Pesti Napló, 1858. október (9. évfolyam, 2592-2618. szám)
1858-10-19 / 2607. szám
Emlékbeszéd dr. Bene Ferencz felett, dr. Kovács Endre által. (Folytatás.) Nem dicsőítendő példája-e ez az orvosi nemes hivatás teljesítésének? nem lélekemelő-e ezen önfeláldozás erénye, melynek teljesítése helyezi állása fénypontjára az ihletett orvost ? Ugyanis a lelki erő azon esetben mutatkozik legnagyobb mérvében, midin az orvos a veszély tökéletes tudatával, szilárd határozottsággal, s nyugodt elszántsággal lép be naponkint s ismételve az életölő ellenség elébe, csak azon szent kötelesség érzetétől ösztönöztetve, melyre magát hivatása által felajánlotta; minden reménye nélkül a dicsőségnek, aratandó babéroknak, azon egyedüli jutalomért, melyet szent kötelességének teljesítése önkeblében szül. A veszélyes hagymáz nagy ütőgyengeségeket, hagyott maga után, s hosszas volt a lábbadozás időszaka; de ezen kiállott életveszély nem rettentette őt vissza új hivatalától, annyira, hogy midőn felsőbb helyről figyelmeztetnék, miszerint két hivatalt viselnie nem engedtetnék meg, inkább tanszékével mint a kórház igazgatásával szándékozott felhagyni, mig végre hajolván családja s barátai kérésére, az utóbbiról mondott le. Minden erejét ismét tanári hivatalának szentelte, hol teendője újra szaporodott; a korán elhunyt, sokat ígérő fiatal tanártársa Rácz helyett az élettan előadását lévén kénytelen mint helyettes elvállalni. Ezenkívül még a jövő iskolai év kezdetén az orvoskar dékánjává választatott, mely hivatalt 2 évig buzgósággal vitt. 1809 ben az egyetem rectora lett, s ezen évben ünnepelte meg először az egyetem alapítási évnapját. Ezen alkalommal tartott ékes szónoklatot az ifjúság előtt a tudományok művelésének az ész, erkölcs és nemzeti művelődésret üdvös hatásáról. Ez óta az egyetem az általaelköltött emléket évenként megüli. 1813-ban a gyakorlati orvostan tanára Prandt elbetegesedvén, annak helyettesítése reá bízatott, mely tanszéket elfoglalván, a sebészeti előkészítő tudományok tanításával felhagyott; a törvényszéket azonban folytatta egész 1816-ig; midőn a gyakorlati orvostan rendes tanárává neveztetett ki, melynek hogy méltóképen megfelelhessen, a régi classikus munkákon kívül, a legújabb és leghíresebb német, franczia, olasz és angol írók munkáit a legnagyobb szorgalommal tanulmányozta. 1824 ben tanári hivatala mellett Pfisterer halálával az orvosi kar igazgatói hivatalát egy évig vitte. 1841-ben febr. 9-én az orvosi kar igazgatójául neveztetvén ki, tanszékét egy ideig még megtartotta, s csak makacs hurutos bántalom által kényszerittetve, máj. 6-án mondott le arról, melyet 26 évig oly díszesen viselt. Ha végig tekintünk ezen 42 éves tanári pályán, melyet Bene kiküzdött, ha felszámítjuk a tudományok azon ágait, melyeket mint helyettes és rendes tanár előadott, ösztönszerüleg meg kell hajolnunk non talentum előtt, mely oly föladatok teljesítésére képességgel bírt, annyival is inkább , miután ő nemcsak előadója, hanem mondhatni, azoknak alkotója, teremtője is volt. Intézetünk azon mostoha korszakában elődjeitől semmit sem örökölvén, maga volt kénytelen eszközökről gondoskodni s az anyagokat összegyűjtvén, belőlük szaktudományait tanítványai számára előteremteni. Csaknem minden év megtermé munkájának gyümölcsét, mely tanári ernyedetlen buzgalmának s emberszeretetének volt eredménye. Tudományos munkái azonban sokkal felülhaladták azon szaktudományok számát, melyeket mint tanár előadott, így 1800-ban a himlőjárvány pusztítván hazánkban, hogy annak káros következéseitől polgártársait megóvja, egy korszerű értekezést adott ki magyar nyelven, ezen czím alatt: „a himlő veszedelmei ellen való utasítás." 1801- ben dolgozta ki tanítványai számára „Kurzer Inbegriff der nöthigsten Grundsätze zur Kenntniss und Heilung der gewöhnlichsten inneren Krankheiten des Menschen, für angehende Wundärzte," Pest. A fiatal szerzőnek körülményekhez alkalmazott ezen zsenge munkáját az „Österreichische Annalen“ben igen kíméletlenül bírálták meg ugyan a bécsi ügyfelek, de ez korántsem rettente őt vissza az irodalmi pályáról, sőt viszont feleletében ígéri, hogy az abban fölfedezett hiányokat egy tökéletesebb munkában igyekvendik jóvá tenni. 1802- ben jelent meg nagy figyelmet gerjesztő „oktatása a mentő himlőről," mely felsőbb rendeletre a hazában divatozó minden nyelvre lefordittatott. Ezen évben tartotta pályázását az orvosi előkészítő tudományból sebészek számára Pesten, mely tanszéket dec. 24-én el is nyert. 1804-ben ugyanezt tette az orvosi rendőrségi és törvényszéki orvostanból Bécsben, hol a vörhenyről tartott tudományos értekezése által 5 pályázó társa fölött aratott győzelmet magának, dicsőséget a magyar névnek, s kivívta rendes tanári állomását. 1807-ben már kiadta tanítványai számára „Elementa Politiae medicae" czimű iskolakönyvét Budán. Ugyanezen évben a geniális Rácz tanár, a következőben pedig Schönbauer felett tartott emlékbeszédet magyar nyelven. Ezek mind megannyi tanúi tágas ismereteinek, a tisztelt elhunyt egyéniségeken kívül főképen az illető tudományok fontosságát mesteri kézzel ábrázolván. 1811-ben hagyta el a sajtót: „Elementa Medicinae forensis" czímű tankönyve. 1812 és 1813-ban szolgáltatta kézbe tanítványainak : „az orvostudomány rövid rajzát sebészek számára" 4 kötetben, magyar és német nyelven. Ezen sok irányban szétágazó önmunkássága azonban korántsem elégíté ki tökélyesedés után törekvő lelke vágyait. Tanári küzdéstek foglalatosságai közepette is égett a kívánságtól az európai műveit nagy nemzetek iskoláit, ezeknek elrendezését, gyűjteményeiket, tudományos mozgalmaikat színről színre megláthatni; s azon hires és szakférfiakkal, kiknek tudós munkáit olvasta, megismerkedhetni azon czélból, hogy a látott és tapasztaltakat elsajátítván, azokat hazájába átplántálhassa. Ezen időben azonban az utazás sok fáradságba, sok pénzbe és a közlekedési eszközök tökéletlensége miatt sok időbe került, nem is említve azon kellemetlenségeket, melyeknek az utas naponkint kitéve volt. Midőn korunkban az utazó folytonosan élvez és kéjeleg, akkori időkben nélkülözni, fáradni és magát feláldozni volt kénytelen; s azért az utazás akkoriban érdem volt, míg ellenben most csak szórakozás. Mindezen akadályokkal nem gondolva, már 1803- ban folyamodott a fiatal tanár a magas kormányhoz utazási engedélyért és csekély pénzsegedelemért. De csak 2 hosszú év lefolyta után, — akkor is a pénzsegély megtagadásával — volt szerencsés az engedélyt megnyerni; azonban az európai háború még azután is sokáig hátráltatta terve kivitelét, miglen 1807 ben családját, fiatal nejét elhagyva, Párisba elindult, hová sok kiállott kellemetlenség után szerencsésen megérkezett s ugyanott két hónapot töltött. Hogy itt mi módon használá fel az alkalmat, mely intézeteket, gyűjteményeket, kórházakat tanulmányozott, az egy terjedelmesebb útirajz körébe tartozván, itt előadnom nem lehet s legyen elég szorgalmasan vitt naplója nyomán csak annyit megemlítenem, hogy: valamint a munkás méh minden virágra száll, hogy annak kelyhéből a mézet kiszívja , úgy sajátított ő el mindent, mit tanulásra s följegyzésre méltónak tartott. Tapasztalatokkal gazdagon hazatérvén, családja körében csakhamar elfeledő az út kiállott fáradalmait, s megfrisült erővel folytató tanulmányait és előadásait. 10 évvel későbben ismét uton látjuk őt, amidőn Bécs, Prága, Drezda, Lipcse és Berlin képezték tapasztalatainak székhelyeit. Ez utolsó vonta azonban magára figyelmét főképen, hol az akkoriban egész műveit Németországban nagy hévvel űzött magnetismus leginkább divatozott, és iskolai tudománnyá emeltetett. Személyesen akarván annak hatásáról és értékéről meggyőződni, Wohlfartnak nyilvánosan tartott kísérleteit látogatta. Nem lelvén azonban teljes megnyugvást a látottakban, azért is saját tapasztalatilag akart magának meggyőződést szerezni, s ezen czélból egy magnetikus készületet hozott magával. Ezzel ügyfelei és tanítványai előtt nyilvánosan tett kísérleteket, s a kezelt esetekről és tapasztalt eredményeiről szigorú jegyzeteket vitetett. Ily gyakorlati és alapos utón annak alaptalanságáról meggyőződvén, pálczát tört fölötte, s figyelmeztető ügyfeleit, hogy az akkor még mindig növekedőben levő ámítások által magukat tévútra vezettetni ne engedjék. A második tárgy, mely figyelmét magára vonta, a Hufeland Polyclinicuma volt, melyet haza jővén, gyakorlatba és életbe léptetett s általa tanítványait közvetlen bevezeté az orvosgyakorlati életbe. 1825-ben ismét Bécsben s az ezt követő évben újra Párisban találjuk öt szárnyra kelt orvos fiával. 1828-ban három hónapot töltött Angliában, hol London, Edinburg, Dublin gazdag orvosintézeteit vizsgálta. Ezen tudományos utazásokat mint művelődésének egyik főeszközeit szükség ismernünk, hogy tudhassuk, miként szaporította és nevelte koronkint tudományos tárházát, melyet az iskolai tanfolyamok alatt magánszorgalma által egybeszedett és rendezett. 1814. óta, midőn orvosgyakorlati tanszékét elfoglalta, mint láttuk, művelődése főkép gyakorlati irányt vett s 18 éves szakadatlan munkássága után sikerült végre 1832 ben felmutatni a világ előtt tudományos fáradozásainak gyümölcsét. 1833-ban jelent meg nagy munkájának „Elementa Medicinae practicae" két első kötete, melyet az utolsó egy év múlva követett. A mennyire meg volt lepve az egész műveit orvosi világ ezen korszerű, alapos, kimerítő és tudományos munka által, mely egy barbárnak hitt nemzet tudósa által látott napvilágot, oly mértékben tudta azt méltányolni és becsülni. Az egész német irodalom tisztelettel üdvözölte azt; a gyakorlati úton haladó angol tudósok pedig úgy tekintették, mint a Continensens orvosi elvek hű tolmácsát, és a gyakorlati orvostan tükrét. A tudós British and foreign medical Review 1836-iki füzete bírálatára méltatta, s róla kimerítőleg szólván, dicséretekkel halmozta el. Oroszországban pedig, hol szintén latinul tartatnak az előadások, a Wilnai, Rigai és Dorpati egyetemeknél iskolai tankönyvül fogadtatott el. Ezen munkáról jelenben tudományos bírálatot és döntő ítéletet mondani nem tartozhatik feladatunkhoz, s elég legyen a korbeli részrehajlatlan véleményt és nyilatkozatot közleni, mely e képen hangzik: „Nehéz elhatározni, hogy ezen jeles íróban mit kelljen inkább csodálni: az elemzésekbeni ritka ügyességét és jártasságát, vagy a megvesztegethetlen igazságszeretetet és méltányosságot mások érdemei megbecsülésében ? kimerítő és alapos tudományosságát és dús classical műveltségét, vagy az egyenes és mindig a haszonvehetőre irányzott értelmiségét ? az egyszerű de méltóságos nyelvet, vagy a tiszta világos előadást?" S kérdem, nem lehet-e büszke a haza azon tudására, kiről a legmiveltebb nemzet szakférfiai eképen nyilatkoztak ? Az elősorolt dolgozatok azonban csak igen csekély részét teszik 60 éves tudományos élete munkásságának, ha azon roliantok halmazára tekintünk, melyekbe naponkint beigtatta búvárkodásainak és tapasztalatainak eredményét, s azon tanulságos útleírásokat, melyekbe, felhasználva az első benyomás ihletettségét, elragadó elevenséggel írja le a látottakat, különösen melyek szaktudományára és tanszékére vonatkoztak. (Folytatjuk.) Magyar könyvészet, 402. Az Isten iránti szeretet példája Szent István, ki az által nagygyűlön mint fejedelem, szentté mint keresztény. Fejtegető a dicsőűlt ünnepin aug. 20. 1858. a budai vártemplombanSzakállasfalvai Lengyel Miklós, Sz. Mártonról cz. orodi prépost, egri székes főegyházi kanonok, főszentszéki ülnök, a sz. hittan tudora stb. Pesten, nyomatott Hera Jánosnál. 1858. 4-rét. 7 lap. Pest, oct. 18. (Fk.) Már csak rövid két nap választ el azon percztöl, midőn Poroszországban a régensség végleg meg lesz alakítva. Az udvari párt úgy vélekedett ugyan, miszerint ez intézmény meg van, mihelyt lételét a király decretálja, de a nemzet többsége — élén maga a régenssé kinevezett herczeg — nem feledte el, miszerint ezen institutio jogszerű behozására a népképviselet közreműködése is szükséges, s az alkotmány ezen rendeletének f. hó 20-án elég fog létetni. A napon fog a herczeg az alkotmányra megesküdni és a nemzet képviselői által regensul elismertetni. — e napon kezdődik de jure azon uj korszak, mely de facto már October 9 -én vette kezdetét. Ennélfogva magyarázhatónak tartjuk, hogy a herczeg eddigi működése semmi feltűnő változást nem hozott, — kivéve Westphalen úr lelépését, mely elhalaszthatlan volt, miután ezen út nem az ezentúl követendő politikával, hanem magával a régensség elvével egyet nem értett. Hanem October 20 -a, azaz a régensségnek a nemzet általi elismertetése után megváltozik a dolog, s akkor meg kellene történnie annak, ami eddig igen természetes okokból elmaradt, azaz ki kellene derülnie azon iránynak, melyet a porosz politika ezentúl venni akar, s minthogy e politika személyesítői a miniszterek, el kellend válni, váljon hivatalban maradnak-e az eddigi miniszterek vagy sem? Bonin tábornok Berlinbe jötte e napokban azon hirre adott alkalmat, miszerint ő népszerű férő hadügyminiszterré fog kineveztetni. Nem tudjuk, honnan vette magát e hir, de hogy az — Bonnn ték múltját tekintve -- legalább most még kevés valószínűséggel bír, azt bátran állíthatjuk. 1854-ben, midőn Manteuffel báró mindenféle színben csillogó politikájával örvendeztette a világot, Bonin hadügyminiszter e kétszínű politikától nyíltan elszakadt és egyik kamarai ülésben határozottan kimondá, miszerint Oroszországhoz csatlakozni — képtelenség lenne , hogy ily cselekvést — a soloni törvényhozás szerint — az atyagyilkossággal ugyanazon polczra kellene állítani. Manteuffel báró, ki majd a szabadelvűekkel, majd a Kreuzzeiturg pártjával kaczérkodott, collegájának ezen katonás nyilatkozatát igen I rész néven vette s midőn a kamarai sessio be- fejezése után a reactio minden „géné“ nélkül működhetett, Bonin tábornok letétetett, a porosz herczeg — minden országügytől visszavonulván — Badenbe ment, Bunsen ur Lon- i donból hazahivatott, szóval a porosz politika határozottan Gerlach ur kolompja után kezdett indulni. Manteuffel báró még ekkor is „lehetséges" maradt! De épen ebből azt következtetjük, hogy Bonin tábornok egy Manteuffel féle minisztériumban lehetetlen hivatalba lépését csak akkor fogjuk valószínűnek tartani, ha azt halljuk, hogy a mostani miniszterelnök állása meg van rendítve. Egyébiránt jellemző, hogy mindezen személyes kérdések e peretben aránylag kevés figyelmet gerjesztenek; a porosz herczeg — ez az általános meggyőződés — az alkotmányhoz híven fog kormányozni; minő személyek, kell az közönyös, csakhogy maga az elve mentve van. Ez alkalommal nem hallgathatunk el egy megjegyzést. Hogy a porosz herczeg e perezben népszerű személyiség, azt még ellenei és irigyei sem tagadhatják; pedig ez ugyanazon porosz herczeg, ki 10 év előtt még ijesztőül szolgált, s kire a demokrata párt a frankfurti Pál templomban mint a „szabadság gyilkosára“ ünnepélyes anathemát mondott. Azt is mondták róla, hogy ő azon egyetlen tagja a királyi családnak, ki nem akar az alkotmányra megesküdni s a Hohenzollernek közt azon szerepet tulajdonítottak neki, melyet a Stuartok közt II. Jakab, a Bourbonok közt X. Károly játszott. S ma — ezen herczeg a szabadelvű párt utolsó horgonya ! Talán megváltozott azóta e férfi jelleme ? Épen nem! — ő, mint a badeni lázadás megfékezője, mint a porosz felsőház tagja, mint a rajnai tartomány kormányzója s mint a király helyettese soha mit sem tett, mi múltját meghazudtolta volna. Hanem egyrészről a demokrata párt józanabb nézetekre térvén, átlátta, miszerint korunk nem igen alkalmas merész események valósítására s hogy tehát az, ki az események ellen küzd s a valóság terét nem akarja elhagyni, nem feltétlenül a reactionáriusok sorai közé számítandó. Másrészről a porosz herczeg minden helyzetben azt tanusita, miszerint ő a törvény embere, ki egyéni nézeteit s érzületeit a jognak, a közjónak, a dolgok természetszerű fejlődésének alárendeli s ki először maga teszi azt, amit másoktól követel. Ez szerzé meg a porosz herczegnek a nemzet tiszteletét, ez tette őt népszerűvé, mert ez biztosítja a törvény uralmát, az egyén szabadságát, az intézmények állandóságát s egyszersmind fokonkénti tökélyesbülését — s mind ezt összevéve, az országnak s lakosainak boldogságát ! Az ember nem hinné, mily egyszerű módon lehet a közmegelégedésre szert tenni; becsületes, férfias jellem és egy kis elfogulatlanság mások nézetei irányában. — voilà tout! Magyar Akadémia. Oct. 18. A philosophiai osztály ülése. Elnök : m. Kubinyi Ágoston tiszt. tag. A titoknak itr olvassa Ki 11 ay Ferencz r. tag értekezését a kigyótiszteletről a szkythanépeknél. Az értekező temérdek idézettel s a régi világ mythosának alapján bebizonyítani igyekezett azt, hogy a szkytha népek a kígyó iránt istentisztelettel viseltettek s hogy az ind- kigyótisztelet is a szkytha népektől származott. B rass a y S. r. t. folytatá felolvasását a psychologiai alapon fejtegetett logikájából, ezúttal a sy 1- logismusokról, az objectiv és subjectiv igazságról. — Azon hazafiak figyelmébe, kiket a sors gazdagsággal áldott meg, ajánljuk Kegyes József nevű bölcskei (14—15 éves) fiút, kiről következőleg ír a „V. U.“ levelezője : „Gyönkön keresztüli utazásom alkalmával értesültem e fiúról. Ő tudniillik egy szegény napszámosnak fia lévén, csak falusi népiskolába járt, jól tanult, szímóráit fáradatlanul rajzolási próbákkal s szépírással töltvén, tanítója figyelembe vette a művészet ez ágáhozi vonzalmát, s miután rajzpéldányok hiánya miatt a tankönyveiben levő kezdő fractor betűket másolgató, tanítója rendes rajzpéldányokkal örvendezteté meg, melyeket rendkívüli ügyességgel utánzott. Most tanítója aquarell festékkel ajándékozá meg , majd a maga igyekezete által gyűjtögetett pénzén olajfestékeket szerzett, s azokkal fest már minden útmutatás nélkül, csupán saját természetes felfogása után. A többek közt legyen szabad megemlítenem egy rézpennával készített arczképét,melyben nem azt néztem, hogy mily híb utánozá az eredetit, de azt bámulom, hogy mennyire múlja azt felül, — sőt vettem észre műveiben valamit a mi emel, a mi vonzalmat gerjeszt, — egy szóval belsőt, érzést láttam . . . nem említve a kivitel finomságát és tisztaságát. S gondoljuk el, hogy egy szegény porfiu mily kitartással küzdheti le a felmerülő akadályokat annyira, hogy pénz, alkalom a idő hiánya daczára is ily munkákkal örvendeztetheti a művészetkedvelőket ! De a szépírásban előmenetelét is meg kell említenem, miután az a metszést megközelíti. — Belőle ügyes festő lehetend! — Figyelmeztetjük e fiatal tehetségre mindazokat, kik a lappangó szikrát éleszteni, szítani s ápolni képesek. Ki tudja, mi lehet még belőle!“ Karoljuk fel az ily tehetséget is, ne csak azokat, kiknek szép hangjuk van. — Besztercze vidékén Árpástó helységében (Erdélyben) f. hó 8kán több gazdasági épület s takarmánykészlet jen a tűzvész martaléka. Azonban nagyobbára biztosítva voltak az első magyar általános biztosító társaság kolozsvári főügynökségénél, melynek vezetője Kővári László úr, a kár megtérítése ügyében rögtön a helyszínére utazott. Ismerős kézből az itt következő levélkét vettük, melyet, B. Róza k.a. olaszországi működését ismertetvén, tegnapelőtti e tárgybani közleményünk után következetesnek véljük ezennel közölni : „T. szerkesztőség. Becses lapjának egyik múlt számában említtetett már, hogy Bogy a Róza ka, a nemzeti színház egykori tagja igen fényes díj mellett szerződtetett a párisi olasz operához két évre; mielőtt azonban rendeltetése helyére ment volna, a „Mosó" operának tizszeri előadására kötelezte magát a bergamói színháznál. Ezen operábani működéséről olvastuk a múlt napokban a „Hölgyfutár" újdonságai között, mintha a fenemlített k. a. megbukott volna. Biztos kútfőből mondhatom, hogy a felnevezett k. a., mint eddig is Olaszhonban mindenütt, úgy ott is fényes sikert aratott, sőt hogy maga az opera előadása az ottani színháznál, a vele működők silánysága mellett meg nem bukott, csak egyedül neki tulajdonítható, mi által nevének lyra fényt és dicsőséget szerzett. Bizonyiták ezt azon élénk fogadtatás s virágzápor, melyben minden fellépésénél részesült; s majd minden olasz lap,41) melyek működésének magasztos dicséreteivel egyiránt telvék. Bogya Róza k. a. jelenleg már Párisban van, s „Rigoletto" operában mutatandja be magát a párisiaknak." — A „V.U.“-ban Szíjgyártó ur öt darab aranyat tűz ki oly munka számára, mely f. évi nov. 15-ig a szíjgyártó mesterségbeli magyar műszavak legtökéletesebb gyűjteményéül fog ahhoz értő férfiak által elismertetni. A pályázó munkák a „V. U." szerkesztőségéhez küldendők nov. 15-ig. A nyertes munka a szerző tulajdona marad. A pályázás feltételei: A munka kétféleképen készíttethetik : 1) Vagy a b-c rendbe szedvén a szíjgyártómesterségbeli műszavakat, mely esetben minden egyes műszó rövid magyarázata kivántatnék, 2) vagy körülbelől azon modorban, mint minap két polgártársunk a csizmadia-mesterségbeli műszavak összegyűjtésében eljárt. (A nevezett munka czime : „A csizmadiáéig, különös figyelemmel az e mesterségben előforduló műszavakra. Közlik Jendrolovics János és Kajdi János pesti csizmadia-mesterek." Megjelent Bucsánszkynál Pesten s kapható 3 krön.) E mellett azonban a műszókat a bőrendbe a munka végén közölni igen hasznos lenne. A műszavak egészen úgy közöltessenek, a mint az életben. *) Vagy egypárt a sokból szívesen vennénk. Szerk.