Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)

1857-01-27 / 2109. szám

vagy uj tanácsosok választatni, vagy a régiek (miután ezek újólag megválaszthatók) hivatalukban megha­gyatni. Azok tehát, kik csak imént lőnek megvá­lasztva, t. i.­Mercandin gr. Zsedényi udv.­ta­­nácsos és Stummer tanár, a legközelebbi közgyű­lés alkalmával szintén sorsolás alá kerülnek (ha ad­dig a kormány részéről leérkezik megerősíttetésök). Az alapítókra nézve nem is kétkednek, hogy ezek újra meg fognának választatni, néhányan azonban közölök, mint hallani, nem hajlandók működéseiket tovább is folytatni. Nagyon viharos közgyűlésre van kilátás , a többség azonban, úgy látszik, biztosítva van az igazgatótanács javaslatai számára, s alig hi­hető, hogy valami lényeges reformok szülessenek. Az igazgatóság néhány nappal ezelőtt egy­­ költőt szerződtetett, az ismeretes regényírót Komport urat, kinek is évenkénti szerény 800 frtért a bel- és külföld összes hírlapi sajtóját a hitelintézet részére kellene fölhasználni. Bajos föladat a „cseh zsidó“ s az „aus dem Ghetto“ szerzőjének. Hogy némileg képzel­hessük, mily különbség van a hitelintézeti hivatalno­kok fizetésében, csak arra emlékeztetünk, hogy az első igazgatónak évenkint van rendes fizetés fejében 40,000 pftja és azonkívül „emolumentum“ai; az első titkár rendes fizetése azonban mindössze 1200 ft. Vala­mennyi többi hivatalnok fizetése (kivéve a pénztári hivatalnokokat) a titkár fizetésével van arányban. A börze tegnap óta kissé üdülni kezd, az üdülés azonban nem valószínű, hogy az iparpapírokra nézve tartós legyen, mert a jelen pillanatban csak a hi­telrészvények állása bír irányadó befolyással a bör­zére, e részvények állása pedig ismét a legközelebbi osztaléktól függ. A beavatottak, mint értesülünk, se nem vesznek se nem adnak el semmit, azért most nem is látni nagytételű eladásokat bejegyezve. Álta­lában mondhatjuk, hogy ha csak különös események nem jönnek közbe, a legközelebbi négy hét alatt az üzlet nem igen fog élénkülni. Észrevételek az úrbéri szabályozások körül. Miután a „Pesti Napló“ ezen tárgynak rendes ro­vatot nyitott, örömmel küldöm fel én is tapasztalá­son alapult észrevételeimet. A maradék földekről a „P. N.“ 14—-fő szá­maiban elég érintés történt , de mégis egy kérdésről — úgy látszik — megfeledkezett a t. értekező, ez pedig némely helyen életkérdés. Ugyanis az urbéri­­séget szabályzó 1. f. nyiltparancs 7 -ik §-a szerint a foglalásokat, ha 1820-dik éven túl nem terjed­nek, vagy habár előbbiek, de békés birtoklásuk nem volt, per utján visszavehetni; a 8-ik §. szerint pedig a remanentiák a jelen birtokosoknál maradnak. — Ezen két '§. nem­­eléggé világoban dönti el, mi történik az olyan, földekkel, melyek az úrbér behozatalakor közös használatuak voltak, de később valamely módon, például: magán tekintélylyel végrehajtott szabályo­zás által — a község határából kiszakittatván, kizá­rólagos urasági birtokká, vagy is pusztává átalakít­tattak, akkor mindjárt azonban — mind­eddig vég­ítélettel be nem fejezett — per tárgyává lettek ? Itt két eset lehetséges, tudnillik vagy mint remanentia a volt földesurnál, mint jelenlegi birtokos­nál marad az ily birtok (a 8-dik §. szerint), ki ak­kor, midőn ezen közös földeket birtokolta, nemcsak a volt jobbágyok törvényes illetőségét kiadta, de még sok helyen talán a telkek számát is nevezetesen emelte; vagy pedig mint foglalás tőle visszavétetik, (a 7-ik §. szerint) s a volt jobbágyoknak adatik át, kik azt a földtehermentesitési nyiltparancs 10-ik §-a szerint megváltani tartoznak. — Csekély nézetem szerint az ily földek a jelen birtokosnál hagyandók, mert 1­ er a földesur volt jobbágyainak a telki illető­ségben felmerülő hiányt mindig pótolni tartozott, de 2-or leginkább olyan földek privátizáltattak, melyek elnézés vagy visszaélés által jöttek a földesúri bir­tokból közös használat ■— legtöbbnyire csak legelte­tés — alá, s igy jobban az uraságot illetik,­, de más részről igazságosan meghatározni sem lehetne az arányt, mely szerint a visszaveendő földek a volt jobbágyok között kiosztatthatnának. M­or az 1848-ik évi törvények által a volt földesurak tulajdonuk nagy részét elvesztették, és mégis ezen tisztán a jobbágyok által tett nyereménynek kárpótlására ők szintén úgy ,1.1 II .1­..,1.1. ■„■.■■IMI házastársi kötelességek teljesítését nemcsak lehetővé, hanem mulhatlanná is teszi, mely tehát kizárja azon forrást, melyből egymás elleni komolyabb megtáma­dások, sértések s különösen az ember legfőbb java, az élet elleni merényletek eredhetnek. E lehetőség kizárására a legbiztosabb alap, melyt az érzelmek öszhangzásában s erejében rejlik, hiányzott közöttük- Azért mondható csak e nő, midőn sógora testvére holt­tetemei előtt állt a m­ondá­­­snekt már id megszabadult szegény: „Ja, wir sind beide erlöst.­“ E szavak eléggé kifejezik s mutatják, mily érzelmi ka­pocs volt itt a nő és férj között, oly kapocs t. i., mely­ben semmi visszataszító erő sem rejlett bármily meg­támadásoktól és sérelmektől. És ilyen volt egész, bár csak 8 hónapos, együttlé­­tük folyama. Elégületlenség borítván azt, él, mint vi­lágosan kiderült, egymással folytonos czsivódásban s viszálkodásban éltek, mely nem maradt, a szóbeli versenygések korlátjai között hanem gyakorta tett­leges bántalmazásokra, verekedésekre is kiterjedt. Ily tények mellett lehet következtetni a köztük­ elé­­gületlenségnek s főkép a nő ellenszenvének nagysá­gára, ha tudjuk, hogy az éjjeleken kívül e két házas­társ azon 8 hó közöl alig töltött el egymás körében 3—4 hetet, miután a nő egész héten a piaczon ült férje áruczikkeivel s még vasárnap sem szokott az asztalnál ebédelni. De még egyet kell kiemelnünk e nő jellemzésénél t. i. a szívnek iszonyú roszaságát, a szívnek oly sziklakeménységét, amely nem mindennapi tünemény. Ezt tanusitá gyermeke halálánál, mely szinte tettei következményének tulaj­donitatik. Ezt mutatta, midőn férje halálát tudatta háza népével s rokonaival, fér­jének kimultára emberietlen kifejezésekkel élvén. És ez iszonyú szivkeménységet lehete nála az egész bűnvádi vizsgálat, a végtárgyalás, s a reá iszonyu ítélet kimondásának perezeiben is láthatni. Semmi megindulás, semmi fájdalmas hatás sem volt rajta látható. Épen oly hidegen ült ítélete hallásánál is padján, mintha a piacion átóczikkei előtt ülne. Ily sziv mellett mindenre letret valaki képes. E nő a bűntett elkövetése előtt 1856. oct. 19. elu­tazott Pestről a nélkül, hogy akkor nagyobb czivó­­dás jött Volna elő közöttük, férje még ki is kisérvén a vasúthoz. Harmadnapra 21-én este visszajött és is­­­­mét a nélkül, hogy versenygés, vagy viszály adta­­ volna elő magát. A férje ugyan­ előtte való nap vala­mit keresvén, egy ládát, melyben azt feltalálhatni vélte, összevágott, s felindulásba jött, mit a szakács­­né a nőnek megérkeztekor el is beszélt; de a férj akkor már aludt s félelm is ébredt fel; tehát a dolog összeütközése nem­ jött közöttük. E nő ily állapotban, minden megelőző ingerült­ség s felindulás nélkül gyilkolta meg férjét. Ez aludt S a nő álmában kötözte még annyira, hogy erőt von rajta. Mint­ azon fiú M. Lajos, ki ugyanazon szobában aludt s a férj kiáltására felébredt, vallá, ugyanazon kötelét, melylyel lábait s kezeit összeköté, hurkolá nyaka körül is. Az ágyról lerántá s betakará, igy elvégezve a megfojtás bűntettét; azután egy kés­sel levágván a kötelét róla. Mind a kés mind­ a zsi­neg a szobában egy szekrény fiókjában maradt, úgy hogy M. Lajos azokat a rájött napokban az oda jöt­teknek mutogatta s a per folyama alatt mindig ugyan­azoknak nyilvánította. De a szakácsné s inasok is felismerték bennök a házhoz tartozó kést s kötelet. A theáról való történetét, s azt, hogy a kia­bálást a legények s inasok is halták, már tegnap említettük. Azon hangot, melyen a kiáltás történt egy legény a végtárgyalás alatt utánozta is, és a a szakértő orvos által olyannak találtatott, mely ily fojtogatás esetében szokott kiejtetni. Másnap korán reggel pálinkát hozatott a nő magá­nak az egyik inas által, kinek a pénzt az ablakon át adta ki s ott vette be a pálinkát is. Ekkor a szobának egy helyét fel is mosta, s azután a szakácsné által az egész szobát felmosatta — természetesen a tett nyo­mainak eltávolítása végett. A szakácsné közel 3 ne­gyedig lévén a szobában,, ez idő alatt legkisebb élet­­jelenséget, mozgást, lélekzést stb. sem vett észre a czipész mesterén, ki az ágyban feküdt, de úgy beta­karva, hogy még saját férfi látható. Ugyanezt tapasz­talták az inasok is, kik többször bementek a szobába eszközeik átvétele végett. Később senkit sem eresz­tett be , azon ürügy alatt, hogy férje igen be­­­­teg. Ez okból a házi népnek az ebédét a mű­helyben adta fel s nem szobájukba,­ hol az rende­sen szokott történni. — Midőn azonban egy reszt ily kímélettel volt a beteg iránt; másrészt­ sem orvost nem hivatott, sem orvosságot nem készített neki, mi kétségen kívül esik ; sőt délután egy időre el is távo­zott hazulról, és férjére rá zárta az ajtót, a­nélkül, hogy valaki ápolása s felvigyázatára bízta volna. Másnap reggel — 23-án — mondotta, hogy férje meghalt görcsökben , cholerában, s elhivatta só­gorát s az orvost. Ezek s a legénye, kik megnéz­­ték, mindjárt látták a czipészmester arczán, hogy rendkívüli halállal kelle kimúlnia. Az orvosi vizsga, felbontás több szakértő által tel­jesítetett. Ennyit a dolog történeti részéhez. Most tekintve a vád­i bűnper tényét következő főbb kérdések fordulnak elő: létezik-e itt bűntett, azaz történt-e, mint a vád mondja, megfojtás, mi a tárgyilagos tényálladékot képezné; tehát erősza­kos megfojtás jött-e elő, e fojtogatás élén haj­­tatott-e végre, az illető nem halt-e meg valamely betegségben ; továbbá ha létezik bűntett, ki által haj­tatott az végre, a nője által-e, ki arról vádoltatott, mi indoka lehetett ennek ily iszonyú tett végrehajtására; és lehető volt-e, hogy ő azt végrehajthassa; és lehető volt-e reá physikai képessége; nincsenek-e oly kö­rülmények, melyek az ellenkező lehetőségét kiderít­hetnék ? *. A legelső kérdés természetesen a tárgyilagos tény­­álladék kérdése t. i. a bűntett létezése iránt. E kérdést az orvosok véleménye határozottan s vi­lágosan megoldotta , iránta semmi kétséget sem hagyván fel. A két szakértő összehangzólag, minden pontban megegyezőleg azt nyilvánította , hogy görcsös cho­lera, vagy nagyobb hasmenés (u. n. Dutchfall) semmi esetben sem jöhetett elő a meggyilkoltnál, hogy e bajoknak legkisebb nyoma sincs, tehát egész bizo­nyossággal állíthatni, hogy nem lehettek a halál ese­tei ; hasonlóan, hogy az apoplecticus habitusnak sincs semmi nyoma; valamint nincs­­ jelenség semmi maás betegségre sem. Azt mondák egy lán­gulag, hogy a ha­lál gutaütés(Schlag és Stipkfluss) által történt és ennek oka a legnagyobb — egészen a kétségen kívül eső bizonyosságig terjedő — valószínűséggel más oka nem volt, mint idegen kéz által gyakorlott kül­­hatás, tehát erőszak, mely A M­egfojtás vagy be­­takarás vagy mindkettő által gyakoroltatott, hogy ily erőszakos kivégzésnek jelenségei megvoltak, mind a test külsején u. m. nyakán az 112 vonal széles sö­tétveres vonal; a szemek kiállása, ajkak felduzzadt- Jsá­á,' áStóft relgáástcssá, nyelvitek' fágylíkí közéi szoru­ltál'­ ,18 nevezetesen a tüdőben s agyvelőben. — Bizították azt is, hogy az elömuta­­tott zsineg elfedendő volt; de hogy másrészt az ing gallérja , mint a nő részéről állitatott, nem idéz­hette elő sem azon tényt sem a szemlélt jelenségeket. Bizonyiták azt is hogy az erőszaknak élén kellett­ végrehajtatni, és pedig, a­ki részeges állapotban nem volt, öngyilkosságnak sem lévén semmi nyoma is. — ■ Hogy apodictiee nem lehete a megfoj­tás jeleit kide­ríteni, onnan eredt, mert a rothadás igen hamar bejött. .. fizetnek, mint bármelyik volt jobbágyuk. De végre 4-ez az ország határain belül már most minden bir­tok az adó alapjává változván át, állami szempontból sem vélem kívánatosnak, hogy némely földesúr még megmaradt csekély birtokából — talán elem­ek hibái miatt — egészen kivetkőztessék. Az úrbéri nyiltparancs­­író­lk­j­a szerint a volt jobbágyságnak ott, hol az az erdei haszonélvezetek törvényes gyakorlatában van, a szabályozáskor egy az eddigi használatnak megfelelő erdőrész lesz ki­hasítandó. — Ezen­­­ magyarázatán a nézetek na­gyon eltérők. Az uradalmak képviselői ugyan­is ezt akkér értelmezik, hogy csak azon közsé­geknek jár az erdőből rész , melyek az úrbéri nyiltparancs kihirdetésekor (1853-ik évi mártius 8-án) az előbbi szolgáltatások teljesítése mellett a fajrást törvényesen gyakorolták ; holott a községek védői úgy okoskodnak, hogy azon községeket,­­■ melyek 1848 évig ezen élvezetben ben voltak, azon­ban ekkor szolgálatjaik teljesítését megtagadták, s igy a volt uraság által az erdőből kitiltattak — az er­dei részből törvényesen kizárni nem lehet, hacsak arról ünnepélyesen örökre le nem mondottak. — Az elsők mellett a törvény betűje harczol, mert nem­csak általános szabály az, hogy a törvény rendesen kihirdetése napjától válik kötelezővé, (hacsak magá­ban a törvényben az iránt valami különös provisio nincs), de ezen felül az úrbéri nyiltparancs fejezete ezt nyíltan kimondja, holott emezek mellett a véle­lem áll,, mert nem valószínű, hogy a törvényhozó azon együgyű polgárokat, kik részint rész tanácsadóik után indulva, részint pedig az akkori zavarok által elkapatva, csekély kötelezettségük teljesítését meg­tagadták, s ekkér ama nagy jótéteménytől elestek, s ezen tudatlanság­ szülte vétségükért örökre akar­ná sújtani. Igen kívánatos tehát, hogy a magas cs. kir. legfel­sőbb úrbéri törvényszék e két tárgyat illető határo­zata a bírák megyugtatására s különösen a felek tá­­jékoztatására nézve nyilvánosságra hozatnék. *) Egy biró. PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 27. Tudjuk, hogy a franczia-ausztriai állam­­vaspályatársaság, a vasutakon kívül több kincstári vasbá­nya, vashámort vett meg Csehországban és a Bánátban, valamint rézbányákat ez utóbbi vidéken a hozzájuk tartozó erdőkkel és uradalmakkal. A­mint a nevezett társulatnak 1855-dik évi kimutatásából látjuk, mindjárt az első évben oly tetemes tiszta hasznot húzott, hogy a társulat most mindig bőven lehet ellátva igen jó, s a vaspálya mellett szabad ég alatt álló tüzelő szerek, valamint min­den vasgyárában és műhelyeiben szükségelt legjobb féle nyers vastermékkel és félgyártmánynyal is. A bánáti és csehországi vas- és kőszénbányákban 1855-ben, 287 mun­kás dolgozott, s az összes bevétel két és fél milliónál több, a tiszta jövedelem másfél millió volt. A bánáti rézbányák­ban 205 munkás dolgozott, a tiszta jövedelem 415 pírt. A bánáti erdőségeknek egyegy holdja 1855-ben 491­. p. kr. hasznot hajtott, miből következik, hogy a vétel­ár 3 per­centet hajt a társaságnak. Az o­r­a­v­i­c­z­a­i és bogsáni ura­­dalom 10 ezer forint hiján 2 millió pftot hajtott, s csak a fenebbi, magában tett felvetésnek számbeli eredménye mintegy 4 millió frt pp. — Simovics Lipót nadapi lelkész az erdélyi mú­zeum részére 5 pártot küldött szerkesztőségünkhez. A derék lelkész ur adományát­­. — T­o­­­d­y Ferencz úrhoz küldtük, ki e czélra gyűjtő­ivet nyitott. — Az erdélyi muzeum megalapítására újabban a követ­kező nevezetesebb ajánlatok tétettek : B. Apor Károly, Özvegy gr. Bánffy Dénesné, Vék­es Lajos tordai gyógy­szerész örökösei) továbbá Vék­es György, Vék­es Sámuel, m mindenik öt-öt száz forintot; Csutak Dániel, Gáspár Já­­nos, Demeter Károly, Butska János, Janicsó József, Lukács Ferencz, mindenik 110 frt.B. Bornemisza Pál, Béldi Ger­gely, Id. gr. Bethlen József, Béldi István ezer-ezer pártot. *) Igen osztjuk t. munkatársunk óhajtását , mi az urbér­­rendezési ügyek nagy fontosságánál s az illető ítéletek nagy érdekénél fogva igen üdvösnek tartanók, ha a m. legfels. úrbéri törvényszék minden ítélete úgy, miként a legfelső semmitő törvényszéké köztudomásra juthatna. S­z­e­r­k. Béldi Gergelyné, ifj. gr. Bethlen László, id. gr. Bethlen Gábor, gr. Kornis Sámuel, b. Bánffy Zsigmond, gr. Beth­len Camillo, gr. Bethlen Farkas, gr. Bethlen Farkasné öt­­ötszáz pártot. Ezenkívül számosan írtak alá 5—5 írttal, s számos könyv, régi pénzdarab s természeti tárgy ajánlta­­tott fel. — B­o­h­u­s-S­z­ő­g­y­é­n­y Antonia h­n­gához, a pesti jó­tékony nőegylet elnökéhez Miskolczról e levél érke­zett : „Egy emberszerető, de mostoha vagyoni állapotban levő nő esedezik , hogy megtakarított, csekély adománya, u. m. a mellékelt 10 frt p.p. elvénült, magokkal jó tehet­­len szegények közt osztassék ki.“ — Budakeszin, Szántóffy prépost uz­u­nya fárado­zása következtében a kétosztályu iskola egy újabb osz­tállyal gyarapodott; ezenkivül vasárnapi iskola is jön fel­állítva s a lelkész és iskolamester fizetése is emeltetett. — Szabadszállásról írják : „A várostól délre, s épen alatta terül el egy 20 holdnyi szép tér, egykori bir­toka Petőfi Sándor atyjának. Midőn ez Szabadszállás­ról elköltözött, a város vette meg a tért. Most egy részét faiskolának nézték ki; a másik új temetőnek van kinézve. A nagy költő azon várost is költővé tette, mely gyermek­­játékainak színhelye volt : fris­sít, s annak végén örökzöld — a költő emlékezetének leghivebb jelképe. — Ugyancsak Szabadszállásról írják, hogy ott a „városi könyvtár“ kiadása, két év alatt 411 pftra rúgott, s a cse­kély­­pénzerővel sok becses, válogatott magyar könyvet szerzett be. A könyvtár az ajándékozott könyvekkel együtt jelenleg 327 kötetből áll. Ez évben remélhetőleg, 200 pftot fordíthat könyvekre. Ha az így megy, pár év alatt szép könyvtár lesz a város birtokában. — Óhajtjuk, hogy a le­velező ez óhajtása teljesedésbe menjen, s hogy a szép példa számos helységben utánzási vágyat ébreszszen. A szabadszállási könyvtár létrehozásában az elöljárókon kí­vül, két polgár, u. m. Kovács János és Hegedűs Já­nos tették magokat érdemesekké. Minden helységben egy két jóakaró, buzgó s mindenekfelett tevékeny polgár — s mennyi szép üdvös és hasznos intézmény jöhet létre! — A „Napkelet“ válasza a „Nővilág“ szerkesztőjé­nek megtámadására szintén oly hangon íratott, mely min­­den mivelt irodalom körén kívül esik. Ily hangon beszél két szerkesztő, két férfi egymáshoz. A szerkesztőségek­nek a „Napkelet“ és „Nővilág“ szerkesztőinek magán­ügyeikhez semmi közük; a rágalmazott, személyileg meg­sértett szerkesztő védelmére valamint nem jogosított, úgy nem kötelezett a többi lap. Nagykorú és egészséges em­ber maga szokta elvégezni ügyeit, de ha a hang, melylyel az ily ügyek a közönség elé hozatnak, az irodalom tekintélyét sérti, az irodalmi morál érdekéből kötelessége a szerkesz­tőségeknek az ellen tiltakozni. Vahot és Vajda urak intéz­zék el ügyeiket egymással a mint tudják, de a közönség előtt egyik se nevezze a másikat minden tekintetben sü­­lyedt embernek, vagy kötözni való eszevetett dühöneznek. Ily kímélettel ha nem is az egyénnek, de azon állásnak tartoznak, melyet ellenfelük elfoglal s melyre maguk fel­emelkedhettek. Az Írók polémiáinak különbözni kell az ut­­czákon vitt marakodásoktól. Ez véleményünk. S­z­e­r­k. — Nemzeti színház. A múlt hét három operát ho­zott színpadra. A „Prófétát,“ „Vandát“ s „Ördög Rober­­tet“, mely mint említik, először 17-kén adatott. Hollósy L.-né a. kétszer lépett fel, mindkétszer oly szerepben, me­lyet most tanult be. Megjegyezzük, hogy rövid idő alatt t. művésznőnk é­­j szerepet tanult be, u. m. Tudor Máriát, Vandát s Izabellát. A „Próféta“ átlátásáról újat nem mond­hatunk. A közönségnek adósai vagyunk még „Vanda“ bő­vebb ismertetésével, mit azonban hely­szűke miatt ismét elhalasztani kénytelenittetünk, egyedül azt jegyezvén meg, hogy ez alkalommal a dervis imáját Ellinger éneklé köz­tetszés mellett. „Ördög Robert d­e genialis műve a nagy­­mesternek, rég óhajtott s kedvesen fogadott éjtefaja a nem­­­zeti színpadnak. Nemcsak újabb diadalt szerez annak újra színre hozatala a lángeszű zeneköltőnek , hanem kedves első énekesnőnknek is, ki valóban elragadó bájjal s nagy művészettel éneklé Izabella oly nehéz mint szép dalait. A Rébeétteki kettős hatásteljes volt. Ellinger úr teljes­sé vá­n­ylítt érdem­el. Ezer­épét jól, szépen, erélylttel éneklé. Köszeghy jeles Bertram. HIVATALOS. A bel- és igazságügyi miniszterek Móricz Péter cs. k. fi­egyetörvényszéki tanácsost, a Beregszászi első folyamodásu úrbéri törvényszék ülnökévé és elő­adójává kinevezte. Kossuth Péter cs. k. helytartósági fogalmazó­gyakornok, a jászberényi tisztán politikai járási ka­pitányságnál szolgabiróhivatali tollnokká nevezte­tett ki. AUSZTRIA. Milánóból, január 17-kéről az „Östr. Cor.“ kö­vetkező czikket hoz : „A ma délelőtti idő folytán Császár Ő Felsége meglátogatta a helytartó­ságot, a központi congregatiót, a kereskedelmi kam­rát, a művészet- és iparserkentő társulatot, a tarto­mányi delegatiót és tart. congregatiót, végre a hely­hatóságot. Mint mindenütt, úgyütt is érdekkel és bí­ráló figyelemmel ereszkedett Őfelsége a neve­zett hatóságok és testületek munkálatainak vizsgála­tába, a tárgyakra vonatkozó többnemű kérdéseket tett s a közligyek rendes menete iránt a legélénkebb részvétet és gondosságot tanusstá. Minden bár felületes szemlélő meg fogja engedni, hogy a nép hangulatában itt nagy fordulat történt, mert habár nem tagadhatni, hogy a lombard velen­­czei királyság lakosságának érdekei a nagy ausztriai birodaloméval összeesnek, mégis bizonyos körökben partikularistikus nézetek és érzelmek álltak gátlólag az egyetértésnek útjában, s azért a legnagyobb mér­tékben örvendetes, hogy az magának most a legtávo­labb körökben is utat kezd törni oly erővel, mely csak a valódi igazság tulajdona. Most itt elismerik, hogy a képzelet államokat se nem alkot, se össze nem tart, s a nagy történeti tör­vényeket, melyeken a hatalmak tétele és kifejtése nyugszik, kellőleg méltányolni kezdik. Többé nem ismerik félre, mikép az elvont eszmék bárha néha nagyon becsülésre méltó érzetből erednek, se erővel se jogosultsággal nem bírnak arra, hogy a jog és tör­vény által szentesített tények uralmát megakaszszák. A tapasztalás eléggé mutatja, hová vezetnek ama kormányi programmok, melyek egy bizonyos állam önálló és biztosított tételének álláspontján túlmenve, magukba propagandistikus törekvéseket is fölvesz­nek. Keresztülvitelük lehetetlensége többnyire szer­zőik vesztére üt ki, mig oly kormányok, melyek azon vannak, hogy szerződésszerű jogaikat kifelé állhata­tossággal és erőteljesen fönntartsák, épen óhajaik és czélzataik ily mérsékletében ledönthetlen támaszt lelnek. Mig e szerint az ez állítás igazsága mellett szóló példák épen nincsenek távol, lélekemelő észreve­­hetni, hogy ily nézletek és elvek itt oly gyorsaság­gal jutnak érvényre, mely a lombardi nép értelmes és könnyű fölfogásának becsületére válik. Itt egy mű keresztü­lható sikerrel jön megkezdve! Vajha nyugodt kitartásban s azon bölcs higgadtsággal foly­tattatok, mely az ausztriai cs.­kormánynak minden tettét jellemzi. Az ausztriai monarchia polyglott állam, de épen ezért van kormánya arra utalva, hogy minden nem­zetiségnek megadja, mi azt illeti s mit lehet. Mind­nyájan egyformán élvezik oltalmát és figyelmét, s mindenek fölött az olasznak legkevesebb oka van a panaszra. Ama teljes szabadságnak, mely a legje­­lesb tulajdonok által kitűnő nemzeti szellem minden áradatainak, mennyiben ezt jog és törvény megen­gedi, meghagyatott, a lombard-velenczei királyság lakosságának bizonyságul kell szolgálnia, hogy a csász­ kormány az itteni nemzeti elemet­ elismeri s őszintén becsüli, s mikép óhajtása csak oda van irá­nyozva, hogy annak irányzatait ama nagy világtör­téneti föladatokkal öszhangzásba hozza, amelyek a közállasának, megoldás Végett ki vannak tűzve. (Búd. Hirl.) LEVELEZÉSEK. (Legelő-elkülönítés.) Kun Hegyes. Említettem előbbi levelemben, hogy közös legelőnk elosztását illetőleg, a többi kán-köz­ségek példájára mi is mozognánk, de még előítéle­tekkel kell küzdenünk, s azért óhajtásunk tettleg nem teljesült. Ez akadályok elhárítására még a múlt hóban feleitánk a lakosságot magány értekezletre Magyar könyvészet. 37. Rönyi: Népszerű levelek tudomány-reformot illető­leg­, Minden gondolkodni fis számítani tudó használatául Rönyi Sándor által. Pesten, Lauffer és Stolp tulajdona,,­­ 1857. Nyomatott Bécsben, Manz Frigyesnél, Nagy S­rét , 187 lap. Ára 2 pfz. 38. 1/ü­nepi, alkalmi és közönséges egyházi beszédek. Készítette néh. szoboszlai Pap István, a tiszántúli sef egyházi kerület superinténdénse stb., közrebocsátja Ré­vész Bálint. IV. füzet. Debreczen, Te­le­gdi K. Lajos tulajdona, 1857. Nyomatott Pesten Müller Emilnél 8-re't­­ilátó­­éa („Közbetéges egyházi feszédelm“) 48 lap. [Ara­­­ft 20 kr. p. p.

Next