Pesti Napló, 1858. június (9. évfolyam, 2491-2514. szám)

1858-06-03 / 2493. szám

ja. Continensi kereskedők közül csak néhány fran-czia vett a vásárlásban jelentékenyebb részt. Legközelebbi árverezés júliusban. LEVELEZÉSEK. Békés, máj. 21. Mióta e lapokban a békési levelek egy kis szünetet tartottak, sok történt nálunk olyan, mit el kell mondanunk. Pár év felött még annyira kívül voltunk a világon, hogy ha levelet akartunk valahova írni vagy hírlapjainkat megkapni, Csabára kelle gyalog embert küldeni s azt a levélhordásért tisztességesen fizetni. Igaz, hogy 4 nap múlva olvastuk a lapokat, de csakhogy kaphattuk ! Nagy örömünkre, egyszer postakiadóságot állított fel a kormány nálunk s eleinte hetenként háromszor, utóbb mindennap közlekedhetünk Csabával, hol a rendes posta volt s azon addig ismeretlen kényelemben részesülünk, hogy a tegnapi újságot ma olvastuk Békésen. Most ismét tovább vagyunk egy lépéssel; a békési postakiadóság immár rendes postahivatallá változott s megy a levél az eddig járatlan utakon is, Ladány és Gyarmat felé Újfalunak, hol aztán a vasutba ütközik. Másik új vendégünk a magyar biztositó társaság. Ekkorig volt Békésen 4 ügynök, és történt éven át 7—8 biztosítás; most a m. társaság egyik ügynökének — (mert kettő van) már 50 számja van és folyvást sürögnek a jelentkezők. Mi is ez még harmadfélezer házból! ? Vasutunk hatalmasan közeledik Arad felé. A jövő vasárnap már M.Berényben lesz az első gőzös, és két hét múlva a csabai indóházban fog fütyölni. Mi békésiek pedig két szék közt a pad alatt maradunk, szerény ülőhelyünkön nagy siralomban keseregvén, csak arra kérjük az érdemes elöljáróságot, csináltasson legalább egy jó köves utat Berényig akkorra, mire a vasút megnyílik. Berény ide egy mértföld és mi vagyunk húszezeren,— csak tessék parancsolni, meglesz ez is mint a 3 mföldes kanális. Milyen munkát vittünk véghez ott is! „Hihetetlen a civilizált világ előtt, mondja b. Wenkheim László, egy, az itteni elöljárókhoz intézett szép levelében — de nem az előttem, ki ismerem és tudom, mily erő, mily lélek van egy ily tösgyökeres magyar város lakóiban, mely oly szerencsés, ily elöljáróság által kormányoztatni.“ Igen uraim, egy év leforgása alatt e város 104,734 gyalog napszámmal oly szabályozási munkát végzett be, mely mellett alig lehet e kilátás, hogy még egy más előttünk levő nagy munkába is belefoghassunk ; és mégis e nép, min rettenve vissza a múlt tél dermesztő hidegségétől, saját érdekétől ösztönöztetve, neki fogott a Fekete-Körös jobbpartján húzandó 3600 folyó eltöltés építéséhez, s annak fölemelésében annyira haladt már, hogy e részről többé az áradás nem fenyegeti határunkat. Hozzávéve ehez, hogy a város aljától a dobozi határig a balparton már 12000 köböl földet hányt föl gáttá e község, a hosszúfoki mentesítő munkálatoknál pedig, azok legsúlyosabb részét, a csatorna lefenekelését saját erejével eszközölte, megfogható lesz az olvasó előtt, miért mondja a fentisztelt báró úr, mint szabályozási társelnök, felhozott levelében : „örömmel nyilvánítom, hogy önök voltak mindig a hosszúfoki társulatnak legszorgalmasabb s legbiztosabb előmozdítói; igenis, mindaz, ami a hosszúfoki csatornán jobbatlán Önök erejével eszközöltetett, más módon sokkal többe került volna; örömmel emlékszem Békés város képviselőjének hatalmas nyilatkozataira, valahányszor a közgyűléseken a pénztár szegény állapotáról tevek jelentést, Békés város mindannyiszor a legnagyobb készséggel állott elő, s befejezte mindig a mit felvállalt.“ Ezeket írja a nemes báró e hó 13-án kelt levelében, melyet válaszul irt e község azon kérelmére, hogy tekintetbe véve eme roppant erőfeszítést, a hosszufok balpartján hiányzó 1800 öl gátat is építtesse föl a társulat, mivel azok helyén gátjaink alá tódulván az áradó víz, mind azokban végetlen kár okoztatik, mind az egész hoszszúfok és Fekete-Körös köze elöntetik. „Gondom lesz, írja a nemes báró, hogy a gátrendszer kiegészítése minél előbb megtörténjék, miután önök oly sokat tettek, illő, hogy most már tegyenek a többiek is, s önök fáradsága mentül előbb megnyerje jutalmát.“ Majd annyi erőfeszítésbe, mint e vízszabályozási és mentesítési munkálatok, került egy casinonak felállíthatása Békésen. Négy év óta vajúdik e kérdés, míg végre a napokban megszületett a felelet, s most már az alakulás processusa foly. Nem akarjuk kétségbe vonni, hogy a casino képes lesz magát szervezni, s óhajtjuk, hogy minél előbb azt mondhassuk : meg van! Nagy szükségünk van rá. Ez tán még képes lesz a békési társaséletet, ezt a darabokra tört tányért, összeenyvezni! Faxit Deus. r. 1. Szabadka, máj. 27. Városunk Flatt András cs. k. ker. első biztos urban uj főnököt nyert. Múlt hó 21-én vezettetett be a volt polgármester által, a mikor az utóbbi egyszersmind szives búcsúját is vette a volt tisztikar s képviselőségtől. A lelépő tisztviselőség s volt képviselőség érdemeit ezúttal részletezni nem akarjuk, egy nyugalmasabb időre hagyván azt, midőn az új tisztújításon már túl esve, időt nyerünk a múlt tények komoly megfontolására, melyek, mint olyanon aztán, önmagukért beszélve, fel is fognak bennünket menteni az ítélethozás minden egyoldalúságától. Ennyit a múltakra nézve tudósítói tisztünket illetőleg ! n— A jövőre nézve mélt. Schmidtburg, a helytartótanács alelnökének e hó 6-án tett látogatásából merítünk némi okoskodást. E nap ugyanis rendkívüli gyűlésben az uj község-tanácsot az uj főnök iránti bizalomra s azóti reményekre hívta fel, miket ennek jeles tehetségeitől s hivatalos értelmisége s buzgóságától várhat. Továbbá némely teendők iránt fejezte ki a kormánynak gondoskodását. Jelesen: az iskolák és humanistikus intézetek, végül a külvárosi templomok iránt, mint amelyek tekintetében még városunktól többet vár. E három kérdés fontosságát magunk is minden alkalommal kiemeltük, s örülünk, hogy ezúttal egy magasabb helyről jött a buzdítás, miben már ben van a siker biztosítéka, de teendőink alphája, jövedelmeink állapotától, vagyis, annak lehető szaporításától föltételeztetik; és igy mindenek előtt elvárjuk, hogy mint a státus maga, mint a birodalmi székváros Bécs s egyéb jó példával előmenő városok, évi budgetjüket s költségvetéseiket a sajtó utján nyilvánvalóvá teszik, úgy mi is ezen kezdjük legelső teendőnket, mert ez ad alapot a további teendőkre s gondolkodásra. Városunk nagyságát, fontosságát anyagilag és szellemileg véve, mint a magas látogató érintő, a kormány is figyelmére méltatá; illő tehát, hogy e figyelemnek azon teendőket illetőleg feleljünk meg legelőbb, melyekre a felsőbb akarat utalt bennünket s mik bizonyára magokban foglalják érdekeink helyes felfogását is. Csak azt szeretnék, ha az iskolák iránti teendőnk, ne csak az elemiek s tanyaiak s a legjobb esetben : a gazdaságiakban határozódnék mint ez egyoldalulag volt érintve, hanem e városhoz illő humaniórák elősegítésében is. Mert mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy hazánk nem csak „Agricultural Land,“ de egyszersmind a tudomány s magasabb műveltség országa, mivelhogy mindezekre vágya, értelmisége, tehetsége és igénye is van, és azért ne feledkezzünk meg a humaniórákról se! Továbbá a humanistikus intézetek közt a kisdedóvodák, bölcsődék, kór-és szegény és koldusházak s egyéb enemü lelencz, szülési, temetkezési s más intézeteknek részint megalapítását, részint a meglevők jobb karba helyezését szintén óhajtjuk ugyan elérni, de csak úgy s azon mértékben, mint azt az idő szerinti szükség hozza magával, mert azt tapasztaljuk, hogy e körül is nem a külső, hanem a belső intézkedés felel meg inkább a czélnak, midőn az illető intézetek, ha nem is szemkápráztató, de fentartó hivatásuknak a lehető legolcsóbban felelnek meg. Szóval, nem akarunk mi ez intézeteknek palotákat, fővárosi drága kezelést szerezni, hanem csak vi-szonyainkhoz, zsebünk és a nép igényeihez képest minél gyakorlatibb ellátást, és a czél el lesz érve, és az unokák tovább fognak menni nyomdokainkon. Végül, ■ 11 a templomok iránt meggyőződésünk: mig azoknál a magánházak, fényesebb, csinosabb karban tűnnek ki, s mig azok kellő számban nincsenek a nép igényei is alkalmatosságához képest, addig az erkölcsiség és ■ a nép valódi műveltségéről nem csinálunk magunknak 3 nagy eszéket, mert a legfőbb eszme — az Isten, s ennek szolgálni, nem lehet üdvösen a külső és belső ész , hangzása nélkül, hanem azt óhajtjuk részünkről, hogy, ha az érdeklett külvárosi templomokat fel akarjuk építeni, s ha ezeken kívül, egyik életkérdésünk: a szeged-szabadkai vasút, kaszárnyák, közutak, Pality kiépítése, erdőültetés stb, s a fentebb érintett teendők iránt akként lelkesülünk, hogy mindezeket lehetőleg s viszonyainkhoz képest érvényesíthessük, akikor okvetlen hozzá kell nyúlnunk kárpótlási tőkéinkhez, mert ezek nélkül különben minden eddigi tevékenységünk s kibányászandó szép jövedelmeink mellett sem bírunk valami nagyobb dolgot rögtönözni. . - így állunk! és ez csak vázlata mindazon teendők s helyzetnek, melyek és melyből reánk kötelességek haramiának. Azonban a kötelességek fölismerése első lépés a haladás mezején, s a többit a jóakarat meg az erő kifejtése hozza meg, melyek soha nem szunnyadva egy község, város és egy ország nagyságát mindenha, elhatározzák. 1 1. Kun-Hegyes, máj. 27. Úgy örülnék már, ha les velem kedves tartalmú lehetne; de a mellett, hogy a f. hó 8-kai szép eső vajmi keveset segített vetéseinken, hogy gyümölcsünk nem lesz (mint utóbbi gazdasági levelemben írtam, önhanyagságunk miatt), hogy rz pénzünk kevés, még sok rablásról is kell panaszkodznunk. A múlt hetekről egymásután három rablási tény van eseményeink könyvébe följegyezve. Előbb a szomszéd gyócs-pusztai kerülőlakot támadták meg ,s lövöldözések között a szegény cselédek kilencz- darab sertését hajták el; azután a városhoz alig száz ölve ", egy juhait őrző pásztorra törtek s egy e darab juhát elhajtották ; május 22-dike éjjelén végre a M. P. helybeli gazda tanyájára rontott négy be-gyár, s az ott őrködő két cselédet halálra verve, i, három igen jó lovát elrabolták A levert, összemamszangoltak életéhez kevés a remény; a tettesek nem is tudják, miután a szegény áldozatok már szólni sem tudnak; egyiknek szerencsétlen esetét öt árva siratja. A napokban s midőn e sorokat irom is, gyönyörű szép i esőnk van; és mert meleg, minden veteményeinkre s it valódi áldás; lesz talán még szénánk is; dohányo s esaink szabadabban lélegzenek s ugyancsak sürögnek !s- az ültetés körül. — A napokban több gabona-kupecz is- jelentkezett. L- Hát az első magyar biztositó egyesületnek van-e egk vidéken ügynöke ? Halljuk, hogy Madarason volna, k de szükséges volna újságok által is országszerte tu-j i-datni, hogy ki és hová neveztetik. Óhajtandó volna ez az is, hogy minden nagyobb, vagy legalább két, három községre neveztetnék egy-egy ügynök. r. 1. y —---- •' KÜLFÖLD. is Angolország. London, jun. 1-jén. A tegnapi az alsóházi ülésben Disraeli interpellate folytán kizt jelenté, hogy Nápoly az angol gépészek részére kösvételt kárpótlást megtagadta, de mindamellett reméli betni, hogy végre is beleegyezik. Roebuck oly értelmű indítványt jelentett be, hogy Anglia a török udikvarnál ne működjék a suezi csatorna ellen. Paint merston újra szóba hozta Disraeli sloughi beszéljét, s kijelenté, hogy az ő visszaléptekor Francziaország és Anglia viszonyai a legbarátságosabbak voltnak. Disraeli ezt meggedte, s azt válaszolta, a hogy a kormány a háborút koczkáztatta, midőn Waklewsky sürgönyére feleltek s az összeesküvési bilit visszavonták, de hogy jelenleg a szives egyetértés tökéletes. Parkington hasonló szellemben szól, mire a viták eredmény nélkül végződtek. A felsőházban Lucan és Lyndhurst módosítványaikat a zsidó-ügyben visszavonták, hogy mint bilit terjesszék elő. Francziaország. A félhivatalos franczia lapok egy idő óta igen szerencsétlenek a conferentia felőli tudósításaikkal, így jelenté a „Constitutionnel“ egész bizonyossággal, hogy az értekezlet harmadik ülése máj. 29-kén tartatik meg, holott ez ülésre a meghívó jegyek még szét sem küldettek. Újabb tudósítások szintén a jövő szombatra teszik a 3-dik ülést. Mi a montenegrói kérdést illeti, az csakugyan Stambulban fog elintéztetni. Azon vers kra, hogy ebben a franczia és az orosz kormány nem akart megnyugodni, az adhatott okot, hogy a franczia s az orosz kabinet attól félt, miként az ügy Stambulban az ottani ausztriai diplomatia befolyása folytán a végtelenig elhúzódhatnék. Miután azonban a Porta kijelenté, hogy a tanácskozások alapjául az 1856-diki status quo-t akarja elfogadni, e kérdést elvben elintézettnek tarthatni. Az alkudozások tehát a Portával a stambuli követek által meg fognak kezdetni, s ha hogy a vitályos határhelyek megszemlélése szükséges volna, a követek titkárai fognak a Porta biztosával a színhelyre menni. — Azon tudósítás, hogy a Lyons admirális hajóhada Máltából az adriai tengerre utazott, újabb tudósítások szerint csakugyan alaptalannak bizonyult be. Máltából érkezett sürgöny jelenti, hogy az ottani hajóhad állomását el sem hagyta. — Bovigo és Peyrat urak (Pene segédei) a „Cour-rier de Paris“ ellen pert akarnak indítani, hogy e lapot a 42 katonatiszt levelére írott válaszuk felvételére szorítsák vagy hogy legalább e válasz felvételének megtagadását megállapíttassák. A párbaj ügyeiről többféle hír kering, így beszélik Parisban, hogy Espinasse tbk Courtier-hez (ki a tbk rokona) intézett iratában kijelenté, miként ő, (a tbk) mint hadnagy a „Figaró“ czikkét büntetlenül nem hagyná. Egyébiránt több magas állású katona a tiszteknek e párbaj- s náli viseletek felől nem kedvezőleg nyilatkozott. E tekintélyek közt említik különösen Mac-Mahon tokot. I — Toursból Romartinba 200 katona rendeltetett, miután az ottani nagy posztógyárban a munkások rögtön felmondák a szolgálatot. — „La Loire“ vegyes szállító hajón vitetett el I Cayenne de Radio. Hirszerint ott nem sokáig maradna, miután teljes megkegyelmeztetését várják. -r- Az Odeonban Jeanne d’Arcot akarták előadni, de meg nem engedtetett. Nem akarnak az angoloknak panaszra okot adni— A hollandi királyné Fontainebleauból Párisba érkezett. A lyoni pálya ünnepélyesen fel volt díszítve, s katonasorok tisztelegtek a magas vendégnek. — A souverainek múzeumában minden tárgy, mely a reichstadti herczegé volt, „S. M. le Roi de Rome“ feliratot nyer. • Olaszország. Tu r in, jun. 1. A követek kamarája a kölcsöntörvényt tegnap este 97 szavazattal 63 ellenében elfogadta. A jobb oldal, s a bal oldalnak egy töredéke a törvény ellen szavazott. Depreti módo Isítványal ki a kölcsönt 30 millióra javasolta leszálli- ttani, elvettetett. A Vittorio-Emanuele-vasuton az argentinéi hidpróba megtörtént s tökéletesen sikerült. A vonatok már rendesen járnak az új hídon. Oroszország, Sz. Péter vára, máj. 22. Alaptalan volt az aggodalom a jobbágysági kérdésben közbejött oly hosszas hallgatás miatt. Hat kormányzósági kerület, u. m. Tula, Pskov, Jaroslav, Vologda, Mohilev és Vitebsk készeknek nyilatkoztak a jobbágyok sorsán való könnyítésre, s 15-én meg is adatott rá az engedély. Mind nagy és népes kerület, s ezek által az ily kormányzóságok száma 33-ra emelkedett. A Cherson kerület is engedélyt kért egy bizottság kinevezésére, s hihetőleg már megkapta. E kerület főnöke megtanulása igényel, az általa nyújtott haszon és gyönyör mellett szót sem érdemel. E körülményből önkényt nőtte ki egy általános nevezéktan magát, sőt tisztán formulázott feladatul tűzték ki a tudományvezérei a két félgömbön egy oly fajnevek felállítását, melyet minden ajkú tudósok elfogadjanak. Ezen közhasználat semmi nehézséggel nem jár azon ágaiban a természettudományoknak, melyekben a latin nevezéktant szakadatlanul megtartották, mint például a növénytan, az állattan; de sokkal több ágában nem birta magát a latin nyelv tartani s itt viv ki magának gyors haladással egy oly műnyelvért, melyet világ- vagy közműnyelvnek mondhatni. De Török ur úgy látszik erről semmit sem tud, mert a mint jónak látja az évkönyv szerkesztőjén kívül a purismus több ellenét s ezek közt Brassai urat leczkézni, ezt mondja: „harmadik fődolog, melylyel Brassai ur magát kétségkívül az impurismus legfőbb hősévé kente fel, hogy ő egy oly tudományos műnyelv után sovárg, melyet a magyaron kívül az angol, svéd, muszka stb. egyiránt megértsen. Lehet-e ennél nagyobb képtelenséget gondolni? Bizonyára nem. Ugyan kisértse meg Brassai úr ezen általános műnyelvet s adjon belőle egy kis mutatványt.“ — Biztosítom hogy sem sóvárogni nem kell utána, sem Brassai urat fárasztani annak megkísérlésével, mert minden ember tudja, ki a világirodalomba egy kissé betekintett, hogy ez már befejezett tény, így az ásványtanban, a földtanban a jelenleg uralkodó fajnevek mind olyanok, melyeket az angol, a franczia, a német, olasz stb. munkákban változatlanul fedelünk. Van egy ásvány, melyet Felsőbányán, egy másik,melyet főleg Nagy-ágon találnak, amannak a fajneve felsőbányit,emelnek nagyágit, tehát it végzettel a leshelye, mely rag se nem német, sem franczia, sem angol, de közmegegyezéssel el van fogadva. E két ásvány ezen név alatt van az amerikai könyvekben leírva épen úgy mint az austráliai vagy európai angol-franczia-német-olasz stb. könyvekben. Már kérdem most, micsoda haszon vagy dicsőséget talál egy elfogulatlan magyar ember abban, ha ugyanazon ásványok egyikét felsőhányra a másikat nagyága név alatt írom le (la le lévén elfogadva a magyar ásványnevek képződésénél), úgy hiszem nem sokat vagy semmit. Ha nem is ily szembeszökő, de mindenesetre sok okot találunk, hideg vérrel fogván a dolgot fel a mellett, hogy a többi fajnév általános nevét is jobb változatlanul hagyni s használni a magyar nyelven irt munkákban is. Az, mit a mindennapi nyelven nevez meg a köznép, mindössze sem sok, ennek a maga eredeti nevén történő elnevezése ott, hol közfajnév nem volna, zavart épen nem tesz. Dr Török úr korholja a francziákat a gramwackeséhez hasonló nevekért; mint puristának igaza van, de akkor egyszersmind elfelejteni látszik, hogy a népeket nem az eszményiség, hanem a gyakorlati előnyök vezetik. A franczia könyvekben ezen idegen szónak „gramwacke“ egész kis történetecskéje van, mely a szó pillantására az emlékbe jő, az anynyit jelent, hogy e képletre először Németországban lettek figyelmetessé, hogy azt ott legelőször tanulmányozták, s annak viszonyai más vidékekre nézve mintaképül szolgálnak. Ha egy szó ennyit mond, nem csoda, hogy azon nem változtattak a franczia tudósok sőt az angolok sem, kiknél szintén csaknem egészen változatlanul maradt fen. A franczia új nevéhez ebből egy emlék sem csatlakozott volna. A kristálytani, a physical görög-latin képződésű műszavak minden tudós legőszintébb örömére, a mivelt nagy nyelvekben ugyanazok. A változás csak az utolsó szótagot illeti, amelyen az elsajátítás az illető nyelv szabályai szerint van kifejezve. A vegytani műnyelv miatt lévén Dr. T. ur által leginkább felelősségre vonva, erre kötelességem mindenek fölött válaszolni". Ha Berzeliusnak egyéb érdeme nem volna, nevét halhatatlanná tenné már azon egy szerencsés ötlete, hogy a vegytanba a jegybeszédet behozta. Ő az elemek latin-görög vagy olykor a közhasználatot nyert mindennapi nevek kezdőbetűjét vagy betűpárját ajánlotta használatul, sőt a tudomány épületével azt oly szoros összeköttetésbe tudta hozni, hogy minden ellenvetés nélkül mintegy dictator szavára,a világ minden nyelvű tudósa elfogadta s félszázad óta változatlanul használja. E jelek nem rövidített elnevezései az egyszerű vagy összetett testeknek, mint minden szakértő tudja, hanem foglalatos kifejezése a test egész vegy-természetének- Ez mutatja, hogy azon test mi jelenben, mi lehet jövőben s mi lehetett a múltban, az ember elbámulhat azon, hogy egy vegytani formula mennyire tükre a test összetételi módjának a tan mindenkori állásához képest. E vegytani jegybeszéd átment mindazon tudományokba, melyekbe az általános vegytan polypkarjával átnyúl. Hogy többet ne említsek, az ásványtanban a vegy-minták igen szerepelnek s egyik legszilárdabb oszlopát képezik a benne történő lényeges haladásoknak. Mindenki könnyen elképzeli, minő zavart idézne elő a mathematikusok közt, ha a francziáknak vagy németeknek eszökbe jutna,nemzeti hiúságból az arab számokat kiküszöbölni és újonnan gyártott franczia vagy német jegyekkel élni; biztosítom, még nagyobb zavart okozna, ha valaki a vegyelemek jegyein változtatna valamit, az a tudós világ minden tagját bizonnyára maga ellen zúdítaná, a jegyek könnyű használatához azonban gyakorlat kell,s e gyakorlatban minden fáradság nélkül s mondhatni észrevétlenül csak úgy maradunk meg, ha magokat az elemeket s vegyeiket szorosan a vegyminták szerint nevezzük el. Ez az oka, hogy a vegytani műnyelv is ugyanaz a világ minden mivelt népénél s csak a végzetek vannak angolositva, francziásitva vagy németesítve. A mely elemnek, mint a vas, kén stb. a köznapi neve megvan, ezt magában mindig így nevezik, de az összetételben sokszor a vegymintához tartják magukat; a vasból, hamuzsírból és nitrogén tartalmú szerves testekből lesz ferrocyánkálium, e név magában véve idegen hangzású, de egészen mást tartunk róla, ha a vegymintát mellette látjuk, mert akkor nem egyéb, mint ennek egy magából folyó s minden megerőltetés nélkül történő leolvasása. Egy gyártott nemzeti név a vegymintával semmi összeköttetésben nem áll s igy csak haszontalanul nehezíti a dolgot. Ha tehát a többi ágában a természettudományoknak a gyakorlati ész már egyéb okoknál fogva azt tanácsolta, hogy a népek tudósai egy közös műnyelvben állapodjanak meg, a vegytanban még egy lényeges ok jó hozzá, s ez a nevezéktan összefüggése a vegytani jegybeszéddel, melyen változtatni tudtommal eddig a legdühösebb puristának sem jutott eszébe. A természettudós feladata azon törvényeket tanulmányozni, melyek uralma alatt a physicai világ fennáll. Grott törvénykönyve nincs a természetnek, de van egy lény, mely szellemi organisatiójánál fogva magát felhiva érezi e törvényeket összeszedni s fel- s jegyezni. E fáradságos őzést megközelítőleg elérendő, a tüneményeket, mint nyilvánulásait a törvényeknek, észleli, az adatokat hangyaszorgalommal összeszedi, s az ész erejével feldolgozza s azokból igyekszik a tör-vényeket leolvasni. E végből mennek a hivatást érezők mint egy őrcsapat széllel a föld egész hátán, be- s hatnak annak mélyébe s magaslataiba, gyűjtenek részlelteket s a nyilvánosságra bocsátják. Ezen adatatokról minden szakembernek folytonosan tudomással I kell bírnia, s a közműnyelv a vaspálya, melyen I a különféle nyelveken irt szakmunkákat mozdonysebességgel járjuk be. Azon tudós, ki e közműnyelv megrontásán dolgozik, minden egyéb lehet, csak I olyan természetbúvár nem, kinek zászlójára írva van „előre!“ 3. Nézzünk a fiatal nemzedékre, a természettudományok zsenge barátaira. Kezdetben mindegy, akár tisztán magyar, akár a közműszavakkal irt munkából tanul valaki, a tárgyak elnevezését, a tan különös nyelvét, bárminő kellemetlen legyen is, sajátjává kell tenni. De az iskolából kikerülvén, a ki magát tovább akarja képezni, arra nézve a dolog már nem mindegy. — Ha csupán a magyar műnyelvet tudja, idegen nyelven itt szakmunkát érteni nem fog, kénytelen előbb a közműnyelvvel megbarátkozni, s igy a tárgy helyett szavakat tanulni, minél gyűlöletesb s visszariasztóbb nincs egy oly korban, melyben már magáról a dologról akarunk bővebb tudomást szerezni magunknak. Azonban a hit, hogy e kellemetlen foglalatosságon keresztül esvén, tudvágya számára kiapadhatlan forrást szerzene magának, sok esetben győz s a tudomány nem veszti emberét. Ellenben a ki a közműnyelv szerint tanult, s a magyar irodalomban csupa újonnan gyártott elnevezéseket pillant meg, sajnos tény, de nem egyszer tapasztaltam, hogy épen úgy cselekszik, mint dr. Török úr írja magáról, amint Berde Áron „a chemia iskolája“ czímű Stockhardt fordítására vetette szemeit. Hogy melyik fél veszt többet, nem szükség vitatnom, de azt nem szabad felednünk , hogy a fiatalság legeslegnagyobb része nem a magyar műszavakon kapja szoktatást. SZABÓ JÓZSEF, a m. természettudományi társ. első titkára. Magyar könyveskef. 204. Egyházkeléskori szertartásos Beszédek és imák. Kálmán Ferencz, gyönki református al-gymnasium (;) tanár és felszentelt paptól. Székesfehérvárott, Ráder Antal tulajdona. 1858. Nyomatott Sz. Fehérvárott özv. Szammer Pálné betűivel. 1858. 8-adrét 21. lap. (Ara 12. pkr.) . ■ 205. Rövid válasz nagytiszteletü Török Pál urnak, mint a Korrajzok előterjesztőjének. Irta Fördös Lajos. Kecskemétben, nyomatott Szilády Károlynál 1858. 8-adrét, 44. lap. (Ára 20. pkr.)