Pesti Napló, 1857. szeptember (8. évfolyam, 2286-2310. szám)
1857-09-12 / 2295. szám
207—2295. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám,l-ső emelet, Előfizetési feltételek: Kiadóhivatal: Egyetem-utcda, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüilti panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. TT:1.rla+i-r.Z0TtTűlT ,1.:0 ,® hasábos pfttlt sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Béniraetinenyekély gyár 1 kfilön 10 pkr.Msg£n vita Shasibos petit aorSpfer Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. 1857. Szombat, sept. 12. Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 8 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. FEST, Sept. 12. Ó cs. k. Apostoli Felsége következő legmagasb kéziratot méltóztatott kibocsátani: „Kedves rokonom Albert főherczeg ur! Magyar királyságom legnagyobb részén át legközelebb bevégzett körutam alkalmával, mindenütt és minden ott lakó néptörzsek részéről, a hír ragaszkodás legélénkebb nyilatkozatait s a leyális hódolat és őszinte engedelmesség számtalan, gyakran fényes, de mindig a legjobb indulatból eredt bizonyítványait vettem. „E mellett megelégedve tapasztaltam azon jelentékeny haladást, melyet az ország, öt év előtti körutam óta, minden tekintetben tett, s azon meggyőződésre jutottam, hogy azon intézmények, melyek ott, 1851. dec. 31-ki szerves kibocsátványaim végrehajtása végett, és pedig a legérettebb megfontolás után s az ország sajátszerű viszonyainak teljes tekintetbe vételével életbe léptettek, annak félreismer - ketlen emelkedését lényegesen előmozdították. „Azon biztos várakozásban élek, hogy ezen jótékony befolyás jövőben a kereset és forgalom naponként gyarapodó eszközei, s a birtokviszonyok tökéletes rendezése végett végrehajtás alatt levő rendszabályok mellett, valamint az életbe lépő szervezet előhaladó kifejtésével és tökélyesbülésével magát mindig kiterjedtebb mértékben érvényesítendi. „El lévén határozva azon alapelveket, melyek Engem birodalmam kormányzásában ekkorig vezettek, szeghetlenül föntartani, akarom, hogy ez minden oldalról elismertessék s különösen kormányom összes közlegei által szoros zsinórmértékül vétessék. „E mellett azonban szorgos gondom mindenkor oda is lesz irányozva, hogy a különböző néptörzsek nemzeti sajátságaikban folyvást föntartassanak, s nyelvük ápolásánál illő tekintetben részesittessenek. „Kedvességednek meleg köszönetet mondok azon föláldozásért és körültekintésért, melylyel királyságom kormányzását vezeti. Meghagyom önnek egyszersmind, hogy ottani hatóságaimnak, melyek sokféle nehézségek közt hivatásukat buzgalommal és odaadással teljesítik, különös megelégedésemet tudtul adja; elvárom, mikép azok jövőben is mindent elkövetendnek, hogy jóakaratú szándékaimat az országnak és lakosainak javára mindenkép és hatályosan foganatosítandják. Laxenburg, sept. 9. 1857. E legm. kézirat az igazolás, a jóváhagyás pecsétét nyomja rá a nemzeti törekvésekre, tudtára adván az országnak, miként Ő Felségének szorgos gondja mindenkor oda lesz irányozva, hogy a különböző néptörzsek nemzeti sajátságaikban folyvást föntartassanak s nyelvük ápolásánál illő tekintetben részesittessenek. Minden törekvés, mely nemzetiségünk megerősítését, mely nyelvünk természetes és törvényes jogainak érvényesítését tűzi ki czélul, minden hazafius adomány, mely a nemzetiség, a nyelv ügyének használ, a Felség akaratában is felleli támpontját. Nemzeti sajátságaiban tartassák fen a nemzet. Ez ő Felségének akarata. Ki azon törekvéseinknek, hogy nemzeti sajátságainkat sértetlenül fentartsuk, gátat kívánna emelni, vétene a legmagasb akarat ellen. E legi. akaratra fognak megemlékezni, tudjuk, a gymnasiumok és reáliskolák dotatióinál, az iskolai szervezethezi alkalmazásánál a községek s az egyházak; elegm. akarat vezérlendi a hatóságokat a felekkeli érintkezéseikben, s elegm. szándék és óhajtás szellemében fognak cselekedni mindazok, kik nemzeti életünk jelen tényezőinek kifejlődé-séhez s megerősödéséhez áldozatkészen járulandnak. Ferencz József s. k.“ (B. H.) Pest, sept. 11. , cs. kir. Apostoli Felségének Magyarország fökormányzója Albrecht fölig ö Fenségéhez intézett s Laxenburgban sept. 9-kén kelt legm. kéziratát lapunk élén találják t. olvasóink. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Kirándulás Hollandba.*) Scheveningen, sept. 4. Innen itt első levelemet folytatom. E soraim tanulságosabbak lesznek, mert az iparos Holland kiviteli kereskedését érintendik, s főleg akkor lehetnek tanulságosak, ha kedves rokonaim a Duna-Tisza partjain felismerendik a jó hollandiak szorgalmának eredményében azon igazságot, hogy „nihil mortalibus arduum est.“ De én már rendet tartok, kezdem ott, hol a múltkor elhagytam. Midőn másnap reggel a födezetre léptem, már magasan ragyogott a nap, — s azon élénk mozgalom, mely az utazók közt észrevehető volt, eléggé mutató, miként száraz földhöz közelitünk. A nők — bágyadtan ugyan, de szemlátomást üdülő állapotban kezdenek mutatkozni; míg az erősbnek látszani szerető férfisereg, vidám csoportokra oszolva élvezé a kellemes hintázódást, mely a korábbi zökkenéseket észrevétlenül válta föl. Sokan csak úgy török módon telepedtek le, kétszerzett falatozás által pótolák a gyomor kiáltó szükségeit, míg mások jobbnak látták, az ebédlőben végeznie nagy munkát, mielőtt a födélre lépnének. Keletre a látkör homályos szegélyként tűnt föl, s az egyre szaporodó vitorlák vidor lebegése, megannyi baráti üdvözletként iite felénk, míg a tengeri madarak ujjongva czikáztak fejünk fölött. Egyébiránt kalauz nélkül is tudhattuk, hogy Németalföldhöz közelgünk, avvagy nem hirdeti-e ezt fönnen a szélmalmok megszámlálhatlan száma? Szélmalom jobbra, szélmalom balra — elül, hátul — szélmalom minus tttt. ,Lucas a non lucendo mond*) Londoni t. levelezőnktől. S ze rk. hatná valaki, minthogy a legtöbb malom épen ott van, hol legkevesebb a szántóföld meg a gabona. E malmok százszor annyit is megörölhetnének , mint a mennyi ez országban terem ; ezt tudva s egyszersmind látva azon ízlést és csínt, melylyel gyakran e malmok épitvék — könnyen azon gondolatra juthatnánk, miszerint a hollandi, puszta időtöltésül halmozza egymásra a lomha faszárnyakat ? S csak midőn közelebbről vizsgáljuk a dolgot, látjuk, miként mindez közvetlen szükség elhárítására szolgál, s kimondatlanul hasznos. Másutt víz és gőz — itt a szél is tényező az ipar kezében. A szélhajtotta fűrész malmok mintául szolgálhatnának bármely ilynemű gyárra nézve is. Ha pedig fontolóra vesszük, miként az árkok, csatornák s posványok iszapját e malmok éjjel nappal merítgetik, s ezáltal részint anyagot szolgáltatnak a sivár homok termékenyítésére, részint meggátolják a vizek küzhödt kipárolgását (örökös mozgásban tartva e roppant víztömegeket) , lehetlen méltányló elismeréssel nem közelednünk e sok tekintetben ősi egyszerűségét mai napig megőrzött néphez. Amilyenül ez ország első pillanatban mutatkozik — olyan mindvégig: lapos, vizes, homokos, sáros; nincsenek hegyei, nincsenek (sótalan) forrásai, nincs köve, érmei. Tengeri só, agyag és tőzeg mind az, mit a természet önként nyújt; a többit munka, szorgalom, találékony ész és józan gazdálkodás útján kell előteremteni. S hogy e nép csakugyan elő is teremti mindazt, mit a polgári jóllét követel, mi az egyéni kényelemre nézve kívánatos, — erről annál inkább meggyőződünk, minél tovább szemléljük e hangya szorgalmú népet munkásságának szűkre mértt terén. A Maas torkolatához érve, kapitányunk irományait előmutatta az illető vámtiszteknek, mire utunkat szakadatlanul folytattuk egész a rotterdami kikötőig. A Rajna egy ága egyesülvén a Maas és még egypár csekélyebb folyóval — itt oly hatalmas folyammá alakul, hogy a legnagyobb kereskedelmi hajók is biztosan szállíthatják terhüket a tengerről Rotterdamba, vagy innen a világ különböző pontjai felé. S valóban akár a hajók számát, akár azok nagyságát tekintjük, — első pillanatra észrevesszük, miként itt a világforgalom egyik hatalmas ere lüktet. A hollandi csin és rend tán sehol szembeszökőbben nem mutatkozik, mint itt, — hajó hajó mellé állítva horgonyoz — két oldalról szakadatlan sorfalat képezve úgy, hogy a jövő menő hajók akadály nélkül folytathatják útjukat; két felől a széles rakpartok alkalmas pontokat szolgáltatnak az áruk ideiglenes elhelyzésére, — mig a maradásra szánt czikkek biztos helyet lelnek a készen álló hatalmas raktárakban. E tekintetben a Themse sokkal kevésb előnynyel bír, — s ha a terhet vállaló vagy lerakni óhajtó hajó a Dockok valamelyikébe be nem fogadtatik, — tömérdek nehézséggel jár a rakodási munka, míg itt (Rotterdamban) mindez fönakadás nélkül tehát gyorsabban, kevésb erővel s olcsóbban eszközöltethetik. Mint sok másban, a vámkezelésben is nagy hasonlóság létezik az angol és hollandi közt. Kereskedés lévén mindkettőnél a közjólét főforrása — kútfeje, igen természetes, hogy itt is ott is a köztevékenység ez ága örökös figyelem, gondos ápolásban részesül. Midőn az ember brit földre akar lépni, nem kérdik tőle: honnét jön — mit akar? — de gondosan átmotozzák még azon úti tarisznyát is, melyet kezében tart. Útlevél nem kell — a motozásnak politikai szine teljességgel nincs, de az erszény iszonyúan bűnhődik, ha tilos czikk találkozik pogyászodban. Egy ismerősöm tavai — kicsiben múlt — hogy meg nem járta. Ostendeben kell vala hajóra szállnia, s Doverben ismét szárazföldre lépjnie. Csakugyan hajóra is szállt, de jóféle havanai szivar készletét is magával vitte. Midőn már közel voltak a partokhoz, — nagy gonddal kezdé szivarait öltözéke külön rejtekeibe helyezgetni, — a mint egyszerre egy ismeretlen úr hozzá lép e szókkal: „Mielőtt ön e hajót elhagyja — a brit kormány két hivatalnoka fogja önnek útját állni, hogy kérdőre vonják — nincs-e oly czikk birtokában, melyet följelentés nélkül bevinni tilos; — e hivatalnokok egyike én vagyok.“ A szivarok sorsát könnyen képzelhetni; a derék vámtiszt sok kellemetlenségtől mente meg a kissé tapasztalatlan de különben talpig becsületes utast idő előtti észrevétele által. (Vége köv.) Tájékozás. (Fk.) Azon szerencsétlenség, mely Angliát Indiában érte, az egész mivelt világ részvétét felébresztő; az ottani lázadás nemcsak politikai szempontból sajnálatos, hanem annak minél gyorsabb elnyomatása a humanitás érdekében is kívánatos. Bármi irányú is az európai sajtó e vagy ama közlönye, a fentebbi állításokat mindegyik feltétlenül aláírja; csak a berlini Kreuzzeitung oly szíves vagy szivtelen még ezen sajnos eseményt is arra felhasználni, hogy Palmerston iránti ellenszenvének s kevéssé nemes kárörömének szabad kitörést engedjen. A nevezett lap fejtegetése — miként rendesen — úgy ez ízben is kívülről igen csillogó; Palmerston mindenütt a forradalmat táplálta — igy szól — a forradalom most Palmerstont támadja meg; Palmerston a mohamedanismust belevonta az európai concertbe s a mohamedanismus most Angliát ki akarja taszítani az európai nagyhatalmak sorából ; ez a nemes is! Meglehet, hogy Anglia ezentúl jobban át fogja látni, hogy a forradalom nem csak Indiában büntetésre méltó, és hogy a mohamedanismus nem csak Ázsiában a kereszténység ellensége! Hogy Anglia, nevezetesen pedig Palmerston a forradalmat pártolja, ez azon banális állitások közé tartozik, miket egyik ember a másiknak utána mond, a nélkül, hogy ez álli-I tásnak fenekére szállna. Az angol kormányra I még nem igen tudták rábizonyítani, hogy a forradalmat egyenesen és tettleg pártolta volna; minő képe lenne ma Olaszországnak, ha ezt csakugyan tenné? Hanem annyi igaz, hogy Anglia szabadelvű intézményei, melyek az egyéni szabadságnak mindenkinél s így a politikai menekülteknél is oly tág tért engednek, a forradalmak lehetségét nem kevéssé segítették, s hogy az angol kormány vétkes, ha vétkesnek mondható oly kormány, mely a birodalom régóta szentesített intézményeit szegvetlenül fentartja. Hogy ezen intézmények módosítását mindeddig nem indítványozta s a népképviselet ily módosításnak sem szükségét nem látja, sem annak elfogadására semmi bajamit nem mutat, ez nyilván tanúsítja, miszerint az angol kormány és az angol nemzet e tekintetben teljesen egy véleményen van, s hogy az egyéni szabadság eddigi határai mellett a visszaélés lehetséges ugyan, sőt elő is fordul, hogy azonban az ebbeli kár aránylag csekély azon nagy előnyökhöz képest, miket az angol nemzet alkotmányának ezen leggyönyörűbb részéből merít. Belső szükség tehát nem létezik ama határozmányok megmásítására; kívülről az igaz, sokszor kívántak ilyesmit, hanem úgy látszik, mindeddig még nem bírtak elegendő erővel ezen kívánat érvényesítésére . Anglia részéről megfoghatónak tartjuk, ha saját indulatával ellenkező kívánatot mindaddig nem teljesít, míg arra kénytelennek nem látja magát. E szerint a „forradalom pártolására“ vonatkozó s annyiszor ismételt phrasisnak tulajdonképen semmi értelme nincs, s Anglia e téren még nem tett vagy legalább a maga szempontjából nem tett oly borzasztó dolgokat, hogy ezért az Isten nyila által okvetlenül meg kellene üttetnie. Ami a mohamedanismust illeti, ez kétoldalú kifejezés, melylyel mind politikai mind vallási fogalmat lehet összekötni. A vallási mohamedanismust Anglia sohasem pártolta, mert átalában semminemű vallást se nem pártol, se nem üldöz ; oly országnak, hol a polgár háza — az angol közbeszéd szerint—az ő „kastélya,a mely mindenki által szentnek s érinthetlennek tartatik, ily ország kormányának esze ágában sem lehet, az emberek szivébe leszállni s azokat hatóságilag a salaktól megtisztittatni; a mit pedig Anglia otthon nem tesz, azt másutt még kevésbbé teendi; e miatta Stambulban mindent hihetnek, amit tetszik vagy ha úgy tetszik, akár semmit sem! Tehát miként mondjuk, a vallási mohamedanismussal Anglia cseppet sem gondol; a politikai mohamedanismust, az igaz, pártolja, hanem még ezt sem pozitív érdekből, hanem legfölebb azon negatív okból, mivel a mohamedanismusnak Európábeli eltűnése által itt olyat támadna, melynek miképeni betöltésére eddigelé — az orosz czáron és a Kreuzzeitungon kívül — tán egész Európában senki sem tudna okos tanácsot adni. Tehát nagyon hibás állítás, ha azt mondják, Palmerston a mohamedanismust védelmezte s a mohamedanismus most ellene fordult. Fordult volna az Grerlach tábornok és a Kreuzzeitung dolgozótársai ellen is, ha a keletindiai company helyett ezen „compániára“ bízták volna India igazgatását , mert elnyomott nép sohse szokta kezét csókolni azon idegennek — bárki legyen is — a ki szabadságát megsemmisíti s a büszke nyakat rabigába görbeszti. Úgy látszik maga a Kreuzzeitung is sejt ilyen érzelmet a népek keblében, mert czikkének egyik helyén (az indiai lázadást s az oráni pert egymásmellé állitván), azon teljesen revolutionar felkiáltásra fakad : „még ennél különb dolgokat is fogunk megtudni, ha majd az eltiprott tömeg hoszuállásra fölkel!“ Tehát Francziaországra nézve is jósolja a nemesis majdani eljövetelét? Pedig III. Napóleonra csak nem lehet ráfogni, hogy a forradalmat pártolja! Ha az angol kormánynak India irányában elkövetett hibáit korholják, ezen igazságos, bár e percben teljesen haszontalan munka ellen senkinek nem lehet kifogása, de ha az európai reactio a világ minden szerencsétlenségét a szegény öreg Firebrand nyakába tolja, ez mégis egy kis felvilágosítást kíván, hogy holnap száz ember, nem tudva, ne ismételje azon hamis nézeteket, miket ma tiz ember tudva terjeszt. Ő cs. kir. Apostoli Felsége utazása Magyarországban. (A „Budapesti Hírlap“ után.) Eger, sept. 3. Már említettük röviden a tegnapi legmagasb ebéd után Diós-Győr koronavárosba és a közvetlenül a mellett fekvő hámori vasművekbe történt kirándulást. Egy ritka természeti szépségekkel gazdag bájos, schweizi völgy közepett, mely a látogatóra annál maradandóbb benyomást tesz, mivel Miskolcz legközelebbi környéke vadregényes tájékokat nem ígér,— a legmagasb menetet egy közel 200 lovasból álló edelényi és szentpéteri bandérium kisérte. A völgy szépsége még műleges fölékités által is dúsan támogatva volt; magában Hámorban pedig mindent elkövettek, hogy a Felséges Urnák meglepő látványt nyújtsanak. Az igazgatói lakkal szemben egy csúcsán a császári sassal ékített óriási öntöttvas oszlop állt, melynek talapzatán ajánlatul e szavak voltak olvashatók: „Ferencz József és Erzsébet Felséges fejedelmi párnak Borsod megyében örömteljes Jelenlétele emlékezetére Szentelte jobbágyi hódolattal A hálás jelenkor. I Egy hámor közepén alkalmazott s földiszitett I szökőkút több mint 40 láb magasságba löké föl a légbe ----ttKSbCM+i— A „Nemzet Napszámosaidnak TOLDALÉKA. Tisztelt szerkesztő ur! Mint a lapok jelenték, Vas Gerebennek „A nemzet napszámosai“ czimű magyar korrajza, melyet a Pesti Napló tárczája közlött, most külön kiadásban is megjelent, még pedig toldalékkal. E toldalékot a P. Napló tárczája nem közlő, szerző csak a külön kiadáshoz mellékelte. Akik a P. Naplóban a felczimzett magyar korrajzt olvasták, nem igen fogják azt külön kiadásában megszerezni, és így nem ismerendik a hozzánőtt toldalékot. Pedig kár volna nem ismerniük. Az igazság azt kívánja, hogy a P. Napló olvasói, mint ama korrajz eredeti olvasói, a korrajz toldalékot is megkapják. Ez megilleti őket, már azon jogelvnél fogva, hogy accessorium sequitur suum principale. Én tehát.