Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)
1857-08-07 / 2267. szám
több koloszális darabban láthatjuk itt. Ezeknek látására győződhetünk meg édes hazánk legdrágább ásványkincseiről. A Csernoviczdubnyiki opál bányatermés minden formálódásával, átalakulásával a nyers opál érczek, ezekben kigyódzó nemeserek, ezerszint változatosságával kiállitv, ezenkivül több hidrophán- és köszörült értékes opál darabok. Az ásványok országából még Mármaros, két koloszális darab barna sóban mutatja be sótemelését, a szlatinai „Ferencz akna“ belsejét jelképezve és kristályait, melyekből szép faragványokat látunk. Többek között említésre méltó, egy „korona“ ezeken kívül az úgynevezett mármarosi gyémántok. ÉRMENTI. Vádirat a franczia császár élete ellen összeesküdt olaszok perében. Az úgynevezett olasz összeesküvési perben a vádlevél tartalma teljesen megérkezett. E fontos okmány így hangzik : „A forradalmi párt egyátalában nem hagyott fel terveivel és reményeivel. A csatákban fegyveres hatalommal legyőzve, Francziaországból az átalános szavazatjognak megnyitott több rendbeli szavazási alkalom ünnepélyes próbája folytán visszautasítva e párt a maga tehetetlenségére már rég vissza lett volna vezetve, hahogy az a jog, és az ország akarata előtt meghajolni tudna. A leginkább compromittált demagógok néhánya által választott tartózkodási hely London. Ott alakult, mint tudjuk némi felkelési congressus, ahová a legkülönbözőbb nemzetiségekhez tartozó emberek jöttek ösze,hogy gyűlöletüket és szenvedélyeiket egyesítsék. Napóleon császár a főtárgya ezen gyűlöletnek és ezen szenvedélyeknek, mivel a tekintély elvének ő a legdicsőségesebb és legszilárdabb képviselője. A forradalmi logika szerint a császár meggyilkolása az egyetlen eszköz, mely által Francziaországban és Európában a dolgok rendjének felforgatására eljuthatni, s a londoni menekültek közöl többen ezen véglettől nem is riadtak vissza. Így jön aztán a vendégszeretet menhelye, melyet egy nagylelkű nemzet nyújt, nyugtalanságok és összeesküvések tűzhelyévé. „Mazzini és Ledru-Rollin vádlottak a vizsgálatban akként vannak kijelölve, mint akik az Angliában irántuk mutatott vendégszeretettel bűnös visszaélést követtek el. Nem egyszer hozattak már az ő neveik egybeköttetésbe oly gyilkossági tervekkel, melyeknek szerzői a hatóságok ébersége által meglepettek és bátorságuktól megfosztattak. Az 1856-dik év vége óta a törvényhozótest megnyitására akként várakoztak,mint kedvező időpontra. Egy, Párisban nov. 2-kán kelt levél, mely prbeli okmányoknál látható, beszél a levél vevőjének ezen vétkes reményéről. Ebben a következőket lehet olvasni : „Itt az alkalom !!! Ön tudni fogja miféle... Minthogy épen alkalomról beszélünk, meg kell mondanunk, hogy a törvényhozó testülethezi választások sok izgatottságot fognak előidézni. Egy alkalom e pillanatban sokféle következést vonhatna maga után. Az átalános szavazatjog az, melyet a választásoknál alkalmaznak. Gondolkodjék ön rajta.“ Ezen levél írója, bizonyos Pignieres a vizsgálat alatt ki jön hallgatva, nem tagadható, hogy az az ő keze írása; nem is tagadja, hogy ő azt Mazzinihoz irta; abbeli fáradozásai pedig, melyekkel e kifejezéseit igazolni és magyarázgatni törekszik, egyátalában nem fogják meggyöngíthetni azon nagyon is világos értelmet, mely magokból ezen kifejezésekből világosan kitűnik. Az átalános választások közeledtével a kormány kénytelen volt tevékenyen őrködni külföldön azon fordulatok fölött, melyek a választási mozgalomban kedvező alkalmat iparkodtak találni vagy előidézni. „Ez időben hagyta el Mazzini Londont, hogy Genuába menjen, ahol az ő jelenléte Olaszország több pontján fölkelésre adott jelt. Ő a maga londoni barátaival levelezésben maradt arra nézve, amit ő maga párisi ügynek nevezett,azaz egy merényletre nézve, mely, miután a császár személyét illeti, az európai békének a forradalmi szenvedélyek elleni védőjét semmisitendő vala meg. „Mazzini összeesküdt társai közt első sorban áll Massarenti, ki Londonban mint látszik hentes mesterséget űz. — Massarenti tevékeny és félelmet gerjesztő ember. Mazzini őt egy levelében megtestesült titoknak nevezi. Ő van megbízva,mint látni fogjuk, a londoni vendégfogadókban az orgyilkosok félfogadására. Campanella vádlott, aki írónak adja ki magát, barátja, s egyszersmind ügynöke Mazzininak. A mester távollétében sikerült neki Londonban annak parancsait teljesíteni, és Massarentivel egyetérteni. Még más két egyént meg kell említeni, kik is: James Stansfield londoni serfőző, aki magát Mazzini bankárjává téve, és Stalford kevésbé feltűnő személy mint az első, s aki kétségkívül épen ezen okból arra volt kiválasztva, hogy a London és Genua közt folyt levelezésnek nevét odakölcsönzze. Junius 13-kán 1857. a párisi postán egy „Genua jun. 10.“ bélyeggel ellátott és Stalfordhez Londonba intézett levél foglaltatott le szabályszerű parancsolat erejénél fogva. Ezen levélben három darab irás volt, Mazzini keze írása, melyekben ama a törvényszékeknek átadatott bűntett bizonyítéka foglaltatik, mely bizonyíték oly tiszta és világos, hogy a rákövetkezett vizsgálat azt csupán tovább fejtette ki. Egy hónapja elmúlt, hogy Mazzini és Ledru-Rollin által két, Massarentitól felfogadott orgyilkos küldetett Párisba. Ezek, miután a végső utasításokat a császár élete ellen végbeviendő merényletre megkapták, egy bűntárshoz lőnek utasítva, aki több év óta Párisban lakott, s ott álnevek alatt bujkált, csak hogy a gonosz tett végbevitelére a kedvező alkalmat bevárhassa. Több hóval ezen két orgyilkos megérkezte előtt a gonosztett kivitelére szánt anyagszer már Párisba szállíttatott. Állott az nagyszámú gyilkokból és pisztolyokból, mely utóbbiak közt egy, két egymás fölé helyzett csővel ellátva, alakjával azon pisztolyra emlékeztetett, melyet Pano ri használt vala. „A harmadik irás, mely egyszerű levélke alakját viseli, a Campanellához szóló levélbe volt zárva ; nyilván a Párisban lakó bűntárshoz volt intézve, kinek meghagyatott volt, hogy az orgyilkosokat elfogadja s vezérelje. Az elfogadó csak ezen betűkkel van benne megjelölve : A. P. T., amit igy kell olvasni : A. P a o 1 o T i b a 1 d i. Szövege a következő: „Az írás átvivői tökéletesen ugyanolyak, mint azon kettő, kiket ön ismer. Bánjék velek épen úgy s minden tartózkodás nélkül. De hadd működjenek egymástól külön. Ez mindnyájokra nézve jobb. Június 10-dikén, Giuseppe.“ „Ezen meglevő három irás nem csupán az Összeesküvők titkait fedezi fel ; a Campanellának szóló levélben oly becses czélzást is találtak, melynek fölhasználásával többeket el lehetett fogni s a törvénynek kezébe szolgáltatni. E levélben t. i. a volt, hogy Massarenti közös barátja, azaz a párisi bűntárs, a Menilmontant utczában a 122-dik szám alatt lakik. Azt ugyan, hogy Paolo Tibaldinak hívják, már régebbi nyomozásokból kitudták , hogy azonban e megnevezett házban bűnszerei is föltalálhatók, azt e régebbi nyomozásokból nem lehetett kitudni. „Tibaldi vádlottat jul. 13-kán fogták el szállásán. Ugyanaznap fogták el Bartolotti és Grilli vádlottakat is a Faubourg St. Denis utcza 82. számú házában, hol ők hamis név alatt laktak, amaz Lazzerinek, ez pedig Farónak hivatván magát. Ugyanekkor Tibaldi tárczájában Stansfiel londoni serfőző lakjelét, Bartolotti irományai közt pedig egy levelet, melyet neki Massarenti 1857-dik évi máj. 26-kán irt s melynek tartalmáról alább lesz szó. „Még fontosabb lefoglalás történt jun. 4-dikén a G a 11bourg házasfeleknél, kik ugyanazon házban laktak Tibaldival, t. i. a Menilmontant utczában a 122-dik szám alatt. Gironné, ki Tibaldival együtt lakott volt, 1857-ki február felé engedelmet kapott a Gallibourg hitestársaktól egybezárt bőrládának szállásukon való letételére, mely láda, mint mondá, Tibadié. A hatóság e ládát fölnyittatván, benne, ócska ruha és rongy közé rejtve, 5 angol gyártmányú tőrt, 14 kétcsövű kis pisztolyt, 1 lovaspisztolyt, melynek két csöve egymás fölött volt, továbbá 1 ötcsövű revolvert, 2 golyóöntőt s 2 katulya gyutacsot találtak. A pisztoly mind meg volt töltve, csak elsütni való. A hatóság két hites fegyverismeret előhívatván, ezek kijelenték, hogy a lovaspisztoly, kivált pedig a revolver jeles művű fegyver. A tőröket illetőleg, mindegyik a maga hüvelyében volt, s mindegyik valami barna, gyanúsnak látszó anyaggal bekenve. Egy hites vegyész megbizatván ez anyag vegybontásával, kinyilatkoztatá, hogy az legkevésbbé sem hasonlít azon zsírhoz, amivel a fegyvert, hogy nedvességtől megőrizzék , bekenni szokás , miután épen maga az említett anyag több tőrt megrozsdásított. Továbbá, hogy ez anyag növényanyagnak látszik , hogy nincs ugyan benne mérges elem, de bizonyos esetekben mégis gonosz sebeket okozhat. „Végre Massarenti két új orgyilkost hozott indítványba. Genuából, hol Mazzini tartózkodott, Campanellát bízta meg, hogy helyette ítéljen, váljon megengedhető-e, hogy gyalázatos tervekben ezek is közreműködjenek s azon esetben, ha Campanella őket elfogadná, felszólitá őt és Massarentit is, hogy Stamsfield serfözőnél pénzt vegyenek föl, hogy a két újat a párisi bűntárshoz küldjék s általa azoknak fegyvert adassanak, melyet a párisi bűntársnak kellett kiválasztania a rendelkezése alá adott szerekből. Mind e tény világosan kiderül a három jelentésből, melynek szövegét itt közöljük. Az első Massarentihez van intézve, mint a czimezésből s a megszólításból „kiderül s igy hangzik: „Kedves Massarenti! Önnek 6 ki levelet vettem (az itt közlött levél 10-ről szól). Ami a Bp. (hihetőleg Bologna) és Fa- (hihetőleg Faenzá) ban levő két barátunkat illeti, kiknek tervét velem közlötte, a dolog fontosabbá lett mint valaha vált, mivel az egész kérdés ettől függ. De azt megbírálni nem tudom. Ön tudni fogja, jól ismeri-e ön , képesek s valóban elszántaknak tartja-e őket? Menjen ön azután Camphoz (Campanella) s beszéljen vele. Megbíztam s mindenről értesítem őt. Emlékszik-e ön arra, mit mondtam az eljárás módjára nézve, melyet követni kell : kettő-kettő, önállóan, ez az egyetlen eszköz. Ha barátunk eltávozott, mit ön hírlapok útján megtud, ekkor az mind önre, mind az önnel levő más kettőre nézve hasztalan. Ha ő a vidékről visszatér és marad, akkor a két régi jó barátnak is pénzre lesz szüksége, s ha ön serfőző barátunkhoz megy, adni fog, ezt meghagytam neki. A két uj legyen takarékos. Örömest adnék milliókat, de nem lehet. Az olaszországi kiadások hihetetlen nagyok. Ön Józsefje.“ „E kevéssé leplezett írásmódban könnyű volt a császár meggyilkolásának tervét felismerni, valamint az abban említett akadályt is, mely a kivitel útjában áll, t. i. császár ő felségének Fontainebleauba utazását s végre a tárgyat, mely a közönséget igénybe veszi, Olaszországra vonatkozik, s a dolgot, melyet Párisban kell végrehajtani, sokkal fontosabbá teszi, mint bármikor. „A második, Campanellához intézett levélben az olaszországi ügyek nagyobb tért foglalnak el. Mazzini abban egy közbejött esetről beszél, mely terveinek egész sikerét veszélyezteti, de a keserű kifakadások, melyekre ezek alkalmat adnak, újra a párisi eseményekre fordítják gondolatait. E második levél felirata csak e szótagból áll: „Camp,“ s ez is eléggé mutatja, hogy a vádlott Campanellához van intézve. Jún. 10-kén íratott, mint az előbbi 8 imigy kezdődik : „C. F.“ (hihetőleg Caro Fratel)! A rendkívüli bajjal felállított egész épület, mind e mai napig váratlan siker, — megjegyzendő, hogy ma volt az eldöntő nap — összedült egyetlenegy széllökésre, egy vihar által meglepett hajó miatt, melynek szereit s más tárgyát a tengerbe kellett vetni. Mert e tárgyak nél-kül a másik működés, melynek ma kellett történnie, s mely nem lehetett sikeretlen, meg nem történhetik. Annyi volna, mint fejjel menni neki a falnak. Én ezt lád Lehotzky és Szirmaynál több helyt. 19) Baku család. Szirmay, Szatmár várm. 20) Balchai. Teleki Hunyadiak. V. 390. 21) Bálik, ujvízi előnévvel; bizonyos 1472 záloglevélben említve András és neje Fődemesi Pál leánya. 22) Balk, Szirmaynál Szatmár vára, mely család azonban a Bélteky és Drágffi családok törzsének látszik. 23) Ballon, talán nyitrai nemes család. Egyes helyekhez pótlásul s igazításul megjegyezük még a következőket : Aczél családnál, pótolhatók Balázs és János 1526. királyi udvari emberek. (1. Engel monumenta, 213—4). Ajkai család, nemcsak Margit legendájában jön elő, de tudomásunkra máig virágzik. Czimere, kék mezőben, zöld pázsiton nyargaló huszár kardját villogtatva. A sisak disz , két szárny között, repülésre készülő madár (galamb?). Alapy, pótolandó György, 1564 ben Magyarország részéről a szőllösi biztosok egyike. (Forgach comment. 339.) Hasonlón hiányzik Gergely, ki egy ideig szinte török rabságban sietett, mint őse Gáspár. Meghalt 1690, mint a győri székesegyházbani sir iratán olvasható, mely felett pajzsa és rablánczai függenek. (Károlyi speculum eccl. Jaurin. 7.1 Almádyak tudomásunkra már egy 1315-diki okiratban emlittetnek; különösen Tamás és leánya Anna, Perez Miklós neje, birtokol Hevesben és Pécs újtelken. I. ed. (Folytatjuk.) Áld. Átok. Imád. Ünnep. *) Hunfalvy Pál urnak az akadémia f. évi április 28-án tartott gyűlésében felolvasott nyelvészeti érte*) Közöljük e czikket figyelemébresztésül, úgy látszik nekünk, ezen nyelvszármazásról a német philologia sem tud sokat, sőt bevallja, mert tapasztalja is, hogy a nyelvalkotó szellem a kevésbbé boldog népeknél is csudálatosan működött. S a vallásra vonatkozó kifejezí zések alkalmasint megvannak a legvadabb népeknél is, úgy hogy legnagyobb különösség volna, ha ezek épp a magyaroknál hiányoztak volna. Sz e rketkezésére és szófejtegetésére, ér néhány észrevételt kívánok tenni. Négy szót veszen fel Hunfalvy Pál úr, úgymint az „áld, átok , imád és ünnep“ szavakat és ezeknek eredetét saját elvei szerint fejtegeti. Megbocsát azon általam igen tisztelt tudósunk, ha itt őszintén nyilvánítom, hogy azon szavak fejtegetésére nézve, vele egy értelemben egyáltalában nem vagyok, nem lehetek. Ami ugyanis az „áld“ szót illeti : E szónak a magyar nyelvben soha sem volt ez a jelentése „Ígérni, fogadni“ és így minden erre épített okoskodás magában összeomlik. Az „áld“ igének régi, de már ma szokásból kiment jelentése ez volt „dicsérni, magasztalni“ a mint az a magyar tudós társaság zsebszótárában is emlittetik és loben, preisennel tétetik ki, csak hogy a loben és preisen-t elébb kellett volna tenni, mint a segnen-t, mert amaz régibb és eredetibb jelentése az „áld“ szónak ; emez pedig csak második és általvitt; eredetére is az „áld“ szónak csak ama régibb jelentés vezet. E szerint már azt mondom és állítom, hogy az „áld“ ige nem másból lett, mint a latin „altat, exaltat“ : felmagasztal, magasztalból; az altat tudni való, hogy altus = magasból, ez ismét az alt = nevelemből; ez viszont a héber al= fel, felfeléből. Én tehát az „áld“ szó jelentéseit igy rendezem : 1. jót mond másról, magasztal. 2. jót kiván másnak, benedicti. 3. mikor az Isten mondatik áldani = jót teszen valakivel vagy valamivel. Nem akarván hosszas lenni, sietek a második szóhoz, mely is ez : átok. Ezt Hunfalvy Pál rokonszármazásúnak tartja az „áld“ szóval. Én pedig állítom, hogy a magyar nyelvben az „áld“ igének soha sem volt ez a jelentése : „átkoz.“ Ami a héber bar ak igétől vett okoskodást illeti, hogy t. i. annak is van ily ellenkező két jelentése, az a magyar „áld“ra egyáltalában nem alkalmazható. — A barak ugyanis tulajdonképen térdre esést jelent és aztán, mivel a keletiek térden állva is szoktak könyörögni vagy kérni valamit Istentől, jelent könyörgést. És mivel sokan nemcsak jót szoktak kérni Istentől embertársaiknak, hanem gonoszt is , azért jelent a barak is benedixit és maledixitet. Ezért jelent a görög „ara“ is preces és dirae. Én tehát az „átok“ szót a görög ar a zárt nocet szótól vagy igétől származtatom, melyben az r betű úgy tétetett a teleibe mint a mikép a piaczot néhol piarc-nak mondják. — Miként a szidból jön szitok, úgy lett az árt-ból, ártok vagy az r-t ismét elhagyván átok. Harmadik szó az imád, melyet tisztelt tudósunk két összetett szóból származtat , de a mely okoskodás elősorolásával most a hehet és időt elfoglalni nem akarom. Csak a magam véleményét mondom tehát meg. Szerintem imád semmi másból nem lett, hanem ezen arabs igéből ihhmád, mely Vriemot, és Castellis szerint is ezt teszi : valde laudavit, celebravit et speciatim Deum. A magyar nyelvben is ez a valódi és egyedüli jelentése az imád szónak. Nem tesz ez sem kérést sem könyörgést, hanem dicséretet és magasztalást. Leg is legelső jelentése vagy gyökere pedig a camam igében található, mely melegséget és igy buzgóságot jelent. Hátra van még az „ünnep“ szó. Ez véleményem szerint tulajdonkép szünnap azaz szűnő t. i. dologtól megszűnő, napból lett, s először vasárnapot jelentett, így a tót máig is a vasárnapot nyegyel, azaz nem dolgozó napnak nevezi. Mert eleitől fogva minden műveletlen és bárdolatlan nép az ünnep fő lényegét nem abban helyheztette , hogy akkor többet kell Istenről és élekről gondolkozni, és több jót kell véghez vinni, mint más napokon, hanem abban, hogy akkor nemcsak nem kell, — nem muszáj, — de még csak nem is szabad, sőt igen nagy vétek dolgozni. Íme előadtam rövideden ama négy szóról a magam véleményét, — ítéljen az elfogulatlan olvasó. Most már pár szóval megmondom azt is mi legyen a nyelvek származásáról és fejlődéséről az én sok évi búvárkodásom és sok gondolkodásom után megállapított véleményem. Én tehát úgy találtam és úgy hiszem, hogy nyelv, az az idegen nyelvelsajátítási ösztönt és képességet egy néptől sem tagadott meg a természet, — jóllehet ezt sem mindegyiknek egyforma adagban és mértékben osztotta , de nyelv azaz eredeti nyelv teremtő és fejlesztő talentumot csak igen kevés népeknek adott, nevezetesen csak azoknak, kiknek a sors lakóhelyül a földnek legszebb tartományait adta, hol a teremtő erőnek az állatok, növények, sőt még az ásványok országából is a legnagyobbszerű példányai láthatók. Nevezetesen a chinaiak, indusok, egyiptomiak, héberek vagy inkább az aramaeai nyelveken beszélők és görögök valának azok, kiktől az európai és éjszak-ázsiai népek vették vagy legalább a kik után tökéletesítették a magok nyelvét; vévén a nyelvet ki első kézből, ki másodikból mint a rómaiaktól, ki a harmadikból mint a szlávoktól stb. Minthogy a magyaroknak is legrégibb lakóhelyek Ázsiának éjszakra eső része nevezetesen a Kaspiumi- és Feketetenger éjszaki partjain elterjedő pusztaságok voltak. Kétségkívül mi is a felemlített nyelveknek, különösen a perzsáknak, hébereknek, görögöknek, gothusoknak, oroszoknak, rómaiaknak köszönhetjük nyelvünk kifejlődését, bővülését. De nem igen van mivel dicsekedniük e részben felettünk a mai legmiveltebb nemzeteknek, u. m. az angoloknak, francziáknak, németeknek sem. Ezek is, ki elébb, ki később amazoktól vették nyelvüket, valamint a finnek, osztyákok s nem tudom micsoda altaji családhoz tartozó nyelvek is, — és ezeket is csak akkor fogjuk jól érteni, ha előbb ama fő eredeti nyelvekkel hasonlítunk egybe és azokból igyekeztünk kifejteni. Tisztelet tehát ama legrégibb műveltségű nemzeteknek, mert azoknak köszönheti az emberi nem mind egyéb szellemi dolgokban mind a nyelvbeni miveltséget, de semmi megvetés a későbbi miveltségűek iránt sem. NEMÉIDEMIT, nem tettem, s azt mondom ismét elől kell kezdeni. Meg kell tudnod, hogy van kilátás, hogy az épületet egy csapással újra fel lehessen építni, ezt jövő vasárnap megtudom.“ „Most halld. Ki akarod-e Massarentit titkon hallgatni a párisi affaire re nézve ? Tudd meg, hogy az több mint kívánatos s igen sürgős. Ketten ajánlkoznak, de a fő, már tudnunk kell, hogy ismeri-e, jól ismeri-e, s hogy képeseknek tartja-e őket ? Ha igen, követelnek-e pénzt, hogy egy hónapig éljenek azon helyen, hogy követelésük mérsékelt-e , s hogy Massa (Massarenti) meggyőződése kedvező-e ; azután akár ő, akár maguk keressenek útlevelet. Én innen e dolgot nem igazíthatom el. Idezárva egy sor Massarenti ismert barátjához , ki a Menilmontant utczában 122 szám alatt lakik , ott fogják ők a szereket találni. Még van két másik is , de nézetem, hogy egymástól függetlenül működjenek. Én is úgy működöm itt. Ha minden jól megy, kérj pénzt James-től, kit tudósítok, s kihez téged küldelek. Massarenti, s ezt hosszas ismeretség után mondom, maga a megtestesült hallgatagság s mással ne legyen dolgod. A rózsa életre való az országra nézve s azért számitok reád. Isten veled. Szivemben vihar, de mindig a te „Guid.“ (Vége követ.) (Lapszemle). Az „Ost - Deutsche Post“,— mely olykor illetékes helyről kapja tudósításait — miután a Red cliffe lord elutazásáról keringő hírt hírlapi kacsának nyilatkoztatta, a moldvai választásokra a franczia kormány igényeire vonatkozólag ekként ir. „A Stambulból érkezett legújabb s legbiztosabb tudósításokra támaszkodva, bizonyosan állíthatjuk, hogy Redcliffe lord legtávolabbról sem gondol arra, hogy e komoly órában, midőn azultán kormányának tapasztalt államférfiak tanácsára, s rettenthetlen barátok támogatására sokkal nagyobb szüksége van, mint valaha, állomását csak egy pillanatra is elhagyja. „Azon napok óta, midőn Szilisztria ostrom alá vétetett, a Porta tekintélyének nem kellett oly megpróbáltatási időszakon keresztül menni, mint épen e pillanatban. Szilisztriánál kellett az ozmán birodalomnak megmutatni, miszerint képes egy önálló országot alkotni. A háború további lefolyása, a formák és föltételek, melyek alatt a keleti béke megköttetett, inkább a szövetséges hatalmak becsületbeli dolgai valának, mint Törökországé. A tövises Belgrád-kérdés sem volt alkalmas azultán szuverainitásának aláásására; nem volt egyéb puszta érdekkérdésnél, nem pedig a méltóság s állami önállóság kérdése. Amit Francziaország a jelen pillanatban oly categorice kiván azultántól, tökéletes önlealacsonyítás, saját parancsának megsemmisítése országa belkormányzatának ügyeiben, engedelmi alávetés egy idegen hatalom követelései alá , oly követelések, milyenekkel maga Oroszország, protectorátusságának legszebb virágzásában sem lépett föl önkénytesebben,zsarnokiabb modorban, s minden tekintet félretételével. Tény, hogy Francziaország a moldvaországi választások megsemmisítését kívánja, s azon esetre, ha a porta ezen megsemmisítést el nem határozza, a diplomatiai összeköttetés félbeszakításával fenyegeti. A mi Vogorides lg letétetéséről fölemlíttetik, csak mellékes dolog. A kaimakám mindenre és mindenkire nézve a legpontosabban azon utasításokhoz tartotta magát, melyeket a stambuli minisztériumtól vett.“ PESTI NAPLÓ, Pest, aug. 7. A országos nyugdíjintézet tőkealapja 858,131 váltó forint. A befizető tagok száma 384. Nyugdíjt húz 143 aggott férfi, 444 özvegy asszony, 15 árva. Az évenkénti nyugdíj teher 123,505 frt, s a befizetők és nyugdij-hozak száma közötti nagy aránytalan Magyar könyvészet 372. Különféle viszonyokra vonatkozó Papi dolgozatok. Szerkesztő Pördős Lajos, kecskeméti reform, lelkész. Tizedik füzet. (Révész Imre arczképével). Kecskeméten. Nyomatott kiadó tulajdonos Szilády Károlynál. 1857. 8 rét 208 lap. 373. Halka Sámuel. Templomi imák advent köznapjaiban. Irta Halka Sámuel, k. dombói reform, lelkész. Kecskeméten. Nyomatott kiadó-tulajdonos Szilády Károlynál. 1857. 8 rét 95 lap.