Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)
1857-01-27 / 2109. szám
vagy uj tanácsosok választatni, vagy a régiek (miután ezek újólag megválaszthatók) hivatalukban meghagyatni. Azok tehát, kik csak imént lőnek megválasztva, t. i.Mercandin gr. Zsedényi udv.tanácsos és Stummer tanár, a legközelebbi közgyűlés alkalmával szintén sorsolás alá kerülnek (ha addig a kormány részéről leérkezik megerősíttetésök). Az alapítókra nézve nem is kétkednek, hogy ezek újra meg fognának választatni, néhányan azonban közölök, mint hallani, nem hajlandók működéseiket tovább is folytatni. Nagyon viharos közgyűlésre van kilátás , a többség azonban, úgy látszik, biztosítva van az igazgatótanács javaslatai számára, s alig hihető, hogy valami lényeges reformok szülessenek. Az igazgatóság néhány nappal ezelőtt egy költőt szerződtetett, az ismeretes regényírót Komport urat, kinek is évenkénti szerény 800 frtért a bel- és külföld összes hírlapi sajtóját a hitelintézet részére kellene fölhasználni. Bajos föladat a „cseh zsidó“ s az „aus dem Ghetto“ szerzőjének. Hogy némileg képzelhessük, mily különbség van a hitelintézeti hivatalnokok fizetésében, csak arra emlékeztetünk, hogy az első igazgatónak évenkint van rendes fizetés fejében 40,000 pftja és azonkívül „emolumentum“ai; az első titkár rendes fizetése azonban mindössze 1200 ft. Valamennyi többi hivatalnok fizetése (kivéve a pénztári hivatalnokokat) a titkár fizetésével van arányban. A börze tegnap óta kissé üdülni kezd, az üdülés azonban nem valószínű, hogy az iparpapírokra nézve tartós legyen, mert a jelen pillanatban csak a hitelrészvények állása bír irányadó befolyással a börzére, e részvények állása pedig ismét a legközelebbi osztaléktól függ. A beavatottak, mint értesülünk, se nem vesznek se nem adnak el semmit, azért most nem is látni nagytételű eladásokat bejegyezve. Általában mondhatjuk, hogy ha csak különös események nem jönnek közbe, a legközelebbi négy hét alatt az üzlet nem igen fog élénkülni. Észrevételek az úrbéri szabályozások körül. Miután a „Pesti Napló“ ezen tárgynak rendes rovatot nyitott, örömmel küldöm fel én is tapasztaláson alapult észrevételeimet. A maradék földekről a „P. N.“ 14—-fő számaiban elég érintés történt , de mégis egy kérdésről — úgy látszik — megfeledkezett a t. értekező, ez pedig némely helyen életkérdés. Ugyanis az urbériséget szabályzó 1. f. nyiltparancs 7 -ik §-a szerint a foglalásokat, ha 1820-dik éven túl nem terjednek, vagy habár előbbiek, de békés birtoklásuk nem volt, per utján visszavehetni; a 8-ik §. szerint pedig a remanentiák a jelen birtokosoknál maradnak. — Ezen két '§. nemeléggé világoban dönti el, mi történik az olyan, földekkel, melyek az úrbér behozatalakor közös használatuak voltak, de később valamely módon, például: magán tekintélylyel végrehajtott szabályozás által — a község határából kiszakittatván, kizárólagos urasági birtokká, vagy is pusztává átalakíttattak, akkor mindjárt azonban — mindeddig végítélettel be nem fejezett — per tárgyává lettek ? Itt két eset lehetséges, tudnillik vagy mint remanentia a volt földesurnál, mint jelenlegi birtokosnál marad az ily birtok (a 8-dik §. szerint), ki akkor, midőn ezen közös földeket birtokolta, nemcsak a volt jobbágyok törvényes illetőségét kiadta, de még sok helyen talán a telkek számát is nevezetesen emelte; vagy pedig mint foglalás tőle visszavétetik, (a 7-ik §. szerint) s a volt jobbágyoknak adatik át, kik azt a földtehermentesitési nyiltparancs 10-ik §-a szerint megváltani tartoznak. — Csekély nézetem szerint az ily földek a jelen birtokosnál hagyandók, mert 1 er a földesur volt jobbágyainak a telki illetőségben felmerülő hiányt mindig pótolni tartozott, de 2-or leginkább olyan földek privátizáltattak, melyek elnézés vagy visszaélés által jöttek a földesúri birtokból közös használat ■— legtöbbnyire csak legeltetés — alá, s igy jobban az uraságot illetik,, de más részről igazságosan meghatározni sem lehetne az arányt, mely szerint a visszaveendő földek a volt jobbágyok között kiosztatthatnának. Mor az 1848-ik évi törvények által a volt földesurak tulajdonuk nagy részét elvesztették, és mégis ezen tisztán a jobbágyok által tett nyereménynek kárpótlására ők szintén úgy ,1.1 II .1..,1.1. ■„■.■■IMI házastársi kötelességek teljesítését nemcsak lehetővé, hanem mulhatlanná is teszi, mely tehát kizárja azon forrást, melyből egymás elleni komolyabb megtámadások, sértések s különösen az ember legfőbb java, az élet elleni merényletek eredhetnek. E lehetőség kizárására a legbiztosabb alap, melyt az érzelmek öszhangzásában s erejében rejlik, hiányzott közöttük- Azért mondható csak e nő, midőn sógora testvére holttetemei előtt állt a mondásnekt már id megszabadult szegény: „Ja, wir sind beide erlöst.“ E szavak eléggé kifejezik s mutatják, mily érzelmi kapocs volt itt a nő és férj között, oly kapocs t. i., melyben semmi visszataszító erő sem rejlett bármily megtámadásoktól és sérelmektől. És ilyen volt egész, bár csak 8 hónapos, együttlétük folyama. Elégületlenség borítván azt, él, mint világosan kiderült, egymással folytonos czsivódásban s viszálkodásban éltek, mely nem maradt, a szóbeli versenygések korlátjai között hanem gyakorta tettleges bántalmazásokra, verekedésekre is kiterjedt. Ily tények mellett lehet következtetni a köztük elégületlenségnek s főkép a nő ellenszenvének nagyságára, ha tudjuk, hogy az éjjeleken kívül e két házastárs azon 8 hó közöl alig töltött el egymás körében 3—4 hetet, miután a nő egész héten a piaczon ült férje áruczikkeivel s még vasárnap sem szokott az asztalnál ebédelni. De még egyet kell kiemelnünk e nő jellemzésénél t. i. a szívnek iszonyú roszaságát, a szívnek oly sziklakeménységét, amely nem mindennapi tünemény. Ezt tanusitá gyermeke halálánál, mely szinte tettei következményének tulajdonitatik. Ezt mutatta, midőn férje halálát tudatta háza népével s rokonaival, férjének kimultára emberietlen kifejezésekkel élvén. És ez iszonyú szivkeménységet lehete nála az egész bűnvádi vizsgálat, a végtárgyalás, s a reá iszonyu ítélet kimondásának perezeiben is láthatni. Semmi megindulás, semmi fájdalmas hatás sem volt rajta látható. Épen oly hidegen ült ítélete hallásánál is padján, mintha a piacion átóczikkei előtt ülne. Ily sziv mellett mindenre letret valaki képes. E nő a bűntett elkövetése előtt 1856. oct. 19. elutazott Pestről a nélkül, hogy akkor nagyobb czivódás jött Volna elő közöttük, férje még ki is kisérvén a vasúthoz. Harmadnapra 21-én este visszajött és ismét a nélkül, hogy versenygés, vagy viszály adta volna elő magát. A férje ugyan előtte való nap valamit keresvén, egy ládát, melyben azt feltalálhatni vélte, összevágott, s felindulásba jött, mit a szakácsné a nőnek megérkeztekor el is beszélt; de a férj akkor már aludt s félelm is ébredt fel; tehát a dolog összeütközése nem jött közöttük. E nő ily állapotban, minden megelőző ingerültség s felindulás nélkül gyilkolta meg férjét. Ez aludt S a nő álmában kötözte még annyira, hogy erőt von rajta. Mint azon fiú M. Lajos, ki ugyanazon szobában aludt s a férj kiáltására felébredt, vallá, ugyanazon kötelét, melylyel lábait s kezeit összeköté, hurkolá nyaka körül is. Az ágyról lerántá s betakará, igy elvégezve a megfojtás bűntettét; azután egy késsel levágván a kötelét róla. Mind a kés mind a zsineg a szobában egy szekrény fiókjában maradt, úgy hogy M. Lajos azokat a rájött napokban az oda jötteknek mutogatta s a per folyama alatt mindig ugyanazoknak nyilvánította. De a szakácsné s inasok is felismerték bennök a házhoz tartozó kést s kötelet. A theáról való történetét, s azt, hogy a kiabálást a legények s inasok is halták, már tegnap említettük. Azon hangot, melyen a kiáltás történt egy legény a végtárgyalás alatt utánozta is, és a a szakértő orvos által olyannak találtatott, mely ily fojtogatás esetében szokott kiejtetni. Másnap korán reggel pálinkát hozatott a nő magának az egyik inas által, kinek a pénzt az ablakon át adta ki s ott vette be a pálinkát is. Ekkor a szobának egy helyét fel is mosta, s azután a szakácsné által az egész szobát felmosatta — természetesen a tett nyomainak eltávolítása végett. A szakácsné közel 3 negyedig lévén a szobában,, ez idő alatt legkisebb életjelenséget, mozgást, lélekzést stb. sem vett észre a czipész mesterén, ki az ágyban feküdt, de úgy betakarva, hogy még saját férfi látható. Ugyanezt tapasztalták az inasok is, kik többször bementek a szobába eszközeik átvétele végett. Később senkit sem eresztett be , azon ürügy alatt, hogy férje igen beteg. Ez okból a házi népnek az ebédét a műhelyben adta fel s nem szobájukba, hol az rendesen szokott történni. — Midőn azonban egy reszt ily kímélettel volt a beteg iránt; másrészt sem orvost nem hivatott, sem orvosságot nem készített neki, mi kétségen kívül esik ; sőt délután egy időre el is távozott hazulról, és férjére rá zárta az ajtót, anélkül, hogy valaki ápolása s felvigyázatára bízta volna. Másnap reggel — 23-án — mondotta, hogy férje meghalt görcsökben , cholerában, s elhivatta sógorát s az orvost. Ezek s a legénye, kik megnézték, mindjárt látták a czipészmester arczán, hogy rendkívüli halállal kelle kimúlnia. Az orvosi vizsga, felbontás több szakértő által teljesítetett. Ennyit a dolog történeti részéhez. Most tekintve a vádi bűnper tényét következő főbb kérdések fordulnak elő: létezik-e itt bűntett, azaz történt-e, mint a vád mondja, megfojtás, mi a tárgyilagos tényálladékot képezné; tehát erőszakos megfojtás jött-e elő, e fojtogatás élén hajtatott-e végre, az illető nem halt-e meg valamely betegségben ; továbbá ha létezik bűntett, ki által hajtatott az végre, a nője által-e, ki arról vádoltatott, mi indoka lehetett ennek ily iszonyú tett végrehajtására; és lehető volt-e, hogy ő azt végrehajthassa; és lehető volt-e reá physikai képessége; nincsenek-e oly körülmények, melyek az ellenkező lehetőségét kideríthetnék ? *. A legelső kérdés természetesen a tárgyilagos tényálladék kérdése t. i. a bűntett létezése iránt. E kérdést az orvosok véleménye határozottan s világosan megoldotta , iránta semmi kétséget sem hagyván fel. A két szakértő összehangzólag, minden pontban megegyezőleg azt nyilvánította , hogy görcsös cholera, vagy nagyobb hasmenés (u. n. Dutchfall) semmi esetben sem jöhetett elő a meggyilkoltnál, hogy e bajoknak legkisebb nyoma sincs, tehát egész bizonyossággal állíthatni, hogy nem lehettek a halál esetei ; hasonlóan, hogy az apoplecticus habitusnak sincs semmi nyoma; valamint nincs jelenség semmi maás betegségre sem. Azt mondák egy lángulag, hogy a halál gutaütés(Schlag és Stipkfluss) által történt és ennek oka a legnagyobb — egészen a kétségen kívül eső bizonyosságig terjedő — valószínűséggel más oka nem volt, mint idegen kéz által gyakorlott külhatás, tehát erőszak, mely A Megfojtás vagy betakarás vagy mindkettő által gyakoroltatott, hogy ily erőszakos kivégzésnek jelenségei megvoltak, mind a test külsején u. m. nyakán az 112 vonal széles sötétveres vonal; a szemek kiállása, ajkak felduzzadt- Jsáá,' áStóft relgáástcssá, nyelvitek' fágylíkí közéi szorultál' ,18 nevezetesen a tüdőben s agyvelőben. — Bizították azt is, hogy az elömutatott zsineg elfedendő volt; de hogy másrészt az ing gallérja , mint a nő részéről állitatott, nem idézhette elő sem azon tényt sem a szemlélt jelenségeket. Bizonyiták azt is hogy az erőszaknak élén kellett végrehajtatni, és pedig, aki részeges állapotban nem volt, öngyilkosságnak sem lévén semmi nyoma is. — ■ Hogy apodictiee nem lehete a megfojtás jeleit kideríteni, onnan eredt, mert a rothadás igen hamar bejött. .. fizetnek, mint bármelyik volt jobbágyuk. De végre 4-ez az ország határain belül már most minden birtok az adó alapjává változván át, állami szempontból sem vélem kívánatosnak, hogy némely földesúr még megmaradt csekély birtokából — talán elemek hibái miatt — egészen kivetkőztessék. Az úrbéri nyiltparancsírólkja szerint a volt jobbágyságnak ott, hol az az erdei haszonélvezetek törvényes gyakorlatában van, a szabályozáskor egy az eddigi használatnak megfelelő erdőrész lesz kihasítandó. — Ezen magyarázatán a nézetek nagyon eltérők. Az uradalmak képviselői ugyanis ezt akkér értelmezik, hogy csak azon községeknek jár az erdőből rész , melyek az úrbéri nyiltparancs kihirdetésekor (1853-ik évi mártius 8-án) az előbbi szolgáltatások teljesítése mellett a fajrást törvényesen gyakorolták ; holott a községek védői úgy okoskodnak, hogy azon községeket,■ melyek 1848 évig ezen élvezetben ben voltak, azonban ekkor szolgálatjaik teljesítését megtagadták, s igy a volt uraság által az erdőből kitiltattak — az erdei részből törvényesen kizárni nem lehet, hacsak arról ünnepélyesen örökre le nem mondottak. — Az elsők mellett a törvény betűje harczol, mert nemcsak általános szabály az, hogy a törvény rendesen kihirdetése napjától válik kötelezővé, (hacsak magában a törvényben az iránt valami különös provisio nincs), de ezen felül az úrbéri nyiltparancs fejezete ezt nyíltan kimondja, holott emezek mellett a vélelem áll,, mert nem valószínű, hogy a törvényhozó azon együgyű polgárokat, kik részint rész tanácsadóik után indulva, részint pedig az akkori zavarok által elkapatva, csekély kötelezettségük teljesítését megtagadták, s ekkér ama nagy jótéteménytől elestek, s ezen tudatlanság szülte vétségükért örökre akarná sújtani. Igen kívánatos tehát, hogy a magas cs. kir. legfelsőbb úrbéri törvényszék e két tárgyat illető határozata a bírák megyugtatására s különösen a felek tájékoztatására nézve nyilvánosságra hozatnék. *) Egy biró. PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 27. Tudjuk, hogy a franczia-ausztriai államvaspályatársaság, a vasutakon kívül több kincstári vasbánya, vashámort vett meg Csehországban és a Bánátban, valamint rézbányákat ez utóbbi vidéken a hozzájuk tartozó erdőkkel és uradalmakkal. Amint a nevezett társulatnak 1855-dik évi kimutatásából látjuk, mindjárt az első évben oly tetemes tiszta hasznot húzott, hogy a társulat most mindig bőven lehet ellátva igen jó, s a vaspálya mellett szabad ég alatt álló tüzelő szerek, valamint minden vasgyárában és műhelyeiben szükségelt legjobb féle nyers vastermékkel és félgyártmánynyal is. A bánáti és csehországi vas- és kőszénbányákban 1855-ben, 287 munkás dolgozott, s az összes bevétel két és fél milliónál több, a tiszta jövedelem másfél millió volt. A bánáti rézbányákban 205 munkás dolgozott, a tiszta jövedelem 415 pírt. A bánáti erdőségeknek egyegy holdja 1855-ben 491. p. kr. hasznot hajtott, miből következik, hogy a vételár 3 percentet hajt a társaságnak. Az oraviczai és bogsáni uradalom 10 ezer forint hiján 2 millió pftot hajtott, s csak a fenebbi, magában tett felvetésnek számbeli eredménye mintegy 4 millió frt pp. — Simovics Lipót nadapi lelkész az erdélyi múzeum részére 5 pártot küldött szerkesztőségünkhez. A derék lelkész ur adományát. — Tody Ferencz úrhoz küldtük, ki e czélra gyűjtőivet nyitott. — Az erdélyi muzeum megalapítására újabban a következő nevezetesebb ajánlatok tétettek : B. Apor Károly, Özvegy gr. Bánffy Dénesné, Vékes Lajos tordai gyógyszerész örökösei) továbbá Vékes György, Vékes Sámuel, m mindenik öt-öt száz forintot; Csutak Dániel, Gáspár János, Demeter Károly, Butska János, Janicsó József, Lukács Ferencz, mindenik 110 frt.B. Bornemisza Pál, Béldi Gergely, Id. gr. Bethlen József, Béldi István ezer-ezer pártot. *) Igen osztjuk t. munkatársunk óhajtását , mi az urbérrendezési ügyek nagy fontosságánál s az illető ítéletek nagy érdekénél fogva igen üdvösnek tartanók, ha a m. legfels. úrbéri törvényszék minden ítélete úgy, miként a legfelső semmitő törvényszéké köztudomásra juthatna. Szerk. Béldi Gergelyné, ifj. gr. Bethlen László, id. gr. Bethlen Gábor, gr. Kornis Sámuel, b. Bánffy Zsigmond, gr. Bethlen Camillo, gr. Bethlen Farkas, gr. Bethlen Farkasné ötötszáz pártot. Ezenkívül számosan írtak alá 5—5 írttal, s számos könyv, régi pénzdarab s természeti tárgy ajánltatott fel. — Bohus-Szőgyény Antonia hngához, a pesti jótékony nőegylet elnökéhez Miskolczról e levél érkezett : „Egy emberszerető, de mostoha vagyoni állapotban levő nő esedezik , hogy megtakarított, csekély adománya, u. m. a mellékelt 10 frt p.p. elvénült, magokkal jó tehetlen szegények közt osztassék ki.“ — Budakeszin, Szántóffy prépost uzunya fáradozása következtében a kétosztályu iskola egy újabb osztállyal gyarapodott; ezenkivül vasárnapi iskola is jön felállítva s a lelkész és iskolamester fizetése is emeltetett. — Szabadszállásról írják : „A várostól délre, s épen alatta terül el egy 20 holdnyi szép tér, egykori birtoka Petőfi Sándor atyjának. Midőn ez Szabadszállásról elköltözött, a város vette meg a tért. Most egy részét faiskolának nézték ki; a másik új temetőnek van kinézve. A nagy költő azon várost is költővé tette, mely gyermekjátékainak színhelye volt : frissít, s annak végén örökzöld — a költő emlékezetének leghivebb jelképe. — Ugyancsak Szabadszállásról írják, hogy ott a „városi könyvtár“ kiadása, két év alatt 411 pftra rúgott, s a csekélypénzerővel sok becses, válogatott magyar könyvet szerzett be. A könyvtár az ajándékozott könyvekkel együtt jelenleg 327 kötetből áll. Ez évben remélhetőleg, 200 pftot fordíthat könyvekre. Ha az így megy, pár év alatt szép könyvtár lesz a város birtokában. — Óhajtjuk, hogy a levelező ez óhajtása teljesedésbe menjen, s hogy a szép példa számos helységben utánzási vágyat ébreszszen. A szabadszállási könyvtár létrehozásában az elöljárókon kívül, két polgár, u. m. Kovács János és Hegedűs János tették magokat érdemesekké. Minden helységben egy két jóakaró, buzgó s mindenekfelett tevékeny polgár — s mennyi szép üdvös és hasznos intézmény jöhet létre! — A „Napkelet“ válasza a „Nővilág“ szerkesztőjének megtámadására szintén oly hangon íratott, mely minden mivelt irodalom körén kívül esik. Ily hangon beszél két szerkesztő, két férfi egymáshoz. A szerkesztőségeknek a „Napkelet“ és „Nővilág“ szerkesztőinek magánügyeikhez semmi közük; a rágalmazott, személyileg megsértett szerkesztő védelmére valamint nem jogosított, úgy nem kötelezett a többi lap. Nagykorú és egészséges ember maga szokta elvégezni ügyeit, de ha a hang, melylyel az ily ügyek a közönség elé hozatnak, az irodalom tekintélyét sérti, az irodalmi morál érdekéből kötelessége a szerkesztőségeknek az ellen tiltakozni. Vahot és Vajda urak intézzék el ügyeiket egymással a mint tudják, de a közönség előtt egyik se nevezze a másikat minden tekintetben sülyedt embernek, vagy kötözni való eszevetett dühöneznek. Ily kímélettel ha nem is az egyénnek, de azon állásnak tartoznak, melyet ellenfelük elfoglal s melyre maguk felemelkedhettek. Az Írók polémiáinak különbözni kell az utczákon vitt marakodásoktól. Ez véleményünk. Szerk. — Nemzeti színház. A múlt hét három operát hozott színpadra. A „Prófétát,“ „Vandát“ s „Ördög Robertet“, mely mint említik, először 17-kén adatott. Hollósy L.-né a. kétszer lépett fel, mindkétszer oly szerepben, melyet most tanult be. Megjegyezzük, hogy rövid idő alatt t. művésznőnk éj szerepet tanult be, u. m. Tudor Máriát, Vandát s Izabellát. A „Próféta“ átlátásáról újat nem mondhatunk. A közönségnek adósai vagyunk még „Vanda“ bővebb ismertetésével, mit azonban helyszűke miatt ismét elhalasztani kénytelenittetünk, egyedül azt jegyezvén meg, hogy ez alkalommal a dervis imáját Ellinger éneklé köztetszés mellett. „Ördög Robert de genialis műve a nagymesternek, rég óhajtott s kedvesen fogadott éjtefaja a nemzeti színpadnak. Nemcsak újabb diadalt szerez annak újra színre hozatala a lángeszű zeneköltőnek , hanem kedves első énekesnőnknek is, ki valóban elragadó bájjal s nagy művészettel éneklé Izabella oly nehéz mint szép dalait. A Rébeétteki kettős hatásteljes volt. Ellinger úr teljessé ványlítt érdemel. Ezerépét jól, szépen, erélylttel éneklé. Köszeghy jeles Bertram. HIVATALOS. A bel- és igazságügyi miniszterek Móricz Péter cs. k. fiegyetörvényszéki tanácsost, a Beregszászi első folyamodásu úrbéri törvényszék ülnökévé és előadójává kinevezte. Kossuth Péter cs. k. helytartósági fogalmazógyakornok, a jászberényi tisztán politikai járási kapitányságnál szolgabiróhivatali tollnokká neveztetett ki. AUSZTRIA. Milánóból, január 17-kéről az „Östr. Cor.“ következő czikket hoz : „A ma délelőtti idő folytán Császár Ő Felsége meglátogatta a helytartóságot, a központi congregatiót, a kereskedelmi kamrát, a művészet- és iparserkentő társulatot, a tartományi delegatiót és tart. congregatiót, végre a helyhatóságot. Mint mindenütt, úgyütt is érdekkel és bíráló figyelemmel ereszkedett Őfelsége a nevezett hatóságok és testületek munkálatainak vizsgálatába, a tárgyakra vonatkozó többnemű kérdéseket tett s a közligyek rendes menete iránt a legélénkebb részvétet és gondosságot tanusstá. Minden bár felületes szemlélő meg fogja engedni, hogy a nép hangulatában itt nagy fordulat történt, mert habár nem tagadhatni, hogy a lombard velenczei királyság lakosságának érdekei a nagy ausztriai birodaloméval összeesnek, mégis bizonyos körökben partikularistikus nézetek és érzelmek álltak gátlólag az egyetértésnek útjában, s azért a legnagyobb mértékben örvendetes, hogy az magának most a legtávolabb körökben is utat kezd törni oly erővel, mely csak a valódi igazság tulajdona. Most itt elismerik, hogy a képzelet államokat se nem alkot, se össze nem tart, s a nagy történeti törvényeket, melyeken a hatalmak tétele és kifejtése nyugszik, kellőleg méltányolni kezdik. Többé nem ismerik félre, mikép az elvont eszmék bárha néha nagyon becsülésre méltó érzetből erednek, se erővel se jogosultsággal nem bírnak arra, hogy a jog és törvény által szentesített tények uralmát megakaszszák. A tapasztalás eléggé mutatja, hová vezetnek ama kormányi programmok, melyek egy bizonyos állam önálló és biztosított tételének álláspontján túlmenve, magukba propagandistikus törekvéseket is fölvesznek. Keresztülvitelük lehetetlensége többnyire szerzőik vesztére üt ki, mig oly kormányok, melyek azon vannak, hogy szerződésszerű jogaikat kifelé állhatatossággal és erőteljesen fönntartsák, épen óhajaik és czélzataik ily mérsékletében ledönthetlen támaszt lelnek. Mig e szerint az ez állítás igazsága mellett szóló példák épen nincsenek távol, lélekemelő észrevehetni, hogy ily nézletek és elvek itt oly gyorsasággal jutnak érvényre, mely a lombardi nép értelmes és könnyű fölfogásának becsületére válik. Itt egy mű keresztülható sikerrel jön megkezdve! Vajha nyugodt kitartásban s azon bölcs higgadtsággal folytattatok, mely az ausztriai cs.kormánynak minden tettét jellemzi. Az ausztriai monarchia polyglott állam, de épen ezért van kormánya arra utalva, hogy minden nemzetiségnek megadja, mi azt illeti s mit lehet. Mindnyájan egyformán élvezik oltalmát és figyelmét, s mindenek fölött az olasznak legkevesebb oka van a panaszra. Ama teljes szabadságnak, mely a legjelesb tulajdonok által kitűnő nemzeti szellem minden áradatainak, mennyiben ezt jog és törvény megengedi, meghagyatott, a lombard-velenczei királyság lakosságának bizonyságul kell szolgálnia, hogy a csász kormány az itteni nemzeti elemet elismeri s őszintén becsüli, s mikép óhajtása csak oda van irányozva, hogy annak irányzatait ama nagy világtörténeti föladatokkal öszhangzásba hozza, amelyek a közállasának, megoldás Végett ki vannak tűzve. (Búd. Hirl.) LEVELEZÉSEK. (Legelő-elkülönítés.) Kun Hegyes. Említettem előbbi levelemben, hogy közös legelőnk elosztását illetőleg, a többi kán-községek példájára mi is mozognánk, de még előítéletekkel kell küzdenünk, s azért óhajtásunk tettleg nem teljesült. Ez akadályok elhárítására még a múlt hóban feleitánk a lakosságot magány értekezletre Magyar könyvészet. 37. Rönyi: Népszerű levelek tudomány-reformot illetőleg, Minden gondolkodni fis számítani tudó használatául Rönyi Sándor által. Pesten, Lauffer és Stolp tulajdona,, 1857. Nyomatott Bécsben, Manz Frigyesnél, Nagy Srét , 187 lap. Ára 2 pfz. 38. 1/ünepi, alkalmi és közönséges egyházi beszédek. Készítette néh. szoboszlai Pap István, a tiszántúli sef egyházi kerület superinténdénse stb., közrebocsátja Révész Bálint. IV. füzet. Debreczen, Telegdi K. Lajos tulajdona, 1857. Nyomatott Pesten Müller Emilnél 8-re'tilátóéa („Közbetéges egyházi feszédelm“) 48 lap. [Araft 20 kr. p. p.