Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)
1857-08-04 / 2264. szám
176-2264. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, névmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Szerkesztési Iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-bő emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . • 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. 1857. Kedd, aug. 4. Előfizetési feltételek: Kiadóhivatal, Egyetem -utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása közfilt panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. rlilo -6 harbon Petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Béniraetmenyek alja -lyegdíj külön IQpkr.Magin vita 6harábos petit sor 5pkr resten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. PEST, Augustus 4. Oroszországi állapotok. (Fk.) A keleti háborúnak tagadhatlanul azon jó következménye volt, hogy a Szebasztopol előtt elsütött ágyuk golyói nemcsak ezen bevehetlennek vélt erősség falait átlyukazták, hanem azon fátyolt is, mely az oroszországi állapotokat a külföld szeme előtt eltakarta. A lapok most sűrűbben hoznak sz.pétervári leveleket, nevezetesen a berlini Kreuzzeitung, mely még most is — midőn az orosz közlönyök által oly kiméletlenül megtámadtatik és defavoyáltatik — régi rajongásával csügg a czárok kormányán , élénken emlékeztetvén azon hű állatra, mely még azon kezet is nyalja, melytől verést kap. Az emlitett lapnak egyik minapi sz.pétervári levele különös figyelmet érdemel, mind a benne foglalt hit fontosságánál, mind pedig azon megjegyzéseknél fogva, melyeket a levelezős a Kreuzzeitung oroszhoni levelezői sokszor széditő magasságban fészkelnek) hozzácsatol. A hit azon petitiót illeti, melyet a podoliai, witebski és minski gouvernement nemessége a czárnak kézbesített s melyben a kath. vallás iránti nagyobb gondoskodásért, egyetemért és a lengyel nyelvnek az iskolákbani ápolásáért esedezik. A kath. egyház helyzete Oroszországban körülbelül olyan, mint a protestánsé katholikus országban; az egyetemre vonatkozó kérelem azt tanúsítja, hogy a nemesség Podóliában is megérti a kor szavát s a mivelődésbeni haladást teljes erejéből elősegíteni kívánja, végre pedig a lengyel nemzeti nyelv ápolása is természetes kívánat oly területen, hol a lakosság nagy része, sőt többsége ezt tekinti anyanyelvének, ezt beszéli a közéletben, ezen fogadja az atya első intéseit, az anyai szeretet első gyöngéd nyilatkozásait, ezen imádkozik, ezen káromkodik. A nevezett három kerület nemessége a legderekabb emberekből áll, kik minden időben híven ragaszkodtak a trónhoz s készséggel tették le áldozatjaikat a haza oltárára, ha veszély fenyegetett. — Azt kellett volna hinni, hogy ily folyamodványnak ily férfiak által átnyújtva, fényes sikere leend. Nem volt, — sőt a folyamodvány, kemény megdorgálás kíséretében visszautasíttatott, mivel a nemességnek panaszra „semmi értelmes oka nincsen.“ A folyamodvány motiválta ugyan az egyes pontokat, hanem a felhozott okok — a fentebbiek szerint — „értelmeseknek“ nem találtattak. Tiszteljük, becsüljük az orosz császár tanácsosainak „értelmességét“, hanem ennek daczára is szabad azon véleményen lennünk, hogy a nemesség , mely a nép közt él, mely ezzel mindennap érintkezik, annak kívonatait és szükségeit jobban ismeri, mint a sz.pétervári kabinet bár még oly értelmes tagjai s hogy a nemesség tán némi köszönetet is érdemel azért, hogy ama kivánatokat oly őszintén juttatta a trón elé. A császár kegyelmes eljárása — igy okos- kodik a Kreuzzeitung levelezője — „elkényeztette“ az embereket s most azt hiszik, hogy, a midőn annyi megadatik, olyasmit is kívánhatni, a mi azelőtt senkinek nem jutott eszébe. Mi részünkről nem látjuk át, mi égbekiáltó vétek van a podoliai nemesség szóban álló lépésében. Nagyon is megfoghatónak tartjuk, hogy akkorában hallgattak , midőn látták, hogy minden haladás az orosz kormány programmjából ki van zárva; most azonban, midőn a fiatal czár némely intézkedései azon véleményre jogosítottak, hogy ő felsége véget akar vetni az eddigi tespedésnek, hogy a nép boldogságát valóban szívén hordja, most felléptek, nem tolakodásból vagy elbizottságból, hanem egyedül azért, mivel azt hiszik, hogy a kormány csak kedvesen veheti, ha ily tárgyavatott és jóindulatú férfiak tanácsa által haladási és javítási törekvéseiben gyámolíttatik. Ha a szepétervári kormány egyébiránt nem gyökeres javításokra törekszik, hanem egyedül arra célzott, hogy a czárt néhány elszigetelt kegyelmi tény által népszerűvé tegye, ezt a podoliai nemesség nem tudhatta, s ezen nemtudás nélkül nem róható fel neki. A Kreuzzeitung tudósítója úgy szeretné előtüntetni a dolgot, mintha az egész lépés csak a kath. egyház kiterjeszkedési vágyából eredne s annál kevesebb sikert jósol e törekvésnek, ha a lengyel nemzetiségre támaszkodik. E tekintetben is más véleményen vagyunk ; a vallás és nemzetiség ügye csak történetesen találkozik e lépésben, mivel a mostani orosz rendszer történetesen mind a kettőre nézve nyomasztó, hanem mindegyik panasz egy maga is jogosultnak látszik s egyenként is elég fontos arra, hogy a trón zsámolyáig eljusson. A szóban álló petitiónak — miként mondjuk— gyakorlati eredménye nem volt, hanem azért nincsen az elveszve; két czél éretett el általa : először, hogy bizonyos dolgok általában szóba hozattak, másodszor pedig, hogy a nemesség kötelességét megtette s hogy őt semmi felelősség nem érheti, ha az orosz kormány az eddigi után sikert nem arat! A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: *W"3e±m HARMADIK KÖTET. Kövér szomorúság. Alig lehet kellemetlenebb levél, mint a melyet hajdanában a vármegye esküdtje hozott. Ezen leveleket szent, hogy senki sem tette az ablakba, sőt esküdt urnak nagy szerencséje volt, ha fehérre nem meszelték, vagy meg nem verték, mire átadhatta, hanem esküdt urnak is volt esze, rendesen hordozott magával szeget és kalapácsot, s ha már az illetőnek vagy cselédjének át nem adhatta a levelet, a kapura szegezte. Jaj, dehogy szakasztotta volna le valaki az irományt, melyen látható öreg betűkkel volt megírva a neve azon tekintetes, nemes, nemzetes, vitézlő urnak, kinek az iromány szólott, s minthogy a mi pöres szomszédaink kapujára épen most ver föl a tekintetes esküdt ur egy nagy ívet, nézzük meg, melyik idézteti meg a másikat, vagy hogy tán mindkettő ugyan egyszerre idézteti meg a másikat, s tekintetes esküdt urunk fuvarkimélésből egy fordulóval végzi el mindkettőt. A mint a tekintetes szomszéd urak cselédjei észrevették a megyei pandúrt, ki ilyen hivatalos látásfutás alkalmával támasztéknak eljött esküdt úrral, mindjárt bereteszelték a kaput, és mángorlóravaló követ is hengerítettek a kapu belsejéhez, hogy be ne jöhessen , hanem békén tűrték, hogy a sárkánynak való papírt fölszegezze a kapura, honnét a tekintetes urak nádpálczával verték le, elolvasván öregéből, mi bajort idézik ? Ez alkalommal épen megérkezett esküdt urunk, a *) Lásd „Pesti Napló“ 175. számát, két szomszéd kapura föl is vette a két nagypecsétűs levelet, a cselédek pedig hallgattak, nehogy a tekin- tetes ur majd azt botozza meg, ki legelső hozná meg a rész hirt. Elcsöndesedett az egész ház, valamennyi béres annyit el akart olvasni, hogy ez a levél nem a szomszédtól küldetett ide, hanem vajmi nagy úrtól, ki rettentő messze földön lakik és ugyancsak parancsolja ám, hogy a tekintetes úr a kirendelt időre ott legyen, különben pedig............ Itt már nem olvashatta tovább, mert a tekintetes úr több vendégével jött a kertből, tehát elugrott az olvasástól, mielőtt a fenyegetést is elolvashatta volna, de a tekintetes ur mégis észrevette, hogy a kapun valami néznivaló van, különben nem ugranék el a béres, és a kapu sem volna bezárva, ha az esküdt úr nem ólálkodott volna a faluban. Nehogy kétszer kelljen elmondanom ugyanazon egy dolgot, tessék úgy képzelni, hogy ami egyik háznál történt, az a másiknál is megtörtént, még a vendégeket sem véve ki, mert az 1823-iki nevezetes napok lévén, a két váczi küldötthöz naponkint jött néhány ember részint kíváncsiságból, részint beszélgetés végett, hogy a váczi dolgok után mi következtetik még ? s igy fontos hazai ügyek vegyülvén a mindennapi dolgok közé, a szenvedélyes pörlekedők annyira megfeledkeztek saját magánügyeikről, hogy a kapura szegezett iratot megolvasni érdemesnek sem tárták, holott máskor lett volna olyan lárma, hogy ha a kőfal terméskőből nem volna, legalább is összerepedezne. Nem mondom, hogy épen hidegvérben vennék a dolgot, a nyugodni nem tudó vér olyant lökött egyet, hogy ha könyöke volna, az oldalbordák közöl nézne már ki, de a kapuhoz menni, s a vendégeket elhagyni az idézésnek megolvasása miatt, mégis nem tartá érdemesnek egyik szomszédot is. A béres nem mert a kapunál megállni, ment az udvarnak belsejébe, ott a tekintetes úr egypár süldőmalaczot mutogatván a politikában elfáradt vendégeknek, mig azok a süldőmalaczokat bámulták, ő a bérest vité magához közelebb. ,A kapunál voltál ?" Kérdi az ur. „Csak kitekintettem, tekintetes uram.“ ,Van ott valami meglátnivaló „Igenis van, tekintetes uram — felel a béres — épen előbb szegezett oda a tekintetes esküdt ur egy nagy darab papirost, akkora pecsét van rajta.......... ,Nem kérdeztem!‘ Mondja teljes indulatossággal az ur nádpalctáját marokba szorítva, és nagyon megkívánva, hogy a béresre húzhasson egyet a szomszéd ur helyett, pedig el sem gondolja, hogy a szomszéd úr épen hasonlóképen emlékszik meg őróla, s aligha véli valamelyik, hogy itt közösen alpörösök, amint nemsokára mi is meglátandjuk, azonképen ők is. Ma nagyon olcsóért szabadult el a béres, el is sietett, részint, hogy minél hamarabb túl legyen azon ponton, hova a tekintetes urnák botja elér, részint pedig el akarta mondani a cselédeknek, hogy ekkora pecsétet még aligha hozott a nemes vármegyének esküdtje, s ha ez sem lesz elég véget vetni a régi czivakodásnak, akkor már a tekintetes urak magok sem érik meg élve. A tekintetes urak nagy haragja hamar lobbot vetett, hamar is elhamvadt, s a vendégekkel a szobákba menvén, megint a hazai bajokról tűnődtek. Már mióta a szobában vannak, mindenik másodszor gyújtja meg a pipát, mely ma sehogysem akart szelelni, a jó bor nem csúszott, sőt a házigazda a kínálást is elfeledte, pedig minden magyar embernek meg van azon bolond szokása, hogy vendégét úgy biztatja: „igyék még néhány szezét az ő kedvéért, s ha már aztán kedvéért megitatott a vendéggel két pintet, akkor megint újra nyújtja a poharat, mert különben megharagszik, s erre még elesküszi magát. . Ma még nem hogy nem haragudott, ha nem ittak, de még csak jó kedvéből sem kínálta vendégeit, kiknek szinte kelletlen volt az ital a hazai bánat miatt. ,Te Pista ? .. . Kérdi utóbb a gazda a hajdút, . . . melyik hordóból hoztál ?, „Az öt akós somjaiból, tekintetes uram.“ ,Mécsessel voltál a pinczében „Gyertyával, tekintetes uram, hogy el ne téveszszem a hordót, a melyikre tekintetes uram rákrétázta az Anno 1811-ik esztendőt.“ ,A patvar tudja,. .. véli a gazda,.. . nekem nem szük ez a bor/ „Azt tartom pedig, hogy nem romlott el.“ Mondja a hajdú majdnem elárulva magát, hogy ő is jó hosszú kortyot nyelt a pinczében. ,Ugyan igyatok hát, ... kínálja a vendégeit a gazda, .... talán csak én nem érzem az izit. „Hiában — mondja az egyik — míg valami bizonyost nem tudunk, nem kell nekem semmi,.. . mert azt hiszem, nem marad ingyenben a mi váczi dolgunk.“ Ekkor érkezik valaki a kapura, mely ma szokatlanul zárva lévén, az odahordott kövek miatt alig tudták a kapuszárnyakat kitolni. A vendég érkeztére, azaz a zajra, mit a kapunak döngetése okozott, félbeszakadt a beszéd, mindenki kiváncsi volt az új vendégre, mintha az volna a küldött ember, ki nekik magyarázatot tud adni. Kimentek a vendég elé, ki ez egyszer igen alkalmas időben érkezett épen Pestről, onnét pedig akkor is leginkább kikerült egy kis új sütetékr, hanem szedték is ám le a kocsiról, hogy hamarabb hozzá férhessenek. ,Van-e újság Kérdi valamennyi. „No, de még mekkora!“ Tálalja be egyszerre az új vendég, hogy valamennyinek elég legyen egyszerre, s amint kiszabadulhatott az első ölelésekből, és egy pohár bort ihatott, mindjárt beszédhez fogott, de előbb azt mondja a gazdának : ,Ejnye, de fölséges bor ez!‘ „Na, csak csak szomjas ember dicsérheti,... jegyzi meg a gazda,... nekünk kínálva sem kell.“ ,Azért is iszom még egygyel, — mondja az új vendég, — jól tudom, azért gyalázod, hogy ne igyam/ „Idd meg bízvást, amit találsz, még a hordóját is odaadom, hanem mi újság ?“ ,Mi újság ?... ismételt a kérdett harmadszor töltve meg a poharat, — olyan újságot hoztam, hogy a harmadik pohárral is megjárja érte.“ Mondja fölhajtván yi szabályozás, vasútépítés és országutak Szolnok vidékén. (Vége.) Országutaink bár nem oly nagyszerűek mint épen érdeklettük vas- és vizutaink , méltók azonban, hogy itt fölemlittessenek. A pesti országút itt viszen az uj indóház mellett a Tiszahídhoz. Szándékban van ezen útnak a városon át az államútig tartó 500 öl hosszú főutczáját Klinkerféle hollandi téglával kirakatni, s ha bár a város az ehez szükséglendett 2500 szekeres és 5700 gyalognapszámot édes örömest megadná, de 18,000 ftot, mely a munka végrehajtására készpénzül megkivántatnék, ha felében az államuti pénztárból segittetnék is, a szegénysége miatt, előteremteni nem képes. A kincstári Tiszaiadtól a szandai csárdáig 2200 ölnyire a tiszai kanyar mellett nyúlik a szandai töltésűt, — esős időben agyig merülő sarával, mely azonban a közép Tiszavidéknek jelen áradatos időben egyetlen száraz úti közlönye. Ezen töltést is szándékban van kikövezni, minthogy a kincstáré, ennek költségén, úgy hogy a jelen határtérén hid helyett, a lefolyó árnak majdnem szemben a tiszai átmetszés torkolatával, — 100 őlnyi egy tér hagyatnék; de 200,000 forint sok pénz, holott, a múlt két évbeni tatarozása is 20,000 ftnál többe került. Szandától megy le egyik országút Kunszent-Márton Makónak, — föntebb kissé a csárdától másik Mező-Tur-Váradnak, harmadik pedig megy Törökszentmiklóson át Debreczennek — A kövezett államut 1182 öl hosszon kanyarg keresztül a városon a régi indóháztól a Tiszahidig, melyen s a szandai gáton túl, mint mondók három országút a makó-aradi, — várad kolozsvári és a debreczeni ágazik ki. — Ezen kövezett államuton s tiszai vasúti indóházon fölül van, a maga eredetiségében a temető ut, — melyet a végletek egybehasonlitása védett hozunk föl; ugyanis ezen minden töltésezés ide oda kapargatás mellett is feneketlen sáru útban, amint leérne a kövezetről, szemben a gyorsan tova robogó gőzmozdonyokkal és a villámmal versenyző telegráffal, megakad nem egyszer a halottas szekér, és kiséret, s megesik hogy a gyász koporsó, tartalmával együtt rendeltetése helyére nem vitethetvén, ott reked a sárban, s egész éjen át ott marad, mig nem másnap sok marhaerővel tova vonzoltathatik. Hol a személy és áruforgalom, vizen és szárazon ily jeles közlekedési eszközökkel bir, mint föntebb érdeklik, ott mindegyik nem csekély élénkségre mutat. És habár magának a városnak kereskedelme helyzetében aránylag nem nagy fontossággal bir, az átmeneti személys áruforgalom annál élénkebb . A dunai gőzhajótársaság, melynek III. számú felügyelősége itt székel, innen a Tiszán föl Naményig, s alá Szegedig hét személy s áru szállító hajót járat 10 rakhajóval, melyek innen a felső Tiszavidéknek Bécs, Pest, Trieszt, Hamburg, — onnan viszont ezeknek bőr, gubacs, gabna s egyéb nyers termékeiket hordják. A vasút, jelenleg a debreczeni vonal elkészültéig, a bécs-párisi társulat kezében, a helybeli pályaudvarban 10 mozdonynyal, s ezekhez arányos számú — Pestről a szükséglethez képest kellő menynyiségben előállítható márha- s marhaszállitó szekérrel — múlt 1856. év folytán szállított innen, s ide vissza 216,000 egyént, vitt innen 25,000 darab marhát, 30,000 sertést, 20,000 juhot, 400,000 mázsa sót, 30,000 m. dohányt, 25,000 m. timsót, 500,000 m. gabonát s repczét, — ezenfölül épitőfát, s a nyers terméket, melyeket a gőzhajó tovaszállitásra ide hozott. Helyben öt szállító bizományi ház foglalkozik a vasután ide érkezett áruk továbbításával Debreczen, Várad, Arad stb. felé. — Az áru, mely vasúton, mázsánként s mérföldenként 1—2 kv, gőzhajón fér kr, innen a sáros ut minőségéhez képest Váradig hat pítra is fölrúg. Hogy a debreczen-várad-aradi vasút elkészültével Szolnok eddigi jelentősége az átmeneti kereskedelemre nézve tetemesen csökkeni fog , előre látható. H. L. A szegzárdi borkereskedő részvénytársaság e hó 26-án tartott választmányi ülésének határozata folytán folyó évi augustus 31-én— az alapszabályok 45-dik §. értelmében reggeli 9 órakor a városház nagy teremében Szegzárdon — első rendes közgyűlését tartandja,— melynek tárgya az igazgatóságnak a társaság eddigi működéséről szóló jelentése. — Szives megjelenésre a t. ez. részvényes tag urakat ezennel tisztelettel meghívja Szegzárdon, julius 30-án 1857. a szegzárdi borkereskedő részvény-társaság igazgatósága Fejős János, Mehrwerth Ignác*. PESTI NAPLÓ, Pest, aug. 4. A Csengery által átdolgozott Johnston „Közélet vegytaná“nak második kötete is meg fog közelebbről jelenni, melylyel a munka be lesz fejezve. A második kötet részleteiben, ha lehet, még érdekesebb lesz az elsőnél, s egyszersmind ebben lesz az egész igen nagy belátással alkotott mű egészszé kerekítve. A mű végén van megfejtve az emberi táplálkozás minden tüneménye, s itt nyer minden, a miről a könyvben szó volt, még nagyobb világosságot. — Szalay László „Magyarország történeté“nek 5-dik kötete mai naptól kezdve kapható a könyárusoknál. Angliában, midőn „Anglia történetének“ egy-egy új kötete jelen meg, London a nagy világváros egészen mozgásba jön. A kiadó hivatal valódi ostromállapotban van. Nálunk sokkal kevesebbel is megelégedhetünk, pedig történetünk nem kisebb és nem érdektelenebb az angolokénál. Mi csak ezt óhajtjuk, hogy hazánk története iránt nagyobb érdekeltség nyilatkozzék, mint a képzeleti históriák — a regények iránt! Szalai ez újabb kötete már csak annálfogva is érdekesebb minden regénynél, sőt a Szalay históriájának többi köteteinél is, mivel az abban tárgyalt korra roppant az adatok halmaza — s mégis azt ismeri közönségünk legkevésbbé — Vettük 2) a lévai kegyes-tanitórendi kis-gymnanasium 1856/7-iki Tudósitványát; 3) a pannonhegyi szentbenedekiek rév-komáromi algymnasiumának hetedik évi, 4) a pesti kegyes tanitórendi nagy gymnasium programmját múlt iskolai évről. — Müller Gyulánál a közelebbről elhunyt Beöthy Lászlótól oly czimü regény jelent meg: „A puszták fia. Ugyanott jelent meg : „Regék a pásztortűz mellett irta Abonyi Lajos. (két füzet.) — Az erdélyi gazdasági egyesület második félévi gyűlését jul. 28-án tartotta meg. Ezen ellen határozva, hogy a társulat tagjai számának növesztésére a tizkármentő társulat ügyvivői egyszersmind a gazdasági egyesület vidéki pénztárnokai legyenek. Jelentés létetett, hogy a M’Cormick féle géppel tett kísérlet igen sikerült volt. — Ennyit veszünk át előlegesen a gyűlésről a „M. F.“-ból Ugyanazon jelentésből értesülünk, hogy erdélyi hazánkfiai a bécsi tárlatra küldtek volt gazdasági tárgyakat, és azok közöl néhány kitüntetésben részesült. Irtuk volt, hogy a pesti tárlatra semmit sem küldöttek.