Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)
1856-11-26 / 2056. szám
Szerkesztő szállása : Angol királyafidex Cíimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Szerkesztési Iroda : Egyetem-utaza S-ik szám, 1-ső emelet, Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Vidékre, postra : Évnegyedre . . . 5 írt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1850. 413-2050 7-ik évi folyam. Szerda, nov. 20. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. T-nwomenyok cilia * 6 h*91h.)s Petit sor14 Pkr‘ Bregdij külön 10 pkr Hiraetmen) ÜK.-Uja • Magán vlta 6 h.lábos petit sor 5 pkr. Előfizetési felhívás K FESTI NAPLÓ 1856-ik évi november decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 ft. 40 kr Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. A Pesti Napit kiadóhivatala MUH® PEST, nov. *26 ükikép segíthetünk a kárpáti panperismuson? Ily czim alatt jelent meg a P. N. ez idei sept. 21 —ki számában avatott tollból egy czikk, melynek szavaival egyetértőleg, a tárgy fontosságánál fogva, mi is jónak látjuk elmondani nézetünket. Nevezett czikk szerint a kárpáti pauperismus valódi okai a neveléshiányban, birtokviszonyokban és — szerintünk — még e bérezés vidék terméketlen kopárságához aránytalan túlnépesültségben is keresendő. Az állapotok ily helyzetében önként merül fel a kivándorlás és telepítés eszméje. Lássuk csak, lehetséges-e és melyik ezek közöl? Azon szerencse nem adatott mindenkinek, hogy kivándorolhasson, mert ehhez nem meztelen szegénység és munkakeresés az egyedül megkívántató kellékek. A kivándorláshoz okvetlen megkívántató kellékek : 1-er munkaképesség, ügyesség, szorgalom és ezekkel együttjáró erkölcsösség; 2-er a vagyonosság bizonyos forma. Ki e kettő közöl egyiket bírja is csak, az vagy ki sem vándorolhat, vagy ha igen, csak nagyobb nyomor, végképi tönkrejutásnak indul karjai közé. Mert ha feltesszük is, hogy van a világon vidék, hol ingyen osztják a földet, de azt fel nem tehetni, hogy olyan volna, hol munkaképesség , ügyesség és szorgalom nélkül megélhetne. Az itt értett nép pedig az elsőben nagy mértékben, a másodikban meg épen szűkölködik,dele is van bilincselve lakó földéhez, el nem hagyhatja azt; ott élni, halnia kell. A telepítések kora pedig jóformán lejárt már, de leginkább e népre nézve. Hazánkon kívül erről alig lehet szó, itt pedig mi miveletlen föld van, a birtokos ki nem osztja telepeknek, legkevésbé pedig a renyheség és ingatag erkölcsösség rész hírében álló ily nép közt, hanem vár, míg viszonyai megengedik azt más után, beruházás által, mivelés alá venni, miután tiszta valóság az, mit Galgóczi Károly mezőgazdasági statistikájában mond, hogy földmivelésünk felvirágzásának nem a munkáskézhiány, hanem inkább a pénztelenség stb. szolgál legfőbb akadályul. Tehát hogy a kárpáti szűkölködő nép sorsán kivándorlás vagy telepítés által segítni lehetne, arra a jelen viszonyok és helyzet közt még csak nem is gondolhatunk. Más eszközöket és módokat kell azért kitalálnunk. És itt mi, egyetértőleg a P. N. fennnevezett czikkével is a következőket véljük szükségeseknek: 1- er. Az 1832/15-ki minimum törvényt —mely eddig uj rendelet által nem módosíttatott —a legszigorúbban alkalmazni, mely szerint t. i. a belsőséget a külsőségtől elválasztani, s a telket fél- vagy negyeden alól osztani tiltva van. 2-or. Rendet és arányosítást hozni be az erdőségekre nézve, mivel felvidéken az erdőségekben gyakorolt legeltetés és marhatenyésztés majdnem nagyobb jelentőségű, mint maga a telekbirtok. 3- szor. Szabályozni és kevesebb számra szoritni a kocsmákat, mint melyek sokasága legártékonyabban hat a népnek úgy erkölcsi, mint anyagi viszonyára. 4- szer. A népnevelést minél előbb és minden áldozattal előmozdítani, hogy a terjedő nemzedék szilárdabb erkölcsi alapot nyerhessen s kibontakozva szokott iszákossága, s renyheségéből, erkölcs-, józanság- és szorgalomban gyarapodjék , 5-ször. E vidéken gyárak felállítását eszközölni minden módon, hogy a feles számú népség helyben munkát, keresetet találva, az ínség, éhhalál csapásaitól megmentessék s a mostaninál nagyobb anyag illétre vergődhessék. ^ Az első és második pont a minimum törvény t. i. és az erdők arányosítása a birtokviszonyt illetik, a 3-ik és 4-dik pont e nép erkölcsi állapotára vonatkozik. Mind e pontok voltak már vitatva e lap hasábjain is, azért mi jelen czikkünkben csak az 5-re t. i. a gyárak felállítására szorítkozunk. A kárpáti birtokos osztály túlnyomó része földelaprózás következtében oly kevés földet bir, hogy azután egyéb kézi keresmény nélkül nem képes magát fentartani. Ezek, és a teljesen birtoktalanok nagy száma az, kik a felnevezett pauperismus terhe alatt nyögnek, annál inkább, mert a vidéken munka- és keresethiány is uralkodik, mely bajokat még magasabbra fokozzák a neveléshiányból eredő ingatag erkölcsi állapot és iszákosság, ezeket pedig a számos kocsmák csak megállandósítják nemcsak, sőt napról napra nagyobbra növelik is. A birtokviszonyok rendezése mellett tehát a nevelésügy, kocsmák kevesbítése, és főkép gyárak állítása az, mi által e szűkölködő nép helyzetét javítni, vagy legalább annak még roszabbá fajulását akadályozni lehetséges. Gyárak felállítását pedig azért ajánljuk főkép, mert ha a minimumtörvény fentartva, a birtokviszonyok rendezve, a kocsmák száma kevesbítve, jobb népnevelési rendszer behozva volnának is, ezáltal még nem lenne elhárítva a bajnak azon oka, mely a túlnépesültségben rejlik, és mi a szűkölködőkre ily feles népességű vidéken a munkakeresethiányból káromlani szokott. Mivel a fentartására szükséges munkát és keresetet lakóföldön föl nem találhatja, annak határain kívül kell azt keresnie, éspedig vagy a jelenleg folyamatban levő közlekedési, úgymint vasúti és visszabályozási munkálatoknál vagy pedig munkábajárás által nyári dologidőben a haza boldogabb vidékeire. Tettek már kísérletet e népet a közlekedési munkákra, nevezetesen pedig a tiszaszabályozásnál alkalmazni , de nem értek ezért , mert e nép, úgymond, dologfófja nem szeret. Pedig ez aligha áll minden tekintetben. E nép nem annyira a munkát, mint a nehéz munkát kerüli csak, mivel nem bírja, sanyarúállapotából származó testi gyengesége miatt. Dehogy a testi erejével öszhangzó munkát nem kerti, sőt maga keresi fel, még lakó földjétől messzeeső vidéken is, bizonyítja az, hogy falkánként jár el az országba mindenfelé aratni, kaszálni le egész Somogyba, hol is buger név alatt eléggé ismeretes. S ha e nép alkalmazható volna is a közlekedési munkákra, fogna-e ez könnyítni jelen helyzetén ? Nem hiszük, hogy jelentékeny mértékben. Mostani munkába járása által is csak annyira van segítve rajta, hogy mig dolgozik, éhen nem hal; mert e nép legnagyobb részt iszákos és legkevésbbé sem takarékos és ha rak is félre valamit keresményéből, a hoszn it fölemészti s mit haza visz, hol hozza ki azon a telet ? Mivel ezek szerint a munkakeresés lakó földe határain kívül nem javít jelen helyzetén, legalább mostani erkölcsi állapotában nem, azért ott lakó földén kell munkát és keresetet teremteni e szegény népnek. Ily munka pedig csak úgy teremthető, ha ott minél több gyárak fognak létre jönni. *) Azon dús kőszéntelepek által, melyek a Kárpát lejtjeiben elrejtve hevernek, a természet e vidéket különben is, gyárak hazájául jelölte ki. — Hiszszük is ha vasutak e vidékkel a közlekedést *) Gyárak az egész világon azért állíttatnak a tulajdonosok által, hogy jövedelmet hajtsanak, s nem azon philantropicus czélból, hogy munkához és eledelhez segítsék jutni azt, kinek keresete nincs és éhezik. Mi hisszük, hogy a Kárpátok bizonyos pontjain nem sok idő múlva gyárak fognak emelkedni, de távol vagyunk azon reménytől, hogy jótékonysági czélokért és emberbaráti részvékenységből valaki valaha egyetlen vasöntő gyárt is építsen, a kőszenet nagy mérvben ásássa ki a földből , s gazdasági épületeit szövőszékekkel tömje meg. Az iparra ösztön a pénzszerzés vágya s nem az alamizsna oszthatási szenvedély, s elég sentimentalis de nem elég bölcs eljárásnak hisszük, a gyárak szaporodására könyörületi, s nem jövedelmezési eszmékkel agitálni. A tökepénzes gyárt állít ahol proczentet remél ; a napszámos a gyárban kap munkát : ez a dolgok rendje, s megfordítani hasztalan kívánjuk. (Szerk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Histoire du Consulat et de 1’Empire. Par Thiers ancien president du conseil des ministres, membre de la chambre des députés et de l’academie francaise. Tome XII., XIII., XIV.) (Folytatás.) Mennyi aggály, s mily kinos érzelmek dúltak a külsőleg oly fényes, töméntelen dicsőségének varázsa alatt szintén összeroskadó császári családnak keblében, azt a Németalföld bekebeleztetését megelőzött s a spanyol háborúval együtt jelentkezett viszongások csak nagyon is jellemzőkig tanúsítják. Milliók bámulták, s nem kevesebben irigyelték boldogságát a családnak, mely a világ egyik alig ismert szigetéből származva, most Európa legfényesebb s legősibb trónjait tartá elfoglalva, s hírnevével betölté az egész világot. S mégis e család minden inkább volt, csaknem boldog. Kebelében terhes gondok, emésztő nyugtalanság, soha egy perczig sem távozó rettegés, aggodalom, hi honolt. Sötét, a háború iszonyai, az ezeket követő gyülölség, lelkiismereti rémek s kebelloldi balsejtelmek által felidézett melancholia terült el gyász szárnyaival a külsőleg triumphatori, büszke s vidám arczot színlelő egyénein, melyhez a mindnyájokat felemelt, fenntartó, de akaratját hajthatatlan szigorral érvényesítő óriás testvértöli csak úgy, mint az érettét, a gondviselést vakmerőn kísértő testvére érti, rettegés tantalusi kínjaival csatlakozott. Volt-e mindez érzelmekben része Napóleonnak is ? azt a történetírók, maga Thiers sem keresi. A világ már megszokta Napóleont csupán vasakaratú, nagy eszű, de épen oly mértékben érzéketlen embernek tartani. Pedig nem volt az tanúság rá, mert fogékonysággal bírt a családi élet gyöngéd örömei iránt; mert szerette fiát, s a reá való emlékezés, még a csatazaj és vérontás közepette is, szelíd andalgásokba mente el lelkét. Azon lelki marasmus is, melybe oly sokszor, többször épen a legdöntőbb pillanatban esett; midőn például a Moskva falai előtt vívott irtóztató csatában kőszoborként ott állt mintegy megsemmisülve, tétlenül, sötéten magába zárkózva, mintha az ezernyi érersárkány torkának bömbölését, a halálnak és kinnak szívrepesztő kiállásait, a hadi riadót, fegyverzajt, lerombolásokat, melyek alatt is maga a föld rengeni látszott, nem is hallaná, de lelki marasmus is, mondám, mi lehető egyéb, mint a mindig csak külre feszített, mindig csak visszafojtott, de egyes pillanatokban saját részét ellenállhatlan hatalommal követelő, érző léleknek kiáradása, melyet hasztalanul igyekezett visszaszorítani? A seb megnyílt, s a lélek könyei, melyeknek tiltva volt szemeiben jelentkezni, annál nagyobb hatalommal omlottak a szív belsejében, s figyelmét a külvilágtól el, s egészen ide bilincselték. Napoleon testvérei trónra emeltetvén, mind azt tették, a mit uj királyi állásuknál fogva természetesen tenniek kellett : a nekik alávetett népek és országok megannyi védőivé váltak. Senki sem lehet sem annyira ördögileg gonosz, hogy szándékosan, tudva, népeinek megrontására törekedjék; sem pedig annyira buta, hogy be ne lássa, miszerint az uralkodása alatt álló népnek romlása magának a trónnak romlása egyszersmind. „Murát Nápolyban, Jeromes Casselben, József Madridban, és Lajos Amsterdamban, írja Thiers, némi igazsággal mondák Napóleonnak . Ha ön minket királyokká tett, ezt kétségkívül azért tette, hogy becsületére váljunk; hogy népeinket boldogítsuk; hogy tartós dynastiákat alapítsunk ; hiszen különben, hogy minket fentartson, végnélküli s romlásteli háborúkat kellene folytatnia. — Kétségkívül, válaszoló Napoleon leveleiben, melyeknek mi csak tartalmát írjuk itt ki, elhagyva a keserűségeket, én királyokká tettelek, hogy népeitek érdekében országosatok ; de egyszersmind azért is, hogy ti e népek érdekeit úgy fogjátok fel, mint azokat felfognotok kell; hogy katonáim vére, nem pedig tin érdemeitek által felemeltetve, ne ellenségeinek , hanem Francziaországnak hű szövetségesei legyetek. — ,Mindent Francziaországért és általa, ismétlés szünet nélkül nekik. Nektek mindnyájotoknak egy legfőbb érdeketek van, legyőzni az angol uralmat; mert hiszen el fogjátok veszteni, te Murat ugyan Szicziliát, te József az amerikai gyarmatokat, te Lajos az ind birtokokat, ha Francziaország ezen eldöntő harczból nem emelkedik ki győzedelmesen. Ezen kivül el fogjátok veszteni a hajózási szabadságot és lobogótok becsületét is. Népeitek érdekeit tehát politikám szellemében kell felfognotok, s velök ezt megértethetek ; népszerűségieket pedig nem gyengéikhezi alkalmazkodás, hanem takarékosságtok, józanságtok, tevékenység, harczi bátorság és erényességtek, valamint a franczia párt, mely minden országban a democratia, s mely ennélfogva mindenütt felkeresendő és megnyerendő, kegyelése által megállapítani törekednetek. Ti azonban nagy uraktól, kik gyűlölik Francziaországot, a Bonaparte-kat és leginkább engem, vétetvén magatokat körül, ellöktétek magatoktól e pártot is, az egyedülit, mely szerethet minket, s a mely, hála a ti baleljárástoknak, ma épen olyképen gyűlöl bennünket, mint minden egyebek. Emigy oda jutottunk, hogy egyetlenegy sem tarthandja fel magát csak egy napig, csak egy óráig is, ha én egy csatát elvesztek!“ (XII., 68—9.) Egy részről a politikáját és rendszabályait hajthatatlan szigorral sürgető Napóleon, és másrészről a népeik érdekébe bevont testvérek közti szakadás tehát napról napra nagyobbodott. A testvérek Napóleonnal szemközt mindent megígértek, azonban alig tértek vissza népeik körébe, máris ezek kérelmei, előterjesztései, tanácsai által megingatva, a habozás, kifogások, sőt ellenszegülések régi ösvényére tértek. Az ez után ápolt súrlódások mindenekelőtt Bonaparte Lajos Hollandia királyának bukását idézték elő. „E sajátszerű fejedelem, írja Thiers, kitűnő, de inkább tevékeny semmint igazságos szellem létére, szerette a jót, csakhogy hamis fogalommal birt róla : szabadéinál tetszelgésből, de kényur véralkatánál fogva; vitéz de kevésbbé katonás; egyszerű és mégis az uralkodás vágyától gyötrött; bizalmatlan önmaga iránt, és mégis a legingerlékenyebb önszeretettel telt; lelkében a Bonaparték természetes hevességével, mely neki csak eszközül szolgált önmaga szünetnélküli kínzására ; magát csak szerencsétlenségre hivatottnak hive, s mind untalan panaszoskodva, hogy egész családja összeesküdött ellene, s e setét nézeteiben a legrosszabb egészségi állapot által még inkább megerősítve, s végre uralkodóul állítva egy ország felett, melynek ege és jelenlegi szerencseállása, legkevésbbé valának alkalmasok, őt szórakoztatni; e fejedelem, mondjuk, előbb-utóbb kellett, hogy végszakadást idézzen elő , és alkalmat adjon egyikére az országát ért leggyászosabb határozatoknak.“ (XII., 63—4 ) Thiers Németalföldnek a császárságba kebeleztetését érti, melynek végrehajtásával Napóleon már ismételve fenyegetődzött. Látván tudnillik, hogy Hollandia az angolok ellen folytatott háborújában neki még csak azon szolgálatot sem teszi öcsének uralkodása, melyet tett a köztársasági kormányforma alatt, sőt az amerikai hajók elfogadása és a csempészet előmozdítása által az angolokat még elő is segíti : már 1810. ápril havában ultimátummal lépett fel Lajos előtt, kijelentvén , hogy vagy be fogja olvasztani a császárságba az egész németalföldi királyságot, vagy pedig testvére Lajos tegyen eleget a következő feltételeknek: kötelezze magát, hogy a Schelde két torkolatában tekintélyes flottillát, Texeben sorhajóhadat, és szárazon a tengermellékeken 25 fegyveres embert fog tartani; hogy a királyi testőrséget, az általa kinevezett tábornagyokat, a nemesség számára rendelt dotatiókat megszüntetendi és illetőleg visszavonandja ; hogy a közadósságot egyharmadára szállítandja le (a bevétel tudnillik csak 110, a kiadás pedig 155 millióra rúgott, e közt 80 millió csupán adóssági kamat), s ekként az arányt a bevétel és kiadás közt visszaállítandja; s ami legfőbb, végre hogy a csempészetet a lehető legerélyesebben üldözendi, minden zsákmány feletti ítéletet a franczia törvényszékek elé utasítani, s a németalföldi kikötőkbe befutott minden amerikai hajót neki kiszolgáltatandja. Lajos részéről kész volt ugyan, ha nem is megtenni, de legalább megígérni, mit Napóleon a flotta és hadsereg tartását, a csempészetnek jövőrei szigorú akadályoztatását s végre a democratiáhozi közeledést illetőleg kivánt; azonban az adóssági tőkét egy harmadára leszállítani, a nemességet illetőleg kiadott és már foganatosított rendeleteit megsemmisíteni, a kiosztott czimeket visszavenni, a kinevezett tábornagyokat ezen rangjoktól megfosztani, s végre a hollandiai fejedelmiség jogait annyira meggyalázni, hogy az ítéleteket Párisból fogadja, s a tekintélyének pajzsa alatt kikötőiben megjelent amerikai hajókat kiszolgáltassa, mindez az ő szemeiben a halálnál is rosszabb megaláztatás leendett. A jó vagy rossz okok, melyekkel Lajos fejedelmiségét védelmező, mindez keveset nyomott, Napóleon tudni akarta, ha fog-e vagy sem engedelmeskedni. E helyzetében „Holland szerencsétlen királya , írja Thiers, ki már különben is sötét gondolatoktól gyötörtetett, lassankint egész azon pontig ragadtatott, hogy testvérében már csak a zsarnokot, atyafiaiban csupán önző s önzésből a családfő előtt térdre bocsátkozott rokonokat, ne- jében pedig csak hittelen, (ez már ekkor tőle elválva Parisban élt,) s a neki okozott rosszakban bűnrészes feleséget látna. . . Ismételve mi kisebbet sem tervezett, mint hogy saját testvére ellen a felkelés lobogóját kitűzze, Németalföldöt a gátok megszaggatásával viz alá merítse, s magát pillanatra az angolok karjaiba vesse, mint a kiknek segítsége nélkül minden ellenállás nyilvánosan lehetetlenség volt.“ (XII., 72—3.) Ily lelki állapotban érkezett Lajos Parisba, hogy csá-