Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)

1857-08-07 / 2267. szám

több koloszális darabban láthatjuk itt. Ezeknek lá­tására győződhetünk meg édes hazánk legdrágább ásvány­kincseiről. A Csernoviczdubnyiki opál bá­nyatermés minden formálódásával, átalakulásával a nyers opál érczek, ezekben kigyódzó nemeserek, ezerszint változatosságával kiállitv, ezenkivül több hidrophán- és köszörült értékes opál darabok.­­ Az ásványok országából még Mármaros, két koloszális darab barna sóban mutatja be sótem­elését, a szla­­tinai „Ferencz akna“ belsejét jelképezve és kristá­lyait, melyekből szép faragványokat látunk. Többek között említésre méltó, egy „korona“ ezeken kívül az úgynevezett mármarosi gyémántok. ÉRMENTI. Vádirat a franczia császár élete ellen összeesküdt olaszok perében. Az úgynevezett olasz összeesküvési perben a vád­levél tartalma teljesen megérkezett. E fontos okmány így hangzik : „A forradalmi párt egyátalában nem hagyott fel terveivel és reményeivel. A csatákban fegyveres hatalommal legyőzve,­­ Francziaország­­ból az átalános szavazatjognak megnyitott több rendbeli szavazási alkalom ünnepélyes próbája foly­tán visszautasítva e párt a maga tehetetlenségére már rég vissza lett volna vezetve, hahogy az a jog, és az ország akarata előtt meghajolni tudna. A leg­inkább compromittált demagógok néhánya által vá­lasztott tartózkodási hely London. Ott alakult, mint tudjuk némi felkelési congressus, a­hová a legkülön­bözőbb nemzetiségekhez tartozó emberek jöttek ös­­­­ze,hogy gyűlöletüket és szenvedélyeiket egyesítsék. Napóleon császár a főtárgya ezen gyűlöletnek és ezen szenvedélyeknek, mivel a tekintély elvének ő a legdicsőségesebb és legszilárdabb képviselője.­­ A forradalmi logika szerint a császár meggyilkolása az egyetlen eszköz, mely által Francziaországban és Európában a dolgok rendjének felforgatására eljut­hatni, s a londoni menekültek közöl többen ezen véglettől nem is riadtak vissza. Így jön aztán a ven­dégszeretet menhelye, melyet egy nagylelkű nemzet nyújt, nyugtalanságok és összeesküvések tűzhelyévé. „Mazzini és Ledru-Rollin vádlottak a vizsgálatban akként vannak kijelölve, mint a­kik az Angliában irántuk mutatott vendégszeretettel bűnös visszaélést követtek el. Nem egyszer hozattak már az ő neveik egybeköttetésbe oly gyilkossági tervek­kel, melyeknek szerzői a hatóságok ébersége által meglepettek és bátorságuktól megfosztattak. Az 1856-dik év vége óta a törvényhozótest meg­­nyitására akként várakoztak,mint kedvező időpontra. Egy, Párisban nov. 2-kán kelt levél, mely p­rbeli okmányoknál látható, beszél a levél vevőjének ezen vétkes reményéről. Ebben a következőket lehet ol­vasni : „Itt az alkalom !!! Ön tudni fogja miféle... Minthogy épen alkalomról beszélünk, meg kell mon­danunk, hogy a törvényhozó testülethezi választások sok izgatottságot fognak előidézni. Egy alkalom e pillanatban sokféle következést vonhatna maga után. Az átalános szavazatjog az, melyet a választásoknál alkalmaznak. Gondolkodjék ön rajta.“ Ezen levél írója, bizonyos Pignieres a vizsgálat alatt ki jön hallgatva, nem tagadható, hogy az az ő keze írása; nem is tagadja, hogy ő azt Mazzinihoz irta; abbeli fáradozásai pedig, melyekkel e kifejezéseit igazolni és magyarázgatni törekszik, egyátalában nem fogják meggyöngíthetni azon nagyon is világos értelmet, mely magokból ezen kifejezésekből világo­san kitűnik. Az átalános választások közeledtével a kormány kénytelen volt tevékenyen őrködni külföldön azon fordulatok fölött, melyek a választási mozgalomban kedvező alkalmat iparkodtak találni vagy előidézni. „Ez időben hagyta el Mazzini Londont, hogy Ge­­nuába menjen, a­hol az ő jelenléte Olaszország több pontján fölkelésre adott jelt. Ő a maga londoni ba­rátaival levelezésben maradt arra nézve, a­mit ő maga párisi ügynek nevezett,azaz egy merény­letre nézve, mely, miután a császár személyét illeti, az európai békének a forradalmi szenvedélyek elleni védőjét semmisitendő vala meg. „Mazzini összeesküdt társai közt első sorban áll Massarenti, ki Londonban mint látszik hentes mesterséget űz. — Massarenti tevékeny és félelmet gerjesztő ember. Mazzini őt egy levelében megteste­sült titoknak nevezi. Ő van megbízva,mint látni fog­juk, a londoni vendégfogadókban az orgyilkosok fél­fogadására. Campanella vádlott, a­ki írónak adja ki ma­gát, barátja, s egyszersmind ügynöke Mazzininak. A mester távollétében sikerült neki Londonban annak parancsait teljesíteni, és Massarentivel egyetérteni. Még más két egyént meg kell említeni, kik is: James Stansfield londoni serfőző, a­ki magát Mazzini bankárjává téve, és Stalford kevésbé feltűnő személy mint az első, s a­ki kétségkívül épen ezen okból arra volt kiválasztva, hogy a London és Genua közt folyt levelezésnek nevét odakölcsönzze. Junius 13-kán 1857. a párisi postán egy „Genua jun. 10.“ bélyeggel ellátott és Stalfordhez Londonba intézett levél foglaltatott le szabályszerű parancsolat erejénél fogva. Ezen levélben három darab irás volt, Mazzini keze írása, melyekben ama a törvényszé­keknek átadatott bűntett bizonyítéka foglaltatik, mely bizonyíték oly tiszta és világos, hogy a rákö­vetkezett vizsgálat azt csupán tovább fejtette ki. Egy hónapja elmúlt, hogy Mazzini és Ledru-Rollin által két, Massarentitól felfogadott orgyilkos külde­tett Párisba. Ezek, miután a végső utasításokat a császár élete ellen végbeviendő merényletre meg­kapták, egy bűntárshoz lőnek utasítva, a­ki több év óta Párisban lakott, s ott álnevek alatt bujkált, csak hogy a gonosz tett végbevitelére a kedvező alkalmat bevárhassa. Több hóval ezen két orgyilkos megérkezte előtt a gonosztett kivitelére szánt anyagszer már Párisba szállíttatott. Állott az nagyszámú gyilkokból és pisz­tolyokból, mely utóbbiak közt egy, két egymás fölé helyzett csővel ellátva, alakjával azon pisztolyra emlékeztetett, melyet P­­­a­n­o r­i használt vala. „A harmadik irás, mely egyszerű levélke alakját viseli, a Campanellához szóló levélbe volt zár­va ; nyilván a Párisban lakó bűntárshoz volt intézve, kinek meghagyatott volt, hogy az orgyilkosokat el­fogadja s vezérelje. Az elfogadó csak ezen betűkkel van benne megjelölve : A. P. T., a­mit igy kell ol­vasni : A. P a o 1 o T i b a 1 d i. Szövege a következő: „Az írás átvivői tökéletesen ugyanolyak, mint azon kettő, kiket ön ismer. Bánjék velek épen úgy s min­den tartózkodás nélkül. De hadd működjenek egy­mástól külön. Ez mindnyájokra nézve jobb. Június 10-dikén, Giuseppe.“ „Ezen meglevő három irás nem csupán az Összees­küvők titkait fedezi fel ; a Campanellának szóló levélben oly becses czélzást is találtak, mely­nek fölhasználásával többeket el lehetett fogni s a tör­vénynek kezébe szolgáltatni. E levélben t. i. a volt, hogy Massarenti közös barátja, azaz a párisi bűntárs, a Menilmontant utczában a 122-dik szám alatt lakik. Azt ugyan, hogy Paolo Tibaldinak hívják, már régebbi nyomozásokból kitudták , hogy azonban e megnevezett házban bűnszerei is föltalál­hatók, azt e régebbi nyomozásokból nem lehetett kitudni. „Tibaldi vádlottat jul. 13-kán fogták el szállá­­sán. Ugyanaz­nap fogták el Bartolotti és Grilli vádlottakat is a Faubourg St. Denis utcza 82. számú házában, hol ők hamis név alatt laktak, amaz L­a­z­­zerinek, ez pedig Fa­rónak hivatván magát. Ugyanekkor Tibaldi tárczájában Stansfiel londoni serfőző lakjelét, Bartolotti irományai közt pedig egy levelet, melyet neki Massarenti 1857-dik évi máj. 26-kán irt s melynek tartalmáról alább lesz szó. „Még fontosabb lefoglalás történt jun. 4-dikén a G a 11­­­b­o­u­r­g házasfeleknél, kik ugyanazon házban laktak Tibaldival, t. i. a Menilmontant utczában a 122-dik szám alatt. Gironné, ki Tibaldival együtt lakott volt, 1857-ki február felé engedelmet kapott a Gallibourg hitestársaktól egybezárt bőrládának szállásukon való letételére, mely láda, mint mondá, T­i­b­a­­­d­i­é. A hatóság e ládát föl­nyit­tatván, benne, ócska ruha és rongy közé rejtve, 5 angol gyártmányú tőrt, 14 kétcsövű kis pisztolyt, 1 lovaspisztolyt, melynek két csöve egymás fölött volt, továbbá 1 ötcsövű revolvert, 2 golyóöntőt s 2 katulya gyutacsot találtak. A pisztoly mind meg volt töltve, csak elsütni való. A hatóság két hites fegyverismeret előhívatván, ezek kijelenték, hogy a lovaspisztoly, kivált pedig a revolver jeles művű fegyver. A tőröket illetőleg, mindegyik a maga hü­velyében volt, s mindegyik valami barna, gyanúsnak látszó anyaggal bekenve. Egy hites vegyész megbi­­zatván ez anyag vegybontásával, kinyilatkoztatá, hogy az legkevésbbé sem hasonlít azon zsírhoz, a­mi­vel a fegyvert, hogy nedvességtől megőrizzék , be­kenni szokás , miután épen maga az említett anyag több tőrt megrozsdásított. Továbbá, hogy ez anyag növényanyagnak látszik , hogy nincs ugyan benne mérges elem, de bizonyos esetekben mégis gonosz sebeket okozhat. „Végre Massarenti két új orgyilkost hozott indít­ványba. Genuából, hol Mazzini tartózkodott, Cam­pa­­nellát bízta meg, hogy helyette ítéljen, váljon meg­­engedhető-e, hogy gyalázatos tervekben ezek is köz­reműködjenek s azon esetben, ha Campanella őket elfogadná, felszólitá őt és Massarentit is, hogy Stams­­field serfözőnél pénzt vegyenek föl, hogy a két újat a párisi bűntárshoz küldjék s általa azoknak fegy­vert adassanak, melyet a párisi bűntársnak kellett kiválasztania a rendelkezése alá adott szerekből. Mind e tény világosan kiderül a három jelentésből, melynek szövegét itt közöljük. Az első Massarentihez van intézve, mint a czime­­zésből s a megszólításból „kiderül s igy hangzik: „Kedves Massarenti! Önnek 6 ki levelet vettem (az itt közlött levél 10-ről szól). A­mi a Bp. (hihető­leg Bologna) és Fa- (hihetőleg Faenzá­) ban levő két barátunkat illeti, kiknek tervét velem közlötte, a do­log fontosabbá lett mint valaha vált, mivel az egész kérdés ettől függ. De azt megbírálni nem tudom. Ön tudni fogja, jól ismeri-e ön , képesek s valóban el­szántaknak tartja-e őket? Menjen ön azután Camp­­­hoz (Campanella) s beszéljen vele. Megbíztam s min­denről értesítem őt. Emlékszik-e ön arra, mit mond­tam az eljárás módjára nézve, melyet követni kell : kettő-kettő, önállóan, ez az egyetlen eszköz. Ha barátunk eltávozott, mit ön hírlapok útján megtud, ekkor az mind önre, mind az önnel levő más kettőre nézve hasztalan. Ha ő a vidékről visszatér és marad, akkor a két régi jó barátnak is pénzre lesz szüksége, s ha ön serfőző barátunkhoz megy, adni fog, ezt meghagytam neki. A két uj legyen ta­karékos. Örömest adnék milliókat, de nem lehet. Az olaszországi kiadások hihetetlen nagyok. Ön J­ó­­­zsefje.“ „E kevéssé leplezett írásmódban könnyű volt a császár meggyilkolásának tervét felismerni, valamint az abban említett akadályt is, mely a kivi­tel útjában áll, t. i. császár ő felségének Fontaineb­­leauba utazását s végre a tárgyat, mely a közönséget igénybe veszi, Olaszországra vonatkozik, s a dolgot, melyet Párisban kell végrehajtani, sokkal fontosab­bá teszi, mint bármikor. „A második, Campanellához intézett levélben az olaszországi ügyek nagyobb tért foglalnak el. Maz­zini abban egy közbejött esetről beszél, mely tervei­nek egész sikerét veszélyezteti, de a keserű kifaka­­dások, melyekre ezek alkalmat adnak, újra a párisi eseményekre fordítják gondolatait. E második levél felirata csak e szótagból áll: „Camp,“ s ez is eléggé mutatja, hogy a vádlott Campanellához van intézve. Jún. 10-kén íratott, mint az előbbi 8 imigy kezdődik : „C. F.“ (hihetőleg Caro Fratel)! A rendkívüli bajjal felállított egész épület, mind e mai napig váratlan siker, — megjegyzendő, hogy ma volt az eldöntő nap — összedült egyetlenegy széllökésre, egy vihar által meglepett hajó miatt, melynek szereit s más­­ tárgyát a tengerbe kellett vetni. Mert e tárgyak nél-­­kül a másik működés, melynek ma kellett történnie, s­­ mely nem lehetett sikeretlen, meg n­em­ történhetik.­­ Annyi volna, mint fejjel menni neki a falnak. Én ezt lád Lehotzky és Szirmaynál több helyt. 19) Baku család. Szirmay, Szatmár várm­. 20) Balchai. Te­leki Hunyadiak. V. 390. 21) Bálik, ujvízi előnév­­vel; bizonyos 1472 záloglevélben említve András és neje Fődemesi Pál leánya. 22) Balk, Szirmaynál Szatmár vára­, mely család azonban a Bélteky és Drágffi családok törzsének látszik. 23) Ballon, ta­lán nyitrai nemes család. Egyes helyekhez pótlásul s igazításul megjegye­­zük még a következőket : Aczél családnál, pótolhatók Balázs és János 1526. királyi udvari emberek. (1. Engel monumenta, 213—4). Ajkai család, nemcsak Margit legendájában jön elő, de tudomásunkra máig virágzik. Czimere, kék me­zőben, zöld pázsiton nyargaló huszár kardját villog­tatva. A sisak disz , két szárny között, repülésre ké­szülő madár (galamb?). Alapy, pótolandó György, 1564 ben Magyaror­szág részéről a szőllösi biztosok egyike. (Forgach comment. 339.) Hasonlón hiányzik Gergely, ki egy ideig szinte török rabságban sietett, mint őse Gás­pár. Meghalt 1690, mint a győri székesegyházbani sir iratán olvasható, mely felett pajzsa és rablánczai függenek. (Károlyi speculum eccl. Jaurin. 7.1 Almádyak tudomásunkra már egy 1315-diki okiratban emlittetnek; különösen Tamás és leánya Anna, Perez Miklós neje, birtokol Hevesben és Pécs újtelken. I. e­d. (Folytatjuk.) Áld. Átok. Imád. Ünnep. *) Hunfalvy Pál urnak az akadémia f. évi április 28-án tartott gyűlésében felolvasott nyelvészeti érte­*) Közöljük e czikket figyelem­ébresztésül, úgy látszik nekünk, ezen nyelvszármazásról a német philologia sem tud sokat, sőt bevallja, mert tapasztalja is, hogy a nyelvalkotó szellem a kevésbbé boldog népeknél is csudálatosan működött. S a vallásra vonatkozó kifejez­í zések alkalmasint megvannak a legvadabb népeknél is, úgy hogy legnagyobb különösség volna, ha ezek ép­p a magyaroknál hiányoztak volna. S­z e r­ke­t­kezésére és szófejtegetésére, ér néhány észrevételt kívánok tenni. Négy szót veszen fel Hunfalvy Pál úr, úgymint az „áld, á­t­o­k , i­m­á­d és ünnep“ szavakat és ezeknek eredetét saját elvei szerint fejtegeti. Megbo­csát azon általam igen tisztelt tudósunk, ha itt őszintén nyilvánítom, hogy azon szavak fejtegetésére nézve, vele egy értelemben egy­általában nem va­gyok,­­ nem lehetek. A­mi ugyanis az „áld“ szót illeti : E szónak a magyar nyelvben soha sem volt ez a jelentése „Ígérni, fogadni“ és így minden erre épített okos­kodás magában összeomlik. Az „áld“ igének régi, de már ma szokásból kiment jelentése ez volt „di­csérni, magasztalni“ a mint az a magyar tudós tár­saság zsebszótárában is emlittetik és loben, preisen­­nel tétetik ki, csak hogy a loben és preisen-t elébb kellett volna tenni, mint a segnen-t, mert amaz ré­gibb és eredetibb jelentése az „áld“ szónak ; emez pedig csak második és általvitt; eredetére is az „áld“ szónak csak ama régibb jelentés vezet. E szerint már azt mondom és állítom, hogy az „áld“ ige nem más­ból lett, mint a latin „altat, exaltat“ : felmagasztal, magasztalból; az altat tudni való, hogy altus = ma­gasból, ez ismét az alt = nevelemből; ez viszont a héber al= fel, felfeléből. Én tehát az „áld“ szó je­lentéseit igy rendezem : 1. jót mond másról, magasz­tal. 2. jót kiván másnak, benedicti. 3. mikor az Isten mondatik áldani = jót teszen valakivel vagy vala­mivel. Nem akarván hosszas lenni, sietek a második szó­hoz, mely is ez : átok. Ezt Hunfalvy Pál rokon­­származásúnak tartja az „áld“ szóval. Én pedig állí­tom, hogy a magyar nyelvben az „áld“ igének soha sem volt ez a jelentése : „átkoz.“ A­mi a héber ba­­r a­k igétől vett okoskodást illeti, hogy t. i. annak is van ily ellenkező két jelentése, az a magyar „áld“­­ra egyáltalában nem alkalmazható. — A barak ugyan­is tulajdonképen térdre esést jelent és aztán, mivel a keletiek térden állva is szoktak könyörögni vagy kérni valamit Istentől, jelent kö­nyörgést. És mivel sokan nemcsak jót szoktak kérni Istentől embertársaiknak, hanem gonoszt is , azért jelent a barak is benedixit és maledixitet. Ezért je­lent a görög „ara“ is preces és dirae. Én tehát az „átok“ szót a görög a­r a z­árt nocet szótól vagy igétől származtatom, melyben az r betű úgy tétetett a t­eleibe mint a mikép a piaczot néhol piarc-nak mondják. — Miként a szidból jön szitok, úgy lett az árt-ból, ártok vagy az r-t ismét elhagyván átok. Harmadik szó az imád, melyet tisztelt tudósunk két összetett szóból származtat , de a mely okosko­dás elősorolásával most a heh­et és időt elfoglalni nem akarom. Csak a magam véleményét mondom tehát meg. Szerintem imád semmi másból nem lett, hanem ezen arabs igéből ihhmád, mely Vriemot, és Castellis szerint is ezt teszi : valde laudavit, celebravit et speciatim Deum. A magyar nyelvben is ez a valódi és egyedüli jelentése az imád szónak. Nem tesz ez sem kérést sem könyörgést, hanem di­cséretet és magasztalást. Leg is legelső jelentése vagy gyökere pedig a c­amam igében található, mely me­legséget és igy buzgóságot jelent. Hátra van még az „ünnep“ szó. Ez véleményem szerint tulajdonkép szünnap azaz szűnő t. i. dologtól megszűnő, napból lett, s először vasárnapot jelen­tett, így a tót máig is a vasárnapot nye­gyel, azaz nem dolgozó napnak nevezi. Mert eleitől fog­va minden műveletlen és bárdolatlan nép az ün­nep fő lényegét nem abban helyheztette , hogy akkor többet kell Istenről és élekről gondolkozni, és több jót kell véghez vinni, mint más napokon, ha­nem abban, hogy akkor nemcsak nem kell, — nem muszáj, — de még csak nem is szabad, sőt igen nagy vétek dolgozni. Íme­ előadtam rövideden ama négy szóról a ma­gam véleményét, — ítéljen az elfogulatlan olvasó. Most már pár szóval megmondom azt is mi legyen a nyelvek származásáról és fejlődéséről az én sok évi búvárkodásom és sok gondolkodásom után megálla­pított véleményem. Én tehát úgy találtam és úgy hiszem, hogy nyelv, az az idegen nyelvelsajátítási ösztönt és képességet egy néptől sem tagadott meg a természet, — jóllehet ezt sem mindegyiknek egyforma adagban és mértékben osztotta , de nyelv azaz eredeti nyelv teremtő és fej­lesztő talentumot csak igen kevés népeknek adott, nevezetesen csak azoknak, kiknek a sors lakóhelyül a földnek legszebb tartományait adta, hol a teremtő erőnek az állatok, növények, sőt még az ásványok országából is a legnagyobbszerű példányai láthatók. Nevezetesen a chinaiak, indusok, egyiptomiak, héberek vagy inkább az aram­aeai nyelveken beszé­lők és görögök valának azok, kiktől az európai és éjszak-ázsiai népek vették vagy legalább a kik után tökéletesítették a magok nyelvét; vévén a nyelvet ki első kézből, ki másodikból mint a rómaiaktól, ki a harmadikból mint a szlávoktól stb. Minthogy a ma­gyaroknak is legrégibb lakóhelyek Ázsiának éjszakra eső része nevezetesen a Kaspiumi- és Feketetenger éjszaki partjain elterjedő pusztaságok voltak. Kétség­kívül mi is a felemlített nyelveknek, különösen a perzsáknak, hébereknek, görögöknek, gothusoknak, oroszoknak, rómaiaknak köszönhetjük nyelvünk kifejlődését, bővülését. De nem igen van mi­vel dicsekedniük e részben felettünk a mai leg­­miveltebb nemzeteknek, u. m. az angoloknak, francziáknak, németeknek sem. Ezek is, ki elébb, ki később amazoktól vették nyelvüket, valamint a finnek, osztyákok s nem tudom micsoda altaji csa­ládhoz tartozó nyelvek is, — és ezeket is csak ak­kor fogjuk jól érteni, ha előbb ama fő eredeti nyel­vekkel hasonlítunk egybe és azokból igyekeztünk ki­fejteni. Tisztelet tehát ama legrégibb műveltségű nemzeteknek, mert azoknak köszönheti az emberi nem mind egyéb szellemi dolgokban mind a nyelv­­beni miveltséget, de semmi megvetés a későbbi mi­­veltségűek iránt sem. NEMÉIDEMIT, nem tettem, s azt mondom ismét elől kell kezdeni. Meg kell tudnod, hogy van kilátás, hogy az épüle­tet egy csapással újra fel lehessen építni, ezt jövő vasárnap megtudom.“ „Most halld. Ki akarod-e Massarentit titkon hallgatni a párisi affaire re nézve ? Tudd meg, hogy az több mint kívánatos s igen sürgős. Ketten ajánl­koznak, de a fő, már tudnunk kell, hogy ismeri-e, jól ismeri-e, s hogy képeseknek tartja-e őket ? Ha igen, követelnek-e pénzt, hogy egy hónapig éljenek azon helyen, hogy követelésük mérsékelt-e , s hogy Massa (Massarenti) meggyőződése kedvező-e ; azután akár ő, akár maguk keressenek útlevelet. Én innen e dolgot nem igazíthatom el. Idezárva egy sor Massarenti ismert barátjához , ki a Menilmon­tant utczában 122 szám alatt lakik , ott fog­ják ők a szereket találni. Még van két másik is , de nézetem, hogy egymástól függetlenül működje­nek. Én is úgy működöm itt. Ha minden jól megy, kérj pénzt James-től, kit tudósítok, s kihez téged küldelek. Massarenti, s ezt hosszas ismeretség után mondom, maga a megtestesült hallgatagság s mással ne legyen dolgod. A rózsa életre való az országra nézve s azért számitok reád. Isten veled. Szivemben vihar, de mindig a te „Gu­i­­­d.“ (Vége követ.) (Lapszemle). Az „Ost - Deu­t­s­c­h­e Post“,— mely olykor illetékes helyről kapja tudósításait — miután a Red cl­iff­e lord elutazásáról keringő hírt hírlapi kacsának nyilatkoztatta, a moldvai vá­lasztásokra a franczia kormány igé­nyeire vonatkozólag ekként ir. „A Stambulból érkezett legújabb s legbiztosabb tudósításokra támaszkodva, bizonyosan állíthatjuk, hogy Redcliffe lord legtávolabbról sem gondol arra, hogy e komoly órában, midőn a­zultán kormá­nyának tapasztalt államférfiak tanácsára, s rettent­­hetlen barátok támogatására sokkal nagyobb szük­sége van, mint valaha,­­ állomását csak egy pilla­natra is elhagyja. „Azon napok óta, midőn Szilisztria ostrom alá vé­tetett, a Porta tekintélyének nem kellett oly meg­­próbáltatási időszakon keresztül menni, mint épen e pillanatban. Szilisztriánál kellett az ozmán birodalom­nak megmutatni, miszerint képes egy önálló országot alkotni. A háború további lefolyása, a formák és föl­tételek, melyek alatt a keleti béke megköttetett, in­kább a szövetséges hatalmak b­ecsületbeli dolgai va­­lának, mint Törökországé. A tövises Belgrád-kérdés sem volt alkalmas a­zultán szuverainitásának aláásá­­sára; nem volt egyéb puszta érdekkérdésnél, nem pedig a méltóság s állami önállóság kér­dése. A­mit Francziaország a jelen pillanatban oly ca­­tegorice kiván a­zultántól, tökéletes önlealacsonyí­­tás, saját parancsának megsemmisítése országa bel­­kormányzatának ügyeiben, engedelm­i alávetés egy idegen hatalom követelései alá , oly követelések, milyenekkel maga Oroszország, protectorátusságá­­nak legszebb virágzásában sem lépett föl önkényte­­sebben,zsarnokiabb modorban, s minden tekintet fél­­retételével. Tény, hogy Francziaország a mold­­vaországi választások megsemmisíté­sét kívánja, s azon esetre, ha a porta ezen megsemmisítést el nem határozza, a diplomatiai összeköttetés félbesza­kításával fenyegeti. A mi Vogorides lg letétetéséről fölemlíttetik, csak mellékes dolog. A kaimakám mindenre és mindenkire nézve a leg­pontosabban azon utasításokhoz tartotta magát, me­lyeket a stambuli minisztériumtól vett.“ PESTI NAPLÓ, Pest, aug. 7. A országos nyugdíj­intézet tőkealapja 858,131 váltó forint. A befizető tagok száma 384. Nyugdíjt húz 143 aggott férfi, 444 özvegy asszony, 15 árva. Az évenkénti nyugdíj teher 123,505 frt, s a be­fizetők és nyugdij-hozak száma közötti nagy aránytalan­ Magyar könyvészet 372. Különféle viszonyokra vonatkozó Papi dolgozatok. Szerkesztő P­ö­r­d­ő­s Lajos, kecske­méti reform, lelkész. Tizedik füzet. (Révész Imre arcz­­képével). Kecskeméten. Nyomatott kiadó tulajdonos Szi­­lády Károlynál. 1857. 8 rét 208 lap. 373. Halka Sámuel. Templomi imák advent köz­napjaiban. Irta H­a­l­k­a Sámuel, k. dombói reform, lel­kész. Kecskeméten. Nyomatott kiadó-tulajdonos Szilády Károlynál. 1857. 8 rét 95 lap.

Next