Pesti Napló, 1858. január (9. évfolyam, 2387-2411. szám)
1858-01-14 / 2396. szám
lyek idővel a legndvösb hatást fogják hazai gazdászatunk gyarapítására gyakorolni. A földmivelés emelésére céloznak továbbá a hazánkban létező többrendű víz és folyamszabályozási társulatok, melyek feladata a folyammedrek szabályozása által egyrészt a folyam hajózhatását előmozdítani, másrészt pedig az ártereket minél csekélyebb kiterjedésre szorítani. Ezen egyletek között első helyen áll annak a tiszaszabályozási társulatok, melyek Széchényi buzdításaira alakulván idővel egy kis országot hódítandnak, ilyenek a Berettyó, Körös, Sárvíz, Balaton stb. szabályozási egyletek, melyek által szinte sok ezerre menő hold posványság termőfölddé fog átalakíttatni. Ezen vízszabályozási egyletek haszna kétségen felül áll, azonban egy körülményre nem fordíttatik egy igénytelen véleményünk szerint elég figyelem s ez az árterek s mocsárok kiszárításával járó megfogyatkozása a vízgőznek, mely a nyári harmatok és esők szülőit képezik. A mocsárok, posványok, megannyi reservoirjai a víznek, melyekből az esőképző gőzök felszállanak, ha tehát az árterek nagy kiterjedésben kiszárittatnak anélkül, hogy a gőzképzésre más czélszerű eszközök által gondoskodtatnék, nem ok nélkül lehet tartani attól, hogy a csökkent gőzképzés folytán a növényi s állati életre oly veszélyesen ható szárazság gyakoriabb csapássá ne váljanak. E részben azonban csak a társulatok országos szempontbóli szabályozása által lehetene segíteni s arról gondoskodni, hogy a réven ne veszítsük a mit a vámon nagy nehezen meggazdálkodtunk. Dr. HEGEDŰS: A moldvai kisbirtokosok bizottmányának javaslata a moldvai ad-hoc díván tisztelt gyülekezetéhez. (Folytatás.) „A dolgok ezen állása következtében több még megmaradt rezes jószág egészen tönkre tétetett, más helyeken pedig csak a falu tűzhelye hagyatott meg a rezeseknek, úgy hogy minden felöl szorongatva, az utaktól, az ivóvíztől, a marhaitató helyektől eltiltatva sokan a szerencsétlen rezesek közöl kénytelenültek odahagyni az ősi tűzhelyeket is és szétszóródni a világon vagy magukat szomszédaiknak (megyés) alávetni jobbágyi tartozásokat teljesítők és csak ily módon tehettek szert békére; sok más rezes Viszont egész tulajdoniságából csak az okleveleket és bizonyítékokat bírja még keze között mint égbekiáltó tanúságot ; hogy a föld, melyet ma munka s izzadsággal vásárol meg, egykor ősei által azok vére árán szereztetett meg, megvédvén azt idegen megtámadók ellen ; —■ azon földet az utódok a bel megtámadók ellen nem tudták megoltalmazni. „Láthatók két személy között folyt perek, a határozatok azonban úgy hajtottak végre, hogy harmadik sőt negyedik személytől vétettek el a birtokok, melyek ellen semmi felszólalások nem történtek, sem a személyek bíróság elé nem voltak idézve az egész per folyama alatt; az efféle igazságtalanságok elleni óvások eredménye sokszor egy egy fejedelem megerősítette igazságügy osztályi vagy legfölebb fejedelmi diváni határozat volt, és ezen határozatok által nem létetett más, mint a jogtalanság megerősítetett mondván, hogy a foganatba vétel formaszerű, és ily módon azok birtoka, kik bíróság elé nem vonattak, sem kihallgatva sem elmarasztalva legalább igazságtalanul az illető törvényszékektől nem voltak, elveszve marad. „A dolgok ily állása, mely az utolsó végletet érte el, s melynek eredményei a rezesekre nézve drámasort alkotnak, s másutt mindenütt büntető következményeket vontak volna maguk után, nálunk nem volt egyéb, mint a jajveszékelés, szegénység , könyek és az összes törvényszék elé hivatkozásnak hosszú sora , mert a földön nem volt már igazság. Tizennégy évi igazságtalankodás után engedvén a nép igéjének, melynek egyszer az Isten igéjének kellett lennie, sokan azok közöl, kik hivatásuknál fogva tapodták a törvényeket, sokan azok közöl, kik nyertek hasonló törvénytapodásokból, szövetkeztek a kifosztottak és zsarnoklottakkal; óvást tettek 1848- ban a visszaélés ellen, követelték a szabályzat szent megőrzését. Ezen követelésben valóban nagy ellenmondás látszik, a kifosztottak kérték a szabályzat szent megőrzését, hogy a törvénytelenül tetteknek megsemmisítését és a szabályzatnak egész tisztaságban és erőben hatályba tételét megnyerjék; azok pedig, kik hasznot húztak, azok, kik a törvényt taposták, a szabályzat szent megőrzését követelték, hogy a szabályzat VIII. fejezete 364 dik czikkének szent megőrzését megnyerjék, melynek oly értelmet adtak, hogy bármely igazságtalan és törvénytelen határozatnak fentartását biztosítsa, midőn a fejedelem által lesz megerősítve. . „Ezen a fönmondott szavak erejében vett óvás mutatja hogy a szabály nem volt tiszteletetben tartva. „A volt fejedelem Gihika Gergely belépvén az ország uralmába, uj átnézésnek akarta alávetni a szabályzat hatályba lépte óta kiadott törvénytelen határozatokat, támaszkodva ez ügyben saját ismeretére, mely neki a múlt dolgok állapotáról volt,s egy bojár bizottmány jelentésére, mely a múltnak vizsgálat alá vétele és a szükséges javítások előterjesztése végett neveztetett ki, ime mit mond e bizottmány jelentésének főrészében : „ „Számtalan visszaélés származott az igazságrész kiszolgáltatásából, a törvényszékek nem valónak többé a valónak és igazságnak menhelye, a gyengének az erős elleni védfala, hanem ellenkezőleg csak valami csőcselék, ennélfogva a határozatok előbb a palotában keletkeztek. A törvényszéki padok tudatlan és gyanús lelkületű bírák által valának ékítve. „ „Bonyolódott eljárás, fejedelmi rendeletek határozták el a legnagyobb jogi kérdéseket ily módon elkedvetlenítették a panaszoskodókat, s kényszeritették megátkozni a sülyedt állapotot, melybe az ország igazsága merült.“ “ „Ghika fejedelemnek ezen igazsághajtása nem léptethetett hatályba azon oka miatt az ellenzéknek, mely azok részéről képeztetett, kik a törvények tapodásában és hasonló tapodásokból húzott hasznokban részt vettek. „Nem fogunk elmenni még másutt is keresni tanúságokat, ki vannak azok egyhangúlag adva s közzétéve az egész ad-hoc gyűlés által. „Egyik a bírói kar legrégibb és legderekabb hivatalnokai közöl az ülésben olvasván a közigazgatási résznek a fő résztőli (partea mecanica) függetlenségéről szóló jelentést, helyes és való színekkel adta elő a formát és történetet, miként voltak a törvényszékek szervezve, miként szolgáltatott ki az igazság, mennyire nem tartózkodott legkevésbé is a bíró lábbal tapodni a törvényeket, s kifosztani a rezest, az özvegyet és szegényt. „Azon ülésben , midőn a miniszterek felelőségét tárgyazó javaslat fölolvastatott, a terv fontosb pontjai közöl egy ezt foglalja magában : „„Tekintetbe vévén, hogy a felelősség hiánya az ok, miszerint a bírói osztály a helyett, hogy a törvények orgánuma, a jogok és a lakosok vagyonának őrzője s ennek következtében független s mind a kormány, mind az országtól tisztelt hatalom lenne, a fejedelemnek közvetlen hivataloskodó testületévé válik „nem a törvénynek, hanem annak (a fejdelem) rendeleteinek alávetve.“ „ Hogy a felelősség hiánya az oka a törvénytelen hatalomnak, mit némelyek az igazságügyi miniszterek közöl nemcsak a fejedelemhezi egyszerű viszonyuknál fogva, hanem épen egyszerű kibocsátványok által is tulajdonítottak maguknak, uj magyarázatok s illetéktelen rendeletekkel megsemmitvén a határozatokat, s kétségbe s bátortalanságba helyhezvén mindent, a mi legszentebb a világon : a tulajdont összetörvén egyenesen az ép törvényeket s magukat a stipulatiókat a polgári s büntető törvénykönyvből. „És végre még létezik egy bizonyíték, hatalmasabb s mindenek fölött álló, a szent törvény megbecstelenitéséről, az isteni igazságoknak lábbal tapodásáról, melyek rendszeresen léteztek s léteznek a fejedelemségekben : ez egyhangú felkiáltása a román nemzetnek mind a két fejedelemségekben, miszerint a belföldi fejedelmek uralkodásának ideje lejárt és keressék meg az európai stélőszék, hogy adjon a románságnak egy idegen fejedelmet, aki egyedül képes behozni az országba azon állapotot, mely után áhítozik minden lakos és főleg a gyenge - az igazságok címe a bizonyítékok, miként s mi után jutottak a rezesek a végső szorultságba, a mennyiben sokan jelenleg földesúri tartozásokat teljesitnek jogos földükön, melyet őseik hagytak, földükön, mely sok helyen nagy, szép és terjedelmes birtokot alkot. „Kitűnik,hogy Moldvában nagyon érezhető a hatalmasok kapzsisága,gyengesége, mely az erőtlennek birtokát elrabolni vágyik. Miután lelkismeret-mardosás vagy igazságérzet szolgáltak indokul az ország egy régi szokásának állandósítására , mely ősidőkből fenmaradt s aztán írott törvénynyé is változtatott. Ezen szokás a polgári törvénykönyv 1938. czikkébe foglalva igy szól: „40 évi határidejű birtoklás által nem segíthetnek magukon a hatalmasok, ha mindjárt az erctelenek ingatlan vagyonát jogtalanul birtokba kerítő jószágcsorbitás okiratba foglaltatnék is. „Ekként tehát , tekintetbe vévén, hogy a fejedelem s miniszterek által kiadott döntvények, melyek törvényekül szolgáltak, nem voltak, s nem is érvényesek a szabályzat VIII. fejezetének 395. és 318-dik czikke, s a romai törvény VII. könyvének 45. czime szerint, mely igy szól: „az elnöknek (fejedelem) saját illetősége ellen hozott ítélete nem bir bírói határozat érvényével. (Relatam a praeside sententiam, contra solitum judiciorum ordinem, auctoritatem rei judicatae non obtinere certum esti Codex juris romani libro VIII. titulo XIV. Tekintetbe vévén, hogy a bírói határozatnak semmi ereje sincs és semmis, midőn az az illetőségen túl esik és a törvény szellemétől elüt, 170 czikk jogi szabály. Factum a judice, quod ad officium ejus non pertinet, ratum, non est regula juris 170. (Végekov.) gát vagy még annál is többet. Azonban széles értelemben mindazokat oligarcháknak szokás nevezni, kik az aristocratiában roppant birtokaik, nagy családi összeköttetéseik vagy személyes érdemeiknél fogva túlnyomó befolyást gyakorolnak a közdolgokra különösen azon korban, midőn még a királyi hatalom nem volt a XIV. Lajos fogalmai szerint megszilárdulva. S ez értelemben Hunyadi is csak olyan oligarcha volt, mint Zápolya; mindenik a kisebb nemesség vállain emelkedett, amannak fia lett király, ez maga, s a különbség köztök az, hogy egyik nagy ember volt, a másik nem. Hogy az oligarchiában a nő nem szokott uralkodni, mikép az egyeduralomban, abban Jókainak igaz van. Nem is ez értelemben neveztem Csáky Lórát oligarcha leánynak, hanem csak úgy, mint oligarchának leányát — ha herczeg leányt lehet mondani, miért ne oligarcha leányt is — oligarcha leánynak pedig nem érzülete miatt gondoltam, hiszen ő tökéletes demokrata, ki egészen felfogja és méltányolja Dózsát, hanem mert Ulászló udvarában az első palotahölgy szerepét játszja, Zápolya is kacsingat rá, ki, mint tudjuk, mindig királyleányok keze után járt s hihetően nem jelentéktelen születésű hölgyeknek udvarolt oly fényes ünnepélyen, minővel az első és második felvonás kezdődik. Azonban, mint fenebb is mondom, mindez keveset foly be a kérdés lényegére. A fődolog az : várjon Dózsa az aristocratia mellett fogott-e fegyvert az oligarchia ellen vagy a nép ügyében az aristocratia ellen ? Ez utóbbin senki sem kételkedhetik, csak maga Jókai, ki polémiájában egészen mást állít, mint a mit tragoediájában festett. Zápolya és társai műve egyetlen jelenetében sem szerepelnek, mintoligarchák azaz kevesen uralkodók, kik megszorítják a királyi hatalmat s az egész aristocratia jogait bitorolják, hanem mint aristocraták, s Jókai görög philologiája ellenére, nem épen a legjobbakként. Valóban e fölött idővesztegetés vitatkozni. Elhagyom hát. Azon paradoxont sem bonczolom, hogy Amerikának oligarchiája van aristocratia nélkül; Giskrát, Fortunatus Imrét, Fuggert sem bántom; azt is bizvást hiheti tőlem Jókai, hogy a mohácsi veszedelmet egyedül az oligarchia okozta s a kisebb nemességnek nem volt nagy része benne, hogy oligarchák nem feküdtek a csatasikon, hogy Zápolyára csakugyan bebizonyult a készakarva elkéséss a mohácsi veszedelem után tüstént szövetkezett a törökkel és még sem kisérlé megmenteni az ország függetlenségét, de azon hízelgésnek is beillő bókot melyet a magyar aristocratiáról mond, nem hagyhatom szó nélkül. Ugyanis azt állítja, hogy a magyar aristocratia tartotta föl mindig az országot, az oligarchia vesztette el mindig. Jókai úgy látszik, hamar feled és hamar tanul s a hatás kedvéért most egy, majd más rokonszenvet vesz igénybe s mindig a politikai éretlenekét. Szerinte a magyar aristocratia mindig fentartotta az országot, tehát soha sem döntő részbe, soha sem voltak nagy bűnei, mindig hazafias, bölcs, a polgári erény példányképe volt. Ilyesmit semminemű osztályról nem lehet mondani, legkevésbé egy századokon át uralkodó hatalomról. A magyar aristocratiának, mint minden aristocratiának, minden hatalomnak, minden politikai pártnak meg voltak a maga tévedései és bűnei, melyek részint a hatalom természetéből folytak, részint egyes nevezetes egyéniségek által lőnek előidézve, részint bizonyos korszakokban a megromlottságból állották elő. A történet híven följegyezte a fény- és árnyoldalt , a hazafiasság és sülyedés, a gyöngeség és erő, az erény és bűn korszakait s ezt elismerni nem szükség, hogy aristocrat vagy democrat érzelműek legyünk, csak igazságosaknak kell lennünk s ez elismerés által még nem gyaláztuk vagy magasztaltuk a jelen nemzedéket s nem ítéltünk semminemű politikai rendszer vagy elv fölött. Jókai azáltal akar kimenekülni a politikai éretlenséggel kaczérkodás vádja alól hogy más és épen ellentétes politikai éretlenséggel kaczérkodik s ezt tevén mégis a „Budapesti szemlé“t akarja gyanusitni holmi szolgalelkü uszályhordással. Mindent föláldoz egy kis gyanúsításért, nehány sor hatásáért, egész czikke szellemét, egész tragoediáját, önmagát. Valóban nem én írok Jókai ellen, nem én cáfolom meg czikkét, hanem ő maga. Még utolsó sánczából kell kivernem Jókait, melyben annyira biztosnak érzi magát. A b. Eötvös regényére való hivatkozást értem. Lássuk, hogy áll ez a kérdés. Jókai azt állítja, hogy ő tragoediájában azt tette, a mit b. Eötvös „Magyarország 1514-ben“ czimü regényében , sőt sokkal kevesebbet. Nem nemzeti bűn Dózsát valamely költői mű tárgyául választani. Eötvös regényében kegyetlenebb kifakadások vannak, a democrat eszmék merészebben kifejezvék, pedig midőn e mű megjelent sokkal válságosabb időket éltünk, mint most. Akkor a jobbágyság még nem volt fölszabadítva, a nemzet kiváltságos osztálya pártokra szakadott s ha valaha, csak akkor lehetett veszélyes Dózsa rémképét egy politikai irányú mű által fölidézni. Akkor miért nem róttam meg K. Eötvöst a politikai éretlenséggel való kaczérkodásáért, miért róvom meg csak Jókait, honnan e kettős felfogása egy és ugyanazon dolognak ? Hihetősen onnan , mert b. Eötvös egy hatalmas, nagy befolyású férfiú, kinek én kegyét hajhászom, pártfogoltja, tányérnyalója vagyok s több efféle. Először is azt jegyzem meg, hogy én b. Eötvösnek sem régibb, sem újabb regényeiről soha sem írtam sem birálatot, sem ismertetést. Jókai közelebbről is irt és oly magasztalást, melyet én minden pontjában teljességgel nem írnék alá. Másodszor: 1847-ben, midőn Eötvös regénye megjelent még tanuló diák voltam s bírálatok helyett dijakat dolgoztam tanáraimnak. Harmadszor: Jókait sehol nem vádoltam azzal, hogy miért választá Dózsát műve tárgyául, hogy Dózsa vagy más személyei miért fakadnak ki a XVI. századbeli aristocratia ellen s hogy a népmozgalom jól roszul democrat eszméket képvisel, hanem e következőkkel : nem tud költői igazságot szolgáltatni s a nép és aristocratia festésében politikai éretlenségre támaszkodik ; nem tudja tragikailag megbuktatni Dózsát és a forradalmat, talán épen a politikai éretlenek kedvéért s több ilyesmivel, miket már elég bőven fejtegettem. A kérdés tehát csak a körül foroghat: támaszkodott-e Eötvös politikai éretlenségre, úgy fogta-e föl Dózsát, a forradalmat és aristocratiát, mint Jókai ? A napokban újra elolvastam K. Eötvös három kötetes regényét, de semmit nem találtam benne, mi Jókait igazolhatná. Itt nincs helye bírálni a regényt,feltüntetni fény- és árnyoldalait; mindezt mellőzöm , csak arról szólok : támaszkodott-e a szerző politikai éretlenségre. Ezt K. Eötvös már előszava miatt sem tehette, hol a történeti regénytől oly szoros határok közt követeli a történeti hűséget, minőket a műbiró nem kívánhat. Mint idézeteiből s egész munkájából látszik, regényére annyi történeti tanulmányt tett, mennyi tudományos történeti műnél is számot tenne s Jókai történeti hűtlenségét semmi sem világosíthatja fel könnyebben a nagy közönség előtt, mintha elolvassa K. Eötvös regényét. Eötvösnél tulajdonkap nem is Dózsa képviseli a democratiát, hanem Lőrincz, a czeglédi pap s miután a szerző a művészet határai közt egész vadságában festi a néplázadást, a katastróf felé igy kiáltat föl Lőrinczczel: „Hogy szabadságért küzdjön, hittam föl a népet,s az vadságában felülmúlta egykori zsarnokait. Egy jobb lét alapját akarám lerakni s csak ingoványt látok körülöttem, melyre építeni nem lehet, stb. A harcz, a melyet kezdek, nagyobb , hogysem azt egy ivadék bevégezné. Az anyagi szabadság, melyért a nép fegyvert fogott, mind addig el nem érezhetik, mig szellemi szabadsága ki nem vivatott s talán századok múlnak el, mig ezmegtörténik. „Mond-e valaki ilyesmit Jókai tragoediájában ? Van-e festve a néplázadás tévedései és bűne, hogy indokolva legyen a bukás ? Teljességgel nincs. S hogyan festi le. Eötvös Dózsát s környezőit a katasztróf előtti jelenetekben? Dózsa utánozza a fényűzésben és oligarcháskodásban Zápolyát s bősz és részeg szenvedélyeknek engedi át magát, melyeket csak testvére iránti szeretete enyhít. Egész táborán észrevehető,hogy ez embereknek volt okuk föltámadni, de tévedéseik és bűneikkel megszeplőstték az eszmét és eljátszották a siker jogát. Hogy K. Eötvös az aristocratiának nem kedvezett, igen természetes, de nem festette oly nyomorultnak, mint Jókai s jobbjait nem czimboráskodtatta a lázadókkal, s ügyelt arra, hogy úgy tüntesse föl, mint oly társadalmi kényszerűség képviselőjét, melynek győzelme Dózsa ellenében elkerülhetlen és benső szükségesség. Én csak ennyit kívántam Jókaitól. Ezt teljesítve , még nem írt volna jó tragoediát, mert a conceptiotól még sok van a kivitelig, de legalább, politikai éretlenség helyett, tragicum lesz vala művében. Ami, végül, Jókai azon megjegyzését illeti, hogy mielőtt a magyar nép valamelyik osztályának politikai éretlenséget vetek szemére, nőjjek még egy kicsit,csak mosolyognom lehet. Én nem neveztem a magyar nép sem egyik, sem másik osztályát politikai éretlennek, csak Jókait, magasztaló bírálóit s azokat, kiknek a tragoedia Dózsa és a forradalom éretlen felfogásáért tetszik. Ennek kimondására nem szükség nagyság, csak annyi értelem és ízlés, mennyit bírálatomban kifejteni igyekvem. Jobb lesz, ha megjegyzi magának: bármely nagy érdemei vannak és lehetnek, oly nagy ember soha sem lesz — mert ilyennéie nem emelkedhetik — hogy gyanúsításokkal terrorizálhassa a szabad véleményt, elnémíthassa a kritikát. Mindig találkozni fog magyar kritikus, ki e vakmerőségéért büntetni fogja és megbélyegzi. . J . GYULAI PÁL: PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 14. , cs. k. Fensége Magyarország Főkormányzója Albrecht Főherczeg a pest-budai hangász egyleti zenedének 150 ft méltóztatott ajándékozni. Pesten jelenleg 31 magyar lap és időszaki közlöny jelenik meg. (Ezenkívül 9 német és 2 szláv.) A fenebbi 31 folyóirat közös napilap a „Pesti Napló“, „Budapesti Hírlap“, „Magyar Posta“, „Hölgyfutár“, összesen 4. Hetenkint 3-szor jelenik meg az egy „Magyar Sajtó“. Hetenkint kétszer: „Törvénykezési lapok“... „Religio“, „Szépirodalmi közlöny“, „Magyar Néplap“. Összesen 4. Hetilapok: „Gazdasági Lapok“, „Borászati lapok“, Kerti gazdaság“, „Falusi Gazda“, “ Orvosi hetilap“, Protestáns egyházi s iskolai lap“, „Tanodai lapok“, Délibáb“, „Nővilág“, „Napkelet“, „Divatcsarnok“, Politikai Újdonságok“, „Vasárnapi Újság“, „Kalauz“ „Katholikus néplap“. Összesen 15. Havonként három*szer: „Vadász és versenylap“. Havi közlönyök: „Új Magyar Múzeum“, „Academiai értesítő“. Összesen 2. — Egy hónál nagyobb időközökkel megjelenő közlönyök: „Budapesti szemle“, „Családi lapok“, „Magyar évlapok“, „Hazánk“. Összesen 4. — Úgy halljuk, hogy az orvosegyetemben történt nagy szerencsétlenség következtében megsérült betegek javulófélben vannak. Egynéhánynak szeme azonban nagyon meg van támadva ; az egyiknek arcza oly nagyon össze van égetve, hogy sohasem nyerheti vissza természetes alakját. — A segéd (Juhász) mindkét szeme igen aggasztó állapotban van. — E katastróf okának megvizsgálására, úgy halljuk, szoros vizsgálat lesz kirendelve, így nemsokára feleletet nyerünk azon kérdésre, menynyiben volt indokolva a kéksavanynak körülbelül 80 hallgató jelenlétében merényleti kifejtése? A főkérdés csak ugyanis az, hogy szabad-e előadás, alatt kéksavanyt előállítani ? — Mi, kik szintén hallgattunk vegytani előadásokat, tudjuk, hogy a kül- és belföldi egyetemeken az ily veszélyes mérgek kifejtését a tanár nem a hallgatóság előtt szokta végrehajtani, hanem a kifejtett anyagot készen mutatja be s az előállítás módját a vegyészi csöveken és üvegeken szokta megmagyarázni. Berzelius, a híres vegyész lelkére köti a tanároknak, hogy főleg a kéksavanyt soha se fejtsék ki a tanítványok jelenlétében. E szerből egyetlen belélegzés villámként öli meg az állatot és embert. Berzelius egy esetet említ, hogy egy vegyészi segéd karjára csak egy csepp esett e szerből, és rögtön meghalt. Wertheim tanár úr épen e szer élő erejét akarta bebizonyítani egy nyálon s igy tudta a szer veszélyességét. Eljárásának kétség kívül más indoka lehetett, mint a nemtudás. Hasonlókép fel fog derülni, hogy a kéksavany kifejtésére borszesz lámpa mint könnyénél, mozdítható hevítő tétetett-e a retorta alá, vagy pedig szénparázs ? vájjon forró vízfürdőt használt-e, hogy a hevítő szer hőfoka könnyen megmérhető legyen , mert tudva van, hogy oly könnyen forrásba menő anyagnál, mint a kéksavany, (melynek forrpontja 28 fok) igen óvatosan kell a béremeléssel bánni. Természetes, hogy e hőfokot szénparázsban megmérni nem lehet. Az, hogy előadás alatt a lombik elpattan, sohasem eshetik beszámítás alá. Ez a legnagyobb vegyészeken is megtörténik. De ép mert a lombik elpattanhat, azon kérdésre szeretnénk construtírozott választ hallani, hogy előadás alatt szabad-e az elpattanható lombikban életveszélyeztető anyagot kifejteni ? Az illető tanár érdekében, igen kívánatos e kérdések földerítése. A szer veszélyességét tekintve, melyre Wertheim tanár úgyszólva a szétpattanás perezében figyelmeztető hallgatóit, még szerencse, hogy rögtöni halál nem történt. A tanár úr, úgy halljuk, egészen jobban s mindét legkisebb veszélyen túl van. A 18 sérült hallgató közöl 14 van ápolás alatt. ■ LL a kolozsvári „Magyar Futár“ azon örvendetes hírt közli, hogy székelyföldön egy gazdasági egyesület van keletkezőben. B. Szentkereszti Zsigmond és Thury Gergely az épen Kolozsvárt mulat, hogy az ottani magyar gazdasági egyesület elnökével magukat az ügy iránt érintkezésbe tegyék. — A tagosítás eszméjének életbeléptetésében is B. Szentkereszti Zs. urat tekinthetni elöljáróul Háromszéken. Az ő felhívására m. é. dec. 7. Léczfalván, 9-én pedig Várhegyen tartott birtokossági közgyűlésben a tagosítás elhatároztatott Itt a többség az általános tagosítás mellett szavazott. — A pesti Lloyd társaság f. hó 30-ik napján tartja ez évi közgyűlését. — Azon meteorkő, mely mint irtuk, Veresegyháza közelében esett le, huszonkilencz font, és fényes feketébe játszó szürke szinű. Daczára annak, hogy sziklaerős, a letört darabocskák azonnal szétmorzsolódnak. (M F.) — A „K. Közi.“ e sajnos gyászhírt közli: Régeni István, a kolozsvári ev. ref. tanodában magyar és latin irodalom tanára, a helybeli tanárok által szerkesztett latin magyar szótár egyik munkás és képes szerkesztője, e hóban délután, elte 44-ik évében jobb létre szenderült: egy nettist négy árvát hagyva maga után. Béke hamvaira!