Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)

1857-08-04 / 2264. szám

176-2264. 8-dik évi foly­am. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, n­évmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Szerkesztési Iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-bő emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . • 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. 1857. Kedd, aug. 4. Előfizetési feltételek: Ki­adó­hivatal, Egyetem -utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása közfilt­ panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. rlilo -6 ha­rbon Petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Bé­niraetmen­yek alja -lyegdíj külön IQpkr.Magin vita 6harábos petit sor 5pkr resten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. PEST, Augustus 4. Oroszországi állapotok. (Fk.) A keleti háborúnak tagadhatlanul azon jó következménye volt, hogy a Szebasz­­topol előtt elsütött ágyuk golyói nemcsak ezen bevehetlennek vélt erősség falait átlyukazták, hanem azon fátyolt is, mely az oroszországi állapotokat a külföld szeme előtt eltakarta. A lapok most sűrűbben hoznak sz.­pétervári le­veleket, nevezetesen a berlini Kreuzzeitung, mely még most is — midőn az orosz közlö­nyök által oly kiméletlenül megtámadtatik és defavoyáltatik — régi rajongásával csügg a czárok kormányán , élénken emlékeztetvén azon hű állatra, mely még azon kezet is nyal­ja, melytől verést kap. Az emlitett lapnak egyik minapi sz.­pé­tervári levele különös figyelmet érdemel, mind a benne foglalt hit fontosságánál, mind pedig azon megjegyzéseknél fogva, melyeket a levelező­­s a Kreuzzeitung oroszhoni leve­lezői sokszor széditő magasságban fészkelnek) hozzácsatol. A hit azon petitiót illeti, melyet a podoliai, witebski és minski gouvernement nemessége a czárnak kézbesített s melyben a kath. vallás iránti nagyobb gondoskodásért, egyetemért és a lengyel nyelvnek az iskolák­­­bani ápolásáért esedezik. A kath. egyház hely­zete Oroszországban körülbelül olyan, mint a protestánsé katholikus országban; az egye­temre vonatkozó kérelem azt tanúsítja, hogy a nemesség Podóliában is megérti a kor szavát s a mivelődésbeni haladást teljes erejéből elő­segíteni kívánja, végre pedig a lengyel nem­zeti nyelv ápolása is természetes kívánat oly területen, hol a lakosság nagy része, sőt több­sége ezt tekinti anya­nyelvének, ezt beszéli a közéletben, ezen fogadja az atya első intéseit, az anyai szeretet első gyöngéd nyilatkozásait, ezen imádkozik, ezen­­ káromkodik. A nevezett három kerület nemessége a leg­derekabb emberekből áll, kik minden időben híven ragaszkodtak a trónhoz s készséggel tették le áldozatjaikat a haza oltárára, ha ve­szély fenyegetett. — Azt kellett volna hinni, hogy ily folyamodványnak ily férfiak által át­nyújtva, fényes sikere leend. Nem volt, — sőt a folyamodvány, kemény megdorgálás kíséretében visszautasíttatott, mi­vel a nemességnek panaszra „semmi értelmes oka nincsen.“ A folyamodvány motiválta u­­gyan az egyes pontokat, hanem a felhozott okok — a fentebbiek szerint — „értelmesek­nek“ nem találtattak. Tiszteljük, becsüljük az orosz császár tanácsosainak „értelmességét“, hanem ennek daczára is szabad azon vélemé­nyen lennünk, hogy a nemesség , mely a nép közt él, mely ezzel mindennap érintkezik, an­nak kívonatait és szükségeit jobban ismeri, mint a sz.­pétervári kabinet bár még oly értel­mes tagjai s hogy a nemesség tán némi köszö­netet is érdemel azért, hogy ama kivánatokat oly őszintén juttatta a trón elé. A császár kegyelmes eljárása — igy okos-­ kodik a Kreuzzeitung levelezője — „elké­nyeztette“ az embereket s most azt hiszik, hogy, a midőn annyi megadatik, olyasmit is kívánhatni, a mi azelőtt senkinek nem ju­tott eszébe. Mi részünkről nem látjuk át, mi égbekiáltó vétek van a podoliai nemesség szóban álló lépésében. Nagyon is meg­­foghatónak tartjuk, hogy akkorában hall­gattak , midőn látták, hogy minden ha­ladás az orosz kormány programmjából ki van zárva; most azonban, midőn a fiatal czár né­mely intézkedései azon véleményre jogosítot­tak, hogy ő felsége véget akar vetni az eddigi tespedésnek, hogy a nép boldogságát valóban szívén hordja, most felléptek, nem tolakodás­ból vagy elbizottságból, hanem egyedül azért, mivel azt hiszik, hogy a kormány csak ked­vesen veheti, ha ily tárgyavatott és jóindulatú férfiak tanácsa által haladási és javítási törek­véseiben gyámolíttatik. Ha a sze­pétervári kormány egyébiránt nem gyökeres javítá­sokra törekszik, hanem egyedül arra c­élzott, hogy a czárt néhány elszigetelt kegyelmi tény által népszerűvé tegye, ezt a podoliai nemes­ség nem tudhatta, s ezen nemtudás nélkül nem róható fel neki. A Kreuzzeitung tudósítója úgy szeretné elő­­tüntetni a dolgot, mintha az egész lépés csak a kath. egyház kiterjeszkedési vágyából eredne s annál kevesebb sikert jósol e törekvésnek, ha a lengyel nemzetiségre támaszko­dik. E tekintetben is más véleményen va­gyunk ; a vallás és nemzetiség ügye csak tör­ténetesen találkozik e lépésben, mivel a mos­tani orosz rendszer történetesen mind a kettőre nézve nyomasztó, hanem mindegyik panasz egy maga is jogosultnak látszik s egyenként is elég fontos arra, hogy a trón zsámolyáig eljusson. A szóban álló petitiónak — miként mond­juk— gyakorlati eredménye nem volt, hanem azért nincsen az elveszve; két czél éretett el általa : először, hogy bizonyos dolgok általá­ban szóba hozattak, másodszor pedig, hogy a nemesség kötelességét megtette s hogy őt sem­mi felelősség nem érheti, ha az orosz kor­mány az eddigi után sikert nem arat! A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: *W"3e±m HARMADIK KÖTET. Kövér szomorúság. Alig lehet kellemetlenebb levél, mint a melyet hajdanában a vármegye eskü­dtje hozott. Ezen leve­leket szent, hogy senki sem tette az ablakba, sőt es­küdt urnak nagy szerencséje volt, ha fehérre nem meszelték, vagy meg nem verték, mire átadhatta, hanem esküdt urnak is volt esze, rendesen hordozott magával szeget és kalapácsot, s ha már az illetőnek vagy cselédjének át nem adhatta a levelet, a kapura szegezte. Jaj, dehogy szakasztotta volna le valaki az iro­mányt, melyen látható öreg betűkkel volt megírva a neve azon tekintetes, nemes, nemzetes, vitézlő urnak, kinek az iromány szólott, s minthogy a mi pöres szomszédaink kapujára épen most ver föl a tekintetes esküdt ur egy nagy ívet, nézzük meg, melyik idézteti meg a másikat, vagy hogy tán mindkettő ugyan egy­szerre idézteti meg a másikat, s tekintetes esküdt urunk fuvarkimélésből egy fordulóval végzi el mind­kettőt. A mint a tekintetes szomszéd urak cselédjei észre­vették a megyei pandúrt, ki ilyen hivatalos látásfutás alkalmával támasztéknak eljött esküdt úrral, mind­járt bereteszelték a kaput, és mángorlóravaló követ is hengerítettek a kapu belsejéhez, hogy be ne jöhes­sen , hanem békén tűrték, hogy a sárkánynak való papírt fölszegezze a kapura, honnét a tekintetes urak nádpálczával verték le, elolvasván öregéből, mi baj­ort idézik ? Ez alkalommal épen megérkezett esküdt urunk, a *) Lásd „Pesti Napló“ 175. számát, két szomszéd kapura föl is vette a két nagypecsétű­s levelet, a cselédek pedig hallgattak, nehogy a tekin-­ tetes ur majd azt botozza meg, ki legelső hozná meg a rész hirt. Elcsöndesedett az egész ház, valamennyi béres an­nyit el akart olvasni, hogy ez a levél nem a szom­szédtól küldetett ide, hanem vajmi nagy úrtól, ki rettentő messze földön lakik és ugyancsak parancsolja ám, hogy a tekintetes úr a kirendelt időre ott legyen, különben pedig............ Itt már nem olvashatta tovább, mert a tekintetes úr több vendégével jött a kertből, tehát elugrott az olvasástól, mielőtt a fenyegetést is elolvashatta volna, de a tekintetes ur mégis észrevette, hogy a kapun valami néznivaló van, különben nem ugranék el a béres, és a kapu sem volna bezárva, ha az esküdt úr nem ólálkodott volna a faluban. Nehogy kétszer kelljen elmondanom ugyanazon egy dolgot, tessék úgy képzelni, hogy a­mi egyik háznál történt, az a másiknál is megtörtént, még a vendégeket sem véve ki, mert az 1823-iki nevezetes napok lévén, a két váczi küldötthöz naponkint jött néhány ember részint kíváncsiságból, részint beszél­getés végett, hogy a váczi dolgok után mi következ­tetik még ? s igy fontos hazai ügyek vegyülvén a mindennapi dolgok közé, a szenvedélyes pörlekedők annyira megfeledkeztek saját magánügyeikről, hogy a kapura szegezett iratot megolvasni érdemesnek sem tárták, holott máskor lett volna olyan lárma, hogy ha a kőfal terméskőből nem volna, legalább is összerepedezne. Nem mondom, hogy épen hidegvérben vennék a dolgot, a nyugodni nem tudó vér olyant lökött egyet, hogy ha könyöke volna, az oldalbordák közöl nézne már ki, de a kapuhoz menni, s a vendégeket el­hagyni az idézésnek megolvasása miatt, mégis nem tartá érdemesnek egyik szomszédot is. A béres nem mert a kapunál megállni, ment az udvarnak belsejébe, ott a tekintetes úr egypár süldő­­malaczot mutogatván a politikában elfáradt vendé­­­­geknek, mig azok a süldőmalaczokat bámulták, ő a­­ bérest vité magához közelebb. ,A kapunál voltál ?" Kérdi az ur. „Csak kitekintettem, tekintetes uram.“ ,Van ott valami meglátnivaló „Igenis van, tekintetes uram — felel a béres — épen előbb szegezett oda a tekintetes esküdt ur egy nagy darab papirost, akkora pecsét van rajta.......... ,Nem kérdeztem!‘ Mondja teljes indulatossággal az ur nádpalctáját marokba szorítva, és nagyon megkí­vánva, hogy a béresre húzhasson egyet a szomszéd ur helyett, pedig el sem gondolja, hogy a szomszéd úr épen hasonlóképen emlékszik meg őróla, s aligha véli valamelyik, hogy itt közösen alpörösök, a­mint nemsokára mi is meglátandjuk, azonképen ők is. Ma nagyon olcsóért szabadult el a béres, el is sie­tett, részint, hogy minél hamarabb túl legyen azon ponton, hova a tekintetes urnák botja elér, részint pedig el akarta mondani a cselédeknek, hogy ekkora pecsétet még aligha hozott a nemes vármegyének esküdtje, s ha ez sem lesz elég véget vetni a régi czivakodásnak, akkor már a tekintetes urak magok sem érik meg élve. A tekintetes urak nagy haragja hamar lobbot ve­tett, hamar is elhamvadt, s a vendégekkel a szobákba menvén, megint a hazai bajokról tűnődtek. Már mióta a szobában vannak, mindenik másod­szor gyújtja meg a pipát, mely ma sehogysem akart szelelni, a jó­­ bor nem csúszott, sőt a házi­gazda a kínálást is elfeledte, pedig minden magyar embernek meg van azon bolond szokása, hogy vendégét úgy biztatja: „igyék még néhány szezét az ő kedvéért, s ha már aztán kedvéért megitatott a vendéggel két pintet, akkor megint újra nyújtja a poharat, mert különben megharagszik, s erre még elesküszi magát. . Ma még nem hogy nem haragudott, ha nem ittak, de még csak jó kedvéből sem kínálta vendégeit, kik­nek szinte kelletlen volt az ital a hazai bánat miatt. ,Te Pista ? .. . Kérdi utóbb a gazda a hajdút, . . . melyik hordóból hoztál ?, „Az öt akós somjaiból, tekintetes uram.“ ,Mécsessel voltál a pinczében „Gyertyával, tekintetes uram, hogy el ne tévesz­szem a hordót, a melyikre tekintetes uram rákrétázta az Anno 1811-ik esztendőt.“ ,A patvar tudja,. .. véli a gazda,.. . nekem nem szük ez a bor/ „Azt tartom pedig, hogy nem romlott el.“ Mondja a hajdú majdnem elárulva magát, hogy ő is jó hosszú kortyot nyelt a pinczében. ,Ugyan igyatok hát, ... kínálja a vendégeit a gazda, .... talán csak én nem érzem az izit. „Hiában — mondja az egyik — míg valami bizo­nyost nem tudunk, nem kell nekem semmi,.. . mert azt hiszem, nem marad ingyenben a mi váczi dol­gunk.“ Ekkor érkezik valaki a kapura, mely ma szokat­lanul zárva lévén, az odahordott kövek miatt alig tudták a kapuszárnyakat kitolni. A vendég érkeztére, azaz a zajra, mit a kapunak döngetése okozott, félbeszakadt a beszéd, mindenki kiváncsi volt az új vendégre, mintha az volna a kül­dött ember, ki nekik magyarázatot tud adni. Kimentek a vendég elé, ki ez egyszer igen alkal­mas időben érkezett épen Pestről, onnét pedig akkor is leginkább kikerült egy kis új­ sütet­ékr, hanem szedték is ám le a kocsiról, hogy hamarabb hozzá férhessenek. ,Van-e újság Kérdi valamennyi. „No, de még mekkora!“ Tálalja be egyszerre az új vendég, hogy valamennyinek elég legyen egy­szerre, s a­mint kiszabadulhatott az első ölelésekből, és egy pohár bort ihatott, mindjárt beszédhez fogott, de előbb azt mondja a gazdának : ,Ejnye, de fölséges bor ez!‘ „Na, csak csak szomjas ember dicsérheti,... jegyzi meg a gazda,... nekünk kínálva sem kell.“ ,Azért is iszom még egygyel, — mondja az új ven­dég, — jól tudom, azért gyalázod, hogy ne igyam/ „Idd meg bízvást, a­mit találsz, még a hordóját is odaadom, hanem mi újság ?“ ,Mi újság ?... ismételt a kérdett harmadszor töltve meg a poharat, — olyan újságot hoztam, hogy a har­madik pohárral is megjárja érte.“ Mondja fölhajtván­ yi szabályozás, vasútépítés és ország­utak Szolnok vidékén. (Vége.) Országutaink bár nem oly nagyszerűek mint épen érdeklettük vas- és viz­utaink , méltók azonban, hogy itt fölemlittessenek. A pesti országút itt viszen az uj indóház mellett a Tiszahídhoz. Szándékban van ezen útnak a városon át az államútig tartó 500 öl hosszú főutczáját Klinkerféle hollandi téglával kira­katni, s ha bár a város az ehez szükséglendett 2500 szekeres és 5700 gyalognapszámot édes örömest meg­adná, de 18,000 ftot, mely a munka végrehajtására készpénzül megkivántatnék, ha felében az államuti pénztárból segittetnék is, a szegénysége miatt, elő­teremteni nem képes. A kincstári Tiszaiadtól a szan­­dai csárdáig 2200 ölnyire a tiszai kanyar mellett nyúlik a szandai töltésűt, — esős időben agyig me­rülő sarával, mely azonban a közép Tiszavidéknek jelen áradatos időben egyetlen száraz úti közlönye. Ezen töltést is szándékban van kikövezni, minthogy a kincstáré, ennek költségén, úgy hogy a jelen hat­ártérén hid helyett, a lefolyó árnak majdnem szem­ben a tiszai átmetszés torkolatával, — 100 őlnyi egy tér hagyatnék; de 200,000 forint sok pénz, holott, a múlt két évbeni tatarozása is 20,000 ftnál többe ke­rült. Szandától megy le egyik országút Kun­­szent-Márton Makónak, — föntebb kissé a csár­dától másik Mező-Tur-Váradnak, harmadik pedig megy Törökszentmiklóson át Debreczennek — A kö­vezett államut 1182 öl hosszon kanyarg keresztül a városon a régi indóháztól a Tiszahidig, melyen s a szandai gáton túl, mint mondók három országút a makó-aradi, — várad kolozsvári­ és a debreczeni ágazik ki. — Ezen kövezett államuton s tiszai vas­úti indóházon fölül van, a maga eredetiségében a te­mető ut, — melyet a végletek egybehasonlitása vé­dett hozunk föl; ugyanis ezen minden töltésezés ide oda kapargatás mellett is feneketlen sáru útban, a­mint leérne a kövezetről, szemben a gyorsan tova ro­bogó gőzmozdonyokkal és a villámmal versenyző te­legráffal, megakad nem egyszer a halottas szekér, és kiséret, s megesik hogy a gyász koporsó, tartalmá­val együtt rendeltetése helyére nem vitethetvén, ott reked a sárban, s egész éjen át ott marad, mig nem másnap sok marhaerővel tova vonzoltathatik.­­ Hol a személy és áruforgalom, vizen és szárazon ily jeles közlekedési eszközökkel bir, mint föntebb érdeklik, ott mindegyik nem csekély élénkségre mu­tat. És habár magának a városnak kereskedelme hely­zetében aránylag nem nagy fontossággal bir, az át­meneti személy­­s áruforgalom annál élénkebb . A dunai gőzhajótársaság, melynek III. számú felügye­­lősége itt székel, innen a Tiszán föl Naményig, s alá Szegedig hét személy s áru szállító hajót járat 10 rakhajóval, melyek innen a felső Tiszavidéknek Bécs, Pest, Trieszt, Hamburg, — onnan viszont ezeknek bőr, gubacs, gabna s egyéb nyers termékeiket hord­ják. A vasút, jelenleg a debreczeni vonal elkészül­téig, a bécs-párisi társulat kezében, a helybeli pá­lyaudvarban 10 mozdonynyal, s ezekhez arányos számú — Pestről a szükséglethez képest kellő meny­­nyiségben előállítható márha- s marhaszállitó sze­kérrel — múlt 1856. év folytán szállított innen, s ide vissza 216,000 egyént, vitt innen 25,000 darab mar­hát, 30,000 sertést, 20,000 juhot, 400,000 mázsa sót, 30,000 m. dohányt, 25,000 m. timsót, 500,000 m. ga­bonát s repczét, — ezenfölül épitőfát, s a nyers ter­méket, melyeket a gőzhajó tovaszállitásra ide hozott. Helyben öt szállító bizományi ház foglalkozik a vas­után ide érkezett áruk továbbításával Debreczen, Vá­rad, Arad stb. felé. — Az áru, mely vasúton, mázsán­ként s mérföldenként 1—2 kv, gőzhajón fér kr, innen a sáros ut minőségéhez képest Váradig hat pítra is fölrúg. Hogy a debreczen-várad-aradi vasút elkészültével Szolnok eddigi jelentősége az átmeneti kereskede­lemre nézve tetemesen csökkeni fog , előre látható. H. L. A szegzárdi borkereskedő részvény­­társaság e hó 26-án tartott választmányi ülésének határozata folytán folyó évi augustus 31-én— az alapszabályok­ 45-dik §. értelmében reggeli 9 órakor a városház nagy teremében Szegzárdon — első rendes közgyű­lését tartandja,— melynek tárgya az igazgatóságnak a társaság eddigi működéséről szóló jelentése. — Szi­ves megjelenésre a t. ez. részvényes tag urakat ezennel tisztelettel meghívja Szegzárdon, julius 30-án 1857. a szegzárdi borkereskedő részvény-társaság igazgatósága Fejős János, Mehrwerth Ignác*. PESTI NAPLÓ, Pest, aug. 4. A Csengery által átdolgozott Johnston „Köz­élet vegytaná“nak második kötete is meg fog közelebbről jelenni, melylyel a munka be lesz fejezve. A második kö­tet részleteiben, ha lehet, még érdekesebb lesz az elsőnél, s egyszersmind ebben lesz az egész igen nagy belátással alkotott mű­ egészszé kerekítve. A mű végén van megfejt­ve az emberi táplálkozás minden tüneménye, s itt nyer minden, a miről a könyvben szó volt, még nagyobb vilá­gosságot. — Szalay László „Magyarország történeté“nek 5-dik kö­tete mai naptól kezdve kapható a könyárusoknál.­­ An­gliában, midőn „Anglia történetének“ egy-egy új kötete je­len meg, London a nagy világváros egészen mozgásba jön. A kiadó hivatal valódi ostromállapotban van. Nálunk sok­kal kevesebbel is megelégedhetünk, pedig történetünk nem kisebb és nem érdektelenebb az angolokénál. Mi csak ezt óhajtjuk, hogy hazánk története iránt nagyobb érdekeltség nyilatkozzék, mint a képzeleti históriák — a regények iránt! Szalai ez újabb kötete már csak annálfogva is érde­kesebb minden regénynél, sőt a Szalay históriájának többi köteteinél is, mivel az abban tárgyalt korra roppant az­­ adatok halmaza — s mégis azt ismeri közönségünk legke­­­­vésbbé — Vettük 2) a lévai kegyes-tanitórendi kis-gymna­­nasium 1856/7-iki Tudósitványát; 3) a pannonhegyi szent­­benedekiek rév-komáromi algymnasiumának hetedik évi, 4) a pesti kegyes tanitórendi nagy gymnasium pro­­grammját múlt iskolai évről. — Müller Gyulánál a közelebbről elhunyt Beöthy Lászlótól oly czimü regény jelent meg: „A puszták fia. Ugyanott jelent meg : „Regék a pásztortűz mellett irta A­b­o­n­y­i Lajos. (két füzet.) — Az erdélyi gazdasági egyesület második félévi gyűlé­sét jul. 28-án tartotta meg. Ezen el­len határozva, hogy a társulat tagjai számának növesztésére a tizkármentő társulat ügyvivői egyszersmind a gazdasági egyesület vi­déki pénztárnokai legyenek. Jelentés létetett, hogy a­­ M’Cormick féle géppel tett kísérlet igen sikerült volt. — Ennyit veszünk át előlegesen a gyűlésről a „M. F.“-ból Ugyanazon jelentésből értesülünk, hogy erdélyi hazánkfiai a bécsi tárlatra küldtek volt gazdasági tárgyakat, é­s azok közöl néhány kitüntetésben részesült. Irtuk volt, hogy a pesti tárlatra semmit sem küldöttek.

Next