Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)

1857-08-20 / 2277. szám

roppant olcsó, minden tennivalója ellenben méreg­drága, mint például, munkabér, lábbeli, ruhanemű, faszerszám, napszám, só, vas stb. s adója is évenkint eredvén, mégis, mit nem tudott volna tíz év alatt­­ educálni! de mit tudjon most, közös birtokban nél­külözni kellő tulajdonából, legelőbeli illetőségéből előállitani ? egy hatalmas zérust ? hasonlót a bala­­tonmelléki urasági dézmás hordók roppant üregé­hez, melyben bu nélkül keringőt járhatnál! dejszen, a még hagygyán volna ; az iglice­s gombostüskével, jajkóróval diszló közös legelőbeli illetőségén satnyán tengő nyomorult marháit és a Pharaoéinál is sová­nyabb teheneit! Még ez is hagygyán , meg ne döb­benjetek atyámfiai, mert igy még csak anyagi tekin­tetben veszt, hát erkölcsi tekintetben ? nem halljátok a gúnyt, az istenkáromlást, az embergyűlölést, a bo­szu iszonyúan kitörő szavát ? A szive fáj becsületes embernek az ilyenek hallatára. Én leplet vonok e gyász­képre becses ol­vasóim iránti igaz tiszteletemből, és messzire félre tolom, mert ha közelebb hoznám is, nem használnék vele. Hanem a helyett kérve kérem inkább, még ta­­gosítatlan határokon lakó, jóravaló polgártársaimat, tanuljanak a szó s­oru példán, mentül előbb tagosit­­sák birtokaikat, különözzék el legelőjöket önmagok jobbvoltáért és mert a legmagasb rendeletek is pa­rancsolják. Ha meg van az egyesség, mely mindenik fél javára szolgál, megszűnik az agyarkodás, meg a gyűlölet, az irigység, a mérges boszu éles nyilai meg­tompulnak, az idő, a feledés jóvá tesz mindent, egy­máshoz közelednek, barátságos társaságban összejő­­nek, egymást nem távolról tűrik, de közelebbi­­l sze­­retik­ barátságos társalgásban s épületes beszélgetés­ben töltendik dolgaikról szabad idejüket, s igy esz­mecsere, önmagok józan gondolkozása s tapasztalása után okulva, virágzóvá tehetik gazdaságukat, nyu­­gottá napjaikat. Oh­beh boldog a kinek nyugott élete van! hány dúsgazdag vásárolná meg élbre vert ara­nyain az élet nyugalmát, de keblében tomboló ördö­gének — a telhetetlenségnek — kell áldoznia, így magában hordja üldözőjét. —n. Az „első magyar általános biztosítás“ iránt országszerte mutatkozó részvétnek igen örven­detes jelét vette tegnap Győrről a társulat igazga­tósága. Hazánk kevés városából érkezett eddigelé oly sok aláírás, mint Győrről, hol már­is 56-an ír­tak alá részvényeket. Ez aláírók neveit alább közöl­jük. E mellett a „győri kölcsönös hajó te­­­her­biztosító egylet“ is az „első magy. általá­nos biztosítás“ részvényesei sorába lépett, s nem csak e részvéte, hanem a győri egylet ügyvezetői ál­tal is felismert azon körülmény is, hogy az „első ma­gyar általános biztosítás“ mellett a kisebb körre szo­rítkozott egylet sikerrel nem versenyezhetnek, kezes­ségül szolgál arra nézve, hogy a győri egylet is be­fog olvadni az „első magyar általános biztosításiba, így lehet várni a „tiszamelléki kölcsönösen biztosító társulat“ beolvadását is. Az ily beolvadások a biztosítási ügy öszpontosí­­­tásának haszna mellett, a társulatra nézve azon előnynyel bírnak, hogy az új biztosítási társulat tüs­tént elfoglalt, a biztosítási érdekre nézve megnyert térre lép. E tekintetben azonban az „első magyar ál­talános biztosítás“ oly szerencsés konjektúrák közt kezdhetendi meg működését, mint eddig Európa egy biztosító társulata sem. Erről annak idejében világo­sabban szólandunk. Az alapszabályok végmegerősítés végett felter­jesztettek. A részvényeket a­­ ái­r 11 a k n­é­vj­egy­zé­­­kének folytatása : Jalics és társa, Matta László, Nadler Vilmos, Bischitz D., Jurenák Károly, Dr. Grosz, Oeszterreicher és Mandello, Kern Jakab és társa, Weisz M. A. Flesch Mór, Holitscher W. Osz­­wald Antal, Vécsey Sándor, Prückler Ignácz, Laka­tos Lajos, Hunfalvy Pál, Engl Mór, Neustadt G. La­rinti rokonom, aztán ha valamit tehetek szegénynek lelkeért.“ ,De majd megijed kedves hugomasszony ?‘ Mondja Kállay épen midőn az óra a szobában a tizenkettőt verte. „Egyszer ijedtem meg nagyságos uram, midőn férjemet becsületétől akarták megfosztani, ... azt tartom, ilyennel Keszy Balázs uram nem akar ben­nünket megijeszteni.“ .Azt bizonyosan nem cselekszi, — mondja Kállay az asztalkendőt fölemelve, és a levélnek aláirását mutatva, — ismerik ezt az írást.­ „Ez Balázs úr írása!“ mondja az asszony, Kállay pedig a kendőt egészen föltakarta, s az ispán elol­vashatta az egész levelet, hogy az asszony is balla. Az ispán még bámult, mikor az asszony már ész­revette a dolgot, s férjét meglökve mondja : ,Apjuk ! nem veszed észre, hogy a nagyságos úr maga az a jó lélek, ki nekünk éjfélben is meghozza a jó hírt.­ „Akkor nem én vagyok a jó lélek, hanem Nagy Pista.“ A­mint Kállay kimondá a szót, az asszony nya­kába dűlt Nagy Pistának, ez pedig hagyta magát ölelni, csókolni épen úgy, mint a s­ínpadon szokás, hogy békén kell tűrni, s e vándor­művész annyira bolondja volt mesterségének, hogy tökéletesen hitte, hogy ezt a szerepet nem úgy súgják, hanem végtére is szerep, mit most ő maga jó szántából játszik épen úgy, a mint az ötödik napnak estéjén „Ludas Ma­ty­i“-ban fogja játszani az ispánt. Az asszony nem tudott szóhoz jutni, hanem a kony­hából behallván a rostélyosnak sistergését, elkiáltja magát a nagy öröm közt­­ ,Jaj, majd elfeledtem, hogy a rostélyost kinnhagy­tam, bizony még elégett az a szolgáló.­ Aztán kiro­hant, s míg a­z ispán is egy párszor megroppantotta Pistát, megsült a rostélyos, és még Kállay is jó izün megevett egy szeletet az otthonai vacsora után, midőn látta, hogy Nagy Pista milyen jó izűen eszik. A szegény ember még az örömmel is úgy gazdál­kodik, mint a jó falattal, hogy minden tizedik rágás után nyel egyet belőle, nehogy hamar elfogyjon, az ispán is szinte félve mert örülni, nehogy virradóra fölébredvén, és kidörgölvén szeméből az álmosságot, vele együtt az álom is elröpüljön. Végre mind Kállay, mind Nagy Pista, valamint az asszony is addig biztatta, hogy még magának is mert egy pohár bort tölteni, s örömében egy hajtókára megitta, sőt még egy másik pohárral az asszonyt is kinálta. Hanem bezzeg kínálták most már Nagy Pistát, mi­dőn a nagy kabátnak történetét röviden elmondá, s az alatt az asszony kiszólhatott a szolgálónak, hogy minden jót melegitsen föl újra, és szinte jól esett, hogy Nagy Pista három napig kikoplalta magát, mert nem tudom, hogy fért volna bele az, mit 1-ször Kállay Miklós úr kínálásából, 2-szor az ispán, 3-szor pedig az asszonynak kedvéért kellett megenni, mi éjfél után majdnem egy óráig tartott. Ekkor Kállay utasítá az ispánt, hogy más­nap dél­előtt jöjön föl hozzá, hogy utasítást adjon a továb­biakra nézve, aztán pedig jó éjszakát kivánván mind közönségesen, a holdvilágos estén haza ballagott. Pistának jó ágyat vetettek, és bíztatták, hogy a lágyék addig, a­mig neki tetszik, s újra megköszön­vén a nagy fáradságot és részvétet, maguk is aludni mentek. Jól ismerte Pista a szobákat, tehát tudta, hogy tervének semmi sem áll útjában, és csak egy pár órai nyugalomra hajtotta le fejét, hogy az alatt majd a házbeliek is elcsöndesednek a nagy izgalom után, s mielőtt a házbeliek újra fölébredhetnének, a hála elől jókor megszökhetik, ámbár azt már bizonyosan tudta, hogy gyalog nehezen érhet el Komáromba a kitűzött időre, hanem azért nem esett kétségbe. Hajnal előtt fölkelt, a konyhán keresztül csönde­sen kiszabadult, s a maradék kenyérrel és szalonná­val Komárom felé fordult. ,Persze hogy bolond ember ez a Nagy Pista!­ Mondják önök, ... de már nem tehetek róla, hogy ilyen volt, ilyen kötöznivaló bolond, ki az emberek­től nem kért semmit, tűrt, szenvedett, éhezett, fázott és komédiát játszott a színpadon épen úgy, mint a színpadon kivül, és azt gondolta, hogy a mint a szín­padon akárhányszor gróf és gazdag ember voltamig a szerep tartott, azután pedig éhesen feküdt le, mint a nemzetnek napszámosa, — épen úgy van az élet­ben is, hol a mint látjuk, néha megint jutott neki szerep, — és itt is lejátszván a magáét, — nem várt semmit, az egyik szerepnek vége, következik a má­sik , ma Nagy-Kállóba vitt levelet, mi köze ahhoz, hogy más azon levéllel úr és gazdag ember lesz ? — , Ő komédiás, neki megint új szerepe van, Komárom-­ ban „Ludas Matyit“ fogják játszani, s ő adja benne az ispánt, tehát oda siet. Ó boldogtalan, sza­már komédiás. ,Hová megy katona uram?” Kérdi a gyalogolót egy szent mihályi ember, ki korán megindult Kálló­ból és jókor Szent-Mihályon akart lenni. „Rév-Komáromba megyek.“ Felel rá Nagy Pista. ,Elviszem egy darabig, ha megunta a gyalogolást, katona uram.­ „Bizony jót tesz velem, — mondja Pista, elfogad­ván a meghívást, és hogy egészen ingyen ne tegye a dolgot, azt mondja a jó szívű parasztnak, . . . majd aztán én meg beszélek kelmédnek az óperencziás hegyről, jártam ám én annak a tövében, a lovam is ott veszett a szegény pára, azóta járok én gyalog.“ Ilyen pénze volt Pistának, ilyennel fizetett hálá­ból, és bizonyosan ez is többet ért, mint a semmi, ki­vált ha elgondoljuk, hogy a milyen bankóval a nem­zet napszámosait fizetik, csak ilyen, ha apróra föl­váltják. Az üres kocsi vígan ment a száraz után, s a­mi kis üres idő maradt beszélgetés közben, Nagy Pista a katonaköpönyegben egy nagy tervnek kovácsolására fordí­á, és Szent-Mihályig épen készen is volt vele. A faluvégen megköszönte kocsisának az emberisé­get, aztán megkérdezte, hogy a biró merre lakik ? s mikor megvolt a magyarázat, beállított Köntös Mi­hály szobájába, természetesen koczogatván előbb. ,Ki az ?4 Kérdi Köntös Mihály belülről, mielőtt tudná ki jő be. „Dezertőr vagyok!“ Mondja Nagy Pista beállítván a biró szobájába katonás tartással. ,Főbe is lövik katona uramat, ha megcsíphetik.” Vigasztalja a biró. „Én értem nem lesz nagy kár, biróuram, hanem az én szegény pajtásomból mi lesz, ha holnap este hat óráig Rév Komáromban nem leszek, szent, hogy főbe lövik !“ .Maga miatt lövik főbe ?4 „Persze, hogy én miattam, kedves biróuram... ki­­vévén, ha holnap hat órára este Komáromban leszek.“ ,De hát miért is szökött meg maga, katonauram ?, „Csak az édes­anyámat akartam mégegyszer látni, azt gondoltam, hogy majd idejében visszaérek , de már látom nem lesz abból semmi, s annak az ártat­lannak lelke rajtam szárad.“ ,De már azt nem hagyják, katonauram, — mondja Köntös, — hanem mivel ilyen sietős dolga van, a helység lovain küldöm el, azokon majd csak elér Ko­máromba.­ „Jó lesz, kedves biró uram, hanem egy örzőembert is adjon mellém, — mondja Nagy Pista,— hogy leg­alább az után föl ne tartóztasson senki ilyen sietős dologban.“ ,Okosan van, hagyja helybe Köntös Mihály, — most az egyszer rászedetvén magát, egyúttal rendelést tévén az indulásról, minek jön annyi sikere, hogy Nagy­ Pista egy óra alatt kocsin ült, mellette a szent mi­hályi kis biró , ki a helység rovására munkát is ho­zott a szökött katonának, kinek még Komáromban eszébe jutott ez a kis kópéság, midőn Udvarhelyi fi­gyelmeztette, hogy a katonaköpönyeg helyett mást ád , mert ez bajba keverheti. Ne mondjátok, hogy ez csalás ! a nemzetnek nap­számosa nem bírja már el a gyalogolást, és hogy nektek szolgálhasson, elszánja magát a veszedelmes tréfára, hol még külön azon érdeme is meg­van, hogy a komédiát úgy játsza, hogy saját mesterségének is becsületet szerez. Vegyétek elő azt a fontot, melyen az igazságot megmérik, tegyétek rá ezt a kis h­a­­zugságot, majd meglátjátok, ez lesz-e nehezebb, vagy az a másik gondolat, hogy Udvarhelyinek, s általa az ügynek szavat adván, — nem akar — ha­zudni! Vigasztalta Pistát a kis biró, kivált midőn az más­nap uzsonnatájban mindig kedvetlenebb jön azon fé­lelemben, hogy hátha majd mégis későn talál jöni,— valamint azt sem tudta még elhatározni, hogy mi­ként szökjék le a kocsiról, nehogy megtudván a ha­tóság a dolgot, csakugyan meglakoljon furcsa tréfá­jáért. A kis biró magát eluntából útközben elbeszélgetett Pistával, ki eleinte egész gondatlansággal mondá el, minő veszélyben van miatta a másik, kit okvetetlenül agyonlőnek, ha esti harangszó előtt Komáromba nem érnek; de a mennyit használt e beszéd arra, hogy a lovakat siettesse a kis biró, annál kevesebbet hasz­nált Pistának arra, hogy a kis bírótól megszökhessék; mert az most már félre sem mert nézni, nehogy Pis­tának eszébe jusson a vége felé megbánni a dolgot és a kocsiról leszökni kedve ne jöhessen. Észrevette azt Nagy Pista, kivált mikor a kis biró éjszakára óvatossággal élt, hogy az álom alatt meg ne futhasson a megkötözetlen rab. ckenbacher L., May Albert, Müller M. mind Pesten. Eberling József, Werther Frigyes, Holczer József, mind Budán. Berger Simon Aradon. Politzer Abrah. Temesvárt. Deutsch József S. A. Uj­­helyben. Dessewffy Otto Vanyarczon. Bartal-Bacsák-Vincenczia Damazér-Karcsán.­­ Keller Gábor Puszta­szénáson. Bossanyi Ru­dolf Lanthán. Batta Andor Márton-Kátán, Epstein Lajos. Bécsben. Preng Mihály, Szalatsy Lajos, Ziska Józs., Hergeszell Józs., Speth György, Dorner Mihály, Stegmayer Ida, Latesz Jakab, Fi­scher József, Schaffer Jakab, Szabó Imre, Fischer Károly, Hergeszell Antal, Hechtl R. F., Lederer Simon, Stern testvérek, Horváth János, Mayer Mihály, Habosy János, Mayer Mihály if., Zmeskal József, Szalacsy József, Fleischman Mór, Stein Dr., Balogh Kálmán, Mészáros József, Probst Ferencz, Perlaky Dániel, Silbersdorf W., Schlosser Ignátz, Puntigam Rudolf, Edl Adolf, Fügi Ágoston, Forster József, Raiky Ferencz, Angyal Lőrincz if., Zech­meister József, Schaudl József, Neuman Fülöp, Vö­rös Imre, Huber Pál, Nagy András, Nagy Endre, Lengevy F., Hergenzell F., Göntzöl Antal, Szikker Mihály, Weiszmandl Lajos, Schlesinger Herman, Ni­tsinger testvérek, Mátyus és Rózsa, Hatzinger Fe­rencz, Schaudl János, Keppich József, Fischer György és Szombat Samu mind Győrött. PESTI NAPLÓ, Pest, aug. 18. Ő cs. k. Apostoli Felsége, legkegyelmesebb Császárunk s Urunk dicső születésnapjának ünnepe az ország fővárosaiban Bu­dán s Pesten is legfényesebben jön megülve. Ágyu­­dörgés a budai vár s sz. Gellérthegy falairól, harsogó katonai zene, mindkét városon átvonulva, a haran­gok ü­nnepies zúgása, a dunai gőzhajózási társulat­nak teljes lobogó-diszben pompázó naszádjai hirde­tők 18-án kora reggeli órában az Ünnepies nap felvi­­radását. Reggeli 8 órakor mindkét város helyőrségi csapatai a vármezőre vonultak ki díszistentiszteletre, hol arczczal a vár felé foglaltak állást. Ugyanez órá­ban a vártemplomban Budán ünnepélyes nagymise tartatott. Főherczeg Főkormányzó Ur Ő császári Fensége már 8 óra előtt fényes környezettel a tem­plomba ment s ott bibornok-primás ő eminentiája ál­tal számos segédlet mellett legtiszteletteljesebben fo­gadtatott. Az egyházi szertartáson jelen voltak azon­kívül a magas tábornoki kar, az összes császári ki­rályi országhatóságok főnökeikkel, a testvér­váro­sok tiszthatóságai és községtanácsai és nagyszámú ájtatos közönség. A nagymise főmozzanataihoz egy a dísztéren felállított zászlóalj téve a szokásos Üdvlö­­véseket, melyeket a halászbástyán felállított ágyuk viszonoztak. Az isteni tisztelet végeztével Főherczeg Ö császári Fensége ugyanazon kísérettel a várme­zőre ment az Ernő főherczeg ő cs. k. Fensége ve­zénylete alatt kivonult hadcsapatok megszemlélésére melyek 19 gyalog, 2 tüzérzászlóaljból, a czirkálóőr­­ségből, egészben mintegy 12,000 emberből álltak. A magas szemle után az összes hadcsapatok és a vár­bástyák s a Szentgellérthegy lövegei a szokott üdv­lövéseket tevék, mire a csapatok Főherczeg Főkor­­mányzó Ur­a cs. Fensége előtt elléptettek. Délben a császári várpalotában nagy diszebéd volt, melynek Ernő Főherczeg e cs. Fensége, Magyarország bibor­­nokhg-prímása, az összes főtábornoki kar, valamint a testvérvárosok minden osztályainak színe jelen volt. Az ebéd alatt Főherczeg Főkormányzó ő cs­. Fensége egy szivemelő pohárköszöntést mondott Ő Felsége legkegyelmesb Császárunk jólétére, melyet az asztal vendégei leglelkesebben viszhan­­goztak, mig a palota előtt a néphymnus magasztos hangjai zengettek föl, melyekbe a budai várbástyái­ról, valamint a Szentgellérthegyéről az ágyuk döreje harczias üdvözletként vegyült. (Budapesti Hirl.) — Megjelent Remellay Gusztávtól „ J­u­­­c­s­a a század leánya“ történeti elbeszélés mindkét nem­beli ifjúság számára. (A szerző tulajdona). A „mulattat­­va-oktató beszélytár“-nak ez az I. füzete. Előlegesen csak annyit jegyzünk meg, hogy az ifjúság számára kia­dott könyvekben a sajtó- és helyesírási hibák sokkal na­gyobb mértékben kerülendők, mint másnemű könyvekben.­­ Az előttünk fekvő könyvben pedig az emlitettük hibák számosabbak, mint rendesen a pesti sajtó alól kikerült könyvekben. — Friebeisz István „Délibáb Naptára“ 1858-ra megjelent. (Ára­­­p. frt.) — A lipcsei Illustr. Zeitung újra szép bizonyítványát adta annak, mily lelkiismeretes figyelemmel hálálja meg azon jövedelmet, melyet Magyarországból nyer. Azt írja, hogy Humboldt Sándor „Kosmos“-át Hunfalvy János fordítja magyarra! Bizony nem válnék kárukra a lipcsei uraknak sem, ha egy keveset magyarul tudnának: ez elősegíthetné a „ Gründlichkeit“-ot s megóvná őket, hogy minden alkalommal, midőn felőlünk szólnak, ne verjék agyba főbe a fennen hirdetett „ Gründlichkeit“-ot. Ha már közönségünk egy része külföldi képes újságot is já­rat, miért nem járatja inkább a franczia „Illustration“-t ? Ha a franczia „Illustration“ nem adna szebb, eredetibb s hitelesebb képeket, ha czikkei nem volnának oly kitűnőek, s ha végre föl nem tehetnők, hogy azon közön­ség, mely külföldi illustrált újságot is járat, leírja és ked­veli Európa legműveltebb nyelvét a francziát, — meg­tudnék magyarázni a lipcsei lap iránti részvétet"; de miután a dolog egészen másként van, arra kérjük a kö­zönséget, hogy éreztesse a lipcseivel méltó indignatióját. Ha szüksége van külföldi képes­lapra is, inkább tartsa a franczia „Illustration “-t; ezzel minden tekintetben csak nyerni fogna ; — annyival is inkább, mivel a lipcsei új­ság képei számos esetben csak másolatai az „Illustra­tion “-ban megjelent szép metszvényeknek. — A „Pol. Ujd.“ székesfehérvári levelezője írja, hogy a Kálóz mellett fekvő Ödön pusztán múlt hó 23-ikán égés volt. Az egész puszta minden gazdasági épülete az abban volt nagy mennyiségű behordott gabonával együtt hamuvá lett. Semmi sem volt biztosítva.­­ Ugyanazon lapnak írják Uj-Hartyánból (Pest-Pilis m­­ócsai járás), hogy aug. 6. 1 és 2 óra közt délután tűz ütött ki egy szalmakazalban. Pár óra alatt 10 lakház, két gazdának összes nyomtatatlan gabnája és takarmá­nya égett porrá. Az összes kár 5532 főt 25 krra becsül­tetik, s abból semmi sem volt biztosítva! — Ugyanazon helységben b. Sin­a Simon múlt évben a templomot kivülbelül kijavitatta s uj toronynyal ékesí­tette. Jelenleg évenkinti 100 pártos segélyt alapított az iskola számára. — Czegléden f. hó 11-ről 12-re menő éjjel két ház égett le. — Nemes-Takácsiban (Veszprém) aug. 2-kán, vasár­nap d. u. mig a három felekezetű lakosság épen templom­ban volt, a két hosszú sorban épült helység közepén tűz támadt, s néhány óra alatt csaknem egészen hamuvá lett. A templomok ugyan épen maradtak, de több család jutott koldusbotra. 62 ház, 30 pajta égett le s az egész kárt 100,000 írtra becsülik. A házak közöl alig volt egynéhány biztosítva. A Marczal mentében és Pápa vidékén igen gyakoriak az égési esetek. — Nyitra-Ujlakon jul. 31-ről aug. 1-re menő éjjel egy pelyvásban tűz támadván, csakhamar 12 pajta s 12 pely­­vás a többnyire betakaritott gabonával együtt leégett. — A kárt 12,000 p.­írtra becsülik. Semmi sem volt biztosítva. A földesuraság, báró Jeszenák János özve­gye mint ily esetben mindig, tanúságát adá jótékony gon­dosságának, cselédeit azonnal a szerencsétlenség színhe­lyére küldvén tűzoltó fecskendőkkel. — A Török-Becse mellett levő V­r­a­n­y­o­v­á­n működő N­y­i­r­y György társasága, melyről nem rég szóltunk, múlt hóban a „Hazatérttek“-et adta. Az előadás jövedel­mének egy része Beöthy László sírkövére fordittatik, ezt olvastuk a kezünknél levő nyomtatott szinlapon. Ugyan­azon olvassuk : „G­y­u­l­a­y Károly ur Magyar- és Erdély - ország historiailag nevezetes c­z­­­m­ű tájképeinek kiadója — műkedvelő föllépteül.“ — E kiadó és színpad-kedvelő ur pedig ugyanaz, a ki az ország minden részébe hazafias felszólítást intéz, hogy kiadóvá segítsék. — Nyiry György színigazgató ur Nagy-Becskerekről a „Magyar Néplap“ ellen hozzánk beküldött c­áfolatát nem adhatjuk ki. Abbeli kérelmét sem teljesíthetjük, hogy a czikket felküldött öszveggel együtt — saját belátásunk szerint — valamelyik más szerkesztőséghez küldjük. A czikk és pénz iránti intézkedését elvárjuk. — Azon több lapban közlött hír, mintha F. Tamás szabadságos katona a terhére eső és Landsberger Vilmos porosz kereskedőn elkövetett rablógyilkosságbani bűn­­részesség miatt az illető cs. k. katonai hatóság által 4 évi sánerfogságra ítéltetett volna, alaptalannak bizonyult, mert a nevezett szabadságos katona ellen eddigelé még ítélet nem is hozatott.­­ A birtok-visszahelyezés körüli eljárás iránt a cs. k. belügyminisztérium részéről következő intézkedés történt: Egy alapítványzott gazdaság telkeinek önkénytes elsza­­kítása, miután erre mint forgalmon kívül helyzeti tárgyra nézve magánjogi szerződés nem köttethetik, ezen újabb részletes határozatnál fogva törvénytelen tény,melynek ha­tásáról azon irányban, várjon az elszakított földtelkek az alapgazdasággal ismét egyesítendők-e vagy attól elválva kell-e maradniok, csupán a politikai hatóságok illetékesek lennének határozathozásra, s miután a politikai hatóságok általában is felhatalmaztatják, határozataikat maguk is végrehajtani, ezért azok végrehajtására is illetékesek. A törvényhatóságokat ily esetekben csak akkor illeti a határozat, ha az alapgazdaság vagy az ettől törvény­telenül elszakított részek birtoka vitás, vagy ha a poli­tikai hatóságok által végrehajtott visszahelyezési vég­zések folytán , kárpótlásra igény támasztatnék. Ez okból a politikai hatóságoknak az általuk hozott vég­zésekbe azon záradékot nyilván föl kell venniök, mikép az ezen birtokvisszahelyzés által magán­jogaiban magát sértettnek érző félnek föntartatva marad, netalán a kárpót­lási jogait rendes törvényes uton elintézni. A politikai ha­tóságok továbbá fölhatalmazvák vitás parasztbirtokok ke­zelését az országos gazdászat érdekében politikai lezáru­­lás utján egy a gazdálkodásra alkalmas bizalmi férfiúra ruházni. (C. C.) — (Pozsony népességi statistikája 1856/57 évben.) Ál­landó lakos és idegen 45,540; ebből férfi 21,505, nő 24,035; magyarországi 7,964, más koronaországi 5,704, külföldi 508 — öszszesen 14,179 beszármazott. Az ösz­­szeirottak közöl 14,446 nőtlen férfi és 14,325 férjtelen nő; 7,012 házas férfi, s 6,999 férjhez ment nő. Van 546 özvegyen maradt férfi s 2,816 nő. Római kath. van 33,570 görög egy. 7, nem egy. 20, ágostai hi­tv. 6,944, helvét 125, anglican 3, izraelita 5,475. (Presb. Z.) Nemzeti színház. Aug. 19-én C­zár nő , irta Seri­be. Jókainé jeles játékát csak kisszámú közönség tapsolá meg. Egressy, Szigeti jelesül játszottak. — Holnap pénteken, augustus 21-én, bérletfolyamban. Munkácsy Flóra javára, részben uj szereptosztás­­sal: Czigány, eredeti népszínmű 3 felv. Sziglige­titől. A nemzeti színházi nyugdijintézeti naptár ügyében. Miután a nemzeti színházi nyugdijintézeti naptár sajtó alatt van — s oct. 1-jén okvetetlenül megje­lenik — a t. ez. gyűjtő urak és hölgyek tisztelettel ké­retnek, hogy kezeiknél lévő iveiket September 10-éig be­küldeni szíveskedjenek; mert azontuli előfizetések nem fogadtatnak el. Pest, aug. 19-én 1857. Szigeti József, m. k. a nemzeti szinházi nyugdijintézeti naptár szerkesztője, és kiadója. Hirdetmény. A kiskunhalasi helv. hitv. nyilv. algymnasium igazga­tósága részéről ezennel közhírré tétetik : miként a neve­zett intézetben a jövő évi tanfolyamra vonatkozandó elő­­­adások f. é. oct. 1-je napján megkezdetvén a növendékek bejegyzése, s a felvételi vizsgálatok sept. hó 25-ik s azt követő napjain fognak megtörténni. — Rt. ez. szülők tájékozása végett hírül adatik egyszersmind az is, mikép ezen intézet több mint századéves sikerdus fenállása után a cs. t . magas kormány rendeleteinek szellemében

Next