Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)

1857-10-18 / 2326. szám

tek, még a feketét sem különítették el a fehér fajok­tól. Ez az­ oka, hogy Balatonmellékén kevés vörös bor kivételével csak az úgynevezett kastélyon (fehér s fekete fajok összevegyített leve) volt túlnyomó, a tisztán fehér bor ritkaságok közé tartozott, s az urak pinczéjén kívül tán csak a monda azon Szigethi ne­vű szőlőbirtokosa szűrt tisztán fehér bort, ki egész szőlejét a nevét viselő szigeti fajjal rakatván be — csak is fehér bort szűrhetett. S ha a fekete és fehér fajokat sem különítették el, még kevesbbé volt gond fordítva az érett s éretlen, ép és rothadt fejek elkülönítésére. Leszedtek mindent, a­mint következett egymásután, a fehéret, feketét, jót rostat, egész és félig érettet, épet és rothadtat minden válogatás nélkül. Az újabb nemzedék pár év óta annyi haladást csakugyan tanúsít, hogy sok gazda a fehéret s feke­tét külön szüreteli, de az éretlen s rothadt fejekre ezek sem ügyelnek, mint szintén a külön fajá­ra sem. Csak a szín határoz a különítésnél, nem pedig a faj­­különbség. A különböző fajú — jóságu­s érettségit fe­keték ép úgy egy beszedetnek, mint a különböző fajú jóságu­s érettségit fehérek. Annyira mégis haladtunk hát, hogy van fekete és fehér borunk, de még any­­nyira nem, hogy lenne fajborunk. A színi elkülöníté­sig haladást se a tudományos rábeszélésnek, hanem azon a népre közvetlenül ható körülménynek köszön­hetjük, hogy a Steyerből jövő borvásárlók csak is ak­kor vesznek kastélyos bort, ha feketét vagy fehéret nem kapnak, s akkor is — úgyszólván — kétharmad áron. Ez aztán a népre nézve győzőbb argumentum, mint száz meg száz okoskodás. Mi ebből a tanúság? az, hogy a tehetésb szőlőbir­tokosoknak kellene kezdeményezni a czélszerű­ szü­reti eljárásban s szőlőtenyésztésben. Uj szőlők ülte­tésekor ezeknek kellene faj szerint alkotni a vágó­kat, s szüretkor fajbort szüretelni. Ezek borának ke­­lendőbbsége és jobb ára majd a többieket is rá fogná birni a jó példa követésére, mert nincs győzőbb ok köznép ellenében, mint az, mi nem az észre, hanem közvetlenül az erszényre hat. Kár, hogy Havas szüreti s borkezelési eljárása jó­val előbb közzé nem tétetett. A közzététel és a szüret közt lefolyt idő sokkal rövidebb volt, sem mint az ő szüretelési rendszeréhez szükséges eszközöket ily rö­vid időtartam alatt be lehetett volna szerezni. Szü­re­­telési eljárása helyes voltáról nemcsak az úri osz­tály — hanem a köznép is meg van vidékünkön győ­ződve. Sőt azon borászati nevezetes igazságot — hogy a szőllőszem s magnak a bor rali együtt erny­edése tökéletesebbé teszi azt, ha oly helyes gyakorlati alapon nem alkalmaz­ta is — de csakugyan ismerte a balatonmelléki nép, a mi avagy csak abból is kitűnik , hogy apáról fiúra szállt át e bölcs tanács !Forráskor leneszedd a fönnuszó szöllőszemet — hajat­ és magvat, mert az ad erőt, izmatot*)és szint a bornak. íme Havas rendszerének fe­le e paraszt gazdászati axiómában ki van rövi­den fejezve. Ez igazságot a balatonmelléki pár századok óta örökli őseitől, de azon eredmény­re — mit belőle Havas kihozott, vagy a­mit tán külföldiektől tanult el — még­sem tudott elver­­­gődni, .... pedig az elv megvolt, csak alkalmazni kellett volna. Az elv birtokolása okozta épen, hogy ez eljárás helyességéről nem nagy fáradságba került meggyőzni a népet, s biztat a remény, hogy e rend­szernek már a jövő évi szüretben lesznek követői... daczára annak, hogy az ellenkező vagyis úgyneve­zett : nyálkázási franczia borkezelési rendszer, mi lefolytás által szabadítja meg a bort a seprőtől, s igy az ernyedést seprő nélküli borral viteti véghez, Ba­laton mellékén a köznépnél és sok helyen divatozik, csakhogy a nyálkázást nem minden, hanem legfölebb 10—12 akó borra terjeszti ki egy-egy gazda. Mellékesen legyen megjegyezve : óhajtható volna oly olcsó gazdasági lap megjelenése, mi a köznép számára lenne szerkesztve, és az ily lapban szorgal­matosan kellene kerülni minden ellenmondást, egy­másnak homlokegyenest ellenébe tett rendszerek is­mertetését, mi a köznépet tévedésbe hozná, s azon kevés hitét is — mit a kapatos s ebből kiváló irói osztály gazdászati ismereteibe helyez — teljesen megingatná. így például nem lenne tanácsos Havas rendszere után (én Havasét tartom jónak) a franczia nyálkázási rendszert ismertetni, mert e két rendszer homlokegyenest ellenkező. Havas a seprőt oly lénye­ges tényezőnek tartja az ernyedés alkalmával, hogy az eddigi seprőt nem elégetve, még a szőlöhéj s mag hozzávegyítését is szükségesnek állítja. A franczia nyálkázási rendszer épen ellenkezőleg minden seprőt szükségtelennek állít, s mielőtt a bor ernyedésbe menne át (az ernyedést a hordó erős kénezése a le­­fojtás által akadályozza meg) három napi lefojtva állás után levéteti azt a seprőről. Ha a köznép e két ellenkező javaslatot olvassa, egyiket sem fogja kö­vetni, hanem marad a réginél, s bizalmatlan lesz minden javítási ajánlat iránt, mi ily homlokegyenest ellenkező rendszerek alkotóitól ered. A köznép nem nézi azt, hogy mindenik rendszert más ember javal­ja, hanem csak azt, hogy mindenik javalva s nyom­tatva van, és hogy egyik a másikat lerontja, s nem fog hinni sem az egyiknek sem a másiknak. Ugyan­ez áll a rajnai kotyogtatási módszerre is, mit már Havas nem helyesel, s mely ellen valamelyik gazda­sági iratban (ha nem csalódom : Györkiében) még pedig a haza iránt magát oly igen érdemesített táb­­labirói karnak a gúnytárgyul kitűzött egyénbeni ne­vetségessé tenni akarásával egy munkatárs azt állít­ja, hogy nemcsak az erőt kell szabadon bocsátani, de még azon genyedéket is ki kell folyatni, minek a bor tökélletesítésére egyáltalában nincs szerinte semmi befolyása. A népre leginkább példák által hathatni. Ha né­­hányan jól kezelik szőlőiket s boraikat, s e jól ke­zelés következtében értékesítendik boraikat, akkor a győző példát követik a többiek is, s az első lépés meg lesz téve arra, hogy a balatonmelléki borok hírre emelkedjenek. De ez még nem elég. Borainknak a borkereskedő világgal­ közvetlen összeköttetést kell teremtenünk. Most is van összeköttetésünk, de csak közvetett, s a közvetítők nem oly lélekismeretesek s kevésbbé ér­dekeltek irányunkban, sem mint boraink hírére s hi­telére emelőleg hathatnának. A szíriai hienczek s balatonmelléki pórnép kapcsolják össze a balaton­melléki bortermesztőket a borkereskedő világgal, s az általok szállított bornak, hogy hányad része a bor a kiviteli helyre érés alkalmával, azt a bor fel­színén úszó békák szemmel láthatólag nem egyszer tanúsították. Nekünk közvetlen összeköttetésbe kell jönnünk a nagy borpiaczc­al, de ez összeköttetés csakis borcsarnok állítása, borkereskedő társaság szervezése által eszközölhető. Szegszárd, Nagyvá­rad, Érmellék jó példával ment e részben előre — hát Balatonmellék meddig szunynyadoz. Szüretünk — a hatóság bölcs belátása következ­­tébeni tilalom folytán — e hó o­kán vette kezdetét. Valami kevéssel több bor lett, mint tavaly (tavaly is kevés bor termett Balaton mellékén) de az idei bor sokkal jobb, zamatosabb s szeszerődúsabb a tava­lyinál. Az öreghegyek termése (mint a­mi nem sült el) kiválólag jó és erős ! PAP GÁBOR: Stuttgartban eredetileg még egymás ellenjelöltjei vo­lának. E tudósítás tökéletes igaz voltá­ról jót merek állani. Nem alapul az hírlapi egybevetéseken, de oly kútfőből eredt, hol ez esetre vonatkozólag igen jól vannak értesítve. A helybeli diplomatakörökben joggal föltehetni hiszik, hogy Páris és Sz. Pétervára már világosan kiegyezkedtek azon jelöltnek kárpótlására nézve, a­kit a választás nem érend. Ha a Romanoffok rokona jut a fejedel­mi székre, a franczia Murat kárpótlása valószínűleg Déli-Olaszországban volna keresendő. Az ellenkező esetre nézve tán oly intézkedések vannak, hogy a Leuchtenbergeknek a dánországi trópi örökösödés le­gyen — a mostani uralkodóház kihalta után­­— biz­tosítva. . . Az iAmni «mort t'■ Miután az orosz-franczia tervek a moldva-oláh egységes államot illetőleg ily kirívólag önző alakot öltenek, alkalmasint úgy a fényes kapu, mint, szin­tén barátjai Anglia és Ausztria részéről a legkomo­lyabb ellenszegüléssel is találkozandnak. Hogy a drágálatos béke végett netán alkalmazandó még na­gyobb engedékenység esetében mit várhatni Orosz­országtól , azt az egész világ kiláthatja azon felötlő tényből, hogy ugyanakkor, midőn a belgrádi zendü­lésnek nagyobb fölkelésre kell vala jelt adnia, egy orosz hadi­hajó, minden nemzetközi szerződvény daczára, a Dunán fölfelé jött, magát Viddin (Szerbia kulcsa) közelében megfészkelendő. Kényes dolog e tény felől nyomta­tásban elmélkedni, — ráhagyjuk inkább olvasóink képzerejére, hogy efféle események továbbiságát ma­guknak kifessék. *) Izmát balatonmelléki szó. Zamat helyett hasz­nálják­ színpadon a motívumokat, akármit ért a motívum alatt, hogy nem a kritikus, hanem a karzati néző is legyen tisztában velük. Valamint a színháznál azt kívánják, hogy a kézirat tisztán legyen olvasható, mi is megkívánhatjuk, hogy a drámában kivált a f­ő d­r­­­o­g tisztán legyen látható sőt nagyon kiemel­ve. Akkor soha sem, vagy ritkán lesz szükség utóla­gos magyarázatra, anticriticára. A­miben a néző megbotránkozik, vagy a­mi előtte érthetetlen akkor, midőn a darab a színpadon foly, hiában vesztegetné a szerző az egész világ tintáját utólagos magyará­zatra. A hiba nem a nézőben, hanem a műben van. SALAMON FERENCZ: Miklós czár trónralépte. (Folytatás.) A császár Neibardt tudósítása fölött rendkívül megindult. Első pillanatra mindjárt világosan ki­­t­vnt, hogy ez nem puszta félreértés az új eskületé­telt illetőleg, hanem a kormány által még figyelembe nem vett összeesküvéstőli félelem, melyről az első tudósítások Taganrogba érkeztek ; hogy az uj eskü­­letétel mint esküszegés egyedül ürügy, melyet az összeesküdtek igen ügyesen tudtak felhasználni az orosz katona elcsábítására, ki pedig kötelességéhez mind­eddig hű volt; végre hogy a közlegények, a törvényesség színe alatt elcsábítva, azt hitték, hogy egyedül katonai kötelességüket teljesítik, s az ösz­­szeesküvés indítóinak kezében egészen más czélokra szolgáltak eszközül. Az is világosan látható volt, hogy az ingadozás vagy gyengeség egyetlen egy pil­lanata a kis szikrát veszélyes gyuladásra élesztheti. Megparancsolá Neihardtnak, hogy a moszkvai ezred­nek a kaszárnyákban maradt részeit ismét rendre térítse, hogy a hozzá legközelebb eső Semenov-féle ezred ellene fordíttassék, s hogy a lovas testőrcsa­­pat készen álljon az indulásra. A mellette álló Strekalov vezérőrnagynak pedig meghagyta, hogy a Preobashensk ezrednek első zászlóalját a téli palotába vezesse ; végre K­a­l­e­­­i­n Alexandro­­vits Sándor hadsegédét az Anitschin-házba küldte, hogy ott levő gyermekeit a téli palotába vigye ; B­i­b­­­k­o­n szárnysegédnek pedig, ki a titoknok szobá­jában volt, megparancsolta, hogy lovat nyergeltes­­sen számára. Miután a császár előbb keresztet ve­tett, s magát Isten akaratába ajánlotta, elhatárza, hogy személyesen menend a veszély helyére. ..11 y a d’hésitation á l’artillerie,“ mondá ő, midőn nejének szobáin keresztül ment, s többet egy szót sem mon­dott, jóllehet bensőleg kétségeskedett a fölött, hogy nejét ez életben még valaha látandja. A császárné imádságra akart épen felöltözködni, midőn Mária Feodorovna császárné egészen megzavarodottan a következő szavakkal lépett be: „Pas de toilette, mon enfant, il y a désordre, révolte. . . .“ A császár az Ismailov-ezred egyenruhájában, sza­laggal vállán a­mint az imára felöltözve volt, s a nélkül, hogy köpönyeget vett volna magára, a palota fő őrhelyére ment. Az úgynevezett Saltikoff-féle lép­cső előtt találkozott vele Apraxin gróf, szárnyse­géd s a lovas tesőrezred parancsnoka s a lépcsőkön W­o­­­n­o­f­f tábornok, ki egészen magán kívül volt. Az elsőnek megparancsolá, hogy ezredét elővezesse; a másik, vitézsége miatt tisztelt de korlátozott szel­lemű férfiút, kinek nem sikerült a gárdatestnél ma­gának befolyást szerezni, szigorúan figyelmeztette arra, hogy helye a rábízott csapatok közepette van, melyek az engedelmességet megtagadták. A várban levő főőrhelyen a finnlandi testőrezred 6 dik lövész százada állott Pribi­kow törzskari kapitánynyal; parancsnokai valának G­r­e­­­s­c­h hadnagy és Boisseuil zászlótartó. Az őröket épen akkor váltották föl, miért is az őrségnek csak cse­kély része volt jelen. Midőn az őrség felállott, a csá­szár megparancsolá , hogy a zászlót üdvözölje és indulót verjenek. Ily módon ez volt az első hadcsa­­­­pat, mely Miklóst mint czárt Üdvözlé s az első zászló mely előtte s uj rangja előtt meghajlott. A császár üdvözlé a katonákat s kérdé őket, letették-e az es­küt hűségére, s hogy tudják-e, hogy ez eskü egészen testvére Pavlovits Constantin akarata szerint törté­nik? „Mi esküdtünk és tudjuk!“ volt a felelet. „Fiaim ! úgymond, most hűségteket tettel is be kell bizonyitnotok. A moszkvaiak ostoba dolgot cselek­szenek ; ne fogadjátok őket magatokhoz s jól végez­zétek dolgaitokat. Készen vagytok-e érettem meg­halni?“ Az igenlő nyilatkozatra megparancsolt a császár, töltsék meg a fegyvereiket s a tisztekhez for­dulván igy szólott : Önöket, uraim ! ismerem, azért is semmit sem mondok önöknek.“ Erre maga vezé­nyelte : „Osztály ! sebes léptekkel előre, indulj! in­dulj ! s az őrséget a palota főajtaja elé vezette. A palota tere telve volt fogatokkal s kiváncsi néppel. Sokan benéztek az udvarra s néhányan a császárt megpillantván, lábaihoz borultak. Midőn a császár az őrséget az udvar kapujából kivezette, meglátá Chwostschinszky ezredest, ki megsebesülve s vérrel borítva érkezett oda, s megparancsolá neki, rejtse el magát valahová, nehogy tekintésére a szenvedélyek még inkább feligazgattassanak. Miután az őrséget a kapu mellett, annak külső oldalán felállította, egye­dül maga ment a térre, a mellette maradt Adlerberg hadsegédet pedig elküldte , hogy a Preobrasenk ezred első zászlóaljának megérkezését siettesse. Midőn a nép a császárt meglátta, minden felől hozzá tolakodott és hurrah!-­iáltásokkal fogad­ta. Hogy a hadcsapatoknak ide engedtessék az összegyülekezésre, szükséges volt a figyelmet va­lami által lebilicselni. „Olvastátok-e manifestumo­­mat?“ kérdé a császár a körülre állóktól. A legna­gyobb rész tagadólag felelt. Ekkor a jelenlevők ke­zeiből kivett egy példányt, s maga kezdé azt felol­vasni , lassan, szünetekkel, minden egyes szót meg­magyarázva. A hallgatók örömrivalgások közt haji­­gálták fel kalapjaikat az ég felé, sokan közülök, még mit sem tudtak a dologról. Mindez ideig azon hí­rek következtében, melyek a moszkvai ezred felláza­dásáról keringettek, csak azon véleményben voltak, hogy a csapatok egy része Pawlowits Constantinhoz hű marad s az esküt senki másnak nem akarja letenni; de hogy miért kell s miért kénytelenek egy másik­nak tenni le az esküt, azt a népnek senki sem ma­gyarázta meg, sem szóbeli oktatás, sem a manifes­tum felolvasása által; mert a templomokban, hétköz­nap lévén, a hallgatók száma igen csekély volt, maga a mise is e napon a hivatalokban történő eskü­letétel miatt többnyire igen későn tartatott. A császár alig végezte be a manifestum felolvasását, midőn Neid­hart ismét megérkezett azon tudósítással, hogy a moszkvai ezred föllázadt századai már a senatus te­rét is megszállották. A császár e tudósítást csende­sen meghallgatta és azt a néppel röviden és érthető­­leg közlötte. Az ezrek tömege, mind az után, mi­előtte a császár által megmagyaráztatott, egy pillanatban felfogott mindent s tudta azt méltányolni. A néptö­meg a császár körül csoportosult, több hang hallat­szott, hogy senkit sem fognak közelébe bocsátani, hogy mindenkit darabokra fognak szaggatni, s őt még sem fogják kiadni. E pillanatban két férfiú jött polgári öltönyben a szent György-rend keresztjével s a császárhoz köze­ledvén az egyike így szólott: „Tudjuk, Fölségl mi történik a városban, de mi sebesült agg harczosok vagyunk, s mig csak életben leszünk, az árulók keze nem érendi el önt.“ Ezek Werigin és Bed­r­iga nyugalmazott tisztek valának. Mások megfogák ke­zeit vagy pedig egyenruhájának széleit, földre hul­lottak előtte s megcsókolák lábait. Az orosz nép itt teljes szeretét nyilvánította a czár irányában: ez azon régi patriarchális érzelem, mi által Oroszországunk mindig erős volt. De a czár első megszólításánál : „Gyermekeim!“ e hullámzó tenger ismét lecsende­­sü­lt s mozdulatlanná lett. „Gyermekeim! mondá a császár — én mindnyájatokat meg nem csókolhatlak, de ime lássátok ezt mindnyájatokért.“ Erre a hozzá legközelebb állókat megölelte, megcsókolta, kik úgy­szólván, mellén feküdtek, s néhány pillanatig a nagy csendességben csak csókok hallatszottak. (Folytatjuk.) Magyar könyvészet, 501. A rimaszombathi egyesült protestáns gymnasium és reáltanoda IV-ik évi programmja, melylyel a t. ez. elöl­járók, szülök s általában a nevelésügy barátai a t. 1857. jul. 27, 28. és 29. napjain tartandó közvizsgákra tiszte­lettel meghivatnak Szeremley Károly ez évi igazgató ál­tal. Rima-Szombat. Werfer Károly betűivel 1857. 16 lap. 4-rét. 502. Sziv-hangzatok, melyeket nagytiszteletü tudós Juhász Norbert cziszterczi rendű áldoz, sat. Eger­ben, az érseki lyceumi könyvnyomdában. 4-rét 7 lap.­­ Bécs, oct. i­j. rt. A dunafejedelemségi kérdés az utóbbi napok­ban úgy fordult, hogy e fordulat könnyen szülhet komolyabb bonyodalmakat, igen elkeseredett diplo­­mat­ai tollharczot pedig mindenesetre fog is szülni. Az első sorban álló unionista hatalmasságok, meg­ismervén minap még kevesebbre becsült elleneik el­­lenszegülési erejét, közös cselekvésre egyesültek, a hospodári méltóság jelölteire vonatkozó vélemény­­különbségeket pedig kiegyenlítették. Kölcsönös meg­egyezés folytán elő is terjesztők már két jelöltjüket a fényes Kapunak, azon megjegyzéssel, hogy a fé­nyes Kapu egészen k­öve szerint válaszsza ki az egyiket az alapítandó egységes román hűbérállam fejévé. E két jelölt csakugyan a sokszor emlegetett két herczeg : Leuchtenberg és Murat, kik Fóthi lóversenyek 1857. Hétfőn, oct. 19-kén déli 12 órakor. Intézők : Hunyady József gr. ?— Pálffy Pál gr.­ — és Wenckheim Béla b. urak. I. Kanczadij 2000 forint. Minden bel- s kül­földi kancza számára. — Távolság 2 */r­ang. mérf. — Tét 200 pfrt; fele bánat. — A 2-ik ló megmenti tételét. Teher 3eszt. 90 font; teszt. 105 font; teszt. 110 font.; 6eszt. s ennél idősb 112 font. — Aug. 1-jén 12 aláírás­sal elzárva. Andrews György 3e. vil. p. k. Miss Nightin­gale, ap. Flatcatcher, an. Blue Light; 90 fonttal. Droop Henrik ur 4e. fek. k. Coal Black Rose, ap. Robert de Gorham, an. Pergularia; 105 fonttal. Hunyady József gr. 3e. pk. Corinne, ap. Sauter la Coupe, an. Abigail; 90 fonttal. — Ugyanannak 2e. pk. Cigarette, ap. Flatcat­­cher vagy Stor­m, an. Nicotiana ; 90 fonttal. — Kárász Imre ur 3e. fek. k. Black Bess, ap. Crazy Boy, an. id. Esmeralda; 90 fonttal. — Károlyi Sándor gr. 3e. pk. Barbarina, ap. Bob Peel, an. Lottchen; 90 Kinsky Octa­­vian gr. id. pk. Zeta, ap. Melbourne, an. Beta; 112 font­tal. — Ugyanannak id. sőt. pk. Irene, ap. Sheet Anchor, ang. Chaldean Princess; 112 fonttal. — Hg Kinsky 2 ló­ért, gr. Hompdsch, hg Rohan és hg Sulkowsky mindegyik egy aláírás után bánatot fizet. II. Elegyverseny (Sweepstakes.) Minden bel- és külföldi ló számára. — Tétel 100 pfor. bánat az egész. — 1 mf. — Teher 3eszt. 90 font; 4eszt. 105 font; teszt. 110 font; idősbre 112 font. — Ménre 3 fonttal több. A 2-ik ló megmenti tételét. — 5 aláírás vagy nincs verseny. — Tiz aláírás esetében a 2-ik ló kettős tételt nyer s a 3-ik megmenti tételét. — Aug. 1-jén 8 aláírás­sal elzárva. Batthyány Istv. gr. ifj. Geszt. p. m. Brother to King of Troy, ap. Y. Priam, an. Y Tiffany ; 115 font­tal. — Hunyady Józs. gr. Geszt. iga. k. Red Rose, ap. Sauter la Coupe, an. Nanine; 90 fonttal. — Kárász Imre ur 3eszt. fek. k. Black Bess, ap. Crazy Boy, an. id. Es­meralda ; 90 fonttal. — Kinsky Octavian gr. 3eszt. sga. m. Harlequin, ap. Prinz Djalma , an. Hampton-kancza ; 93 fonttal. — Pálffy József gr. 3eszt. vil. p. m. Múltam in parvo, ap. Mickey Free, an. Miss Rights’ anyja; 93 fonttal. — Pálffy Pál gr. 3eszt. p. k. Barbarina, ap. Bob Pel, an. Lottchen; 90 fonttal. — Wenckheim Rudolf gr. 3eszt. p k. Cigarette, ap. Flatcatcher vagy Storm, an. Nicotiana; 90 fonttal. — Hg. Sulkowski aláírván, de lo­vat nem nevezvén, bánatot fizet. III. Asszonságok’ dija. Ur-lovarok. — Futhat minden bel és külföldi ló. — Tétel 50 prof.; bánat az egész. — Ví­mf. — Teher 4eszt. 110 font; 5eszt. 127 font; 6eszt. s idősbre 130 font; telivér 7 fonttal; mén 3 fonttal több. A 2-dik ló megmenti tételét. — Augustus 1-sején 8 aláírással elzárva. Batthyány István gr. ifj. 4eszt. fek. k. Plumpton Maid, ap. Gameboy, an. Leading Article, 127 fonttal. — Rechtolsheim b. cs. k. föhadn. ur id. sőt. p. pr. Jack Leeming, ap. Voltaire, an. Eulogy, 137 fonttal. — Hunyady József gr. 4eszt p. m. Canro­bert, ap. Flatcatcher, an. Snowflake; 127 fonttal. — Kinsky Octavian gr. nevezte gr. Kinsky János id. felv. sgn. k. Themby, ap. Prinz Djalma; 130 fonttal. — Ugyanannak id. sőt, p. k. Irene, ap. Sheet Anchor, an. Chaldean Princess; 137 fonttal. — Rodolitsch cs. k. ka­pitány ur id. vil. p. k. Lady Jane, ap. Irish Birdcatcher, an. Wodestra, 137 fonttal. — Gr. Pálffy Pál 6 észt. p. m. „Julian.“ IV. Handicap. Dij 1000 pft minden országbeli ló számára. — Tétel 100 pft; fele bánat; ha azonban oct. 1-ig történik a bánat bejelentése, ez csak 15 pft. — Fu­tás egyszer a pálya körül, vagyis 1­­/2 mf. és 26 öl. — Lovakra, melyek a teher közzétételéig 1000 ftos, vagy nagyobb dijat nyertek, 3 fonttal több ; azokra, melyek kétszer vagy többször futottak s hasonló dijat nyertek, 5 fonttal több. A 2-dik ló a tétösszeg felét nyeri; a 3-dik ló megmenti tételét. — September 1 jén elzárva. Zichy Aladár gr. id. p. m. Pan, ap. Alarm, an. Dromedary­k ; 110 fonttal. — Rohan Lajos hg 4 észt. p. pr. Gamester, ap. Gan­eboy, an. Speculation ; 100 fonttal. — Pálffy Pál gr. 3 észt. p. m. Blemish, ap. Te Gure, an. Muley Moloch-kancza ; 92 fonttal. — Bryant Edwin 3 észt. p. pr. Vango, ap. Pyrrhus the first, an. Coral; 86 fonttal. — Pálffy József gr. 3 észt. vil. p. m. Múltam in Parvo, ap. Mickey Free, an. Miss Rights anyja; 84 fonttal. — An­­­drews György 3 észt. vil. p. k. Miss N­ghtingale, ap. Flatcatcher, an. Blue Light; 81 fonttal. — Hunyady Jó­zsef gr. 3 eszt. p. k. Corinne, ap. Sauter la Coupe, an. Abigail; 82 fonttal — Ugyanannak 3 eszt. Iga pr Try­­me­too, ap. Wlasko, an. Voluptuary ; 82 fonttal. — Can­­robert, Aristi, Plumton Maid, Sirocco, 15 pft. Silkworm pedig bánat mellett visszahuzattak. V. Eladóverseny (Selling Stakes.) 500pge­­ben. dij, kapcsolatban egy 100 pfor. tételes Elegyver­­senynyel — 1 mf. — Teher 3eszt. 95 font; 4eszt. 110 font; öeszt. 116 font; öeszt. s id. 118 font; ménre 3 fonttal, telivérre 5 fonttal több. A győztes ló 800 pftért eladó; ha 600 pfttal van nevezve, 6 fonttal; ha 400 pfttal van nevezve, 12 fonttal kevesebbet hord. — A megvétel jogát a dijadók közt sorsolás dönti el. — Ne­vezés October 19-kén a határoszlopnál. VI. Kétéves­ verseny. 100 pft tétel; 50 pft bá­­­nat. — '/a mf. Teher 95 font; mén 3 fonttal több. — 4 aláírás vagy nincs verseny. October 1-j­ej­é­n 6 alá­írással elzárva. Báró Arczél István p. m. Long­bow, ap. Taurus an. Blue Light; 98 fonttal.— Auersperg Vincze hg. vil. sga. m. Havelock, ap. Scamander, an. Nymph; 98 fonttal. — Károlyi Eduard gr. p. m. ap. Snowstorm , an. Beauty ; 98 fonttal. — Károlyi Sándor gr. p. m. ap. Alert, an. Freemann-kancza; 98 fonttal. — Maltzahn R. b. cs. kr. főhadn. ur p. k. The Shadow, ap. Smaragd, an. Silhouette; 95 fonttal. — Pálffy Pál gr. p. m. ap. Touchstone, an. Apple Blossom; 98 fonttal. VII. Mezei gazdák versenye. Ajánlva gróf Károlyi István által, magyarhoni mezőgazdák által nevelt lovak számára. — Egyszer körül. — Teher leg­­kevesb 100 font. — Az első lóé 200 pft, a másodiké 60 pft, a harmadiké 40 pft. — Lovarok mezei gazdák. — Nevezni lehet 2 nappal a futás előtt, a fóthi kastélyban. A kihirdetett lóverseny, October 19-kén bármely idő legyen is, okvetetlenül végbe megy. Minden pályázó ló után a verseny­pénztárba 5 pfor. járulék fizettetik. A budapesti szemle ügyében. Többfelől hozzám intézett fölszólítás következtében ki­jelentem, hogy a Budapesti szemlére még lehet előfizetni. Az előfizetési díj (tíz füzetre 10, öt füzetre 6 pfrt) akár egyenesen a szerkesztőséghez (Pest, széputc­a 3. sz.), akár Pfeifer úr, mint bizományos, könyvke­reskedésébe küldendő. Egyúttal tudatom a tisztelt előfizetőkkel, hogy a m­i­

Next