Pesti Napló, 1857. november (8. évfolyam, 2338-2362. szám)
1857-11-29 / 2362. szám
örököse, földb. Péczel, Pest 400, Liechtenstein Alajos herczeg, Bécs 1000, Lónyai Gábor földb. Deregnyő, Zemplén 200, Lumniczer József ny. jószágigazg., Pest 200, Magyar Imre földb. Szabadkán, Bács 200, Majláth Antal gróf, Perbenyik, Zemplén 1000, Majláth György id., b. t. tan., Zavar, Posony 200, Majláth György ifj. földb., Pécs, Baranya 400, Micsky Zsigmond földb., Felcsuth, Fehér 200, Nádasdy Leopold gróf, Pest 300, Nádassy István földb., és keresk. Pesten 200, Ordódy Sándor földb., Pest 200, Pejacsevich László gróf, mint Pejacsevich Ferd. gr. örököse 200, Putkány József báró, Szigliget, Somogy 200, Ráday Gedeon gróf, Pest 200, Redl Imre báró özvegye, Pest 200, Schmidt Pál gazd. tanácsos, Bécs 200, Szennyey Pál báró, S.-A.-Ujhely, Zemplén 200, Somsich Imre gróf, Mike, Somogy 200, Somsich Lőrincz föld., Sörnye, Somogy 200, Somsich Pál földb., Sárd, Somogy 200, Steinbach Károly földb., Pest 200, Szapáry Antal gróf, Pest 600, Széchenyi István gróf, Bécs 1500, Széchenyi Lajos gróf örökösei Imre és Dienes, Horpács, Soprony 1000, Széchenyi Pál gróf, Apáthi, Vas 1000, Szentimrey András földb., Kassán 200, Sztankovánszky Imre földb., Tolna 200, Tarnóczy Kázmér földb., Lehócz, Nyitra 200,, Török János közgazdasági iró, Pesten 200, Trefort Ágoston földb., Csabacsüd, Békés 200, Ürményi Ferencz b. I. 1., Pest 600, Ürményi József cs. k. kam., Pest 400, Vay Miklós báró, Golop, Zemplén 400, Vécsey Pál báró, B. Szerdahely, Zemplén 200, Végh János, mint bold. Végh Ignácz örököse, földb., Vereben, Fehér 500, Veszprémi káptalan 200, Viczay Károly gróf, Hédervár, Győr 500, Wenkheim Béla báró, Pest 200, Wenkheim László báró, Szarvas, Békés 200, Wenkheim Victor báró, Pozsony 200, Wodjánez Albert (Samu) földb.,, Pest 200, Zichy Aladár gróf, Láng, Fehér 200, Zichy Henrik gróf, Mosony 400, Zsedényi Eduárd cs. k. udv. t., Bécs 200, I. összeg 44,800 frt. b) Befizetett alapítványi tőkékkel: Adler Ádám Móricz nkeresk. Pesten 200, Almássy Kálmán gróf, mint hold. gróf Almássy Alajos örököse, Pest 200, Almássy József idősb. 800 pft alapítványából 471, Csáky István gróf özvegye 500, Esztergomi főkáptalan 200, Eszterházy Károly gróf részéről 1000, Felső Bánya kir. városa 200, Horváth József kanonok, Zágráb 300, Klauzál Imre részéről 200, Krumpholz Sámuel János részéről 300, László Miklós földbirtokos, Bogszeg, Arad 200, Mocsáry Lajos, mint bold. Mocsáry András örököse 200, Plathy Mihály részéről 200, Rudnyánszky József püspök 200, Steiner Jakab jósz.felügy. B.Csabán, Békés 200, Szabó Béla, Pest 200, Újvidék városa közönsége 200, Wittman Antal részéről 300, Zay Károly gróf, Z. Ugrócz, Nyitra 220, Zichy Domokos gróf, Élesd, Bihar 200, Zichy Edmund gróf, Sz.Mihály, Fehér 500, Zichy Manó gróf, Oroszvár, Mosony 200, Zichy Ödön gr. részéről, gr. Zichy Edmund 500. II. összeg 6891 frt. a) Régi alapítók után biztosított I. összeg 44800, bl Befizetett alapítványokban II. összeg 6891, 119 régi alapítvány után 51691 frt. (G. L.) (Folyt. köv.) A román díván határozatai. A moldva-oláh törekvések megítélésénél a legnagyobb bajok egyike a titok, mely a divánok tanácskozásait folytonosan leplezi. Csak igen ritkán szivárog át valami magánlevelekbe, mi történt sajátképen a divánok tanácskozásaiban, pedig valóban igen érdekes volna tudni, mikép mozognak a románok a parlamentáris téren. Most egy okmány fekszik előttünk, melynek tartalma a román törekvések saját képein magva felől minden kétséget eloszlat. A berlini „Bors. Zig‘‘ azon szavazat magyarázatának szószerinti szövegét tartalmazza, mely oct. 9 (21) bén az oláh ad hoc díván által elfogadtatott, s melynek a nemzetközi bizottmánynak kellett vala átnyújtatnia. Az okmány nemcsak igen terjedelmes arra, hogy szó szerint közöltessék, hanem saját képen véve nem is egyéb, mint az ismeretes unionista phrázisoknak a legnagyobb pathossal való egymásra halmozása. Kiemeljük itt a jellemzőbb helyeket. Az okmány élén a díván négy kívánsága áll : az autonómia és nemzetközi jogok garantiája, amint azok az országnak a magas portával kötött capitulatiók által megalapítottak; Moldva és Oláhország fejedelemségeknek egy állammá egyesítése; örökös idegen fejedelem Európa uralkodó dynastiáinak egyikéből választva ; alkotmányos kormányforma egyedül egy képviselő gyűléssel, melynek elegendőleg széles alapon kell nyugodnia, hogy a román nemzet általános érdekeit kellőleg képviselhesse. „A románok jogai“ Így szól a díván, mely előttünk sokkal drágábbak, mint Izrael fiainak az ő szent könyveik, már a congressus által is elismervék. Az első kívánat a magas porta és a román fejedelmek közt kötött capitulatiók által indokoltatik, melyek souveranitását világosan garantirozzák , egyedül azon kötelezettséget ruházván rájuk, hogy a nekik megigért védelemért évenkint bizonyos menynyiségű adót fizessenek. E szerződések alapján ez okmány a fejedelemségeket tökéletesen souverain államoknak s a Porta által más államokkal kötött szerződéseket és conventiókat, melyek Oláhországot érdeklik, nem kötelezőknek nyilatkoztatja. Annak bebizonyítására, hogy a Portának fizetendő adó a fejedelemségek souverainitását nem törlötte el, a memorandum a velenczei dogok és a német császárok példájára mutat, kik szintén adót fizettek azultánnak. Erre következik egy terjedelmes és pontos részletekbe bocsátkozó bebizonyítása a török-román capitulatiók létezése és jogérvényességének. E végre hozzámellékeltettek az említett capitulatiók szövegei, utalva a Portának azok tartalmát reprodukáló hattischeriffjeire, s a Portával kötött orosz szerződésekre, melyek által Oláhország önállósága elismertetik , utalva végre az 1856 diki körjegyzékre és a párisi szerződésre. Egyszersmind emlékezetbe hozatik az is, hogy a mozlimek Moldva- és Oláhországban sem mecsetekkel, sem fekvő jószággal nem bírhatnak, sőt a kormányok világos engedelme nélkül még csak lábukat sem szabad tenniök a fejedelemségek földére ; hogy a fejedelemségeknek, mint más független államoknak, állandó képviselőik és saját országczimereik vannak Szambulban, végre hogy még 1843-ban nem tagadtatott meg tőlök a jogszerződések köthetésére. Végre a memorandum arra utal, hogy a Porta a törvények hozásában, szentesítésében s kihirdetésében legkisebb részt sem vett, és hogy a phanariota-rendszer behozatala ellen ismételt formaszerinti óvás létetett. A két állam egyesítésének követelése a nemzet akaratára való utalással, valamint több hatalom szavazatával hivatkozással indokoltatik. ,,De csak az új uralom öröködése kölcsönözhet az új politikai testnek szilárdságot“ úgymond a díván, és Románia souverán fejedelmének Europa souveran családtaijainak egyikéből kell választania, hogy a belföldiek kvalitását kikerülhesse. A belföldi fejedelmek rendszere Moldva-Oláhországban oly mértékben compromittálva, hogy jelenleg oly fejedelem, ki a nemzet kebeléből vétetnék, ha mindjárt a szellem legkitűnőbb tulajdonaival felruházott férfiú volna is, nem tarthatná magát, s rövid idő múlva a románok egyhangú akaratán európai dynastiából választani fejedelmet kénytelen volna hajótörést szenvedni.“ A románok legitim és törvényes óhajtásukat fejezik ki, midőn Európa uralkodó dynastiáiból idegen fejedelmet kívánnak, és ha hozzáteszik, miszerint óhajtják, hogy a román fejedelmek örökösei a románok vallásában neveltessenek, ezáltal csak azt tanúsítják, mily nagy becset helyeznek abban, hogy a román nép magát fejedelmével mindenben még a vallásos érzelmekben is azonosítsa.“ Miután a díván a képviseleti alkotmány, még pedig egyedül egy képviselő gyűlés behozatalát elhatározta, nincs egyéb hátra, mint hogy a magas hatalmakat, mint „jóltevőit“ megkérje, engedjék meg a fejedelemségeknek, hogy azoknak képviselői is tanácsadó szavazattal bírjanak azon congressuson, mely sorsuk fölött határozand. „Egyszersmind bátorkodunk kifejezni a türelmetlenséget, melylyel a románok epedve várják a napot, melyen a magas hatalmak óhajtásaikat szentesitendik , hogy végre kiszabadulhassanak azon veszedelmes krízisből, melyben még jelenleg is szenvednek. Csak ekkor fognak aztán az egy gyűlésben egyesült divánok választási törvényt kibocsáthatni az alkotmányzó gyűlés megalakítására. A haladék nélkül egybehívott alkotmányozó gyűlés az alkotmányt és az organikus törvényeket kidolgozza, melyeket megvizsgálás és helybenhagyás végett a magas hatalmak elé terjesztend ; ha az általuk elfogadott alkotmány a Románia fölötti uralkodásra kijelölt fejedelem által elismertetik, ez trónra lépene, kihirdetendi az alkotmányt s a törvényhozó gyűlést egybehivandja. Ekkor a fejedelem és a törvényhozó testület egyesülve megvizsgálandják a nemzet óhajtásait, s fensőségök hatalmánál fogva, a dolgok állása által követelt számos reform behozatalát elintézendik. „Ha mi az „ad hoc“ divánok tagjai a beltörvényhozás kérdéseinek vizsgálatát vennék elő, oly munkába fognánk, melyre sem felhatalmazva nem vagyunk sem pedig a kellő tulajdonokkal nem bírunk. Mert valóban az ország azért választott meg bennünket, hogy a nemzet óhajtásait a politikai belszervezetre nézve a hatalmak elé terjeszszük; az ország e választásoknál nem nézte a törvények elemzésére és a reformok behozatalára megkivántató tulajdonságokat. De még azon esetben is, ha erre fel volnánk hatalmazva, s bírnánk a megkivánsztve, hogy e nagy nyugalom gyakran engem is kivesz türelmemből. Bizony a miatt sem aggódik, ha én csupa nyakasságból ismét jókedélyü leszek. (Folytatjuk.) -«IHWEIH— TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Természettudományi társulat. F. év november 21-kén tartott szakgyűlésen Batizfalvi és Szabó urak értekeztek. Dr. Batizfalvi m. titkár német-, belga-, hollandi- és francziaországi közelebbi utazásáról szólott. Előadta, hogy Boroszlóban látta először a galvánfolyam által létrehozott izzó hő alkalmazását a műtő sebészetben. Middeldorpf egyetemi tanár Boroszlóban, ki először alkalmazta rendszeresen s nagy kiterjedésben az érintett galvánerőt a sebészi gyakorlatban, a galvanismus által létrehozott izzóbőség fölhasználását a műtő sebészetben „Galvanocausticának“ nevezi. Értekező Boroszlóban több ily műtét szemtanúja volt. Valamennyi műtét gyorsan, alig egykét pereznyi idő alatt, csekély fájdalommal s minden vérzés nélkül hajtatott végre. Az izzó-hő kifejtéséhez Grove-féle négy elemmel biró galván telep használtatik. A galvánkő ilyetén üdvös alkalmazhatása által is nagy szolgálatokat tett a természettudomány s a gyakorlati orvostannak. Berlinben egyebek közt Dr. Berend egészségügyi tanácsos kitűnő orthopédiai intézetében, a módosított svéd testgyakorlaton kívül a Sebreberféle gyógytestgyakorlat használatát látta értekező, melyet ő a magyar természettudományi társulat múlt évi gyűlésein ismertetett meg,s közelebbről önálló füzetben, felvilágosító ábrákkal kiadott. Hamburg művészeti és tudományos szempontból nem nevezetes. Mi világhírt ad neki, az nagyszerű kereskedelmi élete. Leírta ezután Helgolandot, ama fölséges angol szigetet, mely az éjszaki tenger óriási víztömegének habjaival, ezredév óta, örökös küzdésben áll. Részletesen ecsetelte Helgoland természetrajzi helyiratát, a tengeri jég és fürdők hatását sat. Amsterdamot, Rotterdamot s Brüsselt röviden említve áttért Párisra, hol akár nemzeti erély, akár számító politika, de igen sokat tett a szenvedés és a nyomor enyhítésére. Közel harmincz közkórházzal bír e hatalmas város. E kórházakban százezernél több nyer évenkint ápolást. A kiadás pedig, melyet e gyógyintézetekre egy év lefolyása alatt szentelnek,huszonnyolc millió franknyit teszen. A„Bureau de bienfainsance“ minden városrészben (arrondissements)külön,évenkint 65,000nél több szegénynek mintegy 2 millió franknyi alamizsnát osztogat. Részletesen ismertette ezután értekező Duvoir Léon műleges fűtés- és szellőztetési rendszerét, melyet a Hôpital Lamboisièreben tanulmányozott. — Duvoir tökélyesített modora abban áll , hogy ő a fűtést és szellőztetést, forró vízzel s melegített levegővel eszközölteti. — Ez eljárást sokkal olcsóbbnak, s biztosabbnak tartják Párisban a gözzeli fűtésnél, a minthogy Duvoir rendszerét már több kórházban is elfogadták, sőt több templom, középület, s vasúti indóház szintén ezen elv szerint fűttetik már Párisban. A fűtésnek és szellőztetésnek e modora, úgy van alkalmazva, hogy általa valamint az épület termeiben, úgy a tornáczokon is éjjel nappal, télen nyáron, mindig egyenlő a légmérséklet. Szólott értekező egyebek közt Duchenne járólagos korodájáról, melyben az electrogalvanismus, sajátlagos modorban alkalmaztatik az elferdülés több neménél, idegbántalmakban, hüdösben sat, igen jó sükerrel. Duchenne gyógytani czélainak elérésére saját terve szerint szerkesztett villámgépeket használ. Duchenne alapitója a meghatározott helyre s egyes izomra korlátolt electrogalvanismusnak (Galvanisme localisé). Fáradhatlan s mély kutatásainak eredménye valamint élet-, kor-, úgy gyógytani szempontból osztatlan figyelmet érdemel. Szabó József első titkár Budapest helyiratának földtani részét, melynek kidolgozását 1855 óta vállalta fel, kezdte felolvasni. Előadása a bevezetésre szorítkozott, melyben megismertette a vidékre vonatkozó tudományos segédeszközöket és munkájának tervét. Segédeszközök között főhelyet foglal Beudánt munkája, ki mint tudva van 1818-ban jött a francziák királya költségén honunkba s itt 9 hónapig folyvást kirándulásokat tett s gyűjtött a párisi múzeum számára ásványokat s sziklafajokat, a tudomány számára pedig igen feeses adatokat. Ezekből öszveállitotta azon munkáját, mely 1822 ben 4 kötetben megjelent, s melynek némely részeit maiglan is kénytelenek vagyunk igen jelesnek ismerni. Beudant Budapest környékén is járt, igy tehát munkája az e vidék geológiai tanulmányozásánál segédeszközül szolgál. Beudant után úgyszólván senki sem irt Budapest környékéről, de gyűjtéssel többen foglalkoztak s a tárgyak nagy részt a nemzeti múzeumban láthatók s némileg segédeszközül tekinthetők. A munka terve az , hogy először leírja az egyes kirándulásokat, miáltal nem csekély szolgálatot reményt tenni a geológia fiatalabb barátainak, de másrészt az egyes pontok nevezetességeit is hiszi így jobban kitüntethetni, erre következnek azután az értekezések az egyes képletekről általában. Közli Szabó titkár, tató tulajdonságokkal, ily feladat átvételénél két akadályra bukkannánk : egy veszélyre és egy lehetetlenségre. Veszélyre, mert igen kényes kérdéseket és egymással ellenkező érdekeket kellene érintenünk és felidéznünk, anélkül, hogy azokat kielégíthetnék ; lehetetlenségre, mert a belső törvényhozás minden kérdése többé kevésbé a fejedelemségek jövendőbeli politikai szervezetétől függ.“ „Záradékul ismételjük, hogy mi románok mindnyájan mélyen meg vagyunk győződve a magas garantírozó hatalmak nagylelkű és bölcs szándékairól, s bizalmunkkal csak azon türelmetlenség határos, melylyel kezeikből uj politikai létünk keresztelését várjuk. Vajba sietnének teremtésük nagy munkáját megkoronázni, s a csudálkozó világnak a román államot, mint bevégzett tényt bemutatni, legyen örökké tartó dicsőségük, ép úgy, mint a mi háladatosságunk.“ Az oláh diván ezen legújabb határozatának megolvasása után, a románok igényei fölött minden legkisebb kétség elenyészik. A török államköteléktőli elszakadást nyíltabban és határozottabban már nem lehet kimondani s ha a párisi congressus azt hinné, miszerint arra van hivatva, hogy a divánok ime követeléseinek eleget tegyen, épen akkor kezdené meg Törökország felosztását, melynek területi épsége és függetlenségéért vitatott ama nevezetes és iszonyatos keleti háború, melynek utófájdalmaiban Európa még most is szenved. A belga kamarai kisebbség nyilatkozványa a választókhoz. A baloldal választási nyilatkozványát köztik a szabadelvű lapok. A nyilatkozvány szerkesztése Devau - tól ered. E fontos okmány hangja — mint már szerkesztője ismeretes egyénisége után várni lehetett — teljesen mérsékelt. Világosan s minden pártgyűlölségtől menten van benne előadva a tevékenység, melyet a nemzeti öntudatnak a hatalom fölött versenygő két nagy töredéke , egyik a másikat legyőzve meg ismét a másiktól legyőzetve, kifejtett. A szabadelvű pártnak nem kell többé programmal kiállani : jövendőbeli tevékenységének kulcsa meg van ama hét év történetében, mely idő alatt vezérei forgatták az ország kormányrúdját, s mely időre ugyan ők most méltó elégültséggel utalhatnak. A nyilatkozványt terjedelmességénél fogva (az „Indépendance“ban majdnem három sürti hasábra terjed) bajos volna közleni, de a feljbb mondottak, kapcsolatban az alább következendő kivonatos elemzéssel tán elégségesen megismertetik azt. Bevezetőleg a királytól rendelt országra hivatkozás tökéletes törvényszerűsége, valamint az országról kívánt döntő nyilatkozat fontossága van — de csak igen röviden — kifejtve. Azután az 1847.dik évi szabadelvű kormány működésére kerül a sor. E kormányt akkor (szintúgy mint most) forradalmi vonzódásokkal vádolták, pedig épen csak bölcs, mérsékelt magatartása óvta meg az országot, a leghatalmasabb külviharok közepett, bár alkotmányos jogai teljes élvezete mellett, minden legkisebb rendülettel. Ezen kormány után a coalitio-minisztériumnak mindenek fölött az ellenpárt hajthatlansága miatt szerencsétlenné s lehetetlenné vált kísérlete, ennek gyümölcsekép pedig a jótékonysági törvény következett. Az e fölött gerjedt izgalmas vitatkozást nem baloldal idézte elő. A törvény által támasztott közboszankodásnak megrovást érdemlő kitörései -szemközt a klerikálisok nagyításaival — aránylagos jelentéktelenségekben, név szerint pedig a baloldal fölhívásaihoz való (állítólagos) vonatkozásaikban vannak fölmutatva. A király a legtökéletesb béke idején szükségesnek látja, hogy miniszterei és ezeknek pártja között (mely bátortalanul retten vissza — nem az utczai zaj, de saját műve elől) személyesen közbenjárjon. A nyilatkozvány egyik főhatása a végszakaszokban rejlik, melyek kiváltképen a föld népéhez — a hátramenő pártiaknak ezen fő támaszához — szólanak. Azon rágalom, mintha a szabadelvű párt a vallás, a katholicismus ellen akarna síkra kelni, ismét ledönthetlen, t. i. a történetbe tartozó okkal van megczáfolva. Volt-e a katholicismusnak valamikor biztosítottabb , tiszteltebb helyzete Belgiumban , mint épen az 1847-diki kormány alatt ? A klerikálisok igazi czéljai iránt, kik a föld népét a középkori állapotokba szeretnék visszaterelni, melyektől hogy kiszabadult, épen a mai szabadelvűség által képviselt elveknek köszönheti, a vidéki választók oly modorban világosittatnak föl, melynek élessége miatt a klerikálisok csak saját elődeik történetét, valamint saját hevességöket vádolhatják. A nyilatkozványt a baloldal valamenynyi tagja (38) aláírta, kivéve természetesen a minisztereket, kiket az illem tartóztatott vissza. E manifestumot az „Indépendance“ következő megjegyzéssel kiséri: „Míg a jobboldal a keblében dúló meghasonlásokat az által is elárulja, hogy alig birt megnyerni hat nevet az övéi közül, kik isten tudja ki által voltak megbízva, hogy nevöket a manifestum alá illesszék, a baloldal addig egészben egyesült, hogy elfogadja az egyetemleges felelősséget a választókhoz intézett levélben kifejezett meggyőződésekért. Valóban — úgymond — nem hiányzik egyéb a miniszterek aláírásánál, akik oly illedelmi okokból vonták vissza magukat, melyeket magyarázni nem szükség; továbbá Steenhaust úr aláírásánál, aki nem akarja megnyittatni képviselői megbízatását, és Sina vetrénál, akinek nem régi veszteségét fájlaljuk.“ PESTI NAPLÓ, Pest, nov. 29. * A „Hölgyfutár“ műmelléklete „Petőfi Debreczenben“ ismét tanúságot tesz a felől, hogy Tóth Kálmán előfizetőinek kitartó részvétét nem múló becsű képekkel kívánja viszonozni. Mostani műmérsékletével előfizetőinek kettős örömet okozott. Legnagyobb népköltőnk arczképét s élte egyik pzakának emlékét kirondják e képben, melynek eredetijét Orai Petries jeles ifjú művészünk s Petőfi barátja festé, s melyet köre szintén jeles hazai művészünk Molnár József rajzolt. A kettős színnyomatú kép méltán ékessége lehet minden teremnek. Tóth Ke gondoskodása méltánylást érdemel azon tekintetből is, hogy minden tekintetben hazai művet juttat a közönségnek. Az oly lapnak, mely műmellékletet adhat, ez is a hivatása. A magyar lap egyesítse a hazai művészet ügyének emelésével önérdekét. Műmellékletet még a közönség soha nagyobb örömmel nem fogadott, mint fogadja e képet, mely jeles kivitelben Petőfit tünteti élénk szegény lakásában, a mint egy ládán ülve s egy szalmaszékre fektetett lapon irja szép költeményét „Boldogtalan voltam Egész életemben.“ — Thales Bernard, franczia író, ki Kertbeny fordításai nyomán, s csak annyiban ismerkedett meg a magyar irodalommal, mennyiben Kertbeny német fordításaiból lehet, most egy Párisból szerkesztőségünkhez érkezett kis röpirattal tisztelt meg. E röpiratot így nevezi: „Levelek a költészetről“ (Lettres sur la Poésie) s ebben mindenek előtt azt mutatja ki, hogy a mai kor költészete csak a népköltészet által nyerhet megújulást. Hogy Európában a legtöbb népnél ez irány uralkodik, példákkal bizonyítja. A magyar irodalomból két költeményt ad fordításban, mint a népies költészet példányát. Egyik Petőfi „férfi vagyok,“ czimű költeménye, másik Bajza „Apotheosisa“ — történetesen egyiket sem nevezik nálunk népiesnek. — Th. Bernard ur, ki Kertbenyt tudós kritikusnak czimezi („le savant critique Kertbeny“), azt indítványozza röpiratában, hogy a franczia tudósok közöl azok, kik az újkori idegen irodalmakkal foglalkoznak, álljanak össze egy tudós társasággá, a külföldi irodalmak ismertetésére, hogy többé ne mondhassák el oly joggal a francziákról, hogy a külföld irodalmairól mit sem akarnak tudni. Hej bizony a fennebbiből is látszik, hogy ha nem használna, nem is ártana egy oly tudós társaság! — A Kertbeny nyomán tett ismertetések, úgy látszik azt hitetik el ma holnap Francziaországban, hogy Magyarországon csak egy jeles tudós van — s az Kertbeny. — Párisban egy orvos leánya halt meg. Az orvos sírverset készített sírjára, s az ottani szokás szerint beadta a temető-felügyelőnek. De a temető-felügyelő visszautasította a verset, mivel egyik sorban 12 helyett csak 11 szótag volt. — Ezt sokan nevetségesnek tarthatnák , — de nem sokkal nevetségesebb-e az oly író, és színész, kinek nincs érzéke a verselés megítélésére ? Pedig csak nem rég egy tudákos színészünk azt hirdette, a költő nem tartozik a verselés külsőségeire figyelmezni. Párisban még a temető felügyelőjének is mily más fogalma van a formáról ! — A „Cosmos“ czímű franczia lap, mely a természettudományok terén történő felfedezések gyors és alapos közlése által mind a tudósok, mind a közönség nagy részvétével dicsekszik, Lenhossektől, a pesti egyetem egykori tanárától, ki most a kolozsvári sebészeti akadémiánál működik s nemrég Párisban mulatott, egy értekezést ismertet, amely főleg az idegrendszerre vonatkozik. Mind Párisban, mind Londonban figyelmet ébresztett. Még nagyobb figyelmet ébresztettek bonettani praeparantumai, melyek közöl többeket a „British Muzeum“ vett meg. A Hartleben kiadó hivatalában igen csinos cabinet kiadásban jelent meg egy német „Új Plutarch“ (rövid életrajzok és arczképek). Czime: „Neuer Plutarch, oder Biographien und Bildnisse der berühmtesten Männer und Frauen aller Nationen und Zeiten“. (hiszszük, hogy a magyart sem véve ki.) E negyedik kiadást új adatokkal gazdagította báró Feuchtersieben — újra dolgozta Diezmann. — Az egész munkában 150 kép lesz. 4 részből fog állani, mindenik rész 5 füzetből — egy egy füzet ára (30 metszvénynyel) 30 pkr. — A „Nap k e let“ben olvassuk: „Debreczenből de ! ------------Magyar könyvészet. 571. Sasku Károly. Általános országállapot tan. Irta Sasku Károly. Pest, 1857. Ráth Mór könyvárusnál. Nyomatott Gyurián Józsefnél. 16-rét. 61 lap. Ára 20 kr. pp.