Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)

1857-08-02 / 2263. szám

kezendnek a politikai menekülteket mozgásba hoz­zák. Beszélnek Ledru-Rollin egy közelebb világ elé bocsátandó leveléről, melynek czélja minden néven nevezendő összeesküvésbeni részvétet eltagadni. Hír­­szerint a pártvezérek terve ez alkalommal abban áll, hogy a pert nevetségessé tegyék,­­ úgy állítván elő a három elfogott olaszt, mint a­kik a franczia rend­őrség szolgálatában lévő feladók , különösen Angliá­ban minden tehetségükben álló eszközzel oda fognak működni, hogy a közvéleményt a franczia kormány eljárása és azon kivonatok ellen hangolják, melyek­nek előterjesztésére a fő bűntársakat illetőleg ez utóbbi magát később netalán indítva érezhetné. Azt képzelik, mintha az angol minisztérium a közvéle­ményben elegendő támaszt fogna találni, hogy magát minden kiutasítás iránti követelés alól kihúzhassa. Ez a fogás, mely által bizonyos emberek czért érni remélnek, mely fogás azonban valószínűleg hajótö­rést fog szenvedni a per által napfényre hozandó bi­zonyítékokon.“­­— Jul. 28 -án a „Morning Post“-ot is lefoglalták Páriában, mivel az egy beszélgetést közlött, melyet állítólag Cavaignac trink az eskületétel tárgyá­ban tartott volna egy párisi választóval. — A „Constit.“ jelenteti magának Belgiumból, hogy T­h­­­e­r­s ur, a­ki ezelőtt néhány nappal Chan­­garnier trink kíséretében Ostende­be utazott, hogy ott Amalia volt királynét üdvözölje, a nassaui herczegségbe vett magának útlevelet. Ezen két egyé­niség — folytatja a félhivatalos levelező — mint mondják a Lacken palotában leendő fogadtatás irányi reményét nyilvánítá, azonban e remény nem valósult.“ — A „Débats“ jelenti, hogy Barman­n helvét ezredes, mint Svajcznak francziaországi teljhatalmú minisztere a napokban a maga kormányának lemon­dását benyujtá. Nesselrode grófo, gróf Wa­lewski jul. 26-ra ebédre hitta meg Etioles kastélyba. Lafragua mexicoi követ, kit csak e hó végén vár­tak Párisba, oda jul. 26-án megérkezett. ESTI POSTA. Pest, augustus 1. — Egy porosz lap a franczia kormánynak a Dunai fejedelemségek t­árgyában állítólag közbejött elhatá­rozásáról még erősebb dolgokat hoz, mint a „Nord.“ Szerinte Thouvenel úr nemcsak arra kapott uta­sítást, hogy a moldvai választások megsemmisítését és Vogoridesz hg letételét hímezés nélkül kí­vánja , hanem arra is, hogy e kivánatok visszautasítása esetében a diplomatiai összeköttetést szakassza félbe és Kon­stantinápolyt hagyja el. Mi ezen tudósítást, valamint a „Nord“ is még most legalább korainak tartjuk annyival inkább, mivel ugyanazon lap másik tudósításában azon jelentést találjuk, hogy a miniszte­ri tanács jul. 30-ára van összehiva, melyben valószínű­leg a herczegségekben ezentúl követendő eljárás fog szóba jöni.­­ Különben a diplomatiai viszonyok fél­­beszakasztásáról okoskodva megjegyzi a porosz lap, hogy az kissé különös, miután a Porta e tárgyban nem önállólag jár el, hanem a többi hatalmakkali egyetértéshez kötve van, következőleg bajos dolog ezen egyetértés hiányáért egyedül magát tenni fele­lőssé, valamint arra kényszeríteni, hogy Ausztriával és Angliával összetűzzön, s Francziaország nyomását túlnyomónak ismerje el. — A párisi béke által épen annak akarták elejét venni, hogy a Menzikoff­ey-féle idők ismét előkerüljenek, ugyanazért a portávali jövő összeütközéseket világosan a többi hatalom közbenjárásához utasiták. — Ha tehát Thouvenel az ily rövid idő múlva azon orosz államférfi szerepé­nek ismétlésével bizatik meg : annak oka úgy lát­szik abban keresendő, mivel Párisban Angliát más­utt eléggé lefoglalva hiszik, Ausztriát pedig Porosz­­országtól cserben hagyva látják, s ennélfogva azt vé­lik, hogy most valamivel többre lehet menni, mint mi­dőn a Belgrád és azzal egybefüggő kitakarodási kér­désben Oroszország érdekei mellett oly buzgalom­mal léptek fel.­­ Egyébiránt a bent uralkodó rek­­kenő­ség úgy látszik Párisban sürgető szükséggé te­szi, hogy legalább kívül valami kis czivakodás akad­jon, mely a kedélyeket foglalkoztassa. Csak az a kérdés : váljon Anglia és Ausztria ezen szükségletet számba veszik-e, a franczia nyugtalankodásnak, mint eddig , csupán hideg következetességet szegezvén ellenébe. Mi Angliát is éti : Re­dl­iff lord az eddigi politikával él vagy hal s őt a nyeregből kivetni oly fel­adat, mely eddig már annyiszor hajótörést szenvedett. Dacem Párisban Palmerston lord nagyobb simulé­konyságára számítnak, a­ki e kérdésben magát min­dig ingadozónak mutatta, s számítanak tán­air H. Bulwerre is, ki az angol követ mellett mint lát­szik, önállóbb szerepet szeretne játszani. (Lásd a teg­napi esti postát.) Vájjon kapcsolatban van-e ezzel, hogy Redcliffe lord — miként a tegnapi „Pays“ távirati sürgöny után egészen az érthetetlenségig homályosan jelenti —: „Redcliffe lord szabadság idejét használva Lon­donból jövet Párisba érkezik“? — Mint legközelebb említők, a párisi vádka­mara jul. 28 kán mondta ki a Ledru-Rollin és Mazzini ügyében azon határozatát, mely­­lyel a szajna megyei eskü­dtszék elé utasítja a követ­kező hét vádl­ottat : Paolo Tibaldi, Giuseppe Bar­­tolotti, Paolo Grilli másként Faro, Guiseppe Maz­zini , Alexandre - August Ledru Rollin , Gaetano Massarenti, Federice Campanella. Mindnyájan az­zal vannak vádolva , hogy egy maguk közt meg­állapított cselekvési határozat folytán összeesküvést formáltak a végre, hogy a császár élete ellen me­rényletet vigyenek végbe, mely összeküvés nyomban jön követve oly végbevitt vagy megkezdett cselek­mény által, mely annak kivitelét előkészítendő vala, és ezen bűntett a büntetőtörvénykönyv 89. czikke szerint bü­ntettetik (t­i. halállal). A három első, mint jelenlevő vádlott a „Gaz. des Tribunaux“ szerint aug. első felében, valószínűleg 8-án v. 10-én fog az esküdt­szék előtt megjelenni; ellenben a négy utolsó mint távollevő csupán a meg nem jelenési makacsságból hozott ítéleteknél szükséges formaságok után ítéltet­hetik el. Ez utóbbiak felett azonban nem az esküdt­.. " -—'••etet, hanem csak a törvényszék, szék mono veiv­.~ * _ Ítéleteknél szó­mint ez ilyen mcontumaciam nozou. -kás. A főálla­mügyész maga viendi a szót ez ügyben, melyben természetesen nagy fontosságot helyeznek.— A „Gazette des Tribunanx“ közöl ez ügyben némely részleteket, melyek, mint mondja a vádlevél alapját képezik. E részletek így hangzanak : Jun. első napjaiban a rendőrség több olasznak Páris­ban létéről értesült, kik akkoriban érkeztek London­ból, a­hol gyakori érintkezésben állottak Mazzinival és az európai központi bizottmány tagjaival Junius 10-én Genuából jött 3 levél foglaltatott le, melyek Mazzini által valának írva. Egyik czimezve volt Campanellá­hoz, Mazzini munkatársához az „Ita­lia del Popolo“ lapnál, másik Massarenti­hez, — a harmadik pedig, mely néhány szóból állott, T­i­­­b­a­­­d­­­nak vala szánva. A Campanellához irt levélben Mazzini oly utasítá­sok után, melyek az Olaszországban megkisértett csínyre látszanak vonatkozni, azt veti, hogy minde­nek felett a paviai ügyre kell figyelni,­­ hogy az sürgős és elhatározó dolog, és hogy minden attól függ. Továbbá tudata Mazzini, miszerint Massarenti őt arról értesíti, hogy két ember jelentkezett, és hogy ha azok jóravaló biztos egyének, adni kell ne­kik pénzt, hogy Párisban egy hónapig élhessenek, s hogy e végett a bankárhoz kell fordulni. Mazzini hozzátéve, hogy jelenleg két másik is van Párisban, azonban szükség, hogy mindkét csapat külön mű­ködjék, a­nélkül, hogy egyik a másikkal érintkez­nék. Végre a levél egy ajánló szót küld a Neuve-Mé­­nilmoutant­ utczába, mint a­hol a materiale felta­lálható. A­kihez az ajánlás intéztetett, az Tibaldi volt, a ki valósággal a nevezett utczában lakott. — Ő te­hát elfogatott, s a házkutatásnál öt gyilok és busz töltött pisztoly jön lefoglalva. — A Massarentihez irt levél hasonló utasításokat foglalt magában. A Tibal­­dihoz irt czédusában Mazzini ajánlotta az azt vivő két egyént, mondván, hogy azokban lehet bízni. E két ember Bartolotti és Grilli volt, kik akkor tájban érkeztek Londonból, a­hol gyakori érintke­zésben valának Mazzinival ennek Genuába utazása előtt. Azon nap, midőn Tibaldi elfogatott B­a­r­t­o­­lotti és Grilli lakhelyén megjelentek, ott azon­ban az őrködésre oda rendelt rendőri ügynökök által lőnek fogadva és elfogattak. Úgy látszik - mond a törvényszéki lap -- hogy a vizsgálat folytán számos levelezés került kézre, mely a 10-ik júniusban lefoglalt levelekben foglalt czél­­zásokat megerősíti. Ezen levelek egyikében egy a vádlottak közöl lehordja egyik bűntársát hanyag­sága miatt, azt mondván hogy az „öreg“ panasz­kodik, s felette elégü­letlen. Az elővizsgálat folyamában Bartolotti vallo­másokat tett; nevezetesen kijelenté, hogy őneki Lon­donban két találkozása volt Mazzinival és egy f­ran­cz­iával, kit Ledru Rollin-nak mond. Meg­­mondá, hogy ezen találkozások folytán küldetett ő Párisba földjével Grillivel. Ő úgymond —­ nem arra volt megbízva, hogy a császár élete ellen merényt kövessen el, hanem hogy szüntelen őrt álljon a Tui­­leriák körül, megtudandó mikor megy ki ő fel­sége. — Némi erélyes tagadások után Grilli — hallomás szerint — oda nyilatkozott, hogy miután Bartolotti beszélt, ez őt felmenti esküje alól, te­hát mindent megmond. Be is vallotta utazása czél­­ját, s azt hogy ő a császár élete elleni merényletre kapott parancsot. Hogy vallomásai valóságát bebizo­nyítsa, felfedezte a helyet, a­hol két gyilkot rejtett el, melyeket neki Tibaldi adott önmaga és Bartolotti számára. — E fegyverek valóban mégis találtattak a Grilli által kijelölt helyen. — Végre Tibaldi mint a fent nevezett lap mondja — minden ellene intézett vádra átalános tagadással felelt. Tibaldi kü­lönben mechanikus munkás, a­ki néhány év óta Pá­risban lakott. — A kölni lap szerint sem Tibaldi sem Bartoletti sem Grilli nem beszél francziául, mi miatt a tárgya­lások hosszúra fognak nyúlni. Védőik : Desmarest, Maillard és Floquet három ismeretes republicanus. Azok, kik a vádiratot olvasták, bámulnak rajta, hogy a vádkamra Ledru Rollint a vádlottak jegyzékéből ki nem törölte, miután ez ellen semmi tény nincs, és biztosan lehet állítani, hogy fel fog mentetni. — A Mazziniféle összeesküvés tárgyában Szardi­­nia jegyzéke nemcsak hogy meg nem jelent, de még el se készült, ellenben várnak egy nápolyi jegyzéket, melyben egész Európ­a előtt ki lesznek zárva a forra­dalmiak tervei, s külön­ben a muratisták lesznek a legveszélyesebb emberekként feltün­etve. Azon köz­leményt, melyet a „Gazette de France“ adott a ná­polyi összeesküvésről (lásd tegnapi számunkat), úgy tekintik, mint a várt jegyzék előpostáját. Egyszers­mind a franczia és olasz kormányok a genuai, livor­­noi és sapini eseményeket tárgyaló törvényszéki vizs­gálatoknak a legnagyobb nyilvánosságot szándék­ozanak adni. A saprni felkelők vallomásai szerint Murat Lucian herczeg fiának kellett volna az invasiói hadoszlopok egyikét vezényelni, mihelyt a muratista párt a partra­szállást czél- és idő szerintinek tartandotta. Az új dynastia jövendőbeli minisztériumának megalakítá­sára a következő névsorozat hozatott volna indít­ványba : S­a­f­i­c­e 11 i miniszterelnök; Dragonet­t­i marquis külügyi; Giovanni Andrea Ro­meo belügyi ; Luigi Mezzacapo hadügyi; S­c­i­a­t­o­l­a pénzügyi; Trinchesa oktatásügyi; P­i­s­a­n­e 11­­ igazságügyi, és a lorabárd C­o­r­r­e­n­t­i képviselő a piemonti kamrában földmivelési s keres­kedelmi miniszter. •Á Jul. 29-én este 6 órára várták vissza N­a­p­o­leont P­lo­m­biér­es­ből. Nagy készületek lőnek téve hogy a nép is lelkesedéssel fogadja és örven­deztesse a császárt, kinek kedélye kissé borult a pá­risi választások miatt. A várt időre a császár Párisba érkezett. A strassburgi pályaudvar fényesen fel volt díszítve s katonailag megszállva. A magas­ hivata­losok ott üdvözölték a császárt, ki azonban nem so­káig mulatott ott, hanem hatlovas kocsijába ült s a boulevardokon át St. Cloudba ment, három kísérője társaságában. Három piqueurön kívül, kik közé egyik elöl, a más kettő nyomban a kocsi után lova­golt, más fedezete nem volt, a mi annyival feltűnőbb volt, mivel folyvást merényletekről beszélnek. Ter­mészetes, hogy a katonai és másnemű elővigyázati intézkedések nem maradtak el, de ezekből nem le­hetett egyebet látni, mint néhány lovas piqueurt, kik a külvárosokon át nyargaltak, mielőtt a császár meg­érkezett volna, s sok rendőrügynököt. úgy látszott mind­ez annak megmutatására volt számítva, hogy nincs mitől tartani. A császár meglehetős jó színben volt; maga és kísérői polgárilag voltak öltözve. A közönség, mely nagy számmal jelent meg, mivel a hírlapok előre hirdették a császár érkezését, egészen csendes maradt.­­ A „Nord“ szerint hovatovább valószínűbbé lesz, hogy a franczia és orosz császár találkozni fognak. — Julius 29-kén a párisi Sz. Pál templomban (St. Antoine utcza) isteni tisztelet tartatott a júliusi forradalomban elesettek emlékére. Ez ünnepet máskor jul. 28-kán ülték meg. De most a Párisban uralkodó ingerültség miatt, felsőbb parancs következtében, e napról elhalasztatott. A rendőrség nagy elővigyázati intézkedéseket tett. A templom igen látogatott volt.­­ Három nap óta (írják 29-ről) a hatóság nagy elővigyázati készületeket tett Párisban. A csapatok egy része hadi­lábon áll s a „Pére la Chais“-t kato­naság őrzi, mivel az a hir járt, hogy nagyszerű de­monstratio készül. Béranger koporsóját a teme­tőből a Pantheonba akarták vinni. A Pantheon, me­lyet III. Napóleo­n ismét a papságnak adott át ré­gebben, mint tudva van, Francziaország nevezete­sebb embereinek temetkező helye volt.­­ Az angol a­l­s­ó­h­á­z jul. 27-diki ülésében, azok után, a miket tegnapi esti postánk Disraeli elő­adásából közlött, a nevezett ellenzéki szónok meg­­említette, hogy a sattarai radsah, országa szokása szerint, trónörököst fogadott fiává, de az ind főkor­­­mányzó, nem gondolva ez adoptióval, a radsah birto­kát az indo-brit birtokokhoz kapcsolta. Pár évvel utóbb a nagpuri radsah, a­ki 5 millió lélek fölött uralkodott, halt meg örökös nélkül. Az angolok erre nemcsak területét, han­em még neje drágaságait is el­foglalták. Az ind kormány az ind fejedelmek utódai­nak és családjainak nyugdíjat szokott adni, így az arcoti nábobnak négy nemzedéken át nyugdijt aján­lottak meg. Az új rendszer ezen nyugdijat évpénzre fordítá, melyet csak élethossziglan ajánlanak meg. Ez által a nép régi királyi háza utódait lealacsonyít­va látja. Egynek épen csak 150 fontnyi potom oszle­­tet adott az ind társaság. Ily módon India előkelő osztályait elidegenítők. Ide járul a missionariusok működése. A hindu nép ugyan nagy mértékben hajlandó hittani kutatásokra , de attól tart az ind nép , hogy a missionariusok működését a kormány támogatja. A kormány hatalmával az erő­szakosság fogalmát köti egybe, s ez sérti vallásos érzelmeit, úgy tetszik továbbá szónoknak, hogy az indiai törvényhozó tanácsok folyvást nem óvatosak a hindu vallást megtámadni. Nem állítja szónok, hogy a népoktatás bevitelével a hinduk közé a biblia hasz­nálatát is elrendelték. Suttomban mindazáltal csak­ugyan be van vive az iskolákba a biblia. Nagy aggo­dalmat ébresztett az a törvény is, hogy a vallásvál­toztatás nem jár vagyonvesztéssel , s még nagyobb botrányt okozott, hogy az özvegy hindu nőknek meg­engedték a férjhez menést. Az ind nép ezt nem kí­vánta. Továbbá egy régi vallásos szertartást is meg­tiltott a főkormányzó, a­mit bajosan mondhatni bölcs lépésnek. Mennyire érzékenyek a hinduk vallás dol­gában, mutatja azon eset, hogy midőn Kalkuttában az evangélium terjesztésére társaság alakult, egy el­lentársulat állt elő az ország vallása védelmére Aude bekeblezése nem szerződmény megszegése kö­vetkeztében történt, sőt hű szövetséges voltát bizo­nyos alkalommal tanusstá tettle­g is. Aude bekeble­zése az ind népnél és fejedelmek közt azon ag­godalmat ébreszté, hogy oly rendszert venek al­kalmazásba, melynek tovább vitelétől tarthatni, s a különböző vallású népiségek kezdik átlátni, hogy mindnyájok közös érdeke forog koczkán. A bengáliai hadsereg nagy része az audei király alattvalóiból állott. A hazai falujába visszatért sepoy kezdi átlátni, hogy a keletind társaság martaléka lett országa, mely ország súlyos adókkal és más ter­hekkel nyomja. Politikai kiváltságaikat és előbbi jogaikat pedig elvesztették. Ezek szerint a hor­dabb idő óta előkészített összeesküvés eredménye a mostani lázadás, s alig képzelhetni, hogy a kormány egy ily összeesküvés jelenségeit észre ne vehette volna. Az orosz háború múltával miért nem tenek lépéseket a bajok orvoslására ? A kormány csupán katonai szabályai a nemzeti fölkelés ellenében most már nem kielégítők. S puszta lázadás ellen is csak csekély volna az a katonaság, a­melyet a kormány Indiába küldött. Föl kell hívni a militiát, s erős tar­taléksereget képezni Angliában. Ki kell egyszers­mind jelentenünk Keletindia lakosainak , hogy bár nem nyugszunk, míg hatalmunk P­endzsabtól a Comorin fokig helyre nem lesz állítva : nem csupán mint boszulók jelentünk meg. — Ki kell jelenteni, hogy ezután köztök és Anglia ki­rálynője közt bensőbb lesz a viszony. — E vé­gett királyi biztosságot kell Indiába küldeni, az ottani viszonyok megvizsgálására, s királyi kiált­ványt kell kiadni oly megjegyzéssel, hogy ő felsége a szerződések megsértését nem szenvedi, hogy a tu­lajdonjogot nem engedi megtámadni, s a lakosok szokásait, erkölcseit, törvényeit és vallását tisztelet­ben tartja. A keletind hivatal elnöke, Vernon Smith, sajnálja, hogy a most hallott beszédtől csak roszat várhatni. Habár, az utóbbi hírek szerint, az ország népe a hadseregek lázadásában nem vett részt, s a benszülött fejedelmek Anglia részén van­nak . Disraeli mindazáltal nemzetinek bélyegzi e lá­zadást, s azt állítja, hogy a benszülött fejedelmek ellenei az angol uralomnak. Az események ellen­kezőt mutatnak , s Disraeli beszéde legfőlebb csak azt vonhatja maga után, hogy az ind nép és fejedelmek most panaszkodjanak bizonyos dolgok miatt, melyekre a tisztelt úr figyelmeztette őket. A­mi ez elkobzásokat illeti, egyenes örökösök nem­létében : meg lehet, hogy Dalhousie lord igen mesz­­sze ment, de nincs megmutatva, hogy idegen ö­­rökösök adoptiója a hindu rendszerből folyna. Más­felől meg kell vallani, hogy a térítgetés s a val­lásos szokások sértése egyik ok lehetett a fölke­lésre, s hogy a lázadás kitörésekor talán nem tet­tek meg mindent, amit kell vala. De a kormány egy­általában nem akarja lord Canninget vádolni e miatt; elismeri a mi jó tett, s a legnagyobb figyelemmel hallgat tanácsaira az ország újra rendezé­sben. Nem akarja megszüntetni a benszülött seregeket, csak újra szervezni. Kéri szónok, mondja ki a ház, ha nincs bizalma a kormányhoz; ellenkező esetben pedig kora beavatkozással ne akadályozza működését. .. Lord Russell­ idején kívülinek tartja Disraeli beszédét: védi lord Dalhousie bölcs kormányzását, daczára egyes hibáknak. Disraeli sem meri azt mondani, hogy az ind nép roszul kormányoztatott. Védi azon törekvé­seket, hogy Indiában a népnevelést meghonosítsák, a szényurakat letegyék, a barbár visszaéléseket eltöröl­jék stb. Fölírást indítványoz a királynőhöz, melyben a ház mondja ki, hogy ő felségét teljes erővel támo­gatja a lázadás elfojtására teendő minden intézkedé­sében. .. Disraeli némely gúnyos megjegyzések után a kormány és lord John ellen, késznek nyilat­kozik indítványát visszavenni. Lord Russell indít­ványát egyértelműleg elfogadják. A jul. 28-ai ülésben, mint tudjuk, Palmerston ki­jelentette, hogy hivatalos tudósítást Indiából még sem kapott.­­ A tengerentúli posta sürgönyei (Kal­kuttából jun. 21, Madrasból jun. 28, Ceylonból jul. 1, Hongkongból jun. 10-körel) csak 28-kan éjjel érkez­tek meg a londoni szerkesztőségekhez. A T­i­m­e­s és Daily News egyértelműleg közli : A lázadás a bengáliai seregben tovább terjedt. Az audei exkirályt és miniszterét William erődben elfogták. A kormány­nak bizonyítványai vannak kezében, hogy a nevezett exkirály részes az összeesküvésben... Jun. 7-kéig Barnard tábornok több Delhiből intézett kitörést a lázadók nagy veszteségével visszavert. Erősítésre vár a tábornok... Madrasból egész biztos­sággal jelen­tik, hogy Delhi be van vé­ve, de ezen hírt Bombayból nem erősítik, s azért ko­rainak tetszik... A benszülött csapatokat Kalkuttában és a barrackporei hadosztályt lefegyverezték. . . Madrasban aggódtak , de ezen praesidensségben, va­lamint Bombayban sem tört ki elégü­letlenség. A „Chronicle“ tudósításában ezek fölött olvassuk: a posta indulásakor Kalkuttában az a híre, hogy Delhit megostromolták. De nem talált e hír hitelre. Egy másik hír szerint meg az angolok szenvedtek volna vereséget Delhi előtt. Ugyanezen lap (nem biztos forrás) azt hallotta egy utazótól, hogy Ceylon­ban majd semmi haderő, pedig a lázadás oda is ki­terjedt. (?) A kormány még júl. 29-kén reggeli 3 órakor sem kapta meg tudósítását. Mi az oka? nem tudni. Az érkezett magán tudósításokat a lapok külön­­bözőleg fogják föl. A tory „Herald“ nagy diadalrajt üt (miért, nem látjuk által), s fölkiált : lám, hogy igaza volt Disraelinek. Csakugyan nemzeti és nem csupán katonai felkelés. Ezen lap, valamin­t, a Daily News igen aggasztónak tartják az újabb tudósítást , mivel az audei királynak is nagy zsürze van benne. A „Morn­ Post“­­ mindenesetre okot lát aggoda­lomra, de nem arra, hogy már elveszettnek tartsák Indiát. Delhi sokkal erősebb hely, hogysem egy kard­csapással lehessen remélni bevételét, s addig épen nincs túlságos aggodalomra ok, míg a lázadás csak a bengáliai hadseregre terjeszkedik. Még kedvezőbb szemüvegen nézi az újabb tudósításokat a „Times“. Tisztán mutatják e hírek, úgymond, hogy a lázadás csupán az északnyugati tartományokra szorítkozik, mint egy körülvéve oly tartományoktól, melyekben rend és hűség uralkodik. A működési alap minden részről biztos, s a helyzet roszabbá nem jön, mint az előtt volt, egyes államok vagy államszövetség elle­ni háború alkalmával. Az audei király részvéte sem meglepő. Ezen dynastia azelőtt is mindig szőtte a cselt, s ezen király még ártalmatlanabb, mint a del­­ha bábkirály. A meghasonlás, árulás és kétségbee­sés is gyöngíti a lázadókat. Körülbelül hasonló szem­pontból szól a Globe is. A chinai flottát több heves összeütközésben össze­romboltak. A chinaiak példátlan kitartással ágyuz­­tak; angol részről 83 halott és sebesült van ; elesett Kearney őrnagy is. — C a n i n o herczeg meghalt. Felelős szerkesztő : POSZPÉRY JÁNOS. Gazdasági és üzlettudósitások. Pest, aug. 1. Időjárás: Derült,rekkenő meleg; az estve felé felhős.­­ Az egész Magyarországból érkezett tudósítások után az aratás eredménye felöl a gabnaárak a múlt hét folyama alatt folyton alább­­szállottak, s remélni lehet, hogy az üzérkedés most fog új életet­ önteni a gabnaforgalomba. A termé­nyekben! forgalom is igen csekély volt s csak néhány czikk örvendett nagyobb kelendőségnek. — Rep­­czeolaj : mintegy 1200 mázsára köttetett szerző­dés, ősszel szállitandóra 22 '/4—‘/7 frton , ma azon­ban díjában kínálják 22 forinton. Gubacs. Semmi forgalom. Prima: 11—'/2 ft. Secunda 10'/2 frt köble. H­a­m­u 7­s­i­r kisebb részletekben alantabb árakon kelt. Fejér : 19—1/2 frt kékes: 17%—181 ft­; házi hamu 16—1/2 f. Borkő még mind­g keresett czikk; a megrendeléseknek nem lehet eleget tenni. Viasz szintén hiányzik a piaczon ; a rozsnyóit örömest (ve­szik 104—5 frton magyar 98—101 frrral fizettetik. Fagy­gyű igen lanyha ; a fogyasztásrai készlet is igen csekély; mázsája 31­­/2— 32 1/2—33­2 ft. Dis­z­­n­ó z­s­i­r elhanyagolt; vidéki 32—1/2 ft, helybeli 33 —34 ft. Szalonna Készletek fogyófélben; 250 mázsa magyar szalonna 31—1/2 ftjával mázsája kül­­földről kivitelre van szánva. Oláh 28—30 piton kapható mázsája Br. M. Uj-Becse , jul. 29. A búzaaratás, a legszebb időjárás mellett, a legtöbb helyen már be van végez­ve, most a betakarítás van napi­renden. Mennyiségi tekintetben az idei aratás eredménye jóval haladja felül a multévit, s az eddigi meleg és száraz időjárat következtében, a minőség sem maradand hátra. Sz. Trieszt, júl. 31. (H­e­t­i t­u­d­ó­s­í­t­á­s.) A múlt héten tartott ünnepélyek miatt az üzletforgalom is csekélyebb volt. C­z­u­k­o­r magasabb áron néhány jelentékenyebb szerződés következtében. Kávé lanyha. Gyapot furatból, jelentékeny eladások magasabb árakon. Búza elhanyagolt. K­u­k­o­r­i­­c­z­a kelendő.

Next