Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)
1857-10-23 / 2330. szám
biztosították a jogot, hogy kiválóságaik kifejezése által közreműködjenek régi szabadalmaik és kiváltságaik átvizsgálására, mélyen át kell hatva lenniök azon utasítás nagy fontossága által, melyek követjeiknek adattak volt, így a divánok számára történő választásoknak nagyon el kell foglalni minden kedélyt, s a választók, midőn jogaik gyakorlására készültek, szükségeskép megvitatták azon nagy kérdéseket, melyek felől az ország nevében keveseiknek nyilatkoznak keilend. „Ha ily ünnepélyes pillanatban a jobb jövő reménye s buzgó hazafiság némi hévvel nyilatkozott, nem lehet elvitatni az oláh-moldvaiaktól, hogy mind e percig lelkiismeretesen szem előtt tárták a törvények tekintélyét , azon ideiglenes igazgatók rendeleteit, kik a szervezeti rendszabály erejénél fogva kormányozzák őket. A közcsendet sehol sem háborították meg, sehol sem adtak okot, hogy megbánja Európa azon bizalmat, melyet a népek szellemében helyezett. „Azon kérdések közt, melyek felett a divánoknak hatalmukban álland véleményt mondani, a legfontosabbak közé tartozik, t. i. a két fejedelemség egyesítése egyetlen szilárdul szervezett kormány alatt. E kérdés nem új ; a komoly gondolkodású férfiak régóta foglalkoznak vele ; már a szervezeti rendszabályban is akadunk nyomaira. 1855-ben a bécsi conferentia elé terjesztették, s a párisi congressus alatt több nagyhatalmasság képviselője szólt mellette. Igaz, hogy mások meg ellene voltak , de ha Párisban nem sikerült is egyetértést eszközölni , másfelől annak, hogy elhatároztatott a népességek kívánatét megkérdeni, s egy külön bizottságot neveztek ki a fejedelemségek jelen állásának megvizsgálására, egyik fő oka kétségenkívül azon szükség volt, hogy megszereztessenek a kellő adatok az unió kérdésének alapos tanulmányozhatására. „Ez adatok egyikét a divánok kifejezendő kívánsága teendi, de ez nem lesz egyedül adat. A felségi hatalom jogai, a török birodalom épségének nagy elve, a rend fentartása, mely nélkül a népek jogai és szabadságai csalálmok, megannyi külön, számítás alá jövő adatok, melyek egész fontosságukhoz mért sulylyal fognak bírni a jövendő európai congressuson, melynek a fejedelemségek végleges szervezését megállapitni lesz feladata. „Ami az uniót illeti, e tekintetben mindig világosan feltartottuk szavazatunkat azon időre, midőn a különös bizottság a párisi szerződés 25-dik czikke értelmében a conferentiák székhelyén teendezte le saját munkálata eredményeit. „A király konsantinápolyi képviselője, valamint bukaresti biztosa sem tette magát soha oly állásba sem úgy nem beszélt, hogy e jogfentartáshoz szorosan következetes ne maradt volna. Azért helyezek súlyt e tényre, mivel a részakarat abban járt, hogy a király kabinetje szándékát és orgánumainak eljárását gyanúsítsa. Megbízottunk mindenkit nyugalomra, a törvény iránt való tiszteletre s a fölségi hatalomhoz való hűségre intett. Ugyanez eljárást követte folyvást mind Jassyban, mind Bukarestben a helyi kormányok irányában. Magaviselete nemcsak hogy a párisi szerződés szellemével megegyezett, hanem oly természetű is, hogy minden túlságos politikai izgalom veszélyét képes elhárítni, mely a kaimakámok erőszakos és önkényű eljárásából származhatik. Reméljük, hogy minden megbízottat a törvényesség és kiengesztelés ugyanazon szelleme fog lelkesítni, hogy a bizottmány, anélkül, hogy a pártok küzdterére alázná meg magát, de egyszersmind anélkül is, hogy tekintélyét csorbítná ál semlegesség, s igen messze vitt elnézés által, megfelelhessen a nehéz kötelességnek, melyet a kormányok bizalma ráruházott. „Fentartom magamnak, hogy annak idejében azon kérdések kifejtéséről, melyek a Dunai fejedelemségek állásával kapcsolatban vannak, önt tudósítsam. A jelen közlés csupán önnek személyesen van szánva, hogy ön a szerint szabályozhassa beszédét a minő szellemben a királyi kabinet gondolkodik. Mindemellett ön tapintatára bízom, hogy e sürgönyt bizalmas közlésképen úgy használja, mint jónak fogja látni. „Fogadja sat. (aláírva) Manteuffel, mál, mint a minőt most mi játszunk. Kétségkívül az önök minden régi mondái a nép kedélyében támadtak, mint e dal a költő kedélyében. — Ön bizonyára helyesen ítél, viszonzá a báró, de daczára a költői képzelet játékának engem a hires estiség, de az éhség még jobban gyötör. Menjünk vissza a malomhoz és lássuk, mit tud a fogadósné nekünk vacsorára adni. Figyeljen rá mily éles fenhangon beszél! — Mint általában oly emberek, kik malomban és vizzuhatagoknál laknak. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Miklós czár trónralépte. (Folytatás.) A lázadók makacssága, kik a körülöttük mindinkább sokasodó csapatok daczára mozdulatlanul állottak ; a Miloradovits gróf élete elleni merénylet; erőszakos eljárásaik azon személyek irányában, kik kezeik közé kerültek; a Wolnow tábornokra, más személyekre s magára a császárra tett lövések, mindez fájdalom, annak szükségességét bizonyitotta be, hogy itt az ideje minél erélyesebb és elhatárzottabb rendszabályokhoz nyúlni. Eugen würtembergi herczeg lovassági támadást ajánlott, mint az egyedüli eszközt a makacs lázadók szétűtésére. A császár lovon vezénylette a testőrcsapatot: „Istenért és a czárért, indulj, indulj! s Orloff divisiókban vezeté őket a lázadók csapata ellen. De a téren igen kevés hó volt, a patkólatlan lovak elcsúsztak a fagyott kövezeten , a legénység pallosai nem volának kiköszörülve, ezenkívül pedig a zendülők, a hely szűk voltánál fogva, előnyben voltak. Az első és még néhány ismételt támadás sikertelen volt. Sőt a csatatűz által, melylyel a zendülők a lovas gárda mindegyik támadását fogadták, számosan megsebesültek, ezek közt Veliot ezredes elveszte egyik karját. Őrlő is, ki belátta, miszerint lehetetlen közibök vágni: „Vissza igazodj! vezényelt s divisioit előbbi helyükre vezető vissza ; visszavonulása után az arczvonalt a zendülők felé fordította, hogy rendszabályaikat észlelhesse. E mozdulat azonban nem volt minden következmény nélkül. Ezalatt a lovas testőrutász ezred egyik osztálya s az első utász ezred százada, S a sz ezredes parancsnoksága alatt laktanyáikból megérkezvén, megtámadta a lázadókat és sikerült neki azoknak csoportjain keresztül egész az Izsák hidjáig előre nyomulni, hol a császár Preobrashewski-századának jobb szárnyán állott föl; nyomban követte a lovas testőrezred többi százada, melyek, mint már fenebb említve volt, a Semenoff-féle laktanyákban valának elhelyezve, s azért jöttek a többieknél későbben. Sasz osztálya oly sebesen és merészen nyomult előre, hogy azt a preobrashenski század eleintén ellenségnek tekintette. Hogy a lovasság támadása sikertelen maradt, azon gondolatot ébresztő föl, hogy bizony jó volna, legalább a zendülők megrettentésére, tüzérséget állítni föl. Időnyerés végett, némelyek azt javaslották, hogy a lovassági tüzérség indítassék a zendüők ellen , de minthogy e tüzérosztály még reggel ingadozott hűségében, a császár czélszerűbbnek tartotta a gyalog tüzérséget indíttatni előre. Meglátván pedig a körülálló nézők közt Bulygin hadnagyot, a gyalog tüzérosztály egyik tisztjét, megparancsolá neki, menjen a laktanyákba álgyukért, s a lőszerműhelybe lőszerért, s mindjárt utána küldte Potanoff tábornokot ugyanazon parancscsal Suchosannet tábornokhoz. Ő maga visszatért a palota terére, hogy a téli palota biztossága fölött rendelkezhessék, miután már előbb az őrséget a gárda- és árkász zászlóalj által megerősítette. Ez útjában a császárt ismét nagy embertömeg vette körül, s többen közeledtek hozzá, ragaszkodásukat nyilvánítandók. Ezek közt volt K a r a m s in is, a híres történetíró. Ő a palotába hirdetett Te-Deumra ment és a két császárnő, kik minden pillanatban tudósításokat szerettek volna hallani az események színhelyéről, s kérték őt, menne a térre, s tudja meg, mi történik. Karamsin ennek következtében kiment, úgy, a mint az udvarnál megjelent, felhájporozva, egyenruhában, selyem harisnyákkal, köpönyeget vett magára s meleg csizmát húzott, de kalap nem volt fején ; igy ment a boulevardra, s innen a kiváncsiak hullámzó tömegén keresztül a csár szárhoz, tiszteletét teendő. Ezenkívül még az ősz Dörnberg gróf, akkori hannoveri követ udvarunknál szintén hozzájött. A küludvarok miniszterei, kik előbb puszta kíváncsiságból gyülekeztek össze a boulevardon, fölkérték a tiszteletreméltó aggastyánt, eszközölje ki számukra is az engedelmet, hogy a császár kíséretében lehessenek, mivel ez a nép szemeiben is legnagyobb bizonysága volna a császár legitim jogainak. A császár kegyelmesen fogadta Dörnberg nyilatkozatát, kollegáinak azonban megköszönte szíves ajánlatukat, mondván : que c’était une affaire de famille á laquelle l’Europe n’avait rien à déméter.“ E felelete a körülálló oroszokat szerfölött megörvendezteté, egyszersmind a küldiplomatáknak az első fogalmat szolgáltatta az új császár jelleméről. Egy ifjú tiszt a gránátos testőrezredből, Pan Uff hadnagy azon merész kísérletet tette, hogy néhány általa fellázított századdal a téli palotát megtámadván, a császári családnak ott levő tagjait kiirtsa. De egy hamarább oda érkezett árkász zászlóalj szándékát meghiúsította. A császár, mint már említők, mégpedig anélkül, hogy valamit tudna az előbb történtekről, visszament a téli palotába, a nagy táborkari törzs épülete előtt találkozott vele az említett fellázadt csapat zászlókkal, de tiszt nélkül s teljes rendetlenségben. Kétségeskedve, de hogy mi történik valósággal, nem is sejtve, e csapatot meg akarta állítni, hogy magát rendezze. „Állj !“ parancsszavára felelék: „mi Constantin mellett állunk.“ „No ha úgy van, akkor arra van utatok“ felelé teljes hidegvérűséggel a császár s a senatus tere felé mutatott, s megparancsolá, hogy a csapatok soraikat megnyitván a testőrgránátosokat átbocsássák, kik csak hamar lovának mindkét oldala mellett sebesen elmenvén, a többi lázadókhoz csatlakoztak. Maga a gondviselés adta a császárnak e gondolatot. Midőn ez által a fölkelteket megakadályozta, hogy különböző pontokon egyszerre működhessenek, a vérontást majdnem a palota ablakai alatt kikerülte, egész tömegüket egy pontra szorította, s ez által későbbi legyőzetésüket sokkal megkönynyebbítette, mondhatni, hogy egyedül ő döntötte el a nap sorsát. A veszély, mely a császári családot fenyegette, a császárnak váratlan összetalálkozása a gránátos testőrezred fellázadt részével sürgőleg kívánta az elővigyázati rendszabályok erősítését. A császár Adlerberget Dolgorukoff lovászmesterhez küldte azon parancscsal, hogy egész csendességben kocsikat tartson készen, hogy a két császárnőt és a fenséges gyermekeket a lovas testőrsereg védelme alatt Zarskoje- Seloba kisérje. Midőn a császár visszatért a csapatokhoz, már ott találta az előhívott tüzérség egy részét Bulygin vezénylete alatt. Parancsára a tüzértiszt az ágyút az admiralitás téren keresztben állíttatta föl, s hogy a lázadókat elrémítse, oly fenhangot, amint csak tőle telhetett, parancsolt, hogy az ágyúk erős töltéssel töltessenek. A császár az arczvonal elibe ment , üdvözlő a tüzéreket. „A lövegek meg vannak töltve,“ jelenté Suchosannet oly lassú hangon, hogy azt senki sem hallhatta, „de csak vaktöltéssel.“ (Folytatjuk.) Bécs, oct. 21. (o. P.) Azon tudósítást, hogy a tudvalevő török köriratot nemcsak az ausztriai, de az angol kabinet is erélyesen támogatta, a félhivatalos „Zeit“ következő czikke is erősíti : „Az angol befolyás Sztambulban annál inkább mutatkozik, minél kevésbbé veszélyteljesek — mint a legújabb sürgönyökből látni — az ind ügyek. Stratford 1. ugyan még mindig vissza van vonulva, s a tétetlenségért, melybe őt a román ügyek bonyodalma sülyeszté, szarkasztikus nyilatkozatokkal áll boszúl a többi szerencsés hatalom ellen, melyek őt Törökországtól munkálkodása, gondolkodása és ármánykodása sok évi tárgyától megfoszták, így minap, mint halljuk, azt mondá, hogy Stambul addig volt neki állomása, míg Törökország megvolt, de hogy most már semmi dolga keleten. A dolog azonban rá nézve még koránsem oly kétségbeejtő, mint ő mutatja. A fényes kapu minapi körlevele külföldi képviselőihez, hol ő a moldva és oláh divánok netáni határozatai daczára a két Dunafejedelemség politikai különmaradásához ragaszkodik, mégis tetemes jelensége az ő befolyásának, és bizonyítja, hogy neki Törökországban még mindig van dolga. Továbbá ő bizonyos abban, hogy a londoni kabinet a fényes kapu által sürgönyében kimondott elveket nemcsak helyesli, de érték ezentúl is állani kész. Ausztria képviselőjében tevékeny szövetséges társa van, s ismeretei mellett a keletről, e meglepetések és ármányos színhelyéről, abban sem kétségeskedik, hogy Resd pasát vissza látja térni minisztériumbeli hatalmas állására. Máris beszélik a városban, hogy a nemrég megbuktatott miniszter ismét rangra és kegyelembe jut. E hit most még korai ugyan, de csakhamar valósulhat is.“ Kapcsolatban azon újabb iránynyal, melyet a porosz politika a dunafejedelemségi kérdésben követ, a berlini bizalmi hírlap fentebbi czikke nem épen jelenték nélküli. Az ág. hizv. bányai egyházkerület gyűlése Pesten. Pest, oct. 22. A két elnök, Komáromi József mint cs. kir. administrator, és Radvánszky Antal mint legidősb esperességi felügyelő, az ülést megnyitván, az utóbbi a tanakodás főtárgyaiul a sérelmeket, a pesti theol. intézetet s általában az iskolai ügyet jelölé. Ezen ügyek tárgyalása előtt azonban Gedey Lajos zólyomi esperes indítványára határozatba ment, hogy ezentúl a kerületi gyűlések tartási napja legalább nyolcz héttel előbb az esperességeknek tudtul adassék, továbbá, hogy a kerületi gyűlések — mint azelőtt — minden évben augusztus végén tartassanak. Szontagh Pál fölszólalása folytán az is határoztatott, hogy a gyűlések ezentúl (mint régebben történt) a templomban tartandó imádsággal nyittassanak meg. Erre következett b. Prónay Gábor jelentése a hódoló küldöttség miképi fogadtatásáról , cs. k. Ap. Felsége által. Értesülvén a gyűlés a Felség legkegyelmesebb nyilatkozatáról, miszerint a protestánsok ügyét szivén hordozza s ügyeik mihamarabbi elintézését siettetni fogja. Székács József, támaszkodva a Felség ezen szavaira, minden kétséget kizáró bizalommal indítványozá, hogy miután eddig (bizonyosan nyomós okoknál fogva) a protestánsok ügyében még nem történtintézkedés, a kerület részéről küldöttség menjen fel . Felségéhez azon legalázatosabb kérelemmel, méltóztassék ü Fölsége az evang. egyházat 1848 előtti állapotába viszszahelyezni, úgyszintén mint e viszszahelyezés közvetlen következékét, az egyetemes zsinat megtarthatását is legkegyelmesebben megengedni. A folyamodványban adassanak elő az okok is, melyek a kerületet e lépésre kényszerítik, név szerint említtessék meg, hogy az állam a lelkészek fölszentelését oly egyénekre bízta, kiket nem az egyház hivott meg arra. A mostani állapot káros az egyházra nézve szintúgy, mint az államra nézve, s többé igy nem maradhat. Ha az állam nem segít, amit azonban nem lehet föltenni, az egyháznak magának kell, törvények szentesítette jogainak körén belül, ügyei rendbehozása iránt intézkedni. — Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván , a folyamodvány szerkesztése Székács pesti lelkész, Havjár szarvasi lelkész, Szontagh Pál és Fábry János tagokból álló bizottmányra bízatott; a Bécsbe menendő követség tagjaiul pedig, Tihanyi Ferencz ő exclja elnöklete alatt, világi részről b. Prónay Gábor, b. Podmaniczky Ármin, b. Podmaniczky László, b. Podmaniczky Lajos, Kubinyi Ágoston, Radvánszky Antal, Kosztolányi József, gr. Steinlein, Osztroluczky Géza, Zmeskall Zsigmond, egyházi részről pedig az egyes esperességek esperes urai választattak. (A folyamodvány holnap fog a gyűlés elé terjesztetni.) A gyűlés második tárgyát a pesti ev. theo. intézet képező. Fölolvastatván a martiusban tartott kerületi gyűlés által ez ügyben rendelt választmány jelentése, többfelől történtek felszólalások, hogy a martiusi kerületi gyűlés túlment jogosulata körén, mert — határozott oly ügyben, melynek előbb az esperességek gyűlésein kellett volna keresztül menni, a protestáns autonómia pedig alulról fölfelé értendő. Másfelől (nevezetesen Hunfavy Pál és Bauhofer J. által) felhozatott, hogy a formahiba igen is megtörtént, ezt azonban menti az egyház kivételes állapota. Az ügy meglepett minket és a sietés szükséges volt. A szabály pedig nem lehet szentebb magánál az ügynél. Radvánszky elnök a többség nézetét e tárgyban helyesen úgy formulázta, hogy formahiba volt, de a formát lehetetlen volt ez esetben megtartani; az esperességek tiltakozása mindenesetre dicsérendő, mert arról tanúskodik, hogy esperességeink a protestáns autonómiához lelkesen ragaszkodnak. Ezután még Kubinyi Ágoston, Osztroluczky polgári lelkész, Holcshonti lelkész, Tessényi bácsi esperes, Zelenka Dániel nógrádi esperes, végül pedig Székács József pesti lelkész szólottak az ügyhöz. Az utóbbi hathatós szónoklatban mutatta ki a lelkészképző theol. intézet szükségét , megcáfoló azon álbarátok vádaskodásait, akik olyféle gyanúsításokkal lépnek föl, mintha a pesti theol. intézet németországi testvéreinktől való elszakitásra s ki tudja miféle nemzetiségi mellékczélra is volna irányozva. Megnyugtató azokat is, akik attól féltek, hogy ez intézetben az ágost. hitv. egyház a testvéregyháznak alárendeltetnék. A symbolikai, polemikai s dogmatikai tudományok ugyanis az ág. hitv. hallgatóknak külön lesznek előadandók , csak a többi tudományt hallgatják ág. és ref. hitvallásnak együtt. Az ág. hitv. tanszék (illetőeg tanszékek) fentartására épen azért indítványoztak a kerületi pénztárból is 600 forintot, hogy ez által az intézet kapcsolatba jőjön a kerülettel és ágostai hitvallású részében ennek alá legyen rendelve. Szóló indítványa tehát: végezze a közgyűés, hogy a martiusi közgyűlés által rendelt választmánynak a theol. intézetben az első tanszék iránti intézkedéseit, melyre Bauhofer István cservenkai elkészt meghivá, helyesli, — hogy továbbá a második tanszékről gondoskodik, — hogy a vegyes iskoai választmány helyreállitatik, — hogy a harmadik tanszék fölállítása ügyében megbíz néhány férfiút, akik erre nyújtandó segély végett a külföldi egyletekkel összeköttetésbe lépjenek, hogy az intézet ügyében tett lépésekről a többi kerület is értesítendő. Határozzon végül a közgyűlés az iránt is, miképen kívánja az illető tanárok megválasztását. A kerületi gyűlés az indítványozott pontokat határzattá emelvén, a theológiai intézeti tanárokra nézve kijelenté , hogy azok, ha csak ehet, lelkészekből választassanak, s ha nem volnának lelkészek, tanárrá választatásuk után fölszenteltessenek ; — kívánatosnak nyilvánitá, hogy az illető tanárok magyarul, németül és tótul tudjanak, — megválasztásukra nézve pedig abban állapodott meg, hogy a tanárokat a kerület jelölje ki, a választmány pedig válassza és hívja meg. E határozat folytán a kerületi gyűlés a következőket jelölé ki tanárokat : Szeberényi János selmeczi lelkészt (ki a jelöltséget csak föltétesen fogadá el) ; Szeho János eperjesi lelkészt; Breznyik János tanárt; Limberger István eperjesi tanárt; Mütter Mátyás soproni tanárt. Ezek után a titzkárvallott tamási egyházra teendő adakozások iránt intézkedett a gyűlés, s úgy aztán áttért az iskolaügyre. A vitatkozás azon kérdéssel nyílt meg, Selmeczen vagy Beszterczebányán legyen-e „kerületi“ főgymnasium.. Az ügy a mai gyűlésen félbenszakadt s más napra halasztatott, a miért is most a dologról nem szólunk s az e tárgyban ma fölmerült nevezetes részleteket is a holnapi gyűlésről adandó jelentésünkhöz csatoljuk. PESTI NAPLÓ, Pest, oct. 23. (Ekepróbák , Pesten oct. 22- kén a vasút közelében, Érkövy Adolf ur vezetése mellett.) A próba 8 órára volt hirdetve. De még 9 óra felé is csak igen kevés számú néző volt jelen. — Először is pesti gépész Farkas ur Schwerz-féle ekéje tett próbát. — A barázda, melyet vont, 6-4 hüvelyk mélységű volt, szélessége 5-6 hüv. Az igás lovak után csatolt erőmérő (dynamometer) 225—325 fontot mutatott , közép számítással mintegy 2 mázsa 75 fontot. A második próbára Ranson-féle angol eke állott ki. A barázda mélysége 6 hüv., szélessége 5 hüvelyk. Az erőmérő mintegy 1—1?/4 mázsát mutatott. Utána egy Ungar féle magyar eke következett, mely nem mutatkozván próbára alkalmasnak, későbbi próbára lön félretéve. Az ezután következő Farkas-féle eke barázdájának mélysége 6 hüv., szélessége 7—7%. A megkivántató erő középszámitással 2 mázsa 40 font volt. (Farkas-féle eke Benkő által javított eke volt, s vert vasból készült). Utána jött a Röck-féle vert vas eke. Barázda mélysége 6 hüv., szélessége 7 hüv. Erő 175—250 font. — Az utána következő Gubicz-féle öntött fejű eke barázda mélysége 4 */2 — 5 hüv., szélessége 6 hüv. volt. Erő 150 —260 font, közép számítással 220 font. — Az erre következő Ungar-féle eke, mely a Howard-féle angol ekék mintájára készült, igen szép barázdát vont a homokos földben, mely barázdának mélysége 6% hüv., szélessége 8 hüv. volt. A megkivántató erő 200—350, középszámitással 260 font volt. Az Ungarféle magyar eke, mely most kiigazittatott, 6/2—7 hüv. mélységű, s 8 hüv. széles barázdát vont. A hozzá megkivántató erő középszámitással 375 fontot tett. Gubicz másodrendű ekéje barázdájának mélysége 6 hüv. szélessége 7 hüv. Az erő 250 font. A föld, melyben a próbák tétettek igen porhanyó, (mintegy :94-ben homok) répaföld volt. Az ekék árára nézve a következőket vallák be a jelenvolt gépészek vagy azok megbizottjai. A Ransone-féle igen csinos és mindössze 95 fontot nyomó angol eke itt helyben 44 forint. Az igen sokra alkalmazható Howardféle eke ide hozva 92 ft. A Vidacs-féle első rendű eke faliga nélkül 18 forint, a vastaliga 12 forint. A negyedik rendű 13 ft. A Howard-féle ekét Vidacs fagerendellyel 36 fton állítja ki. Farkas szint annyiért. Rock ekéi : elsőrendű 18, második 16, 3-ik 14, 4-ik 13 forint; vastaliga 10, fataliga 9 forint. Gubicz ekéi : 1 ső rendű öntöttvas eke 16, vertvas 17 forint. 2 sód rendű 16 frt. 3-ad r. 13 frt, vastaliga 12, fataliga 10 frt. Farkas ekéi egyáruak a Vidacséival. Egyébiránt a kiállított magyar ekék csekély változással ugyanazon szerkezetűek voltak. Haladás az ekékben, hogy a csoroszlya csak hozzá van kötve vassal a gerendelyhez, s nem azon keresztül, miáltal a gerendely tartóssága van biztosítva. Érdekes végül ide jegyeznünk, a pesti ekegyárak fenállása idejét. — A Vidacsó fenáll 1845, a Farkasé 1848, a Gubiczé és az Ungaré 1856-dik év óta. — Legújabb a Rocké, mely csak a folyó év február óta áll fen. — A versenyből többek közt azon eredményt mondá ki a rendező É rkö v y ur, hogy a magyar eke, s különösen a Farkas-féle a közönséges szántóföldön előnyösebb az angolnál. Csak óhajtandó, hogy az ekevasnak hegyesebb ék-alak adassék, mint az angoloknál látjuk , — hogy az ekevas hegye aczélból készíttessék, mely maga élesíti magát, s végre óhajtandó, hogy gépészeink csak bizonyos egy két tárgy vagy eszköz készítésére szánják magokat és gyáraikat. — F. évi julius 6-kán kelt legfensőbb határozat szerint a játék-kártyáktól fizetendő fogyasztási adó f. évi november 1-jétől kezdve, minden tekintet nélkül azok mi Magyar könyvészeti. 510. A badacsonyi kereszt fölszentelése Sept. 14. 1857. Melléklet a „Tanodai lapok“-hoz. Nyomatott Budán a cs. kir. egyetemi nyomdában. 1857. 4-rét. 18 lap. 511. Mezőgazdászati értékités-tan. Dr Pabst H. W. után fordította Kiss László. Pest, Müller Gyulánál. 1858. Nyomatott Gyurián Józsefnél. 8-rét. 1361. Áraft 40 k. p. p.