Pesti Napló, 1857. december (8. évfolyam, 2363-2386. szám)
1857-12-03 / 2365. szám
277-2365. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utczi 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, sérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcda, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körütti panaszok, hirdetmények) a Kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Csütörtök, dec. 3. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 8 frt p. pi Félévre...................6 frt p. p. tt' J*"n „* hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p.kr. Bémraetmenyeglyegdl] külön 10pkr.Magán vita 6hasébos petit sor6pkr Szerkesztési iroda: EgyeterDntean 2-dik szám, 1-be emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p, Félévre...................8 frt p. p, PEST, dec. 3. Tájékozás. (Fk) A függőben levő két európai főkérdés mindegyikére nézve egy - egy kiegyenlítési terv forog szőnyegen, melyről azt hiszik, hogy az oly súlyosoknak vélt bonyodalmakat egyszerűen és könnyen megoldandja. — A Dunafejedelemségekre nézve ezen eredményt az úgynevezett orosz-franczia indítványtól várják, mig a dán holsteini viszály elhárítását azon módon hiszik elérhetőnek, ha Holstein csakugyan kiváltságos helyzetet nyer, hanem közte és Slezvig közt minden összeköttetésnek vége szakad s a „slesvig-holsteini“ szó a diplomatia szótárából végképen kiküszöböltetik. Sajnáljuk, hogy ama vérmes reményekben nem igen osztozhatunk. A franczia-orosz terv, nézetünk szerint, soha sem számíthat Ausztria és a Porta jóváhagyására. A Portáéra azért nem, mert — miként ezt a minap fejtegettük — azon tartományai, melyekben a keresztyén lakosság túlnyomó, mindig hangosabban kívánnának a Dunafejedelemségekéhez hasonló képviseleti alkotmányt; e követelés teljesítése megtagadtatván, ama tartományokban a forrongásnak vége hossza nem volna; ha pedig megadatik, ez kétségtelenül első lépés lenne az egész török birodalomnak széthullása és felbomlása felé, minthogy az összetartás most is csak a keleti despotismussal vegyített határtalan centralisatio által s igy mesterséges módon eszközöltetik, tehát tüstént megszűnnék, ha egyes tartományoknak engedett külön helyzet által ezen centralisatio épületéből akár csak egykét kő kioldatnék. Se Ausztria sem fogadhat el oly tervet, mely valódi representativ rendszeren alapul; e hatalom több ízben kimondá, miszerint saját birodalmának egynémely népe még nem érett a képviseleti rendszerre s minthogy a centralisatio elve a többiek kedvéért nem enged kivételt, ama rendszer az egész birodalomra nézve haszonvehetlenné vált. Már pedig egész Ausztriában nem ismerünk néptörzset, mely a moldva-oláhval miveltségre nézve nem vetekedhetnék s ha amazok nem érettek a képviseleti rendszerre, a bécsi kabinet ezt a románokra nézve még kevésbé fogja elismerhetni. Bármint palástolja is a diplomatia valódi szándékait, mi azt hisszük, hogy semmi oly terv, mely a románoknak képviseleti alkotmányt ad, ausztriai-török részről helyeseltetni nem fog; választások, nyilvános gyűlések , tüzes szónoklatok, tán itt ott tettleges pártdemonstrátiók , — ezek sokkal utálatosabb és aggasztóbb dolgok mind a két szomszédra nézve, mintsem ily indítványra ráállhatnának. Ha tehát a sokat emlegetett orosz - franczia javaslat, az érintett két hatalom utolsó szavát képezné s ha további engedményekre nem hajlandók, bizony csak ott volnánk, ahol ama terv megszülemlése előtt voltunk. Valamivel többre mehetnénk talán a dánholsteini ügyben, s nem annyira Dánia engedékenysége mint inkább a német szövetség — szerénysége következtében. Párisból folyvást azt diktálták neki, hogy egyedül holsteini, nem pedig slezvig-holsteini ügyről szabad szólnia, ha azt nem akarja, hogy a kérdést „európainak“ tekintse, s innen engedelmeskedett s a tuileriákból feléje intő nyájas mosoly ezen jó magaviseletének jutalma. Mi azt hisszük, hogy bátran többet is lehetett volna kivárni, anélkül, hogy Francziaország ezt tüstént casus belli-nek tekintette volna. 1848 - ban a német Miska cseppet sem gondolván a diplomatia szőrszálhasogatásaival, s azt az örökös nyomást megunván, melyet a németek Dániában tűrni kénytelenek voltak — fogta magát s Jütlandba benyomult, a nélkül, hogy Európának valamely hatalma ez ellen kifogást tett volna s a német kormányok iránt a külhatalmaknak csak lesz annyi respectusok, mint kilencz évvel ezelőtt a német nép irányában volt?! Hanem miként mondjuk, Németország kormányai, nem akarják e respetust próbára tenni s igy alkalmasint sikerülene oly arrangement-ot létrehozni, mely az annyi év óta vérző sebet bizonyos időre betapaszolja.............Slezinget Holsteintől el fogják választani a térképen s a diplomatában, de a németek szívében nem ; az Eider határt képezend a két herczegség területe, de nem annak népsége közt. Ami a származás, a szokás, az indulat, szóval nemzetiség és történetnél fogva egymás felé gravitál, azt nem lehet oly könnyen egymástól elszakasztani, e kötelékek sokkal erősebbek, mintsem azoknak felbontására több nem szükségeltetnék, mint egy kis diplomatiai merészség. Ez talán elegendő a gát felemelésére, de nem annak fentartására; csendes időkben a visszaszorított ár csendesen sikamlik el mellette, hanem jöhetnek viharos napok ; akkor az ár dagad, dagad, mintegy láthatlan hatalom által ostorozva, a hullámok egyre emelkednek, mig végre a gáton túl szöknek s ezt maga alá temetvén, mint ugyanazon elem gyermekei egymás keblére dőlnek s egymásba olvadnak, TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Tanulmány Michel Chevalier nemzetgazdászati műve felett : „Az arany valószinű értékcsökkenéséről, ennek lehető kereskedelmi és társadalmi következéséről, s azon rendszabályokról, melyek ebből folynak.“ (De la baisse probable de l’or des consequences commer ciales et sociales qu’elle pent avoir et des mesures qu’elle provoque, par M. Michel Chevalier.) Midőn Columbus Kristóf megmutatta a civilisatiónak az Amerikába vezető utat, egyszersmind az ott talált arany és ezüst bányák szokatlan bőségével halmozta el az ibériai félszigetet. A legvállalkozóbb emberek rándultak e félszigetről az óceánon túl, hogy az új világ ama kincseihez jussanak, melyek nagyságát képzelődésök még növelte. De nem volt Európának oly tájéka, honnan ne siettek volna e gazdag arany és ezüst bányák kizsákmánylására. A nemes érek termelése végre szervezve jön két alkirályságban Peruban és Mexicoban, melyek arany és ezüst bányákkal leginkább ellátvák. 1492-től a felfedezés évétől 1500-ig, az új világ már 1,500,000 fr. aranyat és ezüstöt szolgáltatott évenként. 1500 -1545 az Amerikából évenkint kihozott aranyat és ezüstöt egyremásra 16 millióra lehet tenni. Most a véletlen jött közbe. Egy szegény indus benszülött, villamos nyájait örzötte, tömérdek nagy ezüstbányára akadt. Ez által a nemes érek kihozatala Amerikából egyszerre csak 60—80 millióra emelkedett. E rendkívüli arany és ezüstbőség mellett, a nemes érek értéke, az ipar minden más termékeihez aránylag, Európában csökkeni kezdett, mint ez például a vas vagy ólommal is fogott volna történni, ha vas és ólombányákat felesleg bőséggel találnak fel, s mind általában minden áruczikkel történik, ha új eljárás és új körülményeknél fogva, a termesztő, kevesebb költség mellett szokatlanul nagy arányokban állíthatja elő azokat. Arany és ezüst csak úgy áruezikk, mint emberi szükségeink egyéb tárgyai a értékekre nézve csak úgy alávetvék a változás törvényének, mint egyéb áruczikkek. De annálfogva, hogy arany és ezüst emlékezetet haladó idők óta pénzzel is szerepelnek, árcsökkenésük vagy emelkedésüknek egészen sajátságos jelenségekkel járó következéseik vannak. Midőn azt mondjuk, hogy valamely áruczikk mint ólom, vas, gabona, bor stb. veszt értékéből, ez annyit jelent, hogy ugyanazon árért többet kell e termékekből adnunk. Ez nagyon egyszerű dolog. De ha a pénzt képviselő nemes eretek értéke fogy, kivétel nélkül minden más áruczikkek értéke emelkedik és fogy viszont, ha arany és ezüst értéke emelkedik , például ha az ezüst értéke felényire száll le, ez esetben kettős ára lesz ólomnak, vasnak, gabonának, bornak és minden más áruezikknek. Ebből érthető, hogy az amerikai bányák kizsákmánylása az árak általános emelkedését szükségkép vonta maga után, minthogy a pénzt képviselő nemes érez értéke az arany és ezüst nagy bősége miatt alászállott. Ha pedig a pénz sok, de az áruczikkeknek két árát fizetik az emberek, ezt az egyetemes drágaság jelenségének kell vennünk. A nemes érez értékének csökkenését, vagy ami egyre megy, az árak emelkedését Spanyolországon kívül csak a XVI. század közepe táján kezdték érezni. Kevéssel a XVII. század kezdete után, már bevégzett tény volt egész Európában, azon bőség és gazdagság következése, melyet az új világ bányáinak csekély költséggel eszközölt kizsákmánylása előidézett. Az ezüst értékének csökkenése, mely az amerikai bányákból az aranyénál előnyös feltételek alatt és nagyobb arányban került elő, legalább is úgy állott mint 1: 3; az iparczikkek árának emelkedése szintezen arányban. Az a gabona például, mely Columbus Kristóf amerikai útja előtt Párisban 12—15 gran ezüstön (2 fr. 67 centime — 3 fr. 33 c.) kelt, az uj világ bányáinak kizsákmánylása után 45—50 gran ezüstöt (10—11 fr.) ért. Az arany nem esett ily szembeszökő változás alá. (Természetesen. Mert mint felebb megjegyeztük, az ezüst sokkal nagyobb bőségben folyt Európába). A nemes érczek értéke leszállásának e mozgalma s mi a kép másik oldala, az árak emelkedése, hasonló okok befolyása alatt, a XVIII. század végének közeledtével, ha nem is ily nagy kiterjedésben, de még mindig mutatkozott. A XIX. század első felében az ezüst értéke hatodrésze volt annak, mi Amerika felfedeztetése előtt vala. Ez időben Párisban egy mérő gabona 90 grán ezüstön (20 fr.) kelt. Ma úgy látszik meg akar újulni azon tünemény, melyet atyáink három század előtt láttak, vagy jobban mondva, az egyetemes drágaság válsága előtt állunk. Amaz általános drágaságot, melyet apáink háromszáz évvel ezelőtt láttak, az arany, de kivált az ezüst bősége idézte elő. A mai válságot, e nemes érczek csak egyikének az aranynak kell betudnunk, mely roppant terjedelmű és nagy gazdagságú rétegekben fedeztetett fel egymásután. Californiában, a nagyobb folyamok partjain csodás mennyiségben találták az aranyat s a világ minden részéből ömlöttek oda az emberek. Ez történt 1848. Három évvel ezután a nagy óceánon túl Ausztráliában nem kevésbé gazdag arany ereket találtak. Egy aranykereső, ki első ásásait San Francisco mögött kezdte meg, oly aranytelepekre talált, melyek semmiben sem engednek a Sacramento és San Joaquin völgyeiben pompázó aranytelepeknek. A californiai és ausztráliai gazdag bányák nem az egyetlenek, melyekre a keresztyén civilisatio, napjainkban kezét és kíváncsiságát kiterjesztette. Északi és keleti Oroszországban, először az Uralhegyek körül, aztán Szibériában is nagy zsákmánylások történtek. A nagy aranymosásokat Oroszországban már 1774-ben észrevették az Uralhegyek lánczaiban, de kizsákmánylásukhoz komolyan csak 1810. után fogtak. A szibériai arany telepeket 1830. után fedezték fel, 1840. óta sokkal több aranyat vesznek be onnan, mint az Uralhegyekből. E tetemes aranytermelésnek következése csakhamar érezhetővé len, legalább azon országokban, hol az arany mint csereeszköz bőven van forgalomban. Egyszerre csak általános lett a zavar az arany értékére nézve, a legkülönbözőbb érdekek teljesen dérangeltoztattak, s e miatt a társadalmi viszonyok is többé kevésbé gyökeresen megváltoztak. Nem lesz annálfogva felesleges vizsgálni azon okokat és hatásokat, melyeket e kitöréssel fenyegető forradalomnak ezen új neme bizonyos országok, de kivált Francziaországgal szemközt előidéz. Nézzük minő változást okoz az arány a pénzügyi rendszerekben s mit és mennyit fog e változás a fennálló törvényeken módosítani. SZÉKELY JÓZSEF. (Folytatjuk.) Különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgozatok kilenczedik füzet. Fördös Lajos egyházi beszédei (Szerző arczképével.) Tizedik füzet különböző szerzőktől (Révész Imre arczképével.) Midőn e már eddig tiz füzetre szaporodott hasznos vállalat legutóbbi két füzetét ismertetni szándékom, előre ki kell jelentenem, miszerint nem czélemabenfoglalt, összesen negyvenegy egyházi beszéd mindenikét külön külön bonczolás alá venni. Inkább általánosan akarok szólni róluk, az egész vállalatról, s egyszersmind alkalmat veszek magamnak egyházi szónoklatunkról némieket elmondani, miket most, a predikátiós könyvek özönében nem tartok feleslegesnek eléhozni. A szerkesztő szívességét pedig, ki egy pár tárczában helyet enged nekem a lapja körén tulajdonképen kívül eső tárgy számára, úgy vélem legillőbben meghálálhatni, ha rövid leszek. Nem tartozom azok közé, kik a predicates gyűjteményeket felesleges, sőt némely tekintetben káros könyveknek tartják. Mondván hogy azokat csak papok veszik és használják, mert melyik világi embernek jutna eszébe hétköznap predicatiókat olvasni, vasárnap is igen sok végig hallgatni egyet; (ennyiben feleslegesek) a papoknak pedig kik azokat megveszik, nagy mohón rájok esnek s belőlök puskáznak. Csak beverés párnájául szolgálnak, igen könynyen jutván a vasárnapi predicatióhoz, melyen egész héten át kellene dolgozniok (ennyiben károsak.) Én azonban azon véleményben vagyok, hogy e kettős ítélet alaptalan és igazságtalan. Miért ne olvashatna világi ember predicatiót, ha már csak változatosság kedvéért is, a frivol regények özöne után ? Próbáljuk meg csak, s adjunk egyszer unatkozó ismerősünk kezébe egy mély és igaz hittel, elevenen festő mintha köztök soha akadály nem létezett volna! Reformjavaslatok törvénykezésünkben. XIII. Midőn az egyes bíróságok körül kifejlődött rendszert taglaljuk, lehetlen, hogy néhány sort Angliának is ne szenteljünk, azon érdekes tapasztalati adatok folytán, melyek ott az egyes biróságok körül nyilvánultak. Anglia — mint e napokban helyesen jegyzé meg egy csak nem rég még dühösen angol-ellenes porosz lap — sziklakeménységi szilárdsággal ragaszkodik nemzeti erkölcseihez, törvényeihez s intézményeihez, különösen azon félelemből, hogy a jog és szabadság elvén alapuló állam helyébe ú. n. rendőrállamot ne nyerjen. És ily ragaszkodás mellett annál nagyobb figyelmet érdemlenek azon reformok, melyeket az angol törvényhozás, daczára az ősi intézetekhez való szilárd ragaszkodásnak időszakonként, életbe léptet, minthogy annál fontosbnak nyilvánul szükségességük s jelentékenységük. Anglia, mint tudjuk, az esküdtszékeknek hazája. Értékét annyira tudja becsülni, mikép azt nemcsak a büntetőjogi esetekben használja, mint Francziaország s a német, olasz államok , hanem a polgárjogi eseteket is jury elébe terjeszteti. És valóban, bármit mondjanak ez intézet ellenei, nem anélkül, hogy a jury polgárjogi esetekben is nagyobb jogbiztosítékot nem fejtene ki. És bármit hozzanak fel is az ellenvélemény követői, az angol nép annyira ragaszkodik hozzá polgárjogi ügyekben is, mikép minden alkalommal megtartása mellett nyilatkozik, mint ezt azon parliamenti bizottmány, mely második jelentését 1853-ban adta elő, s melynek tagjai Martin, Cockburn, Walton stb. Anglia legelső turistái voltak — nyilván s határozottan is kimondotta. Ily nagy Angliában az esküdtszéki intézethez való ragaszkodás. És mégis nem vonakodott az angol törvényhozás attól kivételt tenni, midőn azt az igazságszolgáltatás fontos érdekeiből szükségesnek s hasznosnak találta, egy oly uj intézet bevitele által, mely a juryvel merően ellentétben áll. És e kivételt képző intézet a megyei bíróságoknak uj intézete, melyek 1846-ban léptettek életbe, és a melyek egyes bíróságokat képeznek , és a melyeknek hatáskörük 1850-ben tetemesen kiterjesztetett. íme egy fontos bizonyíték a mellett, mily szükségesek s hasznosak az egyes biróságok, midőn azokat még Anglia is befogadja és pedig az oly üdvösnek nyilvánult jury ellenében. De kérdés : midőn a törvényhozás itt az egyes bíróságot oly rendkívül hasznosnak és szükségesnek találta, felruházta-e azt azért korlátlan hatáskörrel ? kiterjesztette-e illetőségét mindennemű ügyre? korántsem. Midőn 1846-ban életbe léptettek, illetékük csak 20 fontig menő öszvegekre szorittatott. És 1850-ben, midőn a több évi tapasztalat hasznosságukat annyira kideritő, mikép hatáskörük kiterjesztése szükségesnek találtatott, ez mégsem létetett korlátlanná, hanem csak 50 fontig való biráskodhatásra emeltetett. Íme itt ismét világos bizonyíték a mellett, hogy az egyes biróságok hatósága csak bizonyos korlátok közt engedhető meg, hogy hatáskörüket nem lehet korlátlanná tenni. Ezen u. n. County-Courts-féle egyes bíróságok hasznossága, főkép a törvénykezésnek rendkívüli olcsósítása, az eljárásnak roppant egyszerűsítése s megrövidítése által nyilvánul annyira, mikép iránta a népbizalom folyvást növekszik. Mutatja ezt világosan az : mikép 1846 —1850-ben az oda vitt peres esetek évi száma még csak 30,000 volt; 1851. pedig már 396,793-ra emelkedett 1 millió fontot haladó értékkel; és 1852-ben már 474,149 ügy vitetett eléjök másfél millió ft sterling értékkel. És 702,694 esetből csak 2455 esetben kívántak a felek juryhez járulni, a választás mindenkinek szabadságára hagyatván. E bizalom az egyes bírákhoz Angliában az esküdtszékhez i bő ragaszkodás mellett nem csekély jelentőségű. Ennek oka azonban nem rejlik csupán és egyedül e bíróság intézetében s eljárásának előnyeiben, hanem abban is, miszerint Angliában az egyes bíróságok betöltésére különös gond fordíttatik. Nem töltetnek be azok fiatal emberekkel, hogy ezek ez állomást mintegy gyakorlati iskolául használják fel, hanem oly jogtudósokkal, kik már hosszas évi bíráskodás által magokat kitüntették s magoknak avatottságot s bő tapasztalatot szereztek. Az angol megyei bírák rendesen mind régi s kitűnő turisták. Ez az miért azután hozzájuk a népnek rendkívüli nagy a bizalmas ragaszkodása. Ez ismét oly tanúság, melyet méltó figyelembe vehetnének az európai continensen is, de különösen államunkban s hazánkban is. Mert az egyes biróságok csak ily kellék mellett válhatnak üdvösökké. SZOKOLAY I. Az ipar s terménytárlat Kolozsvárt! (A „K. K.“ után.) Ma (nov. 27.) ismét egy emlékezetes innepélynek valánk tanúi; a helybeli tanácsház gyüléstermében, a közönség által oly nagy részvéttel látogatott ipar és terménytárlat bezáratott. A szép számmal begyült hallgatóság előtt gróf Mikó Imre ő nagyméltósága, az alább következő beszédet tartó: Uraim! „Midőn néhány nappal ezelőtt szerencsés voltam megnyitni azon tárlatot, melynek ez egybegyűlésünk legutolsó jelenetét teszi, kiváltképen oda voltak irányozva szavaim , hogy zsenge kísérletünk irányában a közönséget arra kérjem, mikép igényeiben mérsékelt s a sok gátló körülményt tekintetbe vevő legyen. „Azóta a tárlat ideje lefolyt, százankint látogatván azt helybeli és vidéki minden rendűek és sorsuak, megfordultam ama termekben gyakran, értesültem sok különböző vélemény felől, s bár voltak, kik hazánk néhány vidékét és iparágait bővebben óhajtották volna képviselve látni, azokkal, mik kiállítva voltak, megelégedetlenséget kifejező nyilatkozatot egyet se hallottam. Örömérzést ellenben sok vidám arczon láttam, reményt és új kedvre ébredést sok komoly férfi szeméből olvastam. Ma e perezben, mint vigasztaló tény áll előttem az , hogy tárlatunk az önbizalom éltető erejét hazánkfiaiban nemes lángra gyújtotta, mely — adja Isten — váljék tartós és termékenyítő melegű hazafiai tűzzé. „Szabadjon hivatkoznom egyedül a birálói szak-