Pesti Napló, 1858. július (9. évfolyam, 2515-2541. szám)

1858-07-29 / 2539. szám

Pest, jul. 28. Viktória királyné még Cherbourgba indu­lása előtt bezárja a parliament üléseit. Már sem a lordok sem az alsóház érdemes tagjai nem fogják Derby grófot és Disraeli urat interpellátiókkal faggatni, s a „kegytel­jes“ királynő látogatásából támadt politikai eredmények már csak a hirlapírók bírálata alá esnek. A minisztérium „meleg napjai“ elmúltak, s a jövő január körúiig enyhe idők fognak szá­mára járni. De ne higyjük, hogy az angol kormány azért, mert a parl­ament ellenőrzésétől fölszabadult, föloldva vélné magát a parlament szellemének kódolásától. Követendi azon irányt, mely e szellemmel egyezik, s nem fogjuk eljárásaiban ama habo­zást, kétkedést, végletek közti hánykódást, kétértelműséget­­és ellenmondásokat látni, me­lyekre — mint Francziaország példája bizo­nyítja — a valódi ellenőrzést nélkülöző kor­mányok könnyebben lehetnek kitétetve. A Derby-minisztérium egyénei nagy nép­szerűségnek soha sem örvendhettek, de talán épen helyzetük e nehézségének átérzésében fe­küdt hatalmuk megszilárdításának titka. Palmerston lordnak volt sok elvesztegetni való népszerűsége, s a nemes lord annak nagy részén könnyelműleg túl is adott. Nélkülözhetlennek tartva magát, a parlia­­menttől engedékenységet várt szilárdság he­lyett, s mert ékesszólása, régi befolyása és szertelen ügyessége hatalmassá tevék, Napó­leon — ki­használni és elviselni legjobban tud minden tehetséget — többet követelt tőle mint kellett volna, mert a szokottnál többnek kivi­telére hitte képesítve. E kettős félreértésből folyt a híres status­­f­ér­fiú bukása Ha Palmerston valamivel nagyobb véle­ménynyel van a parliamentről, s Napoleon va­lamivel kevesebbel Palmerstonról, akkor nem került volna elő azon Európára nézve szeren­csés kicsis, mely a Derby minisztérium meg­alakulását, Anglia becsületének szeplőtlen megőrzését, s a franczia császár túláradó igé­nyeinek korlátozását vonta maga után. Derby nem volt mit koc­káztasson népsze­rűségéből ; óvakodó jön tehát a közvélemény­nyel szemben, s takarékos parliamenti befo­lyásának használatára nézve, melyből semmi fogyasztani való felesleg nem létezett. Derby tudta, hogy érette nem sok áldozatot hozna a többség; nem veté tehát azt erkölcsi­­ kényszer alá. Ő sejté, hogy azon szónoklati vihar, melyet Palmerston — míg a külpolitikában erélyes­nek hitték — egy finom élet vagy egy büszke gúnymosoly által erőtlenné tudott ten­ni , oly miniszterelnököt, ki a régi és elavult hagyományok szerint a diplomaták közt híres öklözőnek és gyújtogatónak nem tartalék, a kormánypadról könnyen lesodorhat. Ennél­fogva bátor akart lenni Napóleonnal szemben, hogy bátorságban lehessen a parl­amentben. Kevésbé vette tekintet alá, mit követel tőle egy idegen uralkodó , mint azt, hogy mit szab kötelességéül az önérző és jogaira féltékeny Anglia közvéleménye. Koczkáztatta a háború A PENARVAN-NEMZETSÉG. Irta SANDEAU. Folytatás. Pál sokszor gondolkodott a fiatal rokon egyedülvaló árvaságán ; egész együgyüséggel hitte, hogy Renáta kisasszony ezzel oltalmára akarja megkérni — úgy sem lévén más, a­kit erre kérhetne. — Édes rokonom, mond Pál egyszerre lecsillapod­va, ismerem már e kötelességeket, s távol legyen, hogy ki akarnék térni elölök, büszke leszek rájok s csupán egy szóra vártam öntől, mely alkalmat adjon készségem kimutatására. Rendelkezzék velem mint halottaiból föltámadt testvérrel. Ha szüksége van szolgálatomra és segítségemre... . — Nem értjük egymást, mond Renáta kisasszony, alig észrevehető mosolylyal. Nincs szükségem senki szolgálatára és segítségére, s ha kell, majd magam védem magamat. Nem rólam, hanem önről van szó. Hallom, ön meg akar házasodni. — Ki mondhatta ezt önnek? kérdte Pál, fülig pi­rulva. __Még azt is hallottam, hogy ön már választott is feleséget, folytatta Renáta kisasszony nagy hidegvér­rel : valami molnár leányt akar elvenni. Igaz-e ? Pál hallgatott. A meglepetés, zavar némává tette. Sok idő kellene hozzá, hogy elmondjuk, mennyi tör­tént szivében alig egy percz alatt. Eleinte tagadni akart. A szégyen ösztönözte, de büszkesége hirtelen , merőben megfordította s ellenkező tulságra ragadta. Ha eddig nem határozta volna el, hogy Michaud Irina kisasszonyt elvegye, most unokatestvére eljárása vin­né e szándékra. Itt volt az alkalom a boszúra: egé­szen ki akarta tölteni. — Na’s bátyám, igaz-e hát ? ismételte Renáta kis-­­­asszony, csaknem sürgető hangon. — Akárki beszélte, igaza volt, édes kisasszony,­­ mond Pál ártatlan arczkifejezéssel : én a Michaud leányát veszem el. — Már szavát is adta ön ? — Nem egészen, de annyi, mintha szavamat adtam volna. Remélem, édes rokonom, lesz szerencsém lako­dalmunkon ; épen jókor érkezett ön. Meglátja ön, mennyire fog önnek tetszeni a menyasszony. No, hisz az igaz, hogy nem tudja úgy viselni magát, mint egy hajdani udvari hölgy, de oly vidám, mint az erdei madár, fris mint a tavaszi virág, s tetszős, mint a jó­féle gyümölcs. A­mi pedig Michaud bátyát illeti, a maga őrlötte lisztből sem lehetne jobb tésztát készit­­ni, mint a minő agyagból gyúrva van. Nem tréfálok édes kisasszony; a lehető legjobb családdal egyesü­lök, melyben minden csak azon reményre jogosít, hogy boldog leszek körében. — Ön nem gyermek többés jól megfontolta-e a lépést, melyre rászánta magát ? — Legyen ön megnyugodva, mond Pál, a rang megalázásában feszengve; ha a hajlamról szó sem volna is e házasságban, alig lehetne jobb szerencsét képzelni magamra nézve. Nemcsak, hogy Michaud urnak molnár létére van mit a tejbe apritnia, hanem leánya hozománya szépen ki fogja kerekitni birto­komat. — így akarja ön fölemelni a családot, mely már csak önbe veti egyedüli reményét, melynek nincs más támasza ? kérdé Benáta kisasszony ugyanazon nyu­godt hangon mint előbb. Nem elég, hogy kipusztult, ön még gyalázattal tetézi a szerencsétlenséget. — Megálljunk édes rokonom, ha ön így kezdi, aligha megértjük egymást. Köztünk egy egész forra­dalom van; egy egész romba dőlt világ, egy egész új élet választ el bennünket. Nem egy nyelven beszé­lünk , — más-más Istennek áldozunk. — Elég sajnos — az ön érdekében Penarvan úr ! — A­mint venni tetszik édes rokon, sohasem vol­­­­tam oly nagyravágyó, hogy nemzetségünk fölmagasz- ■ talója legyek. Az idősb­­enarvan ág egész életemben csak alázatosságra nevelt, nem is ment kárba a taní­tás. Egész dicsvágyam abban áll, hogy egy becsüle­tes leányt vegyek nőül, megmiveljem földemet, jól ne­veljem gyermekeit, beléjök oltsam csecsemő koruktól fogva a 89-iki nagy eszméket, a kiváltságok gyűlöle­tét, az egyenlőség szerelmét, s a hazának htt fiakat adjak. Ha mindez gyalázat, sajnálom jó őseimet, de ezt bizony csak el kell nyelniük. — Mondhatom, úgy beszél, mint nemeshez illik ! Nemzetségünket nagy csapás érte, elég ok rá, hogy ön szidalmazza; a nemesség száműzve van, és azért el kell árulni ! — Nemzetségünk 1 kiáltott Pál, mi közöm hozzá ? Mi voltam mig a forradalom emberré tett? Paraszt, közember, pária ! Szegénységben ismeretlenül éltem; önök mindnyájától megalázást, lenézést tapasztaltam. Az ön atyjának, mintegy megakarván a halált előzni, kedve telt benne, hogy nevemet kihúzza az élők sorá­ból. Ön, édes unokatestvérem, azt sem tudta, vagyok-e e világon. A véletlennek kellett önt értesítnie, hogy még van egy Penarvan. Ön fölkeresett, s mi czélból? Azért-e, hogy családunk töredékeit egyesítse? hogy a múlt feledését ajánlja ? A világért sem. Idejövetelé­ben csak ez volt czélja: hogy megmentse a Penarvan nevet a mocsoktól, melybe egy rosz házasság kever­heti. Mondhatom szép testvéri gondoskodás? Hogy is ne érzékenyítne el ? Azonban ön is elismeri, hogy nagyon is lovaghoz illő dolog volna az ember­nek örökös nőtlenségre kárhoztatni magát, azon egyszerű okból, mivel az ember ki tudja melyik ősének kerekedett kedve Jeruzsálemnél mint keresz­tes öletni meg magát, őseim tetszésük szerint tettek, ne vegyék hát rész néven, ha én is a magamé szerint teszek. És, mielőtt a nemesség el lett volna törülve, levetkeztem volt előítéleteit, s azt hiszem, senki sem vethet szememre hűtlenséget, árulást, ha azt veszem feleségül, a­ki nekem tetszik. Akár meg van, akár el van törülve a nemesség, egy paraszt sorsán mit sem ront, ha egy molnár leányát veszi el. Én Isten ke­gyelméből, nem vagyok se herczeg, se marquis. — Herczeg nem az igaz, de marquis ? az egészen más kérdés. Ki volt, vagy ki lesz még valaha mar­quis, ha ön nem az ? Igen bátyám, Penarvau marquis! Testvér bátyáim halála után, ön a czím jogszerinti örököse; atyám halála után ön a család feje. Nem csupán hírnevünk Ugye hozott ide; annak tudata, hogy mi illeti önt jog szerint, elég lett volna arra, hogy ő közeledésre bírjon. Nemcsak azért siettem ide, hogy fenyegetett becsületünket védjem, hanem azért is, hogy az ön jogait, tekintélyét elismerjem és önt üd­vözöljem. (Folytatjuk.) lehetőségét, s megnyerte a békét lealáztatás nélkül; sőt alkalma­san tapasztalni, hogy Francziaország belviszonyai miatt, sokkal könnyebb a perez fölhevülései közt Páris­­ból háborúval fenyegetőzni, mint a császári birodalom határain túl vinni a seregeket. Derby állásának erösbülésére sokat ten sa­ját lojalitásán kívül, a parliamentnek, melyre támaszkodik, bölcs mérséklete is. A lordok és követek nem tűrték volna el, hogy Viktória királyné miniszterei legkevésbé is hasonló helyzetbe hozzák magukat Napó­leonhoz, mint a­minőt már látott Európa az utolsó Stuart-uralkodó kormánya és XIV-dik Lajos közt létesülni, de bármennyire készek voltak Ó-Anglia régi méltóságát föntartani, csalatban levő különnemű vállalataival. A vállalko­zástól­ idegenkedés sokszor szemére lobbantatott már a magyarnak méltányosan, vagy méltatlanul, ezt most megvitatni nem akarjuk, egyedül egy példát ho­zunk fel arra, hogy ott, a­hol okszerű alap létez, hol­­ a kezdet- és folytatásnak nem túl vérmes szédelgés a­­ kútfeje, a vállalkozó részvét­el nem maradhat. Heves megye Mátrahegy lánczolatában évek óta­­ működő bányatársulatok, azon meggyőződéshez jut­­ván, hogy minden vállalatban, főleg a bányászatban , minden iparág ŐB-apjában (melyet még a bányatör- I­vény is méltán őstermelésnek czimez) az egyesülés,­­ vagy­is az assotiatió eszméje fő tényező, egy ép oly kitartó, mint szakértő egyén által ösztönöztetve, a­­ magas cs. k. pénzügyminisztérium, és ennek aláren­delt tisztelt cs. k. bányahatóságok engedelmével, és tudtával „Mátra-bánya uniós formája alatt egyesültek, és kibocsájtandó részvények alapján egy társulattá alakultak, szintoly óvatossággal kerültek minden inter­­pellátiót, mely indokolatlan aggodalmak miatt a két szövetséges hatalom viszonyát tágítani, a kölcsönös keserűséget növelni és a bizodal­­matlanságot — melyre méltó ok elég volt — igazságtalan föltevésekkel még nagyobb mér­tékben terjeszteni fogta volna. Hogy miért megy Cherbourgba Viktoria ki­rályné ? senki sem kérdé azok közül, kik el­­mozditák Palmerstont, mert nem mert Wa­­lewski gróf január 20-ai sürgönyére felelni. Gibson most hallgatott, hallgatott ugyanaz, ki az összeesküvési bilit megbuktatá. A parliament, mely erélyének és mérséklett­­ségének január 14-ke óta annyi tanujelét adta, s a Derby-kormány, mely kivételes eszközök nélkül, csupán a nemzet képviseletére támasz­kodva, Napóleonnal mélyen éreztette, hogy Angliának kevesebb szüksége van Franczia­ország barátságára, mint viszont : szóval, a közelebbi hat hónap története gondolkozókká tehette azokat, kik az alkotmányos intézmé­nyektől el akarták vitatni az életerőt, s a sza­bad Angliát már sajnálni kezdették azért, mert még nem vesztette el szabadságát. KEMÉNY ZSIGMOND. 0 cs. kir. Apostoli Felsége gr. Thurn- Valsassina Jáczint helytartósági titkárt Kassán, cs. kir. kamarási méltósággal legkegyelmesebben föl­­ruházni méltóztatott. 0 cs. kir. Apostoli Felsége f. é. julius 14-ki legfelsőbb határozata által P­r­i­k­r­i­­ János segédet a nagyváradi cs. kir. jogakadémiánál, rendes tanárrá ezen tanintézethez kinevezni méltóztatott. Az igazságügy miniszter Dániel Antal megyetörvény-­­­széki tanácsost Gyulán, országos törvényszéki tanácsossá ugyanezen megyetörvényszékhez kinevezte Az igazságügyminiszter Lázár Mihály megyetörvény­széki tanácsost NI. Kállón orsz. törvényszéki tanácsossá Nagyváradra kinevezte. Császárné Ő Felsége szerencsés szülése után a budai halászbástyáról azonnal ágyulövések fognak létezni, és pedig herczegfi születése esetében 101, herczegnő születése esetében 21 ágyulövés. Tüstént erre a budavári főplébániatemplomban ün­nepélyes Tedeum fog tartatni. F. hó 25 én egy Seelowitzból kelt tudósítás szerint Erzsébet Főherczegnő , cs. Fenségénél a tajláznak csekély nyomai állottak be. A lázas inge­rültség egyformán fogyva, estig tartott, a midőn tö­kéletesen elenyészett. Az éjen át 0 cs. Fensége rövid félbeszakadásokkal nyugodtan aludt s f. hó 26-kán egészen jól érze magát. Az újszülött Főherc­egnő egésséges. B. H. A „Mátra-bánya unió“ közgyűlése. Alkalmunk volt folyó év július hó elején az alakító bánya közgyűlésben részt venni, és arról meggyőződést szerezni , hogy az egyesült bánya­társulatok bányászati alapja nagy, de ennek jö­vője, és kiterjeszkedhetése még nagyobbszerű, nem pedig valami nyereségszomjas részvényes társ által ékes szóval festett. A vállalat jövőjét biztos alapon, az egyesülés élén álló egyén, jelenleg a három egy­beolvadt társulat meghatalmazottja a mostani rész­vénytársak, és a résztvenni kívánó közönség számára azáltal biztosítá, hogy a múlt év September havában a fent tisztelt cs. k. pénzügyminisztérium engedelmé­vel növelésben lévő és egyesülni óhajtó ezüst-, réz- és ólombá­nyák, és ezek bányászati járulékai meg­szemlélésére, felvételére és megbírálására, pénzügy­­miniszteri titkárt Schmidt Richard Alajos urat kikérve felhívta, és ettől a jelen állapot, és eddig felfedezett ércztelepek szakilag megbírált nyereményes jövő fe­lett a kezelés minden ágát leíró, kimerítő véleményt véve, beadta kellő helyen az egyesülhetés iránti fo­lyamodást, és most a mátrai unióról el lehet mondani, „hogy az ige testte jön.“ A Mátra-unió Tamás-hátán tartott gyűlésének fon­tosabb határozatai a következendők : a) a jelen fel­fedezett 9 éreztelep (melynek legnagyobb része fakó­­ércz — Fahlerz — vagyis ezüstrézvegyület, melynek az eredetben felmutatott bécsi próba szerint az Isten adomány bányamező tárnájából 21—26 lat ezüst, és 25—32 font réz egy mázsábani tartalma) szakczél­­szerü kizsákmányolása 80 bányász által, melyek idő­vel a kezelési javaslat szerint 300-ig szaporitandók. b) A nyert gazdagabb tartalmú érczek, a szegé­nyebbek a felépítendő gőzzuzda idejére felhagyatván, az olvasztás helyett több helyen már sikerrel életbe lépett úgynevezett extractio, és precipitatio­n (kivo­nás és tülepedés) általi becsesítése, mely végből az unió meghatalmazottja oda utasittatott, hogy magát nagybányai cs. k. kerületben lakó koházati intéző Kiss Ferencz úrral halasztás nélkül közlekedésbe te­gye, és ezen methodus kétségkivüli hasznáról meg­győződést szerezve, azt azonnal az unió részére kötendő szerződés útján sikeresitse. c) A Mátra környezetének kőszén gaz­dagsága (melyre a tiszai vasúti társaság, ha pest­i miskolczi vonala elkészül, szigorúan utalva leend) [ köztudomású dolog lévén, a társulati meghatalmazott­nak a kőszén vidékek mielőbbi bejárása, és erről teendő jelentés azon hozzáadással hagyatott meg, hogy a kőszéntelepeket törvényszabta után, az unió számára, a Tiszához közelebb fekvő határoknak el­sőbbséget adva, mulasztás nélkül biztosítsa. d) 8400 db. részvény 40 pftjával a résztvenni kí­vánó közönség számára leendő kibocsátása (2236 db. az egyesült három társulat eddigi költségeinek fede­zésére, 2164 db. tartalék alapra fentartatván) az öt tagból választott bizottmány legszigorúbb ellenőrkö­dése mellett, foganatosittatik. Fentartjuk magunknak a társulat további teendői­ről a közönséget érdekelhető tudósítást *), úgy mint a mátrai kőszénben gazdag vidék a Tiszántúli és in­neni faszegény vidékek idővel a mezei gazdaság szük­ségletei által kifejlendő szoros kapcsolat felőli rész­letesebb értekezést. K. L. Az idő, ennek igényei és szükségletei sokat fejlesz-­­------------------­tenek; a jelen kornak kedves jelszava: ipar, ezzel kap­; *­ Szívesen veendjük. S­zerk. — A magyar akadémiának jul. 26-kán tar­tott kisgyülésében* Kiss Károly r. tag igen érdekes előadást tartott a Hunyady János által 1448. oct. 18-kán elvesztett rigómezei ütközetről. Utána Toldy Ferencz lépett a szószékre, s előadása tárgyául egy újon­nan fölfedezett codex megismertetését jelenté be. Előle­­gesen lyrai költészetünk eddigi történelmére vetett egy futó pillanatot, s aztán előadá, hogy szorgalmas irodalmi búvárunk M­á­­­r­a­y Gábornak jutott a szerencse legkö­zelebb egy dalköltemény-gyűjteményt tartalmazó érdekes codexet fölfedezni, a 17-ik századból. Ezen codex erede­tileg Jankovics Miklós híres régészünk szerzeménye volt, mely ennek halála után eltévedvén, a berlini múzeumba került. Tartalma leginkább szerelmi dalokat foglal ma­gában, szám szerint mintegy 38-at, melyek bár eszme­i hangmenet tekintetében több költő anthologiai collectá­­jának látszanak lenni, nemzetünk két század előtti er­kölcs- s érzelemvilágára igen nagy fényt vetnek, miért is nem kis mértékben becsesek. Említi e költeményfüzér kitűnőbb darabjait „Zrínyi Miklós haláláról,“ egy dalt „a hitbeli üldözésekről,“ egy „lako­dalmi verset“ s egy érzékeny dalát „a fogarasi várban kesergő magyarnak,“ melynek a ver­sek kezdőbetűi szerint 8 a s v a y, ismeretlen költőnk volt szerzője. Jóllehet igen hibás s különféle kéziratból álló ezen versgyűjtemény, igen becsesnek s nyereséges­nek tartja az előadó, főleg a szerelmi dalokban különben is szegény magyar irodalomra nézve. Inditványozza en­nélfogva, hogy ezen codex „Mátray codex“ nek ne­veztessék. Az indítvány elfogadtatott s a magyar iroda­lom ezen legújabban talált gyermeke fölött kimondatott a keresztnév : Mátray-codex.“ Ennek végeztével a titkár jelentést ten a Nádasdy pályázat eredmé­nye felől. A bejött pályamunkák megbírálása a nyelvtu­dományi osztályra volt bízva, s ezen osztály többsége oda nyilatkozott, hogy viszonylagos becsénél fogva legki­tűnőbb ugyan a „Nándor“ czimü költemény , de miu­tán ez sem költői beszély, hanem inkább a történet kró­nikás verses előadása, s miután a kitűzött pályakérdés szerint, absolut becscsel bíró történeti ugyan, de köl­tői beszély kivántatott, s ilyen a pályaművek közt egy sem találkozik : a jutalmat nem vélik kiadandónak, ha­nem a jövő évi újabb pályázathoz lenne csatolandó az ez idei jutalomdíj is. Elfogadtatott. Néhány újabban bekül­dött magyar oklevél beküldését jelentvén még a titkár, miután az előbbi jegyzőkönyvek is meghitelesíttettek, a külföldi akadémiák küldeményei is fölemlíttettek volna, az ülés bezáratott.­­ Tegnapelőtt este 8 és 9 óra közt a váczi utcza leg­népesebb pontján a korona-kávéházzal szemközt levő szegletházban iszonyú sikoltás s verekedés támadt. A tüs­tént összecsoportosult nép közül többen felsiettek az első emeletre a szorongatottnak segélyére s a botrány meg­szüntetésére. Még küzdve találták az emeleten lakó nőt egy férfival, ki állítólag amattól 100 pártot kívánt kizsa­rolni. Az ily esetben nincs semmi rendkívüli s figyelmün­ket az csak annyiban igényli, a­mennyiben e botrány nem csupán az egyszerű esemény természetével bír. Lon­donban, sőt Párisban bizonyos lakások ablakai örökké redőnyökkel fedvék, az ily lakások környezetének nem nyuttathatik ok a megbotránkozásra. A váczi utczai szeg­letlakásból, meg vagyunk e felől győződve, el kell pusz­tulnia a mostani lakónak. — A „P. Lt.“ múlt szombati száma figyelemre méltó czikket közöl a pesti kereskedelmi vasárnapi iskolákról. Tudjuk, hogy a kereskedői tanulók felszabadítása csak úgy történhetik, ha azok minden osztályban első osztályú előmenetellel végezik tanulmányaikat. „Mi szabályok szerint adatik a „prima classis“ ? kérdi a Lloyd. És váj­jon e kitétel nem tág és határozatlan-e? mert a „prima classis“ alatt a tanulmányok befejezésének legkitűnőbb fokát értjük, minél fogva e fokozat meghatározása a ta­nár szeszélye­ és önkényétől függ. És egyébiránt a lehe­tőség körébe tartozik-e, hogy egy magyar tanuló egy év, tehát 40 tanóra alatt a német nyelvet, német irályt, né­met helyesírást, a számtant s a többi kötelezett tantár­gyat a „prima classis fokozattal megtanulja?“ A Lloyd ez észrevétele igen nagy mértékben megérdemli az ille­tők figyelmét. Vegyük a kérdést gyakorlatilag. A magyar atya, németül nem tudó fiát 3 évi gyakorlatra átadja a pesti kereskedők egyikének; fiától évenkint pár 100 ftot is fizet. A 3 év elmúl­t a fia segéddé fel nem szabadittat­­hatik, mert a vasárnapi iskolák évenkinti 40 tanórája alatt Magyar köny­vessel. 268. Három levelű­ gyógyító fű népünk életba-­j­jainak három fő okozója ellen, vagyis a munkásság, mér­tékletesség és valláserkölcsös házi nevelés példái. Három életképben előtüntetve, magyar népüek okulására szán­va, szent István első királyunk emlékére nyújtja három népbarát. Kiadja Karosai G. Pest, nyomatott Lände­rer és Heckenastnál. 16 adrét 42 lap. 269. Ajánlható magyar könyvek jegyzéke, me­lyek Hartleben K. A. könyvkereskedésében Pesten (Váczi-utcza 17. sz. alatt) kaphatók. Nyomatott Pesten Herz Jánosnál 1858. 8-rét 64 lap. Kapható ingyen. 270—1. Hazánk. Közlemények a nemzeti történet és honismeret köréből. Szerkeszti Török János, a ma­gyar akadémia tagja. Pest, 1858. Kiadja Heckenast G. Nyomatott Länderer és Heckenastnál, nagy 8-rét. IV. és V. füzet. (A szent István-rend jelvénye és diázöltönye ábrájával, a Crouy nemzetség pecsétrajzával és a Kapisz­­trán kehely, cella, ajtó és kút ábráival). 241—480 1 U P­­[ Az évfolyam előfizetési ára 5 port.

Next