Pesti Napló, 1858. január (9. évfolyam, 2387-2411. szám)

1858-01-26 / 2406. szám

Helyes lenne-e az iparszabadság ellen küzdenünk azért, mert kinövései, visszaélései a szabad verseny tömkelegében számosaknak tönkrejutását, elszegényedését eredményezik? Megengedhető-e a vasutak rászólása azon élet és test épségre veszélyes visszaélések miatt, melyek kezelésük körül nyilvánulnak, s amelyeknek eléggé szigorú megfenyítésük s akadályoztatásuk iránt a törvényhozások sem gondoskodnak lelkiismeretesen. Ez az eset a hitellel is. Vagy azért, mert azon intézmények, azon szigorú rend és törvények folytán, melyek a hitelnek lényeges elemeit képezik, melyek attól végkép elválhatlanok, melyeket tehát szinte akarnunk kell, ha a hitelt s ennek jótéteményeit óhajtjuk — ha mondom ezek befolyása folytán számos családok megbuktak, számosak szomorú zavarnak s tán elszegényedésnek néznek elébe, azért a hitelt magát, s ennek elemeit képező intézményeket kell-e megtámadnunk s elkárhoztatnunk? És pedig elkárhoztatnunk a nélkül, hogy vizsgáltuk volna, vájjon miben rejlett valódilag azon bukásoknak s tönkrejutásoknak forrása s alapja, vájjon a hitel szülte-e azokat szigorú szabályai társaságában, vagy inkább azon visszaélés, melyet netán a bukottak, a hitellel üztenek; várjon az okozta-e bukásukat, hogy a hitellel éltek, vagy inkább az, hogy a hitellel roszszul éltek, hogy azt káros, haszontalan czélokra használták stb. stb. "Úgy emlékezünk, azok, kiktől a hitel intézményei elleni kifakadásokat hallottunk, mind he tisztelői a hazánkban felejthetlenné, halhatatlanná lett Széchenyinek. Azért engedjék meg, hogy épen a fenforgó kérdésre vonatkozólag néhány szavait idézhessük, bocsánatot kérve, ha emlékezetünk gyengesége miatt szavait nem betűszerint idéznék. „A kormányzási philisophia — így ír korunknak e legnagyobb férfia „Hitel“ czimű munkájában — a legnagyobb résznek boldogításában áll, s ez csak szigorú szabályok által érhető el.”^A katona a közjóért legfőbb javát, az életet áldozza fel, mit természetesnek találunk, mert ezáltal csak ő vagy az egészet véve csak egy kis rész veszt, mig az egész, a köz jó nyer, így van a szigorú hitellel is. Szigora folytán csak néhányan, csak kevesen vesznek el, mig annál jobban s annál sebesebben emelkedik fel általa a közjó s a hazának dicsősége.’“. Vagy csakugyan lennének elég derék azt gondolni, hogy nincs szükségünk a hitelre — hogy most már más, fényesb körülményekben vagyunk, mint voltunk 27 év előtt, midőn azon nagy férfiú az idézett sorokat irta ? SZOKOLAY ISTVÁN. W. C. Bécs, jan. 23. Az ausztriai birodalom területén folyó hó 15-kén előfordult földindulásról majdnem száz nagyobb helységből érkeztek Bécsbe tudósítások, melyek után azonban tudományos átnézetet még eddig nem lehet készíteni. A hálistennek ritka tünemény színhelye a Szudéták s Kárpátok közti. | | Valami 2000 wrdnyi vidék volt; a legnagyobb köz ! két-két megrendült hely között 32 mértföldet tesz. Kárpátokon és Szudétákon túlról még nincsenek megbízható tudósítások. A megrendült területet magába foglaló görbe vonal a következő helyeken megy át : Hohenstadt, Jaegerndorf, Gleiwitz, Krakkó, Bielitz, Klobuk, Kremzir, Namieszt. A rengés főszékhelye úgy látszik Magyarország éjszaki megyéiben volt; itt legerősebben Zsolnán mutatkozott, honnan sugárosan terjedt át Galicziára, Morvaországra és Sziléziára. Említésre méltó, hogy valami nyolczvan évvel ezelőtt ugyan e kerület hasonló földindulás színhelye volt. Az ő cs. k. Apóst. Felsége által Párisba küldött, a francziák császárának szerencsét kívánandó Liechtenstein Ferencz liget Szapáry és Hunyady Imre grok, amaz őrnagy, ez százados, ajánlkoztak elkísérni. Paar gr. altábornagy s Prokesch b. főhadnagy Athénba utaztak, azok nevében a görög királynak szerencsét kivánandók uralkodása huszonötödévi ün népén. A bécsi hitelintézet részvényeseinek közgyűlése végleg mártius elejére van határozva; az illető hirdetés már készül. Az idei tanácskozás nem lesz tán oly viharos, mint a tavalyi, de tán annál sikerdúsabb. A hitelintézet, mint hírlik, igazgatótanácsa kebeléből négy igazgatót választott a trieszti „nuova societa“val egyesített biztosítási üzlet vezetésére. A nemzeti bank s a trieszti passicurazoni generali alkudozásba bocsátkoztak a banknak Olaszországban kötendő jelzálogos üzletekre való záloglevél ottani terjesztésevégett. Egyelőre, mint ha hiszik, 12—16 milliónyi összeget akarnak olasz nyelven írt záloglevelekben a három biztosítóintézetnek (Azienda, Eiunione s Assekurazioni) kikölcsönzésre átadni, van átírni, a gyermekek neveléséről legtalálóbb s legmélyebb gondolatokat mondani el — mint egyetlen egy kis golyhót féligmeddig okosan nevelni. Könnyű az elmélet, nehéz a gyakorlat. A szülőket többnyire szélsőségekben látjuk mozogni,mordiális szigor, s majom szeretet szélsőségeiben; bot vagy bonbon — minden családban a nevelés elve. Ütleg nélkül semmire se megy; igy szól az egyik; az ember zsenge korában túlnyomó az anyagi, az állati elem ; nem vagy képes rész hajlamait fékezni vagy a „rósz“ fogalmát sejtetni is a gyermekkel: ha nem lidegezed, így szólnak a spártai rendszer erős idegzetű s még erősebb szivli követői. — Az emberben a jó elem túlnyomó; így vélekedik a másik Rousseau után ; a gyermeket jó szerével, higgadtsággal, fölvilágítással, kapacitálással mindenre rá lehet bírni; a feddés komoly szavakban elég szigor; az ütlegezés elnyomja emberi méltósága érzetét; konokká teszi, elaljasítja jellemét sat. Ezen okoskodást többnyire azoktól hallani, kiknek gyermekök nincs. A legszámosabb, aránytalanul legtöbb szülő egyátalán nem gondolkozik a nevelésről; rendszerök bizonyos hagyományos soha bírálat alá nem vett fogalmakból áll, a mennyiben szülei szeszélyök a rendszerrel megfér; s a gyermek a véletlenek változó időjárása alatt fejlődik — tudja a jó ég mivé! — „Mint engedheted meg, hogy e gyermek ily pajkosságokat követhet el ?“ „„hisz tudja is az még mi a jó s mi a rész, majd ránczba szedjük ha egyszer iskolába jár.““ Így bölcselkedik igen sok szülő, hogy a gyermeket a bölcsőben kell már nevelni kezdeni — arról nem is álmodnak. Némely szülő a gyermeket —majomnak nézi, ki az ő és mások, angyok, keresztmamák, és rokonok mulattatására van születve; mindennemű csintalan s illetlen tréfákban gyakorolják, mik oly jól oly bohón állnak a kis gyermeknek; a gyermek észrevétlenül nő - s egy teljesen elferdített teremtéssé fejlődik ki. Ez mind igen szomorú tévedés; egyedüli vigasz a dologban az, hogy a nevelés tulajdonkép mégsem oly fontos, azaz nem oly hatályos, mint gondolnék. Ez igen merész állítás, de megmagyarázzuk. A tapasztalás tömérdek példát mutat, hogy egy teljesen elhanyagolt, vagy a mi veszélyesebb, ferde nevelésű, vagy épen minden nevelés nélkül való gyermekből, s ifjúból — az ész és szív legszebb harmóniáját képező jellem fejlődött ki. A leggondosabb s lehető legeszesebb nevelés daczára a másik alávaló, vagy semmirevaló jön. Ugyanazon nevelésben részesülő testvérek teljesen, ellentétes, s egymástól elütő emberekké válnak. Ezek tán kivételek , megengedjük. De azt bátran mondhatni, hogy az általában uralkodó hiányos vagy tévesztett nevelési rendszer mellett még sokkal roszabb volna a világ, roszabbak az emberek, ha a nevelés hatálya határozó volna. Nem tartunk Rousseauval; nem mondjuk általán, hogy „az emberben a jó elem praedominál,“ hanem meg vagyunk győződve egy viszontagságos élet tapasztalásai után, hogy a legtöbb emberben van a jónak egy magva; s mig ezt nem sikerült elnyomni, elrohasztani — addig nincs az elveszve. Ezzel nem azt mondok, hogy a nevelés fölösleges és közönyös; sőt inkább a kora nevelés nyomai eltörölhetlenek; a jellem diadalmasan kiemelkedhetik egy hanyag nevelés alatt gyűlt por és szenyhalmazból; de valami mindig ott ragad az emberen; semper atiquid haeret — mi vagy a modorban, a társaséleti formákban, néha csak egy „észrevétlen“ egy meggondolatlan pillanatban elárulja magát. Legtöbbnyire egy nehéz fáradalmas és visszaesésekben kétségbeejtésig gazdag küzdelem gyümölcse ily diadal a rosz nevelés fölött; — és in ultima analysi lelkiismeretünk fennen mondja, hogy gondos nevelés a szülők elé szabott kötelességek foglalatja, és szülői jogigényeik föltétele, sine qua non-ja; mert pusztán csak életet adni egy lénynek még nem érdemesít tiszteletre. Jó és rosz nevelés nem annyira a szülők eszétől, mint inkább jellemüktől függ, hogy ne mondjam véralkatuktól. A kegy és szigor, a szeretet s hidegség bizonyos szerencsés vegyülete jellemzi mindenkor a jó apát. A gyengéd és gyenge anyánál ez ritkán lelhető. Leggyakrabban megosztják e tulajdonok , a kegy és szeretet az anya, a szigor és hidegség az apa részén; néha egymást szerencsésen kiegészítve ; gyakran szerencsétlenül paralizálva, megsemmisítve. Korunk nevelési rendszerének lényeges hibája, s hogy az értelmi nevelésre fordít minden gondot, arra fekteti a súlyt; a kedély nevelését, és a jellemét teljesen elhanyagolja. Egy két erkölcsös maxima öröiküs emlegetése, s a religiónak külsőleges betölcsérezése, mely vajmi hamar kipárolog ismét a teljesen ellentétes élet s világ benyomásaira,némi határozatlan jelleget lehelnek ugyan a kedélyre, de idomitására nem birnak elég hatálylyal. A családi körben uralkodó vallásos s erkölcsisog, melynek hatása alatt a még csecsemő gyermekkortól fogva fogadjuk magunkba az észrevehetlen „inponderabilis“ benyomások miriádjait, s adja meg kedélyünknek az irányt, s veti meg magvait a bennünk megfévő áldásos nagy daemoni érzetvilágnak. De a családi élet korunkban föl van dúlva; szenvedélyek, hiúság, szegénység, fényűzés, vallástalanság, kölcsönös szeretetlenség képei űzik egymást a gyermek fogékony elméje s képzelődése előtt; s ezen látmányok befolyása alatt alakul kedélye. Micsoda, ha tizenhat éves korában atheista, s minden női s férfi erények iránt — blazirt! De különösen jellemző azon mindinkább terjedő divat: fiukat s leányokat, alig vannak túl a csecsemőkoron, növeldékbe küldeni. A nevelés terhes jön a szülőknek; ők a szüléssel teljesen bevégzék szerepüket; szoptatja pénzért a dajka; később ápolja pénzért a pesztonka, szolgáló, mademoiselle, bonne, gouvernante; neveli pénzért valamely intézet. A gyermekek többnyire teljesen ismeretlen, idegen emberek vezetésére bízatnak, kiknek erkölcsiségéről, jelleméről a szülök többet se tudnak, mint mit újsághirdetésben vagy fizetettujdonsági noticében ők magukról elmondtak. Finevelő intézetek azonban meg- engedjük értelmes, nem nyerészkedő korcsmárosi jellemű, hanem ügyszerető férfiak vezetése alatt sok előnynyel bírnak. Ellenben föltétlenül kárhoztatandók a leánynöveldék; a legkevésbbé roszak is; jók nincsenek. A nő életfeladatának egyedüli iskolája a család, a házi tűzhely; itt megtanulhatja mindazt, és csakis itt, mi egy boldog, s boldogító nőt s anyát képezhet. És ha a zongora és franczia nyelv, és „historie universelle abrégée“ és a többi „klingklang“ el nem maradhat — tanulja ott, honn. Soha se fogja lelkiismeretes anya leánygyermekét szemei látköréből kilépni hagyni. A legkevesb■ bérész leány növelde is, melyben a leány semmi ro■ szót nem tanul, a mi felette ritka dolog, csak a ha■ szántalan féltudás, hiúság, családiatlan szokások s életnézetek, szóval mindazon hibák iskolája, mik a nőt boldogtalanná teendik. Mert a mely nő minden vágyai a házi körben betöltve nincsenek, — annak élete csak keservek s csalódásokból áll. De miután , mint mondók a mai családi élet se igen épületes — , logikátlanságba nem akarunk esni, s csak azt mondjuk : lássa kiki mit cselekszik, ha nősül. Végtére is minek az a nevelés! vanitatum vanitas ! az élet rövid; egy álom; jó vagy rész — az, mindegy. A nevelés csak lemondások, nélkülözések idő előtti erőszakolása. És ez azonnal a bölcsőben vegye kezdetét ? megkeserítsük a szegény kisdednek úgyis elég testi szenvedésekkel átszőtt, s mégis később egyedül boldognak a dicsőített korát ? s ha idő előtti halál letöri a gyenge bimbót — nem szánjuk-e, hogy korlátlan örömérzetnek nem engedtük át alig számító, néhány életnapjában ? az igaz, hogy a szép kis bimbó idővel nagy akasztófavirággá nőheti ki magát! de végre is nem tartja e régi közmondás, hogy nem mindig az a legroszabb ember, ki akasztófára került ? s a legroszabb nem mindig kerül oda ? Igazítás. Lapunk múlt szombati száma „Tud és írod.“ rovatában. 2. old. 2. hasáb, a 29 ik sortól kezdve ezen tétel: „Hegel egy Ízben panaszkodott, hogy öt valamennyi tanítványai közöl csak egyellen egy értette“ — igy olvasandó : Hegel egy ízben panaszkodott, hogy őt valamennyi tanítványai közöl csak egyetlen egy értette, és ez is félreértette. Magyar nyugpénzintézet. A legfelsőbb helyen kegyelmesen jóváhagyott ma nyugpénzintézet Választmánya, Gáfy György csak helytartósági tanácsos úr elnöklete alatt 1858 évi jan. 10-én tartott üléséből, az 1857 év második felében elintézett tárgyak eredményét, úgy az intézeti alaptőkéknek állását a t. ez. közönség, főleg az intézeti tagok tudomására hozza. A tőkepénzek 854,357 ft 8 kv vp. tesznek, és az intézeti tagok száma jelenleg 361. Az érintett tőkének kamatjai, és az intézet többi jövedelmei, azon 36,279 ft 53 krral együtt, melyek az 50 százlék lehúzása miatt ki nem fizettethetnek, és azért az egész mértékben fölvett nyugdíjaknak kiegyenlítésére bevételbe veendők, ezen második félévben 68,126 ft 25 kr. vp. tesznek. A kiszabott nyugdijakra kívántatik , és igy ezen félévi terhekknek öszszege , , ". ... . . T 68,126 25 melynek fedezésére . , ' . . . . 86,126 25 krral kimutatott bevételének összege szolgáland. után összesen gok,özvegyek,árvák ft kr. ft kr. 18 60---. 400 — 31,200 -4 40 350 -1 15,400 — 10 581 300 — 20,700 —4 52 250 — 14,000 — 58 60 —1 ,200 — 23,600 — 141 BBi . j 175 -jr 2,625 — 22 66— 15!)’ — 1 13,200 — 124 — 125 — 2,000 -764— 100 — 10,100 —— .ie^sb i3 87 30 262 301 2 5 75 — 600 —— — 3 62 30 187 30 —11 60 — 50 —— — 2 35 —; 60 — 150 437 15 után -133,975 — 66,987 30 1,138 55 ezen félévre tehát . . . . . .. a kezelési költségek e félévre . . pesti Napló, Pest, jan. 25. Főherczeg Főkormányzó Ura császári Fensége a 23-diki délutáni vonattal Bécsből megérkezett. (B. H.) * Egyetemünket mind több kitüntetés éri. A legközelebbi megtiszteltetés ép jókor érkezett; vigaztatás az a vegytani előadás katastrófia után. És e kitüntetésnek annyival inkább örülünk, mert az egyetemünket egyik hazánkfia Dr Semmelweiss tanár személyében érte. E jeles hazánkfia, ki a szülészi tanszéket tölti be, mint szakember a külföldön is nagy hírre jutott, e napokban érkezett hozzá a meghívás a zürichi egyetemtől, mely őt tanári székére hívja meg. A meghívást Meleschott a nagy természettudós írta alá. Amily örömül és elégtételül szolgál nekünk e kitüntetés, és oly örömmel jelentjük, hogy derék tanárunk e meghívást el nem fogadta. Egyúttal megemlítjük, hogy nemcsak a fővárosi orvosi körökben, hanem a külföldön is nagy figyelmet gerjesztenek dr. Semmelweiss tanár felolvasásai a gyermekágyi lázról (febris puerperalis). Felolvasását a pestbudai orvosegylet f. hó 23-ai ülésében folytatván azt egyszersmind az e tekintetbeni legnagyobb tekintélyek leveleinek felolvasásával érdekesité, melyekben az illetők észlelődéseiket, tapasztalaikat dr Semmelweiss úrral közlék. A jeles értekezés a Markusovszky által szerkesztett „Orvosi hetilapban meg fog jelenni. ’ — A pesti n. casinoi pénztár múlt 1857. évi kimutatása szerint a járandóság 57,163 ft 39 krra ment. Bevétel : 1) rendes 43,413 ft 20 kr. 2) rendkívüli 1200 ft 19 kr, összesen 44,613 ft 39 kr. (Ez összegben a rendesen kamatozó tőkék kamatjaiból 1390, a színházi erkélyből 2757 ft jött be. Kiadás : 1) rendes 22,586 ft 38 kr. 2) rendkívüli 3325 ft 41 kr, összesen 25,912 ft 19 kr. (Házbér 4815 ft, hírlapokra s folyóiratokra 1096 ft 4 kr, könyvekre 500 ft 8 kr, légszeszre 2700 ft 47 kr, a rendkívüli kiadások közt légszesz lámpákra 2268 ft). Levonván a kiadást a bevételből, maradva az 1858. évre 18,701 ft 20 kr. Ebből azonban levonván az1856. évi maradványt u. m. 14,946 ft 20 krt, a valóságos pénztár készlet 1857-diki dec. 31-kén 3755 ft volt. Ez összeggel járulhat a pénztár a kamatozó tőkék szaporításához a jelen évben A múlt év végén maradt tartozás 9600 pft, a kamatozó tőkék összege 31808 ft 53 kr. — A kamatozó tőke és tartozások összege tehát, melyek a casino mostani valóságos s remélhető összes pénzértékét teszik, 60,110 ft 13 kr, melyhez hozzá van számítva az 1857. évi pénztári maradvány is, n. m. 18,701 ft 20 kr. — Közöltük közelebbről a helyben megjelenő lapok és folyóiratok lajstromát. Két folyóiratot feledünk ki a sorozatból. Egyik a Hunfavy Pál által szerkesztett Magyar nyelvészet,a másik a „községi tanácsadó,“ melyet Szokolai István ad ki. „Srbski Novine“ előfizetők hiányában meg fog —a szűnni. — A Teleki féle vígjátéki pályázat birálnli németi színház részéről Egressi és Feleki neveztetett ki. — Szatmárból Boros Bálint tanügyi bizottmányi elnök s Bartók Gábor gymn.igazgató, urak aláírásával e sorokat vettük . A Religio czimü lapból a „Pesti Napló“ nagy érdemű szerkesztősége kivonatot közöl jan. 19-én, melyben a szatmári prot. gymnasiumi ifjúságról az iratik, mintha az, elöljáróinak indítványára a Hám János püspök ő excellentiája halotti ünnepélyét rendező kanonok úrhoz kérelemmel járult, engedtetnék meg nektek a dicsőültet gyászdallammal megtisztelni, a mi természetesen meg nem engedtethetett. Alólkrottak, kik — ez idő szerint a szatmári prot. gymnasium kül és belügyeinek intézgetésével foglalkozunk, teljesen hisszük, hogy: mi a Religióban rólunk íratott , az dicséretünkre van írva, mégis magunk iránti kötelességünknek ismerjük ünnepélyesen kimondani, ily kérelemmel — igen természetes oknál — a dologból folyó oknál fogva — a gyászszertartást rendezőhöz, indítványunkra vagy engedelmünkkel senki nem járult; — nyilvánítjuk egyszersmind azt is, hogy gymnasiumunk növendékeit—a főpásztor iránti valódi tiszteletnél fogva - a kegyelet gyász ünnepélyére, tanáraik közvetlen felügyelete alatt kiállítottuk és kikisértük. — Ki helyzetünkben ennyinél többet akar tenni vagy tétetni, az vagy tolakodó, vagy nem ismeri a viszonyokat, melyek a különböző — de nálunk egymással angyali békében álló vallás felekezeteket egyben tartják, és egymástól — némi tekintetben — elkülönítik. Boros Bálint, mk. tanügyi bizottmányi elnök. Bartók Gábor mk. gymn. igazgató. Nemzeti színház. Jan. 23. „Trou ba dour“. A czímszerepben Jekelfalussy lépett fel. Amennyiben szerepét lehető legkorrectebben, a romanceokat igen szépen éneklő, fellépését sikerültnek mondhatjuk. De (csak Verdi tehet róla) e szerep részint mert heroikus partié, részint mert a hangszerelés erős, nagy tért clmű, kiható nagy hangot igényel. S miután lyrikus tenorunk ily hanggal nem bir, hisszük, hogy nem keresendi a sikert e té- ■ ren, mely a részére kijelölten, mindig találkozik. Jekelfalusy játékába igen is sok kifejezést, mozdulataiba igen is sok erélyt tett, mi ha tán a szerepet megilletné is, de nincs öszhangban énekével. Leonora szerepében Kaiser Ernstné a. lépett fel. Füredi igen jelesül s jó kedvvel énekelt.. . — Ma adatik: Hunyady László. Opera 4 felvonásban Erkel Ferencztől. Gazdasági s üzleti hírek. Bécs, jan. 23. A mai börze a külföldről érkezett magasabb árkelet-jegyzetek behatása következtében kedvezőbb hangulattal nyílt meg. Később lanyhább jegyzetek léptek előtérbe, s csak a börze második felében volt képes az ismét helyreállott kedvezőbb tendencia megszilárdulni. Még most is várják azon londoni tudósítást, hogy az angol bank a discontot még alább szállította. Idegen váltók ma kissé lanyhák. Záraskor : Hitelintézet : 243%—244. Éjszaki vasút 183%. Államvasút 308%—3/1 KÜLFÖLD: Angolország, London, jan. 20-kán. A Post ma csaknem egészen franczia. Négy vezérczikket hoz, s ezekből három a „nagy császár” ügyének van szentelve. Egyik a Times tegnapi nyilatkozatát a menedékjogot illetőleg cáfolja (mi tekintetben a „Chronicle sem ért egyet a Timessel); a másik czikk Orsiniről, Miss Merilon Winteről és Mazziniról értekezik, s panaszolja, hogy a menekültek nemcsak az angol erkölcsiségre rosz hatással vannak, hanem ördögi czéljaik kivitelére pénzt is vonnak el az angol enthusiasták zsebéből; a harmadik czikk III. Napóleon bámulására vonatkozó kifejezésekkel van telve, kiemelvén kamara megnyitó beszédét. A Grobet is elragadta ezen „valóban nagyszerű államférfias beszéd“ melyhez hasonlót — a nevezett lap párizsi levelezője szerint— „méltóságra, erőre, értelmességre s lovagiasságra nézve nem mutathat föl a jelen század.“ E szertelen magasztalások ellenében a Daily News így vélekedik : oly pillanatban, midőn a legszilárdabb szabadelvűek is rokonszenvet tanúsítanak a francziák császára iránt, s örvendenek, hogy megmenekült, sajnos azt látnánk, hogy trónbeszéde kifejezései által eltaszítja magától a rokonszenveket. Hol arra a bizonyság, hogy Francziaországban nincs elég repressiv törvény ? Úgy látszik, hogy a merény külföldi eredetű, s a francziák közt maguk közt nem mutatkozott tettleges ellenségeskedés dynastiája ellen. Analógiája Francziaország mostani és Anglia egykori helyzete közt nem áll. III. Vilmos alatt Angliában nemcsak tekintetét nem ismerő factio volt, hanem a két György ellen két ízben fegyvert is fogott, anélkül, hogy pillanatig is arra gondoltak volna, hogy a parliamenti kormányformát felfüggeszszék. Anglia történetéből azon tanulságot vonhatja Napóleon, hogy trónját megerősítené, ha a dynastikus ellenzéket alkotmányszerű ellenzékké változtatná. De arról hallani sem akar. Mint a választásról ejtett szavai mutatják, azokat is ellenségeinek tekinti, akik az önmaga által odtfogált alkotmányt szabadságaik törvényes gyarapítására akarják használni. A „Spectateur“ megszüntetése mutatja, hogy szavai nem üres fenyegetés. Mindez igen szomorú dolog. Egy nagy Magyar könyvészet. 14. A kisdedévé intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület évkönyve 1853 1857. Választmányi határozatból szerkesztő Ney Ferencz, kisdedóvó-képezde igazgató. Pest 1857. Nyomatott Gyuriin Józsefnél. 8-rét 39 lap.