Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)

1857-01-14 / 2098. szám

ztosítására és lefoglalására , melynek jövőjéről csak akkor leend fogalmunk, ha a 3 év mik, a tervezett vasutak fölépítve lesznek, és a cszenes vidékeken gyár gyár után fog emelkedni. Tagadhatatlan , hogy kívánatos volna, miszerint azánk leendő iparát is szintúgy sajátunkká tegyük, hnt sajátunk a földművelés ; — a legközebbi 3 év trán a legutolsó alkalom, melyet földbirtokosaink ezérr a könnyű szerrel fölhasználhatnak ; még van lé, de ne késsünk, mert vége felé közeleg; ragadjuk meg az ipar kulcsát , tegyük sajátunkká a kőszenet, s miénk lesz az ipar is, nekünk fog adózni minden tarvállalat, mely e földre ültetve leend. Sokan mostani kőszénbirtokosaink közül azt gondlják, hogy miután a kőszén fekvését területükön is két helyütt fölkutatták, igen könnyű lesz a 3 év etelte után egész birtokukat az által biztosítani, úgy a fölnyitott pontokat bejelentik, és maguk számára adományoztatják! Vigyázzanak, hogy meg ne csalatkozzanak ! Az új bányatörvény szerint minden egyes fölnyitt pont csak egy meghatározott nagyságú terület dományoztatására ad jogot azon kikötéssel, hogy fölnyitási pont körülbelül az adományozandó terüst közepén legyen. Ezen terület a legkedvezőbb közítmények között sem lehet nagyobb 100,352 □ ölés, tehát, holdját 1600 □ ölével számítva, 62—63 holdnál. Ennélfogva a végre, hogy kőszénbirtokunkat töéletesen biztosítsuk, elkerülhetetlenül szükséges hogy a legközelebbi 3 év alatt birtokunknak minden 62—63 holdnyi területn egy helyütt fölnyissuk a kőszenet, s folytonosan mivelhető állapotban tartsuk ezen pontokat. A mivelhető állapotban tartás igen kevés költsége kerül, évenkint 10—20 pfttal megtarthatjuk minden ponton birtokunkat, ha egy erélyesebb üzletet mindjárt megkezdeni helyi körülmények miatt nem olya tanácsos. Látjuk, a törvény oly nagyságú területet köt egy front fölnyitásához, hogy annak megszerzése mindensetre megérdemli a kutatás fáradságát és költségeit, az elnyert kőszén megtartása sem kíván nagy áldoatokat; ne késsenek tehát az illetők a birtokukon evő kőszén elfoglalásával, tegyék ezt még akkor is, ha azt mondja valaki, hogy arra a vasút nem mehet; sehogy nem mehet, lehet vasutat mindenüvé építeni, csak legyen czélja és érdeke az építésnek; higgyék , önök, hogy lesz idővel legalább jó út, ha vasút nem is, s e jó utakon majd könnyen el lehet szálltani a kőszenet a vasúti, vagy hajózási állomáshoz, keletkezendő gyárakhoz, és főleg el ne felejtsék oda, hogy : beati possidentes. Hazafias kötelessége pedig különösen olyan földbirtokosnak, akinek biztos tudomása van a birtoka alatt fekvő kőszénről, hogy azt e 3 év eltelte alatt ikletetlen lefoglalja, mert csak akkor mondhatjuk kincset nemzetinek, ha az valójában magyar kezek között marad! (Vége követk.) A nk. természettudományi társulat január 5-án tartott szakgyűlésén értekeztek : Batiz avy, S ay urak s alulirt. Az első tárgyat a budai meleg források földtani viszonyaik képezték, melyeket alulirt a társulat megbízásából bevezetésül dolgozott ki a Molnár által befejezett munkához a gyógyvizekről physikai s vegytani tekintetben, mely mint egyik része Budapest természettudományi helyiratának az 1856-os évkönyvnek tárgyát képezi. Alulirt előadásának rövid foglalataa következő : a meleg források két csoportot képeznek, a gellérthegyit és a józsefhegyit. A gellérthegyi áll a sárosfürdő, a rudas- és ráczfürdő forrásaiból ; a józsefhegyihez tartoznak a császár, a lukácsfürdői források, melyek száma, vízmennyiségre és hőfokra a gellérthegyieket felülmúlják, de szilárd tartalomra nézve valamivel viszamaradnak. A budai meleg forrásoknak egy közös fészkök van a föld alatt vagy 3300 lábnyi mélységben, melybe a viz részint a kőzetek likacsain részint a hasadékokon jut. Ott felveszi az uralkodó hőfokot s hydrostatikai nyomás következtében felsiet a felületre. Útjában hat a trachytra, a fehér tömött mészre, a dolomitra, a nummulitmészre, az eocénmárgára s a neogénagyagra, azokból részeket vevén fel, melyeket benne az elemzés kimutat. Közel a földfelülethez elágazik a víz, magasabb a hőfoka, de kevésbé tömör ott, hol rövidebb után s nagyobb tömegben jő ki (Józsefhegy); ellenben alacsonyabb a hő foka, de tömörebb, hol csekélyebb mennyiségben volt kénytelen hosszabb utat tenni (gellérthegyi forráscsoport). Batizfalvay úr a hugykövekről értekezvén megjegyzé, hogy azon számtalan kór között, mely az emberiséget meglátogatja, alig van kintóbb a húgykő bántalmainál, mert dúló hatást gyakorol helybelileg s végre kimeríti az egész szervezetet. Hazánkban igen gyakori. Balassa tanár ur egyetemi kórodájában 18534-től 1855/11-ig terjedő iskolai éveken át. 130 szenvedő,ápoltatott s a legfényesb eredménynyel műtétetett. Értekező e nígykövek elemzésének eredményéről szólott. Saz ur, egyetemi tanársegéd vállalta volt e higykövek vegybontását magára s e gyűlésen előadta eljárásának sajátságait. Azon szabatosság s logicai rend, mely e különben merev tárgy előadását jellemezte, a most először föllépett tagtárs iránt a jelenvoltakat kellemesen kötelezte le. Szabó titkár: PESTI NAPLÓ, Pest, jan. 14. Azon kellemes helyzetben vagyunk, mikép a legbiztosb kútfőből azon tudósítást hozhatjuk, hogy József Főherczeg ő császári fensége, ki Schaumburgban tüdőgyuladásban betegen fekszik, már a teljes javulás útján van. — Bérczi Károly „Lapok a lovászat és vadászat köréből“ czimű „sportalapjára szépen gyűlnek az előfizetések, s örvendetes tüneményként említjük, hogy a cs. hadsereg magyar tiszti karánál is részvét nyilatkozik ezen, a maga nemében, első magyar lap iránt, így a most Paduában állomásozó „császár huszár“ ezredből 12 előfizető érkezett be — az ezredesen kezdve. A Gallicziában állomásozó 3-ik huszárezredből 10 , szintén az ezredesen kezdve. A „Hölgyfutár“ mellett szétküldendő nagy aczélmetszvény már megérkezett, mely, mint olvasóink értesültek, a „Mohácsi veszedelmet“ ábrázolja, és másolata azon nagy olajfestvénynek, mely „Mohácsi csata“ czím alatt Thann Mór ha hzánkfiától a közelebbi műtárlatban ki volt téve. Az aczélmetszvény igen nagy és igen finomul rajzolt és nyomott kép, mint alkalmunk volt látni. Elmondhatjuk, hogy ennél becsesebb és nagyobb műmelléklet még egy magyar divatlap mellett sem jelent meg. Tömöri Anasztáz úr ajándékban metszete azt a „Hölgyfutár“ 1857-iki előfizetői számára. — Megjelent az erdélyi gazdasági egylet IV-ik „Havi frizet“-e. Tartalma : 1) A gazdasági gépek alkalmazásáról, — rövid általános értekezés a felett, hogy a gépek czélszerűek a mezei gazdaságban. 2) A mezei gazdaság fő életkérdései. (III. czikk) Népszerű értekezés a trágyáról, s annak vegy- és élettani hatásáról. Speciálisabb és gyakorlatibb, czikk a 3- ik N. F-től : „A burgonyaszaporitás felette sikeres és uj módja , valamint a 4-ik, melynek czime „Minden gazda figyelmét érdemlő.“ Hartbergi gyógyszerész és a stájer cs. k. gazdasági egylet tagja, Nachtmann ur gyógyszere a sert é s e k to r a k gyikja ellen. Végre 5. „Egyleti élet“, az egylet novemberi választmányi ülését ismerteti, melyben többek közt dr. Czilbhert Róbert jeles magyarországi gazdának az egyleti titkárhoz intézett levele olvastatott fel a takarmányok termelése iránt. — Békés Csaba lakosainak száma az 1851-diki összeírás szerint kerek számban 25 ezer lélek volt. A múlt évben a szülöttek száma 63 fiú és 635 leány volt, a halottakká 398 férfi és 339 nő. Tehát született összesen 1267 egyén, meghalt 707 egyén, így a szülöttek száma 560-al haladja meg a kimultakét, mi 2tcentnél nagyobb szaporodás. A csabai evanghitv. község a legnagyobb Magyarországon; eddigelé évenkint 4-szer magyar isteni tisztelet tartatott; de többel szaporodván a magyar lakosság száma: közelebbről elhatároztatott, hogy minden hónap első vasárnapján tartassák magyar isteni tisztelet. A német lapokban közelebbről széltében olvastunk egy rövid statistikát, a pesti hírlapirodalmat illetőleg, melyben többek közt az mondatik, hogy egyedül a „Pester Lloyd“nak több előfizetője van, mint összesen minden magyar lapnak. E nevetséges és szemtelen állítás megcáfolására elég annyit felhoznunk, hogy egyedül a „Vasárnapi Újság“ előfifizetőinek száma kétségkívül háromszor sőt tán négyszerre több mint a nevezett helybeli német lapéi,és nem tévedünk, ha állítjuk, hogy az összes magyar journalistika olvasóközönsége nem kisebb a bécsi journalistica közönségénél. — A „Tanodai lapok“ egy uj, nevelésügyünkre nézve fontos vállalatról értesitnek. — Az említett lap szerkesztője Lonkay Antal ur t. i. Szabóky Adolf tanár hiivatalon. Ő cs. k. Apostoli Felsége m. é. december 25-én kelt legfelsőbb határozata által,,a lembergi 1. sz. székeskáptalannál Jasinski Adám lovagot, székesegyházi őrkanonokot és az érseki papnövelde igazgatóját székeskáptalani esperessé, és dr. Monastinski Antal lovagot, székesegyházi kanonokot, városi esperest és székesegyházi lelkészt székesegyházi őrkanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. pénzügyminisztérium Schwach József 1-fő osztályú számvevői tisztet az országos pénzügyigazgatóság nagyváradi osztályánál, a budai közigazgatási területen megürült számvizsgálói állomásra kinevezte. Menütt téved, hol engem megigazitni vél s csak két nem nagy érdekű adatot lehet elfogadnom tőle, noha köszönnöm kell, hogy az adatok teljességére nézve, mind nekem, mind másoknak segédkezet nyújtott Ellenben azt sem én, sem Petőfi más tisztelői nem fogják megköszönni az életíróknak, hogy ez annyira kitűnő költőt inkább csak adomai vagy phantastikus oldalról igyekeznek felfogni, s holmi éretlenségeit túlságosan kiszínezik. Ha ez még tovább is így megy, maholnap Petőfi helyett egy tökéletes hóbortos ember fog állani a közönség előtt, minden lélekvagy széptani kulcs nélkül. Az sem valami jeles dolog, hogy annyi moecenást teremtenek neki. Vahot Imrétől ugyan megvártam, hogy magát Petőfi moecenásaként mutatja be, mert segédszerkesztőjéül fogadta és költeményeit 2 pártjával díjazta, de Jókain, ki ilyesmit nem ir, méltán csodálkozhatni, hogy némi kiadói előzékenységet vagy baráti szívességet olyz erős színezettel ír le, mintha maecenasi tettek volnának. Szegény Petőfi, daczára merész álmainak, két dologról bizonyosan nem álmodott , hogy bölcsőjén, mint Homérnak, városok fognak versengeni s életkor hatszorta több Maecenast vitatnak reá, mint a mennyi Horatiusnak volt. GYULAI PÁL: A Magyar nyelvészet IL és 111. füzete. Tudva van e lapok olvasói előtt, kik ezekben a „Magyar Nyelvészet“ I. füzetének bírálatai ismertetését olvasták, hogy az említett folyóirat második folyama a magyar akadémia pártfogása alatt jelenik meg, s az első folyamnál nagyobb terjedelmű. Engedjék meg, hogy a második és harmadik füzetet maga a szerkesztő vezesse be, s azt kis rendes észrevétellel kezdhesse meg. A „Magyar Nyelvészetnek,“ már nevénél fogva, általános feladata, Magyarország összes nyelveinek tárgyalása , különösen pedig kettős feladata van: a remek, latin és görög, nyelvtudomány s a magyar nyelvtudomány. Az elsővel a gymnasiumnak, s a gymnasiumban neveltek érdekeit, melyek az európai tudomány közös érdekei, akarja előmozdítani; a másikkal a magyarral rokon nyelvek tanulására ösztönözni, lehetőleg kalauzolni kíván, s ezáltal szilárd alapját venni a magyar nyelvtudománynak, melyhez több legelső nagyságú érdek csatlódik. Mindkét feladat kimeríthetetlen, s hozzá képest a „M. Nyelv.“ füzetei lehető kicsi és szűk térfi eszköz. Nyíltan megvallom, nem az én agyamban kelt a M. Nyelvészet gondolatja, hanem Riedl úré ez érdem: enyim a fáradság, és a költségpótlás s több kellemetlenség. Ha valaki meg akar győződni ennek valóságáról, hiteles tudomást szerezhet magának Müller Gyula és Eggenberger Ferdinánd uraknál. Nem hozom fel ezt panaszképen, hanem mégis azon szándékból, hogy akik tán csak azért pártolják a M. Nyelvészetet, hogy megéljen, ne vonják meg tőle pártolásukat, gondolván, miszerint az most a m. akadémia pártfogása alatt állván, nem szorul többé mások részvétére. Az akadémia 50 példányra fizetett elő, a többi előfizető tehát a közönségtől jó vagy nem jó, s a szerint vagy él vagy nem él a M. Nyelvészet , mert neki nincsen módja egyéb felhódítani pártolókat, mint azon tudománynyal, melyet ígért adni, s olyanfélén irt tudománynyal, mint tőlünk kitelhetik. Előttem első perczben sem volt titok, hogy sokak előtt a rokon nyelvek tanulása nem tetszetős, ki is mondtam az első folyam beköszöntésében, igy szólván : „Mulatságot nem ígérhetünk , alig is találunk, mivel édesgessük az olvasókat és gerjesszünk érdeket. De ha van ember közöttünk, kit a tudomány érdekel csak azért, mert tudomány, bár első tekintetre hasznot nem ígér is,s meg vagyunk győződve, vannak ilyenek fölös számmal nálunk); ha van olyan ember is, ki inkább szereti a valóságot, mint megszokott előítéleteit (s hogy igen sokan ne volnának ilyenek, ugyan kicsoda kétkednék ?) a „Magyar nyelvészet“ számolhat részvétre, ámbár nem ígérhet mulatságot, s nem édesgetheti az olvasót előítéleteinek legyezgetésével.“ (I. foly. 1.) Hogy gyanúsítottak is némelyek, s engem a magyar nyelv tudományának vagy hitelének megrontására megvesztegetettnek mondtak, arra nem voltam elkészülve, mert én tudományért tudománynyal — lehet hibásért hibással — vitatkozom , s nem is juthat eszébe, hogy valaki más czélt és más indokot sejtsen alatta.• Küzd tehát a M. Nyelvészet, s tör utat; ha kénytelen lenne megállapodni, szívesen elpihen ; ha ügyeld, jobban tetsző szerkesztő találkoznék, átengedem az ügyet minden ,honos és onosz-szal együtt, sőt örömmel odaígérem neki, ha hasznát veheti, közremunkálatomat is, nagyobb mérvben, mint valaki engem segített. Lássuk most a II. és III. füzet tartalmát. A II. füzetben folytattatik a magyar helyesírás, első lévén Nádaskay úr véleménye, melyet ő az akadémiai javaslat felől a Budapesti Hírlap 1856-ks év 171 és 173 számaiban közölt (II. füzet 81 —94 1.) ; s utána következvén a szerkesztőnek itészeti gondolatjai az akad. javaslat, Szilágyi István (I. füzet 37—67 1.) és az utóbb említett Nádaskay ur véleményei felől egyetemben. — Azután következik a latin hangsúlyozás IV-ik és Bentew munkájának ismertetéséül (II. f. 103 — 137 1.) Kezdődik meg Lugossy József ur szócsaládrendszere és nyelvészeti egymásutánja (II. f. 138— 159 lap.) A III. füzet közli Lugossy értekezésének folytatását és végét 161—189 1. Utána jó „Válasz“ a szerkesztőtől 190—220. Következik felszólalása keleti tudományok előmozdítására nálunk és az egész birodalomban 221 — 525 1.; Ameis Odüszeiájának ismertetése Lichner Pál- tól 226—231 1.; Bennünket, benneteket szók felőli értekezés a szerkesztőtől 232—236 ; s egyes czim alatt Szénássy Sándortól néptalányok; Riedl tői magyar nyelvemléke ki t. i. Bakabánya városnak török parancsnoktól ir magyar levelek ; s egy régi imádság. Ezen két füzetben Ameis Odüsszeiája, melyet Lichner Pál ur ismertet, és a latin hangsúlyozásról való czikk a remek nyelvek osztályába tartoznak. Lichner ur kétségkívül görög nyelvtanáraink elseje közé tartozik, s ha majdan gyümölcseit fogják aratni a most elvetett magnak, a magszórók közt Lichner és Szepessy neveit hálásan fogják emlegetni utódaink. — Lichner ur tanácsaira szívesen hallgathat a remeknyelv-tanitó, ki első taníttatásának hiányait most, dolog hevében, kénytelen pótolgatni. A latin hangsúlyozásróli czikk folytatja az I. füzetben (1—29.) megkezdett ismertetését Weil és Beno ew munkájának, melynek czíme ez : Theorie générale de l’accentuation latine, suivie de recherches sur les inscriptions accentuées et d’un examen des vues de M. Bopp sur l’histoire de l’accent, par Henri Weil et Louis Benloen, professeurs de faculté, Paris et Berlin 1835. Ezen német tudománynyal francziául irt munka nagy mértékben érdemli meg a tudós nyelvészek (tehát a gymnasium -tanárok) figyelmét. Nemcsak a latin hangsúly *) természetét, hatását, törvényeit tanítja, hanem ezzel kapcsolatban igen sok egyéb tényt is közöl az indgermáni (szanszkrit, görög, latin) nyelvekből; kiváltkép akán latin nyelvből vannak becses adatok egybeállítva. — °) Kifogást tesznek a hangsúly szó ellen. Bizony nem a leghelyesebb kifejezés az , lvangemelést jelentvén az ejtésben. Ámde, nem is csak hangemelést teszen, hanem inkább a szónak hangegységét jelenti, s úgy hangsúly az ejtésre nézve hangemelés, a szó termetére nézve hangegység, úrral együtt a m. cultusminiszterium vagy helytartóság által, a tanügyre vonatkozó 1850-ik éven kezdve kiadott rendeleteket népszerű, világos magyar fordításban szándékoznak kiadni. Miután a néptanítók, községi tanodafelügyelők stb. közöl némelyek nem elég jártasak a német nyelvben , hogy a hivatalos rendeleteket eredetiben érthessék , igen szükséges azokat hű fordításban adni át nekik. De igen érdekes e vállalat azokra nézve is, kik a német rendeleteket jól értik. Lonkay és Szabóky összegyűjtve, együtt szolgáltatja a tanügyi rendeleteket az illetők kezébe. A rendeletek fontosbja, lényegesebbje egész terjedelmében, s nem lényegese czélszerű kivonatban , de minden rendelet fog közöltetni időrend szerint. Egyelőre szerkesztők csak aláírásokat bocsátnak ki 5 nyolczives füzetre. Ez öt füzet tehát 40 ivet, vagy két 20 ives kötetet fog tenni. Az aláírás 2 p. frt. Egyegy füzet tehát 21 kr. p. Az aláírási ivek a a „Tanodai lapok“ szerkesztőségéhez küldendők — Budán. AUSZTRIA. Bécs, jan. 8. Azon vérmes reményeket, melyek még nem rég az ausztriai hitelintézet részvényeihez köttettek , hirtelen és oly nagy lehangoltság követte, mi a hitelintézeti részvények alacsonyrkeretében találta igazolását. Nem rég azt hallottuk, hogy az ausztriai hitelintézet kormányzó tanácsának határozata szerint a lefolyt évre minden részvényre mintegy 200 forint, azaz l()'10 osztalék fog jutni. Az osztaléknak ezen megközelítő megállapítása nevezetesen azon föltevésen alapult , hogy a váltók értékei fölszámításának a mérlegre nézve a napi árkeret fog alapul vétetni. Most azonban az világlott ki, hogy az osztalék nem teend többet 100 forintnál egy darab részvénytől, és hogy ami ezzel közvetlen összeköttetésben áll, a váltók értéke fölszámításának mérlegkép nem a napi, hanem az eladási árkeret fog alapul vétetni. LEVELEZÉSEK. Külső - szolnoky megyei igénytelen nézetek.*) Ismertessenek meg önök, szerkesztő urak minden intézet előny s hátrányaival és teendőivel, javítgassanak a hogy lehet, mert higgyék el, sok jót s üdvöst azért nem pártolunk, mert nem tudjuk s ismerjük szabályait s hatását. Hiába óhajtják önök a tűz és jég elleni kölcsönös biztosítást, ha a kölcsönös biztosító intézetet meg nem ismertetik, **) és ha ezen intézetnek 2 vagy 3 megyében van csak egy ügyvivője, a trieszti s egyéb külföldinek ellenben minden város’) Bocsásson meg !. tudósítónk, hogy becses levelének elejét nem közöljük. Személyünkre s lapunkra vonatkozik az. Valamint telődünk, úgy mi sem közöljük a magasztalásokat. Jól esik tudnunk, hogy törekvésünk méltánylatra talál, de lapunkban nem engedhetjük magunkat megdicsértetni. Sze rk.*) Lapunk is közlé legközelebb , a jégkár ellen kölcsönösen biztosító magyar egyesület ismertetéséül is szolgálható kimutatást. Aztán nem rég újólag megismertettük a tiszamelléki kölcsönösen biztosító társulatot, s nem egyszer találkozhatott e lapokban a t. közönség az erdélyi biztosító társulatról szóló czikkekkel. Azonban mindez, tudjuk, a kívánt czélt nem eszközli. Magoknak a társulatoknak kellene az irodalom útján is többet tenni az ismertetésre nézve ; nem kellene feltétlenül a népszerű naptárszerkesztők jóakaratába bízni. Íme jó akarat ez évben csak egy kis czikkecskének a magánhirdetések vagy a vásárok után melléklete által nyilatkozhatott. És volt kiadó, ki e czikkecske felvételéért díjat követelt. Szerb.kában, sőt faluban is. Alkalmat kell adni a biztosításra, több ügynökséget kell állítni. A magyar öröklött kincse a föld, ennek bár nagy hatása van az emberekre még, nem áll, hogy sovány földön az emberek testi s szellemileg is nyomorúk, s a jó földön pedig jólétben tisznak, hanem Széchenyi szerint: „Mindenen diadalmaskodik a férfiúi érett ész, eltökélett akarat és szorgalmas munkásság; ezek virágoztatnak jegek közt is plántát, midőn a tudatlan és test még Utópiában is éhen hal. Spanyolország kereskedése szép fekvése mellett is alig érdemel figyelmet. Saxonia, Szilézia pedig minden fekvés mostohasága mellett virágzó.“ Mi itt országokról mondatott, kicsinben e megyére is áll. Vannak 50—100 holdas úri emberek, kik eszék és szorgalmok után ezen csekély földből dicséretesen, rendesen és tisztán élnek; ellenben vannak 1000- s több hold birtokuak, kik nyomoruan, örökös szükség s rendetlenségben tengetik magokat s családjokat. Kincsünk mint mondám a földben és értelemben van; őrizzük s becsüljük azt, gyarapítsuk ezt, mig nem késő. Rend, számolni tudás, és eszélyes felhasználás lévén minden anyagi jólétnek a lelke, erkölcsi kötelességünk közremunkálni anyagi s szellemileg, mit hogy tehessünk, igyekezzünk minden becsületes utat és módot felhasználni a jobblétre; szorgalom, munkásság, rend, értelem, becsületes törekvés, és szilárd terhetlen jellem az emberi hatalom. Azért tehát irtsuk az öröklött vagy szerzett hibákat , mint: önhitség, gőg, könnyelműség, fényűzés és rész gazdálkodást. Ezekből ered a csüggedés, levertség. Balgaság nélkülözni a vagyon mellett, de még nagyobb annál magát és családját abból kipusztílni és koldusbotra segítni, csak hogy egy két évig fényeskedhessünk: „élni a jelent és a jövőt szem előtt tartani az a bölcsesség.“ Ha valaki dús örökségben születve s nevelve semmire jut, szánandó; de ha akad oly egyén, ki a semmiségből vagyonhoz izzadva, fáradva jut, és magát a hiúság, nagyravágyás karjaiba veti, az még a szánalmat sem érdemli meg. A nagyravágyási kórság, számolni nem tudás, önhelyzet és viszony nem ismerés, a fényűzési czikkek szertelen szeretete, a külföldieskedés idézik s teremtik elő a rendetlen állapotot, a pazarlás, és vesztegetést. Mely magyar egy talpalatnyi földet elad, hogy magán az által segítsen, az ha holnap nem is, de okvetlen nemsokára a másik talpalatra fog szorulni, mert ha többül nem tudott megélni, a kevesebbül annál inkább nem fog megélni tudni. Azért fogjuk fel helyzetünket, éljünk és élvezzünk úgy, ahogy lehet, testi s lelki munka után szabályozzuk állapotunkat úgy, hogy soha másra ne szoruljunk, a világ úgy se ad semmit ingyen, meg kell fizetni mindenért, pénzzel, munkával, vagy eséssel, mely utóbbi legdrágább s veszedelmesebb. Ha ily férfias önérzettel felfogjuk helyzetünket , erős meggyőződésből mondhatom az anyagi és szellemi jóllét, nemzetiség, irodalom és műveltség élni fog. ***) V. A. KÜLFÖLD. Angolország, London, jan. 9-kén. Alkalmasint a tárgy hiánya okozza, hogy a Post újra meg újra visszatér a Poroszország elleni kifakadásokra, holott maga elismeri, hogy a neuschateli kérdés aligha megdrágítja a lőport. Arra építi reményét, hogy lehetetlen Francziaország népies hagyományai daczára, a jénai és eylaui győző unokaöcscsének Poroszország mellett Svajcz ellen lépni föl. Erősen meg van győződve, hogy ha a franczia császár nem száll is síkra a svájcziak mellett, de igyekszik a mérleget egyformán tartani Poroszország és Svájcz közt, s a válságos pillanatban fölajánlja közvetítését karöltve Angliával. Az is tudva van, hogy déli Németországnak sincs kedve a porosz demonstrátiókhoz, valamint Ausztriában igen nagy a rokonszenv Poroszország tervei iránt. Jól tenné a porosz Charivari, a „Kladderadatsch“, ha az otthoni „den quixottismus“ ellen hegyezne tollat, s nem Anglia és Francziaország ellen. *'’*) Örömmel olvastuk e sorokat, melyekben viszhangjára találunk az általunk e tekintetben elmondottaknak. Vajha minden magyar ember ekként gondolkoznék , akkor nem kellene féltenünk a magyar földet a mobilisatiótól, a más kézre jutástól. Szerk.