Pesti Napló, 1857. szeptember (8. évfolyam, 2286-2310. szám)
1857-09-17 / 2299. szám
1. A raktárépítésre részvényes társulat vállalkozik , az erre szükséges alap 200 pftos részvényekben összeszedendő egy millióforintban határoztatván meg. 2. A raktárnak két része lesz : közös és különös. Az áruk különfélesége szerint lehetőleg elkülönítve rendezett közösen minden kereskedő elcsomagolva teheti be és tarthatja áruit; az elzárható különös s csupán saját részére szolgáló raktárban oly helyet kap, hol azokat kirakhatja és árulhatja. A társulat mindenik helyiségért megszabott igen mérséklett díjt húz. 3. A belfogyasztásra való eladás csak nagyban történik, s táblázat szerint lesz megszabva a különféle árukra nézve az ilyeténképenn eladható mennyiség, melyhez magát minden áruló szabni köteles. 4. A társulat árulási és szállítmányi bizományt (commissio et speditio) vállal, a letétekről felel, azok iránt térítvényeket ad, stb., sőt a letétek értékére előleges hitelezéseket is tesz, különösen a hozzá utalványozott vám és hozatalbéri illetőségeket kölcsönözve fizeti.“ Ez a programm veleje. E mellé következő kérvények csatoltattak : e részvényes társulat szabadalma 50 évre terjesztessék ki, mely alatt sem a kormány maga ily raktárakat ne építtessen, sem másoknak erre szabadalmat ne adjon; — a szabadalom megszűnése után is a társulat által felállított épületek hagyassanak a társulat birtokában; — az üzlet tartama alatt pedig mentessenek fel mindenféle adó, közteher és a katonaszállásolás terhe alól. E felterjesztésre a cs. k. budai országos pénzügyi főigazgatóság f. é. jul. 7 kéről 2325 szám alatt kelt leiratában azon véleményt fejezi ki, miszerint a programm szerinti épület felépítése igen sok költségbe s időbe fogna kerülni, tehát sokkal czélszerűbb volna, ha a kereskedői vagyis az alakulandó részvényes testület haszonbérlés útján igyekeznék a szükséges épületeket megszerezni; minélfogva felhivatik, a kamara, hogy a főharmincad körül jelölje ki azon épületeket, melyeket e czélra alkalmasoknak gondol. De a kért szabadalmakat e leirat nem érinti. — Miért is a kamara azonnal mindjárt julius 10-én tartott gyűléséből ujlagos feliratot intézett, legalázatosabban kérvén, hogy mint első kiindulási alapok, legelsőben is a kérvényezett szabadalmi pontok állapíttassanak meg. És itt áll az ügy jelenleg. Mi, körülményeink közt az átmeneti szabadraktár kérdését nemcsak Pestre, mint Magyarország fővárosára, hanem mint a birodalomnak e czélra legalkalmasabb helyen fekvő dunai városára s így magára a birodalomra nézve is — amúgy ugyan egyik legfőbb, igy pedig igen jelentékeny életkérdésnek tartjuk. Még 1852 előtt, midőn a pesti átmeneti szabadraktár körül még ily mozgalmak nem voltak, ígérkezett a szerb kormány a nyugati hatalmasságok részére Belgrádon ily szabad raktárt állítani. Ez ígéretét a Duna szabadulása alkalmával ismételte; ha ott a raktár előbb létre jön, ezt nemcsak Pest, hanem főleg a birodalom kereskedési érdeke siüti meg. Késnünk tehát nem szabad : nam qui prior tempore, potior etiam jure. Ugyanazért miután a magas kormány mai tüntetésben részesíttetni, már csak azon okból sem, hogy az érdemes és kitűnő műveket annál nagyobb fénynyel lehessen kiállítni. Első tehát a helyes megválasztás, ha t. i. javaslatunk elfogadtatik. — Másik szükség volna, hogy legyen a színháznak szakavatott , s a tanulmányban és ügyekezetben buzgó egyetlen egy rendezője. Csak ez helyezhet dicsvágyat foglalkozásába, ez érezheti magát felelősnek, ez nem fogja kímélni a fáradságot, hogy a darabok minden tekintetben a színház méltóságának megfelelően állíttassanak ki. A nemzeti ősi szokások ismerete nem mindennapi tanulmányt és utánjárást követel. Azokat nem írták le külön a színházi öltözék-könyvekben. Azok tudománya elszórva hever a könyvtárakban s a kevés történetbuvár agyában. — Vájjon melyik színi rendezőnk veszi magának a fáradságot, hogy a csak Pesten levő három nagy könyvtár poros roliansaiban alapos ismeretet szerezzen magának a „costumök“re nézve, vagy elmenjen a tudós társaság egy egy avatott tagjához, hogy e kétes dolgokban felvilágosítást kérjen ? Ez addig nem lesz meg valószínűen, míg egy állandó dramaturg nem alkalmaztatik a színházhoz, kinek egyéb dolga ne legyen, mint a rendezés. Meg vagyunk győződve, hogy e részben egy ember épen oly érdemeket szerezhet, mint a legkitűnőbb színész, hogy egy magyar Kean Károly, ki Angliában mint rendező lett nevezetessé, nem fogja irigyleni egyik színész babérait is. Kean Károly nevét hoztuk fel, s kinek nevét hozhatnék föl méltóbban e tárgyról szólva? Kean az, ki a közelebbi évek alatt Shakespeare halhatatlan színműveit a legszélesebb értelemben vett közönség előtt egészen újakká s tán vonzóbbakká tette mint valaha voltak. „M a c h e t h e t“ egyik évben húsvéttól őszig adatta folyvást minden este. Az idén a „Vihar“t, „II. Richard“ot s a „Nyáréji Álmot“ vette körül új fénynyel és külső ragyogással. A díszítés szemtanuk állítása szerint óriási, s mint mondják, aki nem látta, alig képzelheti mily tökélyre vitték a londoni színházakban a díszítést, így a „Vihar“ban valódi tengeri hajó jelen meg a színpadon s annak csúcsáról tartja magán beszédét egyik szereplő. Ez magában szép és mutatja, hogy a színház és rendezője mily becsületben, mily áldozatokra érdemeseknek tartja a hazai irodalom remekműveit. Ez nem elég. Kean roppant tanulmányt fordított a történet különböző korainak tanulmányozására a külső viselet ismerete szempontjából. Nem csak a könyvtárakat, múzeumokat tette tanulmánya tárgyává, hanem Anglia minden nevezetes történeti és régiségtani tekintélyével értekezett, kikérte tanácsokat s mindezt oly sikerrel használta fel, hogy a vezetése alatt álló „Princess’“ színház történeti előadásai az öltözetek, bútorok s más külsőségek tekintetében tanulmányosabbak akármely régiségtani múzeumnál. Amit a múzeumban elszórva s sok utánjárással lehet tanulni, a Princess-ben együtt s minden fáradság nélkül látni. — Kean így nemcsak egyik legjelesebb régiségtani szaktudós, hanem egyszersmind hasonlíthatlanul többet tesz a régiségtani ismeretek terjesztésére, mint akármely más szaktudós társa. Ő e részben az a színi rendezők közt, a ami Walter Scott a regényírók közt, így senki sem vonta kétségbe, hogy kiérdemelte a londoni régiségtani társulat kitüntetését. Kean e társulatnak tagjává választatott! Kean példája épen annyira új, mint szép, s mert szép mindenütt, hol nemzeti színművészet van, a legnagyobb mértékben méltó a követésre. A díszítményt, mely eddig nagy részben szemkápráztató járulék volt, Kean így kellemes tanulsággá tette s megmutatta, hogy semmi sem hasztalan, ha úgy tesztetik, hogy a maga nemében derék és helyes legyen. Mi oly nagyszerű díszítményeket ki nem állíthatunk, mint a londoni Princess, de drámánk (csak a jobbat értve) több költséget érdemelne — megelégednénk, ha úgy volna kiállítva legalább is, mint némely új opera. Hanem főkivonatunk e mellett, hogy felálltassék nagy gond a történeti darabok kiállításában a történeti és helyi hűségre. Használja fel a rendezőség, (ha rendes rendezőség lesz), a lehető legjobb kútfőket, éljen szakavatott tudósaink tanácsával, hogy egész lelkiismeretességgel mondhassa a közönségnek: amit látsz, azt valónak veheted. Ez színházunknak dicsősége fogna lenni, s annak határozottabb színezetet, komolyabb jellemet adna. De ugyanez egyszersmind nem a legkönyebb feladat, s csak a siker után látnák be, mily hátra voltunk e részben mind ez ideig. E csupán csak gondolatébresztésül itt, de azért úgy hiszem igen gyakorlati eszmékhez még csak azt tesszük hozzá, hogy nemzeti irodalmunk igen kevés megállható drámai művel dicsekszik. De ha nemzeti drámánk a legvirágzóbb állapotban volna is, a világirodalom néhány legjelesebb műve épen oly figyelmet érdemlene, mint a hazai. Különösen Shakespeare műveit értem, melyeknek adatása soha sem fog kisebbségére, hanem csak hasznára válni a világ bármely nem-angol színpadának is. Ha Shakespeare nyelvünkre valódi magyarsággal s híven lesz lefordítva, azt csaknem épen úgy nevezhetjük kincsünknek, mintha Shakespeare magyar lett volna. A németek nem bírnak becsesebb német drámai gyűjteményt, mint a Schlegel-féle Shakspeare fordításokat. Azon erős lélek, emelkedett gondolkodás, az emberi szenvedélyek ismerete, mondhatni kimerítő festése, melyeket Shakespeare tragoediái állítnak elénk, s viszhangra találnak mindig a mi közönségünknél is — csak az előadás legyen itj s nem oly közönséges, hogy elmondhassuk : ezt már saját színpadunkon is szebben, jobban láttuk előadva. Csak a színház erőkét kellene jobban megfeszítni, de mindenek előtt híven és jól fordíttatni le Shakespeare jelesebb műveit. Eddigele csak „Julius Caesar“ és „Coriolan“ van kielégítőleg átdolgozva nyelvünkre. Tehát a shakespearei művekre is ki kívánnám terjesztetni a figyelmet s a hűséget a díszítésekben. Természetes, hogy elejénte csak egy két jelesebb műnek fényes és hű kiállításával kellene próbát tenni. Természetes, hogy e nagy kísérleteknél szellemi tekintetben is a tehetségekhez képest minden követ meg kellene mozditni — s ekkor nem kétkedünk oly látatja volna az előadásra fordított szorgalomnak és költségnek, hogy a többszöri előadást maga a közönség is kívánni fogná. Ezek után még csak egyet. Ha mindjárt vesztéssel, áldozattal járna is, kötelesség volna bármely ténylegesen választott alkalomra egy két bravourdrámai előadást szervezni a színház összes erejének megfeszítésével. Szükséges, igen szükséges, hogy drámánknak is legyen legalább egy párszor évenkint oly nagy ünnepe, mint van az operának, midőn új opera atlatikus disztirénynyel, vagy új énekes lép fel! Miért ne lehetne ily ünnep a színházi év kezdete, vagy a színház megnyitásának évnapja, melyen, semmit sem kimérve, a dráma valódi diadal-ünnepet üljön! SALAMON FERENC m.gánvállalkozásra bocsátotta át ez ügyet, csak irodalmi kötelességünket teljesítjük, midőn nyilvánosság elé hozván azt, dologhoz szólásunkkal a közönség éber figyelmének tárgyává akarjuk tenni ez ügyet. GALGÓCZY KÁROLY: Legújabb kormányrendeletek. Azon számos rendelet között, melyek a birodalmi törvénylap köteteit képezik, csak kevés fog nagyobb örvendezéssel fogadtatni, mint az, mely az e hó első napján kiadott XXXII. darabban megjelent s a hadi törvényszékileg ítélt vagyonelkobzás megszüntetését tárgyazza. Miután a cs. k. Apest Felsége a vagyonelkobzás szigorú rendszabályát, több esetben külön rendelkezés által, hol enyhíteni, hol végkép megszüntetni, majd ezen kegyelmét múlt évi julius 12-kén kelt legfelsőbb rendelkezésével az ily elitéltek egész csoportozatára kiterjeszteni méltóztatott, — ebbeli kegyét végre a f. é. September 1-jén közzétett legf. rendelettel létezé, melyben kegyesen elrendelé, miszerint a haditörvényszékileg elkobzottnak nyilvánított s az állam birtokában lévő vagyon azon állapotban, amelyben az átadáskor létezett az akkor még be nem szedett hasznokkal s járadékokkal együtt, s az urbériségért járó kárpótlás is mindazon polgári személyeknek, kik az 1848. és 1849. évi felkelés folytán felségárulás vagy más az 1857. évi május 8. kelt legf. kéziratban nem foglalt büntetésre méltó cselekvények miatt elítéltettek, s jelenleg a beföldön fogságban vannak, kiszolgáltassák, valamint azoknak is, kik ugyan már fogságon kívül a belföldön léteznek, de a vagyonelkobzás elengedésében még nem részesültek , nemkülönben a belföldön fogságban lévő katonai egyéneknek is. Ezen felül ő cs. kir. Apostoli Felségének legkegyelmesebb akaratja, hogy az elkobzott javakból eddig befolyt tiszta jövedelmek az ország s lakosainak javára fordításadnak. — A mennyiben pedig az ezen categóriába tartozó személyek a forradalmi időszak alatt az állami pénztárból pénzelőlegezvényeket kaptak, s azokról részleg vagy egészben még be nem számoltak volna, a számadás kegyelemből végkép elengedtetik, s egyszersmind azon javak, melyek ily alapon lefoglaltattak, az illetőknek kiadandók, mely kegyelmi tények a csőd alatt levő tömegekre is kiterjesztetnek. Azon perek azonban, melyek az elkobzott s visszaszolgáltatandó vagyonok ellen, a pesti és nagyszebeni országos fő , illetőleg országos törvényszékek kirendelt osztályai előtt inditottak, nehogy uj perköltségek keletkezzenek s a hozott ítéletek érvénye veszélyeztessék, — ezen törvényszékeknél folytatandók, ha csak a felek maguk ez iránt máskép nem rendelkeztek. Végre azon haditörvényszékileg elitélt személyek tekintetében, kik mint menekültek, még külföldön tartózkodnak, a cs. k. követségek és ügyelőségek utasítottak, miszerint az ily személyeknek a visszatérés megengedése, nem különben a büntetés s a reájuk haditörvényszékileg kimondott vagyonelkobzás elengedése iránti kérvényeiket fogadják el, mely kérvények tárgyában Ő cs. k. Apóst. Felsége fentartá magának elhatározni, vájjon mennyiben legyenek jelen kegyelmi tény határozatai a kérelmezőre nézve alkalmazandók. Ezen kegyelmi rendeletén kívül, a birodalmi törvénylap ugyanazon darabja, még két hazánkra is vonatkozó nevezetes rendeletet tartalmaz. Az első a vallásügyi és kereskedelmi minisztériumoknak i. é. augustus 19-kén kelt rendelete*), melynek értelmében az egyházi házassági bíróságoknak, s az azok székhelyén kívül létező segédközlönyöknek egymás között, valamint más országos hatóságok és hivatalokkal folyó levelezései postabértöl mentesek,a mennyiben a feladó hivatalos pecsétjével van lepecsételve s a czimlapon (adressen) az elküldő megjelelésével s *) Birod. törv. lap. XXXII. db. 158. sz. ezen felírással „házassági bírósági Ügy“ ellátták. — Azonban az 1853. május 3-kán kelt császári nyiltparancs 213. §.-nak azon szabálya, hogy a bíróság székhelyén kívül levő feleknél a kézbesítésnek, rendszerint postán kell történnie, — szigorúan megtartandó. A második nevezetes rendelet a bel- és igazságügyi minisztériumoknak f. é. augustus 20-kán kelt rendelete,**) mely által a fegyverbirtoklás és viselés iránt kelt törvény némely határozatai magyaráztatnak. Ezen rendelet tartalmához képest az ágyuk tiltott fegyvert képeznek s azok birtoklása iránt a belügyi minisztérium a hadsereg főparancsnoksággal egyetértőleg határoz . 2-szor A 1 ö k u p ak o k (kapszlik) a lőszerekhez számitvák, birtoklásukhoz ennélfogva engedély szükséges. A tiltott fegyverekre nézve a viselésre a birtoklási engedélyen kívül külön engedély szükséges.— Az engedély nélkül birt, s ennek folytán lefoglalt fegyverek, az ily fegyverbirhatásra jogosítottnak eladandók s az ár a birtokosnak kiszolgáltatandó ; tiltott fegyverek pedig használatlanokká teendők s a részek eladatván, az ár a költségek levonása után szintén kiszolgáltatandó. Végre hogy az erdős vadvédelmi szolgálati személyzet, akár az állam , akár községek vagy egyesek szolgálatában áll, ha szolgálati egyenruhát, vagy köztudomásra juttatott jelző löveget, vagy karkötőt visel,a szokott fegyvereket hordhatja anélkül, hogy fegyvertartási engedélyre szüksége lenne. A mária-czeli bacsújárat. (A „Religio“ után.) Mária-czelben Kisasszony napján ritka kellemes idő volt, s igy az isteni tiszteletet kellő s kívánt fénynyel lehet megtartani. A jelen volt áldozatok már négy óra előtt megkezdék a misézést a fő- és mellékoltároknál oly rendben, miként ezt a primási szálloda kapujára kiszegezett utasítás kiváná. Sz. László oltára, Szelepcsényinek műve, ő eminentiájának bőkezűsége által igen szépen föl van újítva, s bizonyára első mellék-oltára Özeinek. A többi: Nádasdy-, Draskovics- és Eszterházy-féle oltárok ezután is úgy várják a fölújító kezeket, mindeddig reméltették. A tegnapi slirt köd és esőnek azon haszna volt, hogy nagy ünnepünkön se szél, se por nem zavaró ájtatosságunk rendjét. Tegnap, mint említve volt, magyarul nt. Szebényi Antal győri püspökmegyei veszkényi plébános és esperes, továbbá, tótul Hor esztergommegyei esperes és németül báró Horeczky Ferencz esztergommegyei csejthai plébános urak szónokoltak. Ma hat órakor sz. mise és predikáczió volt a tótok részére; a sz. beszédet ft. Haydin József ez. prépost és szakolczai plébános önsaga tartá. Nyolc órakor volt sz. mise és beszéd a németek részére; a beszédet mélt. Schirgl Endre pápai praelatus, esztergomi kanonok s nagy-szombati érseki helynök ur mondá. Tiz órakor összegyűltünk a primási szállodába, honnét a mozsarak folyvást tartó moraja s a harangok zúgása közt megindult a menet oly rendben, mint tegnap. A nép térden állva szemlélé az átmenő, itt soha sem látott s a máriaczeliektől is örömkönyek közt szemlélt, az ide megjelent külföldiektől bámult s csudáit, a ragyogó nap által még fényesebbé lett — menetet, melyet ő eminentiája után gróf Aponyi György, gróf Zichy Bódog és Ödön, Csuzy, Scitovszky Márton és Péter, Aszalay s más magyar uraságok és hölgyek zárának be. A kegyelem-kápolnában ő eminentiája éneklé a nagy misét. Ezután a szószékre lépett, s a „Magnificat“ első szavai felett szónokolt a neki oly könnyű a népnek oly kedves szokott modorában. Délelőtt volt az áldozás is. A sekrestyés atya állítása szerint e három nap, (sept. 6., 7., 8.) körülbelül hatezer particula fogyott el. Délbeni eminentiája az egész papságot szállodájába megbízta, társaságukban kívánván elkölteni e nagy napon az ebédet. Ő eminentiája útközben is naponkint 50—60 papot asztalához hivott; a megszorultakat segitő útiköltséggel, a betegültek segítségére dr Argenti Döme urat magával vitte, kinek szorgos keze után a hasonszenvi gyógymodort itt is szép siker koszoruzta. — Ebéd után hasonló menetben s rendben a templomba men**) Birod. törv. lap XXXII. db. 159. sz. tünk, hol ő eminentiája előimádkozása után elmondottuk a szent olvasót, az első tizedet a kegyelemkép előtt, másodikat szent László oltáránál, harmadikat sz. Katalinnál az Eszterházy féle oltárnál, negyediket sz. Imrénél a Draskovics féle oltárnál, ötödiket sz. Istvánnál a Nádasdy féle oltárnál, a hatodikat a főoltárnál, a igy a négy magyar oltárt is meglátogattuk. Leirhatlan benyomást tett azonban az esteli gyertyás menet. Fél hétre minden pap a priási szállodába ment s égő gyertyával kezünkben indultunk a nép sorai közt. A nép is igen nagy számmal gyújt a gyertyát, úgy, hogy a czeli tér ezer és ezer gyertyától igazán csillagos éggé vált, jobban szólva, az égboltozat tej-utjához hasonlított. Útközben a lorettoi litániát énekeltük. A litaniabenn a templomban zene kíséretében latinul tartatott. Az egész bucsujárat alatt a zenét és éneket I. Seyer Károly esztergomi főkáptalani karnagy és ft. Pelikán Ferd. eszterg. papnöveldéi tanár urak vezérlék. D emin. 12 papnövendéket is vitt magával éneklés végett. Sept. 9-én igen korán útnak indultak a bucsusok. Sz. misék folyvást tartattak ; búcsúzó beszédet tatul st. Blásy galgóczi esperes, magyarul Zalka János tarta. A nép csapatonkint hagyá el Czelt s tért könyezö szemekkel vissza hazájába. Ma reggel holdvilágnál minden oldalról körülfogák a templomot, kik be nem fértek. Egy egy csapat tagjai papjok vagy vezetőjök körül térdelve, s a sz. szobor felé fordulva a legbensőbb megindulással mondák el a búcsúzó imát, s kezdék rá a szívélyes éneket, melynek verskötetei e szavakkal végződnek: „Isten hozzád áldott sz. Szűz, tőlünk minden gonoszt elűzz.“ Ő eminentiája Vi-kor misézett sz. László oltáránál Szelepcsényi sírja mellett, használván a Szelepcsényi által e templomnak ajándékozott kelyhet és miseruhát. Kilencz óra tájban már mind eltávoztak s Czel üres volt. A czeli benedictinusok köztiszteletben álló fő. apátja, Suppan Joachim nagysága, úgyszinte a monostor többi tagjai is hálára kötelezték a bucsusokat, mert a nagy monostor minden folyosója úgy meg volt rakva zarándokokkal, hogy alig lehete közöttök lépdelni. Özeinek, mint egy könyvecskében följegyezve találom, 43 vendéglője van. Ezeknek nemcsak szobái, hanem lépcsői és padlásai is igénybe voltak véve, nemkülönben magányosak lakásai is, mert a 6- és 7-ki közötti éj nyirkos volt. Máskor a szabad ég alatt is sokan tanyáztak, mert valóban ritka szép időnk volt folyvást. Többhelyütt semmit sem kelle fizetni a szállásért, másutt egy krajczárt (a czeliek ezt aluszt krajczár-nak nevezik !) másutt ismét többet. Ő eminentiája délután indult el, miután a nála megjelent Joachim apát a a monostor minden tagjainak, nemkülönben a városi hivatalnokoknak végtisztelgését fogadta volna. Távozását ágyuk moraja s a nagy harangnak zúgása hirdeté a czelieknek. A búcsusok egy része Mária- Taferl-re ment, a többi majd Mürzzuschlag felé, majd azon után, melyen Özeibe jött, tért vissza. Helyben annyi magyarra találtunk Soprony-, Vas-, Zala-megyéből, hogy a magyarok száma fölülmulá a tótokét, kik Pozsonynál a magyarokat számra jóval meghaladák. A többiről ezután. Lapszemle. A „Czas“-nak írják Bécsből, sept. 5 kéről : „A franczia és orosz császár összejövetele Stuttgartban épen nem a conventionalitás puszta cselekménye, mint azt általában hiszik. Mindenesetre politikai kérdések is megfontolás alá fognak vétetni. Gortschakoffky és Walewski gróf kisérik monarcháikat. Európa a párisi szerződés teljesülésére vár. Az ázsiai események nem egyedül Angliát érintik. A chinai kérdésben a franczia és angol flotta mellett az orosznak is együtt kell működni. A lázadás Indiában mindennap Afghanistán és Perzsiára nézve végzetteljesebbé válhatik. Hány provisorium nincs Európában! Hogy Oroszország mint ebben az őt illető befolyást biztosítni akarja, erről kétségeskedni sem lehet. A párisi szerződés óta azonban Oroszország, úgyszólván, félre állott. Isj. első lépés, mely által ismét az európai areopaghoz közeledett, Francziaország részéről történt. A tökéletes belépés talán akkor történik meg, ha a Stuttgartban összejövetel az osbornei határozatoknak megfelelend. Úgy látszik, hogy az alapelvek és év- Magyar könyvészeti 446. Bolond Miska naptára. 1858-ra. Ötven eredeti fametszettel. Első évfolyam. Pest, 1858. Länderer és Sleckenastnál. Bécs. Nyomtatott Manz Frigyes betűivel. 1857. Kis 8-rét. 128 lap. 447. Marinuk István Sándor négyosztályu elemi főiskolája és kereskedelmi tan- és nevelő intézete. Pesten, Dorottya utcza 12. sz. a. Pest, Emich Gusztáv könyvnyomdája. 1857. 4-rét 19 lap.