Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)

1857-10-22 / 2329. szám

241—2329. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Uri-nteza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K­i­a­d­ó­­h­i­v­a­t­a­l: Egyetem-nteza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli] panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Csütörtök, oct. 22. Előfizetési feltételek: Pasten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. T-Tirriot míiirroL- rli.'o -6 hB9Abo» P«411 9«h­áromszori hirdetésnél 4 p. kr. Bé- 1111 Ulja -iyg^di] kfll5u lOpkr.Migén vita 6h»sébog petit soropkr Szerkesztési iroda: Eftyevan-utasa 2-dik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p, Félévre...................8 frt p. p, PEST, oct. 20. Egy pár szó az úrbéri perek előkészí­téséről. Midőn az 1853. márt. 2-diki legfelsőbb nyiltparancs életbe lépett, igen sokan kivéli azt, hogy az úrbéri törvényszékek az állam­nak legrövidebb életű intézményei leendőnek ; azaz tekintve azon körülményt, miszerint a tagosítások és elkülönzések már előbb sok helyütt bevégeztettek, a még tagosítatlanul maradt határok csakhamar rendeztetni fognak. Azonban most már a gyakorlat alapján úgy tapasztaljuk, hogy az úrbéri törvényszékek— és­pedig serénységekben a legkisebb kétely nélkül — még sokkal hosszasabb ideig fognak működni, mintsem egyelőre gondoltuk. A­nélkül, hogy mi állami szempontból szó­lalnánk fel, szabad legyen általánosan megje­gyezni, hogy minden honpolgárnak, ki jogai megvitatása vagy védelme végett a törvény­szék sorompói előtt megjelenik, érdekében fekszik a lelke nyugtalanságával egybekötött jogcsatát mielőbb befejezve látni, azaz minél rövidebbre vonatni azon perutat, melyen akár erkölcsi akár anyagi állásának küzdelmei vi­­tatnak meg. Ezen elvnek nyomán az eljárás rövidítését s egyszerűsítését illető javaslatunkat követke­zőkben terjesztjük elő röviden. Az 1853. márt. 2-ki nyilt parancs 32-dik s továbbá a bel- és igazságügyi minisztériumok­nak 1856. febr. 2-án kelt rendeletek 164 és több §§-a szerint, mihelyt azon kérdés, vaj­jon nem létezik-e a birtok szabályozását gátló valamely törvény vagy szerződés, az illető úrbéri törvényszék által eldöntetett , az illető szolgabírói (vagy járásbírósági) hivatal meg­keresendő a végre, hogy a működő mérnök, továbbá a jelenlevő felek vagy képviselőik meghívása mellett az eddigi úrbéri törvények­ben közelebb megjelölt, a per fölszerelésére megkívántató bizonyítékok és segédeszközök, a törvényes szabályokhoz képest, a per to­vábbi tárgyalása végett előkészíttessenek, s a törvényszék elé terjesztessenek. Meghagyatik egyszersmind az úrbéri ügyrendtartás 165. §-ában, miszerint az illető szolgabirói hivatal a nyomozásnál, valamint a kinyomozott ada­tok hitelesítésénél a peres jogügyek szó­beli tárgyalására érvényes szabályokat alkal­mazza. Látható mindezekből, hogy az úrbéri perek előkészítésének nem csekély terhe a szolgabi­rói (járási) hivatalokon fekszik. Tudva van pedig, miszerint a szolgabirói hivatalok, melyek politikai s egyszersmind tör­vénykezési hatóságok is, különösen mint első folyamodású bírói székek, annyira el vannak­­ halmozva munkákkal, hogy az úrbéri előmun­kálatokat legjobb akarat mellett sem végez­hetik azon gyorsasággal, mely egész községek függőben levő követelései és várakozásai mi­előbbi kielégítésére szükséges. Igaz, hogy nem egy község volt jobbágyságának szolgál tet­szésére, ha az általa még teljes értékében s hasznaiban józanul fel nem fogott birtokren­dezések csak csigalábakon haladnak azon pont felé, mely szertefekvő szántóföld-szalag­jainak tagosításával végződik. De másfelől azon birtokosok érdeke, kik a tagosítás és el­­különzés üdveiről már rég meggyőződtek s továbbá azon körülmény, miszerint a föl-fel­­merülő téves nézetek s alaptalan aggályokból származó féltékenység megszüntetése s a gyak­ran kellemetlen k­valitásban mutatkozó érdek­­barátok bírói vagy barátságos egyesség utjáni kiegyenlítése egyik főmomentum : szükségük azt, hogy az úrbéri perek mihamarább előké­szítessenek és befejeztessenek. Szerény javaslatunk tehát abból állana, hogy az úrbéri törvényszékeknek azon taná­csosai, kik az illető perben előterjesztőkül vannak kijelölve, volnának kiküldendők a 32. §-ban szükség lett, s a per felszerelésére meg­kívántató bizonyítékok és segélyeszközök előkészítése­ és összeállítására. E javaslatunk támogatására pedig a követ­kező okokat hozzuk fel : a) az úrbéri törvényszékek azon tanácsosai, kik a pernek felszerelésére szükséges segéd­eszközök összeállítása végett kiküldetnének, személyesen ismerkednének meg azon viszo­nyok­ és körülményekkel, melyek a bizonyíté­kok és segédeszközök kinyomozásában előfor­dulnak , s gyakran nagyobb felvilágosítást szolgáltatnak a per eldöntésénél, mint azon holt betűk ezrei, melyek a türelmes papiroson fel- és alperesi részről felhozatnak. Az illető referensnek személyes nyomozásai eszközük azt, hogy a pernek részleteivel már előre meg­ismerkedik, s annak előterjesztése rá nézve könnyebbé is válik. Ellenben a szolgabirói hivatal által beterjesztett adatokat nagy fárad­sággal kell tanulmányoznia, a nélkül, hogy mindamellett is oly tapasztalati eredményre juthatna, mely az ügy legapróbb s gyakran nem csekély fontosságú árnyalatait is teljes világosságban tüntetné fel. b) Nem egy járás van, melynek szolgabirái vagy önálló járásbirái — habár az ausztriai törvényben teljes szakavatottság­ és jártasság­gal bírnak is — azon viszonyokat, melyek a volt földesur és jobbágyság között léteztek s melyek a k­oszas tanulmányt és gyakorlatot­ igénylő 1836-diki törvények szabályozása alá esnek, nem ismerhetik azon apodicticus ottho­­­nossággal, melylyel a szakavatottakból kine­vezett úrbéri törvényszéki tanácsosok felru­­­házvák; végre TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Külirodalmi szemle. Oroszország jövöje. (Folytatás.) b­y. (Etudes sur l’avenir de la Bussie, par D. K. Schédo Ferreti.) A parasztok föl­szabadításának thémája nemcsak az európai közvé­lemény szemfényvesztegetése végett emlegettetik a lapokban, hanem valóban foganatosításához látszik közeledni, legalább ez közhit Oroszországban is. — Érintettük a többé kevésbé őszinte, vagy tán önző rettegést is, melylyel a birtokos nemesség e rendsza­bályok elé néz , s erre valóban elég oka van, ha oly tervek forognak főn eldöntő helyen, mint szerző föl­emleget. Kettőt kiemelünk közülök, mint csaknem hihetetlent; jellemző mindenesetre az orosz kormány­zás szellemére nézve, hogy ily rendszabályokról, mint lehűtőkről, csak egy pillanatig is szó lehet. Az egyik terv abban állana , hogy az állam meg­venné a birtokosok minden magán földét, deposses­­sionálva e szerint az eddigi birtokosokat, hogy a pa­rasztok maradjanak az általuk eddig mivett földek birtokában. E műtétre az államnak három milliárd ezüst rubelre volna sz­ksége, ez magában elég a terv absurd voltának bebizonyítására. A másik terv azon tekintetből indulva ki, mi­szerint a nagy birtokokon levő parasztok sorsa egyátalán nem rész , ellenben a megfosztott kisbir­­tokú nemesek parasztjainak sorsa a lehető legnyomo­rúbb s e szerint a legsürgetőbb teendő, ez utóbbiak sorsát enyhíteni; tehát a parasztok számának bizo­nyos minimuma határoztassék meg,s kinek ennél ke­vesebb parasztja van, az velök együtt telepítessék át a kirgisi pusztákra; a parasztok földet kapnak, sza­badoknak nyilváníttatnak, s katonai telepekké szer­veztetek ; a nemesek pedig kárpótlásul tiszti rang­gal ruháztatnak föl e telepeken. — Ez már aztán át meg az orosz gondolat! — hát a nők, kik szinte bír­hatnak földet s szolgákat, szintén tiszti ranggal fog­nak áttelepittetni ? Mint mondók, a nagy földbirtokos parasztjainak sorsa tűrhető; tartozásai nem elviselhetlenek, s be­hajtásukban az urak eléggé engedékenyek. Ellenben vannak helységek 2—300 lélekkel, kik 15—20 bir­tokosra oszolvák, a szerint, hogy némelyiknek 3—4 parasztja van csak. A mit ezek szenvednek, hihetet­len. Egy kis birtokos 5—10, sőt 20 szolga földmive­­lői munkájából nem élhet meg. Mit teszen velök te­hát? A szolgákból munkásokat vagy cselédeket csi­nál; útlevéllel ellátva a városba küldi munkára, évenkinti adót vetve fejükre — tehetségeikkel arány­ban. Ezen adó (ábrok) néha igen nagy, néha 250 — 300 rubel; úgy hogy e szegény emberek legkitartóbb munkásság mellett is egész keresetüket azoknak kénytelenek átadni. Pedig a kis birtokosok irgal­matlanok ; se halogatást se legcsekélyebb levonást nem tűrnek; mert különben maguk se bírnak meg­élni. Szerző egy vén kisasszonyt említ, ki 27 szolgát (köztök 11 nő) örökölve mind a városba küldő mun­kásoknak, s gyalázatos szívtelenséggel zsarolta ki mindnyájuk keserves szerzeményét. Ezen bánásmód bármi embertelen, könnyen megfogható , mert pél­dául míg az említett kisasszony atyja D.­n­ mint az osztatlan birtok tulajdonosa 160 lélektől alig 5—6 ezer rubel jövedelmet húzott, addig a kisasszony 27 lélektől 3000 rubelt préselt ki; 16 férfi 2400, a 11 nő pedig 700 rubelt adózván „a­mi aránylag még rettentőbb, ha meggondoljuk mily csekély a női szolgálók bére Oroszországban,“ mondja szerzőnk. — Ha a szolgák fölszabadítása bármily modali­tással s kárpótlással foganatba jö , tönkre fog jutni a kis birtokos nemesség, mert a kárpótlás nem leend arányban az ily módon kizsarolt eddigi jöve­delemmel. Azon általános izgatottságnak, melyet ez ügy eldön­tésének várta előidéz, elejét lehetett volna venni, ha a kormány vagy titokban készité vala elő a rend­szabályt s egy szép reggel az ukázt kihirdette volna, vagy ellenkezőleg teljes nyilvánossággal engedné nézeteit közölni s megvitattatni. Ez azonban nem történt. A sajtó nem mer belügyi rendszabályok vita­tásába bocsátkozni, s oly könyv, mely komolyan tárgyal valamely közszükséget s törvényhozási kér­dést, a kérlelhetlen cenzurán hajótörést szenved, s nem jó napvilágra, mert a kormány tetteit nem sza­bad bírálat alá venni, s valamely törvény vagy rend­szabály javaslatba hozása­­ a korona jogaiba vág. Ezen szűkkeblűség annyira megy, hogy egy műsta­­n­i tudományos munka elnyomatik a censura által, ha egyetlen állítmánya ellenkezésben talál lenni a fönálló építkezési rendszabály, vagy a gyármunká­sok reglementjának valamely §-ával. Ellenben utolsó időben bizonyos félszabadsággal bírnak a novellák, regények, színdarabok a társadalom bajai s árnyol­dalai megrovása vagy gúnyolásában ; ez egy fél rend­szabály, s a Gogol iskolájabeli művek általa miveltebb osztályok oly bajok, társadalmi betegségek öntudatára jöttek, miken nem segíthetnek, mert megszüntetésö­­ket nem sürgethetik, nem kezdeményezhetik. Mily nagy a kicsinyes félénkség s elfogultság épen a be­csesebb tudományos müvek ellenében, temérdek pél­dát hozhatnánk föl, mily veszélynek teszi ki magát az író vagy inoffenziv tudós anélkül, hogy előre csak sejthetné is, miszerint valaki meg fog botránkozni egy vagy más tudományos állítmányában, mutatja B a b s t esete. B a b s t nemzetgazdászati tanár Ka­­sanban, egy előadásának tartalmát s modorát oly helytelennek találta az egyetem igazgatója, hogy azt körülményesen följelentő, azon alázatos kérdéssel: mi legyen büntetése azon nagy bűnösnek, ki oly kér­déseket mer érinteni, miket már megoldott a minisz­ter urak bölcsesége; még­pedig oly világos kitéte­lekkel, mik valódi excellentiás sértést foglalnak ma­gukban. Ez ügy oly zajt ütött Pétervárt, hogy a csá­szár füléig elhatott. A czár — II. Sándor a mostani uralkodó — ismerni óhajta a beszédet, s időt vön magának azt végig olvasni. — Ekkor már a biroda­lom valamennyi zsinovnyikra veszve gondolá a tanárt; csak a fölött vitáztak : el fog-e szetni tanári székéből, vagy Szibériába küldetni ? — Képzelhetni a meglepetést, midőn a czár, meghatva ez előadott eszmék helyességétől, a kitételek élességét tekintbe se véve, azt rendelé, hogy Babst urnák jelentessék ki legmagasb köszöneté a jeles előadásért, s ez nyo­­massék ki a hivatalos lapokban. Ah de a czár, ha a legkitűnőbb uralkodói jellem is, nem láthat, hallhat mindent! — s egészben véve a kormányzás szelleme változatlanul uralkodik, s ezerszer eltipor jobb sorsra méltó embereket s esz­méket — mig egy ismét a czári léleknagyságban menhelyet talál. I c) tagadhatlan, hogy a szolgabirák és járás­­birák, kik első folyamodásilag sokoldalú, szá­mos és sürgős teendőkkel vannak elhalmozva, csak ez ügyek és teendők némi hátramaradá­sával képesek végezni azon úrbéri előmunká­latokat, melyek — bizony valljuk meg az iga­zat — többféle részleteik­ és fontosságuknál fogva napokat és heteket igényelnek. És vi­szont ha a szolgabírák saját ügyeik érdekében nem akarnak hátramaradást szenvedni , úgy másfelől az úrbéri előmunkálatok teljesítése körül történhetnek oly késedelmek, mik a bir­tokrendezési ügyeknek lehető gyorsaságot és pontosságot igénylő vezetésében és lefolyásá­ban idéznének elő oly akadékos és kellemet­len zöhögést, mint az egymás irányában fe­szült várakozásban levő felek kedélyére még egyrészről kedvezőtlen, úgy másrészről a tör­vényhozás eredeti czéljának is meg nem felel. BEÖTHY ZSIGMOND ( I). t­rbér-rendezési állapotok Ung megyében. Az úrbéri bíróságok eljárásai vonják magukra leginkább a közfigyelmet azon nagyfontosságú érde­kek következtében, melyek ezen bíróságok elintézé­sei által szabályoztatnak. Több oldalról panaszoltat­­ván, hogy az úrbéri ügyek nem haladnak kellő se­bességgel, igyekeztünk körünkhöz képest e tárgyban tudomást szerezni, s főkép figyelmünket az eddig kivívott eredményekre, s azon akadályokra fordí­tani, melyek a birtokszabályozási perek gyors me­netét gátolják. E megyének 210 községe közül mintegy 20 van szabályozva, körülbelöl hasonló számú községek iránt a rendezési keresetlevél f. é. jan. 30-káig be nem adatott, marad tehát folyamatban levő birtok­szabályozási per 170. Ezek közül : a) Palágyon és Palágy-Komoróczon a tisztán úrbéres lakosokkal 1852. évben kötött egyesség leg­közelebb felsőbb helyen helybenhagyatott, s annak végrehajtása jövő tavaszra okvetlen megtörténik. b) Ruszkóczon 1856. évben kötött egyesség mint halljuk, főtörvényszéki felülvizsgálat alatt áll. Itt az urbérben talán 6 telek volt csak feljegyezve, azonban a földesuraság régibb időkben házi rende­zés utján 157/8-ados jobbágyot képezett, s az 1856- ki egyesség által ezen állapot elfogadtatott, s egy­úttal a jobbágyok elismervén, hogy bár az urbér szerint őket faizás illetné, de emberemlékezet óta nem lévén a faizás gyakorlatában, a patens értelmé­ben, mely a követelhetési jogot a gyakorlathoz köti, azt nem is követelhetik; — legelőben egy telekre 5 holdat kaptak. c) J e n k é n f. évben köttetett egyesség, mely e lapokban már közöltetett. d) Gajdos község az urbér behozatala után megtelepitett puszta, melynek lakosai azonban foly­tonos úrbéri kezelés alatt állván, a földesuraság ma­ga beismerte, hogy a pátens 3-ik §-a értelmében ur­­­béresekül tekintendők ; s ezért jelen birtokuk meg­hagyása mellett a tagosítás elve mindkét fél által elfogadtatott. Legelőilletőségben 4 holdat kaptak, miután az összes közös legelő igen csekély kiterje­désű. *) A Komárommegyében bevégzett s folyamatban levő úrbéri perekről legközelebb. B. Zs. e) Várallyán a tagosítás még 1839. körül végrehajtatott, azonban a földesurnak mintegy 2000 hold igen szép erdeje faizási szolgalom alatt állott. A jobbágyoknak hetenkint nyárban egy, télben két szekér fát volt szabad az urasági erdőből tüzelőül hazavinni; s épületi faizással is bírtak. Egyesség utján az úrbéri rendezési perben megállapított 14 telekre hat holdjával adatott ki az erdő — a húsz év előtti szabályozás alkalmával kiadott legelővel érint­kezésben. A lelkész lemondván külön erdőrész kö­veteléséről, részére 30 folyó öl tűzifát évenkint ki­szolgáltatni kötelezte magát a földes­uraság , vala­mint a tanítónak is 10 élet. f) Szerednyén az úrbérben bejegyzett mintegy 20/a úrbéri telek idővel mintegy 47-re szaporittatott a földesurak által irtásokból, sőt majorsági táblákból, s az újonnan alakított telkek úrbéri kezeltetés alá vétettek, így tehát a földes uraság őket úrbéresek­nek elismerni kénytelen volt. Más részről a jobbá­gyok elismervén, hogy közös legelő nem létezett, le­gelő-illetőség követelésétől elállanak, s erdőül egy telek után két holdat kaptak, bár faizásuk huzamo­sabb idő óta nem volt, az erdő zár alatt lévén. g) Cseppelyben is létesittetett tagositási ügy­ben egyesség, mely azonban kevés érdekű, miután e községben úrbéresek nincsenek, s azon néhány zsel­lér, kit napszámosokul felhasznál a helyben való bir­tokosság, önként elismerte, hogy úrbéri kezelés alatt sohasem voltak, s illető földesuraikkal uj szerződést is kötöttek. A közbirtokosok közti egyesség az arány­kulcsra, s helyzetre vonatkozik. h) Dubrokán is köttetett egyesség a földesura­ság s lakosok között. A telekmennyiségre nézve azon eset állott elő, mint Szerednyén (1. f. alatt.) Erdei haszonvételek s legelő elkülönzése tekinte­tében telkenkint hat hold derék erdő adatott ki a la­kosoknak, még pedig úgy, hogy a legelőilletőségbe adott területen növekedett fák is a lakosoknak örök tulajdona legyen. Adatott mind itt, mind­­enkén a helységnek bikarét, s vályogvető hely, a temető na­gyobbittatott, azonfelül itt gyümölcsös kertre is aján­dékozott helyet a földesur. Ezek a megyénkben eddig egyességileg elintézett úrbéri s tagositási pörök — tehát az, mit valósággal lehet eredménynek nevezni, s habár a cég alatti egyességek, még némely hiányok, főleg mérnöki munkálatok kipótlása miatt eddig felsőbb jóváha­gyás alá nem terjesztettek is — a felterjesztés mie­lőbb bekövetkezése várható. Ekkor az eredményt feljegyezve, jövő alkalommal — megérintendem az akadályokat, melyek nézetem szerint az úrbéri törvényszékek eljárásainak gyorsa­ságát gátolják. *) ZS. Bécs, oct. 20. sz. Páris és Brüssel illető lapjai ugyan a leghatá­rozottabban tagadják, hogy Murat és Leuchten­­berg­hyek a Dunafejdelemségek trónjára kijelöltet­tek, s minden erre vonatkozó közleményt kacsáknak nyilvánítanak , mi azonban, megbízható közlemények alapján, mégis állunk minapi, első tudósításunk mel­lett. Nem sok idő telik bele, s meglátjuk, hogy azon tudósításunk, hogy Franczia­ és Oroszország közösen pártolják a fényes kapunál ama két herczeg jelölt­ségét, legkevésbbé sincs ellenmondásban ama félhi­vatalos párisi hírmáslattal, mely szerint Moldva- Oláh­országban az ügy általános szavazatra bocsáttatnék. Hisz épen azért, hogy a dolognak oly színe legyen, mintha itt szabad nemzeti állam megalapítása forogna fen, minél több természethűséggel fogják a komédiát ! *) Köszönettel veendjük Szerk. Miklós czár trónralépte. (Folytatás.) A „Newski“ prospectus szegletén jött a nischego­­rodi dragonyos ezrednek egyik tisztje, feje fekete szalaggal volt bekötve, nagy fekete szemei és sza­kálla elijesztő tekintetet kölcsönöztek neki. Azon kérdésre, mi a neve, midőn a Miloradovits gróf di­cséretes törekvéseiből emlékezetében tartott Jakubo­­vits nevet hallotta, kérdé a császár, mit kíván ? „Velek voltam“ felelé merészen az összeesküvő, de midőn hallottam, hogy ők Constantin mellett tarta­nak, elhagytam őket és idejöttem.“ „Köszönöm“ — mondá a császár, „ön helyesen fogta fel kötelességét, s most alkalmat akarok önnek adni a múltnak felejtésére. Menjen párttársaihoz s kisértse meg őket felvilágositni és rendre téríteni.

Next