Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)
1857-08-20 / 2277. szám
roppant olcsó, minden tennivalója ellenben méregdrága, mint például, munkabér, lábbeli, ruhanemű, faszerszám, napszám, só, vas stb. s adója is évenkint eredvén, mégis, mit nem tudott volna tíz év alatt educálni! de mit tudjon most, közös birtokban nélkülözni kellő tulajdonából, legelőbeli illetőségéből előállitani ? egy hatalmas zérust ? hasonlót a balatonmelléki urasági dézmás hordók roppant üregéhez, melyben bu nélkül keringőt járhatnál! dejszen, a még hagygyán volna ; az iglices gombostüskével, jajkóróval diszló közös legelőbeli illetőségén satnyán tengő nyomorult marháit és a Pharaoéinál is soványabb teheneit! Még ez is hagygyán , meg ne döbbenjetek atyámfiai, mert igy még csak anyagi tekintetben veszt, hát erkölcsi tekintetben ? nem halljátok a gúnyt, az istenkáromlást, az embergyűlölést, a boszu iszonyúan kitörő szavát ? A szive fáj becsületes embernek az ilyenek hallatára. Én leplet vonok e gyászképre becses olvasóim iránti igaz tiszteletemből, és messzire félre tolom, mert ha közelebb hoznám is, nem használnék vele. Hanem a helyett kérve kérem inkább, még tagosítatlan határokon lakó, jóravaló polgártársaimat, tanuljanak a szó soru példán, mentül előbb tagositsák birtokaikat, különözzék el legelőjöket önmagok jobbvoltáért és mert a legmagasb rendeletek is parancsolják. Ha meg van az egyesség, mely mindenik fél javára szolgál, megszűnik az agyarkodás, meg a gyűlölet, az irigység, a mérges boszu éles nyilai megtompulnak, az idő, a feledés jóvá tesz mindent, egymáshoz közelednek, barátságos társaságban összejőnek, egymást nem távolról tűrik, de közelebbil szeretik barátságos társalgásban s épületes beszélgetésben töltendik dolgaikról szabad idejüket, s igy eszmecsere, önmagok józan gondolkozása s tapasztalása után okulva, virágzóvá tehetik gazdaságukat, nyugottá napjaikat. Ohbeh boldog a kinek nyugott élete van! hány dúsgazdag vásárolná meg élbre vert aranyain az élet nyugalmát, de keblében tomboló ördögének — a telhetetlenségnek — kell áldoznia, így magában hordja üldözőjét. —n. Az „első magyar általános biztosítás“ iránt országszerte mutatkozó részvétnek igen örvendetes jelét vette tegnap Győrről a társulat igazgatósága. Hazánk kevés városából érkezett eddigelé oly sok aláírás, mint Győrről, hol máris 56-an írtak alá részvényeket. Ez aláírók neveit alább közöljük. E mellett a „győri kölcsönös hajó teherbiztosító egylet“ is az „első magy. általános biztosítás“ részvényesei sorába lépett, s nem csak e részvéte, hanem a győri egylet ügyvezetői által is felismert azon körülmény is, hogy az „első magyar általános biztosítás“ mellett a kisebb körre szorítkozott egylet sikerrel nem versenyezhetnek, kezességül szolgál arra nézve, hogy a győri egylet is befog olvadni az „első magyar általános biztosításiba, így lehet várni a „tiszamelléki kölcsönösen biztosító társulat“ beolvadását is. Az ily beolvadások a biztosítási ügy öszpontosításának haszna mellett, a társulatra nézve azon előnynyel bírnak, hogy az új biztosítási társulat tüstént elfoglalt, a biztosítási érdekre nézve megnyert térre lép. E tekintetben azonban az „első magyar általános biztosítás“ oly szerencsés konjektúrák közt kezdhetendi meg működését, mint eddig Európa egy biztosító társulata sem. Erről annak idejében világosabban szólandunk. Az alapszabályok végmegerősítés végett felterjesztettek. A részvényeket a áir 11 a k névjegyzékének folytatása : Jalics és társa, Matta László, Nadler Vilmos, Bischitz D., Jurenák Károly, Dr. Grosz, Oeszterreicher és Mandello, Kern Jakab és társa, Weisz M. A. Flesch Mór, Holitscher W. Oszwald Antal, Vécsey Sándor, Prückler Ignácz, Lakatos Lajos, Hunfalvy Pál, Engl Mór, Neustadt G. Larinti rokonom, aztán ha valamit tehetek szegénynek lelkeért.“ ,De majd megijed kedves hugomasszony ?‘ Mondja Kállay épen midőn az óra a szobában a tizenkettőt verte. „Egyszer ijedtem meg nagyságos uram, midőn férjemet becsületétől akarták megfosztani, ... azt tartom, ilyennel Keszy Balázs uram nem akar bennünket megijeszteni.“ .Azt bizonyosan nem cselekszi, — mondja Kállay az asztalkendőt fölemelve, és a levélnek aláirását mutatva, — ismerik ezt az írást. „Ez Balázs úr írása!“ mondja az asszony, Kállay pedig a kendőt egészen föltakarta, s az ispán elolvashatta az egész levelet, hogy az asszony is balla. Az ispán még bámult, mikor az asszony már észrevette a dolgot, s férjét meglökve mondja : ,Apjuk ! nem veszed észre, hogy a nagyságos úr maga az a jó lélek, ki nekünk éjfélben is meghozza a jó hírt. „Akkor nem én vagyok a jó lélek, hanem Nagy Pista.“ Amint Kállay kimondá a szót, az asszony nyakába dűlt Nagy Pistának, ez pedig hagyta magát ölelni, csókolni épen úgy, mint a sínpadon szokás, hogy békén kell tűrni, s e vándorművész annyira bolondja volt mesterségének, hogy tökéletesen hitte, hogy ezt a szerepet nem úgy súgják, hanem végtére is szerep, mit most ő maga jó szántából játszik épen úgy, a mint az ötödik napnak estéjén „Ludas Matyi“-ban fogja játszani az ispánt. Az asszony nem tudott szóhoz jutni, hanem a konyhából behallván a rostélyosnak sistergését, elkiáltja magát a nagy öröm közt ,Jaj, majd elfeledtem, hogy a rostélyost kinnhagytam, bizony még elégett az a szolgáló. Aztán kirohant, s míg az ispán is egy párszor megroppantotta Pistát, megsült a rostélyos, és még Kállay is jó izün megevett egy szeletet az otthonai vacsora után, midőn látta, hogy Nagy Pista milyen jó izűen eszik. A szegény ember még az örömmel is úgy gazdálkodik, mint a jó falattal, hogy minden tizedik rágás után nyel egyet belőle, nehogy hamar elfogyjon, az ispán is szinte félve mert örülni, nehogy virradóra fölébredvén, és kidörgölvén szeméből az álmosságot, vele együtt az álom is elröpüljön. Végre mind Kállay, mind Nagy Pista, valamint az asszony is addig biztatta, hogy még magának is mert egy pohár bort tölteni, s örömében egy hajtókára megitta, sőt még egy másik pohárral az asszonyt is kinálta. Hanem bezzeg kínálták most már Nagy Pistát, midőn a nagy kabátnak történetét röviden elmondá, s az alatt az asszony kiszólhatott a szolgálónak, hogy minden jót melegitsen föl újra, és szinte jól esett, hogy Nagy Pista három napig kikoplalta magát, mert nem tudom, hogy fért volna bele az, mit 1-ször Kállay Miklós úr kínálásából, 2-szor az ispán, 3-szor pedig az asszonynak kedvéért kellett megenni, mi éjfél után majdnem egy óráig tartott. Ekkor Kállay utasítá az ispánt, hogy másnap délelőtt jöjön föl hozzá, hogy utasítást adjon a továbbiakra nézve, aztán pedig jó éjszakát kivánván mind közönségesen, a holdvilágos estén haza ballagott. Pistának jó ágyat vetettek, és bíztatták, hogy a lágyék addig, amig neki tetszik, s újra megköszönvén a nagy fáradságot és részvétet, maguk is aludni mentek. Jól ismerte Pista a szobákat, tehát tudta, hogy tervének semmi sem áll útjában, és csak egy pár órai nyugalomra hajtotta le fejét, hogy az alatt majd a házbeliek is elcsöndesednek a nagy izgalom után, s mielőtt a házbeliek újra fölébredhetnének, a hála elől jókor megszökhetik, ámbár azt már bizonyosan tudta, hogy gyalog nehezen érhet el Komáromba a kitűzött időre, hanem azért nem esett kétségbe. Hajnal előtt fölkelt, a konyhán keresztül csöndesen kiszabadult, s a maradék kenyérrel és szalonnával Komárom felé fordult. ,Persze hogy bolond ember ez a Nagy Pista! Mondják önök, ... de már nem tehetek róla, hogy ilyen volt, ilyen kötöznivaló bolond, ki az emberektől nem kért semmit, tűrt, szenvedett, éhezett, fázott és komédiát játszott a színpadon épen úgy, mint a színpadon kivül, és azt gondolta, hogy a mint a színpadon akárhányszor gróf és gazdag ember voltamig a szerep tartott, azután pedig éhesen feküdt le, mint a nemzetnek napszámosa, — épen úgy van az életben is, hol a mint látjuk, néha megint jutott neki szerep, — és itt is lejátszván a magáét, — nem várt semmit, az egyik szerepnek vége, következik a másik , ma Nagy-Kállóba vitt levelet, mi köze ahhoz, hogy más azon levéllel úr és gazdag ember lesz ? — , Ő komédiás, neki megint új szerepe van, Komárom- ban „Ludas Matyit“ fogják játszani, s ő adja benne az ispánt, tehát oda siet. Ó boldogtalan, szamár komédiás. ,Hová megy katona uram?” Kérdi a gyalogolót egy szent mihályi ember, ki korán megindult Kállóból és jókor Szent-Mihályon akart lenni. „Rév-Komáromba megyek.“ Felel rá Nagy Pista. ,Elviszem egy darabig, ha megunta a gyalogolást, katona uram. „Bizony jót tesz velem, — mondja Pista, elfogadván a meghívást, és hogy egészen ingyen ne tegye a dolgot, azt mondja a jó szívű parasztnak, . . . majd aztán én meg beszélek kelmédnek az óperencziás hegyről, jártam ám én annak a tövében, a lovam is ott veszett a szegény pára, azóta járok én gyalog.“ Ilyen pénze volt Pistának, ilyennel fizetett hálából, és bizonyosan ez is többet ért, mint a semmi, kivált ha elgondoljuk, hogy a milyen bankóval a nemzet napszámosait fizetik, csak ilyen, ha apróra fölváltják. Az üres kocsi vígan ment a száraz után, s ami kis üres idő maradt beszélgetés közben, Nagy Pista a katonaköpönyegben egy nagy tervnek kovácsolására fordíá, és Szent-Mihályig épen készen is volt vele. A faluvégen megköszönte kocsisának az emberiséget, aztán megkérdezte, hogy a biró merre lakik ? s mikor megvolt a magyarázat, beállított Köntös Mihály szobájába, természetesen koczogatván előbb. ,Ki az ?4 Kérdi Köntös Mihály belülről, mielőtt tudná ki jő be. „Dezertőr vagyok!“ Mondja Nagy Pista beállítván a biró szobájába katonás tartással. ,Főbe is lövik katona uramat, ha megcsíphetik.” Vigasztalja a biró. „Én értem nem lesz nagy kár, biróuram, hanem az én szegény pajtásomból mi lesz, ha holnap este hat óráig Rév Komáromban nem leszek, szent, hogy főbe lövik !“ .Maga miatt lövik főbe ?4 „Persze, hogy én miattam, kedves biróuram... kivévén, ha holnap hat órára este Komáromban leszek.“ ,De hát miért is szökött meg maga, katonauram ?, „Csak az édesanyámat akartam mégegyszer látni, azt gondoltam, hogy majd idejében visszaérek , de már látom nem lesz abból semmi, s annak az ártatlannak lelke rajtam szárad.“ ,De már azt nem hagyják, katonauram, — mondja Köntös, — hanem mivel ilyen sietős dolga van, a helység lovain küldöm el, azokon majd csak elér Komáromba. „Jó lesz, kedves biró uram, hanem egy örzőembert is adjon mellém, — mondja Nagy Pista,— hogy legalább az után föl ne tartóztasson senki ilyen sietős dologban.“ ,Okosan van, hagyja helybe Köntös Mihály, — most az egyszer rászedetvén magát, egyúttal rendelést tévén az indulásról, minek jön annyi sikere, hogy Nagy Pista egy óra alatt kocsin ült, mellette a szent mihályi kis biró , ki a helység rovására munkát is hozott a szökött katonának, kinek még Komáromban eszébe jutott ez a kis kópéság, midőn Udvarhelyi figyelmeztette, hogy a katonaköpönyeg helyett mást ád , mert ez bajba keverheti. Ne mondjátok, hogy ez csalás ! a nemzetnek napszámosa nem bírja már el a gyalogolást, és hogy nektek szolgálhasson, elszánja magát a veszedelmes tréfára, hol még külön azon érdeme is megvan, hogy a komédiát úgy játsza, hogy saját mesterségének is becsületet szerez. Vegyétek elő azt a fontot, melyen az igazságot megmérik, tegyétek rá ezt a kis hazugságot, majd meglátjátok, ez lesz-e nehezebb, vagy az a másik gondolat, hogy Udvarhelyinek, s általa az ügynek szavat adván, — nem akar — hazudni! Vigasztalta Pistát a kis biró, kivált midőn az másnap uzsonnatájban mindig kedvetlenebb jön azon félelemben, hogy hátha majd mégis későn talál jöni,— valamint azt sem tudta még elhatározni, hogy miként szökjék le a kocsiról, nehogy megtudván a hatóság a dolgot, csakugyan meglakoljon furcsa tréfájáért. A kis biró magát eluntából útközben elbeszélgetett Pistával, ki eleinte egész gondatlansággal mondá el, minő veszélyben van miatta a másik, kit okvetetlenül agyonlőnek, ha esti harangszó előtt Komáromba nem érnek; de a mennyit használt e beszéd arra, hogy a lovakat siettesse a kis biró, annál kevesebbet használt Pistának arra, hogy a kis bírótól megszökhessék; mert az most már félre sem mert nézni, nehogy Pistának eszébe jusson a vége felé megbánni a dolgot és a kocsiról leszökni kedve ne jöhessen. Észrevette azt Nagy Pista, kivált mikor a kis biró éjszakára óvatossággal élt, hogy az álom alatt meg ne futhasson a megkötözetlen rab. ckenbacher L., May Albert, Müller M. mind Pesten. Eberling József, Werther Frigyes, Holczer József, mind Budán. Berger Simon Aradon. Politzer Abrah. Temesvárt. Deutsch József S. A. Ujhelyben. Dessewffy Otto Vanyarczon. Bartal-Bacsák-Vincenczia Damazér-Karcsán. Keller Gábor Pusztaszénáson. Bossanyi Rudolf Lanthán. Batta Andor Márton-Kátán, Epstein Lajos. Bécsben. Preng Mihály, Szalatsy Lajos, Ziska Józs., Hergeszell Józs., Speth György, Dorner Mihály, Stegmayer Ida, Latesz Jakab, Fischer József, Schaffer Jakab, Szabó Imre, Fischer Károly, Hergeszell Antal, Hechtl R. F., Lederer Simon, Stern testvérek, Horváth János, Mayer Mihály, Habosy János, Mayer Mihály if., Zmeskal József, Szalacsy József, Fleischman Mór, Stein Dr., Balogh Kálmán, Mészáros József, Probst Ferencz, Perlaky Dániel, Silbersdorf W., Schlosser Ignátz, Puntigam Rudolf, Edl Adolf, Fügi Ágoston, Forster József, Raiky Ferencz, Angyal Lőrincz if., Zechmeister József, Schaudl József, Neuman Fülöp, Vörös Imre, Huber Pál, Nagy András, Nagy Endre, Lengevy F., Hergenzell F., Göntzöl Antal, Szikker Mihály, Weiszmandl Lajos, Schlesinger Herman, Nitsinger testvérek, Mátyus és Rózsa, Hatzinger Ferencz, Schaudl János, Keppich József, Fischer György és Szombat Samu mind Győrött. PESTI NAPLÓ, Pest, aug. 18. Ő cs. k. Apostoli Felsége, legkegyelmesebb Császárunk s Urunk dicső születésnapjának ünnepe az ország fővárosaiban Budán s Pesten is legfényesebben jön megülve. Ágyudörgés a budai vár s sz. Gellérthegy falairól, harsogó katonai zene, mindkét városon átvonulva, a harangok ünnepies zúgása, a dunai gőzhajózási társulatnak teljes lobogó-diszben pompázó naszádjai hirdetők 18-án kora reggeli órában az Ünnepies nap felviradását. Reggeli 8 órakor mindkét város helyőrségi csapatai a vármezőre vonultak ki díszistentiszteletre, hol arczczal a vár felé foglaltak állást. Ugyanez órában a vártemplomban Budán ünnepélyes nagymise tartatott. Főherczeg Főkormányzó Ur Ő császári Fensége már 8 óra előtt fényes környezettel a templomba ment s ott bibornok-primás ő eminentiája által számos segédlet mellett legtiszteletteljesebben fogadtatott. Az egyházi szertartáson jelen voltak azonkívül a magas tábornoki kar, az összes császári királyi országhatóságok főnökeikkel, a testvérvárosok tiszthatóságai és községtanácsai és nagyszámú ájtatos közönség. A nagymise főmozzanataihoz egy a dísztéren felállított zászlóalj téve a szokásos Üdvlövéseket, melyeket a halászbástyán felállított ágyuk viszonoztak. Az isteni tisztelet végeztével Főherczeg Ö császári Fensége ugyanazon kísérettel a vármezőre ment az Ernő főherczeg ő cs. k. Fensége vezénylete alatt kivonult hadcsapatok megszemlélésére melyek 19 gyalog, 2 tüzérzászlóaljból, a czirkálóőrségből, egészben mintegy 12,000 emberből álltak. A magas szemle után az összes hadcsapatok és a várbástyák s a Szentgellérthegy lövegei a szokott üdvlövéseket tevék, mire a csapatok Főherczeg Főkormányzó Ura cs. Fensége előtt elléptettek. Délben a császári várpalotában nagy diszebéd volt, melynek Ernő Főherczeg e cs. Fensége, Magyarország bibornokhg-prímása, az összes főtábornoki kar, valamint a testvérvárosok minden osztályainak színe jelen volt. Az ebéd alatt Főherczeg Főkormányzó ő cs. Fensége egy szivemelő pohárköszöntést mondott Ő Felsége legkegyelmesb Császárunk jólétére, melyet az asztal vendégei leglelkesebben viszhangoztak, mig a palota előtt a néphymnus magasztos hangjai zengettek föl, melyekbe a budai várbástyáiról, valamint a Szentgellérthegyéről az ágyuk döreje harczias üdvözletként vegyült. (Budapesti Hirl.) — Megjelent Remellay Gusztávtól „ Jucsa a század leánya“ történeti elbeszélés mindkét nembeli ifjúság számára. (A szerző tulajdona). A „mulattatva-oktató beszélytár“-nak ez az I. füzete. Előlegesen csak annyit jegyzünk meg, hogy az ifjúság számára kiadott könyvekben a sajtó- és helyesírási hibák sokkal nagyobb mértékben kerülendők, mint másnemű könyvekben. Az előttünk fekvő könyvben pedig az emlitettük hibák számosabbak, mint rendesen a pesti sajtó alól kikerült könyvekben. — Friebeisz István „Délibáb Naptára“ 1858-ra megjelent. (Árap. frt.) — A lipcsei Illustr. Zeitung újra szép bizonyítványát adta annak, mily lelkiismeretes figyelemmel hálálja meg azon jövedelmet, melyet Magyarországból nyer. Azt írja, hogy Humboldt Sándor „Kosmos“-át Hunfalvy János fordítja magyarra! Bizony nem válnék kárukra a lipcsei uraknak sem, ha egy keveset magyarul tudnának: ez elősegíthetné a „ Gründlichkeit“-ot s megóvná őket, hogy minden alkalommal, midőn felőlünk szólnak, ne verjék agyba főbe a fennen hirdetett „ Gründlichkeit“-ot. Ha már közönségünk egy része külföldi képes újságot is járat, miért nem járatja inkább a franczia „Illustration“-t ? Ha a franczia „Illustration“ nem adna szebb, eredetibb s hitelesebb képeket, ha czikkei nem volnának oly kitűnőek, s ha végre föl nem tehetnők, hogy azon közönség, mely külföldi illustrált újságot is járat, leírja és kedveli Európa legműveltebb nyelvét a francziát, — megtudnék magyarázni a lipcsei lap iránti részvétet"; de miután a dolog egészen másként van, arra kérjük a közönséget, hogy éreztesse a lipcseivel méltó indignatióját. Ha szüksége van külföldi képeslapra is, inkább tartsa a franczia „Illustration “-t; ezzel minden tekintetben csak nyerni fogna ; — annyival is inkább, mivel a lipcsei újság képei számos esetben csak másolatai az „Illustration “-ban megjelent szép metszvényeknek. — A „Pol. Ujd.“ székesfehérvári levelezője írja, hogy a Kálóz mellett fekvő Ödön pusztán múlt hó 23-ikán égés volt. Az egész puszta minden gazdasági épülete az abban volt nagy mennyiségű behordott gabonával együtt hamuvá lett. Semmi sem volt biztosítva. Ugyanazon lapnak írják Uj-Hartyánból (Pest-Pilis mócsai járás), hogy aug. 6. 1 és 2 óra közt délután tűz ütött ki egy szalmakazalban. Pár óra alatt 10 lakház, két gazdának összes nyomtatatlan gabnája és takarmánya égett porrá. Az összes kár 5532 főt 25 krra becsültetik, s abból semmi sem volt biztosítva! — Ugyanazon helységben b. Sina Simon múlt évben a templomot kivülbelül kijavitatta s uj toronynyal ékesítette. Jelenleg évenkinti 100 pártos segélyt alapított az iskola számára. — Czegléden f. hó 11-ről 12-re menő éjjel két ház égett le. — Nemes-Takácsiban (Veszprém) aug. 2-kán, vasárnap d. u. mig a három felekezetű lakosság épen templomban volt, a két hosszú sorban épült helység közepén tűz támadt, s néhány óra alatt csaknem egészen hamuvá lett. A templomok ugyan épen maradtak, de több család jutott koldusbotra. 62 ház, 30 pajta égett le s az egész kárt 100,000 írtra becsülik. A házak közöl alig volt egynéhány biztosítva. A Marczal mentében és Pápa vidékén igen gyakoriak az égési esetek. — Nyitra-Ujlakon jul. 31-ről aug. 1-re menő éjjel egy pelyvásban tűz támadván, csakhamar 12 pajta s 12 pelyvás a többnyire betakaritott gabonával együtt leégett. — A kárt 12,000 p.írtra becsülik. Semmi sem volt biztosítva. A földesuraság, báró Jeszenák János özvegye mint ily esetben mindig, tanúságát adá jótékony gondosságának, cselédeit azonnal a szerencsétlenség színhelyére küldvén tűzoltó fecskendőkkel. — A Török-Becse mellett levő Vranyován működő Nyiry György társasága, melyről nem rég szóltunk, múlt hóban a „Hazatérttek“-et adta. Az előadás jövedelmének egy része Beöthy László sírkövére fordittatik, ezt olvastuk a kezünknél levő nyomtatott szinlapon. Ugyanazon olvassuk : „Gyulay Károly ur Magyar- és Erdély - ország historiailag nevezetes czmű tájképeinek kiadója — műkedvelő föllépteül.“ — E kiadó és színpad-kedvelő ur pedig ugyanaz, a ki az ország minden részébe hazafias felszólítást intéz, hogy kiadóvá segítsék. — Nyiry György színigazgató ur Nagy-Becskerekről a „Magyar Néplap“ ellen hozzánk beküldött cáfolatát nem adhatjuk ki. Abbeli kérelmét sem teljesíthetjük, hogy a czikket felküldött öszveggel együtt — saját belátásunk szerint — valamelyik más szerkesztőséghez küldjük. A czikk és pénz iránti intézkedését elvárjuk. — Azon több lapban közlött hír, mintha F. Tamás szabadságos katona a terhére eső és Landsberger Vilmos porosz kereskedőn elkövetett rablógyilkosságbani bűnrészesség miatt az illető cs. k. katonai hatóság által 4 évi sánerfogságra ítéltetett volna, alaptalannak bizonyult, mert a nevezett szabadságos katona ellen eddigelé még ítélet nem is hozatott. A birtok-visszahelyezés körüli eljárás iránt a cs. k. belügyminisztérium részéről következő intézkedés történt: Egy alapítványzott gazdaság telkeinek önkénytes elszakítása, miután erre mint forgalmon kívül helyzeti tárgyra nézve magánjogi szerződés nem köttethetik, ezen újabb részletes határozatnál fogva törvénytelen tény,melynek hatásáról azon irányban, várjon az elszakított földtelkek az alapgazdasággal ismét egyesítendők-e vagy attól elválva kell-e maradniok, csupán a politikai hatóságok illetékesek lennének határozathozásra, s miután a politikai hatóságok általában is felhatalmaztatják, határozataikat maguk is végrehajtani, ezért azok végrehajtására is illetékesek. A törvényhatóságokat ily esetekben csak akkor illeti a határozat, ha az alapgazdaság vagy az ettől törvénytelenül elszakított részek birtoka vitás, vagy ha a politikai hatóságok által végrehajtott visszahelyezési végzések folytán , kárpótlásra igény támasztatnék. Ez okból a politikai hatóságoknak az általuk hozott végzésekbe azon záradékot nyilván föl kell venniök, mikép az ezen birtokvisszahelyzés által magánjogaiban magát sértettnek érző félnek föntartatva marad, netalán a kárpótlási jogait rendes törvényes uton elintézni. A politikai hatóságok továbbá fölhatalmazvák vitás parasztbirtokok kezelését az országos gazdászat érdekében politikai lezárulás utján egy a gazdálkodásra alkalmas bizalmi férfiúra ruházni. (C. C.) — (Pozsony népességi statistikája 1856/57 évben.) Állandó lakos és idegen 45,540; ebből férfi 21,505, nő 24,035; magyarországi 7,964, más koronaországi 5,704, külföldi 508 — öszszesen 14,179 beszármazott. Az öszszeirottak közöl 14,446 nőtlen férfi és 14,325 férjtelen nő; 7,012 házas férfi, s 6,999 férjhez ment nő. Van 546 özvegyen maradt férfi s 2,816 nő. Római kath. van 33,570 görög egy. 7, nem egy. 20, ágostai hitv. 6,944, helvét 125, anglican 3, izraelita 5,475. (Presb. Z.) Nemzeti színház. Aug. 19-én Czár nő , irta Seribe. Jókainé jeles játékát csak kisszámú közönség tapsolá meg. Egressy, Szigeti jelesül játszottak. — Holnap pénteken, augustus 21-én, bérletfolyamban. Munkácsy Flóra javára, részben uj szereptosztással: Czigány, eredeti népszínmű 3 felv. Szigligetitől. A nemzeti színházi nyugdijintézeti naptár ügyében. Miután a nemzeti színházi nyugdijintézeti naptár sajtó alatt van — s oct. 1-jén okvetetlenül megjelenik — a t. ez. gyűjtő urak és hölgyek tisztelettel kéretnek, hogy kezeiknél lévő iveiket September 10-éig beküldeni szíveskedjenek; mert azontuli előfizetések nem fogadtatnak el. Pest, aug. 19-én 1857. Szigeti József, m. k. a nemzeti szinházi nyugdijintézeti naptár szerkesztője, és kiadója. Hirdetmény. A kiskunhalasi helv. hitv. nyilv. algymnasium igazgatósága részéről ezennel közhírré tétetik : miként a nevezett intézetben a jövő évi tanfolyamra vonatkozandó előadások f. é. oct. 1-je napján megkezdetvén a növendékek bejegyzése, s a felvételi vizsgálatok sept. hó 25-ik s azt követő napjain fognak megtörténni. — Rt. ez. szülők tájékozása végett hírül adatik egyszersmind az is, mikép ezen intézet több mint századéves sikerdus fenállása után a cs. t . magas kormány rendeleteinek szellemében