Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)

1857-10-10 / 2319. szám

231—2319. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása: Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ki­adó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüti­ panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. tt* j nt.vigr­i-ircL rliro .® h®sSbos P«tit sor híromsiorl Mrdstésnél 4 p. kr. Bí­­mraetmenyek (UJ a, .Iye»dli külön lOpkr.Magin vita chaaSbos petit sor5pkr Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, 1857. Szombat, oct. 10. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. Pesten, húshol hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PESTI NAPLÓ !SŐT. October—decemberi negyedévi folyamára. BUDA­PESTEN, házhoz hordva 8 pfrt. VIDÉKEN, posta-küldéssel 4 frt. pp. A lap nagy elterjedése mellett a lapunkbani hirde­tés a t. hirdetőkre nézve nagy előnynyel lévén össze­kötve, bátorkodunk a t. közönséget mentül gyakoribb hirdetésekre felhívni. Egy petit sor háromszori hir­detésnél 4 párral számíttatik. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala. PEST, oct. 10. Tájékozás. (Fk.) A weimári találkozás után minden ember azt hitte volna, miszerint nemcsak az ausztriai és orosz császár személyes viszonya lényeges változáson ment keresztül, hanem hogy a politikai constellatio is az eddigitől teljesen különböző leend. Ezen vélemény azonban mindeddig nincs igazolva s némi meglepetéssel látjuk, hogy példa a brüsseli „Nord“ Ausztriáról még mindig elég ingerült hangon szól, nem oly ingerülten, hogy az ausztriai „postdébit“ elvonásától kellene tar­tania, hanem mégis elég barátságtalanul azon rózsás reményekhez képest, mik innen-onnan a weimári találkozáshoz csatlakoztak.­­ Az orosz közlöny minden hasábján majd eredeti majd átvett czikkekben lehető legkirivóbb mó­don hirdeti, miszerint Ausztria kereste fel Oroszországot, miszerint amaz vala az enge­dő fél, mely csak a maga érdekében s úgy­szólván kénytelenségből cselekedett, midőn a weimári napot előidézte. Meglehet, hogy a „Nordnak“ — mi a tényeket illeti — igaza van, hanem hogy mind­erre a világot napon­kint oly nagy ostentátióval figyelmezteti, az mindenesetre igen jellemző. Egyébiránt mit végeztek, mit nem végeztek Stuttgartban és Weimarban, annak nem so­kára ki kell derülni, mert a párisi conferen­­tia már november első felében akar egybelép­ni, mindenekelőtt a Dunafejedelemségek sor­sát eldöntendő. Nem látszik, mintha az egy­mással szemben álló nézetek e tekintetben so­kat változtak volna. Frankfurti lapok, melyek közhiedelem szerint Bécsből veszik inspirá­lóikat, azt mondják, hogy az unióból semmi sem lesz, a „Nord“ azt válaszolja : Atten­­dons é­s a franczia lapok sem akarnak még hátrálóra fúni. Tehát mi haszna volt a feje­delmi találkozásnak? Azokat az átalános vi­­lágboldogítási elméleteket, az új európai szövetségteli ábrándozást maga a „Nord“ is nevetségesnek találja s ő maga sem gyakor­latinak sem lehetségesnek nem tartja azon eszme kivitelét, miszerint az európai fejedel­mek közti egyetértés alapján a világrész örök­kévaló béke jótéteményében részesittessék. Miként olvasóink látják, félig meddig máris helyesnek kezd bizonyulni mind­az, mit mi eleitől fogva a stuttgarti és weimari esemény mélyebb politikai jelentőségére nézve mond­tunk . Oroszország, mely önkénytes visszavo­­nultságban tölté az utolsó két évet, azon dia­dalt akar­ magának szerezni, hogy barátságát mindenünnen keresik, s e czélját el is érte. Európa még most is megrémül, ha a czár sze­­­möldökeit összehúzza s a túlsúlyt mindig azon oldalon véli, a­hol Oroszország áll, azon rop­­­pant „erkölcsi“ előnyök, miknek hirdetése ál­tal a keleti háború csekély anyagi eredményét annak idején felejtetni akarták, bizony az ész­­revehetlenségig törpültek össze, s maholnap teljesen el fognak tűnni. Oroszország ott le­end, a­hol 1853 elején volt. Várjon hatalmát másodszor is hasonló elbizakodással fogja használni , azt nem tudjuk. A többi Európa egysége — az bizonyos — ebben nem gáto­­landja az orosz diplomatiát, mely már most is tárgya a világ méltó bámulatának, mert úgy, a­mint ő a vereséget hasznosítani tudta, úgy mások még a győzelmet sem tudják hasznosítani. E szerint a jövőt mi nem látjuk oly idylli alakban, miként ezt némely oldalról elhitetni akarnák; egyetlen elvies ellentétet sem tu­dunk, mely a stuttgarti vagy weimari találko­zás által kiegyenlittetett volna; a legitimitás egy lépést sem engedett a maga területéből s a parvenünek eléje megy ugyan, de a maga területére lépni nem engedi; a Duna alsó ré­szén az ellenkező érdekek kibékületlenü­l áll­ TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Miklós czár trónralépte. (Folytatás.) A nagyherczeg egyedül érkezett nejével. Bje-­­ p u s s o ff hirtelen megérkezik Varsóból. A nagyhg felnyitván a neki átadott levelet, mindjárt az első sorokban látja, hogy sorsa véglegesen el van döntve. Constantin ismételte előtte változhatatlan elhatáro­zását ; egy másik,­­ az anya császárnőhöz intézett levelében pedig világosan és újólag megírta, hogy Pétervárra személyesen nem jövend. Pawlowits Mik­lósnak most már nem lehetett tovább is késlekedni. Elérkezett az utolsó pillanat a trón életerejének is­métl fölébresztésére. Pavlowits Miklós teljesítette hazafiai kötelessé­gét. Császárrá lön... Most csak a körül forgott a kér­dés, miként intéztessenek el az előkészítő rendszabá­lyok, miként kell a közönséggel a viszonyoknak be­következett változását oly módon tudatni, hogy téve­désekre vagy részakaratú beszédekre alkalom ne szolgáltassák. A császár mindenek előtt anyjával értekezett. A császárnő megörülve azon, hogy a bizonytalan állapot valahára véget érte, áldást kívánt rá e tettéért. Ez­után a császár Adlerberg hadsegédének tollba mondta a manifestum , annak történelmi része főbb pontjait, leírván benne az események egész lefolyá­sát, s utalván egyszersmind az azokra vonatkozó eredeti okmányokra. Nem maradt egyéb hátra, mint hogy az egésznek a kellő forma megadassék és a manifestum bevezetésének és befejezésének fogalma­zása. Speranski a birodalmi tanács egyik tagja hivatott meg a manifestum szerkesztésére. E cselek­­vény által akarta Pawlowits Miklós kormányralép­­tét a birodalmi tanács ünnepélyes ülésében köztudo­másúvá tenni Pawlowits Mihály nagyhg, mint sze­mélyes tanú és a Caesarewits akaratának meghozója jelenlétében. Azonnal futárt küldöttek utána. „Végre minden el van határozva“ — így írt testvérének — el kell vállalnom a császárság terhét. Pawlowits Constantin testvérünk a legbarátságosabb levelet írja nekem. Siess Toll tónokkal ide. Minden békés és csendes.“ Ezenkívül meghivattak még s a bekövetke­zendő változásról tudósitottak S o c a s c h i n, sz. pé­­tervári metropolita, Lopuchin,a birodalmi tanács elölülője és Woinow tlok, ki ez időben a gárdetest főparancsnoka volt. Az elsőre a papi osztályban te­endő rendelkezések bízattak. Lopuchin utasítást kapott, hogy a birodalmi tanácsot a következő napon (14/26. dec.) estel­ 8 órára egybehívja, mert ez időre várták Pawlowits Mihály nagyhg megérkezését; végre Woinow teck parancsot kapott, hogy 14/26- dikén reggel a gárdatest minden parancsnokát a téli palotában egybegyűjtse. Pawlowits Miklós személyesen kívánta velük a dolgok állását közleni és részletesen megmagyaráz­ni, hogy ők aztán minden rendetlenségre szolgáló al­kalmat elhárítandók, alárendeltjeiket e fölött fölvi­lágosíthassák. A manifestum kihirdetése s az uj eskü letétele szintén dec. 14/26-dikára volt kitűzve. Mind­ez titokban történt. A történt változás s az eskületé­telre kitűzött nap csak az összeesküvők előtt nem maradt titok. Senki sem tudott felőle, de ők mindent tudtak. De December 12/24 dikének nevezetes napja még nem volt bevégezve. Az általunk említett rendelke­zések közben, estek­ mintegy 9 órakor hírül adják Pawlowits Miklósnak, hogy B­i­s­t­r­o­m gróf, a gár­datest főparancsnokának hadsegéde egy saját kezei­be átadandó csomaggal várja az előszobában. A csá­szár, még akkor a nevezett személyeken kivü­l, min­denekre nézve nagyherczeg, azonnal kiment, átvette a csomagot s miután a hadsegédnek várakozást pa­rancsolt , visszatért kabinetjébe. Ez iratcsomag egy 20 éves nemes ifjútól származott, ki égett a haza iránti szeretettől s a nagyhihez ragaszkodott s ki az összeesküvők egyikének törzsszolgálatbani társa volt, kit ő mind esze mind erkölcsi tulajdonságainál fogva az ifjúság teljes odaadásával szeretett. Nem­sokára a Pawlowits Constantin hűségére letett eskü után az öregebbik társ elkezdett gyakran az ifjabbik előtt, majd csak négy­szemközt, majd mások jelen­létében is úgy nyilatkozni, miszerint minden rend­szabályt életbe kell léptetni annak megakadályozá­sára, hogy Pavlovits Miklós uralkodjék s a neki le­teendő esküt meg nem engedni. Fiatal emberünk, ki hathónapi szolgálata alatt a törzskarnál ezen tiszt­nek az előtte nem igen kedvelt Pawlowits Miklós irányábani erős kifakadásaihoz már hozzá szokott, mindezt szokásos elkeseredésének tartotta s szavai­nak semmi különös fontosságot nem tulajdonított. De midőn dec. 12/24-kén déltájban bajtársához ment, mintegy 20, különböző ezredbeli tisztet talált nála. Mindnyájan igen lassú hangon beszéltek s azonnal elhallgattak, mihelyt idegen lépett be. Az ifjú em­ber azonnal távozott, de igen borzasztó helyzetben , csak most fogta föl, hogy szeretett társának szavai tettekké válhatnak. A­nélkül, hogy pontos tudomás­sal bírna az összeesküvők létezéséről, a­nélkül, hogy tudná, váljon az összeesküvés az egész országban el­terjedt-e, vagy pedig csak az általa látott fiatal em­berekre szorítkozik, a közjóllétet fenyegető veszély nagyságát igen jól fel tudta fogni. Végre pedig, mi­dőn látná a városban a kedélyek általános és rend­kívüli izgatottságát, mely a tartós bizonytalanság következtében keletkezett, világosan képzelte a nyo­mort, mely Oroszországot talán fenyegeti s ifjúi lel­kesedése kitörésében, maga elibe tűzte a nehéz fela­datot, hogy,ha mindjárt életébe kerülne is, a hazát, a monarchát és azokat, kikre, habár még nem volt is meggyőződve, gyanakodott, egyszerre menti meg. Ez ifjú a gárdagyalogság törzskari hadsegéde­s al­hadnagy a gárda lövészezredben, Rostowtzow József volt. A csomagban egy levél volt Pawlowits Mik­lóshoz. „Négy év lefolyta alatt,“­igy irt­a, „szívbeli öröm­mel tapasztaltam önnek irántami barátságos hajlan­dóságát. Midőn azt hiszem, hogy azon emberek, kik önt környezik, az elhatárzó pillanatban nem bizond­­nak elegendő bátorsággal arra, hogy őszinték legye­nek ön irányában; midőn égek a vágytól, hogy erőim mértékéhez képest Oroszország nyugalma­ és dicsőségének használhassák; végre azon meggyőző­désben, hogy oly emberhez, ki a koronát visszauta­sította, mint valóságosan nemes férfiúhoz teljes bi­zalommal viseltethetünk, elhatároztam magamat e merész lépésre. Ne tartson engem valami alávaló gaz árulónak, ne higye ön, hogy valamiben eszköz valók, vagy pedig aljas személyes tekintetekből cseleked­tem , — nem! Tiszta lélekismerettel mondom ki ön előtt az igazságot.“----------­E levél folytán Rostowtzow, eleven színekkel rajzolá a veszélyeket, melyek Oroszországra nézve abból támadhatnának, ha a most uralkodó izgatott­ságnál Konstantin lemondása köztudomásúvá tétet­nék és Miklós lépne a trónra, a­nélkül, hogy Con­stantin maga személyesen Pétervárott az egész nép előtt ünnepélyesen mondana le a koronáról. A levél a következő szavakkal végződött: „Leg­kegyelmesebb Úr! Ha lépésemet vakmerőnek találja, büntessen meg. Szerencsésnek érzendem magamat, ha Oroszországért meghalhatok s még halálomban is dicsőitendem a mindenhatót. Ha pedig lépésemet di­cséretesnek találandja, ne jutalmazzon meg, hogy mind az én mind saját szemeimben önhaszonkeresés nélküli és nemes maradhassak! Csak az egyre bá­torkodom önt kérni, fogasson el engem.“ „Ha önnek trónralépése, mit adjon a mindenható, békés és szerencsés reend, úgy büntessen meg, mint méltatlan embert, ki személyes tekintetekből ön nyu­galmát meg akarta háborítni; ha pedig, Oroszország szerencsétlenségére borzasztó jóslataim beteljesülné­nek, jutalmazzon meg bizalmával, s engedje meg ne­kem, hogy ön védelmében halhassak meg.“ Tíz perc­c­el később Pawlowits Miklós Rostow­­tzowot a kabinetbe hívta, elővigyázattal zárta be mind a két ajtót maga után, kezénél fogta, s több ízben megölelte s megcsókolta őt, e szavakkal : „Látod, mire vagy érdemes; ily igazságot soha­sem hallottam!“ „Fenség!“ mondá Rostowtzow, „ne tartson engem feladónak, s ne higye ön, hogy azon kívánsággal jöttem ide, hogy magamat behízeleghessem!“ „Hasonló gondolat“, mondá a császár, „sem hoz­zám sem hozzád nem méltó, — értelek.“ Aztán kérdező, nem létezik-e összesküvés ellene ? Rostowtzow felelé, hogy senkit nem nevezhet, hogy sokan elégedetlenek irányában, de hogy a helyesen gondolkozó emberek békés trónraléptében Oroszor­szág nyugalmát látják , végre hogy, jóllehet azon 14 nap alatt, mióta a trónon koporsó áll, a szokásos csend nem zavartatott meg, de magába e csendbe rejtőzhetik az izgatottság. Rövid hallgatás után a császár folytatá : „Lehet, hogy néhány elégedetlent ismersz, s nem akarod őket megnevezni, mert nemesen gondolkozol — ne nevezd meg őket! — Barátom, bizalmadat bi­zalommal fogom visszafizetni! Sem anyám rábeszé­lése, sem kéréseim nem valának képesek testvéremet rávenni, hogy a koronát elfogadja; ő határozottan vonakodik. Egy magán­levelében megrótt, hogy őt császárnak hirdettem, s Pawlowits Mihálylyal meg­küldte nekem a lemondási okmányt; úgy hiszem, hogy ennyi elég.“ (Folytatjuk.) nak egymással szemközt ; a dán holsteini ügyet a német nagyhatalmak elméletileg megtagadni nem merik, de gyakorlatilag mégsem akarnak hozzá­nyúlni — mindent az európai béke kedvéért, — szóval nem azért áll fen a béke, mert minden renden van, ha­nem mindezt renden levőnek találják, hogy a béke fenállhasson. Ezen mesterséges állapot, sok ildom és jóakarat mellett, hoszabb rövi­­debb ideig fentartható, de a valódi természetes békét kísérő benső megnyugtatást soha nem fogja meghozhatni. A szolnokmegyei lovar- és gazdasági egylet gazdasági kiállítása és lóver­senye Törökszentmiklóson. I. Omne initium durum est. Ime teljesítem ígéretemet és jelentést teszek ez új egylet születésnapjáról, mert tényleg a mai napot, midőn első futtatását és gazdasági kiállítását tartja meg, lehet csak az egylet születésnapjának tekinte­ni ; az új egylet pedig legott első évnapján életreva­lónak és valóban hasznosnak mutatta magát. De hisz oly ügy, melynek valósításában annyi nemcsak el­méletileg mívelt, hanem egyszersmind gazdag tapasz­talattal biró férfiú fárad, lehetlen, hogy életrevaló és hasznos ne legyen! S a mai napnak fényes eredmé­nye újra igazolta ama régi de mindig új nagy ta­núságot , h­ogy a jó akarat, párosulva szi­­lárd kitartás és ernyedetlen buzgó­­sággal, a fölmerülő akadályok daczá­ra is, végre eléri a kitűzött czélt. Voltak és pedig nem kis számmal, kik az ügy ve­zetésében nem lévén vagy nem akarván lenni bea­vatva — még tegnapelőtt kétkedőn csóválták fejei­ket. Törökszentmiklóson futtatás ! és, mondák, pláne gazdasági kiállítás! nem lesz annak sikere! S ugyan­azon kétkedők, midőn ma a kiállított gyönyörű ter­mény, marha és mi több gazdag gazdasági gépgyűj­­teményt örömmel szemlélték, felkiáltottak : „hála az égnek, hogy csalódtunk. Bizony csak akarni kell.“ S voltak örömtől sugárzó arczu fiatal és őszszakálú egyének, kik az egészben több hónapi ernyedetlen buzgóságuk gyümölcsét látták. Lesz alkalmam igény­telen tudósításom folytán­­. neveiket közzé tenni, de most, könnyebb áttekintés végett ide igtatom az egy­let ez évi programmját. Oct. 4 én : 1-szer. Gazdasági tárgyak s ál­latok megszemlélése az Almásy család ud­varában reg. 8 órától déli 12 óráig. Rendezők: Fazekas Károly, Jurenák Sándor urak. Bíráló ta­gok : B. Wenkheim László, Domonkos Mihály, Lo- Konczy László, Menyhárt Gusztáv és Orczy Antal urak. 2-szer. Délután 1 órakor Lóverseny t. ez. S­e­­r­á­k István ur tarlaján. Oct. 5 én : Gazdasági eszközök próbája és dijja­­zása 9 órakor. Úgy az ökrökkeli erőmérés is ugyan­akkor. Oct. 6-án: A garászat 10 arany dij mellett. *) II. Oct. 5. A gazdasági kiállítás. A gazdasági kiállítás a közönség részéről ép oly nagy vagy talán még nagyobb érdekeltséggel fogadtatott, mint a lóverseny. Ez érdekeltség a kö­zönség részéről elég ok arra, hogy az illető termesz­tők és géptulajdonosok jövőre a lehető legnagyobb részvétet tanúsítsák ezen közhasznú ügy irányában. Hány egyszerű földmivelőt láttam én a kiállított gé­pek közül kíváncsian és tud vágyással forgolódni, valamely rendező tagtól vagy a jelenlevő gépészek­től fölvilágosítást kérni, és biz tetszettek az atya­fiaknak a szép lovak, a kövér nagy szarvasmarha, és a szép búza, repere, kukoricza, répa stb. is. Az értelmes gazda uraknak jutott ama szép és irigy­lendő szerep a kölcsönös fölvilágosításon kívül a néposztályt vezérelni és megmutatni neki az utat, melyen haladva a lehető legkedvezőbb eredményt és legnagyobb jólétet szerezhet. A kiállítás fáradhatlan rendezői voltak­­. F­a­z­e­­kas Károly és Jurenák Sándor urak, kik Tau­­binger Béla úrral a sz. tamási puszta jeles kezelő­jével , nemcsak a kiállítás rendezésében kifejtett buzgóságuk, hanem a kiállított czikkek mennyisége által is általános elismerést és érdemeket szerzettek maguknak, a­mint azt a következő kimutatás is igazolja. Terményeket állítottak ki a követ­kező urak : Jurenák Sándor Ujkutról; Ki­­riák György T.-Sz.-Miklósról; Lipcsey Lajos Kis Ujszállásról; Menyhárdt Gusztáv T.-Sz.­­Miklósról ; L­a­n­d­t­n­e­r Ágoston Pásztóról (ezen igen fiatal gazda is számos és jeles czikkel támogatta a kiállítást); gróf S­z­a­p­á­r­y Gyula Fegyvernek- és Bánhalmáról; Szodoray Elek Várkonyból; Szar­­v­a­s­y Mór T.-Sz.-Miklósról; Stepper Károly; Siebenfreund N.-Szombatból; Tassy Károly Póról ;Taubinger Béla Sz.-Tamásról; T­a­u­b­i­n­­ger Pál; Wa­g­ner Dániel és Hoilbreng Dániel Hitzingből (Bécs mellett). A termények nemeit tekintve : búza *) T. barátunk Dallos Gyula úr ez első tudósítása a l­ó­­versenyre szorítkozván, miután e felöl egyik je­len volt t. munkatársunk tudósításában már jelentést adtunk, csak a mezei gazdák versenyét illető so­rok kiegészítéséül még megjegyezzük, hogy F­e­l­b­e­r­­m­a­n­n Lőrincz sz. tamási pusztai ispán s Tóth Zsigmond török sz. miklósi lakos lován kívül ditt még Juhász Miklós lova is nyert; és megjegyezzük, hogy az ügető versenyben gr. Szapáry nem versenyezett s nem gróf Vay J., hanem Blaskovics Ernő volt a nyer­tes. S­z­e­r­k. Magyar könyvészeti. 487. Sárvári Béla. Történelmi viszhangok élet-, jellem- és korrajzokban. Irta Sárváry Béla, kegyes rendi áldoz s a pesti nagygymnasiumban ny. r. tanár. I. Füzet. Pest, Pfeifer Ferdinand bizomá­­nya. 1857. Nyomatott Pesten Herz Jánosnál. 8 ad rét 1 —160 lap. 488. Erdélyi Indali Péter. Egészen uj szer­kezetű ABC vagyis vezérkönyv az olvasni ta­nításban és tanulásban. Irta Erdélyi Indali Péter tanár. Ötödik javított és bővített kiadás. Pesten, 1857. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Kis­­­rét. 96 lap, Ára kötetlen : 10 pkr.

Next