Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)
1856-10-10 / 2010. szám
427-2010 7-ik évi folyam. Szerkesztési iroda : SgyotMP-utuzft 2-ik szám, 1-ac emelet, Szerkesztő szállása : Angol kirílynfihez oximzett szíllod», 63 ik aiém. & '.»p szellemi ré«iét illető minden közlemény * aierkesztöséghez intézend. Bérenentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal : Egyetem-utcza, 2 ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 6 hasábos petit sor 4 pkr. Bélyegdíj külön 10 pkr _____________| J______ Magán vita 6 hsaábos petit sor 5 pkr. Vidékre, postán, évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 firt p. p. 1850. Péntek, oct. 10. Előfizetési feltételek: Pesten, diszkos hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. Előfizetési felhívás 4 TESTIN&FLO 1856-ik évi October—decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással 4 frt. Az előfizetések elfogadtatna minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten lekapok kiadóhivatalában, egyetem-tteza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. A Pesti Napló kiadóhivatala PEST, pct. 10 A kőszénügy Magyarországban. I. Egyik leghíresebb statisticusa a világnak azt állítja, hogy az országok ipari állásának egyedüli biztos mértéke a kőszén-fogyasztás. Ezen tételből mi csak azt tanulhatjuk, mi csekély lehet még összehasonlításban a mi iparunk, de még azt is, hogy az ipar fejlődésében a kőszenet nem nélkülözheti, ez a lég, melyet szí, mely nélkül nem élhet meg. És ez természetes. A gőzerő, melylyel sem gazdaságban, sem gyárakban, sem közlekedésben semmi más erő nem versenyezhet, naponta inkább tért foglal mindenütt, s a gőzerő hovatovább életföltétellé válik mezőgazdaságnál és úgy, mint gyáripar- és közlekedésekben. Nálunk Magyarországban pedig a gőzerő minél terjedtebb alkalmazása még sokkal fontosabb következményeiben mint másutt. Vegyük például csak mezőgazdaságunkat, mely jobbadán oly állásban van, hogy extensiókon kell gazdálkodnunk, míg igen csekély közerővel rendelkezünk. Lendületet azért gazdaságunknak csak az adhat, ha minél több munkánál alkalmazhatjuk a gépeket és gőzerőt, s ez által minél több kéz marad fen oly munkákhoz, melyek azt eddig nem nélkülözhetik. Hajdan azon arányban terjeszthettük gazdaságunkat, amely arányban szaporíthatjuk az erőt a jobbágyban, most egyedüli jobbágyunk a gép és ennek éltetője: a gőz. A gőzhajózás naponkint élénkül folyóinkon, a vasúti hálózatok terjednek, gőzmalmok állításáról az ország minden vidékein hallunk, gőzcséplők terjedni kezdenek bámulatosan a gazdaságokban stb., mindezeknek kőszén kell; de a kőszén fontossága még hatalmasabban lép elő a gyáriparnál, hol ennek hiánya magát a léteit fenyegeti s hol az eddigi késedelem is nem fog maradni utóhatás nélkül. Vegyük például csak a vas- vagy üveggyártást az országban, mely eddig kevés kivétellel egyedül erdeinkre támaszkodott, miáltal oly nagyszerű erdőpusztítás állott be egyes vidékeken, hogy, ha sebes fejlődésben a kőszénüzletre nem térnek át, amint eddig is aggasztólag növekedő fadrágulást idéztek elő, vagy a jövőben oly üzletekre is, hol a fa nélkülözhetlen, csak nagy áron, néhol pedig épen csak távol vidékekről nyerhetik a szükséges fát. De oly gyáraknál is, melyek eddig a természet áltam legolcsóbb erővel a vízzel bőségesen el voltak látva, ezen erőt is kiszorítja uradalmából a gőz , mert oly erő, mely télben fagynak, nyárban a száradás általi csökkenésnek van kitéve, mely évenkint 6 hónapig részint hever, részint félig szolgál, mely dagályában rombol, a pályában tétlenségre kárhoztat, mely maga felett uralkodást oly nehezen tűr, tért kell hogy engedjen oly erőnek, mely mindig helyt áll s teljesen vezethető, mely nincs alája vetve az idő semmi változásainak, mely egyebet nem kiván, mint vizet és szenet táplálékul, mely leghűbb s legkészségesebb jobbágyunk — a gőz. Ezen érintésekből is kitűnik a kőszén fontossága a közel jövőben nálunk s valóban alig van iparág, mely sebesebb kifejtést igényel s mely egyszersmind nagyobb jövőt ígér, mint a kőszén. És a kőszénnek minden elismert fontossága mellett, ha visszatekintünk a közelebb múlt időkre, e részben az országban oly meglepőleg csekély mozgalom mutatkozik, holott ennek az ipari törekvések kíséretében mindenütt múlhatlanul sarjadozni kellene. Olvasunk ugyan lapjainkban igen gyakran kőszén-felfedezésekről az ország különböző vidékein, de ez csak azon meggyőződést erősíti, miben nem kétkedtünk, hogy országunkat a természet ezen kincsével is bőségesen ellátta, de épen ez teszi meglepőbbé azt, hogy ezen kincs hasznosítására oly kevés történik mégis, sőt ami keveset látunk, az jobbatlan természetellenes mozgásokra mutat. Így látjuk például, hogy a gőzhajózás múlt években Ostranból hozatott kőszenet a Tiszára, most is a Tisza némely vidékeit a Duna látja el szükséges kőszénnel, sőt megérjük, hogy gazdag kőszén-telepeket taposva a földön, melyen járunk, égetjük a távol vidék kőszenét, melyet nagy költséggel hozattunk oda. Ha már most ezen pangásnak okát vizsgáljuk, végkép is ott állapodunk meg, hogy az uj intézkedésekben nem birja magát a birtokos osztály tájékozni s ezen körülmény miatt a kőszén ez időben ugyszólva zár alá van vetve. Régibb törvényeink szerint a kőszén,a földbirtokos tulajdonához tartozott, következőleg ahoz csak az illető birtokos engedélyével lehet jutni. Hogy ez a kőszénbányászat terjedésének ártalmára volt, igen természetes, mert a bányász, ki a feltalált ásványok tulajdonához szokott, nem igen fordította figyelmét oly ásvány felkeresésére, melynek tulajdona, ha feltalálta, nem őt illeti, s a birtokos önkényétől függött. De a kutatás maga oly munka, mely néhol sok költséget igényel s azt csak előleges biztosítékok mellett lehet merényleni; puszta geologicus conjecturákra szerződni bajos, szerződés nélkül pedig költséget tenni nem engedi a józanság, így a felfedezéseket jobbadán a jó természetnek s véletlennek köszönhetjük. A köszénügy ezen bal helyzetén régebben is segíteni készült a törvényhozás, melynek feladata volt a tulajdonjog kímélete mellett felszabadítani ez iparágat bilincsei alól. Azon idő megtalálta a megoldás kulcsát helyesen, de mint sok másban, ebben is megkésett, s annak megoldását ez időre hagyta, mely azt meg is oldotta, természetesen saját szellemében. Azt hitte ugyanis, hogy a tulajdon iránt némi tekintettel lennie kell, de az ipart bilincseiben tovább nem tarthatja; a kőszenet tehát a tulajdonjog némi kímélete mellett köztulajdonná kell tennie. S ezen törekvésből állott elő egy szabály, mely „a tulajdonosnak t, a földbirtokosnak öt évi határidőt enged saját föl dt GYÖNGYÖS HÖLGY. IRTA IFJ. Dumas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. (Folytatás. *) MÁSODIK KÖTET. XXVII. Elképzelhetni, hogy ezen jelenet elfojtotta a zajt. A vendégek nem tudták hamarjában mit tegyenek. A kivonult inas ismét bejött a válaszért. — Későbben mondám. És felvettem a levelet, melybe a herczegnéé volt zárva. A hölgyek felvették kalapjaikat, köpenyeiket, s elmenni készülvén suttogva beszéltek egymás között. — Hiszen várhat engem, mig ide visszajövök, mondá a jelenet hősnője. — Hibáztál mondá egyik hölgy; a levél neki szólott. — Hallgass! felelé a hősné. És kezéről türölgette le a vért. Vladimir hallgatott, valamint a másik férfi vendég is, ki egyébiránt az egész reggeli alatt sem szólott egy szót sem. Tíz percz múlva az egész szép társaság eltávozott és én egyedül maradtam ezen szerencsétlen reggeli romjai között. Ekkor meghagytam az inasnak, hogy hozzon rendbe mindent, s a leggyorsabban tüntesse el ezen sajnos jelenetnek minden nyomát. Azután a Jakab szobájába mentem, sőt fejét kendőjébe rejtve és sírva találtam. — Nyomorult vagyok ! mondá nekem Jakab kezét nyújtva felém. Erre szükségtelen volt valamit mondanom. — Íme a levél, melybe a herczegnéé volt, mondám. Olvasd el, meg lehet ki fog az segíteni. Jakab elolvasta a levelet. # Lásd „Pesti Napló 2009. számát. — Azon hölgytől van ez, mondá, ki Pressben volt, s még folyvást Carlsbadban van; hozzá jött ama levél, hogy nekem átszolgáltassa, s ő egy Parisba jött barátja által küldte ezt nekem, s felszólít, hogy írjak választ. Semmi aláírás, semmi czim. S hol találjam most meg azon Párisba jött barátot, s egyébiránt mit feleljek ?.... Szegény jó Anna, ő megemlékezett rólam, holott én. . . S úgy tetszett neki, mintha még most is lengedezni látná a szélben azon szerencsétlen papír-darabokat, melyekkel együtt azon egyetlen boldogság is eltűnt előle, mely őt hat hét óta érte volna. — Az isten büntetett meg, mondá, hogy Vladimírral ismét összejöttem. — Valóban, hogy is történhetett az, hogy ő itt volt, azok után, melyek köztelek történtek ? — Oly szerencsétlen voltam, felelé Jakab sóhajtással, minden emléket, reményt és hitet ki akartam keblemből irtani, s hozzá fordultam. — Felkerested őt? — Nem, hanem Asniéresben találkoztam vele a bálban. Azon leányokkal volt ott, kiket az előbb láttál. A helyett, hogy boszantott volna, gondolkodóba ejtett látása. Azon hölgy miatt szenvedvén, ki iránt ő fel akart világosítani, úgy tetszett, hogy igaztalan voltam iránta, és csak arra emlékeztem, hogy oly dolgokat tud azon hölgy múltjáról, melyek, ha azokat ismerném, végkép meggyógyíthatnak engem. Kitalálta ő az én gondolatomat? Meglehet. Annyi bizonyos, hogy barátilag tekintett reám, s kétségtelenül határozatlanságot sejtvén meg vonásaimban, hozzám lépett, és nyiltan így szólott : — Nyújtson ön nekem kezet, s feledjünk el mindent. És nem haragszom önre, sőt mondhatom, hogy szeretem önt. S én kezet fogtam vele; nem minden lelkiismereti furdalás nélkül ugyan az igaz, de mégis azt tettem, annyira szomjaztam, hogy roszat hallhassak Annáról. Tíz percz múlva Annára vittem a beszélgetést, s ő elbeszélte nekem.. . mit tudom, mi mindent? Anna egész történetét első szeretőjével, mikép vonta ezen fiatal embert maga után , midőn kénytelen volt férjét Oroszországba követni, mint engem is maga után vont. Tökéletesen épen ugyanazon eset volt az is. Csakhogy Anna Oroszországba érkezvén megismerkedett Vladimírral, ki tulajdon útlevelét küldte azon fiatal embernek, ki a határnál maradt, folyvást mint én. Ezért tartozik Anna Vladimírnak hálával. A két szerető két hónapig volt együtt Pétervárban anélkül, hogy valaki tudta volna. Ez alatt Vladimir elrejtőzött, hogy észre ne vegyék a visszaélést útlevelével. Ez a legnagyobb tulságig vitt szívesség volt, mert kitudatván, Szibériába juthatott volna azért. Ez volt azon szolgálat, melyet ő a herczegnének tett, s melynek Anna nem akarta, hogy tudomásával birjak. Ezért haragított engem Vladimírra. De miután jelenleg átláttam, hogy minő kevésre becsülhetem Anna szerelmét, nem volt okom miért haragudtam azon emberre, kinek nem volt más hibája, mint hogy fel akart engem világosítani. Tedd ehhez, hogy Annának más kalandjairól is volt szó, hogy hajlandó voltam minden roszat elhinni, s át fogod látni, mikép történhetett, hogy a mulatság végével, minden áron bóditani akarván magamat, elkísértem azon leányt, kit az előbb majd megfojtottam, s hogy itt találtad azon embert, kit két hónap elött meg akartam ölni, s kit talán holnap ismét meg akarok ölni. Minő gyarló és nyomorult az ember! De gyalázatosságnak vagyok oka, s azt helyre kell hoznom. Ezen levélben, ezen kedves levélben, melynek egy szavát sem olvashattam el, melyre Anna kétségtelenül választ vár, és számítja a perczeket, mikor fogja azt megkapni, mely talán valamely örömet közlött velem, vagy valamely veszélyről akart előre értesíteni, vagy segélyemet hivta fel, s melyetképezni engedtem azon leány által: meg kell tudnom mi volt abban. Nem lehet haboznom. Carlsbadba megyek. Meg fogom ott találni a herczegnő barátnéját, ő tudja, hol van Anna, a meg fogja azt nekem mondani, és aztán írhatok neki. Nem is igyekeztem Jakabot lebeszélni ezen újabb elutazásról. Átláttam, hogy a történtek után tartozni vélt ezen újabb áldozattal szerelmének, s mennyire lehet, helyre akarja hozni akaratlanul elkövetett rész cselekedetét. A városba mentünk megtudni a vasúti vonatok indulási idejét. Jakab még aznap el akart utazni. Lakásától néhány lépésre egy felénk jövő hölgy megismervén minket, fölemelte fátyolát . Norcy kisasszony volt. Rosz színben és szomorú volt, s utolsó találkozásunk óta megfogyott. — Párisban van ön? mondá Jakab. — Igen, s önhez akartam menni. Ön még csak egyszer volt nálam visszatérte óta, ön hálátlan. Nyugtalankodtam ön miatt. Az nem szép dolog, elfeledni barátait, különösen midőn azok szomorúak. — Mi történt önnel ? — Sok bánatom van. — Folyvást? — Igen. — Úgy kezet adhatunk egymásnak, mert én sem vagyok vidám. Elutazom. — Ismét? Jakab néhány szóval előadta elutazása okát. Erzsébet előtt nem voltak titkai. — Visszatérhetünk önhöz? kérdé Narcy kisasszony rövid gondolkodás után. — Kétségtelenül. — Menjünk tehát, beszédem van önnel. Visszatértünk. — Ön Carlsbadba megy? mondá Erzsébet pamlagra ülve. — Igen. — Hogy megtalálja a herczegné barátnéját? — Úgy van. — S hogy valamit halljon róla? — Igen. — S azután vissza fog ön térni? — Rögtön. — Úgy hát adjon ön nekem azon delnőhez levelet. — Önnek ? — Nekem, elviszem azt neki. — Carlsbadba ? — Igen, s még ma este elindulok. Ez nem ön iránt teljesítendő szívesség általam, hanem öntől kért szívesség. El kell hagynom Parist, távol kell innen lennem bizonyos ideig, hogy a betegséget vagy szerencsétlenséget kikerüljem. De nem tudtam hova menjek, s íme ok és szól utazásomhoz, és én megragadom azt. Jobb ha ön itt marad, mind munkálkodása végett, mind anyjáért, mind a herczegnéért is, ki talán visszajöveteléről tudósította önt azon levelében, melyet ön nem olvasott, mi holnap történhetik, s ki önnek mindennap újra irhat meg, és kinek ön nem válaszolhat, ha nincsen Párisban. — Komoly az ön ajánlata ? — Nagyon komoly. — De mikép fogja azon dennőt megtalálni ? • Ön le fogja nekem őt inni. Ö nem régen van Carls , dén a kőszenet lefoglalni természetesen szabályszerű mivelet által, amit eddig le nem foglalt, az azontúl köztulajdon s mindenki által lefoglalható.“ A meghozott szabály kétéves már s három év múlva eléri a tulajdonos joga végét, s én fogadni mernék, hogy igen sok vidéke van az országnak, mely egykoron nevezetes kőszénüzletnek leend színhelye, hol a birtokos ezen szabályokról mit sem tud, megszületett a szabály, mely tulajdonának élvezetére határt szabott, e határt eléri a nélkül, hogy tudott volna felőle valamit. K. PESTI NAPLÓ. Pest, oct. 10. Tegnapelőtt, u. m. oct. 8-kán tűzetett ki Tanner Károly főmérnök ur által a pesti kikötő határvonala. A határvonal a zárgáttól a pesti köszörűs árokig terjed. E határvonal fehér oszlopokkal jelöltetett ki. E területet kivonta egykor gr. Széchenyi István is a gőzhajózási társulat részére gyár- és kikötőhelyül s később pesti kikötőül átengedtetni. A mostani eredmény fényesen igazolja a nagy férfiú gyakorlati eszét. A zárgáz és földmunkálatok nagy sikerrel vezettetnek, több száz egyén dolgozik már naponkint. A munkások száma azonban nemsokára szaporodni fog, amint t. i. a nép a mezei munkát a a szüretét bevégző, Palota, Fót, Dunaköz, Ó-Buda s Kaláz nagyszámmal szállítandják a munkásokat ez országos fontosságú műhöz. A szigeten már is apró konyhák emelkednek a munkások könnyebb élelmezése végett. Koronkint a munkálatok elhaladásáról értesvendjük a közönséget. — A budapesti lánczhidtársulat részvényeseinek közgyűlése f. hó 20-kán fog megtartatni. E gyűlés a hid átengedési feltételeit állapitandja meg. Az állam részéröli átvétel elvileg elfogadtatván, a megegyezés, a kölcsönös méltányosság után, biztosan várható. E gyűlésen b. S i n a Simon úr is jelen leendő A „W“ s a ,,M. S.“ egyszerre köztik azon hirt, miként hir szerint, a pestbudai alagutat a részvényesek az államnak fognák átengedni. Az említett lapok megjegyzik, miként ez eszme nem a társulat köréből származott. — A „M. S.“ hiteles forrás után írja , hogy a „magyarországi mezőgazdasági hitelegyesület“ ügye, azon csüggesztő megtámadásokhoz képest, melyekre egy sok összeköttetésű bécsi közlöny részéről akadt, s melyek ugyanazon forrásból még külföldi lapokban is felmerültek, s három négy nap óta tetemesen jobbra fordult s ugyanazon hatályos körben, honnét a vállalat ellenei a meghiúsulást leginkább várták mind szükség és korszerűség, mind hasznosság és kivihetőség tekintetében kedvezőbb és természetszerűbb nézetek alakultak, úgy hogy a nehézségek csupán lényegtelen alapszabálybeli módosításokra zsugorodtak össze.