Pesti Napló, 1857. november (8. évfolyam, 2338-2362. szám)

1857-11-22 / 2356. szám

népiskolát állított fel. Ez iskolák jelenben meg­szűntek. Az alsó-szabolcsi tiszaszabályozási társulat f. é. nov. 9-én Debreczenben tartott közgyűlésének Jegyzőkönyve. (Folytatás.) Vizsgáljuk, mi lenne abból, ha Alsó Szabolcs Bor­soddal egyesítetnék ? Képzelheti-e azt a jobbparti érdekeltség, hogy Alsó Szabolcs az ő akaratja és belenézése nélkül ké­szült jobbparti szabályozási tervet észrevételek nél­kül munkában véteti és fizeti? és hogy egyáltalában épen balparti érdekeltség pénzén és erején fog az építtetni? Valamit jobbparti szomszédaink más pén­zére, erejére támaszkodnak, és magukon kívül keres­nek segítséget és biztosítást az árvizek ellen, nem fognak szabályozni még akkor sem, ha egy kénysze­rítő parancs őket Alsó-Szabolcs kebelébe helyezné, mert Alsó-Szabolcs is úgy kezdte a szabályozást, hogy pénztárt alakított, holdanként évenként egy frtot fizetett, kötelessége teljesítésével magának hi­telt szerzett, de hogy részvényes társaságba lépjünk, bemenő pénzt ne fizessünk, ezt képzelni sem lehet. Örömest szoktunk nagy mesterünk gróf Széchényire hivatkozni, pedig annak legfőbb maximája volt a Ti­­szaszabályozásban, hogy segítséget magunkban ke­ressünk. Az is előre megfontolni való körülmény, miszerint az sincs elhatározva, hogy két különböző érdekeltség, ha egy egyletbe forr össze, egyenlő mértékben fizesse a szabályozási költséget, a kivetés úgy hisszük nem fog az egyletek jogaiból kizáratni. Czélszerű­bb tehát a szervezeti rendelet 12-ik­­­a utóbbi részének szellemében felvenni a jobbpártiak­nak Alsó-Szabolcstól a megajánlott pénzbeli fizetést, a többiről az állam hozzájárulásával és önerejükkel gondoskodni. A jobbparti ártér a nádori kimutatás szerint, (melyet Alsó-Szabolcs végrehajtott ártérfej­­lesztési munkájánál, többnyire és igen kevés eltérés­sel helyesnek talált), mintegy 22.000 hold. Az ennél nagyobb számra, mit azóta mióta az 1854-ben kezdett agitatio tart, emlegettetni hallottunk, csak azt jegyez­zük meg, hogy annak bizonyos volta ellen kétségte­len hiteles adatokat hozhatunk fel, ha szükséges. Álljon tehát 22.000 hold. Annak megmentése a cs. k. keti bizottmány f. évi ápr. 12-éről 315. számú intéz­ménye szerint mintegy 600.000 frtot igényelne. Vaj­­on érdemes e ennyi föld ily költséges munkára, a jelen körülmények között? azt a borsodiak ítélhetik meg legjobban. Ha érdemes, úgy a szabályozás költ­ségét azok vigyék, kik a megmentendő föld hasznát ilvetendik. Ha ezek maguk nem bírják, és állami közérdek kívánja, hogy a szabályozás megtörténjék, úgy nincs más czélhoz vezető mód, mint az állam ha­tályos segélye. Ezen terhet az alsó-szabolcsi társu­lattal a borsodi jobbpart belekeblezése útján azon pillanatban viseltetni akarni, midőn az alsó szabol­csi munkák a bevégzés pontjához közelgetnek, any­­nyit tenne, mint megfosztani ezen társulatot eddigi áldozatainak gyümölcsétől, és azoknak közeledni re­ménylett megszűnését meghiúsítani. Az alsó-szabol­csi társulat a fenálló rendeletek alapján alakult. Munkálat­ait a felsőbbség jóváhagyása, útmutatása szerént tétette. Terheket és kötelezettségeket a fen­álló rendeletek alapján, a felsőbbség tudtával vál­lalt egy bizonyos meghatározott czélra. Ezen czélhoz új feladásokat adni akarni, melyek a társulat alakulás körén kívül esnek és váratlan, te­hát magára nem is vállalt terheket hárítani a társu­latra, igazsággal nem lehet. Megjegyzendő, hogy bár a túlpart természeti fekvése szerint az árvíz a víz magas állásánál ottan kiömlik is, de az apadással csakhamar vissza is tér, mert a part s a föld lejtői, a­hol pedig árvíz marad a hegyekből jövő sok be­ömlő mellék patakok és folyóknál, ottan még a sza­bályozás és a töltésezés után is mocsárok és fenekek maradnak, így tehát a biztosítható árterek számát ezen helyiségek még kevesbítik. Vájjon tehát termőföld nyerés tekintetéből érde­mes-e a jobbparton a szabályozást megkezdeni, azt állami nézetek határozhatják el. Főteendőnek látszik kétségtelenül a jobbparti helységek biztosítása, mit bölcsen használva az épen erre legczélszerűbben for­dítható közmunkaerőt, Borsod megye cs. k. hatósága már eddig is erélylyel eszközlésbe vett. A borsodi érdekeltség helyzetét, hogy a fentebb általunk nyilvánított nézet szerint fogta fel a volt tiszaszabályozási cs. kir. központi bizottmány is, mu­tatja az 1856 ki januárusi pesti tanácskozmány már fentebb felmutatott jegyzőkönyve , mely szerint oda működött, hogy az alsó szabolcsi társulat az akkor kötelező 1850 julius 18-ki cs. kir. nyílt rendelet 16- dik § a értelmében egy bizonyos összeg pénzt aján­lott. E 16-dik §. épen együvé vág a mostani uj szer­vezési 1856-dik October 9-ről kelt k. rendeletben a 12 dik §. utóbb­ része. Ott kell tehát felfogni a tár­gyalások fonalát, a­hol félben maradt, és a mennyi­ben az alsó-szabolcsi ajánlatot, mit 1856-ik januá­­riusban Pesten tett elvileg a magas cs. kir. miniszté­rium is helyben hagyta és elfogadta a f. é. mártius 12 től 39­7/366 számú rendelete szerint, ki kell egyen­líteni a mennyiségről való kérdést. Eddig Sza­bolcs csak oda nyilatkozott az általa adandó pénz­összegnek mennyiségére nézve, hogy 200,000 ftot sokat, most tovább megy, és egyenesen nyilatkozik, hogy kész 80,000 ftot adni, még­pedig az itt kimuta­tott felsőbb rendeletre, jobbpárti tervekre már eddig kifizetett pénzek beszámítása nélkül. Ez ajánlat úgy hisszük elfogadható, mert annak, hogy 200,0­0 ftot fizessen az alsó-szabolcsi társulat, alapja előttünk győző erővel nem bírhat. Borsod ugyanis a védőmun­kák költségeinek csak harmadát akarná viselni, de a megmentendő földek egész hasznát elvenni. Borsod az állam által kívánná a másik harmadot fizettetni, és a 3-dik harmad aztán Alsó Szabolcs terhe marad­na. Azonban micsoda alapokon nyugszik az ily szá­mítás? Világos hogy semmi egyéb alapon, mint Bor­sod óhajtásán. Megjegyzendő, hogy midőn az alsó­szabolcsi társulat a cs. kir. központi bizottmányra hagyta, hogy a borsodiaknak fizetendő summát meg­határozza, ehez feltételek voltak kötve, melyek a borsodiak által nem teljesítettek, így tehát visszaesik a kérdés oda, hol a cs. kir. központi bizottmány ha­tározata előtt állott. Feltéve, hogy azt mondják erre a jobbpártiak, mi­szerint ők elzáratni a szabályozás jótékonyságától magukat nem engedik, és szabályozni kívánnak, erre válaszolhatni . Igaz , hogy szab­adságukban , joguk­ban van szabályozni, sőt nem is lehetetlen az, hogy földjeiket mentesíthetik, mert emberi erő, ész és aka­rat, s ezekhez pénz, sokat, majdnem mindent eszkö­zölhetnek ; de ha ily erőltetett kísérlet vagy oly munka létetik, hol a nyerendő haszon csak mellékes dolog, kényszeríthető e valaki ily munkában, költ­ségben résztvenni, még­pedig akkor is, ha reá épen semmi haszon nem várható a munkából? Ha szabá­lyoz , ha mentesít, Borsod, abból Alsó Szabolcsra legkisebb haszon nem hárul, hogyan induljon hát el vele munkáltatni, holott az eredmény kétséges ? Vagy a magános nyer e munkából hasznot, vagy az állam. Megfoghatatlan, hogy a magános nyerendő hasznáért, más magános fizessen, ki a hasz­not nem fogja húzni, ki önszabályozás czéljait ezen költség viselése nélkül is elérheti; — ha pedig az állam fog nyerni, vagy az állam nem tűrheti a jobbpártiak e nyomorát, úgy az államnak kell segí­teni és nem Alsó Szabolcsnak. Azt mondják talán Borsodból, hogy Alsó Szabolcs nagy érdekeltség, nagy erejével ezt tehetné, hogy azzal magát meg nem erőltetné.­­ Igaz Alsó Sza­bolcs nagy érdekeltség, de a balparton is sok ártért kell csaknem ingyen mentesíteni, így a Berettyó vidékén majdnem 50,000 holdat mentesít, holott onnan még egy krajezárt sem fizetett senki, ho­lott azon vidékre kivetve is holdankint csak 10 krajezár van. A dob-szederkényi átmetszést is sa­ját pénzén kezdte ásatni e társulat, és ez még vissza nem téríttetett, azon átmetszés jobb oldalán pedig 5 mértföldnyi töltést épít csaknem 300,000 frt költséggel, alig 10,000 hold mentesítésére, így szinte annyira Csegén túl Füredig ugyan oly kevés ártér mentesítésére, csupán a töltésezési rendszer tökéletes voltáért. A taktaközi töltés is oly formán építtetik, hogy azon érdekeltség annak költ­ségeit maga nem fedezheti. E szerint Alsó-Szabolcs a műtani munkák tökélyéért, és a vele társulattá eredetileg alakult érdekek mellett, elég áldozatot hoz, és t­ebet nem bír. A borsodi helységek sem fizettek még egy­ért is a balparton mentesített ha­tárjaikért. Meg vannak tehát az alsó szabolcsi tár­sulatnak a maga bajai és vannak gyenge társai, ki­ket elősegíteni, vontatni kellett eddig is, kell ezután is. E tekintet tehát Alsó-Szabolcsot a borsodiakkal ugyanazon egyletbe lépésre nem bírhatja. Ismételt tehát, hogy legtanácsosabb és legméltányosabb Bor­sodnak Alsó-Szabolcstól a felebb megajánlott össze­get felvenni, s azontúl ha szabályozni akar külön egyletet alakítani, mely a balparttal a 12. §-ban érintett műtani egybefüggésben fog lenni. Ezek azok, melyeket az alsó-szabolcsi társulat a vízépítészi kerületek, consortiumok alakítása tárgyá­ban a Polgáron vett értesülés szerinti műtani javas­latra, mivel a jobb partiak Borsodból különös buz­­gósággal tárgyalják e kérdést, őket illetőleg bőveb­ben előadni kívánt, és a­melyeket a magas kormány­tól fontolóra vétetni, figyelmes megvizsgálás alá bo­csáttatni kér. Röviden ismételve, nevezetesen : kéri az alsó-szabolcsi társulat magát a Taktaközzel az eddigi állapot szerint egy egyletben meghagyatni, Borsoddal pedig a fentforgó követelést oly módon kiegyenlíttetni, hogy a félbeszakadt e részbeni tár­gyalások a fizetendő összeg iránt az 1850-ki julius 18-ki k. határozmányok 16-ik a mostani 1856-ki pct. 9 ki uj szervezeti rendelet 12. §-a utolsó czikke értelmében, folyamatba vétessenek és állapíttassa­nak meg véglegesen, kijelentvén egyébiránt, hogy semmi esetre sem fogadhatja el az alsó-szabolcsi társulat már megállapított és hiteles factorát a szá­mításban, akár a borsodi ártér számítását akár a teendő szabályozási munkák tervét és költségveté­sét, melyek nélküle és belenézése nélkül történtek, melyekre nézve tehát, szükség esetében, hozzá szól­­hatása felmarad. *) Végezetre meg kell még jegyeznie, hogy Ders vagy Abádig is hallotta az alsó-szabolcsi társulat ja­­vasoltatni, hogy egylete, vízépítési kerülete kiter­jesztessék, ezen érdekeltség sem maga nem köve­telte ezt soha, sem az alsó-szabolcsi társulat nem ismeri őket, nem kíván velök egyesülni, ezen javas­latot tehát szinte mellőztetni óhajtja. (Vége köv.) Sellers F. W. ur levele Korizmics íjászló úrhoz a borról. Pesten, István főherczeg-fogadóban, 1857. nov. 11. Egerbe tett kirándulásom alatt — honnan épen most tértem vissza — meglepetéssel láttam azon nagy mennyiségű szőlőtöveket, melyek egy bizonyos kiterjedésű téren tenyésznek. Spanyolországban és Portugálliában nem tenyészik több mint egy tő oly téren, minőn itt tizet is találtam; mihez járul még azon körülmény is, hogy nevezett országokban a sző­lőket kövérebbeknek tartom, mint Magyarországon. — Említett félszigeten azt tartják, hogy a szőlőtő 15 éves korában a tökély legfőbb fokát érte el, s húsz éves koráig egész jelességét megtartja, de azután ha­nyatlásnak indul.­­ A szelőtő mindenik oldalán két rövid csapot hagynak, hogy a tavaszi és nyári kihaj­táskor a vesszők ellensúlyozzák egymást. Midőn a fürtöt érni kezdenek, némely gazdák le szokták nyesni a leveleket, hogy a nap sugarainak szabad utat adjanak. Az önök földalatti pinczésre meg kell jegyeznem, hogy bár szükséges az, az önök modora szerint ké­szített bor eltartására, de felette c­élellenes lenne a kereskedés alá készített borok kezelésére , mert a kereskedésre szánt borok raktárai mind helyben, mind Oportóban földszint vannak. És ez igen termé­szetes, mert ha önök nem tudják boraikat úgy ké­szíteni, hogy azok saját éghajlatuk viszontagságait kiállják (a folytonos felügyelet és gondoskodás mel­lett) , hogy lehetne várni, miszerint azok a durva bánásmódot és égalji befolyásokat — melyeknek a kivitel a­latt ki lesznek téve — kiállják. A hamburgi, antwerpi és londoni kereskedőknek oly borra van szükségük, melyről bizonyosak, hogy hírnevüket fenn fogja tartani, szállíttassák az Aboba vagy Calcuttába, vagy legyen az kitéve a hajó tetején a meleg égöv alatt, vagy pedig hetekig álljon téli időben saját ki­ *) A borsodiak lehető ellenészrevételeinek szintén teljes készséggel megnyitja e lapok hasábjait a S­z­e­r­k. kötőjük befagyott mocsarai közt. A mellett nagy rak­tárakban, melyekben az év minden napján dolgoz­nak, a nappali világosság mellőzhetlen kellékké válik, ha más tekintetből nem is, de gazdasági szem­pontból. Legközelebbi levelemben szándékozom előadni azon módot, mely szerint a híres „Alto-Domo“ kerü­letben a világhírű Porto-bort adó vörösbort készítik , de e héten igen sok dolgom van s talán ön is igen el lesz foglalva. Mielőtt elhagynám Pestet, meg fogom kisérteni, egy tervet készíteni önnek azon raktárokról, melyek legalkalmasbaknak találtattak nyugoti Európában, a bornak vásárra való elkészítésére. Maradok stb. Sellers F. W. Bécs, nov. 20. rz. A tegnapi keleti postával érkezett tudósítások azon jelentésektől, melyek néhány nappal ezelőtt biztos hír szerint az internunciatura palotájából ér­keztek ide, annyiban igen eltérnek, hogy az ügyek állását nem tüntetik elő oly ideig valónak, se oly aggasztónak. Az ausztriai államférfiaknak roszab­­bat hivő felfogása tán onnan van, hogy ők a cselszö­­vényi szálakat, melyek az ozmán birodalmat egészen behálózzák, pontosabban ismerik, mint a trieszti la­pok levelezői. Míg — miként mi teljesen megbízható forrás után mondottuk — a hivatalos jelentések sze­rint Omer pasa Ruméliában maradása szükséges­nek s magától érthetőnek mutatkozik, azalatt a lapok már legközelebb bekövetkezendő elutazását hirlelik. Mig a lapok mind a ráják fölkelési vágyalmait, mind az ozmanliknak nyílt és titkos keresztyén elleneik iránti keseredettségét kétségbe vonják, azalatt magán tudósítások kóros feszültséget, emlegetnek, melyet a legkisebb szikra hozzájutása által tűzhegyi kitöréssé változtathat. Ezen feszültségnek semmi köze a mold­­vaoláhországi pártoskodásokkal, csak az, hogy ezek­kel egyidőben harapódzott el, nyugati eredetű politikai elméletek szították vagy mozdították elő, s általában nincs is meg rajta a kiválólag politikai izgultság vi­lági jelleme : a moslimok s keresztyének közti régi gyülölségen alapszik, mely félig vallási jellemű, félig pedig azon ellenszenvtől származott, mely egymás­tól idegen s egymással — mint ur és szolga — el­lenségesen szemközt levő fajok közt századok folytán kifejlődik. Ehhez járul még azon éjszaki hatalom­nak, mely magát a keleti egyház védjének tekinti s ebbeli rendszerét sohasem mulasztja el politikailag felkincselni, hétről hétre élénkebben nyilatkozó iz­gatása. A leginkább kifejlődött, megtámadásra kész dél­szláv politika tűzhelye a jelen pillanatban úgy lát­szik Montenegro, honnan tán nemsokára — erősza­kosabban mint valaha történt — fegyverre keltik Herczegovinát. A fekete hegyekben épen most elő­fordult sok kivégzés, mint hírlik, szoros kapcsolat­ban van a vladikának ezen messzeható terveivel. Minden arra mutat, hogy ő el akarja útból tenni a népebeli előkelőket, kik nem hagyták magukat az új tervekbe bebonyolítani. Páriában azt mondják, hogy a dunafejedelemségi ügyet rendezendő tanácskozmány alkalmával néhány a feketetengeri hajózás miatt keletkezett nehézség is szóba fog hozatni. Oroszország, mint tudva van, a cserkesz parton nagyon megszok­ta a kereskedést s úgy hallani, hogy ezen megszorítás ellen szólalt fel mind Török-, mind Angolország. Az ügyek most úgy állanak, hogy bármiféle tanácskozmányi s congres­ SU81 tárgy­alások sem lesznek képesek sokat változ­tatni a nyugat-kaukázusi tengerparton. Az 1856-di­­ki tanácskozmányban csodálatosképen elmulasztált Cserkeszországot csak egy szóval is megemlíteni, nemhogy annak függetlenségét formaszerűen elis­merték vagy az Oroszország által az ottani rév- és patthelyekre nézve magának igényelt fejedelmi jo­gokat csak legkevésbbé is kétségbe vonták volna." Oroszország tettleg, formaszerűen pedig joglag is ura a Feketetenger keleti partjának s tehet ott a mit akar. A Szajna partján elpattogtatnak talán egy két czifra frázist a lovagias cserkeszekért, kiadnak egy pár népismei képtelenséggel teljes hírlapi czikket, de különben minden úgy marad a mint van. PESTI NAPLÓ, Pest, nov. 29. A „Frankfurter Journal“ egyik bécsi levelezőjének azon tudósítását, hogy „az ausztriai zárdák reformjánál a czél főleg a gazdag zárdák takarékosabb gazdálkodása volna, hogy aztán az ily gazdálkodás gyü­mölcse Pápa ő­szentsége elszegényült financziájának ja­vára forditassék, a­mint hogy ez már meg is kezdetett“ a hivatalos „W. Zig“ nov. 19-ki esti lapja illető helyről­ megkeresés folytán feltétlenül valótlannak nyilvánítja. — A sopronyi katholikus templom a 13-ik században épült. E 1. század elején a sz. Benedek rendieknek ada­tott át. Rimely Mihály sz. Benedek rendi főapát mások hozzájárultával a közelebbi pár év alatt sokat ten­e szép történeti emlék jó karban tartására és fölszerelésére. Ez év folytán a 104 évet túlélt remek faragványú főol­tárt, szószéket sat. javíttatá ki. A faragványi festészeti s aranyozási munkálatokat igen szépen hajtotta végre R­á­t­h János Sziria, Vas megyével határos Pöllan nevű városából. (Rel.) — A tejmérleg (galaktometer) szél- és korszerűsége máris fényesen bebizonyult Bécsben. Csak nov. 1-jétől tökéig 115 tejhamisitási eset fordult elő s körülbelől 4000 szeze­tet koboztatott el az ottani piac­on.­­ Nem kell felednünk, hogy az eddigi tejhamisítók egy része, már csak a galaktométer hírére is félben hagyta a koty­­folást, s így a csalás eddig elő rendkívül nagyban folyha­tott. Nagyon szeretnők, hogy Pesten is megtörténnék e kísérlet : nemcsak az ily curiosus statistica, hanem az egészség érdekében, mert az még nem oly nagy baj, hogy a tejárus asszonyok a Rákosból, vagy egy-egy me­zei pocsolyából merítik hasznuk legszebb részét, hanem meglehet nálunk is haladtak annyira a chemiában, hogy a víznél gonoszabb gyógyszertári czikkekkel összekever­ve hozzák be nekünk a különben legártatlanabb étel­nemet. — A pozsony-nagyszombati vasút jövedelme october­­ben 12,614 fr­ volt; 1856. ugyan­ e havában 12,560. (Pr. Z.) — A „M. P.“ tegnapelőtt Szegedről e magán távirati sürgönyt kapta . A Temesvárra indult vonatot épen most szerencsétlenség érte Szőregnél. Egy ember meghalt, töb­ben megsebesültek, néhány kocsi szétromboltatott. A moz­donynak nincs semmi baja.­­ A nemzeti múzeum dísztermében tartandó idei első philharmoniai­ hangverseny folyó hó 29-én lesz. Műsora : 1. Schum­an Róbert nyitánya Shakes­peare „Julius Caesarjához“. 2) A főpapok harczindulója Mendelssohn-Bartholdi „Athalia“-jából. 3. Rode változa­tai előadja Hollósy-Lonovicsné assz. 4. Schumann Róbert 4. sz. symphoniája (D moll.) m. gy. Tegnap reggeli 4 órakor, a Ferenczvárosi do­­hány-utczában egy asztalos műhelyben tűz ütött ki; de a gyorsan érkezett segély a tűz továbbterjedését meggá­tolta. " — A „B. P. H.“-nak írják Duna-Vecséről, nov. 14- ről . A takarékmagtárnak alapját megvetettük. Csikay Imre ref. lelkész, Tóth Dániel uradalmi felügyelő, Nagy Miklós városi jegyző, kezet fogva Péter Gábor városunk főbirájával, voltak az elsők, kik maguk közt az ügyet megérlelték. Csak az volt a kérdés, hogy mikép adassék ez a nép elé, hogy az is minél nagyobb részvéttel nye­­ressék meg e szent ügynek. A templomi szószék látszott erre legalkalmasabb helynek, honnan megszokta a nép buzgón venni szivére a mondottakat. Azért az ügyért buzgó lelkész egy alkalmi beszédben egyházi szószékre vitte a dolgot, s oly eredmény követte szónoklatát, hogy a mai napig mintegy 90 p. mérő gabona gyűlt össze, mely a magtár első alapját képezi. — Kettős jótékony czél van kitűzve e magtáralakitással, elsőben a szükség idején való segítés, másodszor alapszerzés az egyházi jö­vedelemnek. Ennélfogva e magtár nem részvényekre, ha­nem egyenesen szabad akadozásokra van alapítva, s mint tulajdon van átadva a ref. anyaegyháznak olyfor­­mán, hogy ennek gondnoka a legszigorúbb számadás ter­he alatt kezelje azt. A magtár egész tartalma minden év tavaszán a szegény lakosok közt olcsó kamatra kiosz­tandó a következő termésig, a kölcsönök beszedése alkal­mával pedig őszszel a kamat is a tőkéhez csatoltatván, ebből s az ajánlók számára mindig nyitva levő új adako­zási ívek jövedelméből szaporodik a magtár tartalma, melyet kevesbíteni a tulajdonos egyháznak sem áll jogá­ban, és ha netalán a magtárbani gabona megszaporodása­kor az egyház elöljárói a készlet valamely részét az egy­ház javára eladni jónak látnák is, mi csak a gabona árá­nak magas állásakor történhetnék, azt kamatostul együtt tartoznak ismét a magtárnak gabonául visszatéríteni. Nemzeti színház. Nov. 19. „Erzsébet.“ A szín­ház, (ő Felsége a császárné névnapjára) teljesen kivilá­­gittatott. E mű mind­három részének több szép szaka van; a 2 ik felvonás nagy imaéneke méltó műve Erkel­nek, így az első felvonásban a kettős és négyes s a 3- dikban a fegyvertáncz zenéje s a torna alatti zene szép. Erzsébet dala a második felvonásban sok szép momen­tummal bír, de mind ez, mind a többi dal hatásának és sikerének feltételét csak az énekesnő virtuuozitásában találhatja fel. H . 11 é­s y L.-né a. nagy művészete nélkül e dalok csak nehezek volnának. Az új szereposztás által az előadás nyert. Gunda Fehérvári M. k. a. egyik legjobb szerepe leend, ha többszöri fellépés után feszte­­lenebbül fog szerepében mozogni s az első elődás nehéz­ségeit leküzdötte. Roderichot pedig Katzvinszky éneklé. Füredi még gyengélkedik, habár ezt énekén nem lehetett is észre venni. Jekelfalusy énekének több igen szép és hatásteljes része volt. R­é­t­h­y tánczára meg kell jegyeznünk, hogy az kevesebb torzítással is megjárná. Az előadáson a cs. kir. Fensége Hil­degard főhgasszony jelen volt. Nov. 20. Másodszor .­„Gazdagság és szegény­ség, vagy nevelés mindenek felett.“ Eredeti színmű 4 felv. Irta K­ö­v­é­r L. Az előadásról nem mond­hatnánk több jót mint a­mennyit magáról a darabról. Az „elszámitás“ (Verrechnen) féle kifejezések bántják a magyar fület. Ma adatik: Bányaréti). Eredeti népszínmű dalokkal, tánczczal 3 szakaszban hajdankori néprege után színpadra dolgozta Vahot Imre. Zenéjét szerzette Szerdahe­lyi. LEVELEZÉSEK. Maros-Vásárhely, nov. 12. (Vajda Dániel „Borászati közleményei“. Légfűtés orsz. vásár.) Vajda Dániel ur „Borászati közlemények“ czimű munkájának eddigele csak tizedik éve hagyta el a sajtót. A munkát, melynek valódi becsét külö­nösen azok méltányolhatják, kik a szerző czikkeit a „Gazd. lapok“-ban olvasták — nézetünk szerint az előfizetők bajosan fogják az ígért időre , Karácsonya, hanem­­mindenesetre a jövő év kezdetén kezekhez vehetni. Oka ennek a helyi nyomda, hogy úgy mond­juk, hiányos kezelése ; négyszer ötször is kell minden ívet javítani. A munka teljes 15 ívet fog tar­talmazni és mondhatjuk, az előfizetők a kis késede­lemért bőven lesznek kárpótolva, mert ez alkalom­mal nem vesznek macskát zsákban. Mint értesültünk, Vajda úr más munkán is dolgozik, mely a légfű­tést tárgyalja. A légfűtést tulajdonképen Maros- Vásárhelyen a boldogult Bólyai találta föl, még pedig jó húsz évvel Meissner előtt. Egész Vá­sárhely ennek tanúbizonysága. Míg Meissner e talál­mányát a nagy világgal tudatta, addig itt Vásárhe­lyen báró Kemény Simon, más kir. táblai urak és polgárok lakházaiban régóta használták a légfűtést és takaréktű­zhelyeket, melyeket a felneve­zett tanár utasítása szerint készítettek. Bólyai sokkal egyszerűebb, meg a világtól sokkal visszavo­nult­abb volt, hogysem találmányával nagy zajt ütött volna. A vásárhelyiek a híres mathematikus fárad­ságát rendesen ezen egyszerű szavakkal köszönték meg : „Az Isten áldja meg a tekintetes professor urat, hogy nekem olyan kemenezét rakatott, melyben egy tűz lyukakon keresztül négy szobát is melegít.“ Midőn Meissner a fölfedezését közzétette, az itt Vásárhelyen már 20 éves ódonság volt. Ámde ha Meissnert az eszme általánosítása illeti, Bolyai­nak tisztelői némi kárpótlást mégis lelhetnek azon körülményben, miszerint Meissner is — ha nem csa­lódunk — brassói születésű s ennélfogva erdélyi em­ber. — Mi nem tudjuk, milyen uj találmánynyal fog Vajda úr föllépni, ha néki sikerül fölfedezni a tit­kot, melyet a hires, de nagy szegénységben Kolozs­váron elhalt Debreczeni Miklós sírba vitt és mely szerint bebizonyította : mint lehessen kevés fá­val egész napon át fűteni és azután az elégett fából mégis annyi ép faszenet kinyerni, mely a fa árát visszaadja, úgy a tüzelő közönséget ki sem mondha­­tólag fogja hálára kötelezni. Szent Márton napi vásárunk alkalmával füst elég

Next