Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)

1857-08-01 / 2262. szám

174—2262. 8-dik évf­folyam. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Előfizetési feltételek: Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: t­gyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. tj- i , j. • 6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Bé­­illetmények (l­jct -lyugdíj külön I­pkr.Magán vita Ohasában petit sorepti Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. 1857. Szombat, aug. 1. Festen, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 8 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. FEST Augustus,­­ Tájékozás. (Fk.) A dunai fejedelemségek ügye egyre bonyolódik, a nehézségek napról napra sza­porodnak, mint a felhők az égen s majdnem lehetetlennek látszik, hogy mindez zivatar nélkül múljon el; nagyon is sok villany­osság van a levegőben; ki kell ürülnie, hogy ismét szebb tisztább politikai időjárásunk legyen; épen csak az összeütközés hibázik meg. Olvasóink ismerik a „Moniteur“ legújabb jassyi levelét s az inspirált „Pays“ czikkét; ez utóbbi szerint a keleti háború egyik czélja a Dunafejedelemségek függetlensége lett volna! Ez állításon a „jóindulatú“ lapok ösz­­szecsapják kezeiket, mintha Isten tudja minő hallatlan dolog volna az, hogy oly ország, melyhez másnak ura „suzerainitási“ viszony­ban áll, magában és belü­gyeiben független maradjon, mintha egyáltalában lehetetlen vol­na, egy nagy birodalom tagját képezni s mégis a provinciális önállóság és önkor­mányzat legbővebb mértékében részesülni. Ha a porta ezen függetlenséget s önállóságot tiszteli, mindaz, a­mi most annyi keserűséget szül, nem történhetett volna; ha a porta egy­szerűen a párisi szerződés határozmányait teljesíti s az iránt intézkedik, hogy a moldva­­oláh közvélemény szabadon és minden tor­zítás nélkül, nyilatkozhassék, akkor e két fejedelemség jövője nem képezné most Eris almáját a párisi szerződés aláírói közt; ha a porta semmi egyébre nem törekszik, mint hogy az ő sszeramnitási jogai meg ne sértes­senek, hanem e viszony bármily kormány­forma és szervezet alatt fentartassék , akkor önmaga és a fejedelemségek iránt egyaránt igazságosan és ildomosan cselekedett volna. Hanem akkor természetesen a pártokon kí­vül kellett volna állnia, nem pedig azoknak egyikéhez vagy másikához csatlakozni, mert mihelyt ez utóbbit teszi — a­mint csakugyan tette is — a versenybíró szerepét a ver­senyzőével felcserélte és maga is a küz­dők közé vegyülvén, nemcsak a győz­és, hanem egyszersmind a megveretés lehető­ségének is teszi ki magát. Ha a „Moniteur“ jassyi levelében felhozott tényeknek csak tizedrésze igaz *), ez elegen­dő annak megmutatására, miszerint a moldva választások szabadoknak nem mondhatók s igy Francziaország vagy akármely más tagja az európai pentarchiának sőt még Szardinia is — a párisi szerződéssel kezében — azt kö­vetelheti, hogy e választások semmiseknek tekintessenek s újak által pótoltassanak, me­lyek minden megszorító vagy részrehajló be­folyás nélkül mennek véghez. Párisban csakugyan várnak is ilyesmit és *) Quod probandum est. Szerk. a „Moniteur“-ben előhozott tényeket meg­­­ annyi kőnek tekintik, miket a franczia kor­mány összehord, hogy azokra a megsemmisí­tés követelését építhesse. Minő fogadtatásban részesülend ezen követelés? ez a kérdés. Pan­dora szelenczéje lenne az, mely számtalan baj és bonyodalom magvát hordja magában és — egyszer megnyittatván — elláthatlan küzdelem kezdő­pontját képezné, a számadást itt is, miként rendesen a leggyöngébb, — a Porta — fogja megfizetni, ez az egyetlen egy pont, melyre nézve már most sem lehet kétség. Ha a Porta, melynek ezt csakugyan tudnia kellene, mégis alkalmat adott ily kellemetlen viszályokra, ő tudni fogja, mit tesz, miért és kiért teszi? Ő nem tehet róla,ha egyik szol­gája — miként ez a minap a körülmetélési ün­nepélynél történt — a kávécsészét elejti azon percében, midőn a franczia követ hozzá akar nyúlni, de tehet ám arról, a­mi a Dunafejede­­lemségekben történt, s ha az egész világ Thou­­venel bárót kineveti, hogy ama csészehistória miatt boszankodik, nem fogják ám kinevetni, ha a moldvaországi események miatt panaszt emel. Mindeddig, véleményünk szerint, Anglia ha­tározatlan magatartása az, mely az összekoc­­­czanást feltartóztatta; a Dunafejedelemségek­­ben az angol kabinet számára alkalmas tér nyílik, Francziaországot boszantani és sakk­ban tartani. Anglia politikusai távolak minden ábrándos rajongástól, egyedül a gyakorlati, a kézzelfogható hasznot hajhászszák. Ma hasz­nosnak látszik előttük Francziaország uniós törekvéseit ellenezni, hanem hónap — főleg az ázsiai eseményekkel szemben — úgy for­dulhat a koc­ka, hogy a londoni foreign office, hasznosabbnak véli, Napóleon császárt nem­csak nem boszantani, hanem még maga iránt le is kötelezni. Akkor alkalmasint a Dunafe­jedelemségek ügyében a Chamaleonszerű Red­­cliffe lord ismét más szint fog kifelé fordítani, s akkor az unió pártja elvitázhatlanul többség­ben van, az ellenfél pedig már csak a Portából és Ausztriából állana. Az uniópárt egyik fő előnye az, hogy a ma­ga sorai közt nem számlál ily szélkakas ter­mészetű barátot! A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: "WUM­P»i «-»m-HARMADIK KÖTET. Politikus csizmadia. Ha volt a politikai világban „Egy pohár víz“, mi­ért ne lehetne „Egy pár csizma“ ? szeretném azt tudni. Oh, ne féljenek önök, nem fogunk oly cselszövőt használni, mint az „Egy pohár viz“ben Bolin­­brocke herczeg; nekünk Nagy Pista is jó lesz, pe­dig esze ágában sem volt beleavatkozni a magas po­litikába, hanem azért belekeveredik akarata ellen, mint Pilátus a credóba; mai napig emlegetjük, pe­dig bizony maga sem várt ilyen kitüntetést. A jószágkormányzónak nem sikerülvén Köntös el­len a legkeményebb csapás, mi végtére is csak olyan csapás lett volna, mely a kívánt eredményt nem hozza meg, azt gondolta ki a ravasz ember, hogy gyalázatot hoz rá, legalább fenyitni fogja vele, s ő nagyon bizton számított egy becsületben meg­­őszült embernek érzékenységére, melynél fogva in­kább kiállná a halált, mint a meggyalázást, azért elhatározta, hogy Köntös Mihályt nyilvánosan kalo­dába záratja Szent­ Mihályon, vagy föltétlenül meg­tesz mindent, a­mit ő parancsolni fog. Nem roszul volt kigondolva a dolog, magam is azt mondom, hogy e szégyen az öreget megdöbbenti, de mielőtt a kivitelre kerül a dolog, nem is akarom gyanítatni, hogy Köntös mennyire lesz elég erős vagy elég gyönge , hanem ha gyönge lesz, úgy Szent­ Mihály után egy helység sem vonakodik megadni magát. Ilyen vaktöltéssel akart lődözni a director, hanem néhány percznyi várakozásért esedezem, aztán meg­látjuk, bekövetkezett-e azon csapás, hogy alakjaim legderekabbjának egyikét kénytelen legyek a leg­­ocsmányabb gyalázatig elhurczolni, vagy hogy írói találékonyságom terjed annyira, hogy egy rést ütök valahol, melyen a becsület megmenekül a régi bo­­szniak új hatalma elől. A királyi biztos röpülni szeretett volna Bécsbe, a fejedelem aggódó szivének azon irányt adni, mely a nagyobb veszedelmet kikerülni segíti, egyszersmind hitte, hogy az oldala mellé rendelt ember üres hata­lommal a nemességen ki nem foghat, védelmül marad­ván, a sarkalatos jogok (jura cardinalia), melyek az önkény elöl teljes védelmet nyújtanak; toldalékul pe­dig azt gondolta, hogy az ember inkább fölfuval­kodott, mint okos ember, tehát hadd szaladjon a falnak, ezzel is egy ok lesz legyőzni a helyzet veszedelmes­­ségét, mikor még az sem képes megküzdeni, ki kész akármikor jóra, roszra egy iránt vállalkozni, csak tért adjanak neki. A megyeháznál készen volt a szállás, ámbár Kál­­lay is ott lakott még, de csak azt várta, hogy itt legyen az alkalmas óra, itt hagyja az alispáni szé­ket, mert neki csak addig parancsolnak, mig alis­pánja a megyének. Egy nap elég volt a királyi biztosnak nyugvásul, az utána következő reggelen visszamenendő volt Bécsbe , hanem mielőtt elmenne, s mielőtt a director észrevenné, Kállayhoz ment be. Nem Kállay, nem az alispán, hanem egy tisztes ősz bölcseség állt szemközt a királyi biztossal, ki az öreget nagy bizalommal hallgatta ki : ,Méltóságos uram, én 1741-ben még nem voltam a világon, hanem édesapám Pozsonyban volt, midőn az ellenségeitől megrohant királynő hűségünkhöz menekült, . . . s ime, nézze meg méltóságod, . . , mondja Kállay a falon kirakott fegyverek közöl egy kardot leemelve, s annak vasát a királyi biztos elébe téve, ... ez egyike azon kardoknak, mely­eket az ország házában kirántottak hüvelyéből, s addig nem tették vissza, míg a hét éves háborúnak vége nem volt; Íme, e kardot őriztem, mint szemem fényét, és büszke voltam rá, hogy apám ilyen dologban viselte, de átengedem, vigye el méltóságod Bécsbe, és mondja meg, hogy e kard is olyan, mint a mesebeli, . . . hogy a ki a jelszót tudja hozzá, annak csak azt kell mondani: „vágj kard és vágni fog magától is; de a ki e jelszót nem mondja, két kézzel sem birja megmozdítani." „Bizonyossá teszem önt, hogy egy hét alatt ő fel­­sége is tudni fogja! . . . Mondja a biztos, egyszer­smind nagy figyelemmel visszatolá a kardot : ehhez nem nyúlhat az, ki ő fölségének képében jó; annyi volna e kardot elvinni, mint kiirtani a kegyeletet, hisz nem mondhatok örvendetesebbet a fölségnek, mint hogy önök büszkék, hogy e kardot 1741-ben király­­néjök védelmére húzták ki.­ Kállay örvendett szavainak ennyi győzelmén, ám­bár mégis megdöbbent, midőn hallá, hogy a királyi biztos maga helyett hagy még itt valakit. .Mirevaló lesz itt ezen ember? méltóságos uram, hisz a megye a legjobb akarat mellett sem engedhet. „Ez ember árnyékom, ... mondja a biztos, . . . hadd tapasztalja, hogy erkölcsi hatalom itt nem győz, és vannak idők, midőn nagy szükség van arra, hogy a botránykészítők világosan bebizo­nyítsák, hogy csak botránykészítők, és nem egyebek, nehogy idő előtt hatalomra vergődvén, azon gép mellé vergődjenek, melyben a villámok is van­nak.“­­Elvárjuk a gyűlésbe, hol én nem ülök többé az alispáni székben." Ezt Kállay egész megnyugvással mondá, tudva, hogy a directorból hevenyészett alispán nem tölti ki az egész esztendőt, mert még a legutolsó hajdú is ki­fut legelső napon is a megye házából, aztán paran­csoljon az üres házban annak, ki szavát meghallja. Másnap korán reggel elment a biztos, megígérvén a directornak, hogy az első állomáson bevárja tudó­sítását a gyűlésbeni fogadtatásról, a director pedig eltökélte magát, hogy Köntös Mihályt, ki a kapi­tánynyal Kál­éban, volt, daczára fia jótállásának, még délelőtt kalodába téteti a megyeház előtt, hogy a körüljáró népség előtt érje a gyalázat, ha megta­gadja az engedelmességet. Erre nem gondolt a biztos, . . . . elfeledte, hogy a nemes ember ugyan védve lesz, de nem lesz védve a nemnemes az erőszak ellen, különben aligha engedi át neki az alispáni széket. Reggel korán készült a director is az új hatalomra, mit eddig nem mondunk, most megmondjuk, hogy mi­óta Pusztayné bottal fenyegette, már nemességre is tett szert, s ezen alkalommal készítetett magának ma­gyar ruhát ezüstsarkantyus csizmával, melynek mai napon fontos szerepe akadt, fára is verték korán, s midőn már elég fényesre csiszolódott a rákent máz, az inas lehúzván a csizmafáról kitette a megyeház ab­lakába, aztán bement a többi ruháért, hogy azokat kiszellőztetvén, együtt vigye be a már rég fönn levő directorhoz, ki remegett az alkalomra, hogy Köntös Mihályon közvetlen, Kállayn pedig közvetlenül áll­jon boszút. *) Lásd „Pesti Napló“ 173. számát. Galacz és Braila duna-torkolati szabad kikötő városok kereske­delmi forgalma 1856-ban. G. K. Csak legmagasabb szentesítést vár már azon szerződés, mely a szabadalmazott duna-gőzhajó-tár­­sulat kiváltságát megszüntetvén, a Dunát a párisi békekötés értelmében szabad forgalmú vizi úttá nyitja meg. Ez okán annyival közelebbről érdekel bennünket Galacz és Braila dunai szabad kikötő vá­rosok kereskedelmi forgalma, minthogy az ezzeli is­merkedés által kereskedésünknek a Duna felszaba­dulásából eredhető lendülete iránt tájékozást nyer­hetünk. A legközelebb múlt 1856-ik évben a galaczi kikötő 758, a brailai 1121 hajót bocsátott tengerre, me­lyek csaknem általában gabonával voltak terhelve. A Galaczból kimenők közt volt 7 porosz, 277 görög, 27 osztrák, 67 angol, 51 hollandi, 13 franczia zászló alatt; a Brailából kimenők közül 5 porosz, 503 gö­rög, 167 osztrák, 91 angol, 65 hollandi államható­sághoz tartozott. Galacz kivitele volt összesen 448,916 kiló külön­féle gabona, 87,091,950 piaszter értékben, mely ausztriai mérőre és pénzértékre vive 3,254,641 mé­rőt és 11,321,953 portot tesz. Ez összes mennyiségből búza 666,797, rozs 341,759, kukoricza 2,305,405, hüvelyes 258,000 mérő. A búzából ment 111,128 m. Konstantinápolyba, 58,261 m. Görögországba, 66,083 m. Triestbe és Velenczébe, 148,146 m. Marseillebe, 124,395 m. Angolországba, 158,784 m. különböző tar­tományok és kereskedő városok közt apróbb mennyi­ségben oszlott meg. A kukoricza legnagyobb része Angol- és Francziaországba ment : amoda 685,074, emide 671,531 mérő. Braila gabona kiviteli kereskedése 485,795 kilóra rúg 104,503,648 plaster értékben, mely a mi számí­tásunk szerint 3,522,013 mérőt és 13,585,475 pftot tesz. Az összes mennyiségből búza 1,079,068, kuko­ricza 1,795,411, árpa 562,129, köles 85,405, hüve­lyes 669,691 mérő. A búzából ment 120,226 m. Kon­stantinápolyba, 104,458 m. Görögországba, 122,851 m. Triestbe és Velenczébe, 561,041 m. Marseillebe, Livornóba és Genuába, 142,760 m. Angolországba. A kukoriczából legnevezetesebb rész jött Triestbe és Velenczébe, névszerint 752,158 mérő. E kivitelhez legnagyobb részben járulnak Moldva­ és Oláhország , de kisebb mértékben részt vesznek abban Szerbia és Bolgárország, sőt némileg Tótor­szág, a Bánság s temesi vajdaság is. Különben e két utóbbi tartomány gabona kivitele túlnyomólag a Dunán fel, Bécs felé megy. Az egészből reánk nézve főtanuság az, hogy itt a tiszta búza és kukoricza képezik a legfőbb kiviteli czikkeket. Jelesen a két kikötő kivitele együtt véve 6,776,654 mérő különböző gabonát tevén; ebből 1,739,865 m. búza, 4,100,816 m. kukoricza, a kettő pedig együtt 5,840,681 mérő, s igy az összes kivitel­nek több mint 5/11 részét teszi. Ebben mindkettőben mi is elég erősek vagyunk. Rozs és zab kereskedő­­désünk pedig, mely reánk nézve nem kevesebb je­lentőséggel bir, minden szembetűnő vetélytárs nélkül lép az aldunai tartományokon keresztül. Amaz első kettőre nézve a galaczi és brailai kivitelt illetőleg főpiaczok Francziaország (különösen Marseille) An­golország és Triest. Névszerint a búzából Triest és Velencze kivitele 188,934, Angolországé 267,155, Francziaországé 709,187, össz. a háromé 1,165,276 mérő, mi az egésznek több mint 4/fi-da. A kukoriczá­ból Francziaország kivitele 671,531, Angolországé 685,074, Triest­ és Velenczéé 752,158, összesen a háromé 3,108,763 mérő, mely szinte az egésznek ke­vés híján 5/­1-dát teszi. Hogy tehát a Duna megnyílása által búza- és ku­­koric­akivitelünket minél biztosabban nevelhessük, nekünk is különösen Marseille és Angolország felé kell törekednünk. Rozs- és zabkereskedésünk szin­tén e nevezett országok, a rozsot illetőleg azon­ban főkép csak Francziaország felé, miután az an­gol rozskenyérrel nagyon gyéren táplálkozik , re­mélhet terjedést. Triesztet­i Velenczét a pár hó múlva Bécsen át megnyitandó vasút, hol már a pró­­bamenet a múlt hó elején egész hosszában meg­történt, közelebb hozza hozzánk, a Budán át megnyí­tandó pedig egészen piaczunkká teszi. De hogy a búzából és rozsból való kivitelünket a lehető legma­gasabbra emelhessük, mindenek előtt a lisztgyártás emelése látszik előttünk előnyösnek, miután a kivivő tartományoknak nem annyira búzára és rozsra, mint inkább lisztre van szükségük ; a lisztgyártás pedig az aldunai tartományokban még szinte egészen cse­csemő bölcsőjében fekszik, holott a szabaddá válandó vizi út a liszt szállítására is könnyű alkalmat szol­gáltatand, melyből az előny azon tudománynak jut, melyik a másikat e tekintetben gyorsabb igyekezet­tel megelőzi. A kukoricza kivétele legnagyobb emel­tyűét pedig a kukoricza szeszgyártás és a sertéshiz­lalás terjesztésében véljük feltalálhatni, miután ismét a kivivő tartományoknak nem annyira kukoriczára van szükségök, mint inkább végc­éljük a szeszgyár­tásban s hizlalásban központosul. A gyapjú szintén igen keresett czikk a galaczi és brailai piaczokon. Ebből azonban a dunai tartomá­nyok keveset adhatnak , mert a juhnyájak a legkö­zelebbi villongós idők s azonkívül is a gabonaterme­lés folytonos növekedése következtében előállott le­­gelőszűkülés miatt nagyon megfogytak, s különben is a­mi gyapjút adhatnak, az csak közönséges. E te­kintetben tehát a szabad Duna egész jótékonyságára teljes mértékben számolhatunk. A beviteli kereskedés iránt a két szabad kikötő város forgalmából, különösen a lefolyt évben nagyon keveset lehet ítélni; részint azért mivel az itt bevitt áruk először csak a városok területén kívül eső vám­sorompóknál vétetnek számba és szorosabb vizsgálat alá ; részint pedig azért, mert a keleti háború bevég­zése következtében a Krímben és Török­­országban a háborúból kimaradt különféle áruk­kal, melyek közt különösen a különféle italok, az­tán szappan, gyertya stb. igen nagy szerepet ját­szanak, túlságosan megterhelték a szabad kikötők piaczait. Nem különben siettek azt túlterhelni sok­féle czik­keikkel az angolok, úgy hogy ennek követ­keztében különösen az angol czikkek kelendősége gyakoribb árleszállítás daczára is sokszor megakadt. Csak a gyarmati áruk tartották szilárdabban kelen­dőségüket. Ennélfogva igen tévedt combinatiora ve­zetne bennünket, ha a valóságos és szükséges forga­lomra nézve ez évről akarnánk zsinórmértéket venni, és pedig épen a brailai és galaczi szabad piaczokról. Egyébiránt az iparterményekben eddigelé Moldva és Oláhország inkább is az ausztriai és vámszövetségi tartományoknak, mintsem más országoknak szolgált piaczul, s ez okból a bevitel főkép a dunai utón Bécsen s Pesten át lefelé, hol Giorgevo és Oltenicza a főkikö­­tők, vagy szárazon egyenesen Bukarest és Jassy felé csak nagyon kis részben történik Galaczon és Brai­­lán keresztül tengeren. Annyit mind a mellett megje­gyezhetünk, hogy maguk a galaczi és brailai keres­kedők részint a dunai utón, részint tengeren, mintegy 1,200,000 pft értékű árukat hoztak be, különösen a lipcsei és odera-frankfurti vásárokról, melyek közt­i rész a két vámszövetségi, ’/4 rész pedig franczia és svájczi gyártmány. Kiváltképen szembetűnő a mi­ként e vidékek előtt újabb időben a frankfurti vásá­rok jelentősége emelkedik, melyek eddig figyelembe alig jöttek, a lefolyt évben pedig 472,500 pft értékű árut szolgáltattak csupán a szabad kikötők piac­ára. Legnagyobb kelendőségi emelkedésnek örvendenek azonban a porosz vasgyártmányok, melyek a köze­lebb eső erdélyieket jóságuk által nagyon kezdik a piac­ról leszorítani. Ebből ismét az a tanúság, hogy a Duna felszaba­dulása az aldunai tartományok beviteli kereskedé­séből folyó hasznunkat illetőleg épen nem segít raj­tunk, hanem új és hatalmas versenytársak támasz­tására szolgál, kik ellenében hogy iparterményeink­kel ott a szomszédságból folyó előnyök segítségével is piaczot foglalhassunk és tarthassunk, bizony nagy iparos előretörekvésre és igyekezetre van szüksé­günk, sokkal nagyobbra, mint lett volna ezelőtt. At haec contumelia ne fregat, sed erigat. PESTI NAPLÓ. Pest, aug. 1. Ha valamely tan- és nevelő­intézet jeles­ségére biztos és igazságos következtetést vonhatni az in­tézetbeli ifjak nyilvános próbatéren adott feleleteiből, úgy egész elismeréssel és méltánylattal kell fölemlítenünk !

Next