Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)

1858-05-26 / 2486. szám

100—2486. 9-dik évf folyam.PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Egyatem-utcza 2-dik ssim, 1-ső emelet. Szerkesztő szállása Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . 5 frt — kr. pp. Félévre . . . 9 firt 30 kr. pp. HivJalmAnyak­ Álla ■ 6 hasába petitsor 1-szeri hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdij Dl­ UCIIUCUJ CIv Uljtt • külön 15 pkr.Magán vita 4 hasábos petit sor 15 pkr. 1858. Szerda, máj. 26. Előfizetési feltételek Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 6 frt pp. Pflévre .­...................11 firt pp. NSEl PEST, máj. 26. Tájékozás. (Fk.) Hol van Európa leghatalmasabb flot­tája — az angol! ezt kérdi az ember önkény­telenül, midőn azt hallja, hogy az Algesirast és Eylant még hat franczia hadihajó követte, hogy ama kettő a cattaroi öbölbe megérkezett, hogy — a­mit a bécsi telegraphi iroda a szombat - vasárnapi sürgönyből , ismeretlen okokból kihagyandónak vélt, a­mi azon­ban az ugyane sürgönyt hozó külföldi la­pokban megtalálható,­­ hogy húsz orosz hadihajó váratik a csatornába. Tehát Euró­pának összes tengerhadai úgyszólván talpon vagy inkább útban vannak, csak az angolról híjába keresünk valami hírt; pedig ha félév előtt a marinéjében oly büszke angolnak azt mondták volna, hogy valahol Európában „ma­­rinirozott“ demonstratió leend, a­nélkül hogy neki rész jutna benne ?! Pedig e demonstratio, a mondottak után ítélve, elég nagyszerű leend, s nem látszik, mintha az előre ment két franczia hajó ellen­­parancsot kapott volna, mert miként említet­tük , a Nord távirati tudósítása szerint már Cattaro elé megérkezett, s a többi hat fran­czia hajó is alkalmasint csak a Moniteur vizén csinál „evolutiókat“, valósággal pedig ugyan­oda tartand, hová két társa sietett. De hát mi e nagyszerű készületek vég­­czélja? Az olvasó ne higye, hogy e tekintetben ta­lálgatásra adjuk magunkat, csak futólag em­lékeztetünk a történtekre s az ezek közt nyilvánuló összefüggésre. Hogy Franczia és Oroszország közt intim viszony uralkodik, s hogy ennek czélja Ausz­triára nézve kedvező nem lehet, azt régen tudja mindenki. De Oroszországnak — így okoskodtak fél­évvel ezelőtt — a parasztok felszabadításával most annyi dolga van, hogy nem igen lehet háborúba bocsátkoznia ; Francziaország pedig nem közvetlen szomszédja Ausztriának, s igy azt lehetett hinni, hogy ezen ausztriaellenes frigy az „erkölcsi“ működés határain túl nem fog menni. A hadsergek csökkentése e várakozást igazolni látszott s mindenünnen követték e példát. Egyszerre csak azt hallottuk, hogy Fran­cziaország tengeri kerületeiben nagyszerű ujonczozás lön rendelve. A félhivatalos lapok természetesen a tény horderejét lehetőleg cse­­kélyszerűnek törekedtek előtüntetni, s aztán mindenki úgy vélekedett, hogy tengerhadi fel­szerelés legfölebb Anglia ellen lehet irányoz­va, melynek azonban attól épen nem kell fél­nie. A világ tehát közönyös maradt. Aztán arról értesültünk, hogy Lengyelor­szágban három orosz hadtest központosul, s hogy az ausztriai követ Sz. Pétervárt oda­hagyja. A lengyel hadmozgalmakról azt mond­ták, hogy ezek csak az onnan kivont csapa­tok pótlására czéloznak, a második hírt pedig a bécsi lapok alaptalannak mondták. A világ figyelt ugyan, de azért mégis nyugodt maradt. A Moniteurben megjelent aztán a száraz­földi hadsereg szaporítását illető rendelet s ámbár ezen rendszabályt is szépíteni töreked­tek, a világ már némileg nyugtalankodni kez­dett. A franczia szárazföldi és tengeri hadnak készülései, az orosz csapatközpontosulások után kezdődött az Orsiniféle komédia, mely a turini kamarai vitákban élénk illustrátióját ta­lálta, s a világ még inkább kezdett nyugta­lankodni. A legújabb, mondva­csinált montenegrói vi­szály végre még a leghiggadtabb embert is nyugtalanítani kezdi s a­ki az elősorolt ada­tokon — a­mint­egy egymás mellett állnak — végig pillant, akaratlanul is azon gyanúra ve­temedik, hogy itt messze terjedő és régóta kész terv ézik; a­mi pedig itt ott megnyugta­tónak látszott, csak szemfényvesztés volt, hogy a gyanú nagyon korán fel ne ébredjen. Biztosan tudjuk, hogy illető helyen mind­­azáltal régen ébren van már! —------­Minap kimondott nézetünkhöz híven, ítéle­tünket felfüggesztjük, míg a franczia vagy franczia-orosz politika czéljait tisztán magunk előtt nem látjuk; nagyszerű eszközök al­l­kalmazása egymaga még nem imponál nekünk, sőt megvetjük azokat, ha egyedül maroknyi haramianép vagy pénzsóvár főnökének ér­dekében használtatnak. Bármennyire becsül­jük is minden nemzet „függetlenségét“ s „ön­állóságát,“ de a mai Montenegro mellett nem tudunk lelkesülni, valamint elvben min­den emberben az egyéni szabadságot is min­denek felett becsüljük, de azért rablók s gyil­kosok számára mégsem igényelhetjük e sza­badság sértetlen fentartását. Francziaország becsületére még mindig hisz­­szük, hogy tulajdonképeni czélja más, majd meglátjuk, minő? De hol v­a­n az angol flotta ? Kérdeztük e czikk elején. Hol lesz, ha majd e czélok vi­lágosakká válnak ? Kérdjük most. Derby kormánya legújabban ismét némi életerőt nyert, s ez talán a sessio végéig, ta­lán épen újévig fogja táplálhatni azon olaj­­lámpácskát, mely mint kormány — jelenleg Anglia egén — nem tündöklik, hanem csak igen szerény világosságot gerjeszt? Lesz-e a toryknak annyi bátorságuk, hogy eldöntő pil­lanatban határozottan egyik vagy másik rész mellé állanak ? Ha nincs, akkor lételök mától holnapra sincs biztosítva, mert az nem marad­hat így, hogy az egész világrészt megrendít­hető eseményekbe Anglia bele ne nyúljon, hogy közönyös nézője legyen 3—4 idegen ha­jóhad együvé gyülekezésének, maga pedig ne vegyen részt e gyűlésben ? A Cardwellféle indítvány sorsa azt sejteti, miszerint a pártok közti compromissió nem si­került , de az említett körülményekkel szem­ben minden pártviszály elnémulna s a nemzet egyhangúan azt kívánná, hogy kormánya a netalán kifejlő eseményekben a brit névhez méltó szerepet játszók. A brit kabinetnek te­hát múlhatlanul pártot kell fognia, de kinek fogja majd pártját? Hol lesz az angol flotta s vele együtt az angol politika ?! Ez az, a­mire feszültséggel várjuk a választ, biztosíthat magának , mert elvharczban fog­ja legyőzni elleneit. (?) A győzelem pillanatá­tól fogva nemcsak állandó támaszszal bizánd a nem­zet képviselői nagy részénél, hanem gyökere leend a tág birodalom legtávolabb eső tájain is. E pillanattól kezdve merészebb vágásokban fog haladhatni s való­síthatja, mit a sheffieldi tag helyesen ugyan, de nem minden ingerültség nélkül állit a remek beszéde vé­gén , hogy t. i. e gyönge kormány engedékeny kész­ségétől több jót várhat a haza, mint a nemrég kikü­­­szöböltnek erőteljes insolentiájától. Továbbá, ha a mostani kormány többséget nyer, világosan ki lesz modva, hogy Nagybritannia parlia­­mentje kész oly conservatív kormányt támogatni, mely a külföld ellenében mindenütt a független­ség zászlaját lobogtatja, habár belreformok te­kintetében egy másiktól többet lehetne is várni. Ha pedig a jelen kormány bukik (föltéve, oly több­ség ellenében, mely a ház föloszlatását nevetséges színben tüntetné elé), Palmerston és Russel nem fog­nak oly kabinetet alakíthatni, mely a ház véleményét csak akkor venné figyelembe, mikor az épen ínye szerintinek fogna mutatkozni. A „Times“ mai vezér­­czikkeinek egyike e pontra nézve igen érthető ujjmu­­tatásokkal szolgál: a Laboucherek, Smithek stb. mel­­lőztetni fognak — sőt tán maga Clarendon lord is, új elemekkel veendi magát körül az öreg whigfenök, még pedig olyanokkal, kik a tisztán szabadelmű párthoz tartoznak, s a­kik eddig is már nem egyszer mutatták meg, mennyire veszélyes dolog, miniszté­rium alakításánál róluk megfeledkezni. Kötve lesz tehát a restaurált kormány keze sok tekintetben, kötve saját alkatrészeinek természete, de még inkább kötve a fölébresztett nemzeti féltékeny­ség őrszeme által. Palmerston lord látszólag mindig engedett a francziák császárjának, habár valósággal mindenkor tízszeres árt vett engedékenységéért; — ámde midőn nemzeti becsület forog kérdésben, a kalmár­­­kodónak csúfolt angol nem ismer elég magas árt, melyért e szeplőtelen kincsét áruba lehetne bocsátani. 4» London, máj. 18. *). Midőn a P. Naplónak utolszor írtam, azon kérdés eldöntése volt szőnyegen az akóházban : „Legyen-e Conspiracy-bill ?“ A „ne legyen“-re Palmerston és társai leléptek ; úgynevezett tory kormány foglalá el az előbbi helyét. Ha az olvasók egynémelyike tán még emlékeznék akkori soraimra , tudni fogja, hogy hamis próféta voltam, jósolván , miként a vihared­­zette ősz kormányos e szélvészen is győzedelmeskedni fogna. Csalatkoztam előrelátásomban, de csalatkoz­tak nálamnál sokkal nagyobb emberek is, s ha va­laha, azon esetben el lehet­ mondani, hogy nádszá­lakkal döntötték le az óriás tölgyet. Azóta Angliában a politikai élet kijött szokott ke­rékvágásából, s azok, kikre a közügyek vezetése közvetlenül bízva van, csak addig vonják az állam­szekerét bizonyos irányban, míg a tapasztalt zökke­nés más felé nem fordítja sóvár szemöket; s akár hová vezessen is a közeleső simább ösvény — áttér­nek arra haladék nélkül, mert tételük egyedüli föl­tétele ,mozgás;‘ — fölakadás rájok nézve halál. Ma, mint ama nehány hó előtt, válóponthoz közeli­tünk, s midőn e sorokat irom, heves harczot vívnak az alsóházban, névleg a fölött : „helyén volt-e Can­ning lordot kiáltványáért megróni, s e megrovást közzé tenni ?“ — valósággal azonban : „Szabad-e tovább is nyugalommal nézni azon iránynélküli dö­­czögést, mely mellett a legélesb látású se tudhatja, mily kimenetele lesz a dolognak ?A Palmerston és Russel lordok egyazon sorban har­­czolnak, pillanatra elfojtva azon személyes gyű­löletet, mely őket sokkal inkább választja el egymás­tól, semhogy valaha őszintén és tartósan együtt­működhetnének a közjó előmozdítása körül. Roe­buck, a humanitásig emelkedett liberalismus kép­viselője, a conservativ miniszterium mellett emeli ha­talmas szózatát a szabadelvűek nagy seregének elle­nében. Ily tünemények csak ott szemlélhetők, hol az al­kotmányos élet átmeneti kicsishez közeig, hol a régi elnevezések burokjában új elvek sarjadzanak ; hol a pártok alakulhatására kellő központok még nem lé­teznek, minthogy a régiek elveszték vonzerejöket, az újak pedig még nem fejthették azt ki elegendőképen. Mint fog végződni az alsóházi harcz, azt ma este ép oly kevéssé tudhatni, mint tegnap vagy tegnape­lőtt lehete ; annyit azonban bízvást állíthatni, hogy a szőnyegen levő vita kimenetele fordulópont leend Nagybritannia parlamentáris életében. Ha a Derby kabinet győz, ez egyetlen győzelem által tartós életet *) Mint már múlt számunk távsürgönye jelenté, a Card­well féle rászólási indítvány fölötti parlamentáris harcz véget ért.­­. levelezőnk jelen közleménye tehát, ma­gára az esetre nézve, elkésett. Közöljük azonban, mert a különböző pártok állását egymás irányában jellemzi. Szerk. PESTI NAPLÓ, Pest, május 26. — Vettük a Bécsben f. hó 22 dikén tartott lóver­seny eredménye felőli jelentést. A lóverseny kezdete d. u. 1 órakor. Pályabíró : Steckau György gróf. In­dítók : Harrach gr.; Hunyady J. gróf;­ Waldstein Já­nos gr.; Zichy Ödön gróf. Teherre felügyelő: Zichy Edmund gróf. I. Megnyitási egyletdij 100 arany. Futhat 5 évesnél nem idősb és még sehol sem nyertes minden ló Távolság 1 mf. Tét 100 frt. Futottak: 1) Henckel gr. 3 éves kanczája „L­u 11 a na.“ 2) Liech­tenstein Ferencz hg 4. éves sárga heréltje „Tryme­­t­o­v“ és 3) Lichtenstein Ágoston hg 4 é. pes kanczája, mely utolsó maradt. Győztes : „Sultan­a“. Öten bána­tot fizettek. II. Első osztályú állam­dij 1000 cs. arany. Futhat 4 éves és idősb minden ló. Távoli. 3 1/2 mf. Tét 250 ft, fele bánat. Az első ló kapja a tét- és bá­natpénz felét, a másik felét a 2-ik ló. Futottak: 1) Au­ersperg lig 6 éves pej kanczája : „Elastic“; 2) Pálffy Pál gróf 4 éves pej méné „B­­­e m i­s­h“; 3) Henckel gróf 4 éves p. méné „Giles“; 4) Wenkheim R. gróf 5 éves barna pej méné „Canrobert“; 5) Kinsky Oct. gróf 8 é. vil. pej kanczája „Zeta“ ; 6) Ugyanannak 4 éves pej kanczája „Jenny“; 7) Hunyady gróf 6 év.pej mén. „Van­dal“. Győztes : „Giles“, 2-dik „Blemish.“ Hl. Pályaostor és ötven arany, ajánlja Harrach Ferencz gróf. Futhat minden ló. 1 mf. Tét 100 ft, fele bánat. Győztes : Zichy Alfréd gróf 4 é­­pes kanczája „Red White and plue“; 2-ik Kinsky János gróf idős sárga kanczája „T h e m b­y“ ; még futott: Anersperg V. hg 4é. sárga her. „Redlamite“ s Pálffy József gr. 4é. p. m. „Múltum in Parvo.“ Wenkheim R.gr. „Cyrene“-ért bánatot fizetett. IV. Másodosztályú állam­dij 600 db. arany, az ausztriai birodalomban ellett és nevelt lovak részére, 2% mf* Tét 150 ft, fele bánat: ez első lóé a tét és bánatpénz fele, a másik fél a 2-ik lóé. Fu­tottak : 1) Harrach gr. 5. é. p. k. „Frolie“. 2) A Lich­tenstein Ágost, hg által nevezett 4 ó. p. k. „Wolfdog­­ivadék. 3) Wenkheim R. gr. 4 é. p. k. „Cigarette“. 4) Henckel gr. 3 é. p. m. „Ibrahim“. 5) Kinsky 0. gr. 4 é. sárg. m. „Harlequin“. Győztes : „Harlequin“, 2-ik „Ibrahim“. Ketten bánatot fizettek. V. A L­i­c­h­­tenstein Alajos hg által ajánlott 500 frtos dij, az ausztriai birodalomban 1855-ben ellett minden ló számára. 1 mf. Tét 100 ft, fele bánat. Futot­tak : 1) Eszterházy Mihály gr. p. k. „Bolondek“ ; 2) ifj. Batthyányi István gr. p. k. „Cornflower“; 3) Henckel gr. p. k. „Sultana“ és 4) Rohan Lajos hg p. m. „Ambassador“. Győztes : „Cornflower“, 2-ik „Sul­tana.“ — A törökszentmiklósi lóversenyek so­rozata 1858. (September 26.) I. Ponyverseny 10 arany. h­ang. mfd ismételve. Tét: 5 pft. f. v. f. Futhat a választmány által ponynak elismert minden ló, 14 f­., markon alól. Őrlovarok teherkiegyenlités nélkül. II. Egyleti dij 100 a­r­a­n­y. 2 ang. mf. Tét 20 pft. fele bánat. Futhat minden félvér ló. Teher : 4 évesre 125 font, — 5 é. 130 f. — 6 é. és idősbre 135 f. Ménre 3 fonttal több. A tétösszeg az első és második ló közt el­osztandó. Űrlovarok színeikben. HL Mezei gazdák versenye. 20 arany az első lóé, 3 a másodiké, 2 a harmadiké. 1 ang. mfd. A futás nyereg nélkül történik s csak olyan ló futhat, melyet a válaszmány odavalónak talál. IV. Asszonyságok dija. Tiszteletdij ugrató versenyre. 1 ang. mfd 3 gáttal. Tét 10 pft f. v. f. Futhat minden ló. Teher mint az egyleti díjban; telivérre 10 fonttal több. V. Ügető verseny. Tét 10 pft f. v. f. Két ló négykerekű szekérbe fogva; két szekér egymás el­len. Minden szekéren egy bíró. Első ízben 2 ang. mfd, második ízben 1 ang. mfd. A mezei gazdák versenyét kivéve, a többi versenyben csak részvényes futhat. Min­den telivér ló után 8 pft, félvér után 5 pft, pony vagy félvér ló után 2 pft gyeppénz fizetendő. Minden futásra, a mezei gazdákét kivéve, September 5-én déli 12 óráig áll nyitva a nevezés, melyet sept. 4-ig Fegyverneken, 5-én d. e. pedig Törökszentmiklóson az Almásy család­házban fogad el alulírott. A ló nevezésével a lovar szinei is bejelentendők. A választmány nevében gróf Szápáry Iván. — A „M. N.“ írja, hogy Nagyváradon az állan­dó szinház ügyében alakult bizottmány azon jelentéssel örvendeztette meg az ügy barátait, hogy e czélra máris 150 részvény van aláírva. Hát Debreczenben, hogy áll az állandó színház ügye ? Bizony jobb lett volna, ha ke­vesebb jóakarattal és pártoló buzgósággal láttak volna illető helyről ez ügyhöz, eddig már volna Debreczenben is színház. Telke, mint tudjuk, volt. — Virág Alajos egy gyakorlati becsű és külföldön utazók részére hasznos művet adott ki „Külföldi Kalauz“ czímmel, mely a Németországban, Belgium, Németalföld, Anglia, Svájcz és Francziaországba utazó­kat kellő útmutatással látja el s hasznos kézikönyvül szolgál tájékozásra. A munkához az említett országok vasúthálózatának rajza van mellékelve; a vasutak, gőz­hajók menetei felöl táblás kimutatásokat lelünk s megis­merkedünk e munkában a különböző pénznemekkel. — A munka Pfeiffer bizományában jelent meg s ára 2 pgő forint. — Grynaeus Alajos „Népszerű alkalmi a rendkívüli oltár- és szerbeszédek, lelki­pásztori szózatok s intelmek gyűjtemé­nyének“ harmadik kötete megjelent következő tarta­lommal : Szerbeszéd egyház alapkő letételkor és szente­léskor. Keresztjárati szerbeszéd : a) oltárbeszéd oltári szentség kitételkor, s egész napi, vagy 40 órai imádás­­kor; b) oltárbeszéd ugyanakkor; e) oltárbeszéd ugyan­akkor. Oltárbeszéd, ezéd- vagy más társulati zászlószen­teléskor. L. pásztori szózat sz. olvasó egylet napjain. Ol­tárbeszéd iskolai zászló szenteléskor. Lelkipásztori okta­tás házasulandó jegyesek tanitása és vizsgálata alkalmá­val. Menyegzői oltárbeszéd. Avatáskori 1. p. szózat. Ha­­j­ószent­elési szent beszéd. Anyaszentegyház szertartási imádsága. L. pásztori intelem törvényes eskütétel előtt. Szerbeszéd apácza szenteléskor. Komoly lelkészi szózat temetőben, egy szegény sorsú halott sírja felett. Imádság halott fölött temetőbe mondandó. Immaculata. A szeplő­telenül fogantatott boldogságos szűz Máriának tizenkét csillagos koszorúja Kisasszony. — Ajánljuk az anyáknak, hogy tekintsenek a Széche­nyi sétatérre ünnep- és vasárnapokon kiküldött apró gyermekeik után. Bizony nem fog ártani. Hyenkor iszo­nyú port ver fel a hullámzó nép a fel nem öntözött uta­kon s az apró szentek nem győzik nyelni az áldást s nem győzik törülgetni szemeikről a port. De ez még a kisebb baj. Nagyobb baj az, hogy a dajkának, a gyer­mekőrnek, a bonnenak ilyenkor nemcsak a gyermekre kell vigyázni, hanem a szivére is, hogy ki az ostromló vitézek ellenében oly könnyen veszíté el szivét, csak késő veszi észre, hogy mellőle a kis­fiú vagy leány eltévedt. Ha Pesten a gyermekek számára nem volna alkalmas a hely (t. i. a füvészkert) mint a Széchenyi s az úrtéri sé­tatér, azt indítványoznák, hogy áldoztassanak fel a le­endő világpolgárok és polgárnők jólétének a sétányok oszai; hadd járhassanak a zöld fűben; de hiszen van ily üdítő, egészséges mulatóhelyük is a gyermekek­nek, hol nem kell port nyelniük s hol a gyermek őrét nem ostromolja annyi imádó. Tán ezért nem viseltetnek oly előszeretettel a dajkák a füvészkert, mint a poros sé­tányok iránt. Mert nem hihetjük, hogy a szülőkre nézve nagy argumentum volna az 1 kr. bementi dij. — A jeles olasz regényíró M­a­n­z­o­n­i Alessandro na­gyon beteg. — A „Huszárok könyve“ (szerkesztő Szeles­­t­e­y László) megjelent. A 240 lapra terjedő gyűjtemény a következő költőktől ad a huszárra vonatkozó költemé­nyeket : B. Amadé László, Arany János, Avar, Bajza, Berecz, Czuczor, Csokonai, Csurgai, Dalmady, Döbren­­tey, Garay János, Gyulai, Lajos István, Keletfy István, Kerényi, Kuliffay, Lévai, Lisznyay, Losonczy László, Magyari, Nagyérházi, Pajer, Petőfi, Sál, Sárosy Gyula, Sz. Szakáll Lajos, Szathmáry Károly, Szász Károly, Sze­­lestey, Székely J., Szűcs D., Thaly Kálós­, Tompa M., Tóth Endre, Tóth Kálmán, Varga Soma, Virághalmi, Za­­buldi József, Zalár­ól, a „Magyar népdalok könyvéből és a nép ajkáról. A csinosan kiállított könyv bolti ára 1­pírt. — Szotyori Nagy Károly (debreczeni reform, orgonista és kántor, a főtanoda ének- és zenetanára) elő­fizetést nyit „Templomi és halotti karénekes­­könyv“ czimű munkára. A munka megjelenik 5 rész­ben. Előfizetési ár : I. rész 60 praeludium stb. 1 ft. 30 kr. p. II. rész 166 dhoral és a néphymnus stb. 2 ft p. III. rész 30 közönséges halotti ének négyes hangszóra 30 kr. p. IV. rész 20 templomi és halotti nagyobbszerü karének, kétnemű énekkarra rövid útmutatással 1 ft p. V. rész orgona és zongora iskola 2 ft p. — Nemzeti szinház. Máj. 22. (A) „Portréi né­ma.“ Máj. 23. Nem volt előadás. 24-én „A kis árva.“ Torday Ede úr czimzetét kéri a „Pesti Napló“ Szerkesztősége. HIVATALOS. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály egy 1. oszt. adóhivatali segédi állomásra T­r­i­n­k­s Károly pénzügyőri utánnézőt nevezte ki. A soproni cs. k. országos pénzü­gyigazgatósági osztály Kratochwill Ferencs szárnyára hivatali napdijnokot Hl. osztályú adóhivatali segéddé kinevezte.

Next