Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)
1857-10-22 / 2329. szám
241—2329. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Uri-nteza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-nteza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli] panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Csütörtök, oct. 22. Előfizetési feltételek: Pasten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. T-Tirriot míiirroL- rli.'o -6 hB9Abo» P«411 9«háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Bé- 1111 Ulja -iyg^di] kfll5u lOpkr.Migén vita 6h»sébog petit soropkr Szerkesztési iroda: Eftyevan-utasa 2-dik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p, Félévre...................8 frt p. p, PEST, oct. 20. Egy pár szó az úrbéri perek előkészítéséről. Midőn az 1853. márt. 2-diki legfelsőbb nyiltparancs életbe lépett, igen sokan kivéli azt, hogy az úrbéri törvényszékek az államnak legrövidebb életű intézményei leendőnek ; azaz tekintve azon körülményt, miszerint a tagosítások és elkülönzések már előbb sok helyütt bevégeztettek, a még tagosítatlanul maradt határok csakhamar rendeztetni fognak. Azonban most már a gyakorlat alapján úgy tapasztaljuk, hogy az úrbéri törvényszékek— éspedig serénységekben a legkisebb kétely nélkül — még sokkal hosszasabb ideig fognak működni, mintsem egyelőre gondoltuk. Anélkül, hogy mi állami szempontból szólalnánk fel, szabad legyen általánosan megjegyezni, hogy minden honpolgárnak, ki jogai megvitatása vagy védelme végett a törvényszék sorompói előtt megjelenik, érdekében fekszik a lelke nyugtalanságával egybekötött jogcsatát mielőbb befejezve látni, azaz minél rövidebbre vonatni azon perutat, melyen akár erkölcsi akár anyagi állásának küzdelmei vitatnak meg. Ezen elvnek nyomán az eljárás rövidítését s egyszerűsítését illető javaslatunkat következőkben terjesztjük elő röviden. Az 1853. márt. 2-ki nyilt parancs 32-dik s továbbá a bel- és igazságügyi minisztériumoknak 1856. febr. 2-án kelt rendeletek 164 és több §§-a szerint, mihelyt azon kérdés, vajjon nem létezik-e a birtok szabályozását gátló valamely törvény vagy szerződés, az illető úrbéri törvényszék által eldöntetett , az illető szolgabírói (vagy járásbírósági) hivatal megkeresendő a végre, hogy a működő mérnök, továbbá a jelenlevő felek vagy képviselőik meghívása mellett az eddigi úrbéri törvényekben közelebb megjelölt, a per fölszerelésére megkívántató bizonyítékok és segédeszközök, a törvényes szabályokhoz képest, a per további tárgyalása végett előkészíttessenek, s a törvényszék elé terjesztessenek. Meghagyatik egyszersmind az úrbéri ügyrendtartás 165. §-ában, miszerint az illető szolgabirói hivatal a nyomozásnál, valamint a kinyomozott adatok hitelesítésénél a peres jogügyek szóbeli tárgyalására érvényes szabályokat alkalmazza. Látható mindezekből, hogy az úrbéri perek előkészítésének nem csekély terhe a szolgabirói (járási) hivatalokon fekszik. Tudva van pedig, miszerint a szolgabirói hivatalok, melyek politikai s egyszersmind törvénykezési hatóságok is, különösen mint első folyamodású bírói székek, annyira el vannak halmozva munkákkal, hogy az úrbéri előmunkálatokat legjobb akarat mellett sem végezhetik azon gyorsasággal, mely egész községek függőben levő követelései és várakozásai mielőbbi kielégítésére szükséges. Igaz, hogy nem egy község volt jobbágyságának szolgál tetszésére, ha az általa még teljes értékében s hasznaiban józanul fel nem fogott birtokrendezések csak csigalábakon haladnak azon pont felé, mely szertefekvő szántóföld-szalagjainak tagosításával végződik. De másfelől azon birtokosok érdeke, kik a tagosítás és elkülönzés üdveiről már rég meggyőződtek s továbbá azon körülmény, miszerint a föl-felmerülő téves nézetek s alaptalan aggályokból származó féltékenység megszüntetése s a gyakran kellemetlen kvalitásban mutatkozó érdekbarátok bírói vagy barátságos egyesség utjáni kiegyenlítése egyik főmomentum : szükségük azt, hogy az úrbéri perek mihamarább előkészítessenek és befejeztessenek. Szerény javaslatunk tehát abból állana, hogy az úrbéri törvényszékeknek azon tanácsosai, kik az illető perben előterjesztőkül vannak kijelölve, volnának kiküldendők a 32. §-ban szükség lett, s a per felszerelésére megkívántató bizonyítékok és segélyeszközök előkészítése és összeállítására. E javaslatunk támogatására pedig a következő okokat hozzuk fel : a) az úrbéri törvényszékek azon tanácsosai, kik a pernek felszerelésére szükséges segédeszközök összeállítása végett kiküldetnének, személyesen ismerkednének meg azon viszonyok és körülményekkel, melyek a bizonyítékok és segédeszközök kinyomozásában előfordulnak , s gyakran nagyobb felvilágosítást szolgáltatnak a per eldöntésénél, mint azon holt betűk ezrei, melyek a türelmes papiroson fel- és alperesi részről felhozatnak. Az illető referensnek személyes nyomozásai eszközük azt, hogy a pernek részleteivel már előre megismerkedik, s annak előterjesztése rá nézve könnyebbé is válik. Ellenben a szolgabirói hivatal által beterjesztett adatokat nagy fáradsággal kell tanulmányoznia, a nélkül, hogy mindamellett is oly tapasztalati eredményre juthatna, mely az ügy legapróbb s gyakran nem csekély fontosságú árnyalatait is teljes világosságban tüntetné fel. b) Nem egy járás van, melynek szolgabirái vagy önálló járásbirái — habár az ausztriai törvényben teljes szakavatottság és jártassággal bírnak is — azon viszonyokat, melyek a volt földesur és jobbágyság között léteztek s melyek a koszas tanulmányt és gyakorlatot igénylő 1836-diki törvények szabályozása alá esnek, nem ismerhetik azon apodicticus otthonossággal, melylyel a szakavatottakból kinevezett úrbéri törvényszéki tanácsosok felruházvák; végre TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Külirodalmi szemle. Oroszország jövöje. (Folytatás.) by. (Etudes sur l’avenir de la Bussie, par D. K. Schédo Ferreti.) A parasztok fölszabadításának thémája nemcsak az európai közvélemény szemfényvesztegetése végett emlegettetik a lapokban, hanem valóban foganatosításához látszik közeledni, legalább ez közhit Oroszországban is. — Érintettük a többé kevésbé őszinte, vagy tán önző rettegést is, melylyel a birtokos nemesség e rendszabályok elé néz , s erre valóban elég oka van, ha oly tervek forognak főn eldöntő helyen, mint szerző fölemleget. Kettőt kiemelünk közülök, mint csaknem hihetetlent; jellemző mindenesetre az orosz kormányzás szellemére nézve, hogy ily rendszabályokról, mint lehűtőkről, csak egy pillanatig is szó lehet. Az egyik terv abban állana , hogy az állam megvenné a birtokosok minden magán földét, depossessionálva e szerint az eddigi birtokosokat, hogy a parasztok maradjanak az általuk eddig mivett földek birtokában. E műtétre az államnak három milliárd ezüst rubelre volna szksége, ez magában elég a terv absurd voltának bebizonyítására. A másik terv azon tekintetből indulva ki, miszerint a nagy birtokokon levő parasztok sorsa egyátalán nem rész , ellenben a megfosztott kisbirtokú nemesek parasztjainak sorsa a lehető legnyomorúbb s e szerint a legsürgetőbb teendő, ez utóbbiak sorsát enyhíteni; tehát a parasztok számának bizonyos minimuma határoztassék meg,s kinek ennél kevesebb parasztja van, az velök együtt telepítessék át a kirgisi pusztákra; a parasztok földet kapnak, szabadoknak nyilváníttatnak, s katonai telepekké szerveztetek ; a nemesek pedig kárpótlásul tiszti ranggal ruháztatnak föl e telepeken. — Ez már aztán át meg az orosz gondolat! — hát a nők, kik szinte bírhatnak földet s szolgákat, szintén tiszti ranggal fognak áttelepittetni ? Mint mondók, a nagy földbirtokos parasztjainak sorsa tűrhető; tartozásai nem elviselhetlenek, s behajtásukban az urak eléggé engedékenyek. Ellenben vannak helységek 2—300 lélekkel, kik 15—20 birtokosra oszolvák, a szerint, hogy némelyiknek 3—4 parasztja van csak. A mit ezek szenvednek, hihetetlen. Egy kis birtokos 5—10, sőt 20 szolga földmivelői munkájából nem élhet meg. Mit teszen velök tehát? A szolgákból munkásokat vagy cselédeket csinál; útlevéllel ellátva a városba küldi munkára, évenkinti adót vetve fejükre — tehetségeikkel arányban. Ezen adó (ábrok) néha igen nagy, néha 250 — 300 rubel; úgy hogy e szegény emberek legkitartóbb munkásság mellett is egész keresetüket azoknak kénytelenek átadni. Pedig a kis birtokosok irgalmatlanok ; se halogatást se legcsekélyebb levonást nem tűrnek; mert különben maguk se bírnak megélni. Szerző egy vén kisasszonyt említ, ki 27 szolgát (köztök 11 nő) örökölve mind a városba küldő munkásoknak, s gyalázatos szívtelenséggel zsarolta ki mindnyájuk keserves szerzeményét. Ezen bánásmód bármi embertelen, könnyen megfogható , mert például míg az említett kisasszony atyja D.n mint az osztatlan birtok tulajdonosa 160 lélektől alig 5—6 ezer rubel jövedelmet húzott, addig a kisasszony 27 lélektől 3000 rubelt préselt ki; 16 férfi 2400, a 11 nő pedig 700 rubelt adózván „ami aránylag még rettentőbb, ha meggondoljuk mily csekély a női szolgálók bére Oroszországban,“ mondja szerzőnk. — Ha a szolgák fölszabadítása bármily modalitással s kárpótlással foganatba jö , tönkre fog jutni a kis birtokos nemesség, mert a kárpótlás nem leend arányban az ily módon kizsarolt eddigi jövedelemmel. Azon általános izgatottságnak, melyet ez ügy eldöntésének várta előidéz, elejét lehetett volna venni, ha a kormány vagy titokban készité vala elő a rendszabályt s egy szép reggel az ukázt kihirdette volna, vagy ellenkezőleg teljes nyilvánossággal engedné nézeteit közölni s megvitattatni. Ez azonban nem történt. A sajtó nem mer belügyi rendszabályok vitatásába bocsátkozni, s oly könyv, mely komolyan tárgyal valamely közszükséget s törvényhozási kérdést, a kérlelhetlen cenzurán hajótörést szenved, s nem jó napvilágra, mert a kormány tetteit nem szabad bírálat alá venni, s valamely törvény vagy rendszabály javaslatba hozása a korona jogaiba vág. Ezen szűkkeblűség annyira megy, hogy egy műstani tudományos munka elnyomatik a censura által, ha egyetlen állítmánya ellenkezésben talál lenni a fönálló építkezési rendszabály, vagy a gyármunkások reglementjának valamely §-ával. Ellenben utolsó időben bizonyos félszabadsággal bírnak a novellák, regények, színdarabok a társadalom bajai s árnyoldalai megrovása vagy gúnyolásában ; ez egy fél rendszabály, s a Gogol iskolájabeli művek általa miveltebb osztályok oly bajok, társadalmi betegségek öntudatára jöttek, miken nem segíthetnek, mert megszüntetésöket nem sürgethetik, nem kezdeményezhetik. Mily nagy a kicsinyes félénkség s elfogultság épen a becsesebb tudományos müvek ellenében, temérdek példát hozhatnánk föl, mily veszélynek teszi ki magát az író vagy inoffenziv tudós anélkül, hogy előre csak sejthetné is, miszerint valaki meg fog botránkozni egy vagy más tudományos állítmányában, mutatja B a b s t esete. B a b s t nemzetgazdászati tanár Kasanban, egy előadásának tartalmát s modorát oly helytelennek találta az egyetem igazgatója, hogy azt körülményesen följelentő, azon alázatos kérdéssel: mi legyen büntetése azon nagy bűnösnek, ki oly kérdéseket mer érinteni, miket már megoldott a miniszter urak bölcsesége; mégpedig oly világos kitételekkel, mik valódi excellentiás sértést foglalnak magukban. Ez ügy oly zajt ütött Pétervárt, hogy a császár füléig elhatott. A czár — II. Sándor a mostani uralkodó — ismerni óhajta a beszédet, s időt vön magának azt végig olvasni. — Ekkor már a birodalom valamennyi zsinovnyikra veszve gondolá a tanárt; csak a fölött vitáztak : el fog-e szetni tanári székéből, vagy Szibériába küldetni ? — Képzelhetni a meglepetést, midőn a czár, meghatva ez előadott eszmék helyességétől, a kitételek élességét tekintbe se véve, azt rendelé, hogy Babst urnák jelentessék ki legmagasb köszöneté a jeles előadásért, s ez nyomassék ki a hivatalos lapokban. Ah de a czár, ha a legkitűnőbb uralkodói jellem is, nem láthat, hallhat mindent! — s egészben véve a kormányzás szelleme változatlanul uralkodik, s ezerszer eltipor jobb sorsra méltó embereket s eszméket — mig egy ismét a czári léleknagyságban menhelyet talál. I c) tagadhatlan, hogy a szolgabirák és járásbirák, kik első folyamodásilag sokoldalú, számos és sürgős teendőkkel vannak elhalmozva, csak ez ügyek és teendők némi hátramaradásával képesek végezni azon úrbéri előmunkálatokat, melyek — bizony valljuk meg az igazat — többféle részleteik és fontosságuknál fogva napokat és heteket igényelnek. És viszont ha a szolgabírák saját ügyeik érdekében nem akarnak hátramaradást szenvedni , úgy másfelől az úrbéri előmunkálatok teljesítése körül történhetnek oly késedelmek, mik a birtokrendezési ügyeknek lehető gyorsaságot és pontosságot igénylő vezetésében és lefolyásában idéznének elő oly akadékos és kellemetlen zöhögést, mint az egymás irányában feszült várakozásban levő felek kedélyére még egyrészről kedvezőtlen, úgy másrészről a törvényhozás eredeti czéljának is meg nem felel. BEÖTHY ZSIGMOND ( I). trbér-rendezési állapotok Ung megyében. Az úrbéri bíróságok eljárásai vonják magukra leginkább a közfigyelmet azon nagyfontosságú érdekek következtében, melyek ezen bíróságok elintézései által szabályoztatnak. Több oldalról panaszoltatván, hogy az úrbéri ügyek nem haladnak kellő sebességgel, igyekeztünk körünkhöz képest e tárgyban tudomást szerezni, s főkép figyelmünket az eddig kivívott eredményekre, s azon akadályokra fordítani, melyek a birtokszabályozási perek gyors menetét gátolják. E megyének 210 községe közül mintegy 20 van szabályozva, körülbelöl hasonló számú községek iránt a rendezési keresetlevél f. é. jan. 30-káig be nem adatott, marad tehát folyamatban levő birtokszabályozási per 170. Ezek közül : a) Palágyon és Palágy-Komoróczon a tisztán úrbéres lakosokkal 1852. évben kötött egyesség legközelebb felsőbb helyen helybenhagyatott, s annak végrehajtása jövő tavaszra okvetlen megtörténik. b) Ruszkóczon 1856. évben kötött egyesség mint halljuk, főtörvényszéki felülvizsgálat alatt áll. Itt az urbérben talán 6 telek volt csak feljegyezve, azonban a földesuraság régibb időkben házi rendezés utján 157/8-ados jobbágyot képezett, s az 1856- ki egyesség által ezen állapot elfogadtatott, s egyúttal a jobbágyok elismervén, hogy bár az urbér szerint őket faizás illetné, de emberemlékezet óta nem lévén a faizás gyakorlatában, a patens értelmében, mely a követelhetési jogot a gyakorlathoz köti, azt nem is követelhetik; — legelőben egy telekre 5 holdat kaptak. c) J e n k é n f. évben köttetett egyesség, mely e lapokban már közöltetett. d) Gajdos község az urbér behozatala után megtelepitett puszta, melynek lakosai azonban folytonos úrbéri kezelés alatt állván, a földesuraság maga beismerte, hogy a pátens 3-ik §-a értelmében urbéresekül tekintendők ; s ezért jelen birtokuk meghagyása mellett a tagosítás elve mindkét fél által elfogadtatott. Legelőilletőségben 4 holdat kaptak, miután az összes közös legelő igen csekély kiterjedésű. *) A Komárommegyében bevégzett s folyamatban levő úrbéri perekről legközelebb. B. Zs. e) Várallyán a tagosítás még 1839. körül végrehajtatott, azonban a földesurnak mintegy 2000 hold igen szép erdeje faizási szolgalom alatt állott. A jobbágyoknak hetenkint nyárban egy, télben két szekér fát volt szabad az urasági erdőből tüzelőül hazavinni; s épületi faizással is bírtak. Egyesség utján az úrbéri rendezési perben megállapított 14 telekre hat holdjával adatott ki az erdő — a húsz év előtti szabályozás alkalmával kiadott legelővel érintkezésben. A lelkész lemondván külön erdőrész követeléséről, részére 30 folyó öl tűzifát évenkint kiszolgáltatni kötelezte magát a földesuraság , valamint a tanítónak is 10 élet. f) Szerednyén az úrbérben bejegyzett mintegy 20/a úrbéri telek idővel mintegy 47-re szaporittatott a földesurak által irtásokból, sőt majorsági táblákból, s az újonnan alakított telkek úrbéri kezeltetés alá vétettek, így tehát a földes uraság őket úrbéreseknek elismerni kénytelen volt. Más részről a jobbágyok elismervén, hogy közös legelő nem létezett, legelő-illetőség követelésétől elállanak, s erdőül egy telek után két holdat kaptak, bár faizásuk huzamosabb idő óta nem volt, az erdő zár alatt lévén. g) Cseppelyben is létesittetett tagositási ügyben egyesség, mely azonban kevés érdekű, miután e községben úrbéresek nincsenek, s azon néhány zsellér, kit napszámosokul felhasznál a helyben való birtokosság, önként elismerte, hogy úrbéri kezelés alatt sohasem voltak, s illető földesuraikkal uj szerződést is kötöttek. A közbirtokosok közti egyesség az aránykulcsra, s helyzetre vonatkozik. h) Dubrokán is köttetett egyesség a földesuraság s lakosok között. A telekmennyiségre nézve azon eset állott elő, mint Szerednyén (1. f. alatt.) Erdei haszonvételek s legelő elkülönzése tekintetében telkenkint hat hold derék erdő adatott ki a lakosoknak, még pedig úgy, hogy a legelőilletőségbe adott területen növekedett fák is a lakosoknak örök tulajdona legyen. Adatott mind itt, mindenkén a helységnek bikarét, s vályogvető hely, a temető nagyobbittatott, azonfelül itt gyümölcsös kertre is ajándékozott helyet a földesur. Ezek a megyénkben eddig egyességileg elintézett úrbéri s tagositási pörök — tehát az, mit valósággal lehet eredménynek nevezni, s habár a cég alatti egyességek, még némely hiányok, főleg mérnöki munkálatok kipótlása miatt eddig felsőbb jóváhagyás alá nem terjesztettek is — a felterjesztés mielőbb bekövetkezése várható. Ekkor az eredményt feljegyezve, jövő alkalommal — megérintendem az akadályokat, melyek nézetem szerint az úrbéri törvényszékek eljárásainak gyorsaságát gátolják. *) ZS. Bécs, oct. 20. sz. Páris és Brüssel illető lapjai ugyan a leghatározottabban tagadják, hogy Murat és Leuchtenberghyek a Dunafejdelemségek trónjára kijelöltettek, s minden erre vonatkozó közleményt kacsáknak nyilvánítanak , mi azonban, megbízható közlemények alapján, mégis állunk minapi, első tudósításunk mellett. Nem sok idő telik bele, s meglátjuk, hogy azon tudósításunk, hogy Franczia és Oroszország közösen pártolják a fényes kapunál ama két herczeg jelöltségét, legkevésbbé sincs ellenmondásban ama félhivatalos párisi hírmáslattal, mely szerint Moldva- Oláhországban az ügy általános szavazatra bocsáttatnék. Hisz épen azért, hogy a dolognak oly színe legyen, mintha itt szabad nemzeti állam megalapítása forogna fen, minél több természethűséggel fogják a komédiát ! *) Köszönettel veendjük Szerk. Miklós czár trónralépte. (Folytatás.) A „Newski“ prospectus szegletén jött a nischegorodi dragonyos ezrednek egyik tisztje, feje fekete szalaggal volt bekötve, nagy fekete szemei és szakálla elijesztő tekintetet kölcsönöztek neki. Azon kérdésre, mi a neve, midőn a Miloradovits gróf dicséretes törekvéseiből emlékezetében tartott Jakubovits nevet hallotta, kérdé a császár, mit kíván ? „Velek voltam“ felelé merészen az összeesküvő, de midőn hallottam, hogy ők Constantin mellett tartanak, elhagytam őket és idejöttem.“ „Köszönöm“ — mondá a császár, „ön helyesen fogta fel kötelességét, s most alkalmat akarok önnek adni a múltnak felejtésére. Menjen párttársaihoz s kisértse meg őket felvilágositni és rendre téríteni.