Pesti Napló, 1858. október (9. évfolyam, 2592-2618. szám)

1858-10-20 / 2608. szám

Pest, oct. 19. Redcliffe lord csakugyan a török pénzügyi zavaron akart segíteni, s főleg azért utazott Stambulba. Azultánnak Perim szigetét kellett volna ideiglenesen átengedni, ezen rá nézve kevés becsű szikláért kapott volna el-ször, igen szép ősztét haszonbért, melyből nemcsak a háremhölgyekre, de még a felesszámú tábornokok és tábornagyokra is lehet vala költeni; kapott volna 2-szor angol társulatok által építendő egész vasúthálózatot, és kilátása volt, 3 szor arra is, hogy a hatti-humajum 30-ik pontja életbe fog léptetni, s az angol tőkepénzesek a Porta számára bankot alapítanak, természetesen azon a kikötés mellett, hogy a török financziát rendezni és folyvást ellenőrizni tartozzanak. Ezen kötelességet a török birodalom többi gyámnokai szintén szeretnék magukra vállalni, s a párisi értekezlet iratai közt találha tunk ide vonatkozó tervet is, de a practicus angolok vágytak volna azultán gazdaságának rangsorozásában más hatalmakat meg- előzni, s kétségtelenül leginkább is értenek hozzá. Azonban Ali basa, a finom és udvarra gyanakvó, nem akarta a kecsegtető ajánlatokat elfogadni, s a nagy ünnepélyességgel fogadott, a nagy kitüntetésekben részesült Redcliffe f lord missiója, mint látszik, meghiúsult. Miután nincs a török birodalom csillagza * 1 23 fára írva, hogy az idegen gyámság alól menekülhessen, miután érdeke hozza magával, , hogy találjon egy erős nagyatalomra, mely a statusquo védelmezését, ha másért nem is, leg- alább önzésből tartja szükségesnek : valóban igen meglepő azon visszautasítás, mely az angol diplomatia Nestorát érte. A Derby-minisztérium keleten nem dilcsekedhetik nagy sikerrel. Bulwer, a kon 'stantinápolyi követ, szláv és román rokonszenve miatt, képtelen volt az angol hagyományos politika folytatására, s midőn Redcliffe lord megérkezett, már a török főurak a tory-kormány szándékai iránt sem viseltettek többé bizodalommal. * Dsedda bombáztatása, a montenegrói kérdésben tanusított engedékenység, a Dunafejejdelemségek szervezésekor Cowley lordnak a csalovszki gróf nézetei felé hajlása és talán az is, hogy Anglia a villafrancai kikötőnek * orosz kézre jutását minden aggodalom nélkül " fogadta, megannyi tényezők voltak Redcliffe lord küldetésének meghiúsítására. Perim haszonbérbeadása ellen még ezen terkinteteken kívül vallásos aggodalmak is harc szóltak. E parányi szigetből kétségkívül fenyegetni lehet Mekkát és Medinát, a szent városokat. I TÁROZA, Miskolci, oct. 12. Minthogy lehetnek a nagy olvasó világban, kik városunk regényes fekvését nem ismerik, azért el kell mondanom, hogy nekünk csak „Keletünk“ nyílt, ahogy az ágyából kilépő nap a városunk lábánál locsogva kanyargó Sajó tükrében megnézvén magát, üdvözlő sugáraival egyenesen hozzánk köszönt be, — még bucsufényét előlünk a komor Bükk hegylánczolat fogja fel. — Dél és éjszak felől — mint ölelésre tárt karok — szőlőhegyek vesznek körül, melyeknek kebelén most a vidámság ütött tanyát. — Szüretelünk. — Egymást érik ágyuk, puskák, pisztolyok dörgései, melyek közé a víg szedők hangos nevetése oly beleülőleg vegyül. — Látni itt frescónál frescóbb alakokat, kis leányt szőlő édessége festette bajuszszal, kis fiút magánál négyszer hosszabb karóval kezében, tarka barka szedőket, kik a magyar kedves népdalokban kifogyhatatlanok. — Este nagyon is regényes színbe öltözik a hegy; az egymást közel távolra világító tűzrakásokat jó ismerősök veszik körül, hangozván ajkaikról a barátság édes — a kedély pajzán beszéde, miközben egy rakéta sustorogva repül a magasba Donáti csillaga üstökébe kapaszkodandó. — A szüret képét azonban jobb festő ecsetére bízom s csak érdemére szólólag jegyzem meg, hogy kevés szőlő termett, sok hordót visznek üresen haza, átlag vévén, a gazda egy kapás szőlője után csak egy akó — de jó bort szűrt. Rá illik tehát vig, lármás szüretünkre a magyar közmondás: „nagyobb a füstje, mint a valósága.“ De hagyjuk el a vig mulatozás helyét, ballagjunk le a városba, hogy egypár fris kószahirt fülön csípvén, őket a nagyérdemű közönség szine elibe állítsuk. — Már jó órája, hogy bukdácsolok ezeken a baraczkmaggal hintett S. alakú utczákon s nem vagyok képes oly parányi újdonságra szert tenni, melyet egy hideglelős légy danolászva bírna el hátán.—• Nem csoda, szüretel az egész világ — üres a város, csak magam kongok benne újdonság-éhes vidéki levelező. — Benyitok a nemzeti casinoba, a zöld asztalról rám meredő lapok hangosan sóhajtják, hogy megöli őket az unalom, senki se gondol velök. Magam se veszem tréfára a dolgot s ott hagyom a helyet, hol az ember két jó óra alatt meg is őszülhet egymagában — és egyenesen benyitok a kávéházba, honnan — igazat mondva — ha benn volnék is, ki kellene jönnöm, izraelita atyámfiai suttognak itt pelyhes fővel, sáros csizmával, mintha csak most jöttek volna át a véres tengeren, az összeadás, kivonás, sokszorozás és elosztás számmesterségéből gyakorolják irányukat a falon, melyek aztán ott kép alakot öltenek, nehéz itt a levegő, ilyen magam fajta gyenge tüdejü ember nem állja ám ki sokáig — azért is menjünk a czukrászatba.— De melyikbe, miután kettő van ? Sort veszünk rajtok, úgy is rá érünk. ..........czukrászboltja fővárosi ízléssel van rendezve, benne minden van, mi szem szájnak tetszik, asztalain magyar, német és franczia lapok, azonban tekintetébe semmi vonzó nincs, sőt mondhatni, hogy belőle bizonyos hideg komolyságszerű valami az embert csakhamar kiutasítja; azért is menjünk Sch. czukrászatába, melynek gazdag kirakata és választékos ízlésű belrendezete a legmagasb igényeknek is megfelel. Ez rendes gyűlhelye a nemes fiatalságnak, (ha ugyanilyen van) a t. jegytelen színi kritikusok tanuságos eszmesurlódásai, minden nagyobb következmények nélkül itt történnek ; itt hallhat az ember épületes históriai adatokat a csángó magyarokról, nyelvtani értekezést a „primadonna“ szóról, hangjegy-országi definitiókat és anathémát az unalmas vidéki levelezőkre. S igy látnivaló, hogy ez egyedüli menedékhelyünk nappal az unalom elől, míg estre nemzeti színházunkban igen olcsón élvezzük át az est pár óráit. Közkedvességű igazgatónk Latabár Endre gondoskodik, hogy az élet gondjaiban elfáradt lélek szellemi tápját megkapja. De hogy ez állításom győző okokkal is támogassam, közlöm a színi játéksorozatot rövid észrevételeim kíséretében : Sept. 19-kén Szigligeti vásári műve „Fidibusz“ került színre meglehetős számú közönség előtt; Katit Sz. N.*), Judithot V. V. jellemzőleg, találólag személyesiték; Kurta csizmadia czéhmestert Gönczi kissé túlozva, de mindenesetre sok eredetiséggel játszotta, mig Sz. mint Bertók, E. mint Sándor énekeikkel a közönség zajos tapsát idézték elő. Sept. 21. „Marsan herczegnő.“ A Jánosi pár és Paulai dicséretet érdemlőleg oldják meg szerepeiket, Váczi Vilma „Gastori“ szerepében mindnyájunk örömére kitűnően tanusítá a színi hivatást, szerepeit lélektanilag fogja föl, csengőn, folyékonyan szavalja, mígarcza és tagjátéka értelmességének bizonyságai. Henry szerepét Sz. N. igazán eljátszotta, miután széles jókedvében egyre nevetett. E kisasszony a népszínművekben szokta magát derekasan viselni. Sept. 23. „Házasság XV. Lajos alatt.“ Dumas ezen társalgási vígjátéka kissé kicsapongó természetű, azonban könnyűsége miatt élvezetes; színészeink igyekeztek megfelelni szerepeiknek, de csakis igyekeztek, mert szegény súgónak volt dolga; jegyezzék meg uraim, hogy az e fajtájú vígjátékok élvezetessége és sikere kiválólag a szereptudástól függ. Sept. 25. „Korona és vérpad.“ Miután nem azon birálók közül vagyok, kik 8—10 mértföld távolról is látják az előadást, és úgy birálják meg, tehát erről semmit sem írhatok. Sept. 26. „A rab.“ Az egész személyzet minden tekintetben kielégítőleg működött. Sept. 28. „Családi dráma.“ Unalmas dráma másképen . Szilágyi Derisy Anatol poétát geniálisan személyesítő ; ebben a szerepkörben ő legjobban forgatja magát. Sept. 30. „Férjvadászat.“ A közönség mulattatása nem épen erkölcsös után éretik el, ha ugyan eléretik; a darab tárgya nagyon csiklandós, a középszámú közönség meglehetős kedélylyel oszlott haza. Oct. 2. Károlyi Laj, szorgalmas és tehetséges apaszinészünk jutalomjátékául „Tamás bátya kunyhója“ hozatott színre nagy közönség előtt. A jutalmazotton kívül dicséretesen játszott Jánosiné, ki sok színi tanulmánynyal bir, kitűnő ízlésű, pazarlásig bőkezű öltözeteiben, — azonban sokszor sajnálnunk kell, hogy hangja a magasabb régiókban már fátyolos. — Egy új tehetséges fiatal színészünk Helley rabszolgakereskedőt nem egészen jó felfogással jellemezte; ami szájából kijött, az nem beszéd volt, hanem virtuóz szó-hadarás. — Népszínművekben igen szívesen látjuk őt mindig a színpadon..— A derék jutalmazott iránti kegyelete közönségünknek igen méltányos volt. Oct. 3 án „Csikós“ összevágó előadás volt; a csikósbojtárt jobban szerettük volna Együdtöl személyesítve látni, ámbár Szilágyi is kielégített. Oct. 4-én „XII. Károly Rügen szigetén,“ a czimszerepet Jánosi adta, minden szerepeiben otthon van Jánosiade ebben maga magát meghaladta. — A katona szigorú királyt eleitől végig következetesen, művészien személyesstő, hogy a többi szereplőkről nem is szólok, az ő kitűnő játéka az oka. Oct. 6-án a „Tücsök.“ A czímszerepet Szilágyiné felülmúlhatlanul játszotta, látszott minden mozdulatán, hogy nála a naivság és kellem természet áldása, érzelmei kifejezésében lelkünket elbájolja, kedvesen szaval, a magyar szót édesen ejti ki. Birch I Pfeifer asszony „Vivieux Fanchon“ szerepe vidéken aligha jobb kezekbe kerülhetett volna; -t sokat levont s az előadás becséből Barbeaud anyó fakó hangszerszáma; a közönség nagy számmal volt, s jelenetek közben Szilágyinét többször kitapsolá. Oct. - én Szilágyiné jutalomjátékául „Romeo és Júlia“ elmondhatók, hogy nem színházban, hanem a szerelem iskolájában voltunk. A jutalmazott Julia szerepét kitűnően játszta, minden bravourral törekvéstől menten, az eszményi szerelem hűn adta vissza magát minden mozdulatában. — A fuladásig tömött színház tetejét majd kilökte a levegőt megrezgetett „éljen,“ szebbnél szebb koszorúk lepték el a színpadot. Ez este igazán a művészet ülte diadalát színpadunkon. — Pa uay mint Romeo jól töltötte be helyét; e nagyreményű fiatal színészünk a „művész“ nevet nemsokára kiérdemlendi, szorgalmas és nagytehetségű színész ő, igyekezzék megszabadulni az egyhangú szavalási modortól, adjon szerepeinek bizonyos elevenséget s akkor a szárazságtól meg fog menekülni. Ezzel röviden elmondtam színi előadásainkról észrevételeimet; következik, hogy egypár kérelemmel álljak elő : 1. Minden rendű és rangú színműírónkat ezennel felkérek, hogy darabja szerzésénél jövőre figyelemmel legyen arra, hogy abban nők a színpadon soha ülni ne kénytelenittessenek, mert akkor a crinolin szabályai és az illem ellen követtetik el vétség. 2. A színházi 1. választmány, vagy a szini igazgatóság keresse meg az ajtók sarkvasait,mert az ajtónyitásoknál történni szokott nyikorgás kiállhatatlan, — sokszor azt gondolná az ember, hogy operában van, amilyen muzsikálást azok az ajtók véghez visznek. 3. A fentirt választmány vagy igazgatóság turbékolja körül Littman Dávidot, hogy a nagy csillárt tenné azon kivánt egészséges állapotba, hogy egy előadás alatt háromszor négyszer ne kényteleníttetnék egyiptomi sötétségbe lenni — a világosságot áhitó közönség. Levelem záradéka igen kedves újdonság leend egyházi irodalmunk gazdagulását sziveiben hordó hazámfiainak. — Vállalkozási szelleméről ismert könyvkereskedőnk Frankl Bernát a napokban vette meg, s még ez év folytán sajtó alá bocsátandja közkedvességü költőnk Tompa Mihály 25 darab különböző alkalmakra készült „egyházi beszédeit.“ Ünnepelt írónk neve a hazában sokkal ismertebb, semhogy magasröptű szellemének mesterművei gyarló tollam dicséretére szorulnának. 1. 1. *) Minthogy nyilvános intézetben működő színművészek és színművésznőkről van szó, kérjük jövőre az egyes betűket teljes nevekkel pótolni, hogy az olvasóközönség is ismerhesse jeleseit. Szerk. Aztán Anglia,mely I. Napoleon ellen az akkri csatát megnyerte s a középtengeren tetemes csapatot szállított Egyiptomba, ha Vöröstengerbe is — daczára a sekélyes viznek, melyet a londoni lapok annyiszor emlegetnek — jól befészkelné magát, tagadhatlanul két oldalról támadhatná meg Egyiptomot és könnyebben is leigázhatná, mint más tengeri hatalmak. I Szóval, Ali basa elég indokot találhatott Redcliffe lord kivonatának elutasítására ! De attól lehet tartani, hogy belátásával több kárt mint hasznot okozott. Anglia Perimtől nehezen fog megválni. !; midőn pénzért nem szerezhető meg; ingyes birandja. Kezei közt van, mint a keletind társaságtól nyert — bár jogtalan — örökség, s gondja lesz, hogy leljen ürügyet a vissza nem adásra. Legfölebb Francziaország erőszakos eljárásai irányában még elnézőbb leend, mint közelebbről volt, még inkább engedi az albániai partokon a franczia hajókat horgonyozni s még kevésbé neheztel, ha Danilo herczeg, a franczia és orosz császártól nyert érdijt oly fegyverek vásárlására fordítja , melyeknek aligha feladatuk leend a török birodalom területi épségét a párisi szerződés értelmében védelmezni. — A kultus- és oktatásügyi miniszter Corzan Gábor kassai, Bartl Antal unghvári és dr Ahn Károly pillsi gymnasiumi tanítókat, tanítókká a pesti második katholikus gymnasiumhoz kinevezte. A nagyváradi közigazgatási terület újonnan szervezett gyűjtőpénztárainál Schiffner József, Baasendorf Titus és Matyusz József ideiglenes hivataltisztek , továbbá Glotz Ignácz, Bedekovich Adolf, Weber Ferencz és Baliczky József ideiglenes segédek jelen szolgálati állomásukban véglegesen kineveztettek. — A nagyváradi cs. k. orsz.pénzügyigazgatóság Tribasky Lukács ideiglenes gyűjtőpénztári beszedét I. oszt. hivataltisztté ideiglenesen kinevezte. Szent-István-Társulat. Minthogy a Szent-István-Társulat folyó hó 7-én tartott nagygyűlésének határozatai a nagyközönséget érdeklik, a jegyzőkönyvet egész terjedelmében közöljük : 1. Fölolvastatott a budapesti cs. k. rendőri igazgatóságnak f. é. sept. 10-én ,15710/3797 I. sz. alatt kelt irata, melyben a társulat értesittetik, hogy a budai cs. k. helytartósági osztály elnöksége részéről az engedély, a közgyűlést megtarthatni megadatott, s ország-fejedelmi biztosál ugyane gyűlésre Gáfy György helytartósági tanácsos úr küldetett ki. 2. Az alelnök a társulat elnöksége részéről a szokott évi jelentést adta elő, mely tekintettel azon körülményre, hogy a társulat épen ez évben fejezte be fönnállásának első évtizedét, a társulat tíz évi munkásságának anyagi s erkölcsi eredményeit vázolta, elsorolván egyszersmind azon fontosabb tényeket, melyek a társulat választmányi üléseiben az utóbbi két év alatt fölmerültek. 3. Olvastatott azon folyamodvány mássa, melyet a tományi zsinatnak benyújtott, esedezését fejezvén ki, hogy a) a cs. k. államhatóságok részéről már megerősített alapszabályait a zsinat részéről is helybenhagyni s mennyiben a társulatot rá érdemesnek találja, pápa ő szentségének is apostoli áldás kikérése mellett ajánlani; b) a netalán elfogadandó uj katekizmus és bibliai történet kiadási jogának a társulat számára megóvása iránt intézkedni; és c) a társulati háznak megszerzése iránt tett választmányi intézke-déseket istápolói kegyeskedjék. 4. Helybenhagyattak a választmánynak a társulati ház, könyvtár, igazgatói munkaszabályozás, egy encyclopaedicus munka meginditása, s két bukovinai kath. magyar gyermeknek a társulat költségén Magyarországon neveltetése iránt hozott határozatai, mely utóbbit illetőleg örömmel értesült a gyűlés, hogy a Bukovinából megérkezett, számra 10 gyermek kései bibornok és kg- prímás ő eminentiája háromnak, m. gróf Károlyi István társulati elnök egynek, és fj. Somogyi Károly társulati igazgató szintén egynek akás- sélelemmel ellátását magokra vállalták; a trsulat pedig az úti s más első szükségü költségeket ajánlotta meg, a gyermekekre további gondos fölügyelést a választmányra bízván. 5. Az uj pénzláb legfelsőbb behozatala következtében elhatároztatott , hogy mind a tagdíjak, mind pedig a könyv, kép s előfizetési árak az uj pénzértékre itszámoltassanak, megmaradván a tagoknak és vevőknek azon szabadságuk, hogy valamit a régi pénz érvényes forgalommal birand, fizetéseiket ebben a pénzben is és pedig a volt dij és árak szerint tehessék meg. 6. A megindítandó „ Encyclopaedia“ egyetemes szerkesztésének vitele társulati alelnök Dánielik János kanonokra mint olyanra bízatott, kinek különben is az érsekmegyei hatóság által e munka egyházi vizsgáata van kötelességéül téve; továbbá a „Szentek ében megírása Somogyi Károly, Cantu Caesar „Viág történelme“ fordításának folytatása pedig Ká- Las Rudolf társulati igazgatókra bízatott, úgy, hogy az első ugyan 30 nyomatott 8 adrétü ívtől, a második pedig 50 nyomatott 8 adrétü ívtől a társulat pénztárból honorarium fejében egyenkint 600 - 600 portokat húzzanak. 7. A tagoknak járó könyvilletékre nézve határozatott , hogy a megszokott 90 iv változatlanul megartassék, tekintve azonban az „Encyclopaedia“ iveitek nagyságát s tartalmasságát, megengedtetett, hogy az ennek 50 ivén felül kiadandó 40 ívnél a 2-ed, 16 cd stb. rétű kiadások megannyi 8-adrétü tanánt számíttathassanak be. 8. Tekintve az évek során át tett minden lehető kiéltetek káros anyagi eredményét, miután a gyűlés meggyőződött, hogy egy részről a társulati „Kér. naptár“ 10 kr árát visszahatás előidézése nélkül fölem emelheti; más részről pedig 10 krért egy olyaptárt előállítani nem lehet, melynek tartalma a köönség igényeit kielégíthetné, s a népességre valamely figyelembe vehető erkölcsi hatást gyakorolható, elhatároztatott, hogy a társulat egy ideig, míg idniillik az e vállalattal járó anyagi áldozatokra inkább fölképesül, a két naptár kiadásával fölhagy. 9. Az elnök lévén az, ki a társulatért a hatóságok , s harmadik személyek irányában felelős, elnöki elő- terjesztés folytán határozatba ment, hogy minden lej és s irat, mely a társulat ügyeiben a társulat hiva- Unokái által bárkihez is intéztetik, elküldetése előtti idomás végett az elnöknek előterjesztendő. 10. Olvastatott : a) a társulati pénztárnok jelentése 7 évi kiadások- és bevételekről; b) a társulati titokok jelentése a nyomtatás végett beadott kéziratok- ról; és c) a társulati Ügynök jelentése az eladott, elszállított, elajándékozott könyvek- és képekről. Végre 11. A választmány egy részben megnyittatott, a tisztviselők pedig hivatalaikban megerősíttettek. ** Most, midőn a lapok az „Austria“ menekültjeitől egyes részleteket közölnek a borzasztó eseményről, helyén látjuk idézni egy new-yorki levelezőnek e tárgyra vonatkozó észrevételét. „Épen a német — úgymond ez — kiben különben mint kiválólag jellemző tulajdonságot a hidegvért emelik ki, legalább tengeri veszélyek alkalmával kevesebb higgadtságot, kevesebb lélekjelenlétet, kevesebb bátorságot és kevesebb áldozatkészséget tanúsít bármely más európai vagy amerikai nemzetbelinél. Erre sok példát lehetne fölhozni, de egy sem oly meggyőző világos, mint az „Austria“ esete, összehasonlítva a „Centralamerika“ és „Arctic“ elveszésével. Az utóbbi években nem igen fordult elő nagy hajótörés, hol egyfelől annyi kislelkűség és kétségbeesés, másfelől pedig oly aljas önzés és semmibe nem vétel mutatkozott volna, mint az „Austrián.“ Meghalni kelleni, csak elégés meg befutás közt választhatni, igaz hogy nem könnyű dolog. Nem is kívánja senki, hogy nők és gyermekek higgadtak maradjanak , sőt még férfiakról sem fogja senki föltenni, hogy úgy menjenek a halálba, mint például a régi császári gárda bömbölő ágyuk torkába, vagy mint azon angol katonák, kik mintegy díszelgésen a puskát lábhoz téve sülyedtek el a „Birkenhead“ gőzösön. De azt igenis meg lehet várni férfiaktól, hogy ily borzasztó pillanatokban legalább ne viseljék magukat vén banyák módjára, mindenek fölött pedig meg lehet tőlök várni, hogy legelőször is a nőkről és gyermekekről gondoskodjanak. — Az „Austrii,éi pedig fájdalom nem ez, de épen az ellenkező történt. Rettenetes hallani, midőn a menekültek beszélik, mily szivlázitó semmibevevéssel lettek a gyámoltalan fik és gyermekek összetaposva, s hogy csak egyetlenegy hang sem hallatszott, mely azt sürgette volna, hogy felébb is azokat iparkodjanak megmenteni. Mily nemes férfiúi bátorság látványa volt ellenben a „Centralamerika“ kaliforniai gőzök elveszése! E hajón az utasok nagyrészt csak nyers, kicsapongó ficzkók voltak, kik bizonyosan nem igen gondoltak volna azzal, hogy valakit valami heves szó miatt megöljenek, de mit tőnek ? Oly nyugalommal és rendben, mintha a társalgóteremben volnának, hívták meg a nőket és gyermekeket a mentőcsolnakokba, s jaj annak, aki önmaga mentésére mert volna gondolni, míg a nők biztosítva nem voltak. Több mint négyszáz férfi merült a hajóval a hullámsírba, de egyetlen nő, egyetlen gyermek sem veszett el. Hát az „Arctic“ ! Ennek utasai többnyire oly emberek voltak, kiknek e világon sokkal több veszteni valójuk volt, mint valami német kivándorlónak: őket nem várta, mint ezt, gonosz csalódásokkal teljes, bizonytalan jövő, ők visszatérőben voltak, visszatérőben az élet minden javaival ellátott otthonjuk felé. De látván, hogy halni kell, úgy is haltak meg, mint férfiakhoz illik.“ — A magyar reformált vallású nép számára a tiszántúli reform, egyházkerület által kiadott s Révész Bálint által szerkesztett „Egyházi könyvtár“ első folyamának II dik füzete megjelent. Tartalma: Az egyházi népkönyvtár alapszabályai. A prot. ker. egyháznak jelen állapota az egész földön, különösen hazánkban: Szegedi Sándortól. Az apostoli korszak vértanúi: K. Tóth Mihálytól. Rövid áttekintés a magyarországi protestáns egyház élete fölött, az erre vonatkozó törvények vezérlete szerint: Kallós Lajostól. Erkölcsi elmélkedések: Ősz, Szüret, Eredendő bűn, Advent, Ó év Baksay Dánieltől. Karácsonyi örömhír: Kovács Józseftől. A magyar kereskedelmi bank elhatározta , hogy a jelenlegi pénzviszonyok tekintetéből forgatmányi Magyar könyvészet. 403. Tavaszi képek, a kedves gyermekeknek számára. Rajzzal és szöveggel. Pest, kiadja Heckenast Gusztáv. Pest, 1858. A szöveg nyomatott Länderer és Heckenastnál. Fekvő 4-rét 92 lap és 7 színezett kép. Ára 2 pft.