Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)
1857-08-01 / 2262. szám
174—2262. 8-dik évffolyam. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Előfizetési feltételek: Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: tgyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. tj- i , j. • 6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Béilletmények (ljct -lyugdíj külön Ipkr.Magán vita Ohasában petit sorepti Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. 1857. Szombat, aug. 1. Festen, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 8 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. FEST Augustus, Tájékozás. (Fk.) A dunai fejedelemségek ügye egyre bonyolódik, a nehézségek napról napra szaporodnak, mint a felhők az égen s majdnem lehetetlennek látszik, hogy mindez zivatar nélkül múljon el; nagyon is sok villanyosság van a levegőben; ki kell ürülnie, hogy ismét szebb tisztább politikai időjárásunk legyen; épen csak az összeütközés hibázik meg. Olvasóink ismerik a „Moniteur“ legújabb jassyi levelét s az inspirált „Pays“ czikkét; ez utóbbi szerint a keleti háború egyik czélja a Dunafejedelemségek függetlensége lett volna! Ez állításon a „jóindulatú“ lapok öszszecsapják kezeiket, mintha Isten tudja minő hallatlan dolog volna az, hogy oly ország, melyhez másnak ura „suzerainitási“ viszonyban áll, magában és belügyeiben független maradjon, mintha egyáltalában lehetetlen volna, egy nagy birodalom tagját képezni s mégis a provinciális önállóság és önkormányzat legbővebb mértékében részesülni. Ha a porta ezen függetlenséget s önállóságot tiszteli, mindaz, ami most annyi keserűséget szül, nem történhetett volna; ha a porta egyszerűen a párisi szerződés határozmányait teljesíti s az iránt intézkedik, hogy a moldvaoláh közvélemény szabadon és minden torzítás nélkül, nyilatkozhassék, akkor e két fejedelemség jövője nem képezné most Eris almáját a párisi szerződés aláírói közt; ha a porta semmi egyébre nem törekszik, mint hogy az ő sszeramnitási jogai meg ne sértessenek, hanem e viszony bármily kormányforma és szervezet alatt fentartassék , akkor önmaga és a fejedelemségek iránt egyaránt igazságosan és ildomosan cselekedett volna. Hanem akkor természetesen a pártokon kívül kellett volna állnia, nem pedig azoknak egyikéhez vagy másikához csatlakozni, mert mihelyt ez utóbbit teszi — amint csakugyan tette is — a versenybíró szerepét a versenyzőével felcserélte és maga is a küzdők közé vegyülvén, nemcsak a győzés, hanem egyszersmind a megveretés lehetőségének is teszi ki magát. Ha a „Moniteur“ jassyi levelében felhozott tényeknek csak tizedrésze igaz *), ez elegendő annak megmutatására, miszerint a moldva választások szabadoknak nem mondhatók s igy Francziaország vagy akármely más tagja az európai pentarchiának sőt még Szardinia is — a párisi szerződéssel kezében — azt követelheti, hogy e választások semmiseknek tekintessenek s újak által pótoltassanak, melyek minden megszorító vagy részrehajló befolyás nélkül mennek véghez. Párisban csakugyan várnak is ilyesmit és *) Quod probandum est. Szerk. a „Moniteur“-ben előhozott tényeket meg annyi kőnek tekintik, miket a franczia kormány összehord, hogy azokra a megsemmisítés követelését építhesse. Minő fogadtatásban részesülend ezen követelés? ez a kérdés. Pandora szelenczéje lenne az, mely számtalan baj és bonyodalom magvát hordja magában és — egyszer megnyittatván — elláthatlan küzdelem kezdőpontját képezné, a számadást itt is, miként rendesen a leggyöngébb, — a Porta — fogja megfizetni, ez az egyetlen egy pont, melyre nézve már most sem lehet kétség. Ha a Porta, melynek ezt csakugyan tudnia kellene, mégis alkalmat adott ily kellemetlen viszályokra, ő tudni fogja, mit tesz, miért és kiért teszi? Ő nem tehet róla,ha egyik szolgája — miként ez a minap a körülmetélési ünnepélynél történt — a kávécsészét elejti azon percében, midőn a franczia követ hozzá akar nyúlni, de tehet ám arról, ami a Dunafejedelemségekben történt, s ha az egész világ Thouvenel bárót kineveti, hogy ama csészehistória miatt boszankodik, nem fogják ám kinevetni, ha a moldvaországi események miatt panaszt emel. Mindeddig, véleményünk szerint, Anglia határozatlan magatartása az, mely az összekocczanást feltartóztatta; a Dunafejedelemségekben az angol kabinet számára alkalmas tér nyílik, Francziaországot boszantani és sakkban tartani. Anglia politikusai távolak minden ábrándos rajongástól, egyedül a gyakorlati, a kézzelfogható hasznot hajhászszák. Ma hasznosnak látszik előttük Francziaország uniós törekvéseit ellenezni, hanem hónap — főleg az ázsiai eseményekkel szemben — úgy fordulhat a kocka, hogy a londoni foreign office, hasznosabbnak véli, Napóleon császárt nemcsak nem boszantani, hanem még maga iránt le is kötelezni. Akkor alkalmasint a Dunafejedelemségek ügyében a Chamaleonszerű Redcliffe lord ismét más szint fog kifelé fordítani, s akkor az unió pártja elvitázhatlanul többségben van, az ellenfél pedig már csak a Portából és Ausztriából állana. Az uniópárt egyik fő előnye az, hogy a maga sorai közt nem számlál ily szélkakas természetű barátot! A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: "WUMP»i «-»m-HARMADIK KÖTET. Politikus csizmadia. Ha volt a politikai világban „Egy pohár víz“, miért ne lehetne „Egy pár csizma“ ? szeretném azt tudni. Oh, ne féljenek önök, nem fogunk oly cselszövőt használni, mint az „Egy pohár viz“ben Bolinbrocke herczeg; nekünk Nagy Pista is jó lesz, pedig esze ágában sem volt beleavatkozni a magas politikába, hanem azért belekeveredik akarata ellen, mint Pilátus a credóba; mai napig emlegetjük, pedig bizony maga sem várt ilyen kitüntetést. A jószágkormányzónak nem sikerülvén Köntös ellen a legkeményebb csapás, mi végtére is csak olyan csapás lett volna, mely a kívánt eredményt nem hozza meg, azt gondolta ki a ravasz ember, hogy gyalázatot hoz rá, legalább fenyitni fogja vele, s ő nagyon bizton számított egy becsületben megőszült embernek érzékenységére, melynél fogva inkább kiállná a halált, mint a meggyalázást, azért elhatározta, hogy Köntös Mihályt nyilvánosan kalodába záratja Szent Mihályon, vagy föltétlenül megtesz mindent, amit ő parancsolni fog. Nem roszul volt kigondolva a dolog, magam is azt mondom, hogy e szégyen az öreget megdöbbenti, de mielőtt a kivitelre kerül a dolog, nem is akarom gyanítatni, hogy Köntös mennyire lesz elég erős vagy elég gyönge , hanem ha gyönge lesz, úgy Szent Mihály után egy helység sem vonakodik megadni magát. Ilyen vaktöltéssel akart lődözni a director, hanem néhány percznyi várakozásért esedezem, aztán meglátjuk, bekövetkezett-e azon csapás, hogy alakjaim legderekabbjának egyikét kénytelen legyek a legocsmányabb gyalázatig elhurczolni, vagy hogy írói találékonyságom terjed annyira, hogy egy rést ütök valahol, melyen a becsület megmenekül a régi boszniak új hatalma elől. A királyi biztos röpülni szeretett volna Bécsbe, a fejedelem aggódó szivének azon irányt adni, mely a nagyobb veszedelmet kikerülni segíti, egyszersmind hitte, hogy az oldala mellé rendelt ember üres hatalommal a nemességen ki nem foghat, védelmül maradván, a sarkalatos jogok (jura cardinalia), melyek az önkény elöl teljes védelmet nyújtanak; toldalékul pedig azt gondolta, hogy az ember inkább fölfuvalkodott, mint okos ember, tehát hadd szaladjon a falnak, ezzel is egy ok lesz legyőzni a helyzet veszedelmességét, mikor még az sem képes megküzdeni, ki kész akármikor jóra, roszra egy iránt vállalkozni, csak tért adjanak neki. A megyeháznál készen volt a szállás, ámbár Kállay is ott lakott még, de csak azt várta, hogy itt legyen az alkalmas óra, itt hagyja az alispáni széket, mert neki csak addig parancsolnak, mig alispánja a megyének. Egy nap elég volt a királyi biztosnak nyugvásul, az utána következő reggelen visszamenendő volt Bécsbe , hanem mielőtt elmenne, s mielőtt a director észrevenné, Kállayhoz ment be. Nem Kállay, nem az alispán, hanem egy tisztes ősz bölcseség állt szemközt a királyi biztossal, ki az öreget nagy bizalommal hallgatta ki : ,Méltóságos uram, én 1741-ben még nem voltam a világon, hanem édesapám Pozsonyban volt, midőn az ellenségeitől megrohant királynő hűségünkhöz menekült, . . . s ime, nézze meg méltóságod, . . , mondja Kállay a falon kirakott fegyverek közöl egy kardot leemelve, s annak vasát a királyi biztos elébe téve, ... ez egyike azon kardoknak, melyeket az ország házában kirántottak hüvelyéből, s addig nem tették vissza, míg a hét éves háborúnak vége nem volt; Íme, e kardot őriztem, mint szemem fényét, és büszke voltam rá, hogy apám ilyen dologban viselte, de átengedem, vigye el méltóságod Bécsbe, és mondja meg, hogy e kard is olyan, mint a mesebeli, . . . hogy a ki a jelszót tudja hozzá, annak csak azt kell mondani: „vágj kard és vágni fog magától is; de a ki e jelszót nem mondja, két kézzel sem birja megmozdítani." „Bizonyossá teszem önt, hogy egy hét alatt ő felsége is tudni fogja! . . . Mondja a biztos, egyszersmind nagy figyelemmel visszatolá a kardot : ehhez nem nyúlhat az, ki ő fölségének képében jó; annyi volna e kardot elvinni, mint kiirtani a kegyeletet, hisz nem mondhatok örvendetesebbet a fölségnek, mint hogy önök büszkék, hogy e kardot 1741-ben királynéjök védelmére húzták ki. Kállay örvendett szavainak ennyi győzelmén, ámbár mégis megdöbbent, midőn hallá, hogy a királyi biztos maga helyett hagy még itt valakit. .Mirevaló lesz itt ezen ember? méltóságos uram, hisz a megye a legjobb akarat mellett sem engedhet. „Ez ember árnyékom, ... mondja a biztos, . . . hadd tapasztalja, hogy erkölcsi hatalom itt nem győz, és vannak idők, midőn nagy szükség van arra, hogy a botránykészítők világosan bebizonyítsák, hogy csak botránykészítők, és nem egyebek, nehogy idő előtt hatalomra vergődvén, azon gép mellé vergődjenek, melyben a villámok is vannak.“Elvárjuk a gyűlésbe, hol én nem ülök többé az alispáni székben." Ezt Kállay egész megnyugvással mondá, tudva, hogy a directorból hevenyészett alispán nem tölti ki az egész esztendőt, mert még a legutolsó hajdú is kifut legelső napon is a megye házából, aztán parancsoljon az üres házban annak, ki szavát meghallja. Másnap korán reggel elment a biztos, megígérvén a directornak, hogy az első állomáson bevárja tudósítását a gyűlésbeni fogadtatásról, a director pedig eltökélte magát, hogy Köntös Mihályt, ki a kapitánynyal Káléban, volt, daczára fia jótállásának, még délelőtt kalodába téteti a megyeház előtt, hogy a körüljáró népség előtt érje a gyalázat, ha megtagadja az engedelmességet. Erre nem gondolt a biztos, . . . . elfeledte, hogy a nemes ember ugyan védve lesz, de nem lesz védve a nemnemes az erőszak ellen, különben aligha engedi át neki az alispáni széket. Reggel korán készült a director is az új hatalomra, mit eddig nem mondunk, most megmondjuk, hogy mióta Pusztayné bottal fenyegette, már nemességre is tett szert, s ezen alkalommal készítetett magának magyar ruhát ezüstsarkantyus csizmával, melynek mai napon fontos szerepe akadt, fára is verték korán, s midőn már elég fényesre csiszolódott a rákent máz, az inas lehúzván a csizmafáról kitette a megyeház ablakába, aztán bement a többi ruháért, hogy azokat kiszellőztetvén, együtt vigye be a már rég fönn levő directorhoz, ki remegett az alkalomra, hogy Köntös Mihályon közvetlen, Kállayn pedig közvetlenül álljon boszút. *) Lásd „Pesti Napló“ 173. számát. Galacz és Braila duna-torkolati szabad kikötő városok kereskedelmi forgalma 1856-ban. G. K. Csak legmagasabb szentesítést vár már azon szerződés, mely a szabadalmazott duna-gőzhajó-társulat kiváltságát megszüntetvén, a Dunát a párisi békekötés értelmében szabad forgalmú vizi úttá nyitja meg. Ez okán annyival közelebbről érdekel bennünket Galacz és Braila dunai szabad kikötő városok kereskedelmi forgalma, minthogy az ezzeli ismerkedés által kereskedésünknek a Duna felszabadulásából eredhető lendülete iránt tájékozást nyerhetünk. A legközelebb múlt 1856-ik évben a galaczi kikötő 758, a brailai 1121 hajót bocsátott tengerre, melyek csaknem általában gabonával voltak terhelve. A Galaczból kimenők közt volt 7 porosz, 277 görög, 27 osztrák, 67 angol, 51 hollandi, 13 franczia zászló alatt; a Brailából kimenők közül 5 porosz, 503 görög, 167 osztrák, 91 angol, 65 hollandi államhatósághoz tartozott. Galacz kivitele volt összesen 448,916 kiló különféle gabona, 87,091,950 piaszter értékben, mely ausztriai mérőre és pénzértékre vive 3,254,641 mérőt és 11,321,953 portot tesz. Ez összes mennyiségből búza 666,797, rozs 341,759, kukoricza 2,305,405, hüvelyes 258,000 mérő. A búzából ment 111,128 m. Konstantinápolyba, 58,261 m. Görögországba, 66,083 m. Triestbe és Velenczébe, 148,146 m. Marseillebe, 124,395 m. Angolországba, 158,784 m. különböző tartományok és kereskedő városok közt apróbb mennyiségben oszlott meg. A kukoricza legnagyobb része Angol- és Francziaországba ment : amoda 685,074, emide 671,531 mérő. Braila gabona kiviteli kereskedése 485,795 kilóra rúg 104,503,648 plaster értékben, mely a mi számításunk szerint 3,522,013 mérőt és 13,585,475 pftot tesz. Az összes mennyiségből búza 1,079,068, kukoricza 1,795,411, árpa 562,129, köles 85,405, hüvelyes 669,691 mérő. A búzából ment 120,226 m. Konstantinápolyba, 104,458 m. Görögországba, 122,851 m. Triestbe és Velenczébe, 561,041 m. Marseillebe, Livornóba és Genuába, 142,760 m. Angolországba. A kukoriczából legnevezetesebb rész jött Triestbe és Velenczébe, névszerint 752,158 mérő. E kivitelhez legnagyobb részben járulnak Moldva és Oláhország , de kisebb mértékben részt vesznek abban Szerbia és Bolgárország, sőt némileg Tótország, a Bánság s temesi vajdaság is. Különben e két utóbbi tartomány gabona kivitele túlnyomólag a Dunán fel, Bécs felé megy. Az egészből reánk nézve főtanuság az, hogy itt a tiszta búza és kukoricza képezik a legfőbb kiviteli czikkeket. Jelesen a két kikötő kivitele együtt véve 6,776,654 mérő különböző gabonát tevén; ebből 1,739,865 m. búza, 4,100,816 m. kukoricza, a kettő pedig együtt 5,840,681 mérő, s igy az összes kivitelnek több mint 5/11 részét teszi. Ebben mindkettőben mi is elég erősek vagyunk. Rozs és zab kereskedődésünk pedig, mely reánk nézve nem kevesebb jelentőséggel bir, minden szembetűnő vetélytárs nélkül lép az aldunai tartományokon keresztül. Amaz első kettőre nézve a galaczi és brailai kivitelt illetőleg főpiaczok Francziaország (különösen Marseille) Angolország és Triest. Névszerint a búzából Triest és Velencze kivitele 188,934, Angolországé 267,155, Francziaországé 709,187, össz. a háromé 1,165,276 mérő, mi az egésznek több mint 4/fi-da. A kukoriczából Francziaország kivitele 671,531, Angolországé 685,074, Triest és Velenczéé 752,158, összesen a háromé 3,108,763 mérő, mely szinte az egésznek kevés híján 5/1-dát teszi. Hogy tehát a Duna megnyílása által búza- és kukoricakivitelünket minél biztosabban nevelhessük, nekünk is különösen Marseille és Angolország felé kell törekednünk. Rozs- és zabkereskedésünk szintén e nevezett országok, a rozsot illetőleg azonban főkép csak Francziaország felé, miután az angol rozskenyérrel nagyon gyéren táplálkozik , remélhet terjedést. Trieszteti Velenczét a pár hó múlva Bécsen át megnyitandó vasút, hol már a próbamenet a múlt hó elején egész hosszában megtörtént, közelebb hozza hozzánk, a Budán át megnyítandó pedig egészen piaczunkká teszi. De hogy a búzából és rozsból való kivitelünket a lehető legmagasabbra emelhessük, mindenek előtt a lisztgyártás emelése látszik előttünk előnyösnek, miután a kivivő tartományoknak nem annyira búzára és rozsra, mint inkább lisztre van szükségük ; a lisztgyártás pedig az aldunai tartományokban még szinte egészen csecsemő bölcsőjében fekszik, holott a szabaddá válandó vizi út a liszt szállítására is könnyű alkalmat szolgáltatand, melyből az előny azon tudománynak jut, melyik a másikat e tekintetben gyorsabb igyekezettel megelőzi. A kukoricza kivétele legnagyobb emeltyűét pedig a kukoricza szeszgyártás és a sertéshizlalás terjesztésében véljük feltalálhatni, miután ismét a kivivő tartományoknak nem annyira kukoriczára van szükségök, mint inkább végcéljük a szeszgyártásban s hizlalásban központosul. A gyapjú szintén igen keresett czikk a galaczi és brailai piaczokon. Ebből azonban a dunai tartományok keveset adhatnak , mert a juhnyájak a legközelebbi villongós idők s azonkívül is a gabonatermelés folytonos növekedése következtében előállott legelőszűkülés miatt nagyon megfogytak, s különben is ami gyapjút adhatnak, az csak közönséges. E tekintetben tehát a szabad Duna egész jótékonyságára teljes mértékben számolhatunk. A beviteli kereskedés iránt a két szabad kikötő város forgalmából, különösen a lefolyt évben nagyon keveset lehet ítélni; részint azért mivel az itt bevitt áruk először csak a városok területén kívül eső vámsorompóknál vétetnek számba és szorosabb vizsgálat alá ; részint pedig azért, mert a keleti háború bevégzése következtében a Krímben és Törökországban a háborúból kimaradt különféle árukkal, melyek közt különösen a különféle italok, aztán szappan, gyertya stb. igen nagy szerepet játszanak, túlságosan megterhelték a szabad kikötők piaczait. Nem különben siettek azt túlterhelni sokféle czikkeikkel az angolok, úgy hogy ennek következtében különösen az angol czikkek kelendősége gyakoribb árleszállítás daczára is sokszor megakadt. Csak a gyarmati áruk tartották szilárdabban kelendőségüket. Ennélfogva igen tévedt combinatiora vezetne bennünket, ha a valóságos és szükséges forgalomra nézve ez évről akarnánk zsinórmértéket venni, és pedig épen a brailai és galaczi szabad piaczokról. Egyébiránt az iparterményekben eddigelé Moldva és Oláhország inkább is az ausztriai és vámszövetségi tartományoknak, mintsem más országoknak szolgált piaczul, s ez okból a bevitel főkép a dunai utón Bécsen s Pesten át lefelé, hol Giorgevo és Oltenicza a főkikötők, vagy szárazon egyenesen Bukarest és Jassy felé csak nagyon kis részben történik Galaczon és Brailán keresztül tengeren. Annyit mind a mellett megjegyezhetünk, hogy maguk a galaczi és brailai kereskedők részint a dunai utón, részint tengeren, mintegy 1,200,000 pft értékű árukat hoztak be, különösen a lipcsei és odera-frankfurti vásárokról, melyek közti rész a két vámszövetségi, ’/4 rész pedig franczia és svájczi gyártmány. Kiváltképen szembetűnő a miként e vidékek előtt újabb időben a frankfurti vásárok jelentősége emelkedik, melyek eddig figyelembe alig jöttek, a lefolyt évben pedig 472,500 pft értékű árut szolgáltattak csupán a szabad kikötők piacára. Legnagyobb kelendőségi emelkedésnek örvendenek azonban a porosz vasgyártmányok, melyek a közelebb eső erdélyieket jóságuk által nagyon kezdik a piacról leszorítani. Ebből ismét az a tanúság, hogy a Duna felszabadulása az aldunai tartományok beviteli kereskedéséből folyó hasznunkat illetőleg épen nem segít rajtunk, hanem új és hatalmas versenytársak támasztására szolgál, kik ellenében hogy iparterményeinkkel ott a szomszédságból folyó előnyök segítségével is piaczot foglalhassunk és tarthassunk, bizony nagy iparos előretörekvésre és igyekezetre van szükségünk, sokkal nagyobbra, mint lett volna ezelőtt. At haec contumelia ne fregat, sed erigat. PESTI NAPLÓ. Pest, aug. 1. Ha valamely tan- és nevelőintézet jelességére biztos és igazságos következtetést vonhatni az intézetbeli ifjak nyilvános próbatéren adott feleleteiből, úgy egész elismeréssel és méltánylattal kell fölemlítenünk !