Pesti Napló, 1858. december (9. évfolyam, 2643-2667. szám)

1858-12-16 / 2655. szám

felvilágosításra, melylyel elöbbeni tudósításomat sa­ját gunymodorával gyanúsítani törekedett; mintha csekélységem kárörömet érezne a felett, hogy a nó- grádmegyebeli „Nemzeti intézet“ megszttnt, vagy szttnetel, avagy csak mélyebb és tartósb álomba me­rőit. Úgy hiszem, ha ily nemtelen s hazafiatlan kár­öröm honolna keblemben, azt nem ezen hazafiui irá­nyú magyar lapban, hanem valamelyik Allgemeine Zeitungban lett volna helyszertt kitálalnom, azon publicum elébe, mely hasonló csemegéket kedvel. Olvassa bárki át újabban közleményeimet: s kény­telen lesz w ggyözödni bánatos részvétemről, mely­lyel azokban a tisztelt „Nemzeti intézet“ nemlétét emlitém. Ámde ne vegye Benki rósz néven, ha nem tartozom azok sorába, kik bármit óhajtanak, azt épen azért, mert ohatják, múlhatatlanul teljestllendeni is r e m é n y 1 i k. Azok sorába sem tartozom, kik dob­szóval szeretnek verebet fogdosni, és kik fáklyavi­lággal akaratlanul a ház fedelét gyújtják meg; de még azok sorába sem, kik ügyfeleikből s elvrokonaik­ból, mihelyt egy vagy más, tán épen mellékes vagy csekélyebbszertt kérdésben az Övékkel ellenkező nézetet vagy véleményt nyilvánitnak, azonnal lánd­zsát törve csúfot szeretnek űzni, mintegy csalhatat- lanságát fitogtatva okoskodási gyakorlottságuknak 1 Az én logikám szerint bármily intézet ügyében, melyhez nemcsak néhány száz vagy ezer polgár va­gyona, de a nemzetiségi becsület s ős alapitók eredeti Bzándoka iránti áhi- tat is csatolva van, inkább tegyünk va­lamit erőnktől kitelhetőleg, habár kevesebbet is, de hasznosat, mint beszéljünk vagy Ír­junk sokat, de haszontalanul vagy ká­rosat. Mert vajmi bölcsen jegyzetté meg Lucanus : „Kara felicitas temporum, ubi sentire quae dicis, et quae sentias, dicere liceat.“ Ezeknél fogva én Frideczky Lajos ur felszólítását a párbeszéd folytatásával nem teljesíthetem. Hogy azonban a t. szerkesztőségnek tudomása legyen ar­ról, miért vélem énlétezettneka nógrádi „Nem­zeti intézetet,“ s miért vélem, hogy az mostani álmá­ból elöbbeni alakjában egyhamar fölébredni nem fog : ime ide csatolom a n. t. megyefőnökségnek körlevelét, melyben a Nógrádmegyében létezett „Nemzeti intézet“ társulatának pénzalapja hovafor- ditása iránt annak még nem nyilatkozott tagjait nyi­latkozatra szólítja fel.41) r. 1. KÜLFÖLD. Angolország. Mint a villanyposta jelenti, a diplo matiai karban következő változások történtek: N a- p i e r, eddig Washingtonban követ, Hágába megy követül'; Lyons Florenczböl Washingtonba, Scar­lett Rio Janeiróból Florenczbe, Forbes Drezdá­ból Rio Janeiroba, Paget Berlinből Drezdába téte­tik át. — A Daily News Norvégiából arról értesül, hogy G r o w e brit főkonzul Krisztiánjában London­ba hivatott, részt veendő az angol konzulsági ügynek munkába vett átalakítása iránti tanácskozásokban. Gr owe mellesleg azzal is meg volt bízva, hogy a slezvig holsteini ügyekről tegyen jelentést, s jelen­tése, mint mondják, dán szellemben ütött ki. — A portsmouthi főparancsnokság W. Bowles tengernagyra bízatott. Ez 78 éves ember s Pal­me r s t on lordnak sógora. — Az atlanti táviró-társulat kérelmét (hogy a kormány segélyezze) Angolország és Irföld sok kereskedelmi kamarája pártolja sez ügyben kér­vények készülnek. A lapok nagyobb része szintén a társulat mellett szólal fel. — A B r u c e nak chinai követté történt kinevezése által megürült egyiptomi fökonzulságra Colquhoun (olvasd : Kohun) neveztetett ki. A China részére való titkári állomást Wade nyerte. — Januárban, mint mondják, ismét tetemes hadak *) Ezen okmány közzétételét, valamint t. tudósítónk ezen válaszának zárpontjait, mint a kérdés értelméhez szo­rosan nem tartozókat mellőzzük, kérve t. levelezőnket, visszavétele iránt rendelkezni. ' 8 z e r k. fognak Indiákra küldetni. Az indügyi minisztérium e végből uj hajószerzödéseket kötött. — A tegnapelőtt közlöttük njabb indiai hírekhez pótlólag még azon részleteket közük, hogy Michel tbnok nov. 8-dikán Hozungabadba ért, K err 4-dikén szállta meg Kapur Kariát, azonban Tantia Topit földterületi akadályoknál fogva lovassággal nem ül­dözhetik. Az utolsó tudósítások idején Tantia Topi Szinovarrában volt; hogy innen nyugatnak fordul vagy fordult (mikép a tegnapi közlemények mondák), az nem bizonyos tény, csak gyanitás. Francziaország. A párisi lapok folytatják az osztrák lapok elleni polemiájokat a Dunafejedelem- ségekben létező állapotok iránt. Ez utóbbiakban a nevezett franczia lapok nem a fejetlenség betörését látják, hanem mindenütt oly fejlődés csiráit fedezik fel, melyben szabadság és rend a legszebb öszhang- zásban kezet fogva haladnak. Az ő előadásaik után azt hihetné az ember, hogy Francziaországnak teljes oka van megszégyenülve és irigységgel tekinteni Ro­mániára. Szerbiára nézve is hasonló ellentétben áll az orosz-franczia politika a török-osztrák politikával. — Ghambord gróf a Montalembert féle per al­kalmából állítólag egy levelet intézett Berry er úrhoz, melyben ezt talpraesett védbeszédjeért üdvözli. Montalembert gróf is kap néhány dicséretet, noha ö nem tartozik a gróf hívei közé. Svájcz. A „Bund“, melynek félhivatalos szint tu­lajdonítanak, következő felvilágosítást hoz a „Dapp- vöigyi kérdésben: A párisi „Pays“ egy különben földirati és történeti balfogásoktól hemzsegő czikkében a Dapp völgyet ille­tőleg, következő arczátlan szólamot találunk: „Ismételjük ma újra, hogy noha 40 évi békét engedtünk a nemzetek­nek határaik védelmi rendszerének tökélyesitésére, egy franczia hadseregnek átkelése Svájczon keresztül Olasz­országba, bármely ponton, komoly akadályokkal nem járna. Basel, Bern, Zürich és Solothurn, a ma divó táma­dásoknak ellen nem állana.“ A párisi lap azt látszik képzelni, hogy Svájcz egyáltalán fegyvertelen, vagy hogy Fransziaország hűbérese. Hála Istennek egyik sem áll. Ily könnyelmű, egy független orsz. becBÜletérzését sértő kifejezések egy félhivatalos lap részéről csak megerősí­tik a Bvájcziak meBszeágazó és mélyen gyökerező bizal­matlanságát, melyet a mai franczia politika iránt táp­lálnak. — A„Moniteur“ a főváros pénzügyi hely­zetéről egy igen terjedelmes emlékirat elejét hoz za, melyet a szajnai főnök a megyei választmánynak az 1858-diki rendes ülésszak megnyitásakor eléje terjesztett. Ezen okiratból, mely igen erősen viseli magán egy kiszámitott irányú védirat bélyegét, egy porosz lap után a következőket emeljük ki: A föld-, személyes- és ingóértéki adó, valamint az ajtó- és ablakadó 1859-re 17,465,497 frankra, s az uj épületek hozzászámitásával 18,058,412 frankra van­nak számítva, a szabadalom-adó IIV2 millióra. Az egyenes adó Párisban folytonos gyarapodásban van. A szajnai főnök ehez tüstént azon állítást köti, hogy korántsem a párisi utczák szélesbitése végett tett nagy uj építkezések rugtatták fel a bérpénzeket annyira, a mint sokan nagyítva állították; sőt épen ellenkezőleg ezen uj építkezések a bérfelemelésnek ellene dolgoztak, miután az építési speculatiónak ha­talmas lendületet adtak. Az 1852-dik évtől 1857-ig 2971 ház rontatott le, részint tökéletesen, részint egy részben; építtetett ellenben, vagy felépittetett 6583, mely arány 1858-ban még kedvezőbbé alakult, miu­tán akkor 654 ház rontatott le, mig 1604 újonnan épült. Az 1852 és 1857 közt lerontott 2971 ház kö­zül 1768 a közjó végetii kisajátítás folytán rontatott le, ellenben 1203 a tulajdonosok szabad elhatározá­sából ; 1858-ban kisajátítási utón 129, szabad önel­határozás folytán 525. Egészben véve, a lefolyt hét év alatt 3625 régi ház 8187 uj által lön fel­váltva, melyek hasonlíthatatlanul tágasabbak, job­ban épitvék és egészségesebben rendezvék, úgy­hogy Párisnak 4562 házzal többje van, mint a nagy építési korszak kezdetével volt. Ezáltal Páris a szaj­nai főnök számítása szerint nem nyert kevesebbet 28,328 nagyobb és kisebb lakásnál. E pillanatban a bérbeadandó lakások száma Párisban 449,195-öt tesz, melyek közül 8640 üresen áll. Miután a sok uj építkezések folytán az üresen álló lakások száma folyvást szaporodik, szükségesképen következik, hogy ennek hatása a bérpénzek alábbszállitásában mind­inkább inkább észrevehető lesz, kivált miután meg van mutatva, hogy az építkezők a magok te­vékenységét jobbára a legnépesebb és a legke- véshbé gazdag városrészekben fejtették ki; úgyhogy az apró lakások száma nem apadt, hanem tetemesen szaporodott, s hogy e szerint semmi alappal nem bir azon állítás, mintha a városi építkezések és javítá­sok által a munkások a városból a sorompók közé fognának szorittatni. A magas bérpénzeket a vidék­ről a nagy városokba tóduló népár magyarázza meg. Az 1856-ki népszámlálás az 1851-dikivel egybeba- sonütva Szajnamegyében 21 száztóli szaporodást mutat; a tulajdonképi Páris város azonban csu­pán 11 száztólit, úgyhogy az Szajnamegye más községeiben 49 száztólit tesz, miáltal eléggé meg van fejtve az ottani uj építkezések roppant tömege az utóbbi hat év alatt. Ha valaki azonban a külső sorompótól a belsőt, a vármüvek között levőt elvá­lasztja, akkor az elsőben 31 száztóli tűnik ki, mig a másik 63 száztóli roppant szaporodást mutat. Ala­pos ok van feltenni, hogy Szajnamegye népessége, mely 1851-ben csupán 1;422,065 lélekre, s 1856-ban még csak 1,727,419-re rúgott, az 1861-diki népszám­lálás alkalmával teljesen el fogja érni a 2 millió szá mot. Az 1853-diki népszámlálás 50 megyében észre­vehető apadást mutatott a népességben. A csilapitási szándok annyival világosabb, mivel a „Moniteur“ ugyanezen emlékirattal egyidőben azon közlést hozza, hogy ma (dec. 11.) Páris 6-dik járá­sának polgármesteri hivatalánál ki van függesztve azon kisajitások iránti terv, melyek a szebasztopoü boulevard közelében a Szajna jobb partján, és a „Rue du Temple“-be szögellö nagy utczáuál szükségeltetni fognak. — Jelenleg a szajnai főnök előtt véleménye­zés végett ott van a növénykert nagyobbitáBát és szé­pítését tárgyazó terv is. E kertben egy nagy köz­ponti épületet terveznek az igazgatóság és a gyűjte­mények számára. A szárnyépületekben az orvosi és gyógyvegyészi iskolák számára hallgató te­remek lesznek. A kert, melynek területét meg akarják kétszerezni, tavakkal, szökő kutakkal, tar­tályokkal, és istállókkal el lenne látva minden ál­latfaj számára, melyek a kertben tartatnak. A költ­ségek 27 millióra vannak kiszámítva, melynek egyik felét az állam, másik felét Páris városa viselné. Öt év alatt valamennyi munkának készen kell lennie. Oroszország. A „Czas“ írja: Az államtanács je­lenleg egy törvényjavaslatot tárgyal, mely a sajtó nagyobb szabadságát czélozná, a mennyiben ezután a belügyekröl is szabad lenne szólani. Alapul a porosz sajtótörvényt vették vol­na. Ellenben a „Na dwi Is lan in“ azt Írja: jóllehet Sándor czár legközelebbi jelenléte alkal­mával Wilnában Zylinski érseknek megígérte, hogy ezután egy kath. egyházat sem vesznek el, mégis az Augustinusok zárdáját és templomát Wilná­ban, a minap a Schismatikusokuak adták által. Az említett lap olyanokat íb emleget, hogy a több mint fél század óta nem földhez kötött jobbágy ka- tholikus vagy egyesült görög lakosai Pawlow hely­ségének Wilna közelében, Nasimow főkormányzó ál­tal, az orthodox görög vallás felvételére kényszerit- tettek. Amerika. Az osztrák bankjegyeknek New-York ban fölfedezett hamisításáról most közelebbi részle­tek érkeztek. Ez évi septemberben S p e y 0 r odavaló bankár valami 1500 dollárnyi tételt vásárolt egy ide­gentől. A bankjegyek Európába küldettek, de — mint hamisak — New-Yorkba visszamentek. Ennek folytán lépések tétettek a csalás szerzője kinyomo­zására s a rendőrség kutatásaiból kiderült, hogy más üzérekhez is becsempésztek több ezer dollárnyi, hasonlag hamis bankjegyeket. Először íb (igy írja legalább a porosz keresztes újság) egy magyart, Kengi Jánost, meg Sturzenegger János sváj- czi szivargyártót fogták el mint gyanúsokat. E ket­tő különféle helyeken hamis osztrák bankjegyeket részint eladott, részint pedig eladásul kínált; kérdez­etvén, hogyan jutottak e bankjegyekhez, bizonyos R 0 h n e r Henriket neveztek meg. Most ez is elfo­gatván, azt vallja, hogy a bankjegyeket valami Neschmus8er Gilbert német földijétől kapta,^ki­vel véletlenül az utczán találkozott volt. Ezt a Nesch- mussert azonban seholsem találni, s a rendőrség en­nélfogva Rohner adatait hazugságnak tartja. Egyéb eredmények a vallatásokból még eddig nem derül­tek ki. ESTI POSTA. Pest, dec. 15. A„Nord“-nak Teutonból azt jelentik,hogy Constan­tin nagyherczeg, kit f. hó 12-dikén még mindig vár­tak a kikötői városba, egy napra Párisba fog érkez­ni, hogy a császárnál és a császárnénál látogatást te­gyen. — Mi az oroszokat illeti, azok egymásután fo­gadják fel a francziákat. így a villafrancai kikötő­ben franczia mérnök fogja vezetni s hydraulicai mun­kálatokat ;igy ketellierur, a megszüntetett Spee- tateur szerkesztője, a kölni lap szerint a „Journal de St. Petersbourg“ főszerkesztőjévé fog kineveztetni, mely lap nevezetes nagyobbitáson menend keresztül. — Párisban erősen állítják, hogy a Hedjaz volt kormányzója Namik pasa súlyosan terhelve volna azon mészárlásokban, melyek D s e d d a h városban el lőnek követve; hogy az angol-franczia biztosok által vezetett vizsgálat folytán ellene bírósági rend­szabályok vétettek foganatba; sőt hogy az angol és franczia biztosok rendeletére el is fogatott, s a „Ca- radoc“ hajóra vitetett volna. Mi több, Sabatier franczia biztos még azon szándékát is kijelentette volna, hogy foglyát magában Dseddahban ki fogja végeztetni, ha vétkesnek találtatik. Az „Indépend.“- nak e hírek egyszerre Párisból is jönek Konstantiná­polyból is, azonban, miután felette komolyak azok, a belga lap jónak látja még azoknak megerősítését be­várni. — Az „Indepéndnce“ Konstantinápolyból dec. 3-di- káról kapott tudósításokat. Ezek szerint a nagyha­talmak a Dunai-fejedelemségek állapota iránt több értekezletet tartván, abban állapodtak meg: 1-ször hogy az elkövetett szabályellenességeket bevégzett ténynek tekintik, miután azoknak megsemmisítése vagy helyi eigazitása kedvetlen eredményt idézhetne elő; 2-szor hogy a kajmakámságok magaviseletét egyébként szigorúan roszalván, az illetők csupán an­nak orvoslására szorítkoznak, a mi a moldvai belügy- miniszterséget és Gatargi urat személyesen illeti, oly módon, hogy ez utóbbi a kájmakámságban helyét visszafoglalhassa. — ügy látszik, hogy a Spanyolország és Marokko közti régi viszály mégis nagyobb bonyodalmakra ve­zethet, mint eleinte látszott. A marokkói császár, a kinek hatalma és tekintélye az éjszaki törzseknél eleitől fogva igen csekély és vita alatti volt, nem akarja megadni vagy nem adhatja meg a madridi ud­var által követelt elégtételt. Marseillebe Tangerből november 18-ról levelek érkeztek, melyekben azt jelentik , hogy az angol közbenjárásnak, és a spa­nyol admiral személyes megjelenésének nem sikerült a marokkóiakat rábírni azon sérelmek orvoslására, melyeket Spanyolország emel. A marokkói hatósá­gok azonban Tangerben, az ügy iránt Abder-Rhaman császárnak jelentést tettek; a spanyol tengernagy pedig, mig a császár felelete Fez -bői megérkezik, a spanyol hajórajt Algesiras-ba visszaküldte. — A Milner Gibsou és Bright tiszteletére adott eBtélyre 3400 bementi jegy adatott ki; ezernél többen hely szűke miatt visszautasittattak. E lakó mán Bright többi közt ezeket mondá : „Az alkotmány az alsóházat az egyesült királyság összes népének házául tekinti, az egész népességet és érdekeit e házban képviselteti s e házat szintoly teljes ótalmában részesíti, szintoly teljes szavazattal ruházza föl, mint akár a peerséget, akár a királynét. Ez az al­kotmány— elméletben. Vájjon gyakorlatban is az-e, megítélhetitek, látván, hogy a parlamentbe való válasz­tások alkalmával hat ember közül ötnek ninos több hoz­zászólása, mint hogy ha Dél-Amerika- vagy Dél-Afriká- ban laknának. Ennek aztán az az eredménye, hogy az náltatnak, mint Erdélyben : a hitvány (e h. sovány), j czafrang (é h. elvetemült nő), ügyes fehérnép (e h. szép nő sat. A tájbeszédmód teljes ismertetéséhez tebát, mint az érintettekből eléggé világos, szükségkép meg- kivántatik minden sajátosnak minél pontosabb föl- jegyzése, ideértve természetesen a nyelvanyaghoz még a sajátos idomitást, ragozást, szófüzést, proso- diát (hangidőmerést), hangsúlyozást s nyelvrhyth- most is. Hogy pedig a kérdésben forgó gyűjtemény nem­csak ez utóbbi igen is lényeges tekintetben, hanem még a főlületes elmének is úgy szólva önkényt figyel­mébe ajánlkozó anyagot illetőleg is annyira fogyat­kozó, hogy nyilvány elé juttatásának egy kissé ha­lasztását lehetlen nem kívánnunk , addig legalább, mig e jó szándékú figyelmeztetések nyomán az ille­tők által kiadandó fölhívás valamennyire is pótolga- tását eszközölné az érintett hiányoknak. Lehetne e végett részletesebb utasítást kiadni az akadémia ke­beléből, sőt ismert képességeket egyenes felszólítás utján megnyerni oly vidékeken, melyeken a böngé­szőt leginkább szükségesnek mutatkozik. Talán itt ott beküldetlen gyűjtemény is lappang. Magán körök­ben hallottam oly szedegetőket emlittetni, kiknek gyüjtelékét nem láthatni a kiadandó szóhalmazban, p. Benöfyröl is mondatik, hogy a palóczok nép­dalain kivül azok tájszavait, szokásait stb. is össze­gyűjtve bírja, de a szóban levő gyüjtetben nem fordul elő tőle semmi. — Még néhány héttel megtoldva a 20 évi időközt, talán a körülmény fejlesztette igények­nek megfelelőbb eredmény volna kiállítható az ily világosabban tájékozó nekibuzditás által. SikereB ta­pasztalatok nyomán nyilváníthatom e reményt. Az itt ott felébresztett figyelem nem megvetendő mennyisé­gű szemerkével járult, s úgy hiszem, fog még járulni a közös garmadához. Közvetve is sokat tehet az igazi ügyszeretet, s ha valahol, ez ügyben a közvetítő eljá­rás igen is szükséges; mert kiknek az leginkább béz- utjokban van, azokban többnyire hiányzik a böcslelő képesség, s annak fontossága iránti fogékonyság, na­gyon is megszokván mindazt, mi az alsóbb, főleg a póréletben fejük, gyarlóságnak, oktalanságnak tar­tani, m&Brészt a szellemi fejleményeknek sem lévén kellőleg megértői, irodalmi utón alig megközelíthe­tők. Több éven át b több vidéken sűrűn jutott tapasz­talat után mondhatom ezt. Közbe legyen mondva, oly akadémiai kiküldés, minő 1853 nov. 5. inditványozta- tott (1. Uj M. Muzeum 1854. 90 1.), csak utólagosan végleges igazolás végett volna inkább czélszerti; mert ki próbálta, tudja, mennyire nem lehet ilyest rövid idő alatt úgy, mint hajdan a mannát vagy sík alföl­dünkön a sziksót, összesöpörtetni. Bármi tekintély előtt sem tárul az föl, mikor kényszerítik; csak el­lesni lehet azt hosszú időn át. — Bármint igazolná az ügy a még részletesebb ismertetést e tárgy körül, legyen elég itt ennyit s csak gyöngéden érintenem. Midőn azonban ezennel különösen elszórt nyelv- sarjadékink gondosabb gyűjtését ohajtám honoBink szivére kötni, mint a körülmények miatt legstirgösb teendőt, nem mellözhetém el egyúttal összes nemzeti hagyományainknak, írás- és szóbeli emlékeinknek lelkes felkarolását újra meg újra ajánlani. Nemcsak hazai nyelvészetünk, történelmünknek a legtágabb értelemben, szóval nemzeti tudományunk s művésze­teink sarkalatos érdekében, de az emberiség mivelt- ségének nagy kérdéseire vonatkozó részilletékünk miatt is, — melyet el nem vállalni, kötelességül nem ismerni jogelvetés, — leghathatósabban buzdittatunk már e válságos, e fukarul számitni tanító korszak minden jelenségei által; úgy hogy az idő hangos sza­vát értők nagyon is reánk értnek s igy mulaszthat- lannak látják már e könnyen elolvadható birtokunk­nak leggondosabb számbavételét. A múlt iránti kegye­let, jelen iránti óvatosság s jövőre való gondoskodás egyiránt sürgetik e kötelességet. Non minor est vir­tus, quam quaerere, parta tueri. Hogy a fönérintett ágozatokhoz mennyire tartoz­nak a hely-, család- és személynevek, ez utóbbiakhoz értve a nép közt széltében dívó gúnyne­veket is, magából a feladat fogalmából önkényt foly; de még is szükségesnek tartjuk a tüzetes fölemlitést, miután főleg a helyneveket illetőleg annyi sürgetés és egynémely buzdító példa daczára íb (melyek az Uj M. Muzeum füzeteiben közöltettek), az eredmény szomoritó tanúságot tesz ébertelenségünk felöl. A tag­osztály, az ujabbi intézkedések, a vasúti vonalak sat. I a régi földirati s topographiai viszonyokat naggyánt elhomályosítják. Már sok helyütt alig lehet megtudni a régi batárosztályok s dűlők neveit. Pedig ez igény­telen nevekben is egyegy emlékköve rejlik elenyé­szett múltúnknak; némelyik egy hajdan létezett s okiratainkban emlegetett helységnek vagy jelenté­keny esemény színhelyének nevét tartá főn, s igy oly­kor nagybecsű okleveleink érteményének szolgál kul­csául. Hazánknak régi térképét nemzeti archeológiánk egyik kiváló részéül kell tekintenünk. Bizonyára igen méltó e szak is, hogy a jeles törekvésű Révész I., Szabó K., Pesty F., Szontag D. s még néhánynak buz­galmát minél többen oszszák a helynevek összegyűj­tésében. Csak úgy tehetünk szert a hazai nyelvészet s történelemnek ebbeii igényét kielégíthető készletre, minőnek eszközlését a m. akadémia már 20 év előtt pá- lyadij-kitüzéssel is igyekezett előmozdítani; de fáj­dalom 1 siker nélkül. A minden egyéb mellékes ösztönnél, hathatósb in­dok : a szellemi érdek, a hazai tudományosság s nem­zeti közérdekünk igazi szeretető gerjeszszen erre is, mint a többi sarkalatos teendőkre sikeresebb lelke­sülést ! Mit várhatni az e részben is teljesebben kifej­tendő munkásságtól, bőven megérthető Révész Imré­nek az 1853-ki „Uj M. Museum“ban (76—91 1.) köz- lött „A magyar helynevek nyelvészeti tekintetben“ czimü, tartalomdús értekezéséből s egyéb ez eszmére vonatkozó nyilatkozatokból; ugyané jeles folyóirat első évfolyamataiban, s Jerney Jánosnak „Magyar nyelvkincsek Árpadék korszakából 1854“ czimü nagy fáradalmával nem épen arányos czélosságu helynév­lajstromából stb. Mindezekre elég legyen a jóakara- tuakat ezennel újólag emlékeztetnünk, valamint ma­gyar mythologiánk szerzőjének s hazai archaeologi- ánk legbuzgóbb búvárának, az európai tudományos­ság előtt is jelesen ismeretes Ipolyi Arnoldnak a „M. Muzeum“ iménti VIH. és X-ik füzeteiben közlött igen érdekes ismertetéseire figyelmeztetnünk, mely utób­biak ép e végsorok írása közben jutának kezemhez, s habár sokban hathatósabb tolmácslatát adják az érdeklett ügynek, nem vélem fölöslegesnek ez igényte­len czikket a tágabbkörü napi irodalom terén legalább közvetítés végett nyilvánítani. A jó szándékból minél I több,annál jobb.Bár még számosabb szószólója is akad­jon ez annyira főben járó ügynek ! Sok másnál, mire Guttenberg találmánya oly bőven vesztegettetik, inkább megérdemlené ez a több oldalról s minél lelkesitőb- ben ismételt elmondást. Vajha szives olvasóink leg­alább fogékony körökben szóval közölve nyomaté- kolják az általunk ezélzott buzdítást I A hosszú téli esték, a kandalló köré szorító borús napok mennyi alkalmat nyújtanak ily tartalmú b hangulatú elmélke­désekre s társalgásokra, s mennyi gyümölcsét élvez­hetné a hazai irodalom igazi szerelme idővel az ilye- seket tárgyalgató társalgásoknak, a helyett hogy azokból a szeretetlenség vészlehellete s mindennemű üdvtelen eredmény árad ki az oly könnyen tilosba té­vedő nyelvek által. — Az Urjövet, Karácsony, Szil­veszter-éj, Újév sat. oiy időpontok, melyek a hajdani társas életből még néhutt sok kellemes idylli képet idézhetnek föl a htiebb emlékezetbe. Mennyire hasz­nos szolgálat volna már régi hagyományaink érdeké­ben e bekövetkező alkalommal a netán még divó ka­rácsonyi játékok, Betlehem-járások, házi szertartá­sok sat. élénkebb képét összeállitni, 8 mire Ipolyi Arnold ur imént fölhi, a hazánkban is gyakorolt „Mysteriumok“ „pásztori játékok“ stb. némi határo­zottabb maradványait felkutatni! Nosza tehát míg nappal van, nehogy majd a legjobb akarat is későn buzogjon. 6» 8* 9­Igazítás. E tárczaczikknek a „P. N.“ban dec. 8-kán megjelent részében 1. hasábon legutolsó sorban „tudósí­tásunk“ helyett „tudósunk;“ dec. 11-én 1. hasábon alulról 19-ik sorban „A póri“ helyett „Apori;“ 2-ik , hasábon 9 ik sorban „életelemek“ helyett „életele- jmekközt“sa3. hasábon alulról 2-ik sorban „kisérle- tét“ helyett „kisértetet“ olvasandó. lUagyar könyvészet. 466. Az ordáliák vagy istenítéletek. Irta R é- v é s z Imre. Az uj Magyar Múzeumból kinyomatva. Pes', 1858. Nyomatott Emichnél. 8-rét 35 lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék