Pesti Napló, 1857. november (8. évfolyam, 2338-2362. szám)

1857-11-29 / 2362. szám

örököse, földb. Péczel, Pest 400, Liechtenstein Ala­jos herczeg, Bécs 1000, Lónyai Gábor földb. Dereg­­nyő, Zemplén 200, Lumniczer József ny. jószágigazg., Pest 200, Magyar Imre földb. Szabadkán, Bács 200, Majláth Antal gróf, Perbenyik, Zemplén 1000, Maj­­láth György id., b. t. tan., Zavar, Posony 200, Maj­láth György ifj. földb., Pécs, Baranya 400, Micsky Zsigmond földb., Felcsuth, Fehér 200, Nádasdy Leo­pold gróf, Pest 300, Nádassy István földb., és ke­­resk. Pesten 200, Ordódy Sándor földb., Pest 200, Pe­­jacsevich László gróf, mint Pejacsevich Ferd. gr. örö­köse 200, Putkány József báró, Szigliget, Somogy 200, Ráday Gedeon gróf, Pest 200, Redl Imre báró özve­gye, Pest 200, Schmidt Pál gazd. tanácsos, Bécs 200, Szennyey Pál báró, S.-A.-Uj­hely, Zemplén 200, Som­­sich Imre gróf, Mike, Somogy 200, Somsich Lőrincz föld., Sörnye, Somogy 200, Somsich Pál földb., Sárd, Somogy 200, Steinbach Károly földb., Pest 200, Szapáry Antal gróf, Pest 600, Széchenyi István gróf, Bécs 1500, Széchenyi Lajos gróf örökösei Imre és Dienes, Horpács, Soprony 1000, Széchenyi Pál gróf, Apáthi, Vas 1000, Szentimrey András földb., Kassán 200, Sztankovánszky Imre földb., Tolna 200, Tar­­nóczy Kázmér földb., Lehócz, Nyitra 200,, Török János közgazdasági iró, Pesten 200, Trefort Ágoston földb., Csabacsüd, Békés 200, Ürményi Ferencz b. I. 1., Pest 600, Ürményi József cs. k. kam., Pest 400, Vay Miklós báró, Golop, Zemplén 400, Vécsey Pál báró, B. Szerdahely, Zemplén 200, Végh János, mint bold. Végh Ignácz örököse, földb., Vereben, Fehér 500, Veszprémi káptalan 200, Viczay Károly gróf, Hédervár, Győr 500, Wenkheim Béla báró, Pest 200, Wenkheim László báró, Szarvas, Békés 200, Wenk­heim Victor báró, Pozsony 200, Wodjánez Albert (Samu) földb.,, Pest 200, Zichy Aladár gróf, Láng, Fehér 200, Zichy Henrik gróf, Mosony 400, Zsedényi Eduárd cs. k. udv. t., Bécs 200, I. összeg 44,800 frt. b) Befizetett alapítványi tőkékkel: Adler Ádám Móricz nkeresk. Pesten 200, Almássy Kálmán gróf, mint hold. gróf Almássy Alajos örö­köse, Pest 200, Almássy József idősb. 800 pft ala­pítványából 471, Csáky István gróf özvegye 500, Esztergomi főkáptalan 200, Eszterházy Károly gróf részéről 1000, Felső Bánya kir. városa 200, Horváth József kanonok, Zágráb 300, Klauzál Imre részéről 200, Krumpholz Sámuel János részéről 300, László Miklós földbirtokos, Bogszeg, Arad 200, Mocsáry Lajos, mint bold. Mocsáry András örököse 200, Pla­­thy Mihály részéről 200, Rudnyánszky József püs­­pök 200, Steiner Jakab jósz.felügy. B.Csabán, Békés 200, Szabó Béla, Pest 200, Újvidék városa közön­sége 200, Wittman Antal részéről 300, Zay Károly gróf, Z. Ugrócz, Nyitra 220, Zichy Domokos gróf, Élesd, Bihar 200, Zichy Edmund gróf, Sz.­Mihály, Fehér 500, Zichy Manó gróf, Oroszvár, Mosony 200, Zichy Ödön gr. részéről, gr. Zichy Edmund 500. II. összeg 6891 frt. a) Régi alapítók után biztosított I. összeg 44800, bl Befizetett alapítványokban II. összeg 6891, 119 régi alapítvány után 51691 frt. (G. L.) (Folyt. köv.) A román díván határozatai. A moldva-oláh törekvések megítélésénél a legna­gyobb bajok egyike a titok, mely a divánok tanács­kozásait folytonosan leplezi. Csak igen ritkán szi­várog át valami magán­levelekbe, mi történt saját­képen a divánok tanácskozásaiban, pedig valóban igen érdekes volna tudni, mikép mozognak a romá­nok a parlamentáris téren. Most egy okmány fekszik előttünk, melynek tartalma a román törekvések sa­ját képein magva felől minden kétséget eloszlat. A berlini „Bors. Zig‘‘ azon szavazat magyaráza­tának szószerinti szövegét tartalmazza, mely oct. 9 (21) bén az oláh a­d h­o­c díván által elfogadta­tott, s melynek a nemzetközi bizottmánynak kellett vala átnyújtatnia. Az okmány nemcsak igen terje­delmes arra, hogy szó szerint közöltessék, hanem sa­ját képen véve nem is egyéb, mint az ismeretes unionista phrázisoknak a legnagyobb pathossal való egymásra halmozása. Kiemeljük itt a jellemzőbb helyeket. Az okmány élén a díván négy kívánsága áll : az autonómia és nemzetközi jogok garantiája, a­mint azok az országnak a magas portával kötött capitula­­tiók által megalapítottak; Moldva és Oláhország fe­jedelemségeknek egy állammá egyesítése; örökös idegen fejedelem Európa uralkodó dynastiáinak egyikéből választva ; alkotmányos kormányforma egyedül egy képviselő gyűléssel, melynek elegendő­­leg széles alapon kell nyugodnia, hogy a román nemzet általános érdekeit kellőleg képviselhesse. „A románok jogai“ Így szól a díván, mely előt­tünk sokkal drágábbak, mint Izrael fiainak az ő szent könyveik, már a congressus által is elismer­vék. Az első kívánat a magas porta és a román feje­delmek közt kötött capitulatiók által indokoltatik, melyek souveranitását világosan garantirozzák , egyedül azon kötelezettséget ruházván rájuk, hogy a nekik megigért védelemért évenkint bizonyos meny­­nyiségű adót fizessenek. E szerződések alapján ez okmány a fejedelemségeket tökéletesen souverain államoknak s a Porta által más államokkal kötött szerződéseket és conventiókat, melyek Oláhországot érdeklik, nem kötelezőknek nyilatkoztatja. Annak bebizonyítására, hogy a Portának fizetendő adó a fe­jedelemségek souverainitását nem törlötte el, a me­morandum a velenczei dogok és a német császárok példájára mutat, kik szintén adót fizettek a­zultán­­nak. Erre következik egy terjedelmes és pontos részletekbe bocsátkozó bebizonyítása a török-román capitulatiók létezése­ és jogérvényességének. E vég­re hozzámellékeltettek az említett capitulatiók szö­vegei, utalva a Portának azok tartalmát reproduká­ló hattischeriffjeire, s a Portával kötött orosz szerző­désekre, melyek által Oláhország önállósága elis­mertetik , utalva végre az 1856 diki körjegyzékre és a párisi szerződésre. Egyszersmind emlékezetbe hozatik az is, hogy a mozlimek Moldva- és Oláhor­szágban sem mecsetekkel, sem fekvő jószággal nem bírhatnak, sőt a kormányok világos engedelme nél­kül még csak lábukat sem szabad tenniök a fejede­lemségek földére ; hogy a fejedelemségeknek, mint más független államoknak, állandó képviselőik és saját országczimereik vannak Szambulban, végre hogy még 1843-ban nem tagadtatott meg tőlök a jog­szerződések köthetésére. Végre a memorandum arra utal, hogy a Porta a törvények hozásában, szentesíté­sében s kihirdetésében legkisebb részt sem vett, és hogy a phanariota-rendszer behozatala ellen ismé­telt formaszerinti óvás létetett. A két állam egyesítésének követelése a nemzet akaratára való utalással, valamint több hatalom sza­vazatával hivatkozással indokoltatik. ,,De csak az új uralom öröködése kölcsönözhet az új politikai testnek szilárdságot“ úgy­mond a díván, és Románia souverán fejedelmének Europa souveran családtai­­jainak egyikéből kell választania, hogy a belföldiek k­valitását kikerülhesse. A belföldi fejedelmek rend­szere Moldva-Oláhországban oly mértékben compro­­mittálva, hogy jelenleg oly fejedelem, ki a nemzet kebeléből vétetnék, ha mindjárt a szellem legkitű­nőbb tulajdonaival felruházott férfiú volna is, nem tarthatná magát, s rövid idő múlva a románok egy­hangú akaratán európai dynastiából választani feje­delmet kénytelen volna hajótörést szenvedni.“ A ro­mánok legitim és törvényes óhajtásukat fejezik ki, midőn Európa uralkodó dynastiáiból idegen fejedel­met kívánnak, és ha hozzáteszik, miszerint óhajtják, hogy a román fejedelmek örökösei a románok vallásában neveltessenek, ez­által csak azt ta­núsítják, mily nagy becset helyeznek abban, hogy a román nép magát fejedelmével mindenben még a vallásos érzelmekben is azonosítsa.“ Miután a díván a képviseleti alkotmány, még pe­dig egyedül egy képviselő gyűlés behozatalát elha­tározta, nincs egyéb hátra, mint hogy a magas hatal­makat, mint „jóltevőit“ megkérje, engedjék meg a fejedelemségeknek, hogy azoknak képviselői is ta­nácsadó szavazattal bírjanak azon congressuson, mely sorsuk fölött határozand. „Egyszersmind bá­torkodunk kifejezni a türelmetlenséget, melylyel a románok epedve várják a napot, melyen a ma­gas hatalmak óhajtásaikat szentesitendik , hogy végre kiszabadulhassanak azon veszedelmes krí­zisből, melyben még jelenleg is szenvednek. Csak ekkor fognak aztán az egy gyűlésben egyesült di­vánok választási törvényt kibocsáthatni az alkot­mányzó gyűlés megalakítására. A haladék nélkül egybehívott alkotmányozó gyűlés az alkotmányt és az organikus törvényeket kidolgozza, melyeket meg­vizsgálás és helybenhagyás végett a magas hatal­mak elé terjesztend ; ha az általuk elfogadott alkot­mány a Románia fölötti uralkodásra kijelölt fejede­lem által elismertetik, ez trónra lépene, kihirdetendi az alkotmányt s a törvényhozó gyűlést egybehivand­­ja. Ekkor a fejedelem és a törvényhozó testület egye­sülve megvizsgálandják a nemzet óhajtásait, s fenső­­ségök hatalmánál fogva, a dolgok állása által köve­telt számos reform behozatalát elintézendik. „Ha mi az „ad hoc“ divánok tagjai a beltörvény­­hozás kérdéseinek vizsgálatát vennék elő, oly mun­kába fognánk, melyre sem felhatalmazva nem va­gyunk sem pedig a kellő tulajdonokkal nem bírunk. Mert valóban az ország azért választott meg bennün­ket, hogy a nemzet óhajtásait a politikai belszerve­­zetre nézve a hatalmak elé terjeszszü­k; az ország e választásoknál nem nézte a törvények elemzésére és a reformok behozatalára megkivántató tulajdon­ságokat.­­ De még azon esetben is, ha erre fel volnánk hatalmazva, s bírnánk a megkiván­sztve, hogy e nagy nyugalom gyakran engem is ki­vesz türelmemből. Bizony a miatt sem aggódik, ha én csupa nyakasságból ismét jókedélyü leszek. (Folytatjuk.) -«IHWEIH— TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Természettudományi társulat. F. év november 21-kén tartott szakgyű­lésen Batiz­­falvi és Szabó urak értekeztek. Dr. Batizfalvi m. titkár német-, belga-, hol­landi- és francziaországi közelebbi utazásáról szólott. Előadta, hogy Boroszlóban látta először a gal­­vánfolyam által létrehozott izzó­ hő alkalmazását a műtő sebészetben. Middeldorpf egyetemi tanár Bo­­roszlóban, ki először alkalmazta rendszeresen s nagy kiterjedésben az érintett galvánerőt a sebészi gya­korlatban, a galvanismus által létrehozott izzóbőség­­ fölhasználását a műtő sebészetben „Galvanocausticá­­nak“ nevezi. Értekező Boroszlóban több ily műtét szemtanúja volt. Valamennyi műtét gyorsan, alig egy­két pereznyi idő alatt, csekély fájdalommal s minden vérzés nélkül hajtatott végre. Az i­z­z­ó-hő kifejtéséhez Grove-féle négy elemmel biró galván telep hasz­­náltatik. A galvánkő ilyetén üdvös alkalmazhatása által is nagy szolgálatokat tett a természettudomány s a gyakorl­ati orvostannak.­­ Berlinben egyebek közt Dr. Berend egészség­­ügyi tanácsos kitűnő orthopédiai intézetében, a mó­dosított svéd testgyakorlaton kívü­l a Sebreber­­féle gyógytestgyakorlat használatát látta értekező, melyet ő a magyar természettudományi társulat múlt évi gyűlésein ismertetett meg,s közelebbről önálló füzetben, felvilágosító ábrákkal kiadott. Hamburg művészeti és tudományos szempont­ból nem nevezetes. Mi világhírt ad neki, az nagyszerű kereskedelmi élete. Leírta ezután Helgolandot, ama fölséges an­gol szigetet, mely az éjszaki tenger óriási víztömegé­nek habjaival, ezredév óta, örökös küzdésben áll. Részletesen ecsetelte Helgoland természetrajzi hely­­iratát, a tengeri jég és fürdők hatását sat. Amsterdamot, Rotterdamot s Brüsselt röviden említve áttért Párisra, hol akár nemzeti erély, akár számító politika, de igen sokat tett a szenvedés és a nyomor enyhítésére. Közel harmincz közkórházzal bír e hatalmas város. E kórházakban százezernél több nyer évenkint ápolást. A kiadás pe­dig, melyet e gyógyintézetekre egy év lefolyása alatt szentelnek,huszonnyolc­ millió franknyit teszen. A„Bu­­reau de bienfainsance“ minden városrészben (arron­­dissements)külön,évenkint 65,000nél több szegénynek mintegy 2 millió franknyi alamizsnát osztogat. Rész­letesen ismertette ezután értekező Duvoir Léon műleges fűtés- és szellőztetési rendszerét, melyet a Hôpital Lam­boisièreben tanulmányozott. — Duvoir tökélyesített modora abban áll , hogy ő a fűtést és szellőztetést, forró vízzel s melegített levegővel esz­közölteti. — Ez eljárást sokkal olcsóbbnak, s biz­tosabbnak tartják Párisban a gözzeli fűtésnél, a minthogy Duvoir rendszerét már több kórházban is elfogadták, sőt több templom, középület, s vasúti indóház szintén ezen elv szerint fűttetik már Párisban. A fűtésnek és szellőztetésnek e modora, úgy van al­kalmazva, hogy általa valamint az épület termeiben, úgy a tornáczokon is éjjel nappal, télen nyáron,­­ mindig egyenlő a légmérséklet. Szólott értekező egyebek közt Duchenne járólagos korodájáról,­­ melyben az electrogalvanismus, sajátlagos modorban alkalmaztatik az elferdülés több neménél, idegbántalmakban, hüdösben sat, igen jó sükerrel. Duchenne gyógytani czélainak elérésére saját terve szerint szerkesztett villámgépeket használ. Duchenne alapitója a meghatározott helyre s egyes izomra korlátolt electrogalvanismusnak (Galvanisme loca­­lisé). Fáradhatlan s mély kutatásainak eredménye valamint élet-, kor-, úgy gyógytani szempontból osztatlan figyelmet érdemel. Szabó József első titkár Budapest helyiratának földtani részét, melynek kidolgozását 1855 óta vál­­­­lalta fel, kezdte felolvasni. Előadása a bevezetésre szorítkozott, melyben megismertette a vidékre vonat­kozó tudományos segédeszközöket és munkájának tervét. Segédeszközök között főhelyet foglal B­e­u­­­dánt munkája, ki mint tudva van 1818-ban jött a francziák királya költségén honunkba s itt 9 hónapig folyvást kirándulásokat tett s gyűjtött a párisi mú­­zeum számára ásványokat s sziklafajokat, a tudomány számára pedig igen feeses adatokat. Ezekből öszve­­állitotta azon munkáját, mely 1822 ben 4 kötetben megjelent, s melynek némely részeit maiglan is kény­telenek vagyunk igen jelesnek ismerni. Beudant Bu­dapest környékén is járt, igy tehát munkája az e vi­dék geológiai tanulmányozásánál segédeszközül szol­gál. Beudant után úgy­szólván senki sem irt Budapest környékéről, de gyűjtéssel többen foglalkoztak s a tárgyak nagy részt a nemzeti múzeumban láthatók s némileg segédeszközül tekinthetők. A munka terve az , hogy először leírja az egyes kirándulásokat, mi­által nem csekély szolgálatot re­ményt tenni a geológia fiatalabb barátainak, de más­részt az egyes pontok nevezetességeit is hiszi így jobban kitüntethetni, erre következnek azután az ér­tekezések az egyes képletekről általában. Közli Szabó titkár, tató tulajdonságokkal, ily feladat átvételénél két akadályra bukkannánk : egy veszélyre és egy lehe­tetlenségre. Veszélyre, mert igen kényes kérdéseket és egymással ellenkező érdekeket kellene érinte­nünk és felidéznünk, a­nélkül, hogy azokat kielégít­­hetnék ; lehetetlenségre, mert a belső törvényhozás minden kérdése többé kevésbé a fejedelemségek jö­vendőbeli politikai szervezetétől függ.“ „Záradékul ismételjük, hogy mi románok mind­nyájan mélyen meg vagyunk győződve a magas ga­­rantírozó hatalmak nagylelkű és bölcs szándékairól, s bizalmunkkal csak azon türelmetlenség határos, melylyel kezeikből uj politikai létünk keresztelését várjuk. Vajba sietnének teremtésük nagy munkáját megkoronázni, s a csudálkozó világnak a román ál­lamot, mint bevégzett tényt bemutatni, legyen örökké tartó dicsőségük, ép úgy, mint a mi háladatossá­­gunk.“ Az oláh diván ezen legújabb határozatának meg­­olvasása után, a románok igényei fölött minden leg­kisebb kétség elenyészik. A török államköteléktőli elszakadást nyíltabban és határozottabban már nem lehet kimondani s ha a párisi congressus azt hinné, miszerint arra van hivatva, hogy a divánok ime kö­veteléseinek eleget tegyen, épen akkor kezdené meg Törökország felosztását, melynek területi épsége és függetlenségéért vitatott ama nevezetes és iszonyatos keleti háború, melynek utófájdalmaiban Európa még most is szenved. A belga kamarai kisebbség nyilatkoz­­ványa a választókhoz. A baloldal választási nyilatkozványát köztik a szabadelvű lapok. A nyilatkozvány szerkesztése D­e­­v­a­u - tól ered. E fontos okmány hangja — mint már szerkesztője ismeretes egyénisége után várni lehetett — teljesen mérsékelt. Világosan s minden pártgyűlöl­­ségtől menten van benne előadva a tevékenység, me­lyet a nemzeti öntudatnak a hatalom fölött verseny­­gő két nagy töredéke , egyik a másikat legyőzve meg ismét a másiktól legyőzetve, kifejtett. A szabad­elvű pártnak nem kell többé programmal kiállani : jövendőbeli tevékenységének kulcsa meg van ama hét év történetében, mely idő alatt vezérei forgatták az ország kormányrúdját, s mely időre ugyan ők most méltó elégültséggel utalhatnak. A nyilatkoz­­ványt terjedelmességénél fogva (az „Indépendance“­­ban majdnem három sürti hasábra terjed) bajos volna közleni, de a feljbb mondottak, kapcsolatban az alább következendő kivonatos elemzéssel tán elég­ségesen megismertetik azt. Bevezetőleg a királytól rendelt országra­ hivatko­­zás tökéletes törvényszerűsége, valamint az ország­ról kívánt döntő nyilatkozat fontossága van — de csak igen röviden — kifejtve. Azután az 1847.dik évi szabadelvű kormány működésére kerül a sor. E kormányt akkor (szintúgy mint most) forradalmi vonzódásokkal vádolták, pedig épen csak bölcs, mér­sékelt magatartása óvta meg az országot, a leghatal­masabb külviharok közepett, bár alkotmányos jogai teljes élvezete mellett, minden legkisebb rendülettel. Ezen kormány után a coalitio-minisztériumnak min­denek fölött az ellenpárt hajthatlansága miatt sze­rencsétlenné s lehetetlenné vált kísérlete, ennek gyü­­mölcsekép pedig a jótékonysági törvény következett. Az e fölött gerjedt izgalmas vitatkozást nem bal­oldal idézte elő. A törvény által támasztott közbo­­szankodásnak megrovást érdemlő kitörései -szemközt a klerikálisok nagyításaival — aránylagos jelenték­­telenségekben, név szerint pedig a baloldal fölhívásai­hoz való (állítólagos) vonatkozásaikban vannak föl­mutatva. A király a legtökéletesb béke idején szük­ségesnek látja, hogy miniszterei és ezeknek pártja között (mely bátortalanul retten vissza — nem az utczai zaj, de saját műve elől) személyesen közben­járjon. A nyilatkozvány egyik főhatása a végszaka­szokban rejlik, melyek kiváltképen a föld népéhez — a hátramenő pártiaknak ezen fő támaszához — szólanak. Azon rágalom, mintha a szabadelvű párt a vallás, a katholicismus ellen akarna síkra kelni, ismét ledönthetlen, t. i. a történetbe tartozó okkal van m­egczáfolva. Volt-e a katholicismusnak vala­mikor biztosítottabb , tiszteltebb helyzete Belgi­umban , mint épen az 1847-diki kormány alatt ? A klerikálisok igazi czéljai iránt, kik a föld né­pét a középkori állapotokba szeretnék visszate­relni, melyektől hogy kiszabadult, épen a mai sza­­badelvű­ség által képviselt elveknek köszönheti, a vidéki választók oly modorban világosittatnak föl, melynek élessége miatt a klerikálisok csak saját elődeik történetét, valamint saját hevességöket vá­dolhatják.­­ A nyilatkozványt a baloldal valameny­­nyi tagja (38) aláírta, kivéve természetesen a minisz­tereket, kiket az illem tartóztatott vissza. E manifestumot az „Indépendance“ következő megjegyzéssel kiséri: „Míg a jobb­oldal a keblében dúló meghasonlásokat az által is elárulja, hogy alig birt megnyerni hat nevet az övéi közül, kik isten tudja ki által voltak megbízva, hogy nevöket a ma­nifestum alá illesszék, a baloldal addig egészben egyesült, hogy elfogadja az egyetemleges felelőssé­get a választókhoz intézett levélben kifejezett meg­győződésekért. Valóban — úgymond — nem hiány­zik egyéb a miniszterek aláírásánál, a­kik oly ille­­delmi okokból vonták vissza magukat, melyeket ma­gyarázni nem szükség; továbbá Steenhaust úr aláírásánál, a­ki nem akarja megnyittatni képviselői megbízatását, és S­ina ve­trénál, a­kinek nem régi veszteségét fájlaljuk.“ PESTI NAPLÓ, Pest, nov. 29. * A „Hölgyfutár“ műmelléklete „Pe­tőfi Debreczenben“ ismét tanúságot tesz a felől, hogy Tóth Kálmán előfizetőinek kitartó részvétét nem múló becsű képekkel kívánja viszonozni. Mostani műmér­­sékletével előfizetőinek kettős örömet okozott. Legna­gyobb népköltőnk arczképét s élte egyik pzakának emlé­két kirondják e képben, melynek eredetijét O­r­­­a­i Pe­tries jeles ifjú művészünk s Petőfi barátja festé, s me­lyet köre szintén jeles hazai művészünk Molnár Jó­zsef rajzolt. A kettős színnyomatú kép méltán ékessége lehet minden teremnek. Tóth K­­e gondoskodása méltány­lást érdemel azon tekintetből is, hogy minden tekintetben hazai művet juttat a közönségnek. Az oly lapnak, mely műmellékletet adhat, ez is a hivatása. A magyar lap egye­sítse a hazai művészet ügyének emelésével önérdekét. Műmellékletet még a közönség soha nagyobb örömmel nem fogadott, mint fogadja e képet, mely jeles kivitelben Petőfit tünteti élénk szegény lakásában, a mint egy ládán ülve s egy szalmaszékre fektetett lapon irja szép költe­ményét „Boldogtalan voltam Egész életemben.“ — Thales Bernard, franczia író, ki Kertbeny for­dításai nyomán, s csak annyiban ismerkedett meg a ma­gyar irodalommal, mennyiben Kertbeny német fordítá­saiból lehet, most egy Párisból szerkesztőségünkhez ér­kezett kis röpirattal tisztelt meg. E röpiratot így nevezi: „Levelek a költészetről“ (Lettres sur la Poésie) s ebben mindenek előtt azt mutatja ki, hogy a mai kor költészete csak a népköltészet által nyerhet megújulást. Hogy Euró­pában a legtöbb népnél ez irány uralkodik, példákkal bizonyítja. A magyar irodalomból két költeményt ad for­dításban, mint a népies költészet példányát. Egyik Petőfi „férfi vagyok,“ czimű költeménye, másik Bajza „Apothe­­osisa“ — történetesen egyiket sem nevezik nálunk né­piesnek. — Th. Bernard ur, ki Kertbenyt tudós kritikus­nak czimezi („le savant critique Kertbeny“), azt indít­ványozza röpiratában, hogy a franczia tudósok közöl azok, kik az újkori idegen irodalmakkal foglalkoznak, álljanak össze egy tudós társasággá, a külföldi irodalmak ismertetés­ére, hogy többé ne mondhassák el oly joggal a francziákról, hogy a külföld irodalmairól mit sem akar­nak tudni. Hej bizony a fennebbiből is látszik, hogy ha nem használna, nem is ártana egy oly tudós társaság! — A Kertbeny nyomán tett ismertetések, úgy látszik azt hitetik el ma holnap Francziaországban, hogy Magyaror­szágon csak egy jeles tudós van — s az Kertbeny. — Párisban egy orvos leánya halt meg. Az orvos sír­­verset készített sírjára, s az ottani szokás szerint beadta a temető-felügyelőnek. De a temető-felügyelő visszauta­sította a verset, mivel egyik sorban 12 helyett csak 11 szótag volt. — Ezt sokan nevetségesnek tarthatnák , — de nem sokkal nevetségesebb-e az oly író, és színész,­ ki­nek nincs érzéke a verselés megítélésére ? Pedig csak nem rég egy tudákos színészünk azt hirdette, a költő nem tartozik a verselés külsőségeire figyelmezni. Párisban még a temető felügyelőjének is mily más fogalma van a for­máról ! — A „Cosmos“ czímű franczia lap, mely a termé­szettudományok terén történő felfedezések gyors és ala­pos közlése által mind a tudósok, mind a közönség nagy részvétével dicsekszik, Lenhossektől, a pesti egyetem egykori tanárától, ki most a kolozsvári sebészeti akadé­miánál működik s nemrég Párisban mulatott, egy érte­kezést ismertet, amely főleg az idegrendszerre vonatkozik. Mind Párisban, mind Londonban figyelmet ébresztett. Még nagyobb figyelmet ébresztettek bonettani praeparan­­tumai, melyek közöl többeket a „British Muzeum“ vett meg. A Hartleben kiadó hivatalában igen csinos cabi­net kiadásban jelent meg egy német „Új Plutarch“ (rövid életrajzok és arczképek). Czime: „Neuer Plutarch, oder Biographien und Bildnisse der berühmtesten Männer und Frauen aller Nationen und Zeiten“. (hiszszük, hogy a ma­gyart sem véve ki.) E negyedik kiadást új adatokkal gazdagította báró Feuchtersieben — újra dolgozta Diezmann. — Az egész munkában 150 kép lesz. 4 részből fog állani, mindenik rész 5 füzetből — egy egy füzet ára (30 metszvénynyel) 30 pkr. — A „N­a­p k e l­et“ben olvassuk: „Debreczenből de­ ! ------------­Magyar könyvészet. 571. Sasku Károly. Általános országálla­pot t­a­n. Irta Sasku Károly. Pest, 1857. Ráth Mór könyvárusnál. Nyomatott Gyurián Józsefnél. 16-rét. 61 lap. Ára 20 kr. pp.

Next