Pesti Napló, 1858. december (9. évfolyam, 2643-2667. szám)

1858-12-01 / 2643. szám

Korizmics László magyar gazdasági egyesü­leti alelnök jelentése a dunai hajózásról, s a magyar borok érdekében Konstantinápolyba tett útjának eredményeiről. (Folytatás.)­­ A Bazias-Turnu-Szeverini vonal, melyet második főrésznek neveztem, már egé­szen más természetű. Ellentéte ez az ismerte­tett elsőnek teljesen, s benne vannak öszpon­­tosítva az Al-Dunának úgyszólván minden lé­nyeges hajózási bajai. Erős szirtek, hatalmas hegyek közé van itt a Duna szorítva mind a két oldalról, s az akadályok azon kövekből állanak, melyek a sziklaágynak fenekéből, hol kisebb, hol nagyobb mennyiség­ és magas­ságban a hajózási víznek rétegébe szolgál­nak föl. Az első szírt, melylyel e vonalban találko­zunk: Bab­a­kő. Fekszik ez a hajózott ág­nak csaknem közepében, közelebb mégis a balparthoz, szomszédságában a golubáczi rom­nak, s Báziás alatt mintegy négy mértföld­­nyire. Kiálló része e szirtnek, körülbelül 8 ölnyi magas s ugyanannyi lehet talapja is a víz szinén. Úgy veszi ki magát e hatalmas kődarab a Dunában, mintha a természet csak azért állí­totta volna oda, hogy az érkező az alább fek­vő akadályok és veszélyes helyekre jó előre figyelmeztetve legyen. Nemével a tiszteletnek hagyjuk mögöttünk az ős sziklát, előőrsi szolgálatában. Mintegy 5 pereznyi hajózás után, azaz: 1200 ölnyire tőle, beérünk már az úgynevezett golubá­czi szorosba E szorosnak szélessége leg­feljebb 150 öl, s vizalatti szirtein pusztult el egykor a „Széchenyi gőzös.“ A szirtes helyet csak a víznek játéka mutatta, s egy pillanat alatt túl voltunk azon. Második veszélyes pont az úgynevezett a­­­i­­bégi, mely a golubáczi szorostól csak tíz pereznyire, azaz: 2300 ölre van. Idáig járnak a hajók felülről, ha a vízállás a drenkovai vízmértéken 12 hüvelyk. Egy pillanat alatt túl voltunk ezen az akadályon is, melynek lé­tezése ezúttal szintén csak a víznek élénkebb játékából volt észrevehető. A harmadik veszélyes pont, az úgynevezett S z t e n k a, mely Alibégtől 13 pereznyire vagy­is 3000 folyó ölre fekszik. Ezen pont, drenkovai 9'— 12"-nyi vízállás már igen könnyen okoz bajt. Tavai a „Pannónia“ gözös, 7 hüvelyk­­nyi vízállásnál horpadt be e helyen feljövet. A Sztenka sokkal roszabb az előbbeni két helynél, s növeli bájosságát azon körülmény, hogy ezen szirtzárás az egész Dunán keresz­tül vonul. Sztenkártál a Duna szélessége jóval nagyobb. E szirtzáráson keresztül 9—12"-nyi vízállással biztosan csak a kis Tachtalia és Izlás gőzösök járhatnak. A negyedik veszélyes pont: Kozlár, mely a Sztenkától félórányira, azaz 7500 ölre van. Kozlár fölött körülbelöl 500 ölnyire fekszik Drenkova a balparton, hol a gőzös egy perez­re megáll, hogy jártas hajóvezető emberét ma­gára fölvegye. Mutatja ez is, hogy Kozlár s a következő többi pontok veszélyesebbek az előb­bieknél. Ötödik veszélyes pont a Szirinyák, mely a kozlári szirtek­től csak 700 ölnyire fekszik, s miután azokkal viz alatt kapcsolatban áll, velük szövetkezve egy hatalmas szirt-siót és örvényes vízfolyást teremt. Ezen egész 700 ölnyi folyamhoszsz, egy folytonos szirttelep, s a hullámos vízszin eléggé mutatja ama küzdelem erejét, mely elrejtve a szem elöl a mélységben történik. A Duna e pontnál újra szorul. A partokon emelkedő hegyek folyvást ma­gasabbak, meredekebbek, szirtesebbek. Gyö­nyörű völgy ez, s éles, érdes hegyszakadásai­val csaknem úgy néz ki, mintha valamely ha­ragos kéz, a vizeknek utat nyitandó, tépte vol­na őket szét. Hatodik veszélyes pont az úgynevezett P­i­­v­oli, mely a Szirinyákon alul körülbelül 1600 —1800 ölve van. A Pivoli szirtnek fejét ezút­tal csak mintegy 1­­0 lábnyira láthattuk a fo­lyamból kiállani; volt pedig menetelünk alkal­mával a drenkovai vízállás : 7' 4". E helyen a folyamnak oly hatalmas a sebessége, hogy a vontató hajó fölfelé 2 schlepnél többet nem igen vihet. Hetedik veszélyes pont a hírneves Izlás, mely a Pivolin alul 9 perezre, vagyis 2100 f­­ölre fekszik. E hatalmas szirt-sió is, az egész folyamon keresztül vonul. Természetes csator­nája, mely alig szélesebb 20 ölnél, a szerb vagy­is a jobb parti oldalon van. Nyolczadik veszélyes pont a N­a­g­y-T­a­d­i­­tália, mely az Izlással egybeköttetésben, at­tól csak mintegy 500 ölnyire fekszik. Kószább ez az Izlásnál azért, mert természetes csator­nája még keskenyebb. Hossza az egész nagy­­tachtáliai szírt­ siónak körülbelül 500 öl. Kilenczedik veszélyes pont a Kis-Taci­t­á­l­i­a, mely a nagygyal áll kapcsolatban. A szirtnek élesebb kifejezése a Nagy-Tachtáliá­tól csak mintegy 700 ölnyire van. Hason­ rendszerű zárás ez is : semmi más, mint foly­tatása a nagynak. Csatornája egészen a szer oldalon. Súlya e szírieknek a folyam közepébe fekszik, s elfoglalja a medernek mintegy har­madát. Tizedik veszélyes pont az úgynevezett Q-re­ben, mely kapcsolatban áll a Kis-Taditáliával , melynek fő kifejezése csak mintegy 700 öl­nyire fekszik amattól. Ezen zárásnak föszk­j­ét F­r­an i­ó n­a­k hívják. A Franió képez egyszersmind befejezését azon nagyszerű kata aktáknak, melyeket Izsás, Nagy- és Kis rachtália, meg Greben elnevezések alatt be­mutattam. Ezen négy zárás sajátlag egy ege­set alkot; s ha így vesszük őket, tesz a rop­ant kataraktának hossza körülbelül 2600 fo­yó élet; a víznek hanyatlása pedig 18 lábat elképzelhetni, hogy mily erővel rohan itt a Du a vize lefelé. A Franjó szirtnél lelte halálé­volez év előtt ama három merész amerikai ,ik ladikkal akartak az egész Dunán végig tazni. Gerebenen alul a Duna tetemesen meg­­zélesedik, mindazáltal folyvást erős hegyet s szirtek közt marad. Tizenegyedik veszélyes pont a Jucz, mely Szebentől 23 perezre, vagyis 5400 ölre fék­eik. Ezen kataraktának a rendszere egésze h­asonló a Sztenkáéhoz, csakhogy annál annyi­al roszabb, hogy jobban meg van kövekkel ikva. Jucznál kapott 1856-ban a „Baja" nevű ontató gőzös lyukat; ugyanitt és ugyanekkor asittatott fel végig egy teherhajó. Hossza ezen ataraktának mintegy 700 öl. A víznek esése írta 6 láb. Juczon alul, vonalunkon a hajózás­ok még csak egy lényeges akadálya és ve­­ledelme van; s ez a hires Vaskapu, mely­­­­ az egész aldunai szirtes vonal nevezetét verte. A Vaskapu a birodalom határán kívül kszik már; távolsága Jucztól 5, a mi Orsó­inktól egy mértföld. Török-Orsova fekszik a tenktől mintegy 2000 ölre, s Török-Orsová- t, mely a határt képezi, nincsen tovább a­askapu, szintén 2000 ölnél. Jucz és Orsova közt van továbbá a gyönyö­­i k­a­z a n i szoros, hol a Duna majdnem fég­­ileges hegyek közé szorítva, legkisebb ező­­sségében csak 86 öl, s hol az utas a hajó fe­­jszetéről nemével az aggodalomnak nézheti­­nk az ég felé emelkedő hatalmas szirteket,­­ azonban, bármily rémületesnek mutatkozik a környezet s a külső szin, nincsen a hajó­kénak semmi baja, mert a viz a kazani szó isban egyremásra 20—25 ölnyi mély. Hosz­­­a e festői szorosnak mintegy 4000 él. Fénypontja e szoros az egész aldunai hajó­iénak , s a jobb oldal szirteibe merész­ke­ikkel belé faragott Széchenyi út is — mely aziástol kezdve kíséri a folyat­­ot, s mely le­fűzött nehézségeivel, a túlsó parton volt egy­­ér­ trajáni függő után bizonyára túl testen —­­ éri el tökélyének legmagasb fokát. Tizenkettedik és utolsó veszélyes pont a ú­gynevezett Vaskapu. Ez legroszabb mind­­nnyi közt. Hossza 1300, közép­szélessége 00 öl; a víznek esése rajta 15 láb. Nevezetesebb és veszélyesebb szirtei: a be­­lenetelnél mindjárt a Floránok, azontúl a­agy- és Kis-Golumbaczka egyfelől, a Czer­­npruth és Prvi Kamen pedig másfelől e­lo­­bb a Kralyova Sztenka, a Metteni-Kamen, Brechrada, sok más egyéb kisebb nagyobb értelen kövek és szirtekkel. A vaskapui ka­­traktába való bemenet előtt fekszik neveze­ssen egy széles és az egész Dunán át szolgáló epad, mely fölött a viz vastagsága legcsehé­­rebb, s melynél van a víznek első tetemesebb ihanyatlása. Ezen kőpad hossza mintegy 00 öl. Átmenetelünk alkalmával a víznek állása ' 6" lévén (orsovai vizmérték szerint), mind­zen szirtek viz alatt voltak. A Nagy-Golum­­aczka s a Metteni-Kamen 3, a Kralyova ztenka petig 7'4" orsovai vízállással látható A vaskapui akadályt legtalálóbban egy agyszerü rendetlen zugóhoz hasonlithatni melynek fenékzete szerfelett érdes és egye­­tlen, a fenékből kiálló magasabb szirthe­lyek pedig okai a veszélynek. Nagy ügyesség és helyismeret kivántatis­hhoz valóban, hogy e vonalon a hajó, kivál zűkebb vízálláskor, baj nélkül átmehessen -legnagyobb figyelmet kíván pedig a Fioráno­ Lotti bemenet, továbbá a Nagy Golumbáczka , Prvi-Kamen és a Metteni-Kamen mellett is haladás, és ezen alul még a nagy örvény­től a Carfutzki Kamen igen veszélyes a hajó­zásra. A Floránok közti bemenetelnél történ ajtunk is azon komoly következéseket mag után vonhatott esemény, hogy hajónk, a kellő­nél egy kissé hamarabb kanyarodván, feneké­vel a balparti Floránnak víztől fedett tetejébe ütközött, s e perez­ben el volt törve a kormány s belyukasztva a fenék. De fölöttünk a gond­viselés keze őrködött. Az eltörött kormány nem tagadta meg szolgálatát, míg csak a ve­szélyes helyeken át nem haladtunk; a kapott lyuk pedig szinte nem volt akkora, hogy azt gyors utánlátással elfojtani ne lehetett volna. Történt pedig velünk ezen esemény a 150 ló­erejű s 4'-ra merülő „Albrecht“ hajóval az or­­sovai víznek 9' 6 ' állása mellett. Ily természetű lévén a Baziás és Turnu- Szeverin közt fekvő folyamrész, nem csodá­lom, ha a tek. Egyesület nemével a kellemet­len megilletődésnek veszi a mondottakat tu­domásul. Azonban a hajózás ügye mindamel­lett nem áll oly roszul, de sőt jobban áll sok­kal, mint eddig általában hittük. (Folytatjuk.) A hirlapbélyeg leszállittatása. (Fk.) A birodalmi törvénylap legújabb szá­ma azt hirdeti, miszerint a hírlapbélyeg új év­től fogva leszállíttatik: 4 ujkrajezárról 2 re külföldi,­­­2 ujkrajezárról 1-re belföldi la­­pokra nézve, hanem másrészről a nem politi­kai lapok is (a szoros értelemben vett szak­­apokat, ha hirdetményeket nem hoznak, ki­véve) bélyegkötelesekké lesznek. Ezen legfelsőbb rendelet világosan mutatja, miszerint mindazon aggodalmak , miket kö­rülbelül egy év előtt, midőn a hirlapbélyeg behozása el­len rendelve, kifejeztünk, nagyobb­­részint valósultak s ez tette szükségessé az illető adónak ha nem is megszüntetését, de legalább módosítását. Financziális szempontból ama rend­szabály nem hozta meg a kívánt eredményt, mert a politikai lapok kénytelenek voltak árukat felemelni, a­mi ismét az olvasók szá­mának csökkenését vonta maga után; a kö­zönség egyik része általában megszűnt hírla­pot olvasni, más része pótlást keresett az ol­csóbb nem-politikai lapoknál, melyek lega­lább a napi újdonságok nagyobb részét csak úgy hozták, mint a politikaiak. Tehát az adó­köteles tárgy fogyasztása csökkent, az adó­mentesé növekedett s a megadóztatás senki­nek nem vált hasznára, mint az­­ adómente­seknek. A lapok irányára pedig a bélyeg semmi befolyással nem volt! A bélyegdíj a mindennap megjelenő politi­kai lapok egyegy példányától éven kint mint­­egy 5 pftot tett vagy 5 frt 25 krt uj pénzben. November 1-seje óta az egy pgőkrajezár helyébe két uj krajezár tétetett, a­mi évenkint h­a­t új forintra rúg, s így méltán lehetett attól tartani, miszerint a már eddig is nyilvánult és fentebb érintett baj még inkább emelkedni fog. Előbb utóbb ezen teher a birodalom nem hivata­los politikai sajtóját kétségen kívül teljesen tönkretette volna, a lapok drágák, pénz sehol sincs, különösen érdekes politikai események nem igen fordulnak elő, közelebb fekvő s az olvasót házilag érdeklő ügyekről — ritkán van szó, mi vonzaná ily körülmények közt a közönséget a politikai lapok felé ? mi indítaná őt arra, hogy épen e lapokat megszerezné, míg a nem politikaiak sokkal olcsóbban elégí­tik ki a­­ kíváncsiságot?! Még egy árfele­­melés (a­mi a fölemelt bélyeg következtében jövő újévre elkerülhetlen lett volna), s a biro­dalom független politikai lapjainak háromne­gyed részéről azt lehetett volna mondani: fűit! A m. kormány ezt fontolóra vette, látta, hogy a független lapok tétele forog koczkán, s íme — a­mennyire rajta állt — a bélyeg leszállítása által legalább részben könnyített helyzetükön, s képesekké tette, árukkal még inkább fel nem menni, sőt ezt valamivel még alább is szállítani. Ezáltal tettleg fejezte ki abbeli meggyőző­dését, miszerint egy független politikai sajtó létezését nélkülözhetlennek tartja. Ezen meggyőződés nyilvánulása az a­mi a szóban álló könnyítés tulajdonképeni értékét képezi. Tehát nem csak az olvasó ha­zafiassága az, mely pénzbeli áldozattól vissza nem riadva, a független lapok fentartása mel­lett buzog, hanem e buzgalom legfelsőbb he­lyen is elismerésre, helyeslésre talál. S ez nagy vigasztalást nyújt, mert azon reményre jogo­sít, hogy — midőn a független politikai sajtó egyrészről az any­agi nyűgök alól legalább részben felmentetik — szellemi tekin­tet­ben is mindazon könnyítéseket fogja ta­lálni, mik magas hivatásának teljesítésére,­­ a törvény határain belüli szabad fejlődésért mélhatlanul szükségesek. A nem politikai lapok megadóztatása az ezévi tapasztalások által, mikről fentebb szól­tunk, némi indokoltatást talál; a közvetlenü érdekeltekre nézve e teher nem csekély, s ha­zánkban annyival inkább meg lesz az érezhe­tő, mert nálunk nincsenek oly zúglapok, mint péld. Bécsben, melyek a nagyokat kizsákmá­nyolván, költség és fáradság nélkül a „nép­szerűség“ ezégére alatt krajczáros portékáju­kat adómentesen hozták a vásárra. Nálunk a nempolitikai sajtó is fontos szerepet játszik nemzet­irodalmi tekintetben, de épen azért neki is ugyanannyi igénye van a nemzet részvételére mint a politikaiaknak s ha ezeket — a bé­­lyegteher daczára — sem ejti el a közönség, a nem-politikai sajtótól sem fogja gyámolítá­­sát elvonni, hiszen mind a kettő ugyanazon nemzeti irodalom hasonjogú szülöttje ! A­mi végre a külföldi lapokat érő bélyegdíj leszállítását illeti,ennek nem lehet egyéb czélja, mint tettleg megc­áfolni azon hírt, mintha a külföldi lapoknak bejövetele nehezíttetni akarna, miként ezt néhány idegen lap állítot­ta, bizonyságul arra hivatkozván, miszerint e lapokra külön censura fogna elrendeltetni s a többi. Az egész rendeletet lehetetlen más, mint li­berális értelemben magyarázni; külföldön igen jó benyomást teend az, és sajtóviszonyainkat ismét derültebb színben fogja láttatni. A bókolgatás nem szokásunk, de hálátlan­ság volna el nem ismerni azt, a­mi csakugyan őszinte elismerésre méltó. Az ausztriai kormány utóbbi időben sűrü megtámadások tárgya volt a külföldi, neveze­tesen a franczia sajtó részéről, bár ilyenekre mindig igy felelne, a miként most tette — elle­neinek megszégyenítése által! A magyar tudományos Akadémia alapsza­bályai. I. Az Akadémia czélja és hatásköre. 1. §.­,A magyar tudományos Akadémia egy,­­ cs. kir. Felsége különös oltalma alatt álló tudományos intézet. Czélja annak a tudomány és szépirodalom mivelése és terjesztése s egyszersmind a magyar nyelvnek egész gonddal csinosbitása és gazdagítása. 2. §. Ezen czélra mind tudományos vizsgálatok és kísérletek tétele, mind eredeti munkák íratása a régi és új remekírók s egyéb jeles művek fordítása által törekszik. 3. §. Hasonlókép a történet, nyelv, irodalom s mű­vészet emlékeit gondosan felkeresi s a tudomány gya­rapodására szolgálókat közismeretbe hozza. ,, A­ §• Jutalomtételek által úgy a tudományos, mint a szépirodalmi, különösen a drámai munkásság élesz­tésére és táplálására igyekszik hatni. A kormány által hasonló végre kiírandó jutalmak­ra érkező pályamunkákról az akadémia ad kiváló vé­­leményt. 5 §. Az évenkint nyomtatásban megjelenő magyar munkákat osztályonkint szoros vizsgálat alá veszi, a legjelebbeket megjutalmazza s a jutalmazás indító­­okait közzé teszi. 6. §■ Az akadémia, munkálkodási eredményeit nyomtatásban terjeszti el, és pedig ülési tárgyalásait havonkinti füzetekben megjelenő Értesítője által, tör­téneteit, emlékbeszédeit és értekezéseit Évkönyvei­ben bocsátja közre 7. §. A beadandó kéziratokat az akadémia meg­vizsgálja s ha helybenhagyást nyertek, azokat vagy tiszteletdíj mellett kinyomatja, vagy kijöveteleket illő segedelmezéssel támogatja. 8. §. Tudományos czések végett, különösen a haza minden tekintetbeni bővebb megismertetésére, benn és a külföldön utazásokat, létet vagy pártot. 9. §. A tagok óvakodni fognak a vallást, az ország polgári állapotját és polgári kormányát illető, vagy akármely más politikai tárgyak vitatásától. 10. §. Mindennemű akadémiai nyomtatványok a sajtószabály kívánalmai szerint kezelendők. II. Az akadémia szervezete. Tagok és tisztviselők. 11. §. Az akadémia szervezetét alkotják : az elnök, egy alelnök, 26 igazgatósági tag, továbbá tiszteleti tagok, kiknek száma a 24-et meg nem haladhatja, rendes tagok, kiknek száma 42-re van meghatározva, levelező tagok, egy titoknok, egy jegyző s a szüksé­ges tiszt- és szolgaszemélyzet. 12. §. Az akadémia munkássága minden tudomá­nyokra kiterjed, ide nem számlálva mégis a hittudo­mányt , s azoknak következő hat osztálya van meg­állapítva : 1. A nyelv és ssiptudományok. 2. A philosophia. 3. A tör­vény­tudomány. 4. A történettudomány. 5. A mathematikai, és 6. A természeti tudományok, melyek mivelésével mindenik osztály terjedelméhez és fontosságához arányzott­ számú tiszteleti, rendes és levelező tagok foglalkodnak. 13. §. Az igazgató tanácsot huszonöt tag képezi, kik az ország előkelő és tudományszerető férfiai kü­­­zöl választatnak (25. §), s kiknek kötelessége az aka­démia vagyonára ügyelni. 14. §. Az akadémia közvetlen vezérlete az elnököt illeti, ki az ülésekben elnököl s az akadémiát a ható­ságok , mások irányában képviseli. Távolléte vagy másnemű gátoltatása esetében helyét az alelnök pó­tolja. Mindkettőjöket illeti legközelebbről az alapszabá­lyok pontos megtartása iránti felelősség. Osztályülésekben a jelenlevő legidösb tiszteleti, s ilyennek jelen nem létében a legidősb rendes tag is elnökölhet.

Next