Pesti Napló, 1858. december (9. évfolyam, 2643-2667. szám)

1858-12-16 / 2655. szám

felvilágosításra, melylyel előbbeni tudósításomat saját gúnymodorával gyanúsítani törekedett; mintha csekélységem kárörömet érezne a felett, hogy a nógrádmegyebeli „Nemzeti intézet“ megszűnt, vagy szünetel, avagy csak mélyebb és tartós álomba merelt. Úgy hiszem, ha ily nemtelen s hazafiatlan káröröm honolna keblemben, azt nem ezen hazafias irányú magyar lapban, hanem valamelyik Allgemeine Zeitungban lett volna helyszerít kitálalnom, azon publicum elébe, mely hasonló csemegéket kedvel. Olvassa bárki at újabban közleményeimet, s kénytelen lesz vegyőződni bánatos részvétemről, melylyel azokban a tisztelt „Nemzeti intézet“ nemlétét emlitem. Ámde ne vegye senki rész néven, ha nem tartozom azok sorába, kik bármit óhajtanak, azt épen azért, mert óhatják, múlhatatlanul teljesítlendem is reményeik. Azok sorába sem tartozom, kik dobszóval szeretnek verebet fogdosni, és kik fáklyavilággal akaratlanul a ház fedelét gyújtják meg; de még azok sorába sem, kik ügyfeleikből s elvrokonaikból, mihelyt egy vagy más, tán épen mellékes vagy csekélyebb szerű kérdésben az övékkel ellenkező nézetet vagy véleményt nyilvánítnak, azonnal lándzsát törve csúfot szeretnek űzni, mintegy csalhatatlanságát fitogtatva okoskodási gyakorlottságuknak . Az én logikám szerint bármily intézet ügyében, melyhez nemcsak néhány száz vagy ezer polgár vagyona, de a nemzetiségi becsület - és alapitók eredeti szándéka iránti áhitat is csatolva van, inkább tegyünk valamit erőnktől kitelhetőleg, habár kevesebbet is, de hasznosat, mint beszéljünk vagy írjunk sokat, de haszontalanul vagy károsat. Mert vajmi bölcsen jegyzette meg Lucanus : „Kara felicitas temporum, ubi sentire quae dicis, et quae sentias, dicere liceat.“ Ezeknél fogva én Frideczky Lajos úr felszólítását a párbeszéd folytatásával nem teljesíthetem. Hogy azonban a t. szerkesztőségnek tudomása legyen arról, miért vélem én létezettnek a nógrádi „Nemzeti intézetet,“ s miért vélem, hogy az mostani álmából előbbeni alakjában egyhamar fölébredni nem fog : ime ide csatolom a n. t. megyefőnökségnek körlevelét, melyben a Nógrádmegyében létezett „Nemzeti intézet“ társulatának pénzalapja hovafordítása iránt annak még nem nyilatkozott tagjait nyilatkozatra szólítja fel.41) r. 1. KÜLFÖLD. Angolország. Mint a villanyposta jelenti, a diplomatiai karban következő változások történtek: Naper, eddig Washingtonban követ, Hágába megy követül; Lyons Florenczből Washingtonba, Scarlett Rio Janeiróból Florenczbe, Forbes Drezdából Rio Janeiroba, Paget Berlinből Drezdába tétetik át. A Daily News Norvégiából arról értesül, hogy Growe brit főkonzul Krisztiániában Londonba hivatott, részt veendő az angol konzulsági ügynek munkába vett átalakítása iránti tanácskozásokban. Growe mellesleg azzal is meg volt bízva, hogy a slezvig holsteini ügyekről tegyen jelentést, s jelentése, mint mondják, dán szellemben ütött ki. — A portsmouthi főparancsnokság W. Bowles tengernagyra bízatott. Ez 78 éves ember s Palmerson lordnak sógora. — Az atlanti táviró-társulat kérelmét (hogy a kormány segélyezze) Angolország és Ilföld sok kereskedelmi kamarája pártolja s ez ügyben kérvények készülnek. A lapok nagyobb része szintén a társulat mellett szólal fel. — A B r u c e nak chinai követté történt kinevezése által megürült egyiptomi főkonzulságra Colquhoun (olvasd : Kohun) neveztetett ki. A China részére való titkári állomást Wade nyerte. — Januárban, mint mondják, ismét tetemes hadak *) Ezen okmány közzétételét, valamint t. tudósítónk ezen válaszának zárpontjait, mint a kérdés értelméhez szorosan nem tartozókat mellőzzük, kérve t. levelezőnket, visszavétele iránt rendelkezni. ' 8 7 e r k. fognak Indiákra küldetni. Az indügyi minisztérium e végből uj hajószerződéseket kötött. — A tegnapelőtt közlöttük újabb indiai hírekhez pótlólag még azon részleteket közült, hogy Michel Ibnok nov. 8-dikán Hozungabadba ért, Kerr 4-dikén szállta meg Kapur Kariát, azonban Tantia Topit földterületi akadályoknál fogva lovassággal nem üldözhetik. Az utolsó tudósítások idején Tantia Topi Szinovarrában volt, hogy innen nyugatnak fordul vagy fordult (mikép a tegnapi közlemények mondák), az nem bizonyos tény, csak gyanítás. Francziaország. A párisi lapok folytatják az osztrák lapok elleni polémiájukat a Dunafejedelemségekben létező állapotok iránt. Ez utóbbiakban a nevezett franczia lapok nem a fejetlenség betörését látják, hanem mindenütt oly fejlődés csíráit fedezik fel, melyben szabadság és rend a legszebb öszhangzásban kezet fogva haladnak. Az ő előadásaik után azt hihetné az ember, hogy Francziaországnak teljes oka van megszégyenülve és irigységgel tekinteni Romániára. Szerbiára nézve is hasonló ellentétben áll az orosz-franczia politika a török-osztrák politikával. — Ghambord gróf a Montalembert féle per alkalmából állítólag egy levelet intézett Berryer úrhoz, melyben ezt talpraesett védbeszédjéért üdvözli. Montalembert gróf is kap néhány dicséretet, noha ő nem tartozik a gróf hívei közé. Svájcz. A „Bund“, melynek félhivatalos szint tulajdonítanak, következő felvilágosítást hoz a „Dappvölgyi kérdésben. A párisi „Pays“ egy különben földirati és történeti balfogásoktól hemzsegő czikkében a Dapp völgyet illetőleg, következő arczátlan szólamot találunk: „Ismételjük ma újra, hogy noha 40 évi békét engedtünk a nemzeteknek határaik védelmi rendszerének tökélyesítésére, egy franczia hadseregnek átkelése Svájczon keresztül Olaszországba, bármely ponton, komoly akadályokkal nem járna. Basel, Bern, Zürich és Solothurn, a ma divó támadásoknak ellen nem állana.“ A párisi lap azt látszik képzelni, hogy Svájcz egyáltalán fegyvertelen, vagy hogy Francziaország hűbérese. Hála Istennek egyik sem áll. Ily könnyelmű, egy független orsz. becsületérzését sértő kifejezések egy félhivatalos lap részéről csak megerősítik a svájcziak messzeágazó és mélyen gyökerező bizalmatlanságát, melyet a mai franczia politika iránt táplálnak. A„Moniteur“ a főváros pénzügyi helyzetéről egy igen terjedelmes emlékirat elejét hozza, melyet a szajnai főnök a megyei választmánynak az 1858-diki rendes ülésszak megnyitásakor eléje terjesztett. Ezen okiratból, mely igen erősen viseli magán egy kiszámitott irányú védirat bélyegét, egy porosz lap után a következőket emeljük ki: A föld-, személyes- és ingóértéki adó, valamint az ajtó- és ablakadó 1859-re 17,465,497 frankra, s az új épületek hozzászámításával 18,058,412 frankra vannak számítva, a szabadalomadó 1IV2 millióra. Az egyenes adó Párisban folytonos gyarapodásban van. A szajnai főnök ehez tüstént azon állítást köti, hogy korántsem a párisi utczák szélesbítése végett tett nagy új építkezések rugtatták fel a bérpénzeket annyira, amint sokan nagyítva állították, sőt épen ellenkezőleg ezen új építkezések a bérfelemelésnek ellene dolgoztak, miután az építési speculatiónak hatalmas lendületet adtak. Az 1852-dik évtől 1857-ig 2971 ház vontatott le, részint tökéletesen, részint egy részben építtetett ellenben, vagy felépíttetett 6583, mely arány 1858-ban még kedvezőbbé alakult, miután akkor 654 ház vontatott le, míg 1604 újonnan épült. Az 1852 és 1857 közt lerontott 2971 ház közül 1768 a közjó végetti kisajátítás folytán vontatott le, ellenben 1203 a tulajdonosok szabad elhatározásából ; 1858-ban kisajátítási után 129, szabad önelhatározás folytán 525. Egészben véve, a lefolyt hét év alatt 3625 régi ház 8187 uj által jön felváltva, melyek hasonlíthatatlanul tágasabbak, jobban épitvék és egészségesebben rendezvék, úgyhogy Párisnak 4562 házzal többje van, mint a nagy építési korszak kezdetével volt. Ezáltal Páris a szajnai főnök számítása szerint nem nyert kevesebbet 28,328 nagyobb és kisebb lakásnál. E pillanatban a bérbeadandó lakások száma Párisban 449,195-öt tesz, melyek közül 8640 üresen áll. Miután a sok új építkezések folytán az üresen álló lakások száma folyvást szaporodik, szükségesképen következik, hogy ennek hatása a bérpénzek alábbszállításában mindinkább inkább észrevehető lesz, kivált miután meg van mutatva, hogy az építkezők a magok tevékenységét jobbára a legnépesebb és a legkevésbé gazdag városrészekben fejtették ki; úgyhogy az apró lakások száma nem apadt, hanem tetemesen szaporodott, s hogy e szerint semmi alappal nem bir azon állítás, mintha a városi építkezések és javítások által a munkások a városból a sorompók közé fognának szoríttatni. A magas bérpénzeket a vidékről a nagy városokba tóduló népár magyarázza meg. Az 1856-ki népszámlálás az 1851-dikivel egybehasonílva Szajna megyében 21 száztéli szaporodást mutat, a tulajdonképi Páris város azonban csupán 11 száztélit, úgyhogy az Szajna megye más községeiben 49 száztélit tesz, miáltal eléggé meg van fejtve az ottani új építkezések roppant tömege az utóbbi hat év alatt. Ha valaki azonban a külső sorompótól a belsőt, a várművek között levőt elválasztja, akkor az elsőben 31 száztók tűnik ki, míg a másik 63 száztók roppant szaporodást mutat. Alapos ok van feltenni, hogy Szajna megye népessége, mely 1851-ben csupán 1,422,065 lélekre, s 1856-ban még csak 1,727,419-re rúgott, az 1861-diki népszámlálás alkalmával teljesen el fogja érni a 2 millió számot. Az 1853-diki népszámlálás 50 megyében észrevehető apadást mutatott a népességben. A csilapítási szándék annyival világosabb, mivel a „Moniteur“ ugyanezen emlékirattal egyidőben azon közlést hozza, hogy ma (dec. 11.) Páris 6-dik járásának polgármesteri hivatalánál ki van függesztve azon kijajítások iránti terv, melyek a szebasztopov boulevard közelében a Szajna jobb partján, és a „Rue du Temple“-be szögellő nagy utczánál szükségeltetni fognak. — Jelenleg a szajnai főnök előtt véleményezés végett ott van a növénykert nagyobbítását és szépítését tárgyazó terv is. E kertben egy nagy központi épületet terveznek az igazgatóság és a gyűjtemények számára. A szárnyépületekben az orvosi és gyógyvegyészi iskolák számára hallgató teremek lesznek. A kert, melynek területét meg akarják kétszerezni, tavakkal, szökőkutakkal, tartályokkal, és istállókkal el lenne látva minden állatfaj számára, melyek a kertben tartatnak. A költségek 27 millióra vannak kiszámítva, melynek egyik felét az állam, másik felét Páris városa viselné. Öt év alatt valamennyi munkának készen kell lennie. Oroszország. A „Czas“ írja: Az államtanács jelenleg egy törvényjavaslatot tárgyal, mely a sajtó nagyobb szabadságát czélozná, amennyiben ezután a belügyekről is szabad lenne szólani. Alapul a porosz sajtótörvényt vették volna. Ellenben a „Na dwi Is lan in“ azt írja: jóllehet Sándor czár legközelebbi jelenléte alkalmával Wilnában Zylinski érseknek megígérte, hogy ezután egy kath. egyházat sem vesznek el, mégis az Augustinusok zárdáját és templomát Wilnában, a minap a Schismatikusoknak adták által. Az említett lap olyanokat is emleget, hogy a több mint fél század óta nem földhöz kötött jobbágy katholikus vagy egyesült görög lakosai Pawlow helységének Wilna közelében, Nasimov főkormányzó által, az orthodox görög vallás felvételére kényszeríttettek. Amerika. Az osztrák bankjegyeknek New-Yorkban fölfedezett hamisításáról most közelebbi részletek érkeztek. Ez évi septemberben Speyer odavaló bankár valami 1500 dollárnyi tételt vásárolt egy idegentől. A bankjegyek Európába küldettek, de — mint hamisak — New Yorkba visszamentek. Ennek folytán lépések tétettek a csalás szerzője kinyomozására s a rendőrség kutatásaiból kiderült, hogy más üzérekhez is becsempésztek több ezer dollárnyi, hasonlag hamis bankjegyeket. Először ír (így írja legalább a porosz keresztes újság) egy magyart, Kenyi Jánost, meg Sturzenegger János svájczi szivargyártót fogták el mint gyanúsokat. E kettő különféle helyeken hamis osztrák bankjegyeket részint eladott, részint pedig eladásul kínált; kérdeználtatnak, mint Erdélyben : a hitvány (e h. sovány), czafrang (e h. elvetemült nő), ügyes fehérnép (e h. szép nő sat. A tájbeszédmód teljes ismertetéséhez tehát, mint az érintettekből eléggé világos, szükségkép megkivántatik minden sajátosnak minél pontosabb följegyzése, ideértve természetesen a nyelvanyaghoz még a sajátos idomitást, ragozást, szófüzést, prosodiát (hangidőmérést), hangsúlyozást s nyelvrhythmost is. Hogy pedig a kérdésben forgó gyűjtemény nemcsak ez utóbbi igen is lényeges tekintetben, hanem még a felületes elmének is úgy szólva önkényt figyelmébe ajánlkozó anyagot illetőleg is annyira fogyatkozó, hogy nyilvánv elé juttatásának egy kissé halasztását lehetlen nem kívánnunk , addig legalább, míg e jó szándékú figyelmeztetések nyomán az illetők által kiadandó fölhívás valamennyire is pótolgatását eszközölné az érintett hiányoknak. Lehetne e végett részletesebb utasítást kiadni az akadémia kebeléből, sőt ismert képességeket egyenes felszólítás útján megnyerni oly vidékeken, melyeken a böngészőt leginkább szükségesnek mutatkozik. Talán itt ott beküldetlen gyűjtemény is lappang. Magán körökben hallottam oly szedegetőket emlittetni, kiknek gyüjtelékét nem láthatni a kiadandó szóhalmazban, p. Benefyről is mondatik, hogy a palóczok népdalain kivül azok tájszavait, szokásait stb. is összegyűjtve bírja, de a szóban levő gyüjtetben nem fordul elő tőle semmi. — Még néhány héttel megtoldva a 20 évi időközt, talán a körülmény fejlesztette igényeknek megfelelőbb eredmény volna kiállítható az ily világosabban tájékozó nekibuzdítás által. Sikeres tapasztalatok nyomán nyilváníthatom e reményt. Az itt ott felébresztett figyelem nem megvetendő mennyiségű szemerkével járult, s úgy hiszem, fog még járulni a közös garmadához. Közvetve is sokat tehet az igazi ügyszeretet, s ha valahol, ez ügyben a közvetítő eljárás igenis szükséges, mert kiknek az leginkább bözutjukban van, azokban többnyire hiányzik a becslelő képesség, s annak fontossága iránti fogékonyság, nagyon is megszokván mindazt, mi az alsóbb, főleg a póréletben fejük, gyarlóságnak, oktalanságnak tartani, másrészt a szellemi fejleményeknek sem lévén kellőleg megértői, irodalmi utón alig megközelíthetők. Több éven át több vidéken sűrűn jutott tapasztalat után mondhatom ezt. Közbe legyen mondva, oly akadémiai kiküldés, minő 1853 nov. 5. inditványoztatott (1. Uj M. Muzeum 1854. 90.), csak utólagosan végleges igazolás végett volna inkább czélszerű; mert kipróbálta, tudja, mennyire nem lehet ilyest rövid idő alatt úgy, mint hajdan a mannát vagy sík alföldünkön a sziksót, összesöpörtetni. Bármi tekintély előtt sem tárul az föl, mikor kényszerítik, csak ellesni lehet azt hosszú időn át. — Bármint igazolná az ügy a még részletesebb ismertetést e tárgy körül, legyen elég itt ennyit s csak gyöngéden érintenem. Midőn azonban ezennel különösen elszórt nyelvsarjadékunk gondosabb gyűjtését óhajtam honorink szivére kötni, mint a körülmények miatt legsürgösb teendőt, nem mellőzhetem el egyúttal összes nemzeti hagyományainknak, írás- és szóbeli emlékeinknek lelkes felkarolását újra meg újra ajánlani. Nemcsak hazai nyelvészetünk, történelmünknek a legtágabb értelemben, szóval nemzeti tudományunk s művészeteink sarkalatos érdekében, de az emberiség miveltségének nagy kérdéseire vonatkozó részilletékünk miatt is, — melyet el nem vállalni, kötelességül nem ismerni jogelvetés, — leghathatósabban buzdittatunk már e válságos, e fukarul számitni tanító korszak minden jelenségei által; úgy hogy az idő hangos szavát értők nagyon is reánk értnek s igy mulaszthatlannak látják már e könnyen elolvadható birtokunknak leggondosabb számbavételét. A múlt iránti kegyelet, jelen iránti óvatosság s jövőre való gondoskodás egyiránt sürgetik e kötelességet. Non minor est virtus, quam quaerere, parta tueri. Hogy a fönérintett ágazatokhoz mennyire tartoznak a hely-, család- és személynevek, ez utóbbiakhoz értve a nép közt széltében dívó gúnyneveket is, magából a feladat fogalmából önkényt foly; de mégis szükségesnek tartjuk a tüzetes fölemlítést, miután főleg a helyneveket illetőleg annyi sürgetés és egynémely buzdító példa daczára ír (melyek az Uj M. Múzeum füzeteiben közöltettek), az eredmény szomorító tanúságot tesz ébertelenségünk felöl. A tagosztály, az ujabbi intézkedések, a vasúti vonalak sat. s a régi földirati s topographiai viszonyokat nagyyánt elhomályosítják. Már sok helyütt alig lehet megtudni a régi határosztályok s dűlők neveit. Pedig ez igénytelen nevekben is egyegy emlékköve rejlik elenyészett múltúnknak; némelyik egy hajdan létezett s okiratainkban emlegetett helységnek vagy jelentékeny esemény színhelyének nevét tartá fen, s igy olykor nagybecsű okleveleink érzeményének szolgál kulcsául. Hazánknak régi térképét nemzeti archeológiánk egyik kiváló részéül kell tekintenünk. Bizonyára igen méltó e szak is, hogy a jeles törekvésű Révész I., Szabó K., Pesty F., Szontag D. s még néhánynak buzgalmát minél többen oszszák a helynevek összegyűjtésében. Csak úgy tehetünk szert a hazai nyelvészeti történelemnek ebben igényét kielégíthető készletre, minőnek eszközlését a m. akadémia már 20 év előtt pályadij-kitűzéssel is igyekezett előmozdítani, de fájdalomsiker nélkül. A minden egyéb mellékes ösztönnél, hathatósb indok : a szellemi érdek, a hazai tudományosság s nemzeti közérdekünk igazi szeretete gerjeszszen erre is, mint a többi sarkalatos teendőkre sikeresebb lelkesülést ! Mit várhatni az e részben is teljesebben kifejtendő munkásságtól, bőven megérthető Révész Imrének az 1853-ki „Uj M. Museum“ban (76—91.) közlött „A magyar helynevek nyelvészeti tekintetben“ czimű, tartalomdús értekezéséből s egyéb ez eszmére vonatkozó nyilatkozatokból; ugyane jeles folyóirat első évfolyamataiban, s Jerney Jánosnak „Magyar nyelvkincsek Árpadék korszakából 1854“ czimű nagy fáradalmával nem épen arányos czélosságu helynévlajstromából stb. Mindezekre elég legyen a jóakaratunkat ezennel újólag emlékeztetnünk, valamint magyar mythologiánk szerzőjének s hazai archaeologiánk legbuzgóbb búvárának, az európai tudományosság előtt is jelesen ismeretes Ipolyi Arnoldnak a „M. Muzeum“ iménti VII. és X-ik füzeteiben közlött igen érdekes ismertetéseire figyelmeztetnünk, mely utóbbiak ép e végsorok írása közben jutának kezemhez, s habár sokban hathatósabb tolmácslatát adják az érdeklett ügynek, nem vélem fölöslegesnek ez igénytelen czikket a tágabb körű napi irodalom terén legalább közvetítés végett nyilvánítani. A jó szándékból minél több,annál jobb.Bár még számosabb szószólója is akadjon ez annyira főben járó ügynek ! Sok másnál, mire Guttenberg találmánya oly bőven vesztegettetik, inkább megérdemlené ez a több oldalról s minél lelkesítőbben ismételt elmondást. Vajha szíves olvasóink legalább fogékony körökben szóval közölve nyomatékolják az általunk czélzott buzdítást ! A hosszú téli esték, a kandalló köré szorító borús napok mennyi alkalmat nyújtanak ily tartalmú hangulatú elmélkedésekre s társalgásokra, s mennyi gyümölcsét élvezhetné a hazai irodalom igazi szerelme idővel az ilyeneket tárgyalgató társalgásoknak, ahelyett hogy azokból a szeretetlenség vészlehellete s mindennemű üdvtelen eredmény árad ki az oly könnyen tilosba tévedő nyelvek által. — Az Urlövet, Karácsony, Szilveszter-éj, Újév sat. oly időpontok, melyek a hajdani társas életből még néhutt sok kellemes idylli képet idézhetnek föl a hisebb emlékezetbe. Mennyire hasznos szolgálat volna már régi hagyományaink érdekében e bekövetkező alkalommal a netán még divó karácsonyi játékok, Betlehem-járások, házi szertartások sat. élénkebb képét összeállítni, mire Ipolyi Arnold úz imént földi, a hazánkban is gyakorolt „Mysteriumok“ „pásztori játékok“ stb. némi határozottabb maradványait felkutatni! Nosza tehát míg nappal van, nehogy majd a legjobb akarat is későn buzogjon. 6* 8* 9-Igazítás. E tárczaczikknek a „P. N.“ban dec. 8-kán megjelent részében 1. hasábon legutolsó sorban „tudósításunk“ helyett „tudósunk;“ dec. 11-én 1. hasábon alulról 19-ik sorban „Apóri“ helyett „Apori;“ 2-ik , hasábon 9 ik sorban „életelemek“ helyett „életelemek közt“s a 3. hasábon alulról 2-ik sorban „kisérletet“ helyett „kisértetet“ olvasandó.elvén, hogyan jutottak e bankjegyekhez, bizonyos Rohner Henriket neveztek meg. Most ez is elfogatván, azt vallja, hogy a bankjegyeket valami Neschmusser Gilbert német földijétől kapta,akivel véletlenül az utczán találkozott volt. Ezt a Neschmussert azonban sehol sem találni, s a rendőrség ennélfogva Rohner adatait hazugságnak tartja. Egyéb eredmények a vallatásokból még eddig nem derültek ki. ESTI POSTA, Pest, dec. 15. A„Nord“-nak Teutonból azt jelentik,hogy Constantin nagyherczeg, kit f. hó 12-dikén még mindig vártak a kikötői városba, egy napra Párisba fog érkezni, hogy a császárnál és a császárnénál látogatást tegyen. — Mi az oroszokat illeti, azok egymásután fogadják fel a francziákat, így a villafrancai kikötőben franczia mérnök fogja vezetni a hydraulicai munkálatokat .így ketelherül, a megszüntetett Spectateur szerkesztője, a kölni lap szerint a „Journal de St. Petersbourg“ főszerkesztőjévé fog kineveztetni, mely lap nevezetes nagyobbításon menend keresztül. — Párisban erősen állítják, hogy a Hedjaz volt kormányzója Namik pasa súlyosan terhelve volna azon mészárlásokban, melyek D se d d ah városban el lőnek követve; hogy az angol-franczia biztosok által vezetett vizsgálat folytán ellene bírósági rendszabályok vétettek foganatba; sőt hogy az angol és franczia biztosok rendeletére el is fogatott, s a „Caradoc“ hajóra vitetett volna. Mi több, Sabatier franczia biztos még azon szándékát is kijelentette volna, hogy foglyát magában Dseddahban ki fogja végeztetni, ha vétkesnek találtatik. Az „Independ.“nak e hírek egyszerre Párisból is jönek Konstantinápolyból is, azonban, miután felette komolyak azok, a belga lap jónak látja még azoknak megerősítését bevárni. Az „Independnce“ Konstantinápolyból dec. 3-dikáról kapott tudósításokat. Ezek szerint a nagyhatalmak a Dunai fejedelemségek állapota iránt több értekezletet tartván, abban állapodtak meg: 1-ször hogy az elkövetett szabályellenességeket bevégzett ténynek tekintik, miután azoknak megsemmisítése vagy helyreigazítása kedvetlen eredményt idézhetne elő. 2-szor hogy a kajmakámságok magaviseletét egyébként szigorúan rászalván, az illetők csupán annak orvoslására szorítkoznak, ami a moldvai belügyminiszterséget és Gatargi urat személyesen illeti, oly módon, hogy ez utóbbi a kájmakámságban helyét visszafoglalhassa. — úgy látszik, hogy a Spanyolország és Marokkó közti régi viszály mégis nagyobb bonyodalmakra vezethet, mint eleinte látszott. A marokkói császár, akinek hatalma és tekintélye az éjszaki törzseknél eleitől fogva igen csekély és vita alatti volt, nem akarja megadni vagy nem adhatja meg a madridi udvar által követelt elégtételt. Marseillebe Tangerből november 18-tól levelek érkeztek, melyekben azt jelentik , hogy az angol közbenjárásnak, és a spanyol admirál személyes megjelenésének nem sikerült a marokkóiakat rábírni azon sérelmek orvoslására, melyeket Spanyolország emel. A marokkói hatóságok azonban Tangerben, az ügy iránt Abder-Rhaman császárnak jelentést tettek, a spanyol tengernagy pedig, míg a császár felelete Fez -ből megérkezik, a spanyol hajórajt Algesiras-ba visszaküldte. A Milner Gibson és Bright tiszteletére adott estélyre 3400 bementi jegy adatott ki; ezernél többen hely szűke miatt visszautasíttattak. E lako mán Bright többi közt ezeket mondá : „Az alkotmány az alsóházat az egyesült királyság összes népének házául tekinti, az egész népességet és érdekeit e házban képviselteti s e házat szintoly teljes utalmában részesíti, szintoly teljes szavazattal ruházza föl, mint akár a peerséget, akár a királynét. Ez az alkotmány— elméletben. Vájjon gyakorlatban is az-e, megítélhetitek, látván, hogy a parlamentbe való választások alkalmával hat ember közül ötnek nincs több hozzászólása, mint hogy ha Dél-Amerika vagy Dél-Afrikában laknának. Ennek aztán az az eredménye, hogy az a magyar könyvészet. 466. Az ordáliák vagy istenítéletek. Irta Révész Imre. Az uj Magyar Múzeumból kinyomatva. Pest, 1858. Nyomatott Emichnél. 8-rét 35 lap.