Pesti Napló, 1858. március (9. évfolyam, 2429-2441. szám)
1858-03-28 / 2439. szám
53—2439. 9-dik évffolyam.PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-as emelet. Szerkesztő szállása: Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 6 firt pp. Félévre . . . . . . 11 frt pp. feltételek: , Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . 5 frt —kr. pp. Félévre . . . 9 frt 30 kr. pp. virilatminiTok fiija ■ 6 hasáb, petit sor 3 szőri hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdij nirueuuonyeft. Ulju. ■ külön 15 pkr. Magán vita 6 hasábos petit sor 6 pkr. 1858. Vasárnap, mart. 28. Előfizetési fölhívás PESTI NAPLÓ 3 és 6 havi folyamára: A * H-P— ATepf'r.. Április L . (helyi*. 9 f. 30 kr Septembers' ' ** (vidékre 11 frt. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, mart. 28. A tegnap közlött távirati tudósítás a félhivatalosnak látszó „Ostdeutsche Post“ állítását igazolja, midőn jelenti, hogy „valamennyi lap igen békés jelentést tulajdonít Pelissier követte neveztetésének.“ Tehát csalódott a bécsi lapok többsége és csalódtunk mi. Pelissier helyre hozza amit Persigny elrontott. A londoni tudósítások szerint ott a hangulat naponkint ingerültebb Francziaomág ellen. Nemcsak a hírlapok zajongnak, zug a nép is. A „N. Pr. Zig“ párisi levelezője még attól is fél, hogy Bernard elitéltetése esetében demonstrátiók történnének, mi amerikai, de nem angolos eljárás volna. Az angol nemzet a bírói hatalom függetlenségét és az esküttszéki intézményeket becsüli, s lehetetlen, hogy régi szabadságaira éretlennek mutatkozzék ma, midőn századok oka érett volt reá. Ily botrányoktól nem félünk. De nem lehet tagadni, hogy, mig eddigelé a franczia journalistikának csak egy veuviui-ja van, ki nagy szónoki erővel írja philippikáját Anglia ellen, addig Londonban számos Veu i 1- lel küzd hasonló hévvel, s még élesebb fegyverekkel a napóleoni rendszer s ez által a franczia-angol barátság ellen, s a londoni hírlapírók szenvedélyességében osztozni látszik a közönség nevezetes része. Szóval, Pelissier herczeg és tábornagy siet a szigetkirályságba, hogy természetes nyerseségével lecsendesítse azon ingerültséget, melyet az angol szövetség legbuzgóbb barátja, a sima és kellemes modorú Persigny szított. Ezt mondja a mart. 26-ki távírda szerint „valamennyi lap.“ Csak az a kérdés: mi az a „valamennyi lap ?“ Franczia-e vagy egyszersmind angol is ? A március 26-ai távírda tisztán francziaországi. Erre mutatnak a többi hírek is, miket hozott Tehát csak a párisi lapokról van szó. Csak arról , hogy minő értelmet ad a franczia sajtó a hős tábornagy küldetésének. Megváltjuk, ennek is tulajdonítunk fontosságot, s kétszeresen tulajdonítnánk, ha egy nagykövetnek ily válságos pillanatban történt kineveztetése oly kérdés volna, melyről Páriában független véleményt mondhatna „valamennyi lap.“ Isten őrizzen, hogy egy sorba helyezzem a malakoffi herczeget Canninggel, a volt stambuli követtel, ki iránt személyes nehezteléssel viseltetik a franczia császár, míg ellenben Viktoria királynénak épen semmi panasza nem lehet Pelissierre. De fölvilágosítás kedvéért, vegyük föl, mintha most Francziaország helyett Anglia változtatta volna meg követjét, 8 Canning indulna Londonból Párisba, hogy a lazzá vált angol-franczia szövetséget megszilárdítsa. Hogy viselné ekkor magát a londoni journalistika? A hivatalos és félhivatalos lapok bizonyosan nem mondanák, hogy Canning zavart csinálni, terrorizálni megy oda, sőt nyájas szavakkal indítanák a lordot útra. Hisz!, különben az új követet Párisba a császár színe elébe se bocsátanák, s a hivatalos fenyegetés hadüzenet volna. De bezzeg!, felkötnék a harangot a független londoni lapok, vernék a lárma dobot, fenyegetnék a Derby-minisztériumot vakmerőségéért, vagy pártszinezetek szerint, harsány ovatiókkal idvözlenék. Hasonló körülmények közt számíthatnánk-e a párisi lapok hasonló eljárására? Hihetnék-e, hogy, ha Pelissier oly határozottan képviselne is bizonyos neheztelést, bizonyos akadékoskodást Anglia irányában, mint Canning képvisel a franczia politika ellenében; hihetnék-e, hogy a nemhivatalos sajtó nyíltan és erélyesen tolmácsolhatná aggodalmait a császár választottja iránt ? A közelebbi években nem emlékszünk esetre, midőn ilyneműs a...-------badságot vett volna a párisi sajtó. A személyek fölötti discussio nem is fér össze a napóleoni eszmékkel, az tisztán parlamentáris szokás. Legjobb tehát előbb bevárni a londoni lapok véleményét is, s csak azután beszélni arról, hogy, istennek hála túl vagyunk a sok közül egy aggodalmon, mert valamennyi ap igen békés jelentést tulajdonit Pelissier követté neveztetésének. K. Lapszemle. A „NeuePreuss. Ztg“ párisi levelezőjétől következő czikket közöl: „Veuillot úr az „Univers”ben ma ismét azon föltételeket tárgyalja, melyek az Anglia és Francziaország közti békét biztosíthatnák, s minthogy a hang ugyanaz, melyen korábbi czikkében is értekezett, bizonyos helyeken a hatást nem fogja eltéveszteni. Veuillot urnak az angol néphez intézett ezen második felszólalására, a „Times“ czikkei szolgáltattak alkalmat, mely lapnak (amint helyesen jegyzi meg) hatáskörét és befolyását kevés figyelemre méltatni fonákság és veszélyes volna. Igaz, hogy a mostani angol miniszterek a citylap erősségeinek , amint ellenei vélekednek, épen oly kevés fontosságot tulajdonítanak, mert ismerik alapjában, és kevéssé becsülik azt; de azért nem mellőzhetik, épen , úgy mint a közvéleményt, amely a „Times“ által, néha nélkülök és gyakran ellenök nyilvánul. „A Times nem mai érzelmeket képvisel, de azért a holnapiakat előkészíti, melyeket a kormány néha a nélkül, s hogy osztaná, követni kénytelen.“ — Londonból a szóbeli és írásbeli tudósítások egyiránt igazolják az „Univers“-nak ezen figyelmeztetését ; ezen tudósítások az angol nép boszankodását folytonos növekedésben levőnek ecsetelik, sőt bizonyos levél azt is említi, hogy Bernardnak megtörténhető elítélése vagy kivégzése, nagyon valószínűleg erőszakos föllépéseket fogna előidézni. S nemcsak a „ Times “-nak dühös czikkei, hanem a „Daily News“-nek a „Morning Advertiser“-nek és társainak folytonos invectivái is olajat öntenek a tűzre, mely különben is terjed, s a franczia szövetség embereit nem kevéssé szorongatja és izzasztja. A franczia követ lemondását a közvélemény megelégedéssel fogadta, és hitelt adván azon hírnek, hogy lord Derbynek és társainak Persigny gróf irányában tanúsított egyéni maguk viselete eredményezte utóbbinak visszavonulását, az új miniszterek iránti közérzület nem kevéssé len kedvező. A politikai menekültek - amint róluk föltenni lehet - igyekeznek a tüzet szitogatni. Az olaszországi hírek semmivel sem jobbak és békésebbek mint a londoniak. Florenczben számos elfogatás történt; Turinban a nyugtalanság naponkint növekedik. Az Orsini és Pierri kivégeztetésének utóhangjai — amint írják — a békét fenyegetve hangzanak. Mint vértanukat éneklik meg, arczképeiket és életirataikat árulják, több hírlap fekete szegélylyel jelen meg és a „Gazetta del Popolo“ úgy nyilatkozik, hogy az olasz nép ne sírjon, mert a szabadságot nem könnyükkel vívják ki. A franczia kormányi orgánumok mindezen tény daczára a lehető mérsékelt hangot használják, sőt az „Univers“ kifejezései is némely vonatkozásaiban nagyon mérsékeltek. Ha Veuillot arra volna bízva a dolog, élesebben fejezné ki magát. Az említett orgánumoknak egyszersmind meghagyatott, hogy a „Nord“-nak azon czikkeit, melyek Ausztriát a török provincziákat tárgyazó tervekkel gyanúsítják és megtámadják, át ne vegyék és ne közöljék. Annyi bizonyos, hogy ezen lapok el is hallgattak e tárgyra vonatkozó minden észrevételeket. — A kormány mellőzni vagy vissza mely Bécsben kedvezöt„Moniteur“ az I. Napóleon császár levelei közül épen olyakat és nem másokat közöl.“ MARTHA írta VALUE Y. XI. Egyszer Manuel szokottnál későbben jelent meg a találkozón; Mártha néhány percre várakozott rá. Manuel sápadt volt, kezében levelet tartott. — Viaszaidnak Spanyolországba, szólt tompa hangon. — Kérlek, ne menj, az halálom volna ! monda Mártha s megragadá Manuel karját, mintha vissza akarná tartóztatni. Fejét Manuel vállára hajtá, s ez csókokkal halmozván homlokát és haját: — Hogy is képzelhetted, úgymond, hogy el akarjalak hagyni ? Több ízben mondád, hogy mindent elhagynál, hogy velem jöhess; hát engem képesnek tartanál-e, hogy a veled lehetés boldogságát bármi más érdeknek föláldozzam ? ... Mit nekem hir és nagyravágyás? Hiszen te boldog vagy, nemde? Gondolsz-e te még mással ? Nem adsz-e hálát az Istennek, hogy veled a szerelmet megismerteté ? Manuel egy óránál tovább mind ily szenvedélyes nyájasságokban ringatta Márthát. Ez némán hallgatott, szava elállott a boldogságtól, így szerette volna az öröklétet átélni. E napon Mártha nem a réten át tért vissza a kastélyba, de — mint máskor is gyakran tévé — a tengerparton ment. Ez által egyszer oly bosszú lett az út. Manuel azonban bátran vele mehetett, nem kelle attól tartania, hogy észreveszik, mert a part hosszában húzódó roppant szikla eresz szakadatlan falat képezett, a partot a száraztól tökéletesen elrekesztvén. A tenger oly dagadt volt, hogy a kis öblök kanyarodásain kívül a fövényen mindenütt víz állott. A sétálóknak tehát egyre a csuszamós szirtekbe kellett kapaszkodni. Mártha vigságát s bizalmát visszanyervén, könnyedén ugrált egy körül a másikra s nem fogadta el Manuel segítségét, kinek ugyan, mivel e testgyakorlást nem szokta meg úgy mint Mártha, magával is elég baja volt, hogy félre ne lépjen, így jutottak egy tócsához, mely a sziklák közepett, az utóbbi nagy árapályok maradványa volt. Kikerülni nem lehetett: egyfelől a meredek kőszál, másfelől a tenger állotta útjukat. A víz egyébiránt alig volt féllábnyi mély. Mártha neki készült a víznek, de Manuel teljességgel nem akarta engedni, hogy vízbe lépjen : maga ment a vízbe, Márthát pedig karjába vette. Ez átkelés közben, mely alig tartott tovább két má-sodpercznél, Márthának, ki fejét hanyatt Manuel vállán nyugtatá, úgy rémlett, mintha ötven lábnyira maga fölött, egy szírt csúcsán, mely a part fölé hajlott, egy vadászt látott volna puskájára támaszkodva. Egyszeriben Rosbac marquis jutott eszébe, ki szeretett néha vadászruhában kisétálni. Mártha megijedt, hogy a marquis tán észreveve, s figyelmeztette Mamiéit. Ez fölnézett s nem látván semmit.Igyekezett a leányt megnyugtatni s szinte sikerült őt meggyőznie, hogy roszul látott. Az nap este Rosbac marquis, kinek különben az volt szokása, hogy anyját szobája ajtajáig kisérte s itt neki jó éjt mondott, ezúttal nem búcsúzott el tőle, sőt bement vele a szobába, mondván, hogy beszélni valója van. — Kedves anyám, szólt itt, karszékbe ereszkedvén, úgy gondolom, meg van ön velem elégedve s én három hónap óta elég helyesen játszom a fiatal házasulandó szerepét Én ugyan nem epedeztem épen igen a házaséleti boldogság után, de azért nem mulasztottam el semmit, hogy terveit előmozdítsam. Érzelegtem mint egy német regedűt, bevettem egy nagy mennyiség prózát és verset, sőt még egy bölcselmi értekezést is kezdtem olvasni; de — miként ezt ön maga is jól látható —" Montbrun kisasszony mindezen viselt dolgaim daczára közönyös maradt. Most már teljes bizonyossággal tudom, hogy kitűnő testi s lelki tulajdonságaim mellett is le kell tennem a boldogságról, hogy szívét megindíthassam, le kell hát tennem a reményről is, hogy e kastély valamikor enyém lesz. Mivel pedig ön, mint tudom, csak azért hozott engem e partokra, hogy magamat tőle férjül választassam, remélem, most már legkisebb ellenvetése sem lesz azon határozottan föltett szándékom ellen, hogy e partoknak minél hamarabb búcsút mondjak. Rosbacné félbeszakítás nélkül hallgatta végig fia szónoklatát. Világos volt, hogy a fiatal marqnist anyja féken is tartó, de kényeztető is. — Én koránsem látom a dolgot olyannak, mint ön, kezdé a nő, midőn fia megszűnt. Épen ellenkezőleg azt veszem észre, hogy minden a legjobban megy. Ön nagyon megnyerte a bárónő tetszését; naponként hallom tőle, hogy ő épen önt akarja húga férjéül. Ami meg Mártha kisasszonyt illeti, hogy ő közönyösi ön iránt, az még előttem nem oly bizonyos, mint ön előtt. Fiatal leányoknak néha sokáig tartó udvarlásban telik a kedvük. Én magam, ki önnel itt szólok, háromszor kosaraztam ki férjemet, mielőtt hozzá mentem volna. Semmi áron nem engedem tehát, hogy a kastélyt elhagyja, sőt ellenkezőleg, azt akarom szívére kötni, hogy még szerelmesebbnek mutassa magát, mint eddig, mert jó volna a dolgot még párisi utunk előtt eligazítani; itt nincs versenytársa. — De hát nem tud ön semmit, édesanyám nem látja, amit mindnyájan látnak és tudnak Mártha kisasszonyról! szólt az ifjú, kit anyja ellenzése bántott. — Micsoda ? monda marquisné , megint azt a nevetséges lábtörési történetet hozza fel ? Mondtam már, hogy amikor e falusi csábító megsebesült, Mátha az éjt nagynénje mellett tölte. Ami a kisvárosi pletykázást illeti, az nézetem szerint nem nagy baj, csak annál könnyebb lesz Márthával elbánni, ha egy kissé be van feketítve. — Nem a szép dalénekesről, nem arról a Sevret George-ról van itt szó, de a spanyolról, aki nem tudom melyik szomszéd kunyhóba remetéskedik. Hát nem vette észre édesanyám, hogy Montbrun kisaszszony szereti őt ? — Öt ! Ugyan hol kerítette ezt az újdonságot ? Mártha jóformán még csak nem is szól hozzá. — A társalgóban lehet, hogy nem szól hozzá, de a szirtek között még azt is megengedi, hogy Belmar úr karjába vegye. — Honnan tudja ezt ? gjj Láttam. — Ah, hát így vagyunk! szólt a marquisné. Annál jobb ! Holnap megtudja a báróné, mit tartson húgáról. A marquis koránsem volt eszes ember, sőt tudatlan és gyönge; annyira azonban még sem volt megromolva, hogy anyja hideg csúnyalelküsége, melynél fogva ez minden emberi érzést az önérdeknek rendelt Magyar Akadémia. A néhai gróf Dessewffy Aurel emlékezetére több barátjai és tisztelői ily czimü diszmüvet adván ki : „Koszorú gróf Dessewffy Aurel emlékének“, melynek ára példányonkint 10 ft; ennek tiszta jövedelmét az akadémiai igazgató tanács rendelkezése alá bocsátották azon óhajtás kijelentése mellett, hogy az magköveül szolgáljon azon alapnak, melyet remények szerint a hazafiak adakozása egy akadémiai épületre össze fog majdan állítani. Éhez az akadémia elnöke, méltóságos gróf Dessewffy Emil ur a maga részéről, hasonló czélra háromezer pengő forintot méltóztatott csatolni. Mit az akadémia, hálájának kijelentése mellett, ezennel közzé teszen. Költ Pesten a m. akadémiának mártius 19-kén tartott üléséből, 1868. Toldy Ferencz, titoknok. PESTI NAPLÓ, Pest, mart. 28. — Nemzeti muzeum könyvtárának rendeltetése az lévén, hogy magában foglalja a magyar irodalom minden termékeit, ez év elején e nemzeti intézetnek és egyszersmind a magyar irodalom érdekének véltünk szolgálatot tenni azon figyelmeztetésünkkel, hogy kiadóink, nyomdászaink, szerkesztőink és íróink kiadásukból egy-egy példányt ne sajnáljanak beküldeni a nemzeti múzeum számára , — nekik ez igen kevésbe kerül, de ha mindenki megteszi e csekély áldozatot, lesz az országban legalább egy tárház, mely az irodalom minden termékeit magában foglalja. Az egykornak e részben való csekély hanyagsága roppant hézagokat fog hagyni e gyűjteményben. — A múzeum könyv- és levéltáráról való megfeledkezés, a kiadók és szerzők részéről kötelességünkké teszi olykor e tárgyra visszatérni. Ezúttal rövid szemlét akarunk tartani a jelen évben történt fontosabb küldemények felett. Mindenek előtt megemlítjük néhány nem magyar nyelvű társulatnak és egyénnek szívességét múzeumunk iránt, így a milánói polgári múzeum megküldé saját természeti tárának jegyzékét. A bécsi földtani társulat lelkiismeretes pontossággal küldé meg elejétől fogva évkönyveit, valamint a bécsi cs. k. akadémia is. Wilhelm G. ur a nemzeti bank pesti fiókintézetének főnöke, az „Österreichische Blätter für Literatur und Kunst“ folyóiratnak 8 nagy kötetét, szépen bekötve ajándékozta múzeumunknak, mely folyóirat több,hazánkat illető fontos, tudományos közleményt tartalmaz A hazai irodalmat illetőleg, a magyar erdész-egylet ez évben is, mint mindig pontosan küldé meg közleményeit, a kolozsvári gazd.egylet beküldé a múlt évi gazdasági és iparkiállítás lajstromát, valamint egy példányt az általa kiosztott diplomából. (Erdélyből egyéb még mind ez ideig nem érkezett, mint a gazdasági egylet e küldeménye és Dózsa „Zandirham“ czímű költeménye) Köszönetet érdemel Debreczen városának tanácsa is, mely két év óta pontosan fölküldi a debreczeni sajtó termékeit (az azt megelőző 6 év alatt Debreczenből semmi sem küldetett). Igen fontos és köszönetet érdemlő ajándék Nagy István pesti úrbéri törvényszéki elnök úré, mely áll b. Amadé László 18-ik századbeli költő kézirataiból, (költemények és levelek). Megemlitendők M .tfner Mátyás sopronyi evang. főtanodai tanár úr ajándékai is, melyek közöl egyik a sopronyi ev. iskola története; másik az ev. tanoda programmja 1856. és 1857-ről. (A sopronyi nyomda 1849. óta mit sem küldött, valamint az ottani kath. gymnasium sem). Köszönettel kell emliteünk Nagy József és Láng urakat, kik a „Természetbarát“út megjelenése óta folyvást pontosan küldik. A nyomdák közöl Horák ur esztergomi nyomdája most egyszerre több nyomtatványt küldött (ezelőtt mit sem). Özvegy Számmer Pálné székesfehérvári nyomdász mindig pontosan küldé be nyomtatványait, valamint a pápai ev. ref. főiskola nyomdája is. déki, valamint Bag Offeiy D. nyomaátfiölözötten feötegelő hiában várt a muzeum küldeményeket. A mi a gymnasialis programmokat illeti, az emlitett sopronyin kívül az aradit kell emlitnünk és a n.váradit; ez utóbbi gymnasium igazgatója Krausz úr az 1850-től 1857-ig való iskolai programmokat mind beküldötte. — A gymnasiumok nagy része ellenben merőben elmulasztotta a beküldést ; — holott e programmok, nevelésügyeink statistikájául csak úgy fognak valaha szolgálhatni, ha belőlök minél kevesebb, vagy egy sem hiányzik. Ezért legyen szabad újból is figyelmeztetnünk a t. tanár urakat is— Sajnálattal kell végül megemlitnünk, hogy a régen pontosan beküldött püspöki schematismusok most nem igen küldetnek. — F. hó 22-kén de 11 órakor Sz. Endrén tűz ütött ki — 6 ház egészen és a 7-ik félig égett le. Mind a 7 ház biztosítva volt. Azt mondják a gyújtás szándékos volt. ■ Az eddig gróf Radetzki nevét viselő huszárezred tulajdonosául altábornagy és csapatparancsnok gróf Montenuovo Vilmos neveztetett ki. A szalontai (Dél-Bihar) árvabizottmány mint a szakaszhoz tartozó 24 község árvabizottmánya, bevégezte azon nagy feladatú munkálatát, mit 24 községbeli árvák ügyének kipuhatolása, rendbeszedése és a tőkéknek bejegyeztetés általi biztosítása igénybe vett. Eddigelé a gyámság alattiaknak 109,000 pftra menő magán kötelez-