Pesti Napló, 1857. november (8. évfolyam, 2338-2362. szám)
1857-11-01 / 2338. szám
A passivák Pesten 230,000 ftot, Bécsben 2,273,329 frt 21 krt, összesen tehát 2,503,329 frt 21 krt tesznek. Az activák tesznek: Pesten 1,929,451 ftot, Bécsben 521,109 frt 55 krt, összesen tehát 2,450,560 frt 55 krt. E szerint a passivák 52,768 frt 26 krral haladják meg az activákat. Nemzeti színház. Oct. 30. „Tartuffe mintaképe.“ Irta Gutzkow. Ford. Szigeti. Főbb szereplők : Munkácsi FI., Fáncsi Ilka, Egressy, Tóth, Szigeti, ifj. Lendvai. — Tóth játsza a főszerepet, Lamoignon elnököt. Játéka hasonló volt a „Molier“ művében játszott Tartuffe -hez, csak azt kell hozzá adnunk, hogy most nem mutatott fel oly szerfelett összeroskadt alakot, amit dicséretére hozunk fel. Szigeti a király szerepében a hangsúlyozást, szokás és színpadi fájdalmas divat szerint felforgatta. Szavalása nem volt természetes. Egressy úr és mások is érthetnek magukra e megrovásból. Nem csoda hát, ha a fiatal színész, mint Erdélyi oly rosz helyekre teszi a súlyt és hangnyomatot, s Fáncsi I. mit tehetne mást, mint, hogy hódol a tekintélyek rosz példájának. Fáncsi Ilkán meglátszik a törekvés, a szenvedélyes szeretet művészete iránt, — csakhogy tévesztett útra van vezetve. Igyekezetét helytelen erőlködéséből látjuk. Játéka minden lehet, csak természetes nem. Szavalásában az iskolás gyermeki bravour mindent elront. A legegyszerűbb mondat helyes kimondását sem igen találja el. A hatás elvész a hatás utáni kapkodás miatt. Játékában is őrizkedjék azon hirtelen mozdulatoktól, melyeket inkább rángatózásnak nevezhetnénk. Több egyszerűség, több természetesség! — Ma adatik: Kisértet. Népszinmü dalokkal 3 felv. irta Szigeti. HIVATALOS. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. é. oct. 24-ki legfelsőbb határozata által az egri megyetörvényszék elnöki állására Bobest Lajos pesti orsz. törvényszéki tanácsost legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. kir. Apost. Felsége f. évi oct. 29-diki legfelsőbb határozata által kanonokká a nagyváradi latin szertartású káptalannál dr. Nogáll János cs. k. udvari káplánt és spiritualista Sz. Ágoston nevét viselő fensőbb papnevelő intézetben legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. 1857-ki oct. 23-kán kelt császári rendelet, kiható valamennyi koronaországra, mely az 1850-diki sept. 6-dikán a hirdetések és folyóiratok iránt kiadott törvény határozatait megváltoztatja. Meghallgatván minisztereimet és birodalmi tanácsomat, elhatároztam az 1850-ki sept. 6-kán kiadott törvény következő megváltoztatását. — 1. §. Az 1852-ki máj. 27-kén kiadott sajtórend 13-ik §sa értelmében biztosíték letételére kötelezett belföldi folyóiratok azon lap vagy lapokra nézve, melyekért biztosíték jár, s melyek naponként vagy legalább hetenként jelennek meg, a bélyegadónak vettetnek alá.— 2. §. A bélyegdij a főlap után fizetendő s minden példányért 1 krt tesz. A mely nap főlap nem jelenik meg, csak melléklap, a dijat ezért kell fizetni. — 3. §. A bélyegdij a folyóirat kinyomása előtt fizetendő le; a bélyeget tehát a hivatalba hozott, még üres papírra ütik, s annak a díjköteles lap első oldalán kell megjelenni.— 4. §. Azon külföldi lapokkal, melyekről az 1850-ki sept. 6-án kiadott törvény 22-dik §-a szól, a dij tekintetében úgy kell bánni, mint a belföldiekkel. A dijat a folyóirat előfizetésekor az én postahivatalaim vegyék föl s számítsák be bélyegadóképen. Midőn a folyóirat kiadatik, csak a postabélyeget ütik rá. — 5. §. A folyóiratok szállításáért a postahivatalok által beszedendő dijak számvitelében a bélyegnek alávetett lapok előfizetési árából a bélyegdij öszletét le kell húzni. — 6. §. Hirdetéseket vagy jelentéseket tartalmazó lapok, melyek nem valamely folyóirat alkatrészeképen adatnak ki, példányonkint alávetvék a folyóiratokra határozott bélyegdijnak , akár rendes időközönkint akár nem úgy jelennek, s akármi módon is terjesztetnek. — Hasonlóképen a belföldi nempolitikai lapok is, melyek hirdetéseket közölnek. A beléjök igtatott dijköteles hirdetések és tudósítások a mellett még alávetvék azon díjnak is , melyet ily folyóiratbeli beigtatásokért fizetni kell. — 7. §. Az 1850 diki September 6-kán kiadott törvény 26-dik §-ében megállapított 10 kvnyi beigtatási dij 15 krra emeltetik. — 8. §. A bélyegdijak fizetésére azon vállalat köteles, mely a folyóiratot vagy hirdetési vagy jelentési lapot nyomtatta. — 9. §. Ugyane vállalat köteles a nem rendes időközönként megjelenő hirdetési vagy jelentési lapokért az illető beigtatási dijakat — hozzácsatolva a hirdetési lapnak egy bélyegzetlen példányát — a kiadás napján az arra rendelt hivatalhoz beküldeni. — 10. §. Ez adók befizetéséről, a jelen rendelet 8. és 9 dik §-ában megjelölt személyeken kívül, ezekkel együtt és magok közt egyetemben a folyóiratok s hirdetési lapok kiadói felelnek. — 11. §. A rendes időközönként megjelenő (folyóiratos) hirdetési lapokra az 1850-diki sept. 6-dikán kiadott törvény 27-dika alkalmazandó. — 12. §. A 3, 6 és 9 dik §-ban foglalt határozványok meg nem tartása, úgyszintén az 1850-diki September 6 dikán kiadott törvény 32-dik §-sának alkalmazásával ellenkező eljárás, adórövidítésül tekintetvén, az illető törvény határozványai szerint büntetendő. — 13. §. A jelen határozványok 1858-diki január 1-jétől kezdve érvényesek. — 14. §. Pénzügyminiszterem meg van bízva, hogy e rendelet foganatosítására a szükségeseket megtegye. Kelt Ischlben, oct. 23-kán 1857. Ferencz József m. k. Bad-Schauenstein gr. m. k. Bruck b. m. k. Legfelső parancsra kiadta Ransomet m. k.rosban nem titkolják, s hogy Angliának ezen aránylag gyors boldogulása az európai politikára felette nyomatékos befolyással leend. Anglia, mely az indiai felkelés legkomorabb szakában is a maga utján járt Konstantinápolyban, most midőn a szélvész csilapodni kezd, aligha a franczia diplomatának dolgot nem ad. Ez áll legközelebb a dunai fejedelemségek kérdésére nézve, melyben mint látszik Francziaország és a vele barátkozó hatalmak új állást akarnak foglalni. A porosz lap levelezője is úgy hallja, hogy Párisban a tisztán közigazgatási uniótól többé nem idegenkednek annyira mint előbb, és hogy Poroszország is ezen terv mellett nyilatkozott volna. Mi ezen utóbbi államot illeti, az ott legközelebb végbement változást, t. i. a királynak a porosz herczeg általi ideiglenes helyettesítését is leginkább a dunafejedelemségi kérdés szempontjából fogják fel Párisban. A lapok ugyan az egész eseményről némi tartózkodással szólanak, azonban annál különfélébbek a gyanítások, melyeket aház politikai körökben a porosz külpolitikát illetőleg kötnek. A porosz lap azonban e tárgyban korántsem tud Poroszországról annyit, mennyit a „D. A. Zig“ már tegnap tudni vélt, hanem csak szóbeszéd után említi meg azon hirt, mely szerint Hatzfeld grófhoz máris oly sürgöny érkezett volna, a mely Oroszországnak a moldva-oláh ügyben követendő jövendőbeli magatartását határozottabban kijelöli. Visszatérvén Francziaországra, onnan szinte oct. 27-dikéről azt írják, hogy Bourqueney úrgáriába megérkezett. Hir szerint a bécsi udvarnál lévő franczia képviselőt azért hívták haza, mivel annak állomása az események által oly fontosságot nyert, hogy az illetők szükségsnek tartották azon tartás iránt, melyet a franczia diplomatia Ausztria irányában követni szándékozik, vele szóval értekezni. A „D. Alig. org“ úgy hallja, hogy a nevezett követ Walewszki gróffal tartott hosszas beszélgetésben kifejtette azon szempontokat, melyekből az osztrák politika a fejedelemségek kérdésével szemközt kiindul. A politikai világban uralkodó meggyőződés szerint egyébiránt három körülmény van, melyek a franczia kormánynak minden esetre ingerlett hangulatára csilapítólag hatnak, és a fejedelemségek ügyében oly szenvedélyesen vitt villongás békés kiegyenlítésére utat egyengetnek. Legelső a pénzügyi válság, mely zivatar mint egy német lapnak írják, nem valami nagyon messziről fenyegetőzik. A másik csilapitó körülmény Delhi eleste, mely a maga erkölcsi hatásával Angliának egész határozottságát s erélyét visszaadja A harmadik körülmény az, hogy Párisban Oroszországnak egészen mégsem hisznek. A weimari összejövetel még fris emlékezetben van, és a seregleszállítás sokkal világosabban szól, sem hogy Párisban Oroszországra mint harcos szövetségesre számíthatnának. Természetes, hogy mindezek nem egyebek , mint kisebb nagyobb mértékben valószínű hozzávetések, méhekkel a nem franczia lapok párisi tudósításai elárasztvák. Ezekhez járulnak még a kisebb nagyobb hitelességű hírek, mint p. midőn Bukarestből tudni akarják, hogy ott a román főbb emberek Talleyrand báróval az új király iránt alkudozni akartak volna, kinek ha lehet, francziának kellene lennie; azonban a franczia biztos hir szerint azt tanácsolta volna, hogy a kijelöléssel még várakozzanak. Ilyen hir az is, melyet a bécsi „Pressernek oct. 29- dikéről táviratoznak, mely szerint tudniillik Thouvenel úr az általa kért szabadságot bizonytalan időre kapta volna meg. Sokkal biztosabb tájékozási alapot nyújt a félhivatalos lapok hangja, s e részben már legközelebb azt jegyezték meg, hogy a „Consitutionnel“ sokkal szelidebb hangon beszélt, mint előbb a „Patrie.“ Most a távirda oct. 29-dikéről ismét azt jelenti, hogy a „Pays“ a „Constitutionnel“-lel egyezőleg oly czikket hoz, mely oda mutat, miszerint Francziaország a fejedelemségek egyesítésére vonatkozólag igényeit mérsékelni fogja. — A „D. Alig. Ztg.“ írja, hogy Francziaországban is beszélnek seregleszállításról, de mint leverő hallja, az egész dolgot alkalmasint mégis elhalasztják a párisi congressus végéig. Ellenben az oct. 29-ei távirati jelentés szerint a kormány annyit már mégis elhatározott, hogy a folyó évi hadsereg jutalék felényire szállíttassák. — Spanyolországgal is sokat foglalkoznak mostanában a párisiak. Az új minisztériumról a többi közt ezeket írják: Az elnök Armero nem nagypolitikai jelentőségű egyéniség, azonban mindig az alkotmányos intézmények hívének mutatta magát. Tulajdonkép Martinez de la Rosa, Mon, és Bermudez de Castro urak azok, kik az új kabinetnek színezetet és politikai jelentőséget adtak. Ezek a „mérsékelt“ pár kitűnőbb nagyságaihoz tartoznak. Az absolutisták tervei, kik már a Narvaez utáni örökségre számítgattak, ezúttal ugyan meghiúsultak , azonban Párisban az a nézet uralkodik, hogy az új minisztérium nehezen lesz hosszú életű, hanem idestova vagy a progressistáknak, vagy az absolutistáknak helyett kell adnia. Mint a „D. Alig. Ztg“-nak írják, Mon és Armero, O’Donnel pártjával formaszerinti egyesülést akartak létrehozni s a belügyi tárczát ismét Rios-Rosasra bízni, de ezen tervek részint az udvar részéről jött ellenvetéseken szenvedett hajótörést, részint azon jajveszékelésen, melyet a különféle színezetű moderációk kezdettek. Most már tehát a vicalvaristák támogatása is kétséges. A legnagyobb veszélyt azonban a cortes részéről látják , melynek mostani reactionárius szerkezetével kormányozni lehetetlen. Tehát kamra-felosztás és új választások lennének szükségesek. Ugy de csaknem egész bizonyossággal lehet várni, hogy ha a választások törvényesen hajtatnak végre, s a kormány azokba nagyon erősen be nem avatkozik, a progressisták többséget fognak nyerni. Ez esetben tehát a kabinetnek a progressisták elöl kellene tágulnia, hacsak a camarilla egy kis államcsínyra nem vetné fejét, s Bertram de Lys és Pezuea-féle egyéniségeket nem tolna fel a királynénál. Mint írják a király és a királynő gyóntató papja szüntelen e czélra törekesznek, ellenben Mohothnak a királynő kegyencze a szabadelvűeket pártolja, mivel attól tart, hogy egy ily absolutistai államcsíny a királynőnek trónjába kerülhetne. ESTI POSTA Pest, oct. 31. A mai reggeli „W. Z.“ hivatalos része meghozta a császári rendeletet, mely a cautióköteles napi és heti lapokra bélygdijat szab jövő évi jan. 1-jétől kezdve. E rendeletet t. olvasóink a hivatalosak rovatában egész terjedelemben feltalálhatják. A villanyposta Párisból october 30-dikáról egy ép oly váratlan mint rendkívüli hatási tudósítással előzte meg a 28 diki rendes tudósításokat. Cavaigna c. tábornok meghalt. A még csak 55 éves daliás férfi elvesztése feletti örömre vagy bánatra még csak egy betegségihírrel sem készíté az oly beszédes napi krónika azokat, kik egy igen találó kifejezés szerint „férfias arczáról vélték leolvasni a jövendő titkát.“ Cavaignac rögtön halállal múlt ki. Egy bécsi lap azt mondja, hogy a tábornok kimúltát jelentő tudósításra a párisiab bécsi börzén árcsökkenés mutatkozott. Pedig Cavaignac tábornokról azt mondák, hogy 1848 jun. 23-dikán ő mentette meg a társadalmat. Hanem az már régen volt. . . . Azóta 1851 dec. 2 dikán más megmentő állott elő, és a börze régi megrögzött természete szerint a bevégzett ténynek hódol. . . . Az említett bécsi lap nem helytelenül jegyzi meg, hogy ezen börzei örvendezés nem igen nagy bók a császári kormány állandóságába vetett bizalomra nézve. Hanem bók vagy nem bók, Cavaignac nincs többé, s a hatalomnak nem kell azon aggódnia váljon a júniusban megválasztott képviselő leteszi-e azon esküt a decemberi 2-diki kormánynak, melyet 1852 ben megtagadott. A halál felmentette ezen aggodalom alól. A történeti nevezetességű férfi életadatait máskorra hagyván, most térjünk át a rendes tudósításokra. JLWJL XJ La A uchi A Dunai fejedelemségek kérdése az előbbi állapotban van. Német lapok franczia lapokkal vitatkoznak és bizonyoznak a felett: várjon az unió részvényei leestek-e vagy sem ? Franczia lapok azt állítják, hogy a párisi congressusig mit sem lehet tudni, míg a németek azt felelik, hogy tudja bizony már azt mindenik hatalom mit fog mondani a párisi conferentián. Ezt feleli legalább a kölni lap, azonban midőn arra kerül a sor, hogy hát ő tudja-e például Oroszországról, akkor nem azt mondja, hogy ő tudja, hanem csak tudni véli , miszerint ezen hatalomnak is meglehetősen elment a kedve az uniótól, mióta az oláh divánban Oroszország ellenségei, a volt menekültek játszák a főszerepet. Ezen hozzávetés alapját alkalmasint a „Nord“-ban kell keresni. A dolog ily állásában a franczia félhivatalos lapok czikkeit különös figyelemre méltatják. A távirda után tudjuk, hogy az oct. 28-diki „Constitutionnel“ egyik czikkének közönségesen szelídítő érzelmet tulajdonítottak. Ezen czikkben, melyet a nevezett lap főszerkesztője írt alá, legelőször is az conf statkoztatik, hogy a párisi congressus meghatalmazottai a fejedelemségek lakóinak érzelmei vagy kivánatai iránt nem voltak egyenlő nézetben. Valevszki gróf azt állítá, hogy az uniót egyformán kívánja mind a két tartomány népessége. Az osztrák meghatalmazott gróf Budl ellenben azt vitatá, hogy mindkét tartomány féltékenyen őrizvén a maga önállóságát minden egyesítési eszmét visszautasítana. Erre abban állapodtak meg, hogy a divánokat az ország valódi véleményének kitudása végett összehívják Ezen nyilatkozvány megtörtént, és azon conferentia mely a fejedelemségek kérdésével foglalkozandik, a maga tanácskozásaiban oly biztos alapot nyert, mely a párisi congressusnak hiányzott. A conferentia ezen kívül fel fog világosíttatni a bizottmány által, mely a maga jelentését a fejedelemségek állapota iránt most dolgozza ki. „Mi azonban — folytatja a „Constitutionnel“ — egyátalában nem állítjuk mint némely más lapok, mintha a kérdés véglegesen meg volna oldva. Ez a congressus czélzatainak elferdítése volna, mely a divánok egybehivását kívánta. Ezeknek is meglesz a magok szerepe, a conferentinak is a magáé. A meghatalmazottaknak más tekinteteket is számba kell venniök, melyek a török birodalom állandóságát és az európai egyensúlyt illetik.Nem lehet tagadni, hogy Törökország, habár a conferentián egyes tag képében jelen is meg, magával oly helyzetet visz oda, mely egészen sajátságos természetű és különös figyelmet érdemlő. Ha visszaemlékezünk azon békülékeny eszmékre, melyek a congressusban mindenkor diadalmaskodtak, feltehetjük, miszerint a hatalmaknak, kik e kérdésben különböző nézetekkel bírnak, mégis sikerülni fog azt akként oldani meg, hogy minden odavágó érdeket szükséges kíméletben részeltessenek. — A kölni lap ismételve állítja, hog Thouvenel úr újra szabadságért folyamodott. — Az „Oss. Triest.“-nak írják, hogy a fényes Kapu Orosz- és Francziaországnak azon egyesült kívánatot, miként kereskedő hajóik éjjel is átmehessenek a Dardanellákon, nem teljesítette. ^r .. . A dán-német kérdésben tehát megszakadt az egyenes összeköttetés a német nagyhatalmak és Dánia között. Az ügy, mint tudjuk, a frankfurti gyűlés elé fog terjesztetni. A szövetséges gyűlés határozatát a herczegségek számára fenálló dán szövetségi kormánynyal közlendi. Ez ultimátum lesz, s ha a meghatározott időre a szövetség nem fogja a kívánt orvoslást megtenni, a további következményeknek a szövetségi törvények kijelölik útját. A Delhi bevételéről még mindig nem igen lírunk részletesebb tudósítást a triestinél. Egy pár kisebb fontosságú körülmény említése mellett, legfelebb is csak eltéréseket jelölhetnénk ki. Ilyen azon párisi tudósítás, mely szerint nem 16-kan hanem 17- kén (?) intéztek az angolok rohamot a morabástyára, s hogy alig nyomultak be, midőn a lázadók visszavonultak és a lőportorony jégbe röpült, mire az angolok több ellenaknától tartván visszavonultak. Másnap újra kezdték a tüzelést a kabuli kapu bástyája ellen, s 20-kan volt az általános ostrom, ami teljesen sikerült. A sebesültek között említik Nicholson tábornokot, Campbell ezredest, Reed őrnagyot. A külügyi hivatal sürgönye szerint azon 4 hadoszlopból, mely 14-kén a támadást kezdte, a kasmíri contingenst visszeverték. Mint a „Times“nak írják, sokan a lakosok közös kegyelmet kértek és kaptak. A sepoyk szintén alkudozni kezdettek, de indignatióval visszautasították nyilatkozatukat. Outram tábornok és Havelock egyesült serege 3000 főre megy. Azt már említik, hogy Havelock sept. 19 -én, némi előőrsi csatázás után, átkelt a Gangosén, ott várva Outram tábornok csatlakozását. Mint újabb adatot emeljük ki a külügyi hivatal sürgönyéből, hogy Outram sergeinek egy hadosztálya, Vincent Eyre őrnagy vezérlete alatt, sept.llkén derekasan megvert egy ellenséges csapatot, mely Audh felől átjött a Gangesen, hogy Outram seregét előnyomulásában háborgassa. Outram nyilatkozatáról, melyet régebben említették a lapok, hogy magát alárendeli Havelocknak, mióta e hír először fölmerült, hallgatnak a tudósítások. A helyett a „Gazette“ lord Canningtől egy sürgönyt közöl, melyben azt olvassuk, hogy sir J. Duram ra van ruházva a fővezérség a dinaporei és cawaporei összes hadosztály fölött, s egyszersmind — amit már régebben közlöttünk — hogy az elhunyt sir Henry Lawrence helyébe ő van kinevezve audhei főbiztosnak. E sürgönyben meleg szavakkal kiemeli a főkormányzó sir H. Lawrence humanitással párosult erélyét, szilárdságát, s 35 évi érdemes szolgálatait Burmuhban, Afganistánban, Napaulban, Pendzsabban és Radzsputanában. Midőn Cawaporeból kiindult Havelock, egy tudósítás szerint, két benszülött ezred, melyek föllázadtak, készeknek nyilatkoztak alávetni magukat. Havelock, nem bízván bennök, azt tanácsolta nekik, menjenek a többi lázadók ellen, úgy érdemeljék ki a kegyelmet. . . , ami Outram és Havelock előtt nem kis feladat áll. Audh, melynek fővárosát ostrom alól fölmenteni sietnek, egészen fegyverben s — mint Outram maga írja — vissza kell hódítani. A hivatalos sürgönyök azon nyugtalanságokat, lázadási kísérleteket stb. is igazolják, amelyekről a trieszti tudósítások már megelőzőleg szintén szólottak. Azonban mindezek kevés hatással vannak most az angol nemzetre. Delhi bevételét mindennél fontosabbnak tartják , a lapok is diadalzajjal telvek. A Times a szárazföldi kritikusok jóslatait most már nevetséges színben tünteti föl. Angliából még egy szurony sem érkezett, úgymond, s a parányi angol erő a 100,000 lázadó daczára, elfoglalta az erődített várost, a nagy arzenállal. Csak egy körülményt emel ki, ami jó kedvét kissé lehangolja. „A bombayi seregek is meg vannak, úgymond, romolva, s nem titkolhatni el, hogy a fajvegyület, várnai előítéletek nem léte s a bombayi sereg hiresztelt erős fegyelme sem elég biztosíték, a seppyk hűségére.“ — A londoni börze oct. 27-ken nem volt ugyan rosz hangulatban ; de némi ingadozást lehet mégis tapasztalni főleg azon hír folytán , hogy a liverpooli bank kijelentette, hogy egy időre zárva marad, miután „arrangement“-ját — a bank is megtanulta e kifejezést a diplomatáktól — az angol bankkal még nincsenek teljesen megérlelve; s hogy több vidéki bank is van hasonló állapotban, aminőt Liverpolban ily körülírással fejeztek ki. Különös, hogy a newyorki hírek — hogy az amerikai bankok megszüntették fizetéseiket — inkább jó, mint rosz hatással voltak a börzére. — Belgiumban a szabadelvű párt győzelme a f. hó 27-dikén történt választásokban az ország minden pontján egyenlően teljes volt. — Azon félelem, hogy a cholera epidemicus jellemet ölt Londonban, ezúttal alaptalannak mutatkozik. Egyes ritka, szelíd jellemű esetek fordulnak elő. Általában jó az egészségi állapot. — Lissabonból írják oct. 19-ről: A láz, melynek természetére nézve az orvosok még nem tudtak megegyezni, folyvást dühöng, sőt növekedőben van s leginkább a felsőbb osztályokban keresi áldozatait. — Mindennap mintegy 60 ember hal meg s mindenki vidéken keres menedéket. KÜLFÖLD, francziaország. Mint a „Nat. Ztg“-nak Párisból oct. 27-dikéről írják, az indiai legújabb tudósítások ott leírhatatlan hatást tettek. Amily kevéssé kétkedett valaki a végleges eredményen, épen oly kevéssé volt a világ készen arra, hogy a felkelés löfészke oly rövid időn el fog esni. Diplomatiai körökben régóta tetemes sommákban történtek fogadások, ha várjon Delhi ez év vége előtt be fog-e vezetni. Pál A „Nat. Zig“ szerint a jövő télre sok előkelő spanyol család Párisban vett szállást, mit annak jeléül magyaráznak, hogy Madridban a békében, daczára a minisztérium meglehetős conservatív lobogójának, nem igen bíznak. Amerika. Ha a „New York Courier and Enquirer“ (különben hitelt érdemlő lap) tudósítása valósul, a közép-amerikai kérdés megoldottnak tekinthető. Nicaragua mostani kormánya ugyanis Washingtonban elismertetett s Mr Irrissari, mint követ fogadtatott volna. Ugyanazon lap továbbá jelenti, hogy Nicaraguával szerződés köttetett, melynek az 1849. sept. 22-diki szerződés s ugyanannak 1857 julius 21-diki módosításai , a transito-utat illetőleg, szolgálnak alapul. Mindjárt a szerződés megkötése után az illető parancsnokoknak utasítás adatott, hogy minden kalóz expeditionak ellene szegüljenek, s Napierford brit követ, Erskine kapitány — az angol hajóraj parancsnokának meghagyta, hogy minden szabad martalóczot elfogjon s az amerikai hajórajnak kiszolgáltasson. Gazdasági és ftslettudósitások. Pest, oct. 31. Időjárás: borongós. — Oly üzletpangásra, mint a múlt héten a gabnakereskedésben mutatkozott, alig emlékezhetni. Külföldről hiányzottak a megrendelések, s még a helybeli használatra történt vásárlások is oly csekély jelentőségűek, hogy az egész gabonaforgalom nem volt több, mint 8000 mérő búza, 2500 m. rozs, 800 m. kukoricza, 12,000 m. zab. Ezenkivülumalmaink 6000 mérőt foglaltak le; ez okból a mostani árak csupán névszerintieknek tekinthetők. A terményüzlet e hét folytán szintén igen lanyha volt, mi azonban inkább a pénzkrizisnek, mint más körülményeknek tulajdonitandó. A török szilva ára 11 ‘/4—‘/2 fton állapodott meg, s belőle mintegy 800 mázsa kelt el. Uj-gubacs, melyből mintegy 1000 m. érkezett a pmezra, ára 11% ft. Dió kivitelre 600 mázsa; ára 6—3/4 ft — A többi terményekre nézve semmi változás sem az árakra sem a forgalomra nézve. Br. M. Felelős szerkesztő: POJIPERY JANIM.