Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)

1857-10-27 / 2333. szám

245-2333. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Szerkesztési iroda: Egyetem-utasa 2-dik szám, 1- ső emelet, Uri-ateza 3-dik alám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ki­a d­ó - h i v a t­a­l, Egyetem­ utasa, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüti­ panaszok, hirdetmények) a Kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Kedd, oct. 27. Glaflistéal feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. 4.:« .• h»»*bos petit sor háromssori hirdetésnél 4 p. kr. Bé­­rhird­etmenyek dija -lyegdíj külön l0pkr.Magén vlt» Shas&bo» petit sor5pkr Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. PEST, oct. 27. A felső-magyarországi bányaipar és vaspályatársulat sa pest-kassai vasút. I. A „Deutsche Alig. Ztg“-ban azt olvassuk, hogy : a belga tőkepénzesek társulata, melynek élén Desch­amps volt belga miniszter s Fábri úr állanak, a magas pénzügyminisztériummal egy Esztergom-Nánától Kassáig vezetendő vasút­ építés s Felső-Magyarországon egy nagy­szerű vasgyárállítás engedményezése iránti tárgyalását már teljesen bevégez­te. A társulati alaptőke 140 millió frankra (53,600,000 pft) van határozva, melyből 65 milliót a belgák, 120 milliót magyar földesurak s tőkepénze­sek fedezendnek, a többi pedig nyilvános alá­írás útján leszen összegyűjtendő. Azonban a pénzügyminisztérium ez ajánlatokat még sem fogadta el egész terjedelemben, hanem a pénz­­piacának általános nyomottságára, s azon el­fogadott elvre, tekintettel, miszerint új vas­útra engedelem nem adható, a Nánától Kassáig vezetendő vasútnak ellene mondott, azt ajánl­ván a társulatnak, hogy vagy olvadjon össze a tiszai vasúttársulattal, melynek egy pest­kassai vonalra már engedménye van, vagy pe­dig bírja azt e vonalra a jogától való ellásra, mely bármelyik iránybai egyesség vezetésére és jó eredményhez juttatására pénzügyminisz­ter úr személyesen ajánlkozott. Mint továbbá hírlik : a belgák csak a végső esetben fogják magukat a tiszai társulattali egyesülésre adni, hanem sokkal inkább hajlandók eme szaba­dalmának magukhoz váltására, ha, mint ter­mészetes, az eddigi befizetések s megkezdett építkezések sat. részekre engedtetnek által. Mindezen fontos kérdés annál fogva még el­döntésre vár , de egy vasgyárnak állítása, melynek szükséges voltát mindenki elismeri, tökéletesen bizonyos. Ennyit veszünk át a „Deutsche Alig. Ztg“ közleményéből. Mint előbbi hírek mondják : a nagyszerű vasgyár Kassa mellett, Jászó vidékére van tervben. De legyen az bár­hol, létesülendősen csak örvendünk, kivált h­a biztosítva volnánk az iránt, hogy tehetségünkhez képest a ma­gyar tőkék is méltólag fognak a vállalatnál képviseltetni. Hanem a vasúttervhez akarunk komolyan szólani, ámbár meg vagyunk győződve, hogy a tiszai vasúttársulat érdekeinket elesni kü­lönben sem hagyja. Tesszük pedig a dologhoz szólást azon figyelemmel, melyet a belgák ál­tal ajánlott, s reánk nézve igen szép befekte­tési summa, a 65 milliónyi frank, ön­érde­keinkkel együtt vetve a mérlegbe, igényel. Ily szempontból indulva ki három kérdést teszünk fel t. i. először: a felső-magyarországi bányaiparra, különösen vasgyártásra nézve melyik vonal hasznosabb, az újonnan kért nána-kassai-e, vagy a tiszai társulat részére már engedményezett pest-kassai vonal? Má­sodszor elvontan a bányaipartól, melyik vonal ígér nagyobb üzleti jövedelmezést?; harmad­szor mennyiben tanácsos a tiszai társulatnak a pest-kassai vonalt maga kezéből más társu­latnak átbocsátani ? Az első kérdést illetőleg : a nána-kassai vonal főkép Gömör, Abauj-Torna és Szepes­­megye vasiparának érdekeit akarná képvi­selni s helyettesítője fogna lenni az ipoly-sajó völgyi vasútnak. Midőn e vasutat gr. Andrássy Manó egyenesen Pestről kiindulva Fótk­on ke­resztül akart a Balassa-Gyarmat felé vezetni, még a tiszai társulatnak engedményezett pest­kassai vonal mellett is pártoltuk azt; most azonban, midőn kiindulási pontjával még a régi Szobbtól is távolodik, a két vonal pedig leg­alább egyelőre egymás mellett meg nem állhat és a kettő közt való választás van szőnyegen, nyíltan kimondjuk, hogy semmi szín alatt sem határozhatjuk el magunkat annak pártolá­sára, mert kérdem, hogy a­mire azon vonal csalhatlanul juttatni fogna : van-e ama vidé­kek akármelyikének, vagy a birodalomnak csak legkevésbbé is érdekében, hogy ezek for­galma Pest elkerülésével egyenesen Bécsbe vezettessék ? Én azt hiszem , épen nincs. E gyárvidékeknek a természettől rendelt legjobb piaczuk a sík alföld, arra kell nekiek áruik­kal sietni, valamint élelemszerekkeli ellátta­­tásukat is legközelebbről onnan várhatják. A nánai vonalon sehol fel nem található a vidék, mely az élelmet nekik szolgáltathatná, s hogy más után takarítsák el áruikat, mint melyen élelmeket szerzik, holott a két forgalom egy­mást segélyezheti, ismét czél nem lehet. Ezen kívül ime a porosz vasgyárak Bécsen, Pesten keresztül kezdik készítményeikkel előttünk elfoglalni az aldunai tartományokban a pia­­czot; állhat-e azért ily körülmények közt a birodalomnak is érdekében, hogy e vidékektől is, mint szintén természetes piaczuktól ama felső-magyarországi gyárak elvezettessenek? Bécsben csak a stájerországi, krajnai, koron­­tháni, tiroli sat­­vasgyárak versenye szaporod­nék a felső magyarországiak által, ellenben a tengerpart felé való út, miután Esztergomnál egyenesen áttörni nem lehet, akár Pestnek le­felé, akár Bécsnek felfelé csak szükségtelenül nyujtatnék meg. Azonban feltéve, hogy ez csak mellesleges tekintet s Bécsnek csakugyan jól esnék nevelni a körülöttei vasgyárak concur­­rentiáját, akkor is épen nem az említett vidé­kek hivatnák e concurrentia létesítésére , ha­nem ott vannak Árva-, Turócz-, Zólyom- és Liptómegyék, melyek szinte nagy mértékben birnak a vasgyártás alapjával, s közelebbsé­­göknél fogva concurrentiájokkal Bécsnek töb­bet is használhatnak, csak ki kell iparukat fejteni; holott eme fejlettebb vasiparu vidékek­nek elébek való vezetése által, azok ipara szinte legalább egy bizonytalan időre hátra nyomatnék. A pest-kassai vonal legtermészetesebben köti össze a tiszai gabona­vidéket a felső gyárvidékkel, s az élelemszerek beszerzési piac­át a gyártmányok eladási piaczával leg­­czélszerűbben egyesíti, egymás által segélyez­vén a kölcsönös forgalmat, s hogy még a gö­­möri gyárvidék érdekének is a legteljesebben legyen elégtéve, csupán egy miskolcz-sajóvöl­gyi mellékvasutágra van szükség. Egy ily mellékággal egyenesen vezetett vonal különö­sen a fiume-trieszti tengerpart felé való szállí­tást érdeklőleg a kérdéses gyárvidékek érde­keivel is annál inkább megegyez , mivel csak egyenesen Pesten keresztül veheti át kényel­mesen a szállítmányt a Pesttel szemközt nyíló buda-fehérvár-fiumei vasút. E kényelmet ezen a Galicziába kinyúló fővonalon mellékes te­kinteteknél fogva szem elől téveszteni világ­kereskedési szempontból sem szabad. Külön­ben Pestet elkerülni a belga társulatnak is csak azon eset adhatna némi okot, ha annak valamikép czéljában lehetne, hogy a felső ma­gyarországi vasgyárak forgalmát a Bécs felől rövidebb úton egyenesen Belgaországba ve­zesse. Belgaország vasgyártása azonban, mely most is tetemes mennyiségben ad inkább kül­földnek, mintsem részén , egészen máskép áll, mintsem ez érdekében volna, sőt ellenkezőleg a belga vállalkozókat is itt hazájuk körülmé­nyi érdeke és a nagyobb nyereségre való ki­látás egészen más útra vezeti. Következőkben a más két kérdésről fogok szólani. G­ALGÓCZY K. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Mutatvány Hunfalvy Pál oct. 5-kén tartott akadémiai érte­kezéséből s a „Magyar Nyelvészet“ 111. évfolyam első füzetéből *). I. (Az akad. értekezésből.) „Olvasom az előszót. Az hazafias melegséggel és anyatejbe mártott tollal van írva. Elmondja (Mátyás Flórián úr), hogy a magyarok nyelvrokonai, a ká­nok, besenyők stb. ide ez országba jöttek a magya­rok után ;akik nem jöttek, ott vesztek! Mégis a lappokban, finnekben gondolják némelyek fölismerni azokat! — Ez nagy bűn. A finnezés ho­nunkban is divatossá, sőt általánossá kezd válni, úgymond Mátyás úr a XIV. lapon , egyetlen nyelvé­szeti intézetünkön uralt, segélyeztetik! Fölösleges *) „Azon élénk vitatkozások és fejtegetések közt, mik hazai philologusaink közt jelenleg napirenden vannak, közérdekűnek tartottuk“ e mutatványokat „annál is inkább közölni, minthogy“ azok „folytán a magyar közönség alaposabb tájékozást n­y­e­r e n ” (olvasd : fog nyern­i) azon tudományos munkásság értékének és irányának megítélésében, melyet e philologiai kér­dés mai napon a nemzeti irodalomban elfoglal. Szerk.“ „Magyar Sajtó,“ Oct. 23-kai tárczaczikkely jegyzete. A gondoskodás! Megjutalmazná azt a sokkal gazda­gabb orosz kormány is! stb. Kérdezi M. úr, ha ve­zet-e ezen finnezés nemzetiségünk szilárdítására, fej­lesztésére. ,Azt hiszem, folytatja, hogy édes anya­nyelvünknek, sok más veszteségek után, mai napig -­lan el nem vitázhatott osztatlan birtokunknak, áldo­zatkész kegyelettel tartozunk, s a róla terjesz­tett álhireket, nemcsak szóval, hanem tettleges közbejárással is megczáfolni kötelességünk." — ,Azon következtetésre, hogy ősi nyelvünk Árpád és vezértársai után elveszett, s jelenleg csak finn — fájdalmasan felsóhajtunk. Mél­tó büntetése ez a hanyagságnak, mely a magyar fin­­nizést elnézte, mely azt folyton pártolja." — Idézi Jerney után Kunik Ernő (orosz tudós) nyilatkozatát, melyben többek közt áll : ,Die alte türkische (ma­gyarisch-türkische) Dynastie, und der alte Adel der Ungern haben im Laufe der Zeit ebenfalls die finni­sche Sprache ihrer Unterthanen angenommen." „Ez élőbeszédben két fő dolog van, Kunik állítá­sa, hogy a régi magyarok valamikor finn alattvalóik nyelvét fogadták el, — s Mátyás állítása, hogy a magyarok nyelvrokonai, kik ide nem jöttek, ott vesztek. — Nyelvvizsgálataink se nem tagadják se nem állítják ezt. Mi azon nyelvkört kutatjuk és ta­nulgatjuk, melyhez a magyar nyelv tartozik ; tesszük pedig azt legelőször a magyar nyelvtudomány érde­kében, azután az őstörténet tudománya érdekében is, melyben nemcsak a magyarokrul, hanem az egész altaji nyelvfaj népeirül s az árja és sémi népekrül is van szó. Hogy ezen körben benn van a magyar nép őstörténete is, arról Mátyásnak sem lehet kétkedése: mi és mennyi tartozik belőle különösen a magyarra, azt még most nem is akarhatja mondani nyelvtudo­mányunk. Előttünk Kunik állítása csak kérdés, me­lyet be kell bizonyítani, de nem lehetetlenség, sok esetet tudván, hol a győző a győzöttnek nyelvét el­fogadta. De hogy valóban elfogadta-e a magyar győ­ző a finn győzöttek nyelvét ? más kérdés, melyet hadd bizonyítson be Kunik. Mit ér előttünk Mátyás állítása, hogy a magyarok nyelvrokonai, a­kik ide nem jöttek, elvesztek ? Az is csak kérdés, melyet be kell bizonyítani, s a­ki állítja, annak hihetőkép módjában is van a bizonyítás. Nem lehetetlen, hogy elvesztek, tudván mennyi sok és nagy nép veszett már el. Azonban ha valaki azt is állítaná, hogy a lappok és finnek volnának az Ázsiában maradt ma­gyar nyelvrokonok maradékai , abban sem volna le­hetetlenség. De hogy valóban így van, bizonyítsa be az állító." „De még félretévén a kérdést az állító után, te­kintsük magában az állítást, vagy inkább alajtást, hogy az odamaradt magyar nyelvrokonok nem vesz­tek ki utolsó emberig, hanem hogy maradékaikat a lappokban és finnekben találjuk fel: mi haza­árulás volna ebben ? Nagyobb dicsőség-e azt mondani : ro­konink kivesztek ! — mint azt : rokonink a lappok­ban és finnekben megmaradtak ! A nemzetek eré­nyeihez azt is számítja a világ, ha minden bajon ke­resztül tudnak gázolni: hát a magyar rokonok azért érdemelnének-e megvetést tőlünk,hogy a legzordonabb égalj alatt is megtudtak maradni, s a győzők által fel nem hagyták magukat emészteni! Micsoda logi­ka, micsoda érdem-fogalom szól Mátyásból! Nem fiú­­beszéd-e az ? S ilyen beszéddel hányjuk vessük a nemzetiséget férfiak előtt ?“ „Lássuk most, ki állítja azt, hogy a lappok és finnek azon magyar nyelv­rokonok maradékai, kik nem követték Magyarországra a besenyőket, kánokat stb. Ki állítja azt ? Kánik ? Mi közünk van hozzá, ha állítja, miután nem tehetünk róla! — Vagy én állí­­tottam-e? mert tulajdonkép ellenem van írva a könyv. Mit mond erre nézve Mátyás ? Azt írja a 45. lapon : „Hunfalvy úr a finn magyar történelmi vi­szonyról merészen nyilatkozik (figyelmet kérek! Az előszóban elmondottak után mit várhatni merész nyilatkozatomtól?) merészen nyilatkozik . A finn népek és a magyarok közt a történelem nem tud érintkezést felmutatni, a két nyelv tehát távol egymástól fejlett. Készséggel járulnánk ezen bizonyára őszinte nyilatkozathoz (úgymond Mátyás), ha azt tényerejű adatok ellené­ben képesek volnánk föntartani.“ — Ugyan kérjük a gondolkodva olvasót, megértheti-e Mátyás úr ítéle­teit? Ő a magyar finnezés ellen hazafias buzgalom­mal síkra kel, a gonosz finnezők rettentő példájára idézi Kunik szavait, hogy a magyar győzök elfogad­ták volna finn alattvalóik nyelvét,­­csaknem haza­árulással bélyegzi azon állítást is, miszerint a magyar nyelvrokonok nem vesztek volna ki Ázsiában, hanem Gazdasági gyakorlatok. I. A gépláz és újítási roham. (Folytatás.) Ezen irányban kívánatos, hogy gazdasági iro­dalmunk bajnokai tevékenyen és népszerűen mozog­janak. Az érdekes tárgyak népszerű leírása sokkal több előnyt viv ki magának s belterjesebben hat e tekintetben minden egyéb előadásnál. A népszerű előadás fogalmait mi nem a mentői kezdetlegesebb irmodorban, hanem a felvett tárgy világos, körülmé­nyes átérzett leírásában, a kifejezések velős egysze­rűségében helyezzük. Anélkül, hogy tisztelt gazda-kollegám Kénes­se­y Kálmán szerénységét illetni kívánnám, példa gyanánt többek közöt­­t kell felemlítenem, mint ki a gazdasági irodalom népszerű instructív modorát fogalmam szerint czélravezetőleg kezeli. Hogy félre ne értessem, például említem fel az ezen évi Délibáb naptárban megjelent rövid czikkét, melyben a soros és szórt vetés előnyeit és hátrányait gyakorlatilag tárgyalja, melyben a sorvetés (Garretgép) előnyeit minden egyéb vetésmodor felett elismeri és hir­deti, de igen világosan elemezi, mennyire kell szü­k­­ségkép haladottnak lenni a földmivelésnek ott, hogy e gép sikert reménythezőleg használtassék. Kifejti, mennyire hibáznék, ki az elavultnak kiáltott rendszer reformálását azzal kezdené, hogy Garret­­gépet vinne haza, s erőtlen vagy nem elegendőleg por­­banyitott és mivelt földjében sorvetéssel kívánna kedvező eredményt elérni. A gyakorlatból hoz fel bizonyító példákat, melyek kétségtelenné teszik ál­lításait s meg­győzik az olvasót, miszerint ámbár a legtökélyesebb vető eszközül a Garret sorvető gép ismertetik, mindazáltal nem ott kell kezdeni a dol­got, „hogy tehát vegyünk azonnal olyat,“ hanem mi­­veltessék előbb a föld szorgalommal akként, hogy évek múltával oly tisztult és erőteljes állapotba ho­zassák, miszerint a sorvető előnyeit élvezhessük raj­ta. Míg ez megtörténnék, maradjunk a kézi vetésnél, legjobb esetben egyelőre az Albán féle szórva­ vetőjét szerezhetjük meg. Ha minden gép, s a gazdászat minden mozzanatá­ról leírnánk ily határozott elemezéssel keresztül vitt tüzetes közlést, mely a gyakorlat terén megérlelt ké­szültséggel az alapokra visszavezető irányban volna tárgyalva, szóval népszerűen előadva, úgy gazdáink azok irányadásán indulva, igen sok káros botlástól és lehangoló kísérletektől óvalhatnának meg. Körülbelől itt leli magyarázatját az is, miként ha­­zaszerte több gép hever­­étlen az újabb időkben be­szerzettek közül, mint melyre a gazda elmondja, hogy lesz ez kielégítő, ez kifizeti magát. Számba sem véve, hogy gépészeink, se jók, se igyekezők, s­e pontosak; — ennek fő oka a fen előadott refor­­málási fokozat meg nem tartásában keresendő. Egy hangzatos hirdetés egy széllel béllelt par for­­ce-nyító rábeszélő ajánlatára, néha a leírások hal­mazából gyakorlatiatlanul kiszemelt rendszer eről­tetéséből vagy gép bevásárlásából ered azután a bal­fogalom, később lehangoltság minden új, s ezek kö­zött úgy lehet majd a legüdvösebb iránt is. Felemlítettük a bajt, utaltunk okaira, illő hogy egy kis orvosságról is emlékezzünk meg. Mindenek felett elismert szakférfiak, gyakorló gaz­dák tanácsa elkerülhetlenül szükséges. Ez azonban nálunk még alig van szokásban. Ha csinosabb épü­letet akarunk állítani, építő mesterhez fordulunk, ha­bár csak kész terveink átnézetése végett is, miért ne volna rendén, hogy gazdaságunkat — melyet meglehet leggyakorlottabb kézzel vezérlettünk — reformálni óhajtván,e téren kipróbált híresebb egyé­nekhez forduljunk tanácskozás végett. VISONTAI. Statisztikai áttekintése a magyaróvári főherczegi uradalom állásának az 1857-dik év elején. (Vége.) D. Repczetermés 1855-ben. M.-Óvárott 934 u. a. m. Mosonyban 2480, Császár­réten 1262, Lehdorfon 558, Cassimirban 1221, Witt­­manshof 1614, Neubrun­n, Marienbrun 1418, Pap­réten 742, összeg 10,229 a. a. m. A repezetermést évenkint a mosonyi gabnakeres­­kedők veszik meg. 1856-ban a nagy hideg következ­tében a repezevetés a m.óvári jószágon egészen ki­fogyott. A földek trágyázása istállói trágyával történik. Más trágyanemek is, nevezetesen a Guano és az úgynevezett csontliszt használtattak kísérletül, nevezetesen Papréten, hol a csontliszt igen jó siker­rel használtatott. A magyaróvári uradalomban a föld­­mivelési munkálatok általában gépek által történnek. A Kransz és Pabst urak gazdasági gépek gyárá­nak mosonyi raktára szolgáltatja az egész vidékre a gépeket, valamint a m.-óvári uradalomnak is. E. Erdészet. (Pagony) 1856-ban. Kemény épületfa 31/36‘—*/3 átmérőjű, folyó ölek­ben. M.-Óvárott 3, Mosonyban 10, Császárréten 17, Lehndorfban 14, Cassimirban 22, Wittmannshofban 72, Neubrunnban 365, Marienbrunban 1280, Papré­ten 169, összesen 1932 folyó öl fa. T­ű­z­i­f­a a következő mennyiségben állíttatott elő: Hasáb fa : szilfa 118 öl, cserfa 110, egerfa 44, puhafa 951, összeg 1223 öl. Kemény rőzse : Minden erdőben 60,975, cseké­lyebb kemény 14,000, jó puha 28,100, csekély puha 18,000, összesen 121,075 darab rőzse. F. Gyeptözegásás Mosony mellett, 1856-diki termelés. Turfatéglák : Gyeptözeg 1,063,400, rétegtő­zeg 489,000, összesen 1,552,400 darab. A gyeptözeg vagy turfa használata Magyarország­ban eddig csak Mosony és Győr megyékben divatos, különösen a Hanságon (Mosony közelében), ezen mocsáros helyen, mit a Mosonyban és Szent-Mikló­­son levő (báró Sinaféle) czukorgyárak tartanak fen. G. Téglavető a Duna partján Mosonyban készített 1855-ben. Égetett falbavaló téglát 856,350, égetett kútbava­­lót 18,550, nagy burkoló téglát 6,808, kicsinyt sem­mi, nagy párkányzat-téglát 7,050, kicsinyt semmi, lapos cserépzsindelt 215,100, vásottat 1750, összesen 1,105,608 darabot.

Next