Pesti Napló, 1857. szeptember (8. évfolyam, 2286-2310. szám)

1857-09-11 / 2294. szám

küzdenie kellett, hogy a közlekedés sekélyebb víz­állásnál Tokajon felül valamint a Száván nem kis bajjal jár, és tudva azt, hogy mindezek ellenére a közlekedés mégis létrejött s nemcsak az érintett, azaz a közlekedés körébe vont vidékeket árasztja el hasznaival, hanem a gőzhajózási társulat jöve­delmét is nagy mértékben növeszti meg , nem in­gadozom a gőzhajózási közlekedésnek kiterjesz­tését a Szamosra is — sürgetni s mint ez ügy ba­rátja, addig is, mig az illető vidék forgalmáról adatokat nyújthatnék s azon előnyöket is bővebben előadhatnám, mikben a társulat a közlekedés e ki­­terjesztésével részesülhetne, csak a következő észre­vételekre szorítkozom. A szamosi gőzhajózást, tudomásom szerint senki sem ajánlván mindeddig a folyóinkra mindeddig mono­póliumot űző dunagőzhajózási társulat figyelmébe, a társulat igazgatósága nem igyekezett megismerkedni a helyi viszonyokkal s a vidékek érdekeivel. Pedig három megyének érdeke kívánná, főleg, hogy a gőz­hajózás a Szamoson is, vagy a fenálló társaság vagy ha már lehet, más társaság által létesítessék. Balul vélekednek azok, kik azt állítják, hogy a gőzös Ná­­ményig járván , ezáltal Szatmármegye közlekedési, forgalmi igényeinek elég létezik. Nám­ény a megye határán van, igy közvetlenül csak a közel vidék em­­poriuma,mig Szathmármegyének nagyobb részéé ponttól jó közlekedési eszközök hiánya miatt el van zárva; különben is Szathmár megye nem Namény, hanem Szathmárhoz tart, mint kereskedési központ­jához. Most ha a Tiszához kíván a termesztő jutni, kény­telen 10—20 és több mértföldnyire, sokszor járatlan utakon fuvaroztatni terményét, vagy ezt nem tehet­vén, helyben potom áron elvesztegetni évi munkájá­nak szerzeményét, mi főleg a termények jelen alanti ára mellett annál sajnosabb, mert a vevő a drága szállítás költségét is betudja az alkunál. Ha a sza­mosi gőzhajózás megnyíltával összeköttetésbe lép­hetnénk a nagyobb kereskedelmi pontokkal, termé­nyeink ára is növekednék s ez­által gazdasági vi­szonyaink uj lendületet nyernének. Csak megérintetni kívánom a szóban forgó érde­keket, hogy birtokos társaim figyelmeztetve lévén önérdekükben tegyék meg egyesülten a kellő lépést s ha kell áldozattal eszközöljék a gőzhajózás életbe léptetését. A gőzhajózási társulat érdeke és haszna nem ki­sebb mint a birtokosoké. Szathmárnak máris tetemes forgalma nagy mérvben fogna emelkedni, a­mint a hajózás odáig hatolna. A kereskedők és a termelők üzletük öszpontjává tennék még inkább Szathmárt mint eddig s a hajózási társulat a Tiszán szállítandó termények vitelbéréhez, sokszorosan megtérhelve ta­lálná kiadásait, míg másrészről a Szamoson felszál­­lított áruk s a személyforgalom nem csekély mérték­ben emelnék a társulat jövedelmét. De ellenvethetik a Szamosnak gyakran sekély voltát. Erre meg kell jegyeznem, hogy a Szamoson is ép azon viszonyok észlelhetők, mint a felső Ti­szán, mely csak nagyon száraz években nem hajó­­kázható. De e nehézség is, hiszszük el fog enyészni, a Tisza s Szamos szabályozásával. Azonban a Szamos még csekélyebb vízállás alkal­mával is hajókázható, mint ezt a múlt nyáron tapasz­taltuk, midőn egy gőzös egész Csengerig felevezett, s ha a híd útját nem állja, útját még tovább is folytat­hatta volna. Ezért, kérem szolgáljon e néhány sor figyelmezte­tésül s engedjék azt illetők hinnem, hogy a társulat a birtokosok részéről lehető legtöbb készséggel ta­lálkozván, ezen, mindkét részre hasznos vállalat nem Bokára létre fog jönni. b. V. M. Erdey Fülöp Siydrostntikne szironya. Midőn az 1855-ik évi nagy vizáradások után a tölté­sek a Tisza mentén annyira haladtak, hogy a folyó köz­vetlen kitörése sok vidéken immár akadályozva van, fel­ötlik egy másik, a folyó kiöntésénél csak kiterjedtségben kisebb de magában véve nem kevésbé kártékony veszély, mely évenkint ezer meg ezer holdját a legjobb földnek haszonvéletlenné teszi, és ugyanannyi hold reményteljes­­ repcze- és buzavetést elpusztít. Ez pedig az eső, hó, vala-­­­mint források s az úgynevezett földárja által összefolyó­­ töménytelen szivárgó viz, melynek lefolyása a tiszai töl­tés által gátoltatván a legszebb s legjobb földeket elbo­rítja. Nem volt eddig más segitőszer e baj ellen, mint a zsi­­­lip alkalmazása. Ennek azonban szintén annyi hiányai vannak, hogy annak kellő mennyiségbeni használatát lehetlenné teszik el annyira, mikép a tiszaszabályozási küldöttségnél egy jeles tekintély részéről azon vélemény nyilváníttatott mely szerint czélszerűbbnek vélné zsilipek helyett a vizet a töltésen keresztül átszállító gőzerőműveket használni a­mi azonban igen költséges lenne. A hiányok következők : 1. Igen sokba kerül a zsilipek felállítása s fentartása. 2. A töltést gyengítik, és az áradozó folyó kitörésének veszélyével fenyegetnek, annnyival is inkább, mivel 3. A tapasztalás tanúsítja, miként az erősen épített zsilipeket is a magas árvíz gyakran már elpusztította és nemcsak a drága zsilipet tette tönkre, hanem még hozzá az egész vidéket is vízzel borította el, és az is az oka, hogy eddig a nagy szükség daczára zsilipek oly gyéren találkoznak. E bajjal saját kárára vesződvén, sikerült E­r­d­e­y Fü­­löp jószágigazgató és bérlő urnak e czélra egy eszközt feltalálni, mely minden fönnebbi hiányoktól ment lévén, a tapasztalás tanúsága szerint czéljának tökéletesen meg­felel s melyre szerencsés is vala cs. kir. kizárólagos sza­badalmat nyerni. Ezen eszköz elve a közönséges szirony tanán alapszik, minélfogva egyik ága hosszabb lévén, és a lég belőle ki­ürittetvén a légkör nehézsége a folyadék átmenetét esz­közli. Oly nagy mérvekbeni alkalmazása azonban, mint ezen czélra szükséges, hogy t. i. a legnagyobb tömeg víz elve­zetésére is a kellő idő alatt alkalmas legyen, annyi nehéz­séggel volt összekötve, hogy kivitele majdnem lehetlennek látszott; e nehézségek valának oly nagy és nehéz testnek biztos alapra tétele, légmentes összeállítása, tetszés sze­rinti kinyitása s bezárása a víz alatt is, főleg egy olcsó s könnyen alkalmazható eszköz, hiánya, mely képes lenne oly nagy testből e­leget kiüriteni. De mind­ezen győzött a feltaláló, s a gép jelenleg az eredetiben alább közlendő hivatalos bizonyítvány szerint Torontál megyében keble­­zett Pádé helyben a Tisza partján sikerteljesen működik. Ezen gép vastag öntöttvas csövekből készül, melyek­nek belső ter­méje egy lábnyi átmérőjű. Ezen gép tehát alkatrészeinél fogva nagy árvíz által sem romolható s kü­lönben is bejárhatlan és semmi fentartási s jobbítási költ­séget nem igényel. A töltést nem gyengíti. A vizet a fo­lyóból szerkezeténél fogva, mely szerint hoszabb ága a fo­lyó felé fekszik , vissza nem bocsáthatja. A kivezetendő vizet mindaddig átvezeti, folyvást, mig csak a folyó ma­gassága a kivezetendő vízzel nem egyenlő, de minthogy a Tisza ilyetén magasságot csak ritkán s akkor is csak későn éri el és nem tart soká, átlátható, hogy addig, míg a Tisza ily magasságot érne el, a szivárgó mellékvizek már el lesznek vezetve, az a kevés pedig, a­mi ismét a föld árja által támad, azonnal kimegy a mint a Tisza színe apadni kezd. E szirony e mellett a zsiliphez arány­lag igen olcsó s rövid idő alatt készíthető. Hatásának eredménye a csőnek teriméje és az elvezetendő viz ma­gasságától függ. A csőnek egy lábnyi teriméje és az elvezetendő víznek egy lábnyi magassága mellett kivisz perczenkint körül­belül 100 akót, nagyobb arányok nagyobb eredményt szülnek. Ily gépek a feltaláló Erdey Fülöp urnái Pesten nádor­­utcza 23 sz. a. megrendelhetők. Közöljük a felemlített bizonyítványt, az abban elő­adott eredményt a tiszaszabályozási társulatok figyel­mébe ajánlva. Bizonyítvány. Alólirottak ezennel bizonyítjuk, hogy azon hydrostati­­kus szirony, mely jelenleg Pádén Erdey Fülöp ur fel­találótól a földekrőli vizek Tiszába való átvezetésére ál­líttatott fel, akként működik, hogy a csőnek 4 hüvelyk­­­nyi átmérője mellett 3 láb magasságú viznyomásnál per­czenkint 48,6 köblábnyi, vagyis 24,3 akó vizet vezet le. Pádén 1857. sept. 2. Láttam Fésűs Mihály, D p e r f e 1, cs. k. mérnök, cs. k. kerületi főnök. Schwarz Ferenci, cs. k. mérnök, rovására hivatott sajtónak ignorálni nem szabad. A vádlottak bevallották, hogy miután az adópén­zek kezelése körül kellő ellenőrség nem volt, ezen önzetlenség és szabálytalanság által felbátoríttatva a bevett pénzek egy részét a naplókba be nem ve­zették, a naplók bezárása után is pénzeket vettek fel, az összegeket a főkönyvbe hamisítva írták be, s igy éveken keresztül észre nem vétetve, ezereket el­sajátítottak. — K. elsőrendű vádlottat ezenkívül, sa­ját vallomása szerint, még azon vád is terheli, hogy tiltott kártyajátékot játszott, s igy közerkölcsiség elleni kihágást követett el. — A tanuk, kik nagyobb részint a városi adóhivatal tisztviselői valának, megannyian, a hivatal főnökétől kezdve, elismerték, hogy a kezelés rendetlen, szabálytalan volt, s az el­­lenőrség csaknem teljesen hiányzott. — Az állam­­ügyészi vádlóhivatal is felemlíti ezt, mint enyhítő k­ör­ü­l­m­ény­t a vá­dlo­tt­ak mellett, kb. vádlottat 6, 5. vádlottat pedig 7 évi súlyos börtönre ítéltetni indítványozta, m­i­u­t­á­n a vizsgálati fogság már 3 éven túl tar­tott. A védők beszédében erélyesen voltak kiemelve, a többi enyhítő körülmény során, az adópénzek keze­lése körül bizonyított gyarlóságok is.­­ Megemlít­vén, hogy a három éven túl tartó vizsgálati eljárás­nak is az volt oka, mert a városi adóügy oly rendet­lenül s tökéletlenül kezeltetett, miszerint az eredmé­nyeket csak nagy munkával, éveken át lehetett tisz­tába hozni, holott mindennek teljes tisztaságban, napfényes evidentiában kellene állani, mint a két­szerkettőnek : élesen megrovákt azon gondatlanságot, hanyagságot, mely ezen a polgárok zsebeit oly érzé­kenyen érdeklő ügyben uralkodott. Mit kell monda­nia, kérdé egyik védő, a községi képviselő tanács­nak, melynek szent feladata a polgárok terhei, az állam vagyona, ezen egymásnak megfelelő fontos jog és kötelesség felett őrködni, ha megtudja e tárgyalá­sok folytán, hogy lehetséges volt egy egyszerű, alá­rendelt adószedő hivatalnoknak 17.000 forintot túl­haladó összeget elharácsolni a nélkül, hogy ez ideje korán észrevétessék s a visszaélésnek gát vettessék? S képzeljük már egy alig 23 éves, könnyelmű fiatal ember helyzetét! A régi jó példabeszéd, hogy az al­kalom tolvajt csinál, s íme egy meleg vérű, gondat­lanul nevelt fiatal ember áll előttünk, csábító alkal­mak légiója veszi őt körül a fővárosi élet kellő köze­pén, örömök s élvezetek serege, melyek felé kaczé­­ran hívogatva intenek ; előtte egy őrizetlen pénztár, melyből tetszés szerint meríthet, mert ha ezt tenni merészli is, senki sem látszik észrevenni a vissza­élést ; az első kísérlet sikerül, s a könnyelmű fél­gyermek, meg nem gondolva tette rémes következé­seit, bátran halad a sikamlás után, mig végre a jég vele beszakad, s az összetorlódott fellegekből csak­ugyan leüt a villám. Nem osztja-e itt a felelősséget azon a felügyelésre hivatott hatóság is, mely a dol­got ennyire sőni engedé ? nem mentheti-e a fiatalkori meggondolatlanságot a bűnelkövetés könnyűsége ? a hívogató alkalom ? — tegye szivére kezét a gyarló ember és vallja meg, hogy szép ugyan az erény, mely a csábitó alkalmaknak ellent tud állani, de — menthető is a gyarló ifjú, ki a sikamlós pályán elbu­kik, s kevésbé menthető azon akár rendszer, akár egyén, a mely, vagy a ki őt ezen alkalmaknak, e csábitó syreneknek, martalékul vetette. — El kell borzadni — folytat a védő — ha látja az ember, hogy az adófizető polgárok vagyona ily gondatlanul kezel­tetik, hogy annyira nem volt épen, de épen semmi ellenőrség! A tárgyalás közben kivilágosodott, hogy a pénzszedőkül alkalmazott széles és könnyelmű ifjak mellé ellenőrül csupán egy írnok adatott, ez is csak papiroson, mert valóban ezen írnok sem gya­korolt ellenőrséget, a­mennyiben ő maga is pénzt szedett, nyugtatványozott, s mindenféle más munká­ra alkalmaztatott a főnök által; lehetséges volt, hogy a naplók bezárása után még tetemes összegek sze­dettek be, s ezek következő napon sem vétettek nap­lóba ; a naplók tételei csak hónapok, sőt évek múlva vizettek át a főkönyvekbe ; a végrehajtások több év múltával kezdettek meg, s így évekig lehetett foly­tatni az üdvtelen visszaélést, úgyhogy a hiány, me­lyet kellő ellenőrség mellett az első forintoktól észre kellett volna venni, 30 ezer párton túl növekedhetett. — Még ez sem elég. — K. már előbb rajta kapatott a visszaélésen, s az illető felsőség mégse nézett a do­log mélyére, s úszni engedte a hullámok közt kap­kodó F.t, hogy egészen elmerüljön. Nem kell-e ily eljárás mellett, inkább sajnálni, mint kárhoztatni azon ifjút, ki a kedvező alkalmak által elcsábitta­­tott! nem annyi-e ez, mint könnyelmű s szomjas gyer­meket bocsátani a tiltott gyümölcsök paradicsomába, mint őrizetlen idegen asztal mellé ültetni az éhes em­bert, s azután kárhoztatni, ha a gyümölcshöz, a pe­csenyéhez nyúl! Nem társai-e ezen, ily helyzetben elkövetett bűnnek, nem kell­­, hogy osztozzanak a felelősségben azok, kik a felügyeletet oly lanyhán vitték, noha a rendszer hibás voltáról meg voltak győződve, mint ez a tárgyalás folytán is be lön vallva. Enyhítő körülményeket emeltettek még ki a vád­lottak fiatal kora, mely a józan megfontolást kizárja s könnyelműségre hajlandó; előbbi feddhetetlen éle­tük ; tevékeny buzgalmuk az okozott sérelmet jóvá tenni; bűnök töredelmes bevallása; a saját hibájok nélkül hosszúra nyúlt vizsgálat­tal. — Végre F-re nézve érzékenyebb szavakkal ajánlotta védője a bí­róság figyelmébe, hogy F.-nek orvosi bizonyítvány­­nyal tanúsított mellkasa a börtön zárt jegében dúló haladásokat tett, s hogy utána szerető nő és gyerme­kek epednek. A törvényszék hosszabb tanácskozás után, K. vád­lottat 4, F. vádlottat pedig 5 évi súlyos börtönre, azonkívül amazt nemessége elvesztésére, s tilos já­­tékbani részvétéért még némi pénzbírságra vagy azt pótló néhány napi fogságra ítélte, — tekintetbe vé­­vén a túlnyomó enyhítő körülményeket, melyeknek latba vetése nélkül az elsikkasztott tetemes össze­gekhez aránylag, sokkal nagyobb büntetés érte vol­na őket, mert a bűnt. tk. 182. §-a a 100 forintot túl­haladó sikkasztást 5 évtől 20 évig terjedő börtönnel rendeli büntettetni. Az ítélet a vádlottak részéről föl­­lebbeztetett. íme ismét egy szomorú példa: hová ragadja a szív és ész kellő kiképzésében nem részesült, szenvedé­lyeit mérsékelni nem tudó fiatal embert a kor anyagi iránya, a féktelen élvezetvágy. Jó családok gyerme­kei , életkoruk legszebb világában, a börtön hideg falai közt siratják a meggondolatlan ballépés, a szen­vedély és élvvágy sugallta kicsapongás következmé­nyeit. De az isteni gondviselés a méregből is gyógy­szert készít; míg egy részről a szomorú esemény a közügynek javára fejlődik az által, hogy felébresz­tette a felsőbb hatóságok figyelmét s okat szolgálta­tott az adóügy rendesebb kezelésére , más részről a példa tanúságul fog szolgálni az ifjúságnak, hogy a szenvedélyek sikamlós útját kerülje s ne anyagi él­vezetek­ és gyönyörökben, hanem lelket és szivet tápláló nemes foglalkodásokban keresse feladatát s helyezze büszkeségét. PESTI NAPLÓ. Pest, sept. 11. A „B. H.“-nak írják Székelyhidról (Érmellék). Az érmelléki hazánk legjobb borai közé tar­tozik , de a fogyasztás és szállítás akadályai miatt a vi­déknek 400,000 akóra bátran tehető évi terméséből alig jut messzebb 4—5 mértföldnyinél a termés helyéről. E bajon egyfelől az segítne, ha az Érmellék Debreczennel egy vasúti szárnyvonal által köttetnék össze , mert a most épülő országút a nevezett vonalon , még nem sokat fog segítni a bajon, ha a legjobb karban tartatik is. Másik emeltyűje az érmelléki bor elterjedésének volna egy borkereskedő-társaság. A szegszárdi borkereskedő-társaság példája az érmel­­lékiekre is üdvösen hatott. Több szőlőgazda Horváth József székelyhídi birtokost szólita föl egy társaság veze­tésére, f. hó 16-kán gyűlés tartatott, melyet azonban még nem nevezhetni egészen alakulási gyűlésnek. Azon­ban az „Érmelléki borkereskedő-társaság“-hoz a nagy számmal összegyűlt birtokosság a legmelegebb ragaszko­dást ígérte. A társulat alaptőkéje 200,000 pontra határoztatott. 2500 önálló részvény fog kiadatni. Ebből 1500 darab 100 ftos, és 1000 db 50 ftos, hogy a kisebb birtokosok is részvényes tagok lehessenek. A részvényaláírás meg­kezdettén, rögtön 14,000 ft íratott alá. Kimondatott, hogy mihelyt ."10,000 frt lesz aláírva, a társulat azonnal megala­kultn­ak fogja magát nyilvánitni. Az alapszabályok elő­leges kidolgozásával egy választottságot bíztak meg, s jövő november hó 1-jén mindenesetre gyűlés fog tartatni. — A társulat két helyen szándékszik Érmelléken raktárt nyitni, Székelyhidon és Diószegen. * A szegszárdi borkereskedő társulat tő­titkára lapunk számára is megküldi a társulat aug. 31-én tartott, közgyűlésének jelentését, az elnöki előadást s az igazgatóság jelentését. Mindez hozzánk f. hó 4-én érke­zett, miután mindez már előbb u. m. sept. 2-án a Pester Lloydban megjelent. Hogy az érdekes jelentést nem ad­tuk, annak oka nem az, mert a Lloyd azon előnyben ré­­szesíttetett, hogy magyar laptársait megelőzhető, hanem egyedül az, hogy az illető küldemények a másoló­gép hi­bás lenyomatai lévén, azokat el nem olvashattuk. Ezt csak azon okba jelentjük, nehogy a t. társaság által fi­gyelmetlenséggel, s a társulat működése iránti közöny­nyel vádoltassunk. Készségünk és figyelmünknek nem egy ízben adtuk már jelét. — Bécsből írják : „Az angol kormány egy bi­zottmányt, mely magasabb rangú tengerészeti és mérnök­tisztekből áll, ide rendelt, hogy a Duna folyását mérlegezze s tanulmányozásai után számítási terveket készítsen egy folyam-flotilla építésére, mely a Ganges és Indus torkolatainál fogna működni, mely két folyónak a Dunával egyenlő mélysége­s árfolyama van. Hogy e ta­nulmányok a szabad Duna hajózási tervezetre is alkal­mazhatók, kétséget nem szenved. Kormányunk részéről e bizottmány minden lehető támogatásban részesült s már el is ment Pestre.“ — Losonczy László „Költeményei“-nek II. kötete megjelent szép kiállítással. Ara­­­ft 30 kr. — A „M. F. “ írja : „A helybeli ref. főiskola tanári kara, mint halljuk, iskolai szabálylyá tette, hogy a di­ák­­ság, a mint az, 1848 előtt is szokásban volt, fekete ma­gyarruhát, úgynevezett Atillát hordjon. Ez intézke­dést csak helyeselni és méltányolni tudjuk, egyfelől, mert szép, s az újabb időben egy kissé elhanyagolt nemzeti vi­seletünk fog általa ismét divatba jőni, más­részt, mert az egyenruha a szegényekre nézt, kiknek száma pedig fájda­lom a vagyonosok felett mindenütt túlnyomó, valódi jóté­temény.“ — Az erdélyi muzeum egyletre a következő új aján­latok tétettek : Vér Farkas, Tolnay Gábor 500 - 500 ftot, Kendeffy Pál 200, Woititz József ékszerész 7 darab kötelezvényben 296, B. Győrffy Károly 332 pft értékű könyvet és 168 ftot, Gál János, b. Győrffy Pál, b. Győrffy Pálné, b. Győrffy Ágnes, Szabó Farkas, Szabó Farkasné, özv. gróf Kornis Zsigmondné, özv. Gorové Mária, Pinz­­kéri Ferencz, Zacharias Antal, Csernovics Julia, Hähling Rózával együtt, mindenik 100 —100 ftot; a székely-ud­­varhelyi ref. tanuló ifjúság által rendezett tánczvigalom tiszta jövedelmét 66 ftot és egy török tallért. — Ezenkí­vül többen is tettek kisebb ajánlatokat. A „Kol. Közlöny“ a közlés napjáig tett minden aján­latot ez újabb közleménynyel bezárja. — Tegnapelőtt reggel fél négy órakor az „Öt pa­csirta­ “utczában levő laktanya istálója meggyűlt. A tűz erős kitörése daczára sikerült a tűz tovább terjedését meg­gátolni. A laktanyában elrakott hidász szerek és az istá­­lóban volt lovak megmentetének. A katonák versenyez­tek a polgárokkal az oltásban. De fájdalom­­ a buzgalom tettleges önfeláldozással járt. A kigyúlt istálló, midőn többen vizet vittek fel a hozzátámasztott létrákon, leom­lott, s többen a romok közé estek. Egy ember rögtön meghalt. A sérültek közöl vagy kettő életéhez kevés a remény. Az oltók közt fáradozott Udvarhelyi Sándor ur is, a nemz. szinh. tagja. A tűzfal leomlásakor ő is egyik lé­trán állt, s az esés következtében tetemes sérüléseket szenvedett. A tűz támadása okát nem tudni. — A szüret a budai hegyekben f. hó 24-ikén, Kőbá­nyán pedig oct. 2-kán kezdődik. — Közelebbről Eszéknél 2300 mázsa donga­fát vett meg egy (mainzi) frankfurti serfőző. E teher elszállítása Regensburgig 5000 fába került, s mégis kevesebbe kerül, mintha ugyanazon mennyiség Frankfurtban vásároltatott volna. Őszre is fog egy hasonló szállítmány érkezni s ké­sőbb hihetőleg nagyobb terjedelmet is fog nyerni e keres­kedés. A szállítás a Dunától a duna-mainzi csatornán történik. — Győrből Írják nekünk : Farkas Miska zenekara varsói műutjából visszatért. A lengyel lapok írják, hogy mindent igen jól játszik, — de legjobban a kedvelt nem­zeti tánczot az „Oberek“-et — jobban, mint a benszülött zenészek. — Farkas Miska Varsóban egy „Gorcsá­ko­ff-csárdás“t*) irt s ezt személyesen Gorcsakoff herczegnek ajánlotta, mit ez el is fogadott. A mű Varsó­ban fog megjelenni. — Egész terjedelmében vettük végre azon iratot, melyet a mokotowai templom építészeti vá­lasztmány múlt ha 6­dikán intézett Farkas zenekarához. Ebben a nevezett választmány megköszöni, hogy a tem­plom­építés javára a társaság ingyen működött közre a rész idő daczára a hangverseny által a templom részére oly szép jövedelmet hajtott be.­­ A „Hölgyfutár“ több eredeti tudósítást át­vett lapunkból a nélkül, hogy a „Pesti Napló“-t megnevezte volna. Tegnapi (csütörtöki) számában pedig lapunknak a „P. N.“ keddi számában már kijavított sajtóhibáját mu­tatja fel, ez esetnél azonban már megnevezi a lapot, mely­ben a sajtóhiba elkövettetett. A „Hölgyfutár“ ez eljárá­sát egyszerűen constatirozzuk. Nemzeti színház. Ma adatik : „Tamás bátya kunyhója“, dráma 6 felv. Nyilatkozat. Legközelebb nevem­ alatt egy előfizetési felhívás küldetett szét a „Szépirodalmi közlöny“ czimű új lapra: miután a programm könyvilletményi számításába jelentékeny tévedések csúsztak be, en­nélfogva a már kibocsájtott íveket hibásaknak nyil­vánítom s a tisztelt szerkesztőségeket, s közönséget kérem , hogy mig a hibátlan programmot szétkü­lde­­teném, véleményöket e tárgyban függesszék fel. Pest, sept. 10-kén 1857. Szelestey László. HIVATALOS. Az igazságügyminiszter Kolb Ádám ideiglenes tör­vényszéki tanácsost a szegedi megyetörvényszéknél, vég­leges orsz. törvényszéki tanácsossá a pesti orsz. törvény­széknél . Kr­e­­­b­e­r Antal kerületi törvényszéki tanácsost Kolozsvárt, ideiglenes orsz. törvényszéki tanácsossá a szegedi megyetörvényszéknél; P­e­­­á­t­h­y István tanár,­­ titkárt a pesti orsz. törvényszéknél, szolnoki megyetör­vényszéki tanácsossá, Macsó Mihály és Lubinszky Ignácz ideiglenes törvényszéki segédeket véglegesekké, végre G­á­n­l Ernő esztergomi járásbírósági tollnokot, Horner János és M­a­y Árpád figyelőket ideiglenes tör­vényszéki segédekké a pesti orsz. törvényszéki terület első bírósága törvényszékeinél kinevezte. A cultus- és oktatásügyi minisztérium A­b­­ Antal he­lyettes tanárt az ungvári gymnasiumban, valóságos ta­nárrá ugyanazon tanintézetben kinevezte. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatóság osz­tálya Gelber József II. osztályú iroda­segédet a III. osztályú hivataltisztté ideiglenes minőségben kinevezte. KÜLFÖLD. Franc­iaország. Mig a franczia és azon külföldi lapok, melyek a Dunai­ fejedelemségek kérdésében a *) Mit nem kell még megérnünk ! Szerk. Magyar könyvészeti 435. Második tudósitvány a kun-szent-mik­­lósi helvét hitvallású algymnasiumról az 18577. iskolai évre. Közli Gyen­es József, jelenlegi igazgató tanár. Pest. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. 1857. 4-rét. 12 lap. 436. A pesti kath. legényegylet tagjainak név­sora. Kiadja Dr Szabóky Adolf alelnök. Nyoma­tott Beimel J. és Kozma Vazulnál. Pesten. 1857. 12-rét. 24 lap. 437. Szeretet adománya. A kath. legényegylet tagjainak olvasmányul. Kiadja Dr Haas Mihály pré­post, cs. kir. iskolatanácsos, a pesti kath. legényegylet elnöke stb. II. Füzet. A pesti kath. legényegylet sajátja. Pest, 1857. Lampel Robert bizományában. 16-od rét. 57. lap. Ára 12 kr. p.

Next