Pesti Napló, 1857. december (8. évfolyam, 2363-2386. szám)

1857-12-24 / 2382. szám

szorgosan fontolóra kell venni, hogy ez alapon az egymással szembetett vonalak nagyobb vagy kisebb fontosságát, azután meg azon áldozat mértékét is meg lehessen határozni, melyet egyik részről tenni kell a másik rész igényeinek teljesítése végett. Mik már tehát e két vonal közelebbi tulajdonai? Az első terv s az erre adott engedély értelmében a buda-kanizsa-pöltschachi vonal rendeltetése : Ma­gyarország szívét az Adria partjaival összekapcsol­ni ; ebből fejlődött aztán (hogy e két tekintet : „mi­nél délibbre“ és „minél olcsóbban egymással kellő egyensúlyba jöjön­ a kanizsa pettau-pragerhofi mó­dosítás. Ezen vonal Magyarország egész éjszakkeleti s délnyugati részének legfontosabb kereskedelmi út­vonalát képezi, miután a tiszai pályavonalakon Pest­re érkezett áruk, továbbszállítás végett, ide vannak utasítva. Az errefelé kifejlődött gabnaforgalom túlsó része egészen Galicziáig s a termékeny tágas szat­mári síkságig terjed, mivel a mondott vonal a meg­jelölt országcsomót a­ tengeri kikötővel kapcsolja össze, mely annak aztán természetes kereskedelmi fekhelye. * A déli állampályához kapcsolódó budakanizsai vonalt tehát fővonal jelleme teljes mértékben meg­illeti. E vonal az ausztriai benföldek nagy részét ha­sítja éjszakkeletről délnyugatnak. Uralmát semmi verseny sem csökkenti. Megnyílásához van kötve azon kereskedés legnagyobb részének föllendülése, mely Ausztriában eddigelé végkép le volt nyomva. Oly időben, midőn az anyagi érdekek terén min­den még épen csak levő félben van, az itt fejlendő kereskedelmi mozgalomra nézve merő gyantásoknál egyébbel bizton nem igen lehet előállani; mégis, a­ki csak némileg ismeri is Magyarország mostani és­ jövőre várható termelésének viszonyait, semmi esetre se fogja sokalni, ha fölveszszü­k, hogy a különféle heeredő vonalakon évenként legalább tizenöt millió mázsa áru fog Nagy-Kanizsára, Triesztbe való to­vábbszállítás végett, érkezni. Aziránt sem lehet kétség, hogy e vonalak a trieszti forgalmat oly mértékben fogják magukhoz vonzani, hogy az általuk hasított tartományok közül azok is, melyek a gyarmatárukat eddig éjszak felől kapták, ezután dél felé s az ausztriai kikötőknek fognak fordulni. A keleti pálya kérdéses vonalának azonban, hogy a gratzi kereskedelmi kamra igényeinek megfelel­jen, Pettautól éjszaknak Marburg felé kellene elka­nyarodnia, hogy az áruk legkisebb részét (a­mi t. i. Karantánnak, később tán majd Tyrolnak is keilend) oda szállítsa, legnagyobb részével pedig csak azután induljon délnek, Trieszt felé. A­ki csak némileg is be van avatva Merkur tit­kaiba, kiveheti ebből, hogy e kerülés folytán mily sokkal többe fog kerülni Magyarország és Galiczia termelőinek a szállítás, valamint ugyanott a fogyasz­tóknak is a gyarmatára. Lássuk már most, kinek és mely körülményeknek volna ez áldozat nyújtandó? A karantáni pálya, Klagenfurtot Marburggal kap­csolván össze, mint tudjuk, arra van rendelve, hogy ki deszkát, zsindelyt, kaszát,szeget, ólmot s mindenféle vasportékát, de pedig a nagyon népes, de terméket­len Karantán herczegségbe Magyarországból néhány ezer mérő gabonát szállítson. Keletkeztét azon idő szedőmének köszöni, mely még nincs oly messzire tőlünk s melyben minden vállalatnál nagyobb tertelmet volt szokás fölvenni. A józan kiábrándulás nem egy nagy képet leplez le, mit a jövő köre eddig elhomályosított s a karantáni pálya nem egy alapítója belátható már, hogy e vál­lalat gyarapodását a drávai hajózás némileg kétessé teheti. Vagy kétkedhetnék-e valaki abban, hogy vas, ólom és fa alkalmasabbak vizi, mint vasúti szállításra? Ez észrevét, úgy látszik nekünk, eléggé megma­gyarázza az igazi indokot, melynél fogva a karan­táni pálya alapítói azon fentebb említett igénynyel fordultak a keleti­ pálya­társulathoz. Nem habozunk tehát ezt nyíltan előterjeszteni; óhajtjuk azonban, hogy a dec. 10-kei „Oesterr. Ztg“ illető levelezője maga részéről hasonlóképen csele-­­ kedjék , mert a levelező úrtól mégis csak igen nagy naivság volna, ha föltenné, hogy mi és mások mind­járt hitelt adjunk az ő amúgy gavallérosan oda ve­­ett megjegyzésének, hogy ő az épen előadtuk okon !--------------------------- — , beszéli, s a mohamedánok egy része pedig csak arabul, más része csak perzsául tud, és vannak tur­­komán nyelven beszélők is. Figyelmet érdemel a birtokos osztály azon sérelme is, melyet a „Budapesti szemle“ közelebbi füzetében említettem, hogy az új adórendszer behozatalakor az angolok tudatlanságból a nagy mogul adószedőit földbirtokosoknak tekintették s ez által a valódi föld­­birtokosok közül sokan földönfutókká lettek. Oly sé­relem ez, melyet már késő orvosolni. Most áttérek azon okaira az elégületlenségnek, melyek az angol nemzet humanitását hirdetik. A nagymogulok megtiltották a braminoknak, hogy az özvegyet akarata ellenére ne égessék meg a férj máglyáján; az angolok ennél többre mentek, s a nő megégetését minden esetben gyilkosságnak tekintik. A rajongóbb braminok ebben vallássérelmet találnak. Az angolok átalában mindazon kivégzéseket, me­lyek a hindu hit- és népszokás szerint szabadok, az angol törvények szigorával sújtják. Egy, bár csekély számú felekezetet, kik istennő­jüknek a kirablott utasok vérével áldoztak, tövestől, gyökerestől kiirtott az angol. E szabályok együtt véve sem gerjesztettek figye­lemre méltó ingerültséget, de a gyermek­gyil­kosság elleni intézkedések visszahatása már a forradalom észrevehető tényezőjeként mutatkozik. Pedig mindazon nemes czélok közt, mikre a keletin­diai kormány számtalan nehézségen át fáradhatla­­nul törekedett, egy sem volt, a­melyért mélyebb há­lát érdemelne , mert legterjedtebb bűnt nyomott el, legtöbb ártatlan életet mentett meg. Duncan Jo­­nathán a benaresi adószedőség kerületében fedezte föl először e bűnt. 1789-ben, midőn a barbár szokás világosságra jött, a keletindiai társaság keze nem nyúlt oly messze, mint most; kénytelen volt tehát a rábeszélés eszközeivel hatni az iszonyú bűn ellen és szabályai csak később válhattak szigorúakká. A gyermekgyilkosság főbb oka a szegénységgel páro­sult gőgben feküdt. A radzsputok t. i. nem szeretik leányaikat alsóbb rangú egyénekhez adni nőül s gyermekeik lakadalmát oly pazar fényűzéssel ülik meg, mely, ha többször kerül elő, okvetlenül koldus­botra juttatja őket. Lantosaik, dalnokaik kincsszom­­ját ki kell elégitniök s az ajándék kérőnek sohasem szabad a lovagiasságról sokat tartó radzsput ajtajá­tól üres kézzel távozni. Szóval a radzsput készebb leányokat épen nem, hanem csak fiúgyermeke­ket nevelni, minthogy sem félvagyona elköltésé­vel vásároljon meg egy alsóbbrangú vet, vagy pe­dig kénytelen legyen, a lantosok és dalnokok gúny­­jait s átkait hallani. A leánycsecsemők megölése te­hát oly divattá vált, mely épen a geg miatt — mert a szegénység bevallása volt — titkon szetett ugyan, de majd minden radzsput házban meggyérítette, sőt több helyt egészen kiirta a nő-sarjadékot. Az ango­lok büntetést alkalmaztak ezen kór gyógyszeréül, de, hogy ezért érhessenek, a titkos kémkedést kel­lett igénybe venniök, mi aztán oly radzsputoknál is, a­kik a gyilkosságot kárhoztatták, ingerültséget okozott. Továbbá a kormány ismervén a bűn kútfe­jét t. i. fényűzést és gőgöt, igen helyes felfogással költségkorlátozó törvényeket léptetett életbe ; de a mi viszont a család házi ügyeiben avatkozást tette szükségessé, még pedig oly kormány részéről, mely­nek hivatalnokai semmiféle ellenőrzésre elég szám­mal nem voltak s a mely ismét a titkos kémkedéshez kényszerült nyúlni. A radzsputok 1853-ban nagy meetinget tartottak Ammidzszirben s kárhoztaták a gyermekgyilkosságot s a házassági kiadások oly megszorítása iránt egyeztek meg egymással, mely a kérdéses bűnt szintoly czéltalanná tenné, mint a mi­nő gyűlöletesnek maguk is elismerték, de az a ni­ni­­­d­­­s­z­k­r­i szónoklatok daczára elvitathatlan tény­nek marad, hogy a sepoy lázadás kiütésekor épen ott tanúsított a nép legnagyobb rokonszenvet a pártütés iránt, a­hol az angolok legnagyobb erőfeszítéssel igyekeztek a gyermekgyilkosságot megszüntetni, t. i. az agrai és benaresi adószedőség kerületeiben. Vég­e, mint a forradalom mellékes okát, azt is említeni szokták az angol írók, hogy a hinduk, mint növénytáplálékkal élő nép, s mint a lélekvándorlás hívői, a hódítók húsevésében megbotránkoznak, s fő­leg a szentnek tartott tehén mészárszékre vitelét iszonynyal tekintik. Hogy ezen botránykozás a láza­dásra erős tényező nem lehetett, onnan gondolom, mert a Repoyk 1576 végéig mindig hű katonái voltak az angolnak, noha ezek csak annyi húst ettek, mint most. Aztán a mahommedán hódítók szintén szeret­ték a tehénhast, s mégis 8 száz éves uralkodásuk alatt, a számtalan lázadások közöl egyik sem támadt a szent tehenek ügye miatt. KEMÉNY ZSIGMOND: TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRCZA. Rögtön törvényi eljárás esete. (Folytatás) III. A tárgyalás második napján (dec. 18.) jöttek elő a legnyomatékosabb tanúvallomások, azok t. i. melyek a vádtény elkövetésére a pótharaszti gyil­kosságra s a bernárdi rablásra közvetlenül vonatkoz­nak. E tekintetben vádlottra nézve igen terhelő kö­rülmények nyilvánultak s derültek ki. A gyilkosság R. Ferencz tanyáján oct. 20. este történt, hová pót­­haraszti tartózkodásuknak második napján jutottak a betyárok, ugyanazon este, midőn G. István tanya­gazdától eltávoztak. Ez következőleg történt. Én — mondá R. Ferencz, ki most kihallgattatott — kére­semet estelezni bekü­ldvén házamtól egy pár száz lé­pésnyire fekvő földemen maradtam ökreimmel, mi­dőn lódobogást hallottam, de azt véltem, hogy lo­­vas csendőrök közelednek, csalódásomat csak a lo-——l '■■■■ ——in vasok közellétekor látván. A 4 betyár rögtön körül fogott s azt kérdék, lesz-e széna, abrak lovaiknak, mire igennel feleltem. Ekkor azonban egyikök leszál­­lán, egy náluk létező fegyver elsült, mire én na­gyon elrémülvén, elfutottam közeli házamba, kia­bálva rémültemben s fegyveremet, mely velem volt eldugván. A betyárok nyomban jöttek utánam udva­romba, hol mint házbelijeim bizonyíthatják, kéresem bottal ellenükbe állván, midőn távozni s a botot le­tenni vonakodott, általuk 3 erős ütést kapott, a har­madik nőmet is érvén. Ekkor engem kiabáltak hogy álljak elő s ezt tevén nem is, kimentem s kérdvén hol a puskám, elkezdtek ütni s verni úgy hogy földre estem. Nem rám borult kérve őket, hogy ne bántsa­nak,hogy kegyelmezzenek életemnek. Egyik közülök, ki jobb érzésű lehetett, mondá társainak, hogy már ne bántsanak tovább,­­ ez és egy másik, kik már leszál­­tak lovaikról, bevezettek a szobába, hol kivonatukra fegyveremet nekik kézbesítettem. Ekkor egy lövés történt az udvaron, mire a szobába jött két betyár kiment. Az alatt t. i. mig ezek történtek M. György kéresem — mint ő vallja — magához lővén, a szom­szédokhoz sietett segélyért, kik közöl a felkért Nyer­­gesék — 3 fivér — rögtön készek voltak szomszé­duk védelmére sietni. Ezekre történt a lövés, midőn az udvarba értek. És ezután fegyveremet magokhoz vevén mind lóra ültek és elnyargaltak.— Az itt R. Fe­rencz tanú által előadottak ismételtettek s megerősí­tettek neje, M. György bérese,­­ az életben maradt két Ny. testvérek vallomásai által. Az kétségtelen, mikép­p e büntettek mind a négy betyár közreműködése ál­tal létesítettek, mikép azok létesítésében mint egye­sültek, mint egy bandában működők midnyájan ré­szesültek ; annak kivilágítására mégis nagy fontos­ság jön helyhezve, hogy a lövések, melyek a gyil­kosságot előidézék, kitől vagy kiktől származtak, s hogy hány lövés történt. Az orvosi látlelet szerint 3 veszélyes seb volt a meggyilkolton, de olyanok, mer­t kívül még más okot is tud, miért nem akarja a ke­­leti­ pálya­társulat az ő javaslatát elfogadni. Mi tehát azon fogás czélja, „melyhez azért folya­modtak, hogy a fölvállalt kötelezettségtől szabadul­janak?“ Mi ezen kötelezettség, melytől a köznek ká­rára szabadulni akartak ? Vagy tán a köz van károsítva az által, ha a keleti­­pálya-társulat visszautasítja azon kívánságot, mely szerint a szállított teher kilencz tizedét három mért­­földnyi kerüléssel Marburgba kellene vitetnie, csak, hogy ezáltal a karantáni pályát talpra állítsa? E tekintetben merjük állítani, hogy a keleti­ pálya­­társulat sohasem idegenkedett a Pettau és Marburg közti kapcsolat („e természeti párvonal“) helyreállí­tásától (mire nézve az előmunkálatok ki is vannak már dolgozva), csak legyen elébb teljesítve az egye­nes hozzákapcsolódás legelső föltéte. Vagy azt hiszi a levelező úr, hogy mi csak úgy hamarában az ő nézetére állunk, mely szerint a Ma­gyarország és Trieszt közötti forgalom nem lehet ál­landó, ennélfogva tehát előbbvaló a Karantán felé nyitandó forgalom s mi eziránt nagyobb tekintettel is leszünk ? Micsoda mértékben fog a buda-kanizsai pálya megnyílása a magyar kereskedés fejlődésére hatni, azt természetesen nem lehet előre meghatározni, hogy azonban a karántani forgalmat a triesztivel se most se soha egymással összehasonlítani nem lehet, az minden kétségen túl van. Ha a mondottakat összefoglaljuk, következő kér­dések származnak : Föl kell-e forgatni a déli pályához kapcsolódó buda-kanizsai fővonal alapföltételét — egy szom­­szédpálya igazolatlan előnyei előmozdítására ? Meg kell-e rontani amaz elsőnek irányát, még­pe­dig épen a legfontosabb helyen, csak — hogy ez utóbbi kényelmesen fejlődhessék? Károsítani kell e az összes magyarországi keres­kedelmet, úgyszintén a lengyelországi, erdélyi, kál­lai, miskolczi, debreczeni, pesti, székesfehérvári, kanizsai s trieszti utasokat a marburgi kerülés okoz­ta szállítási díjfelemelés által — a marburgi vagy klagenfurti kalmárok kényelme iránti tekintetből? Itt már csakugyan nem két, egymással szembeállt vaspályatársulat kérdése, nem is két, egyetlen erő­vel versenyző kereskedelmi testület kérdése, de a magyar kereskedés jövőjének, közvetve pedig az összes birodalombeli kereskedésnek kérdése forog fen. Lássuk a részrehajlatlan kereskedőszéket, mely e kérdést a karantáni pálya részére döntené el ? Mire alapítják igényeiket e pálya alapítói, hogy a magyar kereskedelmi érdekektől ily áldozatot kívánnak? Bízunk az állami hatalom bölcseségében s igazság­­szeretetében, a tetterős pénzügyminiszter mély belá­tásában, kinek Ausztria — vasutrendszere értelmes elrendezésében — kereskedése fölvirágzását köszön­heti - ebben bízunk, midőn azon erős meggyőződést tápláljuk, hogy a karantáni pálya hiú terve sohasem fog valósulni. HOLLÁN ERNŐ: II. Sándor császár dec. 2-ki leirata, a személyes (örökös) jobbágyság fel­szabadítása tárgyában. • (Vilna katonai, és Grodno és Kovno főkormányzó­jához intézve.) „Különös bizottmányok, melyek Vilna, Kovno és Grodno kormányzóságokban állíttattak fel, és a ne­messég marsaljaiból s néhány földbirtokosból szer­kesztettek össze, azzal valának megbízva, hogy az ezen tartományokban fenálló telekkönyvi viszonyo­kat (reglement des inventoires) vegyék vizsgálat alá. Ma a belügyminiszter azon jó szándékokat, me­lyeket a bizottmányok azon három kormányzóság­beli parasztok iránt nyilvánítottak, tudomásomra juttatá. Midőn én a Kovno, Vilna és Grodno kormányzó­ságbeli nemesség képviselőinek szándékait, mint né­zeteimnek és óhajtásaimnak megfelelőket helyeslem, feljogosítom ezen nemességet, hogy mától kezdve azon rendszabályok kidolgozásához fogjon, melyek szükségesek a végre, hogy az említett bizottmány tervei valósíttassanak, azonban oly föltétellel, hogy a munka csak lassan kint, fokozatosan hajtassák végre, nehogy azon gazdálkodási rendszer, mely je­lenleg a nemes földbirtok tekintetében fenáll, vala­mely megzavarást szenvedjen. E végből parancsolom : 1. A három kormányzóság mindegyikében kidol­gozó bizottmány, utóbb a három egyesült kormány­zóság részére főbizottmány állítandó, melynek szék­helye Vilna lesz. 2. Minden bizottmány, a kormányzóság nemesi marsalljának elnöklete alatt, következő tagokból fog állni : a) minden kerület részéről egyegy földbirtokosból, kit azon kerület nemes földbirtokosai magok közül választanak ; b) a kormányzóság legfölvilágosodottabb földbir­tokosai közül egyenesen a tartományi kormányzóság által kinevezett két tagból. 3. A főbizottmány tagjai következők lesznek : a) minden tartományi bizottmánynak két-két tagja, kiket maguk az illető bizottmányok választanak ; b) minden kormányzóság részéről egy-egy föld­­birtokos, a­kit a legfölvilágosultabb nemesek közül kell választani; c) egy a belügyminisztertől kiküldött tag. A bizottmány elnökét ön választja ki a benne levő nemes földbirtokosok közül. A tartományi bizottmányok, megalakulván, azon­nal fogjanak bele az illető tartományokban levő pa­rasztok sorsa biztosítását s javítását ezélzó tervnek a nemesi képviselő által kifejezett óhajokhoz képesti kidolgozásába. E terv alapjául következő feltétekt szolgáljanak : 1. A földbirtokosnak megmarad egész földbirtoka fölötti tulajdonjoga, de a parasztok megmaradnak egész belső telkek birtokában, mit bizonyos határi­dőre fizetendő váltságdíjjal joguk van tulajdonokká tenni; megmarad nekik továbbá azon föld haszon­vétele, melyre a helyi viszonyok szerint szükségök van, hogy megélhessenek s az állam és a tulajdonos iránti kötelességeiket teljesíthessék. Ezért azonban tartoznak a parasztok a földbirtokost vagy pénzzel vagy munkával kármentesíteni. 2. A parasztok s földbirtokosok közti belviszo­­nyok oly módon rendezendők, hogy az állami adók s tartományi terhek szabályszerű lerovása biztosítva maradjon. Ezen elvek kifejtése s a három tartomány minde­gyikének helybeli viszonyaira való alkalmazása a tartományi bizottmányok gondja lesz. A belügymi­niszter közlé önnel ide vonatkozó nézeteit; ezeket a bizottmányok, munkálataikban, tekintetbe vehetik. Ha a bizottmányok munkájukkal elkészülnek, azt a főbizottmánynak terjesztik elő. A főbizottmány, a tartományi bizottmányok javaslatainak érett meg­fontolása, megvizsgálása s a fentebb megjelölt elvek­kel való egybevetése után, végleges ítéletet mond az ügyben s a három kormányzóság számára való sza­bályzat tervét, az illető kivételekkel és változtatá­sokkal együtt, összeszerkeszti. Midőn én önt e fontos munka felügyeletével s ál­talános vezetésével Kovno, Vilna és Grodno tarto­mányokban megbízom, melyek ennek kormányzá­sára bizatvák, felhatalmazom önt e három kormány­­kerület tartományi bizottmányait, valamint a föbi­nottmanyt io a etilista,po­li­citásokkzal ellátni, az­ önre bízott munka szabályszerű menetének és eredményé­nek biztosítására. A tartományi kormányhatóságok tartoznak önt e feladat kivételében támogatni. Ön a tervezetet, melyet e bizottmánynak kell szerkeszteni, valamint önnek e tárgyra vonatkozó észrevételeit a belügyminiszter elé terjesztendi, ki azt megerősítés végett nekem átadandja. Midőn így Kowno, Wilna és Grodno nemességének az eszközt kezeibe szolgáltatom, mely által jó szán­dékait az általam kijelölt elvek értelmében megva­lósítsa , remélem, hogy a nemesség a bizalomnak, melyet irányában tanúsítok, megfelelend, és hogy Isten segedelmével és a nemességi földbirtokosok felvilágosodott közremunkálásával szerencsés ered­mény fogja koronázni. Ön, és az ön kormányzata alatt álló tartományok hatóságai őrködendnek a fölött, hogy a parasztok engedelmességgel viseltessenek a jószágbirtokosok irányában s a rosz akaratú insinuatióknak, s kósza híreknek, melyek keletkezhetnének, hitelt ne adjanak. Zarskoje-Selo, dec. 2. 1857. Sándor: FESTI NAPLÓ. Pest, dec. 24. Becsesebb karácsonyi és újévi ajándé­kot nem ajánlhatunk olvasóinknak, mint Vahot Sán­­dorné épen most megjelent zsebkönyvét, a „Re­­mény“-t. A csinosan, sok ízléssel kiállított zsebkönyvet különösen becsessé teszik báró Eötvös József váloga­tott költeményei. E költemények egybegyűjtve most je­lentek meg először, alkalmat nyújtván, nevezett jeles írónknak, mint lyricusnak is kijelölni állását irodalmunk­ban. Növeli a zsebkönyv tartalmát Vörösmarty né­hány hátrahagyott és sehol meg nem jelent szép költemé­nye. E fölött régibb és ifjabb íróink egyenlő lelkesedés­sel karolták föl e vállalatot. F­á­y A­n­d­r­á­s­tól és S­z­e­­mere Pál­tól Thali Kálmán­ig alig van egy két szépirodalmi írónk, a­kinek nevével ne találkoznánk a Rem­ényben. A prózai részben különösen ki kell emel­nünk Száva „Atyám emlékezete“ czímű czikkét. Irodalmunk aligha jobb magyar genreképeket mutathat, mint a minek e mű egyes részletei. Ezúttal még csak azt jegyezzük meg, hogy a jó tapintattal, ügyesen szerkesz­tett, változatos tartalmú zsebkönyvet négy szép aczél­­metszet diszesiti. Kiadó könyvárus Pfeiffer. A zsebkönyv ára 2 forint pp. — (Phosphor nélkül gyufák.) Ezen nem mérges, mert phosphor nélkül gyártott, gyufák már kül­földön közönségesen elkezdvén terjedni, közöljük készí­tésük módját, miután a gyufagyártás hazánkban is már lábra kapott, a feltaláló angol Francis Mays pátense sze­rint. Legelőbb is tudni kell, hogy a gyufák meggyújtása egy dörzslapon elvonás által történik, mely a végre kü­lönösen van elkészítve. A gyufácskákat előbb a közön­séges módon olvasztott büdöskőbe mártják, vagy akár stearin- vagy viaszba, aztán egy vegyízékbe, mely 6 rész chlorsavas káliból és 2—3 rész kénantimonból áll, me­lyek meleg vízben felolvasztott 1 rész enyvvel vannak összekeverve. A dörzslap massája áll 10 rész amorph­­phosphor és 8 rész barnakő- vagy kén-antimonból, me­lyeket 3-6 rész enyvoldattal vegyitnek össze ; e vegyi­­téket ecsettel kenik a lapra és megszáritják. (M. F.) — A budapesti hangászegyleti zenede ré­széről 1858-ik január 3-án a nemzeti muzeum dísztermé­ben a zenede és a múzeumi kert javára énekhangverseny fog adatni, mely alkalommal azon zeneszerző neve, a ki a báró Prónay Gábor ur által Petőfi „Honfidal“ára kitű­zött 10 arany jutalmat nyert, közzététetik. Műsor 1. rész. 1. „Magyar Hymnusz“ Them Károly zenedei ta­nártól, énekkarra és pléhhangszerekre. 2. „A császárné üdvözlése“ Wehler Gotthard zenedei tanártól, énekkarra. 3. „Örömkar“ Brauer Ferencztől, énekkarra és pléhhang­szerekre. Ezen kardalok hódolatul Ő cs. k. Felségüknek múlt évi május havában boldogító ittlétök alkalmával a budapesti hangászegyleti zenede részéről Budán adattak elő. 2. rész. Előadása a báró Prónay Gábor által Petőf „Honfidalá“ra kitűzött pályadijra beérkezett szerzemé­nyeknek. — 1. Esdurba . a) Sopran­hangra zongora kí­sérettel, énekli Huber Ida k. a. zenedei növendék . b) Ugyanezen dal vegyes karral. 2. As-durban (díjjal ko­szorúzva). A) Baritonhangra zongorakisérettel énekli Institoris Kálmán ur. zenedei növendék. B) Ugyanezen dal vegyes karral. Mire a pályakoszorúzott mű szerzőjé­nek neve közzé fog tétetni. Kezdete d. u. V25 órakor. — Zágrábból, f. hó 21 dikéről Írják : Tegnap 20­ dikán, d. u. 5 óra 22 percz 30 másodperczkor reggel, s i/j n.i..arim­in­is tarló szinmentes földrengés észleltetett, földalatti moraj kíséretében. HIVATALOS. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a nagyváradi orsz. főtörvényszéki kerületben, hivatalhelylyel Békés- Csabán Hoffmann Auguszt kineveztetett. A cs. kir. budapesti közigazgatási terület vegyes szol­­gabiróhivatalaira nézve fönálló cs. kir. országos bi­zottmány Rákovszky István cs. k. szolgabiróhivatali írnokot, Stáhly György és Nagy József cs. k. figye­lőket II. oszt. cs. k. szolgabirói hivatali tollnokokká a budai közigazgatási terület vegyes­­zolgabiróhivatalaihoz kinevezte. A cs. k. pénzügyminiszter által a magyarországi öt pénzügyészség új szervezetében kineveztettek. A nagyváradi pónzügyé■zségné 1: Pénzügyésiségi segédekkécOttrubay Károly aradi kincstári ügyész és Lasy Imre ülnök a mármarosi volt kincstári kezelőségnél, továbbá bu­dai Molnár Károly ideiglenes pénzügyészségi se­géd a soproni eddigi pénzügyészségi osztálynál, Witzmann János ideiglenes fogalmazó a legfőbb

Next