Pesti Napló, 1857. december (8. évfolyam, 2363-2386. szám)

1857-12-03 / 2365. szám

277-2365. 8-dik évf­folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utczi 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, s­érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcda, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körütti panaszok, hirdetmények) a Kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Csütörtök, dec. 3. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 8 frt p. pi Félévre...................6 frt p. p. tt' J*"n „* hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p.­kr. Bé­mraetmenyeg­­lyegdl] külön 10pkr.Magán vita 6hasébos petit sor6pkr Szerkesztési iroda: EgyeterD­ntean 2-dik szám, 1-be emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p, Félévre...................8 frt p. p, PEST, dec. 3. Tájékozás. (Fk) A függőben levő két európai főkérdés mindegyikére nézve egy - egy kiegyenlítési terv forog szőnyegen, melyről azt hiszik, hogy az oly súlyosoknak vélt bonyodalmakat egy­szerűen és könnyen megoldandja. — A Duna­­fejedelemségekre nézve ezen eredményt az úgynevezett orosz-franczia indítványtól vár­ják, mig a dán holsteini viszály elhárítását azon módon hiszik elérhetőnek, ha Holstein csakugyan kiváltságos helyzetet nyer, hanem közte és Slezvig közt minden összeköttetés­nek vége szakad s a „slesvig-holsteini“ szó a diplomatia szótárából végképen kiküszö­­böltetik. Sajnáljuk, hogy ama vérmes reményekben nem igen osztozhatunk. A franczia-orosz terv, nézetünk szerint, so­ha sem számíthat Ausztria és a Porta jóváha­gyására. A Portáéra azért nem, mert — mi­ként ezt a minap fejtegettük — azon tartomá­nyai, melyekben a keresztyén lakosság túl­nyomó, mindig hangosabban kívánnának a Dunafejedelemségekéhez hasonló képviseleti alkotmányt; e követelés teljesítése megtagad­­tatván, ama tartományokban a forrongásnak vége hossza nem volna; ha pedig megadatik, ez kétségtelenül első lépés lenne az egész tö­rök birodalomnak széthullása és felbomlása felé, minthogy az összetartás most is csak a keleti despotismussal vegyített határtalan cen­­tralisatio által s igy mesterséges módon esz­közöltetik, tehát tüstént megszűnnék, ha egyes tartományoknak engedett külön helyzet által ezen centralisatio épületéből akár csak egykét kő kioldatnék. S­e Ausztria sem fogadhat el oly tervet, mely valódi representativ rendsze­ren alapul; e hatalom több ízben kimondá, mi­szerint saját birodalmának egy­némely népe még nem érett a képviseleti rendszerre s mint­hogy a centralisatio elve a többiek kedvé­ért nem enged kivételt, ama rendszer az egész birodalomra nézve haszonvehetlenné vált. Már pedig egész Ausztriában nem ismerünk nép­törzset, mely a moldva-oláhval miveltségre nézve nem vetekedhetnék s ha amazok nem érettek a képviseleti rendszerre, a bécsi kabi­net ezt a románokra nézve még kevés­bé fogja elismerhetni. Bármint palástolja is a diplo­matia valódi szándékait, mi azt hisszük, hogy semmi oly terv, mely a románoknak képvi­seleti alkotmányt ad, ausztriai-török rész­ről helyeseltetni nem fog; választások, nyil­vános gyűlések , tüzes szónoklatok, tán itt ott tettleges pártdemonstrátiók , — ezek sokkal utálatosabb és aggasztóbb dolgok mind a két szomszédra nézve, mintsem ily indítványra rá­állhatnának. Ha tehát a so­kat emlegetett orosz - franczia javaslat, az érintett két hatalom utolsó szavát képezné s ha további engedményekre nem hajlandók, bizony csak ott volnánk, a­hol ama terv meg­­szülemlése előtt voltunk. Valamivel többre mehetnénk talán a dán­holsteini ügyben, s nem annyira Dánia en­gedékenysége mint inkább a német szövetség — szerénysége következtében. Párisból foly­vást azt diktálták neki, hogy egyedül holsteini, nem pedig slezvig-holsteini ügyről sza­bad szólnia, ha azt nem akarja, hogy a kér­dést „európainak“ tekintse, s inne­n engedel­meskedett s a tuileriákból feléje intő nyájas mosoly ezen jó magaviseletének jutalma. Mi azt­ hisszük, hogy bátran többet is lehetett volna kivárni, anélkül, hogy Francziaország ezt tüstént casus­ belli-nek tekintette volna. 1848 - ban a német Miska cseppet sem gondolván a diplomatia szőrszálhasogatásaival, s azt az örökös nyomást megunván, melyet a németek Dániában tűrni kénytelenek voltak — fogta magát s Jütlandba benyomult, a nélkül, hogy Európának valamely hatalma ez ellen kifogást tett volna s a német kormányok iránt a külhatalmaknak csak lesz annyi respectusok, mint kilencz évvel ezelőtt a német nép irá­nyában volt?! Hanem miként mondjuk, Né­metország kormányai, nem akarják e respe­­tust próbára tenni s igy alkalmasint sikerü­­lene oly arrangement-ot létrehozni, mely az annyi év óta vérző sebet bizonyos időre betapaszolja.............Slezinget Holsteintől el fogják választani a térképen s a diplomatá­ban, de a németek szívében nem ; az Eider határt képezend a két herczegség területe, de nem annak népsége közt. A­mi a származás, a szokás, az indulat, szóval nemzetiség és történetnél fogva egymás felé gravitál, azt nem lehet oly könnyen egymástól elszakasz­­tani, e kötelékek sokkal erősebbek, mintsem azoknak felbontására több nem szükségeltet­nék, mint egy kis­­ diplomatiai merészség. Ez talán elegendő a gát felemelésére, de nem annak fentartására; csendes időkben a vissza­szorított ár csendesen sikamlik el mellette, hanem jöhetnek viharos napok ; akkor az ár dagad, dagad, mintegy láthatlan hatalom által ostorozva, a hullámok egyre emelkednek, mig végre a gáton túl szöknek s ezt maga alá te­metvén, mint ugyanazon elem gyermekei egy­más keblére dőlnek s egymásba olvadnak, TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Tanulmány Michel Chevalier nemzetgazdászati műve felett : „Az arany valószinű­ érték­­csökkenéséről, ennek lehető kereske­delmi és társadalmi következéséről, s azon rendszabályokról, melyek ebből folyna­k.“ (De la baisse probable de l’or des consequences commer ciales et sociales qu’elle pent avoir et des mesures qu’elle provoque, par M. Michel Chevalier.) Midőn Columbus Kristóf megmutatta a civilisatió­­nak az Amerikába vezető utat, egyszersmind az ott talált arany és ezüst bányák szokatlan bőségével halmozta el az ibériai félszigetet. A legvállalkozóbb emberek rándultak e félszigetről az óceánon túl, hogy az új világ ama kincseihez jussanak, melyek nagy­ságát képzelődésök még növelte. De nem volt Euró­pának oly tájéka, honnan ne siettek volna e gazdag arany és ezüst bányák kizsákmánylására. A nemes érek termelése végre szervezve jön két alkirályság­­ban Peruban és Mexicoban, melyek arany és ezüst bányákkal leginkább ellátvák. 1492-től a felfedezés évétől 1500-ig, az új világ már 1,500,000 fr. aranyat és ezüstöt szolgáltatott évenként. 1500 -1545 az Amerikából évenkint kihozott aranyat és ezüstöt egyremásra 16 millióra lehet tenni. Most a véletlen jött közbe. Egy szegény indus benszülött, vi­llamos nyájait örzötte, tömérdek nagy ezüstbányára akadt. Ez által a nemes érek kihozatala Amerikából egy­szerre csak 60—80 millióra emelkedett. E rendkívüli arany és ezü­stbőség mellett, a nemes érek értéke, az ipar minden más termékeihez aránylag, Európában csökkeni kezdett, mint ez például a vas vagy ólom­mal is fogott volna történni, ha vas és ólombányákat felesleg bőséggel találnak fel, s mind általában min­den áruczikkel történik, ha új eljárás és új körülmé­nyeknél fogva, a termesztő, kevesebb költség mellett szokatlanul nagy arányokban állíthatja elő azokat. Arany és ezüst csak úgy áruezikk, mint emberi szükségeink egyéb tárgyai a értékekre nézve csak úgy alávetvék a változás törvényének, mint egyéb áruczikkek. De annálfogva, hogy arany és ezüst emlékezetet haladó idők óta pénzzel is szerepelnek, árcsökke­nésük vagy emelkedésüknek egészen sajátságos je­lenségekkel járó következéseik vannak. Midőn azt mondjuk, hogy valamely áruczikk mint ólom, vas, gabona, bor stb. veszt értékéből, ez annyit jelent, hogy ugyanazon árért többet kell e termékekből ad­nunk. Ez nagyon egyszerű dolog. De ha a pénzt kép­viselő nemes eretek értéke fogy, kivétel nélkül min­den más áruczikkek értéke emelkedik és fogy vi­szont, ha arany és ezüst értéke emelkedik , például ha az ezüst értéke felényire száll le, ez esetben ket­tős ára lesz ólomnak, vasnak, gabonának, bornak és minden más áruezikknek. Ebből érthető, hogy az amerikai bányák kizsák­­mánylása az árak általános emelkedését szükség­­kép vonta maga után, minthogy a pénzt képviselő nemes érez értéke az arany és ezüst nagy bősége miatt alászállott. Ha pedig a pénz sok, de az áru­­czikkeknek két árát fizetik az emberek, ezt az egye­temes drágaság jelenségének kell vennünk. A nemes érez értékének csökkenését, vagy a­mi egyre megy, az árak emelkedését Spanyolországon kívül csak a XVI. század közepe táján kezdték érezni. Kevéssel a XVII. század kezdete után, már bevégzett tény volt egész Európában, azon bőség és gazdagság következése, melyet az új világ bányái­nak csekély költséggel eszközölt kizsákmánylása előidézett. Az ezüst értékének csökkenése, mely az amerikai bányákból az aranyénál előnyös­ feltéte­lek alatt és nagyobb arányban került elő, legalább is úgy állott mint 1: 3; az iparczikkek árának emel­kedése szintezen arányban. Az a gabona például, mely Columbus Kristóf amerikai útja előtt Párisban 12—15 gran ezüstön (2 fr. 67 centime — 3 fr. 33 c.) kelt, az uj világ bányáinak kizsákmánylása után 45—50 gran ezüstöt (10—11 fr.) ért. Az arany nem esett ily szembeszökő változás alá. (Természetesen. Mert mint felebb megjegyeztük, az ezüst sokkal na­gyobb bőségben folyt Európába). A nemes érczek értéke leszállásának e mozgalma s mi a kép másik oldala, az árak emelkedése, hason­ló okok befolyása alatt, a XVIII. század végének közeledtével, ha nem is ily nagy kiterjedésben, de még mindig mutatkozott. A XIX. század első felé­ben az ezüst értéke hatodrésze volt annak, mi Ame­rika felfedeztetése előtt vala. Ez időben Párisban egy mérő gabona 90 grán ezüstön (20 fr.) kelt. Ma úgy látszik meg akar újulni azon tünemény, melyet atyáink három század előtt láttak, vagy job­ban mondva, az egyetemes drágaság vál­sága el­őtt állunk. Amaz általános drágaságot, melyet apáink három­száz évvel ezelőtt láttak, az arany, de kivált az ezüst bősége idézte elő. A mai válságot, e nemes érczek csak egyikének az aranynak kell betudnunk, mely roppant terjedelmű és nagy gazdagságú rétegekben fedeztetett fel egymásután. Californiában, a nagyobb folyamok partjain csodás mennyiségben találták az aranyat s a világ minden részéből ömlöttek oda az emberek. Ez történt 1848. Három évvel ezután a nagy óceánon túl Ausztráliában nem kevésbé gazdag arany ereket találtak. Egy aranykereső, ki első ásá­sait San­ Francisco mögött kezdte meg, oly aranyte­lepekre talált, melyek semmiben sem engednek a Sacramento és San­ Joaquin völgyeiben pompázó aranytelepeknek. A californiai és ausztráliai gazdag bányák nem az egyetlenek, melyekre a keresztyén civilisatio, napjainkban kezét és kíváncsiságát ki­terjesztette. Északi és keleti Oroszországban, először az Uralhegyek körül, aztán Szibériában is nagy zsákmánylások történtek. A nagy aranymosásokat Oroszországban már 1774-ben észrevették az Ural­hegyek lánczaiban, de kizsákmánylásukhoz komo­lyan csak 1810. után fogtak. A szibériai arany tele­peket 1830. után fedezték fel, 1840. óta sokkal több aranyat vesznek be onnan, mint az Uralhegyekből. E tetemes aranytermelésnek következése csakha­mar érezhetővé len, legalább azon országokban, hol az arany mint csere­eszköz bőven van forgalomban. Egyszerre csak általános lett a zavar az arany érté­kére nézve, a legkülönbözőbb érdekek teljesen dé­­rangeltoztattak, s e miatt a társadalmi viszonyok is többé kevésbé gyökeresen megváltoztak. Nem lesz annálfogva felesleges vizsgálni azon okokat és hatá­sokat, melyeket e kitöréssel fenyegető forradalomnak ezen új neme bizonyos országok, de kivált Franczia­­országgal szemközt előidéz. Nézzük minő változást okoz az arány a pénzügyi rendszerekben s mit és mennyit fog e változás a fennálló törvényeken módo­sítani. SZÉKELY JÓZSEF. (Folytatjuk.) Különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgo­zatok kilenczedik füzet. Fördös Lajos egyházi beszédei (Szerző arczképével.) Tizedik füzet különböző szerzőktől (Ré­vész Imre arczképével.) Midőn e már eddig tiz füzetre szaporodott hasznos vállalat legutóbbi két füzetét ismertetni szándékom, előre ki kell jelentenem, miszerint nem czélemaben­­foglalt, összesen negyvenegy egyházi beszéd mindenikét külön külön bonczolás alá venni. Inkább általánosan akarok szól­ni róluk, az egész vállalat­ról, s egyszersmind alkalmat veszek magamnak egy­házi szónoklatunkról némieket elmondani, miket most, a predikátiós könyvek özönében nem tartok feleslegesnek eléhozni. A szerkesztő szívességét pe­dig, ki egy pár tárczában helyet enged nekem a lapja körén tulajdonképen kívül eső tárgy számára, úgy vélem legillőbben meghálálhatni, ha rövid leszek. Nem tartozom azok közé, kik a predicates gyűj­teményeket felesleges, sőt némely tekintetben káros könyveknek tartják. Mondván hogy azokat csak pa­pok veszik és használják, mert melyik világi ember­nek jutna eszébe hétköznap predicatiókat olvasni, vasárnap is igen sok végig hallgatni egyet; (ennyi­ben feleslegesek) a papoknak pedig kik azokat meg­veszik, nagy mohón rájok esnek s belőlök puskáz­nak. Csak beverés párnájául szolgálnak, igen köny­­nyen jutván a vasárnapi predicatióhoz, melyen egész héten át kellene dolgozniok (ennyiben károsak.) Én azonban azon véleményben vagyok, hogy e kettős ítélet alaptalan és igazságtalan. Miért ne olvashatna világi ember predicatiót, ha már csak változatosság kedvéért is, a frivol regények özöne után ? Próbál­juk meg csak, s adjunk egyszer unatkozó ismerő­sünk kezébe egy mély és igaz hittel, elevenen festő mintha köztök soha akadály nem létezett volna! Reformjavaslatok törvénykezé­sünkben. XIII. Midőn az egyes bíróságok körül kifejlődött rend­szert taglaljuk, lehetlen, hogy néhány sort Angliá­nak is ne szenteljünk, azon érdekes tapasztalati adatok folytán, melyek ott az egyes biróságok körül nyilvánultak. Anglia — mint e napokban helyesen jegyzé meg egy csak nem rég még dühösen angol-ellenes porosz lap — sziklakeménységi szilárdsággal ragaszkodik nemzeti erkölcseihez, törvényeihez s intézményeihez, különösen azon félelemből, hogy a jog és szabadság elvén alapuló állam helyébe ú. n. rendőr­államot ne nyerjen. És ily ragaszkodás mellett annál nagyobb figyel­met érdemlenek azon reformok, melyeket az angol törvényhozás, daczára az ősi intézetekhez való szi­lárd ragaszkodásnak időszakonként, életbe léptet, minthogy annál fontosbnak nyilvánul szükségessé­gük s jelentékenységük. Anglia, mint tudjuk, az esküdtszékeknek hazája. Értékét annyira tudja becsülni, mikép azt nemcsak a büntetőjogi esetekben használja, mint Francziaor­szág s a német, olasz államok , hanem a polgárjogi eseteket is jury elébe terjeszteti. És valóban, bármit mondjanak ez intézet ellenei, nem a­nélkül, hogy a jury polgárjogi esetekben is nagyobb jogbiztosítékot nem fejtene ki. És bármit hozzanak fel is az ellen­­vélemény követői, az angol nép annyira ragaszko­dik hozzá polgárjogi ügyekben is, mikép minden alkalommal megtartása mellett nyilatkozik, mint ezt azon parliamenti bizottmány, mely második jelenté­sét 1853-ban adta elő, s melynek tagjai Martin, Cockburn, Walton stb. Anglia legelső turistái voltak — nyilván s határozottan is kimondotta. Ily nagy Angliában az esküdtszéki intézethez va­ló ragaszkodás. És még­is nem vonakodott az angol törvényhozás attól kivételt tenni, midőn azt az igaz­ságszolgáltatás fontos érdekeiből szükségesnek s hasznosnak találta, egy oly uj intézet bevitele által, mely a juryvel merően ellentétben áll. És e kivételt képző intézet a megyei bírósá­goknak uj intézete, melyek 1846-ban léptettek életbe, és a melyek egyes bíróságokat képez­nek , és a melyeknek hatáskörük 1850-ben teteme­sen kiterjesztetett. íme egy fontos bizonyíték a mel­lett, mily szükségesek s hasznosak az egyes birósá­gok, midőn azokat még Anglia is befogadja és pedig az oly üdvösnek nyilvánult jury ellenében. De kérdés : midőn a törvényhozás itt az egyes bí­róságot oly rendkívül hasznosnak és szükségesnek találta, felruházta-e azt azért korlátlan hatáskörrel ? kiterjesztette-e illetőségét mindennemű ügyre? ko­rántsem. Midőn 1846-ban életbe léptettek, illetékük csak 20 fontig menő öszvegekre szorittatott. És 1850-ben, midőn a több évi tapasztalat hasznosságu­kat annyira kideritő, mikép hatáskörük kiterjesztése szükségesnek találtatott, ez még­sem létetett korlát­lanná, hanem csak 50 fontig való biráskodhatásra emeltetett. Íme itt ismét világos bizonyíték a mellett, hogy az egyes biróságok hatósága csak bizonyos korlá­tok közt engedhető meg, hogy hatáskörüket nem le­het korlátlanná tenni. Ezen u. n. County-Court­s-féle egyes bírósá­gok hasznossága, főkép a törvénykezésnek rendkí­vüli olcsósítása, az eljárásnak roppant egyszerűsí­tése s megrövidítése által nyilvánul annyira, mikép iránta a népbizalom folyvást növekszik. Mutatja ezt világosan az : mikép 1846 —1850-ben az oda vitt peres esetek évi száma még csak 30,000 volt; 1851. pedig már 396,793-ra emelkedett 1 millió fontot ha­ladó értékkel; és 1852-ben már 474,149 ügy vitetett eléjök másfél millió ft sterling értékkel. És 702,694 esetből csak 2455 esetben kívántak a felek juryhez járulni, a választás mindenkinek szabadságára ha­gyatván. E bizalom az egyes bírákhoz Angliában az esküdt­székhez i bő ragaszkodás mellett nem csekély jelen­tőségű. Ennek oka azonban nem rejlik csupán és egyedül e bíróság intézetében s eljárásának előnye­iben, hanem abban is, miszerint Angliában az egyes bíróságok betöltésére különös gond fordíttatik. Nem töltetnek be azok fiatal emberekkel, hogy ezek ez állomást mintegy gyakorlati iskolául használják fel, hanem oly jogtudósokkal, kik már hosszas évi bírás­kodás által magokat kitüntették s magoknak ava­­tottságot s bő tapasztalatot szereztek. Az angol me­gyei bírák rendesen mind régi s kitűnő turisták. Ez az miért azután hozzájuk a népnek rendkívüli nagy a bizalma­s ragaszkodása. Ez ismét oly tanúság, melyet méltó figyelembe vehetnének az európai continensen is, de különösen államunkban s hazánkban is. Mert az egyes birósá­gok csak ily kellék mellett válhatnak üdvösökké. SZOKOLAY I. Az ipar s terménytárlat Kolozsvárt!­ ­ (A „K. K.“ után.) Ma (nov. 27.) ismét egy emlékezetes innepélynek valánk tanúi; a helybeli tanácsház gyüléstermében, a közönség által oly nagy részvéttel látogatott ipar és terménytárlat bezáratott. A szép számmal begyült hallgatóság előtt gróf M­i­k­ó Imre ő nagyméltósága, az alább következő beszédet tartó: Uraim! „Midőn néhány nappal ezelőtt szerencsés voltam megnyitni azon tárlatot, melynek ez egybegyűlésünk legutolsó jelenetét teszi, kiváltképen oda voltak irá­nyozva szavaim , hogy zsenge kísérletünk irányában a közönséget arra kérjem, mikép igényeiben mérsé­kelt s a sok gátló körülményt tekintetbe vevő le­gyen. „Azóta a tárlat ideje lefolyt, százankint látogat­ván azt helybeli és vidéki minden rendűek és sor­­suak, megfordultam ama termekben gyakran, érte­sültem sok különböző vélemény felől, s bár voltak, kik hazánk néhány vidékét és iparágait bővebben óhajtották volna képviselve látni, azokkal, mik ki­állítva voltak, megelégedetl­enséget kifejező nyilat­kozatot egyet se hallottam. Örömérzést ellenben sok vidám arczon láttam, reményt és új kedvre ébredést sok komoly férfi szeméből olvastam. Ma e perezben, mint vigasztaló tény áll előttem az , hogy tárlatunk az önbizalom éltető erejét hazánkfiaiban nemes lángra gyújtotta, mely — adja Isten — váljék tar­tós és termékenyítő melegű hazafiai tűzzé. „Szabadjon hivatkoznom egyedül a birálói szak-

Next