Pesti Napló, 1857. november (8. évfolyam, 2338-2362. szám)
1857-11-22 / 2356. szám
népiskolát állított fel. Ez iskolák jelenben megszűntek. Az alsó-szabolcsi tiszaszabályozási társulat f. é. nov. 9-én Debreczenben tartott közgyűlésének Jegyzőkönyve. (Folytatás.) Vizsgáljuk, mi lenne abból, ha Alsó Szabolcs Borsoddal egyesítetnék ? Képzelheti-e azt a jobbparti érdekeltség, hogy Alsó Szabolcs az ő akaratja és belenézése nélkül készült jobbparti szabályozási tervet észrevételek nélkül munkában véteti és fizeti? és hogy egyáltalában épen balparti érdekeltség pénzén és erején fog az építtetni? Valamit jobbparti szomszédaink más pénzére, erejére támaszkodnak, és magukon kívül keresnek segítséget és biztosítást az árvizek ellen, nem fognak szabályozni még akkor sem, ha egy kényszerítő parancs őket Alsó-Szabolcs kebelébe helyezné, mert Alsó-Szabolcs is úgy kezdte a szabályozást, hogy pénztárt alakított, holdanként évenként egy frtot fizetett, kötelessége teljesítésével magának hitelt szerzett, de hogy részvényes társaságba lépjünk, bemenő pénzt ne fizessünk, ezt képzelni sem lehet. Örömest szoktunk nagy mesterünk gróf Széchényire hivatkozni, pedig annak legfőbb maximája volt a Tiszaszabályozásban, hogy segítséget magunkban keressünk. Az is előre megfontolni való körülmény, miszerint az sincs elhatározva, hogy két különböző érdekeltség, ha egy egyletbe forr össze, egyenlő mértékben fizesse a szabályozási költséget, a kivetés úgy hisszük nem fog az egyletek jogaiból kizáratni. Czélszerűbb tehát a szervezeti rendelet 12-ika utóbbi részének szellemében felvenni a jobbpártiaknak Alsó-Szabolcstól a megajánlott pénzbeli fizetést, a többiről az állam hozzájárulásával és önerejükkel gondoskodni. A jobbparti ártér a nádori kimutatás szerint, (melyet Alsó-Szabolcs végrehajtott ártérfejlesztési munkájánál, többnyire és igen kevés eltéréssel helyesnek talált), mintegy 22.000 hold. Az ennél nagyobb számra, mit azóta mióta az 1854-ben kezdett agitatio tart, emlegettetni hallottunk, csak azt jegyezzük meg, hogy annak bizonyos volta ellen kétségtelen hiteles adatokat hozhatunk fel, ha szükséges. Álljon tehát 22.000 hold. Annak megmentése a cs. k. keti bizottmány f. évi ápr. 12-éről 315. számú intézménye szerint mintegy 600.000 frtot igényelne. Vajon érdemes e ennyi föld ily költséges munkára, a jelen körülmények között? azt a borsodiak ítélhetik meg legjobban. Ha érdemes, úgy a szabályozás költségét azok vigyék, kik a megmentendő föld hasznát ilvetendik. Ha ezek maguk nem bírják, és állami közérdek kívánja, hogy a szabályozás megtörténjék, úgy nincs más czélhoz vezető mód, mint az állam hatályos segélye. Ezen terhet az alsó-szabolcsi társulattal a borsodi jobbpart belekeblezése útján azon pillanatban viseltetni akarni, midőn az alsó szabolcsi munkák a bevégzés pontjához közelgetnek, anynyit tenne, mint megfosztani ezen társulatot eddigi áldozatainak gyümölcsétől, és azoknak közeledni reménylett megszűnését meghiúsítani. Az alsó-szabolcsi társulat a fenálló rendeletek alapján alakult. Munkálatait a felsőbbség jóváhagyása, útmutatása szerént tétette. Terheket és kötelezettségeket a fenálló rendeletek alapján, a felsőbbség tudtával vállalt egy bizonyos meghatározott czélra. Ezen czélhoz új feladásokat adni akarni, melyek a társulat alakulás körén kívül esnek és váratlan, tehát magára nem is vállalt terheket hárítani a társulatra, igazsággal nem lehet. Megjegyzendő, hogy bár a túlpart természeti fekvése szerint az árvíz a víz magas állásánál ottan kiömlik is, de az apadással csakhamar vissza is tér, mert a part s a föld lejtői, ahol pedig árvíz marad a hegyekből jövő sok beömlő mellék patakok és folyóknál, ottan még a szabályozás és a töltésezés után is mocsárok és fenekek maradnak, így tehát a biztosítható árterek számát ezen helyiségek még kevesbítik. Vájjon tehát termőföld nyerés tekintetéből érdemes-e a jobbparton a szabályozást megkezdeni, azt állami nézetek határozhatják el. Főteendőnek látszik kétségtelenül a jobbparti helységek biztosítása, mit bölcsen használva az épen erre legczélszerűbben fordítható közmunkaerőt, Borsod megye cs. k. hatósága már eddig is erélylyel eszközlésbe vett. A borsodi érdekeltség helyzetét, hogy a fentebb általunk nyilvánított nézet szerint fogta fel a volt tiszaszabályozási cs. kir. központi bizottmány is, mutatja az 1856 ki januárusi pesti tanácskozmány már fentebb felmutatott jegyzőkönyve , mely szerint oda működött, hogy az alsó szabolcsi társulat az akkor kötelező 1850 julius 18-ki cs. kir. nyílt rendelet 16- dik § a értelmében egy bizonyos összeg pénzt ajánlott. E 16-dik §. épen együvé vág a mostani uj szervezési 1856-dik October 9-ről kelt k. rendeletben a 12 dik §. utóbb része. Ott kell tehát felfogni a tárgyalások fonalát, ahol félben maradt, és a mennyiben az alsó-szabolcsi ajánlatot, mit 1856-ik januáriusban Pesten tett elvileg a magas cs. kir. minisztérium is helyben hagyta és elfogadta a f. é. mártius 12 től 397/366 számú rendelete szerint, ki kell egyenlíteni a mennyiségről való kérdést. Eddig Szabolcs csak oda nyilatkozott az általa adandó pénzösszegnek mennyiségére nézve, hogy 200,000 ftot sokat, most tovább megy, és egyenesen nyilatkozik, hogy kész 80,000 ftot adni, mégpedig az itt kimutatott felsőbb rendeletre, jobbpárti tervekre már eddig kifizetett pénzek beszámítása nélkül. Ez ajánlat úgy hisszük elfogadható, mert annak, hogy 200,00 ftot fizessen az alsó-szabolcsi társulat, alapja előttünk győző erővel nem bírhat. Borsod ugyanis a védőmunkák költségeinek csak harmadát akarná viselni, de a megmentendő földek egész hasznát elvenni. Borsod az állam által kívánná a másik harmadot fizettetni, és a 3-dik harmad aztán Alsó Szabolcs terhe maradna. Azonban micsoda alapokon nyugszik az ily számítás? Világos hogy semmi egyéb alapon, mint Borsod óhajtásán. Megjegyzendő, hogy midőn az alsószabolcsi társulat a cs. kir. központi bizottmányra hagyta, hogy a borsodiaknak fizetendő summát meghatározza, ehez feltételek voltak kötve, melyek a borsodiak által nem teljesítettek, így tehát visszaesik a kérdés oda, hol a cs. kir. központi bizottmány határozata előtt állott. Feltéve, hogy azt mondják erre a jobbpártiak, miszerint ők elzáratni a szabályozás jótékonyságától magukat nem engedik, és szabályozni kívánnak, erre válaszolhatni . Igaz , hogy szabadságukban , jogukban van szabályozni, sőt nem is lehetetlen az, hogy földjeiket mentesíthetik, mert emberi erő, ész és akarat, s ezekhez pénz, sokat, majdnem mindent eszközölhetnek ; de ha ily erőltetett kísérlet vagy oly munka létetik, hol a nyerendő haszon csak mellékes dolog, kényszeríthető e valaki ily munkában, költségben résztvenni, mégpedig akkor is, ha reá épen semmi haszon nem várható a munkából? Ha szabályoz , ha mentesít, Borsod, abból Alsó Szabolcsra legkisebb haszon nem hárul, hogyan induljon hát el vele munkáltatni, holott az eredmény kétséges ? Vagy a magános nyer e munkából hasznot, vagy az állam. Megfoghatatlan, hogy a magános nyerendő hasznáért, más magános fizessen, ki a hasznot nem fogja húzni, ki önszabályozás czéljait ezen költség viselése nélkül is elérheti; — ha pedig az állam fog nyerni, vagy az állam nem tűrheti a jobbpártiak e nyomorát, úgy az államnak kell segíteni és nem Alsó Szabolcsnak. Azt mondják talán Borsodból, hogy Alsó Szabolcs nagy érdekeltség, nagy erejével ezt tehetné, hogy azzal magát meg nem erőltetné. Igaz Alsó Szabolcs nagy érdekeltség, de a balparton is sok ártért kell csaknem ingyen mentesíteni, így a Berettyó vidékén majdnem 50,000 holdat mentesít, holott onnan még egy krajezárt sem fizetett senki, holott azon vidékre kivetve is holdankint csak 10 krajezár van. A dob-szederkényi átmetszést is saját pénzén kezdte ásatni e társulat, és ez még vissza nem téríttetett, azon átmetszés jobb oldalán pedig 5 mértföldnyi töltést épít csaknem 300,000 frt költséggel, alig 10,000 hold mentesítésére, így szinte annyira Csegén túl Füredig ugyan oly kevés ártér mentesítésére, csupán a töltésezési rendszer tökéletes voltáért. A taktaközi töltés is oly formán építtetik, hogy azon érdekeltség annak költségeit maga nem fedezheti. E szerint Alsó-Szabolcs a műtani munkák tökélyéért, és a vele társulattá eredetileg alakult érdekek mellett, elég áldozatot hoz, és tebet nem bír. A borsodi helységek sem fizettek még egyért is a balparton mentesített határjaikért. Meg vannak tehát az alsó szabolcsi társulatnak a maga bajai és vannak gyenge társai, kiket elősegíteni, vontatni kellett eddig is, kell ezután is. E tekintet tehát Alsó-Szabolcsot a borsodiakkal ugyanazon egyletbe lépésre nem bírhatja. Ismételt tehát, hogy legtanácsosabb és legméltányosabb Borsodnak Alsó-Szabolcstól a felebb megajánlott összeget felvenni, s azontúl ha szabályozni akar külön egyletet alakítani, mely a balparttal a 12. §-ban érintett műtani egybefüggésben fog lenni. Ezek azok, melyeket az alsó-szabolcsi társulat a vízépítészi kerületek, consortiumok alakítása tárgyában a Polgáron vett értesülés szerinti műtani javaslatra, mivel a jobb partiak Borsodból különös buzgósággal tárgyalják e kérdést, őket illetőleg bővebben előadni kívánt, és amelyeket a magas kormánytól fontolóra vétetni, figyelmes megvizsgálás alá bocsáttatni kér. Röviden ismételve, nevezetesen : kéri az alsó-szabolcsi társulat magát a Taktaközzel az eddigi állapot szerint egy egyletben meghagyatni, Borsoddal pedig a fentforgó követelést oly módon kiegyenlíttetni, hogy a félbeszakadt e részbeni tárgyalások a fizetendő összeg iránt az 1850-ki julius 18-ki k. határozmányok 16-ik a mostani 1856-ki pct. 9 ki uj szervezeti rendelet 12. §-a utolsó czikke értelmében, folyamatba vétessenek és állapíttassanak meg véglegesen, kijelentvén egyébiránt, hogy semmi esetre sem fogadhatja el az alsó-szabolcsi társulat már megállapított és hiteles factorát a számításban, akár a borsodi ártér számítását akár a teendő szabályozási munkák tervét és költségvetését, melyek nélküle és belenézése nélkül történtek, melyekre nézve tehát, szükség esetében, hozzá szólhatása felmarad. *) Végezetre meg kell még jegyeznie, hogy Ders vagy Abádig is hallotta az alsó-szabolcsi társulat javasoltatni, hogy egylete, vízépítési kerülete kiterjesztessék, ezen érdekeltség sem maga nem követelte ezt soha, sem az alsó-szabolcsi társulat nem ismeri őket, nem kíván velök egyesülni, ezen javaslatot tehát szinte mellőztetni óhajtja. (Vége köv.) Sellers F. W. ur levele Korizmics íjászló úrhoz a borról. Pesten, István főherczeg-fogadóban, 1857. nov. 11. Egerbe tett kirándulásom alatt — honnan épen most tértem vissza — meglepetéssel láttam azon nagy mennyiségű szőlőtöveket, melyek egy bizonyos kiterjedésű téren tenyésznek. Spanyolországban és Portugálliában nem tenyészik több mint egy tő oly téren, minőn itt tizet is találtam; mihez járul még azon körülmény is, hogy nevezett országokban a szőlőket kövérebbeknek tartom, mint Magyarországon. — Említett félszigeten azt tartják, hogy a szőlőtő 15 éves korában a tökély legfőbb fokát érte el, s húsz éves koráig egész jelességét megtartja, de azután hanyatlásnak indul. A szelőtő mindenik oldalán két rövid csapot hagynak, hogy a tavaszi és nyári kihajtáskor a vesszők ellensúlyozzák egymást. Midőn a fürtöt érni kezdenek, némely gazdák le szokták nyesni a leveleket, hogy a nap sugarainak szabad utat adjanak. Az önök földalatti pinczésre meg kell jegyeznem, hogy bár szükséges az, az önök modora szerint készített bor eltartására, de felette célellenes lenne a kereskedés alá készített borok kezelésére , mert a kereskedésre szánt borok raktárai mind helyben, mind Oportóban földszint vannak. És ez igen természetes, mert ha önök nem tudják boraikat úgy készíteni, hogy azok saját éghajlatuk viszontagságait kiállják (a folytonos felügyelet és gondoskodás mellett) , hogy lehetne várni, miszerint azok a durva bánásmódot és égalji befolyásokat — melyeknek a kivitel alatt ki lesznek téve — kiállják. A hamburgi, antwerpi és londoni kereskedőknek oly borra van szükségük, melyről bizonyosak, hogy hírnevüket fenn fogja tartani, szállíttassák az Aboba vagy Calcuttába, vagy legyen az kitéve a hajó tetején a meleg égöv alatt, vagy pedig hetekig álljon téli időben saját ki *) A borsodiak lehető ellenészrevételeinek szintén teljes készséggel megnyitja e lapok hasábjait a Szerk. kötőjük befagyott mocsarai közt. A mellett nagy raktárakban, melyekben az év minden napján dolgoznak, a nappali világosság mellőzhetlen kellékké válik, ha más tekintetből nem is, de gazdasági szempontból. Legközelebbi levelemben szándékozom előadni azon módot, mely szerint a híres „Alto-Domo“ kerületben a világhírű Porto-bort adó vörösbort készítik , de e héten igen sok dolgom van s talán ön is igen el lesz foglalva. Mielőtt elhagynám Pestet, meg fogom kisérteni, egy tervet készíteni önnek azon raktárokról, melyek legalkalmasbaknak találtattak nyugoti Európában, a bornak vásárra való elkészítésére. Maradok stb. Sellers F. W. Bécs, nov. 20. rz. A tegnapi keleti postával érkezett tudósítások azon jelentésektől, melyek néhány nappal ezelőtt biztos hír szerint az internunciatura palotájából érkeztek ide, annyiban igen eltérnek, hogy az ügyek állását nem tüntetik elő oly ideig valónak, se oly aggasztónak. Az ausztriai államférfiaknak roszabbat hivő felfogása tán onnan van, hogy ők a cselszövényi szálakat, melyek az ozmán birodalmat egészen behálózzák, pontosabban ismerik, mint a trieszti lapok levelezői. Míg — miként mi teljesen megbízható forrás után mondottuk — a hivatalos jelentések szerint Omer pasa Ruméliában maradása szükségesnek s magától érthetőnek mutatkozik, azalatt a lapok már legközelebb bekövetkezendő elutazását hirlelik. Mig a lapok mind a ráják fölkelési vágyalmait, mind az ozmanliknak nyílt és titkos keresztyén elleneik iránti keseredettségét kétségbe vonják, azalatt magán tudósítások kóros feszültséget, emlegetnek, melyet a legkisebb szikra hozzájutása által tűzhegyi kitöréssé változtathat. Ezen feszültségnek semmi köze a moldvaoláhországi pártoskodásokkal, csak az, hogy ezekkel egyidőben harapódzott el, nyugati eredetű politikai elméletek szították vagy mozdították elő, s általában nincs is meg rajta a kiválólag politikai izgultság világi jelleme : a moslimok s keresztyének közti régi gyülölségen alapszik, mely félig vallási jellemű, félig pedig azon ellenszenvtől származott, mely egymástól idegen s egymással — mint ur és szolga — ellenségesen szemközt levő fajok közt századok folytán kifejlődik. Ehhez járul még azon éjszaki hatalomnak, mely magát a keleti egyház védjének tekinti s ebbeli rendszerét sohasem mulasztja el politikailag felkincselni, hétről hétre élénkebben nyilatkozó izgatása. A leginkább kifejlődött, megtámadásra kész délszláv politika tűzhelye a jelen pillanatban úgy látszik Montenegro, honnan tán nemsokára — erőszakosabban mint valaha történt — fegyverre keltik Herczegovinát. A fekete hegyekben épen most előfordult sok kivégzés, mint hírlik, szoros kapcsolatban van a vladikának ezen messzeható terveivel. Minden arra mutat, hogy ő el akarja útból tenni a népebeli előkelőket, kik nem hagyták magukat az új tervekbe bebonyolítani. Páriában azt mondják, hogy a dunafejedelemségi ügyet rendezendő tanácskozmány alkalmával néhány a feketetengeri hajózás miatt keletkezett nehézség is szóba fog hozatni. Oroszország, mint tudva van, a cserkesz parton nagyon megszokta a kereskedést s úgy hallani, hogy ezen megszorítás ellen szólalt fel mind Török-, mind Angolország. Az ügyek most úgy állanak, hogy bármiféle tanácskozmányi s congres SU81 tárgyalások sem lesznek képesek sokat változtatni a nyugat-kaukázusi tengerparton. Az 1856-diki tanácskozmányban csodálatosképen elmulasztált Cserkeszországot csak egy szóval is megemlíteni, nemhogy annak függetlenségét formaszerűen elismerték vagy az Oroszország által az ottani rév- és patthelyekre nézve magának igényelt fejedelmi jogokat csak legkevésbbé is kétségbe vonták volna." Oroszország tettleg, formaszerűen pedig joglag is ura a Feketetenger keleti partjának s tehet ott a mit akar. A Szajna partján elpattogtatnak talán egy két czifra frázist a lovagias cserkeszekért, kiadnak egy pár népismei képtelenséggel teljes hírlapi czikket, de különben minden úgy marad a mint van. PESTI NAPLÓ, Pest, nov. 29. A „Frankfurter Journal“ egyik bécsi levelezőjének azon tudósítását, hogy „az ausztriai zárdák reformjánál a czél főleg a gazdag zárdák takarékosabb gazdálkodása volna, hogy aztán az ily gazdálkodás gyümölcse Pápa őszentsége elszegényült financziájának javára forditassék, amint hogy ez már meg is kezdetett“ a hivatalos „W. Zig“ nov. 19-ki esti lapja illető helyről megkeresés folytán feltétlenül valótlannak nyilvánítja. — A sopronyi katholikus templom a 13-ik században épült. E 1. század elején a sz. Benedek rendieknek adatott át. Rimely Mihály sz. Benedek rendi főapát mások hozzájárultával a közelebbi pár év alatt sokat tene szép történeti emlék jó karban tartására és fölszerelésére. Ez év folytán a 104 évet túlélt remek faragványú főoltárt, szószéket sat. javíttatá ki. A faragványi festészeti s aranyozási munkálatokat igen szépen hajtotta végre Ráth János Sziria, Vas megyével határos Pöllan nevű városából. (Rel.) — A tejmérleg (galaktometer) szél- és korszerűsége máris fényesen bebizonyult Bécsben. Csak nov. 1-jétől tökéig 115 tejhamisitási eset fordult elő s körülbelől 4000 szezetet koboztatott el az ottani piacon. Nem kell felednünk, hogy az eddigi tejhamisítók egy része, már csak a galaktométer hírére is félben hagyta a kotyfolást, s így a csalás eddig elő rendkívül nagyban folyhatott. Nagyon szeretnők, hogy Pesten is megtörténnék e kísérlet : nemcsak az ily curiosus statistica, hanem az egészség érdekében, mert az még nem oly nagy baj, hogy a tejárus asszonyok a Rákosból, vagy egy-egy mezei pocsolyából merítik hasznuk legszebb részét, hanem meglehet nálunk is haladtak annyira a chemiában, hogy a víznél gonoszabb gyógyszertári czikkekkel összekeverve hozzák be nekünk a különben legártatlanabb ételnemet. — A pozsony-nagyszombati vasút jövedelme octoberben 12,614 fr volt; 1856. ugyan e havában 12,560. (Pr. Z.) — A „M. P.“ tegnapelőtt Szegedről e magán távirati sürgönyt kapta . A Temesvárra indult vonatot épen most szerencsétlenség érte Szőregnél. Egy ember meghalt, többen megsebesültek, néhány kocsi szétromboltatott. A mozdonynak nincs semmi baja. A nemzeti múzeum dísztermében tartandó idei első philharmoniai hangverseny folyó hó 29-én lesz. Műsora : 1. Schuman Róbert nyitánya Shakespeare „Julius Caesarjához“. 2) A főpapok harczindulója Mendelssohn-Bartholdi „Athalia“-jából. 3. Rode változatai előadja Hollósy-Lonovicsné assz. 4. Schumann Róbert 4. sz. symphoniája (D moll.) m. gy. Tegnap reggeli 4 órakor, a Ferenczvárosi dohány-utczában egy asztalos műhelyben tűz ütött ki; de a gyorsan érkezett segély a tűz továbbterjedését meggátolta. " — A „B. P. H.“-nak írják Duna-Vecséről, nov. 14- ről . A takarékmagtárnak alapját megvetettük. Csikay Imre ref. lelkész, Tóth Dániel uradalmi felügyelő, Nagy Miklós városi jegyző, kezet fogva Péter Gábor városunk főbirájával, voltak az elsők, kik maguk közt az ügyet megérlelték. Csak az volt a kérdés, hogy mikép adassék ez a nép elé, hogy az is minél nagyobb részvéttel nyeressék meg e szent ügynek. A templomi szószék látszott erre legalkalmasabb helynek, honnan megszokta a nép buzgón venni szivére a mondottakat. Azért az ügyért buzgó lelkész egy alkalmi beszédben egyházi szószékre vitte a dolgot, s oly eredmény követte szónoklatát, hogy a mai napig mintegy 90 p. mérő gabona gyűlt össze, mely a magtár első alapját képezi. — Kettős jótékony czél van kitűzve e magtáralakitással, elsőben a szükség idején való segítés, másodszor alapszerzés az egyházi jövedelemnek. Ennélfogva e magtár nem részvényekre, hanem egyenesen szabad akadozásokra van alapítva, s mint tulajdon van átadva a ref. anyaegyháznak olyformán, hogy ennek gondnoka a legszigorúbb számadás terhe alatt kezelje azt. A magtár egész tartalma minden év tavaszán a szegény lakosok közt olcsó kamatra kiosztandó a következő termésig, a kölcsönök beszedése alkalmával pedig őszszel a kamat is a tőkéhez csatoltatván, ebből s az ajánlók számára mindig nyitva levő új adakozási ívek jövedelméből szaporodik a magtár tartalma, melyet kevesbíteni a tulajdonos egyháznak sem áll jogában, és ha netalán a magtárbani gabona megszaporodásakor az egyház elöljárói a készlet valamely részét az egyház javára eladni jónak látnák is, mi csak a gabona árának magas állásakor történhetnék, azt kamatostul együtt tartoznak ismét a magtárnak gabonául visszatéríteni. Nemzeti színház. Nov. 19. „Erzsébet.“ A színház, (ő Felsége a császárné névnapjára) teljesen kivilágittatott. E mű mindhárom részének több szép szaka van; a 2 ik felvonás nagy imaéneke méltó műve Erkelnek, így az első felvonásban a kettős és négyes s a 3- dikban a fegyvertáncz zenéje s a torna alatti zene szép. Erzsébet dala a második felvonásban sok szép momentummal bír, de mind ez, mind a többi dal hatásának és sikerének feltételét csak az énekesnő virtuuozitásában találhatja fel. H . 11 és y L.-né a. nagy művészete nélkül e dalok csak nehezek volnának. Az új szereposztás által az előadás nyert. Gunda Fehérvári M. k. a. egyik legjobb szerepe leend, ha többszöri fellépés után fesztelenebbül fog szerepében mozogni s az első elődás nehézségeit leküzdötte. Roderichot pedig Katzvinszky éneklé. Füredi még gyengélkedik, habár ezt énekén nem lehetett is észre venni. Jekelfalusy énekének több igen szép és hatásteljes része volt. Réthy tánczára meg kell jegyeznünk, hogy az kevesebb torzítással is megjárná. Az előadáson a cs. kir. Fensége Hildegard főhgasszony jelen volt. Nov. 20. Másodszor .„Gazdagság és szegénység, vagy nevelés mindenek felett.“ Eredeti színmű 4 felv. Irta Kövér L. Az előadásról nem mondhatnánk több jót mint amennyit magáról a darabról. Az „elszámitás“ (Verrechnen) féle kifejezések bántják a magyar fület. Ma adatik: Bányaréti). Eredeti népszínmű dalokkal, tánczczal 3 szakaszban hajdankori néprege után színpadra dolgozta Vahot Imre. Zenéjét szerzette Szerdahelyi. LEVELEZÉSEK. Maros-Vásárhely, nov. 12. (Vajda Dániel „Borászati közleményei“. Légfűtés orsz. vásár.) Vajda Dániel ur „Borászati közlemények“ czimű munkájának eddigele csak tizedik éve hagyta el a sajtót. A munkát, melynek valódi becsét különösen azok méltányolhatják, kik a szerző czikkeit a „Gazd. lapok“-ban olvasták — nézetünk szerint az előfizetők bajosan fogják az ígért időre , Karácsonya, hanemmindenesetre a jövő év kezdetén kezekhez vehetni. Oka ennek a helyi nyomda, hogy úgy mondjuk, hiányos kezelése ; négyszer ötször is kell minden ívet javítani. A munka teljes 15 ívet fog tartalmazni és mondhatjuk, az előfizetők a kis késedelemért bőven lesznek kárpótolva, mert ez alkalommal nem vesznek macskát zsákban. Mint értesültünk, Vajda úr más munkán is dolgozik, mely a légfűtést tárgyalja. A légfűtést tulajdonképen Maros- Vásárhelyen a boldogult Bólyai találta föl, még pedig jó húsz évvel Meissner előtt. Egész Vásárhely ennek tanúbizonysága. Míg Meissner e találmányát a nagy világgal tudatta, addig itt Vásárhelyen báró Kemény Simon, más kir. táblai urak és polgárok lakházaiban régóta használták a légfűtést és takaréktűzhelyeket, melyeket a felnevezett tanár utasítása szerint készítettek. Bólyai sokkal egyszerűebb, meg a világtól sokkal visszavonultabb volt, hogysem találmányával nagy zajt ütött volna. A vásárhelyiek a híres mathematikus fáradságát rendesen ezen egyszerű szavakkal köszönték meg : „Az Isten áldja meg a tekintetes professor urat, hogy nekem olyan kemenezét rakatott, melyben egy tűz lyukakon keresztül négy szobát is melegít.“ Midőn Meissner a fölfedezését közzétette, az itt Vásárhelyen már 20 éves ódonság volt. Ámde ha Meissnert az eszme általánosítása illeti, Bolyainak tisztelői némi kárpótlást mégis lelhetnek azon körülményben, miszerint Meissner is — ha nem csalódunk — brassói születésű s ennélfogva erdélyi ember. — Mi nem tudjuk, milyen uj találmánynyal fog Vajda úr föllépni, ha néki sikerül fölfedezni a titkot, melyet a hires, de nagy szegénységben Kolozsváron elhalt Debreczeni Miklós sírba vitt és mely szerint bebizonyította : mint lehessen kevés fával egész napon át fűteni és azután az elégett fából mégis annyi ép faszenet kinyerni, mely a fa árát visszaadja, úgy a tüzelő közönséget ki sem mondhatólag fogja hálára kötelezni. Szent Márton napi vásárunk alkalmával füst elég