Pesti Napló, 1858. szeptember (9. évfolyam, 2567-2591. szám)

1858-09-11 / 2575. szám

Sept. 10. (Fk.) Választani vagy nem választani ? ez azon kérdés, mely most a porosz sajtót és a porosz népet nagy mértékben foglalkoztatja. Midőn az 1848-as „vívmányok“ egymásután összeomlottak vagy — helyesebben szólva — szétromboltattak, a szabadelvű párt szüksé­gesnek vélte, ez ellen tiltakozni s mivel han­gosan tiltakoznia nem volt szabad, hallgatása által tiltakozott, ezáltal azt akarván kijelen­teni, hogy az od­roghrozott intézményekkel nincs megelégedve, s ha már nincs hatalmában azokat megszüntetni, de legalább életbelépte­tésük körül nem akar segédkezet nyújtani. A kormány megértette ezen passiv ellenál­lást, de nem hajtott rá; a szabadelvűek nagy tömege pedig idővel már nem elvből, hanem kényelemből folytatta tétlenségét, nevezetesen a választásoktóli tartózkodást; ekként a reac­­tiónak teljesen szabad keze volt. De vannak határai is, s miután senki sem állta útját, e határokat csakhamar el is érte, s ott­­ meg­állapodott. Ezentúl a szabadelvű pártnak már nincs veszteni valója; a dolog még roszabbra nem fordulhat; ezt a reactió maga sem akarhatja, mert különben csakugyan megtette volna más eddig is, tehát jelenleg csak nyerni lehet vagy — legroszabb esetben — a status quo fen­­marad. A kérdés tehát most a körül forog: nem lenne-e czélszerű a szabadelvű párt részéről, ismét belemarkolni a politikai életbe s lega­lább kísérletet tenni várjon nem lehetne-e az adott alapon is a liberálisok óhajainak lega­lább részét valósítani? Több alkalommal tett nyilatkozatainkból a nyájas olvasó ismeri e részbeni egyéni véle­ményünket. Örvendünk, hogy ez a szabadelvű porosz sajtóban is viszhangzik s hogy ez fel­tétlenül javasolja, miszerint a legközelebbi országgyűlési választások alkalmával a sza­badelvű párt minél nagyobb részvétet tanú­sítson. Az okok már a fentebb mondottakból foly­nak ; a politikai mozgalmakbani részvét t­a­­lán használ, de a tartózkodás minden­esetre árt. Ne áai ,jp­h­ el önmagunkat a tömeg­gondol­kozás­módja iránt; ne higyyük, hogy azon fé­nyes tulajdonok, mik által valamely nemzet összességében tündöklik, minden egyesnek feje körül is sugároznak. Az egyszerű ember mindenütt ugyanaz, ha magára hagyatik. A nemzet jeles tulajdonai csak akkor lépnek napfényre, ha ezen egyének közös tevékeny­ségre ösztönöztetnek, s együttes cselekvésre alkalmat nyernek; majdnem olyan ez, mint a vilany fénye, mely csak súrlódás által válik láthatóvá. Elvont elméletekre nézve a tömeg nem nagy Adalékok Erdély viszonyaihoz a Portával Báthori István és Kristóf alatt. I. * Adó. Ez dolog felöl az hatalmas császár parancsolatját neked küldtük. Mikoron ez császárnak atyját (Szeli­met) székibe iltették, akkoron király fia­­János Zsig­­mond élt. Az ő atyja (értsd: Szelimé) subán Solimán mineme athnamét adott volt őnekre, abba holtáig ő is tartotta meg ötét. De király fia halála után császárra szállt az ország; és minthogy téged az község kévánt, kinek te hasznos lehetsz, úgy adták te neked az vaj­daságot. Az mineme adót szokott volt beszolgálni ki­rály fia, te is azonnal megadtad. Az más császár meg­halt, és most az ő fia­­Murad ül székibe, ő parancsolt mindeneknek mind vajdáknak és egyebeknek, kik adót adnak nekik, hogy feljebb issék az adót. Ők im­­máron meghozták. Teneked is azt parancsolja, hogy az erdélyi adót ötezer aranynyal megjobbítsad és be­­küldjék. Az athname-levélben nem irtanak, hogy töb­bet ne adj, hanem hogy úgy bírj az országgal, mint az István királ­y János Zsigmondot a törökök István­nak nevezték.) Erdélyország gazdag ország, ha töb­bet adsz ötezer vagy tízezerrel, avval az ország el nem szegényeszik. Az ötezer forintot ha elosztanák az köz­ségre, öt emberre egy oszpora nem jutna. Azért az község tereád nem haragszik, ha megjobbitod ötezer­rel az adót. Ilyen kevés dologért neked nem kellett volna parancsolatot várnod. Mert ilyen kicsin dolog­ért az község terüled számot nem vészen. Ha pedig az községiül akarod eltitkolni, gyüjts ottan öszve s egynéhányat az főurakba, ővelek végezz erről küld­jétek be. Mert ha az országot mi el akarnánk foglal-­ ni, avagy több aranyat kivánnánk, nem Békésnek t adtuk volna-e, ki harminczezer aranyat igért vala ? Mikoron Temesvárat megvettük, akkoron sebesiek és lugasiak községgel hozzánk jövének , köneregvén mondának : minket rabbá ne tegyetek ; az mint an­­nakelőtte tizenkétezer aranyat most is megadjuk. Sultán Murat is levelet adott volt nekiek, a hogy még hozzá hallgatnak; őket meg nem rabolják. Mivelhogy sultán Murat őnekiek olyan levelet adott volt, és azt a levelet megmutatták, mi őket akkoron nem bántot­tuk ; ha akartuk volna, akkoron őket megvettük volna. Ha az németnek szavát megfogadjátok avagy másét, azok minekünk régtül fogva ellenségink. Tudjátok pedig, hogy az ellenség ellenségének javát nem kí­ván­ja. Azért az kik ilyen szókat szólnak, avagy köz­ség avagy egyéb ember légyen azokat megbüntessed. Mert olyan kevés dolgot az portára szemérem írni. Mikoron az mi levelünk oda jut, afféléknek szavakat ne higyj (sic), sőt az községet is, ha olyat szól, meg­ölesd az csálszár parancsolatja szerint. Az több vaj­­­­dák, az kiknek parancsoltuk, hogy az adót megtöbb I hitsék, adójokat behozták. Ha az császár parancso­­­­latja szerint be nem külded, tehát az mit felőled Bé­­­­kés szólott, igaz lészen. Az több vajdák is, kik be­­küldték adójokat, ha te nem külded meg, mást gon­­­­dolnak. Morvaországot, tudod, tavai mint rablották­­ volt meg, honnat harminezezer rabot vittenek el, az többit szablya emésztette, marhájokba zsákmánt lőt­tének , mindazáltal moldvai vajda ötezer aranynyal­­ megtöbbítette az adót. Ha valamit az község szól er­­­­ről teneked, megmondhatod nektek, mit cselekedtek, s mit cselekedtek az több vajdák; ha pedig az bolon­dok azt mondják : ne adjuk, b ottan titkon te­­magad küldd meg, és azokat, az kik az hatalmas császár parancsolatjának ellent tartnak, azokat meg­ölesd minden móddal. Isten tartson meg.“ *). Mit volt tenni ? Báthori István szót fogadott, s még azon őszszel megküldte adóul a tizenöt ezer aranyat. Murad szultán pedig 1575. december 17-én őt ekkép nyugtatványozta : „Elődeink és atyáink, a török császárok szokásá­hoz képest, hozzád adott levelem által megparancsol­tam neked, hogy Erdélyországunk esztendőnkinti adaját ötezer aranyával öregbítsed. Te parancsola­tomnak engedelmeskedve, öregbítetted és tárházamba beküldted. Újból parancsoljuk ezen levelünk által, hogy szabott időben ezentúl is esztendőről esztendőre beküldjed az adót. El ne késsél vele, magasságos portánk iránt való hűséged kívánja, hogy ebben szor­­galmatoskodjál. És ha valami keresztyén országból­i hírt hallasz, melyet nekünk is szükséges tudnunk, akkor hűségedhez képest, a­mint tudnillik le vagy kötelezve magasságos portánknak, el ne mulaszd azt velünk közleni, minél hamarabb lehet. Tudd meg, ez az én parancsolatom. “ **). Szófogadásának jutalmát következő athnaméban vette Báthori: „Én ki vagyok ez világon császárok császára, urak­nak ura,­­ejír és fekete tengernek, Görögországnak, Anatoliának, Ezrom, Diarbekis, Mizir, Halep és Bag­­da­d és Saam és Aden és Jemen és Gyurgistan nevű országoknak és Szerecsenországnak, Destikepcsak és Gyezair és Basra és Vani és Külországnak, Cziprus­­nak és Junisnak és Halkuluatnak és Gyezair Alep és ezekhez hasonló országoknak az Isten segítségivel és Szent Mehmet prófétának segétségével császára és ura, én zultan Murat-han, zultan Zelim han fia stb. Az Erdélyországnak vajdája Báthori István mind az több erdélyi urakkal, tanácsokkal öszve, kik az Krisztus vallásán vadnak, az én fényes portámra em­berek által leveleket küldöttek, hogy az én atyám, az bódog emlékezetü zultan Zelim, kinek Isten ir­galmas legyen, annak ideibe mikipen Erdélyországnak falui, várasi, tartományi, vármegyéi, várai békessgbe vol­tának és innét hántása nem volt; és mikipen az meg­holt István király *) birta, ez mostani vajda is olyan módon birja; és ha az vajdának halála történnék vagy őmaga fiai vagy atyjafia közzül, ki arra méltó volna és kit az ország szeretne, országul választván, az én hatalmas és fényes portámra az ü hüséyek szerént hirré adnák, és az vajdaság megerősitetnék. Azért fogadtam, hogy amiképen István királnak adva volt az athname-levél, azonképen adtam Bá­thori Istvánnak és mind azoknak, kik utána Erdély­­országba az vajdaságra választatnak, hogy Erdeit úgy bírják, a mint István király birta, azaz : Buda és Tömösvár tartományt a minemű határral eddig ide be bírták a Halul bég regestroma szerént, azonképen most is és ezután is ide bírják. Az Halul bég regest­roma köröl pedig a mi vagyon, a vajda birja; és ha mikor az budai, temesvári birodalom újonnan megró­­tatik és számláltatik, az előbbi mód szerént rótassék; és amikipen birta István király ezután is azonképen bírják az utána valók, de úgy, hogy éntülem köves­sék az a vajdaságoknak erősitisét, kit én nekik ak­koron megadok. De az községet törvintbe tartsa; vá­rakat, erösségeket és az országot ellenségtül oltal­mazza, erősen vigyázzon; ha valahonnan ellenség tá­madna, budai, tömösvári beglerbegeknek és az több végbeli hegeknek, mi rabainknak mindjárt hitré te­gye, és ha az szükség azt kivánja, személyek szerint avagy népküldéssel megsegítik, hogy az ellenségtü az birodalom megoltalmaztassék, elhallgatás ebbe­n­ legyen; az ellenségnek romlására legyenek; és mi­nekelőtte az segitséget kevánnák, az én népemnél élést szerezzenek; szoros és erős utakat és hidakat hol nem mehetnének, megcsináltassanak ; az urak é az erdélyi vajda úgy híják az én népemet és oly gon­dot viseljenek, hogy az én népem meg ne fogyatkoz­zék. Viszontag, ha az én népeim, beglerbegim szűköl­ködnek az erdélyi vajda segítsége nélkül, mind éléssel mindennel nekik segitséggel legyen; és ha az szük­ség azt kivánja, vagy személye szerint vagy népe ál­tal segétséggel legyenek, mind álgyu-szerszámmal, mindennel ők is segitséggel legyenek; az míg az én fiayes portámnak hivsiggel lesznek, az én begeimtt­l, beglerbegeimtül és egyéb rendbeli szolgáimtul sen­kinek bántása nem leszen, sem az a biro­dalmuknek. Ennekelőtte anekik ilyen fényes athnamét adjanak. — „Miért pedig, hogy éntülem esmét athname-levelet kevánnak, és Erdélyország olyan birodalmom nekem mint egyéb birodalmim, az minemü oltalommal va­gyok egyéb országimnak, azonképen ezeknek is le­szek, kik olyan adó-adó jobbágim; azt kevánom, hogy ezek is olyan csendességgel és békességgel megma­radjanak. Miképen az én Istenben nyugó atyám adta volt az athnámét, azonképen én is utonnam adtam és erősítettem, így, hogy ha ezen hivségvel ez erdélyi vajda és az urak azon szolgálatba megmaradnak és külömben nem cselekesznek, innét is az a birodalmok­­nak és országoknak soha semmi bántások nem leszen. Az szokott adót minden esztendőn idein beküldjétek. A mi módon István király birta, ez is bírja; mint az én atyám adta az iluyes athnamét és fogadásokat tett volt, azonképen én is fogadom, hogy Halál bég írásának kivéle szabadon bírja. Az én parancsolatom és athnamémnak kívüle semmi ne legyen. Ez athna­­me-levélnek minden meghigyjen. Konstantinápolyba költ.“ *) “ SZALAY LÁSZLÓ. *) Az egykorú hivatalos fordítás egyik példányából, me­lyen e jegyzés olvasható: „Interpretatio litterarum atr­­name posteriorum. caesare Amurate III. Amirat­chiaus attulit 5. Februarii 1576.“ *) János Zsigmondot érti, fogékonysággal bir vagy legalább tartósan nem tud mellettök hevülni; perezre lelkesül­het tőlük, de aztán a mindennapi élet gondjai háttérbe szorítják s a tétlenség, mely eleinte néma elvharcz vala, utóbb szokássá válik, s akkor minden jelentőségét veszti. Vélemé­nyünk szerint pedig oda kellene hatni, hogy a politikai tevékenység, s a közügyek iránti részvét váljék szokássá, nem a tespe­­dés, nem a politikai közöny. A mai kor mivelt s öntudatos nemzetei ne legyenek olyanok mint Noah apó, ki kényel­mesen bárkájában maradt, addig várván, mig a galamb zöld gal­lyal tért vissza, annak je­léül, hogy az özönvíz elmúlt, hanem vessék magokat a tajtékzó árba, osszák szét erős karral az ellenséges habokat, keressék fel a partot, s törekedjenek feléje s ne várják azt, hogy a part hozzájuk jöjjön. Ha — miként Jeremiás Jerusalem romjain — néma borongással s keresztbe font karok­kal ülnek reményeik omladékain, akkor ez által csak azt tanúsítanák, hogy e romokat többé fel nem építhetőknek tartják vagy lega­lább önmagukban nem éreznek erre elegendő erőt! Poroszországban úgy hisszük a sajtó fel­szólalásai hatni fognak, annyival is inkább, mert a kormány élén álló herczeg minden törvényes mozgalomnak szabad tért enged. Ha pedig Poroszországban ismét fürge po­litikai élet kezd fejlődni, nem lehet, hogy az kifelé is hatással ne legyen. A politikában úgy miként a természetben a légmérséklet gyorsabban, lassabban, de végre mégis egyen­súlyba helyezi magát. Tanusitá ezt az 1848-ki év, s az 1858-ki talán, újra tanusitandja 1­0 cs. k. Apostoli Felsége f. é. jun. 11-ki legfel­sőbb határozata által Gottschar János világi áldo­­zárt, gymnasiumi igazgatót Unghvárott, iskolatanácsossá Magyarország számára a rendszeres javadalmakkal leg­kegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A magyarországi cs. k. főkormány Mitterdorfer Ferencz végzett technikust a magyarországi építészeti ha­tóságok építésznövendékévé kinevezte. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pozsoni orsz. törvényszéki területen M­o­y­s István kineveztetett. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pozsoni orszá­gos főtörvényszék területén Kamánházy Károly ki­­­neveztetett, van nehéz, s annak elhibázása, hogy keveset mond­junk, írói tapintatlanságot tanusít. Érezte ezt a tisz­telt tanár is, ki érezvén, hogy a tanulók ismeretkörén messze túlcsapong, hogy oly dolgokat penget, me­lyeket az ifjak alig értenek s igy, melyek őket igen csekély mértékben érdekelhetik, igy szól : „Ti, ked­ves ifjak! ha majd a jövő évek haladástok pályáján közelebb viszonyba (?) hoz benneteket Homérossal, tanulmányozzátok őt telketek egész erejével.“ Al­­gymnasiumi keresztény ifjúságnak Homérosz tanul­mányozását, még­pedig a lélek egész erejé­vel, tán kissé mégis korán lenne; elégnek véljük annak egyszerű olvasását stb. a tanulmányozás majd az idősebb kor feladata leend. Az iskolai történelmi adatokéból fölemlítjük , hogy az érdemes sz.-feren­­cziek magukat azon kötelesség alól, miszerint a gym­­nasiumot 1747 ik év óta majd részben majd egészben ellátniok kellett, felmentetni kérték, minek következ­tében történt, hogy két világi tanár alkalmaztatott. Rendes tanár volt 6 (4 sz­­ferenczrendi áldozát, 2 vi­lági), 2 melléktanár, rendkívüli tantárgyak: egyházi és műéneklés, franczia nyelv, rajz. Statisticai ada­tok : a tanév kezdetével bejegyeztetett 124; vallás szerint: rom. kath. 94, görög nem egyesült 4, héber 26; nemzetiségre nézve : magyar 74, német 2, illyr 18, szerb 4, héber 26; születésre nézve : szabadkai 94, vidéki 30; a tanév végén volt 114. A taneszkö­zök szépen gyarapodtak; ezekre fordittatott össze­sen 454 ft 34 kr­ppben, „mely költség felsőbb hely­benhagyás szerint a város által évenkint segédtan­eszközökre megajánlott 300 ftból részint a beiratási díjból fedeztetett.“ Iskolai programotok. XIX. „A szabadkai algymnasium 1857/s tanévi programmja.“ Frankl István görög­­nyelvtanártól „Akhilles jellemének széptani vázolata az Iliasból“ czimü értekezés áll a füzetke elején. Már maga a czim ellenkezni látszik az algymnasium föl­adatával, valamint az „állítólagos“ széptani vázolat meg nem felel az ily­­anfokú ifjúság képzettségének. Nemcsak valamely tárgyat jól földolgozni, minden oldalról fölvilágosítani, stb. munka-­s fáradságba ke­rül, s az előhaladott műveltség tanúbizonysága , ha­nem maga az alkalmas tárgy­választás is vajmi gyak­*) Az egykorú hivatalos fordítás minutájából. **) Deák fordítása Gerlach Istvánnak, a Pesti Napló ol­vasói előtt már ismeretes naplójában (Tagebuch der an die ottomanische Pforte abgefertigten und durch David Ungnad vollbrachter Gesandtschaft, Frankfurt 1674), a 145-ik lapon; egykorú hivatalos magyar for­ditása még nem kerülvén kezembe, ama deákhoz kel­lett folyamodnom. (Folytatjuk). Ezúttal szélszerünek találjuk még egy kedves gyer­meket ajánlani a cs. k. izr. fömintatanoda figyelmébe: a magyar nyelvet. A bölcs kormány kimondott elve szerint, hogy minden koronaországban a hazai nyelvre elég gond fordíttassék, nem ártana több időt szánni rá, miután, habár csak a vagyonosak szá­mára az iskolai idő egy órával megszaporítta­­tott, tökéletesen igazolva találnak akkor azon még a legkisebb falusi iskolában is példátlan eltérést, melyet a felebbi nézettel ellenkezőleg sehol sem tartanak többé követésre méltónak. Ez tán hat­hatósban segítené elő az eddigi eljárásból nagyon is világos igyekezetét: csak a vagyonos­akat oda csalogatni, mert különben miért írattak be mindjárt a vizsgálat után gyermekek, majdnem másfél holnap­pal a rendes beiratási idő előtt, miért küldetett el a efolyt tanév alatt 45 gyermek, tán épen nem vagyo­nosok gyermekei lehettek. Valóban sajnos, hogy azaz egynéhány száz sze­gény zsidó gyermek vallására s jövendőjére nézve oly veszélyes térítő iskolát még szerencsének kell tekinteni, különben minden tanítás nélkül ma­radnának. Azelőtt mindenféle tanintézetekben talál­tak helyet, de a cs. kir. minta tanoda felállása óta mindenfelől csak oda utasittatnak, mert igen termé­szetes azon közmeggyőződés, miszerint a m. kormány még a szegényekből is jó embereket akar nevelni. Nem kétkedünk, hogy őszinte szívből eredt vé­leményünk az illetők s e bajon segítni tudók fü­leiben nem fog pusztán elhangzani, azért is az iskolai ügyről folytatólag illőnek találjuk, végül a kereskedelmi akadémia helytelen eljárását szó­ba hozni. Nem tudjuk ugyan , minő minta után alakították alapítói, de ismervén a bel-­s kül­föld intézeteinek javát, mindég magas fogalmunk vala akadémiákról, azonban az itteni nagy pompával kürtött kereskedelmi akadémia nagyon is igyekszik leszállítani egy ily intézetrőli magas véleményt, Lip­csében, Prágában, Bécsben s másutt 13—14 éves tanu­lóknál ifjabbat nem találnak éretteknek kereskedelmi akadémiára s nem is fogadják be, mig az itteni ren­deltetéséről elfelejtkezve olvasás s Írásban gyakorlat­lan 10 éves kisde­deket is méltóknak talál az akadé­miai tanulók szerepére. Ez oly visszaélés, mely a kül­földi előtt nevetséges, és az egész rendszerre igen ho­mályos szint vet, azonban reméljük, hogy itt is az il­letők a közvélemény által elismert nézetnek engedni fognak. (Beküldetett.) Tegnapelőtt reggeli 9 órakor ment végbe a budai tá­bormezőn a fegyvergyakorlatok alatt minden évben szo­kásos nagy egyházi diszelgés, melyre mindkét helyőrség ki volt rendelve, a jelenleg a környéken állomásozó csa­­patokkkal együtt, melyek az isteni tisztelet után mind­nyájan elléptettek Albrecht Főherczeg-Főkormányzó ur Ő császári Fensége előtt.Ő császári Fensége erre dél­ben Kassára utazott el.­­ A pozsoni cs. k. kath. gymnasium szegény ta­nulóinak gyámolitására egyesület van alakulóban, melyre már eddig elő igen szépen gyűltek az adakozások. Az ek­­kép biztosított tőke 1833 ft 24 kr ppben, melyből ka­matokban az évenkint kötelezett ajándékokkal együtt 168 ft esik a nevezett czélra. — Beszterczebányán m. hó 31-én a zólyomi esperesség egyházi gyűlést tartott, melyben egy ideigle­nes négy osztályú algymnasium és alreáliskola alapítá­sát határozták el, mivel lassanként egy derekas tanerők­kel ellátott felső gymnasiumot szándékoznak állítani. A szülők egyszersmind értesíttettek, hogy az iskola azon karban van, miszerint egy jó tápintézet is létesíttethetik olcsó jó élelmezést óhajtó növendékek számára. (B. H.) Meghívás. A felső Tisza vidéken, egy gazdasági egyesület felállítására, a felsőbb engedély megadatván, az alapszabályok megalapítása végett Nyíregyházán f. h. 20 dikán délelőtt tartandó gyűlésre, a t. e. földbirtokos és gaz­daközönséget tisztelettel meghívjuk. Varsány, septemb. 7. 1858. Gr. Degenfeld Imre, Lónyay Menyhért. — Lapunk tegnapi számában „P. M.“ ur a magyar iparos osztály buzdítására egy felhívást intéz, melyben sok a jó akarat. A felhívás czéljánál fogva szívesen nyi­tottuk meg lapunkat e felhívásnak, de szükségesnek lát­juk, hogy annak számtalan tévedését kiigazítsuk. E szán­dék mellett csonkítatlanul közölte lapunk a felhívást, ha­bár az viszhangozza mindazon alaptalan vádat, melyeket némely continentális lapok az angol alkotmány és aris­­tokratia ellen koronként forgásba hoznak. Azt mondja, hogy „az egész ország kizsákmányoltatik az angol aris­­tocratia által,a­mely „pénzerejénél fogva“ uralkodik. Mintha az angol aristocratia kebeléből válnának ki a nagy bankárok! Legnaivabb azonban az a vád, hogy „az angol aristocratia elzárni törekszik a polgári elem elöl az utat, melyen ez magát kitüntetheti.“ Még egy év­tized előtt, mikor a hírlapírók az angol alkotmány fény­oldalai előtt sem hunytak szemet, épen azt hozták föl ez alkotmány egyik előnyéül, hogy a szerint egy polgári származású ügyvédnek nyitva áll az út a gyapjúzsákra, s egy takács fija (Peel) miniszterelnökségig emelkedhe­­tik. S a­mi különösen a tudományos pályát illeti: nem tudja-e P. M. úr, hogy Macaulay előtt közelebb épen az írói érdem nyitotta meg a lordok házát ? Nem tudja-e, hogy Anglia számos tudományos egyesületét épen az an­gol aristocratia bőkezűsége tartja fen ? Fogadni mernénk, hogy az a „Society of Arts“ is, mely a P. M. által méltó dicsérettel említett munkásokat megjutalmazta, az angol aristocratia alanyainak köszöni főleg fenállását, s alkal- Magyar könyvénél. 348­-50. Jósika Miklós beszélyei és kisebb regényei. Új olcsó kiadás. Pest 1858. Heckenast Gusz­táv tulajdona. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Ára egy-egy kötetnek 30 pkr. Élet és Tündérhon­. Kisebb regények. Irta Jósika Miklós. Harmadik kiadás III. Rész­ben. 1 ső rész 170.1. II. rész 166.1. III. rész 172. lap. 351. Hétköznapi könyvtár. 8. szám Ismerettár a magyar nép számára. Második kötet. III-ik füzet. Pest 1858. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. 8-rét 257—480 1. Előfizetési ár 2 pft

Next