelemmel helybeli iskolánk múzeumát ajándékozzák meg. A szép feltételt, szép siker koronázá. Mert habár kezdetben mint történni szokott az új és szokatlan dolgoknál — sok nehézséggel kellett is megküzdeniük, de csak ugyan dicséretes buzgalmuk és kitartásuk győ­zött az akadályokon; s az első előadás sikerülése mind a résztvevő ifjakat, s hölgyeket, mind különösen a fényes siker által meglepetett nagy közönséget annyira felvil­­lanyozó, hogy azután még három előadás történhetett helybeli és vidéki nagyszámmal egybesereglett közön­ség megelégedése és dicsérete mellett. S a­mily nagy volt a műkedvelő ifjak lelki öröme e városban eddig pá­ratlan vállalatuknak szerencsés sikerülése felett : épen oly nagy megelégedést éreztek akkor, midőn 115 pert és 50 kft, mint tiszta jövedelmet nyújthattak által anyagi gyámolál azon iskolának, melytől ők kezdetben szellemi táplálékot nyertek. Szives köszünetünket kell nyilvánítanunk mindeneknek előtte azon igen tisztelt urhölgyeknek, kik közreműkö­désük által éltető lelkei valónak e vállalatnak. Szives kö­­szönetünket fogadják a tisztelt szülők, kik leányaikat ezen szép és hasznos ügytől el nem vonák; köszönetün­­ket fogadják P. Zs. és P. I. urak, kik a szini előadások­hoz diszitményeket s más szükséges kelléket kölcsö­nözni szívesek, és nagylelkűek valónak. Köszönetünket fogadják végre a már tőlünk pályájok folytatására eltá­vozott ifjak, kik nekünk jeles szini mutatványaik által valódi lelki élvezetet nyújtottak. Áldás, szerencse ki­sérje pályájukon ! Helyén lenne itt körülményesebb felvilágosítást adni gymnasiumunk, s más iskoláink állásáról, városunk anyagi s szellemi életéről, de ezt ha igen tisztelt szer­kesztő úr szívesen veendi, más alkalomra tartom fen. Egy presbyter. LEVELEZÉSEK. Kisújszállás, oct. 17. (Eredeti lev.) Kedves érzéseket szokott szülni bennünk, ha a tudományos pá­lya ifjait, kiket jövő kor embereiül kell tekintenünk — már korán közjóért hevülni szemléljük, s nem lehet megtagadni tőlök becslésünket, szeretetünket, mikor látjuk, hogy még ifjúi kedvteléseikben is a szépet, a Az uj házussági törvény. I. FÜGGELÉK. Törvény az ausztriai császársági katho­­likusok házasságai fölött. 1. §. Házasság két, különböző nemű személy által szán akaratjuknak, hogy házassági viszonyba kivánnak lépni, törvényszerű nyilvánítása által köttetik. 2. §. A házassági eljegyeztetések létezése és ezek­nek befolyása felett a házassági akadályok megalapítá­sára, az egyházi bíróság határoz. Ha várjon és mennyi­ben keletkezik a házassági eljegyzésből kártalanítási jogkötelezettség, azt a rendes bíró ítéli el a b. törvény­lap 45 és 46. §-ai értelmében és tekintettel a jelen tör­vény tilalmaira. 3. §. Minden katholikusnak tilos, az ausztriai császár­ságban máskint házasságra lépni, mint mindazon szabá­lyok megtartása mellett, melyeket az egyházi törvény a házasság érvénye fölött felállított. Az egyházi házasság­­törvény határozványai, a császársági egyházi bíróságok számára adott és jelen törvényhez (a II. függelékben) mellékelt utasításból megtudhatók. 4. §. Oly egyének, kik életkoruk tizennegyedik évét még be nem tölték, tehát a polgári törvény szerint még kiskorúak, házasságra nem léphetnek. 5. §. Kiskorúaknak, vagy oly nagykorúaknak is, kik magukra egyedül jogkötelezettséget nem vállalhatnak, törvényes atyjuk megegyezése nélkül nem szabad há­zasságot kötni. Ha az atya nem él, vagy képviseletre nincs minősítve, akkor részekre a rendes képviselő nyilatkozata és a törvényhatóság megegyezése szüksé­geltetik. 6. §. Törvénytelen kiskorúak házasságkötésre gyám­juk nyilatkozatát és a törvényhatóság megegyezését szükségük. 7. §. Knnek megegyezését tartozik a kiskorú külföldi házasságkötés végett fölmutatni, azon országnak, mely­hez tartozik, törvényei szerint kell elhatározni. 8. §. Ha a kiskorútól vagy gyámoncztól a házassági engedély megtagadtatik, és a házasulni kívánók ebben sérelmeket látnak, joguk van a rendes bíró segélyét igénybe venni. 9. §. Bebizonyult vagy köztudomású rész­erkölcsök, vagy elvek, valamint ragályos kórállapota, vagy a házas­ság czélját gátló testsérvei oly egyénnek, kivel a kiskorú házasságra lépni akar, továbbá a szükséges jövedelem hiánya törvényes okok, a házasságtól a beleegyezést megtagadni. 10. §. Hogy a hadsereghez tartozó, vagy különben katonai hatóságoknak alárendelt egyének közöl, kiknek nem szabad szabályszerű engedély nélkül házasságot kötni, a katonai törvények határozzák el. 11. §. Mennyiben szükséges a házasulni kívánó a köz­­igazgatási hatóság vagy hivatal - elöljáróság részéről házassági engedélyt, a közigazgatási rendeletek és hiva­talos rendszabályokból megtudhatni. 12. §. Halálra vagy súlyos börtönre ítélt gonosztevő­nek a kihirdetett ítélet idejétől kezdve megkegyelmezé­­séig vagy illetőleg, míg bünhödési ideje tart, házasságra lépni nem engedtetik meg. 13. §. Két oly egyén, kinek egymással elkövetett há­­zasságtörése törvényesen m­egállapittatott, egymás közt házasságot nem köthet. 14. §. Semminemű házasság előleges bejelentés nél­kül nem köttethetik. 15. §. A szándékolt házasság kihirdetésének három vasár- vagy ünnepnapon az ünnepélyes isteni tisztelet alatt kell történnie, és ha a párok mindegyike más lel­­készkerületben lakik, mindkét kerületben. A katholikus és nem-katholikus keresztények közti házasságok nem­csak a katholikus és nem-katholikus fél templomában, hanem, ha csak egyes országokra nézve különös rende­letek nem léteznek, azon katholikus pleb. templomban is, melynek kerületén belül lakik a nem-katholikus há­zassági jelölt, kihirdetendők. 16. §. Ha a jegyesek vagy ezeknek egyike azon papi kerületben , melyben a házasság megkötendő volna, még nem lakik hat hét óta, azon esetben a bejelentés utolsó tartózkodási helyükön is, hol a fennebb kijelölt időnél tovább laknak, megteendő, vagy pedig a jegye­sek köteleztetnek azon helyen, hol tartózkodnak, hat hétig még lakni, hogy házasságuk kihirdetése ott elég­séges legyen. 17. §: Ha hogy a házasság a bejelentés fölvétele után hat hónap alatt meg nem köttetik, akkor ismételni kell a háromszoros kihirdetést. 18. § A megegyezés nyilatkozata az egyik fél lel­késze, ennek képviselője, vagy a püspök által felhatal­mazott áldozat előtt és két tanú jelenlétében történik. 19. §. Katholikus és nem­-katholikus keresztény közti házasságok esetében a nyilatkozat a kathol. lelkész elött teendő. Kivétel történik a császárság ama részeiben, melyek számára a szentszék az 1841. ápril 30-ai utasí­tást kibocsátotta; ezeknek területén a házasulni kívá­nók által a nem katholikus hitestárs lelkésze előtt és a kath. pap távollétében adandó megegyezés törvénysze­­rüleg érvényes. 20. §. A beleegyezés nyilatkozata meghatalmazott által történhetik ; ehez azonban az országhatóság en­gedélye kieszközlendő és különös felhatalmazvány írandó, melyben a személy, kivel a házasság szándékol­­tatik, kijelölve legyen. Ha a felhatalmazvány a házasság megkötése előtt visszahuzatik, akkor jogereje megszű­nik ugyan, de a kibocsátó a visszahúzás által okozott kárért felelős. 21. §. Ha a jegyesek a keresztlevelet és a szabály­­­szerű­leg véghezvitt kihirdetésekről írott bizonyítványt, vagy az 5, 6, 7, 8, 10, 11 és 20 §-ok értelmében a há­zasságkötésre szükséges engedélyt fölmutatni nem tud­ják, valamint akkor, ha a megengedett és érvényes há­zasságkötés bárminő akadálya fölmerül, a lelkésznek nehéz büntetés terhe alatt tilalm­aztatik, összeadni a je­gyeseket, mindaddig, mig a megkivántató bizonyítékok­kal nem igazolják magukat és mig minden nehézség eltávolitva nincs, azonban a keresztlevél felmutatását az országhatóság vagy a két­­hivatal egyetértőleg az egyházi bírósággal, fontos okokból a szükséges elővi­­gyázat mellett elengedheti, 22. §. Ki házas volt, annak, mielőtt a házassági köte­lék felbomlása bebizonyult, új házasságot kötni nem engedtetik meg. A bizonylat, hogy a házasság halál által felbomlott, holtnak nyilvánítás által pótoltathatik. 23 § Ha valamelyik hitestárs a polgári törvénykönyv 24. §. által meghatározott idő alatt távol van, és távol­­létéhez oly körülmények tapadnak, melyek halálát két­­ségkivülivé teszik, azon esetben a hátramaradt házasfél azon törvényhatóságnál, melynek területén lakik, újbóli házasulás czéljából folyamodhatik azon nyilatkozatért, hogy a távollevő halottnak tartassák. 24. Ezen folyamodvány folytán gondnak neveztetik ki a távollévő kipuhatolására, s ez idézvény által azon megjegyzéssel köröztetik, hogy a törvényszék, hahogy ő a kitűzött idő alatt meg nem jelenik, vagy azt más módon életben létéről nem értesíti, halottnak fogja nyil­vánítani. Az idézvénynek egy egész évre kell szólani, és a bel- vagy a körülmények szerint külföldi nyilvá­nos lapokban legalább háromszor közzétenni. (Folyt. köv.) KÜLFÖLD Angolország, London, oct. 18. A mai Gazette­­ben olvassuk, hogy Ernest Vane Tempest és Will­­iam J. Bírt elbocsáttattak ő felsége szolgálatából (a 4-ik sz. könnyű dragonyos ezredből) tiszthez és úri­ember­hez (gentleman) nem illő,­­ a katonai fegyelemmel össze nem férő magok viselete miatt. E királyi rendelet sok beszédre ad alkalmat. A lapok ma mind magasztalják a királynőt s köszönetet mondanak e tettért Cambridge herczegnek, hogy ily erélyes gyorsasággal szolgáltat igazságot egy a nemesi ház előkelő sarjadéka irányában. Csak a Morning Star, mely minden áron ellenzést akar, lát kényári eljárást az érintett rendeletben. Szerinte csak hadi törvényszék mondhatja ki a szolgálatból elbocsátást, feledvén, hogy a „court martial“ (hadi törvényszék) mellett „courts of inquiry (nyomozó törvényszékek) is vannak a katonaságnál, melyek azt döntik el, szükség-e valamely különös esetben haditörvényszék elé terjesz­teni a dolgot, s ellenkező esetben maguk mondanak íté­letet. Ez ítéletet aztán felebbvitel útján fölforgathatja a hadi törvényszék, míg az utóbbitól nincs felebbvitel. A jelen esetben a court of inquiry ítélt, s a főhadi parancs­nok a királynő elé terjesztő az ítéletet megerősítés végett. Az Economist szerint olyasmi egyik oka a fran­­czia pénzerisisnek, a mi az angol crisisnek volt 1846— 47-ben. A túlságos nyerészkedés, vasutak s egyéb vál­lalatok körül, hamar kimerilé az ország rendelkezhető tőkéjét. S ez által a rendes kereskedelemtől és üzlettől a szükséges üzlettőke elvonatott oly vállalatokra, melyek bármi szükségesek, több készpénzt nyeltek el hamarjá­ban, mint a­mennyit másutt nélkülözni lehet vala. E vál­lalatokból és nyerüzletekből talán egyik és másik jöve­delmez utóbb, jó osztalékot ad, s nagy hasznára lesz az illető vidéknek, de annyi tőkének elvonása a rendes üz­lettől és forgalomból súlyosan hat jelenleg a közönségre, s egyesek nagy veszteségeket szenvednek a miatt. S még egy eredménye van a nyerészkedési kórnak, mely any­­nyira elharapódzott. A vállalkozási szellem az utóbbi 4 év alatt kizárólag vasutakra, gyárakra és mindennemű kereskedésre fordult a bel- és külföldön ; a földet arány­lag elhanyagolták. A földbirtokosok tömegestől adták el fekvő vagyonaikat, hogy csalogatóbb vállalatokba ru­házzák be tőkéiket. A vidéki nép Párisba tódult, s a vasutak és más középítkezések körül keresett foglalko­zást. A magas napszám és vonzó városi élet csalogatta őket. Míg a városok ekkér túlnépesedtek, a mezei né­pesség fogyott. Szaporodott az élelmi czikkek fo­gyasztó közönsége, míg az élelmi­szerek ára növeke­dett , a termelők száma meg fogyott. A földmivelés az egyedüli iparág Francziaországban, mely nem haladt elő. Már több év óta terjed. Ennek folytán Francziaor­­szág már nem termeszt többé elég tápszert népének. Szükség és drágaság — nem annyira a fogyasztás gya­rapodása, mint a termelés csökkenése folytán — rendes állapot jön Francziaországban. Francziaország. P­á­r­i­s, oct. 18. A „L­e N­o­r­d” párisi levelezője oct. 16-áról írja: „A nápolyi kérdés­ben döntő lépés történt az angol hajóhad elindulása ál­tal. Midőn e levél világot lát, a távirda­tán már jelenté a franczia hajóhadnak Toulonbeli elindulását. A diplo­matái­kat értesitteték, miszerint a „Moniteur“ még a hét vége előtt fölvilágosítást hozand azon lépésről, melyet a tuileriák kabinetje a nápolyi király irányában követni szándékozik. Bizonyosnak látszik, hogy a hajó­hadak távol tartandják magukat a nápolyi partoktól, sőt azt mondják, hogy B­r­e­n­i­e­r báró, egy hadi gőzösnek Nápoly előtt jelentkezését kikerülendő, szárazon térend vissza Francziaországba. Ám mennyi óvatosság, hogy a forradalmi párt mozgalmát kikerüljék. Ez mindamellett nagyon remél, s kész a működésre. Ha csak egy kis mozgalom lesz és egy angol nagyot kiált, s a nápolyi * Duna szomszéd tartományaiban szállotta meg a görögö­ket ily szorongató érzés : Peloponnezosz s a* Regnei te,.“-' szigetei szintén frank beütéstől tartottak, s mint rendesen történik ily esetekben, a nép mindenütt cso­dálkozással beszélt ama nagy emberről, ki elrémíté őket. Néhány évvel utóbb hízelgés nélkül elmondhatók Harun­­al-Rasid követei Aix-la-Chapelleban, hogy Ázsiában, mint Európában, a szigeteken valamint a szárazon, a görög birodalom egyik végétől a másikig csak a frank királytól félnek, csak benne reméltek a népek. Az utolsó lépés volt még hátra, s nem ok nélkül hitte Károly, hogy Hunnia meghódítása tetemesen megkönnyíti tervét. Ha egyszer a frank birodalom, mely már is a Balti tengert érinté a Visztula által, a Kárpátok lánczolatához s a Fe­ketetengerig terjed , újra föléled a régi nyugati római birodalom, szélesebb alapon, mint azelőtt, s csak csá­szárra lesz szükség. Bizonyosan ezt mondta magában, mikor átkelt Pannoniákon, s gondolatában már Traján Dacziáját is elfoglalta, mely a túlparton feltűnt szemei előtt, így szoktatta a világot azon eszméhez, mely mo­solyra indítá, egyszersmind azonban nyugtalanitá a gö­rögöket,­­ hogy a nyugati császárokat újra fölélesszék a frank királyokban. Ily gondolatok tartották vissza Károlyt, Hunnia szom­szédságában, az egész 792 év folyama alatt. Mi­közben itt új hadjárat tervével foglalkozott, egy nagyszerű gon­dolat villant föl elméjében: tudniillik csatornával kötni össze a Rajnát és Dunát, melyek egymáshoz nem mesz­­sze eredvén, még közelebb jőnek mellékfolyóik által. Eleinte kétségtelenül csak hadi szempontok hatottak képzeletére. Látta immár, hogyan szállítják a frízek ha­jói a seregeket és élelmi­szereket a Rajna partjairól a Tiszához; de belátta azon hasznokat is, melyeket a ke­reskedelem von e csatornából, birodalma dicsőségére és fölvirágzására, ha majd Frankország a frank folyókon küldi hajóit a Feketetengerre, Golkonda kincseit és Per­zsia tündéri csodáit szállitván vissza Regensburgba, Kölnbe. E nagy eszmék által lelkesítve, azonnal a do­loghoz látott. A mai közigazgatás nyelvén szólván, oda rendelte mérnökeit, hogy török tervet kérjen a két fo­lyam egybekötésére nézve, s azok tanulmányozni kez­­dék e föladatok A kik ily dolgokban járatosak voltak, mondják az egykorúak, előadták Károlynak, hogy a Reg­­niczet, mely a Majnába ömlik s az állal egyesül a Raj­nával, és az Altmühlt, mely Regensburg fölött ömlik a Dunába, összeköthetik csatorna által, mely nagy hajókat is képes lesz hordani. Valóban a Duna és Rajna e két mellékfolyója, a Steigerwald hegyláncá­­ról eredvén , hat mértföldnyire közelednek egymás­hoz sík és mocsáras vidéken. Azt akarta Károly , hogy 300 lábnyi széles csatornát ássanak, melyen hajóhad is járhasson. A hadseregből vették a mun­kásokat, s maga jelen volt Károly egyes helyeken. Már harmada kész volt a munkának, mikor az őszi eső­zések, a szokottnál nagyobb mértékben beállván, elá­rasztották a különben is vizes vidéket. Az árkok minden éjjel megteltek vízzel , minden nap újból kellett kezdeni a munkát, s a katonák, örökké nyakig sárban, hallatlan fáradalmakat szenvedtek. Betegség is kezdett pusztítani köztök. Zúgolódás hallatszott mindenfelől e vállalat el­len, melynek nagyszerűségét nem fogták föl, s Károly engedni léven kénytelen a természet akadályainak és az emberek duzzogásának, fölhagyott a tervvel. A monda szerint fantomok bírták ez elhatározásra, ördögi jelené­sek, melyek éjjelenkint kisértették a munkásokat és őt magát is. A tudatlanság balítéletei voltak e kisértetek, miken annyiszor hajótörést szenvednek a lángész idő e­­lőtti sugallatai. Nem folytatta Károly a félbehagyott munkát, legfölebb is néhány hajóhadat építetett a Dunán és mellékfolyón, mintegy előkészületül új hadjáratra. úgy tetszett, az avar nép egészen le van verve. He­gyeik közt és erdeikben szerte szórva, eszük ágában sem volt, fegyvert fogniok,mikor a szászok követsége újra föl­izgatta őket. Csapataik, mondanak a szászok, máris semmi­vé tevék Károly serege egyik hadosztályát a Wezér part­jain; nemsokára talpon lesz egész Germania, lehet-e szebb alkalom a népekre nézve, örökre biztosítani szabadsá­gukat? Nagy hatással volt a hunokra ezen küldöttség. Az utolsó hadjárat szenvedései egy békepártot idéztek elő köztök, de a boszos emlékezés s remény éleszté a harczias pártot , összeszivódtak, s kézre kerülvén a do­log, ama két főnököt, kik az olasz és bajor hadjárat in­dítói voltak, a kagánt és jogurt megölték. A békepárt győzött; bizonyos Tudun nevűt választottak kagánnak, ki azonnal követséggel járult Károlyhoz, jelentvén, hogy népével együtt a frank király kegyelme alá veti magát, s részéről szívesen fölveszi a keresztséget is. Károly roszul fogadta e követséget. Talán az ajánlat őszinteségén kétkedett, vagy a dolgok jelen állásában szeretett volna két nagy csapást adni két pogány népnek, melyek egy kézre akartak játszani. A követség leverten távozott vissza Hunniába , s csak hamar hallhatók, hogy az itáliai sereg koront és friauli hadosztálya, a friauli herczeg, Herik vezérlete alatt, átkelt az Alpokon s Pannóniába nyomult, m­íg a szászo­kat más frank csapatok az Elba és Oder közé szorították. Károly hadi terve, a hunokat illetőleg,az valt, hogy megint Itália és Bajorország felől támadja meg egyszersmind. E­­gyik hadsereg egyenesen a Tiszához indult a Duna balpart­ján, míg Herik a jobb parton pusztít tűzzel vassal. Az ifjú Pipin király a nyugati sereg vezérletét vette át. Minden úgy történt, a­mint előre látta Károly. Herik 796. év tavaszán megtámadta Hunnia benső „ring“jeinek egyi­két, s tömérdek martalékra talált ott, a­mit Aix-la-Cha­­pellebe küldött- Most Pipin királyon volt a sor. Bátran előnyomulván a Tisza mocsáros síkjáig, neki jutotta a dicsőség megostromolni és elfoglalni a fejedelmi „ring“et, a kagánok lakát, a nemzeti kincsek lakhelyét. Hiába járult rémülten Tudun az ifjú királyhoz, hogy megindítván, tőle kegyelmet nyerjen ,nem állott meg Pi­pin , mig az avar nemzetiség szentélyébe nem tette lábát, s az egyház védője zászlaját nem tűzheté föl az „Isten ostora“ régi lakhelyén. A „ring“ romjain kötöttek bé­két, s Tudni, nemzete több főnökével, a Rajna partjaira kísérte az ifjú hódítót, s onnan Aix-la-Chapellbe, hol Pi­­pinnek atyjával kelle találkoznia. Pipin bevonulása Aix-la-Chapellebe, vagy szabato­sabban Aquisgramimba, a római birodalom diadalmene­téhez volt hasonló. A triumphator előtt vitték az elfog­lalt zászlókat s a hadi zsákmányt, az avar királyok kin­cseit : nyitott kocsikban halommal volt az arany és ezüst, pénzben, rudakban, s e fölött mindennemű drága­kövek, arany-, selyem- és biborszövetek, drága edények, me­lyeket a palotákból és egyházakból raboltak, s melyek­nek alakja mulatta, Galliából került-e vagy Görög és Olaszországból. Tudun és az avar nemesek búskomo­­lyan, alázatosan követték a menetet, — mint foglyok-e vagy szövetségesekül, kérdhető valaki. Tudun letérdelve Károly előtt, a frank szertartás szerint tön hűségi es­küt, s kijelenté, hogy mielőbb óhajtja elfogadni a ke­resztséget. Károly a hunok kincseit, mint zsákmányt, nem sajátita el. Miután kiszemelte, a­miket udvaronczai alkalmasint kövérebb falatoknak mondottak, hogy az egyháznak és a többi keresztyén fejedelmeknek adja; valódi királyi bőkezűséggel osztotta szét, a mi hátra ma­radt, egyházi és világi hitvei, hübérnökei és alattvalói közt. *) (Folytatjuk.) *) A pápán kezdte Károly a bőkezűsködést. Neki adta a Herik által elfoglalt kincset. Az egyházak közöl alkal­masint azoknak adott elsőséget, melyek, Attila által egykor kifosytatván, mint egy jogszerű kárpótlásul tart­hattak számot az ajándékra. A mayencei székes­egyház ez okból a legnagyobb értékű tárgyakat kapta, melye­ket még a XVI. században is mutogattak püspöki kincs­tárában. Magyar könyvvszet. 581. Trattner és Károlyi nemzeti k­alen­dé­ri­oma 1857-dik esztendőre. 43-dik esztendei folytatás. Pesten Trattner és Károlyi könyvnyomtató intézetének tu­lajdona. 1856. 4-rét 104 lap. Ára 16 okt. 582. Szegedi naptár 1857-dik 365 napból álló kö­zönséges évre. Nagyobbitott 49-ik évi folyam. Szegeden, Bürger Zsigmond sajátja. Nyomatott Grünn János féle könyv- és kőnyomátban. 8-rét 64 lap. Ára 10 pkr.

Next