Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)
1857-05-30 / 2211. szám
123-2211. 8-dik évf folyam. Szerkesztő szállása : Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Sérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kia dó - h i v a tal, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Szombat, máj. 30. Előfizetési feltételek , Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre....................6 frt p. p. rrí , / I j.* 6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Rémraetmények: Csrlyegdíj külön IQpkr.Magán Tha 6 hasábos petit 3mr5pkr Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre....................8 frt p. p PEST, május 30. , cs. kir. Fölségeik legmagasabb viszályokban Debreczenből Szolnokon keresztül tegnap délelőtti 11 órakor legjobb egészségben a budai várpalotába szerencsésen megérkeztek. A protestáns egyházi gyűléseken kettős elnöklet-e, vagy egy ? és ha egy elnök: egyházi-e vagy világi? III. Kérnem kell a t. olvasót, szíveskedjék emlékezetébe visszaidézni a protestantismus elvéből folyó s fölebb nyilvánítottama nézetemet, mikép én azon intézkedést, hogy p. egyik elem ültettessék be , minden egyházi gyűlés s törvényszéken az elnöki székbe, — aztán választassanak mellé mindenik elemből, habár egyenlő számmal, tanácsbirák ,az elnöki székből jogtalanul kiszorított elemre nézve kielégítőnek s megnyugtatónak nem tarthatom s nem tartom. Mert azt, hogy egyik elem a prot. egyházkormányzatbai befolyást illetőleg, a másik elem felett előnyösb joggal bírna, — az elnöki szék, egyik elem részérel biztosítása pedig egyenesen ezt feltételezné, — soha el nem ismerem s el nem fogadom. Épen ezért az elnöki széket mindenik elem részére törvény által biztosíttatni óhajtom s sürgetem. Mikép illesztessék tehát az általam alaposnak ismert okoknál fogva fölebb sürgetett egyes elnöklet az egyházi kormányzat gépezetébe úgy, hogy viszálkodást ne csak elő ne idézzen, de inkább mind az egyházi, mind a világi elemre megnyugtatólag hasson s az egyenlőséget s egyenjogúságot mindenik elemre nézve biztosítsa ? A protestáns egyházkormányzatban előfordulható ügyek két főosztályba sorozhatók u. m. peresek és egyházkormányzatiak. Peres ügyek p. az egyházközségek s hivatalnokaik közt keletkezett bajok, ha esperesi vizsgálat alkalmával ki nem egyenlítethettek; az egyházi hivatalnokok fizetéseinek megtagadása, csonkitni akarása, az egyház jogai s vagyonainak megtámadása, eltulajdonítása s a válóperek,— szóval azok, melyekben bírói eljárás szükséges; s ezekben ítél az egyházvidéki , kerületi, conventi tanács, mint egyházi törvényszék. Egyházkormányzati ügyek p. új egyházi hivatalnokok választásának megerősítése, az egyház jövedelmének mikénti kezelése; számadások felülvizsgálása; esperesi vizsgálatról jelentés, minden iskolai ügy, — szóval mindazon ügy, hol bírói eljárás nem szükségeltetik; — ezekben határoz az egyházvidéki,kerületi,conventi képviselő közgyűlés. Az egyházvidéki tanácsot vagy törvényszéket — ha úgy tetszik consistoriumot — alkotják az esperes, segédgondnok s egyenlő számmal választott egyházi s világi tanácsosok, — assessorok. — Az egyházkerületit, a superintendens, főgondnok, kebelbeni esperesek, segédgondnokok , vagy ezeknek közgyűléseken választott helyetteseik. A conventet vagy az egyházkerületek egyetemes értekezletét az egyházkerületek superintendensei, főgondnokai s az egyházkerületek népesség arányában zsinat által meghaározott számban, az egyházkerületi közgyűléseken, egyenlő számmal választott egyházi s világi követei, képviselői alkotván, ezek, igy maga a convent fogja saját tagjai közül, e legfelsőbb fokozatú birói osztályt, vagy conventi törvényszéket alakítni. A conventnek ezen törvényszéki osztálya, a convent többi tagjával együtt alkotják a conventi képviseleti közgyűlést. Ezek nyomán az egyházkormányzatban előfordul- ható ügyek említett két osztálya szerint, — az egyes egyházközségek bírói eljárást nem gyakorolhatván, az egyházi hatóság fensőbb fokozatain, p. egyházvidékeken, kerületeken s conventen, mindenütt kétféle hatóság lenne alakítandó u. m. egyházi törvényszékek, s egyházi képviseleti közgyűlések, s szerintem mindenik hatóság külön egy elnökkel. És itt tűnik fel a kérdés gordiusi csomója : melyik hatóságnak legyen egyházi, s melyiknek világi elnöke. Ha emlékezetem nem csal Török P. igen tisztelt barátom, m. évben a pesti egyházkerületi közgyűlésen oda nyilatkozott, miképp, nem bánja ha lelkész nem lesz is elnök, — csak az ki ne mondassák, hogy elnökül nem is választható. Bár mi nagy tisztelője vagyok is a magyarhoni prot. egyház belélete fejlesztése körül magának eddig is igen sok és maradandó érdemet szerzett T. P. barátunknak s elveinek , ezen nézetében soha nem osztozom s nem osztozhatom. Én még szavam fölemelhetem, egyik vagy másik egyházi hatóság elnöki székébe, minden esetesetre egyházi elnököt sürgetek, óhajtok és akarok. És amidőn ezen szilárd meggyőződésemet nyilvánítom, azt is kijelentem, mikép én a felett, hogy a törvényszékeken, vagy közgyűléseken legyen-e egyházi elnöki élet s halál harczot — vívni nem fogok. Azonban komoly gondolkozás után azon nézetben állapodtam meg-s míg jobbra nem taníttatom, abban is maradok,hogy mindhárom fokozatán az egyházi hatóságnak, a törvényszékeken világi , a képviseleti közgyűléseken egyházi egyén ültettessék az elnöki székbe,akik is akadályozás esetében egymást kölcsönösen helyettesíthetik ; vagy ha úgy tetszik mindenik elnök mellé, ugyanazon hatóság, s ugyanazon elemből 3 vagy 4 évre helyettes elnököt választ. A midőn azonban az egyes elnökletet óhajtom, s javaslom mindenütt megállapittatni : távolról sem czélom hogy az esperes vagy superintendens az egyházi törvényszékből , a főgondnok, s segédgondnok az egyh. képviseleti közgyűlésből kizárassanak; csak elnökül nem akarom, mindig hatósági ülésen, vagy gyűlésben mindeniket; ellenben a törvényszékeken, az esperest, s superintendenst, mint első egyházi tanácsost; a fögondnokot, s segédgondnokot pedig a képviseleti közgyűlésen, szintén első világi tanácsosi minőségben, szék, s szavazattal biró tagokat kívánom s sürgetem. — Ezért mondom csak imint, hogy a két elnök akadályozás esetében egymást kölcsönösen helyettesíthetik. Mintha hallanám az ellenvetést, melyet egy véletleni találkozáskor N. N. lelkésztárs úr e tárgyban ellenem gördített, jelesen : —Ő, ki ez oldalon aligha egyedül áll, — abban, hogy egyházi hivatalnok felett oly testület ítéljen, melynek elnöke nem esperes, vagy superintendens, soha bele nem egyezik. Nem állítom hogy e makcai nyilatkozat, semmi alapos okkal nem támogatható , és azért nyilvánítom felebb, mikép a felett, hol? melyik elnök, elnököljön? sohá vitázni nem fogok. De ha elfogulatlanul akarunk vizsgálódni, aligha fontos vedveket nem találunk arra, hogy az egyh. hivatalnokok felett ítélő törvényszékek elnökei világiak legyenek inkább mint egyháziak. Mert ha bár el kell is ismernünk azon keserű igazságot, hogy a prot. világiak alsóbb rétegeiben, nem hiányzanak, kik mihelyt egy kis befolyást eszközölhettek maguknak a közügyek vezetésébe, dicsőségekül tartják, ha felsőbbségüket az egyházi hivatalnokokkal, a lelkészekkel éreztethetik , örömmel tapasztalhatni, hogy a felsőbb rétegekben, a miveit s világiaknál—kikből kell pedig választaniak az egyh. törvényszékek világi elnökei s tanácsosainak. — ily botrányos dicsőség utáni sóvárgás ma már szinte ismeretlen. Igen kicsiny ember ma az a társas életben, ki nagyságát épen csak az egyh. hivatalnokok feletti pajzánkodás s méltatlankodásban képes kitüntetni. A miveit prot. világiak igenis tudják, mikép, bárha a prot. lelkészség, nem maga a prot. egyház, de az azokon elkövetett méltatlankodás által, a prot. egyház testületén is Uttetnék szenyfolt ; és mivel annak tisztaságát megőrizni hivatásokul ismerik, sokkal inkább védői, mint letiprói s elfogult üldözői ők ma az egyh. hivatalnokoknak. Ha példák idézése szükségeltetnék, aligha nem lehetne sok esetet fölhozni, hol a világiak még hatályos!) védői voltak az egyházi hivatalnokoknak, mint az egyháziak. És e hatályos közreműködés, tán a dolog, inkább az emberek természetében is fekszik. Mert míg az esperes, s superintended vedveire, az egyh. hivatalnokok ellen nyugtalankodók könynyen ezt mondhatják :farkas nem eszi meg fiját, addig egy tekintélyes világi elnöknek, a törvény szavaival támogatott nyilatkozata, ítélet kihirdetése, legtöbbször kiábrándítja a békétlenkedőket, s az eltiporni czélzott ártatlan ügyet győzelemre segélli. Legyünk tehát a világiak iránt őszinte bizalommal ; ők az egyház s hivatalnokainak jóakaratu őrei ! Ne nézzük őket úgy, mint ellentábort ; ne ingereljük gyanusitgatásokkal — és bennök, mint egyébütt, úgy az elnöki székekben is, védőinkre találunk, — mert hogy a bűnt, bárkiben is pártolják, ezt tőlük észszerűleg nem követelhetni. HAJNAL ÁBEL: (Vége köv.) EGY TÜNDÉR SZERELME. EPISOD ,,A padisah és négy dervishe czimü PERSA REGÉNYBŐL. Chodzko Sándor, a jeles orientalista, kinek „Specimens of the popular poetry of Persia“ czimü persa népdal gyűjteménye mindeddig páratlan a maga nemében, egy persa regénynyel gazdagitá az európai irodalmat. E regény czíme „A padisah és négy dervish,“ melyből az „Egy tündér szerelme“ episodot — mint a keleti költészetnek conceptio, alakítás, színezés és kivitel tekintetében egyik legsajátságosb tükördarabját — nyelvünkre fordítani irodalmi érdekűnek találjuk. Irodalmunkban az ily élmények úgyis ritkaságok. A magyar irodalomban a persa költészet virágos kertjéből még igen kevés van átültetve. Tudtunkkal csak Fábián Gábor fordított Hafiz dalaiból. Chodzko, mielőtt az episodra térnénk — néhány érdekes vonással jellemzi a dervisheket, a regény elbeszélő személyeit. A dervishek keleten — mondja — muszulmán szerzetesek, kik vallási vagy erkölcsi czélból mondanak le a világ hiúságairól. Törökországnak meg vannak ordítozó és tánczoló dervishei, kiknek könyörgése az égi testeknek a nap körül forgását ábrázoló tánczból áll. A napot ezen tánczkörben a szerzetesek seikje — főnöke képviseli. Vannak dervishek Maroccoban, Tripoliban, Egyptomban, Bokharaban, Khivában s Indiának muszulmán részeiben. Hazájuk azonban Persia. Itt mindenütt találhatni őket: mecsetekben, magán házaknál, a teheráni palotában s a homok pusztákon. A legcsekélyebb faluban is van tekieh — nyugda az utazó dervishek számára. A dervishek ugyanis sokat utaznak — és pedig gyalog. Az ily pusztai állásszerü tekiehkben árnyék, viz, s néhány földre terített gyékény vár reájuk. A dervishnek egyébiránt, nincs is egyébre szüksége. Minden ajtó, melyen kopogtat, megnyílik előtte, s a család örömest osztja meg ebédjét vele. A dervish a vendégszeretetet ám mégis hálálja. Az ájtatosokkal könyörög, a betegeknek ereklyéket oszt, a kiváncsiaknak regél, újságokat mond hosszú útjából. A szerzet a muszulmán társadalom minden osztályából kapja újonczait. Az el nem ismert érdem, életuntság, nyerészkedési bukás, szerencsétlen szerelem, kegyvesztés folyvást űzik az embereket a lemondó dervishek körébe. A dervisheket, nagyon népszerűvé teszi keleten kegyeskedésök. Ők csak azért gyűjtik az alamizsnát, hogy azt a szegényeknek adják. Főfogadványuk : a szigorú szegénység. Törvénykönyvüknek,, A szegények emlékiratának — teskiretu fukerá — egyik főelve , hogy a dervishek semmit sem bírhatnak hivatások szentségének megtörése nélkül. „Ha pénzed van — parancsolja a könyv — takarodjál, s add azoknak, kiknek nincs. Ha nem találsz szegényeket, szórd el pénzedet, s ezt az éj beállta előtt tedd, mert különben azon éjen könyörgésed álnokság s álmod bűn lenne.“ A derviseknek ezen kalandos élete gazdag tárgy a persa költők képzelődő lelke előtt, s azt ezer alakban szokták költeményeik és regényeik vázául alkotni. „A padisah és négy dervish“ czímű regény nem egyéb, mint több dervish önéletirata , mit a persa nép ajkáról gyűjtöttek össze. Ezért nem említtetik a szerző neve. Ezen különböző elbeszélések összegyűjtője — az egészet egyöntetűvé akarván tenni, — az elbeszélő személyeket egy főszemély körül öszpontosítja, s ez Azadé Bekht király, ki megkérdezi a dervisheket birodalma jövendő sorsáról. A dervishek ünnepélyes kihallgatáson vannak épen, egyik a másik után elbeszéli utazását, a tapasztaltakat, s felel a hozzá intézett kérdésekre. A dervishek egyike, ki a „Tündér szerelmének“ elbeszélője annak egyszersmind, egyik hőse, irigy regél a király előtt : ------Fölség! méltóztassék, Fölséged, meghallgatni irányt vetett életem történetét. Én uralkodó herczeg vagyok a termékeny Fars tartományból, a persa öböl mellett. Gyermekségemtől fogva kevés hajlammal viseltetvén a háboru és hódítás iránt, azon eszme ébredt bennem, hogy boldoggá tegyem alattvalóimat, azon gazdagságok által, melyek őseim kincstárában össze voltak halmozva. Egyetlen jutalom mire vágytam, az volt, hogy méltán mondhassanak századom egyik legnemesb lelkű emberének. Minden reggel trónra ülve, aranyat osztottam ki a szűkölködök között. Senki sem távozott üres kézzel. Miután néhány évig ily hasznos és dicsőséges életet folytattam, azt hivom, hogy elérkezett az általános boldogság órája, s ekkor egy dervish jő hozzám, ki arról értesít, hogy van Bassorában egy fiatal hölgy, ki engem fölülmúl a bőkezűségben. Kiváncsi lévén a dologról meggyőződni, államaim kormányzatát nagyveziremre bíztam, s magam dervishnek átöltözve, a helyszínére indulék. Valóban a vendégszeretet, melyben részesitenek , fölülmúlta minden hiedelmemet. Alig léptem Bassorába, elénk jöttek, s a melika *) — uralkodó herczegné udvarának fődiszmestere a *) Az arab málkuna , királynő, város egyik kastélyába vezetett. Itt páratlan fényűzéssel láttak el, s minden vacsora után nekem ajándékozák az általam használt ezüst és arany edényeket. URHÁZY GYÖRGY. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Lugossy és Nun falvy. Közbeszólás BRASSAITÓL. I. (Előzmények) Folytatás. Mintha hallanám azt az ellenvetést: „hiszen van nem egy és jeles példa reá, hogy nemzetek saját tulajdon nyelvökben etymologizálnak.“ — Vannak ám, de vizsgáljuk történelmileg a dolgot és kitünendik, hogy ez mindig akkor történt, midőn az illető nyelv saját birtokosaira vagy legközelebbi vérörököseire nézve is mintegy idegen,megtanulandó tárgygyá vált. így volt ez a zsidóknál, hol a gyöközés akkor kezdődött, midőn a rabbi már nem szivta anyja fejével a szentirás nyelvét, így a hinduknál, hol a szanszkrit tanulása a felsőbb várnák (kasztok) kiváltsága vala, hol a védák nyelve épen úgy, vagy tán inkább különbözik az eposzi kor nyelvétől, mint Homerusé a Thucydidesétől, s ahol végre a drámakorban, nem csak az alárendelt személyek, de a nők (habár brahmanok vagy királyok leányai) sem beszélik a szanszkriot, hanem a prakrtot, melynek szóalakjai meszebb távoznak amattól, mint a mai olasz a hajdani rómaitól 8). — A görög irodalom arany, 8) Mutatványul adunk csak egy sort magyaros helyesírással : Somogy érdekében. II. Ismét érdekedben legyen mondva a szó Somogy. Tudom én, hogy minden gazdagságod, kincseid s boldog jövőt biztositó életerőd mellett is sok sebed van neked, melyek gyógyításra várnak s a hivatott orvosok, kiknek feladata ép, egészséges vért teremteni lüktető ereidbe, — vagy félreismerik betegségedet s rész után gyógyítanak, vagy a legtudósabb orvosra bíznak, mely minden sebet biztosan gyógyít, az — időre!! Mindkét eset lehangoló, nemcsak a betegre, hanem a résztvevő népezrekre nézve is. Nem hivatásunk, s nincs erőnk ugyan orvosodul tolni fel magunkat; de kik mindennap látjuk sajgóbajodat s ereidben a vérkerengést figyelve kisérjük,— tán szólhatunk bajaidról majd, kiknek a szép hivatás és hatáskör jutott gyógyítani sebeidet, — megrendelik számodra is az irt! Első s legnagyobbik bajod, hogy nincsenek szilárd, biztos közlekedési vonalaid , melyek piaczot adnának , kelendőséget szereznének termékeid, áruczikkeidnek. Van szép aczélos búzád; rozs-, kukoricza-, zab-, hajdina-termékekben keresni kell párodat; vannak láng boraid, s mit használ ennyi kincs, ha a kereskedőosztály félve tekint be a birtokososztályhoz — némi kis lendülete lévén bár a termékeknek — a szállításra gondolva ? ! Hol van a czél elérve, mikép a lehullott verejtékek illő bért nyerjenek, ha a termékek a magtárak és pinczékben hevernek ? ? Ez a legmélyebb seb rajtad, melyet gyógyítani s mielőbb gyógyítani kell. Egész megyének alig van egy pár jó postautja ; ennek is egyike a megye éjszakkeleti részén vonul el (Balatonmelléki) s ez mondhatom , meglelős karban van, mely Lellénél elhagyva a Balatont, alátart Marczali- és Kanizsának. Ez a vonal legjobb útja azaz atere Somogynak; de kérdem már most, ha Kaposvárt e megye szivének vesszük, hogy küldi ez a vért ennyire, midőn közben minden ér meg van szakadva, vagy legalább elgyengülve ? ?!.. Hát a test egyéb ép, egészséges része ? . . A másik vonal Kaposból tart Szigetvárnak s mivel a gabnaforgalomra nézve ez nincs valami óriásilag megterhelve; úgy a Kaposvár-gödri vonal, mely valóban satyrája a postautaknak, — ezekről kevés mondani valóm, bár az orvoslási baj itt is figyelembe veendő. Mivel Somogy termékeivel Veszprém, Kanizsa s Keszthely felé gravitál, — e piaczok felé eső útvonalak tartandók különösen jó karban. Még pedig a postautakban : a kaposvár marczali, a marczali-vidi (Kanizsának) a marczali-kéthelyi (Keszthelynek) a siófok-szemesi-györöki stb. vonal. Hogy a főutakra minél könnyebben történjék a közlekedés, a következő kisebb , de azért mindig élénk vonalak lennének czélszerűen rendezendők még pedig — mennyire lehetséges — szilárd alapon: a kapos-, mernyei-, tárd-, túr-, látrányi-ut a balatoni postautra; a mernye-, Somogyvári-út a marczali postautra; az igal-, andocs-, tab-, ságvári-ut szintén a bala-toni postautra, mely tart Fejérvár -és Veszprémnek. S minthogy a szántódi rév a gabnaszállitásban különösen élénk szokott lenni Veszprémre nézve : az andocs-, p. kapoly-, kereki-, köröshegyi-ut a szántódi töltésre. Báté-, Gaszár- és vidékéről Kaposnak s Igainak. Van még egy vonal, melyet a balatonmelléki fuvarososztály rövidségéért szokott használni, különösen téli fagyok alkalmával Kanizsa és Keszthelyre; ez a fonyód - keresztúri vonal épen a Balatonparton. E vonalon van egy nevezetesség. — Egész Somogyban itt vannak a legroszabb fahidak, továbbá Mocsolád-Mernye között (ez utóbbiak hihetőleg már javítvák), melyeken ha az utas áthaladt, előbb végrendeletet tett, mert nem volt biztos, hogy többé látja-e családját, vagy sem ? Ezen főbb postautak, s mellék-, de azért élénk vonalok jó karba állíttatván, igy a n.atádi-sörnyeikorpádi vonalok — hitelt felülmúló lendületet nyernének termékeink s feneketlen sár vagy fagyos, göröngyös utakon nem lennénk arra kárhoztatva, hogy mig teherrel az országutig kieviczkélünk, úgyszólván a vészből — kikötünk, egy vagy két kocsitengelyünkbe is belekerül, nem is említve a roppant állatkínzást. Mit értünk még el a jó utakkal ? Amit tán nem is gondoltunk, segítettük, pedig nagyban segítettük a „Kisfaludy“ gőzöst, melyhez ha a jó utak megnyílnak, élénkülvén a balatonparti forgalom, a gőzös jövője is biztosítva lesz, s ön munkaerejével teremt magának s biztosit életet, midőn eddig a hazafias nemes részvét és ajándékozások gyámsága alatt élt. A „Kisfaludy“ pedig már csak kölcsönös szeretetből is, úgy önfentartási ösztönből Boglár, Fonyód és Szántódnál szállít majd termőkövet nagy mennyiségben a somogyi partokra, jóvá tevén a múlt hibáit. De nyerünk még többet is szilárd utak által. Somogynak — s ez második fő baja, — nincsen elég malmot hajtó patakja; a patakok nagyobb része száraz nyarakban kiapad, télen befagy, s a vizes malmok lesznek száraz malmokká ! Somogy e tekintetben is ébredni kezd. Tabán gőzmalom állíttatott, mely hogy mennyire felel meg a várakozásnak, s rövid időn róla bővebben nyilatkozunk ? De van közel a szomszédban is egy gőzmalom, Sz. Mártonban, mely roppant erővel dolgozik; ha az utak kívánt módon kezeltetnek, az őrlés könnyű lesz a gőzmalmokban, midőn aost késő őszszel és tavasszal — midőn a nép évi szükségére valót szokta leginkább beőröltetni — feneketlen sár.