Pesti Napló, 1857. február (8. évfolyam, 2114-2136. szám)
1857-02-14 / 2124. szám
nálunk erdélyieknél; vájjon az általam megnevezett írók nem érdemeltek-e meg a magyar vagyonosabb közönségtől annyit, mint amennyit egy iparosnak vagy földművesnek, egy katonatisztnek vagy gazdag urnak az ő rokonai tesznek — egy kis egyszerű fejkövet! Hiszen ők szegények voltak, ők a szellemieknek, a hazának áldozták erejöket, idejöket, nem szerezhettek vagyont, vájjon nem azok kötelesek-e emlékük és nyugvó helyek megjelöléséért valamit tenni, akikért éltek és tettek ? Én azt hiszem, hogy azok. De hát ezek az írók oly nyomorultak-e a világon, hogy a serfőzőnek, vargának, szabónak, sütőnek, néha a napszámosnak is innen vagy onnan jut egy kis fejkő ; csak a szegény magyar írónak nem emelnek írótársai, nem barátai, nem a maecenások, nem a mivelt polgárság, nem az intézetek senki, senki!! Nézzétek meg életét és cselekedeteit, nézzétek és olvassátok meg könyveit, festéseit, dalait, faragványait — azt kérdem, nem nyomnak-e ezek annyit a mai világ előtt vagy legalább a jövendőség szemében, mint azon polgár, ki műhelye mellett élte le életét, magát és övéit táplálta, ruházta, de a közjóért, a haza dicsőségéért, a nemzeti becsületért, egy szalmaszálnyit sem lendített — kérdem, nem ér-e fel ezek érdemével a magyar író érdeme, a ki agy velejét, tiszta jobb érzéseit, minden idejét, életét vivé a tudománynak és művészetnek áldozatul ? s mégis hány ezernek van az elsők közöl czifra emlékköve, míg az utolsóknak nyugvó helyét sem tudja az utas igen gyakran föltalálni. . . . Bizony, bizony ez nem igen vonz, nem igen csábít senkit a magyar írói pályára! De nem is tanúsít igen nagy nemzeti kegyeletet.!....... Munkácsi Flóra k. a.-t a tegnapi előadás és második jutalomjátéka alkalmával (Pitt és Fox-ban) tisztelői értékes nyaklánczcal, versekkel s koszorúkkal lepték meg. Azt hiszem, hogy a pesti közönség jól ismeri és kellően méltányolja ez ifjú művésznőt. A hírlapok is sokszor kedvezően szóltak felőle. Hogy nálunk többet tesznek érette s melegebben nyilatkoznak, oka a színház jelen állásában, helyi körülményekben és a kolozsvári közönség azon dicséretes irányában van, hogy az ifjú erőket mindig szinte inkább lelkesíti, mint a már már tökéletes művészt. Helyesebb is ez, mintha igen követelőleg tartaná magát. A buzdítás a valódi tehetség dicsőségszomját és tettvágyát mindig felgyújtja, magasabbra törekvésre ösztönzi. r. 1. Arad, febr. 7. (Ered. lev.) Bulyovszky- Szilágyi Lilla asszony eleinte csak 6 előadásra kötelezett vendégjátéki cyelusát 18 föllépése után, a mai nap befejezte. Személyében szavaló színművészetünk egyik csillaga búcsút von körünkből, mint hisszük, hogy majdan még ragyogóbb fényben körünkbe visszatérjen. Itt Aradon kitünőbb szerepei valának : Julia — Letombes Vicomte-Eyre Jane-Luiza (Ármány és szerelem) — Rutland grófnő — Riole — Gauthier Margit — Desdemona —s Lecouvreur Adrienne; színházunk rendes tagjai telhető buzgalommal igyekeztek a művészvendégnő szerepléseit öszhangzó közreműködéseik által kerekdeddé egészíteni. Komáromi Alajos úr azonban, nemcsak azért különös említésre méltó, hogy legyakrabban és mindenkor nagyhatású szerepekben lépett fel a művésznővel, hanem azért is, hogy képzettsége, s szorgalma miatt, mindinkább a közönség kedvenczévé válik. Zöldi szereplései szintén méltánylandók. Az egyet óhajtottuk volna : hogy Bulyovszkyné néhány napig elmaradt ruhatárának megérkezte után is, több jelentéktelen darabban szereplése helyett, ismert jelességű színművekben lépjen csak fel , mert habár játéka „a Rózsas Rózsika“, „Ő nem féltékeny“, „Tiszaháti libácska“, „Szép molnárnő“, „Eszter és Dávid “féle darabokban szintén tetszéssel találkozott, fényes diadalait, s a dráma részére kivívott eredményt mégis „Julia“, „Stuart Mária“ „Rutland grófnő“, „Gauthier Margit“ , és hasonló szerepeinek köszönheti. Arad lakosai lelkesen karolnak fel minden alkalmat, miben közérdekű tárgyak iránt rokonszenvet tanúsíthatnak, s igy Bulyovszkyné mint iró, s kitűnő művésznő körünkbe jövetele előtt, kitűnő fogadtatásról már biztosítva lehet. A játéka által előidézett óvatiók még is, előleges fejletünket tulszárnyalák; s igy azok a művésznő egyéni érdemeinek eredményei valának. Megyénk honfias érzelmű két birtokosa Bohus János, és az irodalom s művészetbarát Csernovics Péter urak a kitüntetések fő tényezői valának. A művésznő Lecouvreur Adrienne szerepében, ma végbucsút von, a nagy számmal egybesereglett közönségtől. Játéka mint egyébkor úgy ez alkalommal is jeles volt. Utolsó föllépte előtt tisztelői nevében nagyértékű pipereasztali ezüst készlet nyújtatott neki át emlékül. Versezetek, díszes szalagokkal ékesített virágkoszorúk, számos kihivás, tapsvihar, mint egyébkor, úgy ma sem hiányzottak, s ezen utolsó föllépése után még bucsuzenével is megtisztelteték lakásán. — Bulyovszkyné játéka a drámai művészet diadala volt. Színházunk magántulajdont képez, s ezért benne a magyar színészet nincs végkép biztosítva. Verseny esetére, az épület tulajdonosa, azt a többet fizető társulatnak adandná. Kicsinysége Bulyovszkyné vendégszerepelései alatt újra bebizonyult, mely tapasztalás az új állandó magyar színház iránt régtől táplált eleven óhajtást, újra fölébresztő az aradi lelkes körben. Az óhajtás ott,hol a jó ügyek oly barátok támogatására számíthatnak, mint Csernovics, Bohus s a többi lelkes férfi, hol minden nemes czél az aradi lelkes közönség meleg rokonszenvével találkozik, az óhajtás, mondjuk ott, nem maradhat puszta óhajtás. Hogy a magyar színészet az 1848 után, és nehéz körülmények közt, állandó menhelyet nyert városunkban, ezt legfőkép Csernovics Péter úr honfias buzgalmának, s áldozatkészségének köszönhetjük. Színházunk ezen speceása egy új, állandó magyar színház építésének eszméjét szintén bő hazafiasággal karolta fel. Eziránt már előbb is történtek némi lépések, mennyiben Horváth Ádám, derék polgármesterünk csatlakozása mellett, két házbirtokos, alkalmas házhelyeik árának kijelölésére fölhivatott. Bulyovszkynénak városunkban mulatása, az eszmét újra fölelevenité, s a sok oldalról mutatkozó kedvező nyilatkozatok után, nincs okunk kétkedni, hogy a terv kivitelére szükséges további lépések, Boóhus János urnák körünkbe érkeztével meg fognak tétetni, mert a tisztelt honpolgár részéről, már előbb tett nyilatkozatok után, a közvélemény őt egyik főtényezőül jelölte ki, az egyébkép anyagi haszonnal is egybeköthető honfias vállalatnál. Bulyovszkyné lelépése után, új műélvezetnek nézünk elébe, mert Aranyváry és Campilli táncművészek körünkbe érkezve, előadásaikat jövő febr. 9-én megkezdendik. Egy előre fölemelt ár mellett, négy előadásra bérlet nyittatott. A Casinó-társulat alakításának terve, nem rég szintén újra szőnyegre hozatott, s az eszmének több oldalról kedvező fogadtatása után, azonnal folyamodás íratott alá, s küldetett a nemrigti helytartó tanácshoz, a pesti nemzeti casino alapszabályai szerint, hat évre, évenkint 40 pgő ftnyi részvénydíj mellett, alakulandó társulat engedélyezése végett. A miskolczi nemzetiszínház 5 pgő frtos részvényei, szép kelendőségnek örvendenek városunkban. — Sárosy Gyula úr Albumára, meg Bulyovszkyné novelláira nagy számmal fizetnek elő. — Nincs valamire való honfias vállalkozás, mely az aradiak keblében meleg részvétre ne találna. Farsangunk meglehetősen élénk. Az ifjú urak zárt körű két bálján kivül, — az ipar és földmivelés előmozdítására alakult aradi izraelita egylet bálja, meg a kóroda javára tervezett tánczvrgalom jótékony czéljaiknál, díszes kiállításuknál, meg a résztvevők sokaságánál fogva, különös említést érdemelnek. KÜLFÖLD. Angolország, London, febr. 9-kén. A beszéd tárgya lapokban és azokon kívül folyvást a válaszirati viták két fő momentuma : Disraeli fölleplezése a franczia-ausztriai titkos szerződmény tárgyában, s azon föltűnő egyetértés, amint Gladstone és Disraeli megtámadták a kormányt, hogy az ember kénytelen arra a gondolatra lőni, hogy a toryk és peeliták közt közeledés történt vagy van készülőben. Ami az első kérdést illeti : mindenki várja, mint vágja ki magát Disraeli; ami a toryk és peeliták közeledését illet, azt a pártfőnökök nem kívánják. A toryk pártfőnökéül még mindig lord Derby t tekinthetni, a peeliták ellenben Aberdeen lord körül seregeinek. Ezek aligha gondolnak most egyesülésre, s azt sem tehetni föl, hogy Newcastle herczeg , Sydney Herbert és James Graham igen óhajtanának egy combinatioba lépni Pakingtonnal, Wapoeval és Henleyvel. Hogy épen a két exkincstárnok (Gladstone és Disraeli) közösen ostromolják a jövedelmi adót, nem csuda, ha meggondoljuk, hogy épen e két férfiú legtürelmetlenebbül vágyik kezébe ragadni a kormány gyeplőjét. Lord Derbyről ezt legkevésbbé mondhatni. Az „Examiner“ csak tudva levő dolgot mondott, mikor mai számában azt írta, hogy lord Derby egyáltalában nem akarja a minisztériumot megbuktatni, csak azért támadja meg oly hévvel, mert jól tudja, hogy szilárdul áll, s nem kell attól tartania, hogy mihamar vállaira kell vennie a kormányzás súlyos terhét. Lord Derbynek, az Examiner szerint, inkább az ellenzés tetszik, mint a kormányzás. Az ellenzést amolyan izgató hatású hajtó vadászatnak tekinti, míg a kormányzás igen fáradságos, sok gonddal jár. Bármi fölcsigázottnak tessék e nézet, nagyon el van terjedve. Hozzá tehetjük még, hogy lord Derby, míg az ellenzék padján ül. Disraelit örömmel tekinti szövetségesének, de miniszteri collegáiól más tehetségeket keresne. A Saturday Review, Newcastle herczeg közlönye, mutatja, hogy nevezett herczeg sem nagy rokonszenvet érez a szövetkezésre Disraelivel. A R. Review gúny tárgyává teszi Disraeli „titkos szerződményét, s nem igen gyöngéd módon utasítja vissza a toryk és peeliták coalitióját. A Morning Post szerint folynak az alkudozások Párisban lord Cowley és a perzsa követ közt. A Times szerint a görög király csakugyan megígérte, hogy ha a megszálló seregek oda hagyják Görögországot, oly minisztériumot nevez ki, mely a nyugati hatalmak iránt több rokonszenvvel viseltetik. A Globe egy mai vezérczikkében új expeditiót sürget sir John Franklin felkeresésére. Pár nappal ezelőtt tették közzé a lapok lady Franklin levelét lord Palmerstonhoz, melyben a nevezett nő kijelenti, hogy kész saját költségén fölszerelni hajót újabb expeditióra, csak azt kéri, hogy a kormány is segítse oly segédeszközökkel, melyek csupán a kormánynak állanak rendelkezésére. Úgy látszik, Cobden még mindig távol akarja magát tartani a közélettől. Közelebb a népnevelés ügyében tartott meetingen sem jelent meg Manchesterben, habár írásban kijelenté, hogy a parliamentben, hőn pártolja ez ügyet. Packington is késznek nyilatkozott Cobdennel ez ügyben közremunkálni a parliamentben. Mivel a manchesteriek tisztán világi népnevelést sürgetnek , mégsem kell szó szerint venni a conservativ baronet ígéretét.Trancziaország, Páris, febr. 9. Az „Ind. beige“ írja: A „Morning Post“ azt állította, hogy Francziaország a fejedelemségek egyesítésének kérdésében nem támogattatik Oroszország által, mert Oroszország, téve hozzá az angol lap, 1857 kezdete óta megszűnt a fejedelemségek egyesítését kívánni. Levelező utána járt a dolognak. A legbizonyosb forrásból merített, s úgy találta, hogy a „Morning Post“ tökéletes tévedésben van. Oroszország híven megmaradván azon úthoz, melyet a béke megkötése óta a fejedelemségek kérdésében követt, még nem nyilatkozott semmikép Moldova-Oláhország egyesítésére nézve. Sem mellette, sem ellene. Oroszország fentartja ezen fontos kérdés fölötti nézetét. És e vélemény találkozni fog — levelező ismétli e szavakat, melyekkel őt egy jól értesülhető személyiség megtisztelte, — azon kívánattal, melyet az ad hoc divánok kifejezendenek. Oroszország, mely 1711 óta a moldova-oláhországi érdekeket támogatja, nem fog ellentétben állani azon kivánatokkal, melyeket az őt érdeklő tartományok kifejezendenek. Ugyane lapban olvassuk: Azon tartózkodó magaviselet, melyet lord John Russell Párisban, a franczia kormány irányában tanúsított, gyöngélkedésének rovatott föl; de most méltán hiszik, hogy betegsége diplomatiai természetű volt. Az angol exminiszterelnök lord Palmerston megverésére készülvén, ki akart játszani minden oly befolyást, mint más véleményrelbírhatta volna. Kikerülte a magyarázatokat Olaszországban hosszabb mulatása tárgyában is. Azon idő alatt, míg Florenczben mulatott, feltűnő volt a nagyherczegi udvarral való jó viszonya. — Mint a lord, az ő apja is, szokása ellenére óvakodó volt, s alig lehetett benne fölismerni az 1840-ki mozgalom előpostáját. Úgy látszik, miszerint e két diplomata a fejedelmeknek nyújtandó engedmények mellett van, Ausztriát is idevéve, melyhez lord John Russel már bécsi híres küldetése alkalmával annyit közeledett. A régi angol politika abból állt, hogy Ausztriának Olaszországban való működését Francziaországénál előnyösebben pártolja. Lord John Russel küldetése óta, mi neki miniszterségébe került, a régi hagyományok védelmezésére készült.Nem sokára hallani fogjuk, hogy utazásáról számot ad, s megmondja, hogy az ő liberalizmusát miként lehetne egyeztetni az ausztriai szövetséggel.“ Mondják, hogy török részről is panaszt emeltek a „Moniteur“ utóbbi hivatalos nyilatkozványa ellen. Dzsemil bey sajnálatát fejezte ki Walewski gróf előtt amiatt, hogy a „Moniteur“ rövid uton nyilatkozik a kérdés fölött, anélkül, hogy megtörtént volna a tények pártatlan megvizsgálása, mivel a párisi congressus a hatalmak bizottmányát bízta meg. Feruk khán, mint mondják, kéz alatt több franczia tisztet toborz perzsa szolgálatba. Már többször említve volt, miszerint a franczia kormány, mely a sajtószabadságot politikai dolgokban annyira megszorította, bizonyos lapoknak, különösen a „Siécle“-nek a vallás és papság elleni támadását csendesen nézi. A dolog ezen helyzete sohasem deríttetett föl oly éles színezéssel, mint közelebbről az „Univers“nek egy czikke által, melyből a következő helyet emeljük ki : A „Siécle“, a forradalomnak ezen mindinkább vakmerővé váló közlönye, a gyeplőt is mindinkább megereszti a katholikus egyház ellen. A napi sajtó e tekintetben szabad, szabadabb mint valaha c’est la soupage du régime (ez a kormány biztossági szerepe.) Ha „Siécle“ becsülni tudja azon szabadságokat, melyeket neki megengednek, mostan nem lehet többre szüksége : a többi önként és gyorsan fog következni. Két dolog fog erre befolyni : a szenvedélyek, melyeket alant fölbolygat, s azon érzelmek, melyek fent önként képződnek.Minden czikkének, melyben a vallást megtámadja, kettős hatása van : megöli alant a tiszteletet, fent a bizalmat. A politikai következmények, melyeket a „Siécle“ óhajt, elmaradhatlanul bekövetkeznek. Azok zavarba hozhatnák, de az elégtételt megkapja. Számít reá.“ Drouyn de Lhuys Párisba visszaérkezett a fővárosba. Már látható a salonokban, úgy látszik belefáradt a falusi élet nyugalmába. Tudomás szerint Morny grófné férjhez menetele után másnap az orosz czár és czárné által magán kihallgatáson fogadtatott. Sz. Pétervárról, jan. 31-kérel most azt jelentik, hogy a czár még aznap este tisztelkedett a követnénél a franczia követségi palotában. Dánia. (A német nyelv kérdése Slesvigben.) A slesvigi országgyűlésnek azon javaslat megvizsgálására kiküldött bizottmánya, mely a német nyelvnek az ország azon kerületeibe, hol az 1849. év előtt hivatalosan használtatott, behozatalát javasolja, jelentését az országgyűlés elé terjeszté. A jelentés következőleg hangzik : A tisztelt gyűlés által a kitűzött tárgy fölötti határozásra, kinevezett bizottmány, annak megítélésében a következő tényeket vette különösen fontolás alá. A bizottmány úgy látja, miszerint legalább is a méltányosságnak felelne meg, ha azon nyelvügyi határozatokba, melyeket a Slesvig herczegség alkotmányát illető, 1854. febr. 15-diki rendelet A. betű alatti függelék foglal magában, változtatások hozatnának be. A bizottmánynak lehetetlen oly nézetet vagy magyarázatot fogadni, mely szerint a lakosságnak el nem tagadható általános óhajtása a politika és agitatio sugallata volna, így nem szabad embereknek emberek fölött ítélni, miután a halandóknak nem adatott mások gondolatait vizsgálni. A bizottmány azonban ép oly kevéssé táplálja azon nézetet, hogy a herczegség nagy részében, a nyelvre nézve tett változtatások által hol előbb ilyes valami nem létezett, a nyelvvel együtt a nemzetiség is szilárd gyökereket vert, s ez által az államkötelék megszilárdittatott, minek nem kell szükségkép a nyelv által történnie. Sok állam van, melyekben egy uralkodó alatt a legkülönbözőbb nemzetiségek békességesen és boldogul élnek egymás mellett. Miért is igen szomorítónak kell lenni, midőn kénytelenek vagyunk az államrendszabályokban oly tendentiát pillantani meg, mely úgy látszik, a német nemzetiség ellen van irányozva, mert azok jogi szempontból nehezen foghatók föl. A bizottmány, amint az indokolásban ki is mondatott, azon nézetben van, hogy itt tévedés fekszik alapul, mert az előbbi évtizedek vizsgálódásai, egy ily, a lakosságnak nem egyedül anyagi, de főleg szellemi érdekeibe vágó s oly messze beható rendszabályra nézve nem lehetnek irányadók. Nézetünk szerint a nép szükséglete az, mely egyedül lehet irányadó, s melyet a lakosság maga tud legjobban méltányolni, mert, mint már meg lön jegyezve, a bizottmány semmi, állítólag magasabb tekinteteket el nem ismerhet, melyek az ilyeneket igazolni képesek volnának. Az előterjesztésben azonban a jogról is létezik említés. A bizottmány természetesen azon nézetben van , hogy a nyelv , maga magában véve semmi jogosultsággal nem bír, de az is igaz , hogy az embernek joggal kell bírnia azon nyelvet választhatni , melyen lelki táplálékait kapja, s a melyen földi javai, élete és halála, becsülete és vagyona fölött határoznak. A német nyelv visszahozatala mellett a számtalan év ótai használat szól; de más részről elég gyakran kiemeltetett az is, hogy az 1810 december 15-kén az akkori slezvig-holsteini kancelláriához intézett rescriptum, melyre a kérdéses rendelet, mint tekintélyre támaszkodik, mindenütt törvénynek nem tekinthető, miután jogos föltevésekkel nem bír, s épen ezért a később ez alapon kibocsátott rendeletek törvényes ereje tökéletesen elesik. Továbbá annak sem szabad elkerülnie figyelmünket, hogy e jogot az 1852-ki január 28-diki kibocsátványból is származtathatni, hol, valamint az alkotmány bevezetésében is a nemzetiségek és nyelvek egyenjogúsítása megigértetik. A bizottmány csak általános szemlélődései kifejezésére vett szabadságot magának, mivel az döbbent rendes országgyűlésen, a tények és specialitások, úgy is eléggé szóba hozattak, melyből helyesen azon következtetést vonhatni, hogy valóban lehetlenség van jelen, mert e mellett jogi bizonyítványokat hozni föl, sem a bizottmány sem a gyűlés egyes tagjainak feladata nem lehet, miután erre a szükséges eszközök, mint könynyen beláthatni , nincsenek birtokában. Csak a kormány leend képes a helyszínen tett pontos vizsgálatok által a dolog valódi állását kipuhatolni. Az előterjesztők s bizonyára az egész lakosság is az ily vizsgálatot csak kívánhatják, mivel az abból keletkezendő eredmények, a kikérendő törvényjavaslat hasisául szolgálhatnak. Miért is a bizottmány szabadságot vesz még magának az indítványozott javaslathoz hozzátenni, hogy a gyűlés részéről azon legalázatosabb kérés intéztessék ő felsége a királyhoz , „hogy a szavazás utjáni kipuhatolás az illető kerületekben részrehajlatlan férfiak ellenőrködése alatt történjék.“ A bizottmány azonban teljes szívből az indítvány indokolásában a szóvezető által kimondott határtalan bizodalomhoz csatlakozik ő felsége legkegyelmesebb királyuk irányában, midőn egyszersmind azon reményt is táplálja keblében, hogy ő felsége e kérelmet meghallgatván, azt legkegyelmesebben teljesitendi is. A bizottmány szabadságot vesz magának a kitűzött propositiot a fenebb említett pótlékkal a tisztelt gyülekezetnek legsürgősebben s leghőbben becses figyelmébe ajánlani. Hobe S., Kielholz J. P., Matthiesen M. C., Hausen A., Martensen P. F., Sörup, Dahl, Momsen.P ESTI POSTA. Pest, febr. 14. Hogy a nyugati hatalmak szövetsége már csak szinleg áll fen, legtökéletesebben bizonyítja a hírhedt moniteuri jegyzék, mely a thernseparti diplomatákat is legnagyobb mértékben meglepte, mert Napóleon császár mostani politikáját egész terjedelmében kimutatják a moniteuri jegyzéknek a Dunafejedelemségek egyesítése mellett fölhozott védvei, amely egyesítés tervét, mint tudjuk, csak orosz ármányok mozdították elő, bizonyos német államnak egyik főkonzula buzgó közremunkálása mellett. Most a napóleoni politikának azon szembeszökő törekvését, melynélfogva minden fontosabb kérdésben főközbenjáró akar lenni, ezeknek megoldását a maga elhatározásának vetvén alá, a dunafejedelemségi kérdésben is látjuk. S a moniteuri czikk kivált ezen tekintetben figyelemreméltó. Magára a kérdésre azonban aligha fog a franczia politikának ezen nyilatkozványa döntő befolyást gyakorolni, miután a Porta — mint luzerani hatalom — nem igen áll reá, hogy a két fejedelemség egyesüljön. A fejedelemségek egyesülése ugyanis csak újra utat nyitna az onnan alig alig koszorított orosz befolyásnak, s ismét oly veszélyeket idézne föl, melyek újólag kockáztatnák a török birodalomnak alig alig biztosított fenmaradását. Minthogy Ausztria és Anglia e tervtől mindeddig állhatatosan megtagadák megegyezésöket, azért a tervnek pártolói aligha fognak sikert aratni az e végből tartandó értekezletben. Annyi bizonyos, hogy Lajos Napóleon, ki a dynastiájának alapítója által Európa viszontagságaira fegyverhatalommal gyakorolt felsőséget a diplomatia terén akarja magának kivívni, legutóbbi nyilatkozatával mindenesetre azt éri el, hogy az Ausztria és Anglia között fűződött baráti viszony még szorosabb lesz. E két hatalom közös munkálkodása tehát eléggé biztosíthat bennünket afelől, hogy ezen a Portára nézve oly fontos ügy kielégítőleg fog megoldatni. Március végéig az ausztriai csapatok kivonulnak ugyan Moldva- és Oláhországból, hír szerint azonban a végleges szervezésig a határszélen maradnak. A moniteuri czikk meglepte a diplomatiát. E meglepetés okait felleplezi Clarendon beszéde. A franczia kormány 1. Clarendon szerint a nagyhatalmak képviselőinek megegyezése ellen cselekedett. Clarendon beszéde, melyet alább közlünk, nagy fontossággal bír s mai híreink legfontosbikát képezi. A felső ház febr. 9-ki ülésében, amint közelebb rövid tudósításunkban előlegesen írtuk, lord Lyndhurst kérdezte a külügyi államtitkártól, kész-e előterjeszteni azon gyarmati rendelményt, melynél fogva az Arrow hajónak engedelmet adtak, brit lobogó alatt evezni ? Kívánja egyszersmind szónok az engedmény másolatát is közöltetni. Ezután a dunai fejedelemségekre vonatkozott moniteumi czikkre hívja fel a ház figyelmét. „Ezen czikk, úgymond, mindenesetre nagy hatást idézett elő a szárazon, annyival inkább, mivel bizonyos jólismert egyéniségek, Stirbey herczeg, Bibesco, Soutza s egy mind az orosz, mind a franczia császári házhoz közel álló ifjú herczeg, akinek nevét nem tudom, vagy most is Párisban vannak, vagy rövid idő előtt ott mulattak, s az érintett városban folytonosan cselszövéssel foglalkoztak. A Moniteur czikke szerint a császár törekvése kezdettől fogva oda volt irányozva, hogy a fejedelemségek egyesíttessenek, s megvárja, hogy a többi hatalom szintén nézeteihez csatlakozik végre, ha most azt ellenzeni látszanak is. Azonban az egyesítési tervből a legnagyobb veszély következnék Törökországra nézve, ha idegen fejedelem vagy Oroszország kegyencze ülne az egyesített fejedelemségek trónjára. Kérdi ez okból szónoki lordságától, hogy az egyesítési tervet a „divanok“ tárgyalják-e, vagy kizárólag a nagyhatalmak jövő párisi értekezletén veszik tanácskozás alá? (Halljuk!) Lord Clarendon: ami az első kérdést illeti, az Arrow hajóra nézve a kérdéses rendelmény előterjesztését semmi sem akadályozza , de az engedményi iratokat nagy számuk miatt, nem szokták másolatban Angliába megküldeni. A Moniteur czikket, úgymond Clarendon, olvastam és pedig némi megütközéssel. — De most csak azon kérdésre szorítkozom, melyet a nemes és tisztelt lord tőn. A ferman, mely a divánokat összehívja, sem az egyesítés, sem más kérdés tárgyalását nem tiltja meg nekik. A török udvar híven a párisi értekezlet szelleméhez tartotta magát. A congressus azon föltétből indult ki, hogy a divánok nem hoznak oly határozatot, mely a török udvar felségi jogába, vagy a birodalom ép és biztos voltába ütköznék. Szónok e perezben nem bocsátkozik e tárgy vitatásába, s azt is mellőzöm, mennyiben egyez.