Pesti Napló, 1858. április (9. évfolyam, 2442-2466. szám)
1858-04-20 / 2457. szám
71—2457. 9-dik évffolyam.PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Egyetem-utoza 2-dik szám,lső emelet. Szerkesztő szállása: Angol királynő 63. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési Vidékre, postán Évnegyedre *. . . 6 frt pp. Félévre.......................11 frt pp. feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . 5 frt pkr. pp. Félévre . . • 9 frt 30 kr. pp. ' ti • • • v na üv w. rr*.. Uirdaf manUoldija ■ 6 hasáb, petitsor 3-szori hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdíj uirikullullj vlk tlllat ■ külön 15 pkr. Magán vita 6 hasábos petit sor 6 pkr. 1858. Kedd, apr. 20. Előfizetési fölhívás PESTI NAPLÓ 3 és 6 havi folyamára. Április , (helyben 5 frt. Janin«* | P * (vidékre 6 pfrt. Aprils I. , (helyb. Of. 30 kr. September 21 naP’ (vidékre II frt. A „Pesti Napló 44. kiadó-hivatala. PEST, apr. 20. Tájékozás. (Fk.) Olaszországban a zavar nőttön nő, s ma hónap már senki sem fog menni, az ottan történők felett ítéletet mondani, nehogy néhány órával később — a tények által meghazudtoltatván — nevetség tárgyává váljék. Legújabban két esemény adta elő magát, mely a félsziget politikai helyzetének teljes felforgatására nyit kilátást. Cavour gróf a sajtó és jury-törvény elfogadtatását kabinetkérdéssé teszi, és az angol koronás jogtudók Cagliari hajó lefoglaltatását törvénytelennek nyilvánítván, a londoni kabinet a sok ideig fogságban tartó, s nem rég szabadon bocsátott két angol gépészért kárpótlást igényel. (E gépészek egyike — zárjel közt mondva — a börtönben megörült, s hogyan fogják majd az elvesztett ész értékét „taksálni?“) Tekintsük az első eseményt ! Cavour gróf azt mondja , hogy lelép , ha a sajtó- és esküdtszéki törvényt el nem fogadják. Tehát Palmerston sorsában akarna osztozni. A helyzet egyfelől teljesen azonos, de más oldalról tekintve nagy ám a különbség. Piemont nem Anglia; az alkotmányos élet ott oly fiatal, hogy az efféle gyökeres felforgatások, minő Cavour minisztériumának lelépte volna, nem történhetnek ott azon szilárd nyugalommal, mely a brit intézmények állandóságának kifolyása s a világ bámulatának , tán még irigységének méltó tárgyát képezi. Azonkívül Cavour gróf az Ausztriávali viszonyt mindinkább megkeserítette, a Nápolyigali viszályt a legszélső pontig fokozta, szóval a helyzetet annyira összevissza bonyolította, hogy gyávaság — igenis, nyíltan kimondjuk, gyávaság lenne e perezben visszalépni, még pedig visszalépni azért, mert a nemzet nem akarja a franczia talpat a maga nyakán tűrni, vagy — miként Valerio a bizottmány nevében mondá — mert igenis barátja, de nem v az a fi ja akarna lenni Francziaországnak, mert ennek kezét férfiasan meg akarja szorítani, de nem szolgailag nyalogatni, mert kis nemzet létére is méltóságának öntudatával, s önálló jellemmel bir. Cavour gróf visszaléptét conservativek s liberálisok egyiránt kárhoztatnák : a conservativek azért, mert ki tudja, ki vagy mi jön utána ? mert reactionar minisztérium csak a mazzinismus, nem pedig a conservativek kezére dolgozna, szélsőbaloldali pedig a fenfor."ó nehézségeket még öregbítené; a liberálisok pedig azért, mert a gróf vészteljes perezben ügyöket cserben hagyná, s az arénát a szélső pártoknak engedné át ha a viszonyok rendeződnek , ha nyugalmasabb időkre virradunk, akkor senki sem roszalhatja majd, ha Cavour gróf nyugalomra vágyódik, s e vágynak enged is, de a ki ily nagy fába vágja fejszéjét, miként Cavour gróf tette, a ki — másodrendű állam élén állva — „nagy“ politikát akar űzni, annak mindvégig ott kell maradni helyén, azaz míg vagy czélját érte, vagy a szabadon bocsátott jó és rosz szellemeket ismét medrükbe térítette. Meglehet azonban, hogy Cavour gróf említett nyilatkozata összefüggésben áll a nápolyi üggyel, s hogy ennek fordultával a szárd premier is módosítja szándékait. Hű fordulat kezdőpontja: az angol koronás turisták ítélete, s az angol kabinet kárpótlási követelése. Már ahér mosolyognak rajta olvasóink, akár nem, de mi e tényben is csodálatra méltó nyilvánulását látjuk azon „törvényességi“ érzületnek, mely a briteket a mi szemünk előtt oly nagggyá teszi. A minisztérium, miként a „télihiba“-história mutatja, Nápoly felé akart hajolni, — eziránt nincs kétség, de az egész vita a tengeri jog terére vág, s ily kérdésekben a kormány köteles a birodalom jogászati tekintélyeinek a „korona turistáinak“ véleményét meghallgatni, kik -— minden politikai tekintettel elnézvén —- egyedül a törvény betűje, a nemzetközi jog állapítmányai szerint adnak véleményt. S E vélemény a kormány egyéni hajlamaival ellenkezik s innén a kormány feláldozza a maga rokonszenvét, hogy a jog és törvény kívánalmainak eleget tegyen. Nem tudnánk sok országot megnevezni, hol hasonló esetben ugyanez történnék, de épen azért nincs is sok ország, hol — ily fényes példák által serkentve s táplálva — a nép közt is a törvény iránti tisztelet oly nagy, oly szilárd s imponáló lenne, mint Nagybritanniában. A hatás kölcsönös; e tisztelet a kormány példáján megizmosodik s a kormány minden tetteiben kénytelen a nép ezen tiszteletét szem ■■ előtt tartani és számba venni. De térjünk vissza a Cagliari ügyre. A koronás turisták ítélete után lehetetlen, hogy a kabinet Nápoly pártját fogja; eljárását szelíddé, gyöngéddé, kimélővé teheti — „svaviter in modo“ de az irány változhatlanul ki van jelölve. Anglia legnagyobb jogtani tekintélye azt mondja: Nápolynak nincs igaza s ha Piemont most még erélyesebben akarna fellépni, a st. jamesi kabinetre nézve erkölcsi lehetetlenséggé vált az, hogy Szardíniát kárhoztassa s Nápolyt pártfogolja. Nincs kétség aziránt, hogy Piemont ezen kedvező helyzetet fenékig ki fogja zsákmányolni s Nápolytól lehető legtöbbet követelni. Ez pedig Angliának kudarcz nélkül engedhet, de nem Piemontnak! Diplomatiai közbenjárásról is beszéltek s eddig elég hír sok valószínűséggel bírt, azaz addig, mig az volt a vélemény, hogy Piemont igényei nincsenek teljesen indokolva, hogy félig neki van igaza, félig Nápolynak. Ily körülmények közt mindegyik fél valamicskét engedhetett, hogy a kibékülés létrejöjön; most azonban Cavour gróf egyszerűen azt fogja mondani: mi nem állunk Nápolylyal egy vonalon, mert nekünk van igazunk, neki nincs s igy neki teljesen kell engednie, nekünk pedig semmiben sem. Tömkeleg közepette állunk s nem tudjuk, merre van az út, mely onnan kifelé visz. Francziaország mély hallgatásba burkolódzik s e hallgatás még nyomasztóbbá teszi a helyzetet; oly hallgatás az mint a természeté, mely zivatarok előtt kettősen megérezteti velünk a lég tikkasztóságát. Talán csak a deforestai törvény elfogadtatása azon ár, melyen Szardínia Francziaország gyámolítását megvásárolhatná ?! Vegyük hozzá az olasz félsziget lakosságának hangulatát, melyet a minap vázoltunk, azon határozatlan ösztönt, mely változtatások, meglepő események felé vonzódik, vegyük hozzá a többi olaszhoni kormányok közt uralkodó egyenetlenkedést s aztán tagadjuk— ha lehet — a helyzet komoly voltát................. Ha valahol lőportorony felrepül, ráértföldnyi távolságra megérzik a föld ingását, hogy azonban a január 14-én vetett bombák hónapok után az olasz félsziget földjét megingatják, ez oly hatás, melynek magyarázatát hiába keressük természettani kézikönyveinkben! Politikai „physica“ pedig még nem íratott! Pelissier tábornagy Dowerben akarta bevárni a Bernard ügyét, nehogy ezen vádlott elitéltetése miatt támadható demonstrátióknak tanúja legyen. Valóban kedvetlen benyomást gyakorolhatott volna a nagykövetre minden ilynemű botrány. De, fájdalom! Pellissier még szerencsétlenebb előjel alatt fog Londonba érkezni. Bernard a közkereset alól felmenteték. Anglia legtekintélyesebb törvénytudó lordja, a híres Campbell, Bernard bűnrészességének minden inditiumait részrehajlatlanul összeállította, s négy egész óráig tartó szónoklatban terjeszté az esküttszék elé. Az eredmény a fölmentés vala. Elolvastatott egy oly levél is , mely Francziaország uralkodójára a legsértőbb czimeket ruházza, s a nyilvánosság ezer meg ezer közlönyei a világ öt részébe terjesztendik el, hogy a III. Napóleon császár sürgetésére megindított per roszul ütött ki. Úgy hisszük, Pelissier tábornagy nem volt erre elkészülve, s talán Derby lord minisztériuma sem. A dolog komolyabb, mint a legnagyobb Pessimismus mellett is képzelni lehete. Mert akik Bernard fölmentését lehetségesnek gondolták, azok többnyire csak az illetéktelenség szempontjára támaszkodtak. Vagy azt állíták, hogy nem volt helyén Jelomiáról szóló pert indítani Bernard ellen ; vagy azt, hogy Bernard nem pereltethetik Angliában, s bűne nem tartozik azon kathegóriába, melyről IV. György törvénye intézkedett. Ha ily indokokon alapult volna a felmentés ténye , akkor következményei kisebb horderővel birnának. Derby gróf tán kötelezve érezné magát bilit terjeszteni a parliament elé, mely az angol törvényben mutatkozott hiányt orvosolja. S bár Bernard nem lakolna, de visszarettennének mások, kik példáját követhették volna. Bár III. Napóleon az egyén ellen pert vesztett, de megnyerte volna ügyét az attentatumok ellenében. Azonban attól tartunk, hogy Bernard életét nem a régi magyar törvényekben úgynevezett exceptiók mentették meg; nem a törvényszék, az eljárás, a vádezem ellen fölhozható megtámadások, nem a törvények hiánya, és semmi olyas nem, melyen a miniszterek és parliament segíthetnének. A tárgyalás előttünk eddig ismeretes része arra mutat, hogy az esküdtszék a nembűnöst azért monda ki, mert a Bernárd ellen fölhozott vád az adatok és tanúvallomások által nem volt úgy bebizonyítva, hogy az esküttek lelkiismeretüknek tiszta meggyőződése szerint a bűnöst bátran, tétovázás nélkül ki merték volna mondani. Ugyanezen egyének IV-dik Györgynek ugyanezen törvénye szerint Orsinit, Pierrit, Gomezt, Rudiot kétségkívül elítélik vala, de Bernard bűnössége már nem bírt azon átlátszósággal, hogy az egyéni meggyőződést minden kételyek alól föloldja. Itt tehát a büntetőtörvények hiánya helyett, alighanem magáról az angol esküdtszéki intézményről van szó. Az angol nem szereti inkább parliamentjét, mint esküttszékét, s ezt épen oly formában szereti a mint megalkotva van, s a mint századok hosszú sora óta védette a jogot és a szabadságot. III. Napóleon az angol esküttszéki eljárás módosításaira vonatkozó kivonatot nem intézhet sem Derbyhez, sem bárminő minisztériumhoz, mely valaha Nagybritannia kormánygyeplőjét kezébe veendi. Bernard föloldoztatása az angol-franczia szövetséget szétbonthatja, de az esküttszék átalakítására, semmi esetlegességek közt, nem hathatna. Azonban tegyük föl, hogy a vádlott nem a bebizonyítás, hanem a vád alapjául szolgáló törvény hiánya miatt menekült ki a büntetés alól. Ekkor is Derby gróf az új bilire nézve most már kedvezőtlenebb helyzetben van, mint Palmerston lord vala. A nyilvános tárgyalás zaja és eredménye felizgatta a közvéleményt. Az angolok hírlapjaikban és meetingeiken nem fogják magukat visszatartoztatni oly eszméktől, melyek a túlérzékeny franczia nép hiúságát, sőt igazságérzetét is sérthetik. A szenvedély szenvedélyt idéz elő. Az angol nép hangulata vissza fogja magát tükrözni a parliamenti többség hangulatában, s azon heterogén elemek, melyek Derbyt pártolják, még könnyebben oszolhatnak szét most, mint midőn egy csekély neheztelés miatt Palmerston általok elhagyaték. KEMÉNY ZSIGMOND: PESTI NAPLÓ. Pest, ápril 20. -T- A magyar földtehermentesitési pénzalap adósságának, az 1857. jún 7-től kelt császári rendelettel megrendelt törlesztése végett, a kassai közig. terület föld tehermentesítési kötelezvényeinek 2-ik húzása 1858. ápril 30-án délelőtti 10 órakor fog az ottani városi casinoteremben végbemenni. Az ezen húzásra kitűzött törlesztési hányad 72,000 pftra megy. Mi ezennel köztudomásra juttatik. (B. H.) — Szerencs m. v. (Zemplén m.) a kassai cs. k. helytartósági osztálytól jogot nyert négy országos vásárt tartani évenkint, és pedig január 7, ápril 24. augustus 16. és november 2 ik napján. A jelen évi áprilisi vásár, mivel 24-ike épen szombat napra esik, 26-ikán fog megtartatni. — A gróf Buttler-féle 20 és Szilágyi-féle 2 ludoviceumi alapitvány közöl, melyek Ő cs. k. A pos toi Felsége legkegyelmesebb jóváhagyása folytán a fensőbb kát. képzőintézetekben ugyanannyi alapítványi helyekké változtak át, mint értesülünk, legközelebb többre az illető m. helytartósági hatóságok által pályázat fog kiíratni. A gr. Buttler-féle 20 alapítványi hely közöl, t. i. a nagyváradi közig, területre esik négy, és pedig : 2 a volt Bihar és 2 Szabolcsmegyére; a budai közig, területre hat, és pedig Borsod, Pest és Hevesre, mindegyikre 2 ; a pozsonyi közigazg. területre kettő, és pedig mindkettő Nógrádmegyére; a kassai közig területre nyolcz és pedig külön-külön 2 Abauj, Beregh, Ugocsa és Unghmegyékre, s egy-egy Zemplén és Gömörre. — A Szilágyi-féle két alapítványi hely a nagyváradi közig, területre esik, és pedig az egyik a volt Biharmegyére, a másik Debreczen városra. Ezen alapítványi helyek betöltése most kezdetet veendi, s már a következő 1850 iskolai évre a Battler féle alapítványi helyek egy része, t. i. a nevezett 4 közigazgatási terület mindegyike részéről egybe fog töltetni, éspedig: a nagyváradi közig, területen a Szabolcs megyére, a budai közig, területen a volt Pest megyére eső, a pozsonyi közig, területen a Nógrád megyére esők egyike, a kassai közig területen az Abauj-Torna megyére eső alapítványi hely. A Szilágyi féle két alapítványi helyből a legközelebbi iskolai évre a volt Bihar megyére eső fog betöltetés alá kerülni. Egy ily alapítvány megkivántatóságai közé, melyek a történendő pályázathirdetés által közzé fognak tétetni, tartozik magától érthetőleg a folyamodónak azon megyébe tartozása, melynek számára az alapítványhely betöltése történik. Ezúttal tekintettel az 1848 óta különböző megyék területi kiterjedésében bekövetkezett változásokra, legfelsőbb helyen határoztatott, hogy az oly területi változást szenvedett megyékre eső alapítvány helyek elnyerésére mindazoknak igényük van, kik annak korábbi térnagysága szerint azon megyéhez fognának tartozni. A pályázati hirdetményből lesz megtudható az is, mely politikai hatóságokat illet az egyes alapítványhelyekre ajánlás joga s hol és meddig nyújthatók be az azokérti folyamodások. (B. H.) — A szabadkai színházban — írja a HF. — mártius 17 k én megünnepelték az elhunyt Lendvai emlékezetét. Az allegóriás képlet, mely a megdicsőültet a sírban és a táron kívül ábrázoló, szép és fényes volt. Ugyane lap írja : A pesti nemzeti színházban Prielle Kornélia fog ismét föllépni mint vendég. — Az „Ar. Zig“ szerint az arad-szolnoki vasútmunkák, melyeket csak a kemény tél akasztott meg egy kissé, Stockers építész vállalkozó vezetése alatt gyorsan haladnak előre; az alapépítés mindenütt kész, a felsőépítések pedig részint megkezdvék, részint pedig szintén be is fejeztettek. A Folyó hó 15-dikén egy a József téren levő két emeletes ház fedeléről egy bádogos legény esett le, a ház udvarán álló szemetes ládába, s ennek köszönhető, hogy nemcsak életben maradt, hanem hogy csak csekély sérüléseket kapott. — Temesvárról értesittetünk : július elején új magyar lap indul meg Temesvártt, „Delejtü“ czim alatt. Szerkesztője Petti Frigyes úr múlt szombaton kapta meg az engedélyt. — Megjelent a „Sárospataki füzetek“ második félévi folyamának IVik füzete. Tartalma : „Az evangéliumi szövetséggyűlés“ (II.) Szeremley Gábortól. „Egyházi és világi főhatalom fölötti harcz“ Pálkövy Antaltól. „Voluntarismus, alamizsnarendszer és még valami“ Jakabfalvay Andrástól. „Történelmi adatok és irányeszmék“ Szentpéteri Sámueltől. „Protestáns világkrónika.“ „A sárospataki tanítóképezde.“ „Szózat“ Orbán Mihálytól. — Egyszersmind előfizetés hirdettetik a „Sárospataki füzetek“ második évi folyamára. (Megjelenik 60 ivén, tiz füzetben — előfizetési ár . Egy évre postán 6, félévre 3 frt. — Előfizethetni Sárospatakon Erdélyi János tanár urnát). Az első füzet május elejére igértetik. — Nemzeti szinház. Ápril 16-ikán „A fogház“ — vígjáték Benedixtől. Ford. Fáncsy L. — Szombaton, 17-ikén „A vén bakancsos és fia a huszár.“ Kedvezőtlen napok a drámára! — Mióta Roger úr itt van vendégszerepeken, a drámai szakban játsztak már tragoediát, vígjátékot, népszínművet, s aránylag mindig csekély számú közönség gyűlt össze. Azonban a felnevezett német vígjáték és népszínmű jobban megtörte a játékszínt, mint a tragoedia. — A „Fogház“ és „Vén bakancsos“ előadásáról nem mondhatunk újat, —kivéve, hogy a „Fogház“ban Fáncsi J. játszta azon szerepet, mely egykor a Balyovszkynéé volt. Minden a maga szokott kerékvágásában ment, különben : a fordítás oly magyartalan, mint régen; — maga az előadás olyan, mint a darab : se hideg se meleg, s inkább kissé vontatott. A „Vén bakancsos“-ban Réti vitte a főszerepet, — annyi eredetiséggel, részletezéssel, mint mindig, s ugyanazon túlságosan szenynyes obsitos ruhában, mint elejétől fogva, holott pedig nemcsak hogy szabad, hanem szükséges is minden művészetben nem csupán az élethűségre, hanem az ízlésre is tekintettel lenni. Nálunk e tekintetben a másik tulságra is