Pesti Napló, 1857. szeptember (8. évfolyam, 2286-2310. szám)

1857-09-01 / 2286. szám

rópait használhatunk sikerrel támadásra, miután kü­lönböző csapatok más helyek védelmére vannak ki­­kü­ldve. Sir Henry Barnard jul. 5-kén halt meg cholerában, s R­e­­­d tábornok vette át a fővezérsé­­get. Bombay és Madras praesidensségekben teljes nyugalom uralkodott, s az ottani seregek folyvást hűségesen viselik magukat. Sir H. Lawrence tá­bornok jul. 4-kén halt meg. Havel­ock tábornok 2000 európai élén három csatában megverte a láza­dókat, Dawnport visszafoglalta és 26 ágyút vett el. Ezen ütközetek igen fényesen ütöttek ki, csak igen kevés veszteséggel angol részről. Az agrai őrség jul. 5 kén a nimucsi lázadók ellen harczolt. 500 em­berből — ennyi volt ott összes haderőnk — 49 ha­lottat és 92 sebesültet vesztettünk. Az északnyugati tartományokban különböző mészárlások voltak. — Pendzsábban folyvást nyugalom uralkodik, kivéve a Sealcoteban kitört lázadást, hol a 9-dik könnyű lovas és 46 benszülött gyalog ezred lázadt föl Delhi felé törvén. Jul. 12-kén Nicholson dandárvezér megtámadta őket s 200 főnyi halott és sebesült vesz­teséggel visszaverte. A­mit raboltak, zsákmányul jutott kezünkbe. A mi veszteségünk 6 halott és 25 sebesült. Hyderabadban jul. 18 kán tört ki föl­kelés, de gyorsan elnyomták. . . A hongkongi hírek jul. 10 kéig terjednek. Lord Elgin jul. 2­ kán ér- I­kezett meg s épen tovább akart utazni észak felé. — John Green, Triest szerdán, d. u. 3 órakor H. Raven.“ Sealeote, melyről e sürgönyben van szó, mint­egy 10—15 német mértföldre fekszik Laborétól éj­szakkeletnek. A „Times“ második kiadása még a következő sür­gönyt hozza : „Wheeler ezredes és a cawa­­pori őrhad az éhség a 11 a 1­v­o 1t k­é­n­y­s­z­e­­ritve a megadásra. A lázadók, lekaszabolták őket. A holkari őrség hű maradt. A pendzsabi ezre­­deket mind lefegyverezték. Chinában a tbea-aratás egy részen roszul ütött ki, s 27,550,000 fonttal ke­vesebbet visznek ki, mint a múlt évben.“ Ugyancsak a „Times“ egy leveléből olvassuk, hogy azon katonaság, melylyel N­e­­­d­­ ezredes Be­nares várost a lázadóktól megmentette s a 37-ikben szülött ezredet lefegyverezte, csak 240 főből állott. S a lázadás leverése az angoloknak csak 2 halottba és 9 sebesültbe került. A mi a fentebb közlött sürgönyt illeti, tartalmára nézve csak a közelebbi sürgönyt erősiti meg. Azon­ban ez újabb sürgöny is oly homályos némely he­lyein, hogy az ember nem tud belőle kiokosodni. Az agrai hírt például épen nem érti a „Times“. Az utóbbi hírek szerint ott csak kevés európai volt, mi indította őket a harczias föllépésre, bajos belátni. Nimrus 300 (angol) mértföldre van Agrától. Hossza­sabb út lenne ez, min­t eddig a lázadók bármely osz­tálya jön. Egyébiránt a lázadók mozgalmai azt mutat­ják, hogy semmi határozott tervet nem követnek. Az éjszaknyugati mészárlások talán a régibb események­re vonatkoznak.A legkedvezőbb körülmény,hogy Bom­­bay és Madras most is nyugott. S hogy a sealcotei két lázadó ezredet Nicholson dandárvezér tönkre verte, mutatja, hogy ezen ind mamelukok az európaiakat le tudják ugyan mészárolni, és ki tudják rabolni, de nyílt csatát nem állhatnak ellenükben. Egyébiránt ezen két ezredről még kellene valamit hallani, mert az út Delhibe 400 (ang.) mf. sivatagon által nem kis vál­lalat. Egyébiránt mellőzve az érthetlenségeket, nincs ez újabb sürgönyben semmi aggasztó az érintett két tábornok elvesztésén kívül. A Times fölszámítván, mennyi sereg kell Delhi bevételére, fölkiált : ide lássátok, mi ostobaság nagy városokat várakká ten­ni. Miért kell e egy 200 ezernyi vakbuzgó ellen által lakott, hat mI. kerületű várost sánczokkal, falakkal, tornyokkal látni el? Hogy elfoglalhassuk , seregünk egy ré­szének ott­hon táborhelyét kell fedezni, s csak a másik résznek lehet ostromra menni. S szintoly nagy sereg kell e várost megvédeni, mint bevenni. De azt hitték Delhi megerősítésekor, mindig ugyan­azon ellenséggel és hadfolytatási móddal lesz dol­gunk. Északnyugatról jövő külellenségre számítottak, mely ellen a benszülött seregekre is lehet vala szá­mítani. Most perse tudjuk, mi tevők legyünk a vá­rossal, ha kézre kerítjük , de drágán vásároltuk meg e tapasztalást. A Morn­ Post mellőzve a sürgöny taglalását, a történetből mutogatja , mi rész jósok, a­kik Anglia uralmát látják Indiában veszélyezve. Aggódnunk kell az egyes britekért, úgymond, de nem uralkodá­sunkért Indiában. A „Daily News“ mindig gyorsabb eljárást sürget, de csak egy javaslattal áll elő e részben, t. i. hogy Egyptomon által (Sueznél) szállítsák a katonákat In­diába. A „Times“ ellenben az Indiával a gyorsabb összeköttetést sürgeti, s Alexandriából Suezen és Adenen által akar távirati vonalt állíttatni. Kurra­­csiba, az Indus legjobb kikötője. Ajánlja, vegyék meg az atlanti tengeri távirat-társulat készületeit. Kiemeli, hogy csupán 700,000 fontnyi költséggel még ez évben készen lenne az egész, s tömérdek mil­liót meg lehetne ezen összeköttetés által takarítani. Azonban megengedi, hogy kereskedési szempontból nem jövedelmező e vállalat, s ez okból azt sürgeti, hogy a kormány kamatbiztosítással segélje elő. Az üzlet embereinek a hazafiságára, mond a „Times“, nem igen számíthatni, a kamatbiztosítás azonban megtenné hatását. E terv, mind tudjuk, a parliament­­ben is szóba jött, de Palmerston nem igen pártolja. A lord mayor, a közelebb tartott népgyűlés foly­tán, már tegnap 20,000 rúpiát küldött Indiába a fő­kormányzóhoz a kirablott és ínségre jutott európaiak segélyezése végett. A parliament elnapolása csakugyan megtörténik holnap, Disraeli már el is utazott. A peeri jelöltek közt említik: lord Rob, Grosvenort és Lans­­d­o­w­n­e marquist. Grosvenornak a felsőházba lépé­sével megürül Meddlesex grófság követi helye. A „Globe“ szerint Mr George Myng, lord Enfield idősb fia lép föl jelöltül. Említik — de kevésbbé bi­zonyos — Cobdent is. Azonban a toryk is mozognak. A „Times“ egy tréfás czikket ír azon hírre, hogy gír Will. Codringtont Königswinterbe küldik a walesi herczeg udvarmesterének. „Az angol közön­ség, úgymond, talán a háborúk tomboló zaja köze­pett, más „comm.’andó“t szánt volna a nagy krimi katonának, mely talán ke­vesbbé megtisztelő, de ne­hezebb lett volna. A herczeg jó is­­kú, szeretetreméltó ifjú. Az igaz, hogy a 16. év hamis életkor,­­ egy 16 éves ifjú anyát, nagynénét és iskolamestert kétségbe ejthet. De mégis, úgy hisszük, hogy a legroszabb esetben is végezhet vala egy 16 éves ifjúval oly em­ber is a ki nem röpített légbe egy Sebastopolt­ stb. Macaulay elhatározta , hogy Anna királynő halálával bevégzi angol történetét. Nem tudjuk, biz­tos - e hír. Bevezetésében azt írta volt, hogy élő em­berek emlékezetéig jő le. Az angol kormány „Belgien“ antwerpeni gőzöst csapatok szállítására Indiába, felfogadta. London, aug. 29. Egy tegnapelőtt közzé tett miniszteri rendelet megtiltja a nedves vagy nyers bőrök, csontok, szarvak stb. behozását az orosz, po­rosz és meklenburgi kelettengeri kikötőkből. Francziaország: Párisból a tudósítások aug. 25- től 27-ig terjednek. A dunai fejedelemséget illetőleg aug. 25-ről írják, hogy a török kormány az idegen udvaroknál meghatalmazott minden ügyvivőjéhez körjegyzéket intézett, melyben a konstantinápolyi legújabb események annak különös kiemelésével adattak elő, hogy a Porta a fejedelemségek kérdésé­ben semmi idegen nyomásnak nem engedett, tetteiért minden felelősséget magára vesz, és senkinek sem is­meri el azon jogát, hogy az ő függetlenségét kétség­be vonja. A Hír szerint a Bukarestben levő török biztos je­lentésében azon bizalom van kifejezve, hogy az unió az új választások által legkevesebbet sem nyerhet, és hogy a moldvaiak nagyobb többségének az Oláh­­országgal való egyesülés semmiképen fejébe nem fér. Mondják, hogy sir H. B­u­­­w­e­r­t­ő­l is hasonértelmű jelentés ment Clarendon lordhoz, s úgy látszik, hogy ezen közlés az angol kormányra is hatott any­­nyiban, hogy az ennek nehézségeit és kétségeit azon lényegesebb kérdés megoldására nézve, mely a nem­lényeges háta mögött rejlik, megszüntette. — Egy párisi levelező bátran meri állítani, miként London­ban meg vannak győződve, hogy az unió olyan, nem életrevaló gondolat, mely a közelebbi időben bizo­nyosan nem jö létre. Ellenben Párisban annyira el vannak merülve a választások megsemmisítésébe, hogy azzal, a­mi utána következik egyátaljában nem látszanak törődni. — Napóleon császár aug. 27-dikén fogadta Cse­­m­­­­­bey török követet, valamint Thouvenel urnak Konstantinápolyban szintén e napon kellett fogad­tatnia a­zultán által. (A „Presse“ szerint a török kö­vet 28-kán fogadtatott), így hát ezen meglehetős za­jos mellékeseményt jóformán bevégzettnek lehet te­kinteni. — A­mi Vogoridesz moldvai kajmakámot illeti, abból, hogy róla többé szó nincs, azt következ­tetik, hogy a franczia kormány a kivívott eredmény által kielégítve a herczeg visszahivatásához tovább nem ragaszkodik. A „Journal des Débats“ ugyan még aug. 27-diki czikkében is mindig szeretné tudni, mi történik a kajmakámmal, hanem a szintén unió mellett buzgó belga „Independance“ már elszánta magát, hogy a második szavazat eredménye épen az lesz Moldvában a mi az elsőé volt. — Azon Ghika hg, a ki aug. 26-kán este Me- 1­u­n vidékén lévő kastélyában életének egy vadász­puskával véget vetett, a legutóbbi 1849-ben jun. 16- kán kinevezett moldvai hoszpodár Ghika Ger­gely volt. Ezen öngyilkosság oka felől még bizo­nyost tudni nem lehet, noha, mint hasonló esetekben történni szokott, a kalandos hírek nem hiányzanak.­­ A bécsi „Pressernek Párisból aug. 28-ról biz­tos értesülés után táviratozzák, hogy Redcliffe lord és Prokesch báró konstantinápolyi követ állomásaikat nem hagyják el.­­ A „Debats“ „Independance“ és „National Ztg“ aug. 27-diki tudósításai megerősítik, hogy azon ösz­­szeütközés, melyet a nápolyi kormánynak a turini kabinethez küldött legutóbbi sértő jegyzéke előidé­zett, és a­mely a két utóbbi lap szerint csaknem a diplomatiai összeköttetés megszakításáig vitte a dol­got, miután a nápolyi kormány a jegyzéket vissza­vonta, ki van egyenlítve. A kérdéses jegyzékben mint tudjuk némi szemrehányás foglaltatott a turini kabinet ellen, mintha ez a közelebbi felkelések meg­előzésére nem tett volna meg idejében mindent. Most már a „Cagliari“ hajó fogva lévő utazóinak és ha­jóslegényeinek szabadon bocsátását várják, a­mi azonban még majd a salernoi törvényszék íté­lete után fog megtörténni. — R a y n e v a­­­ur, az újonnan kinevezett sz.­pé­­tervári franczia követ, majd csak October elején megy el állomására. Úgy beszélik, hogy a gróf Na­póleon császárt Németországba fogja kisérni az orosz czárral leendő találkozás végett, mely találko­zásról most megint erősen beszélnek. — Hírszerint Feruk khán a persa rendkívüli nagy­követ még 2—3 hónapig marad Párisban. Úgy gyanítják, hogy ezen meghosszabbított tartózkodás az Angliával újra keletkezett nehézségekkel van egybefüggésben. A „Nat. Zeitung“ párisi levelezője tudni akarja, hogy a franczia kormány a persa ka­binetet sürgetőleg intette, hogy a békekötés feltéte­leit híven töltse be, s magát valahogy azon csalódás­ban ne ringassa, mintha Anglia nem volna képes a szerződés megszegését szigorúan megboszélni. A tui­­leriák kabinetje ily értelmű nyilatkozatra annyival inkább kötelezettnek érezte magát, minthogy a bé­kekötésben a közbejárást magának tulajdonítja.­­ A „Nat. Zig“ ezen tudósításával, mely némileg az Anglia iránti jóindulatot tüntetné elé, kevéssé hangzanak össze a félhivatalos „Pays“ indiai tudó­sításai. Egy angol lap aug. 26-kától azzal vádolja a „Pays“-t, hogy Delhiből kapott tudósításait maga gyártja. A félhivatalos lap ezen vádra másnap azt feleli, hogy neki ugyan Delhi­ben levelezője nincs, de azért indiai tudósításait a legjobb kútfőből veszi. Egy párisi levelező megjegyzi e feleletre, hogy az igaz, mert a „Pays“-hez a közlemények mindig W a­ r­e w s­z k i gróftól érkeznek, s épen ez az oka, hogy azok oly angolellenesek. — Lafragua a mexicói követ, kit még Párisba mindig visszavártak, némely lapok szerint augustus 19-dikén már Cadixban volt, hogy Amerikába ha­­jókázzék, a nélkül, hogy a Spanyolországgal fen­­forgó összeütközésnek Francziaország és Anglia köz­bejárása által leendő megoldására tovább várakozott volna.­­ Mint a kölni lapnak aug. 27-dikéről írják Hel­­vecziával a Napp-völgy iránti ügy akként egyen­­líttetett volna ki, hogy Francziaország ugyan a terü­letet megtartja, hanem Svájcznak érte pénzbeli kár­pótlást fizet. — A „Constitutionnel“ felhiva érzi magát meg­­leczkézni Montalembert grófot az ő trondeur­­magaviseletéért. Szerinte a gróf buskórban szenved ; lelki betegsége régi, s azon naptól kezdődik, midőn észrevette, hogy a politikai körökben nem bír azon be­folyással, melyről álmodott. E betegség legelső kórje­lei közé tartozik — úgymond — az Anglia iránti bá­mulat. A félhivatalos lap azonban úgy találja, hogy egy szomszéd állam megdicsérése, bármily nemes és nagy legyen különben az, szükségképen gyanúsnak tűnik fel akkor, midőn a panegyricon írója semmi egyéb czélt nem tart szeme előtt, mint saját hazájá­nak igazságtalan és keserű bírálását. Montalembert ur­a mond a „Constitutionnel“ ügyes szónok ugyan, de az ég nem áldotta meg Janus Marczczal. — A kölni lap szerint Napoleon császárral legkö­zelebb furcsa esemény történt. A császár ugyanis aug. 26 -án a festménykiállítást szemlélvén meg, előbb az Avenue Montagne utczában 53. szám alatt fekvő házba rándult az elyséi mezők közelében, hogy ott egy gépet megtekintsen. Vele voltak R­o 11 i n és F1 e­u­r­y tónokok, és az Institut egyik tagja. A csá­szár egyszerű nyitott kocsiban hajtatott kíséret nél­kül. Kíséretében egy másik kocsi volt H i r­e v­o­l­t ismeretes rendőrbiztossal, és néhány ügynökkel. Mi­dőn az elyséi mezőkre értek, hirtelen egy harmadik nyitott kocsi hajtott a császári kocsi után. A kocsi­ban három fiatal barnás arczú férfi ült. Egészen olasz kinézésük volt. Hirevoilur kocsisa betekint a ko­csiba, s egy pisztolyt pillant meg. Nem kellett több : a kocsit egy pillanat alatt körülfogták , de csakha­mar kitűnt, hogy az olaszok csak brazíliaiak. Ezek mindössze is egy hatcsövű revolvert vásároltak 450 frankért az ismeretes Lepage­tól, s hogy azt megpró­bálják a „Barrière de l’Etoile“ mellett eső lőtérre akartak menni. A fiatal embereknek, kik mindnyájan igen gazdag és tekintélyes családokhoz tartoznak, minden vallomásait hosszas vizsgálat alá vetették; azonban ezek csakugyan igazat mondtak, s igy a rendőrség, melynek ez alkalommal megmentegetés­­hez is kelle folyamodnia, kénytelen volt elereszteni martalékát. -- Úgy mondják, hogy a chalonsi táborban készí­tett császári főhadiszállás a kiállításbeli nagy egy­szerűségével tűnik ki. Úgy látszik, hogy a császár maga parancsolta volna meg, hogy minden katonai­­atlan fényűzést kerüljenek el, mivel ő nem mint csá­szár, hanem mint tábornok száll táborba. A franczia katona, a­kire ezen rendelet számítva van, szereti, ha elöljárói a magok életmódjában , tőle nem tér­nek messze el, s a mostani kormányzat hiszi, hogy ezen apró benevolentiae captatiokat nem nélkülöz­heti. — Az o­r a­u­­ per tanuságos és megszégyenítő felfedezésekben felette gazdag, s miután az algíri katonai közigazgatásba mélyebb pillanatot vetni en­ged, a benszülött lakosságra nézve minden esetre haszna lesz. Már­is erősen beszélik, hogy az arab bureauk egész rendszere meg fog szüntettetni, és ha­táskörük polgári tisztviselőkre fog ruháztatni.­­ A „Presse“nek párisi hír után táviratozzák, hogy az indiai tengereken a franczia hajóállomás meg fog erősíttetni. — Azon hír még mindig fentartja magát, hogy a franczia kormány a Cedru Rollin elleni con­­tumatialis perrel fel akar hagyni. — Sept. 8-kán jelen meg újra a két hónapra fel­függesztett „Assemblée nationale.“ Ezen lap, miután régi czimének megtartásától eltiltatott „Pensée natio­nale“ (nemzeti gondolat) nevet akart felvenni, ha­nem a szerkesztőségnek azt felelték, hogy ebben na­gyon kirína megint a régi czim. Végre a javaslatba hozott „Spectateur“ a kormány helyeslését is meg­nyerte. Ezen csürések csavarások, melyeket egy czim miatt a szerkesztőséggel elkövettek, újra csak azt mutatják, mily kisszerüleg szokott egy nagy nem­zet császári kormánya sajtó ügyekben eljárni. P­á r i­s , aug. 30. (Táviratilag) Tegnap estre 3 é­vente 66. 921/2. Államvasut 657. — A „Moniteur“ jelenti : a császár tegnap a chalonsi táborba megér­kezett. A kiállítás bezárása sept. 15-kéig elpapolta­­tott. — A „Patrie“ jelenti : Vogorides­ig Mor­vaország kajmakámja marad; a hatalmaknak nincs joga letétetését kívánni. Olaszország. Aug. 24-én szállíttatott partra G­e­­­nuában azon ágyú, melyet több bostoni lakos Ales­sandria megerősítésére ajándékozott. A löveg zene­­kiséret mellett a Piazza Nuovára vitetett, s ott egész nap szemlére volt kitéve. Németország. A „Schwäbische Merkur“ nem rég a felől tudósított Bécsből, hogy a Bund többsége a franczia-badeni egyezkedést egy állandó szi­lárd rajnai híd építését illetőleg Strassburg és Kehi között el nem fogadandja. A nürnbergi levelező azonban mint bizonyost véli állíthatni, hogy e köz­lemény merőben alaptalan. Megvalósulna, hogy a franczia-badeni szerződés ratificatióinak kicserélése csak akkor következett be, miután az egyes szövet­ségi kormányokkal folytatott diplomatiai alkudozá­sok következtében kétségkívül helyeztetett, hogy a Bund­ez egyezkedést elfogadandja. Törökország, Szambulban aug. 22-kén kelt, l Triesztbe aug. 27-kén érkezett távirdai tudósítások szerint Stratford de Redcliffe lord lépése­ket tett a végett, hogy a porta engedje meg angol hadcsapatoknak a suezi földszoroson Indiába átme­­hetését. Törekvései siikeretlenek maradtak.­­ Az ausztriai internuntius, Prokesch báró collectiv lé­pést indítványozott az európai hatalmasságok részé­ről a végett, hogy az angol kormány a P­e­r­­­m szi­gete visszaadására (a vörös tenger bemeneténél) in­­dítassék. — A „Journal de Constantinople“ f. hó 19-dikei száma R­u­s­u­i pasának hadügyminiszterré lett ki­­neveztetését közli; elődje Hadschi Kiamil pa­sa e gyors visszalépésének okairól következőleg ír­nak a „Triester Zig“nak Perából, aug. 22-dikéről: „Mint tökéletesen bizonyost állíthatom, hogy a nem­rég kinevezett hadügyminiszter N­­a­d­s­i Kiamil pasának csak azért kellett tárczáját az öreg Mehe­m­ed Rushi pasának átadni, mert csak ez által lehe­tett egy a általános katonai lázadás kitörését meg­akadályozni.“ China. Elgin lord, rendkívüli követ Chinában „Shannow“ csavargőzös fedélzetén, július 2-kán ESTI POSTA, Pest, aug. 31. Az angol parliament ez évi ülésszaka be van rekesztve. Aug. 28-kan déli 1 órakor olvasta föl a lord kanczellár a felsőházban a következő elha­lasztó beszédet: „Mylordok és urak ! Ő Felsége által meg vagyunk bízva, önöket parliamenti munkálataik folytatásától fölmentenünk s egyszersmind ö fölsége legszívesebb köszönetét tudatnánk önökkel, azon igazi, derekas szorgalomért, melylyel önök fontos kötelességeiknek a jelen, rövid, de szokottnál fárasz­tóbb ülésszak alatt megfeleltek. Parancsolta ő­fel­sége, jelentsük ki megelégedését ez iránt, hogy a dolgok mostani állapota alapos bizalmat nyújt a béke fentartására. A párisi béke föltételeinek vég­rehajtására egész terjedelemben még nincsenek tel­jesen megtéve az intézkedések, de azon bizalmat táp­lálja ő­felsége, hogy — hála az illető hatalmak komoly törekvéseinek — a­mi még e határozatokra nézve teendő van, nemsokára kielégítő módon be fog végeztetni. Meghagyta ő felsége , tudat­nunk önökkel, hogy a bengáliai sereg benszülött csapatai közt kitört lázadások, melyeket a bengáliai praesidensség több vidékén komoly rendzavarások követtek, ő felségét a legnagyobb aggodalommal töl­tötték el, míg azon vad kegyetlenségek, melyeknek ő­felsége számos alattvalója jön áldozata Indiában, s az általuk kiállott szenvedések a legmélyebb meg­indító hatással voltak ő Felsége szivére.. Sok polgári és katonai tisztviselő magaviselete, a­kik nehéz ál­lásban voltak és nagy veszélynek voltak kitéve, a legnagyobb mértékben fölébreszték ő felsége bá­mulatát. Meghagyta ő felsége, tudatnunk önök­kel , hogy semmi jónak tetsző rendszabályt nem mulaszt el, a komoly csendzavarások elnyomá­sa végett, hogy azon hatalmas eszközök, me­lyek fölött rendelkezhetik, képessé teszik őt czélt érnie e részben. Köszönetét parancsolta ő fölsége ki­fejeznünk azon tetemes ajánlatokért, melyeket a je­len év szükséges fedezésére megszavaztak önök, s azon készségük kijelentéséért, mely szerint kellő tá­mogatásukat a nyugalom helyreállítására Indiában fölajánlották. — Megelégedéssel látta ő felsége, hogy önök a Sundvám megváltásáért D­á­­n­i­á­n­a­k fize­tendő tőkét kifizethették , a­nél­kül, hogy a miatt a nemzeti adósságot új terhekkel kellett volna szaporítani. Kifejeznünk parancsolta ő felsége szives köszönetét azon dotatioért, melyet ked­ves leányának, a királyi herczegasszonynak, a Fri­­drik Vilmos porosz herczeggel egybekelése alkal­mára megajánlottak. Tudatnunk kell önökkel, hogy megelégedéssel látta ő felsége, hogy a jelen ülés rö­­vid i­deje daczára, több nagyfontosságú törvényt vol­tak képesek megszavazni, melyekre részéről örömest adja szentesítését. Azon törvények, melyek a vég­­rendeleti ügyekben hatályos törvénykezést állapíta­nak meg Angliában és Ilföldön, több év óta pana­szolt bajoknak vetnek véget; azon törvény, mely a törvényhozást az elválásra és házasságra nézve mó­dosítja, rég elismert bajokon segít; s a többi törvé­­nyek a hatalom visszaéléseinek elnyomására, a tör­vénykező és a társulati bankok körüli intézkedések javítására stb. stb. ő felsége részéről kész elfogad­tatásra találtak.“ (A berekesztő szavak, mint ren­desen). A parliament elhalasztása előtt még lord Pal­merston, interpellate folytán kijelente, hogy a zultán az eufratesi távirati vonalra nem adott enged­ményt. A suezi távirati vonalt, ha létre­jö, a kormány teljes erejéből pártolja, a­mi t. i. használását illeti. Sir de Lacy Evans kérdésére: az Indiában meg­ölettek árváit segíti e a kormány? felelte Palmer­ston : a kormánynak előbb korábbi részleteket kell bevárnia, mielőtt ez ügyben határozhatna. a „Times következő távirati tudósítást vett Tri­­estitől, aug. 26-áról : „Az ellenség Delhiből három­szor tört ki, mindig súlyos veszteséggel visszaveret­tek. Sir Hugh Wheelert Cawnpurban megölték. Az őrség éhség által kényszerítve, átadta a helyet Ne­na Sahibnak,aki, ünnepélyes fogadása el­­lenére, mind kardra hányatta őket. Nena Sahib ugyanaz, a­kinek rendeletéből 100 menekülő angolt, köztök sok nőt és gyermekeket leöltek. Később Ha­velock tábornok kétszer megtámadta Nena Sa­hib­o­t és teljesen megverte. A tábornok újra meg­szállta Cawnpurt. Bizton hiszik, hogy Ludina tartja magát, míg Havelock fölmenti ostrom alól. Sanger­­ben a 31-ik ezred (mind benszülött tisztek vezérlete alatt) kiűzte állomásáról a lázadó 42-ik ezredet. Mar­se­ill­ebül aug. 28-káról írják táviratilag. „A cawnpuri őrség mindjárt megadta magát, a­mint Wheeler, ezredes elesett. Kikötötték, hogy életüket kímélik, s a lázadók elfogadták. Mindamellett a férfi európaiakat mind leölték a hűtlen lázadók, s a nőket és gyermekeket nyilvános árverésen rabszol­gáknak eladták. Nena Sahib főnöknek 10,000 embere van. Havelock tábornok két ütközetben 44 ágyút von el tőle. Nem lévén az angoloknak lo­vasságuk, kénytelenek voltak visszavonulni az erőd­be, miután embereik negyed részét elvesztették. Delhi előtt kénytelenek védelemre szorítkozni az an­golok, mivel 8 szomszéd város védelmére kell meg­­osztaniok erejöket. Ind kereskedelmi hírek szerint Bombay közelében is ütött ki lázadás, de elnyomták. Egy gudserati ezredet tizedelni kellett. A marseillei tudósítás neveket is említ, s említi az iszonyú barbár kínzásokat, a­melyeket különö­sen nőkön elkövettek. Ezeket olvasva, csak azt nem loghatjuk meg, hogy lehet európai hírlapíró, a­ki e fenevadak — a seppyk — ellen folytatott háború megtorlásait a rendes hadviselés sőt nemzetközi jog szempontjából ítélik meg. Képzelhetni az angolok aggodalmát, melylyel minden új posta érkezését Hongkongba érkezett, a sir John Bowring és As­­burnham és Garrett tábornokok által fogad­tatott. Pár nap múlva erre elfogadás volt, melyen Honkong lakosai egy adreszszet intéztek hozzá. Mint mondják, rövid idő múlva a flotta főparancsnokának kíséretében China és Japán éjszaki kikötőit, vala­mint útjában Csurant és Formosát is meglátogatand­­ja, később pedig Gros báró franczia követ kísére­tében Pekingbe menend. Ningpoban a cantoniak és portugálok közötti régi vitatkozás végre tettlegesen kitört a két párt közt véres verekedések történtek.

Next