Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)
1856-11-08 / 2038. szám
tott birtok aristocratia árnyával némileg kibékítse a csalódásokban hányatott elméket. Ne vegyük tekintetbe az egymást követő uralkodások azótai hiú törekvéseit, mert erre könnyen azt felelnék : a hatalomnak szüksége van ily gárdára, hanem tekintsünk szét a másik oldalon. Oly kevés idő, néhány évtized kellett annak belátására; a nép minő gonosz cserét tett, mert a nyugalmasabb idők ipari fejleményei a tékének mindent elnyelő hatalma oly óriás nyomort teremtett a tömegek közt, melyek azelőtt a hatalmasok önérdekében némi támaszt nyertek, hogy az állam gépezetének rendszeres forgásáról többé szó alig lehet. Mindez nem arra tanít, hogy sóvárogjunk vagy sóhajtozzunk egy visszaidézhetlen múlt szétmállott intézménye után, de arra igen is tanuthat, s tanított, hogy a panacea egy fényes csalódás volt, melyet drágán fizet a maradék, s midőn a kártékony ágak helyett a fát gyökerestől vetette ki az állam köréből, védetlenül hagyta az ifjú sarjadékot s azóta szabadabb uralkodása van a viharnak s orkánoknak. A franczia ujabbkori szellem egyik legmerészebb képviselőjét Eugen Suet nem fogja senki a laudator temporis acti gyanújába vonni, sőt inkább az újabb viszonyok által teremtett mozgalmak egyik legtulzóbb apostola, s mégis lesse csak meg valaki újabb munkáiban a szellemet, mely abból szól, mely megvetése a mai aristocraticus nagyság iránt vezeti őt a múltak dicsőítéséhez; a tömegeknek is természete ez, hogy gyűlölet által szeretnek s szeretet által gyűlölnek. Eugen Sue oda állítja ördöngös orvosában a nagyvilági delnőt szemünk elébe, teremt, de Sénancourt herczegnében a középkori nagyságnak oly magasztos képét, mely elött szinte térdeink önkénytelen hajolnak meg, s hogy e kép annál nagyobb fenségben álljon előttünk, mellé állítja fiát a mostankori herczeget nyomom környezetével, a légben repdeső vállalatok, börzei szédelgések s sebes meggazdagodás emberét, az ó és uj világ két aristocratia mintáját, hogy piruljunk el a mostankor nyomorúságai felett és béküljünk ki a múltak árnyékával. Ne gondoljuk, hogy ezek jelentőség nélküli felmerülések. Szellem nyilatkozik ezekben , miket az uj világ uj eszméihez idomítva utilizálni kell. E n g e d é l y - o k m á ny. Mi I. Fér eilOí J Ú £ ü C fy IslCII hOJ' JolmóbíU uUűíi trai Császár, Magyar- és Csehország királya stb. stb. Miután a következő kérelmezők, u m. gróf Zichy Ödön saját nevében és Apponyi György gr., Apponyi Károly gr., Károlyi György gr., Festetics Ágoston, Eltz Károly gr., Kluen Antal gr., Prandau Gusztáv b., Pejacsevics Péter gr., Waldstein János gr., Zichy Domonkos gr. és Kreuther Ferencz nevében; Gróf Festetics György saját cs Batthyány Fülöp hg., Eszterházy Pál hg., Erdödy Sándor gr., Zichy Henrik gr., Biedermann Gusztáv és Tschurl Ödön nevében; Báró Kordon Ferencz altábornagy saját és Revoltella Pasquale nevében; Forsboom — Brentano József Antal, Sina G. Simon, Arnstein et Eskeles és Wodianer Móricz; végre André Ernő saját és Pecelre Emil, Fould Bencze, Pereire Izsák, Biesta Hippolyt, Thurneissen Augusta, Mao Gedéon des Arts, gróf Moray Károly Ágoston Lajos József, José- Luis de Abaroa, Salvator Kázmér, Greidinger Frigyes, b. Seilliere Florent-Achil, Mailet Károly és d’Eichthal Adolf azon kérelmet terjeszték előnkbe, hogy nekik építési- és üzletengedélyt adjunk Magyar királyságunkban a Duna és a déli állampálya közt felállítandó vasúthálózatra , megfontolva a vállalat közhasznúságát, kereskedelmi miniszterünk javaslata folytán ösztönöztetve érezzük magunkat, az érintett kérelmezőknek a végleges építési- és üzletengedélyt a következő vonalokra nézve megadni: 1. §. Megadjuk tehát az érintett engedményeseknek a jóváhagyást az előmunkálatokra, valamint az engedélyt a következő gőzmozdony-pályavonalak felépítésére és üzletforgalmára : a) egy pályának Bécstől Sopron és N. Kanizsán keresztül Eszékig; b) egy pályának Új-Szőnytől Sz. Fehérváron át Eszékig. Mennyiben ezen az a) és b) alatti kijelölt vonalak Pécset nem érintenék, ezen város összeköttetése végett egy pályaág építendő ; c) egy pályának Budáról N.-Kanizsán keresztül, csatlakozva a déli állampályához, Pöltschach közelében; d) egy pályának Eszéktől Zimonyig. A felhozott összes vonalokra nézve, az irány kijelölés közelebbi megállapítása az engedményesek javaslatára és a katonai vonatkozásban szükséges követelmények különös tekintetbevételével az államigazgatóság részéről történendik. Ha hogy egy elkülönített indóház építésére Bécsben az a) alatt említett pálya számára alkalmas hely nem találtatnék, vagy ha az elkülönített vonal tovavezetésére nézve a pályafő közelében különös akadályok merülnének föl, azon esetben megengedtetik az engedményeseknek, az érintett vonalnak, javaslatuk folytán az államigazgatóság által kijelölendő ponton, a már létező pályák egyikébe beszögellését eszközölni. Azon esetre, ha az engedményesek ezen vasúthálózat tökéletesítése végett a pécs-mohácsi pályát elsajátítni fognák, ezen pálya is a jelen engedmény tárgya leend úgy, hogy ennek minden határozmányai ezen pályára is alkalmaztassanak. A talapok, föld- és műmunkálatok két vágányra teendők , az engedményesek azonban csak akkor kötetesek, a második vágányt építeni, ha az évi nyerstermék mértföldenként 150,000 litot meghalad. Az engedményt sem köteleztetnek, az engedményezett pályákat, az engedmény tartama alatt tökéletesen jó és közlekedésképes állapotban saját költségükön az államigazgatóság minden segélyadománya nélkül fenntartani és minden időben az üzletközegeket a közforgalom szükségletéhez viszonyítni. A kisajátítás jogkedvezménye az erre vonatkozó szabályok határozmányai értelmében (tehát a katonai őrvidéken a telekbirtoklásra nézve törvényesen fenálló különös szabványoknak tekintetbevételével is meg fog adatni. 2 §. A fennérintett pályák befejezési határideje tíz évre, az engedélyokmány kibocsátásától számítva, állapíttatik meg, jogában állván az illetőknek, a bevégzést hamarább is eszközölni. A sorozatot, melyben az építés történjék, az államigazgatóság fogja az engedményesek kihallgatása után, kijelölni: 3. §. Az engedmény 1862 év január első napjától számítva, 90 évre adatik. Az engedmény idejének befolyása után az állam azonnal a föld- és telek, mű- és földmunkálatok, az egész vaspályás fel- és alapitkezések és összes ingatlan tartozmányok, u. m. indóházak, raktérek, építmények a megérkezési és elindulási helyeknél, őr- és felügyeleti házak a szerelvényekkel együtt, álló gépek és átalában más ingó tárgyak tehermentes birtokába és élvezetébe lépene. Mi az ingó tárgyakat illeti, minek : a gőzmozdonyok, vasúti és közönséges kocsik, mozgó gépek, műszerek, iniemis llys/iciu anyag kérletek, GZGU tárgyakból Oly mennyiség, illetőleg értéköszlet fog ingyen az államra átszállni, mely beszerzésre fordítathatnék anélkül, hogy fölülmúlná az összeget, melyről az államigazgatóság a kamatbiztosítékot elvállalja (4. czikk). Az engedményesek azonban birtokában maradnak azon különös építményeknek, minek a kolcs-kemenczék, öntödék, gyárak, gépek és más szerszámok, csűrök, műhelyek stb., melyeknek építésére ok az e tekintetben fennálló vagy ezentúl kibocsátandó törvények tekintetbevétele mellett azon világos hozzáadással, hogy azok a vaspálya tartozmányát nem teszik, fölhatalmaztattak. Ily szerelvényekre nézve a kisajátítási jogkedvezménye, valamint vám- és jövedelmiadómentesség igénybe nem vétethetik. 4. §: Az államigazgatóság az engedményeseknek a valóban felhasznált és száz millió pftig csengő ezüst pénzben rúgható beruházási tőke törlesztésére évenként ötszáztoli kamatot és még két tized kamatot biztosít. Ezen biztosíték az A. czikk építendő a, b, c és d vonalak mindegyikére nézve pro rata azonnal érvényessé kezd válni, mihelyt az illető vonalak egész hosszúságukban a forgalomnak át fognak adatni és a legközelebbi január 1-jétől kezd folyni. Hahogy az érintett pályavonalak a reájok száz millió forint erejéig fordított befektetési tőkének évenként még öt kéttized kamatját sem hajtanák be az üzletköltségek levonásával, az engedményesek jogosítvást, az illető kiegészítést a közkincstárból (aerar) követelni, és ez esetben a közkincstár köteles, ezen kiegészítést a koronként fizetendő osztalékok lejáratidejekor teljesíteni. Azon összeg, mit az államigazgatóság a biztosíték alapján fizet, mint az engedményesek részére tett és négyszázlolival kamatoltató előleg tekintendő úgy, hogy mihelyt a kérdéseit pályavonalok évi jövedelmei összetesen a biztosítandó annuitást felülmúlják, minden ilyeszerű évi fölösleg, minden más czéllai felhasználása előtt, az előlegnek kamatostól az államigazgatóság számára történendő visszafizetésre van szánva, míg ez teljesen letörlesztve lesz. Ha az engedély lejárata, vagy beváltásakor az engedményesek a fennebbi biztosíték folytán az államnak még valami összeggel adósok maradnának, ezen követelés a vállalatnak még fennmaradó vagyonából elégítendő ki. Az államigazgatóságnak joga van magának a vállalat ügyvitelét figyelemmel kísérni, hogy meggyőződhessék, miként annak kezelése és számadásai nem oly módon vezettetnek, mely a fennebbiek szerint elvállalt kezességet igazolható alap nélkül érvényre emelhetné. 5. §. Az építési- és üzlettőkéhez azon részvények és kötelezvények kamatai is hozzászámítathatnak, melyek az építkezés folyama alatt fizetendők, valamint a koronként megkívántató kiegészítése ezen kamatoknak is azon időpontig, melyben az állam kamatbiztosítéka hatályba kezd lépni. A részvények kamatolása egy évre ötszázlákra állapiltalik meg. 6. §. Az engedély-okmány kibocsátása napjától szá-mítva harminc év lefolyása után mindig jogában áll az államnak, az engedményt, illetőleg az engedélyezett pályavonalakat magához váltani. A váltságöszlet meghatározására a beváltás kimondásának évét megelőző két utolsó évnek tiszta jövedelmet vételnek föl és ezekből a két legkedvezőtlenebb évfolyam tiszta jövedelme levonatván , öt évfolyamnak átlagos tiszta haszna aranyvagy ezüstpénzben számítalik ki. Ezen átlagösszeg az engedményeseknek mint évi jövedelem, félévi részletekben az engedély kezdetleges időszakának lefolyásáig fizetendő, és semmi esetre kisebb nem lehet, mint az érintett hét év utolsójának tiszta jövedelme, és legalább is egyenlőnek kell lennie öt-ötöd kamatjával ama tiszta jövedelemnek, melyért az államigazgatóság a 4. czikk szerint kezeskedik. 7. §: A személy és teher fuvarbér maximuma a következő korlátok alá vettetik : Utazók I. osztályú ülésen: 20, II. oszt. 15, III. oszt. 10 pkrt fizetnek auszt. mérföldenkint. Gyors vonatoknál, melyek csak első és második oszt. kocsikat szállitnak, ezen árszabály 20 pcenttel emeltethetik azon föltételalatt azonban, hogy a vonat gyorsasága csekélyebb nem lehet, mint mint az állam által kezelt pályákon a gyorsvonatoké. Áruszállítmányokért közönséges gyorsmenettel egy bécsi mázsa után I. osztály. I pkr., II. osztály, lx pkr. III. oszt. 2 pkr. A többi tárgyak fuvarbére, valamint a mellékjárandóságok, az áruk osztályozása és fuvarfeltételek a délkeleti államvasut-üzlet igazgatóságának 1852 jan. 24-ki árszabálya szerint határozandók. A fenn kijelölt árakat a társulat semmi esetre nem növelheti, hacsak erre az államigazgatóság határozott beleegyezése által föl nem hatalmaztatott. Az államigazgatóság fenntartja in3^3riciK a jogot qbo» ~›o›‡*i‡›·»», itM «. tiuot« jo»«_›1 lem 15 százlélit meghalad, az 1854. sept. 14—ki engedélytörvény 10. §. e betűje értelmében az árakat leszállitatni. 8. §. Az élelmiszerek rendkívüli drágasága esetében az államigazgatóság fel van jogosítva, az élelemtárgyak szállításbérének ideiglenes alábbszállítását követelni, de csak V, pkiig mérföldenként és mázsánként. 9. §. Katonai szállítmányok leszállított áron vizetnek, mely katonákra egyenként vagy tömegben, lovakra, málhákra, katonai tárgyak és hadi szerelvényekre nézve magasabb nem lehet, mint mint az engedélyzett délkeleti állampályán. 10. §. Az engedményeseknek jogában áll azoktól, kik a vaspályát a tartozó fuvarbér előleges lefizetése nélkül használják, vagy kik a szállítmányok nemének vagy súlyának helytelen bejelentése vagy több, különböző egyéneknek küldött tárgyaknak egy küldeménybe összefoglalása által, vagy bármi más módon az illetéket apasztani vagy egészen kikerülni megkísérték, a szabályszerű illetéknek háromszoros megsietését kereskedelmi minisztériumunk által megállapítandó közelebbi módosítványok szerint követelni, a közönséget azonban az illetékkevesbítés vagy kikerülés következményeire az árszabály- őrleményhez csatolandó figyelmeztetés által által értesíteni kell. 44. §. Az engedményesek kötelesek a postát az 1851 nov. 16-ki vasutüzleti rendtartás szabványának 68 §-a értelmében tovaszállítani, e tekintetben a postaigazgatóságnak jogában áll : a kereskedelmi minisztérium útján, a minden főállomástól naponkint elindítandó vonatra nézve az indulási órákat és a menet gyorsaságát minden irányban meghatározni. A vaspályák igazgatására vonatkozó levelezések az illető vonalakon az igazgatósági hivatalnok által minden akadály nélkül tovaszállítandók. 12. §. Az államigazgatóságnak jogában áll, ingyen a pályák hosszában az ezekhez tartozó telken és földön államtávirdákat állítni fel, vagy távirdai készületeinek elromlása esetében, a vasúti vállalathoz tartozó távírdákat használni. Ellenben a vasúti vállalat is fel van jogosítva, saját üzlete számára távírdákat állítni és ezeknek sodronyait az állami távírdák oszlopaihoz erősítni. Saját távírdáinak használatkor azonban csak a pályaüzletet kizárólag illető közleményekre van szorítva, amiért is reá e tekintetben az államigazgatóság felügyel. A vasúti vállalat különben köteles, a pályavonalak hosszában felállított állami távírdákra a pályaőrök által ingyen felügyelteim, és a távirdai készületek mindennemű megcsonkítását azonnal a legközelebbi távirdai állomásnak jelenteni. 13. §. Átalában köteleztetnek az engedményesek az engedélyzett építkezés és üzlet körül az engedély-okmány tartalma, valamint az e tekintetben fennálló törvények, nevezetesen az 1854. sept. 14-ki vasúti engedélytörvény és 1851. nov. 16-ki vasutüzleti rendtartás, valamint az ezentúl netalán kibocsátandó rendeletek szerint járni el. 14. §. Az engedélyidő tartama alatt senkinek sem engedtetik meg közhasználatra oly vaspályát állítani, mely, anélkül, hogy új pontköröket érintene, ugyanazon pontokat kapcsolná össze, melyek az államigazgatóság által hadműtani, politikai és kereskedelmi vonatkozásban fontosaknak ismertettek el. Habagy az engedély tartama alatt a déli állampálya, a Bécs ajszonyi vonal közt, és innen tovább a Duna és Dráva közt egy a fennebbi határozmányok szerint megengedhető és közhasználatra szánt vaspálya szándékolta méit egy harmadik személy által építetni, az engedményesek biztosítatnak, hogy ezen esetben előjoggal bírandnak, ha azon feltételeket elfogadják, melyek alatt egy harmadik személy ily pálya felépítésére és üzletére ajánlkozik, és ha erről a feltételekről a értesülés után legkésőbben három hónap alatt, jogkötelezettséggel nyilatkoznak. Önként értetődik, hogy ezen §. határozmányai csak azon harmadik személy által már kinyert jog megcsorbítása nélkül érvényesek. 15. §: Az engedményesek felhatalmaztatnak egy Bécsben székelő részvénytársulatot alakítani, és e czélra hatvan millió frtig részvényeket bocsátani ki. A részvénykibocsátás megnyitása előtt azonban a társulat alapszabályainak helybenhagyása bevárandó. Az ezek szerint alakult társulat az engedményesek minden jogaival és kötelezettségeivel bír. A tovább megkívántató pénzerő megszerzése végett felhatalmaztatnak az engedményesek, kötelezvényeket bocsátani ki, és pedig oly kamatláb szerint, melyet az államigazgatóság jóváhagyana. Ezen kötelezvények kamatjai a 4. czikkben az államgyugatifiság elini kiszvonati vaspályái jövedelemből fognak kiváltképen fedeztetni. 16. §. Ha ezen engedélyben megállapított bárminő kötelezettség nem teljesittetnék, az államigazgatóságnak joga van az 1854. sept. 14-ei vasúti engedélytörvény értelmében a megkivántató intézkedéseket megtenni és azonfölül szükség esetében a vaspályás vállalat költségén a megfelelő segélyt megrendelni. Midőn ezennel mindenkit komolyan figyelmeztetünk, hogy ezen szabadalom ellenében mit se kövessen el, és az engedményeseket följogosítjuk, hogy bebizonyult kár esetében hatóságainknál kártaanitást szorgalmazzanak, parancsoljuk az összes hatóságoknak, melyeket illet, ezen szabadalom és minden benne találtató határozmányok fölött szigorúan és gondosan őrködni. Okmányul kibocsátjuk ezen levelet, megpecsételve császári nagyobb pecsétünkkel Bécs birodalmi fő- és székvárosunkban oct. 8-án ezernyolczszázötvenhatodik, és uralkodásunk nyolczadik évében. FERENCZ JÓZSEF m. h. (p. h.) TOGGENBURG lovag m. . Ö cs. k. Ap. Felségének határozott parancsára. Dr. MALY VINCZE m. , (A „M. S.“ után.) szalagra, vánkosra, főkötőre s egyéb gyermekruhára ; és mindezt évi 3000 forint jövedelemből! Tamás azonban a mezei gazdaságból többet is remél behajtani. Kedvesebb falusi lakot a miénknél nem is képzelhetsz ; magas fák veszik egészen körül, s oly félreeső helyen van, hogy — bár csak nyolcz mértföldnyire lakunk Londontól, a posta ide hetenkint csak egyszer jő. Az utak, meg kell vallani, irtózatosak; most tél van és térdig kell hóban és sárban gázolni. De a Eliza! mily boldogok vagyunk ; elképzelheted , hogy Tamás (kedves férjem, kínos, csúfos bántalmai voltak !), kis Bobby, és jó barátunk dr. Bates, ki oly messziről jár ki hozzánk, mily vidám kört alakítunk s a főváros minden mulatságaival sem cserélnénk. Istenveled! kicsinyem utánam sir, ezerszer csókol szerető Zsuzsannád. Itt van ni. Orvos, gyógyszertár, úri gazdaság, huszonegy pint ser hetenként, ily után módon kezdték természetellenes szüleim vagyonomat elharácsolni. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Mátyás király jellemzése. A „Hunyadiak kora“ történeti része az előttünk fekvő V-ik füzettel be van fejezve. Szokása a jeles szerzőnek, amint a nagyobb történeti egyéniségek lelépnek a cselekvés piaczárói, megállapodni mintegy a sirhalom fölött, s visszapillantani az életpályára, melynek hatáldombjához érkezünk. Ily viszszapillantást tesz szerzőnk, miután a XV-ik század legnagyobb fejedelme halálát és temetését leirta. Művészi visszatekintés, mint említők más alkalommal, mint a szobrászé, mielőtt elhagyja munkatermét, holott készen áll a nagyszerű szobor. Egy tekintetre föltűnnek az idomok, az egyes vonalak, a nagyszerű mű benyomása akkér tükrözi magát a lélekben, mint a photograph fénylapján az arczkép. Csak miniaturekép az eredetihez képest; csak gypsz mintája az óriási idomú márványműnek , de e miniaturekép, de e gypsz-minta is eléggé feltünteti mind nagyszerűségét, mind művészi becsét azon emléknek, melynél dicsőbbet magyar kezek alig emelhettek Hunyadi János és Mátyás sírja fölött. Hadd lássák olvasóink legalább e mintaképet! Teleki leírván Mátyás halálát és temetését, ekkép folytatja : „így halt meg Magyarország és, minden részrehajlás gyanúja nélkül mondhatni, az egész világ egyik legnevezetesb, legtündöklőbb uralkodója, ki, a nagy férfiakként szintannyi dicsőítésben mint ócsárlásban részesült. Ő még mint gyermek juta az akkori világ egyik legnevezetesb királyi székére még pedig igen kényes körülmények közt, s mindamellett ifjú bátorsága, férfias ereje és élemedett bölcsesége által nemcsak meg tudta magát azon tartani, hanem a felekezetekre oszlott hazát kibékéltette, egyesitette, a romlásnak indult állami testet megszilárdította; lángeszét kivévén, minden állal elhagyva, igen számos kül ellenségeinek , irigyeknek megalázásával és a féktelenséghez szokott és mindig nyughatatlan nagyokat majd megtörve, majd kegyelmével megszégyenitve, s minden körülmények közt bámulásra ragadó elméjével oly fényes polezra emelte, melyhez hasonlóra azóta sem tudott vergődni. Kíméletlen keménységgel sujtá mindazokat, kiket magas czéljainak elérésében gátolni bátorkodtak, a barátság, vérség kötelékeire sem vetvén tekintetet. Ennek lettek áldozatai a büszke Szilágyi, az elhízott Vitéz. Szilárd kézzel ragadta meg a kormányt, rendithetlen részrehajlatlansággal kezelte azt, s elhatározott, kedvezést nem ismierő szilárdsággal korlátozta a hatalmukban elhizott oligarchákat, a középkor kényurait, mind abban, a mivel a nép a szegényebb sorsú nemesség elnyomását czélozták. Azért épen nem is dicsekedhetett ezeknek szívességével, s halála után épen azok, kikre legtöbb kegyelmét halmozta, kik mindent neki, egyedül neki köszönhettek, mint házának legnagyobb ellenségei léptek föl. A köznép azonban, a szegényebb sorsú nemesség és az ország nagyobb része minden terheltetése mellett is szerette sőt imádta őt, mert látta, hogy az országra kivetett teher nem nyomja őt jobban, mint hazafitársai vagyonosabb részét; hogy az igazság kiszolgáltásában minden mellékes tekintet szigorú mellőzésével nem áll hátrább, mint azok, kik a király személyét körül állják, kiknek az országos dolgokra nagyobb befolyásuk van. „Verne bár Mátyás király évenként háromszoros adót mireánk, örömest eltűrnék, csak állana hatalmunkban őt visszahozni!“ Így sóhajtott fel az ország nagyobb része szeretett királyának sirja fölött. „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!“ monda a magyar nemzet, halálakor, azt zengé utóbb a hazát végveszélylyel fenyegető csapások súlya alatt, s még a késő maradék is fentartá ezen példabeszéddé vált szavakban Mátyás uralkodása legnagyobb, legfényesebb magasztalását, neki oly nemű emléket emelvén, milyennel fejedelem nem dicsekhetik.“ „Az alkotmányos uralkodásnak, bár az iráni királyi meghívó leveleiben némely igen szép elveket nyilvánított, nem volt kitűnő barátja; a nép jogainak magasb eszméjét, mely őt lépéseiben korlátozhatta volna, elsajátítani nem volt képes; az illendő szabadság által fékezett uralkodói önkény fogalmáig nem tudott fölemelkedni. A nemzet kiváltságait, országos törvényeit sokszor, főként pénzbeli segélyek kérésével megszegte, mégpedig többnyire csak kevéssel azután, hogy azokat megerősítette, megtartásukat hittel fogadta; de mielőtt e miatt fölötte palctát törnénk, vessünk egy tekintetet korára és uralkodása körülményeire, fontoljuk meg, hogy azt nagy részint az önkényes I I hatalomgyakorlás felé hajladozó, minden emberi jogokat s lábbal tapadó kor szellemének, amely az emberiség történeteiben elszomorító, s a jobbérzésnek hitelét a fölvilágosodás előmenetelében hatalmasan megrázó rémkép gyanánt annyiszor fordul elő, az őt mindenfelől szorongató szükségnek kell tulajdonítanunk, és el kell ismernünk, hogy ez mindig a külső formaság megtartásával történt, ha igazságtalanok nem akarunk lenni. Harminczkét évi dicsőséges uralkodása alatt nyugpontra alig találunk; belzavar és külháborúzások szüntelen egymást űzve tűnnek föl. Ha mindjárt külső háborúzásainak egy részében nagyravágyását mint tényezőt elfogadni kénytelenek vagyunk , mindnyájok fő okát mindazáltal a körülmények összeköttetésében, szomszédai irigységében , ingerléseiben kell keresnünk. Főleg a cseh és osztrák háború, amely miatt őt az írók megtámadják, Podiebrad irányában hálátlansággal is vádolván. De mennyi buzdítással kellett a szentszéknek a cseh háborúra bírni ? Nem veszti-e el a pápának ránézve oly szükséges kegyelmét, ha ezeknek nem enged? Érdemlett-e tőle kíméletet, aki ellenében inkább ellenséges indulatot, mint barátságot tanúsított, sőt végre alattomosan a császárral tartományaitól megfosztása iránt szövetkezett? Podiebrád halála után a gyáva Kázmér lengyel, s még gyávább fia Ulászló cseh királyok mely boszantó megvetéssel fogadták Mátyás minden békejavaslatát, s végre is megtámadások által kényszeritették a háború folyatására. Mily méltatlansággal bánt vele és az egész nemzettel Fridrik ? Mily gondosan használta az ozmánok általi elfoglaltatását annyiszor tartományai megtámadására ? — Nem lehet tagadni, hogy ezen háborúi által az ozmánok erélyes megtámadásában gátoltatott, de kibékélnek ezen tettével azok, kik uralkodása történeteit figyelemmel és az indokok megfontolásával tanulják keresztül. E háborúk folytatására a haza igen korlátozott rendes jövedelmei