Pesti Napló, 1857. december (8. évfolyam, 2363-2386. szám)
1857-12-24 / 2382. szám
szorgosan fontolóra kell venni, hogy ez alapon az egymással szembetett vonalak nagyobb vagy kisebb fontosságát, azután meg azon áldozat mértékét is meg lehessen határozni, melyet egyik részről tenni kell a másik rész igényeinek teljesítése végett. Mik már tehát e két vonal közelebbi tulajdonai? Az első terv s az erre adott engedély értelmében a buda-kanizsa-pöltschachi vonal rendeltetése : Magyarország szívét az Adria partjaival összekapcsolni ; ebből fejlődött aztán (hogy e két tekintet : „minél délibbre“ és „minél olcsóbban egymással kellő egyensúlyba jöjön a kanizsa pettau-pragerhofi módosítás. Ezen vonal Magyarország egész éjszakkeleti s délnyugati részének legfontosabb kereskedelmi útvonalát képezi, miután a tiszai pályavonalakon Pestre érkezett áruk, továbbszállítás végett, ide vannak utasítva. Az errefelé kifejlődött gabnaforgalom túlsó része egészen Galicziáig s a termékeny tágas szatmári síkságig terjed, mivel a mondott vonal a megjelölt országcsomót a tengeri kikötővel kapcsolja össze, mely annak aztán természetes kereskedelmi fekhelye. * A déli állampályához kapcsolódó budakanizsai vonalt tehát fővonal jelleme teljes mértékben megilleti. E vonal az ausztriai benföldek nagy részét hasítja éjszakkeletről délnyugatnak. Uralmát semmi verseny sem csökkenti. Megnyílásához van kötve azon kereskedés legnagyobb részének föllendülése, mely Ausztriában eddigelé végkép le volt nyomva. Oly időben, midőn az anyagi érdekek terén minden még épen csak levő félben van, az itt fejlendő kereskedelmi mozgalomra nézve merő gyantásoknál egyébbel bizton nem igen lehet előállani; mégis, aki csak némileg ismeri is Magyarország mostani és jövőre várható termelésének viszonyait, semmi esetre se fogja sokalni, ha fölveszszük, hogy a különféle heeredő vonalakon évenként legalább tizenöt millió mázsa áru fog Nagy-Kanizsára, Triesztbe való továbbszállítás végett, érkezni. Aziránt sem lehet kétség, hogy e vonalak a trieszti forgalmat oly mértékben fogják magukhoz vonzani, hogy az általuk hasított tartományok közül azok is, melyek a gyarmatárukat eddig éjszak felől kapták, ezután dél felé s az ausztriai kikötőknek fognak fordulni. A keleti pálya kérdéses vonalának azonban, hogy a gratzi kereskedelmi kamra igényeinek megfeleljen, Pettautól éjszaknak Marburg felé kellene elkanyarodnia, hogy az áruk legkisebb részét (ami t. i. Karantánnak, később tán majd Tyrolnak is keilend) oda szállítsa, legnagyobb részével pedig csak azután induljon délnek, Trieszt felé. Aki csak némileg is be van avatva Merkur titkaiba, kiveheti ebből, hogy e kerülés folytán mily sokkal többe fog kerülni Magyarország és Galiczia termelőinek a szállítás, valamint ugyanott a fogyasztóknak is a gyarmatára. Lássuk már most, kinek és mely körülményeknek volna ez áldozat nyújtandó? A karantáni pálya, Klagenfurtot Marburggal kapcsolván össze, mint tudjuk, arra van rendelve, hogy ki deszkát, zsindelyt, kaszát,szeget, ólmot s mindenféle vasportékát, de pedig a nagyon népes, de terméketlen Karantán herczegségbe Magyarországból néhány ezer mérő gabonát szállítson. Keletkeztét azon idő szedőmének köszöni, mely még nincs oly messzire tőlünk s melyben minden vállalatnál nagyobb tertelmet volt szokás fölvenni. A józan kiábrándulás nem egy nagy képet leplez le, mit a jövő köre eddig elhomályosított s a karantáni pálya nem egy alapítója belátható már, hogy e vállalat gyarapodását a drávai hajózás némileg kétessé teheti. Vagy kétkedhetnék-e valaki abban, hogy vas, ólom és fa alkalmasabbak vizi, mint vasúti szállításra? Ez észrevét, úgy látszik nekünk, eléggé megmagyarázza az igazi indokot, melynél fogva a karantáni pálya alapítói azon fentebb említett igénynyel fordultak a keleti pályatársulathoz. Nem habozunk tehát ezt nyíltan előterjeszteni; óhajtjuk azonban, hogy a dec. 10-kei „Oesterr. Ztg“ illető levelezője maga részéről hasonlóképen csele- kedjék , mert a levelező úrtól mégis csak igen nagy naivság volna, ha föltenné, hogy mi és mások mindjárt hitelt adjunk az ő amúgy gavallérosan oda veett megjegyzésének, hogy ő az épen előadtuk okon !--------------------------- — , beszéli, s a mohamedánok egy része pedig csak arabul, más része csak perzsául tud, és vannak turkomán nyelven beszélők is. Figyelmet érdemel a birtokos osztály azon sérelme is, melyet a „Budapesti szemle“ közelebbi füzetében említettem, hogy az új adórendszer behozatalakor az angolok tudatlanságból a nagy mogul adószedőit földbirtokosoknak tekintették s ez által a valódi földbirtokosok közül sokan földönfutókká lettek. Oly sérelem ez, melyet már késő orvosolni. Most áttérek azon okaira az elégületlenségnek, melyek az angol nemzet humanitását hirdetik. A nagymogulok megtiltották a braminoknak, hogy az özvegyet akarata ellenére ne égessék meg a férj máglyáján; az angolok ennél többre mentek, s a nő megégetését minden esetben gyilkosságnak tekintik. A rajongóbb braminok ebben vallássérelmet találnak. Az angolok átalában mindazon kivégzéseket, melyek a hindu hit- és népszokás szerint szabadok, az angol törvények szigorával sújtják. Egy, bár csekély számú felekezetet, kik istennőjüknek a kirablott utasok vérével áldoztak, tövestől, gyökerestől kiirtott az angol. E szabályok együtt véve sem gerjesztettek figyelemre méltó ingerültséget, de a gyermekgyilkosság elleni intézkedések visszahatása már a forradalom észrevehető tényezőjeként mutatkozik. Pedig mindazon nemes czélok közt, mikre a keletindiai kormány számtalan nehézségen át fáradhatlanul törekedett, egy sem volt, amelyért mélyebb hálát érdemelne , mert legterjedtebb bűnt nyomott el, legtöbb ártatlan életet mentett meg. Duncan Jonathán a benaresi adószedőség kerületében fedezte föl először e bűnt. 1789-ben, midőn a barbár szokás világosságra jött, a keletindiai társaság keze nem nyúlt oly messze, mint most; kénytelen volt tehát a rábeszélés eszközeivel hatni az iszonyú bűn ellen és szabályai csak később válhattak szigorúakká. A gyermekgyilkosság főbb oka a szegénységgel párosult gőgben feküdt. A radzsputok t. i. nem szeretik leányaikat alsóbb rangú egyénekhez adni nőül s gyermekeik lakadalmát oly pazar fényűzéssel ülik meg, mely, ha többször kerül elő, okvetlenül koldusbotra juttatja őket. Lantosaik, dalnokaik kincsszomját ki kell elégitniök s az ajándék kérőnek sohasem szabad a lovagiasságról sokat tartó radzsput ajtajától üres kézzel távozni. Szóval a radzsput készebb leányokat épen nem, hanem csak fiúgyermekeket nevelni, minthogy sem félvagyona elköltésével vásároljon meg egy alsóbbrangú vet, vagy pedig kénytelen legyen, a lantosok és dalnokok gúnyjait s átkait hallani. A leánycsecsemők megölése tehát oly divattá vált, mely épen a geg miatt — mert a szegénység bevallása volt — titkon szetett ugyan, de majd minden radzsput házban meggyérítette, sőt több helyt egészen kiirta a nő-sarjadékot. Az angolok büntetést alkalmaztak ezen kór gyógyszeréül, de, hogy ezért érhessenek, a titkos kémkedést kellett igénybe venniök, mi aztán oly radzsputoknál is, akik a gyilkosságot kárhoztatták, ingerültséget okozott. Továbbá a kormány ismervén a bűn kútfejét t. i. fényűzést és gőgöt, igen helyes felfogással költségkorlátozó törvényeket léptetett életbe ; de a mi viszont a család házi ügyeiben avatkozást tette szükségessé, még pedig oly kormány részéről, melynek hivatalnokai semmiféle ellenőrzésre elég számmal nem voltak s a mely ismét a titkos kémkedéshez kényszerült nyúlni. A radzsputok 1853-ban nagy meetinget tartottak Ammidzszirben s kárhoztaták a gyermekgyilkosságot s a házassági kiadások oly megszorítása iránt egyeztek meg egymással, mely a kérdéses bűnt szintoly czéltalanná tenné, mint a minő gyűlöletesnek maguk is elismerték, de az a ninidszkri szónoklatok daczára elvitathatlan ténynek marad, hogy a sepoy lázadás kiütésekor épen ott tanúsított a nép legnagyobb rokonszenvet a pártütés iránt, ahol az angolok legnagyobb erőfeszítéssel igyekeztek a gyermekgyilkosságot megszüntetni, t. i. az agrai és benaresi adószedőség kerületeiben. Vége, mint a forradalom mellékes okát, azt is említeni szokták az angol írók, hogy a hinduk, mint növénytáplálékkal élő nép, s mint a lélekvándorlás hívői, a hódítók húsevésében megbotránkoznak, s főleg a szentnek tartott tehén mészárszékre vitelét iszonynyal tekintik. Hogy ezen botránykozás a lázadásra erős tényező nem lehetett, onnan gondolom, mert a Repoyk 1576 végéig mindig hű katonái voltak az angolnak, noha ezek csak annyi húst ettek, mint most. Aztán a mahommedán hódítók szintén szerették a tehénhast, s mégis 8 száz éves uralkodásuk alatt, a számtalan lázadások közöl egyik sem támadt a szent tehenek ügye miatt. KEMÉNY ZSIGMOND: TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRCZA. Rögtön törvényi eljárás esete. (Folytatás) III. A tárgyalás második napján (dec. 18.) jöttek elő a legnyomatékosabb tanúvallomások, azok t. i. melyek a vádtény elkövetésére a pótharaszti gyilkosságra s a bernárdi rablásra közvetlenül vonatkoznak. E tekintetben vádlottra nézve igen terhelő körülmények nyilvánultak s derültek ki. A gyilkosság R. Ferencz tanyáján oct. 20. este történt, hová pótharaszti tartózkodásuknak második napján jutottak a betyárok, ugyanazon este, midőn G. István tanyagazdától eltávoztak. Ez következőleg történt. Én — mondá R. Ferencz, ki most kihallgattatott — kéresemet estelezni beküldvén házamtól egy pár száz lépésnyire fekvő földemen maradtam ökreimmel, midőn lódobogást hallottam, de azt véltem, hogy lovas csendőrök közelednek, csalódásomat csak a lo-——l '■■■■ ——in vasok közellétekor látván. A 4 betyár rögtön körül fogott s azt kérdék, lesz-e széna, abrak lovaiknak, mire igennel feleltem. Ekkor azonban egyikök leszállán, egy náluk létező fegyver elsült, mire én nagyon elrémülvén, elfutottam közeli házamba, kiabálva rémültemben s fegyveremet, mely velem volt eldugván. A betyárok nyomban jöttek utánam udvaromba, hol mint házbelijeim bizonyíthatják, kéresem bottal ellenükbe állván, midőn távozni s a botot letenni vonakodott, általuk 3 erős ütést kapott, a harmadik nőmet is érvén. Ekkor engem kiabáltak hogy álljak elő s ezt tevén nem is, kimentem s kérdvén hol a puskám, elkezdtek ütni s verni úgy hogy földre estem. Nem rám borult kérve őket, hogy ne bántsanak,hogy kegyelmezzenek életemnek. Egyik közülök, ki jobb érzésű lehetett, mondá társainak, hogy már ne bántsanak tovább, ez és egy másik, kik már leszáltak lovaikról, bevezettek a szobába, hol kivonatukra fegyveremet nekik kézbesítettem. Ekkor egy lövés történt az udvaron, mire a szobába jött két betyár kiment. Az alatt t. i. mig ezek történtek M. György kéresem — mint ő vallja — magához lővén, a szomszédokhoz sietett segélyért, kik közöl a felkért Nyergesék — 3 fivér — rögtön készek voltak szomszéduk védelmére sietni. Ezekre történt a lövés, midőn az udvarba értek. És ezután fegyveremet magokhoz vevén mind lóra ültek és elnyargaltak.— Az itt R. Ferencz tanú által előadottak ismételtettek s megerősítettek neje, M. György bérese, az életben maradt két Ny. testvérek vallomásai által. Az kétségtelen, miképp e büntettek mind a négy betyár közreműködése által létesítettek, mikép azok létesítésében mint egyesültek, mint egy bandában működők midnyájan részesültek ; annak kivilágítására mégis nagy fontosság jön helyhezve, hogy a lövések, melyek a gyilkosságot előidézék, kitől vagy kiktől származtak, s hogy hány lövés történt. Az orvosi látlelet szerint 3 veszélyes seb volt a meggyilkolton, de olyanok, mert kívül még más okot is tud, miért nem akarja a keleti pályatársulat az ő javaslatát elfogadni. Mi tehát azon fogás czélja, „melyhez azért folyamodtak, hogy a fölvállalt kötelezettségtől szabaduljanak?“ Mi ezen kötelezettség, melytől a köznek kárára szabadulni akartak ? Vagy tán a köz van károsítva az által, ha a keletipálya-társulat visszautasítja azon kívánságot, mely szerint a szállított teher kilencz tizedét három mértföldnyi kerüléssel Marburgba kellene vitetnie, csak, hogy ezáltal a karantáni pályát talpra állítsa? E tekintetben merjük állítani, hogy a keleti pályatársulat sohasem idegenkedett a Pettau és Marburg közti kapcsolat („e természeti párvonal“) helyreállításától (mire nézve az előmunkálatok ki is vannak már dolgozva), csak legyen elébb teljesítve az egyenes hozzákapcsolódás legelső föltéte. Vagy azt hiszi a levelező úr, hogy mi csak úgy hamarában az ő nézetére állunk, mely szerint a Magyarország és Trieszt közötti forgalom nem lehet állandó, ennélfogva tehát előbbvaló a Karantán felé nyitandó forgalom s mi eziránt nagyobb tekintettel is leszünk ? Micsoda mértékben fog a buda-kanizsai pálya megnyílása a magyar kereskedés fejlődésére hatni, azt természetesen nem lehet előre meghatározni, hogy azonban a karántani forgalmat a triesztivel se most se soha egymással összehasonlítani nem lehet, az minden kétségen túl van. Ha a mondottakat összefoglaljuk, következő kérdések származnak : Föl kell-e forgatni a déli pályához kapcsolódó buda-kanizsai fővonal alapföltételét — egy szomszédpálya igazolatlan előnyei előmozdítására ? Meg kell-e rontani amaz elsőnek irányát, mégpedig épen a legfontosabb helyen, csak — hogy ez utóbbi kényelmesen fejlődhessék? Károsítani kell e az összes magyarországi kereskedelmet, úgyszintén a lengyelországi, erdélyi, kállai, miskolczi, debreczeni, pesti, székesfehérvári, kanizsai s trieszti utasokat a marburgi kerülés okozta szállítási díjfelemelés által — a marburgi vagy klagenfurti kalmárok kényelme iránti tekintetből? Itt már csakugyan nem két, egymással szembeállt vaspályatársulat kérdése, nem is két, egyetlen erővel versenyző kereskedelmi testület kérdése, de a magyar kereskedés jövőjének, közvetve pedig az összes birodalombeli kereskedésnek kérdése forog fen. Lássuk a részrehajlatlan kereskedőszéket, mely e kérdést a karantáni pálya részére döntené el ? Mire alapítják igényeiket e pálya alapítói, hogy a magyar kereskedelmi érdekektől ily áldozatot kívánnak? Bízunk az állami hatalom bölcseségében s igazságszeretetében, a tetterős pénzügyminiszter mély belátásában, kinek Ausztria — vasutrendszere értelmes elrendezésében — kereskedése fölvirágzását köszönheti - ebben bízunk, midőn azon erős meggyőződést tápláljuk, hogy a karantáni pálya hiú terve sohasem fog valósulni. HOLLÁN ERNŐ: II. Sándor császár dec. 2-ki leirata, a személyes (örökös) jobbágyság felszabadítása tárgyában. • (Vilna katonai, és Grodno és Kovno főkormányzójához intézve.) „Különös bizottmányok, melyek Vilna, Kovno és Grodno kormányzóságokban állíttattak fel, és a nemesség marsaljaiból s néhány földbirtokosból szerkesztettek össze, azzal valának megbízva, hogy az ezen tartományokban fenálló telekkönyvi viszonyokat (reglement des inventoires) vegyék vizsgálat alá. Ma a belügyminiszter azon jó szándékokat, melyeket a bizottmányok azon három kormányzóságbeli parasztok iránt nyilvánítottak, tudomásomra juttatá. Midőn én a Kovno, Vilna és Grodno kormányzóságbeli nemesség képviselőinek szándékait, mint nézeteimnek és óhajtásaimnak megfelelőket helyeslem, feljogosítom ezen nemességet, hogy mától kezdve azon rendszabályok kidolgozásához fogjon, melyek szükségesek a végre, hogy az említett bizottmány tervei valósíttassanak, azonban oly föltétellel, hogy a munka csak lassan kint, fokozatosan hajtassák végre, nehogy azon gazdálkodási rendszer, mely jelenleg a nemes földbirtok tekintetében fenáll, valamely megzavarást szenvedjen. E végből parancsolom : 1. A három kormányzóság mindegyikében kidolgozó bizottmány, utóbb a három egyesült kormányzóság részére főbizottmány állítandó, melynek székhelye Vilna lesz. 2. Minden bizottmány, a kormányzóság nemesi marsalljának elnöklete alatt, következő tagokból fog állni : a) minden kerület részéről egyegy földbirtokosból, kit azon kerület nemes földbirtokosai magok közül választanak ; b) a kormányzóság legfölvilágosodottabb földbirtokosai közül egyenesen a tartományi kormányzóság által kinevezett két tagból. 3. A főbizottmány tagjai következők lesznek : a) minden tartományi bizottmánynak két-két tagja, kiket maguk az illető bizottmányok választanak ; b) minden kormányzóság részéről egy-egy földbirtokos, akit a legfölvilágosultabb nemesek közül kell választani; c) egy a belügyminisztertől kiküldött tag. A bizottmány elnökét ön választja ki a benne levő nemes földbirtokosok közül. A tartományi bizottmányok, megalakulván, azonnal fogjanak bele az illető tartományokban levő parasztok sorsa biztosítását s javítását ezélzó tervnek a nemesi képviselő által kifejezett óhajokhoz képesti kidolgozásába. E terv alapjául következő feltétekt szolgáljanak : 1. A földbirtokosnak megmarad egész földbirtoka fölötti tulajdonjoga, de a parasztok megmaradnak egész belső telkek birtokában, mit bizonyos határidőre fizetendő váltságdíjjal joguk van tulajdonokká tenni; megmarad nekik továbbá azon föld haszonvétele, melyre a helyi viszonyok szerint szükségök van, hogy megélhessenek s az állam és a tulajdonos iránti kötelességeiket teljesíthessék. Ezért azonban tartoznak a parasztok a földbirtokost vagy pénzzel vagy munkával kármentesíteni. 2. A parasztok s földbirtokosok közti belviszonyok oly módon rendezendők, hogy az állami adók s tartományi terhek szabályszerű lerovása biztosítva maradjon. Ezen elvek kifejtése s a három tartomány mindegyikének helybeli viszonyaira való alkalmazása a tartományi bizottmányok gondja lesz. A belügyminiszter közlé önnel ide vonatkozó nézeteit; ezeket a bizottmányok, munkálataikban, tekintetbe vehetik. Ha a bizottmányok munkájukkal elkészülnek, azt a főbizottmánynak terjesztik elő. A főbizottmány, a tartományi bizottmányok javaslatainak érett megfontolása, megvizsgálása s a fentebb megjelölt elvekkel való egybevetése után, végleges ítéletet mond az ügyben s a három kormányzóság számára való szabályzat tervét, az illető kivételekkel és változtatásokkal együtt, összeszerkeszti. Midőn én önt e fontos munka felügyeletével s általános vezetésével Kovno, Vilna és Grodno tartományokban megbízom, melyek ennek kormányzására bizatvák, felhatalmazom önt e három kormánykerület tartományi bizottmányait, valamint a föbinottmanyt io a etilista,policitásokkzal ellátni, az önre bízott munka szabályszerű menetének és eredményének biztosítására. A tartományi kormányhatóságok tartoznak önt e feladat kivételében támogatni. Ön a tervezetet, melyet e bizottmánynak kell szerkeszteni, valamint önnek e tárgyra vonatkozó észrevételeit a belügyminiszter elé terjesztendi, ki azt megerősítés végett nekem átadandja. Midőn így Kowno, Wilna és Grodno nemességének az eszközt kezeibe szolgáltatom, mely által jó szándékait az általam kijelölt elvek értelmében megvalósítsa , remélem, hogy a nemesség a bizalomnak, melyet irányában tanúsítok, megfelelend, és hogy Isten segedelmével és a nemességi földbirtokosok felvilágosodott közremunkálásával szerencsés eredmény fogja koronázni. Ön, és az ön kormányzata alatt álló tartományok hatóságai őrködendnek a fölött, hogy a parasztok engedelmességgel viseltessenek a jószágbirtokosok irányában s a rosz akaratú insinuatióknak, s kósza híreknek, melyek keletkezhetnének, hitelt ne adjanak. Zarskoje-Selo, dec. 2. 1857. Sándor: FESTI NAPLÓ. Pest, dec. 24. Becsesebb karácsonyi és újévi ajándékot nem ajánlhatunk olvasóinknak, mint Vahot Sándorné épen most megjelent zsebkönyvét, a „Remény“-t. A csinosan, sok ízléssel kiállított zsebkönyvet különösen becsessé teszik báró Eötvös József válogatott költeményei. E költemények egybegyűjtve most jelentek meg először, alkalmat nyújtván, nevezett jeles írónknak, mint lyricusnak is kijelölni állását irodalmunkban. Növeli a zsebkönyv tartalmát Vörösmarty néhány hátrahagyott és sehol meg nem jelent szép költeménye. E fölött régibb és ifjabb íróink egyenlő lelkesedéssel karolták föl e vállalatot. Fáy Andrástól és Szemere Páltól Thali Kálmánig alig van egy két szépirodalmi írónk, akinek nevével ne találkoznánk a Reményben. A prózai részben különösen ki kell emelnünk Száva „Atyám emlékezete“ czímű czikkét. Irodalmunk aligha jobb magyar genreképeket mutathat, mint a minek e mű egyes részletei. Ezúttal még csak azt jegyezzük meg, hogy a jó tapintattal, ügyesen szerkesztett, változatos tartalmú zsebkönyvet négy szép aczélmetszet diszesiti. Kiadó könyvárus Pfeiffer. A zsebkönyv ára 2 forint pp. — (Phosphor nélkül gyufák.) Ezen nem mérges, mert phosphor nélkül gyártott, gyufák már külföldön közönségesen elkezdvén terjedni, közöljük készítésük módját, miután a gyufagyártás hazánkban is már lábra kapott, a feltaláló angol Francis Mays pátense szerint. Legelőbb is tudni kell, hogy a gyufák meggyújtása egy dörzslapon elvonás által történik, mely a végre különösen van elkészítve. A gyufácskákat előbb a közönséges módon olvasztott büdöskőbe mártják, vagy akár stearin- vagy viaszba, aztán egy vegyízékbe, mely 6 rész chlorsavas káliból és 2—3 rész kénantimonból áll, melyek meleg vízben felolvasztott 1 rész enyvvel vannak összekeverve. A dörzslap massája áll 10 rész amorphphosphor és 8 rész barnakő- vagy kén-antimonból, melyeket 3-6 rész enyvoldattal vegyitnek össze ; e vegyitéket ecsettel kenik a lapra és megszáritják. (M. F.) — A budapesti hangászegyleti zenede részéről 1858-ik január 3-án a nemzeti muzeum dísztermében a zenede és a múzeumi kert javára énekhangverseny fog adatni, mely alkalommal azon zeneszerző neve, a ki a báró Prónay Gábor ur által Petőfi „Honfidal“ára kitűzött 10 arany jutalmat nyert, közzététetik. Műsor 1. rész. 1. „Magyar Hymnusz“ Them Károly zenedei tanártól, énekkarra és pléhhangszerekre. 2. „A császárné üdvözlése“ Wehler Gotthard zenedei tanártól, énekkarra. 3. „Örömkar“ Brauer Ferencztől, énekkarra és pléhhangszerekre. Ezen kardalok hódolatul Ő cs. k. Felségüknek múlt évi május havában boldogító ittlétök alkalmával a budapesti hangászegyleti zenede részéről Budán adattak elő. 2. rész. Előadása a báró Prónay Gábor által Petőf „Honfidalá“ra kitűzött pályadijra beérkezett szerzeményeknek. — 1. Esdurba . a) Sopranhangra zongora kísérettel, énekli Huber Ida k. a. zenedei növendék . b) Ugyanezen dal vegyes karral. 2. As-durban (díjjal koszorúzva). A) Baritonhangra zongorakisérettel énekli Institoris Kálmán ur. zenedei növendék. B) Ugyanezen dal vegyes karral. Mire a pályakoszorúzott mű szerzőjének neve közzé fog tétetni. Kezdete d. u. V25 órakor. — Zágrábból, f. hó 21 dikéről Írják : Tegnap 20 dikán, d. u. 5 óra 22 percz 30 másodperczkor reggel, s i/j n.i..ariminis tarló szinmentes földrengés észleltetett, földalatti moraj kíséretében. HIVATALOS. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a nagyváradi orsz. főtörvényszéki kerületben, hivatalhelylyel Békés- Csabán Hoffmann Auguszt kineveztetett. A cs. kir. budapesti közigazgatási terület vegyes szolgabiróhivatalaira nézve fönálló cs. kir. országos bizottmány Rákovszky István cs. k. szolgabiróhivatali írnokot, Stáhly György és Nagy József cs. k. figyelőket II. oszt. cs. k. szolgabirói hivatali tollnokokká a budai közigazgatási terület vegyeszolgabiróhivatalaihoz kinevezte. A cs. k. pénzügyminiszter által a magyarországi öt pénzügyészség új szervezetében kineveztettek. A nagyváradi pónzügyé■zségné 1: Pénzügyésiségi segédekkécOttrubay Károly aradi kincstári ügyész és Lasy Imre ülnök a mármarosi volt kincstári kezelőségnél, továbbá budai Molnár Károly ideiglenes pénzügyészségi segéd a soproni eddigi pénzügyészségi osztálynál, Witzmann János ideiglenes fogalmazó a legfőbb