Pesti Napló, 1857. szeptember (8. évfolyam, 2286-2310. szám)
1857-09-01 / 2286. szám
198—2286. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcsa 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. • Hérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Szerkesztési Iroda: Egyetem-utcsa 2-dik szám, 1 ev emelet, 1857. Kedd, sept. 1. Előfizetési feltételek: Kiadó-hivatal, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körilti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. lTírrlo+rman rah- 1.6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Bé*rtiaesmenyek dljstyegdl) külön IQpkr.Magán vita őrssábos petit sor5pkr Vidékre, postán , Évnegyedre * . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. Pesten, házhoz hordva, Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. PEST, Sept. 1. 6 cs. kir. Apostoli Felsége utazása Magyarországban. (A „Budapesti Hírlap“ után.) Balassa Gyarmat, aug. 26. A császári menet, az ünnepileg díszített, szintén lombok és virágokkal borított pályaházak és állomáshelyek közt a vaspálya hosszában fekvő községek által a legszívélyesebben üdvözölve villámgyorsasággal Szobbra érkezett. Az érsekújvári díszített pályaudvarnál T Alsó Nyitra megye nevében Krajcsik kanonok fejezé ki Ő Felsége előtt a legalázatosb hódolatot, és az esztergom-nánai pályaudvarban a komárom- és esztergommegyei főnökön kívül a szolgabirákkal, az esztergomi káptalan, továbbá Komárom és Esztergom megye számos képviselete jelent meg, hogy őfelségének legalázatosb tiszteletüket tanúsítsák. Köbölkút előtt a külön vonat az olvasó előtt talán tapasztalásból ismeretes néhány kissé ijesztőleg hangzó jelzésre (ujazást jelentő) rögtön megállt. Első percében szerencsétlenséget gyantanak ; szerencsére csak igen jelentéktelen volt, melyet tüstént észrevették. A mozdony első kerekei lesiklottak a sínről; ez majdnem egy negyed órai megállapodást okozott, mire a vonat ismét teljes erejével rendeltetése felé robogott. Szobbon Honth megye főnöke Bossányi Simon cs. kötélytart. tanácsos a vámos-mikulai szolgabiróval mutatá be magát; a készen tartott, izlésteljesen elkészített császári sátor reszketett a körülfekvő helységeknek a legmagasb megérkezést legörömteljesebben üdvözlő, nagy számban képviselt lakosságának riadozásától. Rövid tartózkodás után a legmagasb it a készen tartott udvari kocsiban Damasdi, Lelkés, Vámos-Mikula és Kemenczén át Ipolyságra folytattatott. Az ipolysági szolgabirói járás határára a csinosan egyenruházott megyei bandériumnak egy 50 lovasból álló osztálya Sárpy György földbirtokos vezetése alatt állt, várta a legmagasb megérkezést, hogy Ő Felségének kíséretül szolgáljon. Éhez Homok utczáján közvetlen a nagy Ipoly hid előtt a bandérium második része csatlakozott, s egyesülve a legmagasb menetet közvetlen a „megyeház elé kisérék. Azon helységek, melyeket Ő Felsége érintett, gályákból elmés díszítésekkel voltak ellátva; az Ipoly előtt két oszlop állt hasonlag gályákból 4 óriási mérvű császári és magyar zászlókkal. A hid maga egész hoszszában "sokszínű zászlókkal volt diszitve, míg a hid másik oldalán egy a császári kettős sast vidáman lengő sokszínű zászlók közt emelő óriási kapu az érkező Uralkodó elé ezen üdvözletét küldé : „Üdvözlégy dicső Fejedelme hazánknak.“ A megyeház előtti téren 2 nyolczölnyi magas, czimerek- és zászlókkal díszített obeliszk állt, melyek egy azokat összekötő virágfüzéren csinos érmet ezen üdvözlettel: „Istenhozott“ tüntettek elő. A hídtól a megyeházig a Selmeczről legalázatosb üdvözletre ide sietett mintegy 300 bányakevérből , a megye községeinek ezéből és küldöttségeiből alakult sürli sorfalat lehetet látni. —Az ó-diszkektől pedig Ipolyságh és kör-nyékéről való, ünnepi,, népviseletben ékeskedő lányok és nők álltak. Felsége közeledtét mai zsárdurrogások és harangzúgás jelzé, míg a hídfői melletti nagy diadalkapu előtt a sághi zenebanda, a megyeháznál pedig a selmeczi zenekar a néphymnust játsza. A megyeház, mint a legmagasb szállás bemeneténél a nemesség számos képviseletén, a cs. k. hatóságokon és a községi képviseleten kívül egyszersmind Russegger cs. k. minisztertanácsos az alatta álló selmeczi cs. k. bánya-, erdő- és jószágigazgatóság élén, valamint a beszterczebányai cs.„k. megyetörvényszék személyzete várakozott, hogy Ő Felségének Ipolyságon átutaztakor tiszteletüket tanúsítsák. Bevégzett bemutatások után Ő Felsége a megyeház előtt felállított bányakevereket a zenekarral együtt Maga előtt eléptetni és Honth megye ugyanott egybegyült községei elöljáróinak legalázatosb hódolatát is személyesen legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott és a zajos éljenekkel versenyzett a legmagasb Uruk és Mesterük meglátására föllelkesült bányászok szives „Glück auf“-ja. Ő Felségénék hosszabb magánaudientiák után következett a cs. k. megyehatóság, szolgabiróhivatal, adóhivatal s úrbéri törvényszék, majd a fogház legmagasb megszemlélése. A legmagasb ebéd alatt, melyre a jelenlevő honoratiorok közöl sokan meghivattak , a nevezett két zenekar játszott, melynek zenéjénél az élénk tömeg közt a nagy téren egyszersmind tánczünnep alakult. 4 óra után következett a legmagasb elutazás. Ipolyságiéról.., a megyebanderium által Honth helységig kísérve Ő Felsége d.u. fél hat óra tájban Balassa Gyarmath határára érkezett. E négy mértföldnyi után a hírneves lókormányzó Blaskovics ur Ő Felségét személyesen s oly sebességét vivé, hogy a legmagasb kíséretből egyetlen egy kocsi sem érkezhetett ugyanakkorra Gyarmathra, ugyan a földbirtokos egy fia a legmagasb Urat egész után lóháton kiséré. Honttól Kővárig minden községben a nép a helybéli papsággal , a helybeli elöljárókkal várta Ő Felsége megérkezését. Nógrád megye határán Kővárnál a nógrádmegyei főnök cs. k. helytart. tanácsos Kapy Ede mutatá be magát Ő Felségének. Innen Balassa Gyarmatig a bandérialisták szakadatlan sora állt, kik különféle öltözeteikben igen érdekes látványt nyújtottak. Egy nemesi bandérium ezüst zsinóru kék dolmányban, fehér nadrág, vörös zsinórral és csatárral, eleven ellentétet képezett a réthsági járás bandériumával, mely ősi szokás szerint lobogó fekete ing és gatyában, vörös hajtókáju fekete mellénybe s fekete panyókás szintén vöröshajtókájú dolmányba volt öltözve. Egybegyülve ezek a fehér inges gatyás veres mellényes csikós bandériummal, továbbá a paraszt bandériummal a császári kocsi előtt és után vágtatva, fölöttük érdekes csoportokat képeztek. Egy Balassa-Gyarmat mezőváros elején felállított diadalkapu a rajta tanúsított ízlés által szintén igen előnyösen tűnt ki. Két nagy talajon nyugvó, erdei mohból mesterségesen alkotott toskánai oszlop egy lombfüzérekkel körülfont ivva egyesült, csúcsán Sz. István képével s ezen fölirattal : „Légy üdvöz köztünk dalias Fejedelme magyarnak.“ Az egész a két oldalon fehérkék és fehérveres díszítéssel állított emelvényben nyerte befejezését, melyet egy fehérbe öltözött s koszorúkkal díszített leánysereg foglalt el, mely a császári kocsi közeledésekor a néphymnusz kezdé zengeni. A diadalkapu az utczára benyúló, közel 50 diadalívre osztott lombfolyosóban folytatódott, a balassa-gyarmati járás zászlókkal díszített községei, ünnepi öltözetű nőik, leányaik s ifjú legényeik által elfoglalva. Maga a diadalív alatt állt Balassa-Gyarmat mezőváros községi képviselete, melynek élén róm. kath. lelkész Imády volt szerencsés Balassa-Gyarmat községe hódolatát egy meleg beszédben Ő Felsége lábaihoz tehetni. A megyeháznál, mint legmagasb szállásnál várta Ő Felségét a 60-nál több egyénből álló nemesi küldöttség, a szintén igen számosan képviselt papság és a cs. k. hatóságok. Ő Felsége a jelenlevők bemutatását elfogadni, aztán hosszabb ideig magán audientiákat adni méltóztatott. Estve a város Ünnepiesen ki volt világítva, s lakosai, a legmagasb útban érintett többi helységekkel egyforma buzgalommal igyekeztek hálájokat az Országfejedelemnek a legkegyelmesb látogatásért kifejezni, s egyszersmind annak bizonyságát adni, mennyire lelkesíti őket is azon tiszta alattvalói érzület, melyre Ő Felsége a Császár mindenütt talál. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. magyarok életrajzai. HI. füzet. Bánffy-Barcsai 193 —288 lap. Szerkeszti Kerékgyártó Árpád. V. Minden újabb füzet, mely Kerékgyártó úr művéből elhagyja a sajtót, a mellett tanúskodik, hogy ő sokat olvasott és sokat gondolkodott: azaz, hogy sok adat áll rendelkezése alatt, s ő azokat összehasonlítja, megvitatja. Ez helyes. A szemmatographia a történelemnek fontos segédtudománya, de adataink e részben legösszekuszáltabbak s bonyolultabbak. S ő sem stúdiumot, sem fáradságot nem kimél, hogy az adatokat összehasonlítsa, tisztába hozza s kimutassa elfogadhatóságát a véleménynek, melyet felállít. S épen ez az, mi körül művében folytonos haladást látok, bár e mellett szeretném, ha két ajánlatomat sajátjává tenné. Az erdélyi kútfőket is tanulmányozza ugyanazon hév és szorgalommal, melylyel a magyarhoniakat s Erdélyre vonatkozó adatait egyenesen azokból merítse. A szemiantographialis kritikákat adja a jegyzetekben, de a constatirozott eredményt továbbra is hagyja meg régi helyén. Ezzel azon czél is el volna érve, hogy az egyes biographiák kerekebbek, kidolgozottabbak lennének. Jól tudom, hogy az elsőbb századokból kiforrásaink csak egy két kiválóbb egyéniségnek tárták fel élettörténeteit, s a jóval nagyobb részhez még adatokat sem szolgáltattak , melyeket aztán csak oklevelekből meríthetni. De az oklevéli egyes adat vagy egyszerű tény elsorolásától még nagyon is messze van a kikerekített életrajz, melynek befejezett egésszé tehetésére legtöbbnyire a diplomáknak egész halmaza sem elegendő. Azt is tudom, hogy az ily bár egyes adatoknak, vagy elszórt részleteknek helye van a „Magyarok életrajzai“-ban, sőt kimaradásuk volna lényeges hiba. De mindezeknek csak eredményét kellene adni s magát a tanulmányozást vagy egyik másik írónak cáfolatát jegyzetekre szoritni. Nemcsak a szakembereket, hanem a nagyközönséget is szem előtt kell tartani. Nem elég bebizonyitni az olvasónak, hogy mennyit tud az író, hanem ezt akkor kellene bebizonyitni, hogy az olvasó élvezettel győződjék meg arról. Nem is elég alaposabb correctebb munkát adni a Budai lexiconánál, hanem azon kellene a szerzőnek lenni, hogy ennek könnyű és kellemes előadási modorát is felülmúlja. Mindezt a Iudik füzetre alkalmazhatni, mely a különböző melléknevű Bánffyak leszármazását s történeteit nyújtja. Itt valóban éles ésszel s hosszas kritikával van megvitatva, hogy ki tartozott az alsólindvai, ki a nagymihály és ki a losonczi stb. ághoz, hol és miben tévedett egyik vagy másik szemmatographus, kiről minő oklevelek szólnak vagy nem szólnak stb., szóval e füzet folytán elég alapos és elég unalmas kritikákra akadunk, de talán épen ez az oka, hogy annyira kikerekített biographiákra sem találunk, mint pl. volt a Balassa Menyhérté vagy Albert királyé stb. De Kerékgyártó úrnak megmarad azon igaza, hogy sok ellenkező vélemény közepett sok a megvitatni való s ehhez én még azt is hozzáteszem, hogy megvitatásai közepett legtöbbnyire neki van igaza. Ez átalános megjegyzés után áttérek az egyesekre. Szerző chronologiai szempontból elöl teszi a losonczi Bánffyakat s adja, Köváryt és Lehockyt felhasználva, kritizálva, kiegészítve, számtalan forrást, okleveleket tanulmányozva, mit e családról tisztára hozhatott. De íme alig volt készen azzal, mit láthatólag sok tanulmánynyal irt meg, megkapja a családi levéltárból a családi geneologiát s ez megdönti, felforgatja nagy részét annak, mit már megirt és kinyomatott. Erről a szerző nem tehetett, ez fatum volt. Igaz ugyan, hogy ezt a családfát s mindazon adatokat, melyeket Kerékgyártó úr a Bánffy család leírából vett, megkaphatta volna Igéméri és Adels Archivjában, nagyon jól ismerte számos családnak a levéltárát de meglehet, hogy szerző ez adatoknak nem akart hitelt adni, miket pedig a következmény teljesen igazolt. Mert Leopoldnak nem lehet a Lebocky könnyenhivőségét szemére vetni, s utoljára is annyi tücsköt, bogarat cáfol szerző, hogy ezt is tekintetbe vehette vagy legalább cáfolhatta volna. Végre is, bár természetes, de furcsa, hogy a 189-ik lapon elveti s 275-diken elfogadja a Tombobátóli származást. A 185-dik lapon 1231 van hihetőleg nyomdahibából 1241 helyett. A 188-ik lapon 1192-től olvasunk 1162 helyett. Itt egy kevéssé lényeges számítási hiba is van, t. i. Bánffy Lukács 1151-ben lett egri püspökké. Hódolt és kísérete 1162-ben jött be az országba , tehát a két esemény közt 11 s nem 12 év telt el. A 194-ik lapon egy kifejezés szabatossága ellen van kifogásom. Szerző azt mondja : „III. Sándor és a császár kegyeltje Viktor versenyeztek a pápaságért.“ De ezek mindketten egymás ellenében valóban meg is választottak pápáknak, sőt mindketten fel is tárták magukat. A 198-dik lapon igaza van, midőn I. Bánffy Dénes nádorságát kétségbe vonja , ellenben nincs igaza, hogy midőn részint Szalay fordítását Cinnamusnak részit pedig magának a köztiszteletű történetirónak szavait átveszi, a forrást, miből merített, egyetlen szóval sem említi. Továbbá, furcsán hangzik, hogy Cinnamus és Nicetas görög történetírókat, midőn ezek hadsergeik kétségtelen diadalát írják le „övéi iránt tanúsított szembetűnő részrehajlással “ vádolja , mintha bizony ez valami olyan különös dolog volna, mi Magyarhonban sohasem történt meg. 206-ik lapon Bánffy Györgyről ezt írja : „1566. évben János Zsigmond fejedelem az ország rendei közül 16 tagból álló kíséretet vevén maga mellé, Zimonyba utazott, hogy a hódító seregével ötödször és végső ízben Magyarországba érkezett Szulejmán zultánnak hódolati ajándékait mutassa be. Június 29- kén a kíséretből csak tizenegyen mentek be a zultán sátorába fejdelmekkel, és ezek közt Bánffy György is szemtanúja volt, mikép térdelt le háromszor a magyar király fia a török előtt, hogy annak kezeit megcsókolja.“ Ugyancsak az ehhez csatolt jegyzetben idézi a Katona Historit. 241k 1. között „II. János menetele rendjét,“ melyet ez munkájában latinra fordítva adott ki, azon megjegyzéssel, hogy miután a családfán Gergely nem fordul elő, Bethlen pedig mindenütt Györgyről emlékezik, tehát Gergely helyett György teendő. Azt a naplót, melyet Katona deákra fordítva adott ki, gr. Kemény és Kovács urak Történelmi táruk első kötetében közlötték s szerzőjének a magyar nyelvmivelő-társaság munkálatai nyomán elfogadák Bánffy Gergelyt. Lehet, hogy ezek hibáztak s maga az állítólagos naplóiró is,ki magát Gergelynek nevezi, az eredeti magyar szövegben is (49. 1.) hibázott s Kerékgyártó úr jobban tudja, hogy őt Györgynek hivták, mindaz igaz lehet , de azt csakugyan nem hiteti el velem. Kerékgyártó úr, hogy a zultánhoz csak 11-en mentek volna be, mikor az eredeti napló 12-öt számit elő. Katonai nyomán szerző kihagyák a nagyszebeni polgármestert, kiről a naplóira csak hivatala után s nem név szerint emlékezik s ki ez időben Miles Simon volt. Ez nem nagy dolog, de bizonyosan elkerüli szerző, ha az eredeti forrást használja. Ugyan e lapon írja, hogy ugyan ez a György 1600- ban Mihály vajda által túszul Havasalföldre küldetett. Ez hihetlen oly idős emberről, mint Bánffy György lehetett már akkor. Hanem alighanem a fia volt. A 215-dik lapon commentaneust megyebelinek (szomszéd helyett) fordítja. A Hunyadiak korában szerepelt Bánffy Pál életrajzát szerző hosszan adja , helyesebben e rosz emlékű oligarcha életét hosszan birálgatja. Bizonynyal igaza van a szerzőnek, midőn Bánffy Páltól undorral fordul el, s őt mint a haza ellenségét tünteti fel. De ez életrajzon nem ömlik el a históriai nyugalom és méltóság, mely e szavakat a tények illustrálása s nem saját egyéni undora és megvetése kifejezésére használja. Ez egy szenvedéllyel írott polemicua biographia, mely bár jogosan gyűlöl is, de nem nyugalmas s nem művészi az okok elsorolásában, a tények fölemlítésében, melyek a szigorú ítéletet igazolják. A kor, melyben Bánffy Pál szerepelt, az oligarchia hatalmának fénykora. Ezek mindenike kis király volt, uralkodótársa a királynak s az ország szerencsétlenségére többnyire ez a párt járt rész után. Akkor ezek voltak hatalmasok, száz évvel később a rabló lovagok. De sem a rabló lovagokat, sem az oligarchákat nem szabad a XIX. század szemüvegén át nézni. Egy Ciléiről el lehet mondani, hogy „azon törte fejét, miként tegye magyar vérnek a hazábani országidőt lehettenné“ , de Bánffy Pálról sajátságosan hangzik. Bánffy Pál lehetett rosz ember, s még roszabb hazafi, de azon csakugyan nem törte fejét, hogy a magyar vért szolgai állapotba sülyessze a külhódítók irányában , mert ide megy ki Kerékgyártó úr szavainak értelme. A párt,melyhez Bánffy tartozott Hunyadit akarta megbuktatni,s azért elég,hitvány párt volt, de nem hiszem, hogy azok egyike is meg akarta a magyar hazát buktatni. Ez az ő bukásuk is lett volna, ők pedig, a hatalomban telhetetlenek, erre nem gondolhattak. Különben is Bánffy Pál Szilágyi Mihály özvegyét vette nőül s Mátyásért később kezességet vállalt. S alig van okunk abban kétkedni, hogy a mins Iványeszinék a szóbeli eljárásnak életbe léptetése iránt. IV. H. Azon tartományokban, melyekben az általános törvényrendtartás (Allgemeine Gerichtsordnung) hatályos négy nemét az eljárásnak ismerik , írásbelit, szóbelit, sommásat s a végrehajtási eljárást; ezenfelül lak és haszonbéri esetekben különösen gyors eljárásnak van helye. A Magyarországban s Erdélyben hatályba léptetett ideiglenes polgári perrendtartásban a sommás eljárás a szóbelivel egybeolvasztatott, s így a mi perrendtartásunkban már csak írásbeli s úgynevezett szóbeli eljárás létezik, ellenben sem a végrehajtási eljárás (Executionsverfahren), mely a közjegyzők, nálunk fájdalom még nem létező intézményében gyökerezik, sem a lak és haszonbérleti ügyeket szabályzó rendtartás életbe nem léptetvén, szükségkép be kellett következnie azon kényelmetlen helyzetnek, hogy a legsürgősb eljárást természetüknél fogva igénylő ügyeknek végleges befejezését úgynevezett szóbeli perben, a körülmények szerint évekig lehetett halogatni, mi lak és haszonbéri, nem különben adóssági, szállítási s egyéb ügyekben utóbb mindkét félnek s magának az államnak kárára válik. Volt eset, hogy a kiköltözést rendelő ítélet jogereűvé váltásig, még a második negyed is eltelt vagy legalább eltelhetett volna, ha a felek a törvény kedvezményeivel visszaélni, a joguralmára rendelt alakzatokat, a jogtalanság védelmére felhasználni akarták volna. Hisz nemrégiben említettek a bécsi hírlapok egy nevezetes jogesetet, midőn egy, hitelrészvények szállítása iránt indított perben egy álló esztendő malt el, mig a pert eldöntő jogereű ítélet hozatott; már pedig 1856 -1857-ig menyy nyi hullámzáson ment keresztül a hitelrészvények árfolyama. Ami itt a papírbani szállítást illeti, ugyanaz illeti a terményekben, készítményekbeni szállítást is, melyben mindkét fél érdeke a lehető leggyorsabb igazságszolgáltatást igényli. Maga az ideiglenes polgári perrendtartásban elvül szabályul a szóbeli eljárás van kimondva, az írásbeli csak kivételesen, bizonyos törvényszékek s bizonyos ügyekre nézve van fentartva. Kitűnik ez a p. prt. 6-ik, 7-ik és 8-ik §§-nak egybevetéséből, melyekben kimondatik először, hogy egyes bíróságoknál, azaz járási és szolgabiróságnál valamint a kereskedelmi törvényszékek s a megyei s országos törvényszékek székhelyein levő városilag kiküldött bíróságoknál, melyek előtt tapasztalat szerint a perek legnagyobb része (körülbelül kétharmada) folyik, szóbeli eljárás tartandó , másodszor, hogy még törvényszékeknél is, teljes hitelt érdemlő, (a bírói fargonban, „documentum quarentigistum“-nak nevezett) okiratokon alapuló adóssági keresetek, továbbá a peres haszonbér megfizetése iránti keresetek a per vagy végrehajtás folytában előforduló vitatkozásokban végre minden egyéb sürgetés esetekben az eljárás szóbeli legyen, végre harmadszor kimondatik,miszerint a szóbelinek írásbelire leendő változtatásához megkívántatik, hogy a felek ebbeli kérelmüket vagy személyesen terjeszszék a bíróság elé, vagy ha személyesen meg nem jelenhetnének, sajátkezüleg aláirt kérvényben ebbeli kívánságokat kifejezni kötelesek, holott az írásbelinek szóbelire leendő átváltoztatását a bíró egyoldalú kívánság folytán s az ellenfél ellenmondására nem is tekintve, végzésileg elrendelheti, különösen,ha ezen eltérés által az Ügy gyorsítása s a költségek megkímélése eszközöltetik, mi világos jele annak, hogy a törvényhozó elvileg a szóbeli, mint gyorsabb s olcsóbb eljárásnak kedvez. Így áll a szóbeli eljárásnak az írásbelihez való viszonya a polgári perrendtartás, a törvény rendeleti szerint a theoriában, de nagyon csalódnék, ki erről a praxisra, az életre következtetést akarna vonni, itt már nem a praxis zöld hanem csakugyan a theoria, akár mit mondjon hozzá Mephistophelesz ördögsége. A gyakorlatban ugyanis az úgynevezett szóbeli helyesebb jegyzőkönyves eljárás igen gyakran írásbelire változtatik, anélkül, hogy a párt 8. §-nak 2 pontja figyelembe vétetnék, hogy pedig írásbelinek szóbelire leendő átváltozása iránt kérelem nyúttatnék be, arról nálunk Magyarországban csakugyan nem sokat hallhatni, minek részint kényelmesség, részint a tárgyaló bizottmányok tárgyalásokkali halmozottsága szolgálhatna némi mentségül. A mondottak után könnyű lesz kitalálnunk múlt czikkünkben említett azon demarcationális vonalat, mely a szóbeli pert az írásbelitől elválasztja, ott van az szépen világosan a polg perrendtartás idézett szakaszaiban megírva, csakhogy a határt nem igen tisztelik, hanem összevissza döntik. Vájjon ennek a huzavonát kedvelő elfogult felek, az újkor szellemével meg nem barátkozott képviselők vagy ezenkívül mi más szolgálhat okul — annak megvizsgálása tiszt