Pesti Napló, 1858. december (9. évfolyam, 2643-2667. szám)

1858-12-21 / 2659. szám

Magyar Akadémia, Pest, dec. 20. Nagy nemzeti ünnepet ültünk. Ma tartotta dicső intézetünk, a Magyar Akadémia 11 év óta első ünnepélyes kezülését a nemzeti mú­­zeum díszteremében, s mondhatjuk, hogy azt a közönség mindkét nemből soha számos­ és melegebb részvétével nem örvendeztette meg. A tagok nemzeti diszöltönyben az emelvényen foglaltak helyet; földszint az egész tér a fő­városi és vidéki értelmiség szik­étől volt el­lepve, s derék hölgyeink a társaság minden osztályából a karzatokat disziték. öntudatos figyelem, derültség és kegyelet látszott minden arczon, mely fokról fokra a lelkesedésig emel­kedett m. gróf D­esse­wffy Emil akadé­miai elnök megnyitó beszéde közben, melyben a nemzet geniusa és rendeltetése s a magyar akadémiához való viszonya azon jellemző,prae­­gnans vonásokban, de egyszersmind gyakor­lati bölcs tapintattal fejtegettetett, mint az oly férfiútól kitelik, kiben a tudomány embere, az államférfiu s a hazafi ritka mértékben egygyé olvadt. Nem akarjuk azonban e jeles, számos „éljen“-nel üdvözölt beszédnek kivonatos köz­lését kisértgetni, s kedves­ szolgálatot vélünk a tisztelt közönségnek azáltal tehetni, hogy azt holnapi szántunkban egész terjedelmé­ben adandjuk lapjainkban.­­ Szintoly ke­véssé terjeszkedhetünk itt ki azon velős előadás részletes közlésére, melyben T­o­­­d­y Ferencz úr, a magyar akadémia titoknoka, az elnöki beszéd folytán az akadémia 10 évi életének sommáját előadta. E közlést is egész terjedelmében átadandjuk tisztelt olvasóinknak, hogy épüljön azon kedvező sorson, miszerint a nemzeti irodalom a legkomolyabb viszonyok közt is látható eredménynyel előre tört, s hogy az intézet gyámolítása körül sem maradt min­den hazafiui indulat meddő, sőt hogy ki ne fogyjanak a hazafiui áldozatokra ösztönző nagy példák, b. Sina Simon nemes szive sugallatának engedve, 80 ezer pengő forintot alapított a végre, hogy az akadémiának módja legyen munkálódásai számára diszes épületet állítani. Elképzelhető a közöröm és hála, me­lyet a közönség e nagy áldozatot üdvözlé.­­ S alig csendesült az örömzaj, egy más komoly, de szeretett tárgy lánczolta le az elméket és érzelmeket: báró Eötvös József akadémiai alelnök szellemdús emlékbeszéde a nemzet koszorús költője, "Vörösmarty Mihály fe­lett. E beszéd megragadó s tanulságos volt egyszersmind azon hatás, melyet a nagy kö­zönségre feltűnően gyakorolt, tanusstá azt, hogy a szónok teljesen megértette Vörösmar­­tyt, s a közönség megértette a szónokot, kihat­­hatósbban ösztönző szavakkal nem fejezheté be emlékbeszédét, mint midőn ezt mondá: „Hogy a föld népei mint az érczek, azon arány­ban állnak ellen az idő emésztő hatalmának, a melyben több nemesebb elemet foglalnak magukban.“ Szerencsénk lesz azonban e szellemdús emlékbeszédet is egész terjedelmében átad­hatni a közönségnek, s a mai gyűlésről csak két dolgot sietünk ide iktatni. Egy részről t. i. azon jutalmak sorozatát, melyek mint az 1847-től kezdve a mai napig függőben levők ezen alkalommal kiosztattak, — más részről pedig a választások eredményét, melyek által azon hézag kitöltetett, melyet 1­ évi válasz­tás hiánya közben halálozások az akadémia soraiban okoztak. Ezeket tehát itt közben­­vetve, később majd visszatérünk mindazon végzések és határozatok közlésére, melyek a jelen 8 napig tartott ülések folyama alatt fo­ganatba jöttek. A kihirdetett jutalmak következők : 1. A nyelvtudományi osztálynak 1846 ban Marczibányi jutalomra 30 aranyban ki­hirdetett kérdésére, mely a dunántúli nyelvjárások földrajzi és nyelvtani ismertetését, kívánta, a kitűzött határnapig, u. m. 1848. mártius 31-ig egy pályamű érkezett, mely a bírálók egyetértő véleménye szerint oly jelesül fejtegeti és meríti ki tárgyát, hogy az akadémia annak mind jutalmaztatását, mind kinyo­matását elhatározá. A jeligés levél felbontása szer­zőül V­a­s­s József, kegyesrendi áldott és tanárt val­lotta. A mathematikai osztály ugyanakkori juta­lomhirdetésére, mely a mathematikai tudományok encyclopaediája kidolgozását kívánta, egy munka sem küldetett be. A nyelvtudomáyi osztályban az 1847 ben kihirdetett ily csime jeligés levél: „Verd & vasat­­ mig meleg“ felbontatván, szerzőül R­e­p­i­c­z­k­y Já­nos lev. tag üdvözöltetek, s ő nyerte el a 100 arany jutalmat. 2. A philosophiai osztálynak 100 ar. jutalom mellett kihirdetett lélektani kérdésére pályairat nem érkezett. 3. Hasonló sors érte a történettudományi osztálynak Vitéz- féle 36 aranyos jutalmára kitett kérdését, mely azon okok kifejtését kívánta, melyek­nél fogva Magyarország legtöbb meghódított tarto­mányit elvesztette. 4. Szinte igy megfejtetlenül maradt az ugyanak­kor 50 ar. jutalom mellett kihirdetett hadtudományi adat. 5. A természettudományi osztály azon Vitéz féle 30 ar. jutalomra kitűzött kérdésére, mely hazánk kopár vidékei hasznosítása módjainak kifej­tését kívánta, csak egy pályairat érkezett ugyan, de a vizsgálók egyértelmű ítélete szerint tudományos és gyakorlati tekintetben derekasan fejtegetvén tárgyát, a kitűzött jutalmat kiérdemelte s nyomtatása is elha­tároztatott ; — a jeligés levél szerzőül Pávai Elek vegyundort vallotta. 6. Az Ujváry Mihályféle 15 az. jutalomra vé­gül, mely Széchenyi Pál életrajzát kívánta, pá­lyairat ugyan kettő érkezett, kielégítőnek azonban egy sem találtatván, a jutalom ki nem adathatott. 7. Az 1842—47-ig megjelent törvény- és ál­lamtudományi munkák közül 200 aranynyal a „Stálusférfiak és szónokok könyve“ jeles szerzőjét S­z­a­l­a­y Lászlót koszoruzta meg. A Marczibányi-jutalom a következő munkának ítéltetett :A közigazság törvénye Magyar­­honban. Irta professor Frank Ignácz. Két rész, három darabban. Buda 1845—47. 8. Az 1843 tól 1848-ig megjelent nyelv és szépirodalmi munkák közül Petőfi Sándor költeményei nyerték el a 200 arany díjas jutalmat, fenntartván magának az akadémia kezdettől fogva azt, hogy ha meghalt író munkája ítéltetik legjobb­nak, minden különös esetben különösen határoztas­­sék meg : kiadassák-e a jutalom az elhunyt örökösei­nek vagy ne­m ez­úttal határoztatott, hogy a 200 az. jutalom néhai Petőfi Sándor fiának adassák ki. A nyelv és irodalmi pályán „A magyar nyelv szelleme“ czimű­ munkáért Fogarasi János érdemlelte ki a Marczibányi féle 50 aranyos jutalmat. 9. Az 1844—49 ig megjelent történelmi munkák közü­l a nagy jutalmat „A Magyar nemzet napjai a mohácsi vész után“ czimű jeles munka szerzője J­á­r­a­y Pál nyerte el. Ugyanezen szakhoz tartozó Marczibányi-féle 50 arany jutalomdij az „Erdélyország Törté­­n­e­l­m­i Tára“ czimű­, gr. Kemény József és Nagy­­aj­ai Kovács István által közrebocsátott történeti dol­gozatnak ítéltetett. 10. Az 1845—50 ig megjelent természettudomá­nyi osztályba sorozott munkák közül a nagy jutalom „Súlyos testek természettana“ czimü munka derék szerzőjének Jedlik Anyos István úrnak ítéltetett oda. Ugyanezen szakban „Légtü­neménytan sa szét magyarhon égalj-visz­onyai s ezek befolyása a növényekre és állatokra“ czimű­ munkáért pedig a Marczibányi-jutalomra Ber­­d­e Áron ur érdemesü­letett. 11. Az 1846—61-ig megjelent mathematikai munkák közt mint legkitűnőbb a Henslman Imre ur által irt következő munka koszoruztatott meg: „Kassa városának ó-német stylü tem­plomai, rajzolá és magyarázá dr. Hens­l­­mann Imre. Pest, 1846. folio.“ 12. Az 1847—52 ig megjelent philosophiai dolgozatok közt a nagy jutalomra érdemesnek egy sem találtatott, ellenben Gr­eg­uss Ágost urnak „A szépészet alapvonalai“ czimű munkája a Marczibányi jutalomra méltónak ítéltetett. 13. Az 1848—53 ig megjelent törvény és ál­lamtudományi munkák közül a nagy jutalom b. Eötvös József ur„A XIX. század uralkodó szméinek befolyása az álladalomra“ czimü koszorús s világhírű munkájának ítéltetett. 14. Az 1849—54 ig megjelent nyelv és szép­io­da­lmi munkák közül a nagy jutalmat Toldy ereneznek „A magyar nemzeti iro­­alom története“ czímű páratlan koszorús mun­kája nyerte el, a Marczibányi-jutalom pedig „Toldi s­­­é­j­e“ derék írójának Arany János urnak­­ él­tetett. 15. Az 1850 - 56-ig beadott történelmi tom­­ák közül különösen két munka merült fel a haza polgári históriája terén, mely kiválóbb figyelemben részesült, u. m. „Magyarország Története“ zalay László által I.—IV. kötet. Lipcse 1852-54. és „Hunyadiak kora Magyaror­­zágon.“ Irta Teleki József I—IV. X. XI. nőt. Pest, 1852—55. E két munka egyenlően a nagy jutalomra méltónak ítéltetett. A „Hunyadiak kora“ szerzője egyenes örökösök nélkül halván el, az akadémia az egész díjt a „Magyarország Törté­nete“ czimü munka szerzőjének rendelte kiadatni, mely Szalay László urra szállott.— A Mar­czib­án­y­i - j­u­t­alom végre a „Magyar Mytholo­­gia“ jeles írójának Ipolyi Árnold hazánkfiának ítéltetett. 16 Az 1851—56-ig megjelent gyakorlati term­é d­o­m munkák közt legkitűnőbbnek ítéltetett a következő munka : „Mezei gazdaság könyve Stephens Henry után a hazai körülmé­nyekhez alkalmazva, kiadják Koriz­mics László, Benkő Dániel, Morócz Ist­ván. Pest 1855 I—IV. kötet é s a jutalom e gyű­j­temény szerzőinek ítéltetett oda. A Marczibányi jutalmat pedig a „Magyarország legjele­sebb kőszéntelepei, vegytani és műi­pari tekintetben“ czimű dolgozat szerzője, dr. Neudtwich Károly úr nyerte el. 17. Az 1852—57-ig megjelent mathematikai mun­kák közt megkoszorúztat­ott az „Elemi mennyi­ségtan felgymnasiumok és reálisko­lák használatára“ czimü Petczva­­ Otto jeles mathematikusunk által irt munka. A Magyar Tudományos Akadémia jutalomtéte­lei 1858-ban. I. A nyelv és sz­éptudomány­i osztályból 1. Kívántatik a magyar nyelvújítás története és bí­rálata, a magyar irodalom kezdetétől az újitási har­­czig. Figyelembe veendők tehát az irodalmi szókép­zés első kísérletei a régi bibliafordításban s a többi középkori emlékekben; továbbá a XVI. és XVII századbeli igyekvések különösen egy hittudományi bölcsészeti és jogi műnyelv megalkotásában ; végre a XVIII század abbeli élénk mozgalmai, s a kérdés állása, midőn Kazinczy Ferencz a nyelv-átalakít küzdelmeket megindította. Jutalma Marczibányi­ alapítványából negy­ven darab arany. Határnap június 30. 1859. 2. Kívántatik a magyar eposi költészet főbb for­máinak történeti és szépészeti méltatása, különösb tekintettel Zrínyi, G.­­ Orl Vörösmarty és Arany iskoláikra, s azon befolyásra, melyet reájok az ó és ujabbkori epos gyakorlott. Jutalma Vitéz alapítványából negyven darab arany. Határnap martius 31. 1860. 3. Kivántatik egy történeti és széptani emlékirat Kazinczy Ferenczről mint költőről, prózairóról és mű­fordítóról, tekintve a nyelv átalakítására gyakor­lott hatását is. Jutalma öt­ven db arany. Határnap augusztus 20. 1859 4. Költemény kivántatik, melynek tárgya: Kazin­czy Ferencz emlékesete. Jutalma ö­t­v­e­n darab az. Határnap aug. 20. 1859. II. A történelmi osztályból. 5. Adassák vázlata a magyar nemzet műveltségi állásának az első fejedelmek korszakában ; jelöltes­senek ki a kapcsok, melyek őseinket fokról fokra kö­zelebb hozták a keresztyénséghez s terjesztessék elő a keresztyénség behozatala mind történelmi momen­tumaira, mind állam­alapitási első következményeim nézve. Jutalma száz db­al. Határnap martius 31. 1860. 6. Kivántatik Hunyadi János életrajza, ifjúsági és családi olvasókönyvül. Jutalma Ujváry Mihály ajánlatából tizenöt db a. Határnap jun. 30. 1859. III. A természettudományi osztályból. 7. Adassék a Balatonnak leírása föld- és természet­­tani, úgy természetrajzi tekintetben, és fejtessék ki azon befolyás, mely a Balaton vizszinének szándék­­lott lejebbszállitásától egészség és természettani, úgy egyéb tekintetekben is várható az állam és közgaz­dászaira; végre állíttassanak pontos és számokra viszszavitt adatok alapján egymással szembe annak jó és rosz következései. Jutalom száz darab arany. Határnap martius 31. 1860. A közü­lésben felolvasott jegyzék szerint a felsőbb helyen megerősített választások eredménye kö­vetkező : A nyelv és széptudom. osztályban elvá­lasztattak a) Tagokul: Deáki Zsigmond, Lukács Móricz. b) lev. tagokul: Arany János, Szepesi Imre, Tompa Mihály, Vasa József, Zsarnay Lajos, Finály Henrik, Jókay Móricz, Szász Károly, Tárkányi József, Gyu­lay Pál, Podhorszky Lajos, Riedi Szende, Imre Sán­dor, Mátyás Flórián. c) rend. tagokul: Lugossy József, Arany János, Ballagi Móricz, Hunfalvy Pál. A philosophiai osztályban. a) Tiszt. tagokul: Szilasy János, Danielik János, Hoványi András. b) rend. tg. Erdélyi János. c) lev. tg. Greg­cs Ágost, Almásy Balogh Sám. Szalai István, Somogyi Károly, Mészáros Imre, Ney Ferencz. A történeti osztályban. a) tiszt. tag: Gróf Mikó Imre. b) rend tag.: Wenzel Gusztáv, Csengery Antal, Fényes Elek, Podhradczky József. c)­lev. tag: Gróf Andrássy Manó, Kazinczy Gábor, Szabó Károly, Szalay Ágoston, Ipolyi Stummir Ar­nold, Nagy Iván, Paur Iván, Ráth Károly, Schröck Ferencz, Csinár Mór, Magyar László, Szilágyi Sán­dor , Knausz Nándor, Konek Sándor, Pauer János, Hunfalvy János. A mathematikai osztályban: a) Lev. tag: Tömöri Anasztáz, Hollán Ernő, Petz­­val Ottó, Kruspér István, Weisz Ármin. b) Rendes tag : Petzval Ottó. A törvénytud. osztályban: a) Tiszt. tag: gr. Dessswffy Emil, Bartal György. b) Rand. tag: Tóth Lőrincz, Panner Tivadar. c) Lev. tag. Lónyay Menyhért, Udvardy Ignácz és Récsi Emil. A természettud. osztályban. a) Tiszt. tag. Kubinyi Ferencz, Korizmics László, Balassa János. b) Lev. tag. Berde Áron, Jedlik Ányos, Kéri Imre Szabó József, Sztoczek József, Lang Adolf, Nagy Jó­zsef, Arányi Lajos, Dorner József, Entz Ferencz, Schickbuber Móricz, Gönczy Pál, Morócz István, Ko­vács Sebestyén Endre, Galgóczy Károly. c) Rendes tag: Jedlik Ányos, Pólya József, Nendt­­vich Károly, Török József. Az ülés folyama alatt érkezett az akadémiához a cs. kir. Fenségének Albrecht főleg főkormányzó annak magas intézménye, melylyel az Akadémia által megválasztott külföldi tagok mindannyian megerő­­sittetnek, minél fogva azon kedvező helyzetben va­gyunk, e választások eredményét is a t. közönségnek már ma tudomásul hozhatni. A megválasztottak neveik következők: I. A nyelvtudományi osztály részéről: Bopp Berlin­, Gabelentz Altenburg­, Grimm Jakab Berlinben, Pott Halleben, Rawlinson Londonban, Schott Vilmos Berlinben és Watt Londonban. II. A történeti osztály részéről : Cantu Milanóban, Chlamezki Brünnben, Demidoff Anatol herczeg Pétervárott, Fallmereyer Mün­chenben, Flegler Nürnbergben, Guizot Páriá­ban, Macaulay Londonban, M­i­g­n­t az erkölcsi tudományok akadémiájának titoknoka Párisban, Montalembert gróf Párisban, R­a­f­n Koppenhá­gában, Ranke, Raumer és Ritter Károly Ber­linben, T­h­e­i­n­e­r Rómában, Thierry Amadé Pá­risban, Valentinéin Velenczében. III. A jogtudományi osztály részéről : Laboulaye Párisban,Overstone Londonban,­ Ran Heidelbergában, Tocqueville Párisban, Wangerow Heidelbergában. IV. A mathematikai számosztály ré­széről : Ettingshausen A. Bécsben, Hersch­­ Londonban, Q­u­e t­e­­­e­s Brüsselben. V. A természettudományi osztály ré­széről :Baumgartner Bécsben, Bell Londonban, Bunsen Robert Heidelbergában, Dumas Jakab Párisban, Faraday Londonban, Florient a tu­dományok akadémiájának titoknoka Párisban, G­e­­offroy-St.- Hilaire Párisban, Humboldt Sán­dor Berlinben, L­i­b­i­g Münchenben, és Milne Ed­wards Párisban. F­ő és k. Apostoli Felsége f. é. nov. 30 -i leg­felsőbb határozata által a szombathelyi székeskáptalan­­nál olvasókanonokká és kőszegi főesperessé S­z­a­n­i­s­z-­l­ó József éneklökanonokot és sárvári főesperest; éneklö­­kanonokká és sárvári főesperessé K­r­a­n­c­z István őr­­kanonokot és verségi főesperest; őrkanonokká és verségi főesperessé L­i­p­o­v­i­c­s István kanonokot pápóczi per­jelt és zalaegerszeghi főesperest; pápóczi perjellé és za­­laegerszeghi főesperessé dr. Fekete József kanonokot és alsó lendvai főesperest és utolsó valóságos kanonokká és alsó lendvai főesperessé dr. Vadász Ferenczet, az egyházi történelem és jog tanárát, consistoriumi tanácsost és zsinati examinatort, legkegyelmesebben kinevezni mél­­tóztatott. — A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály Prohászka József és Sordovásy János ideig­lenes III. osztályú irodai segédeket a pozsonyi illetőleg a nagyváradi közigazgatási területen III. osztályú irodai segédekké végleges minőségben kinevezte. X A nyár lefolytéban a „Két pisztolyban rendezett zeneestélyek a józsefvárosi fiát jövedelmezték. kisdedóvó intézetnek 440 p. X B­e­n­e István hazánkfia Bécsben (währingi utcza 367) magánügyleti és tudakozó intézetet alapított az ügyes bajos magyar közönség használatára. Ezen intézet köre : Adás, vevések, haszonbérbe adások eszközlése, városi s falusi házakra, házhelyekre, üres telkekre, úgy kisebb nagyobb ingatlanokra nézve. Fennálló ipar és más üz­letek adása és vétele. Lakók és más helyiségek bérbe adása és vétele. Házakra való felügyelet a tiszta jövede­lem után járó mérsékelt jutalomért, a házbér behajtása, adóbeli felvallások, az adófizetés teljesítése. Építkezések tétele iránt mint közbenjáró vagy vállalkozó, azok által, kik erre feljogosítvák, szerződik. Építési tervek, költség­vetések és rajzok készítését eszközli. Valamint gépek készíttetését a beküldendő minták szerint. Kivánt felvi­lágosításokat ad kereskedelmi, ipar vagy gazdászati vi­szonyokr­ól. Kézművek a vételét a beküldendő minták szerint előmozdítja. Utasításokat ad kereskedel­mi összeköttetések eszközlése iránt bel és külföldön. Távirati sürgönyöket küld a kijelölendő tárgyakban. Kü­lönféle iratok elkészítését, fordításokat és másolásokat az országban divatozó nyelveken eszközöl, folyamodvá­nyok készítését , cs. k. Felségéhez, a magas miniszté­riumokhoz, helytartósági, városi s egyéb elöljáróságok­hoz, állampolgári jogért, községbe leendő bevételért, sza­badalom, vagy üzlet megnyeréséért, házassági engede­­lemért; nemkülönben számadások megvizsgálására is vál­lalkozik. A gazdaságnak minden nemében hivatalnoko­kat szerez, u. m. jószág-felügyelőket, számvevőket, ma­gány titoknokokat, úgy szinte alsóbb rendű szolgákat, a házi cselédeket is. Szerez továbbá iparüzletekben meg kivántató egyéneket, kereskedelmi ügynököket , afféle utazókat, kereskedő, és vásári segédeket, és gyakorno­kokat. Kü­lömbféle tanítók, nevelők, nyelv- és zenemes­terek félfogadását, és alkalmazását eszközli. Eljár tőkék, s értékpapírok kölcsön­szerzése s váltók pénzzé tétele kö­rül. Mindenféle pénz bevételi és biztosítási ügyekben, va­lamint hirdetményeknek és folyamodványoknak hivata­los, vagy magán helyen leendő benyújtását az intézet tu­lajdonosa pontosan és lelkiismeretesen teljesiti.­­ A budai tankerületben hat képző intézet van, 5 tanítók és 1 főtanítók számára. Mindamellett nagy a hiány tanítókban, miután csak a budai tankerületbeli kath. népiskolák az utóbbi években 500 tanodai osztály­­lyal szaporodtak Pesten, Esztergomban, Kalocsán, Eger­ben, Szegeden s a pesti tanítónő képezdében összesen van 372 növendék.­­ A sz. übesi földrengésről írják : St. Ebest legköze­lebb rémitő földrengés látogatta meg, a legerősebb 1755 óta. Nov. 11 én reggel 71 2 órakor két rengés volt, mely 30 másod­perczig tartott, az első lökés gyengébb, az utósó pedig, mely amarra gyorsan következett, oly erős volt, hogy a városban egyetlen ház sem maradt sértet­lenül, nagyrész összeomlott. Mintegy 9 óra tájban a lö­kések ismétlődtek, melyek bár gyengébbek voltak az el­nöknél, a lakosok úgy megijedtek, hogy többen kifutot­tak házaikból, minden pillanatban attól félvén , hogy rá­juk szakad. A nép a legnagyobb zavarban volt s még máig sincs megnyugodva, miután irtóztató orkánszerü zi­vatar esővel, mennydörgéssel és villámlással azután is még szakadatlanul pusztított, több földrengést azonban nem éreztek. A nyugati városrészben, hol a rengés a leg­erősebb volt, iszonyatos a szerencsétlenség, itt 600— 700 ház omlott össze részben vagy egészen. Máig 8 hullát találtak a romok közt s legalább 30 ember csonkult meg. A keleti és közbeeső városrész is, mely jobban van épít­ve, sokat szenvedett, de mégsem annyit, mint az emlí­tettek. A kikötőkben levő járműveken is erős rengést lehetett érezni, de azoknak e miatt kutyabajuk, a­hon­nan e földrengés a város kereskedelmének i nak nem ártott. X Rónaszékből (Mármaros) Írják : nov. 30 án fél egy 10 percz délután 2—3 másodperczig tartó, helyenkint erős földrengést éreztek. Iránya keletről nyugatnak tartott. X A mi kedves Lászlónk még ez idén fel fog lépni egyszer a nemzeti színpadon s aztán búcsút vesz tőlünk talán mindenkorra. És mi sokszor fogjuk mondani, gyö­nyörteljes alakjaira gondolván Allan!“ .Caesar volt a nem Mao . Nyíregyházi levelezőnk Írja: „A helybeli evang. egyház presbyteriuma elhatározta, hogy ezentúl minden sátoros ünnepen megtartassák a német isteni tisztelet is. Eddig csak egyszer tartatott meg u. m. zöld csütörtökön. Mi ugyan szives örömmel üdvözöljük a bár­mily nyelvű hitrokonunk vallásos épülésére rendezett is­tentiszteletet a mi templomunkban, mihelyt annak szük­ségét látjuk, de ismerve helybeli hitrokonunkat, a feljebb hozott határozatot nem értjük, mert jó­hiszemmel mond­juk, hogy a nyíregyházi ev. gyülekezetben alig van hat lélek, mely vagy a tót vagy a magyar istentiszteletben­­ nem vehetne épületes részt. És hitelesen tudjuk, hogy azon néhány német ajkú atyafiak, kik eddig a magyar is­tentiszteletben részt vettek, ez iránt nem is folyamod­tak, hanem csak egy mészárosnak minden indokolás nél­kül felhozott puszta előadására hozatott a fentebbi hatá­rozat. Szerintünk ildomosabb lett volna vagy a régi szo­kás mellett megmaradni, vagy oda hatni, hogy a magy­a­r istentisztelet jobban megszilárduljon és a nyelvek kitli i.

Next