Pesti Napló, 1858. szeptember (9. évfolyam, 2567-2591. szám)

1858-09-17 / 2580. szám

és képviselői előtt, folyékony latin nyelven következő szavakat intézvén hozzájuk : „Ba­rátim elhagynak; ellenségeim üldöznek; ro­konaim megtámadnak engem. Egész bizalmam tehát a Ti hűségteken, bátorságtokon, és ki­tartástokon nyugszik. Buzgalmotokra és örkö­­déstökre bizom királyaitok leányát és fiát, üd­vösségük most esik tőletek függ!“ — A nem­zeti önfeláldozás e nagy drámája 117 év előtt játszatott el. — A Fliegende Blätter“ legutóbbi száma sok élet­­telen ismétlés és sok újra felmelegített bárgyuság közt megint egy magyar adomát közöl, természetesen „gründ­lich“ tudatlansággal. Az adoma egyik hőse Jószi. Az adomát bármely országban naturalizálhatta volna a megöregedett életlap, hol ludhust esznek, de már szo­kása a kedves müncheninek, hogy minden bárgyúságot ránk fogjon a azt hiszi a serbefült talentum, hogy az anecdota magyar lehet tüstént, ha abban a „teremtette“ és efféle szavak előkerülnek. A legmulatságosabb az, hogy az ily életek a magyar földmíves értelmiségének rovására gyártatnak. Még minden külföldi, ki köztünk élt, elismeré, hogy a magyar nép józan ész dolgában nem cserél pipát a föld legépebb népével sem, legke­­vésbbé pedig az oltott lábú, horpadt mellű s lapos fejű népekével. A bécsi félhivatalos „Oesterr. Correspondenz“ sept. 15 diki számában a következő czikket olvassuk : „Az „Union beige“ azon lapokhoz tartozik , melyek a vallásos és politikai dolgok rendének nagy érdekei mel­lett a materialismus combinált fáradozásai ellenében buzgalommal és sikerrel küzdenek. Utóbbi számaiban né­hány levelezést hozott Rómából, melyek azon rendszeres rágalmazásokkal foglalkoznak, a­melyeknek ezen örök város nagy és dús élete kitéve van. Jóllehet arra a fran­­czia író About tárczai tudósításai szolgáltattak külö­nösen okot, mindazáltal a nevezett lep feleselései átalá­nos jelentőségre emelkednek, s a sok lárma, hiábavaló vádak és léha állítások közepett megérdemlik a kieme­lést, mint ékesen szóló bizonyságtételek az igazság és a jog mellett. — Kétségtelenül igaza van a tudósítónak, mi­dőn a nevezett városnak lényegesen katholikus jellemét tekinti azon okul, a mely a katholicismus elleneit az ellen felbőszíti. Ez utóbbiaknak sok részben szétágazó irányai ezen közös támadási pontban csakugyan megint öszponto­­sulnak, és mikor az atheismusnak a párisi törvényszék ítélete elöl megszökött apostola Proudhon legutóbbi munkájában azon tételt állította fel, hogy a mélyebben gondolkodóra nézve más választás nincs, mint istentaga­dónak vagy katholikusnak maradni vagy azzá lenni akkor ő ezen velős összeállítás élességében kulcsot adott azon jellemzetes tünemény kimagyarázásához, hogy a világon semmi nem létez, a­mit a minden fajtájú, színű és színezetű forradalom mélyebben és keserűbben gyű­lölne mint Rómát. A belga „Union“ szellemdús leve­lezője e gondolatot fejtegeti, s nem sok fáradságába ke­rül About­nak szakgatott, sokszor egy befüggés nélküli, mindenesetre egyoldalú felfogásait pontról pontra kifor­gatni. Ez utóbbit George Sand utánkullogójának nevezi, a­kinek Róma szinte nem akart tetszeni, és a­ki természetesen otthonosabban érze magát a Via Appia romjai közt, mint a Péter-egyház kupolája alatt.­­ Ez természetesen azon leírhatatlan férfinő sajátságosan organizált és alapjában megromlott szelleme mellett más képen nem történhetett. A­mit egyébiránt franczia tollak ezen irányban vétettek, azt a franczia és belga sajtó jobb érzelmű része kipótolja, melynek azon érdemét általában el kell ismerni, hogy az indifferentismust nem ismeri sőt azon kérdést: mellette-e vagy ellene ? kereken és meztelenül állítja fel és hogy a vallásos nézletet igennel avvagy nemmel úgy jelöli ki, mint azon tengelyt, mely körül minden társadalmi és politikai feladat forog. Ugyanazon levelező megragadja az alkalmat, hogy a belga „Indépendance“ által legújabban elterjesztett né­mely mondákat, mint p. a bolognai izraelita­ gyermeknek erőszakos megkereszteléséről szólót, hitelesen megc­áfol­­jon. Ezen közlés korántsem egy a maga nemében. A ke­resztyén-ellenes orgánumok képzelt ereje valóban kime­ríthetetlen s mint a belga „Union“ megjegyzi, Rómát min­den áron katholikus Cseddáhvá akarnák bélyegezni. Ez alkalommal megérdemli a kiemelést, hogy az egyhá­­zias érzelmű sajtó ellenes irányában ily fegyverekhez soha nem nyúl, szándékos hazugsághoz vagy ámításhoz sohasem folyamodik. Honnan e feltűnő különbség? A gondolatnak és érzelemnek, mely azt vezeti, mégis csak tisztábbnak és egészségesebbnek kell lenni, mint a rög­eszme, mely az ellenfelek fejében uralkodik, mint ezek gyűlölete s előítéleteik serege, melyeket különféle hamis bölcseletek anyatejével szivtak be. Midőn mi ezt és ehez hasonlót kimondani szükségesnek tartjuk, akkor nem csupán Róma mellett szólalunk fel, hanem oly ügy és oly elvek mellett is, melyek minket mindenesetre na­gyon lényegesen érdekelnek.“­ről értekezett, Marzéión Havrebtől a kivándorlók szó­­mi moru sorsát ecsetelvén, indítványozó, hogy ez érdemben eg kath. egylet alakittassék. Szónok IX. Pius pápa ő szent-­es­ségére hivatkozott, úgymint ki egyelőre fölhatalmazást ns adott ily egylet alakítására. Esti 7 órakor nyilvános közgyűlés. Kitűnt báró And­­to­lav előadása Freiburgból, Rómára a itt a „dell’ Anima“ es német eredetű intézvényre fordítván a gyűlés figyelmét; il kiemelte szónok ő cs. s apost. kir. Fölségének, F­e­­­ta Irencz József császár s királynak nagy érdemeit az U­ ' I Anima föntartása körül. A gyűlésnek tetszés- s hódolat- h­­s nyilvánításai határtalanok voltak. Utána lépett a szó­ a­­ székre dr. Walter titkos tanácsos és tanár, és szólt a­­ kér. irgalmasság cselekedeteiről. Az e napi utolsó szónok 11 volt dr. Grus­eh a Bécsből, ki ritka előadás-tehetséggel s a bécsi bibornok-hg érsek üdvözletét fejezte ki, egyszers - s mind köszönetét mondván a kölnieknek a szívélyes fo­­­­­­gadtatásért. 1­ Az e napon kiadott második pót­névjegyzékből kitűnt, 1 11 hogy még 80 egyleti képviselő és vendég érkezett Köln­­b­e­n be a nagygyűlésre, s igy az összes tagok száma 640. E c­­­­­madások az iskolai segélyfillérekről, melyeket azon­­ egyházak nyújtanak, lehet-e várni, hogy a nagylelkű alapítók szívesen fizessék bizonytalan czélra a bizo­­­nyos czélra ígért öszvegeket ? E kérdéseket egész tisztelettel, de az „amicus Pla­to, amicus Aristoteles, maxima am­ica tam­en Veritas“ erős érzetével bátorkodom az illetékhez intézni, — indíttatva azáltal, mert hozzám mint választmányi taghoz, kinek e dologról tudnom kellene, intézte ugyane kérdéseket egy alapitó (kinek pénze hovaforditása iránt tudakozni teljes és igaz joga van) a nélkül, hogy én felelni tudtam volna. Egyhelv. hitv. s a pesti pro­t. fő­iskolai választmány tagja. Irt­a------------- I éí — Nemzeti színház. Sept. 15. Bérletszünet. El-1 el­linger József javára : „Ördög Robert.“ Opera 5 fái felv. Irta Seribe és Delavigne. Fordította Asztalos Ká-1 e­­roly. Zenéjét szerzette Meyerbeer. Azért nem mond-1 t£ hat­nak sikerültnek, kielégítőnek az előadást, mert a ze-­ nekar működése az opera előadásának lényeges részét 1 k tevén, a zenekar mint kiséret rész volt. Különösen igen I fi lassú volt az Izabella nagy áriájának kíséretében a tern-­ n i P°, úgy hogy t. énekesnőnk nagy fáradságába került I c­ ] egyenidőt tartani a lassú kísérettel, leginkább pedig a I a ' hárfa lassúsága tűnt fel az úgynevezett erdő áriában. I n . Aztán a vadászkürt majd minden hangja rosz volt. Miért I b s­züretik meg e botrány a nemzeti színháznál, fogják bizo-­ p­­­nyosan t. olvasóink kérdeni. Miért nem segít a bajon a 11 színház első karmestere Erkel ? A baj, mondjuk ki, Er-11 kelnél kereshető. Mi nagyra becsüljük Hunyady László s 11 . Báthory Erzsébet szerzőjének nagy tehetségét, mint ze­­­­neköltőét, nagyon tudjuk méltányolni azon érdemeket, 11 , miket hazai operánk emelése által a múltban szerzett, I 1 ! de jobban szeretjük színházunk ügyét mint méltányoljuk I j j Őt és tehetségét; s jelen állásunk szoros, habár nem kell 11 i lemes kötelessége kimondani, hogy Erkelünk sem elég 11 szigorral, sem elég erélylyel, tán szorgalommal sem bir I | I a jelenben, s hogy e kellő szigor, ez erély, e szorgalom-11 ! hiány oka zenekarunk észrevehető hanyatlásának. De ez 1 1 ! nem lehet másként, hol a szigorra az erély nem nyújthat 11 okot. Erkel ur is eltűri, hogy az „Ördög Robert“ egyik 11 1 legszebb része a Raimbaut és Bertram közti kettős el-11 | mellőztessék. Miért nem éneklik e szép kettőst Jekelia-11 lusy és Kőszeghy ? Erkel megengedi, hogy Mozart ope-11 rája a kellő és elegendő zongora melletti próbák nélkül I. kerüljön színpadra. Nelson intése, hogy a haza megvár-1: * ja, miként mindenki teljesítse kötelességét, nemcsak a | | tengeri katonáknak szól. Mi is csak kötelességet teljesi-| | tünk, midőn színházunk érdekében felszólalunk, nem te-t­e­kintve a mellékérdekekre. Mi az előadás énekrészét­­ illeti, a legmegérdemeltebb magasztalással szólhatunk I . Hollósy L.-né a. énekléséről, ki a közönség méltánylását I . | nemcsak istenadta gyönyörű rokonszenves hangjával, I , | énekének művészi előadásával, a csakugyan páratlan I , [ trillákkal nyeri meg, hanem azon igyekezettel is, mely-1 , lyel mindig a tőle kitelhető legjelesb előadással ki-i L' vánja a közönséget gyönyörködtetni. — A közönség I ma is számtalan kihívással tanusíta tetszését. Kaiser­ I | Ernstné asszony (Alice) az első felvonásban a roman-r i .­cept érzéssel s igen helyesen éneklé. Kőszeghi hangja I ■ ! a magasba átmeneteknél mindig nyomott, nem tiszta volt. I | | Egyébként jól énekelt. Ellinger a bordalt igen jól éneklé ! -­­ s mit dicsérettel említünk meg, hangját mérséklé. Nagy i­s gyöngédtelenséget követett el az által, hogy a kis fának­­ is beillő büvággal, mielőtt azt előbb a földön meghur­­i­czolta, néhány másodperczig érintgeté az alvó Izabella - arczát, sőt az egész ágat arczán hagyá több ideig nyu- 1.1 godni. A közönség egy része boszankodását nyilvánító e - I gyöngédtelen- és ügyetlenség felett. A tánczrészben­­ ! Aranyvári E. k. a tűnt ki. Örömmel tapasztaltuk, hogy k . ereje megtért s tánczában több kitartóság van. A szin­j ház egészen megtelt. — Szerkesztői értesítés. Z. S­a­nak. A sá- s­rospataki czikk kizárólag polemikus tartalmánál fogva­­ nem közölhető. A „Herodes és Családja“ történeti korrajz, szerzője ál­­l­­­tal visszavehető. s „Felelet az ipolyvölgyi vasút érdekében irt emlékirat­tá­­ ra“ terjedelmességénél fogva nem adható. A kapnyikbányai aug. 16 án kelt hosszú levél vissza­­a­­­vétele iránt Sz. J. ur intézkedését várjuk. i- J Angolország. Az Observer a keletin­d tár­­s­sulatról jelenti: n I „A keletind társulat, igazgatóságával s részvényesei­­n vel együtt, mint testület még folyvást fenáll. Működései­­, azonban igen megegyszerűsödtek, mert mindössze is az­az „EastIndia Stock“ osztalékainak beszedésére s kifizetésére is szorítkoznak. „John Company“ visszavonult az üzlettől.­­­ Nem csak keletind kereskedelmi üzletével, de a biroda­­l­­lom kormányzásával is fölhagyott s most nyugodtan él a jövedelméből.“­it . Legközelebb három angol városban várhatni­­- választási harczokat: Greenwichben, Reigatesben s ír Guilfordban. Hogy a greenwichi képviselő, Town­send úr, miért nem maradhat meg, már megírtuk, s­ a reigatei s guilfordi képviselők pedig, sir H. Raw­­­­linson és Mangles az által szűntek meg alsóházi itt tagok lenni, hogy az indiai tanácskamrába neveztet­­­­­tek ki. Greenwichben Salomons alderman készül­t, s mint jelölt föllépni s ellenfele tán D u n d a s tenger­­a nagy lesz. e — A hampsteadi oldalvonal egyik alagja (közel i-1 Londonhoz) beszakadt. Emberhalál szerencsére nem i-1 történt; 40 munkás azonban csak nagy nehéz bajjal a I menthette meg életét. z I — A1 f r e d hg Potsdamba való útjában, sept. 9-én­­ Helgoland szigetét látogatta meg. ig — Grant és Roberts tárnokok legújabban fe­­lje­lentett győzelmei Indiákon annál fontosabbak, mint­­­, hogy az erőszak idejében történtek, mely a hadi mtű­­­­­ködéseket gátolja. Grant győzelme jogos várakozá­­st sokat gerjeszt, hogy az audhi hadjárat jó sikerű lesz.­tt A Cawnpur és Lukno közti, továbbá a Navaldsundséba­­ menő út jelenleg az angolok birtokában van; azon kö­tiö­rülmény pedig, hogy Gra­n­­­tlik Fyrabadot megszálló,­­y hatalmas működési alapot nyújt nekik éjszak felé — s itt a fölkelők annak nem igen fognak ellentállhatni. Azt­­ is írják, hogy a begum (az audhi anyakirályné) által 1. talpraállított fölkelő-seregből az emberek tömegesen is szöknek s fegyveröket elhányják, mert a hadipénz­­­-­tár nem győzi őket fizetni. N­e­m a Szahib ugyan, i-­ mint kire jár, drágakövei árán 20 00­1 ru­tányi köl­csönt eszközlött, hanem a bizalom elmúlt s az ango­lok szinte bizonyosan várják Audh visszahódítását. A Tantia Topi alatt álló fölkelők hadának nagyja ez időtt még, mint írják 11,000 gyalog- s 1500 lovasból áll. Francziaország. Noha a Chinával kötött szerző­dést a „Moniteur“ folyó hó 19-dikéig alig fogja közzé tehetni, mindazáltal az eddig ismert részletek is elegendők voltak immár arra, hogy kivált a keres­kedői világ várakozását meglehetősen magasra fe­szítsék, s ugyanazért elmaradhatatlan volt, hogy min­den oldalról tervek merüljenek fel, sőt társulatok is alakuljanak az újonnan nyitott kereskedelmi utak ki­zsákmányolására. Nevezetesen az ismeretes bankár és a „Presse“ tulajdonosa Milhaud már mindent elkészített, hogy „Compagnie Franco Chinoise“ név alatt tetemes tőkével társulatot alakítson. Mi lesz ezen kissé idő előtti tervekből, az idő majd megmu­tatja.­­ A legutóbbi chinai postával Cochinchinából is kaptak tudósításokat Párisban, melyek azonban a francziák szerint a békés kiegyenlítés végső remé­nyét is elveszik. Hir szerint Francziaország az ottani császárnak kéz alatt újra létetett előterjesztéseket azon feltételek iránt, melyek alatt az utolsó órában még kiegyezhetnének. A cochinchinai császár azon­ban állítólag minden feltételt csak úgy félvállal, még pedig nem igen udvarias alakban visszautasított, s ugyanazért az expeditiót küszöbönállónak tekintik, kivált miután a chinai vizeken lévő erők nem­so­kára rendelkezhetési állapotban lesznek.­­ A különböző gyári kerületekben, különösen Rouenben nagy izgatottság uralkodik a Napóleon herczegnek tulajdonított azon szándék miatt, hogy Algírba a szabad kereskedelmi rendszert beviszi. A roueni kerület mintegy 40 millió erejéig áll üzletben a nevezett gyarmattal, s természetesen nagyon fenye­getve érezné magát, ha jövendőben az angol és né­met áruk Algírba vámmentesen bebocsáttatnának Mint a „Nat. Zig“nak írják, sept. 13-án az ottani gyá­rosok részéről egy küldöttség vala érkezendő Pá­­risba, hogy a dolog valódi állása iránt felvilágosítást szerezzen, és a herczeg miniszternél előterjesztéseket tegyen. Azonban mint látszik e fontos kérdésben még semmi sincs elhatározva. A herczeg ugyan határo­zott szabad kereskedő, de az eféle dolgokban még nem bir szabad kézzel s ugyanazért valószínűbb, hogy az ő vámreformjai egyelőre abból állandónak, hogy azon sorompókat, melyek az anyaország és Algír közt még fenállanak, lerontsa. Mac-Mahon thnok a jövő héten hagyja el Pá­riát, hogy algíri főparancsnokságába belépjen. A tá­bornok egy idő óta mindennap több óráig együtt dol­gozik a herczeggel, s mint egy porosz lapnak írják, az afrikai gyarmat új közigazgatási rendszerének fő­­elvei már meg vannak állapítva. Néhány nappal ez­előtt a gyarmatügyi minisztériumban nagy tanácsko­zás tartatott, melyben valamennyi osztályfőnök, s né­hány más személy, valamint Barrot Ferdinand úr is részt vett.­­ Mihelyt a „L’Aigle“ új császári yacht készen lesz, a „Reine Hortense“ azonnal Napóleon herczeg szolgálatára és rendelkezése alá fog bocsáttatni. Először is az algíri utazásra ké­szítik el. Mint mondják a herczeg a nagy lóver­senyekre érkeznek oda, melyek September 26. 27. és 28 dik napjain tartatnak.­­ A „Nord“-iak azt írják Párisból, hogy a herczegminiszter az algíri fő vasutak átvétele végett egy angol-franczia tár­sulat alakításán dolgozik. Hír szerint 50 millió frank­ból álló társulati tőkéről, s az állam által biz­tosított öt­száztéli kamatról van szó. Egy váltó­ügynökökből álló parketet is akarnak Algírban lét­rehozni. —­írják végre, hogy az afrikai gyarmatban nevezetes földterületek fognak eladatni a legtöbbet ígérőknek, a midőn a gyarmatosok részére egy évi tar­tózkodás után a franczia állampolgárrá való honosí­tás biztosíttatni fog.­­ A császár és a császárné hallomás szerint nyolcz nappal megtoldják a Biarritzban való mulatást. A chalensi táborban teendő nagy gyakorlatokat, me­lyeken a császár jelen akar lenni, e miatt szinte el­napolták, s azok csupán e hó végén fognak kezdődni. — M­o­r­a y gróf Biarritzba megérkezett. — A poitiers-i legitimisták elleni, általunk már em­lített perről sokat beszélnek. A dolog hir szerint úgy fedeztetett volna fel, hogy a munkások egyike a Chambord grófhoz intézett, s annak Frankfurtban át­nyújtott feliratnak egy másolatát az utczán elvesztet­te. így került az okirat, mely a grófnak az aláírók sziveit és karjait rendelkezése alá ajánlá fel, a rend­őrség kezeibe. Feszülten várják, várjon a törvényszék magáévá teszi-e az államügyészség indítványát, mely a vádlottakat a biztossági törvény alapján fogta ül­dözés alá. Mint tudjuk, legújabban ismételve állítta­tott, hogy az ország állapota azon kivételes törvényt feleslegessé teszi. Most válik meg tehát, váljon a kor­mány felfogásában azon dracoi rendszabályok kibo­csátása óta történt e valóban valamely változás, vagy pedig, hogy azok állandó jellemmel bírtak-e. Cherbourg­ban mint írják, a „Patrie“ meg­­hazudtolása daczára, e pillanatban egy pánczélos hajó építése van műben az úgynevezett vakító, vagy kápráztató rendszer szerint. A felügyeletet J­o­y­e­u­x almérnök viszi. A kísérlet sok vitát támaszt a szak­értő körökben, némelyek a tengeri háborúnak egész átalakítását várják tőle. — Mint a „Constitutionnel“ jelenti, azon még az 1848-diki forradalom előtt megpendített eszme, mely szerint az 1841 márt. 21-diki törvény végrehajtásá­nak biztosítása tekintetéből, a gyermekek munka­óráit illetőleg, a gyárakban országos fizetéssel felü­gyelet lenne állítandó, most csakugyan valósulna. A létező tervek szerint Francziaország hét nagy gyári­­kerületre osztatnék ugyanannyi felügyelővel. Páris­ban egy főfelügyelő lenne, a­ki az osztályfelügyelők jelentését ellenőrizné. Olaszország, Turin, sept. 10. Mint a miniszteri lapok rebesgetik, a Rómávali kibékülés, bár­mily fur­csán hangozzék is, de nemsokára megtörténik, és pe­dig a cassa-ecclesiasticá-k reformja fog arra alkal­mat szolgáltatni. A szent atyát ugyanis több­ szerzetes­rend elöljárói figyelmeztették arra, miszerint ezen re­­form a papság, s különösen a szerzetesek nyilvános előnyére lesz. Mondják, hogy a még mindig függőben álló Franzoni érsek-féle ügy is ez alkalom­mal kiegyenlittetnék. E két pontnál a legnagyobb nehézség a két fél önszeretetének kímélésében áll . A némethoni s ausztriai birodalmi kath. egyletek gyűlése Kölnben. III. Sept. 8. Noha itt nem ünnepeltetik rendszerint sept. 8-a, még is most a kath. egyletek nagygyűlése te­kintetéből ezen Mária-ünnep megfelelő fénynyel tartatott meg. Reggeli 8 kor ünnepélyes isteni tisztelet volt a nagyszerű sz. György templomban. A nagymisét D­r­o­­­x kanonok úr énekelte. Mise után a kölni sz.­Bonifácz­­egylet zászlója szenteltetett meg. Délutáni órákban egy új Mária szobor szenteltetett föl, a szertartást maga a bibornok-érsek végezte. Nemcsak a nagygyűlés vett részt testületileg, hanem elláthatlan sokaságú hivő sereg. Az egész város ünnepiesen fölékesíttetett. A szertartás 3 órától 6 ig tartott. Délelőtti órákban mind az öt osztály tartott üléseket, előkészítvén a határozat alá jövő tárgyakat a teli gyű­lésre. Azonkívül a Gürzenich melletti termekben több egylet tartott gyülekezetet. Feltűnt ezekben B­a­u­d­o­n úrnak, a párisi Pál-egylet elnökének előadása az egylet­nek Francziaország területén kifejtett tevékenységéről. 10 órától 1-ig zárt közgyűlés, melyben különféle ha­­tárzatok hozattak, különösen több rendbeli szeretet-in­­tézmények érdekében. Szónokolt Misiin apát Bécsből franczia nyelven a török birodalombeli állapotokról, a muselmanok vallásáról, a schismaticusok fanatismusáról és azon módokról, melyeket a protestáns propaganda ke­leten használ, végre szólt a keleti katholikusok helyze­téről. B r u h i n Buenasból a schweizi egyházállapotok -1 —­ A dunamelléki helv. hitv. egyházke-;1 ck­elet gyűlése Pesten h. superintended főt. Bá- I­á­thori Gáborést. Magyari Kossa Sámuel mint leg- 1­­­11 idősb segédgondnok elnökletük alatt f. hó 6 -án vette kéz- 1­1 . hetét. E gyűlésről a „Prot. egyh. és isk. lap“ nyomán i­­­s teszünk jelentést. 11 . Főtiszt, h. superintended ur buzgó imádság után a I i I gyűlést megnyitván, először is a birodalomszerte nagy­­ i I fontosságú örvendetes eseményre, a cs. kir. főherczeg­­ 1 I trónörökös születésére hívta fel az egyh. ker. ülés figyel­­i a I inét. Ennek folytán egy szivvel lélekkel elhatároztatott, ' i -1 hogy az egyh. kerületnek a legmagasabb születés feletti ' g I öröme minél előbbi kijelentésére 0 cs. kir. Apostoli Fel- !1 1.1 Bégéhez legalázatosabb alattvalói üdvözlő felirat intéz­ j­é­ig I tessék.­­ Ezután főtiszt, elnök úr felemlítvén, hogy a közelebbi i-1 egyh. kér. gyűlés azon határozatára, miszerint az egyh. I­­. I kér. kebeléből 0 cs. kir. A­ Felségéhez egyh. ügyeink ! t- 1 mielőbbi elintézhetését alázatosan kérelmező számos tag-­­­ló­g ból álló követség küldessék, 0 cs. kir. Fensége Albrecht g.­­ főherczeg kormányzóságától azon válasz jött, hogy a t­a I küldöttség tizenkettőnél több tagból nem állhat, határoz-­­­i-­ tatott , hogy a magas leiratnak hódoló tisztelettel enge­­­­­delmeskedik az egyh. kerület, s gr. Ráday Gedeon és io I h. superintendens urakon kívül, a­z egy­ház vidéknek­­ ai I egyik feléből négy egyházi, másik feléből négy világi, ' q. I összesen 10 tag fog küldetni; a küldöttség számbeli meg- | ■k I szorítása jegyzőkönyvbe tétetvén. ki Régibb egyh. kér. gyűlés határozata folytán, az isko-l­3n I lai szükségek fedezésére egyik alapul az egyh. kerület­it. | ben hitfeleinktől fejenkint 1 pkrajezárban fizetendő se-, i. I­gély tétetvén: e segély teljesítésének eszközlésére a múlt ! itt I egyh. köz. gyűlés gyülekezetenkint járó tagokat nevezett. j­a I Ezek eljárásuk sikeres eredményéről jelentéseket tévén,­­ ja I ezeknek olvasása alkalmával fölmerült viták nyomán, n-1 indítványba tétetett, utóbb határozatba ment, hogy a d e- I krajczáros iskolai segélypénzt, melynek fizetése alól ed­­e- I digelé a közép vagy felsőbb tanodákat tartó némely egy- j ü I házak föl voltak mentve, ezentúl kivétel nélkül minden­­ ír-1 egyház fizetni köteleztetik. — Majd szóba hozatván, hogy 1 i,k I a krajczáros segély tovább is a segélyzendő tanintézetek 1 ki I száma szerint rovatokban szedettessék-e, vagy rovat nél­ I )ia I kül általában iskolai szükségekre ? Az egyh. kerületi j _I gyűlés továbbra is az egyházaknak ama szabad rendel­en­kezési jogot, miszerint mindegyik ez vagy amaz iskolára - is- I szabadon adhassa a segélyt, fentartani határozta. Követ­ük I kezűleg a segélyezendő iskolák száma szerinti rovatok bb I megmaradván, még ezeken felül egy általános rovat nyi­­an tása határoztatott oly gyülekezetek számára, kik az em­­lí­­itett joggal élni nem akarván, az egyházkerületre bízzák és s meghatározni, mennyi, hová fordittassék. fel (Folytatjuk.) ily ------------­I Alázatos kérdezősködés a pesti prot. főiskola í* ügyében, ek I A dunamelléki helv. hitv. egyházkerület i. é. május 01. 3-ik és következő napjain tartott közgyűlése számos ce_ I tagokból álló választmányt nevezett ki, a pesti prot. ie_ főiskola ügyének ott, hol az egy évtized előtt az or­­.n. I szagállapotok változása miatt félbenszakadt, újra ni. I felvételére, erélyes útbainditására, s módok találása I és foganatba vétele iránti tanácskozásra, miszerint a ,ez I nevezett egyetemes intézet, az eredeti terv szerint, — 207 mind bel- mind külterjileg lehető legszélesebb ala­­p­a I pon felállittathassék. sak I Nem valók ugyan szerencsés ama közgyűlésen jog. I személyesen jelen lehetni, és bizonyos elháríthatlan tek I akadályok miatt a jegyzőkönyv nem köröztethetvén, mis I a nevezett ügyet illető végzést sem ismerem egész­hez I terjedelmében; de azon nem érdemelt szerencse és sem kitüntetésben részesülvén, hogy a főtisztelendő egy­­I és I házkerület által csekélységem is „a pesti prot. főis­­na- kólái választmány“ tagjául választatott: az engem I erről tudósított hivatalos levél szövegéből, valamint I némely hírlapi közlésekből úgy fogom fel azon vá- I lasztmány hivatását s hatáskörét, mint fenebb pár­t sorban vázoltam. Legközelebbről biztos kútfőből, illetőleg saját sze­rint I meim által szerzett egyenes meggyőződésből tudom : te-­ miszerint amaz igazgató választmány nagy érdemű tett és mélyen tisztelt elnökei aláírásával ellátott leve­­t a I lekben hivatalos felszólítások intéztetnek azokhoz,­­ i­s s kik az 1848 előtti években a pesti prot. főiskolára ,ez- s alapítványi ígéreteket tettek, — hogy a folyó egy I 1858 jan. 1-jétől számítva, kegyes ala­­palpitványaikat kamatozóvá tenni, a ka­­rszt­­matokat pedig, — vagy ha tetszik a tőkét, — a pesti prot. főiskola igazgatóságához beküldeni szíveskedjenek. Minthogy már a többször említett választmány még eddig élő semmi határozatban meg nem állapodott, sőt gyűlést sem tartott,­­ezt kell legalább hinnem, mert mint választmányi tag kétségkívül én is meghi­vattam vagy legalább tudósittattam volna) — önként támad a kérdés : ki rendelkezik ekkér az 1848 előtt ígért alapítványok befizetése vagy kamatoztatása fe­lől ? — Ha majdan a kamatok be fognak fizettetni, hova fordittatnak azok ? — El van-e döntve , hogy az 1848 előtti alapítványok , melyek kétségkívül egyetemes, magyar prot. főiskolára (minthogy akkor másról szó sem volt) tétettek, a mostani theol. intézetre fordittathatnak-e jogosan az alapítók újabb­­ megkérdezése nélkül ? — Midőn még az egyház ke- I belében, az egyes egyházakkal sem közöltéinek szá-­ a! fpla­­­k I­­I. K 6 L Ü.

Next