Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)
1858-05-30 / 2490. szám
104—2490. 9-dik évffolyam. PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: | Szerkesztő szállása : Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet. | Angol királynő 53. ex. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények), a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . 6 frt pp. Évnegyedre . . 5 frt pkr. pp. Félévre...................11 frt pp. Félévre . . . 9 frt 30 kr. pp. DiffInfmAnvToIr Mick • 6 hasábu petit sor 1-szeri hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdij UilUolUlulljuR Uljur • külön 15 pkr.Magán vita 4 hasábos petit sor 15 pkr. 1858. Vasárnap, máj. 30. PEST, máj. 30. Tájékozás. (Fk.) Most, miután a párisi conferentia valahára egybelépett, sőt a fontos fontainebleaui munka daczára már két ülést is tartott, csak annál szilárdabb meggyőződéssel ismételhetjük, amit e napokban mondtunk, hogy t. i. a franczia császárnak nem lehet fájdalmas érzettel nem pillantania azon különbségre, mely 1858-at 1856-tól elválasztja. Akkor győzelemittas hadsereg és a „gloire“ felfrisítésére többé kevésbbé büszke nemzet ha nem is szeretettel, de legalább tisztelettel csüggött a császáron, ki erélyes vola a megtámadásban, kitartó a küzdelemben, nagylelkű a győzelemben, ki erejét nem csak az „anarchiáival, nem csak a párisi sikátorok gyakorlatlan küzdőivel, hanem Európa legfélelmesebb hadsergével is megérezteté; s Európa hatalmai ekkor csak úgy versenyeztek a franczia barátságért. Azóta sok történt! A jan. 14-ki esemény s ami azt követte, eléggé tanusstá, miszerint a tuileriákban jobban ismerik az ország hangulatját mint bárhol másutt, s hogy csak a külföld számára kennek rá egy kis fénymázt, míg ennek alatta a fa elmállott, féregszúrta és roskadó. Európa ezen megdöbbent, s Napóleon császárt most már nem tartja többé a társadalom szabadalmazott és mindenható „megmentőjének.“ Azóta az Angliávali alliance is megrendült; Ausztria minden alkalommal megsértetett, a Porta egyik megalázásból a másikba esett; Szardinia mindeddig nem dicsekedhetik Francziaország tettleges segélyével, ámbár még a deforestai törvényt is engedelmesen elfogadta s igy egyedül Oroszország az, mely Francziaországgal ma is azon lábon áll, mint két évvel ezelőtt. De ennek barátsága egymaga — mely azonkívül nagyon csendesen lép fel — nem képes kárpótlást nyújtani azon tekintély s fényért, melyet a császár a többi Europa szeme előtt elvesztett s mely koronájának legragyogóbb gyémántját képezte. Fény nélkül pedig Francziaországban semmi uralkodó nem birja magát fentartani, — legkevésbbé egy Napoleon! Ez okból gyanítjuk, hogy az utolsó szó még nincs kimondva, s e véleményt azon körülmény sem bírja megingatni, hogy az annyi zajjal megindított montenegrói ügy is oly nesztelenül készül leperegni. A lapok e tekintetben tán nagyon is rózsás színben láttak. A két franczia hajó tudtunkra még nem kapott ellenparancsot, hogy az ausztriai kikötőt odahagyja, sőt nem valószínűtlen, hogy még a többi hat hadigőzös is hozzá fog csatlakozni, miután már most határozottsággal jelentik, hogy Lyons admirál az angol flotta egy részével az adriai tengerbe ment. Minek ? mint a francziának gyámola? vagy ellensúlya? Az ember önkénytelenül is 1853-ra emlékezik, midőn a két nyugoti hajóhad szintén igy lassan lassan a Bosporus felé sompolygott..... Aztán Angliában az összes hajóhadat szerelik és útra készszé teszik, azon időre, midőn a franczia flotta Cherbourg körül fog központosulni. Mit akar Anglia e felötlő lépéssel? Csak nem tart attól, hogy a cherbourgi „escadre devolution“ kis tűzijátékot rendezhetne — Bernard és Alsopp szerencsés megmenekülésének ünneplésére ?! Végre még Montenegro felé sem oly tiszta az ég, mint a minőnek a lapok festik! — Alkudozni fognak, bene! Hanem az következik-e innen, hogy az alkudozásnak eredménye lesz ?! A Porta suzerainitását sem akarják szóba hozni, miért? Nyilván azért, mert nem akarják elismerni s Montenegróval el nem ismertetni, de hisz épen ez azon feltétel, mely alatt a Porta némi területátengedésre kész. Azonkívül Danilo még többet is kíván, a t. i. kikötőt az adriai tenger partján. Nem rész gustus, meg kell vallanunk! Igen exquisit mulatság lenne, ily kikötőben ma néhány franczia, holnap néhány orosz hajót vendégül fogadni s ha valamikor Olaszországban valami látnivaló volna, egypár flottát nézőül bocsátani az antivarii vagy más — inspe — montenegrói kikötőbe .................Francziaországnak mindenesetre vannak még tervei a kis Cernagorával, különben nem citálta volna Párisba először Delarue, hajdani franczia hírlapírót, ki most Danilo titkárja s montenegrói államkanczellár, azaz a mennyiben Montenegro állam s a cettinjei viskókban kanczellária képzelhető, most meg Mirko öcsém is Párisba jő, azon szeretetreméltó fiatal ember, ki bátyja parancsára e hó 13-án a törökökre rohant s ily természeteánál nem is sejditett virtuozitást tanúsított a török orrok levágásában vagy szükség esetén leharapásában. . . . Par nobile fratrum! Tehát majd csak meglátjuk , mi fejlődik még mindebből; nem lehet, hogy a történet mindig csak készüljön, készüljön és sohasemmi készet ne állítson a világ elé. A gyümölcsnek — akár éretten, akár rothadtan — de valamikor csak le kell hullni az ágról! TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A ravennai viador. Szomorujáték 5 felv. Irta Halm Fridrik. Fordította Szigligeti. (A nemzeti színházban május 26-dikán játszták először). (Vége.) A főszemély nem Thumelicus a gladiátor, hanem anyja Thusnelda. Thumelicus a szenvedőleges ellenállás szerepét viszi. — Thusnelda a cselekvő személy. Thusneldának rendkívül sok oka van Romát gyűlölni. Magában az, hogy fogoly, elég volna, de Roma nem csak fogolylyá tette őt. Tiberius embertelen kegyetlenséggel fosztotta meg gyermekétől, s embertelenül utasítják vissza váltig kérelmét, hogy gyermekét láthassa, vagy legalább hírt mondjanak felőle. Ez nem elég; a rómaiak hazájának, Germániának zsarnokai, melyet rajongva szeret s melynek fölszabadítására mindent kész elkövetni. Hozzájárul mindezekhez az elkeseredés, midőn látja, olylyanná nevelték gyermekét, hogy alig több oktalan állatnál, minden nemes gerjedelem nélkül. Benne minden érzelem : a honleányi, családi s még az anyai szeretet is csak a Roma iránti gyűlöletet sugallhatná. Midőn először föllép, nem is sejtetnek szavai egyebet, mint hogy benne e gyűlölet lesz megtestesítve. A jövőben sírja, úgymond, római föld lesz.. Jelenben annak falai közé látja magát élő halottként eltemetve. S nem Roma-e az, mely ifjúságát semmivé tette? Róma volt az, mely az ő atyját Segesz germán fejedelmet a maga pártjára csábította s midőn Armin, a rómaiak ellensége őt, Thusneldát, mondhatni, elrabolta, az atya kiátkozta leányát. Róma az oka ez atyai átoknak is. Mindezen súlyos okok daczára, még itt sem halljuk a gyűlölet, a bosszúvágy hangját. Rómát nem nevezi 89 ptáknak, se gyűlöltnek. Mint élete átkát és kinját említi. — Ugyanezen első párbeszédben nem mond átkot Rómára, hanem önmagát vádolja, miért nem lett öngyilkossá. Mikor, úgymond, Germanicus őt maga elé vitette, mint foglyot, első gondolata volt, hogy véget vet életének, de ugyanekkor szólalt meg lelkében először az anyai érzelem hangja, s nem volt ereje két életet egyszerre oltani ki. Ez első fellépéskor látják leghatározottabban feltüntetve a Róma iránti gyűlöletet. A leghatározottabb nyilatkozat is ily szelíd, inkább fájdalmas, inkább kétségbeeső. A szerző, úgy vélem, nem ismerte tán eléggé az ily helyzetben levő patrióta érzelmeinek természetét. Ily esetben a hazáért való rajongás, annak jóllétén való tűnődés magában nem mutatja fel eléggé a lélekállapotot. Az erős vonzalom, szeretet, ha tárgyának birtokában van, el lehet minden alj, minden gyűlölet nélkül ; de mihelyt tárgyától megfosztatik, csaknem lehetetlen és oly mértékű gyűlöletet nem érezni a megfosztó iránt, mint amily erős a szeretet és vonzalom. A féltékenység pl. a szerelemben egy arányú vegyülete az erősebb lelkekben a bosszú szomjának és szerelemnek. Thusneldát az ellenség annyira szeretett hazájától, családjától, férjétől, kire oly büszke, az anyát gyermekétől fosztja meg, s még atyai átkot is von rá. — Hogy lehet mindezen erős indokok daczára oly szelíd alakú a lélek gyűlölete ? — Az emberi lélekben többnyire ez okok közöl csak egy is képes azt egész erejében föltámasztani. Ha Thusneldát szerelmeshez hasonlítjuk, az annyi oldalról indokolt féltékenységet nem látjuk benne. Ő inkább szerencsétlen szerelmes, ki mindent elkövet szerelme tárgyának visszanyerésére, de csak a szerelem és nem egyszersmind a gyűlölet indítja tettekre. Szerző fel akarta először tüntetni e gyűlöletet, de ott sem sikerült neki, s később többnyire megfeledkezik róla. Azt hiszszük, az íróban a passivitas e neme inkább nemzeti, mint egyéni vonás. Azon német közönség, melynek e színmű tetszett, aligha nem fogadta el hűnek Thusnelda rajzát, sőt tán lelkesedett is e nő szivének csupán nemes és szelíd érzelmein. Az újkori germán hölgyet ókori gyanánt fogadta el. E részben az idegen közönségek helyesebben tudnak ítélni. A fenebbit inkább csak példaként hoztuk fel, hogy szerző a legindokoltabb gyűlöletet is igen szelíd alakban tünteti fel, s általán műve azért nem tehet mély benyomást, az indokolásra fordított minden ész mellett is, mivel a szenvedély s az érzelem nem nyilatkozik azon intenzív erővel, mely közvetlenül hasson. A szerző okai rábeszélnek, meggyőznek a felől, hogy ami művében történik, az úgy megtörténhetik, de hiányzik a kifejezésekből az erőtelj, az életfrissség, mely elevenre találjon, s ne okokkal, hanem a szenvedély és érzelem nyilatkozásának módja által támaszszon rokonérzelmeket. Az érzelem és lelkiállapot nyilatkozatainak élethűségében fekszik minden költői motiválás valódi titka. A költészet s így a dráma, nemhogy a viszonyokból vett indokolással, hanem még a bármily helyes, de csupán lélektani indokolással sem elégszik meg. Bármennyire be legyen bizonyítva, hogy a viszonyokhoz képest méltó okunk van haragra, szeretetre, vagy más indulatra; bármennyire belássuk, hogy valamely drámai hős jelleménél fogva indíttatik valamely cselekedetre, még nem ért ezért a költő, ha az általa elénk állított egyén szavaiban nem nyilatkozik megragadó hűséggel jelleme, szenvedélye, érzelmei. Ez erőteljes nyilatkozásban rejlik az erős indokolás titka, melyre csak valódi költő tud emelkedni, és itt van megfejtve, hogy a motívumnak nemcsak egy elbeszélt körülménynek, nemcsak néhány általános jellemvonásnak kell lennie, hanem élő, erőteljesen nyilatkozó lelki tulajdonnak, vagy szenvedélynek, mely ne csak rábeszélje a nézőt és olvasót, hanem együttérzésre indítsa, s az észt és érzelmet egyaránt győzze meg Thusnelda szerepében hibázuak az erőteljes nyilatkozatok, hiányzik az ez értelemben veendő erős indokolás. Az anyai szeretetet sem képes a szerző Thusneldában elég erővel, elég drámaisággal beszéltetni, —■ mindamellett, hogy egypár vonást eltalált. Ha az anya, midőn fiát elvégre föltalálja, az anyai szeretet egész hevével árasztja el, ahelyett, hogy benne a dicsvágyat, hazaszeretetet igyekezzék fölébreszteni, tán sikerül szívét meglágyítnia. A mű terve e meglágyulást természetesen nem engedi, — de igaz marad, hogy Thusnelda nem eléggé anya arra, hogy fiát terveinek és magának megnyerje. Hogy azon képet használjak, melyet egy elsőrendű német költőre készített Börne, midőn az anya akar szólani, mindig felébe áll a honleány, s kiveszi szájából a szót. Midőn először meghallja, hogy fia él, a legelső szó nem az anyaiérzés szava, hanem mindjárt Armin kardjára gondol, melyet fia kezébe ad, s arra, hogy hazáját szabaddá teszi fia által. Az Isteneknek megynyitja fogadását, hogy „minden gyűlölet és hajlam“ nélküli komoly művét, a haza megszabadítását végrehajtja, s hanem, mint cserfa a viharban fog megtörni. Ezt áradozó, hosszú szónoklatban mondja el, amibe az anyai örömnek egyetlen hangja sem vegyül. Midőn először találkozik fiával, már többet beszél az anya; de többnyire közhelyeket mond el, melyekelég beszédesek, de nem nyilatkozik bennök a szív a maga természetes egyszerű nyelvén. — „El kö- I nyék setét fátylotokkal! Aztán, ó aztán, hadd szorit■ sanak e karok átövezve, s nyomjanak keményen [ anyai szivemhez.“ S ismét: „Szemednek mély tiszta tengerében hadd füröszszem meg sebbedt lelkemet. jó öröm, öröm hullanád dagadnak s örvénynyé válnak körűlém.“ Mindezek közt, melyeken akkor szó- s kell beszélni a versiró, mikor érzelmeit hazudja, s melyek inkább illenek egy szerelmes ajkára, s a szeretett lyányka szemére, mint az anyai érzelemhez és fiúi szemekhez, nem feledi Thusnelda Armin kardját mindjárt fia kezébe adni. Az anyai öröm végül oly nagy, hogy Thusnelda elalél benne. A fenebbi szavak után, melyekben az öröm örvényét emlegeti, mindjárt zenét hall — a hazai dalok hangját. Mily szelíd és szép e dal — úgymond. Hát hajnallik, este van ? Én nem látlak már, fiam, stb. Az anyai szeretetnek leghívebb vonása, s Thusnelda szerepének legigazabb helye az, midőn fiával mindent megkísértvén, és hiában, hogy dicsvágyát, hazaszeretetét fölébreszsze, a germán követ elöl men. A pest-miskolczi vasút. Bécs,máj.26. Az ipoly-völgyi vasútra egyesült társaság, amely időközben két különféle társulattá vált, az építési terveket s költségvetéseket a magas kormány elé oly kérelemmel terjesztette, miszerint azoknak alapján a tiszavasúti társasággali egybeolvadást eszközölni méltóztassék Az egyik Parent-féle társaság Szobbról a vasutat saját költségén felépíteni, és a kész vonalt a tiszai vasúti társaságnak úgy akarná átadni, hogy az építési költséget részvényekben fizesse meg, amely építési modor természetesen a tiszai társaságra nézve felette költséges volna. A másik társaságnak közös költségen kiviendó terve eleinte hasonlólag Szobbról Ipolyság, Balassa-Gyarmat és Szécsénynek tartván, onnét Losoncz, Füleknek, Gortva puszta mellett Felednek s Lenárdfalvának megyen, innét balra Tornaalján, Rozsnyón egy roppant alagút segedelmével Almáson, Tornán keresztül Kassára,és jobbra Putnok, Szt.Péter mellett Miskolcznak viszi a vonalt. A szobbi vonal ellen több kifogások lévén, gróf Károlyi Eduárd ur oda nyilatkozott, hogy az ő társasága annak Pestréli megindításától nem idegenkedik. E technikai javaslatok a tisza vasúti társaság igazgató tanácscsal közöltetvén, ez által a központi igazgatóhoz a végett utasíttattak,hogy a helyszínen megvizsgáltatván, véleményes jelentését maga idején adná be. Biztos hír szerint a jelentés előterjesztetett s kimerítő adatok nyomán a balassagyarmati vonal ellen határozottan nyilatkozik, azonban a kitűzött czél t. i. a gömöri vasipar elősegéllése tekintetéből ama szárnyvonalnak közös költségen építését ajánlja, mely Miskolcztól, mint főállomástól Sz. Péter és Putnok mellett Lenárdfalváig és onnét mindenütt a Sajó völgyén Pelsőczig terveztetett, onnét nem Rosnyónak, de balra Dobálnának a vasipar főhelyéhez vitetnék, és itten ez által vége lévén, későbben talán a szepes megyei vas- és rézbányákkal öszszeköttethetnék; azt halljuk, hogy az igazgatótanács e véleményt elfogadván, az igen terjedelmes, technikai és statistikai indokokkal bőven ellátott jelentést máris a magas kormány elé terjesztette, honnét alkalmasint az illető társaságnak — mert már most biztosan nem tudatik, melyik legyen az illető további tárgyaltatás végett át fog küldetni. Ezen tény a „Pesti Napló“ máj. 19-én kelt számában ismételt kérdésre : a pest-miskolczi egyenes, vagy a pest-ipolyvölgyi vasútvonal mellett nyilatkozik-e a társaság? határozottan felel. Amint azonban erre előbb nem felelt, mielőtt a szükséges adatok birtokában nem volt, úgy azt hiszszük, hogy Visontai úrnak abbeli állítása , miszerint a pest-miskolczi egyenes útnak biztos jövője van, ezen vonalnak építését mindaddig elősegíteni nem fogja, míg a miskolci-debreczeni és miskolc- kassai vonalakon az áru- és személyforgalom azon szükséget nem fedezendő, mely élő adatokkal beszél felépítése mellett. Mi hazánkban más élő adatokat nem ismerünk. A termékbőség és a lakosság számából merített adatok csalnak, ki gondolta volna. 2. 0, hogy a nagyváradi állomás mindjárt kezdettől kétszer annyi jövedelmet fog adni, mint a debreczeni? Nem a személyforgalomtól függ hazánkban a vasút jövedelme, sőt a lombardi vasút kivételével sehol az ausztriai monarchiában, hanem attól, várjon léteznek-e oly áruczikkek, melyek a mindennapi szükséget fedvén, hónapról, hónapra egyenlő mennyiségben szállíttatnak , mint p. o. a kőszén az éjszaki pályán. Nálunk a gabona és a marha ilynemű czikkek. Az élet faláról ugyan a városi piaczra, de tovább eddig csak a külföld számára vitetett vasúton. Ezután Debreczenből Miskolczra és Kassára is vitetni, de Pestre Miskolcztól se élet se marha nem fog szállíttatni. Ha kőszén elég mennyiségben és minőségben Diósgyőrnél vagy másutt a mátrai hegyekben találtatnék, akkor azonnal épülne a pesti vasút. A gömöri vasrudak szállítása, az egész szepesi vas- és rézforgalom elégtelenek e vonal jövedelmezésére. Ne tartson Visontai úr attól, hogy egy utazó, ki Miskolcztól Debreczenen át 12 óra alatt Pesten lehet, gyorskocsin 22 óráig porban fáradozzék az országúton, vagy a kereskedő egy mázsa portékáért a furmányosnak 1 pftnyi fuvarbért fizessen, ha vasúton, bár kanyarogva, 45 krajczárért megkaphatja. Igaz, hogy a forgalmat czikkek szaporíthatják, melyekre senki nem gondolt, így a tiszai vasút Berettyó-Ujfaluról egynéhány ezer mázsa kavicsot fog Debreczenbe szállítani a kincstár költségén az országút megtöltésére; meglehet, hogy a miskolcz-pesti vonalra is ilynemű véletlen czikkek készülőben vannak, de eddig nem ismerjük. Fa, bőr, só, gyapjú, repce, kender nem jön Pestre Miskolcz tájékáról, a szesznek egy része igen, de a miskolczi borok csak hazánk felső részeiben akalnak vevőkre. Továbbá el nem kell felejtkezni, hogy a tiszai társaság a kassai vonal kiépítése után más után pénzt nem szerezhet, mint új részvények kibocsátása által, ezeket azonban senki átvenni nem fogja, ha a már épített vonalakon a régi részvények után veszteség járt. Be kell tehát okvetetlen a tiszta jövedelmezést várni, és ez fogja a pest-miskolczi vasút sorsát elha-