Pesti Napló, 1858. szeptember (9. évfolyam, 2567-2591. szám)

1858-09-12 / 2576. szám

Pest, sept. 11. Az európai journalistika nagy zajt ütött Törökország szerencsétlen financiális viszonyai miatt. Az aavar és a fényes Porta — t. i. a kormány — pazarlásai legdraszikusabb színekkel rajzoltattak le. Ali és Faad basa kockáztaták politikai helyzetüket, kitették magukat a kegyvesztésre, csakhogy a zultán háztartásába rendet hozzanak. Valóban botrányos is volt a harim-hölgyek és az Allah kegyelméből szépen megszaporodott herczegurficskák fényűzése, nem is említve a zultán építkezési szenvedélyét, bőkezűségét és azon roppant költségeket, melyekbe leányainak kiházasítása került. Minden hírlapolvasó tudja mi történt Ali basa erélyes föllépése után. Ismeretesek a szigorú gazdálkodásra vonatkozó udvari rendszabályok, melyek a harim-hölgyeket kétségbeesésig megszomorították. A „Neue Zig“ szerint a zultán késznek nyilatkozott a már régen megállapított, később azonban túlságosan átlépett civilisthez alkalmazkodni, s felét annak magánadósságai törlesztésére fordítandja. Közelebbről egy hatti seriff fog a közkiadások és bevételek rendezéséről gondoskodni, s talán egy nagy financz-reform tervével gazdagodik a végrehajtásra régóta várakozó papír-törvények halmaza. Fuad basa sietve utazott Londonba, hogy ott kölcsönt eszközöljön. Valószínűleg ezért is érezik, de nem sok köszönet lesz benne. Mert fognak -e főpénzesek találkozni, kik megnyissák erszényeiket, hogy botorul bedobják a sterlingeket azon feneketlen örvénybe, melyet török gazdálkodásnak nevezünk? Rávehetik e őket a leguzsorásabb alkufeltételek is ekkora vakmerőségre? A „Times“ közelebbi gorombaságaiból ítélve alig hihető. Mi történend tehát, Fuad basa szerez pénzt, mert okvetlenül szükség van rá. De két eset közül valamelyik kikerülhetlen. Vagy az t. i., hogy Anglia garantirozni fogja a kölcsönt s ezáltal Törökország engedelmességét biztosítja a londoni minisztérium számára, s az uj nagyhatalom, melyet a párisi bika önállósággal akart megajándékozni, még nagyobb mérvekben ismerkedik meg a lealáztatással, mint a közelebbi, e részben példátlan, évek alatt. Vagy pedig nem eszközöltetik kölcsön, mert bizonyos financz-reformok életbeléptetéséig Angliának nem lesz kedve a kezes szerepét átvállalni, s ekkor, hogy mégis segítve legyen azultánon, megvásárolják tőle Perini szigetet, vagy tán Cretat magát. Ez aztán pompásan fogja illustrálni a párisi béke azon pontját, mely Törökország területi épségét biztosította. De más a vásár, más az erőszakos foglalás, mondhatják azok, kik a magánjog elveit hiszik az állam területére is alkalmaztatónak. Nem vitatjuk e kérdést, azonban bizonyosan tudjuk, hogy Európa többi országai aligha megköszönnék kormányuknak, ha territóriumokból egyegy darabot pénzért elidegenítenének. S ha a török örömében ujjongatna is a financz-operatiók ezen sajátságos neme fölött , kérdés, vájjon Europa érdekeire és a pá PEN ARVAK-NEHZEISÉG. Irta aAfcDEAV. Folytatás. X. Egész Bordeauxt gyászba boritáe szerencsétlenség hire; de sehrdl keli Volt oly nagy a babábát, mint a főnökségi palotában. 1793 ban Cavelrey Károly mente meg Grandchamp vagyonát és életét. A hála, a nemes lelkek isteni tisztelete, érzése nem kedvesebb, mint az, ha másokat buzdítunk rá. Az apa halála után a fiúra ruházta Soleyrené háláját . Első ifjúsága óta ismerve e fiát . Henrik e kedves nő csaknem anyai szeretetében először vigaszt igen sokszor tanácsadót, biztos vezért talált. Ő maga ae nő tudta ezt legjobban, senki sem érezte jobban, mennyire megérdemli a Méretétet. Megsiratta az ifjút : ha Paulinával együtt volt, soha sem tudott más tárgyról beszélni, addig s addig, hogy végre Paulina is sajnálkozni kezdett. Mindaz, amit Henrik vesztegetéseiről, vitéz és vakmerő voltáról, nagylelkűségéről hall rála, érdekelve is nem is; de a jóság, jótétemény, szerény könyörület vonásai, a szegénységnek titokban nyújtott emberbaráti segély, közveszélyben vagy nyomorban az anyáknak visszaadott kisdedek, kikre meleg ruhát adott s kiknek kényelmet, örömet szerzett, oly tárgyak voltak, melyek Paulinát megindították — sokszor a könnyekig, s sohasem fáradt ki hallgatásukban. Újra meg újra szóba hozta. Folyvást erre fordította a beszédet, ha Soleyré nevél volt ; ez foglalta el mindig , ez vegyült mindig társalgásiába, még az apátnak irt leveleibe is. *) Üsd „P. N.“ 185. számát. „Nagy bánat ért, igen nagy szomorúságban töltjük napjainkat, édesapát úr! Képzelje Ön: Volt Bordeauxban egy jó ifjú, oly jó, hogy mindenki szerette és dicsérte. Mersze útra indult, több esztendejénél; ime, most vesszük a hírt, hogy egy hajótörésben odaveszett, siratja minden ember. Oly nagy bánat ez apát úr, hogy ön nem is képzelheti. Tegnap sétálni mentem Soleyrenével; után útfélen emberek csoportoztak össze : mindenik bús volt, mindenik csak Cavelrey Henriket emlegette , azt bivvé az emnbér, valami közveszély érte a várost. Ha hallaná ön mennyi szépet beszélnek róla! Mennyi szerencsétlenségét eny Hitett! hány családot mentett meg a kétségbeeséstől, bajtól, mennyi boldogtalan tartozik neki hálával! Elgondolni, hogy ily ember meghalt! Vannak pillanatok, mikor azt képzelem, nem is igaz talán, aztán Istennek imádkozom érette, mintha csak most forogna veszélyben.“ — Csodálatos, így szólt egy reggel Soleyrenéhez, ki szobájába lépett, Henrikről álmodtam az éjjel. Olyan volt, mint a minőnek te fested nekem : magas, karcsú termetű, fekete hajú, kék szemű, kissé halavány szinti, elszánt, kevély, bátor tekintetű s azonban maga a jó szív. Hozzám jött, egy szárán hajlongó virágot nyújta át, nem tudom hol valánk, de a vidék bűbájos volt. — Vedd, úgymond nekem nyújtva, neked szakítottam a Ganges vize partján. — Elvettem a virágot s akkor láttam, mikor meg akartam szagolni, hogy csupa kelet gyöngy és drága kő. Vissza akartam adni, de azt felelte : — nem, tartsd meg, add a szegényeknek, — s felébredtem. Néhány nap múlva új művet játsztak a színházban. Ott volt az előadáson Selegrené is a Penarvána kisasszonynyal. Mióta bemutatták a herczegnek egy volt első, hogy Paulina nyilvános helyen megjelent. Itt is, mint a tánczvigalomban, mihelyt belépett a terembe, magára von, elbájolt minden szemet : a páholy alig foglalt be valaha ily kedves, oly finom vo- I násu arezot, oly tiszta homlokot, oly szelíden ragyo- I gó szépséget. „A szomszéd falu ünnepélyét“ játszták. Az egész közönség elbájolva hallgatta a szép zenét, mely máig sem veszített újdonságából, s mely akkor divatjában volt. Paulina egy hangot sem szalasztott el a szép dallamokból, egészen el volt foglalva, midőn egyszerre, mint valami titkos vonzalomra, félretekintés egy elejente üres páholyban, épen a főnöki páholy álellenében, egy fiatal embert lát, ki őt nézi vala. Akaratlan, ellenállhatatlan örömmel ragadó Soleyrené kezét, anélkül, hogy levenné színét az őt magához igéző emberről, felkiáltott : — Ah! szent Isten! Hát nem látod-e ? Soleyrené arra nézett, hová Paulina szegezte szemét s oly örömmel, oly elragadtatással, melyet a meglepetés miatt nem volt képes féken tartani, maga is felkiáltott : Cavelrey! Oly hangosan ejte ki, hogy meghallották. Szájról szájra repült e név, végig futott a közönségen, mint a lőpor vezeték, s nem telt bele néhány másodpercz a lelkesedés kirobbant : fölállt az egész földszint, az egész zenekar. E perez oly megható volt, hogy egészen el kellett ragadnia azt, aki tárgya volt. Cavelrey is fölállott: kezével integetett szives üdvözletet barátainak, ifjúsága társainak, kik hangos tapsukkal viszonozták üdvözletét. — Hát ön az! mond Séleyrené, mikor Henrik a függöny legördülése után a páholyban bemutatta magát. Henrik, édes Henrik ! mennyi bút okozott ön nekünk. Kérdezze meg csak Penarvan kisasszonytól. Ej, rofsz gyermek ! hát nem halt meg ön ? téve hozzá undoran. — Kimondhatatlan boldogságomra, nagysád, mond Cavelrey meghalva csókolván kezet, mert soha sem éreztem még annyira, mily becses az élet. Ezzel meghajolt a lányka előtt, kit nem ismert, de legelőször tűnt szemébe. Csak egy két perczig maradhatott. Számos barátja a szó teljes értelmében ostromlani kezdte a páholy ajtaját. Színház után átölelte minden kar, vetélkedve, egymással versenyezve nyaltak felé a jobb kezek. — Ah! úgymond, sohasem tudtam, mily gazdag vagyok! Körül fogva, száz meg száz kérdéssel ostromolva, elbeszélte hajója vesztét, mily csodásan menekült ki, mind maga mind legénysége, a halál torkából. Mielőtt kocsiba ültek volna, Soleyrené és Paulina tanúja lehetett-e megdicsőítéseknek. Paulina sokkal zavartabb kedélylyel távozott, semmint mutatni merte, vagy önmagának is számot adhatott volna. Lassan vetkezett, lefeküdt s csak viradatkor szunnyadt el. Látta e álmában Cavelrey Henriket ? Senki sem tudja : ez est után Paulina soha sem beszélte el, mit álmodott. Nem kellett a csillagokat venni kérdőre, hogy e két fiatal lélek horoscopja meglegyen; egész bizonyossággal meg lehetett mondani, hogy ellenállhatatlan vonzerő fogja együvé hozni. Henrik mindjárt megérkezése után való nap bekopogtatott a főnöki palotába, a következő napokon ismételve, gyakran m maradt ott ebéden, s minden estét ott tölt vala. Úgy tett, régen is, mielőtt elindult volt, Seleyrené c csodás megérkezésen való örömében, e szorgalmas látogatásokban Semmit sem lát, vala, ami hevolna igen egyszerű s természetes. De néhány hét múlva már némi aggodalom fogta körül. (Folytatjuk). Sept. 10. (Fk.) A híres Blücher ifjúkorától fogva egy meg nem nevezhető betegségben szenvedett, mely vénkoráig mindig hű kísérője volt. Egyszerre a kórjelek eltűntek, s az öreg tábornok sóhajtva mondá: „Kísérőm elhagyott, már most nem sokára végem lesz!“ Kevéssel azután csakugyan meg is halt. Spanyolország is ily chronikus bajban siülödik, melynek neve: folytonos miniszterkrízis. Azonban mivel néhány hete már, hogy ott a kormányban változás nem történt a világ máris aggodalommal pillant a pyrenei félsziget felé, az állandóság ott abnormis jelenség és azt sejteti, hogy valami rendkívülinek kell készülnie. Azonban — nyugodjunk meg! A dolog nem áll oly kétségbeesetten: a vészmadarak újra kezdenek üvölteni s maholnap O’Donnell kormánya is ad patres vándorot! A mostani cortesgyülés, miként Spanyolország fedelein a verebek is esiripolják, hamisított választási jegyzékek alapján jött létre : a reactió kényelmesen nyújtózkodott a követek padjain s ha egy-egy szabadelvű eszme jelentkezett a gyűlésterem ajtaján, a követek unisono : „tilos a bemenet“-et dörögtek eléje. Ily kamrával O’Donnell természetesen nem kormányozhat , tehát először a választói jegyzékeket tisztogatta, aztán a gyűlést fel akarta oszlatni s az újnévsorozat alapján újat választatni. Nem tudják, várjon , a királynő aláírta-e már vagy sem a feloszlatási ren- delvényt, elég azon, hogy O’Donnell azt írta a belügy, miniszternek, miszerint e rendelvényt még nem szabad közzé tenni. A királyné utazik, utazik pedig az ország azon részeiben, melyek köztudomás szerint legkevesebb rokonszenvvel bírnak az alkotmányos rendszer iránt. " A reactió Madridban pillanatra meg lévén veretve, őfelségét vidékre vezette, hogy ott befolyását annál korlátlanabbal gyakorolhassa. Izabella gyöngéd szivére ugy látszik ezen terv sikerült is ! Végre pedig Turgot marquis, a franczia követ, ki a liberális párt főtámasza vala, visszahivatott, némelyek szerint a királynő anyja, Krisztina — mások szerint Eugénia császárnő anyja, Monlijo grófnő tehát mindenesetre öregasszony unszolására, és hogy az öreg asszonyok mindig békés jelleműek és soha semmiféle viszályt nem szoktak gerjeszteni, azt minden ember tudja. Ha az írás azt mondja: „jaj azon országnak, melynek trónján gyermekül „természetesen túl boldognak kell lennie azon országnak, melynek ügyeit tiszteletre méltó matróna kormányozza ! Ami Madridban történik, az a szó teljes értelmében politikai hintálodzás! A hintarúd egyik végén a areació ül, a másikon az alkotmányos párt, amaz egyet nyom, hogy ellenfelét légberöpítse, de ez jól ül a nyeregben; a reactió saját erejét elégtelennek érzi s nem gátolhatja, hogy legalább perezre a szabadelvűek részén legyen a túlsúly. Hanem hosszabb rövidebb idő múlva megújítja a kísérletet, körülbelül ugyanazon sikerrel. A párisi államcsíny a madridi udvarnak szemét kápráztatja s ő is szeretne ilyesmit véghez vinni, csak néhány apróság hiányzik: először a bátorság, másodszor oly kitűnő személyiség, mely ily merényletre képes, harmadszor a kül- és belerő, negyedszer az erkölcsi tekintély és igy tovább; a többi I kellék — ezen egypárt kivéve — mind megvolna! A jó embereknek sejtelmök sincs arról,hogy az ily terv kivitele már egyetlen nem sikerült kísérlet után is lehetetlenné vált A ki imponálni akar, annak gyorsan, I erélyesen s oly biztossággal kell cselekednie, mintha s a nem sikertlés képzelhető sem lenne; az embereket meg kell döbbenteni s aztán e megdöbbenés első perczeit felhasználni. Hányszor történt már, hogy egy merész tábornok néhány emberrel épen vakmerő előnyomulása által azt a mi hihetetlennek látszót valósággá tette, s a sokkal számosabb ellent elriasztotta; de, miként mondjuk, az ilyennek villámgyorsasággal, kábító sebességgel kell történnie. Ha a nép az őröiködést látja, ha a merénylet egyszer kétszer hajótörést SziszttAl mindig újra kezdetik, az emberek csak bevetik a hasztalan öröködés s minden új sikertelen kísérlet után félelmök csökken, bátorságuk pedig növekedik, ha Napóleon császárnak az államcsíny mindjárt először nem sikerül, meg vagyunk győződve, hogy másodszor meg nem próbálta volna. Spanyolországban mindezt át nem látják s bámulatos türelemmel és kitartással mindig elölről kezdik a sysiphusi munkát, ámbár már csak érezhetnék, hogy annak teljes végrehajtására nincs erő. Pedig épen ezen körülményeknél fogva minél szorosabban s őszintébben kellene ragaszkodni az alkotmányos elvhez. Midőn valamely állam élén oly uralkodó áll, ki a kezdeményezés erejével s bátorságával nem bir, ki tehát nem képes saját eszméi szerint önnálló politikai irányt kitűzni és folytatni, akkor a trón szilárdsága csak úgy állítható helyre, ha az uralkodó maga a pártok tusájától teljesen visszavonuál s ezeknek szabad megmérközést enged, csak annyi befolyást tartván fed magának, a mennyi szükséges arra, hogy a rend meg ne zavartassék s a pártharcz a parlamentáris tér határain túl ne hágjon. A mi ez után létre jö, az nem mindig lesz feltétlenül jó, de legalább aránylag a legjobb, mert— a többség véleményéből kifolyván — a többséget ki is elégítendő Maga az uralkodó pedig megtámadhatlanul áll minden párt irányában, mert egyiköket sem gyámolttá, egyiknek sem szerzett mesterséges utón többséget, egyiket sem korlátolt véleménye nyilvánításában, erféje kifejtésében. A politkában bizonyos problémák vannak, miknek megoldására sokszor a legjobb akaratú fejedelem, a leggéniálisabb miniszter sem képes. Nem mondjuk hogy a parlamentáris után e problémák mindenkor alaposan megfejthetők, de sokkal jobbnak tartjuk, ha a beteg — ki saját természetét legjobban ismeri — a maga belátása szerint eljárván, legalább tűrhető állapotot készít magának, mintha a leghíresebb és legügyesebb orvos kése alatt — meghal! Hanem hiába! A legtermészetesebb út nem mindig az, melyet leginkább követnek s vannak államok, miként példa Spanyolország melyeknek vezetői előtt a nemzet jólléte csak az, mi a szenvedélyes sebésznek az emberi testboncttani tanulmányok és kisérletek tárgya! — Mióta a lapok a pesti kereskedelmi vasárnapi iskoláról tüzetesebben szóltak s a kereskedői gyakornokok érdekében a jelen szervezet hiányaira figyelmeztettek jó akarattal, a kereskedői körökben, mint bizonyosan mondhatják, e kérdés élénk discussio tárgya jön. A figyelmeztetés tüstént felismerteté a hiányokat, s azon kötelességszerű törekvést keltő fel a kereskedői tesületek képviselőiben, hogy azon eszközök szereztessenek meg, melyek azon czélra nézve, mely a vasárnapi iskola által elévetni szándékoltatik. Múltkor szóltunk mi is a fenálló kereskedelmi vasárnapi iskola szervezetének azon gyarlóságáról, minélfogva a tisz-tán magyar ajkú kereskedői gyakornok a tanfolyamot a szabály által követelt prima classis osztályozással el nem végezheti. E körülmény a pesti kereskedők által felismertetvén, miután a tisztán magyarajku ifjak mellőzése a kereskedői pályán nem képzelhető s előmenetelek akadályául maga a tanrendszer nem szolgálhat, oly módról kell gondoskodni, mi az ily ifjak kiképezhetését is lehetségessé tegye a megszabott idő alatt. Azonban a most fennálló iskolának ily berendezése, mellett is, még egy igen fontos és gyakorlati tekintet teszi szükségessé egy újabb s a szükségnek jobban megfelelő vasárnapi tanintézet felállítását. Vegyük a dolgot gyakorlatilag. A tanórák délután 2 órakor kezdődnek. A gyakornok, ki a kecskeméti utczában vagy az alduna Boron lakik, két óra előtt alig szabadulhat el hazulról, mert szokás szerint főnöke asztala körül szolgálatot tesz s elébb, mint főnöke nem ebédel. Félóra eltelik, mire a város központjától igen távol eső iskolába jut. Az oda és luaKKIÉÉBaavam isi békekötés szellemére nézve nem egyaránt veszílyese:fiaTörökország területéből fegyver vagy pénz által szakitatnák el egyes darabok ? Czélszerű ezen tárgy iránt a diplomatáknak még Fuad basa Londonba mutatása alatt tisztába jönni, mert késő lesz akkor elmélkedni s aggódni, midőn a megkötött alkut csak fegyver által lehetne invalidálni. KEMÉNY ZSIGMOND: visszamenésbe egy órát tölt el s a fűszerárué boltok gyakornokai 5 órára már ismét hon lenni köteleztetnek. De mi nem győznők előadni azon gyakorlati észrevételeket mind, mik a pesti kereskedők részére a fenálló iskola ellen keletkeztek s nehogy ismétlésbe essünk elhallgatjuk azon érveket, melyek a kereskedőket, kik gyakornokaik kiképeztetését óhajtják, arra birák, hogy teljes ajánlásukat és támogatásukat ígérjék meg azon vállalatnak, mely a Hampel úr igazgatása alatti, melyett akként szerveztetnek, hogy a vasárnapi iskola által kitűzött czél azokra nézve is, elérhető legyen, kik a városnak a mostani iskolától távoleső részeiben laknak s kik a német nyelvet annyira, hogy az azon tartott előadásokat megértsék, még nem birják. Ily vállalat, tudjuk, a magas közoktatási hatóságnál is teljes méltánylatra fogna találni. — Mező-Túron dr. Papp Ferencz úr igen üdvös indítványnyal járult polgártársaihoz. Ugyanis felhívja őket oly czélbeli egyesülésre, hogy a fényűzés gátoltassék és a cselédek erkölcse javítassék. Az egyesületi tagok hetenként egy krral járulnának a pénztárhoz, melyből a jó cseléd jutalmat nyerne. Az indítványt legközelebb bővebben ismertetendő mezőtúri. levelezőnk. — A Szent-Iátván-Társulat kiadásában megjelent: „Margit-sziget története“ , irta Radványi Imre. A munkához 3 kőnyomatú rajz van mellékelve. A munkában idézett latin helyeket Török János forditá, ki a munkát korjegyzetekkel látá el. Az érdekes munka ára 40 pkr. — A magyarhoni protestáns egyházi domestikához pesti czipész Nagy István tíz évig kötelezett évenkénti 2 pfttal járul, azt a pesti prot. főiskola pénztárába fizetvén. — Szarvasi f. levelezőnk írja, hogy Czecz Márton hazánkfia fényiró szarvason üté fel atellier-jét képei felől dicsérettel emlékezik. levelezőnk, nemkülönben magasztalással említi Havi színtársulatának előadásait. Czecz úr, a műegyleti műlapokat s a Vahot által kiadott képét a „Hunyadyház diadalünnepét“ a fényírás által sokszorozta, s egyes példányát az ekként készített képnek 30 perért árulja. Hiszszük a sokszorozás az illetők engedelmével történik. A „N. Z." bécsi levelezője azt írja, hogy ezentúl az ausztriai birodalomban megjelenő szépirodalmi lapok is bélyegdijt fizetendnek minden példánytól számonként 2 újért. Ez újabb pénzügyi rendszabály felől a bécsi lapok még nem értesíték a közönséget. — Mindazokat, kik lakásaikat új falszőnyegekkel vonatják be, ismételve figyelmeztetjük Rüster György derék hazánkfiának dorottya-utczai papir-szőnyeg raktárára (a Wurmudvar irányában levő Vogel féle házban.) Lapunk mai számának hirdetései közt bővebb értesülést nyernek e raktár felől az illetők.— A városerdei tó szabályozására legalkalmasbak. — 10,000 pftot utalványozott. — A hegyaljai szőlő -és borkiállitás ez évben B.-Kereszturon fog October 21. 22 23. 24. 25. és 26-án a szokásos modorban megtartatni. A némethoni s ausztriai birodalmi kath. egyletek gyűlése Kölnben. T. olvasóinkra nézve érdekesnek tartjuk a némethoni s ausztriai birodalmi kath. egyletek Kölnben f. hó elején tartott gyűlését kivonatban közölni. • Egész Némethonból s Ausztriából számosan gyülekeztek össze sept 5-kéig, névszerint 164 képviselő, küldve a kathegykétektől mint hivatalosan részvevők, és 49 vendég. Köln városa mindent megten, hogy a vendégeket illően fogadhassa. A nyilvános gyűlésekre csak előre kiosztott jegyek mellett lehetett bejutni, mi által a kellemetlenséggel járó tolongás elkerültetett. Az előleges gyülekezeti kölcsönös üdvözlés tekintetéből f. hó 5-én esti 7-8 óra közt tartatott, a melyben dr. Magyar könyvessé t. 352. A tiszán inneni evangyéliomi reformált egyházkerület névkönyve. 1859. Sitrom- patak. Nyomatott a ref. főiskola betűivel. 1858 8-rt. 32 lap. Ára 4 okt. 353. Magyar történelmi emlékek. Kiadja Szalay László. Második kötet. Gróf Bethlen Miklós önéletírása. Első fele. Pest, 1858. Heckenast Gusztáv. Nyomatott Länderet és Heckenastnál. Nagy 8-rét. XVI 556 lap. Ára 4 pft.