Pesti Napló, 1857. február (8. évfolyam, 2114-2136. szám)
1857-02-21 / 2130. szám
42—2130. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Szombat, febr. 21. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva. Évnegyedre . . . . 3 frt p. Félévre..................6 frt p. /lila -6 hasíbor Potit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Bí- Hirdetmenyek alja .Iyegdij külön IQpkr.Magán vita 6 hasábos petit smr5pkr. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-aő emelet, Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 4 frt p. p Félévre...................8 frt p. p PEST, febr. 21. Hazai közügyek. Az alsó-szabolcsi Tiszaszabályozási társulat. F. hó 23-kán tartandják a tisza-völgyi társulatok képviselői Pesten nagygyűlésüket, melyen pénzügyi tekintetben kötelező határozatokat hozandnak és jogérvényes kötelezettséget fognak vállalni. E gyűlésen az alsó-szabolcsi tiszaszabályozási társulat gr. Dessewffy Emil és gr. Andrássy Manó urak, mint képviselők által fog részt venni, egyszersmind Drevenyák Ferencz társulati elnök, Lévai Sándor alelnök és Kovács Sámuel osztályigazgató urak megkéretvén, hogy a gyűlésen jelen legyenek, a tervezett kölcsön tárgyában, valamint általában a társulati képviselőségek irányában, a társulatnak (a gyűlésen bővebben is kifejtendő) nézeteit és érdekeit tolmácsolják s ezek felől a felhatalmazott társulati képviselőket előlegesen is értesítsék. A társulat e mellett nézeteit és óhajtásait külön utasításba is foglalta, melyet közérdekűségénél fogva sietünk közölni. A társulat figyelmét különösen két kérdés veszi igénybe: u. m. a szóban forgó kölcsöns a tiszaszabályozási új szervezet. Az E gy e k e n f. hó 1-jén tartott közgyűlés tagjainak többsége olyakból állott, kik eddig már nagy részét befizették szabályozási tartozásaiknak s a velünk közlött jegyzőkönyv bizonyítása szerint a jövőbeni pontos fizetés is megigértetett. Az egyedi közgyűlés tehát tekintve azt, hogy e mellett telekkönyvei, költségvetései, pénztára rendezett állapotban van, azt hiszi, miként solidáris kötelezettséget más társulatokkal együtt csak nagy óvatossággal vállalhat. Mindazáltal a közgyűlés többsége sem azok irányában, kik kölcsönre szorulnak, sem az összes társulat általában nem akar gátolólag fellépni a kölcsön ügyében, és azáltal, hogy az ez iránt keletkezendő határozathoz járul, módot akar nyújtani azoknak, kik szabályzási költségeiket kölcsön nélkül nem viselhetik. Kívánja azonban, hogy a pontos fizetők és azok, kik kölcsönt egyáltalában használni nem kívánnak, oly móddal biztosíttassanak, hogy a kölcsön felvételéből reájok terhes következések ne háruljanak, a kölcsönvevőkön pedig a bevétel eszközöltethessék. Mennyi legyen e társulatra számítható kölcsönmennyiség, az a még hátralevő tartozásokból s a teendő munkák, u. m. taktaközi, csegefüredi, dobi, doblucz szederkényi töltések s a belcsatornázás előleges költség-számításaiból derülhetvén ki, azok kiszámítása a társulat jeles osztálymérnökére Egert arra bízatott, ki a számítást a képviselő uraknak adta át. A szabályozási új szervezetre nézve teljes megnyugvását de egyszersmind azon óhajtását is fejezi ki a társulat, hogy amennyiben a Tiszaszabályozás földármentesítése és így a vízártóli mentesség eszközlése eddig is a tiszai érdeklettek költségén történt, s azt ezentúl is azok viselendik, az önkormányzati jog a társulatok részére ezentúl is fennmaradjon, a társulat ennélfogva elnökökkel bírjon, társulati gyűlések, sőt évenként nagy gyűlések is tartathassanak, a gyűléseken kívül pedig egy bizalmukat bíró egyén, mint eddig az igazgató volt, a szükséges levelezéseket végezze s a társulatnak pénztárnoka a társulat felügyelete alatt álljon. E kezelő hivatalok, az uj szervezet életbeléptetése után is, a szervezendő uj választmány mellett működhetnek, a minthogy szükséges is, hogy a m. kormány orgánumai mellett oly egyének is legyenek, kik a társulat múltját, viszonyait közelről ismerik. így óhajtja a társulat,hogy a szavazatképesség feltétele is világosan meghatároztassék, mert az új szervezet nem határozza meg, hogy fejenként vagy birtokaránylag illeti-e az illetéket e jog. A Tiszaszabályozás tárgyában kiadott legmagasb rendelet a tiszai ártól megmentett földek adómentességét rendeli el 15 évre. Ámde a telekadó alá e földek is beírattak, így a teljes adómentességet a mivelésnek csak most megnyerte földek nem élvezik. A képviselők tehát utasítatnak, hogy a közgyűlésen sürgessék a legmagasb rendelet teljes érvényesítése iránti felterjesztést. A társulat felterjesztetni óhajtja azon anomál körülményt is, miszerint az átmetszéseknél jóllehet csak az átmetszés vonalában, 100 öl szélességben eső birtok jó kisajátítás alá, az átmetszéssel holttá maradandó Tisza azonban, mely többnyire nem is a mesgyebirtokosoké, hanem sokszor egészen más birtokosságé, az állam javára maradandónak mondatik ki. A társulatnak az összes (átmetszési és töltési) munkálatbani részvétéről legközelebb. AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. REGÉNY ÍRTA MÁSODIK KÖTET. Folytatás. A vallomás. A Dunaparton áll egy kis ház, halászlak. Egy szobából, egy konyhából áll az egész. A magas part elfedi egy oldalon, a másikon vén fűzfák állnak előtte; nappal is csak a keményét látja meg, aki az országúton végig halad. A Duna a ház küszöbéig hordja tarka kavicsait, és a szép szivárványos csigateknőket, mikor megárad, egy kis lengő sajka oda van kötve a ház melletti fűzfa kimosott gyökeréhez. Jó kis csendes ház lehet az; ott bizonyosan nem beszélnek soha a nagy világ hiú dolgairól; alacsony háznak kicsinyek a gondjai. Mécses sem ég abban, mikor künn sötét van, anynyi világot a hold is ad, a mennyinél az emberek megismerhetik egymást, s holdvilágnál olyan jól esik beszélgetni. Kivált a kik régen nem látták egymást, pedig régóta keresték , a kiknek annyi mondanivalójuk van. Mint például Gutai Thaddeus uramnak, és az ő megtalált fiának, a gézengúznak. A Malárdy kastélyban oly nagy volt a zavar és meglepetés első benyomása, hogy senki sem vette észre, hová tűnt el a pap és felfedezett fia? Gutai az éj sötétje alatt feltűnés nélkül jutott a kapu előtt álló szekeréig, arra elébb felültette fiát; azután maga is mellé ült; a fiú mindent engedett magával történni ellenmondás nélkül. A szekér a Dunapartra hajtatott, ott megállttá a lelkész s leszállt róla foglyával együtt; a kocsis már tudta, hogy hová forduljon onnan. *) Lásd „Pesti Napló“ 38. számát. Innen gyalog néhány száz lépésnyit haladva a Dunapart mentében a kis halásziakig jutott Thadé, fiát folyvást kézen fogva, — egy szót sem szólt hozzá odáig. A halászlak ajtaja nyitva volt, abba belépett a lelkész, foglyát bocsátva elől s azután bezárta az ajtót. Házigazda vagy gazdaaszony nem mutatta magát. A szobát nem világította más, csak a besütő hold. Thadé oda állítá fiát a holdvilágba, hogy láthassa, ő maga leült egy faragott székre a sötétben, amannak nem volt szükség az ő arczát látni. A finn még vőlegényi öltözete volt, az ezüsttel hímzett fehér bársony dolmány, a bogláros öv, Gutai Thádé kihúzott bő porköpenye alól egy kis összekötött csomagot, azt kibonta: egy fekete szőrzubony volt az, a tanonczok akkori egyenruhája, ezt letéve az asztalon, Victor .... nem .... Lőrincz elé. A gézengúz szótlanul leveté bársony dolmányát s felölte a fekete tógát, mely azután sarkig eltakarta, így, már most kezdődhetett a vallatás. Gutai Thádé egészen az elején kezdte azt, a hogy törvényszéki bírák szokták tenni. — Ki vagy? mi neved? Az ifjú csüggeteg hangon válaszolt rá : — Gutai Lőrinc. — Mi a mesterséged ? Erre a kérdezett nem tudott felelni. — Nos, mesterember, földmivelő, hivatalnok, tudós, vagy mezei pásztor vagy e ? Nem választhatott ezek közül? — Egyszerűen tolvaj vagy-e és semmi más? — Még roszabb, suttogó fejét lehajtva az ifjú. Az apa folytatá tovább, kezeit összetéve mellén. — Hány éves vagy ? — Tizenkilenc. — Csak tizennyolc. Az utolsó évet törüld ki életedből, mert abban nem éltél. Van-e valami vallásod ? Ne felelj rá. Ne felelj erre a kérdésre. Csald meg az emberiekben az embereket, de ne az isteniekben az Istent. Ezt nem velem fogod elvégezni. A kérdést mindig ott látandod a fejed fölött, felhőkben és csillagokban. — Más kérdésre felelj. — Vanak-e szüleid. Az ifjú alig bírta kimondani mély elfogadástól a választ : —• Igen is. A lelkész megcsóválta fejét s erőszakosan letört hangon válaszolt : — Nincsenek. Anyád meghalt és el van temetve ; apád pedig nem hivatja magát általad apának többé. Az ifjú szívszaggató hangon sikolta fel e szavakra, s arczát két kezébe rejté és elkezde igazán, fájdalmasan zokogni. Thaddeus pedig száraz, hideg hangon monda neki. — Végezzünk ; az idő halad! (Folytatjuk.) —-~*-M*13.bírá TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Könyvismertetés. A római jog elvei tekintettel a történelmi fejlődésre Scheuert Adolf erlangeni tanár után dr. Récsi Emil egyetemi jogtanár. Pesten 1857. 289 lap. Ára 2 pft. A római jogra vonatkozó tanulmányok fontosságát, most különösen két szempontból kívánjuk kiemelni; először, mert a római jognak, mint az összes jogtudomány alapja s forrásának tanulmányozása, nélkülözhetlen szükség minden turistának, ki a jogtan terén alapos ismereteket kíván szerezni magának; másodszor, mert a római jog a felsőbb iskolák s vizsgák tantárgyává is tűzetett ki. Az elsőt szükséges lenne jogász közönségünk előtt még tüzetesebben is fejtegetni, minthogy alig lehetett valahol széles Európában a római jog tanulmánya jobban elhanyagolva, mint épen hazánkban. Jogszaki íróink rendesen mellőzték ; törvénytudóink becsét el nem ismerék, és turistáink tömege kellő fogalommal sem bir tárgya s jelentősége körül. Ezeket azonban most mellőzni kelvén, csak a felczímzett érdekes mű bemutatására szorítkozom. E ma a legújabb német római jogirodalomnak, mely mint tudjuk, nemcsak kiváló, hanem elérhetetlen helyen áll az európai jogirodalom terén, egyik valódi gyöngyét képezi; miért köszönettel tartozunk Bécsi egyetemi tanár úrnak, hogy azt nemzeti irodalmunk kertjébe is átültető. Magában foglalja mindazt, mi a római jog tüzetes s rendszeres tanulmányozására előkészítésül szolgálhat. Megkezdi bevezetéssel, melyben a jog s jogviszonyok , jogintézmények, jogkeletkezés s változás fogalmai adatnak elő s a római jog kutforrásainak rövid átnézete közöltetik. Ezután jön az I. könyv, melyben az általános tanok adatnak elő, nevezetesen a magánjogok alanyairól, tárgyairól, továbbá a jogi cselekményekről, jogügyletekről, s időről s végre a jogvédelemről, vagyis perlekedési rendről. — A II. könyv a dologbeli jogokat tárgyalja, mint a vagyonjog első részét; második részét a dologházi jogokat a III. könyv tartalmazván. A családi jogról a IV., és az örökjogról az V. könyv értekezvén. Ez a munka felosztása s annak fő tartalma. Mindeniknél előadatik mindaz, mi alapismeretül szolgálhat, de egyszersmind mi a tárgy kellő ismeretére s felfoghatására is vezethet. Azért nemcsak azoknak szolgálhat szükséges kézikönyvül, kiknek a római jog tanulmányozása nélkülözhetlen , hanem igen hasznos leen a többi törvénytudóinknak is, hogy a jog körében alapos ismeretekkel bírhassanak, s különösen, hogy e czélra a római jog alapelveivel megismerkedjenek. Azért, mint minden tekintetben, igen nagybecsű munkát az illetők figyelmébe méltán ajánlhatjuk; főkép miután a nyelv is, melyen azt Récsi az irodalmunknak ajándékozá , igen tiszta s könnyen érthető. Egyszersmind szabad legyen reménylenünk, hogy Récsi úr, kinek e szakban alapos s terjedelmes előkészületei vannak, nem fog e műnél megállani, hanem irodalmunknak ez ágát igyekezni fog tovább is fejleszteni, minél nagyobb virágzásba hozni. w. w. Irodalmunk ügye. Egy idő óta több tekintélyes író a napi sajtó útján szóba hozta mindazon gyarlóságot és akadályt, melyek nemzeti irodalmunk emelkedését hátráltatják, vagy lehetlenné teszik. Könyvárusok, közönség és írók egyaránt kikapták a magokét, és pedig nem alap nélkül. Sajnáljuk a kiadók nehézkességét a vállalkozásokban, de ezek a gyér közönségre utalnak, mely a tudományos munkákat oly kevés figyelmére méltatja; sajnáljuk a közönség részvétlenségét, és fölületes ízlését, de ez megint íróinkat okozza, kik szerinte oly ritkán hoznak tudományos becsű munkákat, és még annyira el nem láthatják közönségünket, hogy a külföldi irodalmat nélkülözhetné; sajnáljuk végre, hogy íróink nagy része naptár, népszerű és ephemer munkák írására adja magát, itt meg azt nyerjük válaszul, hogy kiadóink másnemű munkára nem igen vállalkoznak, így tehát benne vagyunk a legszebb circulus vitiosusban. Mindaz, ami eddig hírlapilag vagy egyes körökben e tárgyról mondatott, legalább azt tanúsítja, hogy irodalmunkban a létező baj fölismertetett, és hogy az óhajtás általános, miszerint ezen kedvezőtlen, és előbb utóbb szellemi romlásunkra fajulható állapoton változás történjék. Ha itt megállapodnánk, a jobbrafordulás lehetőségétől még igen távol lennénk, mert a negativitás nem bír alkotó erővel, és legfeljebb csak előkészíthet bizonyos teendőkre. Szükség tehát, hogy meggyőződésünknek és óhajtásainknak határozott alakot adjunk, és hogy végre megvitassuk azon módokat, melyek által irodalmunk ügyét emelhetni véljük. Mi eddigi kiadóinkról jobb véleménynyel bírunk, mintsem feltehetnők, hogy egyedül a haszon bizonytalansága tartóztatja őket több jeles munka kiadásától vissza; azaz, mintha csak attól félnének, hogy aránylagosan nem eléggé jövedelmező fogna az illető munka lenni. Néhányakat kivéve, úgy hisszük, sokan vannak, kik csak azért nem mernek kiadói üzletekbe ereszkedni, mert saját vagyoni állapotukat mértéken alulinak tartják. Ez ellen nem lehet kifogást tenni. De itt a gondolatok természetes kifejlesztése alkalmával azon indítványra jutunk, hogy amit egyesek korlátolt anyagi képességük miatt véghez nem vihetnek, vagy bármi nézetektől vezéreltetve tenni nem akarnak, egyesült törekvéssel létesítsék. A kivitel módja többféle lehet, de hogy a dolog vitatás alá kerüljön és az eszmék az átalánosságokból részletes pontokra vitessenek, a magunk részéről igénytelenül azt merjük kimondani, hogy nemzeti irodalmunk legtöbb baján egy „magyar könyvkiadó egyesülete által volna segítve. Ezen egyesület részvények útján hisszük, létesíthető volna. Mi igen mérsékelt követeléseket teszünk a nemzethez. Ha ilyen egyesület csak 50.000 pfttal rendelkeznék, évenkint sok tudományos munka jelenhetnék meg, mely így kéziratban hever. Ha egy részvény ára 50 pftban állapítatnék meg, sok irodalombarát képes volna nemes ösztönének az irodalom támogatására eleget tenni, és miután bízvást reméljük, hogy nagyaink nemcsak egy részvény elvállalásával igyekeznének a közvárakozásnak megfelelni, a részvényesek száma alig haladná meg az 500at. Ne higgje senki, hogy a nyomtatványok, irodalmi és művészeti művek ily módoni kiadása még sehol elő nem fordult. A műárusi cég: Arnz et comp. Düsseldorfon szintén oly részvénytársulatot képvisel, mely egyedül csak artisticai műveket ad ki; a társulat alaptőkéje, ha jól értesültünk, meghaladja a 300.000 tallért. Szintúgy létezik az általunk is már egyszer fölemlített stuttgarti társulat, mely középkori történelmi iratokat nyomat. Az általunk indítványozott egyesület feladata volna, eredeti tudományos munkák kéziratait a szerzőktől megvenni , kinyomatni , és kiadni. Az egyesület továbbá csak oly munkákat adna ki, melyek vagy magyar nyelven irvák, vagy ha más nyelven keletkeztek, tartalmuknál fogva a magyarországi érdekeknek használnak. Az ilyen egyesület az ipartörvények értelmében szerzési társulatnak tekintendő, és mint ilyennek jogában áll saját készítményeit, t. i. a nyomtatványokat szintúgy saját üzletében eladni, vagy mások által eladatni. A magyar könyvkiadó egyesület tehát nem tarthatna nagyobb költségektől, semmint a tőke megbírja, sőt megmaradna a jövendőnek is valamicske. Az egyesület fizetné az írói díjt, a nyomtatási költségeket (melyeknél az előfizetési felszólítások, mutatványok stb. elő nem fordulnak) a vidéki könyvárusoknak az üzleti percenteket, és igen keveset egy Pesten fogadandó szállásért, és egy kis személyzetért. Ha ily egyesület hazánk fővárosában életbe lép, bizonyosak vagyunk, hogy esztendőnként 4—5 terjedelmesebb tudományos magyar munka jelenhetnék meg. Azon tudat, hogy valami értékes, sok búvárkodás és készültséggel létesült kézirat nem leend kárhoztatva, hogy esztendőkig vagy tán örökre heverjen, buzdítólag fog az írókra hatni és tán hamarább elnémíthatjuk azon fájdalom alapos szemrehányást, hogy a magyarok oly tárgyakban is, melyek sajátszerüleg hazájukat és nemzetüket illetik, ritkán értekeztek tudományosan, az egyetemes, minden nemzetet egyaránt illető tudományt pedig semmiképen elő nem mozdították. A részvényesektől épen nem kívánunk áldozatot. Ők azon előnyben részesítetnének az alapszabályok értelmében, hogy minden az egyesület által kiadandó munkát negyed, vagy fele áron kapnák, vagy ha a tőke állapotja idővel megengedné, ugyan e munkát ingyen is megkaphatnák. Ötven forint után ily előny nem megvetendő kamat, eltekintve attól, hogy pénzbeli hozzájárulásunk által egy elláthatlan következményű intézet életbeléptetését segítettük elő. Nem véljük , hogy mivel több könyvárusaink ily intézet keletkeztét irigy szemmel néznék. Ők, már hivatásuknál fogva kénytelenek óhajtani, hogy élénk irodalmi mozgalom legyen, jelesen, hogy oly közönség is támadjon és állandósíttassék, mely nem időtöltésből veszi kezébe a könyvet, hanem mert belső szükség vezérli őt rá, és mely szellemi látkörének tágítását még a napi foglalatosságok elvégzésére is nélkülözhetlennek tartja. Különben az intézet úgy is csak oly kincsek után nyúlna, melyeket eddig a kiadó könyvárusok fölvenni méltónak nem tartottak. Legnagyobb reménynyel azonban tehetőséjeink felé nézünk, kik az újabb időben annyi jelét adták annak, hogy nemzeti irodalmunk ügyét szivükön viselik ; — végre azon jó hangzatu nevek tulajdonosai felé, melyekkel sűrűen találkozunk hirlapjaink hasábjain, mindannyiszor összekötve egy nemes tettel. Ha mások bizonyosabban czélra vezető módot tudnak, ám tessék közleni. Az eszmecsere mindig üdvös, csak a hallgatás annyi mint önfelhagyás, és ily esetben pedig az Isten sem segít. PESTY FRIGYES. Tájékozásul. Pest, febr. 20. A franczia kabinet legközelebb úgy igyekszik a dunafejedelemségi kérdésnek az ő felfogására nézve kedvező fordulatot adni, hogy az egész illyr háromszögben fölizgatja a különféle rája törzseket. A tuileriai kormány különösen a déli szlávokra, ezek közt pedig ismét kiválólag a montenegróiakra látszik számolni. Ezért is azzal hitegetik Danio vladikát, hogy franczia segítséggel még mindig megvan a tehetség a Czernagora önállásának elismerését kieszközölni. Hogy a franczia kormány csakugyan mélyebben összeereszkedett a vladikával, tanúsítják azon adatok is, melyeket a zágrábi újságnak egyik cattarói, febr. 6-dikán kelt levelében ál- Javai vadászkalandok. (Gerstackertől.) Szarvasorru-vadászat. A jávai ember természeténél fogva jószivü és vendégszerető , hol az az európaitól nem fél, vagy alapos oka nincs ott gyűlölni, mindenütt barátságos elő-