Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)
1857-10-27 / 2333. szám
245-2333. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Szerkesztési iroda: Egyetem-utasa 2-dik szám, 1- ső emelet, Uri-ateza 3-dik alám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kia dó - h i v a tal, Egyetem utasa, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüti panaszok, hirdetmények) a Kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Kedd, oct. 27. Glaflistéal feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. 4.:« .• h»»*bos petit sor háromssori hirdetésnél 4 p. kr. Bérhirdetmenyek dija -lyegdíj külön l0pkr.Magén vlt» Shas&bo» petit sor5pkr Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. PEST, oct. 27. A felső-magyarországi bányaipar és vaspályatársulat sa pest-kassai vasút. I. A „Deutsche Alig. Ztg“-ban azt olvassuk, hogy : a belga tőkepénzesek társulata, melynek élén Deschamps volt belga miniszter s Fábri úr állanak, a magas pénzügyminisztériummal egy Esztergom-Nánától Kassáig vezetendő vasút építés s Felső-Magyarországon egy nagyszerű vasgyárállítás engedményezése iránti tárgyalását már teljesen bevégezte. A társulati alaptőke 140 millió frankra (53,600,000 pft) van határozva, melyből 65 milliót a belgák, 120 milliót magyar földesurak s tőkepénzesek fedezendnek, a többi pedig nyilvános aláírás útján leszen összegyűjtendő. Azonban a pénzügyminisztérium ez ajánlatokat még sem fogadta el egész terjedelemben, hanem a pénzpiacának általános nyomottságára, s azon elfogadott elvre, tekintettel, miszerint új vasútra engedelem nem adható, a Nánától Kassáig vezetendő vasútnak ellene mondott, azt ajánlván a társulatnak, hogy vagy olvadjon össze a tiszai vasúttársulattal, melynek egy pestkassai vonalra már engedménye van, vagy pedig bírja azt e vonalra a jogától való ellásra, mely bármelyik iránybai egyesség vezetésére és jó eredményhez juttatására pénzügyminiszter úr személyesen ajánlkozott. Mint továbbá hírlik : a belgák csak a végső esetben fogják magukat a tiszai társulattali egyesülésre adni, hanem sokkal inkább hajlandók eme szabadalmának magukhoz váltására, ha, mint természetes, az eddigi befizetések s megkezdett építkezések sat. részekre engedtetnek által. Mindezen fontos kérdés annál fogva még eldöntésre vár , de egy vasgyárnak állítása, melynek szükséges voltát mindenki elismeri, tökéletesen bizonyos. Ennyit veszünk át a „Deutsche Alig. Ztg“ közleményéből. Mint előbbi hírek mondják : a nagyszerű vasgyár Kassa mellett, Jászó vidékére van tervben. De legyen az bárhol, létesülendősen csak örvendünk, kivált ha biztosítva volnánk az iránt, hogy tehetségünkhez képest a magyar tőkék is méltólag fognak a vállalatnál képviseltetni. Hanem a vasúttervhez akarunk komolyan szólani, ámbár meg vagyunk győződve, hogy a tiszai vasúttársulat érdekeinket elesni különben sem hagyja. Tesszük pedig a dologhoz szólást azon figyelemmel, melyet a belgák által ajánlott, s reánk nézve igen szép befektetési summa, a 65 milliónyi frank, önérdekeinkkel együtt vetve a mérlegbe, igényel. Ily szempontból indulva ki három kérdést teszünk fel t. i. először: a felső-magyarországi bányaiparra, különösen vasgyártásra nézve melyik vonal hasznosabb, az újonnan kért nána-kassai-e, vagy a tiszai társulat részére már engedményezett pest-kassai vonal? Másodszor elvontan a bányaipartól, melyik vonal ígér nagyobb üzleti jövedelmezést?; harmadszor mennyiben tanácsos a tiszai társulatnak a pest-kassai vonalt maga kezéből más társulatnak átbocsátani ? Az első kérdést illetőleg : a nána-kassai vonal főkép Gömör, Abauj-Torna és Szepesmegye vasiparának érdekeit akarná képviselni s helyettesítője fogna lenni az ipoly-sajó völgyi vasútnak. Midőn e vasutat gr. Andrássy Manó egyenesen Pestről kiindulva Fótkon keresztül akart a Balassa-Gyarmat felé vezetni, még a tiszai társulatnak engedményezett pestkassai vonal mellett is pártoltuk azt; most azonban, midőn kiindulási pontjával még a régi Szobbtól is távolodik, a két vonal pedig legalább egyelőre egymás mellett meg nem állhat és a kettő közt való választás van szőnyegen, nyíltan kimondjuk, hogy semmi szín alatt sem határozhatjuk el magunkat annak pártolására, mert kérdem, hogy amire azon vonal csalhatlanul juttatni fogna : van-e ama vidékek akármelyikének, vagy a birodalomnak csak legkevésbbé is érdekében, hogy ezek forgalma Pest elkerülésével egyenesen Bécsbe vezettessék ? Én azt hiszem , épen nincs. E gyárvidékeknek a természettől rendelt legjobb piaczuk a sík alföld, arra kell nekiek áruikkal sietni, valamint élelemszerekkeli elláttatásukat is legközelebbről onnan várhatják. A nánai vonalon sehol fel nem található a vidék, mely az élelmet nekik szolgáltathatná, s hogy más után takarítsák el áruikat, mint melyen élelmeket szerzik, holott a két forgalom egymást segélyezheti, ismét czél nem lehet. Ezen kívül ime a porosz vasgyárak Bécsen, Pesten keresztül kezdik készítményeikkel előttünk elfoglalni az aldunai tartományokban a piaczot; állhat-e azért ily körülmények közt a birodalomnak is érdekében, hogy e vidékektől is, mint szintén természetes piaczuktól ama felső-magyarországi gyárak elvezettessenek? Bécsben csak a stájerországi, krajnai, korontháni, tiroli satvasgyárak versenye szaporodnék a felső magyarországiak által, ellenben a tengerpart felé való út, miután Esztergomnál egyenesen áttörni nem lehet, akár Pestnek lefelé, akár Bécsnek felfelé csak szükségtelenül nyujtatnék meg. Azonban feltéve, hogy ez csak mellesleges tekintet s Bécsnek csakugyan jól esnék nevelni a körülöttei vasgyárak concurrentiáját, akkor is épen nem az említett vidékek hivatnák e concurrentia létesítésére , hanem ott vannak Árva-, Turócz-, Zólyom- és Liptómegyék, melyek szinte nagy mértékben birnak a vasgyártás alapjával, s közelebbségöknél fogva concurrentiájokkal Bécsnek többet is használhatnak, csak ki kell iparukat fejteni; holott eme fejlettebb vasiparu vidékeknek elébek való vezetése által, azok ipara szinte legalább egy bizonytalan időre hátra nyomatnék. A pest-kassai vonal legtermészetesebben köti össze a tiszai gabonavidéket a felső gyárvidékkel, s az élelemszerek beszerzési piacát a gyártmányok eladási piaczával legczélszerűbben egyesíti, egymás által segélyezvén a kölcsönös forgalmat, s hogy még a gömöri gyárvidék érdekének is a legteljesebben legyen elégtéve, csupán egy miskolcz-sajóvölgyi mellékvasutágra van szükség. Egy ily mellékággal egyenesen vezetett vonal különösen a fiume-trieszti tengerpart felé való szállítást érdeklőleg a kérdéses gyárvidékek érdekeivel is annál inkább megegyez , mivel csak egyenesen Pesten keresztül veheti át kényelmesen a szállítmányt a Pesttel szemközt nyíló buda-fehérvár-fiumei vasút. E kényelmet ezen a Galicziába kinyúló fővonalon mellékes tekinteteknél fogva szem elől téveszteni világkereskedési szempontból sem szabad. Különben Pestet elkerülni a belga társulatnak is csak azon eset adhatna némi okot, ha annak valamikép czéljában lehetne, hogy a felső magyarországi vasgyárak forgalmát a Bécs felől rövidebb úton egyenesen Belgaországba vezesse. Belgaország vasgyártása azonban, mely most is tetemes mennyiségben ad inkább külföldnek, mintsem részén , egészen máskép áll, mintsem ez érdekében volna, sőt ellenkezőleg a belga vállalkozókat is itt hazájuk körülményi érdeke és a nagyobb nyereségre való kilátás egészen más útra vezeti. Következőkben a más két kérdésről fogok szólani. GALGÓCZY K. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Mutatvány Hunfalvy Pál oct. 5-kén tartott akadémiai értekezéséből s a „Magyar Nyelvészet“ 111. évfolyam első füzetéből *). I. (Az akad. értekezésből.) „Olvasom az előszót. Az hazafias melegséggel és anyatejbe mártott tollal van írva. Elmondja (Mátyás Flórián úr), hogy a magyarok nyelvrokonai, a kánok, besenyők stb. ide ez országba jöttek a magyarok után ;akik nem jöttek, ott vesztek! Mégis a lappokban, finnekben gondolják némelyek fölismerni azokat! — Ez nagy bűn. A finnezés honunkban is divatossá, sőt általánossá kezd válni, úgymond Mátyás úr a XIV. lapon , egyetlen nyelvészeti intézetünkön uralt, segélyeztetik! Fölösleges *) „Azon élénk vitatkozások és fejtegetések közt, mik hazai philologusaink közt jelenleg napirenden vannak, közérdekűnek tartottuk“ e mutatványokat „annál is inkább közölni, minthogy“ azok „folytán a magyar közönség alaposabb tájékozást nyer e n ” (olvasd : fog nyerni) azon tudományos munkásság értékének és irányának megítélésében, melyet e philologiai kérdés mai napon a nemzeti irodalomban elfoglal. Szerk.“ „Magyar Sajtó,“ Oct. 23-kai tárczaczikkely jegyzete. A gondoskodás! Megjutalmazná azt a sokkal gazdagabb orosz kormány is! stb. Kérdezi M. úr, ha vezet-e ezen finnezés nemzetiségünk szilárdítására, fejlesztésére. ,Azt hiszem, folytatja, hogy édes anyanyelvünknek, sok más veszteségek után, mai napig -lan el nem vitázhatott osztatlan birtokunknak, áldozatkész kegyelettel tartozunk, s a róla terjesztett álhireket, nemcsak szóval, hanem tettleges közbejárással is megczáfolni kötelességünk." — ,Azon következtetésre, hogy ősi nyelvünk Árpád és vezértársai után elveszett, s jelenleg csak finn — fájdalmasan felsóhajtunk. Méltó büntetése ez a hanyagságnak, mely a magyar finnizést elnézte, mely azt folyton pártolja." — Idézi Jerney után Kunik Ernő (orosz tudós) nyilatkozatát, melyben többek közt áll : ,Die alte türkische (magyarisch-türkische) Dynastie, und der alte Adel der Ungern haben im Laufe der Zeit ebenfalls die finnische Sprache ihrer Unterthanen angenommen." „Ez élőbeszédben két fő dolog van, Kunik állítása, hogy a régi magyarok valamikor finn alattvalóik nyelvét fogadták el, — s Mátyás állítása, hogy a magyarok nyelvrokonai, kik ide nem jöttek, ott vesztek. — Nyelvvizsgálataink se nem tagadják se nem állítják ezt. Mi azon nyelvkört kutatjuk és tanulgatjuk, melyhez a magyar nyelv tartozik ; tesszük pedig azt legelőször a magyar nyelvtudomány érdekében, azután az őstörténet tudománya érdekében is, melyben nemcsak a magyarokrul, hanem az egész altaji nyelvfaj népeirül s az árja és sémi népekrül is van szó. Hogy ezen körben benn van a magyar nép őstörténete is, arról Mátyásnak sem lehet kétkedése: mi és mennyi tartozik belőle különösen a magyarra, azt még most nem is akarhatja mondani nyelvtudományunk. Előttünk Kunik állítása csak kérdés, melyet be kell bizonyítani, de nem lehetetlenség, sok esetet tudván, hol a győző a győzöttnek nyelvét elfogadta. De hogy valóban elfogadta-e a magyar győző a finn győzöttek nyelvét ? más kérdés, melyet hadd bizonyítson be Kunik. Mit ér előttünk Mátyás állítása, hogy a magyarok nyelvrokonai, akik ide nem jöttek, elvesztek ? Az is csak kérdés, melyet be kell bizonyítani, s aki állítja, annak hihetőkép módjában is van a bizonyítás. Nem lehetetlen, hogy elvesztek, tudván mennyi sok és nagy nép veszett már el. Azonban ha valaki azt is állítaná, hogy a lappok és finnek volnának az Ázsiában maradt magyar nyelvrokonok maradékai , abban sem volna lehetetlenség. De hogy valóban így van, bizonyítsa be az állító." „De még félretévén a kérdést az állító után, tekintsük magában az állítást, vagy inkább alajtást, hogy az odamaradt magyar nyelvrokonok nem vesztek ki utolsó emberig, hanem hogy maradékaikat a lappokban és finnekben találjuk fel: mi hazaárulás volna ebben ? Nagyobb dicsőség-e azt mondani : rokonink kivesztek ! — mint azt : rokonink a lappokban és finnekben megmaradtak ! A nemzetek erényeihez azt is számítja a világ, ha minden bajon keresztül tudnak gázolni: hát a magyar rokonok azért érdemelnének-e megvetést tőlünk,hogy a legzordonabb égalj alatt is megtudtak maradni, s a győzők által fel nem hagyták magukat emészteni! Micsoda logika, micsoda érdem-fogalom szól Mátyásból! Nem fiúbeszéd-e az ? S ilyen beszéddel hányjuk vessük a nemzetiséget férfiak előtt ?“ „Lássuk most, ki állítja azt, hogy a lappok és finnek azon magyar nyelvrokonok maradékai, kik nem követték Magyarországra a besenyőket, kánokat stb. Ki állítja azt ? Kánik ? Mi közünk van hozzá, ha állítja, miután nem tehetünk róla! — Vagy én állítottam-e? mert tulajdonkép ellenem van írva a könyv. Mit mond erre nézve Mátyás ? Azt írja a 45. lapon : „Hunfalvy úr a finn magyar történelmi viszonyról merészen nyilatkozik (figyelmet kérek! Az előszóban elmondottak után mit várhatni merész nyilatkozatomtól?) merészen nyilatkozik . A finn népek és a magyarok közt a történelem nem tud érintkezést felmutatni, a két nyelv tehát távol egymástól fejlett. Készséggel járulnánk ezen bizonyára őszinte nyilatkozathoz (úgymond Mátyás), ha azt tényerejű adatok ellenében képesek volnánk föntartani.“ — Ugyan kérjük a gondolkodva olvasót, megértheti-e Mátyás úr ítéleteit? Ő a magyar finnezés ellen hazafias buzgalommal síkra kel, a gonosz finnezők rettentő példájára idézi Kunik szavait, hogy a magyar győzök elfogadták volna finn alattvalóik nyelvét,csaknem hazaárulással bélyegzi azon állítást is, miszerint a magyar nyelvrokonok nem vesztek volna ki Ázsiában, hanem Gazdasági gyakorlatok. I. A gépláz és újítási roham. (Folytatás.) Ezen irányban kívánatos, hogy gazdasági irodalmunk bajnokai tevékenyen és népszerűen mozogjanak. Az érdekes tárgyak népszerű leírása sokkal több előnyt viv ki magának s belterjesebben hat e tekintetben minden egyéb előadásnál. A népszerű előadás fogalmait mi nem a mentői kezdetlegesebb irmodorban, hanem a felvett tárgy világos, körülményes átérzett leírásában, a kifejezések velős egyszerűségében helyezzük. Anélkül, hogy tisztelt gazda-kollegám Kénessey Kálmán szerénységét illetni kívánnám, példa gyanánt többek között kell felemlítenem, mint ki a gazdasági irodalom népszerű instructív modorát fogalmam szerint czélravezetőleg kezeli. Hogy félre ne értessem, például említem fel az ezen évi Délibáb naptárban megjelent rövid czikkét, melyben a soros és szórt vetés előnyeit és hátrányait gyakorlatilag tárgyalja, melyben a sorvetés (Garretgép) előnyeit minden egyéb vetésmodor felett elismeri és hirdeti, de igen világosan elemezi, mennyire kell szükségkép haladottnak lenni a földmivelésnek ott, hogy e gép sikert reménythezőleg használtassék. Kifejti, mennyire hibáznék, ki az elavultnak kiáltott rendszer reformálását azzal kezdené, hogy Garretgépet vinne haza, s erőtlen vagy nem elegendőleg porbanyitott és mivelt földjében sorvetéssel kívánna kedvező eredményt elérni. A gyakorlatból hoz fel bizonyító példákat, melyek kétségtelenné teszik állításait s meggyőzik az olvasót, miszerint ámbár a legtökélyesebb vető eszközül a Garret sorvető gép ismertetik, mindazáltal nem ott kell kezdeni a dolgot, „hogy tehát vegyünk azonnal olyat,“ hanem miveltessék előbb a föld szorgalommal akként, hogy évek múltával oly tisztult és erőteljes állapotba hozassák, miszerint a sorvető előnyeit élvezhessük rajta. Míg ez megtörténnék, maradjunk a kézi vetésnél, legjobb esetben egyelőre az Albán féle szórva vetőjét szerezhetjük meg. Ha minden gép, s a gazdászat minden mozzanatáról leírnánk ily határozott elemezéssel keresztül vitt tüzetes közlést, mely a gyakorlat terén megérlelt készültséggel az alapokra visszavezető irányban volna tárgyalva, szóval népszerűen előadva, úgy gazdáink azok irányadásán indulva, igen sok káros botlástól és lehangoló kísérletektől óvalhatnának meg. Körülbelől itt leli magyarázatját az is, miként hazaszerte több gép heverétlen az újabb időkben beszerzettek közül, mint melyre a gazda elmondja, hogy lesz ez kielégítő, ez kifizeti magát. Számba sem véve, hogy gépészeink, se jók, se igyekezők, se pontosak; — ennek fő oka a fen előadott reformálási fokozat meg nem tartásában keresendő. Egy hangzatos hirdetés egy széllel béllelt par force-nyító rábeszélő ajánlatára, néha a leírások halmazából gyakorlatiatlanul kiszemelt rendszer erőltetéséből vagy gép bevásárlásából ered azután a balfogalom, később lehangoltság minden új, s ezek között úgy lehet majd a legüdvösebb iránt is. Felemlítettük a bajt, utaltunk okaira, illő hogy egy kis orvosságról is emlékezzünk meg. Mindenek felett elismert szakférfiak, gyakorló gazdák tanácsa elkerülhetlenül szükséges. Ez azonban nálunk még alig van szokásban. Ha csinosabb épületet akarunk állítani, építő mesterhez fordulunk, habár csak kész terveink átnézetése végett is, miért ne volna rendén, hogy gazdaságunkat — melyet meglehet leggyakorlottabb kézzel vezérlettünk — reformálni óhajtván,e téren kipróbált híresebb egyénekhez forduljunk tanácskozás végett. VISONTAI. Statisztikai áttekintése a magyaróvári főherczegi uradalom állásának az 1857-dik év elején. (Vége.) D. Repczetermés 1855-ben. M.-Óvárott 934 u. a. m. Mosonyban 2480, Császárréten 1262, Lehdorfon 558, Cassimirban 1221, Wittmanshof 1614, Neubrunn, Marienbrun 1418, Papréten 742, összeg 10,229 a. a. m. A repezetermést évenkint a mosonyi gabnakereskedők veszik meg. 1856-ban a nagy hideg következtében a repezevetés a m.óvári jószágon egészen kifogyott. A földek trágyázása istállói trágyával történik. Más trágyanemek is, nevezetesen a Guano és az úgynevezett csontliszt használtattak kísérletül, nevezetesen Papréten, hol a csontliszt igen jó sikerrel használtatott. A magyaróvári uradalomban a földmivelési munkálatok általában gépek által történnek. A Kransz és Pabst urak gazdasági gépek gyárának mosonyi raktára szolgáltatja az egész vidékre a gépeket, valamint a m.-óvári uradalomnak is. E. Erdészet. (Pagony) 1856-ban. Kemény épületfa 31/36‘—*/3 átmérőjű, folyó ölekben. M.-Óvárott 3, Mosonyban 10, Császárréten 17, Lehndorfban 14, Cassimirban 22, Wittmannshofban 72, Neubrunnban 365, Marienbrunban 1280, Papréten 169, összesen 1932 folyó öl fa. Tűzifa a következő mennyiségben állíttatott elő: Hasáb fa : szilfa 118 öl, cserfa 110, egerfa 44, puhafa 951, összeg 1223 öl. Kemény rőzse : Minden erdőben 60,975, csekélyebb kemény 14,000, jó puha 28,100, csekély puha 18,000, összesen 121,075 darab rőzse. F. Gyeptözegásás Mosony mellett, 1856-diki termelés. Turfatéglák : Gyeptözeg 1,063,400, rétegtőzeg 489,000, összesen 1,552,400 darab. A gyeptözeg vagy turfa használata Magyarországban eddig csak Mosony és Győr megyékben divatos, különösen a Hanságon (Mosony közelében), ezen mocsáros helyen, mit a Mosonyban és Szent-Miklóson levő (báró Sinaféle) czukorgyárak tartanak fen. G. Téglavető a Duna partján Mosonyban készített 1855-ben. Égetett falbavaló téglát 856,350, égetett kútbavalót 18,550, nagy burkoló téglát 6,808, kicsinyt semmi, nagy párkányzat-téglát 7,050, kicsinyt semmi, lapos cserépzsindelt 215,100, vásottat 1750, összesen 1,105,608 darabot.