Pesti Napló, 1858. december (9. évfolyam, 2643-2667. szám)

1858-12-03 / 2645. szám

Mint tudjuk, az Al-Duna szabályozása tár­gyában egy európai bizottmány tanácskozik most. Különböznek a vélemények a felett, hogy a beömlések közül a szalinainak vagy pedig a sz.-györgyinek adják-e az elsőséget. Azok u­­tán, a­miket láttam, nem tartom e vitatkozást különösen fontosnak, hanem igenis meg va­gyok arról győződve , hogy akár az egyik, a­­k­ár a másik választassák a kérdéses torkola­tokból, állandó jó és mély vize a bemenetnek csak úgy leszen, ha a többi fölösleges ágak el­­fojtatnak mind, s ha az Al-Duna határtalan ár­tere töltések által megfelelő mértékre szorít­­tatik. Az ekkép egybeszorítandó Duna megteendi azután a magáét, s tartand tömérdek vizének megfelelő befolyást. Az Al-Duna vizeinek és ágyainak ezen concentratiója nélkül, minden a mi történik, sok költségbe kerülhet ugyan, gyökeres orvoslást azonban hozni nem fog. A szulinai torkolaton jelenleg mólókat épí­tenek. A bal parti már meglehetősen előre is haladt. A sok elmerült hajó a bemenet körül, melyeknek csak árboczai látszanak ki a víz­ből, megvallom, nem a legkedvezőbb hatást te­szik az érkezőre. A dunai hajózást illetőleg megjegyzem vé­gül, hogy a gőzösök Pestről csak Galaczig járnak. Azontúl a „Lloyd“ tengeri gőzöse ve­szi fel az utast és árukat, s szállítja Konstanti­­nápolyig. Tesz pedig a távolság Galacztól a a tengerig körülbelül 20, Szulinától Várnáig 45, s Várnától Szambulig mintegy 40 mföldet A galaczi vonal sebes hajóval 8, a másik ket tő, ha t. i. kedvező az idő, 16 és 17 órába szo­kott kerülni. Sebes hajóval e szerint 40—42 óra alatt el lehet jutni Galaczból Konstantiná­­polyba. Pestről Konstantinápolyba a sebes ha­jó hetedik napon érkezik, a másik pár nappa később. * (Folytatjuk.) Szent-István-Társulat. A december 2-án, D­á­n­i­e­l­i­k János kanonok­­ társulati alelnök az m­aga elős ülése alatt tartott szo­kott havi választmányi gyűlésben mindenekelőtt s november havi választmányi gyűlés jegyzőkönyve hi­telesü­letett, melyből utólagosan megemlítjük. Hogy Zalka János, a „Religio“ egyházi folyó­irat kiadója s szerkesztője a társulati alelnökhöz in­tézett levelében a mondott lap szerkesztése é­s kia­dásával a társulat javára jövő évi januárhó elsejére fölhagyni kész lévén, a választmány egyhangúlag el­határozta volt, hogy a „Religio“ cz. egyházi lap jövő évi januártól kezdve a társulat által kiadassák, a lap szerkesztésére ft. Somogyi Károly társulati igaz­gató úr kéretvén föl, ki is engedve a választmány ké­résének, a lap szerkesztését elvállalta. Az elnökség terjedelmes jelentést tett a jövő év ele­jén megindítandó magyar encyclopaediát illetőleg,­­ választmánynyal tudatván, illetőleg ennek helyben hagyását indítványozván a külön bizottmány javas­lataira nézve, úgymint az írók megfelelő díjazásáról a fordítások s eredeti tudományos dolgozatok és adandó dij­minimumokról, a szerkesztőről, a bekül­dendő kéziratok határidejéről, az első kötet megjele­nési idejéről, az elnökileg felkért szak­bírálókról, példányok számáról stb. Köszönettel vette a választ­mány alelnök ur m­agának ama szives ajánlatát, hog­y, ki úgy is bibornok-hyprimás és esztergomi érsek eminentiája által a kérdéses encyclop. munka theo bírálóinak egyike, a kéziratok átnézését s kijavítási készséggel minden dij nélkül végezni fogja. L­eg jobbára az előkészületek a lehető legjobban elintézv s befejezve lévén, a nagy horderejű s magyar tudo­mányosságnak egyik próbáját adandó becses műnk kezdetét a közönség egy rövid év lefolyása alatt kés­hez veendi, s ezt annál bizonyosabban, minthogy a olvasó-közönség eddig minden vállalatában meg­szokta a társulattól, azon dicséretes pontosságú mely ily szép jövőjű s közhasznú intézetnek egy­ szükséges kelléke. — A napi sajtó alig tesi egyebet s méltányosabbat, mint az irodalom pártol hazafiakat a legmelegebben fölhívni, hogy részit mint rendes tagok, részint pedig, a mi a társulat mé­ló dicséretére legyen mondva, mint előfizetők (ilyene­kül beléphetvén a nem-katholikusok is) magokat társulati tagok közé fölvétessék, nehogy utóbb, meg­győződvén, mint teljesen várni lehet, ezen tervbe ve egyetemes magyar encyclopaedia jelenségéről, tago­kul belépvén, a bizonyára fölösleges számmal ali nyomatandó becses munkát többé teljesen meg­­­szerezhessék. Beadatott következő, a theologiai tanintézetek szá­mára kiadandó kézirat: „Historia revelationis Bibl­iae in novo foedere. Novo systemati theologico coi format­am e selectis auctoribus in usum Auditorus suorum concinnavit Joannes P­o 11 a kd a­pesti egye­temben theol. tanár. Szabály szerint bírálatra adatot jelentetett, hogy Háry József, néhai budai plébá­nos úr a társulat számára 200 pstokat végrendelet­leg hagyományozott. A „Kath Néplap“ szerkesztője jelentést tesz, hog a mondott lapban megjelent legjobb elbeszélés szá­mára alapított M­e s­t­e­r f­é­l­e dij mind az ő, mind a erre különösen bírálóul fölkért választmányi tag vi­lménye folytán ez évben Veszély László besse­nyei iskola­mesternek a „Hármas sir“ cziműje­les elbeszéléséért odaítélendő. A dij 2 arany és pártból állván, ezen összeget alelnök m nga maga rí szérű­ 10 párttal nagyobbitotta, a választmány pedi azt 30 pftig — a társulati pénztárból kiegészitendőre határozta. Jelentés létetett, hogy a társulat által kiadott ru­then néplap megszűnt. Bemutattattak következő társulati nyomtatványok a) Névkönyv 1858-ra; b) több egyházi énekek; c Bibliai történetek (német) 10-dik kiadás. Bemutattatott jegyzéke azon könyveknek, melye­­t D­á­n­i­e­l­i­k János alelnök — összesen 320 — és Dánielik József aligazgató — összesen 49 — társulati könyvtár számára ajándékozni szíves­kedtek. A társulat múlt novem­ hóban 2 alapító (ft P­a­u­e­r János kanonok Székesfehérvárott és gr. K­á­l­n­o­k­y Pál Köröspatakon Erdélyben) és 193 rendes taggal gyarapodott. * Haj­du- Hadházról írják a „P. U.“-nak nov. 13-ról: A nyáron a gazdák sokat panaszkodtak, hogy vaddisz­nók tesznek kárt a vetésben. Mivel azonban ily nagy vadnak tán századok óta sem volt hite e vidéken, sokan azt vélték, néhány gazdátlan házi disznó teheti e káro­kat Hogy a vitának véget vessenek, s egyszersmind az őszi unalmas napokban valami derekabb mulatságot sze­rezzenek maguknak, néhány birtokos hajtóvadásza­tot rendez november 11-ikére. A hajtók megindulnak a Csere­erdő felé. Nem sok hajtás után egy ponton rend­­kívüli sebességgel ugrik ki az erdőből két vaddisznó, s ezek közöl a koctát R. Endre úr két lövéssel megsebe­síti, az utána iramodott vadászok a sebesült vadat le­nyomták A közeli vizsgálat meggyőzhetett mindenkit, hogy az elejtett állat csakugyan vaddisznó volt, mely 216 fontnyit nyomott. Másnap folytatták a hajtóvadásza­tot, minden nagy eredmény nélkül. * Bucsánszky Alajosnál Pesten két naptár jelent meg egyszerre az 1899-ki évre. Egyik a „Magyar- és erdélyországi családi képes naptár“ (2-ik évi folyam). Ez a terjedelmesebb, 4 rétű, 48 pkr. vagy 84 ujkr. A má­sik „Bucsánszky Alajos Nagy képes Naptára“. Ez 8ad rétű és kisebb. Ára 24 pkr. vagy 42 ujkr. * A kir. magyar természettudományi társaság, hol­nap, dec. 10 ikén délután 5 órakor tartandó szakülésén Nendwich, Stoczek és Szabó József urak fognak felolvasást tartani; az első az atádi, dorogi és sz.­iváni kőszenek vegybontása és hőmértékek meghatározásáról Stoczek a delejtant illető egy kísérletről. Szabó ur apróbb közléseket teend. *­­Agárverseny Megyesen nov. 21. és 22. Dij egy ezüst kulacs. Tétel e port. B. Simonyi Lajos — Erzsi. Csernovics Arzén — Tinka. Erzsi. B. Atzél Ist­ván — Fecske. Kövér Gusztáv — Szemes. Fecske. Thaisz Gyula — Huszár. Tóth Alajos — Mákszem. Huszár. Báró Atzél István — Füles, Thaisz Gyula — Mara. Füles Kabdebo Zsigmond — Czigány és Szikra. Czigány. B Atzél István — Fecske, Terényi Lajos — Hattyú. Fecs­ke. B. Simonyi Lajos — Erzsi, b. Atzél István — Füles Erzsi. Kabdebo Zsigmond — Czigány. Thaisz Gyula — Huszár. Czigány. B. Atzél István — Fecske. b. Simony Lajos — Erzsi. Fecske. Kabdebó Zsigmond — Czigány. b. Atzél István — Fecske. Czigány. S e szerint győztes a tavasi billikomos E­r­z­s­i és az igen jeles Fecske el­lenében Kabdebó Zsigmond Czigány fekete kan­aga­ra jön. — Ugyanezen alkalommal b. Atzél István jöven­dőre egy agárverseny díjat alapított, melynek feltételeit e lapokban — ígérete szerint — legközelebb közölni fogja. (V. és. Vers. L.) Ks vetődésére és miveltségére csak futó pillanatot ve­tünk is, (úgy) látni fogjuk, hogy mi eddig keveset tet­tünk a miveltség mérlegébe. Ausztria. A „Krakauer Ztg.“ írja : November 29-dik napján délelőtt 9 órakor vétettek ki a krakói főtemplomban (Korybut) Mihály lengyel ki­­á­l­y tetemei a sírboltból, melyben nyugodtak, s lő­nek az Ő Cs. K. Apostoli Felsége legkegyelmesebb nagylelkűségéből készített, s a főtemplom bejárata alatt fölállított sarkophagba téve vallásos szertartás között. Az áttételre új tölgyfakoporsó készíttetett, s ez a tetemek azonosságának bebizonyítása és lepe­­nsételése után a kőemlékbe bocsáttatott, melybe egy, az áttételre vonatkozó okmány is rejtetett. 7------------ n: — Nemzeti színház. Dec. 1. „Rendkívüli elő­ tv adás“ ered. vigj. 1. felv. Irta Degré Alajos, és „Egy úó nő, kinek elvei vannak“ ered. vigj. 2 felv. Irta ti Dobsa Lajos. Mindkettő mulattató vígjáték, sok komi­kai erővel, sok komikai helyzettel. Degré darabjának­­ még azon érdeme is van, hogy Szerdahelyinknek alkal­­h­mat nyújt szép tehetsége kitüntetésére a színészet azon a nemében, melyet Lovassáron annyira megbámultunk. M­a Azonban kérjük a jeles színészt, hogy a kivívott siker­ei mellett ne feledje, miként az alakoskodás a művészetnek­­ igen alsó foka, hogy a külalakítás nem a művészet maga. Ki De Szerdahelyinek egyéb szerepben is kitüntetett tehető v­­ége meggyőzött bennünket a felől, hogy ő ott is tud hatni, hol a szerep jellemfestést, egyénítést kíván. — V Dobsa darabja iránt több ízben kimondtuk vélemé­­t­­nyünket. — Miután e tehetséges színműírónknak oly a műve is van, mely a komikumot nem oly eszközök- - ben keresi, mint e darabja, mely a finomabb komikum­­ erejével kíván hatni, ez­úttal is irányában úgy, mint az és összes magyar szinirodalom irányában ki kell fejeznünk ti azon óhajtásunkat, vajha ő is és színműíróink általában ne alkalmazkodnának a közönségnek minden áron ka­­t m­ozogni szerető része ízléséhez s azon igyekeznének, hogy a színpadunkon a nemesi komikum lenne a szívesen a látott élvezet, hogy a közönség oly darabok iránt von­­h­­alommal viseltetnék, melyek nem ostoba inasok, nyel­­s vés , indispret szobaleányok, valószínütlen karrikatu­­h­rákban találják fel a komikai erőt, a hatás esz­­k­­özeit Már bizony annyira jutottunk, hogy ezek e nélkül vígjátékokat sem tudunk írni. De hiszen ez nem­­ is lehet másként, midőn az iró oly műve, mint p. o. Dobsa „Öcsém, házasodjál“ czimü nemesb­ing-­b játéka évekig nem adatik s kénytelen helyet engedni az a ítészet, a jobb ízlés által kárhoztatott, de kaczagtató mű- é­veknek. Az igazgatóságnak, mint az ily körülményből is­­ látjuk, nagy hatása lehet a közízlés nemesítésére vagy le­sülyesztésére. _____— © KÜLFÖLD. Angolország. A Times a suezi csatornáról ve­­zérczikkez. Fölemlíti, hogy az egyiptomi kormány a vállalat sikerére vagy bukására nézve semmi felelős­séget sem vállalt, a­mi, mint a citylap mondja, ter­mészetes is. Csak azt engedte meg L­e­g s e p s urnak a kormány, hogy a társulat alakítására szükséges pénzügyi intézkedéseket megtehesse , az építési mun­kát azonban Stambulból való engedély nélkül meg nem lehet kezdeni.­­ Ha a suezi csatorna általában valósítható, valósulta esetén pedig magát kifizető vál­lalat volna, az angolok nemhogy akadályokat gördí­tenének Lesseps úr útjába, de sőt egész erővel előmozdítanák társulatát. Épen az angolnak volna érdekében, hogy az atlant- és csöndes tengeri hoss­szas, bajos és veszedelmes út helyett mást kapjon De mathematikailag be van bizonyítva, hogy a válla­lat csak úgy valósítható, ha valamennyi részvényese tönkre teszi magát mellette. S nagy kérdés, lehet még így is a természeti akadályokat legyőzni. Mióta építették a francziák Cherbourgot ? Ez pedig gyer­mekjáték a tervezett suezi csatornához képest. Aztán az út sem igen rövidülne meg. A Vöröstenger — földiratilag — igaz, hogy csak 1500 mfd hosszú, vitorlás hajóknak azonban mégis 6000 mfd utat kell rajta tenniök, mert veszély nélkül mindenütt csak a legközepén­­lehet járni. Francziaország. A „Constittionnel“ nevetségessé teszi az angol lapoknak a cochinchinai franczia expeditió felöli gyanítgatásait. A félhivatalos lap francziák missióját, ezúttal is mint rendesen, sokkal fölülállónak nyilvánítja az angolok kalmári hajla­main. Mi több, a „Constitutionnel“ azt is megmutat­ja, hogy Francziaország sohasem űzhet kereskedést China felé, mivel termelései nem a szegény chinaiak­nak valók, a­kik a bort nem iszszák, és a­kiknek ne­vei a franczia divatot egyhamar nem fogadják el. Ily körülmények közt világos, hogy Francziaország Ázsiában csupán azért működik, hogy sértéseket megtoroljon, népeket védjen és a despot­ákat eszékre hozza.­­ Ugyanazon lapnak R­ó­m­á­b­ó 1 f. hó 23- dikáról érkezett tudósítása szerint, deczember 20-dikán ott consistorium fog tartatni, mely alkalommal hir sze­rint Pietro bibornok, és Rauscher bécsi érsek nyerendenék a bibornoki kalapot. Továbbá mint tudósítás állítja, a pápa a Chinában és Anamban végbement legutóbbi eseményekről beszédet fog tar­tani.­­ A többször említett, Kabyliában kiütött felke­lésről a nov. 23-ki „Achbar“ azon jelentést teszi, hogy az Uled-Kebir, Uled-Agdam­, Uled-Ali, és né­hány más törzs a Kaid-Ben Benam törzset megtá­madták, a­miből komoly harcz kerekedett. Constan­tine tartomány parancsnoka Ga­s­­­u tábornok azon­nal intézkedéseket tett, hogy a felkelőket megfenyít­se. Úgy látszik, hogy a dolog most már be is van végezve. — Azon 23 vagy 24 tag közt, melyekből az algíri választmány 1858—59-re állani fog, leginkább fel­tűnik V a­­ m y hg. A legitimisták ezen egykori feje a császárság alatt most vállal először hivatalos állást. — Girardin Emilen kivül ott van Pinarduris, a Comptoir d’escompte igazgatója, a ki nem rég Compi­­ègneban volt s a császár által igen barátságosan fogad­tatott. — A „Moniteur“ Boulay de la Meurthe gróf teme­tési jelentésében közli azon beszédet, m­­a­s­ur az államtanács és a községi tanács részéről a Montparnasse temetőben a sírnál tartott. Feltűnő, hogy A­r­d­a­n­­ tábornok temetéséről a hivatalos lap saját tudósítást nem közöl, hanem az egészről egy helyet vesz át, mely a „Patrie“ ban olvashatójá, különben nem talál egy sajnálkozó szót sem, melyet ezen, a maga hivatásában oly szomorú véget ért tá­bornoknak szentelne. — Azon megyei bizottmány, mely Szajnamegyé­­ben a köztanács teendőit végzi, császári rendelettel nov. 29-re van egybehiva, s ülése dec. 13 ig tart. Elnöke Dumas. A nevezett megye kerületi tanácsai dec 20-dikán jönek össze ülésszakuk második részét befejezni. — Maas megye főnöke tekintetbe vévén , hogy Francziaországban az irodalmi és zenészeti tulajdon biztosítva van,a megyéjebeli hatóságokat odautasította ügyeljenek fel szigorúan , hogy a hangversenyek­re , kávéházi concertekre és más oly vigalmakra vállalkozók, melyeknél zenészeti tulajdon használta­ik fel, a tulajdonosokkal előbb igazítsák el a dolgot. E czélból az ily vállalkozók, kávéháztulajdonosok sat. ezentúl köteleztetnek a hangversenyek előtt való napon a polgármesteri hivatalnál kétféle pro­­grammot letenni, és igazolni, hogy a darabok a tulaj­donosok beleegyeztével jelennek meg a programmban. Spanyolország, Madrid, nov. 24. A miniszteri lapok erősen vitatják, hogy a lefolyt kortesválasztá­soknál a kormány eldöntő győzelmet vívott ki. Te­kintve azonban a valódi eredményt, az úgy tűnik — némely levelezők jellemzése szerint, miszerint az új kortesnek csak egy harmada tartozik a kabinet bevallott pártolói közé, a másik k­é­t h­a­r­m­a­d pe­dig moderadosok, exaltadosok s oly férfiakból áll, kiknek szokásuk párttekintetek nélkül mindig azon félt támogatni, mely belátásuk szerint legtöbb sikert ígér. Tagadhatlan, hogy ily congressus mellett kor­mányozni a legnagyobb nehézségek közé tartozik, azonban talán épen O’Donnell tábornagy az, ki he­lyét így is betöltheti, legalább ideiglenesen, ha — mint szokása — kabinetjét mindig a változó körülmények szerint módosítja. Állítólag ez az ő terve, melylyel azonban — könnyen belátható ok miatt — kormánya tartósságára nem igen számolhat, választások erkölcsi diadala elvitázhatlanul az el­lenzék részén van, miért még eddig soha egy kor­mány se használná fel befolyásának annyi eszközeit, választások kedvező eredményére hatni, mint O’ Donnell kabinetje tévé a mostaniaknál. Majd minden tartományban megváltoztatták az illető hivatalnoko­kat, az ellenzék befolyásosabb egyéneit száműzték, a választási helyeket az utolsó pillanatban cserélget­ték fel, a választókkal 12 legua-nyi utat is tétettek, más hasonló önkénykedéseket is megengedtek , mihelyt hitték, hogy azzal a czél megközelítésére hatni lehet.­­ Ennek daczára az ellenzék mégis Madrid és Cadixban határozottan győzött; általán véve a moderadosok nem szavaztak, de hol erre magukat elszánták, ott a kormánynak sok gon­dot okoztak; több kisebb helyeken az exaltadosok győztek. O’Donnell mindent elkövetett, hogy Noce­­dal, Bravo Murillo, Alessandro Castro, Escosura, Ca­­lao, Asensio, s más pártfőnökök megválasztatását megakadályozza. Pidatit is meg akarta akadályozni, azonban ez, valamint mások irányában is megbukott így heves csatázásokat várhatni. Igaz, hogy O’Donnell a királynő kegyeivel dicsekhetik, azon­ban a tapasztalás ezt sokszor bizonyíta már in­gatagnak, s már is némely — őt eddig támogató lapok hangulata lágyulni kezd. — Az ellenzéki la­pok üldöztetése feltűnő, mi­által természetesen csak kapósságukat öregbítik. Általában Spanyol­­ország mai állapotát nem a szabályszerű alkot­mányos állapotnak, hanem inkább olyannak tekin­tik , mely kiindulási pontul szolgálhat egy m­á­­sikba. Portugál: Nov. 11-kén reggel 1/4 órakor Lissa­­bonban s egész Portugálban erős földrengés volt érez­hető. A nevezett városban mintegy 40 másodperczig tartott. 9 óra tájban egy második következett rá, mely sokkal gyengébb volt. Ez itt a legnagyobb ráz­kódás, melyet az 1755 beli nagy földrengés óta érez­tek. Csak néhány halott és sebesült van, de hihetet­len nagy mennyiségű fal, kályha és plafond sza­kadt le. Sok templom van megrongálva s az ijedt­ség általános volt. Mindenütt, főleg a kórházakban és börtönökben nagy volt a zavar. Az utczák tele vol­tak kegyelemért esdeklő, kiabáló, többnyire félig öl­tözött emberekkel; mivel az a hit uralkodott, hogy a rázkódás 24 óra alatt ismétlődni fog, sokan a váro­son kívül töltötték a következő évét. Az ingás éjszak­ról déli irányú volt. Úgy hallszik, hogy Setubal nevű kis kikötő város, Lissabontól délre több kárt szenve­dett ; mondják, hogy sok volt a halott és sebesült s oly jelenetek fordultak elő, mint az 1750-ki földren­gésnél. A portugáli nép nemzeties érzelmét jellemző vonás, hogy, a­mint az oportoi kereskedelmi lap írja, a bol­tokban, raktárakban a vevőknek nem kell a franczia posztó, sőt még a belgiumit sem veszik, azon félelem­ből, hogy hátha franczia. — Az angol posztónak na­gyobb kerete kezd lenni. Amerika. Az amerikai hajóhad parancsot kapott, hogy a szabad kalózok ellen föl­lépjen. — Paraguayból írják, hogy Lopez elnök az amerikaiak ellenében jó védelmi karba tette magát. A Rio de la Plata mindkét partján erődöket állítta­tott, melyeket, mint mondják, hajóról el nem érhetni, de honnan a hajókat meg lehet semmisíteni. Továbbá még lánczokkal, fatörzsekkel s elsülyesztett hajókkal záratta el a folyót. — Mexikóból azon hír érkezik, hogy a főváros kivételével, az egész országa szabadelvűek kezében van. S­T 1 POSTA. Pest, dec. 2. Renée Omode urnak a táviró után már emlitett constitutionneli czikke f. hó 29-ről igy hangzik : „Néhány nap óta meglehetősen élénk tollharcz kelet­kezett több lap közt Olaszország helyzete felől; a Fran­cziaország és Ausztria közti szakítás és háború kérdése nagy zajjal jön vitatva ; és a sajtó ezen váratlan csatá­­zása a közönségre oly meglepő és felviditó hatást tett, melyet D­u­­i mely még most sem csillapodott le. Mi e részben osztoztunk a közmegütközésben, se­­hogysem láthatván be, hogyan lehet ezen híreknek oly komoly fontosságot tulajdonítni, és a jelen körülmények közt oly kérdést feszegetni, mely csupán arra való, hogy a kedélyeket háborítsa s a munka és a kereskedelmi vi­szonyok helyreállásának ártson. Valóban nekünk úgy látszik, hogy a pillanat, melyet választottak, hogy ezen vitát megkezdjék és Francziaországban valamint kívül nyugtalanságot hintegessenek, teljességgel helytelen. Más alkalommal Francziaország és Ausztria közt ke­letkeztek valódi meghasonlások, és pedig eléggé különö­sek. A belgrádi ügy, a fejedelemségek kérdése, valamint Montenegróé lehettek volna arra valók, hogy komoly bo­nyodalmakat idézzenek elő, és a két hatalom közti sza­kítás híte bírhatott volna némi valószínűséggel akkor. Azonban e nehézségek kiegyenlíttettek, vagy közmeg­egyezéssel elháríttattak. A helyzet, melyet a keleti há­ború és annak következményei létrehoztak, végre tisz­tázva van (liquidée) legalább a mostani időre, s mi azt hisszük, nincs többé oly függő kérdés, melyből mostaná­ban valami nagy nyomatékú dolog kerülhetne ki, mely­ből a párisi és bécsi kabinetek közt összeütközést lehet­ne jósolni. A Constitutionnel a lombard tartományokban némi iz­gatottságról tudni akar ugyan. Azonban­­ úgymond ezen részletet sokan látták jónak mindenféle merőben koholt politikai tudósításokkal megtoldani,­­ oly té­nyekkel és szavakkal, melyek valószínűleg nem bírtak azon nyomatékos jellemmel, melyet azoknak tulajdoní­­tanak.“ Különösen azon állítólagos osztrák-olasz szövetség, melyről annyit beszélnek, amaz olasz államok ligája, mely Ausztria pártfogása alatt Szardinia ellen ala­kíttatott volna, egyike azon dolgoknak, melyek a f­e­sek közé sorozandók. A bécsi tudósítások midőn ezen hírt meghazudtolják, képtelennek nevezik azt, s he­lyesen mondja a mai Journal de Frankfurt . „Hogy az olasz államok ilyetén ligája Ausztria által megkísért­ve, nem egy idegen hatalmasságot sértene meg, még pedig szükségtelenül.“ „Valóban a császár kormánya, mely szereti Olasz­országot, mely mély rokonszenvet érez annak érde­ TŐ LEVELEZÉSEK. 5 R. J. Szeged, nov. 26. Haladunk. Hosszú sóvárgás­ok után végre elkészült a gondolkodó ész egyik legszebb­­ remekműve — a v­a­s h­i­d. Valóban tervezőjének mél­­ti jó dicséretet,a társaságnak illő hódolatot szavazunk! E Eme dicső készítmény, mely városunk szépültének s­ egyik leghatalmasabb rugója, számtalan kiváncsit v. csalogatott körünkbe, s annyi idegen arczc­al talál­­gi­kozik tekintetünk, mintha népvándorlás idejében él­­di­nénk. Dicső látvány a 32 mozdonyt a hid boltozatain ide s­tova nyilsebességgel, mintegy röpülni látni, sa Mily teher! s az első kísérletnél mégis csak egy uj­ se nyira sülyedt. A valódi hid, mely jelenleg karzattal ki­diszesittetik, a Tisza mindkét oldalán remek kőoszlo­­ni pókban végződik, s igy Magyarhont Bánsággal kap- ko­csolja össze. b. Tehát az elemek országa sem képes az emberi ész ki találmányainak ellenállani! A 19. század valóban ki szép födözményekkel dicsekedhetik, s ha így hala­ fo­dunk folyvást a megkezdett irányban, utódaink nem is fognak, mert nem lesz nekik miért,elszomorodni, mi­­m­den e kort, akár égő kályha, akár éji lámpa mellett az emlegetik. lg Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy már­­ eleget tettünk. Sőt ellenkezőleg. Ha a nemzetek mi­ ki

Next