Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)

1857-01-31 / 2113. szám

25—2113. 8-dilv évi folyam. Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása : gyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Uri-uteza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bér­mentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K i a­d 1 ő - si i v a t­a­l, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Híi-rlptmfWpk­ dija • 6 h,zsábo3 Petit 80,r 4 P­kr- Bélyegdíj külön 10 p.kr. mi (ltiumeny OK lUJd. .. Magán tíu 6-hariho* p-nt -nr 5 i­. kr. Előfizetési feltételek: ------ — , Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . . 8 frt p. p. 1857. Szombat, jan. 31. Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 8 frt p. p. Félévre.................6 frt p­p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PESTI NAPLÓRA. BUDA­PESTEN, házhoz hordva február— martins hónapra 2 pft. VIDÉKEN, posta küldéssel február —• mar­tins hónapra 2 frt 40 kr. A lap nagy elterjedése mellett a lapunkbani hirde­tés a t. hirdetőkre nézve nagy előnynyel lévén össze­kötve, bátorkodunk a t. közönséget mentül gyakoribb hirdetésekre felhívni. Egy petit sor 4 párral számít­­tatik. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala-PEST. jan. 31 A pesti czukorgyár. .. Az eddig előadottak teljesen igazolják az öt kereskedő választmányi tag azon kívánságát, hogy a választmány tekintve azt, miként a ke­­reskedők közül azok, kik kereskedelmi fir­mával bírnak, a kezességet csak saját üzletük nyílt fogyatkozásával viselhetnék tovább is, rögtön gondoskodjék oly módokról, mik a hi­telnek más alapot nyújtani képesek, miután az öt kezes tovább is kötelezettségben maradni nem akar. A választmány tehát megfontolván azon körülményt, hogy az egyetlen mód, mi a meg­ingatott hitelt megszilárdíthatná, az üzletnek lendületet szerezhetne, t. i. az üzlettőke meg­­nagyobbítása nem sikeresíthető, az 1856-ik évi nov. 11-kén tartott közgyűlés elé követ­kező javaslattal járult : 1. Véglegesen határoztassék el a gyár el­­adatása, azon kikötéssel, hogy ez lehetőleg akként történjék, minélfogva a törzs­részvé­nyesek is részesítteth­essenek osztalékban. E feltétel azonban absolut erővel ne bírjon. 2. Miután az eladás előnyös eszközlésére idő kívántatik, a még háromhavi időszakra kezességet vállaló 5 választmányi tag előre biztosíttassák aziránt, hogy ha ez idő alatt vevő nem találkoznék, a gyár terheivel együtt birtokukba menend át. 3. A választmány körén kívüli egyén bízas­sák meg arra nézve, hogy ez idő alatt alkal­mas vevőt szerezzen. 4. A választmány törvényesen hatalmaztas­­sék fel, az eladás megkötésére, vagy azon esetben, ha a gyárra ez idő alatt, vevő nem találtatnék, a gyárnak az illető kezesek ré­szére való átruháztatására a nélkül, hogy a közgyűlés egybehívása szükségeltetnék. A közgyűlés tekintetbe véve az el nem há­rítható nehézségeket s méltányolva a kezesek indokait, a választmány javaslatait, nehogy a gyár, az eddigi kezesség megszűntével árve­­rezés alá kerüljön, s a gyár csőd esetében a hazai iparra nézve elveszszen, elfogadta s ha­­­­tározatul kimondatott, hogy a gyár eladassék, s e határzat felöl, minden beigtatott részvé­nyes, a mennyiben lakása tudatik, értesittes­­sék. A háromhavi idő nov. 13-tól számittatik, mely idő alatt Havas József kir. tanácsos ur alkalmas vevőt szerezni felkéretett. Azon eset­ben pedig, ha igyekezetének nem sikerülene vevőt szerezni, a gyár Károlyi György gróf, Havas József, Nádosy István, Sza­­b­ó Béla és W­e­i­s­z B. F. uraknak, kik eddig már 360,000 pftnyi váltóadósságért vállaltak kezességet, a gyárt terhelő minden adósság átruházásával engedtetik át tulajdonul. A választmány által elfogadandó vevő, vagy a kezesek részére történendő átruházásával a gyárnak Brunner Antal, Gaál Ernő és Vrchovszky Sándor urak bízattak meg, teljes érvényű felhatalmazással láttatván el. A kitűzött határidőből még 14 nap van hátra. Ha eddig nem sikerült, sikerülene-e e napok alatt vevőre találni, kinek feltételei el­fogadhatók lennének ? nem tudjuk. Mi megval­­juk, nagyon fájlalnék, ha e gyárunk is idegen kezekbe menne át, habár ezt nem tarthatjuk oly bajnak, mintha a gyár megsemmisülne. És és ezért örülnünk kell, hogy a közgyű­lés azon provisióval biztosítá a gyár fenállá­­sát, hogy az az említett 5 tag birtokába men­jen át. Mert a gyár jelen viszonyai közt, csak­is ily módon mentethetik meg a gyár jövője. És az igen nevezetes körülmény iparérde­keinkre nézve, hogy a gyár e férfiak birto­kába jut, mert e férfiak mindegyike elég ke­zességet nyújt nekünk arra nézve, hogy a pesti czukorgyár nemcsak fen fog tartatni, ha­nem előidézendő szerencsés!) conjuncturák mellett, virágzásnak is induland. Mi, kik a pesti czukorgyár kérdését, csak a hazai ipar érdekének szempontjából kíván­juk ezúttal tárgyalni, miután az a kedvezőtlen viszonyok következtében a feloszlás stádiu­máig jutott, csak örülhetünk, hogy a gyárt az említett öt férfiú ügyszeretete és készsége to­vább is fentartani törekszik. Ily gyakorlati emberek vállalkozása, teljes záloga a gyár életrevalóságának és megerősíteni képes a gyár jövője iránti bizalmat, h­s mi hisszük, hogy ha a gyár Károlyi György gróf, Ha­vas József, Nádosy István, Szabó Béla és W­e­i­s­z B. F. urak birtokába jutand, az egyesült erőnek sikerülene ismét erőhöz jut­tatni e vállalatot, mely nemzetgazdászati, föld­­mivelési s több tekintetből nagy fontosságú. Miután azonban a répatermelési viszonyok felől elmondottak, a gyár jövője iránt némi kétséget ébreszthetnének, megnyugtatásul e felöli véleményünket is elmondandjuk kö­zelebb. A rozsnyó-miskolczi vasútvonal iránt. Körülbelül most két éve annak, hogy az i­p­o­l­y - sajóvölgyi vasút tárgyában, e lapok hasáb­jain néhány szót emeltem. Akkori soraimnak fő czélja az volt, hogy kimutassam e gyors közlekedési eszköz kiáltó szükségességét hazánk e felvidékére, de külö­nösen Gömörmegyére s ennek szélesen kiterjedő ipa­rára nézve. Vitatták e tárgyat kívülem mások is, mindegyik szavait ugyanazon nézet s szükségesség érzete vezérlé. És a felvidék nagy örömére a felfo­gott kérdés nagy érdeket gerjesztett mindenfelé, az eszme megtestesülésére fényes kilátás nyílt. De bár sok jóakarat, áldozatkészség, erős tevékenység mu­tatkozott is az ügy zászlóvivőinek részéről a keresz­tülvitel nehézségeinek leküzdésére , az eredmény ekkoráig csekély, sőt, ha e vidéken legközelebb fel­merült híreknek hitelt adunk, e vasút létesülésének reménye a messze jövőbe helyeztetett által. E szerint a gömörmegyei gyáripar, mely hazánk­ban eddig elő jelentékeny emelkedést nyert, szomorú sorsnak néz elébe. Gyors és olcsó közlekedési esz­közök hiányában, vagy ezeket illetőleg félreeső hely­zeténél fogva, lehetetlen lesz a versenyt kiállania, az ország azon vidékeivel, melyek e tekintetben ked­vezőbb viszonyok közé jutnak, vagy tettleg már ju­tottak. Elszigetelten az egész művelt világtól, pia­­czot nem fog találni késedelmesen érkező s drágább termékeinek , és gyáripara, ha Gömör vasúttal nem biránd, hanyatlani fog szükségképen, pedig Gömör­­nek ipar az életföltétele. Annyira nem termesztő me­gye az, hogy csupán egyetlen terméketlen év, kivált annak északi részén szükséget képes előidézni. S mennyivel veszélyesebb sors éri ily elemi csapások alkalmával népét, ha annak az ipar körében sem nyílik alkalom keresetre, hosszú értekezések nélkül is igen könnyű belátni. Ily kilátások között, első teendője Gömörnek a vasúthoz közelebb jutni. Mivel pedig az ipoly-sajó- völgyi vonalnak létesüléséhez egyhamar remény nincs — szemét a pest-miskolcz-kassai vonalra szegzi, melynek építtetése a közel jövőben megkez­detik. Bárha e Gömörtől félreeső vonal e megye ipa­ros igényeinek nem minden tekintetben felelhet meg, a mennyivel az kerülése miatt hosszabb és költsége­sebb, mint a tervezett ipoly-sajóvölgyi vonal lett volna, mégis az önfentartás ösztöne ezzel kapcso­latba, érintkezésbe jönnie hathatósan sürgeti. Így merült fel a rozsnyói iparos körökben legkö­zelebb azon eszme, hogy Miskolcztól egy mellékág vezetessék át Gömörbe a Sajó völgyén egész Rozs­nyóig, sőt innét egész Dobsináig, egyelőre ha csak ló­erőre is. Az eszme meg van , de a kivitel nehéz ! A mostani pénzszűk világban a megye minden pénzerejét a vas­iparvállalat veszi igénybe, mert e nervus rerum ge­rendarum tekintetében gyárainknak úgyis elég küz­delem jutott. E körülmények között legyen szabad reménysé­günket Gömör nagyjaiba, s különösen azon országod­ban tisztelt férfiúba helyeznünk, ki állásánál, tekin­télye­s hatáskörénél fogva nagyjaink közt remé­nyünknek legerősb horgonya lehet. E tisztelt férfiú gr. Andrássy György. És mi erős hittel vetjük benne bizalmunkat, mert a nemes gróf egyike azon jeles főurainknak, kik mun­kás életüket, a nemzet szellemi és anyagi jólétének emelésére soha nem apadó szorgalommal szentelik. Hálás érzelemmel emlékezünk még vissza azon idők­re, midőn a nemes gróf, mint főispáni helyettes bölcs belátással igazgatta e megye közügyeit. A közszel­lem, miveltség, ipar már akkor élénk lendületet von Gömörben, s mint e megye egyik legjelentékenyebb föld- és gyárbirtokosa mind ez ideig a legbefolyáso­sabb példát tüntette fel e megye fiainak a közgazdá­szat és ipar terén is. Újabb, birodalomszerte ismere­tes munkálkodását az anyagi jólét eszközeinek foga­natosításában ki ne ismerné, hacsak kevés figyelem­mel kisérte is a jelenkor társadalmi viszonyait. S e­­ jeles férfiúban vetett birodalmunk annyival is inkább . TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Még egyszer Petőfi szülővárosáról. A Petőfi szülővárosa kérdésében részint a magam igazolása végett szólaltam föl, részint pedig, hogy a keresztlevélnél döntőbb bizonyítványokat sürgessek, több körülmény elégtelenségére mutatván. Azóta mind a magam igazolására több adatom van, mind elle­nemben sokkal döntőbb bizonyítványok hozattak föl, mintsem tovább is lehetne ragaszkodnom állítá­somhoz. Félegyházát leginkább azért állítom Petőfi szülő­városául, mert „Szülőföldemen“ cziml­ költeményében maga is ezt vallja be. A „Vas. Újság“ 3-ik száma azt jegyzi meg erre, hogy az „Itt születtem én ezen a tá­jon“ költői szabadsággal irt sorokból épen úgy lehet kiolvasni Félegyházát, mint Kis-Köröst, mely valóban ott, azon a tájon fekszik. A „Vas. Újság“ szerkesz­tője aligha végig olvasta az általam idézett egész versszakot, hol a többek közt az is áll: „Ez a város születésem helye,­ különben nem használt volna ily gyönge vedvet oly állítás támogatására, mely mellett néhány sorral alább annyira döntő adatokat közöl. Az bizonyos, hogy Petőfi Félegyházat vallotta szülő­városának. Ezt nemcsak ama költemény bizonyítja, hanem több más adat is. Ezelőtt pár nappal Kelemen Mór úr szivességéből Petőfinek néhány kunsági bará­tihoz irt levelét olvastam. E levelekben is folyvást Kunságot és Félegyházát nevezi szülőföldjének. — Ugyanezt állítja a Petőfi és Jókai által szerkesztett Életképek 1848. első félévi folyamának 27. száma is, hol a 787-ik lapon ez áll: „Petőfi Sándor a napokban Félegyházáról szülőföldéről visszautazott.“ És mégis most már több, mint bizonyos, hogy szülővi­­osa csakugyan Kis»-Kőrös s nem Félegyháza. Petőfi tévedett és a mint a Vörösmarty László ur által a Vas. Újság 3-ik számában felhozott adatok mutatják, igen könnyen és akaratlanul is tévedhetett. Ugyan­ezen adatokat ismétli, csakhogy bővebben és hiteles­ben, t. Sárkány János ur is, ki czikkem c­áfola­­tául következő közleményt kü­lde be e lapok szerkesz­tőjéhez : „A Pesti Napló i. e. 10-ik számának tárczájában Gyulai Pál úr az én állításomat Petőfi szülővárosa kérdésében el nem fogadja, az anyakönyv bizonyítá­sát döntő bizonyítványnak nem tekinti, s több okok­nál fogva azon állításánál marad, hogy Petőfi Fél­egyházán születvén, miután ott evang. egyház nem létezik, Kiskörösre — (—télen egy napi járóföld) — valószinüleg csak keresztelés végett hozatott be. — Ez állításnál megmarad Gy. P. ur mindaddig, mig döntőbb bizonyítványok meg nem czáfolják. — Ugy­­hiszem, hogy ezen bizonyítványokkal szolgálhatok. Petőfinek Kiskörösön születése minden kétségen felül áll. — Ugyanis Petőfi atyja több évig, nevezetesen 1823-ik évben is Kiskőrösön székárendás volt, a mit Kiskőrösön igen sokan bizonyíthatnak. — Petőfi ke­resztszüleinek egy része most is itt Kiskőrösön él, kik bizonyíthatják, hogy Petőfi valóban itt Kiskőrösön született. — Két hó előtt hunyt el egy igen tisztes és ritka miveltségü asszonyság, néhai Leska Istvánnak, volt kiskőrösi evang. lelkésznek s egykor csehor­szági superintendensnek özvegye, ki régibb idők szo­kása szerint, mint lelkésznő Kiskörösnek akkor idő­ben egyedüli orvosa volt : ezen tisztes asszonyság, midőn Petőfi szóba jött, előttem és többek előtt több­szörösen állttá, hogy ő jelen volt Petőfi születésénél, miután anyja a szülésnél életveszedelemben forgott. Végre hivatkozom arra, mit a Vasárnapi Újságban is magemlitettem, hogy magától Petőfitől soha sem hallottam kis-kőrösi származását megtagadni, s kevéssel a forradalom előtt nekem s kis-kőrösi ba­rátinak megigéré, miszerint Kis-Kőröst legköze­lebb meglátogatandja, — de ezt többé nem teheté.— Igaz, hogy ő magát inkább kunságinak, mint kiskő­rösinek tartotta, s nem ok nélkül, mert ott neveke­­dett, ott tanult eszmélni, s mint gyermek a maradan­dóbb benyomásokat ott fogta fel lelkébe. Neki Kis­körös nem lakó-, hanem szülőfölde; — ámbár később is, midőn szülei már Félegyházán, vagy Szabadszál­lásán laktak, — hihetőleg vallási szempontból,­­— mint elemi iskolás, Kiskőrösön több hónapig tar­tózkodott, Martiny Mihály akkori kiskőrösi ev. lel­késznél, kinek fia és leánya Petőfinek szintén kereszt­szülői voltak. Épen, midőn a fennebbieket már megirtam, esik tudtomra, hogy a kérdéses évben a regálékat Kiskő­rös városa bírta, s Petőfi atyja a várostól bírta ha­szonbérben a mészárszéket.— Azon reményben, hogy a városi számadásokban valószinüleg a székbérlő­k neve is feljegyezve lesz, siettem a városházára, s ott­­ a szóban levő számadásokat megtekintettem­. S való­­­­ban az 1821 , 1822, 1823, 1824-dik évi regale számadásokban ott áll, mindenütt az első lapon, s az első tétel : „Petrovics István, székárendás“ —­ haszonbér fizetése. — Ha Gy. P. ur annyi élő tanú szavának nem hinne, ezen bolt hetük kétkedését ta­lán megingatják. — Az idézett számadásokat Gy. P. ur, vagy bár­ki, minden pillanatban megtekintheti, vagy a várostól e tekintetben bár­mikor hiteles bi­zonyítványt kaphat. Ha tehát Petőfi szülei Kis-Kö­­rösön laktak, nem lehetett öt Félegyházáról Kis- Körösre hozni keresk­etés végett. SÁRKÁNY JÁNOS, ki»­körösi ev. lelke»». Mint fennebb is mondom, ez adatok sokkal dön­tőbbek, mintsem tovább is lehetne ragaszkodnom állításomhoz. Ez adatok szerint Kis-Körös valóban szülővárosa Petőfinek, s hogy ő maga ellenkezőt hitt, oka leginkább azon körülmény lehetett, hogy szülei az 1824-ik év novemberében Félegyházára költöz­vén egész 1830-ig ott laktak s igy a gyermekkor legerősb emlékei vonzották e város felé és zavarha­­ták meg tudomását szülőföldje felől. Ez adatokból az is kiderül, hogy csakugyan 1823. jan. 1-jén, nem­csak kereszteltetett, mint utóbbi czikkemben állitam, hanem született is. Az anya veszélyes beteg lévén a gyermekei is félthették, siettek keresztelésével, s azt hihetőleg még az­nap megejtették. Ilyesmit állít Petőfi öccse, István is, ki a „Vág. Újság“ szerkesztő­jéhez intézett levelében bátyja születésének idejét dec. 31. utolsó és jan. 1-nek első órái közé helyezi. E döntő bizonyítványokkal szemben kénytelen va­gyok visszahúzni állításomat, s azon némi csekély kétségem eloszlatása végett, mely különösen Arany János töredékes, s velem inkább csak a kérdés kide­rítése végett közlött emlékein alapszik, magánlevél­ben fogok folyamodni­­. Sárkány úr szívességéhez, kinek, valamint Vörösmarty László úrnak, tisztelet­­teljesen köszönöm azon buzgóságot, melylyel ez ada­tok összeszedésében eljártak. GYULAI PÁL: nagyobb, mivel ő Gömör megye irányában most is kiváló érdekeltséget tanúsít. Tehát — tárgyunkra visszatérve — fenebb érin­tett bajunk orvoslását is, jelen viszonyaink között egyedül tőle reménylhetjük. Ezennel felszólítjuk tehát azokat, kiket az égető kérdés közelebbről érdekel, miszerint hazafias bizo­­dalommal közeledjenek a nemes grófhoz. Az ügy iránti érdekeltséget fölébreszteni ők — annál is in­kább sikerülene, mivel a nemes gróf, mint Gömör egyik legjelentékenyebb gyárbirtokosa, a kérdésben levő vasút szükségességéről maga is meg van győ­ződve. A munka foganatba vétele,—s a szükséges pénzerő­nek akár előlegezés, akár méltányos kölcsön utjáni ki­eszközlésére Gömörben egyedül gr. Andrássy György képes. Ha a nemes gróf szokott tevékenységével ál­lami a dolog élére — Gömör ipara biztosítva van. Egyébként mi lelkünkből óhajtjuk az ipoly-sajó­völgyi vasutat, az reánk nézve czélszerű­ lenne, s adja Isten, hogy azon bir, mely ennek létrejöttét a messze jövőbe helyezi,csak mendemonda legyen *),ha­­nem addig is, m­ig­valósulására nézve kedvezőbb vi­szonyok merülnek fel — iparunk jövőjére már most kell gondolnunk. Azért is gömöri hazámfiai: igye­kezzünk szárnyvonalat nyerni a legközelebbi vasút­hoz , mert ha ezt nem tesszük, ez érczdús megyében a föld kincseinek közepette éhezni fogunk. Durva gö­röngyökért kenyeret nem adnak, de gyári czikkek tömérdek mennyiségéért sem, ha azokat előnyös után előnyös piaczra nem tudjuk vinni pénzzé fordítás végett. ... BFLVI­I. Bécs, jan. 28. A napi beszéd tárgyát ma a hitelintézetnek múlt évre vonatkozó zárszá­madása képezi, mely több hik­lapban közzététetett. E zárszámadásból egyelőre annyit látunk, hogy a be­vételi rovatba úgy látszik minden föl van véve, mi abban csak némi joggal is helyet foglalhat. Ennél­fogva az összes eredmény nem is mutatkozik cseké­lyebbnek az eziránt az utolsó hetekben táplált várako­zásoknál. A tiszta nyereség 4,600,000 ftra van téve , oly összeg, mely alig haladja meg csak a Lombardiá­ban folytatott üzlet nyereségét is. Ezen üzlet azonban az igazgatóságnak igen kevés fáradsága­ és munká­jába került,­­ nem volt egyéb dolga vele, mint be­jegyezni könyveibe. így tehát egész évi munkáért úgy­szólván semmi dijat sem látunk, s mindamellett a részvényeseknek csak osztalék fejében nem kevesebb mint 830,000 ftot kellett volna a terméketlen ügyvi­telért fizetniük, ha az igazgatótanács el nem hatá­rozza vala, hogy ez összeg feléről lemond s 415,000 fttal beéri. A mi más szóval ezt teszi : az igazgatóta­nács és igazgatóság elismerik, hogy csak felét telje­­sítik annak, mi őket alapszabályilag illeti, s ennél­fogva az őket alapszabályilag illető fizetésnek is csak felét akarják elfogadni. A 415.000 ftnyi öszszegecske még mindig csinos jövedelem, melyben egy részről 21 igazgatósági tanácsos, másrészről 3 igazgató s a hi­*) Mint hitelesen állíthatjuk, az ipoly-sajóvölgyi vasútnak előmunkálatai annyira haladtak, hogy azok a legköze­lebbi hetekben be fognak fejeztetni. Azon belga vállal­kozók, kik m­ár az előmunkálatokhoz is tetemes költség­gel járultak, és hónapok óta Bécsben tartózkodnak, hogy a kész előmunkálatokat megvizsgálják, nemcsak hogy a vállalatbani részvétről le nem mondtak, sőt annak jöve­­delmessége felől meg lévén győződve, a választmányt a legjobb reménynyel biztatják; minél fogva­­, munkatár­sunk aggodalmát indokoltnak nem tarthatjuk. A rozsnyó­­miskolczi vasútvonal tervét teljesen pártoljuk. Gömör szükségének, e­rdékeinek e szárnyvonal építtetése teljesen megfelelne, sőt, miután Gömör mint fogyasztó megye Mis­­kolcz gabonapiaczára van utalva, e szárn­rvonal nagyobb I fontossággal bir reá nézve. S­z­e r­k. I • ¡5JJJdU9il9­.l ít . lJíilü ÜJJd/JJiJJ­tl'liV • Magyar academia. (Jan. 26-kán. Összeg­ülés.) _ (Vége.) Az ipar és földmivelés ama viráezA honában a gyakorlati eszü angol népnél, látj­uk elöször egyed »ülni »a* Kx*s4b«t kurilyic id^áb*a » régiség-

Next