Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)

1856-11-08 / 2038. szám

tott birtok aristocratia árnyával némileg kibékítse a csalódásokban hányatott elméket. Ne vegyük tekintetbe az egymást követő ural­kodások azótai hiú törekvéseit, mert erre könnyen azt felelnék : a hatalomnak szüksége van ily gár­dára, hanem tekintsünk szét a másik oldalon. Oly kevés idő, néhány évtized kellett annak belátá­sára; a nép minő gonosz cserét tett, mert a nyu­galmasabb idők ipari fejleményei a tékének min­dent elnyelő hatalma oly óriás nyomort teremtett a tömegek közt, melyek azelőtt a hatalmasok ön­érdekében némi támaszt nyertek, hogy az állam gépezetének rendszeres forgásáról többé szó alig lehet. Mind­ez nem arra tanít, hogy sóvárogjunk vagy sóhajtozzunk egy visszaidézhetlen múlt szét­­mállott intézménye után, de arra igen is tanuthat, s tanított, hogy a panacea egy fényes csalódás volt, melyet drágán fizet a maradék, s midőn a kártékony ágak helyett a fát gyökerestől vetette ki az állam köréből, védetlenül hagyta az ifjú sarjadékot s azóta szabadabb uralkodása van a viharnak s orkánoknak. A franczia ujabbkori szellem egyik legmeré­szebb képviselőjét Eugen Suet nem fogja senki a laudator temporis acti gyanújába vonni, sőt inkább az újabb viszonyok által teremtett mozgalmak egyik legtulzóbb apostola­­, s mégis lesse csak meg valaki újabb munkáiban a szelle­met, mely abból szól, mely megvetése a mai aristocraticus nagyság iránt vezeti őt a múltak di­csőítéséhez; a tömegeknek is természete ez, hogy gyűlölet által szeretnek s szeretet által gyűlölnek. Eugen Sue oda állítja ördöngös orvosában a nagyvilági delnőt szemünk elébe, teremt, de Sénancourt herczegnében a középkori nagyságnak oly magasztos képét, mely elött szinte térdeink önkénytelen hajolnak meg, s hogy e kép annál nagyobb fenségben álljon előttünk, mellé állítja fiát a mostankori herczeget nyomom kör­nyezetével, a légben repdeső vállalatok, börzei szédelgések s sebes meggazdagodás emberét, az ó és uj világ két aristocratia mintáját, hogy pirul­junk el a mostankor nyomorúságai felett és bé­­küljünk ki a múltak árnyékával. Ne gondoljuk, hogy ezek jelentőség nélküli felmerülések. Szellem nyilatkozik ezekben , miket az uj világ uj eszméihez idomítva utilizálni kell. E n­ g e d é l y - o k m á n­y. Mi I. Fér eilOí J Ú £ ü C fy IslCII hOJ' JolmóbíU uUűíi­ tr­ai Császár, Magyar- és Csehország királya stb. stb. Miután a következő kérelmezők, u m. gróf Zichy Ödön saját nevében és Apponyi György gr., Apponyi Károly gr., Károlyi György gr., Festetics Ágoston, Eltz Károly gr., Kluen Antal gr., Prandau Gusztáv b., Peja­­csevics Péter gr., Waldstein János gr., Zichy Domon­kos gr. és Kreuther Ferencz nevében; Gróf Festetics György saját cs­ Batthyány Fü­löp hg., Eszterházy Pál hg., Erdödy Sándor gr., Zichy Henrik gr., Biedermann Gusztáv és Tschurl Ödön nevében; Báró Kordon Ferencz altábornagy saját és Revoltella Pasquale nevében; Forsboom­ — Brentano József Antal, Sina G. Simon, Arnstein et Eskeles és Wodianer Móricz; végre André Ernő saját és Pecelre Emil, Fould Bencze, Pereire Izsák, Biesta Hippolyt, Thurneissen Augusta, Mao Gedéon des Arts, gróf Moray Károly Ágoston Lajos József, José- Luis de Abaroa, Salvator Kázmér, Gr­eidinger Frigyes, b. Seilliere Florent-Achil, Mailet Károly és d’Eichthal Adolf azon kérelmet terjeszték előnkbe, hogy nekik épí­tési- és üzletengedélyt adjunk Magyar királyságunkban a Duna és a déli állampálya közt felállítandó vasútháló­zatra , megfontolva a vállalat közhasznúságát, kereske­delmi miniszterünk javaslata folytán ösztönöztetve érez­zük magunkat, az érintett kérelmezőknek a végleges építési- és üzletengedélyt a következő vonalokra nézve megadni: 1. §. Megadjuk tehát az érintett engedményeseknek a jóváhagyást az előmunkálatokra, valamint az engedélyt a következő gőzmozdony-pályavonalak felépítésére és üzletforgalmára : a) egy pályának Bécstől Sopron és N. Kanizsán keresztül Eszékig; b) egy pályának Új-Szőny­­től Sz. Fehérváron át Eszékig. Mennyiben ezen az a) és b) alatti kijelölt vonalak Pécset nem érintenék, ezen város összeköttetése végett egy pályaág építendő ; c) egy pályának Budáról N.-Kanizsán keresztül, csatla­kozva a déli állampályához, Pöltschach közelében; d) egy pályának Eszéktől Zimonyig. A felhozott összes vonalokra nézve, az irány kijelölés közelebbi megállapítása az engedményesek javaslatára és a katonai vonatkozásban szükséges követelmények különös tekintetbevételével az államigazgatóság részé­ről történendik. Ha hogy egy elkülönített indóház építésére Bécsben az a) alatt em­lített pálya számára alkalmas hely nem találtatnék, vagy ha az elkülönített vonal tovavezetésére nézve a pályafő közelében különös akadályok merülné­nek föl, azon esetben m­egengedtetik az engedményesek­nek, az érintett vonalnak, javaslatuk folytán az állam­igazgatóság által kijelölendő ponton, a már létező pályák egyikébe beszögellését eszközölni. Azon esetre, ha az engedményesek ezen vasúthálózat tökéletesítése végett a pécs-mohácsi pályát elsajátítni fognák, ezen pálya is a jelen engedmény tárgya leend úgy, hogy ennek minden határozmányai ezen pályár­a is alkalmaztassanak. A talapok, föld- és műmunkálatok két vágányra teen­dők , az engedményesek azonban csak akkor kötetesek, a második vágányt építeni, ha az évi nyerstermék mért­földenként 150,000 litot meghalad. Az engedményt sem köteleztetnek, az engedményezett pályákat, az en­gedmény tartama alatt tökéletesen jó és közlekedéské­­pes állapotban saját költségükön az államigazgatóság minden segélyadománya nélkül fenntartani és minden időben az üzletközegeket a közforgalom szükségletéhez viszonyítni. A kisajátítás jogkedvezménye az erre vonatkozó sza­bályok határozmányai értelmében (tehát a katonai őr­vidéken a telekbirtoklásra nézve törvényesen fenálló különös szabványoknak tekintetbevételével is­ meg fog adatni. 2 §. A fennérintett pályák befejezési határideje tíz évre, az engedély­okmány kibocsátásától számítva, állapítta­­tik meg, jogában állván az illetőknek, a bevégzést hama­rább is eszközölni. A sorozatot, melyben az építés tör­ténjék, az államigazgatóság fogja az engedményesek ki­hallgatása után, kijelölni: 3. §. Az engedmény 1862 év január első napjától szá­mítva, 90 évre adatik. Az engedmény idejének befolyása után az állam azonnal a föld- és telek, mű- és föld­munkálatok, az egész vaspályás fel- és alapitkezések és összes ingatlan tartozmányok, u. m. indóházak, rakté­­rek, építmények a megérkezési és elindulási helyeknél, őr- és felügyeleti házak a szerelvényekkel együtt, álló gépek és átalában más ingó tárgyak tehermentes birto­kába és élvezetébe lépene. Mi az ingó tárgyakat illeti, minek : a gőzmozdonyok, vasúti és közönséges kocsik, mozgó gépek, műszerek, inie­mis llys/ici­u anyag k­­érletek, GZGU tárgyakból Oly mennyiség, illetőleg értéköszlet fog ingyen az államra átszállni, mely beszerzésre fordítathatnék anélkül, hogy fölülmúlná az összeget, melyről az államigazgatóság a kamatbiztosítékot elvállalja (4. czikk). Az engedményesek azonban birtokában maradnak azon különös építményeknek, minek a kolcs-kemenczék, öntödék, gyárak, gépek és más szerszámok, csűrök, mű­helyek stb., melyeknek építésére ok az e tekintetben fennálló vagy ezentúl kibocsátandó törvények tekintet­bevétele mellett azon világos hozzáadással, hogy azok a vaspálya tartozmányát nem teszik, fölhatalmaztattak. Ily szerelvényekre nézve a kisajátítási jogkedvezmé­nye, valamint vám- és jövedelmiadómentesség igénybe nem vétethetik. 4. §: Az államigazgatóság az engedményeseknek a valóban felhasznált és száz millió pftig csengő ezüst pénzben rúgható beruházási tőke törlesztésére évenként ötszáztoli kamatot és még két tized kamatot biztosít. Ezen biztosíték az A. czikk építendő a, b, c és d vona­lak mindegyikére nézve pro rata azonnal érvényessé kezd válni, mihelyt az illető vonalak egész hosszúságuk­ban a forgalomnak át fognak adatni és a legközelebbi január 1-jétől kezd folyni. Hahogy az érintett pályavonalak a reájok száz millió forint erejéig fordított befektetési tőkének évenként még öt kéttized kamatját sem hajtanák be az üzletkölt­ségek levonásával, az engedményesek jogosítvást, az illető kiegészítést a közkincstárból (aerar) követelni, és ez esetben a közkincstár köteles, ezen kiegészítést a ko­ronként fizetendő osztalékok lejáratidejekor teljesíteni. Azon összeg, mit az államigazgatóság a biztosíték alapján fizet, mint az engedményesek részére tett és négyszázlolival kamatoltató előleg tekintendő úgy, hogy mihelyt a kérdéseit pályavonalok évi jövedelmei össze­­tesen a biztosítandó annuitást felülmúlják, minden ilye­szerű évi fölösleg, minden más czéllai felhasználása előtt, az előlegnek kamatostól az államigazgatóság szá­mára történendő visszafizetésre van szánva, míg ez tel­jesen letörlesztve lesz. Ha az engedély lejárata, vagy beváltásakor az enged­ményesek a fennebbi biztosíték folytán az államnak még valami összeggel adósok maradnának, ezen követelés a vállalatnak még fennmaradó vagyonából elégítendő ki. Az államigazgatóságnak joga van magának a vállalat ügyvitelét figyelemmel kísérni, hogy meggyőződhessék, miként annak kezelése és számadásai nem oly módon vezettetnek, mely a fennebbiek szerint elvállalt kezes­séget igazolható alap nélkül érvényre emelhetné. 5. §. Az építési- és üzlettőkéhez azon részvények és kötelezvények kamatai is hozzászámítathatnak, melyek az építkezés folyama alatt fizetendők, valamint a koron­ként megkívántató kiegészítése ezen kamatoknak is azon időpontig, melyben az állam kamatbiztosítéka hatályba kezd lépni. A részvények kamatolása egy évre ötszáz­­lák­ra állapiltalik meg. 6. §. Az engedély-okmány kibocsátása napjától szá-­­­mítva harminc­ év lefolyása után mindig jogában áll az államnak, az engedményt, illetőleg az engedélyezett pályavonalakat magához váltani. A váltságöszlet megha­tározására a beváltás kimondásának évét megelőző két utolsó évnek tiszta jövedelmet vételnek föl és ezekből a két legkedvezőtlenebb évfolyam tiszta jövedelme levo­natván , öt évfolyamnak átlagos tiszta haszna arany­vagy ezüstpénzben számítalik ki. Ezen átlagösszeg az engedményeseknek mint évi jövedelem, félévi részletekben az engedély kezdetleges időszakának lefolyásáig fizetendő, és semmi esetre ki­sebb nem lehet, mint az érintett hét év utolsójának tiszta jövedelme, és legalább is egyenlőnek kell lennie öt-ötöd kamatjával ama tiszta jövedelemnek, melyért az állam­igazgatóság a 4. czikk szerint kezeskedik. 7. §: A személy és teher fuvarbér maximuma a kö­vetkező korlátok alá vettetik : Utazók I. osztályú ülésen: 20, II. oszt. 15, III. oszt. 10 pkrt fizetnek auszt. mér­­földenkint. Gyors vonatoknál, melyek csak első és má­sodik oszt. kocsikat szállitnak, ezen árszabály 20 pcent­­tel emeltethetik azon föltétel­­alatt azonban, hogy a vo­nat gyorsasága csekélyebb nem lehet, mint mint az állam által kezelt pályákon a gyorsvonatoké. Áru­­szállítmányokért közönséges gyorsmenettel egy bécsi mázsa után I. osztály. I pkr., II. osztály, lx­­ pkr. III. oszt. 2 pkr. A többi tárgyak fuvarbére, valamint a mellékjárandóságok, az áruk osztályozása és fuvarfel­tételek a délkeleti államvasut-üzlet igazgatóságának 1852 jan. 24-ki árszabálya szerint határozandók. A fenn ki­jelölt árakat a társulat semmi esetre nem növelheti, ha­csak erre az államigazgatóság határozott beleegyezése által föl nem hatalm­aztatott. Az államigazgatóság fenn­­tartja in3^3riciK a jogot qbo» ~›o›‡*i‡›·»», itM «. tiuot« jo»«_›1 lem 15 százlélit meghalad, az 1854. sept. 14—ki enge­délytörvény 10. §. e betűje értelmében az árakat le­­szállitatni. 8. §. Az élelmi­szerek rendkívüli drágasága esetében az államigazgatóság fel van jogosítva, az élelemtárgyak szállításbérének ideiglenes alábbszállítását követelni, de csak V, pkiig mérföldenként és mázsánként. 9. §. Katonai szállítmányok leszállított áron vizetnek, mely katonákra egyenként vagy tömegben, lovakra, mál­hákra, katonai tárgyak­ és hadi szerelvényekre nézve magasabb nem lehet, mint mint az engedélyzett délke­leti állampályán. 10. §. Az engedményeseknek jogában áll azoktól, kik a vaspályát a tartozó fuvarbér előleges lefizetése nélkül használják, vagy kik a szállítmányok nemének vagy sú­lyának helytelen bejelentése vagy több, különböző egyé­neknek küldött tárgyaknak egy küldeménybe összefog­lalása által, vagy bármi más módon az illetéket apasztani vagy egészen kikerülni megkísérték, a szabályszerű ille­téknek háromszoros megsietését kereskedelmi miniszté­riumunk által megállapítandó közelebbi módosítványok szerint követelni, a közönséget azonban az illetékkeves­­bítés vagy kikerülés következményeire az árszabály-­­ őrleményhez csatolandó figyelmeztetés által által érte­síteni kell. 4­4. §. Az engedményesek kötelesek a postát az 1851 nov. 16-ki vasutüzleti rendtartás szabványának 68 §-a értelmében tovaszállítani, e tekintetben a postaigazga­tóságnak jogában áll : a kereskedelmi minisztérium út­ján, a minden főállomástól naponkint elindítandó vonat­ra nézve az indulási órákat és a menet gyorsaságát min­den irányban meghatározni. A vaspályák igazgatására vonatkozó levelezések az illető vonalakon az igazga­tósági hivatalnok által minden akadály nélkül tovaszállí­­tandók. 12. §. Az államigazgatóságnak jogában áll, ingyen a pályák hosszában az ezekhez tartozó telken és földön államtávirdákat állítni fel, vagy távirdai készületeinek elromlása esetében, a vasúti vállalathoz tartozó távírdá­kat használni. Ellenben a vasúti vállalat is fel van jogo­sítva, saját üzlete számára távírdákat állítni és ezeknek sodronyait az állami távírdák oszlopaihoz erősítni. Saját távírdáinak használatkor azonban csak a pályaüzletet ki­zárólag illető közleményekre van szorítva, a­miért is reá e tekintetben az állam­igazgatóság felügyel. A vasúti vál­lalat különben köteles, a pályavonalak hosszában felál­lított állami távírdákra a pályaőrök által ingyen felü­gyelteim, és a távirdai készületek mindennemű meg­csonkítását azonnal a legközelebbi távirdai állomásnak jelenteni. 13. §. Átalában köteleztetnek az engedményesek az engedélyzett építkezés és üzlet körül az engedély-ok­mány tartalma, valamint az e tekintetben fennálló törvé­nyek, nevezetesen az 1854. sept. 14-ki vasúti engedély­törvény és 1851. nov. 16-ki vasutüzleti rendtartás, va­lamint az ezentúl netalán kibocsátandó rendeletek sze­rint járni el. 14. §. Az engedélyidő tartama alatt senkinek sem en­gedtetik meg közhasználatra oly vaspályát állítani, mely, a­nélkül, hogy új pontköröket érintene, ugyanazon pon­tokat kapcsolná össze, melyek az államigazgatóság által hadműtani, politikai és kereskedelmi vonatkozásban fon­tosaknak ismertettek el. Habagy az engedély tartama alatt a déli állampálya, a Bécs ajszonyi vonal közt, és innen tovább a Duna és Dráva közt egy a fennebbi határozmányok szerint meg­engedhető és közhasználatra szánt vaspálya szándékol­ta méit egy harmadik személy által építetni, az enged­ményesek biztosítatnak, hogy ezen esetben előjoggal bírandnak, ha azon feltételeket elfogadják, melyek alatt egy harmadik személy ily pálya felépítésére és üzletére ajánlkozik, és ha erről a feltételekről a értesülés után leg­későbben három hónap alatt, jogkötelezettséggel nyilat­koznak. Önként értetődik, hogy ezen §. határozmányai csak azon harmadik személy által már kinyert jog meg­csorbítása nélkül érvényesek. 15. §: Az engedményesek felhatalmaztatnak egy Bécs­ben székelő részvénytársulatot alakítani, és e czélra hatvan millió frtig részvényeket bocsátani ki. A rész­vénykibocsátás megnyitása előtt azonban a társulat alapszabályainak helybenhagyása bevárandó. Az ezek szerint alakult társulat az engedményesek minden jogai­val és kötelezettségeivel bír. A tovább megkívántató pénzerő megszerzése végett felhatalmaztatnak az en­gedményesek, kötelezvényeket bocsátani ki, és pedig oly kamatláb szerint, melyet az államigazgatóság jóvá­­hagyana. Ezen kötelezvények kamatjai a 4. czikkben az állam­­gyugatifiság elin­i kiszv­on­ati vaspályái jövedelemből fog­­nak kiváltképen fedeztetni. 16. §. Ha ezen engedélyben megállapított bárminő kötelezettség nem teljesittetnék, az államigazgatóságnak joga van az 1854. sept. 14-ei vasúti engedélytörvény értelmében a megkivántató intézkedéseket megtenni és azonfölül szükség esetében a vaspályás vállalat költsé­gén a megfelelő segélyt megrendelni. Midőn ezennel mindenkit komolyan figyelmeztetünk, hogy ezen szabadalom ellenében mit se kövessen el, és az engedményeseket följogosítjuk, hogy bebizonyult kár esetében hatóságainknál kárta­anitást szorgalmazzanak, parancsoljuk az összes hatóságoknak, melyeket illet, ezen szabadalom és minden benne találtató határozmá­­nyok fölött szigorúan és gondosan őrködni. Okmányul kibocsátjuk ezen levelet, megpecsételve császári nagyobb pecsétünkkel Bécs birodalmi fő- és székvárosunkban oct. 8-án ezernyolczszázötvenhatodik, és uralkodásunk nyolczadik évében. FERENCZ JÓZSEF m. h. (p. h.) TOGGENBURG lovag m. . Ö cs. k. Ap. Fels­égének határozott parancsára. Dr. MALY VINCZE m. , (A „M. S.“ után.) szalagra, vánkosra, főkötőre s egyéb gyermekruhára ; és mindezt évi 3000 forint jövedelemből! Tamás azon­ban a mezei gazdaságból többet is remél behajtani. Kedvesebb falusi lakot a miénknél nem is képzelhetsz ; magas fák veszik egészen körül, s oly félreeső helyen van, hogy — bár csak nyolcz mértföldnyire lakunk Londontól, a posta ide hetenkint csak egyszer jő. Az utak, meg kell vallani, irtózatosak; most tél van és tér­dig kell hóban és sárban gázolni. De a Eliza! mily bol­dogok vagyunk ; elképzelheted , hogy Tamás (kedves férjem, kínos, csúfos bántalmai voltak !), kis Bobby, és jó barátunk dr. Bates, ki oly messziről jár ki hozzánk, mily vidám kört alakítunk s a főváros minden mulatsá­gaival sem cserélnénk. Istenveled! kicsinyem utánam sir, ezerszer csókol szerető Zsuzsannád. Itt van ni. Orvos, gyógyszertár, úri gazdaság, hu­szonegy pint ser hetenként, ily után módon kezdték természetellenes szüleim vagyonomat elharácsolni. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Mátyás király jellemzése. A „Hunyadiak kora“ történeti része az előttünk fekvő V-ik füzettel be van fejezve. Szokása a jeles szerzőnek, a­mint a nagyobb történeti egyéniségek lelépnek a cselekvés piaczárói, megálla­podni mintegy a sirhalom fölött, s visszapillantani az életpályára, melynek hatáldombjához érkezünk. Ily visz­­szapillantást tesz szerzőnk, miután a XV-ik század leg­nagyobb fejedelme halálát és temetését leirta. Művészi visszatekintés, mint említők más alkalommal, mint a szobrászé, mielőtt elhagyja munkatermét, holott készen áll a nagyszerű szobor. Egy tekintetre föltűnnek az idomok, az egyes vonalak,­­ a nagyszerű mű benyo­mása akkér tükrözi magát a lélekben, mint a photograph fénylapján az arczkép. Csak miniaturekép az eredetihez képest; csak gypsz mintája az óriási idomú márvány­­műnek , de e miniaturekép, de e gypsz-minta is eléggé feltünteti mind nagyszerűségét, mind művészi becsét azon emléknek, melynél dicsőbbet magyar kezek alig emelhettek Hunyadi János és Mátyás sírja fölött. Hadd lássák olvasóink legalább e mintaképet! Teleki leírván Mátyás halálát és temetését, ekkép folytatja : „így halt meg Magyarország és, minden részrehajlás gyanúja nélkül mondhatni, az egész világ egyik legne­­vezetesb, legtündöklőbb uralkodója, ki, a nagy férfiak­ként szintannyi dicsőítésben mint ócsárlásban részesült. Ő még mint gyermek juta az akkori világ egyik legneve­­zetesb királyi székére még pedig igen kényes körülmé­nyek közt, s mindamellett ifjú bátorsága, férfias ereje és élemedett bölcsesége által nemcsak meg tudta magát azon tartani, hanem a felekezetekre oszlott hazát kibé­­kéltette, egyesitette, a romlásnak indult állami testet megszilárdította; lángeszét kivévén, minden állal el­­hagyva, igen számos kül ellenségeinek , irigyeknek megalázásával és a féktelenséghez szokott és mindig nyughatatlan nagyokat majd megtörve, majd kegyelmé­vel megszégyenitve, s minden körülmények közt bámu­lásra ragadó elméjével oly fényes polezra emelte, mely­hez hasonlóra azóta sem tudott vergődni. Kíméletlen keménységgel sujtá mindazokat, kik­et magas czéljai­­nak elérésében gátolni bátorkodtak, a barátság, vérség kötelékeire sem vetvén tekintetet. Ennek lettek áldoza­tai a büszke Szilágyi, az elhízott Vitéz. Szilárd kézzel ragadta meg a kormányt, rendithetlen részrehajlatlan­­sággal kezelte azt, s elhatározott, kedvezést nem is­­mierő szilárdsággal korlátozta a hatalmukban elhizott oligarchákat, a középkor kényurait, mind abban, a mi­vel a nép a szegényebb sorsú nemesség elnyomását czélozták. Azért épen nem is dicsekedhetett ezeknek­­ szívességével, s halála után épen azok, kikre legtöbb kegyelmét halmozta, kik mindent neki, egyedül neki köszönhettek, mint házának legnagyobb ellenségei lép­tek föl. A köznép azonban, a szegényebb sorsú ne­messég és az ország nagyobb része minden terheltetése m­ellett is szerette sőt imádta őt, mert látta, hogy az or­szágra kivetett teher nem nyomja őt jobban, mint hazafi­társai vagyonosabb részét; hogy az igazság kiszolgál­­tásában minden mellékes tekintet szigorú mellőzésével nem áll hátrább, mint azok, kik a király személyét körül állják, kiknek az országos dolgokra nagyobb befolyásuk van. „Verne bár Mátyás király évenként háromszoros adót mireánk, örömest eltűrnék, csak állana hatalmunk­ban őt visszahozni!“ Így sóhajtott fel az ország nagyobb része szeretett királyának sirja fölött. „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!“ monda a magyar nemzet, halá­lakor, azt zengé utóbb a hazát végveszélylyel fenyegető csapások súlya alatt, s még a késő maradék is fentartá ezen példabeszéddé vált szavakban Mátyás uralkodása legnagyobb, legfényesebb magasztalását, neki oly nemű emléket emelvén, milyennel fejedelem nem dicsekhetik.“ „Az alkotmányos uralkodásnak, bár az iráni királyi meghívó leveleiben némely igen szép elveket nyilvání­tott, nem volt kitűnő barátja; a nép jogainak magasb eszméjét, mely őt lépéseiben korlátozhatta volna, elsajá­títani nem volt képes; az illendő szabadság által féke­zett uralkodói önkény fogalmáig nem­ tudott fölemel­kedni. A nemzet kiváltságait, országos törvényeit sok­szor, főként pénzbeli segélyek kérésével megszegte, még­pedig többnyire csak kevéssel azután, hogy azokat megerősítette, megtartásukat hittel fogadta; de mielőtt e miatt fölötte palctát törnénk, vessünk egy tekin­tetet korára és ural­kodása körülményei­re, fontoljuk meg, hogy azt nagy részint az önkényes I I hatalomgyakorlás felé hajladozó, minden emberi jogokat s lábbal tapadó kor szellemének, a­mely az emberiség történeteiben elszomorító, s a jobbérzésnek hitelét a fölvilágosodás előmenetelében hatalmasan megrázó rém­kép gyanánt annyiszor fordul elő,­­ az őt minden­felől szorongató szükségnek kell tulajdonítanunk, és el kell ismernünk, hogy ez mindig a külső formaság meg­tartásával történt, ha igazságtalanok nem akarunk lenni. Harminczkét évi dicsőséges uralkodása alatt nyug­­pontra alig találunk; bel­zavar és kül­háborúzások szüntelen egymást űzve tűnnek föl. Ha mindjárt külső háborúzásainak egy részében nagyravágyását mint té­nyezőt elfogadni kénytelenek vagyunk , mindnyájok fő okát mindazáltal a körülmények összeköttetésében, szomszédai irigységében , ingerléseiben kell keres­nünk. Főleg a cseh és osztrák háború, a­mely miatt őt az írók megtámadják, Podiebrad irányában hálátlan­sággal is vádolván. De mennyi buzdítással kelle­tt a szentszéknek a cseh háborúra bírni ? Nem veszti-e el a pápának ránézve oly szükséges kegyelmét, ha ezeknek nem enged? Érdemlett-e tőle kíméletet, a­ki ellenében inkább ellenséges indulatot, mint barátságot tanúsított, sőt végre alattomosan a császárral tartományaitól­ meg­fosztása iránt szövetkezett? Podiebrád halála után a gyáva Kázmér lengyel, s még gyávább fia Ulászló cseh királyok mely boszantó megvetéssel fogadták Mátyás minden békejavaslatát, s végre is megtámadások által kényszeritették a háború folyatására. Mily méltatlan­sággal bánt vele és az egész nemzettel Fridrik ? Mily gondosan használta az ozmánok általi elfoglaltatását annyiszor tartományai megtámadására ? — Nem lehet tagadni, hogy ezen háborúi által az ozmánok erélyes megtámadásában gátoltatott, de kibékélnek ezen tetté­vel azok, kik uralkodása történeteit figyelemmel és az indokok megfontolásával tanulják keresztül. E háborúk folytatására a haza igen korlátozott rendes jövedelmei

Next