Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)

1857-07-10 / 2243. szám

fanemek szene képviselve van. Az erdészet érdekes tárgyainak gazdag kiállítását találtuk ismét fel ő cs. k. Fensége Főherczeg Albrecht osztályában, mely­ben elöljáróban is az akácz- és platánfa különféle átmérőjü szelvényei tűnnek fel. Ezen szelvénygyüjte­­mény kimutatja világosan, hogy a platánfa leginkáb asztalos-, az akáczfa pedig főleg bognár készítmé­nyekre alkalmas. Volt is alkalmunk ennek példáját azonnal szemlélni egy töltögető ekében és szekérben, melynek valamennyi egyes részei akáczfából készül­tek. 25 igen jeles szőlőkarót is láttunk ugyancsak akáczfából. — Bajos volna ezen gazdag kiállítás va­lamennyi egyes tárgyait szóba hozni, s azért fel sem említjük azon számos és különböző faszelvényeket, melyek úgy is hazai anyaföldünk termő­képességét képviselik inkább, mintsem az erdész érdemét ; de el nem mulaszthatjuk, a mesterségesen vásárra kiké­szített gubacs szépségét, melylyel ezen áru a béllyei erdészet kezeiből a kereskedés terére kikerül, és a kereskedő világban annak becsét oly elismertté teszi, s árát oly magassá, emeli. Széles alkalmunk volt Fő­herczeg Albrecht Ő Fensége kiállításában eddig a szakértőleg űzött erdészet fényoldalaival megismer­kedni, a­mennyire azok az erdészet tudományos ké­szültségéből kikerülnek , s azért talán helyen leend, ugyanezen nagy fontosságú gyakorlati tudomány ár­nyéklataival is, azaz azon természetes ellenségekkel megismerkednünk, melyekkel az erdésznek folyto­nosan küzdenie kell, s sikeresen csak akkor képes küzdenie, ha szakképessége és szorgalma határt nem ismer. Láttunk t. i. különféle tölgy és egyéb fanemü csemetéket, melyeken a jégverés rongálásai nemcsak két év múlva még meglátszottak, hanem egyenesen ezen időszak után általa tönkre is jutottak. Láttuk tovább egy üvegbe gyűjtve a lombos erdők egyik rovar­ellenségének, az egyenetlen gyaponcznak to­jásait. Phalaena bombix, vagy Secaria dispar ; der Grossknopf) , és e mellett hitelesen kimutatva találtuk , hogy ezen veszedelmes tojásokból a múlt télen a bélyei erdőkben 5532 irczét szedtek. Többszöri olvasások azt mutatták ki, hogy egy ircze 170 ezer ilyen tojást foglal magában , miből kitűnik, hogy a fenn megnevezett erdészet érdeme után, ezen rovar 937 millió tojása egy tél alatt megsemmi­­sittetett. — Érdekes leend talán azt is szóba hoz­nunk e helyen, hogy ezen tavasszal ugyancsak a béllyei erdészet részéről 226 mérő cserebogár szede­tett össze, mi ismét körül­belől 3 millióra rúg, mely megszedés által nemcsak az uradalom érdekében te­temes hasznot tettek, hanem a körüljévő széles vi­déket is ezen kitüntetett szorgalmuk által annak te­temes hasznaiban részesítették. Kívánatos volna, hogy a hatóságok részéről ezen kártevő rovarok pusztítása országszerte kötelezőleg kieszközöltetnék. Az erdészet kiállított ellenségei közt végre a vizi­­patkányt is észrevettük, mely nem sok a gyengébb csemeték, hanem még szinte a 12 éves fák töveit is megrágván, egész ültetvényeket tönkre szokott tenni. Az erdészeti sorozat nagyobbszerű kiállításai közt fordul elő 4-szer ismét báró Sina Simon úr szépen sikerült kiállítása, melyben ugyan tren­­csini, teplicskai, baáni és gödöllői jószágainak je­les erdészeti műiparát számos és válogatott példák­ban képviselve láttuk. Nehéz volna az érdekes tárgyak sokaságánál fogva azok egyes részleteibe bocsátkozni, de hibásnak tartanók eljárásunkat, ha az utánzásra méltó példa hatásán elhallgatásunk által csorbát ej­tenénk , azért néhány nevezetesebb tárgyak szóba ho­zását kötelességünknek ismerjük. Előtűnik ezek közt egy erdészeti famagvak gyűjteménye; több igen je­les fametszvények különféle fanemekből. Fából ké­szült több rendbeli gazdászati eszközök, mint jeles készítményű talicskák, kaszanyelek, villák, lapátok, mogyorófakosarak stb. A legnagyobb figyelmet azon­ban a kitűnő minőségű vasúti tölgygerendák érdem­lették ki, továbbá a szép gubacs, kátrány stb. Mint a fának alkalmas pótszere, jelesnek találtatott b. Sina János turfa-tözege. Elvégre kellemesen meglepetve érzé magát a bíráló bizottmány, pozsonyi tanár , a k­or saját módosítása szerint impregnált fane­mei által, annál is inkább, mivel jól esett, s tanár urnak méltó dicséretére válik , hogy benne Dr Bou­­gerie, még ujdon találmánya Magyarországon már oly szerencsés és jeles utánzóra talált. Az erdészeti jury ezzel bevégezvén működését, tartozó kötelessé­gének ismeri el, miszerint kijelentse, hogy szaka a­­ rögtönzés nehézségei daczára is , az újból életbe­­ lépő Gazda Egyesület ezen első kiállításán fontossá-­­­gához illőleg és díszesen volt képviselve; ha pedig­­ 14-kén azon szobába ismételve bemenvén , tapasztal­­­­ta, hogy valahányszor ő oda belépett. T. Miklós mind­annyiszor egy vagy más ürügy alatt, nyomban utána­­ jött, s mindaddig, mig Petyko Julis a szobában ma­radt, szintén ott időzött. — Ezen körülmények által Petyko Julis az azon szobába szállva volt vendégnek eltűnése iránt gyanakodni kezdvén , ebbeli gyanúját Inczédy András és Tóth Susannával is közlötte s ezeket titkon az említett szobába be is vezette, hol mindketten, valamint az esetleg odajött Orosz Lidia is a felérintett vérfoltokat látták, Inczédy András pedig a kérdéses ládát felemelni próbálta, de azt ek­kor oly súlyosnak találta, hogy felemelni nem bírta. Ugyanazon napon, azaz dec. 14-én este. F. Tamás és Cz. János egybehangzó beismerésük szerint a kér­déses vendégfogadónak említett szobájából egy hulla távolittatott el, melynek elvitelére a nevezett két vádlottat T. Miklós kérte föl; mint F. Tamás körül­ményesen előadja, ezen hulla T. Miklós által az em­lített ládából vétetett ki, s F. Tamásnak adatott ál­tal, ki azt vállán a bejárás alatt álló kocsihoz vitte, s T.-től több rendbeli ruhaneműket is általvett, azo­kat a hullához a kocsira tette, s ekkor a kérdéses hullát, valamint a ruhákat is, F. Tamás által Csery Sándortól kölcsönvett kocsin a jászerdei szőlőhöz ki­vitték s ott az árokba tették. Azonban T. Miklós, kihez Cz. János azon zsákot, melyben a ruhanemüek voltak, visszavitte még ezen este a hullának és ruháknak hová szállításáról értesülvén, a helylyel meg nem elégedett, és azt kívánta, hogy azok nagyobb biztos­ság miatt távolabbra vitessenek, s igy T. Miklós un­szolására történt, hogy másnap az az: dec. 15-én este, a hulla C. János által, Kiss Ferencztől kölcsön vett kocsin a czeglédi temető mellé szállíttatott, és ott a ruhákkal együtt letétetett. — Az, hogy az 1855. évi dec. 14-kén esett pénteki nap estéjén a n.-körösi fo­gadóból egy kocsin valami tárgy T. Miklós és két társai által, kik közöl az egyiket Petyko Julis Cz. Jánosnak, a másodikat pedig Inczédy András F. Ta­másnak felismerte, kicsempésztetett, a most neve­zett tanúk vallomásai által is igazoltatik, de támo­­gattatik még azon körülmény által is, hogy Inczédy András, ki decemb. 14-kén reggel az akkorra zárva volt ládát felemelni nem bírta; másnap ugyanazon, de ekkor már nyitva volt ládát könnyen felemelhette. Steiner Zsigmond Landsberger rokonai által felké­retve, annak titokteljes eltűnése iránt 1855. évi dec. 24-én a n.-körösi cs.k. szolgabirói hivatalnál jelentést tett, melynek következtében nyomozások eszközöl­tetvén, ezek folytán T. Miklós, Cz. János és F. Tamás letartóztattattak; kik közöl az utóbbi beismerte , hogy T. Miklós öt, 1855. évi december 14-én délelőtt egy az ő fogadójában állítólag önmagát felakasztott zsidó hullájának titokban eltávolítására felkérvén, ő, bár azon zsidónak T. és Cz. által rablási szándékból tett meggyilkoltatását, ha bizonyosan még nem tudta is, de mindenesetre sejdítette, e czélra segédkezeket nyújtani ígérkezett, s e végre Csery Sándor kocsiját és lovait kölcsön kérvén, azokkal a fenn kitett napon este a fogadóba ment, a hol már Cz. Jánost ott talál­ta, s hol a hullát, valamint egy zsákban volt több ruhaneműeket, úgy szintén egy órát is — ez utóbbit szintén eldobás végett — T. Miklóstól a fenn irt he­lyen és módon általvette, mire azután ő, és az átvé­tel alatt a kocsin maradott Cz. János mindezeket a fogadóból elvitték, s a hullát, valamint a ruhákat, a jász-erdei szöllök melletti árokba letették.­­ Beis­merte továbbá , hogy T. Miklós, ki a felfedeztetéstől félt, a hullának az érintett, köteleső helyre tett kitéte­lével meg nem elégedvén, társait fenyegetésekkel is an­nak távolabb leendő szállítására unszolta, minek követ­keztében Cz. János Kiss Ferencz kocsiját és lovait köl­csön kérvén, azokkal másnap azaz december 15-kén este azon helyre, a hol előbbi napon a hullát és a ruhákat letették, kimenvén, azokat ismét felrakták és a czeglédi temető mellé kivivén, ott letették ; a­hogy végre ő, (F. Tamás) ezen közremunkálásáért T. Miklóstól nyolcz darab száz, és egy darab 50 pftos bankjegyet, valamint Cz. János is ugyan­annyit ka­pott, s az előbb említett órát is magának megtar­totta, a minthogy az érintett pénzből hét db száz és egy db 50 ftos bankjegy és ezek közül különösen egy db vérrel bemocskolva, F. Tamás szállásán, az óra pedig a n.-körösi temetőben, hova ő azt saját beismerése szerint elrejtette, meg is találtattak. Ezen beismerés alapján, a czeglédi temető mellett, a F. Tamás által kijelölt helyen egy bulla, több ruhadarab, útitáska és egyéb holmi, 1856-ik évi jan. 2-án a hó alatt, mely által időközben elborittattak, fel is találtatván, ezen hullának az eltűnt Landsber­­ger Vilmossali azonossága az evégett Batiborból meg­jelent Mayer Stern tanúnak hit alatti vallomása, egy a hulla öltönyének zsebében talált, és Gyapay szál­lító által az 1855-dik évi december 7-kén Landsber­ger Vilmoshoz intézett levél, a fehér ruhanemüeknek W. L. betűkkeli jelölése, a ruháknak azonossága, és Landsberger Vilmos Ratiborból átküldött arczképé­­nek a hullával­ hasonlatossága által igazoltatott; az pedig, hogy a hulla ugyanazon egyén volt, ki 1855. évi december 13-kán este a n.-körösi fogadóba be­tért, s ugyanott a bejárás alól nyíló folyosón jobbra eső első szobába beszállásoltatott, Petyko Julisnak hit alatti vallomása, és F. Tamásnak, ki ezen egyént a kávéházon keresztül menni látta, deismerete által kétségtelenné tétetett. Ezen hullá­m, évi január 3-kán, dr. Károlyi Soma, és Magyar Sándor szakértők hozzájárulásával meg­szemléltetvén , és bonczolás alá vétetvén, ezeknek alapján a most nevezett szakértők véleménye oda nyilvánult, hogy a megölt egyén vetkőzés, vagy öl­tözködés közben legalább is két egyén által megtá­madtatván, halálát kézzeli erőszakos megfojtás, és fe­jére tompa súlyos eszközzel, és nagy erőszakkal inté­zett ütések által előidézett agyrázkódtatás és agy vér­­ömleny okozta , hogy a test, rögtön a halál bekövetke­zése után, valamely szűk helyre szorittatott, s ké­sőbb a hidegnek tétetett ki, hol meg is fagyott. Mindezen felnevezett tanuknak vallomásai F. Tamás és Cz. János beismerése, úgy a szakértőknek lelete által igazolt ténykörülmények szerint tehát kétséget nem szenved , hogy Landsberger Vilmos 1855. évi december 14-én reggeli 6 és 8 óra között a nagykőrösi vendégfogadóban a bejárástól nyíló fo­lyosón jobbra eső első szobában, megölésére intézett szándékkal, legalább is két egyén által megtámad­­tatván meggyilkoltatott, és a nála volt mintegy 2700 pft. ausztriai leginkább 100 pftos bankjegyek­ben, továbbá némely porosz pénzdarabok, és egy arany órája tőle elraboltatott, s igy a btk. 134. §-a, 135. §. 2. pontja, és 190. §. szerint a rabló gyilkos­sági bűntett tényálladéka, tárgyilag, jogszerűen iga­zolva van. (Folyt. köv.) Magyar könyvészet. 323. Felséges Császár és Apostoli király I. Ferencz József és Felséges Császárné és Apostoli Királyné Erzsébet , cs. kir. Apostoli Felségeiknek a nagyváradi népünnepet legkegyelmesebb jelenlétükkel boldogitó látoga­tása alkalmával zengett Hódolat és örömhangok. Máj. 17. 1857. Nagyvárad. Tichy Alajos nyomtatása. 4-rét 4 lap. 324. Örömének, melyben I. Ferencz József Öcs. kir. és Apost. Fölségének és Erzsébeth Fölséges Csá­szárnénak Nagyváradot boldogitó magas látogatása alkal­mával Szent Zsófia ünnepén hódolatát kifejezni szerepes és a nagyvárad-megyei lat. szerz. kath. papság. Nagyvárad. Tichy Alajos nyomtatása. 1857, 4­ rét. 4 lap. "hazafiui vérmesebb vágyaknak merészelne helyet engedni, akkor nem volna egyebet mit óhajtania, mint hogy a mostani kiállítók díszes koszorúja, után­zást előidéző példakép hasson széles e hazának mi­nél számosb erdőbirtokosaira! A bizottmány bírálati­­ tisztjének teljes lelkismerettséggel megfelelni töre­kedvén : Első rendű dicsérő oklevelet ítél: 1) A magyar erdőszegyletnek. 2) A cs. k. Fensége Albrecht Főherczeg erdészeti hivatalának. 3) Herczeg Szász-Coburg-Gotha Ágoston erdészeti hivatalának. 4) Báró Sina Simon urnak. Másodrendű dicsérő oklevélre érde­mesíti: 1) Gablencz Pál főerdész urat. 2) Gróf Sándor Móricz erdészeti hivatalát. 3) Báró Sina János urat. 4) Mák tanár­rat. 5) A pozsonyi erdészhivatalt. Pest, jun. 10. 1857. A jegyzőkönyvek felolvasása után több rendbeli óhajtások merültek fel, igy nevezetesen : 1) Indít­ványba hozatott, hogy a telivér lovak, a mennyiben ezek nemcsak futtatásra, hanem gazdasági czélokra is használhatók, a tenyésztés nemesítése tekintetéből jövőre szintén jutalmazás alá jöhessen­­. 2) Hogy jövőben a terményekre nézve is kívánatos lenne a dicsérő oklevelek mellett másszerű jutalmakról is intézkedni. Végül 3) Hogy a cs. k. kincstárt fel kellene kérni, miszerint jövőben dohányt, közvetlen a termesztők is ál­líthassanak ki. Mindezen óhajtások , mint a melyeknek teljesedésbe hozatala különben is majd az újból szervezendő Magyar Gazdasági Egyesület teendői közé tartozik, most egyszerűen tudomásul vétettek. Pest, 1857. junius 10. Gr. Andrássy György, Morócz István, mint az egyesület jury elnöke, egyesületi titoknok. Természettudományi társulat Június 20-án tartott közgyűlésén az elnöki jelentésből kitűnt, hogy a társulat mint szellemi ügy anyagi haladás­nak is örvend. Szaporodnak a tagok , a tagok munkálatai, s növekszik jövedelme oly arányban , hogy pénztára az imént múlt 9 év alatt ily kedvező állapotban nem volt. Évkönyvének harmadik kötete tán három hét múlva vég­kép elhagyandja a sajtót s forgalomba tétetik a tagok a társulattal közlekedésben levő tudományos egyletek s végre könyvárusi uton az egész közönség között. A társulat tag­jairól és működéséről irt évi jelentés már megjelent s ma­gában foglalja az utolsó 6 évet (1851—1850) , az a tagok­nak az évkönyvvel együtt fog megküldetni. Hogy a vidéki tagoknak megküldethessék a munkálatok ez uj kötete, kör­levél küldetett azok közül olyanokhoz, kik 1848 előtt több évig rendesen fizettek, de azóta újból nem jöttek a társu­lattal érintkezésbe. E levélben megkéretnek 1856-ra a tag­díj beküldésére s a legalkalmasb mód tudtuladására, me­lyen az évkönyvet megkaphassák. Lehetetlen újólag föl nem emliteni, hogy e kötet megjelenése főleg b. Sina Si­mon ő méltóságának nagylelkűsége által valósulhatott, még pedig oly módon, hogy a nyomdai költségeken felül egy bizonyos összeget az eredeti dolgozatok díjazására is lehe­tett fordítani. Ezer­ díjazást a minden szépnek s jónak egy más előmozdítója azon nemes szándékból, hogy a magyar komoly tudományosságnak lendítésén segítsen, magáéból oda pótolni szíveskedett, hogy eredeti munka ivéért 30 ft, az átdolgozását 16 frt díjazás alapittatott meg. A munkálatok azon része, mely az összes tudományosság színvonalára való, a társulat meghagyásából a szerkesztő első titkár által német nyelven is kiadatik , s a magyar eredeti mel­lett e fordítás is megküldetik a külföld tudósainak s egy­leteinek. További tárgya a közgyűlésnek Budapest termé­­szettudományi helyirata volt. E tárgy , miként a megjelent évi jelentésben látható, már 1851-ben pendittetett meg s az akkori vállalkozók közül csak egy adta be munkáját ; némelyekről tudni, hogy dolgoztak, mig másokról semmit­­sem mondhatni; e végből határozatta jön , hogy szólhas­sanak újra fel­nyilatkozni, hogy 1658 végéig megkaphat­ja-e a társulat a felvállalt munkarészt, avagy körülményeik oda változtak, hogy adott szavakat épen nem képesek be­váltani? — Ez utóbbi esetben mások szólítandók fel. Ta­goknak választottak­ a­ levelezőknek: Hauer Fe­­rencz, Herner Mór, Foetterle Ferencz, Sedlaczek György Bécsben. b) Rendeseknek: Chyzer K., Hunfalvy J., Kiss J, Korizmics L , Dr Lynchovics J., Dr Márki J., Oszwald L., Tomory A., Tóth L. Budapesten, a vidéken Bula T., Dr Lendvay B., Dr Maenner A., Dr Bichvalszky A. és Szirmay D. Batizfalvi L. másodtitkár úr a Németor­szágban taval nyáron tett utazásából érdekes megismerte­tését közlötte a Struve-féle mesterséges ásványvíz-intéze­teknek, melyek közül épen magát az anyaintézetet volt al­kalma megtekinteni Drezdában. Ezenkívül még más 13 na­gyobb városban léteznek hasonló ásványvízgyárak, s a kö­zönség nagy pártolásában részesülnek. Szabó, titkár: A pest-kecskeméti iskolaviszály ügyében adalékul még következő higgadt hangon irt levelet mint nevezetes ok­mányt érdekesnek tartjuk közleni, mint a mely a kérdés felderítésére nevezetes adatul szolgálhat. A levél így hang­zik : „Tisztelt egyháztanács ! Folyó év január hava 18-ik napján kelt fő­tiszt, helyettes superintendens úrhoz meg­irt folyamodványa a kecskeméti ev. reform. egyháztanács­nak, hozzánk is megküldve lévén, mi is nem volnánk igaz tagjai a reformált anyaszentegyháznak, ha az olvasott dol­gokra, a magunk meggyőződése szerint, még pedig sine h­a et odio nem válaszolnánk. — Először is szeretettel megkérjük kecskeméti atyánkfiait, hitfeleinket, hogy vala­­hára elszokván a helyhez és névhez kötött csak képzelet­ben álló igényektől, ne ártsák magukat oly dolgokba, és folyamodás palástja alatt, ne mondjanak ítéletet viszont olyan dolgokban és dolgok felett, melyek miatti sérelmeit valamelyik egyháznak egyedül az egyetemes egyházke­rület hallgathatja ki jogosan.­­ Mikor a kecskeméti egyház­tanács ugyanazon superintendenshez megy sére­lemorvoslásért , ki állításuk szerint törvénytelen eljá­rásával okozta a sérelmeket : ezen eljárás nézetünk sze­rint egy circulus vitiosus, vagy idem per idem , melynél fogva a superintendens helyettest maga kezével akarják meg­verni. Mi minden sérelmét érezzük árva egyházunknak, legmélyebben érezzük pedig azokat, melyeket az egyház­nak édes fiai vágnak rajta , ámde ezen sérelmeket legke­vésbé óhajtjuk a prostitutio pelengére alatt orvosoltatni, az olyan orvost pedig, ki betegét boszúból kinézni indult, el nem fogadjuk. Pénztárainkra mi is igen óhajtunk felügyel­ni, a­mi kevés van bennök , azt mi is őrizni, szaporítani óhajtjuk ; épen azért megköszönünk jelen összevissza hely­zetünkben, minden ideiglenes intézkedést, míg valamelyik­ben szántszándékos rész­akaratot nem látunk.­­ Az ideig­lenes felügyelés , intézkedés , közügyeink , pénztáraink fö­lött , egyházkerületileg a superintendensre , egyházmegyei­­leg az illető esperesre néz. Meg nem foghatjuk kecs­keméti atyánkfiainak gyűléstartásuk után kimutatott epedő szomjúságát, mi a jelen idők szorosságában és rende­zetlenségében tartható gyűléseket nem óhajtunk, s azok zavaros forrásából jóllakni nem szomjúhozunk Ha már csakugyan ki nem kerülhető, ám legyenek gyűlések Pesten , Kátán vagy Kecskeméten , de legkevésbé óhajt­juk az 1848-dik év előtti amabilis confusiot , kivált legkevésbbé óhajtjuk , jelen állapotunk s egyházmegyei szervezetünk hiányait, régi táblabirákkal kiigazittatni. Mire való volna tractualis assessorokat épen most válasz­tatni ? tán hogy a legközelebbi zsinaton megírják út­levelüket? Az urnák szent lelke óvja meg superinten­dens helyettesünket, hogy ő Kecskemét sérelmes szem­üvegén nézve azon dolgokat, melyeket a tisztelt egy­háztanács sérelmeknek lát, ugyancsak sérelmeknek lát­ván , azoknak orvoslására intézkedéseket tegyen, né­zetünk szerint ez utóbbi gonoszabb lenne az elsőnél, sé­relmesebb a kecskeméti sérelmeknél. — Igen is, majd ha superintendens helyettesünk, felelősséget ismerve és tudva, egykor beszámoland az egyházkerületnek , ha majd indo­kolva megfelel a kérdésekre , ezt miért tette így, és nem másként; ha majd nem egyes egyháztanács, hanem maga az egyetemes egyház előtt álland , akkor a mi ked­ves kecskeméti atyánkfiai , szintúgy mint mi megmond­hatják kétségeiket. Addig ne türelmetlenkedjünk , kivált ne a kecskeméti tisztelt egyháztanács , mert ő jelen helyzetében azon szellemben , mely most őt tagadja , ke­­seredés nélkül nem szólhat. Ha szabad, nem oktatva, ha­nem a szomszédság és atyafiság hangján kérve szólni . Mi higgadt szempontból indulva , nem helyeselhetjük a kecskeméti egyház­tanács indulatos modorát, melyet da­rab idő óta egyházi és iskolai ügyei elébe fogott, ez a modor igen­is bontani, ártani, de építeni ugyan nem fog.— parce stimulis et fortius utere loris. — A közügyek tisz­teletre méltó palástja alatt, — ha teljes igazunk volna is, ha másokat követni óhajtnánk — nem szabad egyes embe­rek iránti ellenszenvünket kimutatni. Kik egyébiránt, atyafiságos szeretettel vagyunk A tisztelt egyháztanácsnak az urban atyákfiai a czeglédi evang. ref. egyháztanács nevében Dobos János. Pest, jul. 10. Korábbi m. jóváhagyás következtében az erdélyi lótenyésztés emelésére, ott f. é. augustus és sept. hóban állami forrásokból lótenyésztési ju­talmak fognak kiosztatni. És pedig aug. 21-kén a dézsi versenyállomáson, 29-kén a marosvásárhelyin. Sept. 14-kén a szebeni, 28-kán a brassói versenyállomáson. Jutalmak : 1) Anyakanczáknak szopós csikóval egy 25- aranyos és 4­6- aranyos. 2) Három éves kanczáknak egy 15 -aranyos és négy 6- aranyos. Ezenkivül a Kolozsvárit végbemenendő lóverseny alkalmáv­al egyszersmind az állami lóverseny­­díjjal 1857. sup 29-kén a következő dijak osztatnak ki : 1) Anyakanczáknak szopós csikóve­­ egy 30- aranyos és h­á­rom 10- aranyos; 2) Három éves kanczáknak egy 20- ara­nyos és két 10- aranyos. Az anyakanczák 4—7 éves koru­kig jutalmaztatnak. A tenyésztési jutalmakért versenyző kancza tulajdonosa a községi elöljáróság bizonyítványával tartozik kimutatni, hogy vagy a szopós csikóval bemuta­tott anyakancza már a csikó elláse előtt tulajdona volt, vagy hogy a bemutatott három éves kancza az elsős korá­ban birtokában volt anyától származott és általa nevelte­tett föl.­­ Egy tenyésztési jutalom által már kitüntetett anyakancza 7 éves koráig még versenyezhet tenyésztési jutalomért, ha az első jutalmazásra következő évben ismért szopós csikóval vezettetik elő. Oly anyakanczák, melyek már két tenyésztési jutalmat nyertek, mint anyakanczák még kétszer jutalmaztatnak. A fen kitett jutalmak, ugyane feltételek mellett s ugyanazon helyeken és napokon három évre vannak jóváhagyva. — Ezek főpontjai az erdélyi cs. k. helytartósági hivataltól e tárgyban jun. 13-kán a-Sze­­benben kiadott programmnak, melyet a „K. K.“-ból von­tunk ki. —A „K. K.“ Írja : Székely Kereszturon a sept. 14-ikén tartatni szokott országos vásár a folyó évben állat­­kiállitással lesz egybekötve. A jutalmazást az erdélyi gazd. egylet rendezte f. é. febr. 21-kén tartott választmányi gyűlésében. A jutalmak : 1) A legjobb tiszta erdélyi faj székely kanczára 8 darab arany. 2) A legjobb 1 éves székely csikóra 4 db arany. 3) A legjobb két éves bikára 3 db arany. 4) A legjobb kétéves üsző borjára 2 db arany. 5) A legjobb tejelő tehénre 3 db arany. 6) A leg­jobb pár jármasökörre 4 db arany. 7) A legjobb fekete kosra 2 arany. 8) A legjobb fekete anyajuhra 1 arany. 9) A legjobb fehér kosra 2 arany. 10) A legjobb fehér anya­juhra 1 arany. Összesen 30 db arany. A jutalmak kiosztá­sára kineveztetett a bíváló választmány, melynek elnöke Gyárfás Domokos. A senkitett napon reggeli 8 órakor Szé­­kely-Kereszturon Gyárfás Domokos udvarában fognak meg­­jelenni állatjaikkal a pályázni kívánók , kik csak úgy bo­­csáttatnak pályázásra, ha helységek elöljáróságától hiteles bizonyítványokat visznek, miszerint pályázásra szánt állat­jaik mostani tulajdonosuknál születtek s ők nevelték.­­ A fenebbi jutalmazási összeg a gazdaság­ügy barátainak szives adakozásából gyűlt össze. Bár hazánk több vidékein is utánzásra találna e szép példa ! — A Kolozsvártt f. é. jul. 30-kán tartandó lóver­seny programmjából, melyet a „Magyar Futár“ egész terjedelemben közölt, a következő lényeges pontokat veszszük át. A két államdíj : az egyik 500 aranyos, 4 éves és vénebb lovakért bármely országból; 31­ 2 mf., 200 ft be­tétei 105—115 font súly ; a másik 300 aranyos, minden Er­délyben született s fölnevelt lóért, 21/2 mf., 300 ft betétes, 90—114 font súly. Mind a két államdijért pályázók tar­toznak lovaikat legfőlebb f. é. jul. 20-ig pályatitkár Pál Sándor urnál (Nagypiacz, 269. sz.) bejelenteni és a 200 fo­rint s illetőleg 100 forint betételi öszszeget neki nyugtat­­vány mellett átadni. A pályatér van Kolozsvár keleti ré­szén a középutcra végében, s tesz egy angol mérföldet. — A „M. P.“ szerint a Szamos szabályozásának terve felsőbb helyen méltányoltatván, egy cs. k. biztos jön kine­vezve, ki f. hó 15-re az érdekelt birtokosokat Szathmárra hivja öszsze, hogy a szabályozás költségei s más rendsza­bályokról értekezvén a társaság megalakuljon. Magától ér­tetik, hogy a Szamos szabályozása maga után vonandja a Krasznáét is. — Bibornok hg. primás­­ eminentiája közelebbi körút­jában Nagy-Szombatot meglátogatván, az ottani gymna­sium alapitőkéjét 10,000 pfttal nevelte. — N. -Kikinda határát a múlt héten a jég annyira elverte, hogy a gabonát csak takarmányul lehet használni. (P.Lt.) — A váczi- és országutat két sor fával beültetni igen PESTI NAPLÓ. Bécs, jul. 9. Ő Fölsége Poroszország királya , kir. Fensége Mecklenburg-Schwerin nagy­­herczegnője, Prágából külön udvari vonattal jővén, tegnap esteli 7 órakor az éjszaki pálya udvarára ideérkez­tek, s Ő cs. kir. Apostoli F­ö­l­s­é­g­e kiséretében Schönbrunnba mentek. (W. Z.)

Next