Pesti Napló, 1858. április (9. évfolyam, 2442-2466. szám)

1858-04-20 / 2457. szám

71—2457. 9-dik évf­folyam.PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Egyetem-utoza 2-dik szám,­l­ső emelet. Szerkesztő szállása: Angol királynő 63. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési Vidékre, postán Évnegyedre *. . . 6 frt pp. Félévre.......................11 frt pp. feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . 5 frt p­kr. pp. Félévre . . • 9 frt 30 kr. pp. ' ti • • • v na üv w. rr*.. Uirdaf manU­ol­­dija ■ 6 hasáb, petitsor 3-szori hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdíj uirik­u­llullj vlk tlllat ■ külön 15 pkr. Magán vita 6 hasábos petit sor 6 pkr. 1858. Kedd, apr. 20. Előfizetési fölhívás PESTI NAPLÓ 3 és 6 havi folyamára. Április , (helyben 5 frt. Janin«* | P * (vidékre 6 pfrt. Aprils I. , (helyb. Of. 30 kr. September 21 naP’ (vidékre II frt. A „Pesti Napló 44. kiadó-hivatala. PEST, apr. 20. Táj­ékozás. (Fk.) Olaszországban a zavar nőttön nő, s ma hónap már senki sem fog menni, az ottan történők­­ felett ítéletet mondani, nehogy né­hány órával később — a tények által megha­­zudtoltatván — nevetség tárgyává váljék. Legújabban két esemény adta elő magát, mely a félsziget politikai helyzetének teljes felforgatására nyit kilátást. Cavour gróf a sajtó és jury-törvény elfogad­tatását kabinetkérdéssé teszi, és az angol koronás jogtudók Cagliari hajó le­­foglaltatását törvénytelennek nyilvánít­ván, a londoni kabinet a sok ideig fogságban tartó­­, s nem rég szabadon bocsátott két an­­gol gépészért kárpótlást igényel. (E gépészek egyike — zárjel közt mondva — a börtönben megörült, s hogyan fogják majd az elvesztett ész értékét „taksálni?“) Tekintsük az első eseményt ! Cavour gróf azt mondja , hogy lelép , ha a sajtó- és esküdtszéki törvényt el nem fogad­ják. Tehát Palmerston sorsában akarna osz­tozni. A helyzet egyfelől teljesen azonos, de más oldalról tekintve nagy ám a különbség. Piemont nem Anglia; az alkotmányos élet ott oly fiatal, hogy az efféle gyökeres felforgatások, minő Cavour minisztériumának lelépte volna, nem történhetnek ott azon szilárd nyugalom­mal, mely a brit intézmények állandóságának kifolyása s a világ bámulatának , tán még irigységének­­ méltó tárgyát képezi. Azon­kívül Cavour gróf az Ausztriávali viszonyt mindinkább megkeserítette, a Nápolyigali vi­szályt a legszélső pontig fokozta, szóval a helyzetet annyira összevissza bonyolította, hogy gyávaság — igenis, nyíltan kimondjuk, gyávaság lenne e perezben visszalépni, még pedig visszalépni azért, mert a nemzet nem akarja a franczia talpat a maga nyakán tűrni, vagy — miként Valerio a bizottmány nevé­ben mondá — mert igenis barátja, de nem v a­z a fi j­a akarna lenni Francziaország­­nak, mert ennek kezét férfiasan meg akarja szorítani, de nem szolgailag nyalogatni, mert kis nemzet létére is méltóságának öntudatával, s önálló jellemmel bir. Cavour gróf visszaléptét conservativek s li­berálisok egyiránt kárhoztatnák : a conserva­tivek azért, mert ki tudja, ki vagy mi jö­n utána ? mert reactionar minisztérium csak a mazzinismus, nem pedig a conservativek ke­zére dolgozna, szélső­baloldali pedig a fen­­for."ó nehézségeket még öregbítené; a liberáli­sok pedig azért, mert a gróf vészteljes perez­­ben ügyöket cserben hagyná, s az arénát a szélső pártoknak engedné át h­a a viszonyok rendeződnek , ha nyugal­masabb időkre virradunk, akkor senki sem roszalhatja majd, ha Cavour gróf nyugalomra vágyódik, s e vágynak enged is, de a ki ily nagy fába vágja fejszéjét, miként Cavour gróf tette, a ki — másod­rendű állam élén állva — „nagy“ politikát akar űzni, annak mind­végig ott kell maradni helyén, azaz míg vagy czélját érte, vagy a szabadon bocsátott jó és rosz szellemeket ismét medrükbe térítette. Meglehet azonban, hogy Cavour gróf emlí­tett nyilatkozata összefüggésben áll a nápolyi ügg­yel, s hogy ennek fordultával a szárd premier is módosítja szándékait. Hű fordulat kezdő­pontja: az angol koronás turisták ítélete, s az angol kabinet kárpótlási követelése. Már ahér mosolyognak rajta olvasóink, akár nem, de mi e tényben is csodálatra méltó nyilvánulását látjuk azon „törvényességi“ ér­zületnek, mely a briteket a mi szemünk előtt oly nagggyá teszi. A minisztérium, miként a „télihiba“-história mutatja, Nápoly felé akart hajolni, — eziránt nincs kétség, de az egész vita a tengeri jog terére vág, s ily kér­désekben a kormány köteles a birodalom jogászati tekintélyeinek a „korona turis­­táinak“ véleményét meghallgatni, kik -­— minden politikai tekintettel elnézvén —- egy­e­­dül a törvény betűje, a nemzetköz­i jog állapítmányai szerint adnak véleményt. S E vélemény a kormány egyéni hajlamaival ellenkezik s inné­n a kormány fel­áldozza a maga rokonszenvét, hogy a jog és törvény kívánalmainak eleget tegyen. Nem tudnánk sok országot megnevezni, hol hasonló esetben ugyanez történnék, de épen azért nincs is sok ország, hol — ily fényes példák által serkentve s táplálva — a nép közt is a tör­vény iránti tisztelet oly nagy, oly szilárd s im­ponáló lenne, mint Nagybritanniában. A ha­tás kölcsönös; e tisztelet a kormány példáján megizmosodik s a kormány minden tetteiben kénytelen a nép ezen tiszteletét szem ■■ előtt tartani és számba venni. De térjünk vissza a Cagliari ügyre. A koronás turisták ítélete után lehetetlen, hogy a kabinet Nápoly pártját fogja; eljárását szelíddé, gyöngéddé, kimélővé teheti — „sva­­viter in modo“ de az irány változhatlanul ki van jelölve. Anglia legnagyobb jogtani te­kintélye azt mondja: Nápolynak nincs igaza s ha Piemont most még erélyesebben akarna fellépni, a st. jamesi kabinetre nézve erkölcsi lehetetlenséggé vált az, hogy Szardíniát kár­hoztassa s Nápolyt pártfogolja. Nincs kétség aziránt, hogy Piemont ezen kedvező helyzetet fenékig ki fogja zsákmányolni s Nápolytól lehető legtöbbet követelni. Ez pedig Angliá­nak kudarcz nélkül engedhet, de nem Pie­­montnak! Diplomatiai közbenjárásról is beszéltek s eddig elé­g hír sok valószínűséggel bírt, azaz addig, mig az volt a vélemény, hogy Piemont igényei nincsenek teljesen indokolva, hogy fé­lig neki van igaza, félig Nápolynak. Ily kö­rülmények közt mindegyik fél valamicskét en­gedhetett, hogy a kibékülés létrejöjön; m­o­s­t azonban Cavour gróf egyszerűen azt fogja mondani: mi nem állunk Nápolylyal egy vo­nalon, mert nekünk van igazunk, neki nincs s igy neki teljesen kell engednie, nekünk pedig semmiben sem. Tömkeleg közepette állunk s nem tudjuk, merre van az út, mely onnan kifelé visz. Fran­­cziaország mély hallgatásba burkolódzik s e hallgatás még nyomasztóbbá teszi a helyzetet; oly hallgatás az mint a természeté, mely zi­vatarok előtt kettősen megérezteti velünk a lég tikkasztóságát. Talán csak a deforestai törvény elfogadtatása azon ár, melyen Szar­dínia Francziaország gyámolítását megvásá­rolhatná ?! Vegyük hozzá az olasz félsziget lakosságá­nak hangulatát, melyet a minap vázoltunk, azon határozatlan ösztönt, mely változtatások, meglepő események felé vonzódik, vegyük hozzá a többi olaszhoni kormányok közt ural­kodó egyenetlenkedést s aztán tagadjuk— ha lehet — a helyzet komoly voltát................. Ha valahol lőportorony felrepül, ráértföld­­nyi távolságra megérzik a föld ingását, hogy azonban a január 14-én vetett bombák hóna­pok után az olasz félsziget földjét megingat­ják, ez oly hatás, melynek magyarázatát hiá­ba keressük természettani kézikönyveinkben! Politikai „physica“ pedig még nem íratott! Pelissier tábornagy Dowerben akarta be­várni a Bernard ügyét, nehogy ezen vádlott elitéltetése miatt támadható demonstrátióknak tanúja legyen. Valóban kedvetlen benyomást gyakorolha­tott volna a nagykövetre minden ilynemű bo­trány. De, fájdalom! Pellissier még szerencsétle­nebb előjel alatt fog Londonba érkezni. Bernard a közkereset alól felmenteték. Anglia legtekintélyesebb törvénytudó lord­ja, a híres Campbell, Bernard bűnrészességének minden inditiumait részrehajlatlanul összeállí­totta, s négy egész óráig tartó szónoklatban terjeszté az esküttszék elé. Az eredmény a fölmentés vala. Elolvastatott egy oly levél is , mely Fran­cziaország uralkodójára a legsértőbb czimeket ruházza, s a nyilvánosság ezer meg ezer köz­lönyei a világ öt részébe terjesztendik el, hogy a III. Napóleon császár sürgetésére megindí­tott per roszul ütött ki. Úgy hisszük, Pelissier tábornagy nem volt erre elkészülve, s talán Derby lord minisz­tériuma sem. A dolog komolyabb, mint a legnagyobb Pes­simismus mellett is képzelni lehete. Mert a­kik Bernard fölmentését lehetséges­nek gondolták, azok többnyire csak az i­ll­e­­téktelenség szempontjára támaszkodtak. Vagy azt állíták, hogy nem volt helyén Jelomiáról szóló pert indítani Bernard el­len ; vagy azt, hogy Bernard nem pereltethe­­tik Angliában, s bűne nem tartozik azon ka­­thegóriába, melyről IV. György törvénye intézkedett. Ha ily indokokon alapult volna a felmentés ténye , akkor következményei kisebb hord­­erővel birnának. Derby gróf tán kötelezve érezné magát bilit terjeszteni a parliament elé, mely az angol törvényben mutatkozott hiányt orvo­solja. S bár Bernard nem lakolna, de vissza­rettennének mások, kik példáját követhették volna. Bár III. Napóleon az egyén ellen pert vesztett, de megnyerte volna ügyét az attentatumok ellenében. Azonban attól tartunk, hogy Bernard életét nem a régi magyar törvényekben úgynevezett exceptiók mentették meg; nem a törvényszék, az eljárás, a vádezem ellen fölhozható megtá­madások, nem a törvények hiánya, és semmi olyas nem, melyen a miniszterek és parlia­ment segíthetnének. A tárgyalás előttünk eddig ismeretes része arra mutat, hogy az esküdtszék a nem­­bűnöst azért monda ki, mert a Bernárd el­len fölhozott vád az adatok és tanúvallomá­sok által nem volt úgy bebizonyítva, hogy az esküttek lelkiismeretüknek tiszta meggyőző­dése szerint a bűnöst bátran, tétovázás nél­kül ki merték volna mondani. Ugyanezen egyének IV-dik Györgynek ugyanezen törvénye szerint Orsinit, Pierrit, Gomezt, Rudiot kétségkívül elítélik vala, de Bernard bűnössége már nem bírt azon átlát­szósággal, hogy az egyéni meggyőződést min­den kételyek alól föloldja. Itt tehát a büntetőtörvények hiánya helyett, aligha­nem magáról az angol esküdtszéki in­tézményről van szó. Az angol nem szereti inkább parliamentjét, mint esküttszékét, s ezt épen oly formában szereti a mint megalkotva van, s a mint szá­zadok hosszú sora óta védette a jogot és a sza­badságot. III. Napóleon az angol esküttszéki eljárás módosításaira vonatkozó kivonatot nem intéz­het sem Derbyhez, sem bárminő minisztérium­hoz, mely valaha Nagybritannia kormány­­gyeplőjét kezébe veendi. Bernard föloldoztatása az angol-franczia szövetséget szétbonthatja, de az esküttszék át­alakítására, semmi esetlegességek közt, nem hathatna. Azonban tegyük föl, hogy a vádlott nem a bebizonyítás, hanem a vád alapjául szol­gáló törvény hiánya miatt menekült ki a büntetés alól. Ekkor is Derby gróf az új bilire nézve most már kedvezőtlenebb helyzetben van, mint Palmerston lord vala. A nyilvános tárgyalás zaja és eredménye felizgatta a közvéleményt. Az angolok hír­lapjaikban és meetingeiken nem fogják magu­kat visszatartoztatni oly eszméktől, melyek a túlérzékeny franczia nép hiúságát, sőt igaz­ságérzetét is sérthetik. A szenvedély szenve­délyt idéz elő. Az angol nép hangulata vissza fogja magát tükrözni a parliamenti többség hangulatában, s azon heterogén elemek, me­lyek Derbyt pártolják, még könnyebben oszol­hatnak szét most, mint midőn egy csekély ne­heztelés miatt Palmerston általok elhagyaték. KEMÉNY ZSIGMOND: PESTI NAPLÓ. Pest, ápril 20. -T- A magyar földtehermentesitési pénzalap adósságá­nak, az 1857. jún 7-től kelt császári rendelettel meg­rendelt törlesztése végett, a kassai közig. terület föld te­hermentesítési kötelezvényeinek 2-ik húzása 1858. ápril 30-án délelőtti 10 órakor fog az ottani városi casino­­teremben végbemenni. Az ezen húzásra kitűzött törlesz­tési hányad 72,000 pftra megy. Mi ezennel köztudomásra juttatik. (B. H.) — Szerencs m. v. (Zemplén m.) a kassai cs. k. hely­tartósági osztálytól jogot nyert négy országos vásárt tar­tani évenkint, és pedig január 7, ápril 24. augustus 16. és november 2 ik napján. A jelen évi áprilisi vásár, mi­vel 24-ike épen szombat napra esik, 26-ikán fog meg­tartatni. — A gróf Buttler-féle 20 és Szilágyi-féle 2 ludoviceu­­mi alapitvány közöl, melyek Ő cs. k. A p­o­s t­o­­­i Fel­sége legkegyelmesebb jóváhagyása folytán a fensőbb kát. képzőintézetekben ugyanannyi alapítványi helyekké változtak át, mint értesülünk, legközelebb többre az illető m. helytartósági hatóságok által pályázat fog kiíratni. A gr. Buttler-féle 20 alapítványi hely közöl, t. i. a nagy­váradi közig, területre esik négy, és pedig : 2 a volt Bihar és 2 Szabolcsmegyére; a budai közig, területre hat, és pedig Borsod, Pest és Hevesre, mindegyikre 2 ; a pozsonyi közigazg. területre kettő, és pedig mind­kettő Nógrádmegyére; a k­a­s­s­a­i közig területre nyolcz és pedig külön-külön 2 Abauj, Beregh, Ugocsa és Ungh­­megyékre, s egy-egy Zemplén és Gömörre. — A Szilá­gyi-féle két alapítványi hely a nagyváradi közig, terü­letre esik, és pedig az egyik a volt Biharmegyére, a má­sik Debreczen városra. Ezen alapítványi helyek betöl­tése most kezdetet veendi, s már a következő 1850 iskolai évre a Battler féle alapítványi helyek egy ré­sze, t. i. a nevezett 4 közigazgatási terület mindegyike részéről egy­be fog töltetni, és­pedig: a nagyváradi közig, területen a Szabolcs megyére, a budai közig, terüle­ten a volt Pest megyére eső, a pozsonyi közig, terüle­ten a Nógrád megyére esők egyike, a kassai közig terü­leten az Abauj-Torna megyére eső alapítványi hely. A Szilágyi féle két alapítványi helyből a legközelebbi is­kolai évre a volt Bihar megyére eső fog betöltetés alá ke­rülni. Egy ily alapítvány megkivántatóságai közé, melyek a történendő pályázathirdetés által közzé fognak tétetni, tartozik magától érthetőleg a folyamodónak azon megyé­be tartozása, melynek számára az alapítványhely betöl­tése történik. Ezúttal tekintettel az 1848 óta különböző megyék területi kiterjedésében bekövetkezett változások­ra, legfelsőbb helyen határoztatott, hogy az oly területi változást szenvedett megyékre eső alapítvány helyek el­nyerésére mindazoknak igényük van, kik annak korábbi térnagysága szerint azon megyéhez fognának tartozni. A pályázati hirdetményből lesz megtudható az is, mely po­litikai hatóságokat illet az egyes alapítványhelyekre aján­lás joga s hol és meddig nyújthatók be az azokérti folya­modások. (B. H.) — A szabadkai színházban — írja a HF. — mártius 17 k én megünnepelték az elhunyt Lendvai emlékezetét. Az allegóriás képlet, mely a megdicsőültet a sírban és a t­áron kívül ábrázoló, szép és fényes volt. Ugyan­e lap írja : A pesti nemzeti színházban Prielle Kornélia fog ismét föllépni mint vendég. — Az „Ar. Zig“ szerint az arad-szolnoki vasútmunkák, melyeket csak a kemény tél akasztott meg egy kissé, Stockers építész vállalkozó vezetése alatt gyorsan ha­ladnak előre; az alapépítés mindenütt kész, a felsőépí­­tések pedig részint megkezdvék, részint pedig szintén be is fejeztettek. A Folyó hó 15-dikén egy a József téren levő két emeletes ház fedeléről egy bádogos legény esett le, a ház udvarán álló szemetes ládába, s ennek köszönhető, hogy nemcsak életben maradt, hanem hogy csak csekély sérüléseket kapott. — Temesvárról értesittetünk : július elején új magyar lap indul meg Temesvártt, „Delejtü“ czim alatt. Szer­kesztője P­e­t­t­i Frigyes úr múlt szombaton kapta meg az engedélyt. — Megjelent a „Sárospataki füzetek“ második félévi folyamának IVik füzete. Tartalma : „Az evangéliumi szövetséggyűlés“ (II.) Szeremley Gábortól. „Egyházi és világi főhatalom fölötti harcz“ Pálkövy Antaltól. „Voluntarismus, alamizsnarendszer és még valami“ J­a­­kabfalvay Andrástól. „Történelmi adatok és irány­­eszmék“ Szentpéteri Sámueltől. „Protestáns világ­­­krónika.“ „A sárospataki tanítóképezde.“ „Szózat“ Orbán Mihálytól. — Egyszersmind előfizetés hirdettetik a „Sá­rospataki füzetek“ második évi folyamára. (Megjelenik 60 ivén, tiz füzetben — előfizetési ár . Egy évre postán 6, félévre 3 frt. — Előfizethetni Sárospatakon Erdélyi János tanár urnát). Az első füzet május elejére igértetik. — Nemzeti szinház. Ápril 16-ikán „A fogház“ — vígjáték Benedixtől. Ford. Fáncsy L. — Szombaton, 17-ikén „A vén bakancsos és fia a huszár.“ Kedvezőtlen napok a drámára! — Mióta R­o­g­e­r úr itt van vendég­szerepeken, a drámai szakban játsztak már tragoediát, vígjátékot, népszínművet, s aránylag mindig csekély szá­mú közönség gyűlt össze. Azonban a felnevezett német vígjáték és népszínmű jobban megtörte a játékszínt, mint a tragoedia. — A „Fogház“ és „Vén bakancsos“ előadá­sáról nem mondhatunk újat, —kivéve, hogy a „Fogház“­­ban Fáncsi J. játszta azon szerepet, mely egykor a Ba­­lyovszkynéé volt. Minden a maga szokott kerékvágásá­ban ment, különben : a fordítás oly magyartalan, mint régen; — maga az előadás olyan, mint a darab : se hi­deg se meleg, s inkább kissé vontatott. A „Vén bakan­csos“-ban Réti vitte a főszerepet, — annyi eredetiséggel, részletezéssel, mint mindig, s ugyanazon túlságosan szeny­­nyes obsitos ruhában, mint elejétől fogva, holott pedig nem­csak hogy szabad, hanem szükséges is minden művészetben nem csupán az élethűségre, hanem az ízlésre is tekin­tettel lenni. Nálunk e tekintetben a másik tulságra is

Next